31999L0032

A Tanács 1999/32/EK irányelve

(1999. április 26.)

az egyes folyékony tüzelőanyagok kéntartalmának csökkentéséről, valamint a 93/12/EGK irányelv módosításáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 130s. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára [1],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [2],

a Szerződés 189c. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően [3],

(1) mivel a Közösség környezeti politikájának céljai és alapelvei, amint azt a környezeti cselekvési programokban és különösen az ötödik környezeti cselekvési programban [4] a Szerződés 130r. cikkébe foglalt alapelvek alapján megfogalmazta, különösen az embereknek a kén-dioxid-kibocsátás felismert kockázatai elleni hatékony védelmére, valamint a kén kritikus terhelést és kritikus szintet meghaladó lerakódásának megakadályozásán keresztül a környezet védelmére irányulnak;

(2) mivel a Szerződés 129. cikke előírja, hogy az egészségvédelem követelményeit úgy kell kialakítani, hogy azok a Közösség többi politikájának lényeges részét képezzék; mivel a Szerződés 3. cikkének (o) pontja azt is előírja, hogy a Közösség tevékenységének hozzá kell járulnia a magas szintű egészségvédelem megvalósításához;

(3) mivel a kén-dioxid-kibocsátás nagymértékben hozzájárul a Közösségen belüli savasodáshoz; mivel a kén-dioxid az emberi életre is és a környezetre is egyaránt közvetlen hatással van,

(4) mivel a légköri kén-dioxid és a savasodás károsítja az érzékeny ökoszisztémákat, csökkenti a biodiverzitást és csökkenti annak élvezeti értékét, valamint hátrányosan befolyásolja a növénytermesztést és az erdők növekedését; mivel a városokra hulló savas eső jelentős károkat okozhat az épületekben és az építészeti örökségben; mivel a kén-dioxid-szennyezés jelentős hatással lehet az emberi egészségre is, különösen a népesség olyan csoportjainál, amelyek légzési betegségekben szenvednek;

(5) mivel a savasodás határokon átterjedő jelenség, amely közösségi, illetve nemzeti vagy helyi megoldásokat igényel;

(6) mivel a kén-dioxid-kibocsátás hozzájárul az atmoszférában a szemcsés anyagok kialakulásához;

(7) mivel a Közösség és az egyes tagállamok Szerződő Felei az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottsága nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló egyezményének; mivel az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottságának a kén-dioxid országhatárokon átterjedő szennyező hatásával foglalkozó második jegyzőkönyve úgy rendelkezik, hogy a Szerződő Felek legalább az első jegyzőkönyvben meghatározott 30 %-os vagy annál nagyobb mértékben csökkentsék a kén-dioxid-kibocsátásukat, és mivel az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottságának második jegyzőkönyve azon az előfeltételezésen alapult, hogy a kritikus terheléseket és kritikus szinteket néhány érzékeny területen továbbra is meg fogja haladni; mivel az ötödik környezetvédelmi cselekvési program céljainak megvalósításához további, a kén-dioxid-kibocsátások csökkentésére vonatkozó rendelkezésekre lesz szükség; mivel a Szerződő Feleknek ezért további jelentős csökkentéseket kell megvalósítaniuk a kén-dioxid-kibocsátás terén;

(8) mivel évtizedek óta az olajban kis mennyiségben természetesen előforduló ként tekintik a kén-dioxid-kibocsátás legjelentősebb forrásának, ami a "savas eső" egyik legfontosabb kiváltója és számos városi és ipari terület légszennyezettségének egyik legjelentősebb okozója;

(9) mivel a Bizottság nemrégiben egy közleményt jelentetett meg a Közösségen belüli savasodás elleni küzdelem költséghatékony stratégiájával kapcsolatban; mivel az egyes kéntartalmú folyékony tüzelőanyagok elégetése során keletkező kén-dioxid-kibocsátás ellenőrzését a költséghatékony stratégia egyik szerves elemeként jelölték meg; mivel a Közösség felismeri az összes többi tüzelőanyaggal kapcsolatos rendelkezések szükségességét;

