EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 31997R2026

A Tanács 2026/97/EK rendelete (1997. október 6.) az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről

OJ L 288, 21.10.1997, p. 1–33 (ES, DA, DE, EL, EN, FR, IT, NL, PT, FI, SV)
Special edition in Czech: Chapter 11 Volume 010 P. 78 - 110
Special edition in Estonian: Chapter 11 Volume 010 P. 78 - 110
Special edition in Latvian: Chapter 11 Volume 010 P. 78 - 110
Special edition in Lithuanian: Chapter 11 Volume 010 P. 78 - 110
Special edition in Hungarian Chapter 11 Volume 010 P. 78 - 110
Special edition in Maltese: Chapter 11 Volume 010 P. 78 - 110
Special edition in Polish: Chapter 11 Volume 010 P. 78 - 110
Special edition in Slovak: Chapter 11 Volume 010 P. 78 - 110
Special edition in Slovene: Chapter 11 Volume 010 P. 78 - 110
Special edition in Bulgarian: Chapter 11 Volume 015 P. 180 - 212
Special edition in Romanian: Chapter 11 Volume 015 P. 180 - 212

Legal status of the document No longer in force, Date of end of validity: 06/08/2009; hatályon kívül helyezte: 32009R0597

ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/1997/2026/oj

31997R2026



Hivatalos Lap L 288 , 21/10/1997 o. 0001 - 0033


A Tanács 2026/97/EK rendelete

(1997. október 6.)

az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 113. cikkére,

tekintettel a mezőgazdasági piacok közös szervezését létrehozó rendeletekre és a szerződés 235. cikke értelmében elfogadott, a mezőgazdasági termékekből gyártott árukról szóló rendeletekre és különösen azoknak a rendeleteknek a rendelkezéseire, amelyek engedélyezik annak az általános érvényű elvnek az alkalmazása alóli eltérést, amely szerint a határokon alkalmazott védintézkedéseket csak az azokban a rendeletekben előírt rendelkezések szerinti intézkedések megtételével lehet felváltani,

tekintettel a Bizottság javaslatára [1],

(1) mivel a Tanács a 2423/88/EGK rendelettel [2] elfogadta a dömpingelt, vagy olyan országokból érkező támogatott importtermékekkel szembeni védekezés közös szabályait, amelyek Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból származnak;

(2) mivel a fenti szabályoknak az elfogadása a meglévő nemzetközi kötelezettségek, különösen az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT), valamint a GATT VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás (az 1979. évi dömpingellenes kódex), valamint a GATT VI., XVI. és XXIII. cikkének értelmezéséről és alkalmazásáról szóló megállapodás (a támogatások és kiegyenlítő vámok kódexe) rendelkezéseinek a betartásával történt;

(3) mivel a többoldalú kereskedelempolitikai tárgyalások uruguayi fordulójának sikeres befejezése a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) létrehozásához vezetett;

(4) mivel a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó megállapodás ("WTO-megállapodás") 94/800/EK határozattal [3] elfogadott 1.A. melléklete tartalmazza többek között az 1994. évi általános vám- és kereskedelmi megállapodást ("GATT 1994"), egy mezőgazdasági megállapodást ("a mezőgazdasági megállapodás"), egy megállapodást a GATT 1994 VI. cikkének végrehajtásáról (a továbbiakban "az 1994. évi dömpingellenes megállapodás"), továbbá egy új megállapodást a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről ("a támogatásokról szóló megállapodás");

(5) mivel az 1994. évi dömpingellenes megállapodás és a támogatásokról szóló megállapodás rendelkezéseinek Közösség általi alkalmazása során a jobb áttekinthetőség és a hatékonyság növelése érdekében felmerült két olyan külön rendelet elfogadásának a szükségessége, amely megfelelő részletességgel előírja ennek a két kereskedelemvédő okmánynak az alkalmazásához szükséges követelményeket;

(6) mivel ezért többek között az eljárások kezdeményezése és azt követően a vizsgálatok lefolytatása vonatkozásában indokolt az új sokoldalú szabályok tükrében a kiegyenlítő intézkedések alkalmazását szabályozó közösségi szabályok módosítása, beleértve a tények megállapítását és elbírálását, az ideiglenes intézkedések megtételét, a kiegyenlítő vámok kivetését és beszedését, a kiegyenlítő intézkedések alkalmazásának időtartamát és felülvizsgálatát, valamint a kiegyenlítő vizsgálatokhoz kapcsolódó információ nyilvánosságra hozatalát;

(7) mivel az új megállapodások alkalmazásával bevezetett változások mértékét tekintve és az új szabályok megfelelő és áttekinthető alkalmazásának biztosítása érdekében indokolt a lehetséges mértékig az új megállapodások rendelkezéseinek a közösségi jogszabályokba való átültetése;

(8) mivel továbbá indokoltnak tűnik annak a kellő részletességgel történő magyarázata, hogy egy kiegyenlíthető támogatás meglétének a vélelme milyen esetekben merül fel, milyen elvek alapján kell ezt kiegyenlítőnek tekinteni (különös tekintettel a célzott támogatás megadása esetében), és a kiegyenlíthető támogatás összegszerűségének kiszámítása milyen kritériumok alapján történik;

(9) mivel egy támogatás meglétének a megállapításához szükséges annak bizonyítása, hogy egy ország területén egy kormányzati szerv vagy valamilyen más állami intézmény által nyújtott pénzügyi hozzájárulást, vagy a GATT 1994 XVI. cikkének rendelkezései értelmében valamilyen jövedelem- vagy ártámogatást alkalmaztak, és az abból származó gazdasági előnyt átruházták a támogatásban részesülő vállalkozásra;

(10) mivel szükséges annak kellő részletességgel történő magyarázata, hogy melyek azok a támogatás-típusok, amelyek nem teszik szükségessé kiegyenlítő intézkedések alkalmazását, és milyen eljárást folytatnak olyan esetekben, amikor egy vizsgálat lefolytatása során megállapítást nyer, hogy egy vizsgálat alá vetett vállalkozás nem kiegyenlíthető támogatásban részesült;

(11) mivel a támogatásokról szóló megállapodás rendelkezései kimondják, hogy a nem kiegyenlíthető támogatásokkal kapcsolatos rendelkezések hatálya a Kereskedelmi Világszervezet tagjai közötti megállapodás szerinti meghosszabbítás hiányában a WTO-megállapodás hatálybalépésének napját követő öt évvel megszűnik; mivel ezért akkor, ha azoknak a rendelkezéseknek az időbeli hatályát az említett módon nem hosszabbítják meg, szükségessé válhat e rendeletnek a megfelelő módosítása;

(12) mivel a mezőgazdasági megállapodás 2. mellékletében felsorolt intézkedések az abban a megállapodásban rögzített mértékig kiegyenlítő intézkedések alkalmazását nem igénylő intézkedéseknek tekintendők;

(13) mivel annak megállapításához, hogy a támogatott import jelentős kárt okozott vagy károkozás veszélyével fenyeget-e, kívánatos a meghatározó tényezőkkel kapcsolatosan egyértelmű és kellő részletességű útmutatást nyújtani; mivel annak bizonyításában, hogy az érintett import mennyiségi és árszintjei a Közösség gazdasági ágazata által elszenvedett kár előidézői, figyelmet kell fordítani egyéb tényezők befolyásoló hatásaira és különösen a Közösségben uralkodó piaci viszonyokra is;

(14) mivel kívánatos a "Közösség gazdasági ágazata" fogalom pontos meghatározása és annak elrendelése, hogy az exportőrökkel érdekeltségi kapcsolatot fenntartó feleket az ilyen gazdasági ágazatból ki lehet zárni, illetve a "kapcsolódó" fogalom pontos meghatározása; mivel a Közösség területén tevékenykedő termelők érdekében szintén szükséges kiegyenlítő vám alkalmazására vonatkozó intézkedés elrendelése és az ilyen térség meghatározásával kapcsolatos iránymutatás előírása;

(15) mivel szükséges annak meghatározása, hogy ki jogosult kiegyenlítő vám alkalmazására irányuló kérelmet benyújtani, beleértve a Közösség gazdasági ágazata általi ilyen támogatás mértékét, a kiegyenlíthető támogatásokkal kapcsolatos tájékoztatást, valamint az igénylésbe foglalandó, a kár jellegével és az okozati összefüggésekkel kapcsolatos információkat; mivel szintén indokolt a kérelmek elutasítási eljárásainak vagy az eljárások kezdeményezési eljárásainak a meghatározása;

(16) mivel szükséges annak a módnak a meghatározása, amely szerint az érdekelt feleket tájékoztatni kell az illetékes hatóságok által megkövetelt információkról, és számukra elegendő lehetőséget kell biztosítani arra, hogy vonatkozó bizonyítékaikat előterjeszthessék, és érdekeiket megvédhessék; mivel szintén kívánatos a vizsgálat során alkalmazott szabályok és követendő eljárások egyértelmű előírása, különös tekintettel azokra a szabályokra, amelyeket az érdekelt feleknek meghatározott határidőn belül az azonosságuk igazolásával, nézeteik előterjesztésével és a megkövetelt információk benyújtásával kapcsolatosan be kell tartaniuk olyan esetekben, amikor ezeket a szempontokat és információkat az üggyel kapcsolatban figyelembe kell venni; mivel szintén indokolt azoknak a feltételeknek a meghatározása, amelyek ahhoz szükségesek, hogy egy érdekelt fél hozzáférhessen a másik érdekelt fél által előterjesztett információkhoz, és észrevételeit azokkal kapcsolatban megtehesse; mivel annak biztosításáról is gondoskodni kell, hogy a tagállamok és a Bizottság együttműködjenek az információk begyűjtésében;

(17) mivel szükséges azoknak a feltételeknek az előírása, amelyek alapján az ideiglenes vámokat kivethetik, beleértve az olyan esetekben alkalmazandó feltételeket is, amikor az ilyen vámok kivetése a kezdeményezés napjától számított 60 napnál korábban történt, és az attól számított kilenc hónapos időszak letelte utáni időszakokban nem alkalmazható; mivel a Bizottság az ilyen vámokat minden esetben csak egy négy hónapos időszakra vetheti ki;

(18) mivel szükséges a megfelelő eljárások meghatározása olyan esetekre, amikor vállalják a kiegyenlíthető támogatások nyújtásának és az okozott kárnak a megszüntetését vagy beszámítását ideiglenes vagy állandó vámok kivetésének az elfogadása helyett; mivel szintén indokolt a vállalt kötelezettségek megszegése vagy visszavonása esetén várható következmények, valamint ideiglenes vámok kivetési eljárásainak az előírása a vállalások vélelmezett megsértése esetében, vagy olyan esetekben, amikor a feltárt tények kiegészítése céljából további vizsgálatokat kell lefolytatni; mivel a vállalások elfogadásában gondoskodni kell arról, hogy a javasolt vállalások jellege és a vállalások végrehajtása ne vezessen versenyellenes magatartás kialakulásához;

(19) mivel rendelkezni kell arról, hogy az egyes esetek lezárulása a szokásos esetekben a vizsgálat kezdeményezésétől számított 12 hónapon belül, és minden esetben legfeljebb 13 hónapon belül be kell, hogy következzen, tekintet nélkül arra, hogy az adott esettel kapcsolatosan alkalmaztak-e végleges intézkedéseket vagy sem;

(20) mivel egy megkezdett vizsgálatot vagy eljárást minden olyan esetben meg kell szüntetni, amikor a kérdéses támogatás összege a vizsgálat során feltárt tények szerint nem ér el egy minimális összeget, vagy különösen olyan esetekben, amikor az import fejlődő országból származik, vagy amikor a támogatott import mennyisége vagy a kár mértéke elhanyagolható, és mivel ezekkel az esetekkel kapcsolatosan indokolt a szükséges kritériumok meghatározása; mivel olyan esetekben, amikor intézkedések alkalmazására kerül sor, szükséges annak elrendelése, hogy a vizsgálatokat meg kell szüntetni és a kiegyenlíthető támogatás összegénél kisebb mértéket kell alkalmazni abban az esetben, ha az ilyen kisebb összeg alkalmazása elegendő az előidézett kár orvoslásához, mintavétel esetében pedig meg kell határozni az intézkedési szint kiszámítására használt módszert is;

(21) mivel indokolt esetekben el kell rendelni az ideiglenes vámok visszamenőleges hatályú beszedését biztosító rendelkezéseket, és az alkalmazott végleges intézkedések csorbítatlansága érdekében meg kell határozni a vámok visszamenőleges alkalmazását kiváltó körülményeket; mivel szintén szükséges annak elrendelése, hogy a vámok visszamenőleges alkalmazására a vállalások megszegése vagy visszavonása esetében is sor kerülhessen;

(22) mivel szükséges annak elrendelése, hogy az intézkedéseket öt év eltelte után elévültnek kell tekinteni, olyan esetek kivételével, amikor az intézkedések alkalmazásának fenntartását elvégzett felülvizsgálat eredményei indokolják; mivel egyben azt is el kell rendelni, hogy abban az esetben, ha a körülményekben bekövetkezett változásokról elegendő bizonyítékot nyújtanak be, időközi felülvizsgálat vagy vizsgálat lefolytatására kerüljön sor annak megállapítása céljából, hogy a kiegyenlítő vámok visszatérítése biztosított-e;

(23) mivel annak ellenére, hogy a támogatásokról szóló megállapodás még nem tartalmaz a kiegyenlítő intézkedések kijátszásával kapcsolatos rendelkezéseket, az ilyen kijátszás lehetősége fennáll, hasonló – jóllehet nem azonos – módon, mint a dömpingellenes intézkedések kijátszásának lehetősége; mivel ezért indokoltnak látszik, hogy e rendelet tartalmazzon egy kijátszásellenes rendelkezést is;

(24) mivel célravezető a kiegyenlítő intézkedések alkalmazásának felfüggesztését engedélyezni olyan esetekben, amikor a piaci viszonyokban az intézkedések folytatólagos alkalmazását ideiglenesen indokolatlanná tévő ideiglenes változások következnek be;

(25) mivel rendelkezni kell arról, hogy a vizsgálatnak alávetett importok esetében az importálás időpontjában lehetőség nyíljon az import nyilvántartásba vételére, annak elősegítése érdekében, hogy ilyen importtal szemben a szükséges intézkedések alkalmazhatók legyenek;

(26) mivel az intézkedések megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében a tagállamoknak figyelemmel kell kísérniük a vizsgálati eljárásnak alávetett vagy az intézkedések végrehajtásában érintett import árukereskedelmet és az e rendelet hatálya alatt beszedett vámtételek összegét, és ezekről a Bizottság számára jelentést kell készíteniük;

(27) mivel el kell rendelni, hogy konzultáció céljából létrehozzanak egy tanácsadó bizottságot, amely meghatározott rendszerességgel és a vizsgálatok lefolytatásának meghatározott szakaszaiban ülésezik; mivel a bizottságnak a tagállamok képviselőiből kell állnia és az elnöki teendőket a Bizottság képviselőjének kell ellátnia;

(28) mivel célravezető elrendelni, hogy a kiegyenlíthető támogatásokkal és sérelmekkel kapcsolatosan benyújtott információk ellenőrzése ellenőrző látogatások formájában megtörténhessen, azonban az ilyen látogatások alkalmazhatóságát a helyes válaszokkal kitöltött kérdőívek kézhezvételének feltételéhez kell kötni;

(29) mivel mintavételi eljárás alkalmazását szükséges elrendelni minden olyan esetben, amikor az érintett felek, illetve a tranzakciók száma túlságosan nagy, annak érdekében, hogy a vizsgálatokat a meghatározott határidőkön belül be lehessen fejezni;

(30) mivel rendelkezni szükséges arról, hogy amennyiben a felek nem működnek kellően együtt, egyéb információk is felhasználhatók a tények megállapításához, és előfordulhat, hogy az ilyen információk az érintett felekre nézve kevésbé kedvezőek lehetnek, mint azok, amelyek együttműködésük esetén felhasználhatók lettek volna;

(31) mivel rendelkezni kell a bizalmas információk kezeléséről annak érdekében, hogy üzleti vagy államtitkok ne kerülhessenek nyilvánosságra;

(32) mivel szükséges rendelkezni a felek számára lényeges tények és álláspontok megfelelő módon történő nyilvánosságra hozataláról a közösségi döntéshozatali eljárások figyelembevételével, olyan határidőn belül, amely lehetővé teszi a felek számára, hogy érdekeiket megvédjék;

(33) mivel indokolt egy olyan igazgatási rendszer alkalmazásának elrendelése, amelynek keretein belül bemutathatók annak ismérvei, hogy az intézkedések a Közösség érdekeit szolgálják, beleértve a fogyasztók érdekeit is, valamint azoknak a határidőknek az előírása, amelyeken belül az ilyen információkat át kell adni, az érintett felek közzétételi jogaival együtt;

(34) mivel a támogatásokról szóló megállapodás szabályainak alkalmazásakor fontos, hogy a megállapodásban foglalt jogok és kötelezettségek egyensúlyának fenntartása érdekében a Közösség figyelembe vegye annak a Közösség jelentős kereskedelmi partnerei által történő értelmezését, ahogy ez a vonatkozó jogszabályokban vagy a szokásjogban megjelenik;

(35) mivel a Tanács az Európai Gazdasági Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt vagy támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló, 1994. december 22-i 3284/94/EK tanácsi rendelettel [4] felváltotta a 2423/88/EGK rendeletet és új közösségi rendszert vezetett be a nem az Európai Közösség tagállamaiból származó támogatott importtal szemben;

(36) mivel a 3284/94/EK rendelet szövegében a kihirdetés alkalmával nyilvánvalóvá váltak a szövegezési problémák; mivel mindezeken túlmenően a rendeletet már módosították;

(37) mivel az egyértelműség, az áttekinthetőség és a jogbiztonság biztosítása érdekében célszerű a fenti rendeletet – az annak a rendeletnek vagy a 2423/88/EGK rendeletnek a hatálya alatt kezdeményezett kiegyenlítő intézkedések érvényességének sérelme nélkül – hatályon kívül helyezni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Alapelvek

(1) Kiegyenlítő vám bármiféle közvetlen vagy közvetett módon megadott támogatás összegének a kiegyenlítése céljából kivethető bármely olyan termék gyártása, termelése, exportálása vagy szállítása vonatkozásában, amelynek a Közösségben történő szabad forgalomba bocsátása kárt okoz.

(2) E rendelet alkalmazásában egy termék abban az esetben tekinthető támogatott terméknek, ha a 2. és 3. cikkek rendelkezéseiben meghatározott kiegyenlíthető támogatásból részesül.

(3) Ezt a támogatást nyújthatja az importált termék származási országának kormányzati szerve vagy egy közbenső olyan ország kormányzati szerve, amelyből a kérdéses terméket a Közösség területére exportálták, amely ország megnevezése e rendelet alkalmazásában "az exportáló ország".

E rendelet alkalmazásában a "kormányzat" a származási ország vagy az exportáló ország bármilyen illetékes állami szervét jelenti.

(4) Az előző (1), (2) és (3) bekezdés rendelkezései ellenére olyan esetekben, amikor a termékeket nem közvetlenül a származási országból, hanem egy közbenső országból exportálják a Közösség területére, e rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni, és a tranzakciót vagy tranzakciókat adott esetben úgy kell tekinteni, mintha azokat a származási ország és a Közösség között bonyolították volna.

(5) E rendelet alkalmazásában a "hasonló termék" olyan terméket jelent, amely azonos, más szóval kifejezve minden szempontból a kérdéses termékkel megegyező termék, vagy ilyen termék hiányában egy másik olyan termékkel megegyező termék, amelynek jellemző tulajdonságai, annak ellenére, hogy nem egyeznek meg minden szempontból a kérdéses termék jellemző tulajdonságaival, nagy hasonlóságot mutatnak a kérdéses termékkel.

2. cikk

A támogatás fogalmának meghatározása

Támogatás akkor áll fenn, ha:

(1) a) a származási vagy az exportáló ország kormányzata pénzügyi támogatást nyújt, azaz amikor:

i. a kormányzat gyakorlata magában foglalja a közvetlen transzfereket (például támogatások, hitelek és tőkeinjekciók), a pénzeszközök vagy források potenciális közvetlen átadását (például hitelgaranciát);

ii. az egyébként megfizetendő kormányzati bevételek elengedése vagy be nem szedése (például adójóváírás jellegű pénzügyi ösztönzők); ebben a vonatkozásban egy exportált termék mentesítése a belföldi fogyasztásra szánt hasonló termékekre kivetett adók vagy illetékek megfizetése alól, vagy az ilyen adók vagy illetékek visszautalása a befizetett összeget meg nem haladó összegben nem tekintendő támogatásnak, feltéve hogy az ilyen mentesség megadása az I – III. melléklet rendelkezései szerint történik;

iii. a kormányzat az általános infrastruktúra szükségletein kívül egyéb árukat vagy szolgáltatásokat bocsát rendelkezésre, vagy árukat vásárol fel;

iv. a kormányzat:

- pénzösszegeket fizet egy finanszírozási rendszerbe,

vagy

- egy magánszervezetet bíz meg az i., ii. és iii. pontokban felsorolt olyan feladatok ellátásával, vagy utasítja azt ezen feladatok ellátására, amelyek szokásos esetekben a kormányzat feladatai lennének, és ez a gyakorlat valójában nem különbözik a kormányzat által követett szokásos gyakorlattól;

vagy

b) a GATT 1994 XVI. cikkének rendelkezései értelmében bármiféle jövedelempótló- vagy ártámogató intézkedés alkalmazására kerül sor; és

(2) az azokból származó gazdasági előny átruházása megtörténik.

3. cikk

Kiegyenlíthető támogatások

(1) A támogatások vonatkozásában csak abban az esetben lehet kiegyenlítő intézkedéseket alkalmazni, ha a (2), (3) és (4) bekezdésekben meghatározottak szerinti egyedi támogatásnak minősülnek.

(2) Annak megállapításához, hogy a támogatás egyedinek minősül-e az azt nyújtó hatóság döntése alá tartozó vállalkozás vagy gazdasági ágazat, illetve vállalkozáscsoport vagy gazdasági ágazatok csoportja vonatkozásában (a továbbiakban: bizonyos vállalkozások), a következő alapelveket kell figyelembe venni:

a) amennyiben a támogatást nyújtó hatóság, illetve a jogrend, amelynek hatálya alatt a támogatást nyújtó hatóság tevékenykedik, egy támogatásra való jogosultságot kifejezetten bizonyos vállalkozástípusokra korlátoz, az ilyen támogatást egyedi támogatásnak kell tekinteni;

b) amennyiben a támogatást nyújtó hatóság, illetve a jogrend, amelynek hatálya alatt a támogatást nyújtó hatóság tevékenykedik, a jogosultság megszerzése és a nyújtható támogatás összege vonatkozásában objektív kritériumokat vagy feltételeket ír elő, az egyedi jelleggel kapcsolatos követelmények nem teljesülnek, feltéve hogy a jogosultság megadása automatikus és az ilyen kritériumok és feltételek teljesítését szigorúan betartják.

