EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2017.3.30.

COM(2017) 148 final

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK

a tanulási célú mobilitás referenciaértéke területén elért eredményekről

1.    Bevezetés

A nemrég közzétett, „Befektetés az európai ifjúságba” című bizottsági közlemény 1 kiemeli a tanulási célú mobilitásnak a foglalkoztathatóságra és az aktív polgári szerepvállalásra gyakorolt pozitív hatását. Ha valaki egy másik országban folytat tanulmányokat és vesz részt képzésben, egyedülálló tapasztalatokra tesz szert, és új távlatok nyílnak meg előtte. A mobilitási tapasztalat során szerzett készségeket – ilyenek például a problémamegoldás, az alkalmazkodóképesség, a tolerancia és a magabiztosság – a munkáltatók nagyra értékelik, és a mai társadalomban nélkülözhetetlenek.

A Bizottság szakpolitikáival és programjaival ösztönzi a fiatalok tanulási célú mobilitását, többek között egy célzott referenciaértékkel és az Erasmus+ programból nyújtott támogatással.

A tanulási célú mobilitás referenciaértékéről szóló 2011. évi következtetéseiben (2011/C372/08) 2 a Tanács felkéri a Bizottságot, hogy: „2015 végéig tegyen jelentést a Tanácsnak azzal a céllal, hogy felülvizsgálják és szükség esetén módosítsák a tanulási célú mobilitás európai referenciaértékét”.

Következtetéseiben a Tanács számos egyéb intézkedés megvalósítására is felkérte a Bizottságot és a tagállamokat, különösen a hallgatói, ifjúsági és tanári mobilitással kapcsolatos mutatók tekintetében, ezekkel kapcsolatban azonban nem áll fenn beszámolási kötelezettség a Tanács felé. Ezeket az intézkedéseket külön bizottsági dokumentumok részletezik.

A 2011. évi tanácsi következtetések hátterét az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszere (Oktatás és képzés 2020) adja, amelyben a Tanács felkéri a Bizottságot, hogy „nyújtson be 2010 végéig egy, az e területtel kapcsolatos referenciaértékre vonatkozó javaslatot, amely elsődlegesen az országok között a felsőoktatás terén megvalósuló fizikai mobilitásra összpontosít” 3 . A tanácsi következtetések előzménye pedig a foglalkoztathatóságot célzó oktatásra vonatkozó és a tanulási célú mobilitás referenciaértékeinek kidolgozásáról szóló, 2011. május 24-i bizottsági szolgálati munkadokumentum (10697/11) 4 volt.

Ez a jelentés a mobilitási referenciaértékek terén elért eredményekre vonatkozó, a Tanács felé fennálló jelentéstételi kötelezettségnek tesz eleget, a munka 2020-ig történő folytatását szem előtt tartva.

A tanulási célú mobilitással kapcsolatos referenciaérték két mutatóból áll, melyeket a 2011. évi következtetések melléklete határoz meg:

– „2020-ra az újonnan végzett diplomásoknak EU-átlagban legalább 20 %-a rendelkezzen valamilyen külföldön szerzett, felsőoktatáshoz kapcsolódó tanulmányi vagy képzési tapasztalattal (a szakmai gyakorlatokat is ideértve), amelynek során legalább 15 ECTS-kreditet szerez, illetve amely legalább három hónapig tart.”

– „2020-ra az első szakképesítés megszerzését szolgáló képzésben végzett 18–34 éveseknek az EU-ra kivetítve átlagosan legalább 6 %-a rendelkezzen valamilyen külföldön szerzett, legalább kéthetes(3) vagy ennél rövidebb és az Europassban rögzített, az első szakképesítés megszerzését szolgáló képzéshez kapcsolódó tanulmányi vagy gyakorlati képzési tapasztalattal (ideértve a munkahelyi gyakorlatot is). (3) = 10 munkanap”

A referenciaérték fókuszában a kifelé irányuló mobilitás áll, azaz, hogy az egyének milyen arányban utaznak külföldre, hogy tanulmányi tapasztalatot és képesítéseket szerezzenek. Az EU-n belül ez a célkitűzés az emberek belső piacon belüli szabad mozgásának és szabad munkavégzésének uniós alapelveihez kapcsolódik.

Az uniós referenciaérték azon végzett diákok számát méri, akik a tanulmányaik során részt vettek mobilitási programban, és sikeresen megszerezték a képesítésüket. Nem vonatkozik konkrét földrajzi területre, de a 2011. évi következtetések kiemelik, hogy: „a tanulási célú mobilitás fizikai mobilitást jelent, és az egész világon megvalósuló mobilitást figyelembe kell venni”. A szakmai alapképzési mobilitási referenciaérték-mutató mérését a gyakorlatban korlátozza a tanácsi következtetésekben említett eszköz (egy megadott tág korcsoportra vonatkozó háztartási felmérés), ugyanakkor a felsőoktatási referenciaérték-mutató forrása nincs meghatározva.

2015 decemberében sor került az első megbeszélésre a Bizottság vonatkozó tanácsadó szervével (az oktatási mutatókkal és referenciaértékekkel foglalkozó állandó csoport, [SGIB]), majd 2016 januárjában és februárjában a Bizottság e jelentés egy tervezetéről is egyeztetett a csoporttal. E megbeszélések eredményeire e jelentés is hivatkozik a megfelelő helyeken. Ezek az eredmények a további munka szakmai megvalósíthatóságával kapcsolatos bizottsági értékelésben is tükröződnek.