(10) mivel tanulmányok kimutatták, hogy a tüzelőanyagok kéntartalmának csökkentése révén elért kén-dioxid-kibocsátás mérséklődés előnyei gyakran jelentősen nagyobbak, mint az ipar ezzel az irányelvvel kapcsolatban felmerült becsült költségei, és mivel a folyékony tüzelőanyagok kéntartalmának csökkentésére szolgáló technológia létezik és jól megalapozott;

(11) mivel a Szerződés 3b. cikke szerinti szubszidiaritás elvével és arányosság elvével összhangban a tagállamok egyedi intézkedésekkel nem valósíthatják meg hatékonyan az egyes folyékony tüzelőanyagok elégetése során felszabaduló kén-dioxid-kibocsátásának csökkentését; mivel az összehangolatlan lépések nem biztosítják a kívánt cél elérését, potenciálisan eredménytelenek és jelentős bizonytalanságot idéznek elő az érintett tüzelőanyagok piacán; mivel a közösségi kén-dioxid-kibocsátások csökkentésére irányuló igényekre tekintettel közösségi szinten hatékonyabb intézkedések tehetők; mivel ezen irányelv a kívánt cél eléréséhez szükséges minimális követelményekre korlátozódik;

(12) mivel az egyes folyékony tüzelőanyagok kéntartalmáról szóló, 1993. március 23-i 93/12/EGK tanácsi irányelvben [5] a Bizottság felkérést kapott egy javaslat Tanács részére történő benyújtására, amelyben alacsonyabb határértékeket állapít meg a gázolaj, továbbá új határértékeket állapít meg a kerozin kéntartalmára vonatkozóan; mivel a költséghatékonysági tanulmányok alapján érdemes lenne az egyéb folyékony tüzelőanyagok kéntartalmának csökkentésére vonatkozó határértékeket megállapítani, különösen a nehéz-fűtőolajok, a üzemanyagolajok, hajózási gázolajok és gázolajok tekintetében;

(13) mivel a Szerződés 130t. cikkével összhangban ez az irányelv nem tiltja meg egyetlen tagállam számára sem szigorúbb környezetvédelmi rendelkezések fenntartását vagy bevezetését; mivel azoknak a rendelkezéseknek összeegyeztethetőnek kell lenniük a Szerződéssel, és azokról értesíteni kell a Bizottságot;

(14) mivel egy tagállam új, szigorúbb védintézkedések bevezetése előtt, a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló 1983. március 28-i, 83/189/EGK tanácsi irányelv [6] rendelkezéseivel összhangban tájékoztatja a Bizottságot az intézkedések tervezetéről;

(15) mivel a nehéz-fűtőolaj kéntartalmának korlátozására tekintettel, azokban a tagállamokban és régiókban, amelyekben a környezet állapota lehetővé teszi, eltérési lehetőség biztosítható;

(16) mivel a nehéz-fűtőolaj kéntartalmának korlátozására tekintettel, eltérési lehetőség biztosítható olyan tüzelőberendezésekben történő felhasználásokra, amelyek megfelelnek a nagy tüzelőberendezésekből származó egyes szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának korlátozásáról szóló 1988. november 24-i 88/609/EGK tanácsi irányelvben [7] megfogalmazott kibocsátási határértékeknek; mivel a 88/609/EGK irányelv közelgő felülvizsgálatának fényében szükséges lehet az irányelv bizonyos rendelkezéseinek felülvizsgálata, és amennyiben szükséges, átdolgozása;

(17) mivel az olajfinomító üzemek tüzelőberendezéseire nem terjed ki az irányelv 3. cikke (3) bekezdése i. pontjának c) alpontja, az ilyen létesítményekben az átlagos kén-dioxid-kibocsátás nem haladhatja meg a 88/609/EGK irányelvben vagy annak jövőbeni módosításaiban meghatározott határértéket; mivel ennek az irányelvnek az alkalmazása során a tagállamok tudatában vannak annak, hogy a 2. cikkben említett tüzelőanyagoktól eltérő tüzelőanyagokkal történő helyettesítése nem növelheti a savképző szennyező anyagok kibocsátását;

