A férfiak és nők közötti egyenlőség a munkaerőpiacon

FŐBB PONTOK

A férfiak és nők közötti egyenlőség az uniós jog egyik alapelve, amely a társadalmi élet több területén is érvényes, beleértve a foglalkoztatás és munkavégzés világát is.

Egyenlőség a foglalkoztatás területén és egyenlő munkakörülmények

A2006/54/EK irányelv tiltja a férfiak és nők közötti közvetlen¹ vagy közvetett megkülönböztetést² az alábbiakkal kapcsolatos feltételekben:

• munkaerő-toborzás, a nem önálló és az önálló keresőtevékenységhez, valamint a foglalkoztatáshoz való hozzáférés;
• munkafeltételek, beleértve a díjazást és az elbocsátást;
• szakképzés és szakmai előmenetel;
• tagság vagy részvétel a munkavállalók vagy a munkaadók szervezeteiben.

Ezen felül az irányelv végrehajtja az egyenlő bér elvét, amelyet az Európai Unió működéséről szóló szerződés 157. cikke foglal magában, továbbá tiltja a nemi hovatartozás alapján való hátrányos megkülönböztetést az azonos vagy azonos értékű munkáért járó bérek terén. A díjazás a rendes alap- vagy minimálbér, illetve illetmény és minden egyéb olyan juttatás, amelyet a munkavállaló a munkáltatójától közvetlenül vagy közvetve (kiegészítő vagy változó összetevőként), készpénzben vagy természetben a munkaviszonyára tekintettel kap. Amennyiben a díjazás meghatározásakor munkakör-besorolási rendszert alkalmaznak, annak nemi szempontból azonos feltételeken kell alapulnia, és azt úgy kell kialakítani, hogy a nemi alapon történő megkülönböztetés minden formája ki legyen zárva.

Az uniós tagállamoknak ösztönözniük kell a munkaadókat, hogy lépjenek fel a nemi hovatartozáson alapuló (közvetlen és közvetett) hátrányos megkülönböztetés, és különösen a zaklatás³ és a szexuális zaklatás⁴ ellen.

Egyenlőség a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszereken belül

A foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerek keretében a nőknek és a férfiaknak egyenlő bánásmódban kell részesülniük, különösen az alábbiak terén:

• a rendszerek alkalmazási területe és a belépés feltételei;
• a rendszerbe történő belépés korhatárára vagy a munkaviszony, illetve a rendszerbeli tagság minimális, ellátásra jogosító időtartamára vonatkozó szabályok megállapítása;
• hozzájárulás a szóban forgó rendszerekhez;
• az ellátások kiszámítása, beleértve a kiegészítő ellátásokat, illetve a jogosultság tartamára és fenntartására irányuló feltételeket.

Ez az elv a teljes aktív lakosságra alkalmazandó, beleértve az alábbiakat is:

• önálló vállalkozók (erre a kategóriára ugyanakkor a tagállamok eltérő bánásmódot írhatnak elő a nyugdíjkorhatárt illetően);
• munkavállalók, akiknek a tevékenységét betegség, baleset vagy kényszerű munkanélküliség szakítja meg;
• a munkát keresők, a nyugdíjas és rokkant munkavállalók, és a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerek jogán jogosultak.

Anyasági, apasági és örökbefogadási szabadság

Az anyasági, apasági vagy örökbefogadási szabadságot követően a munkavállalók a következőkre jogosultak:

• visszatérhetnek munkahelyükre vagy egy azzal azonos munkakörbe olyan feltételek mellett, amelyek számukra nem kedvezőtlenebbek;
• minden, a munkafeltételekben bekövetkezett javulás, amelyre távollétük alatt jogosultak lettek volna, rájuk is vonatkozik.

