21.1.2005

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 19/53

---

A TANÁCS HATÁROZATA

(2004. december 7.)

az Európai Közösség és a Monacói Hercegség között a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló 2003/48/EK tanácsi irányelv szabályaival egyenértékű rendelkezések megállapításáról szóló megállapodás aláírásáról és az ahhoz fűzött szándéknyilatkozat jóváhagyásáról és aláírásáról

(2005/35/EK)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 94. cikkére, összefüggésben annak 300. cikke (2) bekezdésének első albekezdésével,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)

2001. október 16-án a Tanács felhatalmazta a Bizottságot, hogy folytasson tárgyalásokat a Monacói Hercegséggel egy olyan megállapodásról, amely alkalmas annak biztosítására, hogy ezen állam a megtakarításokból származó kamatjövedelem tényleges megadóztatására a Közösségen belül alkalmazandó szabályokkal egyenértékű rendelkezéseket fogadjon el.

(2)	A tárgyalások eredményeként keletkezett megállapodás szövege összhangban van a Tanács által kiadott tárgyalási irányelvekkel. A megállapodáshoz az Európai Közösség és a Monacói Hercegség között létrejövő szándéknyilatkozatot fűznek.

(3)	A megállapodás megkötéséről szóló, egy későbbi szakaszban elfogadásra kerülő határozatra figyelemmel kívánatos, hogy a 2004. július 1-jén parafált két dokumentum aláírásra kerüljön, és a Tanács a szándéknyilatkozatot megerősítse és jóváhagyja,

A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZOTT:

1. cikk

Az Európai Közösség és a Monacói Hercegség közötti, a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló 2003/48/EK tanácsi irányelvben (1) meghatározott szabályokkal egyenértékű rendelkezések megállapításáról szóló megállapodás megkötéséről szóló későbbi határozat elfogadására is figyelemmel, a Tanács elnöke felhatalmazást kap a megállapodás és az ahhoz fűzött szándéknyilatkozat, valamint a megállapodás 21. cikkének (2) bekezdése és a szándéknyilatkozat értelmében váltandó levelek aláírására felhatalmazott személyek kijelölésére.

A szándéknyilatkozat szövegét a Tanács jóváhagyta.

A megállapodás és a szándéknyilatkozat szövegét csatolták ehhez a határozathoz.

2. cikk

Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

---

(1)  HL L 157., 2003.6.26., 38. o.

---

MEGÁLLAPODÁS

az Európai Közösség és a Monacói Hercegség között a 2003/48/EK tanácsi irányelvben meghatározott szabályokkal egyenértékű rendelkezések megállapításáról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG

és

A MONACÓI HERCEGSÉG,

a továbbiakban: a Szerződő Fél vagy a Szerződő Felek,

azzal a szándékkal, hogy a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló, 2003. június 3-i 2003/48/EK tanácsi irányelv – a továbbiakban: az „irányelv” – által előírt szabályokkal egyenértékű rendelkezéseket vezessenek be,

A KÖVETKEZŐ MEGÁLLAPODÁST KÖTÖTTÉK:

1. cikk

Tárgy

(1)   Annak érdekében, hogy a megtakarításokból származó, a Monacói Hercegség területén, az Európai Közösség egyik tagállamában illetőséggel bírónak tekintett, a 2. cikk szerinti haszonhúzó természetes személyek számára kifizetett kamatjövedelmet ténylegesen figyelembe lehessen venni az ezen állam joga szerinti kötelező adókivetéskor, forrásadót kell kivetni, amelyet a Monacói Hercegség területén illetőséggel bíró kifizetők vonnak le az ezen megállapodás 7. és 8. cikkében meghatározott feltételek szerint, a 9. cikk szerinti önkéntes adatszolgáltatásra is figyelemmel.

(2)   A Monacói Hercegség meghozza a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a területén illetőséggel bíró kifizetők – a kamattal járó követelés kötelezettjének illetőségének sérelme nélkül – teljesítsék az ezen megállapodás végrehajtásával kapcsolatos feladatokat.

2. cikk

A haszonhúzó fogalmának meghatározása

(1)   E megállapodás alkalmazásában „haszonhúzó” bármely természetes személy, aki kamatot szerez, vagy bármely természetes személy, akinek a részére kamatot írnak jóvá, kivéve ha bizonyítja, hogy a kamatot nem az ő javára fizették ki vagy írták jóvá. A természetes személy nem tekinthető haszonhúzónak, amennyiben:

a)	a 4. cikkben meghatározott kifizetőként jár el;

b)

egy jogi személy, a nyereségadó bevezetéséről szóló, 1964. március 19-i 3152. számú uralkodói rendelet rendelkezései alapján adózó szervezet, egy átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozás (ÁÉKBV) vagy egy ÁÉKBV-vel egyenértékű, a Monacói Hercegség területén illetőséggel bíró és a megtakarítások befektetésével foglalkozó vállalkozás nevében jár el;

c)	más haszonhúzó természetes személy nevében jár el, és a 3. cikk (2) bekezdésének megfelelően tájékoztatja a kifizetőt a haszonhúzó személyazonosságáról és illetőségéről.

(2)   Amennyiben a kifizető olyan információkkal rendelkezik, amelyek arra utalnak, hogy a kamatban részesülő természetes személy vagy akinek részére a kamatot jóváírják, esetleg nem a haszonhúzó, és amennyiben sem az (1) bekezdés a) pontja, sem az (1) bekezdés b) pontja nem alkalmazandó erre a természetes személyre, a kifizető köteles ésszerű lépéseket tenni a haszonhúzó a 3. cikk (2) bekezdésének megfelelő személyazonosságának megállapítására. Amennyiben a kifizető nem tudja azonosítani a haszonhúzót, az érintett természetes személyt kell haszonhúzónak tekintenie.

3. cikk

A haszonhúzók személyazonossága és illetősége

(1)   A Monacói Hercegség elfogadja a szükséges eljárásokat, amelyek lehetővé teszik a kifizető számára a haszonhúzók és azok illetőségének e megállapodás alkalmazásában történő azonosítását.

