EUR-Lex Access to European Union law
This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 02021H2279-20211230
Commission Recommendation (EU) 2021/2279 of 15 December 2021 on the use of the Environmental Footprint methods to measure and communicate the life cycle environmental performance of products and organisations
Consolidated text: A Bizottság (EU) 2021/2279 ajánlása (2021. december 15.) a környezeti lábnyom meghatározására szolgáló módszereknek a termékek és a szervezetek életciklus-alapú környezeti teljesítményének mérésére és ismertetésére szolgáló alkalmazásáról
A Bizottság (EU) 2021/2279 ajánlása (2021. december 15.) a környezeti lábnyom meghatározására szolgáló módszereknek a termékek és a szervezetek életciklus-alapú környezeti teljesítményének mérésére és ismertetésére szolgáló alkalmazásáról
30/12/2021
02021H2279 — HU — 30.12.2021 — 000.001
Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű és nem vált ki joghatást. Az EU intézményei semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért. A jogi aktusoknak – ideértve azok bevezető hivatkozásait és preambulumbekezdéseit is – az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett és az EUR-Lex portálon megtalálható változatai tekintendők hitelesnek. Az említett hivatalos szövegváltozatok közvetlenül elérhetők az ebben a dokumentumban elhelyezett linkeken keresztül
A BIZOTTSÁG (EU) 2021/2279 AJÁNLÁSA (2021. december 15.) (HL L 471, 2021.12.30., 1. o) |
Helyesbítette:
A BIZOTTSÁG (EU) 2021/2279 AJÁNLÁSA
(2021. december 15.)
a környezeti lábnyom meghatározására szolgáló módszereknek a termékek és a szervezetek életciklus-alapú környezeti teljesítményének mérésére és ismertetésére szolgáló alkalmazásáról
1. CÉL ÉS HATÁLY
1.1. Ez az ajánlás mindenfajta termék – ideértve az árukat és a szolgáltatásokat – és szervezet életciklus-alapú környezeti teljesítményének mérésével és/vagy ismertetésével kapcsolatos programokban és politikákban ösztönözni kívánja a környezeti lábnyom meghatározására szolgáló módszerek alkalmazását.
1.2. Az ajánlás címzettjei a tagállamok, valamint azok a magán- és állami vállalkozások, amelyek termékük vagy szervezetük életciklus-alapú környezeti teljesítményét mérik vagy mérni szándékozzák, és/vagy a kapott adatokról tájékoztatják vagy tájékoztatni kívánják az Unióban érdekelt félként működő magán-, állami és civil társadalmi szereplőket.
1.3. Ez az ajánlás nem vonatkozik annak a kötelező uniós jogi aktusnak a végrehajtására, amely a termékek vagy szervezetek életciklus-alapú környezeti teljesítményének kiszámításához külön módszertant határoz meg. Erre az ajánlásra azonban az uniós jogszabályok vagy szakpolitikák a termékek vagy szervezetek életciklus-alapú környezeti teljesítményének kiszámítására szolgáló módszerként hivatkozhatnak.
2. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK
Ezen ajánlás alkalmazásában:
termék környezeti lábnyomának (a továbbiakban: PEF) meghatározására szolgáló módszer: egy termék teljes életciklusra vetített, potenciális környezeti hatásának mérésére és ismertetésére szolgáló általános módszer, az I. mellékletben meghatározottak szerint;
„szervezet környezeti lábnyomának (a továbbiakban: OEF) meghatározására szolgáló módszer”: egy szervezet teljes életciklusra vetített, potenciális környezeti hatásának mérésére és ismertetésére szolgáló általános módszer, a III. mellékletben meghatározottak szerint;
„termék környezeti lábnyoma”: a termék környezeti lábnyomának meghatározására szolgáló módszer szerint végrehajtott, a termék környezeti lábnyomára vonatkozó vizsgálat eredménye;
„szervezet környezeti lábnyoma”: a szervezet környezeti lábnyomának meghatározására szolgáló módszer szerint végrehajtott, a szervezet környezeti lábnyomára vonatkozó vizsgálat eredménye;
„a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok (a továbbiakban: PEFCR-ek)”: termékkategória-specifikus, életcikluson alapuló szabályok, amelyek a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó vizsgálatokra irányuló általános módszertani útmutatót egy adott termékkategória szintjére vonatkozó további pontosításokkal egészítik ki. Ha létezik a termék környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabály, azt kell használni az adott termékkategóriába tartozó termék környezeti lábnyomának kiszámításához;
„a szervezetek környezeti lábnyomára vonatkozó ágazati szabályok (a továbbiakban: OEFSR-ek)”: ágazatspecifikus, életcikluson alapuló szabályok, amelyek a szervezetek környezeti lábnyomára vonatkozó vizsgálatokra irányuló általános módszertani útmutatót egy adott ágazat szintjére vonatkozó további pontosításokkal egészítik ki. Ha létezik a szervezet környezeti lábnyomára vonatkozó ágazati szabály, azt kell használni az adott ágazatba tartozó szervezet környezeti lábnyomának kiszámításához;
„életciklus-alapú környezeti teljesítmény”: a potenciális környezeti hatások számszerűsített értéke, amely olyan mérésen alapul, amely az ellátási lánc szempontjából veszi figyelembe egy adott termék vagy szervezet összes releváns életciklusszakaszát;
„az életciklus-alapú környezeti teljesítmény ismertetése”: az életciklus-alapú környezeti teljesítménnyel összefüggő adatok közzététele, többek között az üzleti partnerek, a befektetők, a köztestületek vagy a fogyasztók felé;
„szervezet”: saját funkciókkal és igazgatással rendelkező társaság, vállalat, cég, vállalkozás, hatóság vagy intézmény vagy ezek része vagy kombinációja, függetlenül attól, hogy jogi személyiséggel rendelkezik-e, illetve a közjog vagy a magánjog alá tartozik-e;
„program”: magánvállalatoknak vagy azok szövetségének, köz-magán társulásoknak, kormányzati vagy nem kormányzati szervezeteknek a profitorientált vagy nonprofit kezdeményezése, amely előírja az életciklus-alapú környezeti teljesítmény mérését vagy ismertetését;
„iparszövetség”: szövetségi tagként magánvállalkozásokat, vagy helyi, regionális, nemzeti vagy nemzetközi szinten egy adott ágazatba tartozó magánvállalkozásokat tömörítő szervezet;
„pénzügyi közösség”: pénzügyi szolgáltatásokat (köztük pénzügyi tanácsadást) biztosító szereplők, beleértve a bankokat, a befektetőket és a biztosítótársaságokat is.
3. A PEF-MÓDSZER ÉS AZ OEF-MÓDSZER ALKALMAZÁSA A TAGÁLLAMI POLITIKÁKBAN
A tagállamok:
3.1. A termékek és a szervezetek életciklus-alapú környezeti teljesítményének mérésével vagy ismertetésével összefüggő, önkéntes alapú politikák kapcsán alkalmazzák a PEF-módszert vagy az OEF-módszert, valamint a kapcsolódó, termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályokat és szervezetek környezeti lábnyomára vonatkozó ágazati szabályokat, egyúttal pedig gondoskodnak arról, hogy ezek a politikák ne akadályozzák az áruk szabad mozgását az Unión belül.
3.2. Az életciklus-alapú környezeti teljesítménnyel összefüggésben a PEF-módszer vagy az OEF-módszer, illetve a kapcsolódó PEFCR-ek és OEFSR-ek alkalmazásán alapuló adatokat vagy kijelentéseket hitelesnek tekintik a termékek és a szervezetek életciklus-alapú környezeti teljesítményének mérésével vagy ismertetésével foglalkozó nemzeti programjaik szempontjából.
3.3. Lépéseket tesznek a környezeti lábnyomra vonatkozó szabályoknak megfelelő adatkészletekre meghatározott követelmények szerinti nemzeti adatbázisok létrehozása, gondozása és rendelkezésre bocsátása, valamint a meglévő nyilvános adatbázisok ilyen adatokkal való feltöltése érdekében, mely révén bővítik a kiváló minőségben rendelkezésre álló életciklusadatok körét. Biztosítják a különböző adatbázisok koherenciáját egymás között.
3.4. Hozzájárulnak a Bizottság erőfeszítéseihez az EF-követelményeknek megfelelő, jó minőségű adatkészletek rendelkezésre állása terén.
3.5. A kkv-k számára segítséget és eszközöket nyújtanak termékeik vagy szervezetük életciklus-alapú környezeti teljesítményének méréséhez, javításához és ismertetéséhez a PEF-módszer vagy az OEF-módszer, illetve a PEFCR-ek és az OEFSR-ek alapján. Ennek során a hatóságoknak kerülniük kell a meglévő eszközök megkettőzését, amennyiben azok megfelelnek a célnak.
3.6. Az állami szervezetek életciklus-alapú környezeti teljesítményének mérésével vagy ismertetésével kapcsolatban ösztönzik az OEF-módszer és a kapcsolódó OEFSR-ek alkalmazását.
3.7. Elősegítik és támogatják a PEF- és OEF-módszerek nemzetközi szintű alkalmazását, többek között többoldalú fórumokon, vagy az életciklus-alapú környezeti teljesítmény mérésére vagy ismertetésére irányuló programokhoz kapcsolódóan. Ennek során a hatóságoknak fontolóra kell venniük, hogy segítséget és eszközöket biztosítsanak az uniós partnerországok kkv-i számára az általuk előállított közbenső termékek vagy félkész termékek életciklus-alapú környezeti teljesítményének méréséhez és javításához.
4. A PEF-MÓDSZER ÉS AZ OEF-MÓDSZER VÁLLALATOK ÉS EGYÉB MAGÁNSZERVEZETEK ÁLTALI ALKALMAZÁSA
A termékek vagy a szervezetek életciklus-alapú környezeti teljesítményének mérését vagy ismertetését felvállaló vállalkozások és magánszervezetek:
4.1. Termékeik vagy szervezetük életciklus-alapú környezeti teljesítményének mérése vagy ismertetése során alkalmazzák a PEF-módszert és az OEF-módszert, valamint a kapcsolódó PEFCR-eket és OEFSR-eket.
4.2. Részt vállalnak a nyilvános adatbázisok gondozásából, és azokat kiváló minőségű életciklusadatokkal töltik fel a környezeti lábnyomra vonatkozó szabályoknak megfelelő adatkészletekre meghatározott követelményekkel összhangban. Hozzájárulnak a Bizottság erőfeszítéseihez az EF-követelményeknek megfelelő, jó minőségű adatkészletek rendelkezésre állása terén.
4.3. Az ellátási láncukba tartozó vállalatokat, különösen a kkv-kat adott esetben támogatják abban, hogy a PEF és az OEF, illetve a PEFCR-ek és az OEFSR-ek alapján nyújtott adatokkal rendelkezzenek és javítani tudják szervezetük és termékeik életciklus-alapú környezeti teljesítményét.
Az iparszövetségek:
4.4. Tagjaik körében népszerűsítik a PEF-módszer és az OEF-módszer, valamint a PEFCR-ek és az OEFSR-ek alkalmazását.
4.5. Részt vállalnak a nyilvános adatbázisok gondozásából, és azokat kiváló minőségű életciklusadatokkal töltik fel a környezeti lábnyomra vonatkozó előírásoknak megfelelő adatkészletekre meghatározott követelményekkel összhangban. Hozzájárulnak a Bizottság erőfeszítéseihez az EF-követelményeknek megfelelő, jó minőségű adatkészletek rendelkezésre állása terén.
4.6. Egyszerűsített számítási eszközökkel és szaktanácsokkal segítik kkv-tagjaikat termékeik vagy szervezetük életciklus-alapú környezeti teljesítményének kiszámításában a PEF-módszer vagy az OEF-módszer, valamint a kapcsolódó PEFCR-ek és OEFSR-ek alapján.
4.7. Elősegítik és támogatják a PEF- és OEF-módszerek nemzetközi szintű alkalmazását, többek között többoldalú fórumokon, vagy az életciklus-alapú környezeti teljesítmény mérésére vagy ismertetésére irányuló programokhoz kapcsolódóan.
5. A PEF- ÉS OEF-MÓDSZEREK, VALAMINT A KAPCSOLÓDÓ PEFCR-EK ÉS OEFSR-EK ALKALMAZÁSA AZ ÉLETCIKLUS-ALAPÚ KÖRNYEZETI TELJESÍTMÉNY MÉRÉSÉVEL VAGY ISMERTETÉSÉVEL KAPCSOLATOS PROGRAMOKBAN
5.1. Az életciklus-alapú környezeti teljesítmény mérésével vagy ismertetésével kapcsolatos programok során a termékek és szervezetek életciklus-alapú környezeti teljesítményének mérésére vagy ismertetésére szolgáló referenciamódszerként a PEF-módszert és az OEF-módszert, valamint a kapcsolódó PEFCR-eket/OEFSR-eket kell alkalmazni.
6. A PEF- ÉS OEF-MÓDSZEREK, VALAMINT A KAPCSOLÓDÓ PEFCR-EK ÉS OEFSR-EK ALKALMAZÁSA A PÉNZÜGYI KÖZÖSSÉGBEN
A pénzügyi közösség tagjai adott esetben:
6.1. Támogatják az életciklus-alapú környezeti teljesítménnyel összefüggésben a PEF-módszer vagy az OEF-módszer, valamint a kapcsolódó PEFCR-ek és OEFSR-ek alkalmazásával kiszámított értékek használatát az életciklus-alapú környezeti teljesítménnyel kapcsolatos pénzügyi kockázatok értékelése során.
6.2. Támogatják az OEF-vizsgálatok eredményeinek használatát a fenntarthatósági indexek környezeti komponensére vonatkozó teljesítményszintek felmérése során.
6.3. Elősegítik és támogatják a PEF- és OEF-módszerek nemzetközi szintű alkalmazását, többek között többoldalú fórumokon, vagy az életciklus-alapú környezeti teljesítmény mérésére vagy ismertetésére irányuló programokhoz kapcsolódóan.
7. HITELESÍTÉS
7.1. Ha a PEF- és OEF-vizsgálatokat harmadik felek tudomására hozzák, a vizsgálatokat hitelesíteni kell a PEF- és OEF-módszerek követelményeinek, valamint a PEFCR-ekben és az OEFSR-ekben szereplő bármely konkrét javallatnak megfelelően.
8. JELENTÉSTÉTEL AZ AJÁNLÁS VÉGREHAJTÁSÁRÓL
8.1. A Bizottság felkéri a tagállamokat, hogy az ezen ajánlás alapján hozott intézkedéseikről évente adjanak tájékoztatást. Az első ilyen jelentést ezen ajánlás elfogadásának napja után egy évvel kell benyújtani. A jelentésben az alábbi adatok szerepeljenek:
a PEF-módszer és az OEF-módszer, valamint a kapcsolódó PEFCR-ek és OEFSR-ek alkalmazásának módja a politikai kezdeményezés(ek)ben;
a kezdeményezés által érintett termékek és szervezetek száma;
az életciklus-alapú környezeti teljesítménnyel kapcsolatos ösztönzők;
az életciklusadatok minőségének javításával kapcsolatos kezdeményezések;
az életciklus-alapú környezeti teljesítmény adatainak közzétételéhez, valamint az életciklus-alapú környezeti teljesítmény javításához a kkv-knak nyújtott támogatás ismertetése;
a módszerek használatából adódó későbbi problémák vagy szűk keresztmetszetek.
9. A KORÁBBI AJÁNLÁS HATÁLYON KÍVÜL HELYEZÉSE
A 2013/179/EK bizottsági ajánlás hatályát veszti. A hatályon kívül helyezett ajánlásra való hivatkozásokat ezen ajánlásra való hivatkozásokként kell értelmezni.
I. MELLÉKLET
Termék környezeti lábnyomának meghatározására szolgáló módszer
Rövidítések |
|
Fogalommeghatározások |
|
Kapcsolat más módszerekkel és szabványokkal |
|
1. |
A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok (PEFCR-ek) |
1.1. |
Megközelítés és példák a lehetséges alkalmazásra |
2. |
Általános tudnivalók a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó vizsgálatokkal (PEF-vizsgálatokkal) kapcsolatban |
2.1. |
A módszer alkalmazása |
2.2. |
A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó vizsgálatok alapelvei |
2.3. |
A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó vizsgálat szakaszai |
3. |
A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó vizsgálat céljának (céljainak) és alkalmazási körének meghatározása |
3.1. |
Célmeghatározás |
3.2. |
Az alkalmazási kör meghatározása |
3.2.1 |
Funkcionális egység és referenciaáram |
3.2.2. |
Rendszerhatár |
3.2.3. |
A környezeti lábnyom hatáskategóriái |
3.2.4. |
A PEF-ben feltüntetendő kiegészítő információk |
3.2.5. |
Feltevések/korlátok |
4. |
Életciklusleltár |
4.1. |
Szűrés |
4.2. |
Életciklusszakaszok |
4.2.1. |
Nyersanyagbeszerzés és előzetes feldolgozás |
4.2.2. |
Gyártás |
4.2.3. |
Forgalmazás |
4.2.4. |
Felhasználás |
4.2.5. |
Az életciklus vége (beleértve a termék hasznosítását és újrafeldolgozását) |
4.3. |
Az életciklusleltár nómenklatúrája |
4.4. |
Modellezési követelmények |
4.4.1. |
Mezőgazdasági termelés |
4.4.2. |
Villamosenergia-felhasználás |
4.4.3. |
Szállítás és logisztika |
4.4.4. |
Beruházási javak– infrastruktúra és berendezések |
4.4.5. |
Tárolás az elosztóközpontban vagy a kiskereskedelemben |
4.4.6. |
Mintavételi eljárás |
4.4.7. |
A felhasználási szakaszhoz kapcsolódó modellezési előírások |
4.4.8. |
Újrafeldolgozott tartalom és életciklus végi modellezés |
4.4.9. |
A termék megnövekedett élettartama |
4.4.10 |
Üvegházhatású gázok kibocsátása és elnyelése |
4.4.11 |
Kompenzációk |
4.5 |
Többfunkciós folyamatok kezelése |
4.5.1 |
Hozzárendelés az állattenyésztésben |
4.6 |
Adatgyűjtési követelmények és minőségi követelmények |
4.6.1 |
Vállalatspecifikus adatok |
4.6.2 |
Másodlagos adatok |
4.6.3 |
Alkalmazandó adatkészletek |
4.6.4 |
Veszély alapú kizárás |
4.6.5 |
Adatminőségi követelmények |
5. |
Környezeti lábnyomra vonatkozó hatásvizsgálat |
5.1. |
Osztályozás és jellemzés |
5.1.1. |
Osztályozás |
5.1.2. |
Jellemzés |
5.2. |
Normalizálás és súlyozás |
5.2.1. |
A környezeti lábnyomra vonatkozó hatásvizsgálat eredményeinek normalizálása |
5.2.2. |
A környezeti lábnyomra vonatkozó hatásvizsgálat eredményeinek súlyozása |
6. |
A termék környezeti lábnyomára vonatkozó eredmények értelmezése |
6.1. |
Bevezetés |
6.2. |
A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó modell megalapozottságának értékelése |
6.3. |
A kritikus pontok azonosítása: a leginkább releváns hatáskategóriák, életciklusszakaszok, folyamatok és elemi áramok |
6.3.1. |
A leginkább releváns hatáskategóriák azonosítására szolgáló eljárás |
6.3.2. |
A leginkább releváns életciklusszakaszok azonosítására szolgáló eljárás |
6.3.3. |
A leginkább releváns folyamatok azonosítására szolgáló eljárás |
6.3.4. |
A leginkább releváns elemi áramok azonosítására szolgáló eljárás |
6.3.5. |
Negatív számok kezelése |
6.3.6. |
A követelmények összefoglalása |
6.3.7. |
Példa |
6.4. |
Következtetések és ajánlások |
7. |
A termékek környezeti lábnyomáról szóló jelentések |
7.1. |
Bevezetés |
7.1.1. |
Összefoglalás |
7.1.2. |
Az EF-nek megfelelő összesített adatkészlet |
7.1.3. |
Fő jelentés |
7.1.4. |
Validálási nyilatkozat |
7.1.5. |
Mellékletek |
7.1.6. |
Bizalmas jelentés |
8. |
A PEF-vizsgálatok, PEF-jelentések és a kommunikációs eszközök hitelesítése és validálása |
8.1. |
A hitelesítés hatókörének meghatározása |
8.2. |
Hitelesítési eljárás |
8.3. |
Hitelesítő(k) |
8.3.1. |
A hitelesítő(k)re vonatkozó minimumkövetelmények |
8.3.2. |
A vezető hitelesítő szerepe a hitelesítési munkacsoportban |
8.4. |
Hitelesítési és validálási követelmények |
8.4.1. |
A PEF-vizsgálat hitelesítésére és validálására vonatkozó minimumkövetelmények |
8.4.2. |
Hitelesítési és validálási módszerek |
8.4.3. |
Az adatok titkossága |
8.5. |
A hitelesítési/validálási folyamat eredményei |
8.5.1. |
A hitelesítési és validálási jelentés tartalma |
8.5.2. |
A validálási nyilatkozat tartalma |
8.5.3. |
A hitelesítési és validálási jelentés, valamint a validálási nyilatkozat érvényessége |
Hivatkozások |
|
Ábrák jegyzéke |
|
Táblázatok jegyzéke |
Rövidítések
ADEME |
Agence de l'Environnement et de la Maîtrise de l'Energie |
AF |
hozzárendelési tényező (allocation factor) |
AR |
hozzárendelési arány (allocation ratio) |
B2B |
üzleti |
B2C |
fogyasztói |
BoC |
összetevők jegyzéke (bill of components) |
BoM |
anyagjegyzék (bill of materials) |
BP |
bevált gyakorlat (best practice) |
BSI |
Brit Szabványügyi Intézet |
CF |
(characterisation factor) jellemzési tényező |
CFC |
klór-fluor-szénhidrogén |
CFF |
körforgásos lábnyom számítási képlete (Circular Footprint Formula) |
CPA |
a termékek tevékenység szerinti osztályozása |
DC |
elosztóközpont (distribution centre) |
DMI |
szárazanyag-felvétel (dry matter intake) |
DNM |
adatigénymátrix (Data Needs Matrix) |
DQR |
adatminőség-értékelés (Data Quality Rating) |
EB |
Európai Bizottság |
EF |
környezeti lábnyom (environmental footprint) |
EI |
környezeti hatás (environmental impact) |
EMAS |
környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer |
EMS |
környezetközpontú irányítási rendszer |
EoL |
életciklus vége (end of life) |
EPD |
környezetvédelmi terméknyilatkozat |
FU |
funkcionális egység (functional unit) |
GE |
bruttó energiabevitel (gross energy intake) |
ÜHG |
üvegházhatású gáz |
GR |
földrajzi reprezentativitás (geographical representativeness) |
GRI |
globális jelentéstételi kezdeményezés (Global Reporting Initiative) |
GWP |
globális felmelegedési potenciál (global warming potential) |
ILCD |
életciklusadatok nemzetközi referenciarendszere (International Reference Life Cycle Data System) |
ILCD-EL |
életciklus-adatok nemzetközi referenciarendszere – beviteli szint (International Reference Life Cycle Data System – Entry Level) |
IPCC |
Éghajlatváltozási Kormányközi Testület |
ISIC |
gazdasági tevékenységek nemzetközi ágazati osztályozási rendszere |
ISO |
Nemzetközi Szabványügyi Szervezet |
IUCN |
Világszövetség a természet és a természeti erőforrások megőrzéséért |
JRC |
Közös Kutatóközpont |
LCA |
életciklus-értékelés (life cycle assessment) |
LCDN |
életciklusadatokkal foglalkozó hálózat (Life Cycle Data Network) |
LCI |
életciklusleltár |
LCIA |
életciklus-hatásvizsgálat |
LCT |
életciklus-szemlélet (life cycle thinking) |
LT |
élettartam (lifetime) |
NACE |
az Európai Unión belül folyó gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozási rendszere (Nomenclature Générale des Activités Economiques dans les Communautés Européennes) |
NDA |
titoktartási megállapodás |
NGO |
nem kormányzati szervezet |
NMVOC |
nem metán illékony szerves vegyületek |
OEFSR |
a szervezetek környezeti lábnyomára vonatkozó ágazati szabályok (organization environmental footprint sectorial rules) |
P |
precizitás |
PAS |
nyilvánosan hozzáférhető előírások (publicly available specification) |
PCR |
termékkategória-szabályok (product category rules) |
PEF |
termék környezeti lábnyoma (product environmental footprint) |
PEFCR |
a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok (product environmental footprint category rules) |
PEF-RP |
a reprezentatív termék PEF-vizsgálata (PEF study of the representative product) |
RF |
referenciaáram (reference flow) |
RP |
reprezentatív termék (representative product) |
SB |
rendszerhatár (system boundary) |
SMRS |
fenntarthatóság-mérési és jelentéstételi rendszer (sustainability measurement & reporting system) |
SS |
alátámasztó vizsgálat (supporting study) |
TeR |
technológiai reprezentativitás (technological representativeness) |
TiR |
időbeli reprezentativitás (time representativeness) |
TS |
technikai titkárság (Technical Secretariat) |
UNEP |
az ENSZ Környezetvédelmi Programja |
UUID |
univerzálisan egyedi azonosító (Universally Unique Identifier) |
WBCSD |
Üzleti Világtanács a Fenntartható Fejlődésért |
WRI |
Világ Erőforrásai Intézet |
Szóhasználat: „kell”, „ajánlott”, „lehetséges” és ezekkel egyenértékű megfogalmazások
Ezen I. melléklet szóhasználata pontosan tükrözi, hogy követelményről, ajánlásról vagy a vállalatok által választható lehetőségről van-e szó.
A „kell”, „kötelező”, a felszólító mód, valamint az ezzel egyenértékű megfogalmazás a PEF-vizsgálat ezen módszernek megfelelő elvégzéséhez szükséges kötelezettséget jelöl.
Az „ajánlott”, „javasolt” és ezzel egyenértékű megfogalmazás nem kötelező jellegű előírásoknál használatos. Az „ajánlott”, „javasolt” és ezzel egyenértékű formában megfogalmazott előírásoktól való eltérést a vizsgálat végzőjének indokolnia kell és átláthatóvá kell tennie.
A „lehetséges”, „megengedett” és ezzel egyenértékű megfogalmazás szabadon választható lehetőséget jelöl.
Fogalommeghatározások
Tevékenységre vonatkozó adatok: életciklusleltárok (LCI) modellezése során a folyamatokhoz társuló információk. A folyamatláncok összesített LCI-eredményeit, amelyek az adott folyamat során végzett tevékenységeket tükrözik, egyenként meg kell szorozni a hozzájuk tartozó, tevékenységre vonatkozó adattal ( 1 ), majd ezekből együttesen származtatjuk az adott folyamathoz társuló környezeti lábnyomot.
A tevékenységre vonatkozó adatok közé tartozik például a felhasznált villamosenergia-mennyiség kilowattórában kifejezve, a felhasznált tüzelőanyag mennyisége, a folyamat kimenete (pl. hulladék), a berendezések üzemóráinak száma, a megtett távolság, az épület alapterülete stb.
A „nem elemi áram” szinonimája.
Savasodás: EF-hatáskategória, amely a savasodást okozó anyagok környezetbe kerüléséből eredő hatásokat foglalja magában. A nitrogén-oxidok, az ammónia és a kén-oxidok kibocsátása a gázok mineralizációja esetén hidrogénion (H+) képződéshez vezet. A protonok alacsony pufferkapacitású területeken történő kiszabadulása fokozza a talajok és a víz savasodását, ami erdőpusztuláshoz és a tavak elsavasodásához vezet.
Kiegészítő környezeti információk: a környezeti lábnyom hatáskategóriáin kívül a PEF-eredményekkel együtt kiszámított és közzétett környezeti információk.
Kiegészítő technikai információk: a PEF-eredményekkel együtt kiszámított és közzétett nem környezeti információk.
Összesített adatkészlet: termékrendszer teljes vagy részleges életciklusa, amely – az elemi áramok mellett (és esetleg nem releváns mennyiségű hulladékáram és radioaktív hulladék mellett) – csak a folyamat termékét (termékeit) tartalmazza referenciaáramként a bemenő/kimenő listán, más árukat és szolgáltatásokat azonban nem.
Az összesített adatkészleteket „életciklusleltár-eredmény” adatkészleteknek is nevezik. Az összesített adatkészlet összesítésére horizontálisan és/vagy vertikálisan is sor kerülhetett.
Hozzárendelés: a multifunkcionalitás problémájának megoldására szolgáló megközelítés. A hozzárendelés „egy folyamat vagy egy termékrendszer bemenő és kimenő áramainak a vizsgált termékrendszer és egy vagy több másik termékrendszer közötti megosztása”.
Alkalmazásspecifikus: annak a konkrét alkalmazásnak az általános vonatkozása, amelynek során az anyagot felhasználják. Például a palackokban lévő PET átlagos újrafeldolgozási aránya.
Leíró-jellemző: az átlagos körülmények statikus – a piac által közvetített hatásokat kizáró – megjelenítésére szolgáló folyamatalapú modellezés.
Átlagolt adat: közvetlen adatok termeléssel súlyozott átlagértéke.
Háttérfolyamatok: a termék életciklusának azon folyamatai, amelyek esetében az adatokhoz való közvetlen hozzáférés nem lehetséges. Például az életciklus felfelé irányuló folyamatainak többsége, és általában valamennyi lefelé irányuló folyamat a háttérfolyamatok részének minősül.
Referenciamutató: olyan szabvány vagy hivatkozási pont, amelyhez képest bármilyen összehasonlítás végezhető. A PEF összefüggésében a „referenciamutató” kifejezés az uniós piacon értékesített reprezentatív termék átlagos környezeti teljesítményére utal.
Anyagjegyzék: az anyagjegyzék vagy termékszerkezet (anyagjegyzék, BoM vagy kapcsolódó jegyzék) a PEF-vizsgálat tárgyát képező termék gyártásához szükséges nyersanyagok, részegységek, közbenső egységek, alkomponensek, alkotórészek, valamint azok mennyiségei jegyzéke. Egyes ágazatokban ez megegyezik az összetevők jegyzékével.
Üzleti (B2B): vállalatok, például a gyártó és a nagykereskedő vagy a nagykereskedő és a kiskereskedő közötti ügyletek.
Fogyasztói (B2C): a vállalatok és a fogyasztók, például a kiskereskedők és a fogyasztók közötti ügyletek.
Jellemzés: az egyes osztályozott bemenetek/kimenetek által a megfelelő EF-hatáskategóriájukhoz történő hozzájárulás nagyságrendjének kiszámítása, és e hozzájárulások összesítése az egyes kategóriákon belül.
Ehhez a leltárban szereplő adatokat lineárisan meg kell szorozni az egyes érintett anyagokhoz és EF-hatáskategóriákhoz tartozó jellemzési tényezőkkel. Például az „éghajlatváltozás” elnevezésű EF-hatáskategória esetében a referenciaanyag a szén-dioxid, a referenciaegység pedig a kilogramm szén-dioxid-egyenérték.
Jellemzési tényező: egy jellemzési modellből származó olyan tényező, amelynek alkalmazásával egy hozzárendelt életciklusleltár-eredményt az EF-hatáskategória mutatószámának közös egységévé alakítják.
Osztályozás: a be- és kilépő anyag és energia életciklusleltárban táblázatba foglalt értékeinek hozzárendelése EF-hatáskategóriákhoz aszerint, hogy az egyes anyagok potenciálisan milyen mértékben járulnak hozzá az egyes szóban forgó EF-hatáskategóriákhoz.
Éghajlatváltozás: Az üvegházhatásúgáz-kibocsátást eredményező összes bemenetet és kimenetet figyelembe vevő EF-hatáskategória. A következmények közé tartozik a megnövekedett globális átlaghőmérséklet és a hirtelen regionális éghajlati változások.
Mellékfunkció: azonos elemi folyamatból vagy termékrendszerből eredő két vagy több funkció egyike.
Az EF-vizsgálat megrendelője: szervezet (vagy szervezetek csoportja), például kereskedelmi társaság vagy nonprofit szervezet, amely a PEF-módszerrel és – adott esetben – a vonatkozó PEFCR-rel összhangban finanszírozza az EF-vizsgálatot.
Vállalatspecifikus adatok: egy vagy több létesítménytől származó, közvetlenül mért vagy gyűjtött adatok (telephely-specifikus adatok), amelyek reprezentatívak a vállalat tevékenységeire nézve (a „vállalat” szó a „szervezet” szinonimájaként értendő). Más néven „elsődleges adatok”. A reprezentativitás szintjének meghatározásához mintavételi eljárás alkalmazható.
Vállalatspecifikus adatkészlet: vállalatspecifikus adatokból összeállított (bontott vagy összesített) adatkészlet. A tevékenységre vonatkozó adatok többnyire vállalatspecifikusak, míg a mögöttes alfolyamatok a háttéradatbázisokból származó adatkészletek.
Összehasonlító állítás: egy terméknek egy azonos funkcióval rendelkező versengő termékkel szembeni magasabb értékére vagy egyenértékűségére vonatkozó, környezeti jellegű állítás (beleértve a termékkategória referenciamutatóját).
Összehasonlítás: két vagy több termék (grafikus vagy más jellegű) összehasonlítása a PEF-vizsgálat eredményei és az azokat alátámasztó PEFCR-ek alapján, az összehasonlító állítás kivételével.
Fogyasztó: a társadalom azon tagja, aki személyes célra árut, vagyontárgyat vagy szolgáltatást vásárol vagy használ.
Társtermék: azonos elemi folyamatból vagy termékrendszerből származó két vagy több termék egyike.
Az üzem elhagyásáig tartó életciklus (bölcsőtől a kapuig): a nyersanyag-kitermeléstől (bölcső) a gyártó „kapujáig” tartó részleges termékellátási lánc. Nem tartozik ide az ellátási lánc forgalmazási, tárolási és felhasználási szakasza, valamint az életciklus végéhez kapcsolódó szakasz.
A teljes életciklus (bölcsőtől a sírig): egy termék életciklusa, amelybe beletartozik a nyersanyag-kitermelési, a feldolgozási, a forgalmazási, a tárolási, a felhasználási és az ártalmatlanítási vagy újrafeldolgozási szakasz. Az életciklus valamennyi szakasza esetében figyelembe kell venni az összes releváns bemenetet és kimenetet.
Kritikai átvizsgálás: a PEFCR-ek és a PEF-módszer elvei és előírásai közötti következetesség biztosítására irányuló folyamat.
Adatminőség: az adatok azon tulajdonságai, amelyek az előírt követelmények teljesítésére való alkalmasságukhoz kapcsolódnak. Az adatok minősége számos szempontot foglal magában, például a technológiai, földrajzi és időbeli reprezentativitást, valamint a leltárban szereplő adatok teljességét és pontosságát.
Adatminőség-értékelés: egy adatkészlet minőségi követelményeinek szemikvantitatív értékelése technológiai reprezentativitás, földrajzi reprezentativitás, időbeli reprezentativitás és precizitás alapján. Adatminőségen a dokumentált adatkészlet minőségét kell érteni.
Késleltetett kibocsátás: az egyszeri kibocsátással szemben a hosszabb időn keresztül megvalósuló kibocsátásokat jelenti, például hosszú élettartam vagy a végső ártalmatlanítás szakaszai során.
Közvetlen elemi áramok (más néven elemi áramok): adott folyamattal összefüggésben közvetlenül fellépő valamennyi kimenő kibocsátás és bemenő erőforrás-felhasználás. Ilyenek például a kémiai folyamatból származó kibocsátások vagy a közvetlenül a helyszínen lévő kazánból származó diffúz kibocsátások.
Közvetlen földhasználat-változás: egy adott típusú földhasználatról egy másik típusra való átállás, amely egyetlen földterületen történik, és másik rendszerben nem okoz változást.
Közvetlenül hozzárendelhető: a meghatározott rendszerhatáron belül létrejövő valamely folyamat, tevékenység vagy hatás.
Bontás: az a folyamat, amely az összesített adatkészletet az elemi folyamathoz tartozó kisebb adatkészletekre bontja (horizontálisan vagy vertikálisan). A bontás segíthet az adatok konkrétabbá tételében. A bontási folyamat soha nem veszélyeztetheti az eredeti összesített adatkészlet minőségét és következetességét, illetve nem fenyegethet annak veszélyeztetésével.
Lefelé irányuló (downstream): a termékellátási lánc említett pontjánál később, annak alsóbb szakaszain történő.
Ökotoxicitás, édesvíz: EF-hatáskategória, amelybe egy adott ökoszisztémára gyakorolt, az egyes fajokat károsító, valamint az ökoszisztéma szerkezetét és funkcióját megváltoztató mérgező hatások tartoznak. Az ökotoxicitás az ökoszisztéma egészségére közvetlen hatást gyakorló anyagok kiengedése által okozott, számos különböző toxikológiai mechanizmus eredménye.
EF kommunikációs eszközök: minden olyan lehetséges mód, amely felhasználható az EF-vizsgálat eredményeinek megismertetésére az érdekelt felekkel (pl. címkék, környezetvédelmi terméknyilatkozatok, környezetbarát jellegre vonatkozó állítások, weboldalak, infografikák stb.).
EF-nek megfelelő adatkészlet: a környezeti lábnyomra vonatkozó szabályoknak megfelelően létrehozott adatkészlet, amelyet a JRC főigazgatósága rendszeresen frissít ( 2 ).
Villamos energia nyomon követése ( 3 ): a villamosenergia-termelési jellemzők villamosenergia-fogyasztáshoz való hozzárendelésének folyamata.
Elemi áramok: az életciklusleltárban az elemi áramok „a vizsgált rendszerbe belépő olyan anyagot vagy energiát” jelölnek, „amely az ember által végzett előzetes átalakítás nélkül a környezetből származik, illetve a vizsgált rendszerből kilépő olyan anyagot vagy energiát, amelyet az ember által végzett későbbi átalakítás nélkül engednek ki a környezetbe”.
Az elemi áramok közé tartoznak például azok a természetből származó erőforrások vagy levegőbe, vízbe és talajba irányuló kibocsátások, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az EF-hatáskategóriák jellemzési tényezőihez.
Környezeti tényező: a szervezet tevékenységeinek vagy termékeinek olyan eleme, amely hatással van, vagy hatással lehet a környezetre.
Környezeti lábnyomra vonatkozó (EF-) hatásvizsgálat: a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó elemzés szakasza, amelynek célja a termék teljes életciklusának ideje alatt egy termékrendszerre gyakorolt lehetséges környezeti hatások nagyságrendjének és jelentőségének megértése és értékelése. A hatásvizsgálat módszerei hatásjellemzési tényezőket biztosítanak az elemi áramok tekintetében, hogy a hatást összesítve azt korlátozott számú középponti és/vagy kármutatószámban fejezzék ki.
Környezeti lábnyomra vonatkozó (EF-) hatásvizsgálati módszer: az életciklusleltár adatainak a valamely érintett környezeti hatáshoz való hozzájárulás mértékeként történő mennyiségi kifejezésére szolgáló eljárás.
Környezeti lábnyom hatáskategóriája (EF-hatáskategória): az erőforrás-felhasználás vagy a környezeti hatás osztálya, amelyre az életciklusleltár adatai vonatkoznak.
Környezeti lábnyom hatáskategóriájának (EF-hatáskategória) mutatószáma: egy EF-hatáskategória számszerűsíthető megjelenítése.
Környezeti hatás: a környezet bármilyen – akár kedvező, akár kedvezőtlen – változása, amely részben vagy egészben a szervezet tevékenységéből, termékeiből vagy szolgáltatásaiból ered.
Környezeti mechanizmus: egy adott EF-hatáskategóriához tartozó fizikai, kémiai és biológiai folyamatok rendszere, amely az életciklusleltár eredményeit az EF-kategóriák mutatószámaihoz kapcsolja.
Eutrofizáció: EF-hatáskategória, amely azokra a szennyvizek kivezetéséből és trágyázott termőterületről származó tápanyagokra (főként nitrogén és foszfor) vonatkozik, amelyek felgyorsítják az algák és más vízi növényzet növekedését.
A szerves anyag lebomlása oxigénigényes, ami oxigénhiányhoz, és egyes esetekben halpusztuláshoz vezet. Az eutrofizáció a kibocsátott anyagok mennyiségét az elpusztult biomassza lebomlásához szükséges oxigén mennyiségében kifejezett közös mérőszámként jeleníti meg.
Az eutrofizáció okozta hatások értékeléséhez három EF-hatáskategóriát alkalmazunk: eutrofizáció, szárazföldi; eutrofizáció, édesvízi; eutrofizáció, tengeri.
Külső közzététel: közzététel bármely érdekelt fél számára, amely nem a vizsgálat megrendelője vagy azzal foglalkozó szakember.
Extrapolált adatok: egy adott folyamatból származó adatok, amelyeket – feltételezve, hogy megfelelően reprezentatívak – egy olyan hasonló folyamat leírásához használnak, amelyhez nem állnak rendelkezésre adatok.
Áramlási diagram: az értékelés tárgyát képező termék életciklusának egy vagy több feldolgozási szakaszában létrejövő áramok sematikus ábrázolása.
Fő elemi áramok: közvetlen elemi áramok (kibocsátások és erőforrások), amelyek esetében az elsődleges adatokhoz (vagy vállalatspecifikus információkhoz) való hozzáférés lehetséges.
Főfolyamatok: a termék életciklusának azon folyamatai, amelyek esetében az adatokhoz való közvetlen hozzáférés lehetséges. A főfolyamatokhoz tartoznak például a gyártó telephelye és a gyártó vagy alvállalkozói által irányított más folyamatok (például áruszállítás, központi irodai szolgáltatások stb.).
Funkcionális egység: az értékelés alatt álló termék által biztosított funkció(k) és/vagy szolgáltatás(ok) minőségi és mennyiségi vonatkozásai. A funkcionális egység meghatározása választ ad a „mi?”, „mennyi?”, „mennyire jól?” és „mennyi ideig?” kérdésekre.
Az üzemen belüli életciklus (kaputól kapuig): részleges szervezeti ellátási lánc, amely csak azokat a folyamatokat tartalmazza, amelyeket adott szervezeten vagy telephelyen belül végeztek el a termékkel kapcsolatban.
Az üzem elhagyása utáni életciklus (kaputól a sírig): részleges szervezeti ellátási lánc, amely csak a forgalmazási, a tárolási, a felhasználási, valamint az ártalmatlanítási vagy újrafeldolgozási szakaszokat foglalja magában.
Globális felmelegedési potenciál: meghatározott időszak során felhalmozódott adott anyag egységnyi tömegének sugárzási kényszerét kifejező mérőszám. Egy referenciaanyag (például szén-dioxid-egyenérték egységek) és egy meghatározott időtartam (például 20 GWP, 100 GWP és 500 GWP – 20, 100, illetve 500 évre) értékében kerül kifejezésre.
A sugárzási kényszerre (az anyag kibocsátása által okozott energiaáram) vonatkozó információk, valamint az arra vonatkozó információk összekapcsolásával, hogy az mennyi ideig marad a légkörben, a globális felmelegedési potenciál a globális átlagos felszíni hőmérséklet változásainak és ezek nyomán a különböző éghajlati paraméterek, valamint azok hatásai változásainak, például a viharok gyakoriságának és intenzitásának, az esőzési intenzitásnak, az árvizek gyakoriságának stb. befolyásolására való képességet jelöli.
Horizontális átlagolás: az elemi folyamathoz tartozó több adatkészlet vagy összesített folyamathoz tartozó adatkészletek összesítésének a művelete, melynek során mindegyik adatkészlet azonos referenciaáramot biztosít a folyamathoz tartozó új adatkészlet létrehozása érdekében.
Humán toxicitás – rákkeltő: EF-hatáskategória, amelybe a levegő belélegzése, étel/víz fogyasztása vagy a bőrön keresztül való felszívódás útján felvett mérgező anyagok által az emberi egészségre gyakorolt, rákos megbetegedésekhez kapcsolódó káros hatások tartoznak.
Humán toxicitás – nem rákkeltő: EF-hatáskategória, amelybe a levegő belélegzése, étel/víz fogyasztása vagy a bőrön keresztül való felszívódás útján felvett mérgező anyagok által az emberi egészségre gyakorolt káros hatások tartoznak, feltéve, hogy ezek nem szállópor/belélegzett szervetlen anyagok vagy ionizáló sugárzás által okozott, nem rákkeltő hatások.
Független külső szakértő: hozzáértő személy, akit az EF-vizsgálat megrendelője vagy az EF-módszer alkalmazója nem foglalkoztat sem teljes, sem részmunkaidős munkakörben, és aki nem vesz részt az EF-vizsgálat alkalmazási körének meghatározásában vagy az EF-vizsgálat elvégzésében.
Közvetett földhasználat-változás: amikor egy adott földhasználat iránti igény változásokat okoz a rendszer határain kívül, azaz más típusú földhasználatban. Ezek a közvetett hatások főként a föld iránti igény gazdasági modellezése vagy a tevékenységek világszinten történő áthelyezésének modellezése segítségével mutathatók ki.
Bemenő áramok: egy elemi folyamatba belépő termék-, anyag- vagy energiaáram. A termékek és anyagok többek között nyersanyagok, közbenső termékek és társtermékek.
Közbenső termék: adott elemi folyamatból származó kimenet, amely ugyanakkor a rendszeren belül további átalakítást igénylő, más elemi folyamatok bemenetét képezi. A közbenső termék olyan termék, amely további feldolgozást igényel, mielőtt értékesíthetővé válik a végső fogyasztó számára.
Ionizáló sugárzás, emberi egészség: EF-hatáskategória, amelybe a radioaktív kibocsátások által az emberi egészségre gyakorolt káros hatások tartoznak.
Földhasználat: EF-hatáskategória, amely a földterület különböző tevékenységek, úgymint mezőgazdaság, útépítés, lakásépítés, bányászat stb. általi használatára (elfoglalására) és átalakítására vonatkozik.
A területfoglalás esetében figyelembe veszik a földhasználat hatásait, az érintett terület nagyságát és a használat időtartamát (a talaj minőségében bekövetkező változások területtel és időtartammal szorzott értéke). A föld átalakítása esetében a föld tulajdonságaiban bekövetkezett változás mértékét és az érintett terület nagyságát mérlegelik (a talaj minőségében bekövetkező változások területtel szorzott értéke).
Vezető hitelesítő: a hitelesítési munkacsoportban részt vevő személy, aki a csoport többi hitelesítőjéhez képest további felelősségi körökkel rendelkezik.
Életciklus: egy termékrendszer egymást követő és egymással kapcsolatban álló szakaszai a nyersanyagbeszerzéstől vagy a természeti erőforrásokból történő előállítástól a végső ártalmatlanításig.
Életciklus-szemlélet: a termékhez kapcsolódó erőforrásáramokat és környezeti beavatkozásokat az ellátási lánc szempontjából veszi figyelembe, ideértve valamennyi szakaszt a nyersanyagbeszerzéstől a feldolgozáson, a forgalmazáson és a felhasználáson át az életciklus végéhez kapcsolódó folyamatokig, valamint valamennyi vonatkozó környezeti hatást (ahelyett, hogy egyetlen adott kérdésre összpontosítana).
Életciklus-értékelés: adott termékrendszer életciklusához kapcsolódó bemenetek és kimenetek, valamint a lehetséges környezeti hatások összeállítása és kiértékelése.
Életciklus-hatásvizsgálat (LCIA): az életciklus-értékelés szakasza, amelynek célja a teljes életciklus során valamely rendszerre gyakorolt lehetséges környezeti hatások nagyságrendjének és jelentőségének megértése és vizsgálata.
Az életciklus-hatásvizsgálat alkalmazott módszerei hatásjellemzési tényezőket biztosítanak az elemi áramok tekintetében, hogy a hatást korlátozott számú középponti és/vagy kármutatószámban összesítsék.
Életciklusleltár (LCI): az elemi, hulladék- és termékáramok cseréinek együttes halmaza adott LCI-adatkészleten belül.
Életciklusleltár-adatkészlet (LCI-adatkészlet): meghatározott termék vagy egyéb referenciaegység (pl. telephely, folyamat) életciklusadatait tartalmazó dokumentum vagy fájl, amely a leíró metaadatokon túlmenően magában foglalja az életciklusleltár kvantitatív adatait. Az LCI adatkészlet lehet egy elemi folyamathoz tartozó adatkészlet, részben összesített vagy összesített adatkészlet.
Rakteljesítmény: egy jármű egy útra vonatkozó tényleges terhelésének aránya a teljes terheléshez vagy kapacitáshoz (például tömeg vagy térfogat) képest.
Anyagspecifikus: valamely anyag általános jellemzője. Például a polietilén-tereftalát (PET) újrafeldolgozási aránya.
Multifunkcionalitás: Amennyiben egy folyamat vagy létesítmény egynél több funkciót tölt be, azaz számos árut és/vagy szolgáltatást („társtermékeket”) hoz létre, az „többfunkciós”. Ezekben az esetekben a folyamathoz kapcsolódó valamennyi bemenetet és kibocsátást meg kell osztani a vizsgált termék és a többi társtermék között, egyértelműen meghatározott eljárások szerint.
Nem elemi (vagy összetett) áramok: az életciklusleltárban a nem elemi áramok közé tartozik egy rendszerben minden bemenet (például villamos energia, anyagok, szállítási folyamatok) és kimenet (például hulladék, melléktermékek), amelyek elemi áramokká történő alakításához további modellezési lépések szükségesek.
A „tevékenységre vonatkozó adatok” szinonimája.
Normalizálás: a jellemzést követő lépés a normalizálás, melynek során az életciklus-hatásvizsgálat eredményeit elosztják olyan normalizálási tényezőkkel, amelyek egy adott referenciaegységhez (például egy ország teljes területe vagy az átlagpolgár) tartozó leltár egészét képviselik.
Az életciklus-hatásvizsgálat normalizált eredményei a vizsgált rendszer hatásainak relatív részesedését fejezik ki, referenciaegységenként megadva azoknak az egyes hatáskategóriákhoz való összes hozzájárulását.
Az életciklus-hatásvizsgálat különböző hatástémakörökre vonatkozó normalizált eredményeit egymás mellett feltüntetve láthatóvá válik, hogy a vizsgált rendszer mely hatáskategóriákra van leginkább és legkevésbé hatással.
Az életciklus-hatásvizsgálat normalizált eredményei csak a vizsgált rendszernek a teljes hatáspotenciálhoz történő hozzájárulását tükrözik, az egyes kategóriákra vonatkozó teljes hatás súlyosságát/relevanciáját nem. A normalizált eredmények dimenzió nélküliek, de nem összeadhatók.
A szervezeti környezeti lábnyomra vonatkozó ágazati szabályok (OEFSR-ek): ágazatspecifikus, életcikluson alapuló szabályok, amelyek az OEF-vizsgálatokra irányuló általános módszertani útmutatót további pontosításokkal egészítik ki egy adott ágazat szintjén.
Az OEFSR-ek segíthetnek abban, hogy az OEF-vizsgálat középpontjába a legjelentősebb szempontok és paraméterek kerüljenek, így a költségek csökkentésével hozzájárulhatnak az eredmények relevanciájának, megismételhetőségének és következetességének javításához az OEF-módszer átfogó követelményein alapuló vizsgálathoz képest. Csak az Európai Bizottság által vagy azzal együttműködve kidolgozott, illetve az Európai Bizottság által elfogadott vagy uniós jogi aktusként elfogadott OEFSR-ek tekinthetők e módszerrel összhangban állónak.
Kimeneti áramok: egy elemi folyamatból kilépő termék-, anyag- vagy energiaáram. A termékek és anyagok többek között nyersanyagok, közbenső termékek, társtermékek és kibocsátások. A kimeneti áramokat úgy kell tekinteni, hogy az elemi áramokra is kiterjednek.
Ózonlebontás: EF-hatáskategória, amely a sztratoszferikus ózonnak az ózonkárosító anyagok, például a hosszú élettartamú klór- és brómtartalmú gázok (pl. klór-fluor-szénhidrogének – CFC-k, hidroklór-fluor-szénhidrogének – HCFC-k, halonok) kibocsátásából eredő bomlását tükrözi.
Részben lebontott adatkészlet: LCI-vel rendelkező adatkészlet, amely elemi áramokat és tevékenységre vonatkozó adatokat tartalmaz, és amely teljes, összesített LCI-adatkészletet eredményez az azt alátámasztó kiegészítő adatkészletekkel együtt.
1. szinten részben lebontott adatkészlet: az 1. szinten részben lebontott adatkészlet az ellátási láncon eggyel lejjebb lévő szinthez tartozó elemi áramokat és tevékenységre vonatkozó adatokat tartalmazza, miközben az összes kiegészítő alátámasztó adatkészlet összesített formában van.
1. ábra
Példa 1. szinten részben lebontott adatkészletre
Szállópor: EF-hatáskategória, amelybe a szállópor és előanyagainak (nitrogén-oxidok, kén-oxidok, ammónia) kibocsátása által az emberi egészségre gyakorolt káros hatások tartoznak.
A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályokat alátámasztó vizsgálat: PEF-vizsgálat a PEFCR tervezete alapján. Ezt a PEFCR tervezetében hozott döntések megerősítésére használják a végleges PEFCR közzététele előtt.
PEF-profil: A PEF-vizsgálat számszerűsített eredményei. Tartalmazza a különböző hatáskategóriákhoz kapcsolódó hatások számszerűsítését, valamint azokat a kiegészítő környezeti információkat, amelyek bejelentését szükségesnek találják.
PEF-jelentés: a PEF-vizsgálat eredményeit összefoglaló dokumentum.
A reprezentatív termék PEF-vizsgálata (PEF-RP): a reprezentatív termék(ek)en végzett PEF-vizsgálat, amelynek célja a leginkább releváns életciklusszakaszok, folyamatok, elemi áramok, hatáskategóriák, valamint a PEFCR hatálya alá tartozó termékkategória/-alkategóriák referenciamutatójának meghatározásához szükséges más lényeges követelmények azonosítása.
PEF-vizsgálat: a PEF-eredmények kiszámításához szükséges valamennyi intézkedés azonosítására használt kifejezés. Magában foglalja a modellezést, az adatgyűjtést és az eredmények elemzését. A PEF-vizsgálatok eredményei a PEF-jelentések alapjául szolgálnak.
Fotokémiai ózonképződés: EF-hatáskategória, amely a troposzféra talajszintjén az illékony szerves vegyületek (VOC) és a szén-monoxid (CO) nitrogén-oxidok (NOx) és napfény jelenlétében történő fotokémiai oxidációja által előidézett ózonképződés mértékét jelöli.
A talajszinti troposzferikus ózon magas koncentrációja szerves anyagokkal reakcióba lépve károsítja a növényzetet, az ember légútjait és az ember által készített anyagokat.
Sokaság: statisztikai vizsgálat tárgyát képező – nem feltétlenül élő – egyedek véges vagy végtelen összessége.
Elsődleges adatok: a PEF-módszer alkalmazójának vagy a PEFCR alkalmazójának az ellátási láncán belüli konkrét folyamatokból származó adatok.
Ezek az adatok lehetnek tevékenységre vonatkozó adatok vagy fő elemi áramok (életciklusleltár). Az elsődleges adatok telephely-specifikusak, vállalatspecifikusak (ha több telephely tartozik ugyanahhoz a termékhez) vagy ellátásilánc-specifikusak.
Elsődleges adatok mérőórák leolvasása, beszerzési nyilvántartások, közüzemi számlák, mérnöki modellek, közvetlen ellenőrzés, anyag- vagy termékmérlegek, sztöchiometria, illetve a PEF-módszer alkalmazója vagy a PEFCR értékláncán lévő konkrét folyamatokból származó adatok megszerzésére szolgáló egyéb módszerek révén nyerhetők.
E módszer alkalmazásában az „elsődleges adatok” kifejezés a „vállalatspecifikus adatok” vagy az „ellátásilánc-specifikus adatok” szinonimájának tekintendő.
Termék: bármely áru vagy szolgáltatás.
Termékkategória: egyenértékű funkciók betöltésére alkalmas termékek (vagy szolgáltatások) csoportja.
Termékkategória-szabályok (PCR-ek): egy vagy több termékkategóriához tartozó III. típusú környezetvédelmi nyilatkozatok kidolgozásakor alkalmazandó egyedi szabályok, követelmények és iránymutatások csoportja.
A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok (PEFCR-ek): termékkategória-specifikus, életcikluson alapuló szabályok, amelyek a PEF-vizsgálatokra irányuló általános módszertani útmutatót egy adott termékkategóriára vonatkozó további pontosításokkal egészítik ki.
A PEFCR-ek segíthetnek abban, hogy a PEF-vizsgálat középpontjába a legjelentősebb szempontok és paraméterek kerüljenek, így a költségek csökkentésével hozzájárulhatnak az eredmények relevanciájának, megismételhetőségének és következetességének javításához a PEF-módszer átfogó követelményein alapuló vizsgálathoz képest.
Csak az Európai Bizottság által vagy azzal együttműködve kidolgozott, illetve a Bizottság által elfogadott vagy uniós jogi aktusként elfogadott PEFCR-ek tekinthetők e módszerrel összhangban állónak.
Termékáram: egy másik termékrendszerből belépő vagy oda kilépő termékek.
Termékrendszer: az elemi és termékáramokat magukban foglaló elemi folyamatok összessége, amely egy vagy több meghatározott funkciót tölt be, és modellezi a termék életciklusát.
Nyersanyag: egy termék előállításához használt alapanyag vagy másodlagos anyag.
Referenciaáram: egy adott termékrendszer folyamataiból származó kimenetek mértéke, amely a funkcionális egység által kifejezett funkció betöltéséhez szükséges.
Felújítás: az összetevők funkcionális és/vagy kielégítő állapotba való helyreállításának folyamata az eredeti (ugyanazon funkciót biztosító) specifikációhoz képest, olyan módszerek alkalmazásával, mint felületjavítás, újrafestés stb. Esetleg sor került a felújított termékek tesztelésére és megfelelő működésének ellenőrzésére.
Kiengedés: az anyagok levegőbe, valamint vízbe és talajba történő kibocsátása.
Reprezentatív termék (modell): ez lehet valódi vagy virtuális (nem létező) termék. A virtuális terméket az adott termékkategóriába vagy alkategóriába tartozó valamennyi létező technológia/anyag átlagos európai piaci értékesítéssel súlyozott jellemzői alapján kell kiszámítani.
Indokolt esetben más súlyozás is alkalmazható – például tömegen (anyagtonna) alapuló súlyozott átlag vagy termékegységeken (darab) alapuló súlyozott átlag.
Reprezentatív minta: egy vagy több változó tekintetében reprezentatív minta az a minta, amelyben ezeknek a változóknak az eloszlása pontosan ugyanolyan (vagy hasonló), mint abban a sokaságban, amelynek a minta egy részhalmazát képezi.
Erőforrás-felhasználás, fosszilis: EF-hatáskategória, amelybe a nem megújuló fosszilis természeti erőforrások (pl. földgáz, szén, kőolaj) felhasználása tartozik.
Erőforrás-felhasználás, ásványi anyagok és fémek: EF-hatáskategória, amelybe a nem megújuló abiotikus természeti erőforrások (ásványi anyagok és fémek) felhasználása tartozik.
Felülvizsgálat: annak biztosítására irányuló eljárás, hogy a PEFCR kidolgozásának vagy felülvizsgálatának folyamata a PEF-módszerben és a II. melléklet A. részében előírt követelményekkel összhangban történjen.
Felülvizsgálati jelentés: a felülvizsgálati folyamat dokumentálása, amely tartalmazza a felülvizsgálati nyilatkozatot, a felülvizsgálati folyamatra vonatkozó valamennyi lényeges információt, a bíráló(k) részletes észrevételeit és a kapcsolódó válaszokat, valamint az eredményt. A dokumentumon szerepelnie kell a bíráló (vagy a vezető bíráló, ha felülvizsgálati testület bevonására kerül sor) elektronikus vagy saját kezű aláírásának.
Felülvizsgálati testület: szakértők (bírálók) csoportja, amely felülvizsgálja a PEFCR-t.
Bíráló: független külső szakértő, aki elvégzi a PEFCR felülvizsgálatát, és adott esetben részt vesz egy felülvizsgálati testületben.
Minta: egy nagyobb sokaság jellemzőit tartalmazó részhalmaz. A statisztikai vizsgálatok során mintákat használnak, ha a sokaság mérete túl nagy ahhoz, hogy a vizsgálat minden lehetséges tagra vagy megfigyelésre kiterjedjen. A mintának reprezentálnia kell a teljes sokaságot, és nem tükrözhet elfogultságot valamely adott jellemző irányában.
Másodlagos adatok: nem a PEF-vizsgálatot végző vállalat ellátási láncán zajló konkrét folyamatból származó adatok.
Olyan adatokra vonatkozik, amelyeket a vállalat nem közvetlenül gyűjt, mér vagy becsül meg, hanem valamely harmadik fél életciklusleltár-adatbázisából vagy más forrásokból szerez.
A másodlagos adatok közé tartoznak az ágazatra jellemző átlagolt adatok (pl. közzétett termelési adatokból, kormányzati statisztikákból és ágazati szövetségektől, szakirodalmi tanulmányokból, műszaki szakértői tanulmányokból és szabadalmakból származó adatok), valamint pénzügyi adatokon is alapulhatnak, és tartalmazhatnak közelítő adatokat, továbbá egyéb generikus adatokat.
Elsődleges adatok horizontális összesítését követően azok másodlagos adatoknak tekintendők.
Érzékenységelemzés: a módszerekkel és az adatokkal kapcsolatos választások által a PEF-vizsgálat eredményeire gyakorolt hatások becslésére szolgáló szisztematikus eljárások.
Telephely-specifikus adatok: egy létesítményből (a termelés helyszínéről) származó, közvetlenül mért vagy gyűjtött adatok.
Más néven „elsődleges adatok”.
Egyetlen összesített pontszám: az összes környezeti hatáskategória súlyozott EF-eredményeinek összege.
Közvetlen adatok: egy adott létesítmény vagy létesítménycsoport tevékenységeit leíró, közvetlenül mért vagy gyűjtött adatok.
Más néven „elsődleges adatok”.
Albontás: a többfunkciós folyamatok vagy létesítmények bontása az egyes folyamatok vagy létesítmények kimeneteihez közvetlenül kapcsolódó bemenő áramok elkülönítése céljából. Az egyes folyamatok esetében megvizsgálják, hogy a folyamat bontható-e. Amennyiben lehetséges az albontás, csak az érintett termékekhez/szolgáltatásokhoz közvetlenül hozzárendelhető elemi folyamatokra vonatkozó leltáradatokat ajánlott összegyűjteni.
Részsokaság: statisztikai vizsgálat tárgyát képező – nem feltétlenül élő – egyedek véges vagy végtelen összessége, amely a teljes sokaság homogén részhalmazát képezi.
A „réteg” szinonimája.
Alfolyamatok: az 1. szintű folyamatok tevékenységeinek leírására használt folyamatok (= építőelemek). Az alfolyamatok (részben) összesített formában is bemutathatók (lásd: 1. ábra).
Részminta: egy részsokaságból vett minta.
Ellátási lánc: a PEF-módszer alkalmazójának a működéséhez kapcsolódó valamennyi felfelé és lefelé irányuló (upstream és downstream) tevékenység, beleértve az értékesített termékek fogyasztók általi felhasználását és az értékesített termékek fogyasztói felhasználás utáni, életciklus végi kezelését.
Ellátásilánc-specifikus: a vállalat egyedi ellátási láncának egy konkrét vonatkozására utal. Például egy adott vállalat által előállított alumínium újrafeldolgozott tartalma.
Rendszerhatár: a vizsgálatban figyelembe vett, illetve abból kizárt szempontok meghatározása. Például a „bölcsőtől a koporsóig” típusú EF-elemzés esetében a rendszerhatár magában foglal minden tevékenységet a nyersanyag-kitermeléstől a feldolgozási, forgalmazási, tárolási és felhasználási szakaszokon át az ártalmatlanítási vagy újrafeldolgozási szakaszig.
Rendszerhatárábra: a PEF-vizsgálathoz meghatározott rendszerhatár grafikus ábrázolása.
Időszakos széntárolás: ha egy termék csökkenti a légkörben található ÜHG-k koncentrációját, vagy negatív kibocsátást eredményez azáltal, hogy kivonja és bizonyos ideig tárolja a szenet.
III. típusú környezetvédelmi nyilatkozat: előre meghatározott paraméterek felhasználásával számszerűsített környezeti adatokat, és adott esetben kiegészítő környezeti információkat biztosító környezetvédelmi nyilatkozat.
Bizonytalanságelemzés: a PEF-vizsgálat eredményeit érintő, az adatok változatosságából és a választáshoz kapcsolódó bizonytalanságból eredő bizonytalanság értékelésére szolgáló eljárás.
Elemi folyamat: az életciklusleltárban figyelembe vett legkisebb egység, amelynek tekintetében a bemeneti és kimeneti adatokat számszerűsítik.