A jelentés témája a 2011 óta végzett munka és a rendelkezésre álló adatok, amelyek alapján következtetéseket von le a felsőoktatási, illetve a szakmai alapképzési mobilitás referenciaérték-mutatójával kapcsolatban (2. és 3. rész). A jelentés továbbá kitér a Bizottság által javasolt további munkára is (4. rész).

2.    A felsőoktatási mobilitási referenciaérték-mutató

2.1.    A 2011 óta végzett munka

A referenciaérték-mutatóval kapcsolatos követelmények teljesítése érdekében a 2011–2012-ben működő Eurostat munkacsoport módszertani javaslatot és adatgyűjtési módszert dolgozott ki. A tanácsi következtetésekkel kapcsolatos megállapodást megelőzően nem álltak rendelkezésre megfelelő formátumú adatok. A munkacsoport megállapította, hogy a legfontosabb kérdés az, hogy miként lehet olyan adatokat gyűjteni, amelyek illeszkednek a referenciaérték meghatározásába.

A referenciaérték-mutató meghatározása és az azt követő munka a bolognai folyamatban részt vevő szereplőkkel való szoros együttműködésben zajlott 5 , ahogyan azt a Tanács is előírta a következtetéseiben. A mutató nagyobb mértékben összpontosít a tanulási célú mobilitással kapcsolatos adatok javítására (amint azt az európai felsőoktatási térségre/bolognai folyamatra vonatkozó „Stratégia: Mobilitás a jobb tanulásért” 6 is megfogalmazza).

A tanulási célú mobilitási adatok összegyűjtése főként az UNESCO, az OECD és az Eurostat (UOE) oktatási adatgyűjtéseiből merítve, főként adminisztratív információk felhasználásával történik. Az Eurostat a tagállamokkal (a munkacsoporton keresztül), az OECD-vel, az UNESCO-val, az Oktatásügyi, Ifjúságpolitikai, Sportügyi és Kulturális Főigazgatósággal és egyéb érintett bizottsági szervekkel közreműködve módszertani kézikönyvet dolgozott ki a tanulási célú mobilitásról és az adatgyűjtési táblázatokról 7 . A tagállamoktól származó, a referenciaértékhez szükséges adatokat egy 2013-ban elfogadott bizottsági rendelet 8 alapján gyűjtik, amelynek végrehajtására fokozatosan kerül sor a 2015 és 2018 közötti időszakban.

2022-ben öt évnyi adat lesz elérhető a 2016–2020 közötti referencia-időszakra vonatkozóan, mivel célként a 2020-as évet állapították meg. 2019 lesz az az év, amelyben konkrétabban, a 2020 utáni időszakra előre tekintve kell értékelni a helyzetet. 2019-ben ennek elvégzéséhez két évnyi (2016-ra és 2017-re vonatkozó) adat áll majd rendelkezésre.

2.2.    A rendelkezésre álló adatok

A felsőoktatási referenciaérték-mutatóhoz szükséges adatok körébe két adattípus tartozik: az úgynevezett „kreditmobilitásra” és a „diplomamobilitásra” vonatkozó adatok. E két adattípust az alábbiakban külön tárgyaljuk, mivel a módszertan és az adatkövetelmények jelentősen eltérnek.

– Kreditmobilitás

A kreditmobilitás meghatározása (rendszerint) anyaintézménynél folytatott felsőoktatási programban való részvétel keretében külföldön eltöltött időszakos oktatási és/vagy tanulmányokkal kapcsolatos szakmai gyakorlat, amelynek célja tanulmányi kredit (azaz az anyaintézmény által elismert kredit) megszerzése. A kreditmobilitási programban részt vevő diplomások azok az adott felsőoktatási programból érkezett diplomások (az ISCED 9 használatán alapuló meghatározás), akik ideiglenes felsőfokú tanulmányi időszakot és/vagy szakmai gyakorlatot töltöttek külföldön, majd a diploma megszerzéséhez visszatértek az anyaintézményhez. A kreditmobilitási adatokat az anyaintézmények nyújtják be a nemzeti statisztikai hivataloknak (amelyek ezt követően előre megállapított formátumban továbbítják azokat az Eurostatnak).

A diplomás kreditmobilitásra vonatkozó adatokat az Eurostat még nem bocsátotta rendelkezésre. A tagállamok 2017-ben kezdik el továbbítani az Eurostatnak a 2016-os referencia-időszakra (a 2015/2016-os tanévre) vonatkozó adatokat, amelyek 2018 első félévében lesznek nyilvánosak. Addigra a kreditmobilitási adatok szinte teljes körűek lesznek 10 , mivel azon országoktól begyűjtött adatokon alapulnak, amelyekbe a hallgatók a kreditmobilitási tartózkodásuk után visszatérnek (28 EU-tagállam), és a 2013 szeptemberében elfogadott rendelet értelmében kötelező az adatokat továbbítani az Eurostat részére 11 .