(2)   E célból ezen eljárások a következőket foglalják magukban:

a)

a 2004. január 1-je előtt létrejött szerződéses jogviszonyok esetében a kifizető a rendelkezésére álló információk alapján, a 2. cikknek megfelelően megállapítja a haszonhúzó személyazonosságát és illetőségét, amit a hivatalos személyazonossági okmány vagy bármely más, a személyazonosságot igazoló, írásos, a haszonhúzó fényképét magában foglaló hivatalos dokumentum tartalmaz;

b)

a 2004. január 1. után létrejött szerződéses jogviszonyok vagy szerződéses jogalap nélkül végrehajtott ügyletek esetében a kifizető a 2. cikk értelmében vett haszonhúzó személyazonosságát és illetőségét az útlevél vagy a hivatalos személyazonossági okmányban, illetve a haszonhúzó által bemutatott bármely okmány alapján állapítja meg. Azoknál a természetes személyeknél, akik az Európai Közösség egyik tagállama által kiállított útlevelet vagy hivatalos személyazonossági okmányt mutatnak be, és kijelentik, hogy egy, az Európai Közösségen és a Monacói Hercegségen kívüli államban bírnak illetőséggel, az illetőség megállapítása annak az országnak az illetékes hatósága által kiadott illetőségigazolás alapján történik, amelyben a természetes személy magát illetőséggel bírónak vallja. Amennyiben nem tudja bemutatni ezt az illetőségigazolást, úgy kell tekinteni, hogy az Európai Közösség azon tagállamában bír illetőséggel, amely az útlevelet vagy az egyéb hivatalos személyazonossági okmányt kiállította.

4. cikk

A kifizető fogalmának meghatározása

E megállapodás alkalmazásában „kifizetők” a Monacói Hercegségben: a bankok, a természetes és jogi személyek, a jogi személyiséggel nem rendelkező társaságok és olyan, állandó telephelyű külföldi társaságok, amelyek üzleti tevékenységük során harmadik személyek vagyoni eszközeit, elfogadják, birtokolják, befektetik vagy átruházzák, illetve – akár alkalomszerűen is – kamatot fizetnek vagy kamatot írnak jóvá.

5. cikk

Az illetékes hatóság fogalmának meghatározása

E megállapodás alkalmazásában a Szerződő Felek „illetékes hatóságai” az I. mellékletben felsorolt hatóságok.

A harmadik országok esetében az illetékes hatóság az, amely adózási célokra illetőségigazolás kiállítására jogosult.

6. cikk

A kamat fogalmának meghatározása

(1)   E megállapodás alkalmazásában a „kamat”:

a)

valamennyi, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírhoz kapcsolódó, vagy az ügyfelek betéteiből származó, számlára kifizetett vagy arra jóváírt kamat, függetlenül attól, hogy az jelzáloggal biztosított-e, vagy jogot ad-e a kötelezett nyereségében való részesedésre, valamint különösen az állampapírokból, kötvényekből vagy adósságlevelekből származó jövedelem, beleértve az ilyen értékpapírokhoz, kötvényekhez vagy adósságlevelekhez kapcsolódó prémiumokat és jutalmakat. A késedelmes teljesítéshez kapcsolódó büntetőkamatok nem tekintendők kamatnak. A kereskedelmi vagy üzleti tevékenységen kívül, magánügyben eljáró természetes személyek közötti kölcsönügyletek kamatai azonban nem tartoznak a kamat meghatározásába;

b)	az a) pontban említett követelések értékesítésekor, visszatérítésekor vagy visszaváltásakor felhalmozódott vagy tőkésített kamat;

c)

a kamatkifizetésekből közvetlenül vagy egy, az irányelv 4. cikke (2) bekezdésében említett, az Európai Közösség egy tagállamában illetőséggel rendelkező közvetítőn keresztül keletkező jövedelmek, amelyeket a következők osztanak ki: i. az Európai Közösség egy tagállamában vagy a Monacói Hercegségben illetőséggel bíró kollektív befektetési vállalkozások; ii. az Európai Közösség valamely tagállamában illetőséggel bíró azon szervezetek, amelyek az irányelv 4. cikkének (3) bekezdése szerinti választási lehetőséget gyakorolnak, és arról tájékoztatják a kifizetőt; valamint iii. a 19. cikkben említett területen kívüli illetőségű kollektív befektetési vállalkozások;

d)

a következő vállalkozások és szervezetek részvényeinek vagy üzletrészeinek értékesítésekor, visszatérítésekor vagy visszaváltásakor szerzett jövedelmek, amennyiben meglévő eszközeik több mint 40 %-át közvetlenül vagy közvetve más kollektív befektetési vállalkozásokon vagy a következőkben említett szervezeteken keresztül az a) pontban említett követelésekbe fektetik: i. az Európai Közösség valamely tagállamában vagy a Monacói Hercegségben illetőséggel bíró kollektív befektetési vállalkozások; ii. az Európai Közösség valamely tagállamában illetőséggel bíró azon szervezetek, amelyek az irányelv 4. cikkének (3) bekezdése szerinti választási lehetőséget gyakorolnak, és arról tájékoztatják a kifizetőt; valamint iii. a 19. cikkben említett területen kívüli illetőségű kollektív befektetési vállalkozások.

(2)   Amennyiben a kifizető az (1) bekezdés c) pontja tekintetében nem rendelkezik a kamatkifizetésekből eredő jövedelem arányára vonatkozó információval, a jövedelem teljes összegét kamatnak kell tekinteni.

(3)   Amennyiben a kifizető az (1) bekezdés d) pontja tekintetében nem rendelkezik információval a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírba, illetve az említett bekezdés meghatározása szerinti részvényekbe vagy üzletrészekbe fektetett eszközök százalékos arányáról, e százalékos arányt 40 % felettinek kell tekinteni.

Amennyiben a haszonhúzó által szerzett jövedelem összege nem meghatározható, a jövedelmet úgy kell tekinteni, hogy az megfelel a részvények vagy üzletrészek értékesítéséből, visszatérítéséből vagy visszaváltásából eredő jövedelemnek.

(4)   Nem tekinthető az (1) bekezdés c) és d) pontja értelmében vett kamatnak azon vállalkozások vagy szervezetek jövedelme, amelyek pénzeszközeik 15 %-áig terjedő mértékben az (1) bekezdés a) pontja szerinti követelésekbe fektettek.

(5)   Az (1) bekezdés d) pontjában és a (3) bekezdésben említett százalékos arány 2011. január 1-jétől 25 %.

(6)   Az (1) bekezdés d) pontjában – valamint az (5) bekezdésben – említett százalékos arányt az érintett vállalkozások vagy szervezetek alapszabályában vagy létesítő dokumentumaiban meghatározott befektetési politikájára, és ilyen szabályok hiányában az érintett vállalkozások vagy szervezetek eszközeinek tényleges összetételére való hivatkozással kell meghatározni.