Elemi folyamat, feketedoboz: folyamatlánc vagy üzemi szintű elemi folyamat. Ez magában foglalja a horizontálisan átlagolt elemi folyamatokat a különböző telephelyeken. Ide tartoznak azok a multifunkcionális elemi folyamatok is, amelyek során a különböző társtermékek a feketedobozon belül különböző feldolgozási lépéseken mennek keresztül, ami hozzárendelési problémákat okoz ezen adatkészlet tekintetében ( 4 ).
Elemi folyamat, egyetlen művelet: elemi művelet típusú elemi folyamat, amely nem osztható tovább. Magában foglalja az elemi műveleti típus többfunkciós folyamatait ( 5 ).
Felfelé irányuló (upstream): a beszerzett termékek/szolgáltatások ellátási láncában a rendszerhatáron való belépést megelőzően történő.
A PEFCR alkalmazója: a PEFCR alapján PEF-vizsgálatot végző érdekelt fél.
A PEF-módszer alkalmazója: a PEF-módszeren alapuló PEF-vizsgálatot végző érdekelt fél.
A PEF-eredmények alkalmazója: a PEF-eredményeket bármely belső vagy külső célra felhasználó érdekelt fél.
Validálás: annak megerősítése a környezeti lábnyomot ellenőrző hitelesítő által, hogy a PEF-vizsgálatban, a PEF-jelentésben és a kommunikációs eszközökben szereplő információk és adatok megbízhatók, hitelesek és helyesek.
Validálási nyilatkozat: bizonyító erejű dokumentum, amely összegezi a hitelesítők vagy a hitelesítési munkacsoport által az EF-vizsgálattal kapcsolatban levont következtetéseket. Ez a dokumentum kötelező, és tartalmaznia kell a hitelesítő vagy – hitelesítő testület bevonása esetén – a vezető hitelesítő elektronikus vagy saját kezű aláírását.
Hitelesítés: a környezeti lábnyomot ellenőrző hitelesítő által végzett megfelelőségértékelési eljárás annak igazolására, hogy a PEF-vizsgálat elvégzésére az I. mellékletnek megfelelően került sor.
Hitelesítési jelentés: a hitelesítési folyamat és a megállapítások dokumentálása, beleértve a hitelesítő(k) részletes észrevételeit, valamint a kapcsolódó válaszokat. Ez a dokumentum kötelező, de lehet bizalmas. A dokumentumnak tartalmaznia kell a hitelesítő vagy – hitelesítő testület bevonása esetén – a vezető hitelesítő elektronikus vagy saját kezű aláírását.
Hitelesítési munkacsoport: az EF-vizsgálatot, az EF-jelentést és az EF kommunikációs eszközöket ellenőrző hitelesítők csoportja.
Hitelesítő: független külső szakértő, aki az EF-vizsgálat hitelesítését végzi, és adott esetben részt vesz egy hitelesítési munkacsoportban.
Vertikális összesítés: technikai vagy mérnöki alapú összesítés, amely egyetlen létesítményen vagy folyamatláncon belül közvetlenül kapcsolódó elemi folyamatok vertikális összesítésére vonatkozik. A vertikális összesítés magában foglalja az elemi folyamathoz tartozó adatkészletek (vagy összesített folyamat-adatkészletek) összevonását, valamilyen áramban összekapcsolva.
Hulladék: olyan anyagok és tárgyak, amelyeket birtokosa ártalmatlanítani kíván vagy köteles.
Vízfelhasználás: EF-hatáskategória, amely adott vízgyűjtő területen az emberek és a vízi ökoszisztémák igényeinek kielégítését követően megmaradó relatív rendelkezésre álló vízmennyiséget mutatja területenkénti bontásban. Felméri a vízmegvonás lehetőségét az emberekre vagy az ökoszisztémákra nézve, azon feltételezés alapján, hogy minél kevesebb rendelkezésre álló víz marad területenként, annál valószínűbb, hogy egy másik felhasználó hiányt fog szenvedni.
Súlyozás: az elemzés eredményeinek értelmezését és ismertetését elősegítő lépés. A PEF-eredményeket különböző – %-ban kifejezett – súlyozási tényezőkkel szorozzák meg, amelyek a figyelembe vett hatáskategóriák észlelt viszonylagos jelentőségét tükrözik. A környezeti lábnyomra vonatkozó súlyozott eredmények az egyes hatáskategóriák között közvetlenül összehasonlíthatók, illetve valamennyi hatáskategóriát figyelembe véve egyetlen általános pontszámban is összesíthetők.
Kapcsolat más módszerekkel és szabványokkal
A PEF-módszerben meghatározott minden egyes követelmény kidolgozására a hasonló, széles körben elismert, termékekre vonatkozó környezeti elszámolási módszerek és útmutatók ajánlásainak figyelembevételével került sor.
Ezek a módszertani útmutatók a következők voltak:
ISO-szabványok, különösen:
EN ISO 14040:2006 Környezetközpontú irányítás. Életciklus-értékelés. Alapelvek és keretek;
EN ISO 14044:2006 Környezetközpontú irányítás. Életciklus-értékelés. Követelmények és útmutatók;
EN ISO 14067:2018 Üvegházhatású gázok. Termékek szénlábnyoma. Követelmények és irányelvek a számszerűsítéshez;
ISO 14046:2014 Környezetközpontú irányítás. Vízlábnyom. Alapelvek, követelmények és irányelvek;
EN ISO 14020:2001 Környezeti címkék és nyilatkozatok. Általános elvek;
EN ISO 14021:2016 Környezeti címkék és nyilatkozatok. Saját nyilatkozatot tartalmazó környezeti állítások (II. típusú környezeti címkézés);
EN ISO 14025:2010 Környezetvédelmi címkék és nyilatkozatok. III. típusú környezetvédelmi nyilatkozatok. Alapelvek és eljárások;
ISO 14050:2020 Környezetközpontú irányítás. Szótár;
CEN ISO/TS 14071:2016 Környezetközpontú irányítás. Életciklus-értékelés. Kritikai átvizsgálási folyamatok és bírálói kompetenciák: az EN ISO 14044:2006 szabványhoz kapcsolódó további követelmények és irányelvek;
ISO 17024:2012 Megfelelőségértékelés. Személyek tanúsítását végző testületek általános követelményei;
PEF-útmutató, a termékek és a szervezetek életciklus-alapú környezeti teljesítményének mérésére és ismertetésére szolgáló egységes módszerek alkalmazásáról szóló 2013/179/EU bizottsági ajánlás (2013. április) melléklete;
az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja által kidolgozott ILCD-kézikönyv ( 6 );
az ökológiai lábnyomra vonatkozó szabványok ( 7 );
az üvegházhatású gázokról szóló jegyzőkönyv – A termékéletciklussal kapcsolatos elszámolásra és jelentéstételre vonatkozó szabvány ( 8 ) (Világ Erőforrásai Intézet [WRI] és Üzleti Világtanács a Fenntartható Fejlődésért [WBCSD]);
BPX-30-323-0:2015 General principles for an environmental communication on mass market products (A tömegpiaci termékekről szóló környezeti szempontú közlemény általános elvei) (Agence de la transition écologique, ADEME) ( 9 );
PAS 2050:2011 szabvány, Specification for the assessment of the life cycle greenhouse gas emissions of goods and services (Az áruk és szolgáltatások életciklusa során bekövetkező üvegházhatásúgáz-kibocsátások értékelésére vonatkozó előírások) (Brit Szabványügyi Intézet – BSI);
ENVIFOOD-jegyzőkönyv ( 10 );
FAO, 2016. Az állati takarmányok ellátási láncainak környezeti teljesítménye: Értékelési iránymutatások. LEAP (Livestock Environmental Assessment and Performance – Az állatállományok környezeti értékelése és teljesítménye) partnerség.
Az elemzett módszerek és az elemzés eredményének részletes leírását lásd: „A termékek és szervezetek környezeti lábnyomára vonatkozó meglévő módszertanok elemzése: ajánlások, indokok és összehangolás” ( 11 ).
1. A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok (PEFCR-ek)
A PEFCR elsődleges célja, hogy következetes és konkrét szabályrendszert határozzon meg az adott termékkategóriába tartozó termékek releváns környezeti információinak kiszámításához. Fontos cél, hogy arra összpontosítsunk, ami egy adott termékkategória szempontjából a legfontosabb, hogy a PEF-vizsgálatok könnyebben és gyorsabban elvégezhetővé és olcsóbbá váljanak.
Ugyanilyen fontos cél az összehasonlítások és összehasonlító állítások lehetővé tétele minden olyan esetben, amikor ez megvalósítható, releváns és helyénvaló. Összehasonlítások és összehasonlító állítások csak akkor megengedettek, ha a PEF-vizsgálatok elvégzésére a PEFCR-rel összhangban kerül sor. Minden PEF-vizsgálatot a PEFCR-nek megfelelően kell elvégezni, ha az adott termékre vonatkozóan rendelkezésre áll PEFCR.
A PEFCR-ek kidolgozására irányadó követelményeket a II. melléklet A. része tartalmazza. A PEFCR tovább pontosíthatja a PEF-módszerben előírt követelményeket, és amennyiben a PEF-módszer több választási lehetőséget kínál, új követelményekkel egészítheti ki azokat. A cél annak biztosítása, hogy a PEFCR-ek kidolgozása a PEF-módszerrel összhangban történjen, valamint hogy azok biztosítsák a PEF-vizsgálatok összehasonlíthatóságának megvalósításához, valamint megismételhetőségének, következetességének, relevanciájának, célirányosságának és hatékonyságának javításához szükséges előírásokat.
A PEFCR-eknek – lehetőség szerint, és a különböző alkalmazási körülményeket szem előtt tartva – ajánlott összhangban állniuk a termékkategória-szabályokra vonatkozó, meglévő nemzetközi útmutatókkal. Ha más rendszerekből más termékkategória-szabályok is rendelkezésre állnak, ezeket fel kell sorolni és értékelni kell. Ezek alapul szolgálhatnak a PEFCR kidolgozásához, a II. mellékletben meghatározott követelményekkel összhangban.
1.1. Megközelítés és példák a lehetséges alkalmazásra
A PEF-módszer szabályai lehetővé teszik a gyakorló szakemberek számára, hogy olyan PEF-vizsgálatokat végezzenek, amelyek fokozottabban megismételhetők, következetesek, megalapozottak, ellenőrizhetők és összehasonlíthatók. A PEF-vizsgálatok eredményei képezik az EF-információk nyújtásának alapját, és azok számos lehetséges alkalmazási területen felhasználhatók.
A PEF-vizsgálatok alkalmazásai a vizsgált termék(ek)re vonatkozó meglévő PEFCR nélkül a következőket foglalják magukban:
belső alkalmazások:
folyamatoptimalizálás egy termék életciklusának összes szakaszában;
a környezetvédelmi vezetéshez nyújtott támogatás;
a környezetvédelmi szempontból kritikus pontok meghatározása;
a teljes életciklusra vetített környezeti hatásokat minimalizáló termékdesign támogatása;
a környezeti teljesítmény javítása és nyomon követése;
külső alkalmazások (például üzleti – B2B – és fogyasztói – B2C – alkalmazások):
a PEF-re vonatkozó politikák alkalmazása vagy betartása;
a vásárlói és fogyasztói igények kielégítése;
marketing;
együttműködés az ellátási láncok mentén a termék optimalizálása érdekében az életciklus valamennyi szakaszában;
részvétel harmadik felek rendszereiben, amelyek környezeti állításokhoz kapcsolódnak vagy nagyobb láthatóságot biztosítanak olyan termékeknek, amelyek kiszámítják és ismertetik az életciklus-alapú környezeti teljesítményüket.
A vizsgált termékre vonatkozó meglévő PEFCR-rel összhangban elvégzett PEF-vizsgálatoknak a fent felsoroltakon kívüli alkalmazásai a következőket foglalják magukban:
2. Általános tudnivalók a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó vizsgálatokkal (PEF-vizsgálatokkal) kapcsolatban
2.1. A módszer alkalmazása
Ez a módszer előírja a PEF-vizsgálat elvégzéséhez szükséges szabályokat, és azt folytatólagosan, egy termék környezeti lábnyomának kiszámítása során végrehajtandó módszertani szakaszok sorrendjében ismertetjük.
Szükség esetén az egyes szakaszok a módszertani lépés általános leírásával, valamint a szükséges megfontolások és az ezeket alátámasztó példák áttekintésével kezdődnek.
Amennyiben a PEFCR-ek létrehozásához kiegészítő követelmények meghatározására kerül sor, ezeket a II. mellékletben tüntetjük fel.
2.2. A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó vizsgálatok alapelvei
A PEF-vizsgálat elvégzéséhez a következő két követelménynek kell teljesülnie:
az anyagjegyzéknek a vizsgált termékre jellemzőnek kell lennie;
a gyártási folyamatok modellezésének vállalatspecifikus adatokon kell alapulnia (pl. az adott termék anyagainak/összetevőinek összeszereléséhez szükséges energia).
Megjegyzés: A több terméket előállító vállalatok esetében a tevékenységre vonatkozó adatoknak (beleértve az anyagjegyzéket is) a vizsgálat alá vont termékre jellemzőnek kell lenniük.
Megbízható, megismételhető és ellenőrizhető PEF-vizsgálatok végzése érdekében be kell tartani néhány elemzési alapelvet. Ezek az elvek átfogó útmutatást biztosítanak a PEF-módszer alkalmazásához. Ezeket a PEF-vizsgálatok valamennyi szakasza tekintetében figyelembe kell venni – a cél és az alkalmazási kör meghatározásától az adatgyűjtésen és a hatásvizsgálaton keresztül a jelentéstételig és a vizsgálat eredményeinek ellenőrzéséig.
Ezen útmutató felhasználóinak a PEF-vizsgálat végzése során be kell tartaniuk az alábbi alapelveket:
1.
A termékek környezeti lábnyomának számszerűsítése céljából alkalmazott valamennyi módszer és valamennyi gyűjtött adat a lehető legnagyobb mértékben releváns kell legyen a vizsgálat szempontjából.
2.
A termékek környezeti lábnyomának számszerűsítése magában kell foglaljon valamennyi, környezeti szempontból releváns anyag- és energiaáramot és a meghatározott rendszerhatár betartásához szükséges más környezeti beavatkozást, valamint az adatokra vonatkozó követelményeket és az alkalmazott hatásvizsgálati módszereket.
3.
A PEF-vizsgálat valamennyi lépésénél szigorúan követni kell ezt a módszert a belső következetesség és az összehasonlíthatóság biztosítása érdekében.
4.
Minden észszerű erőfeszítést meg kell tenni a termékrendszer modellezésével és az eredmények jelentésével kapcsolatos bizonytalanságok csökkentése érdekében.
5.
A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó adatokat úgy kell közzétenni, hogy a célfelhasználók számára biztosítsák a döntéshozatalhoz, az érdekeltek számára pedig az adatok megalapozottságának és megbízhatóságának értékeléséhez szükséges alapvető információkat.
2.3. A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó vizsgálat szakaszai
A PEF-vizsgálatok PEF-módszer szerinti elvégzése során számos szakaszt kell végrehajtani – ezek a célmeghatározás, az alkalmazási kör meghatározása, az életciklusleltár, a környezeti lábnyomra vonatkozó hatásvizsgálat, valamint a PEF-eredmények értelmezése és a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó jelentéstétel – lásd a 2. ábrát.
2. ábra
A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó vizsgálat szakaszai
A célmeghatározás szakaszában sor kerül a vizsgálat céljainak meghatározására, ami magában foglalja a tervezett alkalmazás leírását, a vizsgálat elvégzésének okait és a célközönség meghatározását. Az alkalmazási kör meghatározásának szakaszában sor kerül a főbb módszerek kiválasztására, például a funkcionális egység pontos meghatározására, a rendszerhatár azonosítására, további környezeti és műszaki információk kiválasztására, valamint a főbb feltevések és korlátok megfogalmazására.
Az életciklusleltár elkészítésének szakasza magában foglalja az adatgyűjtési eljárást, valamint a vizsgált rendszer bemeneteinek és kimeneteinek a számszerűsítésére irányuló számítási eljárást. A bemenetek és a kimenetek az energiára, a nyersanyagokra és egyéb fizikai ráfordításokra, a termékekre, a társtermékekre és a hulladékokra, valamint a levegőbe/vízbe/talajba történő kibocsátásokra vonatkoznak. Az összegyűjtött adatok a főfolyamatokra és a háttérfolyamatokra vonatkoznak. Az adatokat a folyamategységekhez és a funkcionális egységhez kapcsolják. Az életciklusleltár elkészítése ismétlődő folyamat. Valójában az adatgyűjtés és a rendszerrel kapcsolatos ismeretek bővítése során új adatszolgáltatási követelmények vagy korlátok határozhatók meg, amelyek szükségessé teszik az adatgyűjtési eljárások módosítását annak érdekében, hogy a vizsgálat céljai továbbra is teljesüljenek.
A hatásvizsgálati szakaszban az életciklusleltár eredményeit a környezeti hatáskategóriákhoz és mutatókhoz társítják. Erre életciklus-hatásvizsgálati módszerek alkalmazásával kerül sor, melynek során először a kibocsátásokat hatáskategóriákba sorolják, majd közös egységekként jellemzik, (pl. a CO2- és CH4-kibocsátásokat is CO2-egyenértékben fejezik ki, globális felmelegedési potenciáljuk alkalmazásával). Hatáskategóriák például az éghajlatváltozás, a savasodás vagy az erőforrás-felhasználás.
Az értelmezési szakaszban az életciklusleltárból és az életciklus-hatásvizsgálatból származó eredményeket értelmezik a meghatározott cél és alkalmazási kör alapján. Ebben a szakaszban sor kerül a leginkább releváns hatáskategóriák, életciklusszakaszok, folyamatok és elemi áramok azonosítására. Az elemzés eredményei alapján következtetések vonhatók le és ajánlások fogalmazhatók meg. Ez a szakasz magában foglalja a jelentéstételi lépést is, amelynek célja a PEF-vizsgálat eredményeinek összefoglalása a PEF-jelentésben.
Végül a hitelesítési szakaszban megfelelőségértékelési eljárásra kerül sor annak ellenőrzése érdekében, hogy a PEF-vizsgálatot e PEF-módszerrel összhangban végezték-e el. A hitelesítés kötelező minden olyan esetben, amikor a PEF-vizsgálatot vagy az abban szereplő információk egy részét felhasználják bármilyen külső kommunikáció során.
3. A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó vizsgálat céljának (céljainak) és alkalmazási körének meghatározása
3.1. Célmeghatározás
A PEF-vizsgálat első lépése a célmeghatározás, amelynek során megállapítják a vizsgálat általános keretét. A világos célmeghatározás lényege a célok, módszerek, eredmények és a tervezett alkalmazások összehangolásának, valamint a vizsgálatban részt vevők számára útmutatást nyújtó közös elképzelésnek a biztosítása.
A PEF-módszer alkalmazására vonatkozó döntésből következik, hogy a célmeghatározás egyes vonatkozásairól előzetesen döntenek, a PEF-módszer által meghatározott egyedi követelmények miatt.
A célmeghatározás során lényeges a tervezett alkalmazásoknak, valamint az elemzési mélység fokának és a vizsgálat szigorúságának meghatározása. A vizsgálat megállapított korlátainak ezt tükröznie kell (az alkalmazási kör meghatározásának szakasza).
Az PEF-vizsgálat célmeghatározásában ki kell térni az alábbiakra:
tervezett alkalmazás(ok);
a vizsgálat elvégzésének okai és a döntés háttere;
célközönség;
a vizsgálat megrendelője;
a hitelesítő azonosítása.
1. táblázat
Példa a célmeghatározásra – Egy póló termék környezeti lábnyoma
Szempontok |
Részletek |
Tervezett alkalmazás(ok): |
Termékinformációk biztosítása a vásárló részére |
A vizsgálat elvégzésének okai és a döntés háttere: |
Egy vásárló kérésének teljesítése |
Célközönség: |
Külső szakmai közönség, üzleti szint |
Hitelesítő: |
Független külső hitelesítő, XY |
A vizsgálat megrendelője: |
G korlátolt felelősségű társaság |
3.2. Az alkalmazási kör meghatározása
Az PEF-vizsgálat alkalmazási köre részletesen leírja az értékelendő rendszert és a műszaki előírásokat.
Az alkalmazási kör meghatározásának összhangban kell állnia a vizsgálat meghatározott céljaival, és tartalmaznia kell az alábbiakat (a részletes leírást lásd a következő szakaszokban):
funkcionális egység és referenciaáram;
rendszerhatár;
EF-hatáskategóriák ( 12 );
feltüntetendő kiegészítő információk;
feltevések/korlátok.
3.2.1
A funkcionális egység a termékrendszer számszerűsített teljesítménye, amelyet referenciaegységként kell használni. A funkcionális egység minőségi és mennyiségi szempontból leírja a vizsgált termék funkcióját (funkcióit) és élettartamát.
A referenciaáram a meghatározott funkció biztosításához szükséges termékmennyiség. Az elemzésben szereplő valamennyi egyéb bemenő és kimenő áram mennyisége ehhez kapcsolódik. A termék élettartamának kitöltéséhez szükséges termékek számát ajánlatos mindig felfelé kerekíteni, kivéve, ha alapos indok van arra, hogy ezt ne tegyék meg. A referenciaáram kifejezhető a funkcionális egységgel való közvetlen kapcsolatként vagy termékközpontúbb módon.
A PEF-módszer alkalmazói kötelesek meghatározni a PEF-vizsgálat funkcionális egységét és referenciaáramát. Azt is le kell írniuk, hogy a termék mely vonatkozásait nem fedi le a funkcionális egység, és meg kell indokolniuk, hogy miért (például azért, mert nem számszerűsíthetők vagy természetükből adódóan szubjektívek).
A PEF-vizsgálat funkcionális egységét az alábbi szempontok alapján kell meghatározni:
a nyújtott funkció(k)/szolgáltatás(ok): „mi”;
a funkció vagy szolgáltatás mértéke: „mennyi”;
a minőség elvárt szintje: „mennyire jól”;
a termék élettartama: „mennyi ideig”;
Ha az eltarthatósági időt (pl. „minőségmegőrzési idő” vagy „fogyaszthatósági idő”) feltüntetik az élelmiszer csomagolásán (pl. hónapok száma), akkor számszerűsíteni kell az élelmiszer-veszteséget a tárolás, a kiskereskedelem és a fogyasztók szintjén. Ha a csomagolás típusa befolyásolja az eltarthatósági időt, azt figyelembe kell venni. Ez a funkcionális egység „mennyi ideig” aspektusa szempontjából releváns.
Ha léteznek alkalmazandó szabványok, ezeket a PEF-vizsgálatban fel kell használni és meg kell említeni a funkcionális egység meghatározásakor. Mindig a nemzetközi mértékegységrendszert (SI), közismert nevén a metrikus rendszert kell használni.
1. példa
Dekorációs festék funkcionális egységének meghatározása: a funkcionális egység 1 m2 felület védelme és díszítése 50 éven át, meghatározott minőségi szinten (legalább 98 %-os fedőképesség).
Mi: Felület díszítésének és védelmének biztosítása
Mennyi: 1 m2 felület takarása
Mennyire jól: legalább 98 %-os fedőképesség
Mennyi ideig: 50 éven át (az épület élettartama)
Referenciaáram: a meghatározott funkció betöltéséhez szükséges termék mennyisége, amelyet a festék kg-jában kell mérni.
2. példa
A funkcionális egység és a referenciaáram meghatározása hobbiállat-eledel környezeti lábnyoma tekintetében.
Mi: Macska vagy kutya számára az ajánlott napi bevitel biztosítása a kész hobbiállat-eledelben lévő metabolizálható energia kilokalóriában kifejezett mennyiségében („napi adag”)
Mennyi: Napi adag
Mennyire jól: Egy átlagos macska vagy kutya napi kalória- és táplálkozási igényeinek kielégítése érdekében (ahol az átlag a hobbiállat tömegére vonatkozik: 4 kg macska esetében és 15 kg kutya esetében)
Mennyi ideig: Kész hobbiállat-eledel biztosítása macska vagy kutya részére 1 napon át.
Referenciaáram: A meghatározott funkció betöltéséhez szükséges termék mennyisége, gramm (g)/nap.
Közbenső termék esetében nehezebb meghatározni a funkcionális egységet, mivel az gyakran több funkciót is betölthet, és a termék teljes életciklusa nem ismert. Ezért ajánlatos egy bejelentett egység, például tömeg (kilogramm) vagy térfogat (köbméter) alkalmazása. Ebben az esetben a referenciaáram a funkcionális egységnek felelhet meg.
3.2.2.
A rendszerhatár meghatározza, hogy a termék életciklusának mely részei és mely kapcsolódó életciklusszakaszok és folyamatok tartoznak az elemzett rendszerhez (azaz szükségesek a funkcionális egység által meghatározott funkció ellátásához), kivéve a veszély alapú kizárásra vonatkozó szabály alapján kizárt folyamatokat (lásd a 4 6.4. szakaszt). A kizárás okát és potenciális jelentőségét meg kell indokolni és dokumentálni kell.
A rendszerhatárt az ellátási lánc általános logikáját követve kell meghatározni, amely magában foglal minden szakaszt a nyersanyagbeszerzéstől és az előzetes feldolgozástól kezdve, a fő termék előállításán, a termék forgalmazásán és tárolásán keresztül a felhasználási szakaszig és a termék életciklus végi kezeléséig (adott esetben, lásd a 4.2. szakaszt). Legalább a főrendszer társtermékeit, melléktermékeit és hulladékáramait egyértelműen azonosítani kell.
Rendszerhatárábra
A rendszerhatárábra vagy (folyamatábra) az elemzett rendszer sematikus megjelenítése. Egyértelműen meg kell jelölnie, hogy mely tevékenységeket vagy folyamatokat foglalja magában, és melyek azok, amelyek nem szerepelnek az elemzésben. A PEF-módszer alkalmazójának hangsúlyoznia kell, ha vállalatspecifikus adatok alkalmazására kerül sor.
A rendszerábrán és a PEF-jelentésben szereplő tevékenység- és/vagy folyamatneveket össze kell egyeztetni. A rendszerábrát bele kell foglalni az alkalmazási kör meghatározásába, és bele kell foglalni a PEF-jelentésbe.
3.2.3.
Az életciklus-hatásvizsgálat célja az összegyűjtött életciklusleltár-adatok csoportosítása és összesítése az egyes környezeti lábnyom hatáskategóriákhoz való hozzájárulások mértéke szerint. A környezeti lábnyom hatáskategóriák választéka magában foglalja az érdeklődésre számot tartó termékellátási lánccal kapcsolatos releváns környezeti kérdések széles körét, megfelelve a PEF-vizsgálatokkal kapcsolatban meghatározott általános teljességi követelményeknek.
Az EF-hatáskategóriák ( 13 ) adott PEF-vizsgálatban figyelembe vett konkrét hatáskategóriákra utalnak, és ezek jelentik az EF-hatásvizsgálati módszert. Jellemzési modellek alkalmazásával kerül sor az életciklusleltár (azaz a bemenetek, pl. erőforrások, és a termék életciklusához kapcsolódó kibocsátások), valamint az egyes EF-hatáskategóriák kategória-mutatószáma közötti környezeti mechanizmus számszerűsítésére.
A 2. táblázat az alapértelmezett EF-hatáskategóriák és a kapcsolódó módszerek felsorolását tartalmazza. A PEF-vizsgálat esetében minden EF-hatáskategóriát alkalmazni kell, kizárás nélkül. Az alkalmazandó jellemzési tényezők teljes listája az EF-referenciacsomagban ( 14 ) található.
2. táblázat
EF-hatáskategóriák, valamint a kapcsolódó hatáskategória-mutatószámok és jellemzési modellek
EF-hatáskategória |
Hatáskategória-mutatószám |
Egység |
Jellemzési modell |
Megalapozottság |
Éghajlatváltozás, összesen (1) |
Globális felmelegedési potenciál (100 GWP) |
kilogramm CO2-egyenérték |
Bern modell – 100 éves időtartamra vonatkozó globális felmelegedési potenciálok (IPCC, 2013.) |
I. |
Ózonlebontás |
Ózonkárosító potenciál (ODP) |
kg CFC-11-egyenérték |
A Meteorológiai Világszervezet végtelen időtartamra vonatkozó ózonkárosító potenciáljain alapuló EDIP-modell (Environmental Design of Industrial Products – Ipari Termékek Környezeti Tervezése) (WMO, 2014. + beillesztések) |
I. |
Humán toxicitás – rákkeltő hatások |
Emberekre vonatkozó komparatív toxikus egység (CTUh) |
CTUh |
a USEtox 2.1. modell alapján (Fantke et al., 2017.), kiigazítva Saouter et al., 2018. szerint |
III. |
Humán toxicitás – nem rákkeltő hatások |
Emberekre vonatkozó komparatív toxikus egység (CTUh) |
CTUh |
a USEtox 2.1. modell alapján (Fantke et al., 2017.), kiigazítva Saouter et al., 2018. szerint |
III. |
Szállópor |
Az emberi egészségre gyakorolt hatás |
Betegség előfordulási gyakorisága |
Szállópormodell (Fantke et al., 2016, forrás: UNEP, 2016.) |
I. |
Ionizáló sugárzás, emberi egészségre gyakorolt hatások |
Emberi expozíció hatékonysága az U235-höz viszonyítva |
kBq U235-egyenérték |
Emberi egészségre gyakorolt hatások modellje, Dreicer et al., 1995. (Frischknecht et al., 2000.) |
II. |
Fotokémiai ózonképződés, emberi egészségre gyakorolt hatások |
A troposzféra ózonkoncentrációjának növekedése |
kg NMVOC-egyenérték |
LOTOS-EUROS modell (Van Zelm et al., 2008.), a 2008-as ReCiPe dokumentumban alkalmazott formában |
II. |
Savasodás |
Halmozott túllépés |
mol hidrogénion-egyenérték |
Halmozott túllépés (Seppälä et al., 2006.; Posch et al., 2008.) |
II. |
Eutrofizáció, szárazföldi |
Halmozott túllépés |
mol nitrogén-egyenérték |
Halmozott túllépés (Seppälä et al., 2006.; Posch et al., 2008.) |
II. |
Eutrofizáció, édesvízi |
Az édesvízi végső közeget elérő tápanyagok hányada (P) |
kg foszfor-egyenérték |
EUTREND-modell (Struijs et al, 2009.), a ReCiPe című dokumentumban alkalmazott formában |
II. |
Eutrofizáció, tengeri |
A tengeri végső közeget elérő tápanyagok hányada (N) |
kg nitrogén-egyenérték |
EUTREND-modell (Struijs et al, 2009.), a ReCiPe című dokumentumban alkalmazott formában |
II. |
Ökotoxicitás, édesvízi |
Ökoszisztémákra vonatkozó komparatív toxikus egység (CTUe) |
CTUe |
a USEtox 2.1. modell alapján (Fantke et al., 2017.), kiigazítva Saouter et al., 2018. szerint |
III. |
Földhasználat (2) |
Talajminőségi mutató (3) |
Dimenzió nélküli (pt) |
Talajminőségi mutató a LANCA-modell alapján (De Laurentiis et al., 2019.) és a LANCA CF 2.5. verziója alapján (Horn és Maier, 2018.) |
III. |
Vízfelhasználás |
Felhasználóktól való megvonási potenciál (megvonással súlyozott vízfogyasztás) |
a megvont víz m3 vízegyenértéke |
Megmaradó rendelkezésre álló vízmennyiség (Available WAter REmaining – AWARE), AWARE-modell (Boulay et al., 2018.; UNEP, 2016.) |
III. |
Erőforrás-felhasználás, ásványi anyagok és fémek |
Abiotikus erőforrások kimerítése (abiotikus forráskimerítési potenciál – Abiotic Resource Depletion Potential, ADP – végső tartalékok) |
kg Sb-egyenérték |
van Oers et al., 2002., a CML 2002 módszer szerint, 4.8. verzió |
III. |
Erőforrás-felhasználás, fosszilis anyagok |
Abiotikus erőforrások kimerítése – fosszilis tüzelőanyagok (ADP-fosszilis) (4) |
MJ |
van Oers et al., 2002., a CML 2002 módszer szerint, 4.8. verzió |
III. |
(1)
Az „Éghajlatváltozás, összesen” mutató három részmutatótóból tevődik össze: Éghajlatváltozás – fosszilis; Éghajlatváltozás – biogén; Éghajlatváltozás – földhasználat és a földhasználat megváltoztatása A részmutatók további leírását az I. melléklet 4.4.10. szakasza tartalmazza. Az „Éghajlatváltozás – fosszilis”, az „Éghajlatváltozás – biogén” és az „Éghajlatváltozás – földhasználat és a földhasználat megváltoztatása” alkategóriákat külön kell jelenteni, ha egyenként több mint 5 %-kal járulnak hozzá az éghajlatváltozás összesített pontszámához.
(2)
Az elfoglalásra és az átalakításra vonatkozik.
(3)
Ez a mutató a LANCA-modell által a földhasználatból eredő hatások értékeléséhez nyújtott 4 mutató (biotikus termelés, erózióval szembeni ellenálló képesség, mechanikai szűrés és a talajvíz megújulása) JRC által végzett összesítésének eredménye, amint arról beszámol De Laurentiis et al., 2019.
(4)
Az EF-áramok jegyzékében és ezen ajánlás alkalmazásában az urán szerepel az energiahordozók jegyzékében, és MJ-ban mérik. |
További információk a hatásvizsgálati számításokkal kapcsolatban e melléklet 5. szakaszában találhatók.
3.2.4.
Egy termék releváns lehetséges környezeti hatásai túlmutathatnak az EF-hatáskategóriákon. Fontos, hogy ezeket lehetőség szerint kiegészítő környezeti információként jelentsék.
Hasonlóképpen szükség lehet a vizsgált termék releváns műszaki és/vagy fizikai tulajdonságainak figyelembevételére is. Ezeket az aspektusokat kiegészítő technikai információként kell jelenteni.
3.2.4.1.
A kiegészítő környezeti információknak:
összhangban kell állniuk a vonatkozó jogszabályokkal, például a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvvel ( 15 ) és a kapcsolódó iránymutatással;
kapcsolódniuk kell az adott termékhez vagy termékkategóriához;
ki kell egészíteniük az EF-hatáskategóriákat: a kiegészítő környezeti információk nem tükrözhetik ugyanazokat vagy hasonló EF-hatáskategóriákat, nem helyettesíthetik az EF-hatáskategóriák jellemzési modelljeit, és nem jelenthetik az EF-hatáskategóriákhoz hozzáadott új jellemzési tényezők (CF) eredményeit.
Az ilyen kiegészítő információkat alátámasztó modellekre egyértelműen hivatkozni kell és azokat dokumentálni kell a megfelelő mutatószámokkal együtt. A földhasználat-változások például a biológiai sokféleségre gyakorolt hatásokat eredményezhetnek egy adott telephely vagy tevékenység tekintetében. Ez szükségessé teheti további, az EF-hatáskategóriákban nem szereplő hatáskategóriák, vagy – amennyiben a hatások mennyiségi szempontból nem kapcsolhatók a termékellátási lánchoz – akár további minőségi leírások alkalmazását. Az ilyen további módszereket ajánlott az EF-hatáskategóriákat kiegészítő jellegűnek tekinteni.
A kiegészítő környezeti információk csak környezeti aspektusokhoz kapcsolódhatnak. A termék környezeti teljesítményéhez nem kapcsolódó információkat és utasításokat – például a biztonsági adatlapokat – nem kell felvenni a kiegészítő környezeti információk közé.
Kiegészítő környezeti információk lehetnek a következők:
helyi/telephely-specifikus hatásokra vonatkozó információk;
kompenzációk;
környezeti mutatók vagy termékfelelősségi mutatók (pl. a Global Reporting Initiative-nek megfelelően);
a kaputól kapuig tartó vizsgálatok esetében a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján és a nemzeti védelmi jegyzékben szereplő azon fajok száma a kihalás kockázatának szintje szerint, amelyek élőhelyét a műveletek érintik;
a tevékenységek, termékek és szolgáltatások által a védett területek és a védett területeken kívüli, a biológiai sokféleség szempontjából nagy értéket képviselő területek biológiai sokféleségére gyakorolt jelentős hatások leírása;
zajhatások;
a PEF-vizsgálat hatókörébe tartozónak ítélt egyéb környezeti információk.
A PEF-módszer nem tartalmaz „biológiai sokféleség” elnevezésű hatáskategóriát, mivel jelenleg nincs nemzetközi egyetértés az e hatást figyelembe vevő életciklus-hatásvizsgálati módszerrel kapcsolatban. Ugyanakkor azonban a PEF-módszer legalább nyolc olyan hatáskategóriát foglal magában, amely hatással van a biológiai sokféleségre (éghajlatváltozás; eutrofizáció, vízi, édesvízi; eutrofizáció, vízi, tengeri; eutrofizáció, szárazföldi; savasodás; vízfelhasználás; földhasználat; ökotoxicitás, édesvízi).
Figyelembe véve, hogy a biológiai sokféleség számos termékcsoport esetében nagy jelentőséggel bír, minden egyes PEF-vizsgálat során ki kell fejteni, hogy a biológiai sokféleség releváns-e a vizsgált termék szempontjából. Amennyiben igen, a PEF-módszer alkalmazójának fel kell tüntetnie a biológiai sokféleségre vonatkozó mutatókat a kiegészítő környezeti információk között.
A biológiai sokféleség tekintetében a következő lehetőségek alkalmazhatók:
A biológiai sokféleségre gyakorolt (elkerült) hatás kifejezése az olyan ökoszisztémákból származó anyagok százalékos arányában, amelyek esetében sikerült fenntartani vagy javítani a biológiai sokféleség feltételeit, amint azt a biológiai sokféleség szintjének, valamint csökkenésének és növekedésének rendszeres nyomon követése és jelentése igazolja (pl. a fajgazdagság kevesebb, mint 15 %-os csökkenése zavarás miatt – habár a PEF-vizsgálatok saját veszteségszintet is meghatározhatnak, amennyiben azt meggyőző érvekkel támasztják alá, és az nem ellentétes a vonatkozó meglévő PEFCR-rel).
Az értékelésnek ki kell terjednie a végtermékbe kerülő anyagokra és a gyártási folyamat során felhasznált anyagokra. Például az acélgyártási folyamatok során használt faszénre, vagy a tejelő tehenek takarmányozására használt szójára stb.
Ezen túlmenően azon anyagok százalékos arányának a bejelentése, amelyekre vonatkozóan nem található információ a felügyeleti láncról vagy a nyomonkövethetőségről.
Tanúsítási rendszer használata helyettesítőként. A PEF-módszer alkalmazójának meg kell határoznia, hogy mely tanúsítási rendszerek nyújtanak elegendő bizonyítékot a biológiai sokféleség megőrzésének biztosítása tekintetében, és le kell írnia az alkalmazott kritériumokat.
A PEF-módszer alkalmazója más releváns mutatókat is választhat a termék biológiai sokféleségre gyakorolt hatására vonatkozóan. A PEF-vizsgálat során meg kell indokolni a választást, és le kell írni a választott módszertant.
3.2.4.2.
Kiegészítő technikai információk lehetnek a következők (nem teljes körű felsorolás):
anyagjegyzékadatok;
visszafordítható szétszerelés, egyszerű összeszerelés, javíthatóság és a körforgásos gazdasággal kapcsolatos egyéb információk;
veszélyes anyagok felhasználására vonatkozó információk;
veszélyes/nem veszélyes hulladék ártalmatlanítására vonatkozó információk;
energiafogyasztásra vonatkozó információk;
műszaki paraméterek, például a következők alkalmazása: megújuló energia nem megújuló energiával szemben; megújuló tüzelőanyag nem megújuló tüzelőanyaggal szemben; alternatív tüzelőanyagok; édesvízi erőforrások;
a hulladék össztömege típusonként és az ártalmatlanítás módja szerint;
a Bázeli Egyezmény ( 16 ) I., II., III. és VIII. mellékletében meghatározott előírások értelmében veszélyesnek minősített szállított, behozott, kivitt vagy kezelt hulladék tömege, valamint a nemzetközi viszonylatban szállított hulladék százalékos aránya;
a termék funkcionális egységére és műszaki teljesítményére vonatkozó információk és adatok;
a biológiai lebonthatóságra és a komposztálhatóságra vonatkozó információk;
Amennyiben a vizsgált termék közbenső termék, a kiegészítő technikai információknak a következőket kell tartalmazniuk:
biogén karbontartalom a gyárkapunál (fizikai tartalom és hozzárendelt tartalom);
újrafeldolgozott tartalom (R1);
eredmények a körforgásos lábnyom számítási képletében szereplő alkalmazásspecifikus „A” értékekkel, adott esetben.
3.2.5.
A PEF-vizsgálatok során számos, az elemzés elvégzését korlátozó tényező merülhet fel, ennélfogva feltevéseket kell megfogalmazni. Valamennyi korlátról (pl. adathiány) és feltevésről átlátható jelentést kell készíteni.
4. Életciklusleltár
A PEF modellezésének alapjául leltárt kell összeállítani a termékellátási lánchoz tartozó valamennyi bemenő és kimenő anyagról, energiáról és hulladékról, valamint a levegőbe, a vízbe és a talajba történő kibocsátásokról.
A részletes adatszolgáltatási követelményeket és a minőségi követelményeket a 4.6. szakasz ismerteti.
Az életciklusleltárban (LCI) a figyelembe vett áramok alábbi osztályozását kell alkalmazni:
elemi áramok;
nem elemi (vagy összetett) áramok (pl. termék- vagy hulladékáramok).
A PEF-vizsgálat során az életciklusleltárban szereplő valamennyi nem elemi áramot az elemi áramok szintjéig kell modellezni, kivéve a vizsgált termék termékáramát. A hulladékáramokat például nemcsak a háztartási hulladék vagy a veszélyes hulladék kilogrammjaként kell megadni a vizsgálatban, hanem modellezni kell a szilárd hulladék kezeléséből eredő, vízbe, levegőbe és talajba irányuló kibocsátások szakaszáig. Az életciklusleltár modellezése ezért csak akkor teljes, ha az összes nem elemi áramot elemi áramként fejezik ki. Következésképpen a PEF-vizsgálat LCI-adatkészlete csak elemi áramokat tartalmazhat a vizsgált termék termékáramán kívül.
4.1. Szűrés
Elvégezhető az életciklusleltár kezdeti szűrése, mivel ez elősegíti az adatgyűjtési tevékenységek és a kiemelt adatminőségi szempontok célirányossá tételét. A szűrésnek tartalmaznia kell az életciklus-hatásvizsgálati szakaszt, és a vizsgált termék életciklusmodelljének további, ismétlődő finomításait kell eredményeznie, amint egyre több információ válik elérhetővé. A szűrés során nem megengedett a veszély alapú kizárás, és könnyen hozzáférhető elsődleges vagy másodlagos adatok használhatók, amelyek a lehető legnagyobb mértékben megfelelnek az adatminőségi követelményeknek (a 4.6. szakaszban meghatározottak szerint). A szűrés elvégzését követően az alkalmazási kör kezdeti beállításai finomíthatók.
4.2. Életciklusszakaszok
A PEF-vizsgálat során az alapértelmezett életciklusszakaszok legalább a következők:
nyersanyagbeszerzés és előzetes feldolgozás (beleértve alkatrészek és összetevők előállítását);
gyártás (a fő termék előállítása);
forgalmazás (termékek forgalmazása és tárolása);
felhasználás;
az életciklus vége (beleértve a termékek hasznosítását vagy újrafeldolgozását).
Ha ezen alapértelmezett szakaszok bármelyike esetében más nevet használnak, az alkalmazónak meg kell adnia, hogy az melyik alapértelmezett szakasznak felel meg.
Ha erre szükség van, a PEF-módszer alkalmazója dönthet úgy, hogy az életciklusszakaszokat felosztja vagy továbbiakat alkalmaz. Ennek okát/okait a PEF-jelentésben fel kell tüntetni. Például a „nyersanyagbeszerzés és előzetes feldolgozás” életciklusszakasz felosztható „nyersanyagbeszerzés”, „előzetes feldolgozás” és „nyersanyagok beszállító általi szállítása” szakaszokra.
Közbenső termékek esetén a következő életciklusszakaszokat ki kell zárni:
forgalmazás (indokolt kivételek megengedettek);
felhasználás;
életciklus vége (beleértve a termékek hasznosítását/újrafeldolgozását)
4.2.1.
Ez az életciklusszakasz az erőforrások természetből való kitermelésével kezdődik, és akkor ér véget, amikor a termék összetevői belépnek a terméket előállító létesítménybe (annak kapuján keresztül). Példák az ebben a szakaszban előforduló folyamatokra:
erőforrás-bányászat és -kitermelés;
a vizsgált termékhez tartozó valamennyi belépő anyag előzetes feldolgozása, beleértve az újrafeldolgozható anyagokat;
mezőgazdasági és erdészeti tevékenységek;
a kitermelést és az előzetes feldolgozást végző létesítmények közötti, valamint a gyártó létesítményekbe történő szállítás.
A csomagolóanyag-gyártást a „nyersanyagbeszerzés és előzetes feldolgozás” életciklusszakasz részeként kell modellezni.
4.2.2.
A gyártási szakasz akkor kezdődik, amikor a termék összetevői belépnek a gyártás helyszínére, és akkor ér véget, amikor a késztermék kilép a gyártó létesítményből. Példák gyártáshoz kapcsolódó tevékenységekre:
kémiai feldolgozás;
gyártás;
félkész termékek szállítása a gyártási folyamatok között;
anyagi összetevők összeszerelése.
A gyártás során felhasznált termékek hulladékát bele kell foglalni a gyártási szakasz modellezésébe. Ilyen hulladékok esetén a körforgásos lábnyom számítási képletét (4.4.8. szakasz) kell alkalmazni.
4.2.3.
A termékeket a felhasználók körében forgalmazzák, és azok az ellátási lánc különböző pontjain tárolhatók. A forgalmazási szakasz magában foglalja a gyárkaputól a raktárba/kiskereskedelembe történő szállítást, a raktárban/kiskereskedelemben történő tárolást, valamint a raktárból/kiskereskedelemből a fogyasztó otthonába történő szállítást.
Példák folyamatokra:
a raktárak világításához és fűtéséhez kapcsolódó energiabevitelek;
hűtőközegek használata a raktárakban és szállítójárművekben;
a járművek üzemanyag-fogyasztása;
utak és tehergépjárművek.
A forgalmazás és tárolás során felhasznált termékekből származó hulladékot bele kell foglalni a modellezésbe. Ilyen hulladékok esetén a körforgásos lábnyom számítási képletét (4.4.8. szakasz) kell alkalmazni, és az eredményeket figyelembe kell venni a forgalmazási szakaszban.
A terméktípusonkénti alapértelmezett veszteségrátákat forgalmazás során és a fogyasztónál a II. melléklet F. része tartalmazza, és azokat abban az esetben kell alkalmazni, ha nem állnak rendelkezésre konkrét információk. A tárolás során történő energiafogyasztásra vonatkozó hozzárendelési szabályokat a 4.4.5. szakasz tartalmazza. További információkért lásd a 4.4.3. szakaszt.
4.2.4.
A felhasználási szakasz leírja, hogy a végfelhasználó (pl. a fogyasztó) várhatóan hogyan fogja felhasználni a terméket. Ez a szakasz akkor kezdődik, amikor a végfelhasználó elkezdi használni a terméket, és addig tart, amíg a termék el nem hagyja a felhasználás helyét és be nem lép az életciklus végének szakaszába (pl. újrafeldolgozás vagy végső kezelés).
A felhasználási szakasz magában foglal minden olyan tevékenységet és terméket, amely szükséges a termék megfelelő használatához (azaz annak biztosításához, hogy a termék egész élettartama alatt betöltse eredeti funkcióját). A termék használatából származó hulladék, mint például az élelmiszer-hulladék és a termék elsődleges csomagolása, vagy maga a termék, amikor már nem tölti be a funkcióját, ki van zárva a felhasználási szakaszból, és a termék életciklus végi szakaszának a részét képezi.
Példák erre: csapvíz biztosítása tészta főzése során; karbantartáshoz, javításhoz vagy felújításhoz szükséges anyagok gyártása és forgalmazása, valamint az azokból származó hulladék (pl. a termék javításához szükséges pótalkatrészek, hűtőközegek gyártása és veszteségek miatti hulladékgazdálkodás). A kávékapszulák, a kávékészítés maradékanyagai és az őrölt kávé csomagolása életciklusának a vége az életciklus végi szakaszhoz tartozik.
Egyes esetekben szükség van bizonyos termékekre a vizsgált termék megfelelő használatához, és azokat úgy használják, hogy azok fizikailag integrálódnak: ebben az esetben az ilyen termékek hulladékkezelése a vizsgált termék életciklusának végéhez tartozik. Például, ha a termék tisztítószer, a szennyvíz kezelése a tisztítószer használatát követően az életciklus végi szakaszhoz tartozik.
A felhasználási forgatókönyvben szükséges továbbá annak bemutatása, hogy az elemzett termékek használata okozhat-e változásokat abban a rendszerben, amelyben azokat felhasználják.
A felhasználási forgatókönyvre vonatkozó technikai információk alábbi forrásai vehetők figyelembe:
piackutatások és más piaci adatok;
a termék felhasználási szakaszára vonatkozó forgatókönyvek és a termék élettartamára (azaz annak becslésére) vonatkozó forgatókönyvek kialakításával kapcsolatos útmutatást és követelményeket meghatározó, közzétett nemzetközi szabványok;
a termék felhasználási szakaszára vonatkozó forgatókönyvek és a termék élettartamára (azaz annak becslésére) vonatkozó forgatókönyvek kialakításával kapcsolatos, közzétett nemzeti iránymutatások;
a termék felhasználási szakaszára vonatkozó forgatókönyvek és a termék élettartamára (azaz annak becslésére) vonatkozó forgatókönyvek kialakításával kapcsolatos, közzétett ágazati iránymutatások.
Javasolt, hogy a gyártó által ajánlott, a felhasználási szakaszban alkalmazandó módszerek (például sütőben, adott hőfokon, meghatározott ideig való sütés) alapul szolgáljanak egy termék felhasználási szakaszának meghatározásához. A felhasználás tényleges módja azonban különbözhet az ajánlottól, és amennyiben ilyen információ rendelkezésre áll, azt ajánlott alkalmazni és dokumentálni.
A terméktípusonkénti alapértelmezett veszteségrátákat forgalmazás során és a fogyasztónál a II. melléklet F. része tartalmazza, és azokat abban az esetben kell alkalmazni, ha nem állnak rendelkezésre konkrét információk.
A következő eljárások nem tartoznak a felhasználási szakaszba:
Ha a terméket újrahasználják (lásd még a 4.4.9.2. szakaszt), a termék begyűjtéséhez és az új használati ciklusra való felkészítéséhez szükséges eljárások (pl. az újrahasználható palackok begyűjtéséből és tisztításából eredő hatások) nem tartoznak ide. Ezek a folyamatok az életciklus végi szakaszba tartoznak, ha a terméket eltérő jellemzőkkel rendelkező termékként használják újra (további részletekért lásd a 4.4.9. szakaszt). Ha a termék élettartamát kiterjesztik egy olyan termék élettartamára, amely az eredeti termékjellemzőkkel rendelkezik (ugyanazon funkciót tölti be), ezeket a folyamatokat bele kell foglalni a funkcionális egységbe és a referenciaáramba.
A kiskereskedelemből a fogyasztó otthonába történő szállítást ki kell zárni a felhasználási szakaszból, és azt a forgalmazási szakaszba kell belefoglalni.
Az életciklus végéhez kapcsolódó szállítást ki kell zárni a felhasználási szakaszból, és azt az életciklus végi szakaszba kell belefoglalni.
A felhasználási szakasz során felhasznált termékekből származó hulladékot bele kell foglalni a felhasználási szakasz modellezésébe. Ilyen hulladékok esetén a körforgásos lábnyom számítási képletét (4.4.8. szakasz) kell alkalmazni.
A PEF-jelentésben dokumentálni kell az e szakasz tekintetében alkalmazott módszereket és feltevéseket. A felhasználási szakasz szempontjából releváns feltevéseket dokumentálni kell.
A felhasználási szakasz modellezésére vonatkozó műszaki előírásokat a 4.4.7. szakasz tartalmazza.
4.2.5.
Az életciklus végének szakasza akkor kezdődik, amikor a felhasználó megválik a vizsgált terméktől és annak csomagolásától, és akkor ér véget, amikor a vizsgált termék hulladéktermékként visszakerül a természetbe, vagy belép egy másik termék életciklusába (azaz újrahasznosított bemenetté válik). Ez általában magában foglalja a vizsgált termékből származó hulladékot, például az élelmiszer-hulladékot és az elsődleges csomagolást.
A gyártás, forgalmazás, kiskereskedelem, felhasználás során vagy használat után keletkező hulladékot bele kell foglalni a termék életciklusába, és az életciklus azon szakaszában kell modellezni, ahol az előfordul.
Az életciklus végi szakaszt a 4.4.8. szakaszban szereplő CFF-képlet és követelmények alkalmazásával kell modellezni. A PEF-módszer alkalmazójának figyelembe kell vennie a vizsgált termékre alkalmazandó valamennyi életciklus végi folyamatot. Példák az ebben az életciklusszakaszban vizsgálandó folyamatokra:
a vizsgált termék és csomagolásának begyűjtése és szállítása az életciklus végéhez kapcsolódó kezelést végző létesítményekbe;
alkotórészek szétszerelése;
aprítás és szétválogatás;
a felhasznált, vízben vagy vízzel oldott termékekből származó szennyvíz (pl. tisztítószerek, tusolózselék stb.);
átalakítás újrafeldolgozott anyaggá;
komposztálás vagy más szerveshulladék-kezelési módszer;
égetés és a kazánhamu ártalmatlanítása;
hulladéklerakóban történő elhelyezés, valamint hulladéklerakók üzemeltetése és fenntartása.
Közbenső termékek esetén a vizsgált termék életciklusának végét ki kell zárni.
4.3. Az életciklusleltár nómenklatúrája
Az életciklusleltárban szereplő adatoknak meg kell felelniük a környezeti lábnyomra vonatkozó követelményeknek:
4.4. Modellezési követelmények
Ez a szakasz részletes útmutatást és követelményeket tartalmaz arra vonatkozóan, hogy hogyan kell modellezni a termék életciklusának egyes szakaszait, folyamatait és egyéb aspektusait az életciklusleltár létrehozásához. A vizsgált aspektusok közé tartoznak a következők:
mezőgazdasági termelés;
villamosenergia-felhasználás;
szállítás és logisztika;
beruházási javak (infrastruktúra és berendezések);
tárolás az elosztóközpontban vagy a kiskereskedelemben;
mintavételi eljárás;
felhasználási szakasz;
az életciklus végéhez kapcsolódó modellezés;
a termék megnövekedett élettartama;
csomagolás;
ÜHG-kibocsátás és -elnyelés;
kompenzációk;
többfunkciós folyamatok kezelése;
adatgyűjtési követelmények és minőségi követelmények;
veszély alapú kizárás.
4.4.1.
4.4.1.1.
A LEAP-iránymutatásban (LEAP: Livestock Environmental Assessment and Performance – Az állatállományok környezeti értékelése és teljesítménye) leírt szabályokat be kell tartani ( 19 ).
4.4.1.2.
Hektáronkénti és éves növénytípus-specifikus, valamint ország-/régió-/éghajlat-specifikus adatokat kell alkalmazni a terméshozamra, a víz- és földhasználatra, a földhasználat-változásra, a trágya (műtrágya és szerves trágya) mennyiségére (N, P mennyisége) és a növényvédő szerek – hatóanyagonkénti – mennyiségére vonatkozóan.
4.4.1.3.
A termesztési adatokat olyan időtartam során kell gyűjteni, amely elegendő az életciklusleltár átlagolt értékeléséhez a növénytermesztés bemeneteivel és kimeneteivel kapcsolatban, ami ellensúlyozza az évszakokhoz kapcsolódó ingadozásokat. Ezt az alábbiakban bemutatott LEAP-iránymutatások szerint kell elvégezni:
Egynyári növények esetén legalább hároméves értékelési időszakot kell alkalmazni (a termesztési feltételek – például éghajlat, károsítók, betegségek stb. – év közbeni ingadozásaihoz kapcsolódó terméshozamok különbségeinek kiegyenlítése érdekében). Amennyiben nem állnak rendelkezésre hároméves időszakra vonatkozó adatok – pl. új termelési rendszer indítása miatt (pl. új üvegház, újonnan művelhetővé tett földterület, más növényre való áttérés), az értékelést rövidebb időszak vonatkozásában is el lehet végezni, de annak legalább egy évnek kell lennie. Az üvegházakban termesztett növényeket vagy terményeket egynyári növényeknek/terményeknek kell tekinteni, kivéve, ha a növekedési ciklus jelentősen rövidebb egy évnél, és az adott éven belül ezt követően másik növényt termesztenek. Adott évben hosszabb időszak során termesztett és betakarított paradicsom, paprika és egyéb növények egynyári növénynek tekintendők.
Évelő növények esetén (ideértve a teljes növényeket és az évelő növények ehető részeit) egyensúlyi helyzetet kell feltételezni (amikor az összes fejlődési szakasz arányosan jelen van a vizsgált időszakban), és hároméves időszakot kell alkalmazni a bemenetek és a kimenetek becsléséhez.
Amennyiben a növekedési ciklus különböző szakaszai eltérő időtartamúak lehetnek, korrekciót kell végezni a különböző fejlődési szakaszokhoz rendelt termőterületek kiigazításával az elméleti egyensúlyi helyzetben várható termőterületek arányában. Az ilyen korrekciók végzését meg kell magyarázni és rögzíteni kell a PEF-jelentésben. Az évelő növények és termények életciklusleltára mindaddig nem készíthető el, amíg a termesztési rendszer tényleges kimenetet nem eredményez.
Az egy évnél rövidebb idő során termesztett és betakarított növények (pl. 2–4 hónapig termesztett saláta) esetében egyetlen növény termesztésének konkrét időszakára vonatkozóan kell adatokat gyűjteni, legalább az előző három egymást követő ciklusból. A hároméves időszakra vonatkozó átlagolás legelőnyösebben az éves adatok összegyűjtésével és az életciklusleltár évenkénti kiszámításával, majd a hároméves átlag meghatározásával végezhető el.
4.4.1.4.
A növényvédőszer-kibocsátást az egyes hatóanyagok tekintetében kell modellezni. A USEtox életciklus-hatásvizsgálati módszer egy beépített multimédiás sorsmodellt alkalmaz, amely a különböző kibocsátási közegekből kiindulva szimulálja a növényvédő szerek sorsát. Ezért az LCI-modellezés során alapértelmezett kibocsátási hányadokra van szükség a környezeti kibocsátási közegek vonatkozásában. A területre kijuttatott növényvédő szereket úgy kell modellezni, hogy 90 % a mezőgazdasági talaj közegbe került kibocsátásra, 9 % a levegőbe, 1 % pedig a vízbe (szakértői megítélés alapján, a jelenlegi korlátok miatt). Amennyiben rendelkezésre állnak, konkrétabb adatok is használhatók.
4.4.1.5.
A műtrágyából és szerves trágyából származó kibocsátásokat trágyatípusonként kell megkülönböztetni, legalább az alábbiakra kiterjedően:
NH3, levegőbe (nitrogéntartalmú műtrágya alkalmazása esetén);
N2O, levegőbe (közvetlen és közvetett) (nitrogéntartalmú trágya alkalmazása esetén);
CO2, levegőbe (mész, karbamid és karbamidvegyületek alkalmazása esetén);
NO3, nem meghatározott vízbe (kimosódás nitrogéntartalmú trágya alkalmazása esetén);
PO4, nem meghatározott vízbe vagy édesvízbe (oldható foszfát kimosódása és lefolyása foszfortartalmú trágya alkalmazása esetén);
P, nem meghatározott vízbe vagy édesvízbe (foszfort tartalmazó talajrészecskék foszfortartalmú trágya alkalmazása esetén).
Az édesvízi eutrofizáció hatásvizsgálati modellje akkor kezdődik, i. amikor a foszfor elhagyja a mezőgazdasági területet (lefolyás), vagy ii. amikor szerves trágyát vagy műtrágyát juttatnak ki mezőgazdasági területre.
Az LCI-modellezésen belül a mezőgazdasági területet (talajt) gyakran a technológiai környezethez tartozónak tekintik, következésképpen szerepel az LCI-modellben. Ez összhangban áll az i. alpontban említett megközelítéssel, amely szerint a hatásvizsgálati modell a lefolyást követően kezdődik, vagyis amikor foszfor elhagyja a mezőgazdasági területet. Ezért az EF összefüggésében az életciklusleltárt a lefolyást követően a vízbe kibocsátott foszfor mennyiségeként kell modellezni, a „víz” kibocsátási közeg alkalmazásával.
Amennyiben nem áll rendelkezésre ez a mennyiség, az életciklusleltár modellezhető a mezőgazdasági területre – szerves trágyával vagy műtrágyával – kijuttatott foszfor mennyiségeként, a „talaj” kibocsátási közeg alkalmazásával. Ebben az esetben a talajból a vízbe történő lefolyás a hatásvizsgálati módszer részét képezi, és szerepel a jellemzési tényezőben.
A tengeri eutrofizációra vonatkozó hatásvizsgálat akkor kezdődik, amikor a nitrogén elhagyja a területet (talajt). Következésképpen a talajba történő nitrogénkibocsátást nem kell modellezni. Az életciklusleltárban modellezni kell a különböző levegő- és vízközegekbe bejutó kibocsátások mennyiségét a területre kijuttatott trágyák mennyisége szerint.
A nitrogénkibocsátást a mezőgazdasági termelő által a területre történő nitrogénkijuttatások alapján kell kiszámítani, a külső források (pl. esőből való lerakódás) kizárásával. A kibocsátási tényezők számát egyszerűsített megközelítés alkalmazásával határozzák meg a környezeti lábnyommal összefüggésben. Nitrogéntartalmú trágyák esetén a 2006. évi IPCC-iránymutatások 2–4. táblázatában szereplő 1. szintű kibocsátási tényezőket kell alkalmazni, amint azt a 3. táblázat tartalmazza, kivéve, ha jobb adatok állnak rendelkezésre. Amennyiben jobb adatok állnak rendelkezésre, a PEF-vizsgálatban átfogóbb modell is használható a nitrogén vonatkozásában, feltéve, hogy i. az kiterjed legalább a fent előírt kibocsátásokra, ii. a nitrogén egyensúlyban van a bemenetekben és a kimenetekben, és iii. azt átlátható módon írják le.
3. táblázat
A 2006. évi IPCC-iránymutatásokban szereplő 1. szintű kibocsátási tényezők (módosított).
Megjegyzendő, hogy ezek az értékek nem használhatók fel a különböző típusú műtrágyák összehasonlítására.
Kibocsátás |
Közeg |
Alkalmazandó érték |
N2O (műtrágya és szerves trágya; közvetlen vagy közvetett) |
Levegő |
0,022 kg N2O/kg kijuttatott nitrogéntartalmú trágya |
NH3 (műtrágya) |
Levegő |
kg NH3 = kg N * FracGASF= 1*0,1* (17/14) = 0,12 kg NH3/kg kijuttatott nitrogéntartalmú trágya |
NH3 (szerves trágya) |
Levegő |
kg NH3 = kg N*FracGASF= 1*0,2* (17/14) = 0,24 kg NH3/kg kijuttatott nitrogéntartalmú szerves trágya |
NO3 - (műtrágya és szerves trágya) |
Víz |
kg NO3 - = kg N*FracLEACH = 1*0,3*(62/14) = 1,33 kg NO3 -/kg kijuttatott nitrogén |
FracGASF: a talajra kijuttatott nitrogéntartalmú műtrágya NH3 és NOx formájában elpárolgó hányada. FracLEACH: a műtrágya és szerves trágya NO3 - formájában való kimosódással és lefolyással elvesztett hányada |
A fenti, nitrogénre vonatkozó modellnek vannak korlátai – ezért egy PEF-vizsgálat során, amelynek alkalmazási köre kiterjed a mezőgazdasági modellezésre, kipróbálható az alábbi alternatív megközelítés, az eredményeknek a PEF-jelentés mellékletében való jelentésével.
A nitrogénegyensúly kiszámítására a 4. táblázatban foglalt paraméterek alkalmazásával kerül sor, az alábbi képlet alapján. Az NO3- formájában történő összes nitrogénkibocsátás változónak számít, és teljes mennyiségét az alábbiak szerint kell kiszámítani:
Ha bizonyos alacsony bemenetekkel rendelkező rendszerekben a „további NO3 - formájában történő nitrogénkibocsátás vízbe” értéke negatív lesz, akkor „0” értéket kell megadni. Továbbá ilyen esetekben a kiszámított „további NO3 - formájában történő nitrogénkibocsátás vízbe” abszolút értékét további nitrogéntartalmú trágyaként kell rögzíteni a rendszerben, a nitrogéntartalmú trágyák ugyanazon kombinációjának az alkalmazásával, mint amit a vizsgált növény esetében használtak.