Addig is az uniós szintű kreditmobilitásra vonatkozó legjobb információt az Erasmus+ programadatai biztosítják. Ezek azonban a program keretein kívül megvalósuló mobilitásra nem terjednek ki, ráadásul jelenleg csak a beiratkozási adatok állnak rendelkezésre, amelyeket nem lehet a diplomásokra vonatkozó adatokat igénylő referenciaérték-mutató releváns részéhez helyettesítőként felhasználni.

– Diplomamobilitás

A diplomamobilitás azt jelenti, amikor egy hallgató ténylegesen átlépi az országhatárt ahhoz, hogy felsőfokú oktatási programban vegyen részt a célországban. A diplomamobilitás keretében végzett hallgatók olyan hallgatók, akik származási országa 12 eltér attól az országtól, amelyben felsőfokú képesítésüket megszerzik.

A diplomamobilitásban végzettekre vonatkozó adatokat a célország szintjén gyűjtik. Következésképpen az EU-ból kifelé irányuló mobilitásban részt vevő végzettek származás szerinti teljes létszámának kiszámítása az EU-n belüli és kívüli összes célország által megadott számadatokat is figyelembe veszi. Ez azt jelenti, hogy a külső mobilitásra vonatkozó mutató megbízhatósága az egyéb országoktól kapott információk minőségén és részletességén múlik, valamint azon, hogy hány célország esetében állnak rendelkezésre adatok.

Az új UOE adatgyűjtés diplomamobilitással kapcsolatos első eredményei 2015 őszén váltak elérhetővé. A Közös Kutatóközponton belül az egész életen át tartó tanulás kutatóközpontja (CRELL) megvizsgálta és közzétette a felsőfokú oktatásban részt vevő európai diákok (ISCED 5–8. szint) kifelé irányuló mobilitására, valamint külön-külön az egyes ISCED-szintekre vonatkozó legelső becsléseket 13 .

A rendelkezésre álló adatok alapján kiszámított uniós referenciaérték a 2013-as referencia-időszakra (a 2012/2013-as tanévre) 2,9 %. Ez jóval elmarad a 20 %-os cél mögött, de ennek az az oka, hogy jelenleg csak részleges adatok állnak rendelkezésre. Amint az előbbiekben említettük, a kreditmobilitásra vonatkozó adatok egyelőre még nem elérhetők. Az egyes uniós országoknak az adatszolgáltatási kötelezettség alól adott felmentések, valamint az EU-n kívüli célországokból hiányzó információk következtében a diplomamobilitási adatok csupán egyes célországok esetében állnak rendelkezésre. Ezért valószínű, hogy a referenciaérték tényleges szintje ennél jóval magasabb.

Ami az egyes országokat illeti, az adatok szerint Ciprus és Luxemburg jelentősen túllépik a referencia-célértéket (63 %, illetve 68 %); az ezen országokból származó diákok nagy része vagy a szomszédos országokban, vagy az Egyesült Királyságban és Svájcban tanul vagy diplomázik (hagyományosan mindkét ország nagy számban vonz mobil diákokat). Megjegyzendő, hogy már a részleges adatlefedettség is azt mutatja, hogy a Bulgáriából, Németországból, Észtországból, Írországból, Görögországból, Litvániából, Lettországból, Máltáról, Szlovákiából és Finnországból származó diákok jelentős része (5 % és 13 % között) végzett külföldön. Ezen országok nagy része esetében a diákok közül sokan a történelmi és gyakran a nyelvi kötelékek következtében tanulnak a szomszédos országokban. Az adatokból az is kiderül, hogy a felsőoktatási szintre általánosságban nagyobb mértékű tanulási célú mobilitás jellemző, ami a legnagyobb arányban a doktori tanulmányok szintjén figyelhető meg.

A diplomamobilitással kapcsolatban szolgáltatott első adatok általánosságban azt mutatják, hogy a tagállamok jól megfelelnek a bizottsági rendeletnek. Néhány ország az előírásoktól eltérve később is benyújthatja az adatokat (Görögország és Franciaország esetében ez az adatok fő részére, Spanyolország és Lengyelország esetében pedig az adatok egyes részeire érvényes).

A korábbiakban említetteknek megfelelően a referenciaérték nem korlátozódik a tagállamokra. Számos, az EU-ból származó diák végez az Unión kívüli országokban, ezért ezektől az országoktól is adatokat kell gyűjteni 14 . Következésképpen 2014-től kezdődően az OECD és az UNESCO (az Eurostattal együttműködve) szintén adatgyűjtési mechanizmusokat vezetett be. Míg azonban az uniós tagállamok számára kötelező az adatszolgáltatás, ezekben az országokban önkéntes, és az adatgyűjtés első évében a nem uniós országok adatszolgáltatási teljesítménye meglehetősen egyenetlen volt.

Az Európán kívüli országok esetében az első eredmények azt mutatják, hogy csupán Ausztrália, Brazília, Kanada, Chile, Izrael és Új-Zéland nyújtotta be az adatokat az előírt formátumban. A cél az, hogy a referenciaérték olyan országokat is lefedjen, mint az Egyesült Államok, amelyről köztudott, hogy oda érkezik az uniós országokból származó mobil diákok jelentős része, tehát a világszinten összesített teljes mobilitás becsült teljes lefedettsége 95 %-os legyen 15 .