7. cikk

Forrásadó

(1)   Az Európai Közösség valamely tagállamában illetőséggel bíró haszonhúzó esetén a Monacói Hercegség, e megállapodás 14. cikke (2) bekezdésének sérelme nélkül, a 17. cikkben említett időpontot követő első három évben 15 %, a következő három évben 20 %, ezt követően pedig 35 % mértékű forrásadót von le.

(2)   A kifizető a forrásadót a következőképpen vonja le:

a)	a 6. cikk 1. bekezdésének a) pontja szerinti kamat esetében: a kifizetett vagy jóváírt kamat összegére;

b)

a 6. cikk (1) bekezdésének b) vagy d) pontja szerinti kamat esetében: az ezekben a bekezdésekben említett kamat vagy jövedelem összegére, vagy a kedvezményezett által viselt azonos hatású fizetési kötelezettség kivetésével az elidegenítésből, visszavásárlásból vagy visszaváltásból eredő jövedelem teljes összegére;

c)	a 6. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerinti kamatfizetés esetében: az ebben a bekezdésben említett jövedelmek összegére.

(3)   A (2) bekezdés a), b) és c) pontjainak alkalmazásában a forrásadót a haszonhúzó a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, részvény, illetve üzletrész futamidejével, illetve fennállásával arányosan kell kivetni. Ha a kifizető a rendelkezésére bocsátott adatok alapján nem tudja meghatározni ezt az időtartamot, akkor úgy kell tekintenie a haszonhúzót, mintha a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, részvény vagy üzletrész teljes futamideje, illetve fennállása alatt rendelkezett volna, kivéve ha a haszonhúzó bizonyítékot szolgáltat ezek megszerzésének időpontjáról.

(4)   Az e megállapodásban megállapított forrásadón felül az ugyanazt a kamatot terhelő adókat és levonásokat az e cikk szerint kiszámított forrásadóból le kell vonni.

(5)   A forrásadó levonása egy Monacóban illetőséggel bíró kifizető részéről nem zárja ki, hogy az Európai Közösség azon tagállama, amelyben a haszonhúzó adózás szerinti illetősége van, saját nemzeti jogának megfelelően adóztassa meg a jövedelmet. Abban az esetben, ha az adófizető egy, a Monacói Hercegségben illetőséggel bíró kifizető által kifizetett kamatjövedelmet tüntet fel az Európai Közösség azon tagállamának adóhatóságainak benyújtott bevallásában, ahol a lakóhelye van, a kamatot ott ugyanolyan mértékben és ugyanolyan általános feltételek mellett kell megadóztatni, mint az ezen tagállamban szerzett kamatokat.

8. cikk

A forrásadó megosztása

(1)   A Monacói Hercegség a 7. cikkben említett forrásadó levonásából származó bevételének 25 %-át megtartja, és annak 75 %-át az Európai Közösség azon tagállamának utalja át, ahol a kamatok haszonhúzója a 3. cikk (2) bekezdésének b) pontja szerint illetőséggel bír.

(2)   Ezek az átutalások minden naptári évre vonatkozóan tagállamonként egyetlen ügylettel történnek, legkésőbb hat hónappal a Monacói Hercegség adóévének végét követően.

(3)   A Monacói Hercegség meghozza a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy biztosítsa a bevételmegosztás rendszerének megfelelő működését.

A Monacói Hercegség e célból az érintett tagállamot megillető bevételeket az e megállapodás I. mellékletében megjelölt illetékes hatósághoz utalja át.

9. cikk

Önkéntes közzététel

(1)   A Monacói Hercegség megállapítja a 2. cikk alapján meghatározott haszonhúzó számára a 7. cikk szerinti forrásadó elkerülését lehetővé tévő eljárást, amely alapján a haszonhúzó felhatalmazza a Monacói Hercegségben illetőséggel bíró kifizetőjét, hogy tájékoztassa a kamatkifizetésekről a Monacói Hercegség illetékes hatóságát. Az ilyen felhatalmazás minden, a kifizető által a haszonhúzó részére teljesített kamatkifizetésre vonatkozik.

(2)   A haszonhúzó kifejezett felhatalmazása esetén a kifizető által szolgáltatott adatok legalább a következőket tartalmazzák:

a)	a haszonhúzó e megállapodás 3. cikkének megfelelően megállapított személyazonosságát és illetőségét;

b)	a kifizető nevét és címét;

c)	a haszonhúzó bankszámlaszámát, vagy ennek hiányában a kamatot eredményező hitelviszonyt megtestesítő értékpapír meghatározását; és

d)	a 6. cikknek megfelelően kiszámított kamat összegét.

(3)   Az illetékes hatóság a Monacói Hercegségben a (2) bekezdésben említett adatokat közli a haszonhúzó illetősége szerinti európai közösségi tagállam illetékes hatóságával. Az adott évben teljesített összes kamatkifizetésre vonatkozó adatokat évente legalább egyszer, a Monacói Hercegség adóévének végét követő hat hónapon belül kell közölni.

10. cikk

A kettős adóztatás elkerülése és/vagy a forrásadó visszafizetése

(1)   Az Európai Közösség azon tagállama, amelyben a haszonhúzó adózás szerinti illetősége van, gondoskodik arról, hogy megszűnjön az ezen cikk (2) és (3) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően a 7. cikkben említett forrásadó levonásából adódható kettős adózás.

(2)   Amennyiben a haszonhúzó által kapott kamat 7. cikkben említett forrásadója a Monacói Hercegségben egy kifizető által levonásra kerül, az Európai Közösség azon tagállama, amelyben a haszonhúzó illetőséggel bír, a saját nemzeti jogának megfelelően a forrásadó összegével megegyező beszámítást biztosít. Amennyiben ez az összeg meghaladja az illetőség szerinti tagállam nemzeti joga szerint a forrásadó hatálya alá tartozó kamat teljes összege után fizetendő adó összegét, az illetőség szerinti tagállam a levont adó többletként jelentkező összegét – minden egyéb elszámolási mechanizmus vagy közigazgatási gyakorlat ellenére – visszatéríti a haszonhúzónak.

(3)   Amennyiben a 7. cikkben említett forrásadón kívül a haszonhúzó által kapott kamatot az e megállapodásban megállapítottakon felül egyéb adók és forrásadók terhelik, és az Európai Közösség illetőség szerinti tagállama a nemzeti jogának vagy a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményeknek megfelelően az ilyen adókra és forrásadókra vonatkozóan beszámítást biztosít, akkor az ilyen egyéb adókat és forrásadókat a (2) bekezdés szerinti eljárás alkalmazását megelőzően be kell számítani.