Jogvédelem

• A tagállamok feladata, hogy jogorvoslati lehetőségeket, például egyeztetési eljárásokat, illetve bírósági eljárásokat hozzanak létre a hátrányos megkülönböztetést elszenvedett munkavállalók számára. Ugyanígy a tagállamok hozzák meg a szükséges intézkedéseket azoknak a munkavállalóknak és azok képviselőinek védelme érdekében, akiket a vállalaton belül tett panasz vagy egyéb jogi eljárás megindítása miatt a munkáltató adott esetben hátrányos bánásmódban részesíthetne.
• A tagállamok kötelesek szankciórendszereket létrehozni, és lehetőséget nyújtani az elszenvedett veszteségért vagy kárért való jóvátételre vagy kártérítésre.
• Jogorvoslathoz történő folyamodás esetén a bizonyítási teher a hátrányos megkülönböztetéssel vádló és vádolt félre egyaránt hárult. Ha a panaszos olyan tényeket terjeszt a bíróság elé, amelyek megalapozhatják a diszkrimináció vélelmét (például a vállalatnál az ugyanazon munkát vagy azonos értékű munkát végző nőknek alacsonyabb a fizetése, mint a férfiaknak), akkor a felperesnek bizonyítania kell, hogy nem sértette meg az egyenlő bánásmód elvét (például mivel más munkakörben vagy részmunkaidőben dolgoznak).
• Meg kell jegyezni, hogy az egyenlő munkáért fizetett egyenlő díjazás átláthatóságának szabályairól szóló (EU) 2023/970 irányelv III. fejezete (jogorvoslatok és jogérvényesítés) (lásd az összefoglalót) alkalmazandó a 2006/54/EK irányelv 4. cikkében meghatározott egyenlő díjazás elvével kapcsolatos bármely joggal vagy kötelezettséggel kapcsolatos eljárásokra. Bár a férfiak és nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazásának jogát az Európai Unió működéséről szóló szerződés 157. cikke és a 2006/54/EK irányelv is rögzíti, ezt az elvet nehezen alkalmazzák és érvényesítik. Az (EU) 2023/970 irányelvben meghatározott szabályok 2026. június 7-től alkalmazandók.

Az egyenlő bánásmód előmozdítása

Az (EU) 2024/1500 módosító irányelv törli az egyenlőséggel foglalkozó szervekről szóló 2006/54/EK irányelv 20. cikkét. Ez a cikk igen nagy mozgásteret biztosított a tagállamok számára a szóban forgó szervek megbízatása, hatásköre, szerkezete, erőforrásai és működése tekintetében, aminek következtében a különböző tagállamokban eltérő volt a megkülönböztetés elleni védelem szintje.

A módosító irányelv ezért minimumkövetelményeket határoz meg e szervek működésére vonatkozóan, hogy javítsa eredményességüket és garantálja függetlenségüket az egyenlő bánásmód elvének megfelelőbb alkalmazása érdekében. Előírja a tagállamok számára annak biztosítását, hogy az egyenlőség előmozdításával foglalkozó szervek:

• függetlenek és külső befolyástól mentesek legyenek;
• rendelkeznek a feladataik hatékony elvégzéséhez szükséges erőforrásokkal;
• a megkülönböztetés megelőzése és az egyenlő bánásmód előmozdítása érdekében tevékenykednek;
• segítséget nyújtanak az áldozatoknak;
• képesek arra, hogy biztosítsák az alternatív vitarendezés lehetőségét a felek részére;
• vizsgálatokat folytathatnak arra vonatkozóan, hogy sor került-e az egyenlő bánásmód elvének megsértésére;
• jogosultak legyenek bíróság előtt eljárni az egyenlő bánásmód elvének végrehajtásával kapcsolatos polgári és közigazgatási peres eljárásokban.

Hatályon kívül helyezés

A 2006/54/EK irányelv felülvizsgál számos irányelvet (75/117/EGK, 76/207/EGK, 2002/73/EK, 86/378/EGK, 96/97/EK, 97/80/EK és 98/52/EK) és azok későbbi módosításait, illetve azok helyébe lép.