Ez az utolsó lépés a termőképességet csökkentő rendszerek elkerülését szolgálja azzal, hogy rögzíti a vizsgált növény általi nitrogénlebontást, ami később feltehetően további trágyázást tesz szükségessé a talaj termőképessége szintjének fenntartása érdekében.
4. táblázat
A nitrogén modellezésének alternatív megközelítése
Kibocsátás |
Közeg |
Alkalmazandó érték |
NO3 - alapveszteség (műtrágya és szerves trágya) |
Víz |
kg NO3 - = kg N*FracLEACH = 1*0,1*(62/14) = 0,44 kg NO3 -/kg kijuttatott nitrogén |
N2O (műtrágya és szerves trágya; közvetlen vagy közvetett) |
Levegő |
0,022 kg N2O/kg kijuttatott nitrogéntartalmú trágya |
NH3 – karbamid (műtrágya) |
Levegő |
kg NH3 = kg N * FracGASF= 1*0,15* (17/14) = 0,18 kg NH3/kg kijuttatott nitrogéntartalmú trágya |
NH3 – ammónium-nitrát (műtrágya) |
Levegő |
kg NH3 = kg N * FracGASF= 1*0,1* (17/14) = 0,12 kg NH3/kg kijuttatott nitrogéntartalmú trágya |
NH3 – egyéb (műtrágya) |
Levegő |
kg NH3 = kg N * FracGASF= 1*0,02* (17/14) = 0,024 kg NH3/kg kijuttatott nitrogéntartalmú trágya |
NH3 (szerves trágya) |
Levegő |
kg NH3 = kg N*FracGASF= 1*0,2* (17/14) = 0,24 kg NH3/kg kijuttatott nitrogéntartalmú szerves trágya |
N2-megkötés a növény által |
|
Szimbiotikus N2-megkötésű növények esetén: a megkötött mennyiség feltételezhetően megegyezik a betakarított növény nitrogéntartalmával |
N2 |
Levegő |
0,09 kg N2/kg kijuttatott nitrogén |
4.4.1.6.
A területet érintő bemenetekből származó nehézfém-kibocsátást talajba történő kibocsátásként és/vagy vízbe történő kimosódásként vagy erózióként kell modellezni. A vízre vonatkozó leltárban fel kell tüntetni a fém oxidációs számát (pl. Cr+3, Cr+6). Mivel a növények termesztésük során a nehézfém-kibocsátás egy részét asszimilálják, tisztázni kell, hogyan kell modellezni azokat a növényeket, amelyek elnyelőként működnek.
Két különböző modellezési megközelítés lehetséges:
A nehézfém elemi áramok végső sorsát a továbbiakban nem veszik figyelembe a rendszerhatáron belül: a leltár nem számol a nehézfémek végső kibocsátásával, és ezért nem veszi figyelembe a nehézfémek növény általi felvételét.
Például az emberi fogyasztásra szánt mezőgazdasági terményekben lévő nehézfémek bekerülnek a növénybe. A környezeti lábnyommal összefüggésben nem kerül sor az emberi fogyasztás modellezésére, a végső sorsot a továbbiakban nem modellezik, és a növény nehézfém-elnyelőként működik. Ezért nem kell modellezni a nehézfémek növény általi felvételét.
A nehézfém elemi áramok végső sorsát (kibocsátási közegét) figyelembe veszik a rendszerhatáron belül: a leltár számol a nehézfémek környezetbe történő végső kibocsátásával (kiengedésével), és ezért figyelembe veszi a nehézfémek növény általi felvételét is.
Például a takarmányozásra szánt mezőgazdasági növényekben lévő nehézfémek főként az állatok emésztőrendszerében jelennek meg, és trágyaként kerülnek felhasználásra ismét azon a területen, ahol a fémek kijutnak a környezetbe, és hatásukat rögzítik a hatásvizsgálati módszerekkel. Ezért a mezőgazdasági szakaszra vonatkozó leltárban figyelembe kell venni a nehézfémek növény általi felvételét. Korlátozott mennyiség kerül be az állatokba, ami az egyszerűsítés érdekében figyelmen kívül hagyható.
4.4.1.7.
A rizstermesztésből származó metánkibocsátást a 2006. évi IPCC-iránymutatások 5.5. szakaszában foglalt számítási szabályok alapján figyelembe kell venni.
4.4.1.8.
Víztelenített tőzegtalajok esetén figyelembe kell venni a szén-dioxid-kibocsátást egy olyan modell alapján, amely a vízelvezetési szinteket az éves szén-oxidációhoz köti.
4.4.1.9.
Adott esetben a következő tevékenységeket bele kell foglalni a mezőgazdasági modellezésbe, kivéve, ha a veszély alapú kizárási kritériumok alapján megengedett azok kizárása:
vetőmaganyag bevitele (kg/ha);
tőzeg bevitele a talajba (kg/ha + C/N arány);
mész bevitele (kg CaCO3/ha, típus);
géphasználat (óra, típus) (akkor, ha magas a gépesítés szintje);
a területen maradó vagy elégetett növényi maradványokból származó nitrogén bevitele (kg maradékanyag + N-tartalom/ha). Beleértve a maradékanyagok elégetéséből, valamint a termékek szárításából és tárolásából származó kibocsátásokat.
Kivéve, ha egyértelműen dokumentálják, hogy a műveleteket kézzel végzik, a területen végzett műveletek az összes üzemanyag-fogyasztás alapján, illetve konkrét gépek alkalmazása, a területre, illetve a területről történő szállítás, az öntözési célú energiafogyasztás vagy hasonló tényezők alapján kerülnek elszámolásra.
4.4.2.
A hálózatból származó villamos energiát a lehető legpontosabban kell modellezni, elsősorban beszállító-specifikus adatok alapján. Ha a villamos energia (egy része) megújuló, fontos, hogy ne történjen kettős elszámolás. Ezért a szolgáltatónak garantálnia kell, hogy a szervezet számára a termék előállítása céljából szolgáltatott villamos energiát ténylegesen megújuló energiaforrások felhasználásával állították elő, és az már nem áll más fogyasztók rendelkezésére.
4.4.2.1.
A következő szakasz kétféle villamosenergia-szerkezetet ismertet: i. a fogyasztási hálózati szerkezet, amely tükrözi a meghatározott hálózaton átvezetett teljes villamosenergia-mixet, beleértve az igényelt vagy nyomon követett zöld villamos energiát is, és ii. a fennmaradó hálózati szerkezet, fogyasztási szerkezet (más néven fennmaradó fogyasztási szerkezet), amely csak a nem igényelt, nem nyomon követett vagy nyilvánosan megosztott villamos energiát foglalja magában.
A PEF-vizsgálatokban a következő villamosenergia-szerkezetet kell alkalmazni hierarchikus sorrendben:
Beszállító-specifikus villamosenergia-terméket ( 20 ) kell alkalmazni, ha adott ország esetében 100 %-os nyomonkövetési rendszer van érvényben, vagy ha:
rendelkezésre áll, és
teljesülnek a szerződéses eszközök megbízhatóságát garantáló minimális követelmények.
A beszállító-specifikus teljes villamosenergia-szerkezetet kell alkalmazni, ha:
rendelkezésre áll, és
teljesülnek a szerződéses eszközök megbízhatóságát garantáló minimális követelmények.
Az „országspecifikus fennmaradó hálózati szerkezet, fogyasztási szerkezet” alkalmazandó. Az országspecifikus azt az országot jelenti, amelyben az életciklusszakasz vagy a tevékenység zajlik. Ez lehet uniós vagy nem uniós ország. A fennmaradó hálózati szerkezet megakadályozza a kettős elszámolást az a) és b) pontban szereplő beszállító-specifikus villamosenergia-szerkezetek alkalmazásával.
Utolsó lehetőségként az átlagos uniós fennmaradó hálózati szerkezet, fogyasztási szerkezet (EU + EFTA + UK) vagy a régió szempontjából reprezentatív fennmaradó hálózati szerkezet, fogyasztási szerkezet alkalmazandó.
A beszállító-specifikus villamosenergia-szerkezet alkalmazásának környezeti integritása attól függ, hogy biztosítják-e a – nyomon követésre vonatkozó – szerződéses eszközök megbízhatóságát és egyediségét. Ennek hiányában a PEF nem rendelkezik a termék-/vállalati villamosenergia-beszerzési döntések meghozatalához szükséges pontossággal és következetességgel, és a villamos energia vásárlói nem veszik megfelelően figyelembe a beszállító-specifikus szerkezetet. Ezért olyan minimális kritériumokat határoztak meg, amelyek a szerződéses eszközök – mint a környezeti lábnyomra vonatkozó információk megbízható közvetítői – integritására vonatkoznak. Ezek a PEF-vizsgálatokban a beszállító-specifikus szerkezet használatához szükséges minimális jellemzőket képviselik.
4.4.2.2.
Beszállító-specifikus villamosenergia-termék/-szerkezet csak akkor használható, ha a PEF-módszer alkalmazója biztosítja, hogy a szerződéses eszköz megfelel az alábbiakban meghatározott kritériumoknak. Ha a szerződéses eszközök nem felelnek meg a kritériumoknak, akkor az országspecifikus fennmaradó villamosenergia-fogyasztási szerkezetet kell alkalmazni a modellezés során.
A kritériumok alábbiakban ismertetett listája az „Az ÜHG-jegyzőkönyv 2. alkalmazási körére vonatkozó iránymutatás – Az üvegházhatású gázokról szóló jegyzőkönyv módosítása. Vállalati szabvány” (Mary Sotos, Világ Erőforrásai Intézet) kritériumain alapul ( 21 ). A villamosenergia-modellezéshez használt szerződéses eszköznek a következő kritériumokat kell teljesítenie.
1. kritérium – jellemzőket közvetítsen
Közvetíteni kell a termelt villamos energia egységéhez kapcsolódó energiatípus-szerkezetet.
Az energiatípus-szerkezetet az átadott villamos energia alapján kell kiszámítani, figyelembe véve a fogyasztók nevében beszerzett és bevont (kapott, megszerzett vagy visszavont) tanúsítványokat. A létesítményekből származó villamos energiát, amely vonatkozásában a jellemzőket értékesítették (szerződéseken vagy tanúsítványokon keresztül), úgy kell jellemezni, mint amely a létesítmény helye szerinti ország fennmaradó fogyasztási szerkezetének környezeti jellemzőivel rendelkezik.
2. kritérium – egyedi igény legyen
Az egyetlen olyan eszköz legyen, amely tartalmazza a termelt villamos energia adott mennyiségéhez kapcsolódó környezeti jellemzőre vonatkozó igényt.
Legyen a társaság által vagy nevében nyomon követett és visszaváltott, bevont vagy törölt (pl. szerződések ellenőrzése, harmadik fél általi tanúsítás révén, vagy automatikus kezeléssel más közzétételi nyilvántartásokon, rendszereken vagy mechanizmusokon keresztül).
3. kritérium – a lehető legközelebb legyen ahhoz az időszakhoz, amelyre a szerződéses eszköz vonatkozik
5. táblázat
Minimális kritériumok a beszállítóktól származó szerződéses eszközök biztosításához – iránymutatás a kritériumok teljesítéséhez
1. kritérium |
KÖRNYEZETI JELLEMZŐK KÖZVETÍTÉSE ÉS MAGYARÁZAT SZOLGÁLTATÁSA A SZÁMÍTÁSI MÓDSZERRŐL Közvetíteni kell a termelt villamos energia egységéhez kapcsolódó energiatípus-szerkezetet (vagy más kapcsolódó környezeti jellemzőket). Meg kell magyarázni a szerkezet meghatározásához használt számítási módszert. |
Kontextus |
Minden program vagy szakpolitika meghatározza saját támogathatósági kritériumait és a közvetítendő jellemzőket. Ezek a kritériumok meghatározzák az energiaforrás típusát és az energiatermelő létesítmény bizonyos jellemzőit, például a technológia típusát, a létesítmény korát vagy a létesítmény elhelyezkedését (de programonként/szakpolitikánként eltérőek). Ezek a jellemzők meghatározzák az energiaforrás típusát és esetenként az energiatermelő létesítmény néhány jellemzőjét. |
A kritérium teljesítésének feltételei |
1. Az energiaszerkezet közvetítése: ha a szerződéses eszközök nem határoznak meg energiatípus-szerkezetet, kérje meg beszállítóját, hogy bocsássa rendelkezésre ezt az információt vagy más környezeti jellemzőket (pl. ÜHG-kibocsátási arány). Ha a beszállító nem válaszol, használja az „országspecifikus fennmaradó hálózati szerkezetet, fogyasztási szerkezetet”. Ha a beszállító válaszol, haladjon tovább a 2. lépésre). |
2. Magyarázat szolgáltatása az alkalmazott számítási módszerre vonatkozóan: kérje meg beszállítóját, hogy adjon részletes felvilágosítást a számítási módszerrel kapcsolatban annak biztosítása érdekében, hogy az megfeleljen a fenti elvnek. Ha a beszállítója nem nyújt ilyen tájékoztatást, alkalmazza a beszállító-specifikus villamosenergia-szerkezetet, rögzítse a kapott információkat, és dokumentálja, hogy nem lehetett elvégezni a kettős elszámolásra vonatkozó ellenőrzést. |
|
2. kritérium |
EGYEDI IGÉNYEK Az egyetlen olyan eszköz legyen, amely tartalmazza a villamosenergia-termelés adott mennyiségéhez kapcsolódó környezeti jellemzőre vonatkozó igényt. Legyen a társaság által vagy nevében nyomon követett és visszaváltott, bevont vagy törölt (pl. szerződések ellenőrzése, harmadik fél általi tanúsítás révén, vagy automatikus kezeléssel más közzétételi nyilvántartásokon, rendszereken vagy mechanizmusokon keresztül). |
Kontextus |
A tanúsítványok általában négy fő célt szolgálnak: i. beszállítói közzététel, ii. meghatározott energiaforrások szállítására vagy értékesítésére vonatkozó beszállítói kvóták, iii. adómentesség és iv. önkéntes fogyasztói programok. Minden program vagy szakpolitika meghatározza saját támogathatósági kritériumait. Ezek a kritériumok meghatározzák az energiatermelő létesítmény bizonyos jellemzőit, például a technológia típusát, a létesítmény korát vagy a létesítmény elhelyezkedését (de programonként/szakpolitikánként eltérőek). A tanúsítványoknak olyan létesítményektől kell származniuk, amelyek megfelelnek ezeknek a kritériumoknak ahhoz, hogy felhasználhatók legyenek az adott programban. Ezen túlmenően az egyes országok piacai vagy politikai döntéshozó szervei ezeket a különböző funkciókat egyetlen tanúsítási rendszer vagy több tanúsítási rendszer segítségével is elláthatják. |
A kritérium teljesítésének feltételei |
(1) Az üzem olyan országban található, ahol nincs nyomonkövetési rendszer? A „Kibocsátó Szervezetek Szövetsége” (Association of Issuing Bodies, AIB) (1) által szolgáltatott információkat kell használni. Ha igen, használja az „országspecifikus fennmaradó hálózati szerkezetet, fogyasztási szerkezetet”. Ha nem, haladjon tovább a második kérdéshez. (2) Az üzem olyan országban található, ahol a fogyasztás részben nem nyomon követett (> 95 %)? Ha igen, használja az „országspecifikus fennmaradó hálózati szerkezetet, fogyasztási szerkezetet” mint a rendelkezésre álló legjobb adatot a fennmaradó fogyasztási szerkezet kiszámításához. Ha nem, haladjon tovább a harmadik kérdéshez. 3. Az üzem olyan országban található, amely egyetlen tanúsítási rendszerrel vagy több tanúsítási rendszerrel rendelkezik? Ha az üzem egyetlen tanúsítási rendszerrel rendelkező régióban/országban található, az egyedi igényre vonatkozó kritériumok teljesülnek. Ha az üzem több tanúsítási rendszerrel rendelkező régióban/országban található, az egyedi igény nem biztosított. Vegye fel a kapcsolatot az országspecifikus kibocsátó szervvel (az európai energetikai tanúsítványok rendszerét – European Energy Certificate System – irányító európai szervezettel, http://www.aib-net.org) annak érdekében, hogy tájékozódjon arról, hogy szükség van-e egynél több szerződéses eszközre annak biztosítása érdekében, hogy ne álljon fenn a kettős elszámolás kockázata. Ha egynél több szerződéses eszközre van szükség, a kettős elszámolás elkerülése érdekében minden szerződéses eszközt be kell kérni a beszállítótól. Ha nem lehet elkerülni a kettős elszámolást, ezt jelenteni kell a PEF-vizsgálatban, és az „országspecifikus fennmaradó hálózati szerkezetet, fogyasztási szerkezetet” kell alkalmazni. |
3. kritérium: |
A lehető legközelebb kell kiadni és visszaváltani ahhoz az időszakhoz, amelyre a szerződéses eszköz vonatkozik. |
(1)
European Residual Mix | AIB (aib-net.org) |
4.4.2.3.
A PEF-módszer alkalmazójának meg kell határoznia a fennmaradó hálózati szerkezetre, fogyasztási szerkezetre, az egyes energiatípusokra, az országra és a feszültségre vonatkozó megfelelő adatkészleteket.
Ha nem áll rendelkezésre megfelelő adatkészlet, az alábbi megközelítést kell alkalmazni: meg kell határozni az ország fogyasztási szerkezetét (pl. X % vízenergiával előállított MWh, Y % szénerőművel előállított MWh), és ezeket energiatípusonként és országonként/régiónként össze kell vonni az LCI-adatkészletekkel (pl. Svájcban 1 MWh vízenergia termelésére vonatkozó LCI-adatkészlet).
A nem uniós országok fogyasztási szerkezetére vonatkozó, részletes energiatípusonkénti tevékenységi adatokat a következők alapján kell meghatározni:
hazai termelési szerkezet termelési technológiánként;
a behozatal mennyisége és mely szomszédos országokból;
szállítási veszteségek;
hálózati veszteségek;
a tüzelőanyag-ellátás típusa (a felhasznált erőforrások részaránya, behozatal és/vagy belföldi ellátás szerint).
Ezek az adatok a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) kiadványaiban találhatók meg.
Rendelkezésre álló LCI-adatkészletek tüzelőanyag-technológiánként; a rendelkezésre álló LCI-adatkészletek általában ország- vagy régióspecifikusak a következők tekintetében:
tüzelőanyag-ellátás (a felhasznált erőforrások részaránya, behozatal és/vagy belföldi ellátás szerint);
energiahordozó tulajdonságai (pl. elem és energiatartalom);
az erőművek technológiai szabványai a hatékonyság, a tüzelési technológia, a füstgáz-kéntelenítés, a NOx-eltávolítás és a portalanítás tekintetében.
4.4.2.4.
Ez a szakasz azzal foglalkozik, hogy hogyan kell eljárni abban az esetben, amikor az elfogyasztott villamos energiának csak egy részét fedi le beszállító-specifikus szerkezet vagy helyszíni villamosenergia-termelés, és hogyan kell elszámolni az ugyanazon a helyen előállított termékek villamosenergia-szerkezetét. Általában véve a villamosenergia-ellátás több termék közötti felosztása fizikai kapcsolaton alapul (pl. darabszám vagy kg termék). Ha a fogyasztott villamos energia egynél több villamosenergia-szerkezetből származik, az egyes szerkezeti forrásokat az összes felhasznált kWh-ban képviselt részarányuk alapján kell felhasználni. Ha például ennek az összes kWh-nak valamekkora hányada egy adott beszállítótól származik, ezen mennyiség tekintetében beszállító-specifikus villamosenergia-szerkezetet kell használni. A helyszíni villamosenergia-felhasználásról lásd a 4.4.2.7. szakaszt.
Adott típusú villamos energia hozzárendelhető egy adott termékhez az alábbi feltételek szerint:
Ha egy termék termelése (és a kapcsolódó villamosenergia-fogyasztás) külön telephelyen (épületben) történik, az ehhez a helyhez fizikailag kapcsolódó energiatípus használható.
Ha egy termék előállítása (és a kapcsolódó villamosenergia-fogyasztás) meghatározott energiamérési vagy -vásárlási nyilvántartásokkal vagy villamosenergia-számlákkal megosztott térben történik, a termékspecifikus információk (intézkedés, nyilvántartás, számla) használhatók.
Ha az adott üzemben előállított valamennyi terméket nyilvánosan elérhető PEF-vizsgálattal együtt szállítják, annak a vállalatnak, amely a felhasznált energiára vonatkozó igényt kíván benyújtani, elérhetővé kell tennie az összes PEF-vizsgálatot. Az alkalmazott hozzárendelési szabályt ismertetni kell a PEF-vizsgálatban, következetesen alkalmazni kell a telephelyhez kapcsolódó valamennyi PEF-vizsgálatban és ellenőrizni kell. Példa erre 100 %-ban környezetbarát villamosenergia-szerkezet hozzárendelése egy adott termékhez.
4.4.2.5.
Abban az esetben, ha egy terméket különböző helyszíneken gyártanak vagy különböző országokban értékesítenek, a villamosenergia-szerkezetnek tükröznie kell a termelés és az értékesítés uniós országok/régiók közötti arányait. Az arány meghatározásához fizikai egységet kell használni (pl. darabszám vagy kg termék). Olyan PEF-vizsgálatok esetén, amikor nem állnak rendelkezésre ilyen adatok, az átlagos uniós fennmaradó fogyasztási szerkezetet (EU + EFTA + UK) vagy a régió szempontjából leginkább reprezentatív fennmaradó szerkezetet kell alkalmazni. A fent említett általános iránymutatásokat kell alkalmazni.
4.4.2.6.
A felhasználási szakaszban a fogyasztási hálózati szerkezetet kell használni. A villamosenergia-szerkezetnek tükröznie kell az értékesítés uniós országok/régiók közötti arányait. Az arány meghatározásához fizikai egységet kell használni (pl. darabszám vagy kg termék). Amennyiben nem állnak rendelkezésre ilyen adatok, az átlagos uniós fogyasztási szerkezetet (EU + EFTA + UK) vagy a régió szempontjából leginkább reprezentatív fogyasztási szerkezetet kell alkalmazni.
4.4.2.7
Ha a helyszíni villamosenergia-termelés megegyezik a telephely villamosenergia-fogyasztásával, akkor két helyzet áll fenn:
egyetlen szerződéses eszközt sem adtak el harmadik félnek: a PEF-módszer alkalmazójának saját villamosenergia-szerkezetét kell modelleznie (LCI-adatkészletekkel kombinálva).
szerződéses eszközöket értékesítettek harmadik félnek: a PEF-módszer alkalmazójának az „országspecifikus fennmaradó hálózati szerkezetet, fogyasztási szerkezetet” kell használnia (LCI-adatkészletekkel kombinálva).
Ha a termelt villamos energia mennyisége meghaladja a meghatározott rendszerhatáron belül a helyszínen elfogyasztott mennyiséget, és azt értékesítik például a villamosenergia-hálózatnak, akkor ez a rendszer többfunkciós helyzetnek tekinthető. A rendszer két funkciót lát el (pl. termék + villamos energia), és a következő szabályokat kell betartani.
Lehetőség szerint albontást kell alkalmazni. Ez vonatkozik mind a külön villamosenergia-termelésre, mind pedig a közös villamosenergia-termelésre, ahol a villamos energia mennyisége alapján a termelésoldali és közvetlen kibocsátások hozzárendelhetők a saját fogyasztáshoz és a harmadik félnek eladott részhez (pl. ha egy vállalkozás szélerőművet használ a termelési helyen és exportálja a termelt villamos energia 30 %-át, a PEF-vizsgálatban figyelembe kell venni a termelt villamos energia 70 %-ához kapcsolódó kibocsátásokat).
Ha ez nem lehetséges, közvetlen helyettesítést kell alkalmazni. Az országspecifikus fennmaradó fogyasztási villamosenergia-szerkezetet kell helyettesítésként alkalmazni ( 22 ). Az albontás nem lehetséges, ha a felfelé irányuló hatások vagy a közvetlen kibocsátások szorosan kapcsolódnak magához a termékhez.
4.4.3.
A szállítási tevékenységek modellezése során a következő paramétereket kell figyelembe venni.
Szállítás típusa: a szállítás típusa, például szárazföldi (teherautó, vasút, csővezeték), vízi (hajó, komp, uszály) vagy légi (repülőgép).
A jármű típusa: a jármű típusa a szállítás típusa szerint.
Rakteljesítmény (= kihasználtsági arány; lásd a következő szakaszt) ( 23 ): a környezeti hatások közvetlenül kapcsolódnak a tényleges rakteljesítményhez, amelyet ezért figyelembe kell venni. A rakteljesítmény befolyásolja a jármű üzemanyag-fogyasztását.
Üresjáratok száma: az üresjáratok számát (azaz a termék kirakodását követően a következő rakomány felvételéig megtett útnak a termék szállítása során megtett úthoz viszonyított arányát) adott esetben figyelembe kell venni. Az üres jármű által megtett kilométerek számát a termékhez kell rendelni. Az alapértelmezett szállítási adatkészletekben ezt gyakran már figyelembe veszik az alapértelmezett kihasználtsági aránynál.
Szállítási távolság: a szállítási távolságokat az érintett körülményekre jellemző átlagos szállítási távolságok alkalmazásával kell dokumentálni.
Az EF-nek megfelelő adatkészleteken belül a szállítási adatkészletek tartalmazzák az üzemanyag-előállítást, a szállító jármű üzemanyag-fogyasztását, a szükséges infrastruktúrát, valamint a logisztikai műveletekhez szükséges további erőforrások és eszközök (pl. daruk és szállítógépek) mennyiségét.
4.4.3.1.
A tehergépjárművel való szállításra vonatkozó, EF-nek megfelelő adatkészletek tonnakilométerenként (tkm = tonna × km) fejezik ki a bizonyos rakományt tartalmazó tehergépjárművel 1 km-en keresztül szállított termék 1 tonnára (t) számított környezeti hatását. A szállítási hasznos terhelést (= megengedett legnagyobb tömeg) feltüntetik az adatkészletben. Például egy 28–32 tonnás tehergépjármű hasznos terhelése 22 tonna; Az 1 tkm-re (teljes terhelés) vonatkozó LCA-adatkészlet a 22 tonnás megrakott tehergépjárművön 1 km-re szállított 1 tonna termék környezeti hatását fejezi ki. A szállításból származó kibocsátások a szállított termék tömege alapján kerülnek hozzárendelésre, és a tehergépjármű teljes kibocsátásának csak 1/22 részét kapjuk. Ha a szállított rakomány kisebb, mint a maximális rakodókapacitás (pl. 10 t), akkor az 1 tonna termék környezeti hatását kétféleképpen befolyásolja. Először is, a teherautónak alacsonyabb a teljes szállított rakományra eső üzemanyag-fogyasztása, másodszor pedig környezeti hatása a szállított rakomány vonatkozásában kerül hozzárendelésre (pl. 1/10 t). Ha a teljes rakomány tömege kisebb, mint a tehergépjármű rakodókapacitása (pl. 10 t), a termék szállítása térfogat tekintetében korlátozottnak tekinthető. Ebben az esetben a környezeti hatást a ténylegesen felrakodott tömeg alkalmazásával kell kiszámítani.
Az EF-nek megfelelő adatkészletekben a szállítási hasznos terhelést paraméterezéssel kell modellezni, a kihasználtsági arány alapján. A kihasználtsági arány befolyásolja i. a tehergépjármű teljes üzemanyag-fogyasztását és ii. az egy tonnára jutó hatáshoz való hozzárendelést. A kihasználtsági arányt a kg tényleges terhelés és a kg hasznos terhelés hányadosaként kell kiszámítani, és az adatkészlet alkalmazása során ki kell igazítani. Ha a tényleges terhelés 0 kg, a számításhoz 1 kg tényleges terhelést kell használni. Az üresjáratos utak belefoglalhatók a kihasználtsági arányba, az üresen megtett km-ek százalékos arányának figyelembevételével. Pl. ha a tehergépjárművet kiszállításhoz teljesen megrakodják, de félig üresen tér vissza, a kihasználtsági arány: 22 t tényleges terhelés/22 t hasznos terhelés * 50 % km + 11 t tényleges terhelés/22 t hasznos terhelés * 50 % km = 75 %.
A PEF-vizsgálatok során meg kell határozni az egyes modellezett tehergépjármű-típusok tekintetében alkalmazandó kihasználtsági arányt, és egyértelműen fel kell tüntetni, hogy a kihasználtsági arány üresjáratos visszautakat is magában foglal-e. A következő alapértelmezett kihasználtsági arányok alkalmazandók.
Ha a terhelés tömeg tekintetében korlátozott, 64 %-os alapértelmezett kihasználtsági arányt ( 24 ) kell alkalmazni, hacsak nem állnak rendelkezésre konkrét adatok. Ez az alapértelmezett kihasználtsági arány üresjáratos visszautakat is magában foglal, ezért nem kell külön modellezni.
Az ömlesztett szállítást (pl. kavicsszállítás a bányától a betont előállító üzembe) 50 %-os alapértelmezett kihasználtsági aránnyal kell modellezni (100 %-ban megrakodott kifelé és 0 %-ban megrakodott visszafelé), hacsak nem állnak rendelkezésre konkrét adatok.
4.4.3.2.
A kisteherautókat gyakran használják házhoz szállításra, pl. könyvek és ruhák kézbesítésére, vagy a kiskereskedőktől való házhoz szállításra. Ha a PEF-vizsgálat elvégzéséhez nem áll rendelkezésre konkrét adat, akkor 50 %-os alapértelmezett kihasználtsági aránnyal rendelkező, 1,2 t alatti tehergépkocsit kell figyelembe venni. Ha 1,2 t alatti tehergépkocsira vonatkozóan nem áll rendelkezésre adatkészlet, akkor 7,5 t alatti tehergépkocsit kell figyelembe venni, 20 %-os kihasználtsági aránnyal. Egy 3,3 t hasznos terheléssel és 20 %-os kihasználtsági aránnyal rendelkező 7,5 t alatti tehergépkocsinak ugyanakkora a rakománya, mint egy 1,2 t hasznos terheléssel és 50 %-os kihasználtsági aránnyal rendelkező kisteherautónak.
4.4.3.3.
A személygépkocsik hatásának hozzárendelése térfogat alapján történik. A fogyasztók általi szállítás esetén figyelembe veendő maximális térfogat 0,2 m3 (egy 0,6 m3-es csomagtartó kb. 1/3-a). 0,2 m3-nél nagyobb termékek esetén a teljes személygépkocsis szállítás hatását figyelembe kell venni. Szupermarketeken vagy bevásárlóközpontokon keresztül értékesített termékek esetén a termék térfogatát (beleértve a csomagolást és az üres tereket, például gyümölcsök vagy palackok között) kell alkalmazni a szállítási terhek szállított termékek közötti felosztása érdekében. A hozzárendelési tényezőt úgy kell kiszámítani, hogy a szállított termék térfogatát elosztjuk 0,2 m3-rel. A modellezés egyszerűsítése érdekében minden más típusú, fogyasztók általi szállítást (például szaküzletekben történő vásárlás vagy kombinált utak használata) úgy kell modellezni, mintha azt szupermarketen keresztül értékesítenék.
4.4.3.4.
Európán belüli beszállítók esetén, amennyiben nem állnak rendelkezésre konkrét adatok a PEF-vizsgálat elvégzéséhez, az alábbiakban megadott alapértelmezett adatokat kell alkalmazni.
Csomagolóanyagok esetén a gyártóüzemektől a töltőüzemekig (üveg mellett; az Eurostat 2015-ös adatain alapuló értékek ( 25 )), a következő forgatókönyvet kell alkalmazni:
230 km tehergépjárművel (> 32 t, EURO 4);
280 km vonattal (átlagos tehervonat); valamint
360 km hajóval (uszály).
Üres üvegek szállítása esetén a következő forgatókönyvet kell alkalmazni:
350 km tehergépjárművel (> 32 t, EURO 4);
39 km vonattal (átlagos tehervonat); valamint
87 km hajóval (uszály).
A beszállítótól a gyárig minden egyéb termék esetében (az Eurostat 2015-ös adatai alapján ( 26 )) a következő forgatókönyvet kell alkalmazni:
130 km tehergépjárművel (> 32 t, EURO 4);
240 km vonattal (átlagos tehervonat); valamint
270 km hajóval (uszály).
Európán kívüli beszállítók esetén, amennyiben nem állnak rendelkezésre konkrét adatok a PEF-vizsgálat elvégzéséhez, az alábbiakban megadott alapértelmezett adatokat kell alkalmazni:
1 000 km teherautóval (> 32 t, EURO 4), a kikötőtől/repülőtértől az Európán kívüli és Európán belüli gyárig megtett távolságok összege tekintetében;
18 000 km hajóval (óceánt átszelő konténer) vagy 10 000 km repülőgéppel (rakomány);
ha a gyártó országa (származási ország) ismert, hajó és repülőgép esetén a megfelelő távolságot különleges kalkulátorok segítségével kell meghatározni ( 27 );
amennyiben nem ismert, hogy a beszállító Európán belül vagy kívül található-e, a szállítást úgy kell modellezni, mintha a szállító Európán kívül lenne.
4.4.3.5.
A gyártól a végső felhasználóhoz történő szállítást (ideértve a fogyasztó általi szállítást is) a PEF-vizsgálat során bele kell foglalni forgalmazási szakaszba. Amennyiben nem áll rendelkezésre konkrét információ, az alábbiakban bemutatott alapértelmezett forgatókönyvet kell alapul venni. A PEF-módszer alkalmazójának a következő értékeket kell meghatároznia (meghatározott információkat kell használni, kivéve, ha azok nem állnak rendelkezésre):
3. ábra
Alapértelmezett szállítási forgatókönyv
Az alábbiakban olvasható a gyártól a felhasználóig történő szállítás alapértelmezett, 3. ábrán bemutatott forgatókönyve.
X % a gyártól a végső felhasználóig:
X % a gyártól a kiskereskedelembe/elosztóközpontba:
X % az elosztóközponttól a végső felhasználóig:
X % a kiskereskedelemből a végső felhasználóig:
Újrafelhasználható termékek esetén a kiskereskedelemből/elosztóközponttól a gyárba történő visszaszállítást a kiskereskedelembe/elosztóközpontba történő szállításon felül kell modellezni. Ugyanazokat a szállítási távolságokat kell használni, mint a gyártól a végső ügyfélig (lásd fent). A tehergépjármű-kihasználtsági arány azonban térfogat tekintetében korlátozott lehet a termék típusától függően.
A fagyasztott vagy hűtött termékeket fagyasztókban vagy hűtőkben kell szállítani.
4.4.3.6.
Előfordulhat, hogy a hulladéklerakásra, -égetésre és -újrafeldolgozásra vonatkozó életciklus-értékelési adatkészletek már tartalmazzák a termékek életciklus végi begyűjtésének a helyétől a kezelési helyig történő szállítást.
Vannak azonban olyan esetek, amikor további alapértelmezett adatokra lehet szükség a PEF-vizsgálat során. Amennyiben nem állnak rendelkezésre jobb adatok, a következő értékeket kell használni:
az otthontól a szétválogatási helyig a fogyasztó által történő szállítás: 1 km személygépkocsival;
a gyűjtési helytől metanizálásra történő szállítás: 100 km tehergépjárművel (> 32 t, EURO 4);
a begyűjtési helytől komposztálásra történő szállítás: 30 km tehergépjárművel (7,5 t alatti tehergépkocsi, EURO).
4.4.4.
A beruházási javakat (beleértve az infrastruktúrát is) és azok életciklusának végét ki kell zárni, kivéve, ha korábbi vizsgálatok azt igazolják, hogy azok relevánsak. Beruházási javak figyelembevétele esetén a PEF-jelentésnek egyértelmű és széles körű magyarázatot kell tartalmaznia arra vonatkozóan, hogy a beruházási javak miért relevánsak, továbbá minden feltevést jelenteni kell.
4.4.5.
A tárolási tevékenységek energia- és hűtőgázfogyasztással járnak. A következő alapértelmezett adatokat kell használni, kivéve, ha jobb adatok állnak rendelkezésre.
Energiafogyasztás az elosztóközpontban: A tárolás során történő energiafogyasztás évi 30 kWh/m2 és 360 MJ vásárolt (= kazánban elégetett) vagy 10 Nm3 földgáz/m2/év (a Nm3 szerinti érték alkalmazása esetén nem szabad megfeledkezni arról, hogy figyelembe kell venni az égésből származó kibocsátást is, nem csak azt, ami a földgáz előállításából származik). Hűtőrendszereket tartalmazó központok esetén a hűtött vagy fagyasztott tároláshoz szükséges további energiafelhasználás 40 kWh/m3/év (2 m magas hűtőszekrényeket és fagyasztókat feltételezve). Szobahőmérsékleten és hűtve történő tárolást egyaránt végző központok esetén: Az elosztóközpont területének 20 %-a hűtött vagy fagyasztott. Megjegyzés: a hűtött vagy fagyasztott tároláshoz felhasznált energia csak a hőmérséklet fenntartásához felhasznált energia.
Kiskereskedelmi energiafogyasztás: Az épület teljes felületére vonatkozóan 300 kWh/m2/év általános energiafogyasztást kell alapértelmezettnek tekinteni. Nem élelmiszeripari/nem italtermékekre szakosodott kiskereskedelem esetén 150 kWh/m2/év értékkel kell számolni az épület teljes felületére vonatkozóan. Élelmiszeripari/italtermékekre szakosodott kiskereskedelem esetén 400 kWh/m2/év értéket kell figyelembe venni az épület teljes felületére vonatkozóan, továbbá a fagyasztott, illetve a hűtött tároláshoz szükséges energiafogyasztás vonatkozásában 1 900 kWh/m2/év, illetve 2 700 kWh/m2/év értékkel kell számolni (PERIFEM és ADEME, 2014).
Hűtőgázfogyasztás és szivárgások hűtőrendszerrel rendelkező elosztóközpontokban: a hűtők és fagyasztók gáztartalma: 0,29 kg R404A/m2 (kiskereskedelemre vonatkozó OEFSR ( 28 )). Évi 10 %-os szivárgással kell számolni (Palandre, 2003). A hűtőgázoknak az életciklus végén a berendezésben maradó része tekintetében 5 % kerül kibocsátásra az életciklus végén, a maradékot pedig veszélyes hulladékként kezelik.
A tárolt termékhez a kibocsátásoknak és az erőforrásoknak csak a tárolórendszerekben kibocsátott vagy felhasznált részét kell hozzárendelni. Ezt a hozzárendelést a tárolt termék által lefoglalt hely (m3) és idő (hét) alapján kell elvégezni. Ehhez ismerni kell a rendszer teljes tárolókapacitását, és a termékspecifikus térfogatot és a tárolási időt kell használni ahozzárendelési tényező kiszámításához (a termékspecifikus mennyiség × idő és a tárolási kapacitás térfogata × idő hányadosaként).
Azt kell feltételezni, hogy egy átlagos elosztóközpontban 60 000 m3 termék tárolható, ebből 48 000 m3 szobahőmérsékleten, 12 000 m3 pedig hűtve vagy fagyasztva. 52 hetes tárolás esetén 3 120 000 m3 × hét/év alapértelmezett összes tárolókapacitást kell feltételezni.
Azt kell feltételezni, hogy egy átlagos kiskereskedelmi egységben 2 000 m3 termék tárolható (feltéve, hogy az épület 2 000 m2-es alapterületének 50 %-ára 2 m magas polcok kerülnek elhelyezésre) 52 héten át, vagyis 104 000 m3 × hét/év.
4.4.6.
Egyes esetekben az OEF-módszer alkalmazójának mintavételi eljárásra van szüksége annak érdekében, hogy az adatgyűjtést az üzemek, gazdaságok stb. csupán egy reprezentatív mintájára korlátozza. Az OEF-módszer alkalmazójának i. meg kell határoznia az OEF-jelentésben, hogy sor került-e mintavétel alkalmazására, ii. követnie kell az ebben a szakaszban leírt követelményeket, és iii. jeleznie kell, hogy melyik megközelítést alkalmazta.
Például olyan esetekben lehet szükség mintavételi eljárásra, amikor ugyanazon termék előállításában több termelési helyszín vesz részt. Pl. ha ugyanaz a nyersanyag/alapanyag több helyszínről származik, vagy ha ugyanazt a folyamatot egynél több alvállalkozónak/beszállítónak szervezik ki.
A reprezentatív mintát rétegzett mintából kell származtatni, amely biztosítja, hogy egy adott sokaság részsokaságainak (rétegeinek) mindegyike megfelelően szerepel a kutatási tanulmány teljes mintájában.
A rétegzett minta használata nagyobb pontosságot tesz lehetővé, mint az egyszerű véletlenszerű minta, feltéve, hogy a részsokaságokat úgy választották ki, hogy ugyanazon részsokaság elemei a vizsgált jellemzők tekintetében a lehető leghasonlóbbak legyenek. Emellett a rétegzett minta biztosítja a sokaság jobb lefedettségét ( 29 ).
Reprezentatív minta rétegzett mintaként történő kiválasztásához a következő eljárást kell alkalmazni:
a sokaság meghatározása;
homogén részsokaságok meghatározása (rétegzés);
részminták meghatározása a részsokaság szintjén;
a sokaság mintájának meghatározása a részminták részsokaság szintjén történő meghatározásából kiindulva.
4.4.6.1.
A rétegzés a sokaság tagjainak homogén alcsoportokra (részsokaságokra) történő felosztásának a folyamata a mintavétel előtt. A részsokaságoknak kölcsönösen ki kell zárniuk egymást: a sokaság minden eleme csak egy részsokasághoz rendelhető hozzá.
A részsokaságok meghatározása során a következő szempontokat kell figyelembe venni:
a helyszínek földrajzi eloszlása;
az érintett technológiák/gazdálkodási módszerek;
a figyelembe vett vállalatok/telephelyek termelési kapacitása.
További szempontok is figyelembe vehetők.
A részsokaságok számát az alábbiak szerint kiszámítani:
Nsp=g*t*c[1. egyenlet]
Amennyiben további szempontokat vesznek figyelembe, a részsokaságok számát a fenti képlettel kell kiszámítani, és az eredményt meg kell szorozni az egyes további szempontokhoz (pl. olyan telephelyek, ahol környezetközpontú irányítási vagy jelentési rendszer van érvényben) meghatározott osztályok számával.
1. példa
A részsokaságok számának meghatározása az alábbi sokaság tekintetében:
Spanyolország ugyanazon régiójában található 350 mezőgazdasági termelő mindegyike nagyjából azonos éves termeléssel rendelkezik, és ugyanazt a betakarítási módszert alkalmazza.
Ebben az esetben:
g=1 |
: |
az összes mezőgazdasági termelő ugyanabban az országban található |
t=1 |
: |
az összes mezőgazdasági termelő ugyanazt a betakarítási módszert alkalmazza |
c=1 |
: |
a vállalatok kapacitása közel azonos (azaz éves termelésük azonos) |
Nsp=g*t*c=1*1*1=1
Csak egy részsokaság határozható meg mint a sokasággal megegyező.
2. példa
350 mezőgazdasági termelő található három különböző országban (100 Spanyolországban, 200 Franciaországban és 50 Németországban). Két különböző betakarítási módszert alkalmaznak, amelyek releváns módon különböznek egymástól (Spanyolország: 70 „A” módszer, 30 „B” módszer; Franciaország: 100 „A” módszer, 100 „B” módszer; Németország: 50 „A” módszer). A mezőgazdasági termelők éves termelési kapacitása 10 000 és 100 000 t között változik. A szakértői megítélés/vonatkozó szakirodalom szerint az 50 000 tonnánál alacsonyabb éves termeléssel rendelkező mezőgazdasági termelők hatékonyság tekintetében teljesen különböznek az 50 000 tonnánál magasabb éves termeléssel rendelkező mezőgazdasági termelőktől. A vállalatok két osztályba sorolhatók az éves termelés alapján: az 1. osztályba, ha a termelés kevesebb mint 50 000 t, és a 2. osztályba, ha a termelés meghaladja az 50 000 tonnát. (Spanyolország: 80 – 1. osztály, 20 – 2. osztály; Franciaország: 50 – 1. osztály, 150 – 2. osztály; Németország: 50 – 1 osztály).
A 6. táblázat tartalmazza a sokaság adatait.
6. táblázat
A részsokaság meghatározása a 2. példa vonatkozásában
Részsokaság |
Ország |
Technológia |
Kapacitás |
|||
1. |
Spanyolország |
100 |
„A” módszer |
70 |
1 . osztály |
50 |
2. |
Spanyolország |
„A” módszer |
2 . osztály |
20 |
||
3. |
Spanyolország |
„B” módszer |
30 |
1 . osztály |
30 |
|
4. |
Spanyolország |
„B” módszer |
2 . osztály |
0 |
||
5. |
Franciaország |
200 |
„A” módszer |
100 |
1 . osztály |
20 |
6. |
Franciaország |
„A” módszer |
2 . osztály |
80 |
||
7. |
Franciaország |
„B” módszer |
100 |
1 . osztály |
30 |
|
8. |
Franciaország |
„B” módszer |
2 . osztály |
70 |
||
9. |
Németország |
50 |
„A” módszer |
50 |
1 . osztály |
50 |
10. |
Németország |
„A” módszer |
2 . osztály |
0 |
||
11. |
Németország |
„B” módszer |
0 |
1 . osztály |
0 |
|
12. |
Németország |
„B” módszer |
2 . osztály |
0 |
Ebben az esetben:
g=3 |
: |
három ország |
t=2 |
: |
két különböző azonosított betakarítási módszer |
c=2 |
: |
két azonosított termelési osztály |
Nsp=g*t*c=3*2*2=12
Legfeljebb 12 részsokaság azonosítható, amelyeket a 7. táblázatban foglalunk össze:
7. táblázat
A részsokaság meghatározása a 2. példa vonatkozásában
Részsokaság |
Ország |
Technológia |
Kapacitás |
A részsokaságban lévő vállalatok száma |
1. |
Spanyolország |
„A” módszer |
1. osztály |
50 |
2. |
Spanyolország |
„A” módszer |
2. osztály |
20 |
3. |
Spanyolország |
„B” módszer |
1. osztály |
30 |
4. |
Spanyolország |
„B” módszer |
2. osztály |
0 |
5. |
Franciaország |
„A” módszer |
1. osztály |
20 |
6. |
Franciaország |
„A” módszer |
2. osztály |
80 |
7. |
Franciaország |
„B” módszer |
1. osztály |
30 |
8. |
Franciaország |
„B” módszer |
2. osztály |
70 |
9. |
Németország |
„A” módszer |
1. osztály |
50 |
10. |
Németország |
„A” módszer |
2. osztály |
0 |
11. |
Németország |
„B” módszer |
1. osztály |
0 |
12. |
Németország |
„B” módszer |
2. osztály |
0 |
4.4.6.2.
A részsokaságok azonosítását követően mindegyik esetben ki kell számítani a minta nagyságát (a részminta méretét). Két alternatív megközelítés lehetséges:
A részsokaság össztermelése alapján
A PEF-módszer alkalmazójának azonosítania kell, hogy az egyes részsokaságok a termelés hány százalékát fedik le. Ez nem lehet kevesebb, mint 50 %, a megfelelő mértékegységben kifejezve. Ez a százalékos arány határozza meg a minta méretét a részsokaságon belül.
A részsokaságban szereplő telephelyek/gazdaságok/üzemek száma alapján
Ki kell számítani a részminta kívánt méretét a részsokaság méretének négyzetgyökével.
A választott megközelítést fel kell tüntetni a PEF-jelentésben. Minden kiválasztott részsokaság esetében ugyanazt a megközelítést kell alkalmazni.
Példa
8. táblázat
Példa: az egyes részmintákban szereplő vállalatok számának kiszámítása
Részsokaság |
Ország |
Technológia |
Kapacitás |
A részsokaságban lévő vállalatok száma |
A mintában szereplő vállalatok száma (részminta mérete, [nSS]) |
1. |
Spanyolország |
„A” módszer |
1. osztály |
50 |
7 |
2. |
Spanyolország |
„A” módszer |
2. osztály |
20 |
5 |
3. |
Spanyolország |
„B” módszer |
1. osztály |
30 |
6 |
4. |
Spanyolország |
„B” módszer |
2. osztály |
0 |
0 |
5. |
Franciaország |
„A” módszer |
1. osztály |
20 |
5 |
6. |
Franciaország |
„A” módszer |
2. osztály |
80 |
9 |
7. |
Franciaország |
„B” módszer |
1. osztály |
30 |
6 |
8. |
Franciaország |
„B” módszer |
2. osztály |
70 |
8 |
9. |
Németország |
„A” módszer |
1. osztály |
50 |
7 |
10. |
Németország |
„A” módszer |
2. osztály |
0 |
0 |
11. |
Németország |
„B” módszer |
1. osztály |
0 |
0 |
12. |
Németország |
„B” módszer |
2. osztály |
0 |
0 |
4.4.6.3.
A sokaságot reprezentáló minta megegyezik a részsokaság szintjén lévő részminták összegével.
4.4.6.4.
Ha kerekítésre van szükség, a matematikában alkalmazott általános szabályt kell követni:
Ha a kerekítendő szám utolsó számjegye 5, 6, 7, 8 vagy 9, a számot felfelé kell kerekíteni.
Ha a kerekítendő szám utolsó számjegye 0, 1, 2, 3, vagy 4, a számot lefelé kell kerekíteni.
4.4.7.
A felhasználási szakasz gyakran több folyamatból áll. Különbséget kell tenni i. a termékfüggetlen és ii. a termékfüggő folyamatok között.
A termékfüggetlen folyamatok nem kapcsolódnak a termék tervezésének vagy forgalmazásának módjához. A felhasználási szakasz folyamatának hatásai változatlanok maradnak az e termékkategóriához (alkategóriához) tartozó valamennyi termék esetében, még akkor is, ha a gyártó megváltoztatja a termék jellemzőit. Következésképpen ezek a folyamatok nem segítik elő a különbségtételt két termék között, sőt el is rejthetik a különbséget. Például: pohár használata boriváshoz (figyelembe véve, hogy a termék nem határoz meg különbséget a pohárhasználat tekintetében); sütési idő olívaolaj használata során; energiafelhasználás egy liter víz felforralásához ömlesztett instant kávéból készült kávé elkészítéséhez; valamint mosógép használata intenzív tisztító hatású mosószerekhez (tárgyi eszköz).
A termékfüggő folyamatokat közvetlenül vagy közvetve meghatározza vagy befolyásolja a termék tervezése, illetve azok a termék használatára vonatkozó utasításokhoz kapcsolódnak. Ezek a folyamatok a termék jellemzőitől függnek, ezért segítenek két termék megkülönböztetésében. A gyártó által (címkéken, weboldalakon vagy egyéb médiumokon) a fogyasztóhoz intézett valamennyi utasítást termékfüggőnek kell tekinteni. Példák utasításokra: annak feltüntetése, hogy mennyi ideig kell főzni az élelmiszert, mennyi vizet kell használni, illetve italok esetében a javasolt fogyasztási hőmérséklet és tárolási feltételek. Közvetlen termékfüggő folyamatra példa az elektromos berendezések által rendes körülmények között felhasznált energia.
A termékfüggő folyamatoknak a PEF-vizsgálat során kijelölt rendszerhatáron belül kell lenniük. A termékfüggetlen folyamatok nem szerepelhetnek a rendszerhatáron belül, továbbá minőségi információk is nyújthatók.
Végtermékek esetén az életciklus-hatásvizsgálat eredményeit jelenteni kell i. a teljes életciklusra és ii. a felhasználási szakaszt nem tartalmazó teljes életciklusra vonatkozóan.
4.4.7.1.
A felhasználási szakasz modellezése különböző módokon történhet. Nagyon gyakran sor kerül a kapcsolódó hatások és tevékenységek – pl. kávéfőző gép használata esetén a teljes villamosenergia-fogyasztás, vagy tészta főzése esetén a teljes főzési idő és a kapcsolódó gázfogyasztás – teljes körű modellezésére. Ezekben az esetekben a kávéivás vagy a tésztaevés felhasználási szakaszhoz tartozó folyamata a termék fő funkciójához kapcsolódik (a továbbiakban: fő funkció szerinti megközelítés).
Egyes esetekben adott termék használata befolyásolhatja egy másik termék környezeti hatását, az alábbi példákban leírtak szerint.
Ha azonban az újragyártott festékpatron kevésbé hatékony, és az eredeti patronhoz képest nagyobb papírveszteséget okoz, akkor figyelembe kell venni a plusz papírveszteséget. Ebben az esetben a papírveszteség az újragyártott patron felhasználási szakaszának termékfüggő folyamata.
Az elem/töltőrendszer energiafogyasztása a felhasználási szakaszban nem függ össze az elemben tárolt és abból felszabaduló energia mennyiségével. Az csak az egyes töltési ciklusok során jelentkező energiaveszteségre vonatkozik, amit a töltőrendszer vagy az elem belső veszteségei okozhatnak.
Ezekben az esetekben csak a pluszban jelentkező tevékenységeket és folyamatokat kell hozzárendelni a termékhez (pl. papír az újragyártott festékpatronhoz és energia az elemhez). A hozzárendelési módszer magában foglalja az összes kapcsolódó termék (ebben az esetben a papír és az energia) felvételét a rendszerbe, és e kapcsolódó termékek többletfogyasztásának a hozzárendelését az ezért a többletért felelősnek tartott termékhez. Ehhez minden egyes kapcsolódó termék (pl. energia és anyag) tekintetében meg kell határozni a fogyasztás referenciamennyiségét, amely a funkció biztosításához elengedhetetlen minimális fogyasztásra vonatkozik. Az e referenciaérték feletti fogyasztást (delta) ezt követően hozzárendelik a termékhez (a továbbiakban: delta megközelítés) ( 30 ).
Ez a megközelítés csak a hatások növelése és a referenciaérték feletti további fogyasztás elszámolása érdekében alkalmazható. A referenciahelyzet meghatározásához a következőket kell figyelembe venni, ha rendelkezésre állnak:
a vizsgált termékre vonatkozó előírások;
szabványok vagy harmonizált szabványok;
a gyártók vagy gyártói szervezetek ajánlásai;
ágazatspecifikus munkacsoportokban konszenzussal létrejött felhasználási megállapodások.
A PEF-módszer alkalmazója eldöntheti, hogy melyik megközelítést alkalmazza, és le kell írnia a PEF-jelentésben alkalmazott megközelítést (fő funkció szerinti megközelítés vagy delta megközelítés).
4.4.7.2.
A II. melléklet D. része tartalmazza a felhasználási szakasz tevékenységeinek modellezése során alkalmazandó alapértelmezett adatokat. Rendelkezésre állás esetén ajánlatos jobb adatokat használni, és azokat a PEF-jelentésben átláthatóvá kell tenni és meg kell indokolni.
4.4.8.
Az újrafeldolgozott tartalmat és az életciklus végét a körforgásos lábnyom számítási képletével (CFF) kell modellezni abban az életciklusszakaszban, ahol a tevékenység zajlik. A következő szakaszokban ismertetjük az alkalmazandó képletet és paramétereket, valamint azt, hogy ezeket hogyan kell használni a végtermékek és a közbenső termékek vonatkozásában (4.4.8.12. szakasz).
4.4.8.1.
A körforgásos lábnyom számítási képlete az „anyag + energia + ártalmatlanítás” kombinációja, azaz:
3. egyenlet
A körforgásos lábnyom számítási képlete (CFF)
A CFF-ben szereplő paraméterek
A |
: |
a terhek és jóváírások hozzárendelési tényezője az újrafeldolgozott anyagok beszállítója és felhasználója között. |
B |
: |
az energia-visszanyerési folyamatok hozzárendelési tényezője. Ez egyaránt vonatkozik a terhekre és a jóváírásokra. |
Qsin: |
: |
a bemenő másodlagos anyag minősége, azaz az újrafeldolgozott anyag minősége a helyettesítés helyén. |
Qsout: |
: |
a kimenő másodlagos anyag minősége, azaz az újrafeldolgozható anyag minősége a helyettesítés helyén. |
Qp: |
: |
az elsődleges anyag minősége, azaz a primer anyag minősége. |
R1: |
: |
egy korábbi rendszerből már újrafeldolgozott anyag aránya a termelési bemenetben. |
R2: |
: |
a termék anyagának azon aránya, amelyet egy következő rendszerben újrafeldolgoznak (vagy újrahasználnak). Az R2 ennélfogva figyelembe veszi a begyűjtési és újrafeldolgozási (vagy újrahasználati) folyamatok hatékonysági problémáit. Az R2 mérését az újrafeldolgozó üzem kimeneténél kell végezni. |
R3: |
: |
az anyag azon aránya, amelyet az életciklus végén energia-visszanyerésre használnak fel. |
Erecycled (Erec): |
: |
az újrafeldolgozott (vagy újrahasznált) anyag újrafeldolgozási folyamatából – többek között a begyűjtési, szétválogatási és szállítási folyamatból – származó (funkcionális egységenkénti) közvetlen kibocsátások és felhasznált erőforrások. |
ErecyclingEoL (ErecEoL): |
: |
az újrafeldolgozott (vagy újrahasznált) anyag újrafeldolgozási folyamatából – többek között a begyűjtési, szétválogatási és szállítási folyamatból – származó közvetlen kibocsátások és felhasznált erőforrások az életciklus végén. |
Ev: |
: |
primer anyagok beszerzéséből és előzetes feldolgozásából származó (funkcionális egységenkénti) közvetlen kibocsátások és felhasznált erőforrások. |
E*v: |
: |
a feltételezés szerint újrafeldolgozható anyagokkal helyettesített primer anyagok beszerzéséből és előzetes feldolgozásából származó (funkcionális egységenkénti) fajlagos kibocsátások és felhasznált erőforrások. |
EER: |
: |
az energia-visszanyerési folyamatból (pl. energia-visszanyeréssel járó hulladékégetés, energia-visszanyeréssel járó hulladéklerakás) származó (funkcionális egységenkénti) fajlagos kibocsátások és felhasznált erőforrások. |
ESE, heat és ESE, elec: |
: |
(funkcionális egységenkénti) fajlagos kibocsátások és felhasznált erőforrások, amelyek az adott helyettesített energiaforrásból (hő-, illetve villamos energia) származtak volna. |
ED |
: |
a vizsgált termék életciklusának végén a hulladékanyagok energia-visszanyerés nélküli ártalmatlanításából származó (funkcionális egységenkénti) fajlagos kibocsátások és felhasznált erőforrások. |
XER, heat és XER, elec: |
: |
az energia-visszanyerési folyamat hatékonysága hő és villamos energia vonatkozásában. |
LHV |
: |
a termékben lévő azon anyag fűtőértéke, amelyet energia-visszanyerésre használnak fel. |
A PEF-módszer alkalmazóinak minden alkalmazott paramétert jelenteniük kell. Az alapértelmezett értékek egyes paraméterek vonatkozásában (A, R1, R2, R3 és Qs/Qp csomagolás vonatkozásában) a II. melléklet C. részében találhatók (további részletekért lásd a következő szakaszokat): a PEF-módszer alkalmazóinak hivatkozniuk kell a II. melléklet C. részének általuk használt változatára ( 31 ).
4.4.8.2.
Az „A” tényező az újrafeldolgozásból és a primer anyagok előállításából eredő terheket és jóváírásokat két életciklushoz (vagyis az újrafeldolgozott anyag beszállításához és felhasználásához kapcsolódó életciklusokhoz) rendeli hozzá, és célja a tényleges piaci helyzet tükrözése.
Az 1-nek megfelelő „A” tényező 100:0 megközelítést tükrözne (azaz csak az újrafeldolgozott tartalom kap jóváírásokat), míg a 0-nak megfelelő „A” tényező 0:100 megközelítést tükrözne (azaz csak az újrafeldolgozható anyagok kapnak jóváírásokat az életciklus végén).
A PEF-vizsgálatok során az „A” tényező értékeinek a 0,2 ≤ A ≤ 0,8 tartományba kell esniük annak érdekében, hogy minden esetben figyelembe vegyék az újrafeldolgozás mindkét aspektusát (újrafeldolgozott tartalom és újrafeldolgozhatóság az életciklus végén).
Az „A” tényező értékeit meghatározó elem a piaci helyzet elemzése. Ez a következőket jelenti:
A = 0,2 – az újrafeldolgozható anyagok alacsony kínálata és nagy kereslet: a képlet az életciklus végi újrafeldolgozhatóságra összpontosít;
A = 0,8 – az újrafeldolgozható anyagok magas kínálata és alacsony kereslet: a képlet az újrafeldolgozott tartalomra összpontosít.
A = 0,5 – a kereslet és a kínálat egyensúlyban van: a képlet egyaránt összpontosít az életciklus végi újrafeldolgozhatóságra, valamint az újrafeldolgozott tartalomra.
Az alapértelmezett alkalmazásspecifikus és anyagspecifikus „A” értékek a II. melléklet C. részében találhatók. A PEF-vizsgálat során alkalmazandó „A” érték kiválasztásához az alábbi eljárást kell követni (hierarchikus sorrendben):
ellenőrizni kell a II. melléklet C. részében, hogy rendelkezésre áll-e olyan alkalmazásspecifikus „A” érték, amely megfelel a PEF-vizsgálatnak;
ha nem áll rendelkezésre alkalmazásspecifikus „A” érték, a II. melléklet C. részében szereplő anyagspecifikus „A” értéket kell használni;
ha anyagspecifikus „A” érték sem áll rendelkezésre, az alkalmazónak 0,5-es „A” értéket kell használnia.
4.4.8.3.
A „B” tényező az energia-visszanyerési folyamatok hozzárendelési tényezőjeként használatos. Ez egyaránt vonatkozik a terhekre és a jóváírásokra. A jóváírások az értékesített hő- és villamosenergia-mennyiségre vonatkoznak, nem pedig az összes megtermelt energiára, figyelembe véve az egyéves időszak során jelentkező eltéréseket, pl. hő esetén.
A PEF-vizsgálatok során a „B” érték alapértelmezett esetben 0, kivéve, ha a II. melléklet C. részében más megfelelő érték áll rendelkezésre.
Energia-visszanyerés esetén az aktuális és az azt követő rendszer tekintetében történő kettős elszámolás elkerülése érdekében a következő rendszernek primer energiaként kell modelleznie az energia-visszanyerési folyamatokból származó saját energiafelhasználását (ha a „B” értéket az upstream rendszerben nullától eltérő értéken állapították meg, a PEF-módszer alkalmazójának biztosítania kell, hogy ne kerüljön sor kettős elszámolásra).
4.4.8.4.
Meg kell határozni a helyettesítési pontot a képlet „anyag” részének alkalmazásához. A helyettesítési pont az értéklánc azon pontja, ahol a másodlagos anyagok elsődleges anyagokat helyettesítenek.
A helyettesítési pontot annak a folyamatnak megfelelően kell meghatározni, amelyben a bemeneti áramok 100 %-ban elsődleges forrásokból és 100 %-ban másodlagos forrásokból származnak (1. szint a 4. ábrán). Egyes esetekben a helyettesítési pont az elsődleges és másodlagos anyagáramok bizonyos mértékű keveredését követően is meghatározható (2. szint a 4. ábrán).
Ezen a szinten a helyettesítési pont csak akkor alkalmazható, ha a modellhez használt adatkészletek – pl. Erec és Ev – figyelembe veszik a valós (átlagos) áramokat az elsődleges és másodlagos anyagok tekintetében. Például ha az Erec megfelel „1 t másodlagos anyag előállításának” (lásd a 4. ábrát), és az elsődleges nyersanyagok átlagos bevitele 10 %, akkor az Erec adatkészletnek tartalmaznia kell az elsődleges nyersanyagok mennyiségét azok környezeti terheivel együtt.
4. ábra
Helyettesítési pont az 1. és a 2. szinten
A 4. ábra egy általános helyzet sematikus ábrázolása (100 %-ban elsődleges és 100 %-ban másodlagos áramok). A gyakorlatban bizonyos helyzetekben több helyettesítési pont is azonosítható az értéklánc különböző szakaszaiban, amint az az 5. ábrán is látható, ahol például két különböző minőségű hulladékot dolgoznak fel különböző szakaszokban.
5. ábra
Példa helyettesítési pontokra az értéklánc különböző szakaszaiban
4.4.8.5.
A körforgásos lábnyom számítási képlete két minőségi arányt alkalmaz a bemenő és a kimenő újrafeldolgozott anyagok minőségének figyelembevétele érdekében: Qsin/Qp és Qsout/Qp.
Két különböző esetet emelünk ki.
Ha Ev=E*v, akkor mindkét minőségi arányra szükség van: Qsin/Qp az újrafeldolgozott tartalomhoz kapcsolódóan, és Qsout/Qp az életciklus végi újrafeldolgozhatósághoz kapcsolódóan. A minőségi tényezők lehetővé teszik egy anyag értékcsökkentő újrahasznosításának a figyelembevételét az eredeti alapanyaggal összevetve, és egyes esetekben több újrafeldolgozási kör hatását is figyelembe vehetik.