(18) mivel a 93/12/EGK irányelv értelmében a gázolajok kéntartalmának 0,2 %-os határértékét már megállapították; mivel a határértéket 2000. január 1-jéig 0,1 %-ra kell csökkenteni;

(19) mivel az 1994-es csatlakozási okmánnyal Ausztria és Finnország a gázolaj kéntartalmára vonatkozó 93/12/EGK irányelv rendelkezéseinek végrehajtása tekintetében a csatlakozás időpontjától kezdődő négy éves időszakra szóló eltérési lehetőséget kapott;

(20) mivel a tengerjáró hajók által használt hajózási gázolaj kéntartalmának 0,2 %-os (2000-től) és a 0,1 %-os (2008-tól) határértéke technikai és gazdasági problémákat jelenthet Görögország számára a területe egészén, Spanyolország számára a Kanári-szigetek tekintetében, Franciaország számára a francia tengerentúli megyék tekintetében, Portugália számára a Madeira- és az Azori-szigetek tekintetében; mivel a Görögországnak, a Kanári-szigeteknek, a francia tengerentúli megyéknek és a Madeira- és Azori-szigeteknek biztosított eltérési lehetőség nem lehet negatív hatással a hajózási felhasználásra szánt gázolaj piacára, mivel a hajózási felhasználásra szánt gázolaj Görögországból, a Kanári-szigetekről, a francia tengerentúli megyékről és a Madeira- és Azori-szigetekről más tagállamokba irányuló exportja esetén ki kell elégítse az importáló tagállamban hatályban lévő követelményeket; mivel Görögország, a Kanári-szigetek, a francia tengerentúli megyék és a Madeira- és Azori-szigetek számára eltérési lehetőség adható a hajózási felhasználásra szánt gázolaj kéntartalmának tömegszázalékban kifejezett határértékei alól;

(21) mivel a hajózás következtében a nagy kéntartalmú üzemanyagolaj elégetése miatti kénkibocsátás hozzájárul a kén-dioxid szennyezéshez, valamint a savasodás okozta problémákhoz; mivel a Közösség az SOX kibocsátásra érzékeny területek hatékonyabb védelmét és az üzemanyagolaj normál kibocsátási határértékeinek (mostantól 4,5 %) csökkentését fogja javasolni a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet keretein belül a Tengerikörnyezet-védelmi Bizottságnak a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló 1973. évi nemzetközi egyezmény folyamatban lévő és jövőbeli tárgyalásain; mivel a Közösség továbbra is folytatja kezdeményezéseit, hogy az Északi-tengert/Csatornát nyilvánítsák különösen alacsony SOX – kibocsátás ellenőrzött területnek;

(22) mivel további, a savasodás ökoszisztémákra és emberi szervezetre gyakorolt hatására irányuló beható kutatásokra van szükség; mivel a Közösség az ötödik kutatási keretprogram [8] keretében támogatja ezeket a kutatásokat;

(23) mivel a nyersolaj, kőolajszármazékok és egyéb szénhidrogének ellátásának akadályoztatása esetén a Közösség területén a Bizottság engedélyezheti magasabb határérték alkalmazását;

(24) mivel a tagállamoknak ki kell alakítaniuk az irányelv rendelkezései betartásának megfelelő ellenőrzésére szolgáló mechanizmusokat; mivel a folyékony tüzelőanyagok kéntartalmáról szóló jelentést be kell nyújtani a Bizottság részére;

(25) mivel az egyértelműség érdekében a 93/12/EGK irányelv módosítása szükséges,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Cél és hatály

(1) Az irányelv célja az egyes folyékony tüzelőanyagok elégetése során keletkező kén-dioxid-kibocsátás csökkentése, és ezáltal e kibocsátások emberre és a környezetre gyakorolt káros hatásának csökkentése.