E cikk alkalmazásában az objektív kritérium vagy feltétel olyan kritériumot vagy feltételt jelent, amely semleges, nem részesít előnyben bizonyos vállalkozástípusokat más vállalkozástípusokkal szemben, és amely természetét tekintve gazdasági jellegű, alkalmazását tekintve pedig horizontális, mint például az alkalmazottak száma vagy a vállalkozás mérete.

A kritériumokat vagy feltételeket egyértelműen törvényben, rendeletben vagy egyéb jogszabályban kell előírni, hogy azok alkalmazása ellenőrizhető legyen;

c) ha az a) és b) albekezdések rendelkezéseiben szereplő alapelvek alkalmazásából kitűnő nem egyedi jelleg ellenére indokolt annak feltételezése, hogy a támogatás valójában egyedi támogatás, egyéb tényezőket is figyelembe lehet venni. Ilyen tényezők: egyes korlátozott számú vállalkozástípusok által igénybe vett támogatási program használata; egyes vállalkozástípusok általi meghatározó jelentőségű használat; nagy összegű támogatások odaítélése egyes vállalkozástípusok számára; valamint az a mód, ahogyan a támogatást nyújtó hatóság egy támogatás odaítélésével kapcsolatos döntés meghozatalában mérlegelési jogát gyakorolta. E tekintetben az arra vonatkozó információkat, hogy a támogatások iránti kérelmeket milyen gyakorisággal utasítják el vagy hagyják jóvá, továbbá az ilyen döntések meghozatalának indokait különösképpen figyelembe kell venni.

Az első albekezdés alkalmazása során figyelembe kell venni a támogatást nyújtó hatóság joghatóságán belül végzett gazdasági tevékenységek változatosságának mértékét, valamint azt az időtartamot, amely során a támogatási programot alkalmazták.

(3) Az olyan támogatást, amelynek nyújtása a támogatást nyújtó hatóság joghatóságába tartozó kijelölt földrajzi térségen belüli egyes vállalkozástípusokra korlátozva történik, egyedinek kell tekinteni. Az általánosan alkalmazott adókulcsok megállapítása vagy megváltoztatása bármely arra jogosult kormányzati szerv által e rendelet alkalmazásában nem tekinthető egyedi támogatásnak.

(4) A (2) és (3) bekezdés rendelkezéseitől függetlenül egyedinek kell tekinteni a következő támogatásokat:

a) exportteljesítmények függvényében jogszabály alapján vagy ténylegesen nyújtott támogatások, függetlenül attól, hogy azok nyújtása csak önálló feltétel alapján vagy több egyéb feltétel egyike alapján történik, beleértve az I. mellékletben meghatározott feltételeket is.

A támogatások akkor tekintendők ténylegesen exportteljesítmény függvényében nyújtott támogatásnak, ha a feltárt tények igazolják, hogy a támogatás megítélését anélkül, hogy azt jogszabály alapján exportteljesítmény függvényében nyújtható támogatásnak minősítenék, ténylegesen a termékek tényleges vagy várható exportálásához vagy exportbevételekhez kötik. Önmagában az a tény, hogy valamely támogatásra exporttevékenységet folytató vállalkozások jogosultak, e rendelkezés értelmében nem tekinthető exporttámogató intézkedésnek;

b) olyan támogatások, amelyeket a hazai áruk használatának az importáruk használatával szemben történő előnyben részesítése függvényében adnak meg, függetlenül attól, hogy azok nyújtása csak önálló feltétel alapján vagy több egyéb feltétel egyike alapján történik.

(5) Az e cikk rendelkezései szerint meghatározott egyedi jelleg megállapításához szükséges minden ismérvet bizonyítékok bemutatásával egyértelműen alá kell támasztani.

4. cikk

Nem kiegyenlíthető támogatások

(1) A következő támogatások vonatkozásában kiegyenlítő intézkedések nem alkalmazhatók:

a) olyan támogatások, amelyek a 3. cikk (2) és (3) bekezdésének értelmében nem minősülnek egyedi támogatásnak;

b) olyan támogatások, amelyek a 3. cikk (2) és (3) bekezdésének értelmében egyedi támogatásnak minősülnek, ugyanakkor eleget tesznek e cikk (2), (3) vagy (4) bekezdése rendelkezéseiben előírt feltételeknek;

c) az a támogatási elem, amely a IV. melléklet bármely rendelkezésében előfordulhat.

(2) Gazdasági társaságok, felsőoktatási intézmények vagy kutatóintézetek által folytatott kutatási tevékenységek céljaira szerződéses alapon nyújtott támogatások vonatkozásában nem alkalmazhatók kiegyenlítő intézkedések abban az esetben, ha a támogatások összege nem fedezi a gazdasági ágazatokban végzett kutatási tevékenységek költségeinek 75 %-át meghaladó részét, illetve a versenyszférán kívüli fejlesztési tevékenység 50 %-át meghaladó részét, és azzal a kikötéssel, hogy az ilyen támogatásokat kizárólag az alábbiakra korlátozzák:

a) személyzeti költségek (kutatók, műszaki szakemberek és kizárólag a kutatási tevékenységekben foglalkoztatott személyzet egyéb tagjai);

b) kizárólag és (a kereskedelmi szerződéses alapon megszerzett tételek kivételével) állandó jelleggel a kutatási tevékenységek céljaira használt műszerek, berendezések, telekingatlanok és épületek költségei;

c) kizárólag a kutatási tevékenységek céljaira felhasznált tanácsadói és azokkal egyenértékű szolgáltatások, beleértve a felvásárolt kutatói kapacitásokat, műszaki ismereteket, szabadalmakat stb.;

d) a kutatási tevékenységek végzésével kapcsolatosan felmerülő további közvetlen önköltségi tételek;

e) a kutatási tevékenységek végzésének eredményeként közvetlenül felmerülő egyéb folyó kiadások (például hozzáadott anyagok, készletszállítások és hasonló tételek).

Az első albekezdés nem alkalmazható polgári célú légi járművek vonatkozásában (az 1979. polgári célú légi járművek kereskedelméről szóló megállapodás, vagy az azt módosító vagy annak helyébe lépő bármiféle későbbi megállapodás rendelkezéseiben meghatározottak szerint).

Az első albekezdés alkalmazásában:

a) a nem kiegyenlíthető támogatások megengedhető szintjeit egy egyedi projekt megvalósításának időtartama alatt felmerült elfogadott költségek teljes összegét figyelembe véve kell megállapítani.

Olyan programok esetében, amelyek mind az "ipari kutatási", mind a "versenyszférán kívüli fejlesztési" tevékenységekre kiterjednek, a nem kiegyenlíthető támogatások megengedhető szintje nem haladhatja meg a fenti két kategória vonatkozásában alkalmazandó nem kiegyenlíthető támogatások megengedhető szintjeinek egyszerű átlagát, amelynek kiszámítása az első albekezdés a)–e) pontjainak rendelkezéseiben előírt elfogadott költségek alapján történik;

b) az "ipari kutatás" kifejezés új ismeretek megszerzésére és felfedezésére irányuló tervszerű kutatási tevékenység végzését vagy kritikus jelentőségű vizsgálat lefolytatását jelenti, amely ismeretek megszerzésével kapcsolatos célkitűzések hasznosnak bizonyulhatnak az új termékek fejlesztésében, a feldolgozói szolgáltatásokban vagy a már meglévő termékek, eljárások vagy szolgáltatások jelentős mértékű fejlesztésének előmozdításában;

c) a "versenyszférán kívüli fejlesztési tevékenység" meghatározás a gazdasági ágazatokban végzett kutatási eredményeknek az új, módosított vagy fejlesztett termékek, eljárások vagy szolgáltatások eléréséhez vagy megvalósításához elvi tervekbe, tervrajzokba vagy kiviteli tervekbe történő átültetését jelenti, függetlenül attól, hogy az ilyen termékek előállításának célja értékesítés vagy használat, beleértve a kereskedelmi hasznosításra nem alkalmas első prototípus elkészítését is. Ez a meghatározás továbbá magában foglalhatja termékek, eljárások vagy szolgáltatások alternatívái koncepcióinak kialakítását és tervezését, illetve első bemutatását vagy a kísérleti tapasztalati projektek megvalósítását, feltéve hogy ugyanezek a projektek nem alkalmazhatók vagy hasznosíthatók a gazdasági ágazaton belüli alkalmazás vagy kereskedelmi hasznosítás céljaira. Ez a meghatározás nem vonatkozik a már meglévő termékek, gyártósorok, gyártási eljárások, szolgáltatások és egyéb folyamatban levő műveletek rutin jellegű vagy időszakos megváltoztatására, még abban az esetben sem, ha az ilyen változtatások javító változtatásnak bizonyulnak.

(3) A származási ország és/vagy exportáló ország területén fekvő hátrányos helyzetű térségek számára általános regionális fejlesztési program keretében nyújtott támogatásra, amelyek az egyes érintett régiók vonatkozásában a 3. cikk (2) és (3) bekezdéseiben előírt kritériumoknak az alkalmazása esetén nem minősülnének egyedi támogatásnak, nem alkalmazhatók kiegyenlítő intézkedések, feltéve hogy:

a) minden egyes hátrányos helyzetű térség egyértelműen kijelölt összefüggő földrajzi területet ölel fel, meghatározható közgazdasági és igazgatási azonosíthatósággal rendelkezik;

b) a kérdéses térséget semleges és objektív kritériumok alapján minősítették hátrányos helyzetűnek, amely azt jelzi, hogy a kérdéses térség nehézségeit nemcsak ideiglenesen fennálló kedvezőtlen körülmények idézték elő; az ilyen kritériumokat törvényben, rendeletben, vagy egyéb hivatalos okmányban egyértelműen elő kell írni, hogy azok alkalmazásának ellenőrzése biztosított legyen;

c) a b) pont rendelkezéseiben említett kritériumok tartalmazzák a gazdasági fejlődés egy olyan mutatószámát, amelynek alapját az alábbi tényezőknek legalább egyike képezi:

- az egy főre eső jövedelem, az egy főre eső háztartásonkénti jövedelem vagy az egy főre eső GDP, amely az érintett származási vagy exportáló ország területén meghatározott átlag 85 %-át nem haladhatja meg,

- a munkanélküliségi arány, amelynek el kell érnie az érintett származási vagy exportáló ország területén meghatározott átlagos munkanélküliségi arány legalább 110 %-át,

amely mutatószámok meghatározása hároméves időszak mérése alapján történik; ugyanakkor az ilyen mérés összetett módszerekkel is történhet, és annak végrehajtásában egyéb tényezők is figyelembe vehetők.

Az első albekezdés alkalmazásában:

a) az "általános regionális fejlesztési program keretein belül" meghatározás azt jelenti, hogy az ilyen regionális támogatási programok egy belső alkalmazásra szánt következetesen egyértelmű és összefüggő általánosan alkalmazott regionális fejlesztéspolitikai program részét képezik, és az ilyen regionális fejlesztési támogatásokat nem adják meg olyan elszigetelt földrajzi pontok számára, amelyek nincsenek kihatással egy térség fejlődésére, illetve ahhoz ténylegesen nem járulnak hozzá;

b) a "semleges és objektív kritériumok" meghatározás olyan kritériumok alkalmazását jelenti, amelyek a regionális fejlesztéspolitika keretein belül az egyes térségek közötti egyenlőtlenségek csökkentését vagy felszámolását célul kitűző törekvéseken túlmenően nem biztosítanak előnyöket egyes térségek számára. Ebben a vonatkozásban a regionális támogatási programok olyan támogatási felső határokat tartalmaznak, amelyek minden egyes támogatott projekt számára megadhatók. Az ilyen felső határokat a támogatásra jogosult térségek eltérő fejlettségi szintje alapján differenciálni kell, és a felső határokat a befektetési költség vagy a munkahelyteremtő képesség mérőszámában kell kifejezni. Az ilyen felső határokon belül a támogatások elosztásának kielégítő mértékben tág határok között kell történnie, és el kell kerülni annak lehetőségét, hogy bizonyos vállalkozástípusok túlnyomóan nagy arányban, vagy aránytalanul nagy összegekben részesülhessenek a támogatási összegekből.

Ez a rendelkezés alkalmazandó a 3. cikk (2) és (3) bekezdéseiben előírt kritériumok vonatkozásában.

(4) Törvényben és/vagy rendeletben előírt új környezetvédelmi követelmények kielégítése céljából a meglévő létesítményeken végrehajtandó, az érintett cégeket nagy mértékű korlátozásokkal és pénzügyi terhekkel sújtó módosítások végrehajtását segítő támogatások nem vethetők alá kiegyenlítő intézkedések alkalmazásának, feltéve hogy a támogatás:

a) egyszeri fizetéssel járó, nem ismétlődő jellegű intézkedés; és

b) összege a szükséges módosítás végrehajtása költségeinek 20 %-át nem haladja meg; valamint

c) nem fedezi a támogatott befektetés kicserélésének és működésének költségeit, amelyet teljes mértékben a cégeknek kell viselniük; valamint

d) közvetlenül kapcsolódik a cég tervszerű, a környezet zavarásának és szennyezésének csökkentését célzó programjának megvalósításához és nem fedezi azokat a részeket, amelyek a gyártási költségek megtakarításával elérhetők; valamint

e) minden olyan cég rendelkezésére áll, amely új berendezések és/vagy termelési eljárások befogadására képes.

Az első albekezdés rendelkezéseinek alkalmazásában a "meglévő létesítmények" meghatározás olyan létesítményeket jelent, amelyek üzembe helyezése az új környezetvédelmi előírások hatálybalépésének időpontjában már két évvel korábban megtörtént.

5. cikk

A kiegyenlíthető támogatás összegének kiszámítása

A kiegyenlíthető támogatás összegét e rendelet alkalmazásában a támogatásban részesülő félre átruházott, a támogatás alkalmazásával kapcsolatosan lefolytatásra kerülő vizsgálati folyamat során a vizsgált időszak vonatkozásában feltárt gazdasági előny mértékének megfelelően kell kiszámítani. A szokásos esetben ez a vizsgált időszak a támogatásban részesülő kedvezményezett legutolsó pénzügyi évét jelenti, de bármilyen, a vizsgálat megkezdését megelőző legalább hat hónapos időszak is lehet, amelyről megbízható pénzügyi és egyéb természetű adatok állnak rendelkezésre.

6. cikk

A címzettnek nyújtott előny kiszámítása

A címzettnek nyújtott előny kiszámítása során az alábbi szabályokat kell alkalmazni:

a) a kormányzat által rendelkezésre bocsátott részvénytőke (beleértve a kockázati tőkebefektetést is) csak abban az esetben tekinthető gazdasági előny nyújtásának, ha az ilyen befektetés a származási ország és/vagy exportáló ország területén a magánbefektetők szokásos befektetési gyakorlatával nem egyeztethető össze;

b) egy kormányzati szerv által nyújtott hitel csak abban az esetben tekinthető gazdasági előny nyújtásának, ha a hitelt felvevő cég által a kormányhitel esetében és a cég által a piacon ténylegesen megszerezhető összehasonlítható kereskedelmi hitel esetében a visszafizetendő összeg között eltérés mutatkozik. Ebben az esetben a gazdasági előny nagyságát a két összeg különbözete alapján határozzák meg;

c) egy kormányzati szerv által nyújtott hitelgarancia csak abban az esetben tekinthető gazdasági előny nyújtásának, ha a hitelgaranciában részesülő kedvezményezett cég által a kormánygarancia nyújtása mellett megkapott hitelösszeg esetében fizetendő és a cég által a piacon ténylegesen megszerezhető összehasonlítható kereskedelmi hitel esetében visszafizetendő összeg között eltérés mutatkozik. Ebben az esetben a gazdasági előny nagyságát a két összeg különbözete alapján határozzák meg a hiteldíjak közötti esetleges eltérések kiigazításával;

d) az áruk vagy szolgáltatások kormányzat általi nyújtása vagy az áruk kormányzat általi felvásárlása csak abban az esetben tekinthető gazdasági előny nyújtásának, ha az áruk vagy szolgáltatások ilyen nyújtása a megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében történik, vagy ha az áruk ilyen megvásárlása a megfelelő nagyságú díjazásnál magasabb összeg megfizetése ellenében történik. A díjazás megfelelő nagyságának megállapítását annak az országnak a piacán uralkodó piaci viszonyok alapján állapítják meg, amelyik országban az ilyen szállítás vagy megvásárlás történik (beleértve az árat, a minőséget, beszerezhetőségi szempontokat, az értékesíthetőséget, a szállítási és egyéb adásvételi körülményeket).

7. cikk

A számításokkal kapcsolatos általános rendelkezések

(1) A kiegyenlíthető támogatások összegét a Közösségbe exportált támogatott termék egységei alapján állapítják meg.

Ennek az összegnek a megállapításában a teljes támogatási összeg a következő elemekkel csökkenthető:

a) minden kérelmezési díj, vagy más költség, amely szükségszerűen felmerül a támogatásra való jogosultság megszerzésekor vagy a támogatás megkapásakor;

b) a Közösségbe exportált termékekre kivetett exportadók, illetékek vagy más díjak összege, amelyeket kifejezetten a támogatás beszámítása céljából vetettek ki.

Ha egy érdekelt fél levonás alkalmazását igényli, igazolnia kell igényének jogosultságát.

(2) Amennyiben a támogatás megítélése nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékek mennyisége szerint kerül meghatározásra, a kiegyenlíthető támogatás összegének meghatározásában a teljes támogatási összeget a vizsgált támogatási időszak vonatkozásában az adott esetnek megfelelő módon a termelési, értékesítési vagy szállítási szinteken részarányosan osztják el.

(3) Amennyiben a támogatás tárgyi eszközök beszerzéséhez vagy jövőbeli beszerzéséhez kapcsolható, a kiegyenlíthető támogatás összegét az érintett gazdasági ágazatban a szóban forgó eszközök esetében szokásosan alkalmazott értékcsökkenési módszert tükröző értékcsökkenési időszakra kivetítve számítják ki. A vizsgált támogatási időszak vonatkozásában ilyen módon kiszámított támogatási összeget az azt az időszakot megelőzően beszerzett tárgyi eszközökből származó összeggel együtt a (2) bekezdés rendelkezéseiben meghatározott módon részarányosan osztják el.

Amennyiben az eszközök nem amortizálódó eszközök, a támogatást kamatmentes hitelként értékelve veszik figyelembe és a 6. cikk b) bekezdésének rendelkezései szerint kezelik.

(4) Amennyiben egy támogatás nem kapcsolható tárgyi eszközök beszerzéséhez, a vizsgált támogatási időszak során keletkezett gazdasági előny összegét elvileg ennek az időszaknak a vonatkozásában határozzák meg, és azt a (2) bekezdés rendelkezései szerint részarányosan kell elosztani, kivéve ha rendkívüli körülmények indokolják az ilyen gazdasági előny összegének másik időszak vonatkozásában való figyelembevételét.

8. cikk

Kármegállapítás

(1) E rendelet alkalmazásában a "kár", amennyiben másként nincs meghatározva, a Közösség gazdasági ágazatát érintő lényeges mértékű sérelmet, a Közösség egy gazdasági ágazatát érintő kár fenyegető lehetőségét, vagy egy ilyen gazdasági ágazat létrehozásában elszenvedett lényeges mértékű késedelem előidézését jelenti, és e cikk rendelkezései szerint kell értelmezni.

(2) A kár megállapítását valós bizonyítékra kell alapozni és a kár megállapítása céljából elvégzendő vizsgálatnak ki kell terjednie:

a) a támogatott import mennyiségére és a támogatott importnak a Közösség piacain forgalmazott hasonló termékek áraira gyakorolt hatásaira;

b) az ilyen importnak a Közösség gazdasági ágazatára gyakorolt hatásaira.

(3) A támogatott import mennyisége vonatkozásában meg kell vizsgálni, hogy akár abszolút értelemben, akár a Közösségen belüli termelés vagy fogyasztás vonatkozásában bekövetkezett-e jelentős mértékű növekedés a támogatott import mennyiségében. A támogatott importnak az árakra gyakorolt hatásának vonatkozásában meg kell vizsgálni, hogy a támogatott import a Közösség érintett gazdasági ágazata hasonló termékének az áraihoz képest előidézett-e jelentős mértékű árcsökkentést, illetve hogy az ilyen import nem csökkenti-e más módon jelentős mértékben az árakat, vagy nem akadályozza-e jelentős mértékben olyan áremelés bevezetését, amelynek végrehajtása egyébként megtörténhetett volna. Eezek közül a tényezők közül egy vagy több megléte nem szükségszerűen ad döntő iránymutatást.

(4) Amennyiben egynél több országból származó importált terméket egyidejűleg vetnek alá a kiegyenlítő vámvizsgálatnak, az ilyen importok hatását csak abban az esetben kell halmozottan figyelembe venni, ha megállapítást nyert, hogy:

a) az egyes országokból származó importok vonatkozásában megállapított kiegyenlíthető támogatások összege meghaladja a 14. cikk (5) bekezdésének rendelkezéseiben előírt minimális összeget, továbbá ha az egyes országokból származó import mennyisége meghaladja az elhanyagolható mértéket; valamint

b) egyrészről az import közötti versenyfeltételek szempontjából, másrészről az importált termékek és a Közösség hasonló termékei közötti versenyfeltételek szempontjából az import hatásainak halmozott felmérése és megállapítása indokolt.

(5) A támogatott importnak a Közösség érintett gazdasági ágazatára gyakorolt hatását célzó vizsgálatnak ki kell terjednie az összes olyan vonatkozó közgazdasági tényező és mutatószám kiértékelésére, amelyek az adott gazdasági ágazat állapotát és fejlődési irányait jelzik, beleértve annak a ténynek a megállapítását, hogy az érintett ágazat még mindig egy múltbeli támogatás vagy dömpingáron értékesített termék hatásaiból való kilábalás szakaszában van-e; a kiegyenlíthető támogatások összege nagyságrendjének megállapítását; az értékesítési forgalom, a nyereségesség, a termelékenység, a piaci részesedés, a befektetések megtérülése és a kapacitáskihasználtság terén bekövetkezett tényleges vagy potenciális hanyatlás mértékének megállapítását; a Közösség árait befolyásoló tényezők megállapítását; a pénzforgalmi mutatókra, készletekre, foglalkoztatottságra, munkabérekre, növekedésre, tőkeszerző vagy befektetési képességre gyakorolt tényleges és potenciális negatív hatások megállapítását; valamint a mezőgazdaság esetében annak megállapítását, hogy nem növekedtek-e a kormányzat támogató programjaira nehezedő terhek. Ez a felsorolás nem tekintendő teljesnek, és nem szükségszerű, hogy ezek közül a tényezők közül akár egy, akár több ezekkel a kérdésekkel kapcsolatosan megadja a döntéshez szükséges választ.