(4)   Az Európai Közösségnek az a tagállama, ahol a haszonhúzó adózási illetőséggel bír, a (2) és a (3) bekezdésben említett beszámítási rendszert a 7. cikkben említett forrásadó visszatérítésével helyettesítheti.

11. cikk

Hitelviszonyt megtestesítő átruházható értékpapírok

(1)   A 17. cikkben említett időponttól kezdődően, és e megállapodás 14. cikke (2) bekezdésének sérelme nélkül, mindaddig, amíg a Monacói Hercegség a 7. cikkben említett forrásadó levonását végzi, illetve az Európai Közösség legalább egy tagállama ilyen levonást alkalmaz, de legkésőbb 2010. december 31-ig, nem tekinthetők a 6. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti hitelviszonyt megtestesítő értékpapírnak az olyan belföldi és nemzetközi kötvények és egyéb hitelviszonyt megtestesítő átruházható értékpapírok, amelyek először 2001. március 1-je előtt kerültek kibocsátásra, vagy amelyek eredeti kibocsátási tájékoztatóját az e tekintetben illetékes hatóságok ezen időpont előtt jóváhagyták – feltéve, hogy 2002. március 1-jén vagy azt követően nem bocsátanak ki további ilyen hitelviszonyt megtestesítő átruházható értékpapírokat.

Mindazonáltal mindaddig, amíg az Európai Közösségnek legalább egy tagállama hasonló rendelkezéseket alkalmaz, ennek a cikknek a rendelkezéseit 2010. december 31. után is alkalmazni kell azoknak a hitelviszonyt megtestesítő átruházható értékpapíroknak a tekintetében:

—	amelyek bruttósítási és lejárat előtti visszaváltási záradékot tartalmaznak, és

—	amelyek esetében a kifizető a Monacói Hercegségben bír illetőséggel, és

—	amennyiben a kifizető az Európai Közösség egyik tagállamában illetőséggel bíró haszonhúzó részére közvetlenül kamatot fizet ki vagy közvetlenül annak javára kamatot ír jóvá.

Amennyiben azonban valamennyi tagállam megszünteti a 7. cikkhez hasonló rendelkezések alkalmazását, e cikk rendelkezéseit csak a következő átruházható értékpapírokra vonatkozóan kell továbbra is alkalmazni:

—	amelyek bruttósítási és lejárat előtti visszaváltási záradékot tartalmaznak, és

—	amelyek esetében a kibocsátó kifizetője a Monacói Hercegségben bír illetőséggel, és

—	amennyiben ez a kifizető közvetlenül az Európai Közösség egyik tagállamában illetőséggel bíró haszonhúzó részére kamatot fizet ki vagy közvetlenül annak javára kamatot ír jóvá.

Amennyiben egy kormány vagy ahhoz kapcsolódó, a II. mellékletben felsorolt hatóságként eljáró vagy nemzetközi szerződés által elismert szervezet által kibocsátott, a korábbiakban említett hitelviszonyt megtestesítő értékpapírból 2002. március 1-jén vagy azt követően további kibocsátást hajtanak végre, az ilyen értékpapír kibocsátásának teljes egészét – amely az eredeti kibocsátásból és bármely további kibocsátásból áll – e megállapodás 6. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint követelésnek kell tekinteni.

Amennyiben a fenti albekezdés által nem szabályozott kibocsátó által kibocsátott, a fent említett hitelviszonyt megtestesítő átruházható értékpapírokból 2002. március 1-jén vagy azt követően további kibocsátást hajtanak végre, az ilyen további kibocsátást a 6. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerint hitelviszonyt megtestesítő értékpapírnak kell tekinteni.

(2)   Ez a cikk nem akadályozza azonban az Európai Közösség tagállamait és a Monacói Hercegséget abban, hogy az (1) bekezdésben említett, hitelviszonyt megtestesítő átruházható értékpapírokból eredő jövedelmeket a nemzeti joguknak megfelelően adóztassák.

12. cikk

Információcsere megkeresésre

(1)   A Monacói Hercegség és az Európai Közösség tagállamainak illetékes hatóságai tájékoztatják egymást azokról a magatartásokról, amelyek az e megállapodás hatálya alá tartozó jövedelem tekintetében a megkeresett állam joga szerint adócsalásnak minősülnek.

Amennyiben a Monacói Hercegség a megkeresett állam, a következő cselekmények minősülnek a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatása tekintetében adócsalásnak:

—

hamis, hamisított vagy tartalmát tekintve pontatlan dokumentum használata azzal a szándékkal, hogy az elkövető kivonja magát, illetve megpróbálja kivonni magát a megtakarításokból származó kamatjövedelmekre kivetett adó teljes vagy részleges kifizetése alól. Az elkövetőt a monacói büntető törvénykönyv 26. cikke 4. pontjában említett, a ki nem fizetett adó összegének akár négyszeresében megállapítható pénzbírsággal és nyolc naptól két évig terjedő szabadságvesztéssel, vagy e két büntetés egyikével büntetendő,

—

az a tény, ha bármely személy, akinek a megtakarításokból származó jövedelmére adót kell kivetni, a megfelelő összeget szándékosan nem, vagy annak csak egy részét tartja vissza; ez a cselekmény a monacói büntető törvénykönyv 26. cikke 4. pontjában előírt összegnek megfelelő pénzbírsággal büntetendő,

—

az a tény, ha bármely személy, akinek a megtakarításokból származó jövedelmeire adót kell kivetni, a beszedett összegeket szándékosan a maga vagy egy harmadik személy javára elsikkasztotta; ez a cselekmény a monacói büntető törvénykönyv 26. cikke 4. pontjában előírt összegnek megfelelő pénzbírsággal büntetendő,

—

az a tény, ha bármely személy csalárd módon jut a megtakarításokból származó jövedelmek adójának teljes vagy részleges visszatérítéséhez; a monacói büntető törvénykönyv 26. cikke 4. pontja szerinti, a jogtalanul szerzett összeg négyszeresében megállapítható pénzbírsággal és nyolc naptól két hónapig terjedő szabadságvesztéssel, vagy e két büntetés egyikével büntetendő.