(2) Az egyes kőolaj eredetű folyékony tüzelőanyagok elégetése során keletkező kén-dioxid-kibocsátásnak a csökkentése a kéntartalmukra vonatkozó korlátozások bevezetésével valósítható meg, a Közösség területén történő felhasználásuk feltételeként.

Az egyes kőolaj eredetű folyékony tüzelőanyagok kéntartalmára vonatkozó, ebben az irányelvben megfogalmazott korlátozások nem vonatkoznak viszont az alábbi termékekre:

a) - a tengerjáró hajók által használt ásványolaj eredetű folyékony tüzelőanyagok, kivéve a 2. cikk (3) bekezdése szerinti tüzelőanyagokat,

- egy harmadik ország és egy tagállam határát átlépő hajózási gázolajat használó hajók;

b) az elégetés előtt feldolgozandó tüzelőanyagok;

c) az olajfinomítás során feldolgozandó tüzelőanyagok.

2. cikk

Fogalommeghatározás

Az irányelv alkalmazásában:

1. "nehéz-fűtőolaj":

- bármely ásványolaj eredetű folyékony tüzelőanyag, amely a CN 27100071 – 27100078 kód alá tartozik, vagy

- bármely ásványolaj eredetű folyékony tüzelőanyag – a 2. és a 3. pontban meghatározott gázolaj kivételével – amely a lepárlási korlátai miatt a tüzelőanyagként felhasználható nehézolajok körébe tartozik, és amelynek az ASTM D86 eljárással meghatározva kevesebb, mint 65 térfogatszázaléka (veszteségekkel együtt) párlódik le 250 °C-os hőmérsékleten. Amennyiben a lepárlás nem határozható meg az ASTM D86 eljárással, akkor az ásványolaj eredetű termék nehéz-fűtőolajnak minősül;

2. "gázolaj":

- bármely ásványolaj eredetű folyékony tüzelőanyag, amely a CN 27100067 vagy a 27100068 kód alá tartozik, vagy

- bármely ásványolaj eredetű folyékony tüzelőanyag, amely a lepárlási korlátai miatt a tüzelőanyagként felhasználható középpárlat kategóriába tartozik, és amelynek az ASTM D86 eljárással meghatározva legalább 85 térfogatszázaléka (veszteségekkel együtt) párlódik le 350 °C-os hőmérsékleten.

A benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről, valamint a 93/12/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 1998. október 13-i 98/70/EK irányelv európai parlamenti és tanácsi irányelv [9] 2. cikk (2) bekezdésében maghatározott dízelüzemanyagok nem tartoznak ebbe a meghatározásba. A nem a közúti forgalomban részt vevő gépjárművekhez és a mezőgazdasági vontatókhoz használt tüzelőanyagok szintén nem tartoznak ebbe a meghatározásba.

3. "hajózási gázolaj" olyan tüzelőanyagot jelent, amelyet hajózási felhasználásra szántak, kielégíti a 2. pont szerinti meghatározás feltételeit, vagy amely viszkozitása vagy sűrűsége alapján az ISO 8217 (1996) I. táblázata szerint a hajózási párlatok kategóriájába esik;

4. "ASTM eljárás" az 1976-os kiadásában magában foglalja az Amerikai Vizsgálati- és Anyagügyi Szervezet által az ásványolaj termékekre és kenőanyagokra vonatkozó szabványainak és egyéb előírásainak a tételesen pontosított módszereit;

5. "tüzelőberendezés" minden olyan műszaki berendezés, amelyben tüzelőanyagot égetnek a keletkezett hő felhasználása céljából;

6. "kritikus terhelés" egy vagy több szennyezőanyagra vonatkozó olyan mennyiségi becslés, amely alatt a jelenlegi ismereteink szerint nem jelentkeznek jelentős káros hatások a környezet érzékeny elemein.

3. cikk

A nehéz-tüzelőolaj maximális kéntartalma

(1) A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy területükön 2003. január 1-jétől kezdődően ne lehessen használni az 1,00 tömegszázalékot meghaladó kéntartalmú nehéz-tüzelőolajat.