2.3.    Az elvégzett munka és a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján levont következtetések

A 2.2. rész azt mutatja, hogy tartós erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy a felsőoktatási tanulási célú mobilitásra vonatkozóan jobb minőségű adatok legyenek hozzáférhetők, és így rendelkezésre álljanak az összehasonlító kreditmobilitási adatok, továbbá hogy a tagállamokból származó, de az EU-n kívül végző diákokra vonatkozó adatok valamennyi fontosabb célország esetében biztosítva legyenek.

A Bizottság támogatja a felsőoktatási referenciaérték-mutató jelenlegi meghatározását. Hasonlóképpen az oktatási mutatókkal és referenciaértékekkel foglalkozó állandó csoporttal folytatott konzultáció is azt mutatta, hogy e referenciaértéket nem szabad módosítani, mivel az a vélekedés, hogy azt érdemben is a világszintű mobilitás iránti érdeklődésre adott válaszul határozták meg. További erőfeszítésekre van szükség az EU-n kívüli országokra vonatkozó releváns adatok megszerzéséhez, hogy 2018-ig ki lehessen bővíteni a jelenlegi részleges lefedettséget 16 .

Az első cél az lenne, hogy teljes lefedettség valósuljon meg a bolognai rendszer országai esetében, hiszen ezeknek az országoknak közös a referenciaérték-célja. A bolognai rendszerhez tartozó nem uniós országokra vonatkozó közelmúltbeli adatgyűjtések azt mutatják azonban, hogy a legfontosabb országokkal kapcsolatban csak korlátozott adatok állnak rendelkezésre 17 .

Másodsorban prioritásként kell kezelni az OECD-vel és az UNESCO-val való együttműködés megerősítését a tanulási célú mobilitással kapcsolatos világszintű adatok terén, javítva azon nemzetközi adatok gyűjtését, amelyekről már megállapodás született. Különösen fontos lenne ezeket az adatokat megszerezni, mivel sok EU-ból származó diák tanul az Egyesült Államokban. A Bizottság a tanulási célú mobilitással kapcsolatos közös szakpolitikai célokon keresztül szorosan együttműködik az OECD-vel és az UNESCO-val, ezért az adatgyűjtés terén is szoros együttműködés alakult ki.

Az OECD jelezte, hogy a 2014-es UOE adatgyűjtésben bekövetkezett jelentős változások egyes országokat megakadályozhattak az adatszolgáltatásban. A legfontosabb oktatási besorolás, az ISCED 2011 felülvizsgálata következtében az UOE adatgyűjtés 2014-ben végrehajtott formája is alapos felülvizsgálaton esett át. Az UNESCO-UIS jelezte, hogy a releváns országoknál hiányzik a felmérési eszközeik módosításához szükséges kapacitás (minden valószínűség szerint új adatokat kell gyűjteni).

A továbbfejlesztett adatgyűjtés és módszertan mellett egy másik fejlemény a meglévő referenciaérték-mutatókkal kapcsolatos adatok terjesztése. Az Eurostat azt tervezi, hogy megosztja az egész európai statisztikai rendszer, valamint a saját eljárási szabályzatának 18 hatálya alá tartozó földrajzi területre vonatkozó kifelé irányuló mobilitási adatokat. A Bizottság számára azonban az is fontos lenne, hogy az adatok – amint az a referenciaérték-mutató meghatározása szerint előírás – az uniós végzett diákok világszintű mobilitását is tükrözzék, mivel a tanulási célú mobilitás kiemelt szerepet játszik az uniós és nemzetközi szintű felsőoktatási politikákban.

Az oktatási mutatókkal és referenciaértékekkel foglalkozó állandó csoport széles körben támogatta ezeket a további munkát igénylő területeket. A konzultációban részt vevő felek egyetértettek abban, hogy a referenciaérték jól meghatározott, és annak technikai megvalósítására a kreditmobilitási adatok hozzáadása és a diplomamobilitási adatokkal történő kiegészítése révén kell törekedni.

Mivel a munka jelenleg csak részben zajlott le, a munka előrehaladásának újbóli értékelésére lehet szükség 2019 végén, szem előtt tartva annak folytatását és továbbfejlesztését.

A teljes körű adatok megszerzésének időkerete elviekben 2018-ig tart, mivel akkor fognak az uniós országok rendelkezésére állni a kreditmobilitási adatok. Az EU-n kívüli országok esetében ez azt jelenti, hogy az adatgyűjtési eszközöknek már rendelkezésre kell állniuk a 2016-os referencia-időszakra vonatkozóan (amelyről 2017-ben kell beszámolni). A Bizottság ezért igyekszik arra ösztönözni ezeket az országokat, hogy a lehető leghamarabb szolgáltassanak adatokat.

Következésképpen világos, hogy a jogalap következtében a felsőoktatási tanulási célú mobilitásról rendszeres, jó minőségű beszámolók készülnek. Ugyanakkor az ilyen adatgyűjtő rendszerek felállításához időre van szükség. E két észrevétel – a felsőoktatási tanulási célú mobilitás egyre erősödő átfogó szakpolitikai relevanciájával együtt – kihat az ezen a területen folytatott munkára (lásd a 4. részt).