(6) A (2) bekezdés rendelkezéseivel kapcsolatosan bemutatott lényeges bizonyítékok előterjesztésével bizonyítani kell, hogy a támogatott import e rendelet rendelkezései értelmében kárt okoznak. Ezeknek különösen annak a bizonyítására kell kiterjednie, hogy a (3) bekezdés rendelkezései szerint meghatározott mennyiségi és/vagy árszintek az (5) bekezdés rendelkezései szerinti módon hatással vannak a Közösség érintett gazdasági ágazatának működésére, és hogy ez a hatás olyan mértékű, amely lehetővé teszi annak a lényeges mértéket megtestesítő minősítését.

(7) A Közösség érintett gazdasági ágazata számára sérelmet előidéző támogatott importon kívül egyidejűleg más ismert tényezőket is figyelembe kell venni annak biztosítása érdekében, hogy az egyéb ilyen tényezők által előidézett sérelmek hatásai ne legyenek a (6) bekezdés rendelkezési értelmében a kérdéses támogatott import által előidézett hatásoknak tulajdoníthatók. E vonatkozásban figyelembe vehető tényező a nem támogatott import mennyisége és piaci ára, a keresletcsökkenés vagy a fogyasztási minták megváltozása, a korlátozó kereskedelmi gyakorlatok alkalmazása és versengés a kérdéses harmadik ország és a Közösség termelői között, a technológiai fejlődés, az exportteljesítmények, valamint a Közösség érintett gazdasági ágazatának termelékenysége.

(8) A támogatott importtermékek által előidézett hatást a Közösség érintett gazdasági ágazatán belül előállított hasonló termékhez viszonyítva kell kiértékelni, amikor a rendelkezésre álló adatok lehetővé teszik a termék elkülönített azonosítását olyan ismérvek alapján, mint a termelési folyamat, a termelők értékesítési adatai és nyereségadatai. Ha a kérdéses termék ilyen elkülönített azonosítása nem lehetséges, a támogatott importtermékek által gyakorolt hatás megállapításához az ilyen vagy hasonló termékek lehető legszűkebb olyan csoportját kell vizsgálat alá vetni, amelyből a szükséges információk megszerezhetők.

(9) Lényeges mértékű kár fenyegető lehetőségének megállapítása a vélelmezésen, a következtetésen vagy a távoli eshetőségen túlmenően tények előterjesztése alapján történik. A körülményekben bekövetkező olyan változásoknak, amelyek egy támogatás általi sérelmet előidéző helyzet kialakulásához vezethetnek, egyértelműeknek és azonnal felismerhetőeknek kell lenniük.

Lényeges mértékű kár fenyegető lehetőségének a megállapításában többek között az alábbi tényezőket kell figyelembe venni:

a) a kérdéses támogatás vagy támogatások jellegét és a támogatások feltételezhető, kereskedelemre gyakorolt hatását;

b) a támogatott import mennyiségének jelentős mértékű növekedését a Közösség piacán, ami az import valószínűsíthető jelentős mértékű növekedését jelezheti;

c) az exportőr megfelelő nagyságú lekötetlen kapacitásait vagy az ilyen kapacitásokban jelentkező hirtelen bekövetkező jelentős mértékű növekedést, ami a Közösség piacaira irányuló támogatott export mennyiségének lényeges mértékű növekedésére utal, figyelembe véve az exporttöbblet felvételére alkalmas egyéb exportpiacok elérhetőségét is;

d) azt a tényezőt, hogy az import olyan árszinten lép-e be, amely alkalmas arra, hogy jelentős mértékben lenyomja az árakat vagy megakadályozza olyan áremelések alkalmazását, amelyek alkalmazására egyébként sor került volna, és feltehetően növelik a további import behozatala iránti keresletet; valamint

e) a vizsgálat alá vetett termékből tartott készleteket.

A fentiekben felsorolt tényezők egyike sem nyújt önmagában szükségszerűen a döntéshozatalhoz elegendő útmutatást, azonban a figyelembe vett tényezők összességükben azt a végkövetkeztetést eredményezhetik, hogy fennáll a további támogatott export beérkezésének a közvetlen veszélye, és védő intézkedések megtételének hiányában lényeges mértékű kár következhet be.

9. cikk

A Közösség gazdasági ágazatának meghatározása

(1) E rendelet alkalmazásában a "Közösség gazdasági ágazata" a Közösség hasonló termékek előállításában egységesen érdekelt termelőinek összessége, illetve a Közösségben tevékenykedő termelők közül azok, akik által a kollektív módon hasonló termékekből előállított termékmennyiség a 10. cikk (8) bekezdésének rendelkezései szerinti értelemben az érintett termékek Közösségen belül előállított mennyiségének a jelentős hányadát teszi ki, azzal a kivétellel, hogy:

a) amennyiben a termelők a vélelmezetten támogatott termékek exportőreivel vagy importőreivel érdekeltségi kapcsolatot tartanak fenn, vagy saját maguk az importőrök, a "Közösség gazdasági ágazata" meghatározás értelmezhető úgy, mint az ezeknek a termelőknek kivételével a többi termelőre vonatkozó meghatározás;

b) rendkívüli körülmények esetén a Közösség területe a kérdéses termékek vonatkozásában felosztható két vagy több versengő piacra, és az egyes piacokon tevékenykedő termelőket külön gazdasági ágazatban tevékenykedőknek lehet tekinteni, amennyiben:

i. az ilyen piacon tevékenykedő termelők a kérdéses termékekből termelésük egészét vagy majdnem egészét azon a piacon értékesítik; valamint

ii. azon a piacon a kérdéses termék vonatkozásában a Közösség területén máshol tevékenykedő termelők nem vesznek részt jelentős mértékben a kereslet kielégítésében.

Ilyen körülmények között kár keletkezése még abban az esetekben is kimutatható, ha a Közösség érintett gazdasági ágazata egészében nem szenved el kárt, abban az esetben, ha a támogatott import egy ilyen elszigetelt piacon koncentrálódik, feltéve továbbá, hogy a támogatott import az ilyen piacon tevékenykedő termelők mindegyikét vagy majdnem mindegyikét érintő kárt okoz.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásában a termelők csak abban az esetben tekintendők exportőrökkel vagy importőrökkel érdekeltségi kapcsolatot fenntartó termelőknek, ha:

a) azok egyike közvetve vagy közvetlenül ellenőrzést gyakorol a másik tevékenysége felett; vagy

b) azok mindegyikének tevékenysége felett közvetve vagy közvetlenül harmadik személy gyakorol ellenőrzést; vagy

c) azok együttesen közvetve vagy közvetlenül ellenőrzést gyakorolnak egy harmadik személy tevékenysége felett, feltéve hogy megalapozottan feltételezhető vagy gyanítható, hogy a közöttük fennálló kapcsolat olyan jellegű, amelynek hatására az érintett termelő az érdekeltségi kapcsolatot fenn nem tartó termelők viselkedésétől eltérő viselkedést tanúsít.

E bekezdés rendelkezései alkalmazásában egy személy abban az esetben gyakorol ellenőrzést egy másik személy felett, ha jogilag vagy működési szempontból olyan helyzetben van, hogy a másik személy tevékenységei felett korlátozó vagy irányító befolyást gyakorolhat.

(3) Ha a Közösség gazdasági ágazata meghatározást egy bizonyos térségben tevékenykedő termelőkre utalva használják, az exportőrök vagy a kiegyenlíthető támogatásokat nyújtó kormányzat számára fel kell ajánlani a lehetőséget arra, hogy az érintett térség vonatkozásában a 13. cikk rendelkezései értelmében vállalásokat tehessenek. Ilyen esetekben a Közösség intézkedések megtételében fennálló érdekeltségeinek kiértékelésekor megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az érintett térség érdekeire. Ha elfogadható vállalás felajánlására azonnal nem kerül sor, vagy ha a 13. cikk (9) és (10) bekezdéseiben hivatkozott helyzet adódik elő, a Közösség egésze vonatkozásában ideiglenes vagy végleges kiegyenlítő vám vethető ki. Ilyen esetekben amennyiben a vám kivetése indokolt, és kivitelezhető, az egyes termelőkre vagy exportőrökre korlátozható.

(4) E cikk alkalmazásában a 8. cikk (8) bekezdésének a rendelkezései alkalmazandók.

10. cikk

Eljárások megindítása

(1) A (10) bekezdés rendelkezéseiben előírt esetek kivételével a Közösség egy gazdasági ágazata helyett és nevében eljáró bármely természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező bármely gazdasági társaság jogosult írásos panasz benyújtásával vizsgálat megindítását kezdeményezni bármely vélelmezett támogatás létének, mértékének és hatásainak megállapítása céljából.

A panasz benyújtható a Bizottsághoz vagy egy tagállam illetékes hatóságához, amely azt köteles továbbítani a Bizottság felé. A Bizottság köteles az általa megkapott minden panasz egy másolati példányát megküldeni a tagállamok számára. A benyújtott panaszt az első munkanapon kell benyújtottnak tekinteni azt a napot követően, amikor azt a Bizottsághoz címezve ajánlott postai küldeményként feladták, vagy más estekben azon a napon, amikor a Bizottság kiállítja annak átvételi elismervényét.

Amennyiben bármiféle panasz hiányában egy tagállam a támogatások nyújtásáról elegendő bizonyítékkal rendelkezik, és a támogatások nyújtása a Közösség egy gazdasági ágazata számára sérelmet okoz, az ilyen tagállam haladéktalanul köteles a rendelkezésére álló bizonyítékokat a Bizottsággal közölni.

(2) Az (1) bekezdésben hivatkozott panasznak tartalmaznia kell a kiegyenlíthető támogatások létét igazoló elegendő bizonyítékokat (beleértve lehetőség szerint az ilyen támogatás összegére vonatkozó információkat), az előidézett kár mibenlétét, valamint a vélelmezetten támogatott import által kifejtett hatások és a vélelmezett kár közötti okozati összefüggéseket. A panasznak tartalmaznia kell a panasz előterjesztőjétől indokoltan és célszerűen elvárható tájékoztatást az alábbiakkal kapcsolatban:

a) a panasz előterjesztőjének azonosságát igazoló adatokat és a panasz Közösségben tevékenykedő előterjesztője által előállított hasonló termék ismertetését, mennyiségét és értékét. Amennyiben írásos panasz benyújtására a Közösség egy gazdasági ágazata helyett és nevében kerül sor, a panasz előterjesztője köteles a Közösségben tevékenykedő hasonló terméket előállító összes ismert termelőnek (vagy a Közösségben hasonló terméket előállító termelők társulásainak) a felsorolását tartalmazó listával azonosítani azt a gazdasági ágazatot, amelynek nevében a panaszigényt előterjesztették, és a lehetséges mértékig közölni a Közösség hasonló termékeket előállító termelői által előállított termékmennyiséggel és értékkel kapcsolatos információkat;

b) a vélelmezetten támogatott termék teljes leíró ismertetését, a kérdéses származási hely szerinti ország vagy országok és/vagy exportáló ország vagy országok nevét, minden egyes ismert exportőr vagy külföldi előállító azonosító adatait és a kérdéses terméket importáló ismert személyek felsorolását tartalmazó listát;

c) a kérdéses támogatások létével, összegével, természetével és az alkalmazható kiegyenlítő intézkedésekkel kapcsolatos bizonyítékokat;

d) a vélelmezetten támogatott import mennyiségének változásaival kapcsolatos információkat, az ilyen import hatását a Közösség piacain értékesített hasonló termékek áraira és az import következményszerű hatásait a Közösség érintett gazdasági ágazatára, amint azt a Közösség érintett gazdasági ágazatának állapotáról tájékoztatást nyújtó tényezők és mutatószámok is igazolják, mint például a 8. cikk (3) és (5) bekezdésében felsoroltak.

(3) A Bizottság annak megállapítása céljából, hogy egy vizsgálat kezdeményezéséhez rendelkezésre áll-e a szükséges és kielégítő mennyiségű információ, a lehetséges mértékig köteles megvizsgálni a panaszigények előterjesztése keretében rendelkezésére bocsátott bizonyítékok pontosságát és megfelelőségét.

(4) Vizsgálat kezdeményezhető annak megállapítása céljából is, hogy a vélelmezett támogatások "egyedi" támogatások-e a 3. cikk (2) és (3) bekezdésének értelmében.

(5) A 4. cikk (2), (3) vagy (4) bekezdésének a rendelkezései szerint vizsgálat kezdeményezhető nem kiegyenlíthető támogatásokkal kapcsolatban annak megállapítása céljából is, hogy az azokban a bekezdésekben előírt feltételek teljesültek-e vagy sem.

(6) Ha egy támogatási program keretében olyan támogatást nyújtanak, amelynek alkalmazásáról a Kereskedelmi Világszervezet támogatások és kiegyenlítő intézkedések bizottsága számára a támogatásokról szóló megállapodás 8. cikke rendelkezései szerint értesítést küldtek, és amellyel kapcsolatosan a bizottság elmulasztotta annak megállapítását, hogy a támogatásokról szóló megállapodás 8. cikkének rendelkezéseiben előírt vonatkozó feltételek nem teljesültek, nem kezdeményezhető vizsgálat egy ilyen program értelmében megadott támogatás vonatkozásában, kivéve ha a Kereskedelmi Világszervezet jogviták rendezésében illetékes testülete vagy a támogatásokról szóló megállapodás 8. cikk (5) bekezdésének rendelkezései szerinti választottbíróság megbizonyosodott arról, hogy a támogatásokról szóló megállapodás 8. cikkének rendelkezéseit megszegték.

(7) Vizsgálat kezdeményezhető a IV. melléklet rendelkezéseiben felsorolt intézkedéstípusok vonatkozásában is, mindaddig, amíg azok a 2. cikk rendelkezéseiben meghatározott támogatáselemet tartalmaznak, annak megállapítása céljából, hogy a szóban forgó intézkedések teljes mértékben megfelelnek-e az abban a mellékletben előírt rendelkezéseknek.

(8) Az (1) bekezdés rendelkezései értelmében csak abban az esetben kezdeményezhető vizsgálat, ha a Közösség hasonló terméket előállító termelői által benyújtott panaszigény ügyében lefolytatott vizsgálat során kialakított támogató és ellenző álláspontok aránya alapján megállapítást nyert, hogy a panaszt a Közösség egy érintett gazdasági ágazata helyett és nevében nyújtották be. A panaszt abban az esetben kell a Közösség egy érintett gazdasági ágazata helyett és nevében benyújtottnak tekinteni, ha azzal kapcsolatosan a Közösség érintett gazdasági ágazatában tevékenykedő termelők által a hasonló termékből előállított összes termékmennyiség 50 %-nál nagyobb kollektív részarányát képviselő termelők támogatásuknak vagy ellenvéleményüknek adnak hangot. Azonban nem kell vizsgálatot kezdeményezni abban az esetben, ha a panaszigényt kifejezetten támogató termelők a Közösség érintett gazdasági ágazatában tevékenykedő hasonló termékeket előállító termelők által a hasonló termékből előállított összes termékmennyiség 25 %-ánál kisebb kollektív részarányát képviselik.

(9) Az illetékes hatóságok kötelesek gondoskodni arról, hogy egy vizsgálat megindításának kezdeményezését előíró határozat hiányában a vizsgálat kezdeményezésére irányuló panasz ne kerülhessen nyilvánosságra. Azonban e cikk rendelkezései értelmében a megfelelő módon dokumentált panaszigény kézhezvételét követően a lehető legrövidebb időn belül, és minden esetben a vizsgálat megindítását megelőzően a Bizottság köteles az érintett származási hely szerinti országot és/vagy exportáló országot a panaszról értesíteni, mely országot konzultációk megtartására kell felkérni a helyzet tisztázása és a lehetőség szerint kölcsönösen elfogadható megoldás kidolgozása végett a (2) bekezdés rendelkezéseiben említett ügyekkel kapcsolatosan.

(10) Amennyiben rendkívüli körülmények miatt a Bizottság a Közösség egy érintett gazdasági ágazata helyett és nevében vizsgálat megindítására irányuló írásos panasz benyújtása nélkül kezdeményezi vizsgálat megindítását, az ilyen kezdeményezést megfelelő indokokkal kell alátámasztani a (2) bekezdés rendelkezéseiben előírtak szerint a kiegyenlíthető támogatások létét, az okozott sérelmet és az okozati összefüggést igazoló bizonyítékokkal.

(11) A vizsgálat lefolytatására vagy lefolytatásának megtagadására vonatkozó döntés meghozatalában a támogatásokkal és az okozott kárral kapcsolatos bizonyítékokat egyidejűleg kell mérlegelni. A panaszt el kell utasítani akkor, ha az esettel kapcsolatos eljárás megindításához a kiegyenlíthető támogatásokkal vagy az okozott kárral kapcsolatosan nem áll rendelkezésre kielégítő bizonyíték. Nem kezdeményezhető eljárás olyan országgal szemben, amelynek importja nem érik el az 1 %-os piaci részesedést, kivéve ha az ilyen országok együttesen a Közösség fogyasztásának 3 %-át vagy annál nagyobb részarányát képviselik.

(12) A benyújtott panaszigény a vizsgálat kezdeményezését megelőzően visszavonható, amely esetben azt úgy kell tekinteni, mintha nem nyújtották volna be.

(13) Amennyiben konzultáció lefolytatását követően nyilvánvalóan megállapítható, hogy egy eljárás kezdeményezéséhez elegendő bizonyíték áll rendelkezésre, a Bizottság köteles a panaszigény benyújtásának napjától számított 45 napon belül az eljárást megindítani, valamint köteles az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában egy erre vonatkozó közleményt kiadni. Amennyiben a benyújtott bizonyítékok elégtelennek bizonyulnak, a panaszigény előterjesztőjét a konzultáció lefolytatását követően a panasznak a Bizottsághoz történő benyújtása napjától számított 45 napon belül erről a tényről tájékoztatni kell.

(14) Az eljárások kezdeményezéséről szóló értesítésben fel kell tüntetni a vizsgálat kezdeményezésének bejelentését, a kérdéses termékeket és országokat, a rendelkezésre álló információk összefoglaló kivonatát, valamint egy rendelkezést azzal kapcsolatosan, hogy a vonatkozó információkat a Bizottsággal közölni kell; az értesítésben fel kell tüntetni azokat az időszakokat, amelyek időtartama alatt az érdekelt felek megnevezhetik magukat, szempontjaikat írásban előterjeszthetik, és a szükséges információt benyújthatják, ha igénylik, hogy az ilyen szempontokat és információkat a vizsgálat lefolytatása során figyelembe vegyék; az értesítésben fel kell tüntetni azt az időszakot is, amely során az érdekelt felek kérvényezhetik a 11. cikk (5) bekezdésének rendelkezései szerint a Bizottság általi meghallgatásukat.

(15) A Bizottság az eljárások kezdeményezéséről köteles értesíteni az exportőröket, importőröket és az importőrök vagy exportőrök tudomása szerint érintett képviseleti társulásait, valamint a származási országot és/vagy exportáló országot, valamint a panasz előterjesztőjét, továbbá köteles a bizalmas információk védelmi szempontjait kellően figyelembe véve az (1) bekezdés rendelkezései szerinti írásos panasz teljes szövegét az általa ismert exportőrök és a származási ország és/vagy exportáló ország illetékes hatóságainak átadni, illetve felkérésre egyéb érdekelt felek rendelkezésére bocsátani. Amennyiben az érintett exportőrök száma különösen nagy, az írásos panasz teljes szövegét csak a származási ország és/vagy exportáló ország illetékes hatóságai vagy illetékes szakmai társulása számára kell megküldeni.

(16) A kiegyenlítő vám alkalmazásának szükségességét feltáró vizsgálat lefolytatása nem hátráltathatja a vámkezelést.

11. cikk

A vizsgálat

(1) Az eljárás megindítását követően a tagállamokkal együttműködve eljáró Bizottság köteles a Közösség szintjén vizsgálat megindítását kezdeményezni. Az ilyen vizsgálatnak mind a támogatásokra, mind az okozott kárra ki kell terjednie, és ezek vizsgálatát párhuzamosan kell végezni. Annak biztosítása érdekében, hogy a vizsgálat lefolytatása reprezentatív értékű eredmény feltárásával záruljon, a vizsgálati időszakot olyan módon kell kijelölni, hogy az lefedje a támogatások nyújtásával kapcsolatosan lefolytatott, az 5. cikk rendelkezései szerinti vizsgálatok szokásos időtartamát. A vizsgálat lefolytatásának időszakát követő időszakokra vonatkozó információkat szokás szerint nem kell figyelembe venni.

(2) Egy kiegyenlítő vám alkalmazásának szükségességét feltáró vizsgálattal kapcsolatosan a kérdőívet megkapó érintett felek számára legalább 30 napot kell biztosítani a kérdőíven feltüntetett kérdések megválaszolására. Exportőrök esetében ez az időbeli korlátozás a kérdőív kézhezvételének napjától számítva alkalmazandó, amit ebben a vonatkozásban úgy kell kiszámítani, hogy az a válaszadásra felkért fél számára való elküldés napjától, vagy a származási ország és/vagy exportáló ország megfelelő diplomáciai képviseletén keresztül történő továbbítás napjától számított egy hét legyen. A 30 napos időszak meghosszabbítása a vizsgálat lefolytatási határidőinek megfelelő figyelembevételével engedélyezhető, feltéve hogy a meghosszabbítást kérvényező érdekelt fél különleges körülményekre hivatkozva a meghosszabbítás iránti igényét meg tudja indokolni.

(3) A Bizottság felkérheti a tagállamokat információk szolgáltatására, és a tagállamok kötelesek minden szükséges lépést megtenni annak érdekében, hogy az ilyen felkéréseknek eleget tegyenek. A tagállamok a kért információt az elvégzett felügyeleti ellenőrzések és vizsgálatok eredményeivel együtt kötelesek a Bizottságnak megküldeni. Ha ez az információ általánosságban közérdekeket szolgál, vagy az ilyen információk szolgáltatását egy tagállam igényelte, a Bizottság köteles az ilyen információkat a tagállamok számára továbbítani, feltéve hogy azok nem bizalmas jellegűek; utóbbi esetben az információk nem bizalmas jellegűként minősített összefoglaló kivonatát kell továbbítani.

(4) A Bizottság felkérheti a tagállamokat, hogy hajtsák végre az összes szükséges ellenőrzést és felügyeleti tevékenységet, különösen az importőrök, kereskedők és a Közösség termelői között, és folytassanak vizsgálatokat harmadik országokban, feltéve hogy az érintett cégek ehhez hozzájárulásukat adják, és a kérdéses ország kormányát ezekről az ellenőrzésekről hivatalosan értesítették, valamint az érintett harmadik ország ezzel kapcsolatosan kifogást nem emelt. A tagállamok kötelesek minden szükséges lépést megtenni annak érdekében, hogy a Bizottság ilyen felkéréseinek eleget tegyenek. Amennyiben a Bizottság vagy egy tagállam arra igényt tart, a Bizottság tisztviselőit fel kell hatalmazni, hogy nyújtsanak segítséget a tagállamok tisztviselői számára feladataik végrehajtásában.