Amennyiben valamennyi, a monacói büntető törvénykönyv 13. cikke 3. pontjában meghatározott feltételek ténylegesen teljesülnek, a fentiekben meghatározott megkeresett állam joga szerinti adócsalásokkal egyenértékű és azonos súlyú jogsértő cselekmények esetében is a tájékoztatásra vonatkozó, e cikkben meghatározott elveket kell alkalmazni.

Egy, az alábbi (3) bekezdésnek megfelelően kellően megalapozott megkeresésre a megkeresett állam tájékoztatást nyújt a megkereső állam által kezdeményezett, az adott államban adóköteles megtakarításokból származó jövedelmekkel kapcsolatban folyamatban lévő, közigazgatási, polgári vagy büntetőjogi eljárás tárgyát képező, fent említett cselekményekről.

Az e megállapodás 9. cikkének (2) bekezdésében említett információkat átadható információknak kell tekinteni.

(2)   A tájékoztatásra irányuló megkeresés teljesíthetőségének elbírálásakor nem a megkeresett, hanem a megkereső állam joga szerinti elévülési szabályokat kell alkalmazni. Semmilyen körülmények között nem lehet átadni a 2005. július 1-jét megelőzően elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos információkat.

(3)   A megkeresés megalapozottságának megállapítása céljából a megkereső fél illetékes hatóságának a következő információkat kell a megkeresett állam hivatalos nyelvén szolgáltatnia:

a)	a megkeresést foganatosító hatóság megnevezése;

b)	a tájékoztatás tárgyát képező természetes személy személyazonossága, annak bizonyítéka, hogy a megkereső államban bír adózási illetőséggel, valamint minden olyan dokumentum, az említett természetes személy vallomása és más részletes bizonyítékok, amelyek a megkereséshez alapot szolgáltattak;

c)	azon indokok, amelyek alátámasztják, hogy a kért információk a megkeresett fél vagy egy, a területén tartózkodó személy birtokában vannak, illetve ellenőrzése alatt állnak;

d)	egy nyilatkozat arra vonatkozóan, hogy a megkeresés megfelel a megkereső fél jogszabályainak, és különösen arra vonatkozóan, hogy az elévülési határidők tekintetében a megkeresés megengedhető;

e)	egy nyilatkozat arra vonatkozóan, hogy a megkereső fél az információk megszerzése érdekében valamennyi, a területén rendelkezésre álló és/vagy jogszabályai, illetve szabályozása által előírt eszközt igénybe vette, kivéve azokat, amelyek igénybevétele nehézségbe ütközne;

f)	egy nyilatkozat, amely megállapítja, hogy a megkereső fél tudomására jutott tények e fél joga szerint érdemleges és egybehangzó vélelmeket szolgáltatnak arra vonatkozóan, hogy adócsalás bűncselekményét vagy az (1) bekezdésben meghatározott, azzal egyenértékű jogsértést követtek el.

(4)   Amennyiben e megállapodásnak a megkeresés nem tesz eleget, a megkeresett fél megtagadhatja a kért információk átadását.

Minden, ilyen módon adott tájékoztatást bizalmasnak kell tekinteni, és az nem hozható a tudomására másnak, mint a Szerződő Fél azon illetékes személyeinek vagy hatóságainak, amelyek illetékességgel rendelkeznek az 1. cikkben említett kamatfizetések adóztatására. Ezek a személyek vagy hatóságok az így kapott információkról nyilvános bírósági eljárások vagy olyan bírósági határozatok alkalmával, amelyek tárgya ez az adókivetés – kizárólag a megkereső államban – nyilatkozatot tehetnek.

Az információk nem közölhetők semmilyen más személlyel vagy hatósággal, kivéve ha az információkat közlő Szerződő Fél illetékes hatósága ehhez előzetesen írásos hozzájárulását adta.

13. cikk

Konzultáció és felülvizsgálat

(1)   Amennyiben e megállapodás értelmezését vagy alkalmazását illetően a Monacói Hercegség illetékes hatósága és az Európai Közösség tagállamainak az 5. cikknek megfelelő egy vagy több más hatósága között nézeteltérés merül fel, ezeknek a hatóságoknak törekedniük kell annak kölcsönös egyeztetéssel történő megoldására. Konzultációik eredményeiről haladéktalanul értesítik az Európai Közösségek Bizottságát és a többi tagállam illetékes hatóságait.

Értelmezési kérdésekkel kapcsolatosan a Bizottság, az illetékes hatóságok bármelyikének kérésére, részt vehet a konzultációban.

(2)   A fenti (1) bekezdés rendelkezései mellett, a Szerződő Felek bármely Szerződő Fél kérelmére, de legalább háromévente konzultációt folytatnak ezen megállapodás gyakorlati működésének felülvizsgálata és – amennyiben a Szerződő Felek azt szükségesnek ítélik – javítása céljából.

A Szerződő Felek egyetértenek az e megállapodás tárgyát képező területet érintő nemzetközi fejlemények jelentőségében, és amennyiben szükséges, az e bekezdésben előírt konzultációk alkalmával egyeztetnek egymással annak megvizsgálása érdekében, hogy e fejlemények fényében szükség van-e a megállapodás módosítására.

(3)   A tagállamok és a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatása terén a Monacói Hercegséggel azonos kötelezettségek alá eső harmadik országok és a tagállamok közötti kétoldalú megállapodások megkötésére való tekintettel, a Monacói Hercegség megvizsgálja a 12. cikkben meghatározott elvek alkalmazási területét és végrehajtási feltételeit az említett cikkben meghatározott adócsalás bűncselekményével egyenértékű és azonos súlyú jogsértések elkövetése esetén. A Monacói Hercegség e célból konzultációkat kezd az Európai Közösségek Bizottságával.

(4)   A konzultációt a kérelmet követő egy hónapon belül, vagy sürgős esetekben a lehető legkorábbi időpontban tartják meg.

(5)   A fent említett konzultáció céljából, mindkét Szerződő Fél tájékoztatja a másikat azokról a fejleményekről, amelyek kedvezőtlenül befolyásolhatják e megállapodás megfelelő működését. Ezek közé tartozhat bármely, a Szerződő Felek egyike és egy harmadik ország között létrejött, vonatkozó megállapodás is.

