Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

A megkülönböztetésmentesség (elve)

A megkülönböztetés tilalmára vonatkozó jog célja, hogy valamennyi magánszemély számára egyenlő és tisztességes esélyt biztosítson a társadalomban rendelkezésre álló lehetőségekhez való hozzáférés tekintetében. Ez az elv alapvetően azt jelenti, hogy a hasonló helyzetben lévő személyek hasonló bánásmódban kell hogy részesüljenek, és pusztán valamely meghatározott jellemzőjük – például nemük, faji vagy etnikai származásuk, vallásuk vagy meggyőződésük, fogyatékosságuk, életkoruk vagy szexuális irányultságuk – okán ne részesüljenek kevésbé kedvező bánásmódban.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) tiltja az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetést. Lehetővé teszi továbbá az Európai Unió Tanácsa számára, hogy megfelelő lépéseket tegyen a nem, a faji vagy etnikai származás, vallás vagy meggyőződés, fogyatékosság, életkor vagy szexuális irányultság alapján történő hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében. Ezen a területen a Tanácsnak egyhangúlag és az Európai Parlament beleegyezésének megszerzését követően kell eljárnia. Azonban a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód és esélyegyenlőség területén rendes jogalkotási eljárás alkalmazandó, amelyhez nincs szükség egyhangúságra, csupán minősített többségre (az EUMSZ 157. cikke).

Az Európai Unió (EU) szerződései mindig is tiltották az állampolgárságon alapuló megkülönböztetést, mint ahogyan a foglalkoztatás keretén belül a nemen alapuló megkülönböztetést is. A megkülönböztetés további alapjai elsőként 1997-ben, az Amszterdami Szerződés aláírásakor kerültek említésre.

2000-ben két irányelvet fogadtak el:

  • a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelvet (2000/78/EK irányelv), amely alapján a foglalkoztatás területén tilos a szexuális irányultság, a vallási meggyőződés, életkor és a fogyatékosság alapján történő megkülönböztetés;
  • a faji egyenlőségről szóló irányelvet (2000/43/EK irányelv), amely – megint csak a foglalkoztatás területén, de az oktatás, a szociális védelem (ideértve a szociális biztonságot és az egészségügyi ellátást), a szociális előnyök, valamint az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén is – tiltja a faji vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetést.
  • Ezek az irányelvek a nem uniós állampolgárokra és a hontalan személyekre vonatkoznak, de hatályuk nem terjed ki a jogállás és állampolgárság alapján eltérő bánásmódra.
  • Az uniós jogszabályok a nemen alapuló megkülönböztetést is tiltják a fent említett területeken (az oktatás kivételével).

2009-ben a Lisszaboni Szerződés horizontális klauzulát vezetett be abból a célból, hogy a megkülönböztetés elleni küzdelem valamennyi uniós szakpolitikába és intézkedésbe beépüljön (az EUMSZ 10. cikke).

Minden személynek joga van arra, hogy a közvetett vagy közvetlen megkülönböztetés eseteiben bírósághoz forduljon, különösen akkor, ha összevethető szituációkban részesül különböző bánásmódban, objektív és jogszerű indokolás nélkül. A hátrányos megkülönböztetés áldozatai a nemzeti esélyegyenlőségi szervekhez is fordulhatnak segítségért. Ezek a szervek olyan közintézmények, amelyek az Unió egész területén megtalálhatók, és céljuk az egyenlőség előmozdítása és a megkülönböztetés visszaszorítása.

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Top