(5) A 10. cikk (14) bekezdésének rendelkezései szerint az eljárások lefolytatásával kapcsolatosan magukat megnevező érdekelt felek szempontjait tárgyaláson kell meghallgatni abban az esetben, ha azok az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában kihirdetett közleményben előírt időszakon belül írásos kérvényt nyújtanak be tárgyalásos meghallgatásukkal kapcsolatosan, amelyben rámutatnak arra, hogy egy érdekelt fél érdekeit valószínűsíthetően befolyásolja az eljárás kimenetele, és a tárgyalásos meghallgatásuk kérvényezésének különös indokai vannak.

(6) Felkérésre lehetőséget kell biztosítani a 10. cikk (14) bekezdésének rendelkezései szerint a panasszal kapcsolatosan magukat megnevező importőrök, exportőrök és a panasz előterjesztője, valamint a származási hely szerinti ország és/vagy exportáló ország kormánya számára, hogy az ellentétes érdekekkel bíró felekkel találkozhassanak abból a célból, hogy ellentétes nézeteiket összevethessék és a megoldások keresését vita keretében megkísérelhessék. Az ilyen lehetőség biztosításában tekintettel kell lenni a bizalmas jelleg megőrzésének szükségességi szempontjaira, és az érintett felek vonatkozásában az alkalmassági szempontokat tiszteletben kell tartani. A felek egyike sem kötelezhető arra, hogy tárgyaláson vegyen részt, és amennyiben az érintett fél nem hajlandó tárgyalásokat folytatni, ez a körülmény nem értékelhető az érintett fél ügyét hátrányosan befolyásoló körülménynek. A Bizottság szóbeli közlés formájában is köteles figyelembe venni az ezen bekezdés rendelkezései szerinti információkat, feltéve hogy azokat a későbbiekben írásban megerősítik.

(7) A panaszigény előterjesztői, a származási ország és/vagy exportáló ország kormányzati szervei, az importőrök és exportőrök és azok képviseleti társulásai, továbbá a 10. cikk (14) bekezdésének rendelkezései szerint a panasszal kapcsolatosan magukat megnevező felhasználói és fogyasztói szervezetei írásban benyújtott felkérésre engedélyt kaphatnak arra, hogy a vizsgálat lefolytatásában érintett bármelyik fél által a Bizottság rendelkezésére bocsátott összes információt megtekinthessék, ellentétben a Közösség vagy annak tagállamai által készített olyan belső dokumentumokkal, amelyeket az általuk előterjesztett esetekkel kapcsolatosan mutatnak be, és amelyek a 29. cikk rendelkezései értelmében nem bizalmas jellegűek, illetve amelyeket vizsgálatok lefolytatásában nem használnak fel. Az ilyen információk megtekintésére engedélyt kapott felek jogosultak reagálni a megtekintett információkra, és az általuk tett észrevételeket figyelembe kell venni minden olyan esetben, amikor az információkra reagálva kielégítő indokokat terjesztenek elő.

(8) A 28. cikk rendelkezéseiben ismertetett körülmények kivételével az érdekelt felek által szolgáltatott és a vizsgálatban feltárt eredmények alapját szolgáltató információk pontosságát a lehető legalaposabban meg kell vizsgálni.

(9) A 10. cikk (13) bekezdésének rendelkezései szerint kezdeményezett eljárások keretében végrehajtandó vizsgálatot minden lehetséges esetben a vizsgálat megindításától számított egy éven belül le kell folytatni, és le kell zárni. Az ilyen vizsgálatokat minden körülmények között minden esetben a vizsgálat megindításától számított 13 hónapon belül a vállalások esetében a 13. cikk rendelkezései szerint feltárt eredmények megállapításával, vagy végleges hatályú intézkedés esetében a 15. cikk rendelkezései szerint feltárt eredmények megállapításával le kell folytatni és le kell zárni.

(10) A vizsgálat lefolytatásának teljes időtartama folyamán a Bizottság köteles a származási hely szerinti ország és/vagy exportáló ország számára indokoltan elvárható lehetőséget biztosítani konzultációk megtartására, hogy a tényeken alapuló helyzetet tisztázhassák és kölcsönösen elfogadható megoldásokat találjanak.

12. cikk

Ideiglenes intézkedések

(1) Ideiglenes vám abban az esetben vethető ki, ha:

a) a 10. cikk rendelkezései értelmében eljárás kezdeményezésére került sor;

b) a vám kivetésével kapcsolatosan értesítést küldtek, és az érdekelt felek számára elegendő lehetőséget biztosítottak a szükséges információk benyújtásához és a 10. cikk (14) bekezdése szerinti észrevételeik megtételéhez;

c) ideiglenes megállapítás született azzal kapcsolatban, hogy egy importált termék kiegyenlíthető támogatásokból származó gazdasági előnyöket élvez és a Közösség érintett gazdasági ágazata ennek következtében sérelmet szenved el; valamint

(d) a Közösség érdekei az ilyen kár keletkezésének megakadályozása céljából a beavatkozást megkívánják.

Az ideiglenes vámot az eljárás kezdeményezésének napjától számított legalább 60 napos időszak eltelte után, de legfeljebb az eljárás kezdeményezésének napjától számított kilenc hónapon belül ki kell vetni.

Az ideiglenes kiegyenlítő vám összege nem haladhatja meg a kiegyenlíthető támogatások ideiglenesen megállapított teljes összegét, azonban olyan esetekben, amikor kisebb összeg elegendő a Közösség érintett gazdasági ágazata érdekeit sértő kár megszüntetéséhez, az ilyen kisebb összeget kell alkalmazni.

(2) Az ideiglenes vám alkalmazásához garanciafedezetet kell biztosítani, és az érintett termékek Közösségen belüli szabad forgalmazás céljából való felszabadításának feltételeként ilyen garancia nyújtását kell kikötni.

(3) A Bizottság köteles a tagállamokkal folytatott, konzultációt vagy rendkívüli sürgősséget igénylő esetekben a tagállamok tájékoztatását követően ideiglenes intézkedést alkalmazni. Ez utóbbi esetben a Bizottság által alkalmazott intézkedésről szóló értesítésnek a tagállamok számára történő elküldését követő legfeljebb 10 napos időszakon belül a konzultációkat meg kell tartani.

(4) Amennyiben egy tagállam a Bizottság azonnali beavatkozását igényli, és ha az (1) bekezdés első és második albekezdéseiben előírt feltételek teljesülnek, a Bizottság köteles a felkérés kézhezvételének napjától számított legfeljebb öt munkanapon belül megállapítani, hogy ideiglenes kiegyenlítő vámot ki kell-e vetni vagy sem.

(5) A Bizottság ezt követően köteles az (1)–(4) bekezdések rendelkezései szerint meghozott minden határozatáról a Tanács és a tagállamok számára értesítést küldeni. A minősített többségi szavazat alapján eljáró Tanács a Bizottság által hozott határozattól eltérő határozatot hozhat.

(6) Ideiglenes vám legfeljebb négy hónapos időszakra vethető ki.

13. cikk

Kötelezettségvállalások

(1) A vizsgálatok lefolytatása befejezhető ideiglenes vagy végleges vám kivetése nélkül is olyan esetekben, amikor az érintett fél kielégítő mértékű önkéntes vállalást terjeszt elő, ha a vállalások az alábbiakat tartalmazzák:

a) a származási ország és/vagy exportáló ország vállalja egy támogatás felszámolását vagy korlátozását, vagy a támogatás hatásaival kapcsolatosan egyéb intézkedéseket foganatosít; vagy

b) bármelyik exportőr vállalja árainak felülvizsgálatát vagy exporttevékenységének megszüntetését a kérdéses területre mindaddig, amíg az ilyen export kiegyenlíthető támogatást élvez, hogy ennek köszönhetően konzultáció lefolytatását követően a Bizottság meggyőződhessen a támogatások által okozott kár megszűntéről. Az ilyen vállalások megtételével alkalmazott áremeléseknek nem kell magasabbaknak lenniük a kiegyenlíthető támogatások összegének ellentételezéséhez szükséges mértéknél, és ha a Közösség gazdasági ágazata számára okozott kár megszüntetéséhez annál alacsonyabb összeg is elegendő, az áremeléseknek nem kell az ilyen összegnél nagyobb összegűnek lenniük.

(2) Vállalások megtételére a Bizottság javaslatot tehet, azonban egyetlen ország vagy exportőr sem kötelezhető arra, hogy ilyen vállalások megtételéről megállapodást kössön. Az a tény, hogy egyes országok vagy exportőrök ilyen vállalások megtételére nem hajlandók, vagy annak megtételére a felkérést nem fogadják el, semmilyen körülmények között sem befolyásolhatja hátrányosan adott esetben meghozandó döntéseket. Ugyanakkor azonban előfordulhat, hogy a Bizottság arra a megállapításra jut, hogy az import további támogatása esetén a kár fenyegető lehetősége nagyobb valószínűséggel alakul át tényleges kárrá. Vállalások megtételét nem szabad országoktól vagy exportőröktől elvárni vagy elfogadni, csak abban az esetekben, ha az ideiglenes intézkedés alkalmazását igénylő támogatás és az ilyen támogatás által előidézett kár megállapítása megtörtént. Rendkívüli körülményektől eltekintve a vállalások felajánlásához rendelkezésre álló időszak nem lehet hosszabb, mint a tényállítások előterjesztéséhez a 30. cikk (5) bekezdésének rendelkezései szerint rendelkezésre álló időszak.

(3) A felajánlott vállalásokat nem kell szükségszerűen elfogadni abban az esetben, ha azok elfogadását a gyakorlati megvalósíthatóság szempontjából nem tekintik célravezető megoldásnak, például olyan esetekben, amikor a tényleges vagy potenciális exportőrök száma túlságosan nagy, vagy egyéb okok miatt, beleértve az általános eljárási rend előírásait is. Az exportőrrel és/vagy az érintett származási országgal és/vagy az érintett exportáló országgal közölhetők azok az indokok, amelyek alapján a javasolt vállalások megtételét elutasították, és számukra lehetővé tehető, hogy az elutasítással kapcsolatosan észrevételeiket megtegyék. Az elutasítás indokait a végső határozatban kell rögzíteni.

(4) A vállalások megtételére javaslatot benyújtó felektől meg kell követelni, hogy a vállalással kapcsolatosan terjesszék elő a vonatkozó információk nem bizalmas jellegű változatát, hogy azokat vizsgálat lefolytatása céljából az érdekelt felek rendelkezésére lehessen bocsátani.

(5) Amennyiben a konzultációkat követően elfogadják a vállalásokat, és a tanácsadó bizottságon belül azzal szemben tiltakozást nem jelentenek be, a vizsgálatot le kell zárni. Minden egyéb esetben a Bizottság köteles a Tanács számára a konzultáció eredményeiről azonnal jelentést készíteni a vizsgálat lezárására vonatkozó javaslat megtételével együtt. A vizsgálatot lezártnak kell tekinteni, ha a többségi szavazattal intézkedő Tanács a jelentés és a javaslat kézhezvételének napjától számított egy hónapon belül nem hoz ellentétes értelmű határozatot.

(6) A vállalások elfogadása esetén a támogatások nyújtásának és az okozott kárnak a vizsgálatát a szokásos módon kell lefolytatni. Ilyen esetben, ha a támogatások nyújtásával vagy az okozott kárral kapcsolatos vizsgálatok negatív eredménnyel zárulnak, a vállalás automatikusan hatályát veszti, kivéve az olyan eseteket, amikor a negatív eredmény megállapítása nagy részben a vállalás alkalmazásának köszönhető. Ilyen esetekben előírható, hogy az ilyen vállalást egy ésszerű időtartamig továbbra is érvényben kell tartani. Amennyiben a vizsgálat során a támogatások nyújtásával és az okozott kárral kapcsolatosan megerősítő tényeket tárnak fel, a vállalást az abban előírt feltételekkel és e rendelet rendelkezéseivel összhangban folytatólagos hatállyal alkalmazni kell.

(7) A Bizottság minden olyan országtól és exportőrtől, amelytől felajánlott vállalásokat elfogadott, köteles megkövetelni információk rendszeres időközönkénti szolgáltatását a vállalás teljesítésével kapcsolatban, valamint a vonatkozó adatok ellenőrzésének lehetővé tételét. Az ilyen követelmények be nem tartása a vállalás megszegésének minősül.

(8) Amennyiben egy vizsgálati eljárás lefolytatása során a Bizottság bizonyos exportőrök részéről vállalásokat fogad el, az ilyen vállalásokat a 18., 19., 20. és 22. cikkek alkalmazásában attól a naptól kezdődően kell hatályban lévőnek tekinteni, amelyik napon a származási hely szerinti ország és/vagy exportáló ország vonatkozásában lefolytatott vizsgálat lezárult.

(9) A vállalások bármelyik fél általi megszegése vagy visszavonása esetében a Bizottság köteles a vizsgálat során a vállalás megtételéhez vezető megállapított tények alapján a 15. cikk rendelkezései szerint végleges hatályú vámot kivetni, feltéve hogy az ilyen vizsgálat a támogatások nyújtásának és az okozott kárnak a végleges megállapításával zárult le, és az érintett exportőr, vagy az érintett származási ország és/vagy az érintett exportáló ország számára lehetővé tették, hogy észrevételeit megtegye az olyan esetek kivételével, amikor a vállalást a felajánló exportőr vagy ország vonja vissza.

(10) Amennyiben indokoltan feltételezhető, hogy egy vállalást megszegnek, vagy amikor egy vállalás megszegése vagy visszavonása folyamatban van és még le nem zárt vizsgálat lefolytatása közben következik be, konzultációkat követően a rendelkezésre álló információk alapján a 12. cikk rendelkezései szerint ideiglenes vám vethető ki.

14. cikk

Eljárás megszüntetése intézkedések hatálybaléptetése nélkül

(1) Amennyiben egy benyújtott panaszt visszavonnak, ha az eljárás megszüntetése nem sérti a Közösség érdekeit, az eljárás megszüntethető.

(2) Amennyiben konzultáció lefolytatását követően megállapítást nyer, hogy szükségtelen védő intézkedések alkalmazása, és ha a tanácsadó bizottságon belül tiltakozást nem jelentenek be, a vizsgálat vagy eljárás lefolytatását meg kell szüntetni. Minden egyéb esetben a Bizottság köteles a konzultációk lefolytatásának eredményéről a Tanács számára jelentést készíteni, és azt az eljárás megszüntetésére tett javaslattal együtt benyújtani. Az eljárást befejezettnek kell tekinteni, ha a többségi szavazat alapján intézkedő Tanács a jelentés és a javaslat kézhezvételét követő egy hónapon belül ellentétes értelmű határozatot nem hoz.

(3) Az eljárást azonnali hatállyal meg kell szüntetni akkor, ha megállapítást nyer, hogy a kiegyenlíthető támogatások összege nem éri el az (5) bekezdés rendelkezései szerinti minimális előírt összeghatárt, vagy olyan esetekben, amikor a támogatott import tényleges vagy potenciális mennyisége vagy a kár mértéke elhanyagolható.

(4) A 10. cikk (13) bekezdésének rendelkezései szerint kezdeményezett eljárások lefolytatása vonatkozásában az okozott kár mértékét szokásosan olyan esetekben kell elhanyagolhatónak tekinteni, amikor az érintett import piaci részesedése alacsonyabb, mint a 10. cikk (11) bekezdésében előírt érték. A fejlődő országokból származó importtal kapcsolatosan lefolytatott vizsgálatok alkalmazásában a támogatott import mennyiségét elhanyagolható mértékűnek kell tekinteni, ha az nem éri el a hasonló termékekből a Közösségben forgalmazott teljes importmennyiség 4 %-át, kivéve az olyan fejlődő országokból származó importot, amelyeknek egyedi piaci részesedése a Közösség érintett importpiacán alacsonyabb, mint a teljes importmennyiség 4 %-a, ha az ilyen országokból származó kollektív importmennyiség meghaladja a hasonló termékekből a Közösségben forgalmazott teljes importmennyiség 9 %-át.

(5) A kiegyenlíthető támogatások összege akkor tekintendő az előírt minimális összeghatár alatti összegnek, ha az kisebb, mint az import érték szerinti összegének 1 %-a, kivéve:

a) ha a lefolytatandó vizsgálatok fejlődő országokból származó importtal kapcsolatosak, ilyen esetekben a minimális küszöbérték 2 %; és

b) a támogatásokról szóló megállapodás VII. mellékletében említett olyan fejlődő országok esetében, amelyek a Kereskedelmi Világszervezet tagjai, valamint az e rendeletben a 3. cikk (4) bekezdés a) pontja rendelkezései szerint az exporttámogatások nyújtását teljesen felszámoló olyan fejlődő országok esetében, amelyek a Kereskedelmi Világszervezet tagjai, a minimális támogatási küszöbérték 3 %; olyan esetekben, amikor e rendelkezés alkalmazhatósága az exporttámogatások felszámolásának függvénye, a rendelkezések attól a naptól kezdődően tekintendők hatályosnak, amely napon az exporttámogatások felszámolásáról a Kereskedelmi Világszervezet támogatások és kiegyenlítő intézkedések bizottságát értesítették, és hatályuk addig tart, amíg az érintett fejlődő ország nem kezdi el exporttámogatások nyújtását; ez a rendelkezés a WTO-megállapodás aláírásának napjától számított nyolc év elteltével érvényét veszti,

azzal a kikötéssel, hogy csak a vizsgálat lefolytatását kell megszüntetni olyan esetekben, amikor a kiegyenlíthető támogatások összege nem éri el egyedi exportőrök esetében az előírt minimális összeghatárt, akik továbbra is az eljárás hatálya alá tartoznak, és az érintett ország vonatkozásában a 18. és 19. cikk rendelkezései szerint megtartott bármilyen későbbi felülvizsgálat során ismételten vizsgálatnak vethetők alá.

15. cikk

Végleges vám kivetése

(1) Amennyiben a végkövetkeztetésként megállapított tények kimutatják a kiegyenlíthető támogatások és az okozott kár meglétét, és a Közösség érdekei igénylik a beavatkozást a 31. cikk rendelkezései szerint, a Bizottság által benyújtott javaslat nyomán a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően az egyszerű többséggel meghozott szavazat alapján intézkedő Tanács köteles végleges kiegyenlítő vámot kivetni, kivéve akkor, ha a támogatást vagy támogatásokat időközben visszavonták, vagy bizonyítékokat szolgáltatnak arra vonatkozóan, hogy az érintett exportőrök a továbbiakban már nem részesülnek semmiféle gazdasági előnyöket biztosító támogatásban. Amennyiben ideiglenes vámot alkalmaznak, az ilyen vám időbeli hatályának lejárta előtt legalább egy hónappal végleges hatályú intézkedés alkalmazásáról szóló javaslatot kell a Tanács elé terjeszteni. A kiegyenlítő vám összege nem haladhatja meg a kiegyenlíthető támogatások összegét, amelyből a vizsgálatok feltárt eredményei szerint az exportőrök gazdasági előnyt szereznek, és amelyet e rendelet rendelkezései értelmében állapítottak meg, ugyanakkor a kiegyenlíthető támogatások teljes összegnél kisebb összegnek kell lennie abban az esetben, ha az ilyen kisebb összeg elegendő a Közösség érintett gazdasági ágazata számára okozott kár megszüntetéséhez.

(2) A kiegyenlítő vámot minden egyes esetben megkülönböztetés nélkül a megfelelő összeg kivetésével kell alkalmazni egy bármilyen forrásból származó olyan import vonatkozásában, amely a vizsgálat eredményei szerint gazdasági előnyt biztosít kiegyenlíthető támogatások nyújtása és az azok által okozott kár formájában, az olyan forrásokból származó import kivételével, amelyekkel kapcsolatosan e rendelet rendelkezései szerint vállalásokat fogadtak el. A vám kivetését elrendelő rendeletben meg kell nevezni a vám kivetésében érintett minden szállítót, vagy ha az nem lehetséges, az érintett szállító országot.

(3) Amennyiben a Bizottság a 27. cikk rendelkezései szerint korlátozza az általa lefolytatandó vizsgálatot, az olyan exportőröktől vagy termelőktől származó importra kivetett kiegyenlítő vám összege, akik az üggyel kapcsolatosan a 27. cikk rendelkezései szerint megnevezték magukat, de akik esetében a vizsgálatokat nem folytatták le, nem haladhatja meg a mintavételben szereplő felek vonatkozásában lefolytatott vizsgálatban feltárt kiegyenlíthető támogatások összegének súlyozott átlagát. E cikk rendelkezései alkalmazásában a Bizottság köteles figyelmen kívül hagyni minden nulla és de minimis értéket el nem érő összegű kiegyenlíthető támogatást és a 28. cikk rendelkezéseiben előírt körülmények között megállapított kiegyenlíthető támogatások összegét. Minden olyan exportőrtől vagy termelőtől származó import vonatkozásában, akik esetében a támogatások összegét a 27. cikk rendelkezései szerint egyedi alapon állapították meg, egyedi összegű támogatást kell alkalmazni.

16. cikk

Visszamenőleges hatály

(1) Ideiglenes intézkedések és végleges kiegyenlítő vám alkalmazását csak olyan termékek vonatkozásában kell kezdeményezni, amelyeket az adott esetnek megfelelően a 12. cikk (1) bekezdése vagy a 15. cikk (1) bekezdése rendelkezései szerinti intézkedések hatálybalépését követően helyeznek szabad forgalomba, az e rendeletben meghatározott kivételek függvényében.

(2) Amennyiben ideiglenes vámot vetettek ki, és a végkövetkeztetésként megállapított tények kimutatják a kiegyenlíthető támogatások, valamint a kár tényleges meglétét, a Tanács köteles határozatot hozni, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy szükséges-e vagy sem végleges kiegyenlítő vám kivetése, hogy az ideiglenes illeték összegének milyen hányadát kell véglegesként beszedni. E vonatkozásban a "kár" meghatározás nem értelmezhető a Közösség gazdasági ágazata létrehozásának lényeges mértékű hátráltatásaként, sem pedig lényeges mértékű kár fenyegető lehetőségeként, csak akkor, ha a feltárt tények szerint ezek az előidézett hatások az ideiglenes intézkedések alkalmazásának hiányában ténylegesen lényeges mértékű kár keletkezését előidéző módon alakultak. Minden egyéb, ilyen fenyegető lehetőséget vagy hátráltatást maga után vonó esetben, minden ideiglenes vám összegét el kell engedni, és végleges hatályú vám csak attól a naptól kezdődő hatállyal vethető ki, amely napon a fenyegető lehetőség vagy lényeges mértékű hátráltatás bekövetkezik.

(3) Amennyiben egy végleges kiegyenlítő vám összege magasabb, mint az ideiglenes illeték összege, a különbözetet nem kell beszedni. Ha egy végleges illeték összege alacsonyabb, mint az ideiglenes illeték összege, az illeték összegét újra ki kell számítani. Amennyiben a végleges megállapítás negatív eredményű, az ideiglenes vám alkalmazását nem kell megerősíteni.