3.    A szakmai alapképzés mobilitási referenciaérték-mutatója

3.1.    A 2011 óta végzett munka

A szakmai alapképzés mobilitási referenciaérték-mutatójának elfogadásakor nem volt harmonizált európai adatforrás, amely adatokat szolgáltathatott volna a mutatóhoz. Ezért egy 2011–2012-es Eurostat munkacsoport foglalkozott a háztartási felmérések e célból történő lehetséges felhasználásával, valamint egy ifjúsági tanulási célú mobilitással kapcsolatos általános mutató kidolgozásával. A referenciaérték-mutató előírja, hogy a szakmai alapképzési mobilitást a 18–34 éves korcsoportban kell mérni. A munkacsoport megállapította, hogy e korcsoport esetében a szakmai alapképzési mobilitásban való részvétel megbízható becslésének egyetlen módja egy reprezentatív felmérési eszköz.

A munkacsoport következtetéseit megvitatták a társadalomstatisztikával foglalkozó igazgatók, és a munka eredményeként 2012 novemberében létrejött az európai statisztikai rendszerről (ESR) szóló megállapodás, amelynek célja, hogy háztartási felmérések segítségével kísérleti adatgyűjtés készüljön a tanulási célú mobilitásról. Az országok szabadon dönthettek a kísérleti adatgyűjtésben való részvételről (nem volt jogi kötelezettség), és a Bizottság finanszírozási forrást nyújtott azoknak az országoknak, amelyek a részvétel mellett döntöttek 19 . Az ESR-megállapodás tartalmazta a változók listáját, a mintavételi és minőségi követelményeket, valamint az adattovábbítás formátumát és az arra vonatkozó időbeli késedelmeket.

3.2.    A rendelkezésre álló adatok

A tanulási célú mobilitás referenciaértékéről szóló tanácsi következtetések (2011/C372/08) előírásainak megfelelően 2014-ben háztartási felmérések segítségével kísérleti adatgyűjtésre került sor: uniós munkaerő-felmérésre vagy egy adott önálló felmérésre (BG, ES és SE). 16 tagállam vett részt a kísérleti adatgyűjtésben (Belgium, Bulgária, Észtország, Spanyolország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Hollandia, Ausztria, Lengyelország, Portugália, Románia, Szlovénia, Szlovákia, Svédország), amelyből 10 ország vette igénybe a Bizottság által nyújtott pénzügyi támogatást (Bulgária, Spanyolország, Olaszország, Litvánia, Magyarország, Hollandia, Ausztria, Románia, Szlovénia, Svédország). A kísérleti adatgyűjtésben részt vevő 16 ország adatai az Eurostat jelentése 20 szerint összehasonlíthatónak minősülnek.

Néhány tagállam ezenkívül nemzeti adminisztratív forrásokból is szolgáltatott információkat (például a Cseh Köztársaság, Németország és az Egyesült Királyság). A tagállamok választhattak a kérdőív rövidebb vagy hosszabb verziója között. A hosszabb változat az ifjúsági mobilitás mérésére is szolgált.

Az Eurostat-jelentés azt mutatja, hogy csupán hat országból (Belgium, Olaszország, Magyarország, Hollandia, Ausztria, Svédország) érkezett megbízható, 15 % alatti relatív szórással rendelkező eredmény. Öt további ország (Bulgária, Spanyolország, Lengyelország, Portugália és Szlovénia) adatai a minta méretére vonatkozó követelmények alapján szintén megbízhatónak minősülnek, de ezek relatív szórása 15 % vagy annál nagyobb. Bulgária, Spanyolország, Lengyelország, Portugália és Szlovénia. A szakmai alapképzési mobilitás eredményeit megbízhatósági problémák miatt három ország (Észtország, Lettország és Litvánia) esetében nem lehet közzétenni. Ezenkívül két másik ország (Románia és Szlovákia) esetében alacsony az eredmények megbízhatósága. Ez is mutatja, hogy a kiválasztott módszernél a legnagyobb gond az volt, hogy megbízható adatokat szerezzenek a kis populáción végzett mintavételes felméréssel.

A 16 ország rendelkezésre álló adatai kombinációjának eredményeként átlagosan 3,1 %-os szakmai alapképzési tanulási célú mobilitást kapunk (16 ország súlyozott átlaga).

A következtetés az, hogy a háztartási felmérés nem a legjobb eszköz a szakmai alapképzési mobilitás megállapítására, mivel nagy költségekkel járó, igen nagy mintákat igényelne, azonban nincs garancia az uniós célhoz szükséges megbízható minőségi adatokra.

3.3    Az elvégzett munka és a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján levont következtetések

A szakmai alapképzési mobilitással kapcsolatos kísérleti adatgyűjtés eredményének ismeretében a Bizottság megvitatja majd a lehetséges opciókat a tagállami szintű fő érdekelt felekkel, hogy megvalósítható és fenntartható megoldást találjanak a szakmai alapképzési mobilitás referenciaérték-mutatóját megalapozó adatok minőségének javításához.

E tekintetben elengedhetetlen, hogy a ráfordított energia és az eredmények egyezzenek egymással, ennek következtében pedig a nyomon követéshez kiválasztott eszközök megbízható és rendszeres adatokat szolgáltassanak anélkül, hogy indokolatlan terheket és költségeket rónának a statisztikai rendszerre.

A kísérleti adatgyűjtés és a tagállami hatóságokkal folytatott megbeszélések alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy érdemes lenne körbejárni azt a kérdést, hogy adminisztratív adatokat is felhasználjanak-e a szakmai alapképzési mobilitás referenciaértékének alátámasztásához, és ez mennyiben kivitelezhető. Egyes uniós országokban, valamint az Erasmus+ programban részt vevő más országokban már rendelkezésre állnak ezzel kapcsolatos adminisztratív adatok.