(2) Amennyiben a kén-dioxidra vonatkozó, a 80/779/EGK irányelvben [10] meghatározott levegőminőségi szabványokat, illetve az azokat hatályon kívül helyező és felváltó bármely közösségi jogszabályban meghatározott szabványokat és az egyéb közösségi rendelkezéseket betartják, valamint a kibocsátások nem járulnak hozzá a kritikus terhelések eléréséhez a Közösség területén, a tagállamok területük egy részén vagy egészén engedélyezhetik az 1,00-3,00 tömegszázalék ként tartalmazó nehéz-fűtőolajok használatát. Ezek az engedélyek addig érvényesek, ameddig a tagállamból a kibocsátások egyik tagállamban sem járulnak hozzá a kritikus terhelések túllépéséhez.

(3) i. Amennyiben az illetékes hatóságok megfelelő módon ellenőrzik a kibocsátásokat, az (1) és a (2) bekezdés nem vonatkozik a nehéz-fűtőolajak alábbi felhasználására:

a) azokban a tüzelőberendezésekben, amelyek a 88/609/EGK irányelv hatálya alá tartoznak, amelyek a fenti irányelv 2. cikkének (9) bekezdése szerinti meghatározás értelmében új létesítménynek minősülnek, és amelyek betartják a fenti irányelv IV. mellékletének 4. cikkében az ilyen létesítmények számára előírt kén-dioxid-kibocsátási határértékeket;

b) egyéb tüzelőberendezésekben, amelyek nem tartoznak az a) alpont hatálya alá, és ahol a kén-dioxid-kibocsátása a létesítményből nem haladja meg az 1700 mg/Nm3 értéket, a száraz füstgázok 3 térfogatszázalékos oxigén értéke mellett;

c) a finomítókban történő elégetés, ahol a finomító összes létesítményére (nem beleértve azokat az égetőüzemeket, amelyek az a) pont hatálya alá tartoznak) vonatkoztatott, a felhasznált tüzelőanyagtól vagy tüzelőanyag-kombinációtól független havi kén-dioxid-kibocsátási átlagérték az egyes tagállamok által meghatározandó, de maximálisan 1700 mg/Nm3 határértéken belül van;

ii. A tagállamok meghoznak minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy az (1) bekezdésben maghatározott kénkoncentrációnál több ként tartalmazó nehéz-tüzelőolajat használó egyetlen tüzelőberendezés se működjön az illetékes hatóság által kiadott engedély nélkül, amelyben meghatározzák a kibocsátási határértékeket.

(4) A 88/609/EGK irányelv jövőbeli felülvizsgálatának tükrében felülvizsgálják a (3) bekezdés rendelkezéseit, és szükség esetén módosítják azokat.

(5) Amennyiben egy tagállam él a (2) bekezdésben említett lehetőségekkel, akkor arról legalább 12 hónappal előre tájékoztatja a Bizottságot és a nyilvánosságot. A Bizottság megkapja a (2) bekezdés szerinti feltételek értékeléséhez szükséges megfelelő információkat. A Bizottság tájékoztatja a többi tagállamot.

Az információ tagállamtól való megérkezésétől számított hat hónapon belül a Bizottság megvizsgálja az előirányzott rendelkezéseket, és a 9. cikk szerinti eljárás alapján döntést hoz, amelyet közöl a tagállamokkal. Ezt a határozatot a 9. cikk szerinti eljárás alapján nyolcévente felülvizsgálják az érintett tagállam által a Bizottság részére átadott információ alapján.

4. cikk

A gázolaj maximális kéntartalma

(1) A tagállamok megtesznek minden ahhoz szükséges intézkedés, hogy a hajózási gázolajat is magába foglaló gázolajokat az alábbi időponttal kezdődően a területükön ne lehessen használni:

- ha kéntartalmuk meghaladja a 0,20 tömegszázalékot, 2000 júliusától,

- ha a kéntartalmuk meghaladja a 0,1 tömegszázalékot, 2008. január 1-jétől.