Ha Ev ≠ E*v, akkor egy minőségi arányra van szükség: Qsin/Qp az újrafeldolgozott tartalomhoz kapcsolódóan. Ebben az esetben az E*v az adott alkalmazásban helyettesített anyag funkcionális egységére vonatkozik. Például a cement helyettesítésével modellezett, pad előállítása céljából újrafeldolgozott műanyag esetében a „mennyi”, „mennyi ideig” és „mennyire jól” szempontokat is figyelembe kell venni. Az E*v paraméter tehát közvetve építi be a Qsout/Qp paramétert, így a Qsout és a Qp paraméterek nem képezik a CFF részét.
A minőségi arányokat a helyettesítési ponton és alkalmazásonként vagy anyagonként kell meghatározni.
A minőségi arányok számszerűsítésének a következőkön kell alapulnia.
Gazdasági szempontok: vagyis a másodlagos nyersanyagoknak az elsődleges anyagokhoz viszonyított áraránya a helyettesítési ponton. Ha a másodlagos anyagok ára magasabb, mint az elsődleges anyagoké, a minőségi arányokat 1-nek kell venni.
Ha a gazdasági szempontok kevésbé relevánsak, mint a fizikai szempontok, akkor ez utóbbiak alkalmazhatók.
Az ipar által használt csomagolóanyagok gyakran azonosak a különböző ágazatokban és termékcsoportokban: A II. melléklet C. részében található egy munkalap, amely tartalmazza a csomagolóanyagokra vonatkozó Qsin/Qp és Qsout/Qp értékeket. A PEF-vizsgálatot végző vállalat különböző értékeket használhat, amelyeket a PEF-jelentésben átláthatóvá kell tenni és meg kell indokolni.
4.4.8.6.
Az alkalmazott R1 értékeknek vállalatspecifikus vagy alapértelmezett másodlagos (alkalmazásspecifikus) értékeknek kell lenniük, a PEF-vizsgálatot végző vállalat rendelkezésére álló információktól függően. Az alapértelmezett másodlagos R1 értékek a II. melléklet C. részében találhatók. A PEF-vizsgálat során alkalmazandó R1 érték kiválasztásához az alábbi eljárást kell követni (hierarchikus sorrendben).
A vállalatspecifikus értékeket vagy akkor kell alkalmazni, amikor a folyamatot a PEF-vizsgálatot végző vállalat irányítja, illetve amikor a folyamatot nem a PEF-vizsgálatot végző vállalat irányítja, de a vállalat hozzáféréssel rendelkezik (vállalat-) specifikus információkhoz. (Az adatigénymátrix szerinti 1. helyzet és 2. helyzet, lásd a 4.6.5.4. szakaszt.)
Minden más esetben a II. melléklet C. részében található alapértelmezett másodlagos R1 értékeket kell alkalmazni (alkalmazásspecifikus).
Ha a II. melléklet C. részében nem áll rendelkezésre alkalmazásspecifikus érték, az R1 értéket 0 %-nak kell venni (az ellátási piaci statisztikákon alapuló anyagspecifikus értékek nem fogadhatók el helyettesítő értékként, és ezért nem alkalmazhatók).
Az alkalmazott R1 értékeket a PEF-vizsgálat során ellenőrizni kell.
4.4.8.7.
0-tól eltérő vállaltspecifikus R1 érték alkalmazása esetén kötelező a nyomonkövethetőség biztosítása a teljes ellátási láncban. A következő általános iránymutatásokat kell követni:
a beszállítói tájékoztatást (például megfelelőségi nyilatkozaton vagy szállítólevélen keresztül) az átalakítónál valamennyi gyártási és szállítási szakaszban fenn kell tartani;
amint az anyagot átadják az átalakítónak a végtermékek előállítása érdekében, az átalakítónak a szokásos adminisztratív eljárásain keresztül kell kezelnie az információkat;
az újrafeldolgozott tartalommal rendelkező végtermékek előállítására szolgáló átalakítónak az irányítási rendszerén keresztül igazolnia kell az adott végtermék(ek)ben jelen lévő újrafeldolgozott alapanyag százalékos arányát.
Ez utóbbi igazolást kérésre át kell adni a végterméket felhasználó személynek. Amennyiben a PEF-profilt kiszámítják és bejelentik, ezt a PEF-profil kiegészítő technikai információjaként kell megadni.
Iparági vagy vállalati tulajdonban lévő nyomonkövetési rendszerek alkalmazhatók, amennyiben azok kiterjednek a fent vázolt általános iránymutatásokra. Amennyiben nem, ki kell egészíteni azokat a fenti általános iránymutatásokkal.
A csomagolóipar esetében a következő ágazatspecifikus iránymutatások ajánlottak.
A csomagolóüveg-ipar esetében: az 1179/2012/EU európai bizottsági rendelet. E rendelet előírja, hogy a törtüveg-előállítónak megfelelőségi nyilatkozatot kell átadnia.
A papíripar esetében: Az európai visszanyert papír azonosító rendszer (CEPI – Európai Papíripari Szövetség, 2008). Ez a dokumentum meghatározza a szükséges információkra és lépésekre vonatkozó szabályokat és iránymutatásokat, valamint egy szállítólevelet, amelyet a papírgyár üzemeltetője kap.
Italos kartondobozok esetében mindezidáig nem használnak újrafeldolgozott tartalmat. Szükség esetén ebben az esetben ugyanazokat az iránymutatásokat kell alkalmazni, mint a papír esetében, mivel ezek a legmegfelelőbbek (az italos kartondobozok a papírhulladék fokozatainak európai listáján [EN 643] a visszanyert papír kategóriában szerepelnek).
A műanyagipar esetében: EN 15343:2007 szabvány. Ez a szabvány a nyomonkövethetőségre vonatkozó szabályokat és iránymutatásokat tartalmaz. Az újrafeldolgozott anyag beszállítóját felkérik, hogy szolgáltasson konkrét információkat.
4.4.8.8.
Fogyasztás előtti hulladék kezelése során két lehetőség alkalmazható.
1. lehetőség: az adott fogyasztás előtti hulladékot eredményező alapanyag előállítása során felmerülő hatásokat az ilyen hulladékot termelő termékrendszerhez kell hozzárendelni. A hulladék fogyasztás előtti újrafeldolgozott tartalomként kerül meghatározásra. A körforgásos lábnyom számítási képletét alkalmazó folyamathatárokat és modellezési követelményeket a 6. ábra mutatja be.
6. ábra
Modellezési lehetőség, amennyiben a fogyasztás előtti hulladék fogyasztás előtti újrafeldolgozott tartalomként kerül meghatározásra
2. lehetőség: Az olyan anyagok, amelyek egy folyamatláncon vagy folyamatláncok csoportján belül forognak, nem kerülhetnek meghatározásra újrafeldolgozott tartalomként, és nem foglalhatók be az R1-be. A hulladék nem kerül meghatározásra fogyasztás előtti újrafeldolgozott tartalomként. A körforgásos lábnyom számítási képletét alkalmazó folyamathatárokat és modellezési követelményeket a 7. ábra mutatja be.
7. ábra
Modellezési lehetőség, amennyiben a fogyasztás előtti hulladék nem kerül meghatározásra fogyasztás előtti újrafeldolgozott tartalomként
4.4.8.9.
Az R2 paraméter az „újrafeldolgozási kimeneti arányt” jelöli: A 8. ábra ezt szemlélteti. Sok esetben rendelkezésre állnak értékek a 8. ábra 8. pontja vonatkozásában ( 32 ), ezért ezeket az értékeket módosítani kell, hogy megfeleljenek a tényleges kimeneti újrafeldolgozási aránynak (10. pont), figyelembe véve az esetleges technológiai veszteségeket. A 8. ábrán a kimeneti újrafeldolgozási arány (R2) a 10. pontnak felel meg.
8. ábra
Egyszerűsített begyűjtési és újrafeldolgozási rendszer adott anyag vonatkozásában
A termék kialakítása és összetétele határozza meg, hogy az anyaga valójában alkalmas-e újrafeldolgozásra. Ezért a megfelelő R2 érték kiválasztása előtt értékelni kell az anyag újrafeldolgozhatóságát, és a PEF-vizsgálatnak tartalmaznia kell egy nyilatkozatot az anyagok/termékek újrafeldolgozhatóságáról.
Az újrafeldolgozhatóságra vonatkozó nyilatkozatot az újrafeldolgozhatóságra vonatkozó értékeléssel együtt kell benyújtani, amely bizonyítékokat tartalmaz az alábbi három kritériumot illetően (az EN ISO 14021:2016 szabvány 7.7.4. „Értékelési módszertan” szakaszában leírtak szerint).
Az anyagok forrástól az újrafeldolgozó létesítménybe történő továbbítására szolgáló begyűjtési, szétválogatási és szállítási rendszerek könnyen elérhetők a termék vásárlóinak, potenciális vásárlóinak és felhasználóinak jelentős része számára.
Léteznek a begyűjtött anyagok elhelyezésére szolgáló újrafeldolgozó létesítmények;
Bizonyíték áll rendelkezésre annak igazolására, hogy azt a terméket, amelynek tekintetében nyilatkoznak az újrafeldolgozhatóságról, összegyűjtik és újrahasznosítják. A PET-palackok esetében az európai PET-palack platform (European PET Bottle Platform – EPBP) iránymutatásait (https://www.epbp.org/design-guidelines), míg az általános műanyagok esetében a betervezett újrafeldolgozhatóságot kell alkalmazni (www.recoup.org).
Ha egy kritérium nem teljesül, vagy az ágazatspecifikus újrafeldolgozhatósági iránymutatások korlátozott újrafeldolgozhatóságot jeleznek, 0 %-os R2 értéket kell alkalmazni. Az 1. és a 3. pont bizonyítható újrafeldolgozási statisztikákkal, amelyeknek ágazati szövetségektől vagy nemzeti szervektől származó országspecifikus statisztikáknak kell lenniük. A 3. pontban leírt bizonyítékoknak való megfelelés biztosítható például az anyagok újrafeldolgozására vonatkozó EN 13430 szabványban (A. és B. melléklet) leírt, az újrafeldolgozhatóság értékelésére irányuló tervezés alkalmazásával, vagy egyéb, újrafeldolgozásra vonatkozó ágazatspecifikus iránymutatások alkalmazásával, amennyiben rendelkezésre állnak.
Az alapértelmezett alkalmazásspecifikus „R2” értékek a II. melléklet C. részében találhatók. A PEF-vizsgálat során alkalmazandó „R2” érték kiválasztásához az alábbi eljárást kell követni:
Az újrafeldolgozhatóság értékelését követően a vállalatspecifikus értékeket kell alkalmazni, amennyiben rendelkezésre állnak.
Ha nem állnak rendelkezésre vállalatspecifikus értékek, és teljesülnek az újrafeldolgozhatóság értékelésére szolgáló kritériumok (lásd fent), alkalmazásspecifikus R2 értékeket kell alkalmazni, kiválasztva a II. melléklet C. részében szereplő megfelelő értéket:
Megjegyzendő, hogy új R2 értékek nyújthatók be a Bizottságnak a II. melléklet C. részében történő alkalmazás érdekében. Az újonnan javasolt R2 értékeket (új statisztikák alapján) a forrásokat és a számításokat feltüntető vizsgálati jelentéssel együtt kell benyújtani, és egy független harmadik félnek felül kell vizsgálnia. A Bizottság dönt arról, hogy az új értékek elfogadhatók-e és alkalmazhatók-e a II. melléklet C. részének frissített változatában. Az új R2 értékeknek a II. melléklet C. részébe történő beépítését követően azok bármely OEF-vizsgálat során felhasználhatók.
Az alkalmazott R2 értékeket ellenőrizni kell.
4.4.8.10.
Az R3 érték a termék anyagának az a hányada, amelyet az életciklus végén energia-visszanyerésre használnak fel. Az alkalmazott R3 értékek vállalatspecifikus vagy a II. melléklet C. részéből vett alapértelmezett értékeknek kell lenniük, a PEF-vizsgálatot végző vállalat rendelkezésére álló információktól függően. A PEF-vizsgálat során alkalmazandó R3 érték kiválasztásához az alábbi eljárást kell követni (hierarchikus sorrendben).
Vállalatspecifikus értékeket kell alkalmazni, amikor a folyamatot a PEF-vizsgálatot végző vállalat irányítja, vagy amikor a folyamatot nem a PEF-vizsgálatot végző vállalat irányítja, de a vállalat hozzáféréssel rendelkezik (vállalat-) specifikus információkhoz (az adatigénymátrix szerinti 1. helyzet és 2. helyzet, lásd a 4.6.5.4. szakaszt).
Minden más esetben a II. melléklet C. részében található alapértelmezett másodlagos R3 értékeket kell alkalmazni.
Ha a II. melléklet C. részében nem áll rendelkezésre érték, új értékeket lehet használni az R3 tekintetében (statisztikák vagy más adatforrások felhasználásával), illetve azt 0 %-nak kell venni.
Az alkalmazott R3 értékeket ellenőrizni kell.
4.4.8.11.
Az Erec az újrafeldolgozott anyag újrafeldolgozási folyamatából származó, az ErecEoL pedig az életciklusa végén keletkező (funkcionális egységenkénti) fajlagos kibocsátást és erőforrás-felhasználást jelenti. Az Erec és az ErecEoL rendszerhatára figyelembe veszi az összes kibocsátást és felhasznált erőforrást a begyűjtéstől a meghatározott helyettesítési pontig.
Ha a helyettesítési pontot a 2. szinten határozzák meg, az Erec és az ErecEoL modellezését a valós bemenő áramok alkalmazásával kell végezni. Ezért ha a bemenő áramok egy része elsődleges nyersanyagokból származik, azt fel kell tüntetni az Erec és az ErecEoL modellezéséhez használt adatkészletekben.
Előfordulhat, hogy az Erec az ErecEoL-nak felel meg, például zárt láncok előfordulása esetén.
4.4.8.12.
E*v: a feltételezés szerint újrafeldolgozható anyagokkal helyettesített primer anyagok beszerzéséből és előzetes feldolgozásából származó (funkcionális egységenkénti) közvetlen kibocsátások és felhasznált erőforrások. Ha az alapértelmezett E*v értéke egyenlő az Ev értékkel, a felhasználónak azt kell feltételeznie, hogy az életciklus végén az újrafeldolgozható anyag ugyanazt a primer anyagot helyettesíti, amelyet a bemeneti oldalon az újrafeldolgozható anyag előállításához használtak fel.
Ha az E*v értéke nem egyenlő az Ev értékkel, a felhasználónak bizonyítania kell, hogy az újrafeldolgozható anyag nem ugyanazt a primer anyagot helyettesíti, mint amelyet a bemeneti oldalon az újrafeldolgozható anyag előállításához használtak fel.
Ha E*v ≠ Ev, akkor az E*v az újrafeldolgozható anyagi által helyettesített primer anyag tényleges mennyiségét jelöli. Ebben az esetben az E*v-t nem kell megszorozni a Qsout/Qp értékkel, mivel ezt a paramétert közvetett módon figyelembe veszik a helyettesített primer anyag „tényleges mennyiségének” kiszámításakor. Ezt a mennyiséget annak figyelembevételével kell kiszámítani, hogy a helyettesített primer anyag és az újrafeldolgozható anyag ugyanazt a funkciót tölti be a „mennyi ideig” és „mennyire jól” szempontok vonatkozásában. Az E*v értékét a kiválasztott primer anyag tényleges helyettesítésére vonatkozó bizonyítékok alapján kell meghatározni.
4.4.8.13.
A bölcsőtől a kapuig terjedő PEF-vizsgálatok során nem kell figyelembe venni a termék életciklusa végére vonatkozó paramétereket (úgymint életciklus végi újrafeldolgozhatóság, energia-visszanyerés, ártalmatlanítás).
A képlet közbenső termékekre vonatkozó PEF-vizsgálatok (a bölcsőtől a kapuig típusú vizsgálatok) során történő alkalmazása esetén a PEF-vizsgálat alkalmazója köteles:
a 3. egyenletet alkalmazni (CFF);
kizárni az életciklus végét úgy, hogy az R2, R3 és Ed értékét 0-nak veszi a vizsgált termékek tekintetében;
az eredményeket felhasználni és bejelenteni két „A” értékkel a vizsgált termék vonatkozásában, az alábbiak szerint:
A = 1 értéket beállítva: ami alapértelmezett értékként használandó a PEF-profil kiszámítása során. Ez az érték csak a vizsgált termék újrafeldolgozott tartalmára vonatkozik. E beállítás célja annak lehetővé tétele, hogy a kritikus pontok elemzése során a tényleges rendszerre összpontosítsanak.
A = az alkalmazás- vagy anyagspecifikus alapértelmezett értékekkel: ezeket az eredményeket „kiegészítő technikai információként” kell jelenteni, és az EF-nek megfelelő adatkészletek létrehozása során kell felhasználni. Ennek a beállításnak az a célja, hogy lehetővé tegye a helyes „A” érték alkalmazását, amikor az adatkészletet jövőbeli modellezés során használják.
A 9. táblázat összefoglalja, hogy hogyan kell alkalmazni a körforgásos lábnyom számítási képletét, attól függően, hogy a vizsgálat végtermékekre vagy közbenső termékekre irányul.
9. táblázat
Összefoglaló táblázat a CFF különböző helyzetekben történő alkalmazásáról
„A” érték |
Késztermékek |
Közbenső termékek |
A = 1 |
– |
kötelező (kritikus pontok és PEF-profil) |
A = alapértelmezett |
kötelező |
kötelező (kiegészítő technikai információk és EF-nek megfelelő adatkészlet) |
4.4.8.14.
Kazánhamu vagy égetésből származó salak hasznosítása
A kazánhamu vagy salak hasznosítását az eredeti termék/anyag R2 értékébe kell beszámítani (újrafeldolgozási kimeneti arány). Ezek kezelése az ErecEoL.körébe esik.
Energia-visszanyeréssel járó hulladéklerakás és hulladékégetés
Ha egy folyamat, például energia-visszanyeréssel járó hulladéklerakás vagy települési szilárd hulladék energia-visszanyeréssel járó elégetése energia-visszanyerést eredményez, akkor azt a 3. egyenlet (CFF) „energia” részében kell modellezni. A jóváírást a folyamaton kívül felhasznált kimenő energia mennyisége alapján számítják ki.
Települési szilárd hulladék
A II. melléklet C. része országonkénti alapértelmezett értékeket tartalmaz, amelyeket a lerakásra kerülő részarány és az égetésre kerülő részarány számszerűsítéséhez kell használni, hacsak nem állnak rendelkezésre ellátásilánc-specifikus értékek.
Komposzt és anaerob rothasztás/szennyvíztisztítás
A komposztot, beleértve az anaerob rothasztásból származó fermentációs maradékot is, az „anyag” részben (3. egyenlet) kell kezelni mint újrafeldolgozást, A = 0,5 értékkel. Az anaerob rothasztás energia részét szokványos energia-visszanyerési folyamatként kell kezelni a
3. egyenlet (CFF) „energia” részében.
Tüzelőanyagként használt hulladékanyagok
Ha hulladékanyagot tüzelőanyagként használnak (pl. cementégető kemencékben tüzelőanyagként használt műanyaghulladék), azt energia-visszanyerési folyamatként kell kezelni a „energia” részében.
3. egyenlet (CFF)
Összetett termékek modellezése
Összetett életciklus végi kezeléssel rendelkező összetett termékek (pl. nyomtatott huzalozású lemezek) esetén az életciklus végi kezelési folyamatok alapértelmezett adatkészletei már alkalmazhatják a körforgásos lábnyom számítási képletét. A paraméterek alapértelmezett értékeinek a II. melléklet C. részében szereplő értékekre kell vonatkozniuk, és metaadat-információként kell rendelkezésre állniuk az adatkészletben. Amennyiben nem állnak rendelkezésre alapértelmezett adatok, az anyagjegyzéket kell kiindulási pontnak tekinteni a számítások elvégzéséhez.
Újrafelhasználás és felújítás
Ha egy termék újrafelhasználása/felújítása eltérő termékleírással rendelkező (más funkciót betöltő) terméket eredményez, akkor ezt a CFF részének kell tekinteni az újrafeldolgozás egyik formájaként. A felújítás során kicserélt régi alkatrészeket modellezni kell a CFF-ben.
Ebben az esetben az újrafelhasználási/felújítási tevékenységek az ErecEoL paraméter alá tartoznak, míg az alternatív funkció (vagy az alkatrészek vagy összetevők előállításának elkerülése) az E*v paraméter alá tartozik.
4.4.9.
A termék élettartamának újrafelhasználás vagy felújítás következtében történő megnövekedése a következőket eredményezheti:
Eredeti termékleírással rendelkező (ugyanazon funkciót betöltő) termék.
Ebben a helyzetben az eredeti termékleírással rendelkező (ugyanazon funkciót betöltő) termék élettartama megnő, és azt bele kell foglalni a funkcionális egységbe és a referenciaáramba. A PEF-módszer alkalmazójának ismertetnie kell, hogy az újrafelhasználást vagy a felújítást hogyan veszik figyelembe a referenciaáram és a teljes életciklusmodell kiszámításakor, figyelembe véve a funkcionális egység „mennyi ideig” aspektusát.
Eltérő termékleírással rendelkező (más funkciót betöltő) termék.
Ezt a CFF részének kell tekinteni, mint az újrafeldolgozás egy formáját (lásd a 4.4.8.13. szakaszt). A képlet alkalmazása közbenső termékek vonatkozásában (a bölcsőtől a kapuig típusú vizsgálatok) Ezenfelül a felújítás során kicserélt régi alkatrészeket is modellezni kell a CFF-ben.
4.4.9.1.
Az újrahasználati arány arra vonatkozik, hogy egy anyagot hány alkalommal használnak fel a gyárban. Ezt gyakran újrafelhasználási időnek vagy a forgások számának is nevezik. Ez az újrahasználatok abszolút számával vagy az újrahasználati arány %-ával fejezhető ki.
Például: 80 %-os újrahasználati arány 5 újrahasználatnak felel meg. A 4. egyenlet leírja az átváltást:
Az itt alkalmazott újrahasználatok száma az anyag élettartama során történő felhasználások teljes számára vonatkozik. Magában foglalja az első felhasználást és az összes további újrafelhasználást.
4.4.9.2.
Az, hogy egy anyagot hány alkalommal használnak újra, befolyásolja a termék környezeti profilját a különböző életciklusszakaszokban. Az alábbi öt lépés ismerteti, hogy az alkalmazónak hogyan kell modelleznie az életciklus különböző szakaszait újrafelhasználható anyagokkal, példaként csomagolást alkalmazva.
Nyersanyagbeszerzés: az újrahasználati arány meghatározza a felhasznált csomagolóanyag mennyiségét értékesített termékenként. A nyersanyagfogyasztást úgy kell kiszámítani, hogy a csomagolás tényleges tömegét el kell osztani a csomagolás újrahasználatainak a számával. Például egy 1 literes üvegpalack tömege 600 gramm, és 10 alkalommal használják újra (90 %-os újrahasználati arány). A literenkénti nyersanyag-felhasználás 60 gramm (= 600 g/palack/10 újrahasználat).
Szállítás a csomagolóanyag gyártójától a termékgyárba (ahol a termékeket csomagolják): Az újrahasználati arány meghatározza azt a szállítási mennyiséget, amire értékesített termékenként szükség van. A szállítás hatását úgy kell kiszámítani, hogy az odaút hatását el kell osztani a csomagolás újrahasználatainak a számával.
Szállítás a termékgyárból a végső felhasználóig és vissza: a felhasználóhoz való eljutáshoz szükséges szállításon felül a visszaszállítást is figyelembe kell venni. A teljes szállítás modellezéséhez lásd a szállítás modellezéséről szóló 4.4.3. szakaszt.
A termékgyárban: amint az üres csomagolás visszakerül a termékgyárba, figyelembe kell venni az energia- és erőforrás-felhasználást a tisztítás, javítás vagy újratöltés tekintetében (adott esetben).
Csomagolás élettartamának vége: az újrahasználati arány meghatározza az életciklus végén kezelendő csomagolóanyag mennyiségét (értékesített termékenként). Az életciklus végén kezelt csomagolóanyag mennyiségét úgy kell kiszámítani, hogy a csomagolóanyag tényleges tömegét el kell osztani a csomagolóanyag újrahasználatainak a számával.
4.4.9.3.
Csomagolás-visszaváltási rendszert szerveznek a következők:
a vállalat, amely a csomagolóanyag tulajdonosa (vállalati tulajdonban lévő állományok); vagy
harmadik fél, pl. a kormány vagy valamilyen érdekszövetség (harmadik fél által kezelt állományok).
Ez befolyásolhatja az anyag élettartamát és az alkalmazandó adatforrást. Ezért fontos különválasztani ezt a két visszaváltási rendszert.
Vállalati tulajdonban lévő csomagolóanyag-állományok esetén az újrahasználati arányt ellátásilánc-specifikus adatok felhasználásával kell kiszámítani. A vállalaton belül rendelkezésre álló adatoktól függően két különböző számítási módszer alkalmazható (lásd lejjebb az „a” és a „b” lehetőséget). Példaként a visszaváltható üvegpalackok említhetők, de a számítások más, vállalati tulajdonban lévő újrahasználható csomagolásra is vonatkoznak.
„a” lehetőség: ellátásilánc-specifikus adatok felhasználása a korábbi üvegpalack-állomány élettartama során nyert tapasztalatok alapján. Ez a palackok újrahasználati aránya kiszámításának legpontosabb módja az előző palackállomány vonatkozásában, valamint az aktuális palackállományra vonatkozó megfelelő becslés. A következő ellátásilánc-specifikus adatok gyűjtésére kerül sor.
A palackállomány élettartama során megtöltött palackok száma (#Fi)
Az eredeti készleten lévő palackok száma plusz a palackállomány élettartama során vásárolt palackok száma (#B)
Ezt a számítási lehetőséget kell használni:
Az előző palackállományból származó adatok felhasználásával, amennyiben az előző és az aktuális palackállomány összehasonlítható, vagyis ugyanaz a termékkategória, hasonló palackjellemzők (pl. méret), összehasonlítható visszaváltási rendszerek (pl. gyűjtési módszerek, azonos fogyasztói csoport és értékesítési csatornák stb.).
Az aktuális palackállományból származó adatok felhasználásával, amennyiben a jövőre vonatkozó becslések/extrapolációk állnak rendelkezésre i. a palackvásárlásokat, ii. az értékesített mennyiségeket és iii. a palackállomány élettartamát illetően.
Az adatoknak ellátásilánc-specifikusnak kell lenniük, és azokat a hitelesítési és validálási folyamat során ellenőrizni kell, valamint meg kell indokolni a módszer kiválasztását.
„b” lehetőség: Ha nem követik nyomon a valós adatokat, a számítást részben feltevések alapján kell elvégezni. Ez a lehetőség a feltevések miatt kevésbé pontos, ezért konzervatív/biztonságos becsléseket kell alkalmazni. A következő adatokra van szükség.
Egyetlen palack forgásainak átlagos száma egy naptári évben (ha nem törik el). Egy kör magában foglalja a töltést, a kiszállítást, a használatot és a vállalathoz mosás céljából történő visszaszállítást (#Rot).
A palackállomány becsült élettartama (LT, években).
A forgásonkénti veszteség átlagos százalékos aránya. Ez a fogyasztás szakaszában jelentkező veszteségek és a töltőhelyeken leselejtezett palackok összegére vonatkozik (%Los).
Ezt a számítási lehetőséget akkor kell alkalmazni, ha az „a” lehetőség nem alkalmazható (pl. az előző állomány nem használható referenciaként). A felhasznált adatokat a hitelesítési és validálási folyamat során ellenőrizni kell, és meg kell indokolni az „a” és a „b” lehetőség közötti választást.
4.4.9.4.
Az olyan PEF-vizsgálatok során, amelyek hatálya kiterjed vállalati tulajdonban lévő újrafelhasználható csomagolóanyag-állományokra, a 4.4.9.3. szakaszban ismertetett szabályok szerint kiszámított vállalatspecifikus újrahasználati arányokat kell alkalmazni.
4.4.9.5.
A következő újrahasználati arányokat kell alkalmazni azokban a PEF-vizsgálatokban, amelyek hatálya kiterjed harmadik fél által kezelt újrafelhasználható csomagolóanyag-állományokra, hacsak jobb minőségű adatok nem állnak rendelkezésre:
üvegpalackok: 30 ciklus sör és víz esetén, 5 ciklus bor esetén ( 33 );
műanyag rekeszek palackokhoz: 30 ciklus ( 34 );
műanyag raklapok: 50 ciklus (Nederlands Instituut voor Bouwbiologie en Ecologie, 2014) ( 35 );
fa raklapok: 25 ciklus (Nederlands Instituut voor Bouwbiologie en Ecologie, 2014) ( 36 ).
A PEF-módszer alkalmazója más értékeket is használhat, ha azok indokoltak, és rendelkezésre állnak adatforrások.
A PEF-módszer alkalmazójának jeleznie kell, hogy a vizsgálat hatóköre vállalati tulajdonban lévő vagy harmadik fél által kezelt állományokra terjedt-e ki, és mely számítási módszert vagy alapértelmezett újrahasználati arányokat alkalmazták.
4.4.10.
A PEF-módszer az ÜHG-kibocsátás és -elnyelés három fő kategóriáját különbözteti meg, amelyek mindegyike hozzájárul egy adott alkategórián belüli szinthez az „éghajlatváltozás” hatáskategórián belül:
fosszilis ÜHG-kibocsátás és -elnyelés (az „Éghajlatváltozás – fosszilis” alkategóriához való hozzájárulás);
biogén szén-dioxid-kibocsátás és -elnyelés (az „Éghajlatváltozás – biogén” alkategóriához való hozzájárulás);
a földhasználatból és a földhasználat megváltoztatásából származó szén-dioxid-kibocsátás (az „Éghajlatváltozás – földhasználat és a földhasználat megváltoztatása” alkategóriához való hozzájárulás).
Jelenleg az időszakos és tartós széntároláshoz és/vagy késleltetett kibocsátásokhoz tartozó jóváírásokat nem kell figyelembe venni az éghajlatváltozási mutató kiszámítása során. Ez azt jelenti, hogy minden kibocsátást és elnyelést „most” kibocsátottnak kell tekinteni, és a kibocsátások idővel nem diszkontálhatók (az EN ISO 14067:2018 szabványnak megfelelően). Annak érdekében, hogy a módszert tudományos bizonyítékokkal és szakértői konszenzussal naprakészen lehessen tartani, figyelembe kell venni a fejlesztéseket.
Az „Éghajlatváltozás – fosszilis”, az „Éghajlatváltozás – biogén” és az „Éghajlatváltozás – földhasználat és a földhasználat megváltoztatása” alkategóriákat külön kell jelenteni, ha egyenként több mint 5 %-kal ( 37 ) járulnak hozzá az éghajlatváltozás összesített pontszámához.
4.4.10.1.
Ebbe a kategóriába tartozik a fosszilis tüzelőanyagok átalakítása vagy bomlása (pl. égés, rothasztás, lerakás stb.) során azok oxidációjából és/vagy redukciójából származó, bármely közegbe történő ÜHG-kibocsátás. Ebbe a hatáskategóriába tartoznak a – tüzelőanyagként használt – tőzegből és a kalcinálásból származó kibocsátások, valamint a karbonálás miatti felvételek.
A fosszilis CO2-felvételt és a kapcsolódó (pl. karbonálásból eredő) kibocsátásokat egyszerűsített módon kell modellezni a PEF-profil kiszámításakor (ami azt jelenti, hogy nem kell kibocsátásokat vagy felvételeket modellezni). Amennyiben a kiegészítő környezeti információk esetén szükség van a fosszilis CO2-felvétel mennyiségének az ismeretére, a CO2-felvétel a „szén-dioxid (fosszilis), levegőből származó források” árammal modellezhető.
Az e meghatározás körébe tartozó áramokat a legfrissebb EF-referenciacsomagban szereplő elemi áramokkal összhangban kell modellezni, és „(fosszilis)” kifejezéssel végződő neveket kell használni, amennyiben azok rendelkezésre állnak (pl. „szén-dioxid [fosszilis]” és „metán [fosszilis]”).
4.4.10.2.
Ebbe az alkategóriába tartoznak i. a felszín feletti biomassza átalakítása vagy bomlása (pl. égés, rothasztás, lerakás stb.) során annak oxidációjából és/vagy redukciójából származó, levegőbe történő szénkibocsátások (CO2, CO és CH4), valamint ii. a légkörből történő CO2-felvétel fotoszintézis révén a biomassza növekedése során, vagyis a termékek, bio-tüzelőanyagok vagy felszín feletti növénymaradványok, például avar és száradék széntartalmának megfelelően. Az őshonos erdők ( 38 ) széncseréjét a 3. alkategória szerint kell modellezni (beleértve a kapcsolódó, talajból származó kibocsátásokat, származtatott termékeket vagy maradványokat).
Modellezési követelmények: az e meghatározás körébe tartozó áramokat az EF-csomag legfrissebb változatában szereplő elemi áramokkal összhangban kell modellezni, és az áramok tekintetében „(biogén)” kifejezéssel végződő neveket kell használni. A biogén szénáramok modellezése során tömeg szerinti hozzárendelést kell alkalmazni.
Egyszerűsített modellezési megközelítés alkalmazása csak az éghajlatváltozás hatását befolyásoló áramok (nevezetesen a biogén metánkibocsátás) modellezése esetén ajánlott. Ez a lehetőség vonatkozhat például az élelmiszerekre irányuló PEF-vizsgálatokra, mivel ezzel elkerülhető az emberi emésztés modellezése, miközben végül egyensúlyi helyzet érhető el. Ebben az esetben a következő szabályokat kell alkalmazni:
csak a „metán (biogén)” kibocsátás modellezése;
nem kerül sor a légkörből származó további biogén kibocsátások és felvételek modellezésére;
ha a metánkibocsátás egyszerre fosszilis és biogén, akkor először a biogén metánkibocsátást kell modellezni, majd pedig a fennmaradó fosszilis metánt.
Közbenső termékek esetében (a bölcsőtől a kapuig) a gyári kapunál meglévő biogén széntartalmat (fizikai tartalom) mindig „kiegészítő technikai információként” kell jelenteni.
4.4.10.3.
Ez az alkategória a földhasználat és a földhasználat megváltoztatása által okozott szénkészlet-változásokból származó szénfelvételeket és -kibocsátásokat (CO2, CO és CH4) foglalja magában. Ebbe az alkategóriába tartoznak az erdőirtásból, útépítésből vagy a talajt érintő egyéb tevékenységekből (beleértve a talajban megkötött szén kibocsátását) származó biogén széncserék. Őshonos erdők tekintetében minden kapcsolódó szén-dioxid-kibocsátás ebbe az alkategóriába tartozik, és azokat e kategórián belül kell modellezni (beleértve a kapcsolódó, talajból származó kibocsátásokat, az őshonos erdőkből származtatott termékeket ( 39 ) és a maradványokat), azok CO2-felvételét pedig ki kell zárni.
Különbséget kell tenni a közvetlen és a közvetett földhasználat-változás között. A közvetlen földhasználat-változás adott földhasználati típusról egy másik típusra történő átállás eredményeként jelentkezik a felszínborítás egy meghatározott/bizonyos részén, és változásokat okozhat az adott földterület szénkészletében, de más rendszerekben nem. A közvetlen földhasználat-változásra példa a növények termesztésére használt földterület átalakítása ipari hasznosításra, vagy erdőterület szántóvá történő átalakítása.
Közvetett földhasználat-változás akkor következik be, amikor a földhasználatban vagy egy adott földterületen termesztett nyersanyag használatában bekövetkező bizonyos változás változásokat okoz a földhasználatban a rendszerhatáron kívül, azaz más földhasználati típusokban. A PEF-módszer csak a közvetlen földhasználat-változást veszi figyelembe, míg a közvetett földhasználat-változást elfogadott módszertan hiányában nem kell figyelembe venni a PEF-vizsgálatok során. A közvetett földhasználat-változás feltüntethető a kiegészítő környezeti információk között.
Modellezési követelmények: az e meghatározás körébe tartozó áramokat az EF-csomag legfrissebb változatában szereplő elemi áramokkal összhangban kell modellezni, és az áramok tekintetében „(földhasználat-változás)” kifejezéssel végződő neveket kell használni. A biogén szénfelvételt és -kibocsátást minden elemi áram esetében külön kell számba venni. Földhasználat-változás esetén: minden szén-dioxid-kibocsátást és -elnyelést a PAS 2050:2011 (BSI 2011) modellezési iránymutatásai és a kertészeti termékekre vonatkozó PAS 2050-1:2012 (BSI 2012) kiegészítő dokumentum alapján kell modellezni.
Idézet a PAS 2050:2011 (BSI 2011) dokumentumból:
„Az üvegházhatást okozó gázok nagymértékű kibocsátása a földhasználat megváltoztatásából eredhet. A földhasználat-változás közvetlen következményeként (és nem a hosszú távú gazdálkodási gyakorlatok eredményeként) keletkező elnyelések általában nem fordulnak elő, bár elismert tény, hogy ez bizonyos körülmények között megtörténhet. A közvetlen földhasználat-változásra példa a növények termesztésére használt földterület átalakítása ipari hasznosításra, vagy erdőterület szántóvá történő átalakítása. Figyelembe kell venni a földhasználat-változás minden olyan formáját, amely kibocsátást vagy elnyelést eredményez. A közvetett földhasználat-változás a földhasználat máshol bekövetkezett változások következményeként történő átalakítására utal. Közvetett földhasználat-változásból is származnak ugyan ÜHG-kibocsátások, de az ilyen kibocsátások kiszámítására szolgáló módszerek és adatszolgáltatási követelmények teljes körű kidolgozása még nem történt meg. Ezért a közvetett földhasználat-változásból eredő kibocsátások értékelésére nem kerül sor.
A közvetlen földhasználat-változásból eredő ÜHG-kibocsátást és -elnyelést az adott területről származó termék életciklusához tartozó valamennyi belépő anyag tekintetében értékelni kell és figyelembe kell venni az ÜHG-kibocsátások értékelésében. A termékből származó kibocsátásokat a PAS 2050:2011 iránymutatás C. mellékletében megadott alapértelmezett földhasználat-változási értékek alapján kell értékelni, hacsak jobb adatok nem állnak rendelkezésre. Az e mellékletben nem szereplő országok és földhasználat-változások esetében a termékből származó kibocsátásokat a 2006. évi IPCC-iránymutatások vonatkozó szakaszaival összhangban a közvetlen földhasználat-változás következtében keletkező ÜHG-kibocsátás és -elnyelés figyelembevételével kell értékelni. A földhasználat-változás hatásának értékelése magában foglal minden olyan közvetlen földhasználat-változást, amely legfeljebb 20 évvel vagy egyetlen betakarítási időszakkal az értékelés elvégzése előtt következik be (amelyik hosszabb). Az adott időszakban a közvetlen földhasználat-változásból eredő összes ÜHG-kibocsátást és -elnyelést bele kell foglalni a termékek e földterületről származó ÜHG-kibocsátásának számszerűsítésébe, az időszak egyes éveihez történő egyenlő mértékű hozzárendelés alapján ( 40 ).
Amennyiben bizonyítható, hogy a földhasználat megváltozása több mint 20 évvel az értékelés elvégzése előtt következett be, a földhasználat megváltozásából eredő kibocsátásokat nem kell belefoglalni az értékelésbe.
Amennyiben nem bizonyítható, hogy a földhasználat-változás több mint 20 évvel vagy egyetlen betakarítási időszakkal az értékelés elvégzése előtt történt (amelyik hosszabb), azt kell feltételezni, hogy a földhasználat-változás január 1-jén következett be:
abban a legkorábbi évben, amelyben bizonyítható, hogy a földhasználat-változás bekövetkezett; vagy
azon év január 1-jén, amelyben az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának és elnyelésének értékelésére sor kerül.
A következő hierarchiát kell alkalmazni a legfeljebb 20 évvel vagy egyetlen betakarítási időszakkal az értékelés elvégzése előtt (amelyik hosszabb) bekövetkező földhasználat-változásból eredő ÜHG-kibocsátás és -elnyelés meghatározása során:
amennyiben ismert a termelő ország és ismert a korábbi földhasználat, a földhasználat-változásból eredő ÜHG-kibocsátás és -elnyelés megegyezik az adott országban a korábbi földhasználatról a jelenlegi földhasználatra való átállásból eredő ÜHG-kibocsátással és -elnyeléssel (a számításokkal kapcsolatban további iránymutatások találhatók a PAS 2050-1:2012 dokumentumban);
amennyiben a termelő ország ismert, de a korábbi földhasználat nem ismert, a földhasználat-változásból eredő ÜHG-kibocsátás az adott országban az adott növény vonatkozásában bekövetkező földhasználat-változásból eredő átlagos kibocsátás becsült értékével egyezik meg (a számításokra vonatkozó további iránymutatások a PAS 2050-1:2012 dokumentumban találhatók);
amennyiben sem a termelő ország, sem a korábbi földhasználat nem ismert, a földhasználat-változásból eredő ÜHG-kibocsátás megegyezik az adott áru azon országokban bekövetkező, földhasználat-változásból eredő átlagos kibocsátásainak a súlyozott átlagával, ahol azt termesztik.
A korábbi földhasználat ismerete számos információforrás, például műholdas képalkotás és földmérési adatok felhasználásával igazolható. Amennyiben nem állnak rendelkezésre nyilvántartások, a korábbi földhasználatra vonatkozó helyi ismeretek is felhasználhatók. Azok az országok, amelyekben egy adott növényt termesztenek, a behozatali statisztikák alapján határozhatók meg, és a behozatalok tömegének legalább 90 %-ában meghatározott, veszély alapú kizárási küszöbérték alkalmazható. Jelenteni kell a termékhez tartozó belépő anyagokhoz kapcsolódó földhasználat-változás adatforrásait, helyét és idejét.”
Az őshonos erdőkből származó közbenső termékek (a bölcsőtől a kapuig) esetében mindig jelenteni kell metaadatként (a PEF-jelentés „kiegészítő technikai információk” szakaszában): i. azok széntartalmát (fizikai tartalom és hozzárendelt tartalom), valamint ii. hogy a megfelelő szénkibocsátásokat a „(földhasználat-változás)” elemi áramokkal kell modellezni.
A talaj szénkészlete esetén: a talajban megkötött szén kibocsátását (pl. rizsföldekből) ebben az alkategóriában kell figyelembe venni és modellezni. a talajban megkötött, felszín feletti maradványokból származó szén kibocsátását (kivéve az őshonos erdőkből) a 2. alkategória keretében kell modellezni, mint például nem őshonos erdők maradványai vagy szalma alkalmazását. A talaj szénfelvételét (felhalmozódás) ki kell zárni az eredményekből, például ami a gyepterületekről származik, vagy talajművelési módszerek vagy mezőgazdasági földterületekkel kapcsolatban végrehajtott más gazdálkodási intézkedések révén javított földgazdálkodásból. A talaj szén-dioxid-tárolása csak kiegészítő környezeti információként foglalható bele a PEF-vizsgálatba, bizonyíték szolgáltatása mellett. Ha a jogszabály eltérő modellezési követelményeket határoz meg az ágazatra vonatkozóan, mint például az üvegházhatást okozó gázok elszámolásáról szóló 2013. évi uniós határozat ( 41 ), amely utal a szénkészlet elszámolására, akkor azt a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően kell modellezni, és a kiegészítő környezeti információk között kell benyújtani.
4.4.11.
A „kompenzáció” kifejezés gyakran az üvegházhatást okozó gázok csökkentésére irányuló, harmadik felek által végzett tevékenységekre vonatkozik, mint pl. a Kiotói Jegyzőkönyv részét képező szabályozott rendszerek (a korábbi tiszta fejlesztési mechanizmus; együttes végrehajtás), a Párizsi Megállapodás 6. cikke szerinti tárgyalásokkal összefüggésben megvitatott új mechanizmusok, kibocsátáskereskedelmi rendszerek vagy önkéntes rendszerek. A kompenzációk olyan ÜHG-csökkentések, amelyeket máshol történő ÜHG-kibocsátások ellensúlyozására (azaz kompenzálására) használnak, például egy önként vállalt vagy kötelező ÜHG-célkitűzés vagy korlát teljesítése érdekében. A kompenzációkat olyan alapforgatókönyvhöz viszonyítva számítják ki, amely a kompenzációt eredményező mérséklési projekt hiányában megvalósuló kibocsátások mennyiségét feltételezi. A kibocsátáskompenzáció példái a tiszta fejlesztési mechanizmus által biztosított kibocsátáskompenzációk, szén-dioxid-jóváírások és más, rendszeren kívüli kompenzációk.
A PEF-vizsgálat hatásértékelésében nem kell figyelembe venni a kompenzációkat, ugyanakkor „kiegészítő környezeti információként” külön fel kell tüntetni azokat.
4.5. Többfunkciós folyamatok kezelése
Amennyiben egy folyamat vagy létesítmény egynél több funkciót tölt be, azaz több árut és/vagy szolgáltatást („társtermékeket”) hoz létre, akkor az „többfunkciós”. Ezekben az esetekben a folyamathoz kapcsolódó valamennyi bemenetet és kibocsátást módszeresen meg kell osztani a vizsgált termék és a többi társtermék között. A többfunkciós folyamatokat tartalmazó rendszereket az alábbi döntési hierarchiának megfelelően kell modellezni.
Az e módszer más szakaszaiban szereplő egyedi hozzárendelési követelmények mindig elsőbbséget élveznek az ebben a szakaszban foglaltakkal szemben (pl. 4.4.2. szakasz a villamos energiáról, 4.4.3. szakasz a közlekedésről, 4.4.10. szakasz az ÜHG-kibocsátásról vagy 4.5.1. szakasz a vágóhídi tevékenységekről).
Döntési hierarchia
1. Albontás vagy rendszerbővítés
Amennyiben lehetséges, az EN ISO 14044:2006 szabvány szerint albontást vagy rendszerbővítést ajánlott alkalmazni a hozzárendelés elkerülése érdekében. Az albontás a többfunkciós folyamatok vagy létesítmények bontása az egyes folyamatok vagy létesítmények kimeneteihez közvetlenül kapcsolódó bemenő áramok elkülönítése céljából. A rendszerbővítés a rendszer kiterjesztése a társtermékekhez kapcsolódó további funkciók hozzáadásával. Először meg kell vizsgálni, hogy lehetséges-e az elemzett folyamat albontása vagy bővítése. Amennyiben lehetséges az albontás, csak az érintett árukhoz/szolgáltatásokhoz közvetlenül hozzárendelhető ( 42 ) elemi folyamatokra vonatkozó leltáradatokat ajánlott összegyűjteni. Vagy amennyiben egy rendszer bővíthető, a hozzáadott funkciókat is figyelembe kell venni az elemzésben, és az eredményeket a bővített rendszer egészére vonatkozóan, nem pedig az egyedi társtermékek szintjén kell közzétenni.
2. Megfelelő mögöttes fizikai kapcsolaton alapuló hozzárendelés
Amennyiben az albontás vagy a rendszerbővítés nem lehetséges, hozzárendelést ajánlott alkalmazni: a rendszer bemeneteit és kimeneteit fel kell osztani a rendszer különböző termékei és funkciói között úgy, hogy a felosztás tükrözze a közöttük fennálló, megfelelő mögöttes fizikai kapcsolatot (EN ISO 14044:2006).
A megfelelő mögöttes fizikai kapcsolaton alapuló hozzárendelés egy többfunkciós folyamat vagy létesítmény bemenő és kimenő áramainak a folyamat bemenetei és társtermék-kimenetei közötti releváns, számszerűsíthető fizikai kapcsolat – például a bemeneteknek és a kimeneteknek az érintett társtermék által biztosított funkció szempontjából releváns fizikai tulajdonságai – szerinti felosztását jelöli. A fizikai kapcsolaton alapuló hozzárendelés közvetlen helyettesítés alkalmazásával modellezhető, ha azonosítható közvetlenül helyettesített termék.
A közvetlen helyettesítő hatás megalapozottságának bizonyítása érdekében a PEF-módszer alkalmazójának bizonyítania kell, hogy:
közvetlen, empirikus módon igazolható helyettesítő hatás áll fenn; ÉS
a helyettesített termék közvetlenül reprezentatív módon modellezhető, az életciklusleltár adatai pedig ugyanilyen módon kinyerhetők: ha igen (azaz mindkét feltétel teljesül), a helyettesítő hatás modellezhető.
Vagy pedig, a bemenet/kimenet más olyan megfelelő mögöttes fizikai kapcsolat alapján történő hozzárendelése érdekében, amely a bemeneteket és kimeneteket a rendszer által biztosított funkciókhoz kapcsolja, a PEF-módszer alkalmazójának bizonyítania kell, hogy meghatározható olyan megfelelő fizikai kapcsolat, amelynek alapján hozzárendelhetők a termékrendszer meghatározott funkciójának biztosításához tartozó áramok: ha ez a feltétel teljesül, a PEF-módszer alkalmazója elvégezheti a hozzárendelést e fizikai kapcsolat alapján.
3. Más kapcsolaton alapuló hozzárendelés
Lehetőség lehet más kapcsolatokon alapuló hozzárendelésre. A gazdasági szempontú hozzárendelés például azt jelenti, hogy a többfunkciós folyamatokhoz kapcsolódó bemeneteket és kimeneteket viszonylagos piaci értékük arányában rendelik hozzá a társtermék-kimenetekhez. A mellékfunkciók piaci árának a folyamat azon konkrét állapotait és szakaszait ajánlott jelölnie, amelyekben a társterméket előállítják. A PEF-eredmények fizikai reprezentativitásának a lehető legnagyobb mértékű biztosítása érdekében minden esetben egyértelműen meg kell indokolni az 1. és a 2. pont elvetését és a 3. lépésben egy bizonyos hozzárendelési szabály kiválasztását.
A más kapcsolaton alapuló hozzárendelés az alábbi alternatív módokon is megközelíthető.
Meghatározható-e közvetett helyettesítő ( 43 ) hatás, és lehetséges-e a helyettesített termék észszerűen reprezentatív modellezése és a leltár ugyanilyen módon történő elkészítése? Ha igen (azaz mindkét feltételt igazolják), a közvetett helyettesítő hatás modellezhető.
Hozzárendelhetők-e a bemenő/kimenő áramok a termékekhez és funkciókhoz valamely más kapcsolat (például a társtermékek viszonylagos gazdasági értéke) alapján? Ha igen, a megállapított kapcsolat alapján elvégezhető a termékek és funkciók hozzárendelése.
A körforgásos lábnyom számítási képlete (lásd a 4.4.8.1. szakaszt) biztosítja azt a módszert, amelyet alkalmazni kell egy újrafeldolgozást és/vagy energia-visszanyerést is tartalmazó adott folyamathoz kapcsolódó összes kibocsátás becsléséhez. E kibocsátások továbbá a rendszerhatáron belül keletkező hulladékáramokhoz is kapcsolódnak.
4.5.1.
Ez a szakasz útmutatást ad arra vonatkozóan, hogy hogyan kell kezelni a gazdasághoz, a vágóhídhoz és a feldolgozáshoz kapcsolódó folyamatok modellezésével kapcsolatos konkrét kérdéseket szarvasmarhák, sertések, juhok és kecskék esetén. Az útmutatás különösen a következőkre vonatkozik:
upstream terhek hozzárendelése a gazdaság szintjén a gazdaságból kilépő kimenetekhez
upstream terhek hozzárendelése a vágóhíd szintjén (élő állatokhoz kapcsolódóan) a vágóhídról kilépő kimenetekhez.
4.5.1.1.
A gazdaság modulban albontást kell alkalmazni azon folyamatok esetében, amelyek közvetlenül kapcsolódnak bizonyos kimenetekhez (pl. a fejési folyamathoz kapcsolódó energiafelhasználás és kibocsátás). Ha a folyamatok albontása külön adatok hiányában vagy műszaki okokból nem lehetséges, az upstream terhet, pl. a takarmány-előállítást, biofizikai hozzárendelési módszer alkalmazásával kell a gazdaság kimeneteihez rendelni. A hozzárendeléshez használt alapértelmezett értékeket a következő szakaszok tartalmazzák az egyes állattípusokra vonatkozóan. Ezeket az alapértelmezett értékeket kell a PEF-vizsgálatok során használni, kivéve vállalatspecifikus adatok gyűjtése esetén. A hozzárendelési tényezők megváltoztatása csak akkor megengedett, ha vállalatspecifikus adatokat gyűjtenek és használnak fel a gazdaság modulhoz. Amennyiben a gazdaság modulhoz másodlagos adatokat használnak, nem változtathatók meg az hozzárendelési tényezők.
4.5.1.2.
A Nemzetközi Tejipari Szövetség (IDF) (2015) hozzárendelési módszerét kell alkalmazni a tej, a vágásra szánt tehenek és a többletborjak tekintetében. Az elhullott állatokat és az elhullott állatokból származó valamennyi terméket hulladéknak kell tekinteni, és a körforgásos lábnyom számítási képletét kell alkalmazni. Ebben az esetben azonban biztosítani kell az elhullott állatokból származó termékek nyomonkövethetőségét, hogy a PEF-vizsgálatok során figyelembe vehessék ezt a szempontot.
A más gazdaságba exportált trágyát a következők egyikének kell tekinteni:
Maradékanyag (alapértelmezett opció): ha a trágya nem rendelkezik gazdasági értékkel a gazdaság kapujában, azt maradékanyagnak kell tekinteni, upstream teher hozzárendelése nélkül. A gazdaság kapujáig a trágyakezeléshez kapcsolódó kibocsátásokat hozzárendelik a gazdaság egyéb kimeneteihez, ahol trágya keletkezik.
Társtermék: amennyiben az exportált trágya a gazdaság kapujában gazdasági értékkel bír, a trágya vonatkozásában az upstream teher gazdasági szempontú hozzárendelését kell alkalmazni a gazdaság kapujában a trágya tejhez és élő állatokhoz képesti viszonylagos gazdasági értékének felhasználásával. A fennmaradó kibocsátásnak a tejhez és élő állatokhoz való hozzárendelése során azonban az IDF szabályain alapuló biofizikai hozzárendelést kell alkalmazni.
Trágya mint hulladék: ha a trágyát hulladékként kezelik (pl. hulladéklerakóban helyezik el), a körforgásos lábnyom számítási képletét kell alkalmazni.
A tejre vonatkozó hozzárendelési tényezőt (AF) a következő egyenlettel kell kiszámítani:
Mmeat az évente értékesített összes állat élősúlya, beleértve a bikaborjakat és a vágásra szánt idősebb állatokat is, Mmilk pedig az évente értékesített, tejzsír- és tejfehérje-tartalom tekintetében korrigált tej (FPCM) tömege (4 % tejzsírra és 3,3 % fehérjére korrigált tej). A 6,04-es állandó a takarmány energiatartalma, valamint az előállított tej és a tenyésztett állatok élősúlya közötti ok-okozati összefüggést írja le. Az állandó meghatározására egy vizsgálat alapján került sor, melynek során 536 egyesült államokbeli tejgazdaságtól gyűjtöttek adatokat ( 44 ) (Thoma et al., 2013). Bár a megközelítés az Egyesült Államok gazdaságain alapul, az IDF úgy véli, hogy az alkalmazható az európai tenyésztési rendszerekre is.
Az FPCM (4 % tejzsírra és 3,3 % fehérjére korrigált tej) értékét a következő képlettel kell kiszámítani:
Abban az esetben, ha a tenyésztett állatok élősúlya és a megtermelt tej hányadosa tekintetében a 9. egyenletben a 0,02 kghús/kgtej alapértelmezett értéket alkalmazzák, az egyenlet 12 %-os, illetve 88 %-os alapértelmezett hozzárendelési tényezőket eredményez az állatok élősúlya, illetve a tej vonatkozásában (10. táblázat). Másodlagos adatkészletek használata esetén ezeket az értékeket kell alapértelmezett értékként használni az upstream terhek tejhez és állatok élősúlyához való hozzárendelés során, szarvasmarhák esetén. Ha a tenyésztési szakaszra vonatkozóan vállalatspecifikus adatokat gyűjtenek, a hozzárendelési tényezőket az e szakaszban szereplő egyenletek alkalmazásával kell megváltoztatni.
10. táblázat
Alapértelmezett hozzárendelési tényezők szarvasmarhák vonatkozásában, tenyésztés során
Társtermék |
Hozzárendelési tényező |
Állatok, élősúly |
12 % |
Tej |
88 % |
4.5.1.3.
Biofizikai megközelítést kell alkalmazni az upstream terhek különböző társtermékekhez való hozzárendelése során juhok és kecskék esetében. A nemzeti ÜHG-jegyzékekre vonatkozó 2006. évi IPCC-iránymutatásokban (IPCC, 2006) szerepel egy módszer az energiaszükségletek kiszámítására, amit juhok, illetve kecskék esetén kell alkalmazni. Ebben a dokumentumban ezt a módszert alkalmazzuk.
Az elhullott állatokat és az elhullott állatokból származó valamennyi terméket hulladéknak kell tekinteni, és a körforgásos lábnyom számítási képletét kell alkalmazni (CFF, 4.4.8.1. szakasz). Ebben az esetben azonban engedélyezni kell az elhullott állatokból származó termékek nyomon követését, hogy ezt a szempontot figyelembe lehessen venni a PEF-vizsgálatok során.
Az ebben a dokumentumban szereplő alapértelmezett hozzárendelési tényezők alkalmazása kötelező minden olyan esetben, amikor másodlagos adatkészleteket használnak a tenyésztési életciklusszakaszra juhok és kecskék esetén. Ha ezen életciklusszakasz vonatkozásában vállalatspecifikus adatokat használnak, a hozzárendelési tényezőket a vállalatspecifikus adatokkal kell kiszámítani, a megadott egyenletek alkalmazásával.
A hozzárendelési tényezőket az alábbiak szerint kell kiszámítani ( 45 ):
A gyapjúhoz szükséges energia (NEwool), a tejhez szükséges energia (NEl) és a húshoz szükséges energia (NEg) vállalatspecifikus adatokkal történő kiszámításához a 2006. évi IPCC-iránymutatásokban szereplő, az alábbiakban bemutatott egyenleteket kell alkalmazni. Amennyiben ehelyett másodlagos adatokat használnak, az ebben a dokumentumban megadott hozzárendelési tényezőkre vonatkozó alapértelmezett értékeket kell használni.
Gyapjúhoz szükséges energia, NEwool
NEwool |
= |
gyapjú előállításához szükséges nettó energia, MJ nap-1. |
EVwool |
= |
az előállított gyapjú kg-onkénti energiaértéke (szárítás után, de mosás előtt lemért gyapjú), MJ kg-1. Ehhez a becsléshez 157 MJ kg-1 alapértelmezett értéket (NRC, 2007) kell használni ( 46 ). |
Productionwool |
= |
éves gyapjútermelés juhonként, kg év-1. |
Az NEwool kiszámításához szükséges alapértelmezett értékek és a kapott nettó energia értékei a 11. táblázatban szerepelnek.
11. táblázat
Az NEwool kiszámításához alkalmazandó alapértelmezett értékek juhok és kecskék esetén
Paraméter |
Érték |
Forrás |
EV wool – juh |
157 MJ kg-1 |
NRC, 2007 |
Production wool – juh |
7,121 kg |
Az „Application of LCA to sheep production systems: investigating co-production of wool and meat using case studies from major global producers” (Az életciklus-értékelés alkalmazása juhtenyésztő rendszerek esetén: gyapjú és hús együttes termelése a legnagyobb globális termelőktől származó esettanulmányok alapján) című dokumentum (1) 1. táblázatában szereplő négy érték átlaga. |
NE wool – juh |
3,063 MJ/nap |
A 14. egyenlettel számítva |
NE wool – kecske |
2,784 MJ/nap |
Az NEwool – juh értékből a 17. egyenlettel számítva |
(1)
Wiedemann et al, Int J. of LCA 2015. |
Tejhez szükséges energia, NEl
NEl |
= |
tejeléshez szükséges energia, MJ nap-1. |
Tej |
= |
a megtermelt tej mennyisége, kg tej/nap-1. |
EVmilk |
= |
1 kg tej előállításához szükséges nettó energia. 4,6 MJ/kg alapértelmezett érték (AFRC, 1993) alkalmazandó, ami 7 tömegszázalék tejzsírtartalomnak felel meg. |
Az NEl kiszámításához szükséges alapértelmezett értékek és a kapott szükséges nettó energia értékek a 12. táblázatban szerepelnek.
12. táblázat
Az NEl kiszámításához alkalmazandó alapértelmezett értékek juhok és kecskék esetén
Paraméter |
Érték |
Forrás |
EV milk – juh |
4,6 MJ kg-1 |
AFRC, 1993 |
Milk – juh |
2,08 kg/nap |
Becsült tejtermelés, 550 font juhtej évente (átlagérték), az év 120 napjára becsült tejtermelés. |
NE l – juh |
9,568 MJ/nap |
A 15. egyenlettel számítva |
NE l – kecske |
8,697 MJ/nap |
Az NEl – juh értékből a 17. egyenlettel számítva |
Húshoz szükséges energia, NEg
NEg |
= |
a növekedéshez szükséges nettó energia, MJ nap-1. |
WGlamb |
= |
a bárány súlygyarapodása (BWf – BWi), kg év-1 |
BWi |
= |
az élő testtömeg elválasztáskor, kg. |
BWf |
= |
az élő testtömeg 1 éves korban, illetve levágáskor (élősúly) 1 éves kor előtti levágás esetén, kg. |
a, b |
= |
a 13. táblázatban szereplő állandók. |
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a bárányok elválasztása több héten keresztül zajlik, melynek során a tejből álló étrendet legeltetéssel vagy takarmány adásával egészítik ki. Az elválasztás idejét abban az időpontban kell meghatározni, amikor energiaellátásuk fele a tejtől függ. A juhok esetében alkalmazott NEg egyenlet két empirikus állandót tartalmaz („a” és „b”), amelyek az állat fajától/kategóriájától függően változnak (13. táblázat).
13. táblázat
Az NEg kiszámítása során alkalmazandó állandók juhok esetén (1)
Állatfaj/-kategória |
a (MJ kg-1) |
b (MJ kg-2) |
Heréletlen hímek |
2,5 |
0,35 |
Heréltek |
4,4 |
0,32 |
Nőstények |
2,1 |
0,45 |
(1)
Ez a táblázat 2006. évi IPCC-iránymutatásokban szereplő 10.6. táblázatnak felel meg. |
Amennyiben a tenyésztési szakasz vonatkozásában vállalatspecifikus adatokat használnak, a hozzárendelési tényezőket újra kell számítani. Ebben az esetben az „a” és „b” paramétert súlyozott átlagként kell kiszámítani, ha egynél több állatkategória van jelen.
Az NEg kiszámítása során alkalmazandó értékeket a 14. táblázat tartalmazza.
14. táblázat
Az NEg kiszámításához alkalmazandó alapértelmezett értékek juhok és kecskék esetén
Paraméter |
Érték |
Forrás |
WGlamb – juh |
26,2 –15 =11,2 kg |
Számított |
BWi – juh |
15 kg |
A feltevés szerint az elválasztásra 6 hetes korban kerül sor. A 6 hetes korban mért testsúly az „A generic model of growth, energy metabolism and body composition for cattle and sheep” (A növekedés általános modellje, energia-anyagcsere és testfelépítés szarvasmarhák és juhok esetében) című kiadvány (Johnson et al, 2015 – Journal of Animal Science) 1. ábrája szerint. |
BWf – juh |
26,2 kg |
A juhok vágáskori súlyértékeinek átlaga a „Greenhouse gas emissions and fossil energy demand from small ruminant supply chains” (Kiskérődzők ellátási láncából származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás és fosszilis energia iránti igény) című dokumentum (FAO, 2016b.) 5. függelékében foglaltak szerint. |
a – juh |
3 |
A 13. táblázatban megadott három érték átlaga. |
b – juh |
0,37 |
A 13. táblázatban megadott három érték átlaga. |
NEg – juh |
0,326 MJ/nap |
A 16. egyenlettel számítva. |
NEg – kecske |
0,296 MJ/nap |
Az NEg – juh értékből a 17. egyenlettel számítva. |
A juhokra és kecskékre vonatkozó PEF-vizsgálatok során alkalmazandó alapértelmezett hozzárendelési tényezőket a 14. táblázat tartalmazza a számításokkal együtt. A juhok energiaszükségletének kiszámítása ugyanazokkal az egyenletekkel ( 47 ) és alapértelmezett értékekkel történik, mint a kecskék energiaszükségletének kiszámítása, korrekciós tényező alkalmazását követően.
Juhok tömege: 64,8 kg, hím és nőstény juhok átlaga a világ különböző régióiban, az adatok a „Greenhouse gas emissions and fossil energy demand from small ruminant supply chains” (Kiskérődzők ellátási láncából származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás és fosszilis energia iránti igény) című dokumentum (FAO, 2016b.) 5. függelékéből származnak.
Kecskék tömege: 57,05 kg, hím és nőstény kecskék átlaga a világ különböző régióiban, az adatok a „Greenhouse gas emissions and fossil energy demand from small ruminant supply chains” (Kiskérődzők ellátási láncából származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás és fosszilis energia iránti igény) című dokumentum (FAO, 2016b.) 5. függelékéből származnak.