(4) A végleges kiegyenlítő vám kivethető olyan termékekre, amelyeket ideiglenes intézkedések alkalmazásának a hatálybalépését megelőző 90 napon belül, de nem a vizsgálat lefolytatásának kezdeményezését megelőzően léptettek be felhasználás céljából, feltéve hogy az ilyen importot a 24. cikk (5) bekezdésének rendelkezései értelmében nyilvántartásba vették, és az érintett importőrök számára lehetővé tették, hogy észrevételeiket a Bizottságnál előterjesszék, és:

a) vitatott körülmények merülnek fel olyan esetekben, amikor a kérdéses támogatott termék által előidézett kár e rendelet rendelkezései szerinti kiegyenlíthető támogatásokból származó gazdasági előnyöket biztosító importból álló, viszonylag rövid időszakon belül beszállított nagy mennyiségű import miatt nehézségbe ütközik;

valamint

b) feltételezések szerint az ilyen kár ismétlődő előfordulásának megakadályozása céljából szükségessé válik az ilyen import vonatkozásában kiegyenlítő vámok visszamenőleges hatályú alkalmazása.

(5) Vállalások megszegése vagy visszavonása esetén az ideiglenes intézkedések alkalmazásának hatálybalépésétől számított 90 napnál nem hosszabb korábbi időszakra végleges hatályú vám vethető ki a szabad forgalmazás céljából behozott árukra, feltéve hogy az importot a 24. cikk (5) bekezdésének rendelkezései értelmében nyilvántartásba vették, továbbá azzal a kikötéssel, hogy az ilyen visszamenőleges hatályú vám kivetése nem alkalmazható olyan import vonatkozásában, amelyet a kérdéses vállalás teljesítése megszegésének vagy visszavonásának a napját megelőzően léptettek be.

17. cikk

Időbeli hatály

A kiegyenlítő intézkedések csak addig az időpontig maradnak hatályosak és csak addig a mértékig, amíg azok alkalmazása a kár keletkezését előidéző kiegyenlíthető támogatások elleni védekezéshez szükséges.

18. cikk

A lejárattal kapcsolatos felülvizsgálatok

(1) A végleges kiegyenlítő intézkedés alkalmazási hatálya a vám kivetésének napjától számított öt év vagy a legutolsó mind a támogatást, mind az okozott sérelmet érintő felülvizsgálat lefolytatásának napjától számított öt év, kivéve ha a felülvizsgálat során megállapítást nyer, hogy a lejárat bekövetkezése valószínűsíthetően a támogatás nyújtásának és az okozott kárnak a további fennállását vagy megismétlődését idézi elő. Az ilyen lejárati felülvizsgálatot a Bizottság kezdeményezésére vagy a Közösség termelőinek felkérésére kell végrehajtani, és az alkalmazott intézkedések az ilyen felülvizsgálat eredményeinek megszületéséig hatályosak maradnak.

(2) Lejárati felülvizsgálatot kell kezdeményezni akkor, ha a felkérés elegendő bizonyítékot tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az intézkedések hatályának lejárta valószínűsíthetően a támogatás nyújtásának folytatását és az okozott kár további fennállását vagy megismétlődését eredményezi. Ilyen valószínűsítő tényező lehet például a támogatások folytatólagos nyújtása és kár folytatólagos előidézése, bizonyítékot szolgáltatva arra vonatkozóan, hogy az okozott kár megszüntetése részben vagy kizárólag az intézkedések alkalmazásának köszönhető, vagy bizonyítékot szolgáltat arra vonatkozóan, hogy az exportőrök helyzete vagy a piaci helyzet arra utal, hogy a sérelmet okozó támogatásnyújtást folytatólagosan alkalmazni fogják.

(3) E cikk rendelkezései szerinti vizsgálatok végrehajtásában az exportőrök, importőrök, a származási ország és/vagy exportáló ország, illetve a Közösség termelői számára lehetővé kell tenni, hogy megerősítsék, elvessék vagy észrevételezzék a felülvizsgálattal kapcsolatban benyújtott kérvény vonatkozásában eléjük tárt ügyeket, és az összes és megfelelő módon dokumentált bizonyíték indokoltan elvárható megfelelő figyelembevételével megállapodásra kell jutni azzal a kérdéssel kapcsolatosan, hogy az intézkedések hatályának lejárta esetén valószínűsíthető-e vagy sem a támogatások nyújtása és az okozott kár további fennállása vagy megismétlődése.

(4) Függőben lévő lejáratokkal kapcsolatban az e cikk rendelkezései szerint az intézkedések alkalmazási hatályának a lejárati évében megfelelő időben közleményt kell megjelentetni az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában. Ezt követően a Közösség termelői legkésőbb az ötéves időszak lejárta előtt három hónappal jogosultak a (2) bekezdés rendelkezései szerint felülvizsgálat lefolytatása iránti kérvényt benyújtani. Az intézkedések alkalmazásának az e cikk rendelkezései szerinti végleges lejártáról szintén közleményt kell megjelentetni.

19. cikk

Időközi felülvizsgálat

(1) Az intézkedések folytatólagos alkalmazásának szükségessége szintén felülvizsgálat tárgyát képezheti olyan esetekben, amikor azt a Bizottság kezdeményezésére vagy egy tagállam kérelmére, feltéve hogy a végleges hatályú intézkedés alkalmazásának megkezdésétől számított célszerűen hosszú, legalább egyéves időszak már letelt, bármelyik exportőr, importőr vagy a Közösség termelői vagy a származási hely szerinti ország és/vagy exportáló ország felkérésére, aki vagy amely kielégítő bizonyítékkal rendelkezik az ilyen időközi felülvizsgálat lefolytatásának szükségességéről.

(2) Időközi felülvizsgálat lefolytatását olyan esetekben kell kezdeményezni, amikor a felkérés kielégítő bizonyítékot tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az intézkedés folytatólagos alkalmazása a kiegyenlíthető támogatás és az okozott kár ellentételezéséhez a továbbiakban már nem szükséges, és/vagy nem valószínűsíthető, hogy az okozott kár továbbra is fennáll vagy megújul, ha az intézkedés alkalmazását megszüntetik, vagy hogy az alkalmazott intézkedés nem, vagy a továbbiakban már nem elégséges ahhoz, hogy hatékonyan ellentételezze az okozott sérelmet előidéző kiegyenlíthető támogatás hatásait.

(3) Amennyiben a kivetett kiegyenlítő vámok összege kisebb, mint a vizsgálat által feltárt kiegyenlíthető támogatások összege, időközi felülvizsgálat lefolytatását kell kezdeményezni akkor, ha a Közösség termelői elegendő bizonyítékot terjesztenek elő azzal kapcsolatban, hogy a vám alkalmazása nem idézett elő elmozdulást, vagy nem kielégítő mértékű elmozdulást, az importált termék Közösségen belüli viszonteladói áraiban. Ha a vizsgálat feltárt eredményei igazolják az ilyen állítások helyességét, a kiegyenlítő vámok összege növelhető, hogy elérje az okozott kár megszüntetéséhez szükséges kívánt mértékű emelkedést; ugyanakkor a vám megnövelt szintje nem haladhatja meg a kiegyenlíthető támogatások összegét.

(4) E cikk rendelkezései szerinti vizsgálatok végrehajtásában a Bizottság többek között megállapíthatja, hogy a támogatások nyújtásában és az okozott kárban bekövetkezett-e jelentős mértékű változás, illetve hogy az alkalmazott intézkedésekkel elérhetők-e a 8. cikk rendelkezései szerint az előzetesen megállapított okozott kár megszüntetésével kapcsolatosan meghatározott célkitűzések. Ebben a vonatkozásban a végleges megállapítások kialakításában figyelembe kell venni az összes vonatkozó és megfelelő hivatkozásokkal alátámasztott bizonyítékot.

20. cikk

Gyorsított felülvizsgálat

Minden olyan exportőr, akinek az exportja vonatkozásában végleges kiegyenlítő vámot alkalmaznak, de akinek az esetét az eredeti vizsgálat lefolytatásakor egyedileg nem vizsgálták más okból kifolyólag, mint a Bizottsággal való együttműködés elmulasztása, kérvény benyújtásával jogosult gyorsított felülvizsgálati eljárás lefolytatását igényelni annak érdekében, hogy a Bizottság azonnal megállapíthasson termékei számára egy egyedi mértékű kiegyenlítő vámot. Az ilyen felülvizsgálatot a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációkat követően kell megtartani, miután a Közösség termelői megfelelő módon lehetőséget kaptak észrevételeik előterjesztéséhez.

21. cikk

Visszatérítések

(1) A 18. cikk rendelkezései ellenére az importőr kérvényezheti a beszedett vám visszatérítését olyan esetekben, amikor bebizonyosodik, hogy a kiegyenlíthető támogatások összegét, amelyek alapján a vámot megfizették, megszüntették, vagy a hatályos vám összegénél kisebb összegűre csökkentették.

(2) A kiegyenlítő vám visszatérítésének igénylését az érintett importőr a Bizottsághoz benyújtott kérvényben igényelheti. A kérvényt annak a tagállamnak az illetékes hatóságain keresztül kell benyújtani, amelynek a területén a terméket szabad forgalomba hozták a végleges hatályú vám összegének az illetékes hatóságok általi hivatalos megállapítása napját követő hat hónapon belül, vagy attól a naptól számított hat hónapon belül, amelyik napon az ideiglenes vámként megállapított összeget végleges hatályú vámmá nyilvánították. A tagállamok a kérvényt a Bizottsághoz haladéktalanul kötelesek benyújtani.

(3) Egy benyújtott visszatérítésre vonatkozó kérvény akkor tekintendő bizonyítékokkal megfelelő módon alátámasztottnak, ha az pontos információkat tartalmaz a kiegyenlítő vámok igényelt visszatérítendő összegéről, valamint az ilyen összeg kiszámításával és kifizetésével kapcsolatosan használt összes vámokmányról. A kérvénynek tartalmaznia kell továbbá egy reprezentatív időszak vonatkozásában a kérdéses exportőr vagy termelő termékeivel kapcsolatosan a kiegyenlíthető támogatások összegét is. Amennyiben az importőr nincs kapcsolatban az érintett exportőrrel vagy termelővel és ilyen információ közvetlenül nem áll rendelkezésre, vagy az exportőr vagy termelő nem kívánja az ilyen információt az importőrrel közölni, a benyújtott kérvénynek tartalmaznia kell az érintett exportőr vagy termelő arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy a kiegyenlíthető támogatások összegét az e cikkben előírt rendelkezések szerint csökkentették vagy felszámolták, és hogy az ezzel kapcsolatos támogató bizonyítékokat a Bizottság számára elő fogják terjeszteni. Amennyiben az ilyen bizonyítékok az exportőrtől vagy a termelőtől a célszerűen elvárható időn belül nem érkeznek be, a kérvényt el kell utasítani.

(4) A Bizottság a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációkat követően köteles határozatot hozni, hogy a kérvényben előterjesztett igényt kielégíti-e, és ha igen, milyen mértékben, vagy bármely időpont vonatkozásában időközi felülvizsgálat lefolytatását rendelheti el, amikor a rendelkezésre álló információk és az ilyen felülvizsgálatok végrehajtásával kapcsolatosan előírt rendelkezések szerint lefolytatott felülvizsgálat során feltárt eredményeket használja fel annak megállapítása céljából, hogy a visszatérítés indokolt-e, és ha igen, milyen mértékben. A vám visszatérítése rendszerint 12 hónapon belül történik, és arra semmilyen körülmények között nem kerülhet sor a kiegyenlítő vám alkalmazását szükségessé tevő termék importőre által szolgáltatott megfelelő bizonyítékokkal alátámasztott visszatérítés igénylésének napjától számított 18 hónapot meghaladó időszak után. Az engedélyezett visszatérítések kifizetését a szokásos eljárás szerint a tagállamok a fentiekben említett határozat meghozatalának napjától számított 90 napon belül teljesítik.

22. cikk

A felülvizsgálatok végrehajtásával és a visszatérítésekkel kapcsolatos általános rendelkezések

(1) A 10. és 11. cikk vonatkozó rendelkezései az időbeli korlátozásokra vonatkozó rendelkezések kivételével a 18., 19. és 20. cikk rendelkezései értelmében végrehajtott minden felülvizsgálatra alkalmazandók. Minden ilyen felülvizsgálatot megfelelő alapossággal kell elvégezni, és a felülvizsgálat kezdetétől számított 12 hónapon belül le kell zárni.

(2) A felülvizsgálatot a 18., 19. és 20. cikkek rendelkezései szerint a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációkat követően a Bizottságnak kell kezdeményeznie. Amennyiben a felülvizsgálat eredményei azt indokolják, az intézkedéseket a Közösség azok alkalmazását elrendelő intézményeinek határozatával hatályon kívül kell helyezni vagy meg kell tartani a 18. cikk rendelkezései szerint, vagy hatályon kívül kell helyezni, meg kell tartani vagy módosítani kell a 19. és 20. cikk rendelkezései szerint. Amennyiben az intézkedéseket egyedi exportőrök vonatkozásában helyezik hatályon kívül, nem pedig az egész importáló ország vonatkozásában, az ilyen exportőrök továbbra is az eljárás hatálya alatt maradnak és esetükben új vizsgálat folytatható le jelen cikk rendelkezései értelmében a kérdéses ország vonatkozásában bármikor végrehajtott felülvizsgálat keretében.

(3) Amennyiben a 19. cikk rendelkezései szerint az intézkedések felülvizsgálata folyamatban van az intézkedések alkalmazási időszakának a végén a 18. cikk rendelkezéseiben meghatározottak szerint, az intézkedéseket a 18. cikk rendelkezései szerinti szempontok alapján is vizsgálat alá kell vetni.

(4) A 18–21. cikkek rendelkezései értelmében lefolytatott minden felülvizsgálatban vagy a visszatérítésre vonatkozó vizsgálatban a Bizottság, feltéve hogy a körülményekben nem következett be változás, a vizsgálatot ugyanolyan módon folytatja le, mint a vám alkalmazásának megállapításához vezető vizsgálatot, megfelelő módon figyelembe véve az 5., 6., 7. és 27. cikkek rendelkezéseit.

23. cikk

Kijátszás

(1) Az e rendelet rendelkezései értelmében kivetett kiegyenlítő vámok alkalmazásának hatálya kiterjeszthető harmadik országokból importált hasonló termékekre vagy azok részeire is akkor, ha a hatályos intézkedések kijátszása forog fenn. A meghatározás szerint a kijátszás a harmadik országok és a Közösség közötti kereskedelmi gyakorlaton, eljáráson vagy munkavégzésen alapuló kereskedelmi mintákban bekövetkező olyan változás, amelyet nem indokol a vám kivetésén kívül megfelelő ok vagy közgazdasági tényező, és ahol nincs bizonyíték arra, hogy a vám alkalmazásának helyreállító hatásait a hasonló importált termékek árai és/vagy mennyisége korlátozza, és az importált hasonló termékek és/vagy azok részei továbbra is a támogatás nyújtásából származó gazdasági előnyöket biztosítják.

(2) E cikk rendelkezései értelemben vizsgálatot kell kezdeményezni olyan esetekben, amikor a kérelem megfelelő bizonyítékot tartalmaz az (1) bekezdés rendelkezéseiben előírt tényezők vonatkozásában. A vizsgálatokat a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációkat követően a Bizottságnak kell kezdeményeznie, amely szintén köteles a vámhatóság számára utasítást adni az importnak a 24. cikk (5) bekezdése szerinti nyilvántartásba vételére vagy vámbiztosíték kikötésére. A vizsgálatokat a Bizottságnak kell lefolytatnia a vámhatóság támogatásával, és azokat a kezdeményezés napjától számított kilenc hónapon belül le kell zárni. Amennyiben a tényekkel alátámasztott bizonyítékok véglegesen igazolják az intézkedések alkalmazásának indokoltságát, az alkalmazás elrendelése a Bizottság javaslata nyomán az egyszerű szavazati többség alapján eljáró Tanács feladata attól a naptól kezdve, amely napon a 24. cikk (5) bekezdése szerinti nyilvántartásba vételt elrendelték, vagy amelyik napon a vámbiztosítékot igényelték. E rendelet vonatkozó rendelkezéseit a vizsgálatok kezdeményezésével és lefolytatásával kapcsolatban jelen cikk rendelkezései szerint kell alkalmazni.

(3) A termékek nem vehetők nyilvántartásba a 24. cikk (5) bekezdése vagy az alkalmazott intézkedések értelmében akkor, ha a termékekhez olyan vámigazolást mellékeltek, amely igazolja, hogy az áruk importálása nem minősül a rendelkezések kijátszásának. Ilyen igazolás az importőrök számára azok írásos felkérésére a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációkat követően a Bizottság vagy az intézkedések alkalmazását elrendelő Tanács engedélyező határozata alapján adható ki, és az igazolások az azokban előírt időszakra és feltételek mellett maradnak érvényben.

(4) E cikk rendelkezései nem akadályozhatják a vámokkal kapcsolatos hatályos rendelkezések szokásos alkalmazását.

24. cikk

Általános rendelkezések

(1) Ideiglenes vagy végleges kiegyenlítő vámok rendelet kibocsátásával vethetők ki, és azok beszedését a tagálmok végzik a vámok kivetését elrendelő ilyen rendeletekben meghatározott formában, értékben és egyéb feltételek alkalmazásával. A kiegyenlítő vámokat a vámoktól, adóktól és importra szokásosan kivetett egyéb díjaktól elkülönítve kell beszedni. Semmiféle termék esetében nem alkalmazhatók egyidejűleg dömpingellenes és kiegyenlítő vámok a dömpingárak és exporttámogatások alkalmazásából származó azonos helyzet kezeléséhez.

(2) Az átmeneti vagy végleges hatályú kiegyenlítő vámok kivetését elrendelő rendeleteket, valamint a vállalások elfogadását és a vizsgálatok vagy eljárások megszüntetését elrendelő rendeleteket és határozatokat az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában kell kihirdetni. Az ilyen rendeleteknek vagy határozatoknak tartalmazniuk kell az exportőrök nevét, ha azok ismertek, vagy az érintett országok nevét, a termék ismertetését és a támogatás, illetve az okozott kár megállapítását alátámasztó tények összefoglaló kivonatát, valamint a vonatkozó megfontolásokat, a bizalmas jellegű információ védelmével kapcsolatos szempontok megfelelő figyelembevételével. Minden egyes esetben a rendelet vagy határozat egy másolati példányát meg kell küldeni az ügyben megnevezett és ismert érdekelt feleknek. Jelen bekezdés rendelkezései alkalmazandók a szükséges változtatásokkal a felülvizsgálatok végrehajtása vonatkozásában is.

(3) A különleges rendelkezések, különös tekintettel a származás fogalmának a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendeletben [5] történő feltüntetésére, elfogadhatók e rendeletnek megfelelően.

(4) A Közösség érdekeit szem előtt tartva e rendelet rendelkezései értelmében alkalmazott intézkedések a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációkat követően a Bizottság határozatával kilenc hónapos időtartamra felfüggeszthetők. A felfüggesztés a Bizottság javaslatára az egyszerű szavazati többséggel eljáró Tanács döntése alapján egy évet meg nem haladó időtartamra meghosszabbítható. Intézkedések felfüggesztésére csak olyan esetekben kerülhet sor, amikor a piaci feltételek ideiglenesen olyan mértékben és módon megváltoznak, hogy a felfüggesztés hatására az okozott kár újra felmerülése nem valószínűsíthető, és feltéve, hogy a Közösség érintett gazdasági ágazata lehetőséget kapott arra, hogy észrevételeit közölje, és azokat megfelelő módon figyelembe is vették. Ha a felfüggesztés a továbbiakban már nem tartható fenn, az intézkedések alkalmazása bármely időpontban és konzultációkat követően helyreállítható.

(5) A Bizottság a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációkat követően utasíthatja a vámhatóságokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket az import nyilvántartásba vételéhez, annak elősegítése érdekében, hogy az intézkedések a nyilvántartásba vétel napjától kezdődően azonnal alkalmazhatóvá váljanak az érintett import vonatkozásában. Az import vonatkozásában alkalmazandó nyilvántartásba vétel érvényesítéséhez kiköthető a Közösség érintett gazdasági ágazata általi kérvény benyújtásának kötelezettsége, amely megfelelő bizonyítékot tartalmaz az alkalmazni kívánt intézkedés indokoltságának bizonyításához. A nyilvántartásba vételt rendelet kibocsátásával kell kezdeményezni, amely rendeletben meg kell határozni a meghozni kívánt intézkedés célját és szükség esetén a kiszabható jövőbeli kötelezettség becsült összegét. Import esetében kilenc hónapnál hosszabb nyilvántartásba vételi időszak nem alkalmazható.

(6) A tagállamok minden hónapban kötelesek a Bizottságnak jelentést tenni az import kereskedelmi forgalmáról vagy a vizsgálati eljárás lefolytatása és az intézkedések alkalmazása vonatkozásában érintett importról, valamint az e rendelet rendelkezései értelmében beszedni kívánt összegről.

25. cikk

Konzultációk

(1) Az e rendelet rendelkezései szerinti konzultációkat, a 10. cikk (9) bekezdésében és a 11. cikk (10) bekezdésében említett konzultációk kivételével, a minden egyes tagállam képviseletében delegált képviselőkből összeállított és a Bizottság képviselője által elnökölt tanácsadó bizottságon belül kell lefolytatni. A konzultációkat egy tagállam felkérésére vagy a Bizottság kezdeményezésére azonnal meg kell tartani, és minden esetben olyan határidőn belül, amely lehetővé teszi az e rendeletben előírt határidők betartását.

(2) A bizottság üléseit a bizottság elnöke hívja össze. Az ülések összehívásával kapcsolatos információkat a bizottság elnöke a lehető legrövidebb időn belül megküldi a tagállamok számára.

(3) Olyan esetekben, amikor az szükséges, előírható, hogy egy konzultációt csak írásos formában tartanak meg; ebben az esetben a Bizottság a tagállamokat megfelelő módon tájékoztatja, és meghatároz egy olyan időszakot, amelyen belül azok jogosultak véleményt nyilvánítani vagy szóbeli konzultációt igényelni, amelynek megtartásáról az elnök gondoskodik, feltéve hogy az ilyen szóbeli konzultáció egy olyan időtartamon belül megtartható, amely lehetővé teszi az e rendeletben előírt határidő betartását.

(4) A konzultációk témakörének feltétlenül érinteniük kell az alábbi kérdéseket:

a) a kiegyenlíthető támogatásokkal kapcsolatos információk kezelése és az ilyen támogatások összegének megállapításában használt módszerek;

b) az okozott kár megléte és mértéke;

c) a támogatott import és az okozott kár közötti okozati kapcsolat;

d) a megtett intézkedések, amelyek az adott körülmények között alkalmasak arra, hogy megakadályozzák vagy orvosolják a kiegyenlíthető támogatások által okozott kárt, valamint meghatározzák az ilyen intézkedések hatálybaléptetésének módszereit és eszközeit.