14. cikk

Alkalmazás és az alkalmazás felfüggesztése

(1)   E megállapodás alkalmazásának feltétele, hogy a tagállamok – a (Gazdasági és Pénzügyi) Tanács által az Európai Tanács 2000. június 19–20-i, santa maria da feira-i ülésére készített jelentésben említett – függő és társult területei, valamint az Amerikai Egyesült Államok, Andorra, Liechtenstein, Svájc és San Marino valamennyien olyan rendelkezéseket fogadjanak el és hajtsanak végre, amelyek összhangban vannak vagy egyenértékűek a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló, 2003. június 3-i 2003/48/EK tanácsi irányelvben vagy az e megállapodásban foglaltakkal, valamint a végrehajtásra azonos időpontokat írnak elő.

(2)   A Szerződő Felek legalább hat hónappal a 17. cikkben említett időpontot megelőzően közös megegyezéssel megállapítják, hogy a vonatkozó szabályoknak az érintett harmadik országokban és az érintett függő vagy társult területeken történő hatálybalépésének az (1) bekezdésben meghatározott feltétele teljesült-e. Amennyiben a Szerződő Felek megállapítják, hogy a feltétel nem fog teljesülni, a 17. cikk céljából közös megegyezéssel új időpontot fogadnak el. Az Európai Közösség e célból értesíti a Monacói Hercegséget arról, hogy az Európai Közösség tagállamai, az érintett függő vagy társult területek és harmadik államok az azonos vagy egyenértékű intézkedéseket ténylegesen végrehajtották.

(3)   Intézményi rendelkezéseinek sérelme nélkül, és az előzőekre is figyelemmel, Monaco ezt a megállapodást a 17. cikkben említett időpontig végrehajtja, és erről értesíti az Európai Közösséget.

(4)   Bármely Szerződő Fél a másik Szerződő Félhez intézett értesítés útján azonnali hatállyal felfüggesztheti e megállapodás vagy a megállapodás bármely részének alkalmazását, amennyiben a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló, 2003. június 3-i 2003/48/EK tanácsi irányelv, vagy az irányelv egy részének alkalmazása a közösségi joggal összhangban átmenetileg szünetel vagy véglegesen megszűnik, illetve ha valamely tagállam az irányelv végrehajtási jogszabályainak alkalmazását felfüggeszti.

(5)   Bármelyik Szerződő Fél szintén felfüggesztheti ezen megállapodás alkalmazását a többi Szerződő Félhez intézett értesítés útján, ha a fent említett öt ország (Amerikai Egyesült Államok, Andorra, Liechtenstein, Svájc és San Marino) vagy az Európai Közösség tagállamainak a (2) bekezdésben említett függő vagy társult területei egyike a későbbiekben megszünteti a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló, 2003. június 3-i 2003/48/EK tanácsi irányelvben említett, azonos vagy egyenértékű intézkedések alkalmazását. Az alkalmazás felfüggesztésére legkorábban az értesítést követő két hónap elteltével kerülhet sor. Ezt a megállapodást újra alkalmazni kell, amint a szabályok ismét hatályossá válnak.

15. cikk

Egyéb helyszínek/ázsiai helyszín

Az Európai Közösség a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló, 2003. június 3-i 2003/48/EK tanácsi irányelvben megállapított átmeneti időszak alatt megbeszéléseket kezd más jelentős pénzügyi helyszínekkel, azzal a céllal, hogy az érintett joghatóságok az Európai Közösségen belül alkalmazott szabályokkal egyenértékű rendelkezéseket fogadjanak el és hajtsanak végre.

16. cikk

Aláírás, hatálybalépés és felmondás

(1)   E megállapodás megkötésének feltétele, hogy azt a Szerződő Felek saját eljárásaiknak megfelelően megerősítsék vagy jóváhagyják. A Szerződő Felek kölcsönösen értesítik egymást ezen eljárások végrehajtásáról. E megállapodás az utolsó értesítést követő második hónap első napján lép hatályba.

(2)   E megállapodás mindaddig hatályban marad, amíg azt egy Szerződő Fél fel nem mondja.

(3)   Bármely Szerződő Fél felmondhatja ezt a megállapodást a másik Szerződő Félhez intézett értesítés útján. Ebben az esetben a megállapodás az értesítés kézbesítésének napját követő tizenkét hónap elteltével hatályát veszti.

17. cikk

Alkalmazási rendelkezések

A 14. cikk sérelme nélkül, a Szerződő Felek végrehajtják azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek e megállapodás 2005. július 1-jétől kezdődő alkalmazásához.

18. cikk

Követelések és záróelszámolás

(1)   E megállapodás megszűnése, vagy alkalmazásának részleges vagy teljes felfüggesztése a harmadik személyek által a 10. cikknek megfelelően benyújtott követeléseket nem érinti.

(2)   Monaco e megállapodás alkalmazhatóságának végét megelőzően minden esetben záróelszámolást készít, és az Európai Közösség tagállamai részére zárókifizetést teljesít.

19. cikk

Területi hatály

Ezt a megállapodást egyrészről azokon a területeken kell alkalmazni, amelyeken az Európai Közösséget létrehozó szerződés alkalmazandó, az abban a szerződésben meghatározott feltételekkel, másrészről Monaco területén.

20. cikk

Mellékletek

(1)   A két melléklet a megállapodás elválaszthatatlan részét képezi.

(2)   Az I. mellékletben található illetékes hatóságok listáját az a) pontban említett hatóságokra vonatkozóan Monaco a másik Szerződő Fél értesítésével egyszerűen módosíthatja, a többi hatóságra vonatkozóan a Közösség módosíthatja a listát.

A II. mellékletben felsorolt kapcsolódó szervezetek listája kölcsönös megegyezéssel módosítható.

21. cikk

Nyelvek

(1)   Ez a megállapodás két-két eredeti példányban készült angol, cseh, észt, dán, finn, francia, görög, holland, lengyel, lett, litván, magyar, német, olasz, portugál, spanyol, svéd, szlovák és szlovén nyelven, amely szövegek mindegyike egyaránt hiteles.

(2)   A máltai nyelvi változatot a Szerződő Felek levélváltás útján hitelesítik. E nyelvi változat az (1) bekezdésben említett szövegekkel megegyezően hiteles.