15 táblázat
A tenyésztési szakaszban a juhokra vonatkozó PEF-vizsgálatok során alkalmazandó alapértelmezett hozzárendelési tényezők
|
Juh |
Kecske (1) |
Hozzárendelési tényező, hús |
|
2,51 % |
Hozzárendelési tényező, tej |
|
73,85 % |
Hozzárendelési tényező, gyapjú |
|
23,64 % |
(1)
A kecskékre vonatkozó hozzárendelési tényezőket a kecskék nettó energiaszükségletének a juhok nettó energiaszükséglete alapján becsült értékéből kiindulva számítják ki, figyelembe véve a következőket: juh tömege = 64,8 kg és kecske tömege = 57,05 kg. |
4.5.1.4.
A tenyésztési szakaszban a malacokhoz és kocákhoz való hozzárendelést gazdasági szempontú hozzárendelés alkalmazásával kell elvégezni. Az alkalmazandó alapértelmezett hozzárendelési tényezőket a 16. táblázat tartalmazza.
16. táblázat
Hozzárendelés malacokhoz és kocákhoz a tenyésztési szakaszban
|
Egység |
Ár |
Hozzárendelési tényezők |
Malacok |
24,8 p |
40,80 EUR/sertés |
92,63 % |
Levágásra szánt koca |
84,8 kg |
0,95 EUR/kg élősúly |
7,37 % |
4.5.1.5.
A vágóhídi és a feldolgozási folyamatok az élelmiszer- és a takarmányláncba, illetve más, nem élelmiszer- vagy takarmány-értékláncba (pl. bőripari, vegyipari vagy energia-visszanyerési láncok) irányuló többféle kimenetet eredményeznek.
A vágóhídi és feldolgozási modul szakaszában albontást kell alkalmazni azon folyamatáramok tekintetében, amelyek közvetlenül hozzárendelhetők bizonyos kimenetekhez. Amennyiben nem lehetséges a folyamatok albontása, a fennmaradó áramokat (pl. kizárva azokat, amelyeket már hozzárendeltek tejhez tejtermelő rendszerek esetén vagy gyapjúhoz gyapjú-előállítási rendszerek esetén) a vágóhídi és feldolgozási kimenetekhez kell hozzárendelni, gazdasági szempontú hozzárendelés alkalmazásával. Az alapértelmezett hozzárendelési tényezőket a következő szakaszok tartalmazzák a szarvasmarhákra, sertésekre és kiskérődzőkre (juh, kecske) vonatkozóan. Ezeket az alapértelmezett értékeket kell használni a PEF-vizsgálatok során. A hozzárendelési tényezők módosítása nem megengedett.
4.5.1.6. Hozzárendelés a vágóhídon szarvasmarhák esetén
A vágóhídon a hozzárendelési tényezők a 17. táblázatban leírt öt termékkategória vonatkozásában kerülnek megállapításra.
Ha előnyben részesítik a hasított test hatásának a különböző húsrészek közötti felosztásához használt hozzárendelési tényezőket, akkor azokat a PEF-vizsgálat során meg kell határozni és meg kell indokolni.
A vágóhídról és a feldolgozásból származó melléktermékek három kategóriába sorolhatók.
Az upstream terheket az alábbiak szerint kell hozzárendelni a vágóhídi és feldolgozási kimenetekhez:
Élelmiszer-ipari felhasználásra alkalmas anyagok: termék hozzárendelt upstream terhekkel.
1. kategóriába tartozó anyag: alapértelmezés szerint nem kerül sor upstream terhek hozzárendelésére, mivel az ilyen anyag a CFF alapján hulladékként kezelt állati mellékterméknek minősül.
2. kategóriába tartozó anyag: alapértelmezés szerint nem kerül sor upstream terhek hozzárendelésére, mivel az ilyen anyag a CFF alapján hulladékként kezelt állati mellékterméknek minősül.
A 3. kategóriába tartozó anyag sorsa megegyezik az 1. és 2. kategóriába tartozó anyagéval (elégetendő zsír, illetve csont- és húsliszt esetében), és az nem bír gazdasági értékkel a vágóhíd kapujában: alapértelmezés szerint nem kerül sor upstream terhek hozzárendelésére, mivel az ilyen anyagot hulladékként kezelik a CFF alapján.
3. kategóriába tartozó irha és nyersbőr (kivéve, ha hulladéknak minősül és/vagy az 1. és a 2. kategória szerinti utat követi): termék hozzárendelt upstream terhekkel.
Az előző kategóriákban nem szereplő, 3. kategóriába tartozó anyagok: termék hozzárendelt upstream terhekkel.
A 17. táblázatban megadott alapértelemezett értékek alkalmazandók a PEF-vizsgálatok során.
A hozzárendelési tényezők módosítása nem megengedett.
17. táblázat
Gazdasági szempontú hozzárendelési arányok marhahús esetén (1)
|
Tömegszázalék |
Ár |
Gazdasági szempontú hozzárendelés |
Hozzárendelési arány (*1) (AR) |
|
% |
EUR/kg |
% |
|
a) Friss hús, valamint élelmezési célra alkalmas vágási melléktermék és belsőség |
49,0 |
3,00 |
92,9 57 |
1,90 |
b) Élelmiszer-ipari felhasználásra alkalmas csontok |
8,0 |
0,19 |
1,0 |
0,12 |
c) Élelmiszer-ipari felhasználásra alkalmas zsír |
7,0 |
0,40 |
1,8 |
0,25 |
d) 3. kategóriába tartozó vágási melléktermékek |
7,0 |
0,18 |
0,8 |
0,11 |
e) Nyersbőr és irha |
7,0 |
0,80 |
3,5 |
0,51 |
f) 1./2. kategóriába tartozó anyagok és hulladékok |
22,0 |
0,00 |
0,0 |
0,00 |
(1)
A hússal (szarvasmarha, sertés és juh) kapcsolatos kísérleti PEFCR-projekt keretében végzett OEF-szűrővizsgálat alapján (v 1.0, 2015. november), amely a következő internet címen érhető el https://webgate.ec.europa.eu/fpfis/wikis/pages/viewpage.action?pageId=81474527. A honlap eléréséhez ECAS-regisztrációra van szükség
(*1)
Az AR értéke a „gazdasági szempontú hozzárendelés” és a „tömegszázalék” hányadosaként került kiszámításra. |
Az AR alkalmazandó a termékegység környezeti hatásának kiszámításához az alábbi egyenlettel:
EIi: i termék tömegegységenkénti környezeti hatása (i = a 17. táblázatban szereplő vágóhídi kimenet); EIw: az egész állat környezeti hatása elosztva az állat élőtömegével; és ARi: a hozzárendelési arány i termék esetén (az i gazdasági értéke és az i tömegszázaléka hányadosaként kiszámítva).
Az EIw értéknek tartalmaznia kell az upstream hatásokat, a vágóhídi hatásokat, amelyek közvetlenül semmilyen konkrét termékhez nem rendelhetők hozzá, valamint a vágóhídi hulladék kezeléséből származó hatást (a 17. táblázat szerinti, 1. és 2. kategóriába tartozó anyagok és hulladékok).
Az ARi 17. táblázatban szereplő alapértelmezett értékeit kell alkalmazni az EF-vizsgálatok során az európai átlagos helyzet bemutatása érdekében.
4.5.1.7.
A 18. táblázatban szereplő alapértelmezett értékeket kell alkalmazni a sertések esetén a vágóhídon történő foglalkozó PEF-vizsgálatok során. A vállalatspecifikus adatokon alapuló hozzárendelési tényezők nem módosíthatók.
18. táblázat
Gazdasági szempontú hozzárendelési arányok sertés esetén (1)
|
Tömegszázalék |
Ár |
Gazdasági szempontú hozzárendelés |
Hozzárendelési arány* (AR) |
|
% |
EUR/kg |
% |
|
a) Friss hús, valamint élelmezési célra alkalmas vágási melléktermék és belsőség |
67,0 |
1,08 |
98,67 |
1,54 |
b) Élelmiszer-ipari felhasználásra alkalmas csontok |
11,0 |
0,03 |
0,47 |
0,04 |
c) Élelmiszer-ipari felhasználásra alkalmas zsír |
3,0 |
0,02 |
0,09 |
0,03 |
d) 3. kategóriába tartozó vágási melléktermékek |
19,0 |
0,03 |
0,77 |
0,04 |
e) Nyersbőr és irha (3. kategóriába sorolt termékekként osztályozva) |
0,0 |
0,00 |
0 |
0 |
Összesen |
100,0 |
|
100,0 |
|
(1)
A hússal kapcsolatos kísérleti projekt keretében végzett PEF-szűrővizsgálat alapján (v 1.0, 2015. november), amely a következő internet címen érhető el: https://webgate.ec.europa.eu/fpfis/wikis/pages/viewpage.action?pageId=81474527 |
4.5.1.8.
A 19. táblázatban szereplő alapértelmezett értékeket kell alkalmazni a juhok és kecskék esetén a vágóhídon történő hozzárendeléssel foglalkozó PEF-vizsgálatok során. A vállalatspecifikus adatokon alapuló hozzárendelési tényezők nem módosíthatók. A kecskék esetében is ugyanazokat a hozzárendelési tényezőket kell alkalmazni, mint a juhok esetében.
19. táblázat
Gazdasági szempontú hozzárendelési arányok juhok esetén (1)
|
Tömegszázalék |
Ár |
Gazdasági szempontú hozzárendelés |
Hozzárendelési arány* (AR) |
|
% |
EUR/kg |
% |
|
a) Friss hús, valamint élelmezési célra alkalmas vágási melléktermék és belsőség |
44,0 |
7 |
97,8 60 |
2,22 |
b) Élelmiszer-ipari felhasználásra alkalmas csontok |
4,0 |
0,01 |
0,0127 |
0,0032 |
c) Élelmiszer-ipari felhasználásra alkalmas zsír |
6,0 |
0,01 |
0,0190 |
0,0032 |
d) 3. kategóriába tartozó vágási melléktermékek |
13,0 |
0,15 |
0,618 |
0,05 |
e) Nyersbőr és irha (3. kategóriába sorolt termékekként osztályozva) |
14,0 |
0,35 |
1,6 |
0,11 |
f) 1./2. kategóriába tartozó anyagok és hulladékok |
19 |
0 |
0 |
0 |
Összesen |
100 |
|
100 |
|
(1)
A hússal kapcsolatos kísérleti projekt keretében végzett PEF-szűrővizsgálat alapján (v 1.0, 2015. november), amely a következő internet címen érhető el: https://webgate.ec.europa.eu/fpfis/wikis/pages/viewpage.action?pageId=81474527 |
4.6. Adatgyűjtési követelmények és minőségi követelmények
4.6.1.
Ez a szakasz a vállalatspecifikus LCI-adatokat írja le, amelyeket közvetlenül adott létesítményben vagy létesítményekben mérnek vagy gyűjtenek, és amelyek a rendszerhatáron belül egy vagy több tevékenységet vagy folyamatot reprezentálnak.
Az adatoknak tartalmazniuk kell a folyamatokhoz kapcsolódó valamennyi ismert bemenetet és kimenetet. Példák bemenetekre: energia-, víz-, anyagfelhasználás, földhasználat. Példák kimenetekre: a termékek, a társtermékek, a kibocsátások és a keletkező hulladék. A kibocsátások három közegre oszthatók fel: a levegőbe, a vízbe és a talajba irányuló kibocsátások).
Számos módja van a vállalatspecifikus kibocsátási adatok gyűjtésének, például alapulhat közvetlen méréseken, vagy kiszámítható vállalatspecifikus, tevékenységre vonatkozó adatok és a kapcsolódó kibocsátási tényezők (pl. liter tüzelőanyag-fogyasztás és kibocsátási tényezők járműben vagy kazánban való égetés esetén) felhasználásával. Amennyiben a vizsgált termék ágazata az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer nyomonkövetési szabályainak hatálya alá tartozik, a PEF-módszer alkalmazójának követnie kell az (EU) 2018/2066 rendeletben a rendelet hatálya alá tartozó folyamatokra és ÜHG-kre vonatkozóan meghatározott számszerűsítési követelményeket. A szén-dioxid-leválasztás és -tárolás tekintetében e melléklet követelményei irányadók. Szükség lehet az adatok skálázására, összesítésére vagy más matematikai műveletekre ahhoz, hogy azokat összhangba hozzák a funkcionális egységgel és a folyamat referenciaáramával.
A vállalatspecifikus adatok jellemző forrásai a következők:
folyamat- vagy üzemi szintű fogyasztási adatok;
a fogyasztási cikkek számlái és készletének vagy leltárának változásai;
kibocsátásmérések (a füstgáz- és szennyvízkibocsátás mennyiségei és koncentrációi);
a termékek és a hulladék összetétele;
közbeszerzési és értékesítési részleg(ek)/egység(ek).
A PEF-vizsgálat során létrehozott valamennyi új adatkészletnek az EF-nek megfelelőnek kell lennie.
Minden vállalatspecifikus adatot vállalatspecifikus adatkészletekben kell modellezni.
Az anyagjegyzék ( 48 ) két részből áll: az anyagok/összetevők felsorolása és az egyes anyagok tekintetében felhasznált mennyiség.
Az anyagjegyzék tevékenységre vonatkozó adatainak a vizsgált termékre jellemzőnek kell lenniük, és azokat vállalatspecifikus adatokkal kell modellezni. Több terméket előállító vállalatok esetén a tevékenységre vonatkozó adatoknak (beleértve az anyagjegyzéket is) a vizsgálat alá vont termékre jellemzőnek kell lenniük.
A gyártási folyamatok modellezésének vállalatspecifikus adatokon kell alapulnia (pl. az adott termék anyagainak/összetevőinek összeszereléséhez szükséges energia). Több terméket előállító vállalatok esetén a tevékenységre vonatkozó adatoknak (beleértve az anyagjegyzéket is) a vizsgálat alá vont termékre jellemzőnek kell lenniük.
4.6.2.
A másodlagos adatok olyan adatokat jelölnek, amelyek nem a rendszerhatáron belüli különböző folyamatokra vonatkozó közvetlen méréseken vagy számításokon alapulnak. A másodlagos adatok vagy ágazatspecifikusak, azaz a PEF-vizsgálatban figyelembe vett ágazatra jellemzők, vagy több ágazatot is érintő adatok. Példák másodlagos adatokra:
a szakirodalomból vagy tudományos szaklapokból származó adatok;
LCI adatbázisokból, ágazati szövetségek jelentéseiből, kormányzati statisztikákból stb. származó, az ágazatra jellemző átlagolt életciklusadatok stb.
Minden másodlagos adatot másodlagos adatkészletekben kell modellezni, amelyek megfelelnek a 4.6.3. szakaszban foglalt adathierarchiának és a 4.6.5. szakaszban meghatározott minőségi követelményeknek. Az ilyen adatok forrásait világosan dokumentálni kell, és jelenteni kell a PEF-jelentésben.
4.6.3.
A PEF-vizsgálatok során olyan másodlagos adatkészleteket kell használni, amelyek az EF-nek megfelelőek, amennyiben rendelkezésre állnak ilyenek. Az EF-nek megfelelő másodlagos adatkészletek kidolgozásához az EF-nek megfelelő adatkészletekre vonatkozó útmutatót ( 49 ) kell követni. Ha nincs vagy nem dolgozható ki az EF-nek megfelelő másodlagos adatkészlet, az alkalmazandó adatkészleteket a következő, hierarchikus sorrendben megadott szabályok szerint kell kiválasztani.
Az EF-nek megfelelő helyettesítő adatkészlet használata (ha van ilyen); A helyettesítő adatkészletek használatát jelenteni kell a PEF-jelentés korlátokra vonatkozó részében; a korábbi EF-megfelelési rendszerekből (pl. EF2.0–EF3.0) átváltott adatok helyettesítő adatoknak minősülnek.
Helyettesítőként az ILCD beviteli szintnek megfelelő adatkészlet használata ( 50 ). Az egyetlen összesített pontszám legfeljebb 10 %-a származhat az ILCD beviteli szintnek megfelelő adatkészletekből.
Ha nem áll rendelkezésre az EF-nek megfelelő vagy az ILCD beviteli szintnek megfelelő adatkészlet, a folyamatot ki kell zárni a modellből. Ezt a PEF-jelentés „korlátok” szakaszában egyértelműen fel kell tüntetni adathiányként, és a hitelesítőnek validálnia kell.
4.6.4.
A veszély alapú kizárást minden esetben el kell kerülni, kivéve, ha arra a következő szabályok szerint kerül sor:
A folyamatok és az elemi áramok legfeljebb 3,0 %-ig (összesítve) kizárhatók az anyag- és energiaáramok, valamint a környezeti jelentőség szintje alapján (egyetlen összesített pontszám). A veszély alapú kizárás alá eső folyamatokat a PEF-jelentésben egyértelműen fel kell tüntetni és meg kell indokolni, különös tekintettel az alkalmazott veszély alapú kizárás környezeti jelentőségére.
Ezt a veszély alapú kizárást a háttéradatkészletekben már szereplő veszély alapú kizáráson felül kell figyelembe venni. Ez a szabály a közbenső és a végtermékekre egyaránt érvényes.
A PEF-vizsgálatból ki lehet zárni azokat a folyamatokat, amelyek (összesítve) az anyag- és energiaáram kevesebb mint 3,0 %-át teszik ki, valamint az egyes hatáskategóriák környezeti hatását.
A veszély alapján kizárható folyamatok azonosítása érdekében ajánlott szűrővizsgálatot végezni.
4.6.5.
Ez a szakasz ismerteti, hogy hogyan kell értékelni az EF-nek megfelelő adatkészletek adatminőségét. Az adatminőségi követelményeket a 20. táblázat mutatja be.
teljesség;
módszertani megfelelőség és következetesség.
20. táblázat
Adatminőségi követelmények, dokumentálás, nómenklatúra és felülvizsgálat (1)
Minimális követelmények |
Teljesség Módszertani megfelelőség és következetesség (2) |
Adatminőségi követelmények (pontozott) |
Technológiai reprezentativitás (3) (TeR) Földrajzi reprezentativitás (4) (GeR) Időbeli reprezentativitás (5) (TiR) Precizitás (6) (P) |
Dokumentálás |
Megfelel az ILCD-formátumnak, valamint az EF-nek megfelelő adatkészletekre vonatkozó útmutatóban (7) rendelkezésre álló metaadatokra vonatkozó további követelményeknek |
Nómenklatúra |
Megfelel az ILCD-nómenklatúra szerkezetének (például a környezeti lábnyom elemi referenciaáramainak alkalmazása a leltárak informatikai kompatibilitása érdekében; a részletes követelményeket lásd a 4.3. szakaszban) |
Felülvizsgálat |
„Minősített bíráló” általi felülvizsgálat Különálló felülvizsgálati jelentés |
(1)
A dokumentálásra és a felülvizsgálatra vonatkozó részletes követelmények a következő internetcímen találhatók: http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml
(2)
Az ezen eljárási módszerrel kapcsolatban használt „módszertani megfelelőség és következetesség” kifejezés egyenértékű az EN ISO 14044:2006 szabványban használt „következetesség” kifejezéssel.
(3)
Az ezen eljárási módszerrel kapcsolatban használt „módszertani reprezentativitás” kifejezés egyenértékű az EN ISO 14044:2006 szabványban használt „technológiai hatály” kifejezéssel.
(4)
Az ezen eljárási módszerrel kapcsolatban használt „földrajzi reprezentativitás” kifejezés egyenértékű az EN ISO 14044:2006 szabványban használt „földrajzi hatály” kifejezéssel.
(5)
Az ezen eljárási módszerrel kapcsolatban használt „időbeli reprezentativitás” kifejezés egyenértékű az EN ISO 14044:2006 szabványban használt „időbeli hatály” kifejezéssel.
(6)
Az ezen eljárási módszerrel kapcsolatban használt „paraméterek bizonytalansága” kifejezés egyenértékű az EN ISO 14044:2006 szabványban használt „precizitás” kifejezéssel.
(7)
https://eplca.jrc.ec.europa.eu/permalink/Guide_EF_DATA.pdf |
Minden egyes pontozandó adatminőségi kritériumot (TeR, GeR, TiR és P) a 21. táblázatban felsorolt öt szint szerint kell minősíteni.
21. táblázat
Általános adatminőség-értékelés (DQR) és adatminőségi szintek az egyes adatminőségi követelmények vonatkozásában
Az adatminőségi követelmények (TeR, GeR, TiR, P) adatminőség-értékelése (DQR) |
Az adatminőség szintje |
1 |
Kiváló |
2 |
Nagyon jó |
3 |
Jó |
4 |
Megfelelő |
5 |
Gyenge |
4.6.5.1.
A környezeti lábnyommal összefüggésben ki kell számítani és jelenteni kell minden egyes új, EF-nek megfelelő adatkészlet és a teljes PEF-vizsgálat adatminőségét. Az adatminőség-érték kiszámításának a négy adatminőségi kritériumon kell alapulnia, ahol TeR a technológiai reprezentativitás, GeR a földrajzi reprezentativitás, TiR az időbeli reprezentativitás és P a precizitás.
A reprezentativitás (technológiai, földrajzi és időbeli) azt mutatja meg, hogy a kiválasztott folyamatok és termékek milyen mértékben felelnek meg az elemzett rendszernek, míg a precizitás az adatok származtatásának módját és a kapcsolódó bizonytalansági szintet jelöli.
Az adatminőség-értékelés szerint öt minőségi szint érhető el (a kiválótól a gyengéig). Ezek összefoglalása a 22. táblázatban található.
22. táblázat
Az EF-nek megfelelő adatkészletek adatminőségének általános szintje a kapott adatminőség-érték szerint
Általános adatminőség-értékelés |
Az adatminőség általános szintje |
DQR ≤ 1,5 |
„Kiváló minőségű” |
1,5 < DQR ≤ 2,0 |
„Nagyon jó minőségű” |
2,0 < DQR ≤ 3,0 |
„Jó minőségű” |
3 < DQR ≤ 4,0 |
„Megfelelő minőségű” |
DQR > 4 |
„Gyenge minőségű” |
Az adatminőség-érték kiszámítási képlete a következőkre alkalmazható:
vállalatspecifikus adatok: A 4.6.5.2. szakasz ismerteti a vállalatspecifikus adatkészletek adatminőség-értékének kiszámítására vonatkozó eljárást;
másodlagos adatkészletek: ha egy PEF-vizsgálatban az EF-nek megfelelő másodlagos adatkészletet használnak (a 4.6.5.3. szakaszban ismertetett eljárás);
PEF-vizsgálat (a 4.6.5.8. szakaszban ismertetett eljárás)
4.6.5.2.
Vállalatspecifikus adatkészlet létrehozásakor külön kell értékelni i. a vállalatspecifikus, tevékenységre vonatkozó adatok és ii. a vállalatspecifikus közvetlen elemi áramok (azaz a kibocsátási adatok) adatminőségét. A tevékenységi adatokhoz kapcsolódó alfolyamatok adatminőség-értékelésére (lásd: 9. ábra) az adatigénymátrixban (lásd: 4.6.5.4. szakasz) megadott követelmények alapján kerül sor.
9. ábra
Egy vállalatspecifikus adatkészlet grafikus ábrázolása
A vállalatspecifikus adatkészlet részben lebontott: el kell végezni a tevékenységre vonatkozó adatok és a közvetlen elemi áramok adatminőség-értékelését. Az alfolyamatok adatminőség-értékelését az adatigénymátrixon keresztül kell elvégezni.
Az újonnan létrehozott adatkészlet adatminőség-értékét a következőképpen kell kiszámítani:
Válassza ki a leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adatokat és közvetlen elemi áramokat: a leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adatok azok, amelyek a vállalatspecifikus adatkészlet teljes környezeti hatásának legalább 80 %-áért felelő alfolyamatokhoz (vagyis másodlagos adatkészletekhez) kapcsolódnak. Állítsa ezeket sorrendbe, kezdve a legnagyobb mértékben hozzájárulókkal, egészen a legkisebb mértékben hozzájárulókig. A leginkább releváns közvetlen elemi áramok azok, amelyek halmozottan legalább 80 %-kal járulnak hozzá a közvetlen elemi áramok teljes hatásához.
Az adatminőség-értékelési kritériumok – TeR, TiR, GeR és P – kiszámítása a leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adatok és a leginkább releváns közvetlen elemi áramok minden egyes típusa esetében, a 23. táblázat segítségével.
A leginkább releváns közvetlen elemi áramok mindegyike tartalmazza az összeget és az elemi áram elnevezését (pl. 40 g CO2). A leginkább releváns közvetlen elemi áramok mindegyike esetében értékelni kell a 4 adatminőség-értékelési kritériumot – TeR-EF, TiR-EF, GeR-EF, PEF — (pl. a mért áram ideje, mely technológia tekintetében mérték az áramot és mely földrajzi területen).
A leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adatok mindegyike esetében értékelni kell a 4 adatminőség-értékelési kritériumot (ezek megnevezése: TeR-AD, TiR-AD, GeR-AD, PAD).
Tekintettel arra, hogy mind a tevékenységre vonatkozó adatoknak, mind a közvetlen elemi áramoknak vállalatspecifikusnak kell lenniük, a P pontszáma nem lehet nagyobb 3-nál, míg a TiR, TeR és GeR pontszáma nem lehet több mint 2 (az adatminőség-értékelési pontszám legfeljebb 1,5 lehet).
Számítsa ki a leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adatok (a megfelelő alfolyamathoz kapcsolva) és közvetlen elemi áramok mindegyike vonatkozásában azok környezeti hozzájárulását – százalékos értékben kifejezve – az összes leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adat és közvetlen elemi áram környezeti hatásának teljes összegéhez (súlyozva, az összes EF-hatáskategória felhasználásával). Az újonnan létrehozott adatkészlet például csak két leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adattal rendelkezik, amelyek az adatkészlet teljes környezeti hatásának 80 %-áért felelnek:
Számítsa ki az újonnan létrehozott adatkészlet TeR, TiR, GeR és P kritériumait a leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adatok és közvetlen elemi áramok minden egyes kritériumának súlyozott átlagaként. A súly az egyes leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adatok és közvetlen elemi áramok 3. lépésben kiszámított relatív hozzájárulása (%-ban kifejezve).
Számítsa ki az újonnan létrehozott adatkészlet teljes adatminőség-értékét az alábbi egyenlet segítségével, ahol a 4. pontban foglaltak szerint kiszámított súlyozott átlag.
23. táblázat
Az értékek hozzárendelése az adatminőség-értékelési kritériumokhoz vállalatspecifikus információk használata esetén. A kritériumok nem módosíthatók.
Értékelés |
PEF és PAD |
TiR-EF és TiR-AD |
TeR-EF és TeR-AD |
GeR-EF és GeR-AD |
1 |
Mért/kalkulált és külső hitelesítő által hitelesített. |
Az adatok a legutóbbi éves igazgatási időszakra vonatkoznak, az EF-jelentés közzétételének dátumát figyelembe véve. |
Az elemi folyamatok és a tevékenységre vonatkozó adatok kifejezetten bemutatják az újonnan létrehozott adatkészlet technológiáját. |
A tevékenységre vonatkozó adatok és az elemi áramok tükrözik azt a pontos földrajzi helyet, ahol a folyamat modellezésére sor kerül az újonnan létrehozott adatkészletben. |
2 |
Mért/kalkulált és belső hitelesítő által hitelesített, a hitelességet bíráló ellenőrizte. |
Az adatok legfeljebb kétéves igazgatási időszakra vonatkoznak, az EF-jelentés közzétételének dátumát figyelembe véve. |
Az elemi áramok és a tevékenységre vonatkozó adatok az újonnan létrehozott adatkészlet technológiája közelítésének tekinthetők. |
A tevékenységre vonatkozó adatok és az elemi áramok részben tükrözik azt a földrajzi helyet, ahol a folyamat modellezésére sor kerül az újonnan létrehozott adatkészletben. |
3 |
Mért/kalkulált/szakirodalom szerinti, és a hitelességet nem ellenőrizte bíráló, VAGY számításokon alapuló minősített becslés, bíráló által ellenőrzött hitelesség. |
Az adatok legfeljebb hároméves igazgatási időszakra vonatkoznak, az EF-jelentés közzétételének dátumát figyelembe véve. |
Nem alkalmazható. |
Nem alkalmazható. |
4–5 |
Nem alkalmazható. |
Nem alkalmazható. |
Nem alkalmazható. |
Nem alkalmazható. |
PEF : Precizitás az elemi áramok tekintetében; PAD : Precizitás a tevékenységre vonatkozó adatok tekintetében; TiR-EF : Időbeli reprezentativitás az elemi áramok tekintetében; TiR-AD : Időbeli reprezentativitás a tevékenységre vonatkozó adatok tekintetében; TeR-EF : Technológiai reprezentativitás az elemi áramok tekintetében; TeR-AD : Technológiai reprezentativitás a tevékenységre vonatkozó adatok tekintetében; GeR-EF : Földrajzi reprezentativitás az elemi áramok tekintetében; GeR-AD: Földrajzi reprezentativitás a tevékenységre vonatkozó adatok tekintetében. |
4.6.5.3.
Ez a szakasz a PEF-vizsgálat során használt másodlagos adatkészletek adatminőség-értékének kiszámítására szolgáló eljárást írja le. Ez az eljárás magában foglalja az EF-nek megfelelő másodlagos adatkészlet – adatszolgáltató által kiszámított – adatminőség-értékének újbóli kiszámítását, amennyiben azt felhasználják a leginkább releváns folyamatok modellezése során (lásd: 4.6.5.4. szakasz), annak érdekében, hogy a PEF-módszer alkalmazója értékelhesse az adott kontextusra jellemző adatminőség-értékelési kritériumokat (azaz a leginkább releváns folyamatok technológiai, időbeli és földrajzi reprezentativitását). A TeR, TiR és GeR kritériumait újból értékelni kell a 24. táblázat alapján. A kritériumok módosítása nem megengedett. Az adatkészlet teljes adatminőség-értékét újból ki kell számítani a 19. egyenlet segítségével.
24. táblázat
Az értékek hozzárendelése az adatminőség-értékelési kritériumokhoz másodlagos adatkészletek alkalmazása esetén
Értékelés |
TiR |
TeR |
GeR |
1 |
Az EF-jelentés közzétételének dátuma az adatkészlet érvényességi idején belül van. |
Az EF-vizsgálat során alkalmazott technológia pontosan megegyezik az adatkészlet alkalmazási körébe tartozó technológiával. |
Az EF-vizsgálat során modellezett folyamat abban az országban zajlik, amelyre az adatkészlet érvényes. |
2 |
Az EF-jelentés közzétételének dátuma legfeljebb 2 évvel van túl az adatkészlet érvényességi idején. |
Az EF-vizsgálat során alkalmazott technológiák az adatkészlet alkalmazási körébe tartozó technológiák közé tartoznak. |
Az EF-vizsgálat során modellezett folyamat abban a földrajzi régióban (pl. Európában) zajlik, amelyre az adatkészlet érvényes. |
3 |
Az EF-jelentés közzétételének dátuma legfeljebb 4 évvel van túl az adatkészlet érvényességi idején. |
Az EF-vizsgálat során alkalmazott technológiák csak részben szerepelnek az adatkészlet alkalmazási körébe tartozó technológiák között. |
Az EF-vizsgálat során modellezett folyamat azon földrajzi régiók egyikében zajlik, amelyekre az adatkészlet érvényes. |
4 |
Az EF-jelentés közzétételének dátuma legfeljebb 6 évvel van túl az adatkészlet érvényességi idején. |
Az EF-vizsgálat során alkalmazott technológiák hasonlóak az adatkészlet alkalmazási körébe tartozó technológiákhoz. |
Az EF-vizsgálat során modellezett folyamat olyan országban zajlik, amely nem tartozik azon földrajzi régió(k) közé, amely(ek)re az adatkészlet érvényes, de szakértői véleményen alapuló becslések szerint elegendő hasonlóság áll fenn. |
5 |
Az EF-jelentés közzétételének időpontja több mint 6 évvel van túl az adatkészlet érvényességi idején, vagy az érvényességi idő nincs meghatározva. |
Az EF-vizsgálat során alkalmazott technológiák eltérnek az adatkészlet alkalmazási körébe tartozó technológiáktól. |
Az EF-vizsgálat során modellezett folyamat más országban zajlik, mint amelyre az adatkészlet érvényes. |
TiR: Időbeli reprezentativitás; TeR: Technológiai reprezentativitás; GeR: Földrajzi reprezentativitás. |
4.6.5.4.
Az adatigénymátrixot kell alkalmazni a vizsgált termék modellezéséhez szükséges valamennyi folyamat adatkövetelményeinek értékeléséhez (lásd a 25. táblázatot). Az adatigénymátrix jelzi, hogy mely folyamatokhoz kell vagy lehet vállalatspecifikus adatokat vagy másodlagos adatokat használni, attól függően, hogy a vállalat mekkora befolyással bír a folyamatra. Az alábbiakban bemutatott három eset szerepel az adatigénymátrixban.
1. helyzet: a folyamatot a PEF-vizsgálatot végző vállalat irányítja.
2. helyzet: a folyamatot nem a PEF-vizsgálatot végző vállalat irányítja, de ez a vállalat hozzáféréssel rendelkezik (vállalat-) specifikus információkhoz.
3. helyzet: a folyamatot nem a PEF-vizsgálatot végző vállalat irányítja, és ez a vállalat nem rendelkezik hozzáféréssel (vállalat-) specifikus információkhoz.
A PEF-módszer alkalmazójának a következőket kell tennie:
Meghatározza, hogy a vállalat mekkora befolyással bír az egyes folyamatokra az ellátási láncában (1., 2. vagy 3. helyzet).
Ez a döntés meghatározza, hogy a 25. táblázatban szereplő lehetőségek közül melyik vonatkozik az egyes folyamatokra;
Rendelkezésre bocsát egy táblázatot a PEF-jelentésben, amelyben felsorolja az összes folyamatot és azok helyzetét az adatigénymátrix szerint;
Megfelel a 25. táblázatban feltüntetett, adatokkal kapcsolatos követelményeknek;
Kiszámítja/újraértékeli az adatminőség-értékeket (az egyes kritériumok + összes kritérium tekintetében) a leginkább releváns folyamatok adatkészleteire és az újonnan létrehozott adatkészletekre vonatkozóan, a 4.6.5.6–4.6.5.8. szakaszban foglaltak szerint.
25. táblázat
Adatigénymátrix – PEF-vizsgálatot végző vállalatra vonatkozó követelmények.
Az egyes helyzetekre megadott lehetőségek nem hierarchikus rendben kerültek felsorolásra
|
|
Adatokkal kapcsolatos követelmények |
1. helyzet: a vállalat által irányított folyamat |
1. lehetőség |
Vállalatspecifikus adatok szolgáltatása (tevékenységre vonatkozó adatok és közvetlen kibocsátások is), valamint vállalatspecifikus adatkészlet létrehozása (DQR ≤ 1,5). Az adatkészlet adatminőség-értékének kiszámítása a 4.6.5.2. szakaszban foglalt szabályok szerint. |
2. helyzet: nem a vállalat által irányított folyamat, de van hozzáférés a vállalatspecifikus információkhoz |
1. lehetőség |
Vállalatspecifikus adatok szolgáltatása és vállalatspecifikus adatkészlet létrehozása (DQR ≤ 1,5). Az adatkészlet adatminőség-értékének kiszámítása a 4.6.5.2. szakaszban foglalt szabályok szerint. |
2. lehetőség |
Az EF-nek megfelelő másodlagos adatkészlet használata, és tevékenységre vonatkozó vállalatspecifikus adatok alkalmazása a szállítás (távolság) tekintetében, valamint a villamosenergia-szerkezethez és a szállításhoz használt alfolyamatok helyettesítése ellátáslánc-specifikus, EF-nek megfelelő adatkészletekkel (DQR ≤ 3,0). Az alkalmazott adatkészlet adatminőség-értékének újraszámítása (lásd a 4.6.5.6. szakaszt). |
|
3. helyzet: nem a vállalat által irányított folyamat, és nincs hozzáférés vállalatspecifikus információkhoz |
1. lehetőség |
Az EF-nek megfelelő másodlagos adatkészlet használata összesített formában (DQR ≤ 3,0). Az adatkészlet adatminőség-értékének újraszámítása, ha a folyamat leginkább releváns (lásd a 4.6.5.7. szakaszt). |
Megjegyzendő, hogy bármely, az EF-nek megfelelő másodlagos adatkészlet esetén használható az ILCD beviteli szintnek megfelelő adatkészlet. Ez legfeljebb 10 %-kal járulhat hozzá a vizsgált termék egyetlen összesített pontszámához (lásd a 4.6.3. szakaszt). Ezen adatkészletek esetében az adatminőség-értéket nem kell újból kiszámítani.
4.6.5.5.
A vállalat által irányított valamennyi folyamat esetén, és amennyiben a PEF-vizsgálatot végző vállalat vállalatspecifikus adatokat használ, az újonnan létrehozott, EF-nek megfelelő adatkészlet adatminőség-értékét a 4.6.5.2. szakaszban leírtak szerint kell értékelni.
4.6.5.6.
Ha a folyamat a 2. helyzet keretében zajlik (azaz a PEF-vizsgálatot végző vállalat nem irányítja a folyamatot, de hozzáfér a vállalatspecifikus adatokhoz), két lehetőség van:
A PEF-módszer alkalmazója hozzáférhet a beszállító-specifikus információk széles köréhez, és létrehozhat egy új, az EF-nek megfelelő adatkészletet (1. lehetőség);
A vállalat rendelkezik bizonyos beszállító-specifikus információkkal, és végrehajthat néhány minimális változtatást (2. lehetőség);
2. helyzet/1. lehetőség
Az összes olyan folyamat esetén, amelyet nem a vállalat irányít, és amikor a PEF-vizsgálatot végző vállalat vállalatspecifikus adatokat használ, az újonnan létrehozott, EF-nek megfelelő adatkészlet adatminőség-értékét a 4.6.5.2. szakaszban leírtak szerint kell értékelni.
2. helyzet/2. lehetőség
A 2. helyzet/2. lehetősége szerinti folyamatokhoz az EF-nek megfelelő, lebontott másodlagos adatkészletet használnak. A PEF-vizsgálatot végző vállalat köteles:
Vállalatspecifikus R1 értékek alkalmazhatók. A PEF-módszer alkalmazója újraszámítja a 2. helyzet/2. lehetősége szerinti folyamatokra vonatkozó adatminőség-értékelési kritériumokat. Az adatminőség-értékelést az adott kontextusra jellemzővé teszi a TeR és a TiR 24. táblázat szerinti újraértékelésével. A GeR kritériumát 30 %-kal lejjebb kell vinni, a P kritérium tekintetében pedig fenn kell tartani az eredeti értéket.
4.6.5.7.
Ha egy folyamatra a 3. helyzet keretében kerül sor (azaz nem a PEF-vizsgálatot végző vállalat irányítja a folyamatot, és ez a vállalat nem fér hozzá vállalatspecifikus adatokhoz), a PEF-vizsgálatot végző vállalatnak az EF-nek megfelelő másodlagos adatkészleteket kell használnia.
Leginkább releváns folyamat esetén, a 7.3. szakaszban leírt eljárást követve a PEF-módszer alkalmazójának az adatminőség-értékelés kritériumait az adott kontextusra jellemzővé kell tennie a TeR, a TiR és a GeR 24. táblázat szerinti újraértékelésével. A P paraméter tekintetében fenn kell tartani az eredeti értéket.
A leginkább releváns folyamatok körébe nem tartozó folyamatok esetén a 7.3. szakaszban leírt eljárást követve a PEF-vizsgálatot végző vállalatnak az eredeti adatkészletből kell kivennie az adatminőség-értékelési értékeket.
4.6.5.8.
A PEF-vizsgálat adatminőség-értékének kiszámításához a PEF-módszer alkalmazójának külön kell kiszámítania a TeR, a TiR, a GeR és a P értékét. Ezeket az összes leginkább releváns folyamat adatminőség-értékelési pontszámainak súlyozott átlagaként kell kiszámítani, az egyetlen összesített pontszámhoz való relatív környezeti hozzájárulásuk alapján, a 20. egyenlet alkalmazásával.
5. Környezeti lábnyomra vonatkozó hatásvizsgálat
Az életciklusleltár elkészítését követően el kell végezni az EF-hatásvizsgálatot ( 54 ) a termék környezeti teljesítményének kiszámítása érdekében, az összes EF-hatáskategória és modell alkalmazásával. Az EF-hatásvizsgálat négy lépésből áll: osztályozás, jellemzés, normalizálás és súlyozás. A PEF-vizsgálat eredményeit az egyes EF-hatáskategóriákra vonatkozó jellemzett, normalizált és súlyozott eredmények, valamint a 6.5.2.2. szakaszban megadott súlyozási tényezőkön alapuló egyetlen összesített pontszám formájában kell kiszámítani és jelenteni a PEF-jelentésben. Az eredményeket i. a teljes életciklusra és ii. a felhasználási szakaszt nem tartalmazó teljes életciklusra vonatkozóan kell jelenteni.
5.1. Osztályozás és jellemzés
5.1.1.
Az osztályozáshoz a be- és kilépő anyag/energia életciklusleltárba vett értékeinek a megfelelő EF-hatáskategóriákhoz történő hozzárendelésére van szükség. Az osztályozási szakaszban például valamennyi, ÜHG-kibocsátást eredményező bemenetet/kimenetet hozzárendelnek az éghajlatváltozás elnevezésű kategóriához. Hasonlóképpen, az ózonkárosító anyagok kibocsátását eredményező be- és kimeneteket az ózonlebontás elnevezésű kategóriához rendelik hozzá. Egyes esetekben a bemenetek és kimenetek több EF-hatáskategóriához is hozzájárulhatnak (például a klór-fluor-szénhidrogének – CFC-k – az éghajlatváltozáshoz és az ózonlebontáshoz egyaránt hozzájárulnak).
Fontos, hogy adatokat az anyagok azon összetevőiként kell megadni, amelyekhez rendelkezésre állnak jellemzési tényezők (lásd a következő szakaszt). Az összetett NPK (nitrogén-foszfor-kálium) műtrágyákra vonatkozó adatokat fel kell bontani, és nitrogén-, foszfor- és káliumhányaduk szerint osztályozni kell, mivel valamennyi összetevő más EF-hatáskategóriákhoz járul hozzá. A gyakorlatban az életciklusleltár adatainak többsége meglévő nyilvános vagy kereskedelmi életciklusleltár-adatbázisokból származhat, amelyek esetében az osztályozást már végrehajtották. Ilyen esetben például az adatszolgáltatónak biztosítania kell, hogy az osztályozás és a kapcsolódó EF-hatásvizsgálat útvonalai megfeleljenek a PEF-módszerben szereplő követelményeknek.
Az életciklusleltár elkészítése során számba vett valamennyi bemenetet és kimenetet hozzá kell rendelni azokhoz az EF-hatáskategóriákhoz, amelyekhez hozzájárulnak, az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja által rendelkezésre bocsátott osztályozási adatok felhasználásával ( 55 ).
Az életciklusleltár osztályozásának részeként lehetőség szerint az adatokat ajánlott az anyagok azon összetevőiként megadni, amelyekhez rendelkezésre állnak jellemzési tényezők.
5.1.2.
A jellemzés az egyes osztályozott bemenetek és kimenetek által a megfelelő EF-hatáskategóriáikhoz való hozzájárulás nagyságrendjének kiszámítását, és e hozzájárulások egyes kategóriákon belüli összesítését jelöli. A jellemzés során az életciklusleltárban szereplő értékeket megszorozzák az egyes EF-hatáskategóriákra vonatkozó releváns jellemzési tényezőkkel.
A jellemzési tényezők anyag- vagy erőforrás-specifikusak. E tényezők egy anyagnak egy EF-hatáskategóriához tartozó közös referenciaanyaghoz (hatáskategória-mutatószámhoz) viszonyított hatásintenzitását jelölik. Az éghajlatváltozási hatások kiszámításánál például az életciklusleltárba vett minden ÜHG-kibocsátást a szén-dioxidhoz – e kategória referenciaanyagához – viszonyított hatásintenzitásuk szerint súlyoznak. Ez lehetővé teszi a hatáspotenciálok összesítését, és az egyes hatáskategóriák esetében a hatás egyetlen anyagegyenértékben (itt szén-dioxid-egyenértékben) történő kifejezését.
Az egyes EF-hatáskategóriákhoz tartozó valamennyi osztályozott bemenethez és kimenethez a kategóriához bemeneti vagy kimeneti egységenként való hozzájárulást jelölő jellemzési tényezőket kell rendelni a megadott jellemzési tényezők alkalmazásával ( 56 ). Ezt követően az egyes EF-hatáskategóriák esetében az EF-hatásvizsgálat eredményeit úgy kell kiszámítani, hogy az egyes bemenetek és kimenetek mennyiségét megszorozzák a jellemzési tényezőjükkel és az egy kategórián belüli valamennyi bemenet és kimenet hozzájárulásait egyetlen, megfelelő referenciaegységekben kifejezett mérőszámban összesítik.
5.2. Normalizálás és súlyozás
Az osztályozás és a jellemzés lépéseit követően az EF-hatásvizsgálatot normalizálással és súlyozással kell kiegészíteni.
5.2.1.
A normalizálás az a lépés, amelyben az életciklus-hatásvizsgálat eredményeit normalizálási tényezőkkel elosztják, hogy kiszámítsák és összehasonlítsák az EF-hatáskategóriákhoz való hozzájárulásuk mértékét egy referenciaegységhez viszonyítva. Ennek eredményeként dimenzió nélküli, normalizált eredményeket kapunk. Ezek tükrözik a termékhez rendelt terheket a referenciaegységhez képest. A PEF-módszeren belül a normalizálási tényezőket egy főre vetítve, globális érték alapján fejezik ki ( 57 ).
A környezeti lábnyom normalizált értékei azonban nem jelzik az egyes hatások súlyosságát vagy relevanciáját.
A PEF-vizsgálatok során a normalizált értékek összesítése kerülendő, mivel ez azonos súlyozást foglal magában. A jellemzett eredményeket a normalizált eredményekkel együtt kell jelenteni.
5.2.2.
A súlyozás az elemzés eredményeinek értelmezését és közzétételét elősegítő kötelező lépés a PEF-vizsgálatok során. Ebben a lépésben a normalizált értékeket megszorozzák különböző – %-ban kifejezett – súlyozási tényezőkkel, amelyek a figyelembe vett hatáskategóriák relatív jelentőségét tükrözik. A különböző hatáskategóriák súlyozott eredményei ezután relatív jelentőségük értékelése céljából összehasonlíthatók. Továbbá az életciklus hatáskategóriák eredményei összesíthetők is egyetlen összesített pontszám kiszámítása érdekében.
Az EF súlyozási tényezők alakulását meghatározó folyamatról Sala és szerzőtársai számolnak be (2018). A PEF-vizsgálatok során alkalmazandó súlyozási tényezőket ( 58 ) online bocsátják rendelkezésre ( 59 ), ( 60 ).
Az EF-hatásvizsgálat súlyozás előtti (azaz jellemzett és normalizált) eredményeit a súlyozott eredményekkel együtt jelenteni kell a PEF-jelentésben.
6. A termék környezeti lábnyomára vonatkozó eredmények értelmezése
6.1. Bevezetés
A PEF-vizsgálat eredményeinek értelmezése két célt szolgál.
Egyrészről biztosítja, hogy a PEF-modell teljesítménye megfeleljen a vizsgálat céljainak és minőségi követelményeinek. E tekintetben az életciklus értelmezése alapul szolgálhat a PEF-modell ismétlődő lépésekből álló fejlesztéséhez mindaddig, amíg az valamennyi célnak és követelménynek meg nem felel.
A második cél az, hogy az elemzés alapján megalapozott következtetéseket és ajánlásokat fogalmazzunk meg, például a környezet állapota javulásának elősegítése érdekében.
E célkitűzések megvalósításához az értelmezési szakasznak tartalmaznia kell az ebben a fejezetben ismertetett lépéseket.
6.2. A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó modell megalapozottságának értékelése
A PEF-modell megalapozottságának értékelése során azt vizsgálják, hogy a választott módszerek, például a rendszerhatárok, az adatforrások, a hozzárendelési választott típusai milyen mértékben befolyásolják az elemzés eredményeit.
A PEF-modell megalapozottságának értékeléséhez ajánlott eszközök többek között a következők:
Teljességi ellenőrzések: az életciklusleltár adatainak értékelése annak érdekében, hogy biztosítsák az életciklusleltár teljességét a meghatározott célok, alkalmazási kör, rendszerhatárok és minőségi követelmények tekintetében. Idetartozik a folyamatok lefedettségének teljessége (azaz, hogy az ellátási lánc egyes érintett szakaszainak valamennyi folyamatát figyelembe vették) és a bemenetek/kimenetek lefedettségének teljessége (azaz, hogy az egyes folyamatokhoz kapcsolódó valamennyi anyag- vagy energiabevitelt és kibocsátást figyelembe vették).
Érzékenységellenőrzések: annak értékelése, hogy az eredményeket milyen mértékben határozzák meg a konkrét választott módszertanok, és – amennyiben azonosíthatók ilyenek – az alternatív választási lehetőségek végrehajtása hatásának értékelése. A PEF-vizsgálat valamennyi szakaszában – ideértve a cél és az alkalmazási kör meghatározását, az életciklusleltárt és az EF-hatásvizsgálatot – hasznos érzékenységellenőrzéseket végezni.
Következetességi ellenőrzések: annak értékelése, hogy a feltevéseket, a módszereket és az adatminőségi megfontolásokat mennyire következetesen alkalmazták a PEF-vizsgálat során.
Az ezen értékelés során megjelölt problémák kiindulópontként szolgálhatnak a PEF-vizsgálat ismétlődő lépésekből álló fejlesztéséhez.
6.3. A kritikus pontok azonosítása: a leginkább releváns hatáskategóriák, életciklusszakaszok, folyamatok és elemi áramok
Miután a PEF-módszer alkalmazója biztosítja a PEF-modell megalapozottságát, valamint azt, hogy az megfelel a cél és az alkalmazási kör meghatározásának szakaszaiban megadott valamennyi szempontnak, azonosítani kell a PEF-eredményekhez legnagyobb mértékben hozzájáruló elemeket. Ezt a lépést „kritikus pont” elemzésnek is nevezhetjük. A PEF-módszer alkalmazójának azonosítania kell és fel kell sorolnia a PEF-jelentésben (a %-os értékekkel együtt) a leginkább releváns:
hatáskategóriákat;
életciklusszakaszokat;
folyamatokat;
elemi áramokat.
Jelentős működési különbség van egyfelől a leginkább releváns hatáskategóriák és életciklusszakaszok, másfelől pedig a leginkább releváns folyamatok és elemi áramok között. A leginkább releváns hatáskategóriák és életciklusszakaszok elsősorban a PEF-vizsgálat eredményeinek ismertetésével összefüggésben lehetnek relevánsak. Rávilágíthatnak azokra a környezeti kérdésekre, amelyekre a szervezetnek összpontosítania kell a figyelmét.
A leginkább relevánsabb folyamatok és elemi áramok azonosítása fontosabb a mérnökök és tervezők számára ahhoz, hogy azonosítsák a teljes lábnyom javítását célzó intézkedéseket, például a folyamat megkerülését vagy megváltoztatását, a folyamat további optimalizálását vagy környezetszennyezés elleni technológiák alkalmazását. Ez különösen fontos a belső vizsgálatok tekintetében, hogy alaposabban meg lehessen vizsgálni, hogyan lehetne javítani a termék környezeti teljesítményét. A leginkább releváns hatáskategóriák, életciklusszakaszok, folyamatok és elemi áramok meghatározása érdekében követendő eljárást a következő szakaszok ismertetik.
6.3.1.
A leginkább releváns hatáskategóriák meghatározásának a normalizált és súlyozott eredményeken kell alapulnia. A leginkább releváns hatáskategóriákat úgy kell meghatározni, mint az összes olyan hatáskategória, amelyek együttesen az egyetlen összesített pontszám legalább 80 %-át teszik ki. Ez a legnagyobb mértékű hozzájárulástól a legkisebb mértékűig terjed.
Legalább három releváns hatáskategóriát kell leginkább relevánsként azonosítani. A PEF-módszer alkalmazója több hatáskategóriát is hozzáadhat a leginkább relevánsak listájához, de nem törölheti egyiket sem.
6.3.2.
A leginkább releváns életciklusszakaszok azok, amelyek együttesen több mint 80 %-kal járulnak hozzá az azonosított leginkább releváns hatáskategóriák bármelyikéhez. Ez a legnagyobb mértékű hozzájárulástól a legkisebb mértékűig terjed. A PEF-módszer alkalmazója több életciklusszakaszt is hozzáadhat a leginkább relevánsak listájához, de nem törölheti egyiket sem. Legalább a 4.2. szakaszban leírt életciklusszakaszokat kell figyelembe venni.
Ha a felhasználási szakasz valamely leginkább releváns hatáskategória teljes hatásának több mint 50 %-áért felel, az eljárást ismételten le kell folytatni a felhasználási szakasz kizárásával. Ebben az esetben a leginkább releváns életciklusszakaszok ugyanazok, mint az utóbbi eljárás során kiválasztottak, plusz a felhasználási szakasz.
6.3.3.
Minden egyes leginkább releváns hatáskategóriát tovább kell vizsgálni a vizsgált termék modellezéséhez használt leginkább releváns folyamatok azonosításával. A leginkább releváns folyamatok azok, amelyek együttesen több mint 80 %-kal járulnak hozzá az azonosított leginkább releváns hatáskategóriák bármelyikéhez. A különböző életciklusszakaszokban (pl. szállítás, villamosenergia-felhasználás) zajló azonos folyamatokat ( 61 ) külön kell figyelembe venni. Az ugyanazon életciklusszakaszon belül zajló azonos folyamatokat együtt kell figyelembe venni. A leginkább releváns folyamatok listáját bele kell foglalni a PEF-jelentésbe a vonatkozó életciklusszakasszal (vagy adott esetben több életciklusszakasszal) és a százalékos hozzájárulással együtt. A leginkább releváns folyamatok azonosítását a 26. táblázatban foglaltak szerint kell elvégezni.
26. táblázat
Kritériumok annak meghatározásához, hogy a leginkább releváns folyamatok az életciklusszakaszok mely szintjén azonosítandók
— A felhasználási szakasz hozzájárulása a leginkább releváns hatáskategória teljes hatásához |
— A leginkább releváns folyamatok azonosításának szintje |
— > 50 % |
— a teljes életciklus, kivéve a felhasználási szakaszt, és — a felhasználási szakasz |
— < 50 % |
— a teljes életciklus |
Ezt az elemzést külön kell jelenteni a leginkább releváns hatáskategóriák mindegyike vonatkozásában. A PEF-módszer alkalmazója több folyamatot is hozzáadhat a leginkább relevánsak listájához, de nem törölheti egyiket sem.
6.3.4.
A leginkább releváns elemi áramok azok az elemi áramok, amelyek együttesen az egyes konkrét leginkább releváns hatáskategóriák teljes hatásának legalább 80 %-át teszik ki az egyes leginkább releváns folyamatok tekintetében, kezdve azokkal, amelyek a legnagyobb mértékben járulnak hozzá, egészen a legkisebb mértékben hozzájáruló elemi áramokig. Ezt az elemzést külön kell jelenteni a leginkább releváns hatáskategóriák mindegyike vonatkozásában.
A hatás tekintetében meghatározók lehetnek olyan elemi áramok, amelyek egy adott leginkább releváns folyamat háttérrendszeréhez tartoznak. Ezért, amennyiben lebontott adatkészletek állnak rendelkezésre, a PEF-módszer alkalmazójának ajánlott minden egyes leginkább releváns folyamat esetében azonosítani a leginkább releváns közvetlen elemi áramokat is.
A leginkább releváns közvetlen elemi áramok azok a közvetlen elemi áramok, amelyek együttesen legalább 80 %-kal járulnak hozzá a folyamat közvetlen elemi áramainak teljes hatásához, a leginkább releváns hatáskategóriák mindegyike esetében. Az elemzést az 1. szinten lebontott adatkészletekben ( 62 ) foglalt közvetlen kibocsátásokra kell korlátozni. Ez azt jelenti, hogy a 80 %-os halmozott hozzájárulást kizárólag a közvetlen kibocsátások által okozott hatás alapján kell kiszámítani, nem pedig a folyamat teljes hatása alapján.
A PEF-módszer alkalmazója több elemi áramot is hozzáadhat a leginkább relevánsak listájához, de nem törölheti egyiket sem. Az egyes leginkább releváns folyamatokhoz tartozó leginkább releváns elemi áramok (vagy adott esetben a közvetlen elemi áramok) listáját bele kell foglalni a PEF-jelentésbe.
6.3.5.
Bármely folyamat vagy elemi áram esetén a hatáshoz való százalékos hozzájárulás meghatározásakor fontos, hogy abszolút értékeket kell használni. Ez lehetővé teszi bármely jóváírás (pl. újrafeldolgozásból) relevanciájának a meghatározását. Negatív hatáspontszámmal rendelkező folyamatok vagy áramok esetén a következő eljárást kell alkalmazni:
figyelembe kell venni az abszolút értékeket (azaz a folyamatok vagy áramok hatásait pozitív előjellel, azaz pozitív pontszámként);
a teljes hatásra vonatkozó pontszámot újra kell számítani, figyelembe véve az átváltott negatív pontszámokat;
a teljes hatásra vonatkozó pontszámot 100 %-ra kell beállítani;
bármely folyamat vagy elemi áram esetén a hatáshoz való hozzájárulás százalékos arányát ezen új teljes összeg alapján kell értékelni.
Ez az eljárás nem alkalmazandó a leginkább releváns életciklusszakaszok azonosítására.
6.3.6.
A 27. táblázat tartalmazza a leginkább releváns hozzájárulások meghatározására vonatkozó követelmények összefoglalását.
27. táblázat
A leginkább releváns hozzájárulások meghatározására vonatkozó követelmények összefoglalása
Tétel |
Milyen szinten kell meghatározni a relevanciát? |
Küszöbérték |
Leginkább releváns hatáskategóriák |
Egyetlen összesített pontszám |
Hatáskategóriák, amelyek együttesen az egyetlen összesített pontszám legalább 80 %-át teszik ki. |
Leginkább releváns életciklusszakaszok |
Minden egyes leginkább releváns hatáskategória vonatkozásában |
Minden életciklusszakasz, amelyek együttesen több mint 80 %-kal járulnak hozzá az adott hatáskategóriához. Ha a felhasználási szakasz valamely leginkább releváns hatáskategória teljes hatásának több mint 50 %-áért felel, az eljárást ismételten le kell folytatni a felhasználási szakasz kizárásával. |
Leginkább releváns folyamatok |
Minden egyes leginkább releváns hatáskategória vonatkozásában |
Minden folyamat, amelyek (a teljes életciklus alatt) együttesen több mint 80 %-kal járulnak hozzá az adott hatáskategóriához, abszolút értékek figyelembevételével. |
Leginkább releváns elemi áramok |
A leginkább releváns folyamatok mindegyike vonatkozásában, a leginkább releváns hatáskategóriák figyelembevételével |
Minden elemi áram, amelyek együttesen valamely leginkább releváns hatáskategória teljes hatásának legalább 80 %-át teszik ki a leginkább releváns folyamatok mindegyike vonatkozásában. Lebontott adatok rendelkezésre állása esetén: az egyes leginkább releváns folyamatok mindegyike esetében, minden közvetlen elemi áram, amelyek együttesen legalább 80 %-kal járulnak hozzá az adott hatáskategóriához (amit csak a közvetlen elemi áramok okoznak). |
6.3.7.
Az alábbiakban fiktív példákat mutatunk be, amelyek nem konkrét PEF-vizsgálatok eredményein alapulnak.
Leginkább releváns hatáskategóriák
28. táblázat
Különböző hatáskategóriák hozzájárulása normalizált és súlyozott eredmények alapján – példa
Hatáskategória |
Hozzájárulás a teljes hatáshoz (%) |
Éghajlatváltozás |
21,5 |
Ózonlebontás |
3,0 |
Humán toxicitás – rákkeltő hatások |
6,0 |
Humán toxicitás – nem rákkeltő hatások |
0,1 |
Szállópor |
14,9 |
Ionizáló sugárzás, emberi egészségre gyakorolt hatások |
0,5 |
Fotokémiai ózonképződés, emberi egészségre gyakorolt hatások |
2,4 |
Savasodás |
1,5 |
Eutrofizáció, szárazföldi |
1,0 |
Eutrofizáció, édesvízi |
1,0 |
Eutrofizáció, tengeri |
0,1 |
Ökotoxicitás, édesvízi |
0,1 |
Földhasználat |
14,3 |
Vízfelhasználás |
18,6 |
Erőforrás-felhasználás, ásványi anyagok és fémek |
6,7 |
Erőforrás-felhasználás, fosszilis anyagok |
8,3 |
Leginkább releváns hatáskategóriák összesen (%) |
84,3 |
Normalizált és súlyozott eredmények alapján a leginkább releváns hatáskategóriák a következők: éghajlatváltozás, szállópor, vízfelhasználás, földhasználat és erőforrás-felhasználás (ásványok és fémek, valamint fosszilis anyagok), amelyeknek a teljes hatáshoz való halmozott hozzájárulása 84,3 %-ot tesz ki.
Leginkább releváns életciklusszakaszok
29. táblázat
Különböző életszakaszok hozzájárulása az éghajlatváltozás hatáskategóriához (a jellemzett leltáreredmények alapján) – példa
Életciklusszakasz |
Hozzájárulás (%) |
Nyersanyagbeszerzés és előzetes feldolgozás |
46,3 |
A fő termék előállítása |
21,2 |
Termékforgalmazás és tárolás |
16,5 |
Felhasználási szakasz |
5,9 |
Életciklus vége |
10,1 |
A leginkább releváns életciklusszakaszok összesen (%) |
88,0 |
A piros háttérrel kiemelt három életciklusszakasz az, amely „leginkább relevánsként” kerül meghatározásra az éghajlatváltozás szempontjából, mivel ezek hozzájárulása meghaladja a 80 %-ot. A rangsorolást a legnagyobb mértékben hozzájárulókkal kell kezdeni.
Ezt az eljárást a kiválasztott leginkább releváns EF-hatáskategóriák mindegyike tekintetében meg kell ismételni.
Leginkább releváns folyamatok
30. táblázat
Különböző folyamatok hozzájárulása az éghajlatváltozás hatáskategóriához (a jellemzett leltáreredmények alapján) – példa
Életciklusszakasz |
Elemi folyamat |
Hozzájárulás (%) |
Nyersanyagbeszerzés és előzetes feldolgozás |
„A” folyamat |
4,9 |
„B” folyamat |
41,4 |
|
A fő termék előállítása |
„C” folyamat |
18,4 |
„D” folyamat |
2,8 |
|
Termékforgalmazás és tárolás |
„E” folyamat |
16,5 |
Felhasználási szakasz |
„F” folyamat |
5,9 |
Az életciklus vége |
„G” folyamat |
10,1 |
A leginkább releváns folyamatok összesen (%) |
|
86,4 |
A javasolt eljárás szerint a „B”, „C”, „E” és „G” folyamatokat kell kiválasztani mint „leginkább releváns” folyamatokat.
Ezt az eljárást a kiválasztott leginkább releváns hatáskategóriák mindegyike tekintetében meg kell ismételni.
Negatív számok és különböző életciklusszakaszokban zajló azonos folyamatok kezelése
31. táblázat
Negatív számok és különböző életciklusszakaszokban zajló azonos folyamatok kezelése
6.4. Következtetések és ajánlások
A környezeti lábnyom értelmezési szakaszának utolsó része a következőket foglalja magában:
következtetések levonása az elemzés eredményei alapján;
a PEF-vizsgálat elején feltett kérdések megválaszolása; valamint
a célközönség és a kontextus tekintetében helyénvaló ajánlások megfogalmazása, az eredmények megalapozottságát és alkalmazhatóságát érintő bármely korlát kifejezett figyelembevétele mellett.
A PEF-vizsgálat kiegészít más értékeléseket és eszközöket, például a telephely-specifikus környezeti hatásvizsgálatokat vagy a kémiai kockázatértékeléseket.
Ajánlott meghatározni a fejlesztési lehetőségeket, úgymint tisztább technológia vagy termelési módszerek alkalmazása, a terméktervezésben bevezetett változtatások, környezetközpontú irányítási rendszerek (például környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer – EMAS – vagy az EN ISO 14001:2015 szabvány) vagy más szisztematikus megközelítések alkalmazása.
A következtetéseket, ajánlásokat és korlátokat a PEF-vizsgálat meghatározott céljaival és alkalmazási körével összhangban kell megfogalmazni. A következtetéseknek ajánlott tartalmazniuk az ellátási lánc azonosított „kritikus pontjainak” és az irányítási intézkedésekkel kapcsolatos fejlesztési lehetőségeknek az összefoglalását.