26. cikk

Ellenőrző látogatások

(1) A Bizottság az általa megfelelőnek ítélt időpontokban jogosult ellenőrző látogatások során megvizsgálni az importőrök, exportőrök, kereskedők, ügynökök, termelők, szakmai társulások és szervezetek nyilvántartásait a támogatások nyújtásával és az okozott károkkal kapcsolatosan előterjesztett információk ellenőrzése céljából. Az ellenőrző látogatást bejelentő értesítésre megfelelő tartalmú és megfelelő határidőre megküldött válasz hiányában az ellenőrző látogatás nem hajtható végre.

(2) A Bizottság szükség szerint harmadik országokban is végezhet vizsgálatokat, feltéve hogy sikerül megszereznie az érintett cégek hozzájárulását, valamint ha értesíti a kérdéses ország illetékes hatóságait, és azok a vizsgálat lefolytatása ellen kifogást nem emelnek. Az érintett cégekkel való megállapodást követően a Bizottság köteles tájékoztatni a származási hely szerinti ország és/vagy exportáló ország hatóságait a meglátogatni kívánt cégek neveiről és a megállapodás szerinti látogatási dátumokról.

(3) Az érintett cégeket tájékoztatják az ellenőrző látogatások során megvizsgálni kívánt információk jellegéről és az ilyen látogatások sikeres lefolytatásához szükséges egyéb információk iránti igényről, ugyanakkor ez a tájékoztatás nem akadályozhatja az ellenőrzések végrehajtóit abban, hogy az ellenőrzések során a kapott információk ismeretében további adatok szolgáltatására tartsanak igényt.

(4) Az (1), (2) és (3) bekezdések rendelkezései szerint lefolytatandó vizsgálatokban a Bizottság számára a felkért tagállamok tisztviselői nyújtanak támogatást.

27. cikk

Mintavétel

(1) Amennyiben a panaszigények előterjesztőinek száma, illetve az exportőrök vagy importőrök, a terméktípusok vagy a tranzakciók száma túlságosan nagy, a vizsgálat lefolytatását a következők szerint lehet korlátozni:

a) az érintett felek, a termékek vagy a tranzakciók célszerűen kezelhető számát érintő mintavételek alkalmazásával, amelyek a mintavételhez való kiválasztás időpontjában a rendelkezésre álló adatok alapján statisztikailag értékelhető adatokat adnak; vagy

b) a rendelkezésre álló idő alatt célszerűen kivizsgálható lehető legnagyobb termelési, értékelési vagy exportálási reprezentatív mennyiség meghatározásával.

(2) A felek, terméktípusok vagy tranzakciók jelen cikk rendelkezései szerinti kiválasztása a Bizottság feladata, jóllehet, a mintavételhez való kiválasztásban támogatni kell az érintett felekkel folytatandó konzultációkat és meg kell szerezni hozzájárulásukat, feltéve hogy az ilyen felek erre a célra magukat megnevezik, és elegendő mennyiségű információt bocsátanak rendelkezésre a vizsgálat megindításától számított három héten belül, hogy ezzel elősegítsék a reprezentatív mintavétel céljaira történő kiválasztást.

(3) Amennyiben a vizsgálat lefolytatását e cikk rendelkezései szerint korlátozzák, a kiegyenlíthető támogatás egyedi összegét mindezek ellenére meg kell állapítani bármely olyan exportőr vagy termelő vonatkozásában, akit eredetileg a mintavétel céljaira nem választottak ki, de az az e rendeletben előírt határidőkön belül rendelkezésre bocsátotta a szükséges információkat, olyan esetek kivételével, amikor az exportőrök vagy termelők száma olyan nagy, hogy az egyedi vizsgálatok lefolytatása indokolatlanul nagy terhet róna a vizsgálatot lefolytatókra és veszélyeztetné a vizsgálat lefolytatásának a megfelelő időn belül történő sikeres befejezését.

(4) Ha a mintavételt elhatározzák és a kiválasztott felek némelyike vagy mindegyike részéről az együttműködés bizonyos fokú elmulasztása tapasztalható, ami valószínűsíthetően lényegesen befolyásolja a vizsgálat várható eredményét, új mintavételre kerülhet sor. Ugyanakkor, ha az együttműködés jelentős mértékű elmulasztása továbbra is fennáll, vagy a rendelkezésre álló idő nem elegendő az új mintavételhez, a 28. cikk vonatkozó rendelkezései lépnek hatályba.

28. cikk

Az együttműködés hiánya

(1) Amennyiben bármely érdekelt fél megtagadja az információkhoz való hozzáférés engedélyezését, vagy az e rendeletben előírt határidőkön belül egyéb módon elmulasztja a szükséges információ nyújtását, vagy jelentős mértékben akadályozza a vizsgálat lefolytatását, a rendelkezésre álló tények alapján mind ideiglenes, mind végleges jóváhagyó vagy elutasító végső megállapítások tehetők.

Amennyiben a feltárt tények alapján megállapítható, hogy bármely érdekelt fél valótlan vagy félrevezető információkat közölt, az ilyen információkat figyelmen kívül kell hagyni, és a megállapításokat a rendelkezésre álló tényekre kell alapozni.

Az érdekelt feleket tájékoztatni kell az együttműködés elmulasztásának következményeiről.

(2) A számítógépes válaszadás elmulasztása nem tekinthető az együttműködés elmulasztásának, feltéve hogy az érdekelt fél bizonyítani tudja, hogy a kívánt formában végrehajtott válaszadás indokolatlan mértékű többletterhet vagy indokolatlan költségnövekedést idézett volna elő számára.

(3) Amennyiben egy érdekelt fél által benyújtott információ nem tekinthető minden szempontból a lehető legmegfelelőbbnek, az ilyen információt ezek ellenére nem szabad figyelmen kívül hagyni, feltéve hogy a hiányosságok nem okoznak indokolatlan mértékű nehézséget az ésszerűen elvárható pontosságú tények feltárásában, és ha az információkat a megfelelő módon és a megfelelő határidőkön belül nyújtották be és azok ellenőrizhetők, valamint, ha az információkat szolgáltató fél az információk nyújtásakor a képességei szerint tőle elvárható igyekezetet tanúsította.

(4) Amennyiben egy benyújtott bizonyítékot vagy információt nem fogadnak el, az információ vagy bizonyíték benyújtóját azonnal tájékoztatni kell az elutasítás okáról, és lehetőséget kell biztosítani számára, hogy a meghatározott határidőn belül további magyarázatokkal szolgálhasson. Ha a magyarázatok nem elegendőek, az ilyen bizonyítékok vagy információk elutasításának okát nyilvánosságra kell hozni.

(5) Ha a megállapítások, a kiegyenlíthető támogatásokkal kapcsolatos megállapításokat is beleértve, az (1) bekezdés rendelkezésein alapulnak, ez vonatkozik a panaszigényekkel benyújtott információkra is, az ilyen megállapításokat a vizsgálat lefolytatási határidejének megfelelő figyelembevételével, és amikor az a gyakorlatban végrehajtható, más rendelkezésre álló független forrásokkal, például kiadott árlistákkal, hivatalos statisztikai adatokkal, vámbevallásokkal vagy a vizsgálat során másik érdekelt felektől származó információkkal összevetve ellenőrzik.

(6) Ha egy érdekelt fél elmulasztja az együttműködést, vagy csak részlegesen hajlandó együttműködni olyan módon, hogy a szükséges információt visszatartja, a várható eredmény az érintett fél számára kedvezőtlenebb lesz, mintha hajlandó lett volna az együttműködésre.

29. cikk

Titkosság

(1) Az illetékes hatóságok minden olyan információt, amely természeténél fogva bizalmas jellegű (például azért, mert annak nyilvánosságra hozatala jelentős versenyelőnyt biztosítana a versenytársak egyike számára, vagy jelentős mértékben hátrányosan befolyásolná az információt szolgáltató személynek vagy annak a személynek a helyzetét, akitől az információt megszerezték), vagy amelyet az érintett felek a vizsgálat lefolytatásához megfelelő indokkal alátámasztva bizalmas jelleggel bocsátottak rendelkezésre, a bizalmas jellegű információk esetében alkalmazandó eljárások szerint kezelnek.

(2) A bizalmas jellegű információkat szolgáltató érdekelt feleket fel lehet szólítani, hogy az ilyen információkhoz bocsássanak rendelkezésre azokról készített nem bizalmas jellegű összefoglaló kivonatot. Az ilyen összefoglaló kivonatoknak megfelelő részletességűnek kell lennie, hogy azokból a bizalmas jelleggel rendelkezésre bocsátott információk tartalmának a lényege az elvárható mértékig megismerhető legyen. Bizonyos rendkívüli esetekben az érintett felek jelezhetik, hogy az ilyen információik nem alkalmasak arra, hogy azokról összefoglaló kivonatot készítsenek. Az ilyen rendkívüli esetekben nyilatkozatban meg kell indokolniuk, hogy miért nem lehetséges összefoglaló kivonat készítése.

(3) Ha az információ szolgáltatója úgy ítéli meg, hogy a kért bizalmas jellegűként való kezelés nem biztosított, és ha az információ szolgáltatója nem kívánja az információt rendelkezésre bocsátani, vagy annak általánosságokat tartalmazó formában vagy összefoglaló kivonat formájában történő nyilvánosságra hozatalát nem engedélyezi, olyan esetek kivételével, amikor az információ tartalmának helyessége megfelelő forrásokra alapozva megfelelő módon bizonyítható, az ilyen információ figyelmen kívül hagyható. Bizalmas jellegű kezelésre vonatkozó felkérések önkényességi alapon nem utasíthatók el.

(4) E cikk rendelkezései nem akadályozhatják meg általános jellegű információknak, valamint az indokok elmagyarázása bírósági eljárások lefolytatásához szükséges és különösen az e rendelet rendelkezései értelmében meghozott döntéseket megalapozó indokokról szóló információknak a Közösség hatóságai általi nyilvánosságra hozatalát, sem pedig azoknak a bizonyítékoknak a nyilvánosságra hozatalát, amelyekre alapozva a Közösség hatóságai a döntéseiket meghozták. Az ilyen nyilvánosságra hozatalban figyelembe kell venni az érintett felek ahhoz fűződő jogszerű érdekeit, hogy üzleti titkokat vagy államtitkokat ne szivárogtassanak ki.

(5) A Tanács, a Bizottság és a tagállamok, vagy azok bármelyikének tisztviselői kötelesek gondoskodni arról, hogy az információ szolgáltatójának kifejezett engedélye hiányában semmiféle olyan információt, amellyel kapcsolatosan az információ szolgáltatója e rendelet rendelkezései értelmében a bizalmas jellegűként való kezelést kérvényezte, ne hozzanak nyilvánosságra. A Bizottság és tagállamok között kicserélt információkat, a 25. cikk rendelkezései szerinti értelemben megtartott konzultációkról szóló információkat vagy a 10. cikk (9) bekezdésének és a 11. cikk (10) bekezdésének a rendelkezései értelmében megtartott konzultációkról szóló információkat, illetve a Közösség illetékes hatóságai vagy tagállamai által elkészített belső dokumentumokról szóló információkat az e rendeletben kifejezetten arra utaló rendelkezések hiányában nem szabad nyilvánosságra hozni.

(6) Az e rendelet rendelkezései értelmében megkapott információt csak arra a célra szabad felhasználni, amelyre az információt szolgáltatták.

30. cikk

Nyilvánosságra hozatal

(1) A panaszigények előterjesztői, az importőrök és az exportőrök és azok képviseleti társulásai, valamint a származási ország és/vagy exportáló ország kérvényben igényelheti azoknak a lényeges tényeknek és megfontolásoknak a részletes nyilvánosságra hozatalát, amelyek alapján az ideiglenes intézkedések alkalmazásával kapcsolatos döntéseket hozták. Az ilyen nyilvánosságra hozatal igényléséhez a kérvényt közvetlenül az ideiglenes intézkedések alkalmazását követően kell benyújtani, és azt követően a nyilvánosságra hozatalt a lehető legrövidebb időn belül írásban kell végrehajtani.

(2) Az (1) bekezdésben említett felek kérhetik azoknak a lényeges tényeknek és megfontolásoknak a végleges nyilvánosságra hozatalát, amelyek alapján javaslatot kívánnak tenni végleges hatályú intézkedések alkalmazására, vagy intézkedések alkalmazása nélkül egy folyamatban levő vizsgálat vagy eljárás lezárását, különös figyelmet fordítva minden olyan tény vagy megfontolás nyilvánosságra hozatalára, amelyek az ideiglenes intézkedések bármelyikében felhasználtaktól eltérő tények vagy megfontolások.

(3) A végleges nyilvánosságra hozatal igényléséhez a kérvényt a Bizottság számára megcímzett írásos dokumentum formájában kell benyújtani, és olyan esetekben, amikor ideiglenes vám kivetésére került sor, annak a Bizottsághoz legkésőbb az ilyen vám kivetésének kihirdetésétől számított egy hónapon belül be kell érkeznie. ha ideiglenes illeték kivetésére nem került sor, a felek számára a Bizottság által előírt határidőkön belül lehetőséget kell biztosítani a végleges nyilvánosságra hozatal kérelmezésére.

(4) A végleges nyilvánosságra hozatalt írásban kell teljesíteni. A nyilvánosságra hozatalt a bizalmas információ védelmével kapcsolatos szempontok megfelelő figyelembevételével a lehető legrövidebb időn belül, szokásosan a végleges hatályú döntés meghozatala vagy a Bizottság által a 14. és 15. cikk rendelkezései szerinti végleges intézkedés alkalmazására tett javaslat benyújtásának napjától számított egy hónapon belül végre kell hajtani. Ha a Bizottság nincs olyan helyzetben, hogy bizonyos tényeket vagy megfontolásokat abban az időszakban nyilvánosságra hozzon, azokat egy későbbi időpontban a lehető legrövidebb időn belül köteles nyilvánosságra hozni. A nyilvánosságra hozatal nem akadályozhatja a Bizottságot vagy a Tanácsot későbbi döntések meghozatalában, azonban olyan esetekben, amikor az ilyen döntések meghozatala bármilyen más tényen vagy megfontoláson alapul, azokat a lehető legrövidebb időn belül nyilvánosságra kell hozni.

(5) A végleges nyilvánosságra hozatalt követően közölt tényállításokat csak abban az esetben kell figyelembe venni, ha azok a Bizottsághoz a Bizottság által eseti jelleggel megállapított, de legalább 10 napos időszakot felölelő előírt határidőkön belül beérkeznek, és az adott eset sürgősségét minden esetben megfelelő módon figyelembe kell venni.

31. cikk

A Közösség érdeke

(1) Annak megállapítását, hogy a Közösség érdeke-e a beavatkozás, valamennyi érdek egységes egészként való figyelembevételével kell végezni, beleértve a hazai gazdasági ágazat, a felhasználók és a fogyasztók érdekeit is; e cikk rendelkezései értelmében ilyen megállapítást csak olyan esetekben kell alkalmazni, amikor minden érintett fél számára lehetővé teszik, hogy szempontjaikat előterjesszék a (2) bekezdésben előírt rendelkezések szerint. Az ilyen vizsgálat lefolytatásában a sérelmet előidéző támogatás kereskedelemtorzító hatásai felszámolásának és a tényleges verseny helyreállításának a szükségességét külön megfontolás tárgyává kell tenni. A támogatás léte és az általa okozott kár alapján megállapított intézkedések alkalmazása mellőzhető olyan esetekben, amikor az illetékes hatóságok az összes benyújtott információ alapján egyértelműen arra a végkövetkeztetésre jutnak, hogy az intézkedések alkalmazása nem szolgálja a Közösség érdekeit.

(2) Annak biztosítása érdekében, hogy az illetékes hatóságok szilárdan megalapozott szempontok szerint vehessék figyelembe az összes rendelkezésükre bocsátott véleményt és információt annak az eldöntéséhez, hogy a kérdéses intézkedések megtétele a Közösség érdekeit szolgálja-e vagy sem, a panaszok előterjesztői, az importőrök és azok képviseleti társulásai, a reprezentatív felhasználói és reprezentatív fogyasztói szervezetek a kiegyenlítő vám alkalmazásának szükségességét feltáró vizsgálat kezdeményezéséről szóló értesítésben meghatározott határidőn belül megnevezhetik magukat a vonatkozó eljárásban és információkat bocsáthatnak a Bizottság rendelkezésére. Az ilyen információkat vagy azok elfogadható összefoglaló kivonatait az e bekezdésben említett minden egyéb fél rendelkezésére kell bocsátani, és számukra lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a kapott információkat véleményezzék és azokra megfelelő módon reagáljanak.

(3) A (2) bekezdés rendelkezéseivel összhangban intézkedő felek jogosultak tárgyalásos meghallgatásukat kérelmezni. Az ilyen kérelmekre az engedélyt meg kell adni akkor, ha a kérvényeket a (2) bekezdés rendelkezéseiben előírt határidőn belül nyújtották be, és ha az ilyen kérvényekben feltüntették a Közösségi érdekek szempontjából megfelelő indokokat és érveket, arra nézve, hogy a kérvényt előterjesztő felek miért tartanak igényt tárgyalásos meghallgatásukra.

(4) A (2) bekezdés rendelkezéseivel összhangban intézkedő felek jogosultak bármilyen kivetett ideiglenes vám alkalmazása vonatkozásában észrevételeket tenni. Gondoskodni kell arról, hogy az ilyen észrevételek, ha az érintett felek azok figyelembevételére igényt tartanak, a vonatkozó intézkedések alkalmazásának hatálybalépése napjától számított egy hónapon belül beérkezzenek, és azokat, vagy azok elfogadható összefoglaló kivonatait, az e bekezdésben említett minden egyéb fél rendelkezésére kell bocsátani, illetve biztosítani kell számukra, hogy az ilyen észrevételekre a megfelelő módon reagálhassanak.

(5) A Bizottság az előírt módon a rendelkezésére bocsátott információkat megfelelő alapossággal megvizsgálja és a vizsgálat eredményeit a saját ismeretei alapján kialakított véleményezéssel együtt a bizottságnak átadja. A Bizottság a 14. és 15. cikk rendelkezései szerinti javaslataiban a bizottságban megtartott vita alapján kialakított közös álláspontot veszi figyelembe.

(6) A (2) bekezdés rendelkezéseivel összhangban intézkedő felek kérvényezhetik, hogy rendelkezésükre bocsássák azokat a tényeket és megfontolásokat tartalmazó információkat, amelyek alapján a végleges döntés meghozatala valószínűsíthetően történni fog. Az ilyen információkat a lehetőségeknek megfelelően és a Bizottság vagy a Tanács bármiféle későbbi határozata érvényességének az érintése nélkül a kérvényező felek rendelkezésére bocsátják.

(7) Az információkat csak akkor veszik figyelembe, ha rendelkezésre áll azok érvényességét alátámasztó tényszerű támogató bizonyíték.

32. cikk

A kiegyenlítő vámok alkalmazását előíró intézkedések és a többoldalú jogorvoslati lehetőségek közötti kapcsolat

Olyan esetekben, amikor egy importált termék vonatkozásában a támogatásokról szóló megállapodás jogviták rendezésére irányuló jogorvoslati eljárásainak a lefolytatását követően bármiféle ellenintézkedés alkalmazását rendelik el, és az ilyen intézkedések megtétele elegendő a kiegyenlíthető támogatások által okozott kár megszüntetéséhez, az annak a terméknek a vonatkozásában kivetett minden kiegyenlítő vám alkalmazását az adott esetnek megfelelően azonnali hatállyal felfüggesztik vagy hatályon kívül helyezik.

33. cikk

Záró rendelkezések

E rendelet rendelkezései nem zárják ki az alábbiak alkalmazhatóságát:

a) a Közösség és harmadik országok között megkötött megállapodásokban előírt különleges szabályok;

b) a Közösség mezőgazdasági ágazattal kapcsolatos rendeletei és a mezőgazdasági termékek feldolgozásával előállított egyes árucikkekre alkalmazandó kereskedelmi szabályokról szóló, 1993. december 6-i 3448/93/EK tanácsi rendelet [6], a glükózról és a laktózról szóló, 1975. október 29-i 2730/75/EGK tanácsi rendelet [7] és az ovalbuminra és laktalbuminra vonatkozó közös kereskedelmi rendszerről szóló, 1975. október 29-i 2783/75/EGK tanácsi rendelet [8]; ez a rendelet az említett rendeletek kiegészítéseként hatályos és alkalmazása hatálycsökkentő hatású az azokban a rendeletekben előírt, a kiegyenlítő vámok alkalmazását hátráltató minden rendelkezés vonatkozásában;

c) a különleges intézkedések, feltéve hogy az ilyen intézkedések nem ütköznek a GATT hatálya alatt vállalt kötelezettségek teljesítésével.

34. cikk

A meglévő jogi szabályozás és átmeneti intézkedések hatályon kívül helyezése

A 3284/94/EK rendelet hatályát veszti.

Mindazonáltal a 3284/94/EK rendelet hatályon kívül helyezése nem érinti az annak a rendeletnek a hatálya alatt kezdeményezett eljárások érvényességét.

A 2423/88/EGK és 3284/94/EK rendeletekre vonatkozó hivatkozásokat az adott esetnek megfelelően e rendeletre vonatkozó hivatkozásokként kell értelmezni.

35. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Luxembourgban, 1997. október 6-án.

a Tanács részéről

az elnök

J. Poos

[1] HL C 99., 1997.3.26., 1. o.

[2] HL L 209., 1988.8.2., 1. o. A legutóbb az 522/94/EK rendelettel (HL L 66., 1994.3.10., 10. o.) módosított rendelet.

[3] HL L 336., 1994.12.23., 1. o.

[4] HL L 349., 1994.12.31., 22. o. A legutóbb az 1252/95/EK rendelettel (HL L 122., 1995.6.2., 2. o.) módosított rendelet.

[5] HL L 302., 1992.10.19., 1. o. A legutóbb a 82/97/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 17., 1997.1.21., 1. o.) módosított rendelet.

[6] HL L 318., 1993.12.20., 18. o.

[7] HL L 281., 1975.11.1., 20. o. A legutóbb a 2931/95/EK bizottsági rendelettel (HL L 307., 1995.12.20., 10. o.) módosított rendelet.

[8] HL L 282., 1975.11.1., 104. o. A legutóbb a 2916/95/EK bizottsági rendelettel (HL L 305., 1995.12.19., 49. o.) módosított rendelet.

--------------------------------------------------

I. MELLÉKLET

AZ EXPORTTÁMOGATÁSOK JELLEGZETES PÉLDÁINAK FELSOROLÁSA

(a) Kormányzat általi közvetlen támogatások nyújtása egy gazdasági társaság vagy gazdasági ágazat számára annak exportteljesítménye függvényében.

(b) Exporttevékenységek végzését jutalmazó devizavisszatartási programok vagy hasonló ösztönző intézkedések alkalmazása.

(c) Exportszállítmányok belföldi fuvarozásában és fuvardíjaiban kormányzat által engedélyezett vagy elrendelt kedvezőbb feltételek alkalmazása, mint amilyeneket a belföldi szállítmányok esetében alkalmaznak.