Szakpolitikai szempontból egyértelmű előnyei vannak az adminisztratív adatokra való áttérésnek, mivel így kombinálhatók lennének az Erasmus+ résztvevőinek adatai és egyéb szakmai alapképzési mobilitási adatok 21 , valamint gyakoribb és frissebb adatok állhatnak rendelkezésre. Ezt a megközelítést választották a felsőoktatási referenciaérték-mutató esetében is, és ez lehetővé tenné a Bizottság számára, hogy a szakmai alapképzési mobilitás nyomon követését összekösse a további uniós szakpolitikák/programok céljainak nyomon követésével.

Az oktatási mutatókkal és referenciaértékekkel foglalkozó állandó csoporttal folytatott konzultáció alapján a 15 válaszadó ország közül 12 ért egyet elvben az adatforrás módosításával. Két ország nem ért egyet (a rendelkezésre álló adatok hiánya vagy a felmérési adatok előnyben részesítése miatt) 22 . A Bizottság ezért az adminisztratív forrásokból történő adatgyűjtés megvalósíthatóságának vizsgálatát javasolja.

Kiemelendő, hogy az adatforrás megváltoztatása azt jelentené, hogy a referenciaérték meghatározását kissé módosítani kell, mivel a referenciaérték jelenlegi meghatározása háztartási felmérés alapján történő adatgyűjtést tartalmaz (a korcsoport lefedettsége miatt).

Ezért a felsőoktatási referenciaérték-mutatóval kapcsolatos megközelítéshez hasonlóan a javasolt megvalósíthatósági tanulmány azt vizsgálná, hogy a szakmai alapképzést végző intézmények tudnak-e információt nyújtani a diákok/végzettek tanulási mobilitási jellemzőiről. Ezt az opciót az oktatási mutatókkal és referenciaértékekkel foglalkozó állandó csoport azokban az észrevételeiben is kihangsúlyozta, amelyeket a mutató nemzeti és intézményi szintű szakpolitikai relevanciájával kapcsolatosan tett.

A szakmai alapképzés referenciaértékére vonatkozó meghatározás felülvizsgálatára csak a megvalósíthatósági tanulmány adminisztratív/intézményi szinten rendelkezésre álló adatokkal (adminisztratív forrásokból rendelkezésre álló adatokkal) kapcsolatos eredményei ismeretében kerülhet sor. További megbeszélésekre lesz szükség arról, hogy a befelé vagy kifelé irányuló tanulási célú mobilitásra kell-e összpontosítani. A referenciaérték jelenlegi összetételében nem szerepelnek azok a szakmai alapképzési mobilitás keretében végzett diákok, akik ugyan az EU-ból származnak, de nem uniós országban élnek (és 18 és 34 év közöttiek).

Ezt a munkát az Eurostattal együtt, a szakképzés terén működő uniós, nemzeti és intézményi szintű fő partnerekkel együttműködésben fogják elvégezni. A megvalósíthatósági tanulmányhoz azonban időre van szükség, ezért valószínűtlen, hogy a szakmai alapképzés mobilitási célját még 2020 előtt értékelni lehessen.

4.    Kitekintés

Az „Oktatás és képzés 2020”-ról szóló 2015. évi közös jelentés beszámol az elért eredményekről, és új prioritásokat állapít meg 2020-ra vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy a tanulási célú mobilitás olyan prioritás, amely esetében a legnagyobb kihívás a következő: „Megfelelőbb adatokra van szükség a mobilitással kapcsolatos információk nyomon követéséhez” 23 .

Az uniós Erasmus+ program (2014–2020) költségvetése a program elődjéhez, az egész életen át tartó tanulás programjához (2007–2013) képest 40 %-kal magasabb, és ez egyértelműen igazolja a Bizottság és a tagállamok folyamatos és fokozott elkötelezettségét a tanulási célú mobilitás növelése iránt. A Bizottság a többéves pénzügyi keret (MFF) felülvizsgálata 24 során további emelést javasolt, és a „Befektetés az európai ifjúságba” elnevezésű kezdeményezésben is megerősítette a mobilitás pozitív hatását, és tovább ösztönözte azt. A Bizottság hangsúlyozta, hogy „a fiatalok mobilitása elengedhetetlen ahhoz, hogy erősítsük az európai tudatosságot és identitást”.

Az új európai készségfejlesztési program 25 szintén kiemeli a tanulási célú mobilitás fontosságát, és hangsúlyozza, hogy jobban kellene támogatni a tanulók mobilitását. Nagyobb elkötelezettséget vár a tagállamoktól – a pénzügyi támogatást is beleértve.

E legutóbbi kezdeményezések 2011 óta több bizottsági közleményt és tanácsi következtetést követően jöttek létre, amelyek viszont az európai, nemzeti és intézményi szakpolitikákban 26 a tanulási célú mobilitásnak tulajdonított fontosság jelentős bizonyítékait veszik alapul. A tanulási célú mobilitásnak a társadalomra és az egyénre vonatkozó eredményeivel kapcsolatos kutatási adatok azt mutatják, hogy az a foglalkoztathatóságra 27 és az intézményekre egyaránt pozitív hatást gyakorol.