(2) Az (1) bekezdés alól Spanyolország a Kanári-szigetek, Franciaország a Francia Tengerentúli Megyék, Görögország egész területére, vagy egyes részeire, Portugáliának, Madeira- és az Azori-szigetek tekintetében engedélyezheti az (1) bekezdésben meghatározott határértéknél magasabb kéntartalmú hajózási gázolajok felhasználását.

(3) Amennyiben a kén-dioxidra vonatkozó, a 80/779/EGK irányelvben meghatározott levegőminőségi szabványokat, illetve az azokat hatályon kívül helyező és felváltó bármely közösségi jogszabályban meghatározott szabványokat és az egyéb közösségi rendelkezéseket betartják, valamint a kibocsátások nem járulnak hozzá a kritikus terhelések eléréséhez a Közösség területén, a tagállamok területük egy részén vagy egészén engedélyezhetik a 0,10-0,20 tömegszázalék ként tartalmazó gázolaj használatát. Ezek az engedélyek addig érvényesek, ameddig a tagállamból a kibocsátások egyetlen más tagállamban sem járulnak hozzá a kritikus terhelés túllépéséhez, de nem érvényesek 2013. január 1-je után.

(4) Amennyiben egy tagállam él a (2) bekezdésben említett lehetőségekkel, akkor arról legalább 12 hónappal előre tájékoztatja a Bizottságot és a nyilvánosságot. A Bizottság megkapja a (2) bekezdés szerinti feltételek értékeléséhez szükséges megfelelő információkat. A Bizottság tájékoztatja a többi tagállamot.

Az információ tagállamtól való megérkezésétől számított hat hónapon belül a Bizottság megvizsgálja az előirányzott rendelkezéseket, és a 9. cikk szerinti eljárás alapján határozatot hoz, amelyről értesíti a tagállamokat.

5. cikk

Az tüzelőanyagok ellátásában bekövetkező változás

Amennyiben a nyersolaj, a kőolajszármazékok, és egyéb szénhidrogének ellátásában bekövetkezett hirtelen változás esetén a tagállam számára problémát okoz a 3. és a 4. cikk szerinti határértékek alkalmazása, akkor a tagállam értesíti arról a Bizottságot. A Bizottság hat hónapot meg nem haladó időtartamra engedélyezheti annak a tagállamnak a területén magasabb határértékek alkalmazását; a határozatáról értesíti a Tanácsot és a tagállamokat. A határozattal kapcsolatban egy hónapon belül bármely tagállam a Tanácshoz fordulhat. A Tanács két hónapon belül minősített többség útján eltérő határozatot fogadhat el.

6. cikk

Mintavételezés és elemzés

(1) A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést, hogy mintavétellel ellenőrizzék, hogy a felhasznált tüzelőanyag kéntartalma megfelel a 3. és 4. cikk előírásainak. A mintavételezést a tüzelőanyag maximális kéntartalmára vonatkozó korlátozás hatálybalépését követő hat hónapon belül megkezdik. Az ellenőrzést megfelelő gyakorisággal és olyan módon kell végezni, hogy a minták reprezentálják a vizsgált tüzelőanyagot.

(2) A kéntartalom meghatározására elfogadott referenciamódszer a következő:

a) ISO 8754 (1992) és PrEN ISO 14596 módszer nehéz-fűtőolaj és hajózási gázolaj esetén;

b) EN 24260 (1987), ISO 8754 (1992) és PrEN ISO 14596 módszer gázolaj esetén;

A döntővizsgálat a PrEN ISO 14596 módszer szerint történik. A felhasznált gázolajak kéntartalma ellenőrzésének statisztikai értékelése az ISO 4259 (1992) szabvány alapján történik.

7. cikk

Jelentés és felülvizsgálat

(1) A 6. cikkel összhangban végzett mintavételezés és elemzés eredményei alapján a tagállamoknak minden év június 30-ig rövid jelentést kell készíteniük a Bizottság számára az irányelv hatálya alá tartozó és a területükön az előző naptári év során felhasznált tüzelőanyagok kéntartalmáról. A jelentésnek tartalmaznia kell a 3. cikk (3) bekezdése alapján nyújtott eltérési lehetőségek összefoglalását.