7. A termékek környezeti lábnyomáról szóló jelentések
7.1. Bevezetés
A PEF-jelentés kiegészíti a PEF-vizsgálatot, és releváns, átfogó, következetes, pontos és átlátható összefoglalást nyújt a vizsgálatról. Megismétli a lehető legpontosabb információkat oly módon, hogy a lehető leghasznosabbá tegye azokat a jelenlegi és jövőbeni célfelhasználók számára, egyúttal pedig átlátható módon beszámol a korlátokról. A hatékony PEF-jelentéstétel megvalósításához számos – eljárási (jelentés minősége) és érdemi jellegű (jelentés tartalma) – feltételnek kell teljesülnie. A PEF-jelentés sablonja a II. melléklet E. részében található. Ez a sablon tartalmazza a PEF-jelentésben feltüntetendő minimális információkat.
A PEF-jelentés legalább a következőkből áll: összefoglalás, a fő jelentés, az EF-nek megfelelő összesített adatkészlet és melléklet. A bizalmas és védett információk egy negyedik elemben, a kiegészítő bizalmas jelentésben dokumentálhatók. A melléklet tartalmazza a felülvizsgálati jelentéseket.
7.1.1.
Az összefoglalás önállóan értelmezhető kell legyen, anélkül, hogy veszélyeztetné az eredményeket, illetve a következtetéseket/ajánlásokat (amennyiben ezek szerepelnek a jelentésben). Az összefoglalásnak ugyanazon átláthatósági, következetességi stb. követelményeknek kell megfelelnie, mint a részletes jelentésnek. Lehetőség szerint az összefoglalót ajánlatos úgy kell megírni, hogy az ne szakmai közönséghez szóljon.
7.1.2.
A PEF-vizsgálat hatálya alá tartozó minden egyes termék esetében a felhasználó köteles az EF-nek megfelelő összesített adatkészletet rendelkezésre bocsátani.
Ha a PEF-módszer vagy a PEFCR alkalmazója ilyen, EF-nek megfelelő adatkészletet tesz közzé, akkor az adatkészlet létrehozásának alapjául szolgáló PEF-jelentést is nyilvánosságra kell hozni.
7.1.3.
A fő jelentésnek ( 63 ) legalább az alábbi részeket kell tartalmaznia:
általános információk;
a vizsgálat célja;
a vizsgálat alkalmazási köre;
életciklusleltár-elemzés;
életciklus-hatásvizsgálat eredményei;
a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó eredmények értelmezése.
7.1.4.
Lásd a 8.5.3. pontot.
7.1.5.
A mellékletek a fő jelentést alátámasztó, inkább technikai jellegű elemek dokumentálására szolgálnak (pl. részletes számítások az adatminőség-értékeléshez, nitrogénre vonatkozó modell alternatív megközelítése – ha a PEF-vizsgálat hatálya mezőgazdasági modellezésre terjed ki, az érzékenységelemzés eredményei, a PEF-modell megalapozottságának értékelése, szakirodalmi hivatkozások).
7.1.6.
A bizalmas jelentés nem kötelező. Alkalmazása esetén a bizalmas jelentésnek tartalmaznia kell minden adatot (többek között nyers adatokat) és információt, amely bizalmas jellegű vagy védett, és nem tehető közzé. A bizalmas jelentést rendelkezésre kell bocsátani a PEF-vizsgálat ellenőrzési és hitelesítési eljárásához (lásd a 8.4.3. szakaszt).
8. A PEF-vizsgálatok, PEF-jelentések és a kommunikációs eszközök hitelesítése és validálása
Ha a PEF-módszer alkalmazására vonatkozó szakpolitikák konkrét követelményeket határoznak meg a PEF-vizsgálatok, PEF-jelentések és a kommunikációs eszközök hitelesítése és validálása tekintetében, akkor ezeket a követelményeket kell irányadónak tekinteni.
8.1. A hitelesítés hatókörének meghatározása
A PEF-vizsgálat hitelesítése és validálása kötelező minden olyan esetben, amikor a vizsgálatot vagy az abban szereplő információk egy részét bármilyen külső kommunikációra használják (azaz a vizsgálat PEF-módszerének megrendelőjén vagy alkalmazóján kívüli bármely érdekelt féllel való kommunikációra).
Hitelesítés: a környezeti lábnyomot ellenőrző hitelesítő által végzett megfelelőségértékelési eljárás annak igazolására, hogy a PEF-vizsgálat elvégzésére az I. mellékletnek megfelelően került-e sor.
Validálás: annak megerősítése a hitelesítést végző hitelesítő(k) által, hogy a PEF-vizsgálatban, a PEF-jelentésben és a kommunikációs eszközökben szereplő információk és adatok megbízhatók, hitelesek és helyesek.
A hitelesítés és a validálás a következő három területre terjed ki:
a PEF-vizsgálat (beleértve többek között az összegyűjtött, kiszámított és becsült adatokat és az alapul szolgáló modellt);
a PEF-jelentés;
adott esetben a kommunikációs eszközök műszaki tartalma.
A PEF-vizsgálat hitelesítése során biztosítani kell, hogy a PEF-vizsgálatot az I. melléklettel vagy az alkalmazandó PEFCR-rel összhangban végezzék el.
A PEF-vizsgálatban szereplő információk validálása során biztosítani kell, hogy:
a PEF-vizsgálathoz felhasznált adatok és információk következetesek, megbízhatók és nyomon követhetők;
az elvégzett számítások nem tartalmaznak jelentős ( 64 ) hibákat.
A PEF-jelentés hitelesítésének és validálásának biztosítania kell, hogy:
a PEF-jelentés hiánytalan, következetes és megfelel a II. melléklet E. részében foglalt PEF-jelentés sablonnak;
a benne foglalt információk és adatok következetesek, megbízhatók és nyomon követhetők;
a jelentés tartalmazza a kötelező információkat és szakaszokat, és azt megfelelően kitöltötték;
a jelentés tartalmazza a kommunikációs célokra felhasználható valamennyi műszaki információt, függetlenül az alkalmazandó kommunikációs eszköztől.
Megjegyzés: a bizalmas információkat validálni kell, de ki is zárhatók a PEF-jelentésből.
A kommunikációs eszköz műszaki tartalmának validálása során biztosítania kell, hogy:
a benne foglalt műszaki információk és adatok megbízhatók és összhangban állnak a PEF-vizsgálatban és a PEF-jelentésben szereplő információkkal;
az információk megfelelnek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv követelményeinek ( 65 );
a kommunikációs eszköz megfelel az átláthatóság, kínálat és elérhetőség, megbízhatóság, teljesség, összehasonlíthatóság és egyértelműség alapelveinek, „A zöld termékek egységes piacának kialakítása” című bizottsági közleményben ( 66 ) foglaltak szerint.
8.2. Hitelesítési eljárás
A hitelesítési eljárás a következő lépésekből áll:
A megrendelő a 9.3.1. szakaszban ismertetett szabályok szerint kiválasztja a hitelesítő(ke)t vagy a hitelesítési munkacsoportot.
Sor kerül a hitelesítésre a 9.4. szakaszban leírt hitelesítési eljárás szerint.
A hitelesítő(k) tájékoztatja (tájékoztatják) a megrendelőt a valótlanságokról, a meg nem felelésekről és a pontosítások szükségességéről (9.3.2. szakasz), és kiállítja (kiállítják) a validálási nyilatkozatot (8.5.2. szakasz).
A megrendelő válaszol a hitelesítő észrevételeire, és szükség esetén elvégzi a szükséges korrekciókat és változtatásokat a PEF-vizsgálat, a PEF-jelentés, valamint a PEF kommunikációs eszközök műszaki tartalma végső megfelelésének biztosítása érdekében. Ha a hitelesítő megítélése szerint a megrendelő észszerű időn belül nem ad megfelelő választ, a hitelesítő módosított validálási nyilatkozatot ad ki.
Sor kerül a végleges validálási nyilatkozat kiállítására, figyelembe véve (szükség esetén) a megrendelő által eszközölt korrekciókat és változtatásokat.
A PEF-jelentés rendelkezésre állásának felügyelete a validálási nyilatkozat érvényességi ideje alatt (a 8.5.3. szakaszban meghatározottak szerint).
Ha a hitelesítő tudomására jut olyan ügy, amely alapján a hitelesítőnek oka van azt feltételezni, hogy csalás történt vagy a jogszabályoknak vagy rendelkezéseknek való meg nem felelés áll fenn, a hitelesítőnek erről haladéktalanul tájékoztatnia kell a vizsgálat megrendelőjét.
8.3. Hitelesítő(k)
Ez a szakasz nem sérti az uniós jogszabályok konkrét rendelkezéseit.
A hitelesítést/validálást végezheti egyetlen hitelesítő vagy hitelesítési munkacsoport. A független hitelesítő(k)nek a PEF-vizsgálatot végző szervezeten kívül állónak kell lennie (lenniük).
A hitelesítők függetlenségét minden esetben garantálni kell, azaz meg kell felelniük a harmadik fél hitelesítőre vonatkozóan az EN ISO/IEC 17020:2012 szabvány követelményeiben megfogalmazott szándéknak, és esetükben nem állhat fenn összeférhetetlenség az érintett termékekkel kapcsolatban.
A hitelesítő(k)re vonatkozó, alább meghatározott minimumkövetelményeknek és pontszámoknak teljesülniük kell. Ha a hitelesítést/validálást egyetlen hitelesítő végzi, teljesítenie kell az összes minimumkövetelményt és el kell érnie a minimális pontszámot (9.3.1. szakasz); ha a hitelesítést/validálást munkacsoport végzi, a munkacsoport egészének teljesítenie kell az összes minimumkövetelményt és el kell érnie a minimális pontszámot. A hitelesítő(k) képesítését igazoló dokumentumokat a hitelesítési jelentés mellékleteként be kell nyújtani, vagy elektronikus úton hozzáférhetővé kell tenni.
Hitelesítési munkacsoport létrehozása esetén a hitelesítési munkacsoport egyik tagját ki kell nevezni vezető hitelesítőnek.
8.3.1.
Ez a szakasz nem sérti az uniós jogszabályok konkrét rendelkezéseit.
A hitelesítő vagy a hitelesítési munkacsoport kompetenciáinak értékelése minősítési rendszeren alapul, amely a következőket veszi figyelembe: i. hitelesítés és validálás során szerzett tapasztalat; ii. környezeti lábnyom/életciklus-értékelés módszertan és gyakorlat; valamint iii. a vizsgálat hatókörébe tartozó termék(ek)ben/szervezet(ek)ben jelen lévő releváns technológiák, folyamatok vagy egyéb tevékenységek ismerete.
A 32. táblázat bemutatja a kompetenciák és tapasztalatok egyes releváns témaköreire vonatkozó minősítési rendszert.
A tervezett alkalmazással összefüggő eltérő rendelkezés hiányában a minimumkövetelmény a hitelesítőnek a minősítési rendszeren alapuló saját nyilatkozata. A hitelesítőknek nyilatkozniuk kell saját képesítésükről (pl. egyetemi diploma, munkatapasztalat, bizonyítványok), feltüntetve az egyes kritériumok tekintetében szerzett pontszámaikat és az elért teljes pontszámot. Ez a saját nyilatkozat a PEF hitelesítési jelentés kötelező melléklete.
A PEF-vizsgálat hitelesítését a tervezett alkalmazás követelményeinek megfelelően kell elvégezni. Eltérő rendelkezés hiányában a hitelesítői vagy hitelesítési munkacsoporti minősítéshez szükséges legalacsonyabb pontszám hat pont, és ezen belül a három kötelező kritérium (azaz a hitelesítési és validálási gyakorlat, a PEF/életciklus-értékelési módszertan és gyakorlat, valamint a PEF-vizsgálat szempontjából releváns technológiák vagy más tevékenységek ismerete) mindegyike esetében legalább egy pont.
32. táblázat
A kompetenciák és tapasztalatok egyes releváns témaköreire vonatkozó minősítési rendszer a hitelesítő(k) kompetenciáinak értékeléséhez
|
Pontszám |
||||||
|
Témakör |
Kritériumok |
0 |
1 |
2 |
3 |
4 |
Kötelező kritériumok |
Hitelesítési és validálási gyakorlat |
Tapasztalat (év) (1) |
< 2 |
2 ≤ x < 4 |
4 ≤ x < 8 |
8 ≤ x < 14 |
≥ 14 |
Hitelesítések száma (2) |
≤ 5 |
5 < x ≤ 10 |
11 ≤ x ≤ 20 |
21 ≤ x ≤ 30 |
> 30 |
||
Életciklus-értékelési módszertan és gyakorlat |
Tapasztalat (év) (3) |
< 2 |
2 ≤ x < 4 |
4 ≤ x < 8 |
8 ≤ x < 14 |
≥ 14 |
|
Életciklus-értékelési vizsgálatok vagy felülvizsgálatok száma (4) |
≤ 5 |
5 < x ≤ 10 |
11 ≤ x ≤ 20 |
21 ≤ x ≤ 30 |
> 30 |
||
Az adott ágazat ismerete |
Tapasztalat (év) (5) |
< 1 |
1 ≤ x < 3 |
3 ≤ x < 6 |
6 ≤ x < 10 |
≥ 10 |
|
További kritériumok |
Felülvizsgálati, validálási/hitelesítési gyakorlat |
A hitelesítéshez/validáláshoz kapcsolódó nem kötelező pontszámok |
— 2 pont: Az EMAS harmadik félnek minősülő hitelesítőjeként szerzett akkreditáció — 1 pont: Legalább egy környezetvédelmi terméknyilatkozati (EPD-) rendszer, az EN ISO 14001:2015 szabvány vagy más környezetközpontú irányítási rendszer harmadik félnek minősülő bírálójaként szerzett akkreditáció |
||||
(1)
A környezeti hitelesítések és/vagy LCA-/PEF-/EPD-vizsgálatok felülvizsgálata területén szerzett tapasztalat éveinek száma.
(2)
Az EMAS, az EN ISO 14001:2015, nemzetközi EPD-rendszer vagy más EMS esetében végzett hitelesítések száma.
(3)
Életciklus-értékelés modellezése terén szerzett tapasztalat éveinek száma. A mester- és alapképzés során végzett munka nem tartozik ide. A vonatkozó PhD/doktori képzések során végzett munkát figyelembe kell venni. Az életciklus-értékelés (LCA) modellezése terén szerzett tapasztalat többek között a következőket foglalja magában: — LCA-modellezés kereskedelmi és nem kereskedelmi szoftverekben; — Adatkészletek és adatbázis-fejlesztés.
(4)
Az alábbi szabványok/módszerek valamelyikének megfelelő vizsgálatok: PEF, OEF, ISO 14040-44, EN ISO 14067:2018, EN ISO 14025:2010.
(5)
A vizsgált termék(ek)hez kapcsolódó ágazatban szerzett tapasztalat éveinek száma. Az ágazatban szerzett tapasztalat származhat életciklus-értékelési vizsgálatokból vagy más típusú tevékenységekből. Az életciklus-értékelési vizsgálatokat a termelő/üzemeltető ágazat nevében és annak elsődleges adataihoz való hozzáféréssel kell végezni. A technológiák vagy más tevékenységek ismeretét igazoló képesítést a NACE-kódok szerinti osztályozásnak megfelelően állítják ki (Az Európai Parlament és a Tanács 1893/2006/EK rendelete [2006. december 20.] a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása NACE Rev. 2. rendszerének létrehozásáról). Más nemzetközi szervezetek egyenértékű osztályozásai is alkalmazhatók. Az egész ágazat technológiáival vagy folyamataival kapcsolatban szerzett tapasztalat annak bármely alágazatára nézve érvényesnek minősül. |
8.3.2.
A vezető hitelesítő a munkacsoport tagja, aki további feladatokat lát el. A vezető hitelesítő köteles:
8.4. Hitelesítési és validálási követelmények
A hitelesítő(k) ismertetik a PEF-vizsgálat hitelesítésével, valamint a PEF-vizsgálat, a PEF-jelentés és a PEF kommunikációs eszközök validálásával kapcsolatos valamennyi eredményt, és lehetőséget biztosítanak a PEF-vizsgálat megrendelője számára arra, hogy szükség esetén kijavítsa a munkát. Az eredmények jellegétől függően további észrevételekre és válaszokra lehet szükség. A hitelesítési vagy validálási eredmények nyomán végrehajtott változtatásokat dokumentálni kell, és ismertetni kell a hitelesítési vagy validálási jelentésben. Ez az összefoglaló a megfelelő dokumentumokban táblázat formájában is megadható. Az összefoglalónak tartalmaznia kell a hitelesítő(k) észrevételeit, a megrendelő válaszát és a változtatások indokolását.
A hitelesítésre a PEF-vizsgálat befejezése után vagy a vizsgálattal párhuzamosan (egyidejűleg) kerülhet sor, míg a validálásra mindig a vizsgálat befejezése után kell sort keríteni.
A hitelesítés/validálás magában foglalja a dokumentumok felülvizsgálatát és a modell validálását.
A hitelesítő(k) biztosítja (biztosítják), hogy az adatok validálása kiterjedjen a következőkre:
lefedettség, pontosság, teljesség, reprezentativitás, következetesség, reprodukálhatóság, források és bizonytalanság;
az életciklus-értékelésen alapuló adatok hitelessége, minősége és pontossága;
a kiegészítő környezeti és technikai információk minősége és pontossága;
az alátámasztó információk minősége és pontossága.
A PEF-vizsgálat hitelesítését és validálását a 8.4.1. szakaszban felsorolt minimumkövetelmények betartásával kell elvégezni.
8.4.1.
A hitelesítő(k)nek validálnia (validálniuk) kell a vizsgálat során végzett számításokhoz felhasznált mennyiségi információk pontosságát és megbízhatóságát. Mivel ez különösen erőforrás-igényes lehet, a következő követelményeknek kell teljesülniük.
Az EF-nek megfelelő adatkészletek exportálásával a PEF-vizsgálat elvégzéséhez használt életciklus-értékelési szoftverből, majd azok lefuttatásával a Look@LCI ( 68 ) szoftverben az LCIA-eredmények megszerzése érdekében. Ha a Look@LCI eredményei 1 %-on belüli eltérést mutatnak az életciklus-értékelési szoftver eredményeitől, a hitelesítő(k) feltételezheti(k), hogy a PEF-vizsgálat elvégzéséhez használt szoftverben a jellemzési tényezők alkalmazása helyes volt.
A leginkább releváns folyamatok LCIA-eredményeinek – amelyeket a PEF-vizsgálat elvégzéséhez használt szoftverrel számítottak ki – az eredeti adatkészlet metaadataiban rendelkezésre álló eredményekkel történő összevetésével. Ha az összevetett eredmények 1 %-on belüli eltérést mutatnak, a hitelesítő(k) feltételezheti(k), hogy a PEF-vizsgálat elvégzéséhez használt szoftverben a jellemzési tényezők alkalmazása helyes volt.
A hitelesítő(k)nek ellenőriznie (ellenőrizniük) kell, hogy a vizsgált terméket reprezentáló, az EF-nek megfelelő összesített adatkészlet az Európai Bizottság rendelkezésére áll-e ( 69 ). A PEF-vizsgálat megrendelője dönthet úgy, hogy az adatkészletet nyilvánosságra hozza.
A kiegészítő környezeti és technikai információk megfelelnek a 3.2.4.1. szakaszban foglalt követelményeknek.
8.4.2.
A hitelesítő(k) köteles(ek) értékelni és megerősíteni, hogy az alkalmazott számítási módszerek elfogadható pontosságúak-e, megbízhatók és megfelelők-e, valamint hogy azok alkalmazására a PEF-módszerrel összhangban kerül-e sor. A hitelesítő(k) köteles(ek) megerősíteni a mértékegységek átváltásának helyes alkalmazását.
A hitelesítő(k) köteles(ek) ellenőrizni, hogy az alkalmazott mintavételi eljárások összhangban állnak-e a PEF-módszerben meghatározott, a 4.4.6. szakasz szerinti mintavételi eljárással. A bejelentett adatokat a következetesség ellenőrzése érdekében össze kell vetni a forrásdokumentációval.
A hitelesítő(k) köteles(ek) értékelni, hogy a becslési módszerek megfelelőek-e, és azokat következetesen alkalmazták-e.
A hitelesítő(k) számba veheti(k) a becslések vagy választások alternatíváit annak megállapítása érdekében, hogy konzervatív döntést hoztak-e.
Előfordulhat, hogy a hitelesítő(k) a vártnál nagyobb bizonytalanságokat azonosít(anak), és értékelheti(k) az azonosított bizonytalanságnak a végső PEF-eredményekre gyakorolt hatását.
8.4.3.
A validálásra szolgáló adatokat szisztematikus és átfogó módon kell bemutatni. A hitelesítő(k) rendelkezésére kell bocsátani a PEF-vizsgálat validálását támogató összes projektdokumentációt, beleértve az EF-modellt, a bizalmas információkat, adatokat és a PEF-jelentést. A hitelesítő(k) köteles(ek) bizalmasan kezelni a hitelesítés/validálás során ellenőrzött valamennyi információt és adatot, és azok kizárólag a hitelesítési/validálási folyamat során használhatók fel.
A PEF-vizsgálat megrendelője kizárhatja a bizalmas adatokat és információkat a PEF-jelentésből, feltéve, hogy:
Az üzleti adatok lehetnek bizalmas jellegűek a versennyel kapcsolatos szempontok, a szellemi tulajdonjogok vagy hasonló jogi korlátozások miatt. Ezért a validálási folyamat során átadott, bizalmasnak minősített üzleti adatokat bizalmasan kell kezelni. A hitelesítő(k) ezért a hitelesítési/validálási folyamat során tudomására (tudomásukra) jutott információkat a szervezet engedélye nélkül nem terjesztheti(k), illetve más módon nem őrizheti(k) meg felhasználás céljából. A PEF-vizsgálat megrendelője kérheti a hitelesítő(k)től titoktartási megállapodás aláírását.
8.5. A hitelesítési/validálási folyamat eredményei
8.5.1.
A hitelesítési és validálási jelentésnek ( 70 ) tartalmaznia kell a hitelesítési/validálási folyamat során tett valamennyi megállapítást, a megrendelő által a hitelesítő(k) észrevételeire való reagálás érdekében tett intézkedéseket, valamint a végső következtetést. A jelentést kötelező, de lehet bizalmas. Bizalmas információk csak az Európai Bizottsággal vagy a PEFCR kidolgozását felügyelő testülettel, valamint a felülvizsgálati testülettel oszthatók meg, azok kérésére.
A végső következtetés különböző jellegű lehet:
A hitelesítési és validálási jelentésnek egyértelműen azonosítania kell a hitelesítés tárgyát képező konkrét PEF-vizsgálatot. Ennek érdekében a következő információkat kell tartalmaznia:
8.5.2.
A validálási nyilatkozat kötelező, és azt mindig a PEF-jelentés mellékleteként kell benyújtani.
A hitelesítő(k)nek legalább a következő elemeket és szempontokat bele kell foglalniuk a validálási nyilatkozatba:
8.5.3.
A hitelesítési és validálási jelentés, valamint a validálási nyilatkozat csak egyetlen konkrét PEF-jelentésre vonatkozhat. A hitelesítési és validálási jelentésnek és a validálási nyilatkozatnak egyértelműen azonosítania kell a hitelesítés tárgyát képező konkrét PEF-vizsgálatot (pl. a cím, a PEF-vizsgálat megrendelője, a PEF-módszer alkalmazója feltüntetésével – lásd a 8.5.1. és a 8.5.2. szakaszt), valamint a végleges PEF-jelentés pontos verzióját, amelyre a hitelesítési és validálási jelentés, valamint egy validálási nyilatkozat vonatkozik (pl. a jelentés dátumának, a verziószámnak a feltüntetésével).
A hitelesítési és validálási jelentést, valamint a validálási nyilatkozatot is a végső PEF-jelentés alapján kell elkészíteni, a hitelesítő(k) által kért valamennyi korrekciós intézkedés végrehajtását követően. Ezeken szerepelnie kell a hitelesítő(k) saját kezű vagy elektronikus aláírásának, a 910/2014/EU rendelettel ( 71 ) összhangban.
A hitelesítési és validálási jelentés, valamint a validálási nyilatkozat érvényességének maximális időtartama nem haladhatja meg a kibocsátásuk napjától számított három évet.
A hitelesítés érvényességi ideje alatt a PEF-vizsgálat megrendelője és a hitelesítő(k) megállapodnak a felügyeletről (nyomon követésről) annak értékelése érdekében, hogy a tartalom továbbra is megfelel-e a jelenlegi helyzetnek (e nyomon követést javasolt évente elvégezni, a PEF-vizsgálat megrendelője és a hitelesítő[k] közötti megállapodás szerint).
Az időszakos ellenőrzések során azokra a paraméterekre kell összpontosítani, amelyek a hitelesítő(k) szerint a PEF-vizsgálat eredményeiben lényeges változásokat eredményezhetnek. Ez azt jelenti, hogy az eredményeket az azonosított paraméterek változásainak figyelembevételével újra kell számítani. E paraméterek listája a következőket tartalmazza:
Az időszakos ellenőrzés során felül kell vizsgálni az információk bizalmas kezelésének okait is. A felügyeleti ellenőrzés megszervezhető a dokumentumok ellenőrzéseként és/vagy helyszíni szemlék során.
A PEF-vizsgálatot (és következésképpen a PEF-jelentést) az érvényességi időtől függetlenül frissíteni kell a felügyeleti időszak alatt, ha az egyik hatáskategória közölt eredményei több mint 10,0 %-kal romlottak a hitelesített adatokhoz képest, vagy ha a teljes összesített pontszám több mint 5,0 %-kal romlott a hitelesített adatokhoz képest.
Amennyiben ezek a változások a kommunikációs eszköz tartalmát is érintik, azt ennek megfelelően frissíteni kell.
Hivatkozások
ADEME (2011): General principles for an environmental communication on mass market products (A tömegpiaci termékekről szóló környezeti szempontú közlemény általános elvei), BPX-30-323-0.
Beck, T., Bos, U., Wittstock, B., Baitz, M., Fischer, M., Sedlbauer, K. (2010). „LANCA Land Use Indicator Value Calculation in Life Cycle Assessment – Method Report” (A földhasználatra vonatkozó mutató értékének kiszámítása az életciklus-értékelés során), Fraunhofer Institute for Building Physics.
Bos U., Horn R., Beck T., Lindner J.P., Fischer M. (2016). LANCA® – Characterisation Factors for Life Cycle Impact Assessment (Jellemzési tényezők az életciklus-hatásvizsgálathoz), 2.0 verzió, 978-3-8396-0953-8 Fraunhofer Verlag, Stuttgart.
Boucher, O., P. Friedlingstein, B. Collins és K. P. Shine, (2009). The indirect global warming potential and global temperature change potential due to methane oxidation (A metán oxidációjának köszönhető közvetett globális felmelegedési potenciál és globális hőmérséklet-változási potenciál). Environ. Res. Lett., 4, 044007.
BSI (2011): PAS 2050:2011 szabvány, Specification for the assessment of the life cycle greenhouse gas emissions of goods and services (Az áruk és szolgáltatások életciklusa során bekövetkező üvegházhatásúgáz-kibocsátások értékelésére vonatkozó előírások), BSI, London
BSI (2012): PAS 2050-1:2012 szabvány, Assessment of life-cycle greenhouse gas emissions from horticultural products – Supplementary requirements for the cradle to gate stages of GHG assessments of horticultural products undertaken in accordance with PAS 2050 (Az életciklus során megvalósuló, kertészeti termékekből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátások értékelése. A kertészeti termékek PAS 2050 szabvány szerint elvégzett ÜHG-értékelésének a bölcsőtől a kapuig tartó szakaszaira vonatkozó kiegészítő követelmények). London, British Standards Institution.
CE Delft (2010). Biofuels: GHG impact of indirect land use change. (Bioüzemanyagok: A közvetett földhasználat-változásból eredő ÜHG-hatás.) Elérhető a http://www.birdlife.org/eu/pdfs/PPT_carbon_bomb_CE_delft.pdf weboldalon.
Az Európai Unió Tanácsa (2008): Council Conclusions on the „Sustainable Consumption and Production and Sustainable Industrial Policy Action Plan” (A Tanács következtetései a fenntartható fogyasztásról, termelésről és iparpolitikáról szóló cselekvési tervről). https://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_Data/docs/pressdata/en/envir/104503.pdf
Az Európai Unió Tanácsa (2010): Council conclusions on sustainable materials management and sustainable production and consumption: key contribution to a resource-efficient Europe (A Tanács következtetései a fenntartható anyaggazdálkodásról, a fenntartható termelésről és fogyasztásról: az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának előmozdítása).
http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/envir/118642.pdf
De Laurentiis, V., Secchi, M., Bos, U., Horn, R., Laurent, A. és Sala, S., (2019). Soil quality index: Exploring options for a comprehensive assessment of land use impacts in LCA (Talajminőségi mutató: Az életciklus-értékelés során a földhasználat hatásainak átfogó vizsgálatával kapcsolatos lehetőségek feltárása). Journal of Cleaner Production, 215. sz., 63–74. o.
Dreicer M., Tort V. és Manen P. (1995): ExternE, Externalities of Energy, Vol. 5 Nuclear, Centre d'étude sur l'Evaluation de la Protection dans le domaine nucléaire (CEPN), szerkesztette az Európai Bizottság XII. Főigazgatósága, Tudomány, Kutatás és Fejlesztés, JOULE-program, Luxembourg.
EN szabvány (2007): 15343:2007: Műanyagok. Újrafeldolgozott műanyagok. A műanyagok újrafeldolgozásának nyomonkövethetősége, a megfelelőség és az újrafeldolgozott tartalom értékelése
ENVIFOOD Protocol, Environmental Assessment of Food and Drink Protocol, European Food Sustainable Consumption and Production Round Table (SCP RT) (ENVIFOOD-jegyzőkönyv, az élelmiszerek és italok környezeti vizsgálatáról szóló jegyzőkönyv, a fenntartható európai élelmiszer-ipari termeléssel és fogyasztással foglalkozó kerekasztal), 1. munkacsoport, Brüsszel, Belgium. https://publications.jrc.ec.europa.eu/repository/handle/JRC90431
Európai Bizottság – Közös Kutatóközpont – Környezetvédelmi és Fenntarthatósági Intézet (2010): International Reference Life Cycle Data System (ILCD) Handbook – General guide for Life Cycle Assessment – Detailed guidance (Az életciklus-adatok nemzetközi referenciarendszerének [ILCD] kézikönyve – Általános útmutató az életciklus-értékeléshez – Részletes útmutatás). Első kiadás, 2010. március. ISBN 978-92-79-19092-6, doi: 10.2788/38479. Az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg.
Európai Bizottság – Közös Kutatóközpont (2010a): International Reference Life Cycle Data System (ILCD) Handbook Life Cycle Assessment (Az életciklus-adatok nemzetközi referenciarendszerének [ILCD] kézikönyve – Az életciklus-értékelés felülvizsgálati rendszerei]. Első kiadás, 2010. március. ISBN 978-92-79-19094-0, doi: 10.2788/39791. Az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg.
Európai Bizottság – Közös Kutatóközpont (2010b): International Reference Life Cycle Data System (ILCD) Handbook - Framework Life Cycle Impact Assessment Models and Indicators (Az életciklus-adatok nemzetközi referenciarendszerének [ILCD] kézikönyve – Az életciklus-hatásvizsgálat modelljeinek és mutatószámainak kerete, valamint az azokkal kapcsolatos követelmények). Első kiadás, 2010. március. ISBN 978-92-79-17539-8, doi: 10.2788/38719. Az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg.
Európai Bizottság – Közös Kutatóközpont (2010c): International Reference Life Cycle Data System (ILCD) Handbook – Nomenclature and other conventions (Az életciklus-adatok nemzetközi referenciarendszerének [ILCD] kézikönyve – Nómenklatúra és más névformátumok). Első kiadás, 2010. március. ISBN 978-92-79-15861-2, doi: 10.2788/96557. Az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg.
Európai Bizottság – Közös Kutatóközpont (2011a): International Reference Life Cycle Data System (ILCD) Handbook – Recommendations based on existing environmental impact assessment models and factors for Life Cycle Assessment in a European context (Az életciklus-adatok nemzetközi referenciarendszerének [ILCD] kézikönyve – A meglévő környezeti hatásvizsgálati modelleken és tényezőkön alapuló ajánlások az európai összefüggésben végzett életciklus-hatásértékéléshez). Az Európai Unió Kiadóhivatala, kiadása folyamatban.
Európai Bizottság – Közös Kutatóközpont (2011b): Analysis of Existing Environmental Footprint methodologies for Products and Organisations: Recommendations, Rationale, and Alignment (A termékek és szervezetek környezeti lábnyomára vonatkozó meglévő módszertanok elemzése: ajánlások, indokok és összehangolás), kiadása folyamatban.
Európai Bizottság (2005): Az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK irányelve (2005. május 11.) a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról („Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”) (HL L 149., 2005.6.11., 22. o.).
Európai Bizottság (2010): A Bizottság C(2010) 3751. számú határozata (2010. június 10.) a 2009/28/EK irányelv V. mellékletének alkalmazásában a talajban lévő kötöttszén-készletek kiszámításával kapcsolatos iránymutatásról (HL L 151., 2010.6.17., 19. o.).
Európai Bizottság (2011): COM(2011) 571. sz. közlemény: Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve {SEC(2011) 1067 final} {SEC(2011) 1068 final}
Európai Bizottság (2012). A Bizottság 1179/2012/EU rendelete (2012. december 10.) a tört üvegnek a 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti hulladék jellegének megszűnését meghatározó kritériumok megállapításáról (HL L 337., 2012.12.11., 31. o.).
Európai Bizottság (2012). Javaslat – Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről szóló 98/70/EK irányelv és a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló 2009/28/EK irányelv módosításáról. COM(2012) 595 final. {SWD(2012) 343 final} {SWD(2012) 344 final}
Európai Bizottság (2013): Az Európai Parlament és a Tanács 529/2013/EU határozata (2013. május 21.) az üvegházhatású gázoknak a földhasználatból, a földhasználat-változtatásból és az erdőgazdálkodási tevékenységekből eredő kibocsátására és elnyelésére vonatkozó elszámolási szabályokról és az e tevékenységekhez kapcsolódó intézkedésekre vonatkozó információkról (HL L 165., 2013.6.18., 80. o.).
Európai Bizottság (2013): „A termékek és a szervezetek életciklus-alapú környezeti teljesítményének mérésére és ismertetésére szolgáló egységes módszerek alkalmazásáról szóló 2013. április 9-i 2013/179/EU bizottsági ajánlás II. melléklete: A termékek környezeti lábnyomának (PEF) meghatározásáról szóló útmutató” (HL L 124., 2013.5.4., 6. o.).
Európai Bizottság (2016): Iránymutatás a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29/EK irányelv végrehajtásához/alkalmazásához. Bizottsági szolgálati munkadokumentum (2016) 163 final.
Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa (2009): Az Európai Parlament és a Tanács 2009. április 23-i 2009/28/EK irányelve a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről (HL L 140., 2009.6.5., 16. o.).
Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa (2018): Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/851 irányelve (2018. május 30.) a hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv módosításáról (HL L 150., 2018.6.14., 109. o.).
Eurostat: https://ec.europa.eu/eurostat/web/main/data/database
Fantke, P., Evans, J., Hodas, N., Apte, J., Jantunen, M., Jolliet, O., McKone, T.E. (2016). Health impacts of fine particulate matter (A szállópor egészségre gyakorolt hatásai). Forrás: Frischknecht, R., Jolliet, O. (Szerk.), Global Guidance for Life Cycle Impact Assessment Indicators (Globális iránymutatás az életciklus-hatásvizsgálat mutatószámaihoz): 1. kötet UNEP/SETAC Life Cycle Initiative (Az UNEP és a Környezettoxikológiai és Kémiai Társaság [SETAC] életciklussal kapcsolatos kezdeményezése), Párizs, 76–99. o. Lehívás: 2017. január, www.lifecycleinitiative.org/applying-lca/lcia-cf/
Fantke, P., Bijster, M.,Guignard, C., Hauschild, M., Huijbregts, M., Jolliet, O., Kounina, A., Magaud, V., Margni, M., McKone, T.E., Posthuma, L., Rosenbaum, R.K., van de Meent, D., van Zelm, R., 2017.USEtox®2.0 Dokumentáció (1. verzió), http://usetox.org. https://doi.org/10.11581/DTU:00000011
FAO, 2016a. Environmental performance of animal feeds supply chains: Guidelines for assessment. Livestock Environmental Assessment and Performance Partnership (Az állati takarmányok ellátási láncainak környezeti teljesítménye: Értékelési iránymutatások. Az állatállomány környezeti értékelésére és teljesítményére vonatkozó partnerség). FAO, Róma, Olaszország. Elérhető a következő internetcímen: http://www.fao.org/partnerships/leap/publications/en/
FAO, 2016b. Greenhouse gas emissions and fossil energy use from small ruminant supply chains: Guidelines for assessment. Livestock Environmental Assessment and Performance Partnership (A kiskérődzők ellátási láncából származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás és fosszilisenergia-felhasználás: Értékelési iránymutatások. Az állatállomány környezeti értékelésére és teljesítményére vonatkozó partnerség). FAO, Róma, Olaszország. Elérhető a következő internetcímen: http://www.fao.org/partnerships/leap/publications/en/
Fazio, S. Castellani, V. Sala, S., Schau, EM. Secchi, M. Zampori, L., Supporting information to the characterisation factors of recommended EF Life Cycle Impact Assessment methods (Kiegészítő információk a javasolt környezeti lábnyom életciklus-hatásvizsgálati módszerek jellemzési tényezőihez), EUR 28888 EN, Európai Bizottság, Ispra, 2018a, ISBN 978-92-79-76742-5, doi: 10.2760/671368, JRC109369.
Fazio, S., Biganzoli, F., De Laurentiis, V., Zampori, L., Sala, S. és Diaconu, E., Supporting information to the characterisation factors of recommended EF Life Cycle Impact Assessment methods (Kiegészítő információk a javasolt környezeti lábnyom életciklus-hatásvizsgálati módszerek jellemzési tényezőihez), EUR 29600 EN, az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg, 2018b, ISBN 978-92-79-98584-3 (online), 978-92-79-98585-0 (print), doi:10.2760/002447 (online), 10.2760/090552 (print), JRC114822
Fazio S., Zampori L., De Schryver A., Kusche O., Guide on Life Cycle Inventory (LCI) data generation for the Environmental Footprint (Útmutató a környezeti lábnyomra vonatkozó életciklusleltár-adatok létrehozásához), EUR 29560 EN, az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg, 2018c, ISBN 978-92-79-98372-6, doi: 10.2760/120983, JRC 114593.
Frischknecht R., Steiner R. és Jungbluth N. (2008): The Ecological Scarcity method – Eco-Factors 2006. A method for impact assessment in LCA (Az ökológiai szűkösség módszere – Ökotényezők, 2006. Az életciklus-értékelés részét képező hatásvizsgálat módszere). Environmental studies, 0906. sz. Federal Office for the Environment (FOEN), Bern, 188. o.
Global Footprint Network (2009): Ecological Footprint Standards 2009 (Az ökológiai lábnyomra vonatkozó szabványok). Elérhető a következő internetcímen: http://www.footprintnetwork.org/images/uploads/Ecological_Footprint_Standards_2009.pdf.
Horn, R., Maier, S., LANCA® – Characterisation Factors for Life Cycle Impact Assessment (Jellemzési tényezők az életciklus-hatásvizsgálathoz), 2.5. változat, 2018., Elérhető a következő internetcímen: http://publica.fraunhofer.de/documents/N-379310.html
IDF 2015. A common carbon footprint approach for dairy sector: The IDF guide to standard life cycle assessment methodology (Egységes szénlábnyom-alapú megközelítés a tejágazatban: A Nemzetközi Tejipari Szövetség – IDF – iránymutatása az egységes életciklus-értékelési módszertanhoz). Bulletin of the International Dairy Federation (A Nemzetközi Tejipari Szövetség hírlevele), 479/2015.
Éghajlatváltozási Kormányközi Testület – IPCC (2003): IPCC Good Practice Guidance for Land Use, Land-Use Change and Forestry (Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület földhasználatra, földhasználat-változásra és erdőgazdálkodásra vonatkozó helyes gyakorlatáról szóló jelentése), Éghajlatváltozási Kormányközi Testület, Hayama
Éghajlatváltozási Kormányközi Testület – IPCC (2006): IPCC Guidelines for National Greenhouse Gas Inventories: Volume 4 Agriculture, Forestry and Other Land Use (Az IPCC által az üvegházhatású gázok kibocsátásának nemzeti jegyzékei tekintetében kiadott iránymutatások: 4. kötet, Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és egyéb földhasználat), IGES, Japán.
Éghajlatváltozási Kormányközi Testület – IPCC (2007): IPCC Climate Change Fourth Assessment Report: Climate Change 2007. (Az IPCC éghajlatváltozásról szóló negyedik hatásvizsgálati jelentése: Éghajlatváltozás 2007.) https://www.ipcc.ch/reports/?rp=ar4
Éghajlatváltozási Kormányközi Testület – IPCC (2013). Myhre, G., D. Shindell, F.-M. Bréon, W. Collins, J. Fuglestvedt, J. Huang, D. Koch, J.-F. Lamarque, D. Lee, B. Mendoza, T. Nakajima, A. Robock, G. Stephens, T. Takemura és H. Zhang, 2013: Anthropogenic and Natural Radiative Forcing (Antropogén és természetes sugárzási kényszer). Climate Change 2013: The Physical Science Basis. Contribution of Working Group I to the Fifth Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change (Éghajlatváltozás, 2013.: A fizikai tudományos alap. Az I. munkacsoport hozzájárulása az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület 5. értékelő jelentéséhez) (Stocker, T.F., D. Qin, G.-K. Plattner, M. Tignor, S.K. Allen, J. Boschung, A. Nauels, Y. Xia, V. Bex és P.M. Midgley [szerk.]). Cambridge University Press, Cambridge, Egyesült Királyság és New York, NY, Amerikai Egyesült Államok.
EN ISO 14001:2015 Környezetközpontú irányítási rendszerek. Követelmények alkalmazási útmutatóval. Nemzetközi Szabványügyi Szervezet. Genf, Svájc.
EN ISO 14020:2001 Környezeti címkék és nyilatkozatok. Általános elvek. Nemzetközi Szabványügyi Szervezet. Genf, Svájc.
EN ISO 14021:2016 Környezeti címkék és nyilatkozatok. Saját nyilatkozatot tartalmazó környezeti állítások (II. típusú környezeti címkézés). Nemzetközi Szabványügyi Szervezet. Genf, Svájc.
EN ISO 14025:2010. Nemzetközi szabvány. Környezetvédelmi címkék és nyilatkozatok. III. típusú környezetvédelmi nyilatkozatok. Alapelvek és eljárások. Nemzetközi Szabványügyi Szervezet. Genf, Svájc.
EN ISO 14040:2006. Nemzetközi szabvány. Környezetközpontú irányítás. Életciklus-értékelés. Alapelvek és keretek. Nemzetközi Szabványügyi Szervezet. Genf, Svájc.
EN ISO 14044:2006. Nemzetközi szabvány. Környezetközpontú irányítás. Életciklus-értékelés. Követelmények és útmutatók. Nemzetközi Szabványügyi Szervezet. Genf, Svájc.
ISO 14046:2014. Környezetközpontú irányítás. Vízlábnyom. Alapelvek, követelmények és irányelvek. Nemzetközi Szabványügyi Szervezet. Genf, Svájc.
EN ISO 14067:2018. Nemzetközi szabvány. Üvegházhatású gázok. Termékek szénlábnyoma. Követelmények és irányelvek a számszerűsítéshez. Nemzetközi Szabványügyi Szervezet. Genf, Svájc.
ISO 14050:2020 Környezetközpontú irányítás. Szótár. Nemzetközi Szabványügyi Szervezet. Genf, Svájc.
CEN ISO/TS 14071:2016 Környezetközpontú irányítás. Életciklus-értékelés. Kritikai átvizsgálási folyamatok és bírálói kompetenciák: Az EN ISO 14044:2006 szabványhoz kapcsolódó további követelmények és irányelvek. Nemzetközi Szabványügyi Szervezet. Genf, Svájc.
ISO 17024:2012 Megfelelőségértékelés. Személyek tanúsítását végző testületek általános követelményei. Nemzetközi Szabványügyi Szervezet. Genf, Svájc.
Milà i Canals L., Romanyà J. és Cowell S.J. (2007): Method for assessing impacts on life support functions (LSF) related to the use of »fertile land« in Life Cycle Assessment (LCA) (Az életciklus-értékelésen belüli „termőföld”-használathoz kapcsolódó, a létfenntartó funkciókra gyakorolt hatások értékelésére szolgáló módszer). Journal of Cleaner Production, 15. sz., 1426–1440. o.
Nederlands Instituut voor Bouwbiologie en Ecologie (2014). Vergelijkend LCA onderzoek houten en kunststof pallets.
NRC (2007). Nutrient requirements of small ruminants: Sheep, goats, cervids, and new world camelids (Kiskérődzők tápanyagszükséglete: juhok, kecskék, szarvasfélék és tevefélék). National Research Council. Washington DC, National Academies Press.
PAS 2050 szabvány (2011). Specification for the assessment of the life cycle greenhouse gas emissions of goods and services (Az áruk és szolgáltatások életciklusa során bekövetkező üvegházhatásúgáz-kibocsátások értékelésére vonatkozó előírások). Elérhető a következő internetcímen: https://www.bsigroup.com/fr-FR/A-propos-de-BSI/espace-presse/Communiques-de-presse/actualite-2011/La-norme-PAS-2050-nouvellement-revisee-sapprete-a-relancer-les-efforts-internationaux-pour-les-produits-relatifs-a-lEmpreinte-Carbone/
PERIFEM és ADEME: Ágazati útmutató, 2014: „Réalisation d’un bilan des emissions de gaz à effet de serre pour distribution et commerce de detail”.
Rosenbaum, R.K., Anton, A., Bengoa, X. et al. 2015. The Glasgow consensus on the delineation between pesticide emission inventory and impact assessment for LCA (A glasgow-i konszenzus a peszticid-kibocsátási jegyzék és az életciklus-értékelés hatásvizsgálata közötti elhatárolásról). International Journal of Life Cycle Assessment, 20: 765.
Rosenbaum R.K., Bachmann T.M., Gold L.S., Huijbregts M.A.J., Jolliet O., Juraske R., Köhler A., Larsen H.F., MacLeod M., Margni M., McKone T.E., Payet J., Schuhmacher M., van de Meent D. és Hauschild M.Z. (2008): USEtox – The UNEP-SETAC toxicity model: recommended characterisation factors for human toxicity and freshwater ecotoxicity in Life-Cycle Impact Assessment (USEtox – Az ENSZ Környezetvédelmi Programja [UNEP] és a Környezettoxikológiai és Kémiai Társaság [SETAC] toxicitási modellje: az életciklus-hatásvizsgálaton belül a humán toxicitásra és édesvízi ökotoxicitásra vonatkozóan ajánlott jellemzési tényezők). International Journal of Life-Cycle Assessment, 13. évf., 7. sz., 532–546. o., 2008.
Sala S., Cerutti A.K., Pant R., Development of a weighting approach for the Environmental Footprint (Súlyozási megközelítés kidolgozása a környezeti lábnyommal kapcsolatban), az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg, 2018, ISBN 978-92-79-68042-7, EUR 28562, doi 10.2760/945290.
Saouter E., Biganzoli F., Ceriani L., Pant R., Versteeg D., Crenna E., Zampori L., Using REACH and EFSA database to derive input data for the USEtox model (A REACH és az EFSA adatbázis alkalmazása a USEtox modell bemeneti adatainak származtatásához). EUR 29495 EN, az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg, 2018, ISBN 978-92-79-98183-8, doi: 10.2760/611799, JRC 114227.
Seppälä J., Posch M., Johansson M. és Hettelingh J.P. (2006): Country-dependent Characterisation Factors for Acidification and Terrestrial Eutrophication Based on Accumulated Exceedance as an Impact Category Indicator (A savasodáshoz és szárazföldi eutrofizációhoz tartozó, halmozott túllépésen – mint hatáskategória-mutatószámon – alapuló országspecifikus jellemzési tényezők). International Journal of Life Cycle Assessment, 11. évf., 6. sz..: 403–416. o.
Struijs J., Beusen A., van Jaarsveld H. és Huijbregts M.A.J. (2009): Aquatic Eutrophication. Chapter 6 (Vízi eutrofizáció, 6. fejezet). Forrás: Goedkoop, M., Heijungs, R., Huijbregts, M.A.J., De Schryver, A., Struijs, J., Van Zelm, R. (2009): ReCiPe 2008 – A life cycle impact assessment method which comprises harmonised category indicators at the midpoint and the endpoint level. Report I: Characterisation factors. (ReCiPe 2008 – Az életciklus-hatásvizsgálat harmonizált középponti és végponti kategória-mutatószámokat tartalmazó módszere, I. jelentés: Jellemzési tényezők), első kiadás.
Thoma et al. (2013). A biophysical approach to allocation of life cycle environmental burdens for fluid milk supply chain analysis (Az életciklus során felmerülő környezeti terhek hozzárendelésére irányuló biofizikai megközelítés a folyékony tej ellátási lánc elemzése során). International Dairy Journal, 31. sz.
UNEP (2011) Az életciklus-értékelési adatbázisokra vonatkozó globális iránymutatások. ISBN: 978-92-807-3174-3. Elérhető a következő internetcímen: https://www.lifecycleinitiative.org/wp-content/uploads/2012/12/2011%20-%20Global%20Guidance%20Principles.pdf
UNEP (2011) Az életciklus-értékelési adatbázisokra vonatkozó globális iránymutatások. 1. kötet ISBN: 978-92-807-3630-4. Elérhető a következő internetcímen: http://www.lifecycleinitiative.org/life-cycle-impact-assessment-indicators-and-characterization-factors/
Van Oers L., de Koning A., Guinee J.B. és Huppes G. (2002): Abiotic Resource Depletion in LCA (Abiotikus erőforrások kimerítése az életciklus-értékelésen belül), Út- és Vízépítési Intézet, Közlekedési és Vízügyi Minisztérium, Amszterdam.
Van Zelm, R., Huijbregts, M.A.J., Den Hollander, H.A., Van Jaarsveld, H.A., Sauter, F.J., Struijs, J., Van Wijnen, H.J. és Van de Meent, D. (2008): European characterisation factors for human health damage of PM10 and ozone in life cycle impact assessment (A szállópor – PM10 – és az ózon emberi egészséget károsító hatására vonatkozó európai jellemzési tényezők az életciklus-hatásvizsgálatban). Atmospheric Environment, 42. sz., 441–453. o.
Meteorológiai Világszervezet (WMO) (2014): Scientific Assessment of Ozone Depletion: Global Ozone Research and Monitoring Project, Report No. 55. Az ózonlebontás tudományos értékelése: 1998. Globális ózonkutatási és nyomonkövetési projekt, 55. sz. jelentés), Genf, Svájc.
Világ Erőforrásai Intézet (WRI) és Üzleti Világtanács a Fenntartható Fejlődésért (2011): Product Life Cycle Accounting and Reporting Standard. Greenhouse Gas Protocol (A termékéletciklussal kapcsolatos elszámolásra és jelentéstételre vonatkozó szabvány. Üvegházhatású gázokról szóló jegyzőkönyv), WRI, USA, 144. o.
Világ Erőforrásai Intézet (WRI) és Üzleti Világtanács a Fenntartható Fejlődésért (WBCSD) (2004): Greenhouse Gas Protocol - Corporate Accounting and Reporting Standard (Üvegházhatású gázokról szóló jegyzőkönyv – A vállalati elszámolásra és jelentéstételre vonatkozó szabvány).
Világ Erőforrásai Intézet (WRI) és Üzleti Világtanács a Fenntartható Fejlődésért (WBCSD) (2011): Greenhouse Gas Protocol Corporate Value Chain (Scope 3) Accounting and Reporting Standard (Üvegházhatású gázokról szóló jegyzőkönyv – A vállalati értékláncokkal (3. alkalmazási kör) kapcsolatos elszámolásra és jelentéstételre vonatkozó szabvány). I.
Világ Erőforrásai Intézet (WRI) és Üzleti Világtanács a Fenntartható Fejlődésért (WBCSD) (2015): Az ÜHG-jegyzőkönyv 2. alkalmazási körére vonatkozó iránymutatás. Az üvegházhatású gázokról szóló jegyzőkönyv módosítása. Vállalati szabvány.
Ábrák jegyzéke
1. ábra: |
Példa 1. szinten részben lebontott adatkészletre |
2. ábra: |
A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó vizsgálat szakaszai |
3. ábra |
Alapértelmezett szállítási forgatókönyv |
4. ábra: |
Helyettesítési pont az 1. és a 2. szinten |
5. ábra: |
Példa helyettesítési pontokra az értéklánc különböző szakaszaiban |
6. ábra: |
Modellezési lehetőség, amennyiben a fogyasztás előtti hulladék fogyasztás előtti újrafeldolgozott tartalomként kerül meghatározásra |
7. ábra: |
Modellezési lehetőség, amennyiben a fogyasztás előtti hulladék nem kerül meghatározásra fogyasztás előtti újrafeldolgozott tartalomként |
8. ábra: |
Egyszerűsített begyűjtési és újrafeldolgozási rendszer adott anyag vonatkozásában |
9. ábra: |
Egy vállalatspecifikus adatkészlet grafikus ábrázolása |
J-1. ábra |
PEFCR létrehozásának/felülvizsgálatának folyamata PEF-RP: a reprezentatív termék PEF-vizsgálata (PEF study of the representative product)125 |
A-11 ábra |
A PEFCR kidolgozásának folyamata |
L-3. ábra – |
Példa PEFCR strukturálására a termékkategóriára jellemző horizontális szabályokkal, különböző termék-alkategóriákkal, valamint a termék-alkategóriákra jellemző vertikális szabályokkal |
M-3. ábra – |
PEF teljesítményosztályok |
Táblázatok jegyzéke
1. táblázat: |
Példa a célmeghatározásra – Egy póló termék környezeti lábnyoma |
2. táblázat: |
EF-hatáskategóriák, valamint a kapcsolódó hatáskategória-mutatószámok és jellemzési modellek |
3. táblázat: |
A 2006. évi IPCC-iránymutatásokban szereplő 1. szintű kibocsátási tényezők (módosított). |
4. táblázat: |
A nitrogén modellezésének alternatív megközelítése |
5. táblázat: |
Minimális kritériumok a beszállítóktól származó szerződéses eszközök biztosításához – iránymutatás a kritériumok teljesítéséhez |
6. táblázat: |
A részsokaság meghatározása a 2. példa vonatkozásában |
7. táblázat: |
A részsokaság meghatározása a 2. példa vonatkozásában |
8. táblázat: |
Példa: az egyes részmintákban szereplő vállalatok számának kiszámítása |
9. táblázat: |
Összefoglaló táblázat a CFF különböző helyzetekben történő alkalmazásáról |
10. táblázat: |
Alapértelmezett hozzárendelési tényezők szarvasmarhák vonatkozásában, tenyésztés során |
11. táblázat: |
Az NEwool kiszámításához alkalmazandó alapértelmezett értékek juhok és kecskék esetén |
12. táblázat: |
Az NEl kiszámításához alkalmazandó alapértelmezett értékek juhok és kecskék esetén |
13. táblázat: |
Az NEg kiszámítása során alkalmazandó állandók juhok esetén |
14. táblázat: |
Az NEg kiszámításához alkalmazandó alapértelmezett értékek juhok és kecskék esetén |
15. táblázat: |
A tenyésztési szakaszban a juhokra vonatkozó PEF-vizsgálatok során alkalmazandó alapértelmezett hozzárendelési tényezők |
16. táblázat: |
Hozzárendelés malacokhoz és kocákhoz a tenyésztési szakaszban |
17. táblázat: |
Gazdasági szempontú hozzárendelési arányok marhahús esetén |
18. táblázat: |
Gazdasági szempontú hozzárendelési arányok sertés esetén |
19. táblázat: |
Gazdasági szempontú hozzárendelési arányok juhok esetén |
20. táblázat: |
Adatminőségi követelmények, dokumentálás, nómenklatúra és felülvizsgálat |
21. táblázat: |
Általános adatminőség-értékelés (DQR) és adatminőségi szintek az egyes adatminőségi követelmények vonatkozásában |
22. táblázat: |
Az EF-nek megfelelő adatkészletek adatminőségének általános szintje a kapott adatminőség-érték szerint |
23. táblázat: |
Az értékek hozzárendelése az adatminőség-értékelési kritériumokhoz vállalatspecifikus információk használata esetén. A kritériumok nem módosíthatók. |
24. táblázat: |
Az értékek hozzárendelése az adatminőség-értékelési kritériumokhoz másodlagos adatkészletek alkalmazása esetén |
25. táblázat: |
Adatigénymátrix – PEF-vizsgálatot végző vállalatra vonatkozó követelmények. |
26. táblázat: |
Kritériumok annak meghatározásához, hogy a leginkább releváns folyamatok az életciklusszakaszok mely szintjén azonosítandók |
27. táblázat: |
A leginkább releváns hozzájárulások meghatározására vonatkozó követelmények összefoglalása |
28. táblázat: |
Különböző hatáskategóriák hozzájárulása normalizált és súlyozott eredmények alapján – példa |
29. táblázat: |
Különböző életszakaszok hozzájárulása az éghajlatváltozás hatáskategóriához (a jellemzett leltáreredmények alapján) – példa |
30. táblázat: |
Különböző folyamatok hozzájárulása az éghajlatváltozás hatáskategóriához (a jellemzett leltáreredmények alapján) – példa |
31. táblázat: |
Negatív számok és különböző életciklusszakaszokban zajló azonos folyamatok kezelése |
32. táblázat: |
A kompetenciák és tapasztalatok egyes releváns témaköreire vonatkozó minősítési rendszer a hitelesítő(k) kompetenciáinak értékeléséhez |
GG-1. táblázat: |
A követelmények összefoglalása egyetlen termékre érvényes PEFCR, valamint alkategóriákra kiterjedő PEFCR esetén A követelmények végtermékekre vonatkoznak. |
HH-2. táblázat: |
A funkcionális egység tekintetében alkalmazandó négy szempont, valamint az élelmiszerekre és a nem élelmiszeripari termékekre vonatkozó PEFCR-ekkel kapcsolatos további követelmények |
II-3. táblázat: |
A nitrogén modellezésének alternatív megközelítése |
JJ-4. táblázat: |
A felhasználási szakaszra vonatkozó PEFCR-iránymutatások |
KK-5. táblázat: |
Példa alkalmazandó, tevékenységre vonatkozó adatokra és másodlagos adatkészletekre |
LL-6. táblázat: |
Száraz tészta felhasználási szakaszában zajló folyamatok (a száraz tésztára vonatkozó PEFCR-ből átvéve). A leginkább releváns folyamatokat a zöld mező tartalmazza |
MM-8. táblázat: |
Adatigénymátrix – A PEFCR alkalmazójára vonatkozó követelmények Az egyes helyzetekre megadott lehetőségek nem hierarchikus rendben kerültek felsorolásra Az alkalmazandó R1 érték meghatározásához lásd az A-7. táblázatot. |
NN-9. táblázat: |
A teljesítményosztályok határértékeinek megállapítása |
II. MELLÉKLET
A. RÉSZ
A PEFCR-EK KIDOLGOZÁSÁRA, VALAMINT A PEF-VIZSGÁLATOKNAK A TERMÉKEK KÖRNYEZETI LÁBNYOMÁRA VONATKOZÓ MEGLÉVŐ KATEGÓRIASZABÁLLYAL ÖSSZHANGBAN TÖRTÉNŐ ELVÉGZÉSÉRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK
A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok (PEFCR-ek) konkrét követelményeket írnak elő a termékek életciklusa során jelentkező lehetséges környezeti hatások kiszámítását illetően. A II. melléklet A. része tartalmazza a PEFCR-ek kidolgozására és a PEF-vizsgálatoknak valamely meglévő PEFCR-rel összhangban történő elvégzésére vonatkozó valamennyi további módszertani követelményt.
A PEFCR-nek összhangban kell állnia e dokumentum valamennyi követelményével, tartalmaznia kell (szöveges formában) e melléklet valamennyi követelményét, és adott esetben hivatkoznia kell a PEF-módszerben foglalt követelményekre (a vonatkozó szöveg másolása nélkül). Részletesebben meg kell határoznia továbbá ezeket a követelményeket, amennyiben a PEF-módszer választási lehetőséget hagy, és adott esetben és a PEF-módszerrel összhangban új követelményeket is megállapíthat. A PEFCR-ben részletesebben meghatározott követelmények mindig elsőbbséget élveznek a PEF-módszerben szereplő követelményekkel szemben.
E melléklet rendelkezései nem érintik a jövőbeni uniós jogszabályokba foglalandó rendelkezéseket.