A felsőoktatási mobilitási eredménytáblából 28 azonban kiderült, hogy a tagállamokban nagyon különbözőek a feltételek a tanulási célú mobilitás számára, és továbbra is jelentős akadályok mutatkoznak az információkat, a hallgatók támogatását és a tanulmányok elismerését illetően. Hasonló eredményeket hozott a szakmai alapképzésre vonatkozó ugyanilyen vizsgálat is. E tekintetben a közös jelentés hangsúlyozza, hogy az átláthatósághoz, a minőségbiztosításhoz, valamint a készségek és a képesítések érvényesítéséhez és elismeréséhez kapcsolódó intézkedéseket nyomon kell követni, és törekedni kell ilyen intézkedések bevezetésére 29 .

A tényalapnak a tanulási célú mobilitásra vonatkozó mennyiségi adatok tekintetében történő folyamatos fejlesztését e tágabb összefüggésben kell vizsgálni. A referenciaérték-mutatók aktívan támogatják a mobilitás fokozását célzó szakpolitikák alapját képező adatokat, nem csupán uniós, hanem nemzeti, regionális és intézményi szinten is. A jobb adatok elengedhetetlenek a tanulási célú mobilitással kapcsolatos jövőbeli uniós és nemzeti programokra irányuló megalapozott szakpolitikai döntésekhez.

Ebben az összefüggésben a jelentés hangsúlyozza, hogy a Bizottság a következőket szándékozza tenni:

1) folytatni a felsőoktatási tanulási célú mobilitással kapcsolatos referenciaérték-mutató megvalósítását, a tagállamokkal és az együttműködő szervezetekkel közösen meghatározott úton haladva;

2) azonosítani és megvitatni a szakmai alapképzési mobilitás referenciaérték-mutatójának megvalósítását, mégpedig a szakmai alapképzési mobilitási adatok adminisztratív forrásokból történő gyűjtésére vonatkozó megvalósíthatósági tanulmány eredményei alapján. A Bizottság nyomon kívánja követni e konzultációk eredményeit, és adott esetben javaslatot tesz majd a szakmai alapképzés referenciaérték-mutatója meghatározásának felülvizsgálatára.

A Bizottság felkéri a Tanácsot, hogy támogassa ezeket a fejleményeket.

(1)

COM(2016) 940 final, 2016.12.7.

(2)

  http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=uriserv:OJ.C_.2011.372.01.0031.01.HUN&toc=OJ:C:2011:372:TOC .

(3)

HL C 119., 2009.5.28. A bekezdés így folytatódik: „...amely elsődlegesen az országok között a felsőoktatás terén megvalósuló fizikai mobilitásra összpontosít, minőségi és mennyiségi szempontokat egyaránt figyelembe vesz, valamint tükrözi a bolognai folyamat keretében tett erőfeszítéseket és elfogadott célokat, amelyekre legutóbb a leuveni és a Louvain-la-Neuve-i konferencia is rámutatott. A Bizottság ugyanakkor felkérést kap, hogy tanulmányozza az említett referenciaértéknek a szakoktatásra és szakképzésre, valamint az oktatói mobilitásra való kiterjeszthetőségét.”.

(4)

  https://www.eumonitor.nl/9353000/1/j4nvgs5kjg27kof_j9vvik7m1c3gyxp/vipo5nwh1fzn/f=/10697_11.pdf .

(5)

  http://www.ehea.info/ A 2009-es Leuven/Louvain la Neuve-i közlemény a 18. pontjában meghatározza a tanulási célú mobilitás referenciaértékét és annak fogalmát, majd a 19–21. és a 26. pontban bővebben is kifejti azt. (http://media.ehea.info/file/2009_Leuven_Louvain-la-Neuve/06/1/Leuven_Louvain-la-Neuve_Communique_April_2009_595061.pdf)

(6)

 A bukaresti miniszteri konferencián (2012) a hivatalos bukaresti közlemény részeként elfogadott változat: http://www.ehea.info/Uploads/%281 %29/2012 %20EHEA%20Mobility%20Strategy.pdf .

(7)

 A módszertani kézikönyv, valamint az adatgyűjtési táblázatok itt érhetők el: Módszertani kézikönyv: https://circabc.europa.eu/sd/a/3bc0cfff-6ba0-462b-a799-5b75490868b7/Methodological%20manual%20on%20LM_rev_28072015.pdf ; adatgyűjtési táblázatok: https://circabc.europa.eu/sd/a/849a866e-d820-4006-a6af-21cb1c48626b/UOE2016manual_12072016.pdf .

(8)

Lásd: A BIZOTTSÁG 912/2013/EU RENDELETE (2013. szeptember 23.) az oktatással és az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos statisztikák előállításáról és kidolgozásáról szóló 452/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az oktatási és képzési rendszerekre vonatkozó statisztikák tekintetében történő végrehajtásáról.

(9)

 ISCED 2011: az oktatás egységes nemzetközi osztályozási rendszere – http://www.uis.unesco.org/Education/Pages/international-standard-classification-of-education.aspx  

(10)

Olaszország és Lengyelország kivételével, amelyek eltérhetnek az előírásoktól: Olaszország 2019. december 31-ig az ISCED 8. szintű diplomásoknál a mobilitási program típusa és a célország szerint, Lengyelország pedig 2018. december 31-ig az ISCED 6–8. szintjéig.