(d) Az exportőrök számára importált vagy belföldön előállított, exporttevékenységekben felhasznált áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában kormányok vagy kormányhivatalok által közvetlenül vagy a kormány által elrendelt programokon keresztül kedvezőbb feltételek nyújtása, mint amilyeneket a belföldi fogyasztás céljaira előállított hasonló vagy közvetlenül versenyképes áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában alkalmaznak, ha az ilyen feltételek (termékek esetében) a világpiacon uralkodó kereskedelmi feltételeknél [1] kedvezőbbek.

Ipari vagy kereskedelmi vállalkozások által az exporttevékenységük után fizetett vagy fizetendő közvetlen adók [2] vagy társadalombiztosítási járulékok alóli teljes vagy részleges mentesítés, azok visszautalása vagy halasztott alkalmazása [3].

(f) Az exporttevékenységekhez vagy exportteljesítményekhez közvetlenül kapcsolódó, a hazai fogyasztásra szánt termékek vonatkozásában alkalmazott kedvezményeket meghaladó összegű és azoknak a termékeknek a vonatkozásában nem alkalmazott kedvezmények nyújtása az adókivetés alapjául szolgáló adóalap kiszámításában.

Export előállítása és forgalmazása vonatkozásában alkalmazott közvetett adók [4] megfizetése alóli mentesítés vagy azok nagyobb összegű visszautalása, mint amilyen összegű mentesítést és visszautalást a hazai fogyasztás céljaira előállított hasonló termékek esetében alkalmaznak.

Az export előállításában felhasznált árukra vagy szolgáltatásokra előző szakaszban kivetett kumulatív közvetett adók [5] megfizetése alóli mentesítés, azok visszautalása vagy megfizetésük halasztása a hazai fogyasztásra előállított hasonló termékekben felhasznált árukra vagy szolgáltatásokra előző szakaszban kivetett kumulatív közvetett adók megfizetése alóli mentesítés, azok visszautalása vagy megfizetésük halasztása mértékét meghaladó mértékben; azzal a kikötéssel, hogy az előző szakasz kumulatív közvetett adóinak megfizetése alóli mentesség megadása, azok visszautalása vagy megfizetésük halasztása olyan esetekben is alkalmazható, amikor a hazai fogyasztás céljából előállított hasonló termékek vonatkozásában azok megfizetése alóli mentességet, azok visszautalását vagy megfizetésük halasztását nem alkalmazzák, ha az előző szakasz kumulatív közvetett adóit az exportált termék előállításában felhasználandó anyagokra vetették ki (szokásos veszteségi tűrés [6] alkalmazásával). Ezt a tételt a II. melléklet rendelkezései szerint, az előállításban felhasználandó anyagok felhasználásával kapcsolatos útmutatóban leírtak szerint kell értelmezni.

Az exportált termék előállításában felhasznált importált felhasználandó anyagokra kivetett importvámok [7] nagyobb mértékű visszautalása vagy nagyobb mértékű vámkedvezmény alkalmazása (a szokásos veszteségi tűrés alkalmazásával); azzal a kikötéssel, hogy bizonyos esetekben az előállító cég felhasználhat a hazai piacon beszerezhető, az importált felhasználandó anyagok minőségével és jellemzőivel megegyező anyagokat is az importált felhasználandó anyagok kiváltása céljából annak érdekében, hogy e rendelkezés alkalmazásából gazdasági előnyt kovácsoljon, ha az importtevékenységek és a vonatkozó exporttevékenységek két évet meg nem haladó időtartamon belül történnek. Ezt a tételt a II. melléklet rendelkezései szerint, az előállításban felhasználandó anyagok felhasználásával kapcsolatos útmutatóban leírtak szerint, valamint a helyettesítő vámkedvezmény-rendszerek alkalmazásának megállapításához útmutatóul szolgáló III. melléklet rendelkezései szerint kell értelmezni.

(j) Kormányzat (vagy a kormányzat által megbízott különleges intézmények) általi, az export előállítását vagy a kockázat átvállalását célzó programok költségeinek megnövekedésére fedezetet nyújtó biztosítási vagy garanciaprogramok keretében, vagy exporthitel-garanciák vagy exportbiztosítási szolgáltatások nyújtása olyan díjak alkalmazása mellett, amelyek nem alkalmasak arra, hogy hosszú távon fedezzék az ilyen programok működési költségeit vagy a kockázatokból származó veszteségeket.

(k) Kormányzat (vagy a kormányzat által megbízott és/vagy a kormányzat felügyelete alatt tevékenykedő különleges intézmények) által exporthitelek nyújtása az ilyen módon használt pénzeszközök esetében szokásosan alkalmazott hitelkamatoknál (vagy a nyújtott exporthitel lejárati határidejével és egyéb hitelfeltételeivel, valamint devizanemével megegyező lejáratú, hitelfeltételekkel rendelkező és devizanemű hitel esetében a nemzetközi tőkepiacokon fizetendő hitelkamatoknál) alacsonyabb hitelkamat alkalmazásával, vagy az exportőröket vagy a pénzügyi intézményeket, addig a mértékig, amíg az exporthitel feltételek területén lényeges előny biztosításának a fedezetére nem használják fel, a hiteleket megszerző pénzintézeteket terhelő hitelkamatok megfizetésének a kormányzat vagy az általuk megbízott intézmények általi átvállalása.

Ugyanakkor amennyiben a Kereskedelmi Világszervezet egy tagja olyan nemzetközi exporthitel-vállalkozásban szerződő fél, amelyben az 1979. január 1-jei állapot szerint legalább 12 eredeti tag is szerződő félként szerepel (vagy az ilyen eredeti tagok által elfogadott jogutód-vállalkozásban), vagy ha a Kereskedelmi Világszervezet egy tagja a gyakorlatban az ilyen vállalkozás exporthitel-nyújtási rendelkezéseit alkalmazza, az azokkal a rendelkezésekkel összhangban levő exporthitel-nyújtási gyakorlat nem tekintendő exporttámogatási tevékenységnek.

(l) Az állam számláját terhelő, a GATT 1994. XVI. cikkének rendelkezései értelmében exporttámogatásnak minősülő minden díjtétel.

[1] A "világpiacon uralkodó kereskedelmi feltételek" meghatározás azt jelenti, hogy a hazai és importált áruk választéka korlátozásoktól mentesen elérhető, és a választást csak kereskedelmi megfontolások befolyásolják.

[2] E rendelet alkalmazásában:a "közvetlen adók" meghatározás a jövedelmekre, vállalkozási nyereségre, kamatokra, bérleti díjakra, jogdíjakra és egyéb jövedelemforrásokra, valamint az ingatlantulajdonra kivetett adókat jelenti,az "import teher" meghatározás a vámtételeket, illetékeket, és egyéb olyan, ebben a jegyzetben máshol nem említett fizetendő adópolitikai díjakat jelenti, amelyeket az importra vetnek ki,a "közvetett adók" meghatározás a kereskedelmi adót, jövedéki adót, forgalmi adót, hozzáadottérték-adót, franchise-adót, illetékbélyeget, átruházásokra, készletekre és berendezésekre kivetett adókat és határátlépési adókat, valamint minden olyan adót jelent, amely nem közvetlen adó és nem import költség,az "előző szakasz" közvetett adója az olyan árukra vagy szolgáltatásokra kivetett adót jelenti, amely árukat vagy szolgáltatásokat a termék előállításában sem közvetlenül, sem közvetett módon nem használnak fel,a "kumulatív" közvetett adók olyan többszakaszos alkalmazású adók, amelyek kivetésére olyan esetekben kerül sor, amikor nem áll rendelkezésre olyan mechanizmus, amellyel az előállítás egyik szakaszában az árukra vagy szolgáltatásokra kivetett adó lenne jóváírható abban az esetben, amikor azokat a termelés egy későbbi szakaszában felhasználják,az adók "visszautalása" az adók visszatérítését vagy adómentesség alkalmazását jelenti,a vámok "visszautalása vagy vámkedvezmény" az import vámok megfizetése alóli teljes vagy részleges mentesítést jelenti.

[3] A halasztás nem minősül exporttámogatásnak olyan esetekben, amikor például a halasztott összegek után megfelelő mértékű kamatokat szednek be.

[4] E rendelet alkalmazásában:a "közvetlen adók" meghatározás a jövedelmekre, vállalkozási nyereségre, kamatokra, bérleti díjakra, jogdíjakra és egyéb jövedelemforrásokra, valamint az ingatlantulajdonra kivetett adókat jelenti,az "import teher" meghatározás a vámtételeket, illetékeket, és egyéb olyan, ebben a jegyzetben máshol nem említett fizetendő adópolitikai díjakat jelenti, amelyeket az importra vetnek ki,a "közvetett adók" meghatározás a kereskedelmi adót, jövedéki adót, forgalmi adót, hozzáadottérték-adót, franchise-adót, illetékbélyeget, átruházásokra, készletekre és berendezésekre kivetett adókat és határátlépési adókat, valamint minden olyan adót jelent, amely nem közvetlen adó és nem import költség,az "előző szakasz" közvetett adója az olyan árukra vagy szolgáltatásokra kivetett adót jelenti, amely árukat vagy szolgáltatásokat a termék előállításában sem közvetlenül, sem közvetett módon nem használnak fel,a "kumulatív" közvetett adók olyan többszakaszos alkalmazású adók, amelyek kivetésére olyan esetekben kerül sor, amikor nem áll rendelkezésre olyan mechanizmus, amellyel az előállítás egyik szakaszában az árukra vagy szolgáltatásokra kivetett adó lenne jóváírható abban az esetben, amikor azokat a termelés egy későbbi szakaszában felhasználják,az adók "visszautalása" az adók visszatérítését vagy adómentesség alkalmazását jelenti,a vámok "visszautalása vagy vámkedvezmény" az import vámok megfizetése alóli teljes vagy részleges mentesítést jelenti.

[5] E rendelet alkalmazásában:a "közvetlen adók" meghatározás a jövedelmekre, vállalkozási nyereségre, kamatokra, bérleti díjakra, jogdíjakra és egyéb jövedelemforrásokra, valamint az ingatlantulajdonra kivetett adókat jelenti,az "import teher" meghatározás a vámtételeket, illetékeket, és egyéb olyan, ebben a jegyzetben máshol nem említett fizetendő adópolitikai díjakat jelenti, amelyeket az importra vetnek ki,a "közvetett adók" meghatározás a kereskedelmi adót, jövedéki adót, forgalmi adót, hozzáadottérték-adót, franchise-adót, illetékbélyeget, átruházásokra, készletekre és berendezésekre kivetett adókat és határátlépési adókat, valamint minden olyan adót jelent, amely nem közvetlen adó és nem import költség,az "előző szakasz" közvetett adója az olyan árukra vagy szolgáltatásokra kivetett adót jelenti, amely árukat vagy szolgáltatásokat a termék előállításában sem közvetlenül, sem közvetett módon nem használnak fel,a "kumulatív" közvetett adók olyan többszakaszos alkalmazású adók, amelyek kivetésére olyan esetekben kerül sor, amikor nem áll rendelkezésre olyan mechanizmus, amellyel az előállítás egyik szakaszában az árukra vagy szolgáltatásokra kivetett adó lenne jóváírható abban az esetben, amikor azokat a termelés egy későbbi szakaszában felhasználják,az adók "visszautalása" az adók visszatérítését vagy adómentesség alkalmazását jelenti,a vámok "visszautalása vagy vámkedvezmény" az import vámok megfizetése alóli teljes vagy részleges mentesítést jelenti.

[6] A (h) bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók hozzáadottérték-adók és az azokat helyettesítő határátlépési adók esetében; a hozzáadottérték-adók visszatérítésének problémáját kizárólag a (g) bekezdés rendelkezései érintik.

[7] E rendelet alkalmazásában:a "közvetlen adók" meghatározás a jövedelmekre, vállalkozási nyereségre, kamatokra, bérleti díjakra, jogdíjakra és egyéb jövedelemforrásokra, valamint az ingatlantulajdonra kivetett adókat jelenti,az "import teher" meghatározás a vámtételeket, illetékeket, és egyéb olyan, ebben a jegyzetben máshol nem említett fizetendő adópolitikai díjakat jelenti, amelyeket az importra vetnek ki,a "közvetett adók" meghatározás a kereskedelmi adót, jövedéki adót, forgalmi adót, hozzáadottérték-adót, franchise-adót, illetékbélyeget, átruházásokra, készletekre és berendezésekre kivetett adókat és határátlépési adókat, valamint minden olyan adót jelent, amely nem közvetlen adó és nem import költség,az "előző szakasz" közvetett adója az olyan árukra vagy szolgáltatásokra kivetett adót jelenti, amely árukat vagy szolgáltatásokat a termék előállításában sem közvetlenül, sem közvetett módon nem használnak fel,a "kumulatív" közvetett adók olyan többszakaszos alkalmazású adók, amelyek kivetésére olyan esetekben kerül sor, amikor nem áll rendelkezésre olyan mechanizmus, amellyel az előállítás egyik szakaszában az árukra vagy szolgáltatásokra kivetett adó lenne jóváírható abban az esetben, amikor azokat a termelés egy későbbi szakaszában felhasználják,az adók "visszautalása" az adók visszatérítését vagy adómentesség alkalmazását jelenti,a vámok "visszautalása vagy vámkedvezmény" az import vámok megfizetése alóli teljes vagy részleges mentesítést jelenti.

--------------------------------------------------

II. MELLÉKLET

IRÁNYMUTATÁS A TERMELÉSI FOLYAMATHOZ HOZZÁADOTT FELHASZNÁLANDÓ ANYAGOKHOZ [1]

I

1. A közvetett adóvisszatérítési programok lehetővé teszik az exportált termék előállítása során felhasználásra került felhasználandó anyagokra előző szakaszban kivetett kumulatív közvetett adók megfizetése alóli mentesítést, azok visszautalását vagy megfizetésük halasztását (a szokásos veszteségi tűrés alkalmazásával). Hasonlóképpen a vámkedvezmény-programok lehetővé teszik az exportált termék előállítása során felhasználásra került felhasználandó anyagokra kivetett importilleték megfizetése vonatkozásában vámkedvezmény vagy visszautalás alkalmazását (a szokásos veszteségi tűrés alkalmazásával).

2. Az I. melléklet tartalmát képező exporttámogatások jellegzetes példáinak felsorolása a (h) és (i) pontokban utal az "exportált termék előállítása során felhasználandó anyagok"-ra. A (h) pont rendelkezései szerint a közvetett adóvisszatérítési programok megtestesíthetik az exporttámogatást addig a mértékig, amíg az exportált termék előállítása során felhasznált felhasználandó anyagokra az előző szakaszban kivetett adók esetében alkalmazott mentesítés, visszautalás vagy halasztás összege nagyobb, mint amilyeneket az ilyen felhasználandó anyagokra ténylegesen kivetettek. Az (i) pont rendelkezései szerint a vámkedvezmény-programok megtestesíthetik az exporttámogatást addig a mértékig, amíg az exportált termék előállítása során felhasznált felhasználandó anyagokra kivetett importköltségek vonatkozásában alkalmazott visszautalás vagy vámkedvezmény meghaladja a felhasználandó anyagokra ténylegesen kivetett import illetékmértékét. Mindkét pont rendelkezései szerint az exportált termék előállítása során felhasznált felhasználandó anyagok vizsgálatában alkalmazni kell a szokásos veszteségi tűrést. Az (i) pont indokolt esetben rendelkezik kiváltó megoldás alkalmazásáról is.

II

3. A kiegyenlítő vám alkalmazása szükségességének a meghatározására irányuló vizsgálat részeként jelen rendelet rendelkezései értelmében annak megállapításában, hogy az exportált termék előállítása során felhasználtak-e felhasználandó anyagokat, a Bizottságnak a szokásos megközelítés alapján a következők szerint kell eljárnia.

4. Amennyiben vélelem szerint egy közvetett adóvisszatérítési program vagy vámkedvezmény-program az exportált termék előállítása során hozzáadott anyagokra kivetett közvetett adók vagy importilletékek vonatkozásában alkalmazott többletvisszatérítés vagy többlet-vámkedvezmény miatt támogatás nyújtását testesíti meg, a Bizottságnak a szokásos eljárás szerint először azt kell megállapítania, hogy az exportáló ország kormányzata rendelkezik-e olyan rendszerrel vagy eljárással, amely képes arra, hogy megerősítse azt, hogy milyen felhasználandó anyagok kerültek felhasználásra az exportált termék előállítása során, és mekkora összegnek megfelelő mennyiségben, valamint hogy azt alkalmazza-e. Amennyiben egy ilyen rendszerről vagy eljárásról megállapította, hogy azt alkalmazzák, a Bizottságnak a szokásos eljárás szerint meg kell vizsgálnia a rendszert vagy eljárást annak megállapítása céljából, hogy az ilyen használat célszerűen indokolt-e, a rendszer vagy eljárás hatékonysága megfelel-e a szándékok szerinti céloknak, és azok használata az exportáló országban használatos általános kereskedelmi gyakorlaton alapul-e. A Bizottság szükségesnek ítélheti meg, hogy a 26. cikk (2) bekezdésének rendelkezései szerint hajtsanak végre bizonyos gyakorlati teszteket az információk ellenőrzése céljából, vagy hogy a Bizottság meggyőződhessen arról, hogy a rendszert vagy eljárást hatékony módon alkalmazzák.

5. Ha nem áll rendelkezésre ilyen rendszer vagy eljárás, vagy azok alkalmazása nem indokolt, illetve olyan esetekben, amikor azok alkalmazását bevezették és indokoltnak tartják, azonban a feltárt tények szerint azokat nem alkalmazzák, vagy nem hatékony módon alkalmazzák, előfordulhat, hogy az exportáló országgal további vizsgálatot kell folytattatni a ténylegesen hozzáadott felhasználandó anyagok vonatkozásában annak megállapítása céljából, hogy előfordult-e többletfizetés vagy sem. Ha a Bizottság azt szükségesnek ítéli meg, a 4. bekezdés rendelkezései szerint további vizsgálat folytatható.

6. A Bizottságnak a szokásos eljárás szerint akkor kell a felhasználandó anyagokat fizikailag beépítettként elfogadnia és kezelnie, ha az ilyen felhasználandó anyagokat a termelési folyamathoz ténylegesen hozzáadták, és azok az exporttermékben fizikailag jelen vannak. Egy felhasználandó anyag nem lehet a végtermékben ugyanolyan formában jelen, mint amilyenben a termelési folyamatba betáplálták.

7. Az exportált termék előállítása során felhasznált felhasználandó anyag mennyiségének megállapításában egy bizonyos "szokásos veszteségi tűrést" kell általában figyelembe venni, és az ilyen veszteséget szokásosan az exportált termék előállítása során hozzáadott anyagként kezelik. A "veszteség" meghatározás arra utal, hogy az egy adott felhasználandó anyag olyan része, amelynek az exportált termék előállítása során nincs önálló szerepe, nem kerül felhasználásra (olyan okok miatt, mint például a hatékonyság hiánya), és ugyanazt a gyártó nem nyeri vissza, nem használja fel, és nem értékesíti.

8. Annak megállapításában, hogy a veszteségekre igényelt tűrés a "szokásos" mértéknek megfelel-e, a Bizottságnak általában az adott esetnek megfelelően az exportáló ország gazdasági ágazatában alkalmazott termelési folyamatokra, az átlagosan meglevő szakmai tapasztalatokra és ismeretekre, valamint egyéb műszaki jellegű tényezőkre alapozva kell a döntését meghoznia. A Bizottságnak nem szabad megfeledkeznie arról, hogy lényeges kérdés, hogy az exportáló országban az illetékes hatóságok helyes módszert alkalmaztak-e a veszteség mennyiségének kiszámításában, amikor annak a számításnak az eredményei határozzák meg az adók vagy vámok visszatérítésének vagy visszautalásának alapját képező összeget.

[1] A termelési folyamatban felhasznált felhasználandó anyagok a termékbe fizikailag beépülő anyagok, a termelési folyamatban felhasznált energia, tüzelőanyagok és olaj, valamint az exportált termék előállításában használt folyamatgyorsító katalizátorok.

--------------------------------------------------

III. MELLÉKLET

IRÁNYMUTATÁS A HELYETTESÍTŐ VÁMKEDVEZMÉNYRENDSZEREK EXPORTTÁMOGATÁSKÉNT VALÓ FELHASZNÁLÁSÁNAK MEGÁLLAPÍTÁSÁHOZ

I

A vámkedvezményrendszerek lehetővé tehetik egy másik termék előállítási folyamatában a hozzáadott anyagokra kivetett importvámok visszatérítését vagy kedvezményes alkalmazását, és alkalmazhatók olyan esetekben, amikor ez utóbbi anyag exportálása az importból származó anyagokkal megegyező minőségű és jellemzőkkel rendelkező hazai gyártású anyagot tartalmaz. Az I. melléklet (i) bekezdésének rendelkezései értelmében a helyettesítő vámkedvezményrendszerek megtestesíthetik az exporttámogatást addig a mértékig, amíg az importált hozzáadott anyagokra eredetileg kivetett importvám vonatkozásában igényelt vámkedvezményen túlmenően többletvámkedvezmény alkalmazását eredményezik.