(2) A Bizottság 2006. december 31-ig többek között az (1) bekezdés alapján benyújtott éves jelentések, valamint a levegőminőség és a savasodás vizsgált alapelvei alapján jelentést készít az Európai Parlament és a Tanács részére. A Bizottság a jelentéséhez mellékelheti az irányelv és különösen az egyes tüzelőanyag-kategóriákra előírt határértékek, illetve a 3. cikk (2) bekezdésében, a 3. cikk (3) bekezdésében és a 4. cikk (2) és (3) bekezdésében biztosított kivételek és eltérési lehetőségek módosítására vonatkozó javaslatait.

(3) A Bizottság mérlegeli, milyen intézkedések hozhatók a 2. cikk (3) bekezdésében meghatározottak közé nem sorolódó hajózási tüzelőanyagok égetésének a savasodáshoz való hozzájárulása csökkentésére, és szükség esetén 2000 végéig javaslatot készít.

8. cikk

A 93/12/EGK irányelv módosítása

(1) A 93/12/EGK irányelv a következőképpen módosul:

a) az 1. cikk (1) bekezdésének a) pontját és (2) bekezdését el kell hagyni;

b) a 2. cikk (2) bekezdésének első albekezdését és a (3) bekezdését el kell hagyni;

c) a 3. és a 4. cikket el kell hagyni.

(2) Az (1) bekezdés 2000. július 1-jétől hatályos.

9. cikk

Tanácsadó bizottság

A Bizottság munkáját egy tanácsadó bizottság támogatja, amelynek tagjai a tagállamok képviselői, elnöke pedig a Bizottság egy képviselője.

A Bizottság képviselője a bizottság elé terjeszti a meghozandó intézkedések tervezetét. A bizottság, az elnöke által az ügy sürgősségére tekintettel megállapított határidőn belül, véleményt nyilvánít a tervezetről, ha szükséges, szavazás útján.

A véleményt rögzítik a jegyzőkönyvben; ezenkívül minden tagállamnak jogában áll véleményének a jegyzőkönyvbe történő felvetetése.

A Bizottság a legmesszebbmenőkig figyelembe veszi a bizottság által kialakított véleményt. Tájékoztatja a bizottságot, hogy a véleményét milyen módon vette figyelembe.

10. cikk

Átmeneti rendelkezések

A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2000. július 1-je előtt megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell csatolni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat az előírásait, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

11. cikk

Bírságok

A tagállamok meghatározzák nemzeti joguknak az irányelv által szabályozott területeken elfogadott előírásainak megszegése esetén kiszabható bírságokat. A meghatározott bírságoknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

12. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való megjelenése napján lép hatályba.

13. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Luxembourgban, 1999. április 26-án.

a Tanács részéről

az elnök

J. Fischer

[1] HL C 190., 1997.6.21., 9. o., és HL C 259., 1998.8.18., 5. o.

[2] HL C 355., 1997.11.21., 1. o.

[3] Az Európai Parlament 1998. május 13-i véleménye, (HL C 167., 1998.6.1., 111. o.), a Tanács 1998. október 6-i közös álláspontja, (HL C 364., 1998.11.25., 20. o.), és az Európai Parlament 1999. február 9-i határozata, (az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában még nem jelent meg).

[4] HL C 138., 1993.5.17., 5. o.

[5] HL L 74., 1993.3.27., 81. o.,

[6] HL L 109., 1983.4.26., 8. o., A legutóbb a Bizottság 96/139/EK határozatával (HL L 32., 1996.2.10., 31. o.) módosított irányelv.

[7] HL L 336., 1988.12.7., 1. o., A legutóbb a 94/66/EK irányelvvel (HL L 337., 1994.12.24., 83. o.) módosított irányelv.

[8] HL L 26., 1999.2.1., 1. o.

[9] HL L 350., 1998.12.28., 58. o.

[10] HL L 229., 1980.8.30., 30. o., A legutóbb a 93/692/EGK irányelvvel módosított (HL L 337., 1991.12.31., 48. o.) irányelv.

--------------------------------------------------