(11)

A kreditmobilitás esetében a referenciaérték-mutatóhoz olyan diplomásokra vonatkozó adatok kellenek, akik tanulmányi idejük során tanulmányi célból külföldön tartózkodtak. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az adatokat begyűjtésére csak akkor kerülhet sor, amikor a hallgató a külföldi kreditmobilitási tartózkodás jóváírásával lediplomázik.

(12)

Bár ideális esetben a származási ország meghatározása az előzetes oktatás helye szerinti ország, azaz „olyan ország, amelyben a másodfokú képesítést megszerezték”, a 2012/2013-as és a 2013/2014-es tanévre vonatkozó adatgyűjtés lehetővé tette az országok számára, hogy a származási ország nemzeti definícióját alkalmazzák, amely lehet akár az előzetes oktatás helye szerinti ország, a szokásos lakóhely szerinti ország vagy az állampolgárság szerinti ország.

(13)

https://crell.jrc.ec.europa.eu/?q=publications/learning-mobility-technical-report , lásd különösen a 20. oldalon található 1. táblázatot. A referenciaérték-mutatót uniós átlagként határozzák meg. Az UOE adatgyűjtés során teljes körű adatgyűjtésre került sor (pl. a népességben meghatározott összes egységre vonatkozóan), ezért az eredmények az adott országra és az előírt bontásban megbízhatónak tekinthetők.

(14)

Az uniós tagállamok nem feltétlenül tudják – és nem feltétlenül tudhatják –, hogy a középfokú oktatás felső szintjén végzett diákok közül később kik szereznek külföldön diplomát. Ezeket az adatokat a legmegbízhatóbb módon azokból az országokból lehet bekérni, amelyekben a diákok diplomát szereznek.

(15)

Az Egyesült Államokon túl a főbb hiányzó célországok a délkelet-ázsiai országok, mint például Korea és Japán, valamint Mexikó, Kína és India.

(16)

Az európai felsőoktatás globális dimenziójáról szóló, 2013. november 25–26-i tanácsi következtetések is alátámasztják ezt a megközelítést.

(17)

2015-ös bolognai végrehajtási jelentés, 7. fejezet, Eurydice 2015, az adatok rendelkezésre állnak Örményország, Azerbajdzsán, a Moldovai Köztársaság, Szerbia, valamint Svájc és Norvégia vonatkozásában.

(18)

 http://ec.europa.eu/eurostat/web/quality/european-statistics-code-of-practice.

(19)

 Ez eltér a felsőoktatási referenciaérték-mutatónál megállapított folyamattól. Vissza nem térítendő támogatásokat kínáltak az országoknak mind a szakmai alapképzési mobilitásról szóló kísérleti adatgyűjtéshez, mind pedig a felsőoktatási részhez (a felsőoktatási résznél minimális kihasználtsággal).

(20)

 A 2015-ETS-05 számú dokumentum és annak melléklete: https://circabc.europa.eu/w/browse/92373d62-bba3-42d2-be57-578a165bd0bb . Eredetileg 20 ország vett részt az ESR-megállapodásban, de a Cseh Köztársaságban, Görögországban, Franciaországban és Luxemburgban nem végeztek kísérleti adatgyűjtést. Franciaország 2016-ban kívánja elvégezni a kísérleti adatgyűjtést.

(21)

 Ezt a felsőoktatási referenciaérték esetében is el lehet végezni (amint rendelkezésre állnak a megfelelő formátumú kreditmobilitási adatok).

(22)

Egy másik ország jelezte, hogy korlátozott szakpolitikai érdek fűződik e területhez, és azt javasolta, hogy ne folytassák tovább az intézkedést.

(23)

  http://eur-lex.europa.eu/legal-content/hu/TXT/PDF/?uri=CELEX:52015XG1215(02)&from=hu ; 2.3. rész, 4. pont.

(24)

COM(2016) 603, 2016.9.14., 3. o.: http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:52016DC0603&qid=1489050547056&from=HU  

(25)

 „Az új európai készségfejlesztési program”, (COM(2016) 381/2), lásd a 16. oldalon „A tanulók mobilitásának nagyobb mértékű támogatása” című részt.

(26)

A 2011-es tanácsi következtetések hosszan sorolják a 2011-ig megjelent szakpolitikai hivatkozási dokumentumokat. A 2012–2015 közötti időszakban az alábbi dokumentumok számítanak jelentősnek: http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:32013R1288 ; http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:32013R1288 ; http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:52011XG1220(07).

(27)

 Lásd például:  http://ec.europa.eu/education/library/study/2014/erasmus-impact_en.pdf , http://www.voced.edu.au/content/ngv%3A40712 , http://www.pedz.uni-mannheim.de/daten/edz-b/gdbk/10/vetpro_en.pdf .

(28)

https://webgate.ec.europa.eu/fpfis/mwikis/eurydice/index.php/Publications:Towards_a_Mobility_Scoreboard:_Conditions_for_Learning_Abroad_in_Europe  

(29)

A felsőoktatási (2. kiadás) és a szakmai alapképzési mobilitási eredménytáblák egy 2016. december 8-án közzétett közös platformon érhetők el: http://eacea.ec.europa.eu/erasmus-plus/news/online-platform-mobility-scoreboard_en