I. MELLÉKLET

AZ ILLETÉKES HATÓSÁGOK LISTÁJA

E megállapodás alkalmazásában „illetékes hatóságok” a következők:

a)	a Monacói Hercegségben: a kormány pénzügyi és gazdasági tanácsosa vagy meghatalmazott képviselője;

b)	a Belga Királyságban: De Minister van Financiën/Le Ministre des Finances vagy meghatalmazott képviselője;

c)	a Cseh Köztársaságban: Ministr financí vagy meghatalmazott képviselője;

d)	a Dán Királyságban: Skatteministeren vagy meghatalmazott képviselője;

e)	a Németországi Szövetségi Köztársaságban: Der Bundesminister der Finanzen vagy meghatalmazott képviselője;

f)	az Észt Köztársaságban: Rahandusminister vagy meghatalmazott képviselője;

g)	a Görög Köztársaságban: Ο Υπουργός Οικονομίας και Οικονομικών vagy meghatalmazott képviselője;

h)	a Spanyol Királyságban: El Ministro de Economía y Hacienda vagy meghatalmazott képviselője;

i)	a Francia Köztársaságban: Le Ministre chargé du budget vagy meghatalmazott képviselője;

j)	Írországban: The Revenue Commissioners vagy azok meghatalmazott képviselője;

k)	az Olasz Köztársaságban: Il Capo del Dipartimento per le Politiche Fiscali vagy meghatalmazott képviselője;

l)	Cipruson: Υπουργός Οικονομικών vagy meghatalmazott képviselője;

m)	a Lett Köztársaságban: Finanšu ministrs vagy meghatalmazott képviselője;

n)	a Litván Köztársaságban: Finansų ministras vagy meghatalmazott képviselője;

o)	a Luxemburgi Nagyhercegségben: Le Ministre des Finances vagy meghatalmazott képviselője, a 12. cikk alkalmazásában azonban az illetékes hatóság a „le Procureur Général d’État luxemburgeois”;

p)	a Magyar Köztársaságban: a pénzügyminiszter vagy meghatalmazott képviselője;

q)	a Máltai Köztársaságban: Il-Ministru responsabbli għall-Finanzi vagy meghatalmazott képviselője;

r)	a Holland Királyságban: De Minister van Financiën vagy meghatalmazott képviselője;

s)	az Osztrák Köztársaságban: Der Bundesminister für Finanzen vagy meghatalmazott képviselője;

t)	a Lengyel Köztársaságban: Minister Finansów vagy meghatalmazott képviselője;

u)	a Portugál Köztársaságban: O Ministro das Finanças vagy meghatalmazott képviselője;

v)	a Szlovén Köztársaságban: Minister za finance vagy meghatalmazott képviselője;

w)	a Szlovák Köztársaságban: Minister financií vagy meghatalmazott képviselője;

x)	a Finn Köztársaságban: Valtiovarainministeriö/Finansministeriet vagy meghatalmazott képviselője;

y)	a Svéd Királyságban: Chefen för Finansdepartementet vagy meghatalmazott képviselője;

z)

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságában és azokon az európai területeken, amelyek külkapcsolataiért az Egyesült Királyság felelős: a Commissioners of Inland Revenue vagy azok meghatalmazott képviselője, valamint az a gibraltári illetékes hatóság, amelyet az Egyesült Királyság az Európai Unió tagállamainak és intézményeinek 2000. április 19-én megküldött értesítésben foglalt, a gibraltári hatóságoknak az EU és EK jogi eszközökkel és a vonatkozó megállapodásokkal kapcsolatos jogköréről elfogadott szabályozással összhangban kijelöl, amely értesítés egy példányát az Európai Unió Tanácsának Főtitkársága megküldi a Monacói Hercegségnek, és amelyet e megállapodásra alkalmazni kell.

II. MELLÉKLET

A KAPCSOLÓDÓ SZERVEZETEK LISTÁJA

E megállapodás 11. cikkének alkalmazásában a következő szervezetek tekintendők „kapcsolódó, hatóságként eljáró vagy nemzetközi szerződés által elismert szervezet”-nek:

AZ EURÓPAI UNIÓN BELÜLI SZERVEZETEK:   Belgium — Vlaams Gewest (Flamand régió) — Région wallonne (Vallon régió) — Région de Bruxelles-Capitale/Brussels Hoofstedelijk Gewest (Brüsszel főváros) — Communauté française (Francia Közösség) — Vlaamse Gemeenschap (Flamand Közösség) — Deutschsprachige Gemeinschaft (Német Ajkú Közösség)   Spanyolország — Xunta de Galicia (Galícia regionális kormánya) — Junta de Andalucía (Andalúzia regionális kormánya) — Junta de Extremadura (Extremadura regionális kormánya) — Junta de Castilla-La Mancha (Castilla-La Mancha regionális kormánya) — Junta de Castilla-León (Castilla-León regionális kormánya) — Gobierno Foral de Navarra (Navarra regionális kormánya) — Govern de les Illes Balears (a Baleár-szigetek kormánya) — Generalitat de Catalunya (Katalónia autonóm kormánya) — Generalitat de Valencia (Valencia autonóm kormánya) — Diputación General de Aragón (Aragónia regionális tanácsa) — Gobierno de las Islas Canarias (a Kanári-szigetek kormánya) — Gobierno de Murcia (Murcia kormánya) — Gobierno de Madrid (Madrid kormánya) — Gobierno de la Comunidad Autónoma del País Vasco/Euzkadi (az autonóm baszkföldi közösség kormánya) — Diputación General de Guipúzcoa (Guipúzcoa regionális tanácsa) — Diputación Foral de Vizcaya/Bizkaia (Vizcaya/Bizkaia regionális tanácsa) — Diputación General de Alava (Alava regionális tanácsa) — Ayuntamiento de Madrid (Madrid városi tanácsa) — Ayuntamiento de Barcelona (Barcelona városi tanácsa) — Cabildo Insular de Gran Canaria (a Kanári-szigetek szigettanácsa) — Cabildo Insular de Tenerife (Tenerife szigettanácsa) — Instituto de Crédito Oficial (Állami Hitelintézet) — Instituto Catalán de Finanzas (Katalónia Pénzügyi Intézete) — Instituto Valenciano de Finanzas (Valencia Pénzügyi Intézete)   Görögország — Оργανισμός Тηλεπικοινωνιών Ελλάδος (Görögország Távközlési Szervezete) — Оργανισμός Σιδηροδρόμων Ελλάδος (Görögország Vasútszervezete) — Δημόσια Επιχείρηση Ηλεκτρισμού (Állami Villamosenergia-vállalat)   Franciaország — La Caisse d’amortissement de la dette sociale (CADES) (Társadalmi Adósságtörlesztési Pénztár) — Agence française de développement (AFD) (Francia Fejlesztési Ügynökség) — Réseau ferré de France (RFF) (Francia Vasúthálózat) — Caisse nationale des autoroutes (CNA) (Nemzeti Autópálya Pénztár) — Assistance publique hôpitaux de Paris (APHP) (Párizsi Kórházak Köztámogatása) — Charbonnages de France (CDF) (Franciaországi Széntanács) — Entreprise minière et chimique (EMC) (Bányászati és Vegyészeti Vállalat)   Olaszország — régiók — megyék — járások — Cassa Depositi e Prestiti (Betéti és Kölcsönpénztár)   Lettország — Pašvaldības (helyi önkormányzatok)   Lengyelország — gminy (falvak) — powiaty (kerületek) — województwa (megyék) — związki gmin (falvak társulásai) — związki powiatów (kerületek társulásai) — związki województw (megyék társulásai) — miasto stołeczne Warszawa (Varsó főváros) — Agencja Restrukturyzacji i Modernizacji Rolnictwa (Mezőgazdasági Szerkezetátalakítási és Modernizációs Ügynökség) — Agencja Nieruchomości Rolnych (Mezőgazdasági Tulajdon Ügynökség)   Portugália — Região Autónoma da Madeira (Madeira autonóm régiója) — Regiăo Autónoma dos Açores (Açores autonóm régiója) — törvényhatóságok   Szlovákia — mestá a obce (törvényhatóságok) — Železnice Slovenskej republiky (Szlovák Vasúttársaság) — Štátny fond cestného hospodárstva (Állami Útkezelő Alap) — Slovenské elektrárne (Szlovák Erőművek) — Vodohospodárska výstavba (Vízgazdasági Építőtársaság)