II

E rendelet rendelkezései szerint végrehajtandó kiegyenlítő vám alkalmazása vizsgálatának részeként minden vámkedvezményrendszer vizsgálatakor a Bizottság szokás szerint köteles a következők alapján eljárni:

1. Az I. melléklet (i) bekezdésének rendelkezései előírják, hogy az exporttermék előállításában felhasználandó importált anyagok kiválthatók a hazai piacról származó anyagokkal, azzal a kikötéssel, hogy az ilyen hozzáadott anyagok mennyisége, minősége és jellemző tulajdonságai a kiváltott importanyag mennyiségével, minőségével és jellemző tulajdonságaival megegyezők legyenek. Egy megfelelő ellenőrző rendszer vagy eljárás megléte lényeges, mert lehetővé teszi az exportáló ország kormányzata számára annak biztosítását és igazolhatóságát, hogy azoknak a hozzáadott anyagoknak a mennyisége, amelyekre a vámkedvezmény alkalmazását igénylik, nem haladja meg a bármiféle formában exportált hasonló termékek mennyiségét, valamint, hogy az importvámok vonatkozásában nem alkalmaztak a kérdéses hozzáadott importált anyagra eredetileg kivetett importvámokat meghaladó mértékű többletvámkedvezményt;

2. Amennyiben feltételezhető, hogy egy helyettesítő vámkedvezményrendszer elősegíti egy támogatás alkalmazását, a Bizottságnak szokásos esetben azt kell megállapítania, hogy az exportáló ország kormányzata rendelkezik-e megfelelő ellenőrző rendszerrel vagy eljárással, és azt alkalmazza-e. Ha megállapítást nyer, hogy alkalmaznak ilyen rendszert vagy eljárást, a Bizottság szokás szerint megvizsgálja, hogy az alkalmazott ellenőrzési eljárások megfelelőek és célszerűen alkalmazhatók-e, azok hatékonysága megfelel-e a szándékok szerinti céloknak, és azok az exportáló országban használt általános kereskedelmi gyakorlaton alapulnak. Addig a mértékig, amíg megállapítást nyer, hogy az eljárások ennek az ellenőrzésnek a kritériumait kielégítik, és az eljárásokat hatékony módon alkalmazzák, nem feltételezik támogatás alkalmazását. Szükség lehet arra, hogy a Bizottság a 26. cikk (2) bekezdésének rendelkezései szerint hajtson végre bizonyos gyakorlati ellenőrzéseket annak megvizsgálása céljából, hogy az ellenőrzési eljárásokat hatékonyan alkalmazzák;

3. Ha nincsenek ellenőrzési eljárások, vagy azok alkalmazása nem célszerű, illetve olyan esetekben, amikor az ilyen eljárások alkalmazását bevezették, és azt egyben indokoltnak és célszerűnek tartják, azonban a vizsgálat során feltárt tények szerint azokat ténylegesen nem alkalmazzák, vagy azok alkalmazása nem hatékony, feltételezhető, hogy fennáll egy támogatás alkalmazásának a lehetősége. Ilyen esetekben az exportáló országnak a ténylegesen lebonyolított tranzakciók alapján további vizsgálatot kell végrehajtania annak megállapítása céljából, hogy előfordult-e többletfizetés vagy sem. Ha a Bizottság azt szükségesnek ítéli meg, további vizsgálat folytatható a 2. pont rendelkezései szerint;

4. Egy olyan helyettesítő vámkedvezmény alkalmazásáról szóló rendelkezés, amelynek hatálya alatt az exportőrök kijelölhetnek bizonyos olyan importszállítmányokat, amelyek vonatkozásában vámkedvezmény alkalmazását igénylik, önmagában nem tekinthető támogatás alkalmazását elősegítő intézkedésnek;

5. Az I. melléklet (i) bekezdésének rendelkezései értelmében az importilletékek vonatkozásában a többletvámkedvezmény alkalmazását olyan esetekben kell vélelmezni, amikor a kormányzat az általuk alkalmazott vámkedvezményprogram keretein belül a ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő kamatok mértékéig a visszatérített összegekre kamatot fizetnek.

--------------------------------------------------

IV. MELLÉKLET

(Ez a melléklet a mezőgazdasági megállapodás 2. mellékletének a másolata. Az ebben a mellékletben magyarázattal el nem látott vagy önmagukban nem egyértelműen érthető kifejezéseket annak a megállapodásnak a szövegösszefüggésében kell értelmezni).

HAZAI TÁMOGATÁSOK: A CSÖKKENTÉSI KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSOK ALÓLI MENTESSÉG ALAPJAI

1. Az olyan belső támogatásoknak, amelyek esetében csökkentési kötelezettségvállalások alóli mentesítést igényelnek, ki kell elégíteniük azt az alapvető követelményt, hogy azok kereskedelemtorzító vagy a termelést befolyásoló hatást ne fejtsenek ki, vagy azok ilyen hatása csak minimális mértékű legyen. Ennek megfelelően minden mentességi igény benyújtásával kapcsolatos intézkedésnek ki kell elégíteni az alábbi alapvető fontosságú követelményeket:

(a) a kérdéses támogatás nyújtása nem történhet a fogyasztóktól áthárított, államilag finanszírozott kormányprogramon keresztül (beleértve az elmaradt kormánybevételek vállalását is);

valamint

(b) a kérdéses támogatás nem fejthet ki a termelők számára nyújtott ártámogatásként értelmezhető hatást;

továbbá meg kell felelnie az alábbiakban ismertetett eljárásokban alkalmazandó egyedi szabályozású követelményeknek és feltételeknek.

Kormányok által nyújtott szolgáltatási programok

2. Általános szolgáltatások

Az ebbe a kategóriába sorolt eljárások a mezőgazdaságban tevékenykedő vagy vidéki környezetben élő közösségek számára nyújtott szolgáltatások vagy gazdasági előnyök nyújtásával kapcsolatos kiadásokat (vagy bevételek elmaradását) előidéző programokat tartalmazzák. Az ilyen programok keretében a termelő vagy feldolgozó ágazatokban tevékenykedők számára közvetlen kifizetés formájában nem nyújtható támogatás. Az alábbi felsorolásban feltüntetett tételeket magában foglaló, de azokra nem korlátozott ilyen programoknak ki kell elégíteniük az (1) bekezdés rendelkezéseiben előírt általános érvényű követelményeket, valamint a követendő eljárásokkal kapcsolatosan az alábbiak szerinti egyedi feltételeket:

(a) kutatási tevékenységek, beleértve az általános kutatási tevékenységeket, a környezetvédelmi programok megvalósításával kapcsolatos kutatási tevékenységeket, bizonyos termékekkel kapcsolatos programok keretében végzett kutatási tevékenységeket;

(b) kártevőellenes és járványellenes intézkedések, beleértve az általános és termékvonatkozású sajátos kártevőellenes és járványellenes intézkedéseket is, mint például korai figyelmeztető rendszerek, karanténállomások üzemeltetését és kártevőirtási/járványmegszüntetési intézkedések megtételét;

(c) képzési szolgáltatások, beleértve mind az általános, mind a szakképzési létesítményeket;

(d) tevékenységbővítési és tanácsadói szolgáltatások nyújtása, beleértve olyan eszközök rendelkezésre bocsátását, amelyek elősegítik a kutatási tevékenységekből származó eredményekkel kapcsolatos információk átadását a termelők és fogyasztók számára;

(e) felügyeleti ellenőrzési szolgáltatások, beleértve az általános jellegű felügyeleti ellenőrzési szolgáltatások nyújtását, valamint a termékek egészségügyi, biztonsági, minőségi vagy szabványügyi szempontok szerinti felügyeleti ellenőrzéseinek a lefolytatását;

(f) marketing és reklámozási szolgáltatások, beleértve a piaci információk közlését, a termékekkel kapcsolatos tanácsadási és reklámozási szolgáltatások nyújtását, az olyan meg nem határozott célú kiadások kivételével, amelyeket az eladók eladási áraik csökkentésére használhatnak fel, vagy amelyek gazdasági előnyt biztosítanak a vevők számára; valamint

(g) infrastruktúra-szolgáltatások, beleértve: a villamosenergia-hálózatokat, közúti és egyéb közlekedési módok létesítményeit, piaci és kikötői létesítményeket, vízellátó létesítményeket, gátrendszereket és vízelvezető programokat, valamint a környezetvédelmi programok megvalósításával kapcsolatos infrastruktúra-létesítményeket. Minden ilyen esetben a kiadások kizárólag közvetlenül az infrastruktúra-szolgáltatások rendelkezésre bocsátásával és beruházási, építkezési munkáival kapcsolatos költségeket fedezik, és az általánosan elérhető állami közműhálózatok hozzáférhetőségének biztosításán túlmenően a farmgazdasági létesítmények számára az infrastruktúra rendelkezésre bocsátása költségeinek támogatását nem tartalmazzák. Az ilyen szolgáltatások nem tartalmazzák a termelésben felhasználandó anyagokra vagy működési költségekre, illetve kedvezményes használati díjakra nyújtott támogatást.

3. Állami biztonsági élelmiszerkészlet-tartalékolási program [1]

Olyan termékkészletek felhalmozásával és tartalékolásával kapcsolatos kiadások (vagy elmaradt bevételek), amelyek a nemzeti jogszabályokban meghatározott biztonsági élelmiszerkészlet-tartalékolási program elválaszthatatlan részét képezik. Ez az intézkedés a termékeknek az ilyen program keretében magángazdaságokban tárolt készletei vonatkozásában nyújtott kormányzati támogatások céljaira is alkalmazható.

Az ilyen készletek mennyisége és felhalmozása kizárólag a biztonsági élelmiszerkészlet-tartalékolási program céljait szolgáló előre meghatározott célkitűzéseknek felel meg. A készletek felhalmozási és felhasználási eljárásainak pénzügyi szempontok szerint teljes mértékben áttekinthetőknek kell lenniük. A kormányzat általi élelmiszer-felvásárlásokat az adott időpontban érvényes piaci árakon kell lebonyolítani, és a biztonsági élelmiszerkészlet-tartalékok értékesítésekor az eladási ár nem lehet kisebb, mint a kérdéses termék megfelelő minősége esetében az eladás időpontjában alkalmazott érvényes hazai piaci ár.

4. Hazai élelmiszer-segélyezés [2]

A lakosság ínségben szenvedő rétegei számára biztosított hazai élelmiszer-segélyezési program keretében nyújtott támogatásokkal kapcsolatos kiadások (vagy elmaradt bevételek).

Az élelmiszersegélyekre való jogosultság megszerezhetőségét a táplálkozástámogatási célkitűzésekkel kapcsolatos egyértelműen meghatározott feltételekhez kell kötni. Az ilyen segélyek nyújtása történhet élelmiszerek közvetlen átadásával az érintettek számára, vagy olyan lehetőségek biztosításával, amelyek lehetővé teszik, hogy a rászoruló kedvezményezettek piaci árakon vagy támogatott árakon vásároljanak élelmiszert. A kormányzat által erre a célra felvásárolt élelmiszerek beszerzési árának meg kell felelnie az adott időpontban érvényes piaci áraknak, és a segélyprogram finanszírozásának és kezelésének áttekinthető eljárásokon kell alapulnia.

5. Közvetlen kifizetés a termelők számára

A termelők számára közvetlen kifizetés (vagy bevételelmaradás, illetve természetbeni juttatás) formájában nyújtott támogatás, amellyel kapcsolatosan az (1) bekezdés rendelkezései szerinti alapkövetelményekben előírt csökkentési kötelezettség alóli felmentést igényeltek, továbbá amelynek vonatkozásában a (6)–(13) bekezdések rendelkezéseiben egyedi alapon meghatározott, sajátos feltételek teljesítését kötik ki. Olyan esetekben, amikor a (6)–(13) bekezdések rendelkezéseiben előírtakon kívül bármiféle már meglévő vagy új közvetlen kifizetés vonatkozásában csökkentési kötelezettség alóli felmentés iránti igényt nyújtanak be, az ilyen igénynek az (1) bekezdés rendelkezéseiben előírt általános érvényű követelményeken túlmenően ki kell elégítenie a 6. bekezdés (b)–(e) pontjaiban meghatározott követelményeket is.

6. Elkülönített jövedelemtámogatás

(a) Az ilyen kifizetésekre való jogosultságot egyértelműen meghatározott feltételek, például a jövedelem, a termelői vagy földtulajdonosi státus, a termelést befolyásoló tényezők vagy a termelési szintek alapján kell megállapítani egy adott és rögzített bázisidőszak vonatkozásában.

(b) Az ilyen kifizetés összege a bázisidőszak utáni években egy adott év vonatkozásában nem köthető a termelő által alkalmazott termelés jellegéhez vagy a termelt mennyiséghez (beleértve az élőállat-ágazatokat is), és azokon nem alapulhat.

(c) Az ilyen kifizetés összege a bázisidőszak utáni években egy adott év vonatkozásában nem köthető az adott termék vonatkozásában az adott évben érvényes hazai vagy nemzetközi árszintekhez, és azokon nem alapulhat.

(d) Az ilyen kifizetés összege a bázisidőszak utáni években egy adott év vonatkozásában nem köthető az alkalmazott termelést befolyásoló tényezőkhöz, és azokon nem alapulhat.

(e) Az ilyen kifizetések igénybevételére irányuló jogosultság megszerzésének nem feltétele termelőtevékenység végzése.

7. A kormányzat pénzügyi jellegű részvétele a jövedelembiztosítási és a jövedelembiztosító biztonsági hálóval kapcsolatos programokban

(a) Az ilyen kifizetésekre való jogosultságot a jövedelemben bekövetkezett veszteség alapján kell megállapítani, csak a mezőgazdasági tevékenységekből származó olyan jövedelmeket figyelembe véve, amelyek meghaladják az átlagos jövedelem 30 %-át, vagy az azzal egyenértékű nettó jövedelem (az azonos vagy hasonló programokból származó kifizetésekkel csökkentett) összegének a mértékét az előző három év folyamán, vagy az előző ötéves időszakot alapul véve három év átlaga alapján, amely utóbbinak az alkalmazása esetén a legmagasabb és legalacsonyabb összeget figyelmen kívül kell hagyni. Minden olyan termelő, aki e feltételnek megfelel, jogosult a kifizetésekre.

(b) Az ilyen kifizetés összegének a termelő jövedelmében bekövetkezett veszteség 70 %-ánál kisebb mértékű kártalanítást kell nyújtania annak az évnek a vonatkozásában, amelyikben a termelő jogosulttá válik erre a támogatásra.

(c) Minden ilyen kifizetés összege kizárólag jövedelemvonatkozású összeg lehet; az ilyen összeg kifizetése nem köthető a termelő által alkalmazott termelés jellegéhez vagy a termelt mennyiséghez (beleértve az élőállat-ágazatokat is); sem pedig az ilyen termelésben alkalmazott hazai vagy nemzetközi árszintekhez, illetve a termelést befolyásoló tényezőkhöz.

(d) Amennyiben egy termelő ugyanabban az évben kifizetésben részesül e bekezdés rendelkezései szerint és a (8) bekezdés rendelkezései szerint is (természeti katasztrófák hatásának az enyhítése), az ilyen kifizetések teljes összegének az érintett termelő teljes vesztesége 100 %-ánál kisebb összegnek kell lennie.

8. Természeti katasztrófák hatásának enyhítése céljából (közvetlen módon vagy a kormányzat terménybiztosítási programokban való pénzügyi jellegű részvétele formájában) teljesített kifizetések

(a) Az ilyen kifizetésekre való jogosultság csak annak a kormányzati hatóságok általi hivatalos elismeréséből származhat, hogy az érintett ország területét egy természeti vagy ahhoz hasonló jellegű katasztrófa (beleértve járványok kitörését, kártevők elszaporodását, nukleáris balesetek bekövetkezését és háború kitörését) sújtotta vagy sújtja; a jogosultságot az előző három év folyamán vagy az előző ötéves időszakot alapul véve három év átlaga alapján elért termelési mennyiség 30 %-át meghaladó mértékű veszteség alapján kell megállapítani, amely utóbbinak az alkalmazása esetében a legmagasabb és legalacsonyabb összeget figyelmen kívül kell hagyni.

(b) Katasztrófa bekövetkezését követően a teljesítendő kifizetések összegét csak a kérdéses természeti katasztrófa következtében keletkezett jövedelemkiesésből származó veszteségek, az élőállat-állományban keletkezett veszteségek (beleértve az állatállomány állatorvosi ellátásával kapcsolatos költségeket fedező kifizetéseket is), a földtulajdont és egyéb termelést befolyásoló tényezőket ért károk összegére korlátozva kell alkalmazni.

(c) A kifizetett összegnek az ilyen veszteségek teljes pótlási költségével megegyező összeget meg nem haladó mértékű kártalanítás összegét kell fedeznie, és annak nyújtását nem szabad feltételként jövőbeli termelési tevékenység végzéséhez kötni, sem pedig azzal kapcsolatosan sajátos termelési módszereket vagy mennyiségeket kikötni.

(d) A katasztrófák időtartama alatt teljesítendő kifizetések összege nem haladhatja meg a (b) pontban felsorolt veszteségtípusok vonatkozásában a további károk és veszteségek keletkezésének megakadályozásához vagy enyhítéséhez szükséges összeget.

(e) Olyan esetekben, amikor egy termelő ugyanabban az évben kifizetésben részesül ennek a bekezdésnek a rendelkezései szerint és a (7) bekezdés rendelkezései szerint is (a jövedelembiztosítási és jövedelembiztosító biztonsági háló tekintetében), az ilyen kifizetések teljes összegének az érintett termelő teljes vesztesége 100 %-ánál kisebb összegnek kell lennie.

9. Szerkezetátalakítási támogatás nyújtása termelőtevékenységükkel felhagyó termelők számára

(a) Az ilyen kifizetésekre való jogosultságot a piacképes mezőgazdasági termékek termelésével kapcsolatos tevékenységet folytató, ilyen tevékenységük végzésével felhagyó termelők számára kell biztosítani az ilyen személyek nyugdíjba vonulása vagy másféle, nem mezőgazdasági jellegű tevékenység végzésére való átállása alkalmával.

(b) A kifizetés feltételeként ki kell kötni, hogy az ilyen támogatásokban részesülő kedvezményezettnek teljesen és végérvényesen fel kell hagynia piacképes mezőgazdasági termékek termelési tevékenységével.

10. Szerkezetátalakítási támogatás nyújtása termelési erőforrások kivonásával kapcsolatos programok megvalósításán keresztül

(a) Az ilyen kifizetésekre való jogosultságot a földtulajdonnak az élőállat-állományt és egyéb termelési erőforrásokat is érintő, a piacképes mezőgazdasági termékek termeléséből való kivonását célzó programok megvalósításához egyértelműen előírt feltételei alapján kell meghatározni.

(b) A kifizetés teljesítését a földtulajdon legalább hároméves időtartamra a piacképes mezőgazdasági termékek termeléséből való kivonásához kell kötni, az élőállat-állomány esetében pedig a kifizetés teljesítésének feltétele az élőállat-állomány levágása vagy végleges kiárusítása.

(c) A kifizetés teljesítésének feltételeként nem köthető ki az ilyen földtulajdon vagy egyéb termelési erőforrások piacképes mezőgazdasági termékek előállítását célzó felhasználása, és ilyen tevékenységekkel kapcsolatos semmiféle alternatív használat nem követelhető meg.

(d) Az ilyen kifizetés összege nem köthető a termelési tevékenységben megtartott földterület használatával kapcsolatosan végzett termelési tevékenységek esetében feltételként kikötött termelési módszerekhez és mennyiségekhez, sem pedig az érvényes hazai vagy nemzetközi árszintekhez.

11. Szerkezetátalakítási támogatás nyújtása befektetési támogatások nyújtásán keresztül

(a) Az ilyen kifizetésekre való jogosultságot a szerkezeti hátrányok objektív bizonyítékait előterjeszteni képes termelők pénzügyi vagy fizikai szerkezetátalakításának támogatását célzó kormányprogram megvalósításához egyértelműen meghatározott feltételek teljesítéséhez kell kötni. Az ilyen programokkal kapcsolatos jogosultság alapját képezhetik a mezőgazdasági hasznosítású földtulajdon újraprivatizálását célzó kormányprogram keretében egyértelműen meghatározott feltételek is.

(b) Az ilyen kifizetés összege a bázisidőszak utáni években egy adott év vonatkozásában nem köthető a termelő által végzett termelési módszerekhez vagy mennyiségekhez (beleértve az élőállat-ágazatokat is), és azokon nem alapulhat.

(c) Az ilyen kifizetés összege a bázisidőszak utáni években egy adott év vonatkozásában nem köthető az adott termék vonatkozásában az adott évben érvényes hazai vagy nemzetközi árszintekhez, és azokon nem alapulhat.

(d) Kifizetések csak arra az időszakra teljesíthetők, amely szükséges annak a befektetésnek a megvalósításához, amelynek vonatkozásában az ilyen támogatást megadták.

(e) A kifizetések teljesítésének feltételeként sem kötelező érvényűen, sem más formában nem köthető ki, hogy a kedvezményezettek milyen mezőgazdasági termékeket termeljenek, ugyanakkor azonban előírhatják számukra, hogy bizonyos termékek előállításától tartózkodjanak.

(f) A kifizetések összegét a szerkezeti hátrány megszüntetéséhez szükséges összegre kell korlátozni.

12. Környezetvédelmi programok keretében nyújtott kifizetések

(a) Az ilyen kifizetések igénybevételére irányuló jogosultságot a kormányzat egyértelműen meghatározott környezetvédelmi vagy környezetmegóvási programjának részeként kell megállapítani, és feltételként a kormányprogram keretében előírt sajátos feltételek teljesítését kell kikötni, beleértve a termelési módszerekkel vagy a termelési folyamatokba betáplált tételekkel kapcsolatos feltételeket is.

(b) A kifizetés összegét a kormányprogram végrehajtásával kapcsolatosan felmerülő rendkívüli költségek vagy jövedelemkiesés összegére kell korlátozni.

13. Regionális segélyprogramok keretében nyújtott kifizetések

(a) Az ilyen kifizetésekre irányuló jogosultság megadását hátrányos helyzetű térségekben tevékenykedő termelőkre kell korlátozni. Minden egyes ilyen térséget közgazdasági és közigazgatási azonosíthatósággal leírható, folyamatosan összefüggő földrajzi területként egyértelműen ki kell jelölni, a hátrányos helyzetére vonatkozó utalást semleges és objektív kritériumok alapján törvénynek vagy rendeletnek egyértelműen tartalmaznia kell, és utalást kell tartalmaznia arra vonatkozóan, hogy a kérdéses térség nehézségeit nem ideiglenes jellegű körülmények idézik elő.

(b) Az ilyen kifizetés összege a bázisidőszak utáni években egy adott év vonatkozásában nem köthető a termelő által alkalmazott termeléscsökkentés mértékén kívül semmilyen más tényezőhöz (beleértve az élőállat-ágazatokat is), és azokon nem alapulhat.

(c) Az ilyen kifizetés összege a bázisidőszak utáni években egy adott év vonatkozásában nem köthető az adott termék vonatkozásában az adott évben érvényes hazai vagy nemzetközi árszintekhez, és azokon nem alapulhat.

(d) A kifizetések teljesítése csak jogosultságot biztosító térségekben tevékenykedő termelők számára engedélyezett, ugyanakkor a jogosultságot az ilyen térségekben tevékenykedő termelők mindegyikének biztosítani kell.

(e) Olyan esetekben, amikor a kifizetések teljesítése termelési tényezőkhöz kapcsolódik, a kifizetéseket a kérdéses tényező küszöbértékénél magasabb rész degresszív árfolyamon történő kifizetésével kell teljesíteni.

(f) A fizetéseket az adott térségben tevékenykedő vállalkozás mezőgazdasági tevékenységével kapcsolatosan felmerülő rendkívüli költségekre vagy a jövedelemkiesés összegére kell korlátozni.

[1] E melléklet (3) bekezdése alkalmazásában a fejlődő országok biztonsági élelmiszer-tartalékolási kormányprogramjai, amelyek működése áttekinthető, és végrehajtása hivatalosan nyilvánosságra hozott objektív kritériumok vagy útmutatók alapján történik, e bekezdés rendelkezéseivel összhangban levő programoknak tekintendők, beleértve azokat a programokat is, amelyek keretében a biztonsági élelmiszertartalékok beszerzésében és felhasználásában hatóságilag befolyásolt árakat alkalmaznak, feltéve hogy a beszerzési ár és a külső referenciaár közötti különbözetet az AMS vonatkozásában figyelembe veszik.

[2] E melléklet (3) és (4) bekezdésében előírt rendelkezések alkalmazásában az élelmiszerek célszerűnek elfogadott árszinteken beállított támogatott árakon való rendszeres nyújtása a fejlődő országokban a városi és vidéki szegények élelmiszerigényének kielégítése céljából e bekezdés rendelkezéseivel összhangban levő intézkedésnek tekintendő.

--------------------------------------------------

Top