II. melléklet |
|
A. rész: |
|
A PEFCR-EK KIDOLGOZÁSÁRA, VALAMINT A PEF-VIZSGÁLATOKNAK A TERMÉKEK KÖRNYEZETI LÁBNYOMÁRA VONATKOZÓ MEGLÉVŐ KATEGÓRIASZABÁLLYAL ÖSSZHANGBAN TÖRTÉNŐ ELVÉGZÉSÉRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK |
|
A.1 |
BEVEZETÉS |
A.1.1. |
A PEFCR-ek szerepe és a meglévő termékkategória-szabályokkal való kapcsolat |
A.1.2. |
A modularitás kezelése |
A.2. |
PEFCR kidolgozásának és felülvizsgálatának folyamata |
A.2.1. |
Ki dolgozhat ki PEFCR-t? |
A.2.2. |
A technikai titkárság szerepe |
A.2.3. |
A reprezentatív termék(ek) meghatározása |
A.2.4. |
A reprezentatív termék(ek) első PEF-vizsgálata |
A.2.5. |
Első PEFCR-tervezet |
A.2.6. |
Alátámasztó vizsgálatok |
A.2.7. |
A reprezentatív termék második PEF-vizsgálata |
A.2.8. |
A PEFCR második tervezete |
A.2.9. |
A PEFCR felülvizsgálata |
A.2.9.1. |
Felülvizsgálati testület |
A.2.9.2. |
Felülvizsgálati eljárás |
A.2.9.2.1. |
Az első PEF-RP felülvizsgálata |
A.2.9.2.2. |
Az alátámasztó vizsgálat felülvizsgálata |
A.2.9.2.3. |
A második PEF-RP felülvizsgálata |
A.2.9.3. |
A PEFCR dokumentum felülvizsgálati kritériumai |
A.2.9.4. |
Felülvizsgálati jelentés/nyilatkozatok |
A.2.10. |
Végleges PEFCR-tervezet |
A.2.10.1. |
A reprezentatív termék(ek) Excel-modelljei |
A.2.10.2. |
A PEFCR-ben felsorolt adatkészletek |
A.2.10.3. |
A reprezentatív termék(ek)et reprezentáló, EF-nek megfelelő adatkészletek |
A.3. |
A PEFCR-ek hatályának meghatározása |
A.3.1. |
Termékkategóriák és alkategóriák |
A.3.2. |
A PEFCR hatálya |
A.3.2.1. |
A PEFCR hatályának általános leírása |
A.3.2.2. |
CPA-kódok alkalmazása |
A.3.2.3. |
A reprezentatív termék meghatározása |
A.3.2.4. |
Funkcionális egység |
A.3.2.5. |
Rendszerhatár |
A.3.2.6. |
Az EF-hatáskategóriák felsorolása |
A.3.2.7. |
Kiegészítő információk |
A.3.2.8. |
Feltevések és korlátok |
A.4. |
Életciklusleltár |
A.4.1. |
Életciklusszakaszok |
A.4.2. |
Modellezési követelmények |
A.4.2.1. |
Mezőgazdasági termelés |
A.4.2.2. |
Villamosenergia-felhasználás |
A.4.2.3. |
Szállítás és logisztika |
A.4.2.4. |
Beruházási javak– infrastruktúra és berendezések |
A.4.2.5. |
Mintavételi eljárás |
A.4.2.6. |
Felhasználási szakasz |
A.4.2.7. |
Az életciklus végéhez kapcsolódó modellezés |
A.4.2.8. |
A termék megnövekedett élettartama |
A.4.2.9. |
Üvegházhatású gázok kibocsátása és elnyelése |
A.4.2.10. |
Csomagolás |
A.4.3. |
Többfunkciós folyamatok kezelése |
A.4.3.1. |
Állattenyésztés |
A.4.4. |
Adatgyűjtési követelmények és minőségi követelmények |
A.4.4.1. |
A kötelező vállalatspecifikus adatok listája |
A.4.4.2. |
Alkalmazandó adatkészletek |
A.4.4.3. |
Veszély alapú kizárás |
A.4.4.4. |
Adatminőségi követelmények |
A.5. |
PEF-eredmények |
A.5.1. |
Referenciamutató |
A.5.2. |
Teljesítményosztályok |
A.6. |
A termék környezeti lábnyomára vonatkozó eredmények értelmezése |
A.6.1. |
A kritikus pontok azonosítása |
A.6.1.1. |
A leginkább releváns hatáskategóriák azonosítására szolgáló eljárás |
A.6.1.2. |
A leginkább releváns életciklusszakaszok azonosítására szolgáló eljárás |
A.6.1.3. |
A leginkább releváns folyamatok azonosítására szolgáló eljárás |
A.6.1.4. |
A leginkább releváns közvetlen elemi áramok azonosítására szolgáló eljárás |
A.7. |
A termékek környezeti lábnyomáról szóló jelentések |
A.8. |
A PEF-vizsgálatok, PEF-jelentések és a kommunikációs eszközök hitelesítése és validálása |
A.8.1. |
A hitelesítés hatókörének meghatározása |
A.8.2. |
Hitelesítő(k) |
A.8.3. |
Hitelesítési/validálási követelmények: a hitelesítésre/validálásra vonatkozó követelmények PEFCR rendelkezésre állása esetén |
A.8.3.1. |
A PEF-vizsgálat hitelesítésére és validálására vonatkozó minimumkövetelmények |
A.8.3.2. |
Hitelesítési és validálási módszerek |
A.8.3.3. |
A validálási nyilatkozat tartalma |
B.rész: |
|
PEFCR SABLON |
|
B.1. |
Bevezetés |
B.2. |
A PEFCR-rel kapcsolatos általános információk |
B.2.1. |
Technikai titkárság |
B.2.2. |
Konzultációk és érdekelt felek |
B.2.3. |
A felülvizsgálati testület és a PEFCR felülvizsgálatára vonatkozó követelmények |
B.2.4. |
Felülvizsgálati nyilatkozat |
B.2.5. |
Földrajzi hatály |
B.2.6. |
Nyelv |
B.2.7. |
Más dokumentumoknak való megfelelés |
B.3. |
A PEFCR hatálya |
B.3.1. |
A termék osztályozása |
B.3.2. |
Reprezentatív termék(ek) |
B.3.3. |
Funkcionális egység és referenciaáram |
B.3.4. |
Rendszerhatár |
B.3.5. |
Az EF-hatáskategóriák felsorolása |
B.3.6. |
Kiegészítő technikai információk |
B.3.7. |
Kiegészítő környezeti információk |
B.3.8. |
Korlátok |
B.3.8.1. |
Összehasonlítások és összehasonlító állítások |
B.4. |
Leginkább releváns hatáskategóriák, életciklusszakaszok, folyamatok és elemi áramok |
B.4.1. |
Leginkább releváns EF-hatáskategóriák |
B.4.2. |
Leginkább releváns életciklusszakaszok |
B.4.3. |
Leginkább releváns folyamatok |
B.4.4. |
Leginkább releváns közvetlen elemi áramok |
B.3.8.2. |
Adathiányok és helyettesítők |
B.5. |
Életciklusleltár |
B.5.1. |
A kötelező vállalatspecifikus adatok listája |
B.5.2. |
Folyamatok, amelyeket a vállalat várhatóan irányítani fog |
B.5.3. |
Adatminőségi követelmények |
B.5.3.1. |
Vállalatspecifikus adatkészletek |
B.5.4. |
Adatigénymátrix |
B.5.4.1. |
Az 1. helyzetben zajló folyamatok |
B.5.4.2. |
A 2. helyzetben zajló folyamatok |
B.5.4.3. |
A 3. helyzetben zajló folyamatok |
B.5.5. |
Alkalmazandó adatkészletek |
B.5.6. |
A vizsgálat átlagos adatminőség-értékének kiszámítása |
B.5.7. |
Hozzárendelési szabályok |
B.5.8. |
Villamos energia modellezése |
B.5.9. |
Az éghajlatváltozás modellezése |
B.5.10. |
Az életciklus vége és az újrafeldolgozott tartalom modellezése |
B.6. |
Életciklusszakaszok |
B.6.1. |
Nyersanyagbeszerzés és előzetes feldolgozás |
B.6.2. |
Mezőgazdasági modellezés [csak, ha releváns] |
B.6.3. |
Gyártás |
B.6.4. |
Forgalmazási szakasz [csak, ha releváns] |
B.6.5. |
Felhasználási szakasz [csak, ha releváns] |
B.6.6. |
Életciklus vége [csak, ha releváns] |
B.7. |
PEF-eredmények |
B.7.1. |
Referenciaértékek |
B.7.2. |
PEF-profil |
B.7.3. |
Teljesítményosztályok |
B.8. |
Hitelesítés |
C.rész |
|
AZ ALAPÉRTELMEZETT CFF-PARAMÉTEREK LISTÁJA |
|
D. rész |
|
ALAPÉRTELMEZETT ADATOK A FELHASZNÁLÁSI SZAKASZ MODELLEZÉSÉHEZ |
|
E. rész |
|
A PEF-JELENTÉS SABLONJA |
|
E.1. |
Összefoglaló |
E.2. |
Általános |
E.3. |
A vizsgálat célja |
E.4. |
A vizsgálat alkalmazási köre |
E.4.1. |
Funkcionális/bejelentett egység és referenciaáram |
E.4.2. |
Rendszerhatár |
E.4.3. |
A környezeti lábnyom hatáskategóriái |
E.4.4. |
Kiegészítő információk |
E.4.5. |
Feltevések és korlátok |
E.5. |
Életciklusleltár-elemzés |
E.5.1. |
Szűrés [adott esetben] |
E.5.2. |
Modellezési lehetőségek |
E.5.3. |
Többfunkciós folyamatok kezelése |
E.5.4. |
Adatgyűjtés |
E.5.5. |
Adatminőségi követelmények és minősítés |
E.6. |
A hatásvizsgálat eredményei [bizalmas, adott esetben] |
E.6.1. |
PEF-eredmények |
E.6.2. |
Kiegészítő információk |
E.7. |
A PEF-eredmények értelmezése |
E.8. |
Validálási nyilatkozat |
F. rész |
|
ALAPÉRTELMEZETT VESZTESÉGARÁNYOK TERMÉKTÍPUSONKÉNT |
A.1 Bevezetés
A PEFCR-ekhez hasonló szabályok léteznek az egyéb típusú, termékekkel kapcsolatos, életciklus-alapú állításokra vonatkozó szabványokban, például az EN ISO 14025:2010 szabványban (III. típusú környezetvédelmi nyilatkozatok). A PEFCR-ek elnevezése eltérő a más hasonló szabályokkal való összetévesztés elkerülése, valamint a PEF-módszer szerinti szabályok egyedi azonosítása érdekében.
A JRC által 2010-ben végzett elemzés ( 72 ) alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a meglévő életciklus-alapú szabványok nem eléggé konkrétak annak biztosításához, hogy ugyanazokat a feltevéseket, méréseket és számításokat alkalmazzák az azonos funkciót betöltő termékekre vonatkozó környezeti állítások összehasonlíthatóságának elősegítése érdekében. A PEFCR-ek célja a PEF-vizsgálatok összehasonlíthatóságának, reprodukálhatóságának, következetességének, relevanciájának, fókuszának és hatékonyságának növelése.
A PEFCR-t olyan formátumban kell kidolgozni és megfogalmazni, hogy a műszaki ismeretekkel (az életciklus-értékelés, valamint a vizsgált termékkategória terén) rendelkező személyek képesek legyenek megérteni azokat és felhasználni PEF-vizsgálat végzése során.
Minden egyes PEFCR tekintetében érvényesülnie kell a lényegesség elvének, ami azt jelenti, hogy a PEF-vizsgálatnak azokra a szempontokra és paraméterekre kell összpontosítania, amelyek a leginkább relevánsak az adott termék környezeti teljesítménye vonatkozásában. Ezáltal csökken az elemzés elvégzéséhez szükséges idő, erőfeszítés és költség.
Az egyes PEFCR-ek meghatározzák azon folyamatok (kötelező folyamatok) minimális jegyzékét, amelyeket mindig vállalatspecifikus adatokkal kell modellezni. Ennek célja, hogy PEFCR-ek alkalmazói ne tudják úgy elvégezni a PEF-vizsgálatot és ismertetni annak eredményeit, hogy nem rendelkeznek hozzáféréssel a vonatkozó vállalatspecifikus (elsődleges) adatokhoz, és csak az alapértelmezett adatokat használják fel. A PEFCR a folyamatok e kötelező jegyzékét a folyamatok relevanciája és a vállalatspecifikus adatokhoz való hozzáférés lehetősége alapján határozza meg.
Az I. mellékletben szereplő fogalommeghatározások e melléklet vonatkozásában is alkalmazandók.
A.1.1. A PEFCR-ek szerepe és a meglévő termékkategória-szabályokkal való kapcsolat
Egy PEFCR kidolgozása során lehetőség szerint figyelembe kell venni a más rendszerekben már meglévő műszaki dokumentumokat és termékkategória-szabályokat.
Az EN ISO 14025:2010 szabvány meghatározása szerint a termékkategória-szabályok (PCR-ek) ( 73 ) konkrét szabályokat, iránymutatásokat és követelményeket tartalmaznak a „III. típusú környezetvédelmi nyilatkozatok” kidolgozásához bármely termékkategória (azaz egyenértékű funkciókat ellátó áruk és/vagy szolgáltatások) tekintetében. A „III. típusú környezetvédelmi nyilatkozatok” egy adott áru vagy szolgáltatás környezeti tényezőire ( 74 ) vonatkozó mennyiségi, életciklus-értékelésen alapuló állítások, pl. a lehetséges környezeti hatásokra vonatkozó mennyiségi információk. A III. típusú környezetvédelmi nyilatkozat a PEF-vizsgálatok egyik potenciális alkalmazása lehet.
Az EN ISO 14025:2010 szabvány ismerteti a termékkategória-szabályok létrehozására és felülvizsgálatára vonatkozó eljárást, és meghatározza a különböző, úgynevezett „III. típusú környezetvédelmi nyilatkozatok” összehasonlíthatóságával kapcsolatos követelményeket. A PEFCR-ek meghatározásának módjáról szóló iránymutatások az EN ISO 14025:2010 szabvány előírásainak megfelelő termékkategória-szabályokat veszik figyelembe.
A.1.2. A modularitás kezelése
Közbenső termékek esetén a PEFCR „modullá” válik, amelyet az ugyanazon ellátási lánc alsóbb szintjein lévő termékekre vonatkozó PEFCR-ek kidolgozása során kell alkalmazni. Ez akkor is érvényes, ha a közbenső termék különböző ellátási láncokban is használható (pl. fémlemezek). A „modulok” kialakítása nagyobb fokú következetességet tesz lehetővé a különböző ellátási láncok között, amelyek életciklus-értékelésük részeként ugyanazokat a modulokat használják. Ezenkívül a „modulok” kialakítása alapvető fontosságú a PEFCR-ek számának kezelhető szinten tartása érdekében.
Az ilyen modulok kialakításának lehetőségét a végtermékek vonatkozásában is mindig mérlegelni kell, különösen azon termékek esetében, amelyek osztoznak a termelési lánc egy részén, ezt követően pedig szétválnak a különböző funkcióknak köszönhetően (pl. mosó- és tisztítószerek).
Különböző forgatókönyvek merülnek fel, amelyek moduláris megközelítést tehetnek szükségessé:
Végtermék, amelynek anyagjegyzékében olyan közbenső termék szerepel, amelyre vonatkozóan már van PEFCR (pl. autógyártás bőrkárpittal), vagy olyan végtermék, amely egy másik termék életciklusának a részévé válik (pl. póló mosására használt mosószer);
Végtermék, amelyhez olyan összetevőt vagy terméket használnak, amely egy másik PEFCR-ben már összetevőként szerepel (pl. csővezetékrendszerekben használt szerelvények; trágyák).
Az a) forgatókönyv esetén az új PEFCR-nek meg kell határoznia, hogy hogyan kell kezelni a termékinformációkat a termék környezeti relevanciája és az adatigénymátrix alapján (lásd: A.4.4.4.4. szakasz). Ez azt jelenti, hogy ha a termék „leginkább releváns”, és a vállalat ellenőrzése alatt áll, vállalatspecifikus adatokat kell bekérni azon PEFCR szabályainak megfelelően, amelynek hatálya alá a modul tartozik ( 75 ). Ha a termék nem áll a vállalat operatív ellenőrzése alatt, viszont a „leginkább releváns” folyamatok közé tartozik, a PEFCR alkalmazója eldöntheti, hogy vagy vállalatspecifikus adatokat szolgáltat, vagy pedig az EF-nek megfelelő másodlagos adatkészletet használja ( 76 ), amely rendelkezésre áll azzal a PEFCR-rel együtt, amelynek hatálya alá a modul tartozik.
A b) forgatókönyvben a technikai titkárságnak (a szerepet és tagságot lásd az A.2.2. szakaszban) értékelnie kell a meglévő PEFCR-ben felsorolt ugyanazon modellezési feltevések és másodlagos adatkészletek alkalmazásának megvalósíthatóságát. Amennyiben megvalósítható, a technikai titkárságnak a saját PEFCR-jében alkalmazandókkal megegyező modellezési feltevéseket és adatkészletet kell alkalmaznia. Amennyiben ez nem megvalósítható, a technikai titkárságnak meg kell állapodnia a Bizottsággal a megoldással kapcsolatban.
A.2. PEFCR kidolgozásának és felülvizsgálatának folyamata
E szakasz rendelkezései nem érintik a jövőbeni uniós jogszabályokba foglalandó rendelkezéseket.
Ez a szakasz a PEFCR kidolgozásának és felülvizsgálatának folyamatát tartalmazza. A következő helyzetek fordulhatnak elő:
Új PEFCR kidolgozása;
Meglévő PEFCR teljes körű felülvizsgálata;
Meglévő PEFCR részleges felülvizsgálata.
Az a) és b) esetekben az ebben a szakaszban leírt eljárást kell követni (lásd az A-1. ábrát).
A c) eset csak akkor megengedett, ha a reprezentatív termék modelljét (lásd az . szakaszt) helyesbített/új adatokkal vagy adatkészletekkel és a nyilvánvaló hibák kijavításával frissítik, és a reprezentatív termék eredményei egy meghatározott maximális mértékben változnak meg:
az LCIA eredményei hatáskategóriánként 10 % alatti mértékben változnak (jellemzett eredmények), és
az LCIA eredményei az egyetlen összesített pontszám 5 %-ánál kisebb mértékben változnak, és
a leginkább releváns hatáskategóriák, életciklusszakaszok, folyamatok és közvetlen elemi áramok jegyzéke nem változik.
Ha a reprezentatív szervezet eredményeiben bekövetkezett változás legalább egy hatáskategória (jellemzett eredmények) esetében meghaladja a 10 %-ot vagy az egyetlen összesített pontszám 5 %-át, a c) eset nem alkalmazható, és az PEFCR-t teljeskörűen felül kell vizsgálni. A c) esetben a technikai titkárság köteles naprakész PEFCR-t rendelkezésre bocsátani a testület általi felülvizsgálathoz, és az A-1. ábra utolsó három lépését (a testület általi felülvizsgálat, a PEFCR végleges tervezete, a PEFCR végleges jóváhagyása) kell követni.
J-1. ábra
PEFCR létrehozásának/felülvizsgálatának folyamata PEF-RP: a reprezentatív termék PEF-vizsgálata (PEF study of the representative product)
A.2.1. Ki dolgozhat ki PEFCR-t?
A PEFCR kidolgozása céljából technikai titkárságot kell létrehozni. A technikai titkárságnak képviselnie kell az uniós fogyasztási piac (értékesítés) legalább 51 %-át a gazdasági forgalom tekintetében. Ezt a piaci lefedettséget a technikai titkárságnak közvetlenül, a benne részt vevő vállalatok révén és/vagy közvetetten, valamely üzleti szövetség által képviselt tagok általi uniós piaci lefedettség révén kell elérnie. A technikai titkárság létrehozásakor a technikai titkárság köteles a piaci lefedettséget igazoló bizalmas jelentést benyújtani a Bizottságnak.
A.2.2. A technikai titkárság szerepe
A technikai titkárság felel a következő tevékenységekért:
A PEFCR kidolgozása az I. mellékletben és az e mellékletben foglalt szabályoknak megfelelően;
Harmonizáció a meglévő PCR-ekkel/PEFCR-ekkel;
Nyilvános konzultációk szervezése a dokumentumok tervezeteiről, az észrevételek elemzése és írásbeli visszajelzés;
Az alátámasztó vizsgálatok koordinálása;
Az adott PEFCR nyilvános online platformjának kezelése. Ez a tevékenység olyan feladatokat foglal magában, mint a PEFCR-hez kapcsolódó, nyilvánosan hozzáférhető magyarázó anyagok megfogalmazása, a tervezetekkel kapcsolatos online konzultációk, valamint az érdekelt felek észrevételeivel kapcsolatos visszajelzések közzététele;
A PEFCR felülvizsgálati testületébe hozzáértő és független tagok kiválasztásának és kinevezésének biztosítása.
A.2.3. A reprezentatív termék(ek) meghatározása
A technikai titkárság köteles kidolgozni az uniós piacon értékesített reprezentatív termék „modelljét”. A reprezentatív terméknek tükröznie kell a PEFCR kidolgozásának időpontjában fennálló aktuális helyzetet. Ez azt jelenti például, hogy a jövőbeli technológiákat, a jövőbeli szállítási forgatókönyveket vagy a jövőbeli életciklus végi kezeléseket ki kell zárni. A felhasznált adatoknak reális piaci átlagokat kell tükrözniük, és a legfrissebb adatoknak kell lenniük (különösen a gyorsan fejlődő technológiai termékek esetében). Kerülni kell a konzervatív értékeket vagy becsléseket.
A reprezentatív termék lehet valódi vagy virtuális (nem létező) termék. A virtuális terméket az adott termékkategóriába vagy alkategóriába tartozó valamennyi létező technológia/anyag átlagos európai piaci értékesítéssel súlyozott jellemzői alapján ajánlatos kiszámítani. Indokolt esetben más súlyozás is alkalmazható, például tömegen (anyagtonna) alapuló súlyozott átlag vagy termékegységeken (darab) alapuló súlyozott átlag.
A reprezentatív termék azonosítása során fennáll annak a kockázata, hogy különböző, nagyon eltérő piaci részesedéssel rendelkező technológiák keverednek, és a viszonylag kis piaci részesedéssel rendelkező technológiákat esetleg figyelmen kívül hagyják. Ilyen esetekben a technikai titkárságnak belel kell foglalnia a hiányzó technológiákat/termékeket (ha vannak ilyenek) a reprezentatív termék meghatározásába, vagy pedig írásban meg kell indokolnia, ha ez technikailag nem lehetséges.
A reprezentatív termék szolgál a reprezentatív termék PEF-vizsgálata (PEF-RP) alapjául. A reprezentatív termék lehet végtermék vagy közbenső termék. Olyan végtermékek és közbenső termékek esetén, amelyek tekintetében referenciamutató kerül meghatározásra, a reprezentatív termék alapul szolgál a megfelelő referenciamutató meghatározásához is. Az A.3.1. szakasz leírja, hogy mely termékkategóriák vagy alkategóriák esetén kell reprezentatív terméket kidolgozni, az A.3.2.3. szakasz pedig bemutatja, hogy mit kell dokumentálni a PEFCR-ben.
A.2.4. A reprezentatív termék(ek) első PEF-vizsgálata
Minden reprezentatív termék tekintetében el kell végezni egy első PEF-vizsgálatot (első PEF-RP). Az első PEF-RP célja:
A leginkább releváns hatáskategóriák azonosítása;
A leginkább releváns életciklusszakaszok, folyamatok és elemi áramok azonosítása;
Az adatigények, az adatgyűjtési tevékenységek és az adatminőségi követelmények azonosítása.
Az első PEF-RP-t a technikai titkárság végzi el a reprezentatív termék(ek) „modelljén”. A rendelkezésre álló adatok hiánya és az alacsony piaci részesedés nem szolgálhat érvként technológiák vagy termelési folyamatok kizárására.
A technikai titkárság köteles az EF-nek megfelelő adatkészleteket használni a PEF-RP-hez, amennyiben azok rendelkezésre állnak. Amennyiben nem állnak rendelkezésre az EF-nek megfelelő adatkészletek, hierarchikus sorrendben a következő eljárást kell követni:
Ha található az EF-nek megfelelő helyettesítő adatkészlet, akkor azt kell használni;
Ha az ILCD beviteli szintnek megfelelő adatkészlet található: azt kell használni, de az nem szerepelhet a PEFCR első tervezetének alapértelmezett adatkészletei között. A helyettesítő adatkészletet fel kell tüntetni a korlátok között a PEFCR első tervezetében, a következő szöveggel: „Ez az adatkészlet helyettesítőként kerül felhasználásra, kizárólag az első PEF-RP során. A PEFCR első tervezetének tesztelésére szolgáló alátámasztó vizsgálatot végző vállalatnak azonban az EF-nek megfelelő adatkészletet kell alkalmaznia, amennyiben az rendelkezésre áll (az alkalmazandó adatkészletekről szóló A.4.4.2. szakaszban meghatározott szabályok szerint). Ha nem áll rendelkezésre, a vállalatnak ugyanazt a helyettesítő adatkészletet kell használnia, mint amelyet az első PEF-RP során végzett számításokhoz használtak.”
Ha nem található az EF-nek megfelelő vagy az ILCD beviteli szintnek megfelelő adatkészlet, más adatkészlet is használható.
Az első PEF-RP során nem megengedett a folyamatok, a környezetbe történő kibocsátások és a környezetből származó erőforrások veszély alapú kizárása. Az összes életciklusszakaszt és folyamatot le kell fedni (beleértve a beruházási javakat is). Kizárhatók azonban az olyan tevékenységek, mint a személyzet ingázása, a termelőhelyek étkezdéi, a termelési folyamatokhoz nem szorosan kapcsolódó fogyóeszközök, a marketing, az üzleti utak, valamint a K+F tevékenységek. Veszély alapú kizárások csak a végleges PEFCR-ben szerepelhetnek az I. mellékletben és az e mellékletben foglalt szabályok alapján.
Be kell nyújtani az első PEF-RP-jelentést (a II. melléklet E. részében található sablon szerint), és annak tartalmaznia kell a jellemzett, normalizált és súlyozott eredményeket.
A felülvizsgálati testületnek felül kell vizsgálnia az első PEF-RP-t és annak jelentését, és nyilvános felülvizsgálati jelentést kell benyújtania annak mellékleteként.
A.2.5. Első PEFCR-tervezet
Az első PEF-RP eredményei alapján a technikai titkárság elkészíti a PEFCR első tervezetét, amelyet a PEFCR-t alátámasztó vizsgálatok elvégzésére használnak. A tervezetet az e mellékletben foglalt követelményeknek megfelelően, az e melléklet B. részében található sablon szerint kell elkészíteni. Tartalmaznia kell az alátámasztó vizsgálatokhoz szükséges valamennyi követelményt, különös tekintettel a vállalatspecifikus adatok adatgyűjtési táblázataira és eljárásaira.
A.2.6. Alátámasztó vizsgálatok
Az alátámasztó vizsgálatok célja a PEFCR első tervezete végrehajthatóságának tesztelése, valamint – kisebb mértékben – tájékoztatás nyújtása az azonosított leginkább releváns hatáskategóriák, életciklusszakaszok, folyamatok és közvetlen elemi áramok alkalmasságára vonatkozóan.
Minden egyes reprezentatív termék tekintetében legalább három alátámasztó PEF-vizsgálatot kell végezni.
Az alátámasztó vizsgálatoknak meg kell felelniük a PEFCR első tervezetében és az I. mellékletben foglalt valamennyi követelménynek.
Minden alátámasztó vizsgálatot olyan szervezetnek kell elvégeznie, amely nem vesz részt a PEFCR kidolgozásában, és nem is tagja a felülvizsgálati testületnek. E szabály alól lehetnek kivételek, de csak az Európai Bizottsággal egyetértésben. Nem kell az Európai Bizottság rendelkezésére bocsátani az EF-nek megfelelő összesített adatkészletet.
PEF-jelentéssel kell kiegészíteni minden alátámasztó vizsgálatot, amely releváns, átfogó, következetes, pontos és átlátható összefoglalást nyújt a vizsgálatról. A PEF-jelentésnek az alátámasztó vizsgálatokhoz használandó sablonja jelen melléklet E. mellékletében található. A sablon tartalmazza a jelentendő minimális információkat. Az alátámasztó vizsgálatok (és a hozzájuk kapcsolódó PEF-jelentés) bizalmas jellegűek. Azok csak az Európai Bizottsággal vagy a PEFCR kidolgozását felügyelő testülettel, valamint a felülvizsgálati testülettel oszthatók meg. Az alátámasztó vizsgálatot végző vállalat azonban dönthet úgy, hogy hozzáférést biztosít más érdekelt felek számára.
A.2.7. A reprezentatív termék második PEF-vizsgálata
A reprezentatív termék PEF-vizsgálatának végzése ismétlődő folyamat. Az első konzultáció és az alátámasztó vizsgálatok során összegyűjtött információk alapján a technikai titkárság elvégzi a reprezentatív termék második PEF-vizsgálatát. Ez a második PEF-RP magában foglalja az EF-nek megfelelő adatkészleteket, a tevékenységre vonatkozó frissített alapértelmezett adatokat, valamint a PEFCR második tervezetében foglalt követelmények alapjául szolgáló valamennyi feltevést. A második PEF-RP alapján a technikai titkárság elkészíti a második PEF-RP-jelentést.
A technikai titkárság az EF-nek megfelelő adatkészleteket használ, ha azok ingyenesen rendelkezésre állnak. Amennyiben az EF-nek megfelelő adatkészletek nem állnak rendelkezésre, hierarchikus sorrendben a következő szabályokat kell követni:
A második PEF-RP meghatározza a végleges PEFCR összes követelményét, beleértve – de nem kizárólagosan – a leginkább releváns hatáskategóriák, életciklusszakaszok, folyamatok, közvetlen elemi áramok, veszély alapú kizárások stb. végleges listáját.
Be kell nyújtani a második PEF-RP-jelentést (a jelen melléklet E. részében található sablon szerint), és annak tartalmaznia kell a jellemzett, normalizált és súlyozott eredményeket.
A felülvizsgálati testületnek felül kell vizsgálnia a második PEF-RP-t és annak jelentését, és nyilvános felülvizsgálati jelentést kell benyújtania annak mellékleteként.
A.2.8. A PEFCR második tervezete
A technikai titkárság elkészíti a PEFCR második tervezetét, figyelembe véve az alátámasztó vizsgálatok és a második PEF-RP eredményeit. A PEFCR sablonjának valamennyi szakaszát (lásd e melléklet B. részét) ki kell tölteni.
A PEFCR-nek egyértelművé kell tennie, hogy a PEFCR-ben előforduló adathiányok annak teljes érvényességi ideje alatt adathiányok maradnak, mivel közvetlen hatással vannak a referenciamutatóra. Ezért az adathiányok közvetetten a termékek PEFCR rendszerhatárának részét képezik, a referenciamutatóval való tisztességes összehasonlítás lehetővé tétele érdekében.
A.2.9. A PEFCR felülvizsgálata
A.2.9.1.
A technikai titkárság a PEFCR felülvizsgálata céljából független, külső felülvizsgálati testületet hoz létre.
A testület legalább három tagból (egy elnökből és két tagból) áll. Amennyiben a PEFCR több mint öt reprezentatív termékre terjed ki, a felülvizsgálati testület kibővíthető további tagokkal és társelnökökkel. A testületben szerepelnie kell egy EF/LCA szakértőnek (aki a vizsgált termékkategóriával vagy ágazattal és a termékhez kapcsolódó környezeti vonatkozásokkal kapcsolatos szakmai háttérrel rendelkezik), egy iparági szakértőnek és – lehetőség szerint – a nem kormányzati szervezetek egy képviselőjének. Egy tagot ki kell nevezni vezető bírálónak.
A bírálóknak egymástól független jogi személyeknek kell lenniük. A testület nem foglalhatja magában a technikai titkárság tagjainak ( 77 ) vagy a technikai titkárság munkájában részt vevő egyéb szervezeteknek a képviselőit, sem pedig az alátámasztó vizsgálatokat végző vállalatok alkalmazottait. Az e szabály alóli kivételeket meg kell vitatni, és azokkal kapcsolatban meg kell állapodni az Európai Bizottsággal.
A felülvizsgálati munkacsoport változhat a PEFCR kidolgozása során. A tagok kiléphetnek vagy csatlakozhatnak két felülvizsgálati lépés között. A vezető bíráló feladata azonban annak biztosítása, hogy a felülvizsgálati testületre vonatkozó kritériumok teljesüljenek a PEFCR kidolgozásának minden egyes szakaszában; a vezető bíráló tájékoztatja az új tagokat a korábbi lépésekről és a megvitatott kérdésekről.
A vezető bíráló változhat, amennyiben valaki a többiek közül átveszi a szerepét és biztosítja a munka folytonosságát. A felülvizsgálati folyamat mérföldköveket tartalmaz, pl. 1. első PEF-RP + az első PEFCR tervezete; 2. alátámasztó vizsgálatok + második PEF-RP + a második PEFCR tervezete; 3. a PEFCR végleges tervezete; 4. végleges PEFCR. Biztosítani kell a folytonosságot ugyanazon mérföldkő tekintetében. Az előző követelmény azt jelenti, hogy a felülvizsgálati munkacsoport legalább egy tagjának aktívnak kell maradnia a projekt során. Ha a követelmények nem teljesülnek, a felülvizsgálati folyamatnak annál az utolsó mérföldkőnél kell kezdődnie, amelynél a követelmények még teljesültek.
A felülvizsgálati testület kompetenciáinak értékelése olyan minősítési rendszeren alapul, amely figyelembe veszi a tapasztalatokat, az EF- vagy életciklus-értékelési módszertant és gyakorlatot, valamint a PEFCR hatálya alá tartozó termék(ek)hez kapcsolódó releváns technológiák, folyamatok vagy egyéb tevékenységek ismeretét. Az I. melléklet 32. táblázata bemutatja a kompetenciák és tapasztalatok egyes releváns témaköreire vonatkozó minősítési rendszert.
A felülvizsgálati testület tagjainak nyilatkozniuk kell saját képesítéseikről, feltüntetve az egyes kritériumok tekintetében szerzett pontjaikat és az elért teljes pontszámot. Ez a saját nyilatkozat a PEFCR felülvizsgálati jelentés kötelező melléklete.
A bírálói minősítéshez szükséges legalacsonyabb pontszám hat pont, és ezen belül a három kötelező kritérium (azaz felülvizsgálati gyakorlat, az EF- vagy életciklus-értékelési módszertan és gyakorlat, valamint az EF-vizsgálat szempontjából releváns technológiák vagy más tevékenységek ismerete) mindegyike esetében legalább egy pont.
A.2.9.2.
A technikai titkárságnak a felülvizsgálati szerződés aláírásakor meg kell állapodnia a felülvizsgálati testülettel a felülvizsgálati eljárásról. Ennek keretében a technikai titkárságnak meg kell állapodnia különösen arról az időtartamról, melynek során a felülvizsgálati testület észrevételeket tehet az egyes dokumentumok technikai titkárság általi közzétételét követően, valamint arról, hogy hogyan kezeljék a beérkezett észrevételeket.
A felülvizsgálati testület felel a következő dokumentumok független felülvizsgálatáért (lásd az 1. ábrát):
Ha a második konzultáció vagy a PEFCR felülvizsgálata hatással van a második PEF-RP eredményeire, a második PEF-RP-t frissíteni kell, és az eredményeket alkalmazni kell a PEFCR végleges tervezetében. Ebben az esetben a felülvizsgálati testületnek felül kell vizsgálnia a PEFCR végleges tervezetét és a végleges PEFCR-t.
A testület az egyes dokumentumok felülvizsgálatát köteles elküldeni a technikai titkárságnak elemzés és megvitatás céljából. A technikai titkárságnak felül kell vizsgálnia a testület észrevételeit és javaslatait, és mindegyikre választ kell kidolgoznia.
A technikai titkárság köteles minden dokumentum esetében felülvizsgálati jelentések útján írásbeli válaszokat kidolgozni, amelyek a következőket foglalhatják magukban:
Azokat a dokumentumokat, amelyeknek a felülvizsgálati eljárás tárgyát kell képezniük, az A-1. ábrán X-szel jelöltük.
A-11 ábra
A PEFCR kidolgozásának folyamata
A.2.9.2.1.
A felülvizsgálati testületnek felül kell vizsgálnia az első PEF-RP-jelentést és az ahhoz kapcsolódó PEF-RP-jelentést az I. melléklet 8.4. szakaszában ismertetett hitelesítési eljárással összhangban. Helyszíni szemlék azonban nem végezhetők, és ha a reprezentatív termék virtuális termék, a bírálóknak meg kell állapodniuk a technikai titkársággal a tevékenységre vonatkozó adatok validálásának módszerei tekintetében. Ha a PEFCR több reprezentatív terméket határoz meg, a felülvizsgálat során ellenőrizni kell, hogy a PEFCR-ben meghatározott valamennyi reprezentatív termék szerepel-e a különböző PEF-RP-vizsgálatok alkalmazási körében.
A 8.4. szakaszban foglalt iránymutatáson túlmenően a következő felülvizsgálati lépéseket kell elvégezni:
Biztosítani kell, hogy követik az A.2.4., A.3.2.7., A.4.2., A.4.3., A.4.4.3., A.6.1. és a 4.4.9.4. szakaszban foglalt utasításokat;
Értékelni kell, hogy a becslésekhez használt módszerek megfelelőek-e és azokat következetesen alkalmazzák-e;
Azonosítani kell a vártnál nagyobb bizonytalanságokat, és fel kell mérni az azonosított bizonytalanság által a végleges PEF-eredményekre gyakorolt hatást;
Közbenső termékek tekintetében végzett PEF-RP-k esetén validálni kell, hogy i. a vizsgált termék „A” értékét 1-re állították-e be a kritikus pontok elemzéshez, és ii. ezt dokumentálták-e a PEFCR-ben;
Ellenőrizni kell, hogy az ÜHG-kibocsátás és -elnyelés kiszámítása és jelentése az A.4.2.9. szakaszban foglalt szabályok szerint történik-e.
Ha az első PEF-RP modellezéséhez nem az EF-nek megfelelő adatkészleteket használnak, a szoftverben való helyes végrehajtás ellenőrzéséhez kapcsolódó lépések kihagyhatók.
A.2.9.2.2.
Az alátámasztó vizsgálatokat és azok PEF-jelentéseit a felülvizsgálati testületnek felül kell vizsgálnia. A felülvizsgálati testületnek minden egyes reprezentatív termék esetében legalább három alátámasztó vizsgálatot kell felülvizsgálnia. A felülvizsgálati testület biztosítja, hogy az alátámasztó vizsgálatokat minden esetben olyan vállalat/tanácsadó végezze, amely nem vesz részt sem a PEFCR kidolgozásában, sem pedig a felülvizsgálati testületben.
Az alátámasztó vizsgálat felülvizsgálata nagyon hasonló a PEF-vizsgálat hitelesítéséhez, bizonyos sajátosságokkal, pl. helyszíni szemlék nem végezhetők. Az I. melléklet 8.4. szakaszában foglalt iránymutatáson túlmenően a következőket kell felülvizsgálni:
az alátámasztó vizsgálatot az európai piacon jelenleg értékesített valódi terméken végzik;
a PEFCR tervezetét helyesen alkalmazták;
az alátámasztó vizsgálat követi az A.2.6. szakaszban ismertetett szabályokat;
követik az A.4.2. és az A.4.3. szakaszban foglalt utasításokat;
a kritikus pontok A.6.1. szakaszban ismertetett elemzését helyesen alkalmazzák és jelentik;
közbenső termékek esetén meg kell erősíteni, hogy a vizsgált termék „A” értékét 1-re állították-e be a kritikus pontok elemzéshez.
A.2.9.2.3.
A második PEF-RP-t és az ahhoz kapcsolódó PEF-RP-jelentést a felülvizsgálati testületnek felül kell vizsgálnia az I. melléklet 8.4. szakaszában ismertetett ellenőrzési eljárást követve.
Az I. melléklet 8.4. szakaszában foglalt iránymutatáson túlmenően a következőket kell felülvizsgálni:
A.2.9.3.
A bírálóknak meg kell vizsgálniuk, hogy a PEFCR kidolgozására i. az I. mellékletben és az e mellékletben foglalt követelményekkel összhangban került-e sor, valamint ii. hogy az elősegíti-e hiteles, releváns és következetes PEF-profilok létrehozását. Ezen túlmenően a következő felülvizsgálati kritériumokat kell alkalmazni:
A.2.9.4.
A felülvizsgálati testület elkészíti a következőket:
Minden egyes PEF-RP esetében: Nyilvános felülvizsgálati jelentés a PEF-RP-jelentés mellékleteként. A nyilvános felülvizsgálati jelentésnek tartalmaznia kell a nyilvános felülvizsgálati nyilatkozatot, a felülvizsgálati folyamattal kapcsolatos valamennyi lényeges információt, a bírálók észrevételeit és a technikai titkárság azokra adott válaszait, valamint az eredményt.
Minden alátámasztó vizsgálati jelentés, PEF-RP-jelentés és PEFCR esetén: Nyilvános validálási nyilatkozat. A validálási nyilatkozatnak összhangban kell állnia a 8.5.2. szakaszban ismertetett szabályokkal.
Legalább 3 (három) alátámasztó vizsgálat vonatkozásában: Bizalmas felülvizsgálati jelentés. Ezt a felülvizsgálati jelentést meg kell osztani az Európai Bizottsággal vagy a PEFCR kidolgozását felügyelő testülettel, továbbá a felülvizsgálati testülettel. Az alátámasztó vizsgálatot végző vállalat dönthet úgy, hogy hozzáférést biztosít más érdekelt felek számára.
A végleges PEFCR esetében: Egy nyilvános és egy bizalmas felülvizsgálati jelentés.
A végleges PEFCR-nek tartalmaznia kell a következő mellékleteket: i. a nyilvános felülvizsgálati jelentés, ii. az egyes PEF-RP-k felülvizsgálati jelentése és iii. az egyes felülvizsgált alátámasztó vizsgálatokra vonatkozó nyilvános validálási nyilatkozatok.
A.2.10. Végleges PEFCR-tervezet
A szövegezési munka befejezését követően a technikai titkárság köteles elküldeni a Bizottságnak a következő dokumentumokat:
a PEFCR végleges tervezete (az összes melléklettel együtt);
a PEFCR bizalmas felülvizsgálati jelentése;
a PEFCR nyilvános felülvizsgálati jelentése;
a második PEF-RP-jelentés (beleértve annak nyilvános felülvizsgálati jelentését);
az alátámasztó vizsgálatokra vonatkozó nyilvános felülvizsgálati nyilatkozatok;
a modellezéshez használt, az EF-nek és az ILCD beviteli szintnek megfelelő valamennyi adatkészlet (összevont és az 1. szinten lebontott adatkészlet egyaránt; a részleteket lásd az A.2.10.2. szakaszban);
a reprezentatív termék(ek) Excel-formátumú modelljei (a részleteket lásd az A.2.10.1. szakaszban);
minden egyes reprezentatív termék EF-nek megfelelő adatkészlete (összevont és lebontott adatkészlet egyaránt; a részleteket lásd az A.2.10.3. szakaszban).
A.2.10.1.
A reprezentatív termék modelljét MS Excel formátumban kell rendelkezésre bocsátani. Amennyiben a reprezentatív termék modellje több almodellre épül (pl. nagyon eltérő technológiák), minden egyes almodellhez külön Excel-fájlt kell benyújtani az egész modellhez tartozó Excel-fájlon felül. Az Excel-fájlt a JRC honlapján rendelkezésre bocsátott sablonnak megfelelően kell elkészíteni ( 78 ).
A.2.10.2.
A PEFCR-ben használt, az EF-nek és az ILCD beviteli szintnek megfelelő valamennyi adatkészletnek elérhetőnek kell lennie az életciklusadatok hálózatának valamely csomópontján ( 79 ), összesített és – 1. szinten – lebontott formában.
A.2.10.3.
A reprezentatív termék(ek)et reprezentáló, EF-nek megfelelő adatkészlete(ke)t összesített és lebontott formában kell rendelkezésre bocsátani. Ez utóbbit a vonatkozó PEFCR-rel összhangban lévő szinten kell bontani. Az adatok a bizalmas információk védelme érdekében összesíthetők.
Az adatkészlet által az EF-nek való megfelelés érdekében teljesítendő technikai követelmények listája a következő internetcímen érhető el: http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml.
A.3. A PEFCR-ek hatályának meghatározása
A.3.1. Termékkategóriák és alkategóriák
A hasonló funkciókkal és alkalmazásokkal rendelkező termékeket ugyanazon PEFCR-be kell sorolni. A PEFCR hatályát úgy kell meghatározni, hogy az kellően széles legyen ahhoz, hogy lefedje a különböző alkalmazásokat és/vagy technológiákat. Egyes esetekben e követelmény teljesítése érdekében egy termékkategória több alkategóriára osztható. A technikai titkárságnak el kell döntenie, hogy szükség van-e alkategóriákra a PEFCR elsődleges céljának eléréséhez, és ezáltal annak a kockázatnak az elkerüléséhez, hogy a különböző technológiákból származó kritikus pontok eredményei összekeverednek, vagy hogy a kis piaci részesedéssel rendelkezők eredményeit figyelmen kívül hagyják ( 80 ). Az eredmények összehasonlíthatóságának biztosítása érdekében a termékkategória és az alkategóriák meghatározásának a lehető legkonkrétabbnak kell lennie.
A PEFCR-t úgy kell strukturálni, hogy legyen egy része, amely a PEFCR hatálya alá tartozó valamennyi termékre vonatkozó „horizontális” szabályokat tartalmazza, majd ezt kövesse az egyes alkategóriákra vonatkozó rész, amely a csak az adott alkategóriára alkalmazandó specifikus „vertikális” szabályokat tartalmazza (A-3. ábra).
Általános elvként a horizontális szabályok elsőbbséget élveznek a vertikális szabályokkal szemben; az ettől az elvtől való egyedi eltérések azonban kellően indokolt esetben engedélyezhetők. Ez a struktúra megkönnyíti a meglévő PEFCR hatályának kiterjesztését több termék-alkategória hozzáadásával.
A PEFCR hatályának meghatározásában minden egyes alkategóriát egyértelműen le kell írni, és mindegyik alkategóriának rendelkeznie kell saját reprezentatív termékkel és referenciamutatóval ( 81 ), valamint a kiválasztott leginkább releváns folyamatokkal, életciklusszakaszokkal, közvetlen elemi áramokkal és hatáskategóriákkal. Minden reprezentatív termék (és így alkategória) vonatkozásában legalább három PEF alátámasztó vizsgálatot kell végezni (lásd az A.3.6. szakaszt).
L-3. ábra –
Példa PEFCR strukturálására a termékkategóriára jellemző horizontális szabályokkal, különböző termék-alkategóriákkal, valamint a termék-alkategóriákra jellemző vertikális szabályokkal
Végtermékek esetén a PEFCR-nek lehetővé kell tennie az azonos termékkategóriába és/vagy alkategóriába tartozó termékek összehasonlítását (lásd az A-1. táblázatot). Ha az alkategóriák a PEFCR hatálya alá tartoznak, az ugyanabba az alkategóriába tartozó termékek összehasonlítását mindig lehetővé kell tenni.
A technikai titkárság azonban eldöntheti, és ezt a PEFCR-ben kifejezetten fel kell tüntetnie, hogy az átfogó termékkategóriába tartozó összes termék közötti összehasonlítás megengedett-e. Ebben az esetben:
a reprezentatív terméket az átfogó termékkategória szintjén is meg kell határozni, és azt az alkategóriákba tartozó reprezentatív termékek európai piaci részesedése alapján ajánlott modellezni (árbevétel alapján). Indokolt esetben más összesítési szabályok is alkalmazhatók.
a technikai titkárságnak meg kell adnia a PEFCR-ben az egyes reprezentatív termékek referenciamutatóinak az értékeit, az átfogó kategória és az alkategória szintjén egyaránt.
az átfogó kategóriában lévő reprezentatív termék esetében ki kell számítani a leginkább releváns hatáskategóriákat kommunikációs célokból, az egyes alkategóriák reprezentatív termékei vonatkozásában meghatározott leginkább releváns hatáskategóriák, életciklusszakaszok, folyamatok és közvetlen elemi áramok kiszámításán túlmenően.
A technikai titkárság eldöntheti, és ezt a PEFCR-ben kifejezetten fel kell tüntetnie, hogy megengedett-e a kettő vagy több különböző alkategóriába tartozó termékek közötti összehasonlítás. Nincs szükség referenciamutató meghatározására az átfogó kategória szintjén.
GG-1. táblázat
A követelmények összefoglalása egyetlen termékre érvényes PEFCR, valamint alkategóriákra kiterjedő PEFCR esetén A követelmények végtermékekre vonatkoznak.
|
Egyetlen termékkategória a PEFCR-ben |
Kategória és alkategóriák a PEFCR-ben |
|
A kategórián belül |
Az alkategórián belül |
||
Reprezentatív termék meghatározása |
Kötelező |
Lehetséges |
Kötelező |
Összehasonlító állítás végtermékekre vonatkozó referenciamutató révén |
Kötelező |
Lehetséges Kötelező, ha a reprezentatív termék az átfogó kategória szintjén kerül meghatározásra. |
Kötelező |
Összehasonlító állítás végtermékek között |
Kötelező |
Lehetséges A technikai titkárság dönt arról, hogy mely esetekben megengedett a különböző alkategóriákba tartozó termékek közötti összehasonlítás. |
Kötelező |
A II. mellékletben foglalt valamennyi követelmény termékkategóriákra és alkategóriákra vonatkozik (adott esetben).
A.3.2. A PEFCR hatálya
Érdemi összehasonlításokra csak akkor kerülhet sor, ha a termékek ugyanazt a fő funkciót töltik be (ami a funkcionális egységen keresztül jut kifejeződésre). Ezért végtermékek vonatkozásában a PEFCR hatályát a funkció alapján kell meghatározni, és az esetleges eltéréseket meg kell indokolni.
A hatálynak a piacon elérhető lehető legtöbb olyan termékre ki kell terjednie, amelyek ugyanazt a fő funkciót töltik be: ez a megközelítés lehetővé teszi a termékkategória és a termékek tevékenység szerinti osztályozása (CPA) szerinti kódok összekapcsolását is, és összhangban van az EN ISO 14025:2010 szabvány termékkategóriára vonatkozó meghatározásával (azaz olyan termékek csoportja, amelyek egyenértékű funkciókat tölthetnek be).
A PEFCR hatályára vonatkozó szakasznak legalább a következő információkat kell tartalmaznia:
a PEFCR hatályának általános leírása:
a termékkategória leírása;
a PEFCR-ben szereplő alkategóriák felsorolása és leírása (ha vannak);
a termék(ek) leírása és a műszaki teljesítmény;
termékosztályozás (a vizsgált termékek CPA-kódjai);
a reprezentatív termék(ek) leírása és származtatásának módja;
funkcionális egység és referenciaáram;
rendszerhatár leírása és ábrája;
EF-hatáskategóriák felsorolása;
kiegészítő környezeti információk és kiegészítő technikai információk;
korlátok.
A.3.2.1.
A PEFCR hatályának meghatározása magában foglalja a termékkategória általános leírását, beleértve a hatály részletességét, a benne foglalt termék-alkategóriákat (ha vannak), a vizsgált termék(ek) leírását és azok műszaki teljesítményét. Ha egy termék egynél több funkciót tölt be, és ezek a további funkciók nem tartoznak a PEFCR hatálya alá, és ha más termékek ugyanazt a funkciót töltik be, de nem tartoznak a PEFCR hatálya alá, akkor ezeket a kihagyásokat meg kell magyarázni és dokumentálni kell (lásd az A.3.2.4. szakaszt).
A.3.2.2.
A vizsgált termékek CPA-kódjait fel kell sorolni a PEFCR-ben.
A CPA-kódok a NACE-kódok (vagyis az Európai Unión belül folyó gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozási rendszere) alkalmazásával meghatározott tevékenységekhez kapcsolódnak. Minden egyes CPA-terméket egyetlen NACE-tevékenységhez rendelnek hozzá; így a CPA rendszere minden szinten megfelel a NACE rendszerének. A gazdasági tevékenységek nemzetközi ágazati osztályozási rendszere (ISIC) és a NACE a legmagasabb szinteken azonos kódokat tartalmaz, a NACE rendszerének alsóbb szintjei azonban részletesebben kidolgozottak.
A.3.2.3.
A PEFCR-nek tartalmaznia kell a reprezentatív termék(ek) rövid leírását.
A technikai titkárság köteles tájékoztatást nyújtani a reprezentatív termék „modelljének” meghatározása érdekében tett valamennyi lépésről, továbbá jelenteni a PEFCR mellékletében összegyűjtött információkat. Amennyiben bármilyen bizalmas információ szerepel a mellékletben, azt ajánlott csak – az Európai Bizottság, a piacfelügyeleti hatóságok vagy a bírálók általi – felülvizsgálat céljára rendelkezésre bocsátani.
A.3.2.4.
A PEFCR funkcionális egységének minőségileg és mennyiségileg le kell írnia a termék funkcióját (funkcióit), az A-2. táblázatban (HH-2. táblázat: -2.) szereplő négy szempont szerint. A táblázat további követelményeket tartalmaz az élelmiszerekre és a nem élelmiszeripari termékekre vonatkozó PEFCR-ek tekintetében, amelyeket be kell illeszteni az adott PEFCR-be.
Amennyiben léteznek alkalmazandó szabványok, azokat használni és idézni kell a PEFCR-ben.
Közbenső termékek esetén nehezebb meghatározni a funkcionális egységet, mivel azok gyakran több funkciót is betölthetnek, és nem ismert a termék teljes életciklusa. Ezért anyagi alapú megközelítés (vagy bejelentett egység) is választható. Például tömeg (kilogramm) vagy térfogat (köbméter).
A PEFCR-ben ki kell fejteni és dokumentálni kell a termék funkcióinak a funkcionális egység meghatározásából való esetleges kihagyását, és azt meg kell indokolni.
HH-2. táblázat:
A funkcionális egység tekintetében alkalmazandó négy szempont, valamint az élelmiszerekre és a nem élelmiszeripari termékekre vonatkozó PEFCR-ekkel kapcsolatos további követelmények
A funkcionális egység elemei |
Nem élelmiszeripari termékek |
Élelmiszerek |
1. A nyújtott funkció(k)/szolgáltatás(ok): „mi” |
PEFCR-specifikus |
A funkcionális egységet a termékfogyasztás szintjén kell mérni, és ki kell zárni az élelmezési célra alkalmatlan részeket (1) |
2. A funkció vagy szolgáltatás mértéke: „mennyi” |
PEFCR-specifikus |
PEFCR-specifikus |
3. A minőség elvárt szintje: „mennyire jól” |
PEFCR-specifikus, amennyiben lehetséges. |
PEFCR-specifikus, amennyiben lehetséges. |
4. A termék élettartama: „mennyi ideig” |
Számszerűsíteni kell, ha ágazati szinten léteznek vagy kidolgozhatók technikai standardok vagy elfogadott eljárások. |
A tárolás során, a kiskereskedelemben és a fogyasztónál jelentkező élelmiszer-veszteségeket számszerűsíteni kell, ha feltüntetik az eltarthatósági időt (például „minőségmegőrzési idő” vagy „fogyaszthatósági idő”) a csomagoláson (pl. hónapok száma). Ha a csomagolás típusa befolyásolja az eltarthatósági időt, azt figyelembe kell venni. |
(1)
A technikai titkárságnak meg kell határoznia az „élelmezési célra alkalmatlan részek” kifejezést a PEFCR-ben. |
A PEFCR-ben le kell írni, hogy i. a funkcionális egység egyes vonatkozásai hogyan befolyásolják a termék környezeti lábnyomát, ii. hogyan kell ezt a hatást figyelembe venni a környezeti lábnyomra vonatkozó számítások során, és iii. hogyan kell megfelelő referenciaáramot számítani. Amennyiben számítási paraméterekre van szükség, a PEFCR-ben alapértelmezett értékeket kell megadni, vagy elő kell írni ezeket a paramétereket a kötelező vállalatspecifikus információk listáján. A PEFCR-nek számítási példát kell tartalmaznia.
Példa
A csomagolás típusa befolyásolhatja a kiskereskedelemben és a felhasználási szakaszban hulladékká váló saláta mennyiségét. Következésképpen a csomagolás típusa befolyásolja, hogy milyen mennyiségű salátára van szükség a funkcionális egységben leírt „mennyi ideig” és „mennyi” szempontok teljesüléséhez. A PEFCR-nek le kell írnia a csomagolás által az élelmiszer-hulladékra gyakorolt lehetséges hatásokat, és tartalmaznia kell egy táblázatot, amelyben szerepelnek a salátahulladék százalékos arányai az alkalmazott csomagolás típusai szerint. Végül a PEFCR-nek le kell írnia, hogy a táblázatban megadott salátahulladék százalékos arányát hogyan építik be a referenciaáramba, és hogyan adják hozzá az 1 kg elfogyasztott saláta funkcionális egységhez. Az elemzés során összegyűjtött valamennyi bemeneti és kimeneti mennyiségi adatot ehhez az 1 kg referenciaáramhoz plusz a hulladék százalékos arányához viszonyítva kell kiszámítani.
A.3.2.5.
A PEFCR-nek azonosítania kell a termékkategória/alkategória részét képező folyamatokat és életciklusszakaszokat. A PEFCR-nek röviden ismertetnie kell a folyamatokat és az életciklusszakaszokat.
A PEFCR-nek azonosítania kell a veszély alapú kizárással kizárt folyamatokat (lásd az A.4.3.3. szakaszt), illetve meg kell határoznia, ha nem alkalmazható veszély alapú kizárás.
A PEFCR-nek rendszerábrát kell tartalmaznia, amelyen feltüntetik azokat a folyamatokat, amelyekhez kötelező vállalatspecifikus adatokra van szükség, valamint a rendszerhatárból kizárt folyamatokat.
A.3.2.6.
A PEFCR-nek tartalmaznia kell a PEF-profil kiszámítása során alkalmazandó 16 EF-hatáskategória felsorolását, az I. melléklet 2. táblázatában foglaltak szerint. A 16 EF-hatáskategória közül a PEFCR azokat sorolja fel, amelyek a leginkább relevánsak az adott termékkategória és/vagy alkategóriák vonatkozásában (lásd a jelen II. melléklet A.6.1.1. szakaszát).
A PEFCR-nek tartalmaznia kell, hogy a PEFCR alkalmazója köteles-e külön kiszámítani és jelenteni az éghajlatváltozásra vonatkozó részmutatókat (lásd az A.4.2.9. szakaszt).
A PEFCR-nek meg kell határoznia az EF-referenciacsomag alkalmazandó verzióját ( 82 ).
A.3.2.7.
A.3.2.7.1.
A PEFCR-nek tartalmaznia kell, hogy mely kiegészítő környezeti információkat kell jelenteni, és hogy ezek kötelező vagy ajánlott kiegészítő környezeti információk-e. Kerülni kell az „ajánlott” típusú előírások alkalmazását. Kiegészítő környezeti információk csak akkor tüntethetők fel, ha a PEFCR meghatározza a számítás során alkalmazandó módszert.
Biológiai sokféleség
A PEFCR kidolgozása során a biológiai sokféleséggel a kiegészítő környezeti információk keretében kell foglalkozni az alábbi eljárás során:
Az első és a második PEF-RP-vizsgálat végzése során a technikai titkárságnak értékelnie kell a biológiai sokféleség relevanciáját a PEFCR hatálya alá tartozó termékkategóriák (alkategóriák) szempontjából. Ez az értékelés lehet szakértői megítélésen vagy életciklus-értékelésen alapuló, illetve végrehajtható a termékcsoportot magában foglaló ágazatban már bevezetett egyéb eszközökkel. Az értékelést az első és a második PEF-RP-jelentés erre a célra szolgáló részében világosan ki kell fejteni.
A fentiek alapján a PEFCR-ben egyértelműen ki kell fejteni, hogy a biológiai sokféleség relevánsnak tekinthető-e vagy sem. Ha a technikai titkárság a biológiai sokféleségre gyakorolt jelentős hatásokat állapít meg, akkor ismertetnie kell, hogy a PEFCR alkalmazójának hogyan kell értékelnie és jelentenie a biológiai sokféleségre gyakorolt hatásokat kiegészítő környezeti információként.
Bár a technikai titkárság meghatározhatja, hogy hogyan kell értékelni és jelenteni a biológiai sokféleséget a PEFCR-ben (adott esetben), figyelembe vehetők a következő javaslatok:
A biológiai sokféleségre gyakorolt (elkerült) hatás kifejezése azon anyagok százalékos arányában, amelyek olyan ökoszisztémákból származnak, amelyeknek sikerült fenntartaniuk vagy javítaniuk a biológiai sokféleség feltételeit. A következőkben ezt igazolni kell a biológiai sokféleség szintjének, növekedésének vagy csökkenésének rendszeres nyomon követésével és jelentésével (pl. a fajgazdagságban zavarás miatt bekövetkező veszteség kevesebb mint 15 %, de a technikai titkárság saját szintet is meghatározhat, amennyiben az kellően indokolt). Az értékelésnek ki kell terjednie a végtermékbe kerülő anyagokra és a gyártási folyamat során felhasznált anyagokra. Például az acélgyártási folyamatok során használt faszénre, vagy a tejelő tehenek takarmányozására használt szójára stb.
Ráadásként azon anyagok százalékos arányának a bejelentése, amelyekre vonatkozóan nem található információ a felügyeleti láncról vagy a nyomonkövethetőségről.
Tanúsítási rendszer használata helyettesítőként. A technikai titkárságnak meg kell határoznia, hogy mely tanúsítási rendszerek nyújtanak elegendő bizonyítékot a biológiai sokféleség megőrzésének biztosítása tekintetében, és le kell írnia az alkalmazott kritériumokat ( 83 ).
A.3.2.7.2.
A PEFCR-nek tartalmaznia kell azoknak a kiegészítő technikai információknak a felsorolását, amelyeket jelenteni kell/ajánlott lehet.
Ha a vizsgált termék közbenső termék, a PEFCR a következő kiegészítő technikai információkat írja elő:
A PEF-vizsgálatban jelenteni kell a gyárkapunál meglévő biogén karbontartalmat (fizikai tartalom). Ha a termék őshonos erdőből származik, a PEFCR előírja, hogy a kapcsolódó szén-dioxid-kibocsátást a „(földhasználat megváltoztatása)” elemi árammal kell modellezni;
Jelenteni kell az újrafeldolgozott tartalmat (R1);
Eredmények a körforgásos lábnyom számítási képletében szereplő alkalmazásspecifikus „A” értékekkel, adott esetben.
A.3.2.8.
A PEFCR-nek tartalmaznia kell azon korlátok listáját, amelyek a PEF-vizsgálatot érintik, akkor is, ha azt a PEFCR-nek megfelelően végzik el.
A PEFCR-nek tartalmaznia kell azokat a feltételeket, amelyek mellett összehasonlításra vagy összehasonlító állításra kerülhet sor.
A PEFCR-ben fel kell sorolni a reprezentatív termék(ek) és az adathiányok modellezéséhez használt, az ILCD beviteli szintnek megfelelő adatkészleteket.
A.4. Életciklusleltár
A.4.1. Életciklusszakaszok
A PEFCR-ben fel kell sorolni az egyes életciklusszakaszokban zajló összes folyamatot: az egyes folyamatok tekintetében tartalmaznia kell az alkalmazó által használandó alapértelmezett másodlagos adatkészleteket, kivéve, ha a folyamat vonatkozásában kötelező vállalatspecifikus adatok alkalmazandók.
Az alapértelmezett életciklusszakaszok felsorolása az I. melléklet 4.2. szakaszában található, további részleteket pedig az I. melléklet 4.2.1.–4.2.5. szakasza tartalmaz.
A.4.2. Modellezési követelmények
A.4.2.1.
Mezőgazdasági tevékenységek esetében az I. melléklet 4.4.1. szakaszában foglalt modellezési iránymutatásokat kell követni a reprezentatív termékek vonatkozásában, és azokat bele kell foglalni a PEFCR-ekbe. Minden kivételről meg kell állapodni a Bizottsággal a végrehajtás előtt.
A.4.2.1.1.
Nitrogéntartalmú trágyák esetén a 2006. évi IPCC-iránymutatások 2–4. táblázatában szereplő 1. szintű kibocsátási tényezőket kell alkalmazni, az I. melléklet 3. táblázatában bemutatottak szerint.
Az I. melléklet 3. táblázatában bemutatott, nitrogénre vonatkozó modellnek vannak korlátai, és azon a jövőben javítani kell. Ezért azoknak a PEFCR-eknek, amelyek hatálya kiterjed a mezőgazdasági modellezésre, (legalább) az alábbi alternatív megközelítést kell megvizsgálniuk a reprezentatív termék PEF-vizsgálata során.
A nitrogénegyensúly kiszámítására a II-3. táblázatban foglalt paraméterek alkalmazásával kerül sor, az alábbi képlet alapján. Az NO3 - formájában történő összes nitrogénkibocsátás változónak számít, és teljes mennyiségét az alábbiak szerint kell kiszámítani:
Ha bizonyos alacsony bemenetekkel rendelkező rendszerekben a „további NO3 - formájában történő nitrogénkibocsátás vízbe” értéke negatív lesz, akkor „0” értéket kell megadni. Továbbá ilyen esetekben a kiszámított a „további NO3 - formájában történő nitrogénkibocsátás vízbe” abszolút értékét további nitrogéntartalmú trágyaként kell rögzíteni a rendszerben, a nitrogéntartalmú trágyák ugyanazon kombinációjának az alkalmazásával, mint amit a vizsgált növény esetében használtak. Ez a termőképességet csökkentő rendszerek elkerülését szolgálja azzal, hogy rögzíti a vizsgált növény általi nitrogénlebontást, ami a feltevés szerint később további trágyázást tesz szükségessé a talaj termőképessége szintjének fenntartása érdekében.
II-3. táblázat:
A nitrogén modellezésének alternatív megközelítése
Kibocsátás |
Közeg |
Alkalmazandó érték |
NO3 - alapveszteség (műtrágya és szerves trágya) |
Víz |
kg NO3 - = kg N*FracLEACH = 1*0,1*(62/14) = 0,44 kg NO3 -/kg kijuttatott nitrogén |
N2O (műtrágya és szerves trágya; közvetlen vagy közvetett) |
Levegő |
0,022 kg N2O/kg kijuttatott nitrogéntartalmú trágya |
NH3 – karbamid (műtrágya) |
Levegő |
kg NH3 = kg N * FracGASF= 1*0,15* (17/14) = 0,18 kg NH3/kg kijuttatott nitrogéntartalmú trágya |
NH3 – ammónium-nitrát (műtrágya) |
Levegő |
kg NH3 = kg N * FracGASF= 1*0,1* (17/14) = 0,12 kg NH3/kg kijuttatott nitrogéntartalmú trágya |
NH3 – egyéb (műtrágya) |
Levegő |
kg NH3 = kg N * FracGASF= 1*0,02* (17/14) = 0,024 kg NH3/kg kijuttatott nitrogéntartalmú trágya |
NH3 (szerves trágya) |
Levegő |
kg NH3 = kg N*FracGASF= 1*0,2* (17/14) = 0,24 kg NH3/kg kijuttatott nitrogéntartalmú szerves trágya |
N2-megkötés a növény által |
|
Szimbiotikus N2-megkötésű növények esetén: a megkötött mennyiség feltételezhetően megegyezik a betakarított növény nitrogéntartalmával |
N2 |
Levegő |
0,09 kg N2/kg kijuttatott nitrogén |
A technikai titkárság dönthet úgy, hogy a fenti, nitrogénen alapuló modellezésre vonatkozó megközelítést foglalja bele a PEFCR-be az I. mellékletben előírt módszer helyett. Mindkét megközelítést meg kell vizsgálni az alátámasztó vizsgálatok során, és az összegyűjtött bizonyítékok alapján a technikai titkárság szabadon dönthet arról, hogy melyiket alkalmazza. Ezt a PEFCR-t felülvizsgáló testületnek validálnia kell.
Másik lehetőségként, amennyiben jobb adatok állnak rendelkezésre, a PEFCR-ben átfogóbb modell is használható a nitrogén vonatkozásában, feltéve, hogy i. az kiterjed legalább az I. melléklet 3. táblázatában előírt kibocsátásokra, ii. a nitrogén egyensúlyban van a bemenetekben és a kimenetekben, és iii. azt átlátható módon írják le.
A.4.2.2.
Az I. melléklet 4.4.2. szakaszában foglalt követelményeket kell alkalmazni, kivéve, ha a PEFCR a villamos energiára mint fő termékre (pl. fotovoltaikus rendszerekre) vonatkozik.
A.4.2.2.1.