NEMZETKÖZI SZERVEZETEK: — Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) — Európai Beruházási Bank — Ázsiai Fejlesztési Bank — Afrikai Fejlesztési Bank — Világbank/IBRD/IMF — Nemzetközi Pénzügyi Társaság — Amerika-közi Fejlesztési Bank — Európa Tanácsi Szociális Fejlesztési Alap — Euratom — Európai Közösség — Corporación Andina de Fomento (CAF) (Andoki Fejlesztési Társaság) — Eurofirma A 11. cikk rendelkezései nem érintik a Szerződő Feleknek a fent említett nemzetközi szervezetek tekintetében esetlegesen fennálló nemzetközi kötelezettségvállalásait.

HARMADIK ÁLLAMOKBELI SZERVEZETEK:   Szervezetek, amelyek megfelelnek a következő kritériumoknak: 1. a nemzeti kritériumok szerint a szervezet egyértelműen közjogi szervezetnek minősül; 2. az ilyen közjogi szervezet olyan nem piaci szereplő, amely elsősorban nem piaci javakat és szolgáltatások biztosítása mellett a közjó érdekében kezeli és finanszírozza a tevékenységek egy olyan csoportját, amelyet ténylegesen az államháztartás ellenőriz; 3. az ilyen közjogi szervezet nagy és rendszeres állampapír-kibocsátó; 4. az érintett állam garantálni tudja, hogy az ilyen közjogi szervezet bruttósítási záradék esetén nem fog lejárat előtti visszaváltást eszközölni.

---

Az Európai Közösség és a Monacói Hercegség közötti

SZÁNDÉKNYILATKOZAT

A megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló, 2003. június 3-i 2003/48/EK tanácsi irányelvben (a továbbiakban: az irányelv) meghatározott szabályokkal egyenértékű rendelkezéseket megállapító megállapodás megkötésekor az Európai Bizottság és a Monacói Hercegség aláírták ezt a megállapodást kiegészítő szándéknyilatkozatot.

Amennyiben az egyik Fél jelentős eltéréseket állapít meg az információcsere teljesítésében, amelyek következtében a megállapodás nyilvánvalóan nem alkalmazható méltányos módon, a Szerződő Felek haladéktalanul konzultálnak egymással annak érdekében, hogy meghatározzák az egyenlő bánásmód biztosításához szükséges részletes feltételeket. Az Európai Közösségek Bizottsága e konzultációkról azonnal jelentést készít a Tanácsnak, és javaslatokat tesz az egyenlő bánásmód visszaállításához szükséges intézkedésekre. Az ehhez szükséges időszak alatt valamennyi, a megállapodás 12. cikkének megfelelően megfogalmazott és az e bekezdés alkalmazásának alapját képezők megkeresésekkel azonos természetű információkérést az említett konzultációk keretében vizsgálnak meg.

Amennyiben jelentős eltérést állapítanak meg a 2003. június 3-i 2003/48/EK tanácsi irányelv és a megállapodás alkalmazási területe között ez utóbbi 4. és 6. cikkének tekintetében, a Szerződő Felek a megállapodás 13. cikke (1) bekezdésének megfelelően haladéktalanul konzultálnak egymással az e megállapodásban előírt rendelkezések egyenértékűségének fenntartása érdekében.

E szándéknyilatkozat aláírói kijelentik, hogy az első albekezdésben említett megállapodás és e szándéknyilatkozat egy kiegyensúlyozott és elfogadható megállapodás, amely védi a Felek érdekeit. Ebből következően jóhiszeműen alkalmazni fogják azokat a rendelkezéseket, amelyekről megállapodtak, és tartózkodni fognak az olyan egyoldalú intézkedésektől, amelyek ezt a megállapodás jogos indok nélkül veszélyeztetnék.

Az Európai Közösség a Monacói Hercegség kormányával kész megvizsgálni azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik egyes pénzügyi és biztosítási szolgáltatási eszközök területén a Monaco és a Közösség közötti cserék megerősítését, miután megállapítást nyer, hogy az alkalmazandó prudenciális szabályok és az érintett monacói szereplők felügyeleti intézkedései alkalmasak a szóban forgó szektorokban a belső piac megfelelő működésének biztosítására. Ennélfogva és a Közösségnek a korábbi, hasonló megkeresések tekintetében elfogadott külső politikájával összhangban egy esetleges megállapodás előfeltétele, hogy a Monacói Hercegség az érintett tevékenységi szektorokban átvegye és végrehajtsa a meglévő vagy jövőbeni közösségi vívmányokat. Ugyancsak elő kell irányozni, hogy a Monacói Hercegség más, meglévő vagy jövőbeni, a szóban forgó szektorokban a belső piac megfelelő működéséhez szükséges – például a verseny szabályozásával és az adóztatással kapcsolatos – intézkedéseket is végrehajtson.

E szándéknyilatkozat aláírói tudomásul veszik, hogy az adócsalás meghatározása csak a megállapodás keretében a megtakarítások adóztatására vonatkozik.

---