A referenciamutató kiszámítása során a következő villamosenergia-szerkezetet kell alkalmazni hierarchikus sorrendben:
A zöld villamos energia használatára vonatkozó ágazatspecifikus információkat kell használni, ha:
azok rendelkezésre állnak; és
teljesülnek a szerződéses eszközök megbízhatóságát garantáló minimális követelmények. Ez kombinálható a fennmaradó villamos energiával, amelyet a fennmaradó hálózati szerkezet mintájára kell modellezni;
amennyiben nem állnak rendelkezésre ágazatspecifikus információk, a fogyasztási hálózati szerkezetet kell használni.
Ha a referenciaértéket különböző helyszíneken termelik vagy különböző országokban értékesítik, a villamosenergia-szerkezetnek tükröznie kell a termelés és az értékesítés uniós országok/régiók közötti arányait. Az arány meghatározásához fizikai egységet kell használni (pl. darabszám vagy kg termék). Amennyiben nem állnak rendelkezésre ilyen adatok, az átlagos uniós szerkezetet (EU + EFTA + UK) vagy a régió szempontjából reprezentatív szerkezetet kell alkalmazni.
A.4.2.3.
A PEFCR-nek alapértelmezett szállítási forgatókönyveket kell tartalmaznia arra az esetre, ha ezek az adatok nem szerepelnek kötelező vállalatspecifikus információként (lásd az A.4.4.1. szakaszt), és nem állnak rendelkezésre ellátásilánc-specifikus információk. Az alapértelmezett szállítási forgatókönyveknek tükrözniük kell az európai átlagos szállítást, beleértve az aktuális termékkategórián belüli összes különböző szállítási lehetőséget (pl. adott esetben a házhoz szállítást is).
Amennyiben nem állnak rendelkezésre PEFCR-specifikus adatok ( 84 ), az I melléklet 4.4.3. szakaszában ismertetett alapértelmezett forgatókönyveket és értékeket kell használni. A 4.4.3. szakaszban megadott alapértelmezett értékek PEFCR-specifikus értékekkel való helyettesítését egyértelműen meg kell említeni és meg kell indokolni a PEFCR-ben.
A termék (végső és közbenső) felhasználóját meg kell határozni a PEFCR-ben ( 85 ). A végső felhasználó lehet fogyasztó (azaz bármely természetes személy, aki nem kereskedelmi, üzleti vagy szakmai célból jár el) vagy olyan vállalkozás, amely a terméket végső felhasználásra szánja, például éttermek, professzionális festők vagy építési terület. E szakasz alkalmazásában a viszonteladók és importőrök közbenső felhasználók, nem pedig végső felhasználók.
A.4.2.3.1.
A PEFCR-ben meg kell határozni az egyes modellezett, tehergépjárművel történő szállítások tekintetében alkalmazandó kihasználtsági arányt, és egyértelműen fel kell tüntetni, hogy a kihasználtsági arány üresjáratos visszautakat is magában foglal-e.
A.4.2.3.2.
A PEFCR-ben adott esetben meg kell határozni a fogyasztók általi szállítás esetén alkalmazandó alapértelmezett hozzárendelési értéket.
A.4.2.3.3.
A PEFCR-ben meg kell határozni az alapértelmezett szállítási távolságokat, szállítási módokat (egyedi adatkészlet) és a tehergépjármű-terhelési tényezőket, amelyeket a termékeknek a beszállítótól a gyárig történő szállítása tekintetében kell alkalmazni. Ha nem állnak rendelkezésre PEFCR-specifikus adatok, akkor az I. melléklet 4.4.3.4. szakaszában megadott alapértelmezett adatokat kell előírni a PEFCR-ben.
A.4.2.3.4.
A gyártól a végső felhasználóhoz történő szállítást (ideértve a fogyasztó általi szállítást is) le kell írni a PEFCR forgalmazási szakaszában. Ez elősegíti a hagyományos üzletekben átadott és a házhoz szállított termékek tisztességes összehasonlítását.
Amennyiben nem áll rendelkezésre PEFCR-specifikus szállítási forgatókönyv, az I. melléklet 4.4.3.5. szakaszában ismertetett alapértelmezett forgatókönyvet kell alapul venni, több PEFCR-specifikus érték alkalmazásával:
A kiskereskedelemben, elosztóközpontban és közvetlenül a végső felhasználónak értékesített termékek közötti arányok;
A gyártól a végső felhasználóig történő szállítás esetén: A helyi, a kontinensen belüli és a nemzetközi ellátási láncok közötti arány;
A gyártól a kiskereskedelembe történő szállítás esetén: a kontinensen belüli és a nemzetközi ellátási láncok közötti megoszlás.
Az újrafelhasználható termékek esetében a kiskereskedelemből/elosztóközpontból a gyárba történő visszaszállítást a kiskereskedelembe/elosztóközpontba történő szállításon felül kell modellezni. Ugyanazokat a szállítási távolságokat kell használni, mint a termékgyártól a végső felhasználóig (lásd az I. melléklet 4.4.3.5. szakaszát), a tehergépjármű-kihasználtsági arány azonban a termék típusától függően térfogat tekintetében korlátozott lehet. A PEFCR-ben fel kell tüntetni a visszaszállítás tekintetében alkalmazandó kihasználtsági arányt.
A.4.2.4.
A PEF-RP-vizsgálatok végrehajtása során minden folyamatot bele kell foglalni a modellezésbe, bármiféle veszély alapú kizárás alkalmazása nélkül, az alkalmazott modellezési feltevéseket és másodlagos adatkészleteket pedig egyértelműen dokumentálni kell.
A PEFCR-ben meg kell határozni, hogy a PEF-RP-vizsgálat eredményei alapján a beruházási javak tekintetében alkalmazni kell-e veszély alapú kizárást vagy sem. Ha beruházási javak szerepelnek a PEFCR-ben, azok tekintetében egyértelmű számítási szabályokat kell meghatározni.
A.4.2.5.
Vannak esetek, amikor a PEFCR alkalmazójának mintavételi eljárásra van szüksége ahhoz, hogy az adatgyűjtést csupán az üzemek/gazdaságok stb. egy reprezentatív mintájára korlátozzák. Például olyan esetekben lehet szükség mintavételi eljárásra, amikor több termelési helyszín vesz részt ugyanazon készlet-nyilvántartási alapegység (Stock Keeping Unit – SKU) előállításában; pl. ha ugyanaz a nyersanyag/alapanyag több helyszínről származik, vagy ha ugyanazt a folyamatot több alvállalkozónak/beszállítónak szervezik ki.
A PEFCR-ek tekintetében rétegzett mintát kell használni, vagyis olyat, amely biztosítja, hogy egy adott sokaság részsokaságainak (rétegeinek) mindegyike megfelelően képviselve legyen a kutatás egész mintájában. Az ilyen típusú mintavétellel garantált, hogy minden egyes részsokaságból bekerülnek alanyok a végső mintába, míg az egyszerű véletlenszerű mintavétel nem biztosítja a részsokaságok egyenlő vagy arányos képviseletét a mintában.
A technikai titkárságnak el kell döntenie, hogy a PEFCR-ben megengedi-e a mintavételt vagy sem. A technikai titkárság kifejezetten megtilthatja mintavételi eljárások alkalmazását a PEFCR-ben. Ebben az esetben a PEF-vizsgálatok során nem megengedett a mintavétel, és a PEFCR alkalmazójának minden üzemtől vagy gazdaságtól adatokat kell gyűjtenie. Ha a technikai titkárság megengedi a mintavételt, a PEFCR-nek tartalmaznia kell a következő mondatot: „Ha mintavételre van szükség, azt az ebben a PEFCR-ben meghatározottak szerint kell elvégezni. A mintavétel azonban nem kötelező, és e PEFCR bármely alkalmazója dönthet úgy, hogy az összes üzemtől vagy gazdaságtól begyűjti az adatokat, mintavétel végzése nélkül.”
Amennyiben a PEFCR lehetővé teszi mintavétel alkalmazását, a PEFCR-ben meg kell határozni a PEFCR alkalmazója általi jelentéstételre vonatkozó követelményeket. A PEF-vizsgálat során használt sokaságot és kiválasztott mintát egyértelműen le kell írni a PEF-jelentésben (pl. a teljes termelés %-a vagy a helyszínek számának %-a, a PEFCR-ben meghatározott követelményeknek megfelelően).
A.4.2.5.1.
A PEF-módszer előírja, hogy a részsokaságok meghatározása során figyelembe kell venni bizonyos szempontokat (lásd az I. melléklet 4.4.6.1. szakaszát):
a helyszínek földrajzi eloszlása;
az érintett technológiák/gazdálkodási módszerek;
a figyelembe vett vállalatok/helyszínek termelési kapacitása.
A PEFCR további szempontokat is megadhat, amelyeket figyelembe kell venni egy adott termékkategórián belül.
Amennyiben további szempontokat vesznek figyelembe, a részsokaságok számát a I. melléklet 4.4.6.1. szakaszában megadott képlettel kell kiszámítani (1. egyenlet), és az eredményt meg kell szorozni az egyes további szempontokhoz (pl. olyan helyszínek, ahol környezetközpontú irányítási vagy jelentési rendszer van érvényben) meghatározott osztályok számával.
A.4.2.5.2.
A PEFCR-ben meg kell határozni, hogy az I. melléklet 4.4.6.2. szakaszában rendelkezésre álló két megközelítés közül melyiket választották. Ugyanazt a megközelítést kell alkalmazni valamennyi kiválasztott részsokaság esetében.
Amennyiben az első megközelítést választják, a PEFCR-ben meg kell állapítani a termelés mértékegységét (pl.: t, m3, m2 vagy EUR-ban kifejezett érték). A PEFCR-ben meg kell határozni az egyes részsokaságok által lefedendő termelés százalékos arányát, ami nem lehet kevesebb, mint 50 %, a megfelelő mértékegységben kifejezve. Ez a százalékos arány határozza meg a minta méretét a részsokaságon belül.
A.4.2.6.
A.4.2.6.1.
A PEFCR-ben le kell írni, hogy melyik megközelítés alkalmazandó (fő funkció szerinti megközelítés vagy delta megközelítés, az I. melléklet 4.4.7.1. szakasza).
A delta megközelítés alkalmazása esetén a PEFCR-ben meg kell határozni az egyes kapcsolódó termékek tekintetében meghatározandó referenciafogyasztást (pl. energia és anyagok). A referenciafogyasztás a funkció biztosításához elengedhetetlen minimális fogyasztást jelenti. Az e referenciaérték feletti fogyasztást (delta) ezt követően hozzárendelik a termékhez. A referenciahelyzet meghatározásához a következőket kell figyelembe venni, amennyiben rendelkezésre állnak:
a termékkategóriára vonatkozó előírások;
szabványok vagy harmonizált szabványok;
gyártók vagy gyártói szervezetek ajánlásai;
ágazatspecifikus munkacsoportokban konszenzussal létrejött felhasználási megállapodások.
A.4.2.6.2.
A felhasználási szakaszhoz tartozó valamennyi folyamat esetében (a leginkább releváns folyamatok és a többi folyamat esetében egyaránt):
A PEFCR-ben fel kell tüntetni, hogy mely felhasználási szakaszbeli folyamatok termékfüggőek és termékfüggetlenek (a I. melléklet 4.4.7. szakaszában leírtak szerint).
A PEFCR-ben meg kell határozni, hogy mely folyamatokra vonatkozóan kell alapértelmezett adatokat szolgáltatni az JJ-4. táblázatban szereplő modellezési iránymutatások követésével. Amennyiben a modellezés opcionális, a technikai titkárságnak el kell döntenie, hogy az a PEFCR számítási modell rendszerhatárán belül van-e.
Az egyes modellezendő folyamatok tekintetében a technikai titkárságnak meg kell határoznia és le kell írnia a PEFCR-ben, hogy a fő funkció szerinti megközelítést vagy a delta megközelítést kell-e alkalmazni:
Fő funkció szerinti megközelítés: A PEFCR-ben szereplő alapértelmezett adatkészleteknek a lehető legnagyobb mértékben tükrözniük kell a valós piaci helyzeteket.
Delta megközelítés: A PEFCR-ben meg kell adni az alkalmazandó referenciafogyasztást.
A PEFCR-nek követnie kell a JJ-4. táblázatban foglalt, modellezésre és jelentéstételre vonatkozó iránymutatásokat. Ezt a táblázatot a technikai titkárságnak kell kitöltenie, és azt bele kell foglalni az első és a második PEF-RP-jelentésbe.
JJ-4. táblázat:
A felhasználási szakaszra vonatkozó PEFCR-iránymutatások
A konkrét felhasználási szakasz: |
A technikai titkárság által teendő intézkedések |
||
Termékfüggő? |
Leginkább releváns? |
Modellezési iránymutatások |
Hol kell jelenteni? |
Igen |
Igen |
A PEFCR rendszerhatáron belül kell lennie. Alapértelmezett adatok szolgáltatása |
Kötelező: PEF-jelentés, külön jelentve (*1) |
Nem |
Opcionális: Lehet a PEFCR rendszerhatáron belül, ha a bizonytalanság számszerűsíthető (alapértelmezett adatok szolgáltatása) |
Opcionális: PEF-jelentés, külön jelentve (*1) |
|
Nem |
Igen/Nem |
A PEFCR rendszerhatáron kívül |
Opcionális: minőségi információk |
(*1)
Végtermékek esetén az életciklus-hatásvizsgálat eredményeit jelenteni kell i. az összes életciklusszakasz összegeként, beleértve a felhasználási szakaszt is, valamint ii. a felhasználási szakaszt nem tartalmazó teljes életciklusként. A felhasználási szakasz eredményeit nem kell kiegészítő környezeti vagy technikai információként jelenteni. |
A II. melléklet D. része tartalmazza azokat az alapértelmezett adatokat, amelyeket a technikai titkárságnak fel kell használnia azoknak a felhasználási szakaszbeli tevékenységeknek a modellezéséhez, amelyek esetleg több termékcsoportot érinthetnek. Ezeket a hiányzó adatok pótlására és a PEFCR-ek közötti koherencia biztosítására kell használni. Jobb adatok is használhatók, de azok használatát meg kell indokolni a PEFCR-ben.
Példa: tészta
Ez egy egyszerűsített példa arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet modellezni és jelenteni a felhasználási szakasz környezeti lábnyomát „1 kg száraz tészta” termék esetében (a száraz tésztára vonatkozó végleges PEFCR-ből ( 87 ) átvéve).
Az LL-6. táblázat bemutatja az 1 kg száraz tészta felhasználási szakaszának modellezése során használt folyamatokat (főzési idő az utasítások szerint, például 10 perc; víz mennyisége az utasítások szerint, például 10 liter). A négy folyamat közül a villamosenergia- és a hőfelhasználás a leginkább releváns. Ebben a példában mind a négy folyamat termékfüggő. A szükséges víz mennyiségét és a főzési időt általában feltüntetik a csomagoláson. A gyártó megváltoztathatja a receptet a főzési idő, és ezáltal az energiafelhasználás növelése vagy csökkentése érdekében. A PEFCR-ben alapértelmezett adatok állnak rendelkezésre mind a négy folyamatra vonatkozóan, az LL-6. táblázatban foglaltak szerint (tevékenységre vonatkozó adatok + alkalmazandó LCI-adatkészlet). A jelentéstételre vonatkozó iránymutatások alapján mind a négy folyamat teljes EF-je külön információként kerül jelentésre.
KK-5. táblázat:
Példa alkalmazandó, tevékenységre vonatkozó adatokra és másodlagos adatkészletekre
Anyagok/tüzelőanyagok |
Érték |
Egység |
Csapvíz; technológiamix; a felhasználónál; /kg víz |
10 |
kg |
Villamosenergia-szerkezet, AC, fogyasztási szerkezet, a fogyasztónál, < 1 kV |
0,5 |
kWh |
Hőenergia földgázból származó maradékhővel működő fűtési rendszerekből, fogyasztási szerkezet, a fogyasztónál, 55 °C-os hőmérsékleten |
2,3 |
kWh |
Kezelendő hulladék |
Érték |
Egység |
Szennyvízkezelés, háztartási szennyvíz a települési szennyvíztisztító telepekről szóló 91/271/EGK irányelv szerint |
10 |
kg |
LL-6. táblázat:
Száraz tészta felhasználási szakaszában zajló folyamatok (a száraz tésztára vonatkozó PEFCR-ből átvéve). A leginkább releváns folyamatokat a zöld mező tartalmazza
A felhasználási szakaszban zajló folyamat…? |
Tészta folyamatok |
A technikai titkárság által tett intézkedések: |
||
ii. termékfüggő? |
iii. leginkább releváns? |
Modellezés |
Jelentés |
|
Igen |
Igen |
villamos energia és hő |
Fő funkció szerinti megközelítés alapján modellezve. Alapértelmezett adatok szolgáltatása (összes energiafelhasználás). |
A PEF-jelentésben, külön jelentve |
Nem |
Csapvíz Szennyvíz |
Fő funkció szerinti megközelítés alapján modellezve. Alapértelmezett adatok szolgáltatása (összes vízfelhasználás). |
A PEF-jelentésben, külön jelentve |
|
Nem |
Igen/Nem |
|
Az EF-számításból kihagyva (hatáskategóriák) |
Opcionális: minőségi információk |
A.4.2.7.
A PEFCR-ben elő kell írni a körforgásos lábnyom számítási képletének használatát, és meg kell adni az összes alkalmazandó paraméterre vonatkozó alapértelmezett értékeket (lásd még az I. melléklet 4.4.8. szakaszát).
A.4.2.7.1.
Az alkalmazandó „A” értékeket egyértelműen fel kell sorolni a PEFCR-ben, hivatkozással a II. melléklet C. részére. A PEFCR kidolgozása során a következő eljárást kell alkalmazni a PEFCR-ben feltüntetendő „A” érték kiválasztásához:
Ellenőrizni kell a II. melléklet C. részében, hogy rendelkezésre áll-e olyan alkalmazásspecifikus „A” érték, amely megfelel a PEFCR-nek,
ha nem áll rendelkezésre alkalmazásspecifikus „A” érték, a II. melléklet C. részében szereplő anyagspecifikus „A” értéket kell használni;
ha nem áll rendelkezésre anyagspecifikus „A” érték, 0,5-es „A” értéket kell figyelembe venni.
A.4.2.7.2.
A „B” értéknek alapértelmezett esetben mindig 0-nak kell lennie, kivéve, ha a II. melléklet C. részében más megfelelő érték áll rendelkezésre.
A.4.2.7.3.
A minőségi arányokat a helyettesítési ponton és alkalmazásonként vagy anyagonként kell meghatározni. A minőségi arányok PEFCR-specifikusak. Csomagolás esetén minden PEFCR-ben a II. melléklet C. részében megadott alapértelmezett értékeket ajánlott használni. A technikai titkárság dönthet úgy, hogy a PEFCR-ben szereplő alapértelmezett értékeket termékkategória-specifikus értékekre cseréli. Ebben az esetben a változást meg kell indokolni a PEFCR-ben.
Minden minőségi arányt egyértelműen fel kell tüntetni a PEFCR-ben. Alternatív megoldásként a PEFCR-ben egyértelmű iránymutatást kell nyújtani arra vonatkozóan, hogy hogyan kell meghatározni az alkalmazandó minőségi arányokat.
A minőségi arányok számszerűsítésének a következőkön kell alapulnia:
A.4.2.7.4.
A PEFCR-nek tartalmaznia azoknak az alapértelmezett R1 értékeknek a felsorolását, amelyeket a PEFCR alkalmazójának használnia kell, ha nem állnak rendelkezésre vállalatspecifikus értékek. Ehhez a technikai titkárságnak ki kell választania a II. melléklet C. részében rendelkezésre álló, megfelelő alkalmazásspecifikus R1 értékeket. Ha nem állnak rendelkezésre alkalmazásspecifikus értékek, az R1 értékét 0-nak kell venni. Az ellátási piaci statisztikákon alapuló anyagspecifikus értékek nem használhatók helyettesítő értékként. Minden lehetséges földrajzi régiót meg kell adni. Az alkalmazott R1 értékeket ellenőrizni kell a PEFCR felülvizsgálata vagy a PEF-vizsgálat hitelesítése során (adott esetben).
A technikai titkárság új R1 értékeket dolgozhat ki (új statisztikák alapján), és azokat a Bizottság rendelkezésére bocsáthatja a II. melléklet C. részében történő alkalmazás érdekében. Az újonnan javasolt R1 értékeket a forrásokat és a számításokat feltüntető jelentéssel együtt kell benyújtani, és azokat egy független harmadik félnek felül kell vizsgálnia. A Bizottság dönt arról, hogy az új értékek elfogadhatók-e és alkalmazhatók-e a II. melléklet C. részének frissített változatában. Az új R1 értékeknek a II. melléklet C. részébe történő beépítését követően azok bármely PEFCR-hez felhasználhatók. Az „alapértelmezett R1 értékek” és a „vállalatspecifikus R1 értékek” közötti választásnak az adatigénymátrix szabályain kell alapulnia (lásd az A-7. táblázatot – A-7. táblázat: Az R1 értékekre vonatkozó követelmények az adatigénymátrixszal összefüggésben).
Ez azt jelenti, hogy vállalatspecifikus értékeket kell használni, ha:
a PEFCR-ben a folyamat leginkább releváns folyamatként kerül meghatározásra, és azt a PEFCR-t alkalmazó vállalat irányítja, vagy nem a vállalat irányítja a folyamatot, de hozzáféréssel rendelkezik a vállalatspecifikus információkhoz,
vagy
a PEFCR-ben a folyamat kötelező vállalatspecifikus adatként kerül felsorolásra.
Más esetekben „alapértelmezett másodlagos R1 értékeket” kell alkalmazni, például amikor az R1 az adatigénymátrix szerinti 2. helyzet 2. lehetőségében szerepel. Ebben az esetben a vállalatspecifikus adatok nem kötelezőek, és a vállalatnak a PEFCR-ben megadott alapértelmezett másodlagos R1 értékeket kell használnia.
A-7. táblázat:
Az R1 értékekre vonatkozó követelmények az adatigénymátrixszal összefüggésben
|
|
Leginkább releváns folyamat |
Egyéb folyamat |
1. helyzet: a PEFCR-t alkalmazó vállalat által irányított folyamat |
1. lehetőség |
Ellátásilánc-specifikus R1 érték |
|
2. lehetőség |
|
Alapértelmezett (alkalmazásspecifikus) R1 érték |
|
2. helyzet: nem a PEFCR-t alkalmazó vállalat által irányított folyamat, de van hozzáférés a vállalatspecifikus információkhoz |
1. lehetőség |
Ellátásilánc-specifikus R1 érték |
|
2. lehetőség |
Alapértelmezett (alkalmazásspecifikus) vagy ellátásilánc-specifikus R1 érték |
|
|
3. lehetőség |
|
Alapértelmezett (alkalmazásspecifikus) vagy ellátásilánc-specifikus R1 érték |
|
3. helyzet: nem a PEFCR-t alkalmazó vállalat által irányított folyamat, és nincs hozzáférés a vállalatspecifikus információkhoz |
1. lehetőség |
Alapértelmezett (alkalmazásspecifikus) R1 érték |
|
2. lehetőség |
|
Alapértelmezett (alkalmazásspecifikus) R1 érték |
A.4.2.7.5.
A PEF-módszerben két lehetőség szerepel (az I. melléklet 4.4.8.8. szakasza): a PEFCR-ben meg kell határozni, hogy a fogyasztás előtti hulladék modellezése során melyik lehetőséget kell alkalmazni.
A.4.2.7.6.
A PEFCR-nek tartalmaznia azoknak az alapértelmezett R2 értékeknek a felsorolását, amelyeket a PEFCR alkalmazójának használnia kell, ha nem állnak rendelkezésre vállalatspecifikus értékek. Ehhez a technikai titkárságnak ki kell választania a IV. melléklet C. részében rendelkezésre álló, megfelelő alkalmazásspecifikus R2 értékeket. Amennyiben a II. melléklet C. részében nem állnak rendelkezésre alkalmazásspecifikus értékek, a PEFCR-ben ki kell választani az anyag alapértelmezettként alkalmazandó R2 értékeit (pl. anyagok átlaga). Ha nem állnak rendelkezésre R2 értékek, az R2 értékét 0-nak kell venni. Minden lehetséges földrajzi régiót meg kell adni.
A technikai titkárság új R2 értékeket dolgozhat ki (új statisztikák alapján), és azokat a Bizottság rendelkezésére bocsáthatja a II. melléklet C. részében történő alkalmazás érdekében. Az újonnan javasolt R2 értékeket a forrásokat és a számításokat feltüntető vizsgálati jelentéssel együtt kell benyújtani, és azokat egy független harmadik félnek felül kell vizsgálnia. A Bizottság dönt arról, hogy az új értékek elfogadhatók-e és alkalmazhatók-e a II. melléklet C. részének frissített változatában. Az új R2 értékeknek a II. melléklet C. részébe történő beépítését követően azok bármely PEFCR-hez felhasználhatók. A megfelelő R2 érték kiválasztásához a PEFCR alkalmazójának a következő eljárást kell követnie, és azt le kell írnia a PEFCR-ben:
Amennyiben rendelkezésre állnak, vállalatspecifikus értékeket kell alkalmazni.
Ha nem állnak rendelkezésre vállalatspecifikus értékek, és teljesülnek az újrafeldolgozás értékelésére vonatkozó kritériumok (lásd az I. melléklet 4.4.8.9. szakaszát), az OEFSR-ben felsorolt alkalmazásspecifikus R2 értékeket kell alkalmazni.
Ha adott ország vonatkozásában nem áll rendelkezésre R2 érték, akkor az európai átlagot kell alkalmazni.
Ha adott alkalmazás vonatkozásában nem áll rendelkezésre R2 érték, akkor az anyag R2 értékeit kell alkalmazni (pl. anyagok átlaga).
Amennyiben nem állnak rendelkezésre R2 értékek, az R2 értékét 0-nak kell venni, vagy új statisztikák hozhatók létre az R2 érték konkrét helyzetben történő hozzárendelése érdekében.
Az alkalmazott R2 értékeket a PEF-vizsgálat hitelesítése során ellenőrizni kell.
A.4.2.7.7.
A PEFCR-nek tartalmaznia kell azoknak az alapértelmezett R3 értékeknek a felsorolását, amelyeket a PEFCR alkalmazójának használnia kell, ha nem állnak rendelkezésre vállalatspecifikus értékek. Ehhez a technikai titkárságnak ki kell választania a II. melléklet C. részében rendelkezésre álló, megfelelő R3 értékeket. Ha a II. melléklet C. részében nem áll rendelkezésre érték, vagy ha ezeket az értékeket felülírják ugyanabból az adatforrásból származó újabb értékek ( 88 ), a technikai titkárságnak saját kidolgozott értékeket kell rendelkezésre bocsátania, vagy iránymutatást kell nyújtania a PEFCR alkalmazója számára arra vonatkozóan, hogy hogyan kell származtatni a szükséges értékeket. Az alkalmazott R3 értékeket ellenőrizni kell a PEFCR felülvizsgálata vagy a PEF-vizsgálat hitelesítése során (adott esetben).
A technikai titkárság új R3 értékeket dolgozhat ki (új statisztikák alapján), és azokat a Bizottság rendelkezésére bocsáthatja a II. melléklet C. részében történő alkalmazás érdekében. Az újonnan javasolt R3 értékeket a forrásokat és a számításokat feltüntető vizsgálati jelentéssel együtt kell benyújtani, és azokat egy független harmadik félnek felül kell vizsgálnia. A Bizottság dönt arról, hogy az új értékek elfogadhatók-e és alkalmazhatók-e a II. melléklet C. részének frissített változatában. Az új R3 értékeknek a II. melléklet C. részébe történő beépítését követően azok bármely PEFCR-hez felhasználhatók.
Az „alapértelmezett R3 értékek” és a „vállalatspecifikus R3 értékek” közötti választásnak az adatigénymátrix logikáján kell alapulnia. Ez azt jelenti, hogy ellátásilánc-specifikus értékeket kell használni, ha:
a PEFCR-ben a folyamat leginkább releváns folyamatként kerül meghatározásra, és azt a PEFCR-t alkalmazó vállalat irányítja, vagy nem a vállalat irányítja a folyamatot, de hozzáféréssel rendelkezik a vállalatspecifikus információkhoz,
vagy
a PEFCR-ben a folyamat kötelező vállalatspecifikus adatként kerül felsorolásra.
Minden más esetben „alapértelmezett másodlagos R3 értékeket” kell alkalmazni, például amikor az R3 az adatigénymátrix szerinti 2. helyzet 2. lehetőségében szerepel. Ebben az esetben a vállalatspecifikus adatok nem kötelezőek, és a vállalatnak a PEFCR-ben megadott alapértelmezett másodlagos R3 értékeket kell használnia.
A.4.2.7.7.
A PEFCR-ben fel kell sorolni azokat az alapértelmezett adatkészleteket, amelyeket a PEFCR alkalmazójának fel kell használnia az Erec és az ErecEoL modellezéséhez.
A.4.2.7.8.
A PEFCR-ben fel kell sorolni azokat az alapértelmezett adatkészleteket, amelyeket a PEFCR alkalmazójának fel kell használnia az E*v modellezéséhez.
A.4.2.7.9.
A bölcsőtől a kapuig terjedő PEF-vizsgálatok során nem kell figyelembe venni a termék életciklusának végéhez kapcsolódó paramétereket (azaz az életciklus végi újrafeldolgozhatóságot, az energia-visszanyerést és az ártalmatlanítást), kivéve, ha a PEFCR az életciklus végi szakasz vonatkozásában további adatok kiszámítását írja elő.
A képlet közbenső termékekre vonatkozó PEF-vizsgálatok (a bölcsőtől a kapuig típusú vizsgálatok) során történő alkalmazása esetén a PEFCR-ben a következőket kell előírni:
a körforgásos lábnyom számítási képletének alkalmazása;
az életciklus végének kizárása úgy, hogy az R2, az R3 és az Ed értékét 0-nak veszik a vizsgált termékek tekintetében;
a vizsgált termékre vonatkozó alkalmazás- vagy anyagspecifikus alapértelmezett „A” értékek;
az eredmények felhasználása és bejelentése két típusú „A” értékkel a vizsgált termék vonatkozásában, az alábbiak szerint:
A = 1 értéket beállítva: ez alapértelmezettként használandó a PEF-profil kiszámítása során.
A = a PEFCR-ben szereplő alkalmazás- vagy anyagspecifikus alapértelmezett értékek. Ezeket az eredményeket „kiegészítő technikai információként” kell jelenteni, és az EF-nek megfelelő adatkészletek létrehozása során kell felhasználni. Ez helyes „A” értéket tesz lehetővé az adatkészlet jövőbeli modellezés során történő használata esetén.
hogy kiegészítő információként ki kell-e számítani az életciklus végi szakaszt.
A PEFCR kidolgozása során a vizsgált termék „A” értékét 1-nek kell venni a kritikus pontok PEF-RP-vizsgálat során történő elemzéséhez, hogy az elemzés a tényleges rendszerre összpontosulhasson. Ezt a PEFCR-ben dokumentálni kell.
A.4.2.8.
Az I. melléklet 4.4.9. szakaszában leírt 1. helyzet esetén a PEFCR-ben le kell írni, hogy az újrafelhasználást vagy a felújítást hogyan veszik figyelembe a referenciaáram és a teljes életciklus modell kiszámításakor, tekintettel a funkcionális egység „mennyi ideig” aspektusára. A megnövekedett élettartamra vonatkozó alapértelmezett értékeket meg kell adni a PEFCR-ben, vagy fel kell sorolni a kötelező vállalatspecifikus információk között.
A.4.2.8.1.
Az I. melléklet 4.4.9.2. szakaszának 2. pontját illetően a PEFCR-ben részletesebben meg kell határozni és meg kell adni az egyutas szállítási távolságokat.
A.4.2.8.2.
Az I. melléklet 4.4.9.4. szakaszában rendelkezésre bocsátott átlagos újrahasználati arányokat kell alkalmazni a PEF-RP-vizsgálatok során, és ki kell számítani a referenciamutatót (amely megfelel a reprezentatív terméknek) azon PEFCR-ek esetében, amelyek hatálya kiterjed vállalati tulajdonban lévő újrahasználható csomagolóanyag-állományokra, kivéve, ha jobb minőségű adatok állnak rendelkezésre.
Ha a technikai titkárság úgy dönt, hogy más értékeket használ a PEF-RP-vizsgálat és a referenciamutató kiszámítása során, ezt meg kell indokolnia, és meg kell adnia az adatforrást. Amennyiben a fenti lista nem tartalmaz konkrét csomagolási típust, ágazatspecifikus adatokat kell használni. Az új értékeket ellenőrizni kell a PEFCR felülvizsgálata során.
A PEFCR-ben elő kell írni kötelező vállalatspecifikus újrahasználati arányok alkalmazását a vállalati tulajdonban lévő csomagolóanyag-állományok vonatkozásában.
A.4.2.8.3.
Az I. melléklet 4.4.9.5. szakaszában rendelkezésre álló átlagos újrahasználati arányokat kell használni azokban a PEFCR-ekben, amelyek hatálya kiterjed harmadik fél által kezelt újrafelhasználható csomagolóanyag-állományokra, kivéve, ha jobb minőségű adatok állnak rendelkezésre.
Ha a technikai titkárság úgy dönt, hogy más értékeket használ a végleges PEFCR-ben, ennek okát egyértelműen meg kell indokolnia, és meg kell adnia az adatforrást. Amennyiben egy adott csomagolási típus nem szerepel az I. melléklet 4.4.9.5. szakaszában foglalt listán, ágazatspecifikus adatokat kell gyűjteni és belefoglalni a PEFCR-be. Az új értékeket ellenőrizni kell a PEFCR felülvizsgálata során.
A.4.2.9.
A PEFCR kidolgozásához szükséges valamennyi információ biztosítása érdekében a PEF-RP-vizsgálat során mindig külön kell kiszámítani a három éghajlatváltozási alkategóriát. Ha az éghajlatváltozást leginkább releváns hatáskategóriaként azonosítják, a PEFCR-ben elő kell írni i. a teljes éghajlatváltozásnak a három alkategória összegeként történő jelentését, valamint ii. az „Éghajlatváltozás – fosszilis”, az „Éghajlatváltozás – biogén” és az „Éghajlatváltozás – földhasználat és a földhasználat megváltoztatása” alkategóriák külön-külön történő jelentését, ha a PEF-RP-vizsgálat azt mutatja, hogy ezek egyenként több mint 5 %-kal járulnak hozzá az éghajlatváltozás összesített pontszámához ( 89 ).
A.4.2.9.1.
A PEFCR-ben meg kell határozni, hogy a fő kibocsátások modellezése során egyszerűsített modellezési megközelítést kell-e alkalmazni.
Egyszerűsített modellezési megközelítés választása esetén a PEFCR-nek a következő szöveget kell tartalmaznia: „Csak a „metán (biogén)” kibocsátás modellezésére kerül sor, a légkörből származó további biogén kibocsátások és felvételek nem kerülnek figyelembevételre. Ha a metánkibocsátás egyszerre fosszilis és biogén is lehet, akkor először a felszabaduló biogén metánt kell modellezni, majd pedig a fennmaradó fosszilis metánt.”.
Ha nem az egyszerűsített modellezési megközelítést választják, a PEFCR-nek a következő szöveget kell tartalmaznia: „Minden biogén szénkibocsátást és -elnyelést külön kell modellezni. Megjegyzendő azonban, hogy a biogén CO2-felvételre és -kibocsátásra vonatkozó megfelelő jellemzési tényezők az EF-hatásvizsgálati módszer során nullára vannak beállítva.”.
A.4.4.9.2.
A technikai titkárság dönthet úgy, hogy a talaj szén-dioxid-tárolását kiegészítő környezeti információként belefoglalja a PEFCR-be. Ebben az esetben a PEFCR-ben meg kell határozni, hogy ez hogyan kerül modellezésre és kiszámításra, valamint azt, hogy milyen bizonyítékot kell szolgáltatni. Ha a jogszabályok konkrét modellezési követelményeket írnak elő az ágazat számára, akkor a modellezést e jogszabályoknak megfelelően kell elvégezni.
A.4.2.10.
Az európai átlagos csomagolási adatkészleteket kell használni abban az esetben, ha a PEFCR nem írja elő vállalatspecifikus adatok alkalmazását, nem állnak rendelkezésre beszállító-specifikus információk, vagy a csomagolás nem releváns. Bár az alapértelmezett másodlagos adatkészleteket fel kell sorolni a PEFCR-ben, bizonyos kombinált anyagú csomagolások esetében a PEFCR-ben további információkat kell nyújtani ahhoz, hogy az alkalmazó helyesen végezhesse el a modellezést. Ez a helyzet például az italos kartondobozok és a bag-in-box (tasak a dobozban) típusú csomagolások esetén:
A.4.3. Többfunkciós folyamatok kezelése
A többfunkciós folyamatokat tartalmazó rendszereket az I. melléklet 4.5. szakaszában foglalt döntési hierarchiának megfelelően kell modellezni.
A PEFCR-ben tovább kell pontosítani a multifunkcionalitással kapcsolatos megoldásokat a meghatározott rendszerhatáron belül, és – adott esetben – a felfelé és lefelé irányuló szakaszokban. Adott esetben a PEFCR-ben a hozzárendelési megoldások során alkalmazandó további egyedi tényezőket kell meghatározni. A PEFCR-ben meghatározott valamennyi ilyen multifunkcionalitással kapcsolatos megoldást világosan meg kell indokolni a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó multifunkcionalitási megoldási hierarchiára történő hivatkozással:
Albontás alkalmazása esetén a PEFCR-ben meg kell határozni, hogy mely folyamatokat kell felosztani, valamint az ilyen albontás során ajánlottan követendő elveket.
Fizikai kapcsolat alapján történő hozzárendelés alkalmazása esetén a PEFCR-ben meg kell határozni a figyelembe veendő releváns mögöttes fizikai kapcsolatokat, és fel kell sorolni azokat az egyedi hozzárendelési értékeket, amelyeket a PEFCR-t alkalmazó valamennyi vizsgálat esetén rögzíteni kell.
Amennyiben más kapcsolat szerinti allokációt alkalmaznak, a PEFCR-ben meg kell határozni ezt a kapcsolatot, és fel kell sorolni azokat az egyedi hozzárendelési értékeket, amelyeket a PEFCR-t alkalmazó valamennyi vizsgálat esetén rögzíteni kell.
A.4.3.1.
A.4.3.1.1.
Az egyes állattípusokra vonatkozó alapértelmezett értékeket meg kell adni a PEFCR-ben, és fel kell használni a PEF-vizsgálatok során. Ajánlott az I. melléklet 4.5.1.2.–4.5.1.4. szakaszában rendelkezésre álló alapértelmezett értékek alkalmazása, kivéve, ha több ágazatspecifikus adat áll rendelkezésre.
A.4.3.1.2.
Az árakra és a tömegszázalékokra vonatkozó alapértelmezett értékeket az I. melléklet tartalmazza szarvasmarhák, sertések és kiskérődzők (juhok, kecskék) vonatkozásában, és ezeket az alapértelmezett értékeket fel kell tüntetni a vonatkozó PEFCR-ekben, és fel kell használni a PEF-vizsgálatok, a PEF alátámasztó vizsgálatok és a PEF-RP-vizsgálatok során. A PEF-vizsgálatok során nem megengedett a hozzárendelési tényezők megváltoztatása.
A.4.3.1.3.
Ha hozzárendelési tényezőkre van szükség a hasított test hatásának a különböző húsrészek közötti felosztásához, akkor azokat meg kell határozni a vonatkozó PEFCR-ben.
A.4.4. Adatgyűjtési követelmények és minőségi követelmények
A lényegesség elve
A PEF-módszer egyik fő eleme a „lényegesség” szerinti megközelítés, vagyis az, hogy arra kell összpontosítani, ami valóban fontos. A PEF összefüggésében a lényegesség szerinti megközelítés két fő terület köré épül:
Hatáskategóriák, életciklusszakaszok, folyamatok és közvetlen elemi áramok: A PEFCR-ben azonosítani kell azokat, amelyek a leginkább relevánsak. Ezek azok a környezetvédelmi hozzájárulások, amelyekre a vállalatoknak, az érdekelt feleknek, a fogyasztóknak és a politikai döntéshozóknak ajánlott összpontosítaniuk (lásd az I. melléklet 7.3. szakaszát);
Adatokra vonatkozó követelmények: mivel a leginkább releváns folyamatok azok, amelyek meghatározzák a termék környezeti profilját, ezeket a kevésbé releváns folyamatokhoz képest jobb minőségű adatok felhasználásával kell értékelni, függetlenül attól, hogy ezek a folyamatok hol zajlanak a termék életciklusa során.
A reprezentatív termék(ek)re vonatkozó modell(ek) kidolgozását követően a technikai titkárság a következő két kérdéssel foglalkozik a PEF-RP-vizsgálatok során:
Melyek azok a folyamatok, amelyek esetében kötelező vállalatspecifikus információk megadása?
Melyek azok a folyamatok, amelyek meghatározzák a termék környezeti profilját (leginkább releváns folyamatok)?
A.4.4.1.
A kötelező vállalatspecifikus adatok listája azokat a tevékenységre vonatkozó adatokat, közvetlen elemi folyamatokat és (elemi) folyamatokat tartalmazza, amelyekkel kapcsolatban vállalatspecifikus adatokat kell gyűjteni. Ez a lista meghatározza a PEFCR alkalmazói által teljesítendő, adatokra vonatkozó minimumkövetelményeket. A cél annak elkerülése, hogy a releváns vállalatspecifikus adatokhoz hozzáféréssel nem rendelkező alkalmazók csak alapértelmezett adatok és adatkészletek felhasználásával végezhessenek PEF-vizsgálatot és ismertethessék annak eredményeit. A PEFCR-ben meg kell határozni a kötelező vállalatspecifikus adatok listáját.
A kötelező vállalatspecifikus adatok kiválasztásakor a technikai titkárságnak mérlegelnie kell az adatok EF-profilon belüli relevanciáját, az ezen adatok gyűjtéséhez szükséges erőfeszítés mértékét (különösen kkv-k esetében) és az összes kötelező vállalatspecifikus adat gyűjtéséhez szükséges teljes adatmennyiséget/időt, továbbá a bizonyos kibocsátások méréséről szóló uniós jogszabályokban meghatározott hatályos jogi előírásokat. Például abban az esetben, ha arra az ágazatra vonatkozóan, amelyhez a PEFCR hatálya alá eső termék tartozik, az EU ETS nyomon követésre vonatkozó különleges szabályai vannak érvényben, a PEFCR-ben ajánlott hivatkozni az EU ETS mennyiségmeghatározási követelményeire az (EU) 2018/2066 rendeletben foglaltak szerint, az abban szereplő folyamatok és üvegházhatású gázok tekintetében. A szén-dioxid-leválasztás és -tárolás tekintetében az I. mellékletben foglalt követelmények irányadók.
Ennek a döntésnek többek között két következménye van: i. a vállalatok elvégezhetik a PEF-vizsgálatot úgy, hogy csak ezekre az adatokra keresnek rá, és alapértelmezett adatokat használnak minden más tekintetében, ami nem szerepel ezen a listán, míg ii. azok a vállalatok, amelyek nem rendelkeznek vállalatspecifikus adatokkal a felsorolt adatokra vonatkozóan, nem tudják kiszámítani a vizsgált termék PEFCR-nek megfelelő PEF-profilját.
Minden olyan folyamat esetében, amelyre vonatkozóan kötelezőek a vállalatspecifikus adatok, a PEFCR-nek a következő információkat kell tartalmaznia:
a PEFCR alkalmazója által bejelentendő, tevékenységre vonatkozó vállalatspecifikus adatok listája az alkalmazandó alapértelmezett másodlagos adatkészletekkel együtt. A tevékenységre vonatkozó adatok listájának a lehető legrészletesebbnek kell lennie a mértékegységek és minden olyan egyéb jellemző tekintetében, amely hasznos lehet az alkalmazó számára a PEFCR végrehajtása során;
a PEFCR alkalmazója által mérendő közvetlen (vagyis fő) elemi áramok listája. Ez a leginkább releváns közvetlen kibocsátások és erőforrások listája. A PEFCR-ben minden egyes kibocsátási és erőforrásáram vonatkozásában meg kell határozni a mérések gyakoriságát, a mérési módszereket és minden egyéb olyan technikai információt, amely a PEF-profilok összehasonlíthatóságának biztosításához szükséges. Megjegyzendő, hogy a felsorolt közvetlen elemi áramokat össze kell hangolni az EF-referenciacsomag legújabb változatában ( 90 ) használt nómenklatúrával.
Tekintettel arra, hogy az ezekre a folyamatokra vonatkozó adatoknak vállalatspecifikusnak kell lenniük, a P pontszáma nem lehet nagyobb 3-nál, míg a TiR, TeR és GeR pontszáma nem lehet több mint 2, az adatminőség-értékelési pontszám pedig legfeljebb 1,5 lehet (≤ 1,5). Az adatminőség-értékelés során az I. melléklet 23. táblázatának követelményeit kell követni. A kidolgozott adatkészleteknek EF-nek megfelelőnek kell lenniük.
A vállalatspecifikus adatokkal kötelezően modellezendőként kiválasztott folyamatok vonatkozásában a PEFCR-nek az ebben a szakaszban meghatározott követelményeket kell követnie. Minden más folyamat esetében az PEFCR alkalmazójának az e melléklet 4.4.4.4. szakaszában ismertetett adatigénymátrixot kell használnia.
A.4.4.2.
A PEFCR kidolgozása során az EF-nek megfelelő adatkészleteket ( 91 ) kell használni. Amennyiben az EF-nek megfelelő adatkészletek nem állnak rendelkezésre, hierarchikus sorrendben a következő szabályokat kell követni:
Ingyenesen rendelkezésre áll az EF-nek megfelelő helyettesítő adatkészlet: szerepelnie kell a PEFCR alapértelmezett folyamatainak listáján, és azt fel kell tüntetni a PEFCR korlátokra vonatkozó szakaszában.
Ingyenesen rendelkezésre áll az ILCD beviteli szintnek megfelelő helyettesítő adatkészlet: Az egyetlen összesített pontszám legfeljebb 10 %-a származhat az ILCD beviteli szintnek megfelelő adatkészletekből.
Ha nem áll ingyenesen rendelkezésre az EF-nek megfelelő vagy az ILCD beviteli szintnek megfelelő adatkészlet: azt ki kell zárni a modellből. Ezt a PEFCR-ben egyértelműen fel kell tüntetni adathiányként, és a PEFCR hitelesítőinek validálniuk kell.
A PEFCR alkalmazója esetében a PEFCR-ben felsorolt másodlagos adatkészleteket kell használni. Minden olyan esetben, amikor a PEF-profil kiszámításához szükséges adatkészlet nem szerepel a felsoroltak között, a következő szabályokat kell követni hierarchikus sorrendben:
Az életciklusadatok hálózatának ( 92 ) egyik csomópontján rendelkezésre álló, EF-nek megfelelő adatkészlet használata;
az EF-nek megfelelő, ingyenes vagy kereskedelmi forrásból rendelkezésre álló adatkészlet használata;
az EF-nek megfelelő másik, megfelelő helyettesítőnek tekintett adatkészlet használata. Ebben az esetben ezt az információt fel kell tüntetni az I. melléklet „Korlátok” című szakaszában;
helyettesítőként az ILCD beviteli szintnek megfelelő adatkészlet használata. Ilyen esetekben ezeket az adatkészleteket fel kell tüntetni az I. melléklet „Korlátok” című szakaszában. Ez legfeljebb 10 %-kal járul hozzá a vizsgált termék egyetlen összesített pontszámához;
ha nem áll rendelkezésre az EF-nek megfelelő vagy az ILCD beviteli szintnek megfelelő adatkészlet: azt ki kell zárni a PEF-vizsgálatból. Ezt a PEF-jelentésben egyértelműen fel kell tüntetni adathiányként, és a PEF-vizsgálat és PEF-jelentés hitelesítőinek validálniuk kell.
Az EF-nek vagy az ILCD beviteli szintnek megfelelő adatkészlet használata esetén az elemi áramok nómenklatúráját össze kell hangolni a modell többi részében használt EF-referenciacsomaggal ( 93 ).
A.4.4.3.
Az első PEF-RP-vizsgálat és az alátámasztó vizsgálatok során kerülni kell a veszély alapú kizárást.
Az első PEF-RP vizsgálat eredményei alapján, és amennyiben az alátámasztó vizsgálatok eredményei megerősítik, a második PEF-RP vizsgálat és a PEFCR kizárhat folyamatokat a reprezentatív termék rendszerhatárából, a következő szabály alkalmazásával:
Amennyiben a folyamatokat kizárják a modellből, ezt 3 %-os kizárás alapján kell megtenni, figyelembe véve azok környezeti hatását az összes hatáskategória vonatkozásában, a háttéradatkészletekben már szereplő veszély alapú kizáráson felül. Ez a szabály a közbenső és a végtermékekre egyaránt érvényes. Azok a folyamatok, amelyek összességében (halmozottan) a környezeti hatás kevesebb, mint 3 %-áért felelnek az egyes hatáskategóriák tekintetében, kizárhatók a reprezentatív termék köréből. Amennyiben a technikai titkárság a veszély alapú kizárásra vonatkozó szabály alkalmazása mellett dönt, a második PEF-RP-vizsgálat során kell kizárni a folyamatokat, és a PEFCR-ben fel kell sorolni azokat a folyamatokat, amelyeket ki kell zárni a veszély alapú kizárás alapján.
Amennyiben az alátámasztó vizsgálatok nem erősítik meg az első PEF-RP-vizsgálatból való veszély alapú kizárásra azonosított folyamatokat, a kizárásukra vagy felvételükre vonatkozó döntést a felülvizsgálati testületre kell bízni, és arról kifejezetten be kell számolni a PEFCR-hez csatolandó felülvizsgálati jelentésben.
A PEFCR-ben fel kell sorolni azokat a folyamatokat, amelyeket a veszély alapú kizárásra vonatkozó szabály alapján ki kell zárni a modellezésből, és jelezni kell, hogy a PEFCR alkalmazója nem engedélyez további veszély alapú kizárásokat. Amennyiben a technikai titkárság úgy dönt, hogy nem megengedett a veszély alapú kizárás, ezt a követelményt kifejezetten meg kell említeni a PEFCR-ben.
A.4.4.4.
A.4.4.4.1.
A PEFCR-ben az egyes adatminőségi kritériumok szemikvantitatív értékeléséhez alkalmazandó kritériumokat tartalmazó táblázatokat kell rendelkezésre bocsátani. Ha a szóban forgó ágazat esetében indokolt, a PEFCR szigorúbb vagy további adatminőségi követelményeket is meghatározhat.
A.4.4.4.2.
Vállalatspecifikus adatkészlet létrehozása során a PEFCR alkalmazójának külön kell értékelnie i. a vállalatspecifikus tevékenységre vonatkozó adatok és ii. a vállalatspecifikus közvetlen elemi áramok (azaz a kibocsátási adatok) adatminőségét. A vállalatspecifikus adatokat tartalmazó adatkészletek adatminőség-értékelésének lehetővé tétele érdekében a PEFCR-nek tartalmaznia kell legalább egy táblázatot arra vonatkozóan, hogy hogyan kell meghatározni az e folyamatokra vonatkozó adatminőség-értékelési szempontok értékét. A PEFCR-ben foglalt táblázat(ok)nak az I. melléklet 23. táblázatán kell alapulniuk: a technikai titkárság csak a referenciaévekre vonatkozó szempontot (TiR-EF, TiR-AD) igazíthatja ki.
A tevékenységre vonatkozó adatokhoz kapcsolódó alfolyamatok adatminőség-értékelésére (lásd az I. melléklet 9. ábráját) az adatigénymátrixban megadott követelmények alapján kerül sor (e melléklet A.4.4.4.4. szakasza).
Az újonnan létrehozott adatkészlet adatminőség-értékét a következőképpen kell kiszámítani:
A leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adatok és közvetlen elemi áramok kiválasztása: a leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adatok azok, amelyek a vállalatspecifikus adatkészlet teljes környezeti hatásának legalább 80 %-áért felelő alfolyamatokhoz (vagyis másodlagos adatkészletekhez) kapcsolódnak, kezdve a legnagyobb mértékben hozzájárulókkal, egészen a legkisebb mértékben hozzájárulókig. A leginkább releváns közvetlen elemi áramok azok a közvetlen elemi áramok, amelyek halmozottan legalább 80 %-kal járulnak hozzá a közvetlen elemi áramok teljes hatásához.
Az adatminőség-értékelési kritériumok – TeR, TiR, GeR és P – kiszámítása a leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adatok és a leginkább releváns közvetlen elemi áramok mindegyike vonatkozásában. Az egyes kritériumok értékeit a PEFCR-ben megadott adatminőség-értékelési kritériumok értékének a meghatározására vonatkozó táblázat alapján kell hozzárendelni.
A leginkább releváns közvetlen elemi áramok mindegyike tartalmazza az összeget és az elemi áram elnevezését (pl. 40 g szén-dioxid). A leginkább releváns elemi áramok mindegyike esetén a PEFCR alkalmazójának értékelnie kell a 4 adatminőség-értékelési kritériumot, amelyek neve: TeR-EF, TiR-EF, GeR-EF, PEF. Az értékelendő elemek közé tartozik például a mért áram ideje, az a technológia, amely tekintetében az áramot mérték, és hogy mely földrajzi területen végezték a mérést.
A leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adatok mindegyike esetében a PEFCR alkalmazójának értékelnie kell a 4 adatminőség-értékelési kritériumot (ezek megnevezése: TeR-AD, TiR-AD, PAD, GeR-AD).
Tekintettel arra, hogy a kötelező folyamatokra vonatkozó adatoknak vállalatspecifikusnak kell lenniük, a P pontszáma nem lehet nagyobb 3-nál, míg a TiR, TeR és GeR pontszáma nem lehet több mint 2 (az adatminőség-értékelési pontszám legfeljebb 1,5 lehet).
A leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adatok (a megfelelő alfolyamathoz kapcsolva) és közvetlen elemi áramok mindegyike vonatkozásában azok környezeti hozzájárulásának kiszámítása az összes leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adat és közvetlen elemi áram környezeti hatásának teljes összegéhez viszonyítva (súlyozva, az összes EF-hatáskategória alkalmazásával). Az újonnan létrehozott adatkészlet például csak két leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adattal rendelkezik, amelyek az adatkészlet teljes környezeti hatásának összesen 80 %-áért felelnek:
Az 1. számú, tevékenységre vonatkozó adat a teljes adatkészlet környezeti hatásának 30 %-át teszi ki. E folyamat hozzájárulása a teljes 80 %-hoz 37,5 % (ez utóbbi az alkalmazandó súly).
A 2. számú adat a teljes adatkészlet környezeti hatásának 50 %-át teszi ki. E folyamat hozzájárulása a teljes 80 %-hoz 62,5 % (ez utóbbi az alkalmazandó súly).
Az újonnan létrehozott adatkészlet TeR, TiR, GeR és P kritériumainak kiszámítása a leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adatok és közvetlen elemi áramok egyes kritériumainak súlyozott átlagaként. A súly az egyes leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adatok és közvetlen elemi áramok 3. lépésben kiszámított relatív hozzájárulása (%-ban kifejezve).
A PEFCR alkalmazójának ki kell számítania az újonnan létrehozott adatkészlet teljes adatminőség-értékét az I. mellékletben szereplő 20. egyenlet alkalmazásával, ahol a 4. pontban foglaltak szerint kiszámított súlyozott átlagok.
A.4.4.4.3.
Annak érdekében, hogy az alkalmazó értékelni tudja a leginkább releváns folyamatok adott kontextusra jellemző adatminőség-értékelési kritériumait – TeR, TiR és GeR –, a PEFCR-nek tartalmaznia kell legalább egy táblázatot arról, hogy hogyan kell értékelni a kritériumokat. A TeR, TiR és GeR kritériumok értékelésének az I. melléklet 24. táblázatán kell alapulnia. A technikai titkárság csak a referenciaéveket igazíthatja ki a TiR kritérium tekintetében. A szöveg a többi kritérium tekintetében nem módosítható.
A.4.4.4.4.
Minden olyan folyamatot, amely a termék modellezéséhez szükséges, és amely nem szerepel a kötelező vállalatspecifikus adatok listáján, az adatigénymátrix segítségével kell értékelni (lásd az MM-8. táblázatot).
A PEFCR kidolgozása során követendő szabályok
A PEFCR-nek tartalmaznia kell a következő információkat minden olyan folyamatra vonatkozóan, amely nem szerepel a kötelező vállalatspecifikus adatok listáján:
a PEFCR hatókörén belül alkalmazandó alapértelmezett másodlagos adatkészletek listája (adatkészlet neve, az összesített változat ( 94 ) univerzálisan egyedi azonosítójával – UUID – együtt, a csomópont internetcíme és az adatkészletek). Minden adatkészletnek rendelkezésre kell állnia összesített és – 1. szinten – lebontott formában is;
az alapértelmezett DQR-értékek (minden kritérium esetében) a metaadataikban foglaltak szerint, az összes felsorolt alapértelmezett EF-adatkészletre vonatkozóan;
a leginkább releváns folyamatok;
egy vagy több DQR-táblázat a leginkább releváns folyamatokhoz;
az 1. helyzetben várható folyamatok;
az 1. helyzetben várható folyamatok esetében a PEFCR alkalmazója által minimálisan mérendő, tevékenységre vonatkozó adatok és közvetlen elemi áramok (erőforrások és kibocsátások) kifejezett felsorolása ( 95 ). Ennek a listának a lehető legrészletesebbnek kell lennie a mértékegységek és az átlagolt adatok mérésének mikéntje, valamint minden olyan egyéb jellemző tekintetében, amely hasznos lehet az alkalmazó számára a PEFCR végrehajtása során.
A PEFCR alkalmazójára vonatkozó szabályok
A PEFCR alkalmazójának az adatigénymátrixot kell használnia annak értékelésére, hogy mely adatokra van szükség. Ezt a PEF-vizsgálat modellezése keretében kell használni, attól függően, hogy az alkalmazó (vállalat) milyen mértékű befolyással bír az adott folyamatra. Az alábbi három eset szerepel az adatigénymátrixban:
1. helyzet: a folyamatot a PEFCR-t alkalmazó vállalat irányítja;
2. helyzet: a folyamatot nem a PEFCR-t alkalmazó vállalat irányítja, de a vállalat hozzáféréssel rendelkezik vállalatspecifikus információkhoz;
3. helyzet: a folyamatot nem a PEFCR-t alkalmazó vállalat irányítja, és ez a vállalat nem rendelkezik hozzáféréssel vállalatspecifikus információkhoz.
A PEFCR alkalmazója köteles:
meghatározni, hogy a vállalat milyen szintű befolyással bír az egyes folyamatokra az ellátási láncában (az alábbiakban leírt 1., 2. vagy 3. helyzet). Ez a döntés meghatározza, hogy az MM-8. táblázatban szereplő lehetőségek közül melyik vonatkozik az egyes folyamatokra;
követni a leginkább releváns folyamatokra és a többi folyamatra vonatkozó, az MM-8. táblázatban szereplő szabályokat. A zárójelben feltüntetett DQR-érték a megengedett legnagyobb DQR-érték.
kiszámítani vagy újraértékelni a DQR-értékeket (az egyes kritériumokra + összes) a leginkább releváns folyamatokhoz és az újonnan létrehozott folyamatokhoz használt valamennyi adatkészlet tekintetében. Az összes fennmaradó „egyéb eljárás” esetében a PEFCR-ben megadott DQR-értékeket kell használni.
Ha egy vagy több folyamat nem szerepel a PEFCR alapértelmezett folyamatainak listáján, az alkalmazónak meg kell határoznia a megfelelő adatkészletet az e melléklet A.4.4.2. szakaszában foglalt követelményekkel összhangban.
MM-8. táblázat:
Adatigénymátrix – A PEFCR alkalmazójára vonatkozó követelmények Az egyes helyzetekre megadott lehetőségek nem hierarchikus rendben kerültek felsorolásra Az alkalmazandó R1 érték meghatározásához lásd az A-7. táblázatot.
|
|
Leginkább releváns folyamat |
Egyéb folyamat |
1. helyzet: a PEFCR-t alkalmazó vállalat által irányított folyamat |
1. lehetőség |
Vállalatspecifikus adatok szolgáltatása (a PEFCR-ben előírtak szerint), valamint vállalatspecifikus adatkészlet létrehozása, összesített formában (DQR ≤ 1,5) (1) A DQR-értékek kiszámítása (az egyes kritériumokra + összes) |
|
2. lehetőség |
|
Alapértelmezett másodlagos adatok használata a PEFCR-ben, összesített formában (DQR ≤ 3,0) Az alapértelmezett adatminőség-értékek használata |
|
2. helyzet: nem a PEFCR-t alkalmazó vállalat által irányított folyamat, de van hozzáférés a vállalatspecifikus információkhoz |
1. lehetőség |
Vállalatspecifikus adatok szolgáltatása (a PEFCR-ben előírtak szerint), valamint vállalatspecifikus adatkészlet létrehozása, összesített formában (DQR ≤ 1,5) A DQR-értékek kiszámítása (az egyes kritériumokra + összes) |
|
2. lehetőség |
Vállalatspecifikus adatok használata a szállítás (távolság) tekintetében, valamint a villamosenergia-szerkezethez és a szállításhoz használt alfolyamatok helyettesítése ellátásilánc-specifikus, EF-nek megfelelő adatkészletekkel (DQR ≤ 3,0). Az adatminőség-értékelési kritériumok újraértékelése a termékre jellemző környezetben |
|
|
3. lehetőség |
|
Vállalatspecifikus adatok használata a szállítás (távolság) tekintetében, valamint a villamosenergia-szerkezethez és a szállításhoz használt alfolyamatok helyettesítése ellátásilánc-specifikus, EF-nek megfelelő adatkészletekkel (DQR ≤ 4,0). Az alapértelmezett adatminőség-értékek használata |
|
3. helyzet: nem a PEFCR-t alkalmazó vállalat által irányított folyamat, és nincs hozzáférés a vállalatspecifikus információkhoz |
1. lehetőség |
Alapértelmezett másodlagos adatkészlet használata összesített formában (DQR ≤ 3,0) Az adatminőség-értékelési kritériumok újraértékelése a termékre jellemző környezetben |
|
2. lehetőség |
|
Alapértelmezett másodlagos adatkészlet használata összesített formában (DQR ≤ 4,0) Az alapértelmezett adatminőség-értékek használata |
|
(1)
A vállalatspecifikus adatkészleteket a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani. |
Megjegyzendő, hogy bármely, az EF-nek megfelelő másodlagos adatkészlet esetén használható az ILCD beviteli szintnek megfelelő adatkészlet. Ez legfeljebb 10 %-kal járul hozzá a vizsgált termék egyetlen összesített pontszámához (lásd az I. melléklet 4.6.3. szakaszát). Ezen adatkészletek esetében az adatminőség-értéket nem kell újból kiszámítani.
A.4.4.4.5.
Az 1. helyzetben a folyamatok mindegyike esetében két lehetőség van:
1. helyzet/1. lehetőség
A vállalat által irányított valamennyi folyamat esetén, és amennyiben a PEFCR-t alkalmazó vállalat vállalatspecifikus adatokat használ, az újonnan létrehozott, EF-nek megfelelő adatkészlet adatminőség-értékét az A.4.4.4.2. szakaszban leírtak szerint kell értékelni, a PEFCR-specifikus DQR-táblázatok alkalmazásával.
1. helyzet/2. lehetőség
Csak olyan folyamatok esetén, amelyek nem tartoznak a leginkább releváns folyamatok közé; ha az alkalmazó úgy dönt, hogy vállalatspecifikus adatok gyűjtése nélkül modellezi a folyamatot, akkor a PEFCR-ben szereplő másodlagos adatkészletet kell alkalmaznia, a PEFCR-ben felsorolt alapértelmezett adatminőség-értékekkel együtt.
Ha a folyamathoz használandó alapértelmezett adatkészlet nem szerepel a PEFCR-ben, a PEFCR alkalmazójának az eredeti adatkészlet metaadataiból vett adatminőség-értékeket kell használnia.
A.4.4.4.6.
Ha a folyamat a 2. helyzet keretében zajlik (azaz a PEFCR alkalmazója nem irányítja a folyamatot, de hozzáfér a vállalatspecifikus adatokhoz), három lehetőség van:
2. helyzet/1. lehetőség
Minden olyan folyamat esetében, amelyet nem a vállalat irányít, és amelynek során a PEFCR alkalmazója vállalatspecifikus adatokat használ. Az újonnan létrehozott adatkészlet adatminőség-értékét az I. melléklet 4.6.5.2. szakaszában leírtak szerint kell értékelni, a PEFCR-specifikus DQR-táblázatok használatával.
2. helyzet/2. lehetőség
A PEFCR alkalmazója a szállítás tekintetében tevékenységre vonatkozó vállalatspecifikus adatokat használ, és a villamosenergia-szerkezet, valamint a szállítás tekintetében alkalmazott alfolyamatokat az EF-nek megfelelő, ellátásilánc-specifikus adatkészletekkel helyettesíti, a PEFCR-ben megadott alapértelmezett másodlagos adatkészletből kiindulva.
Figyelembe kell venni, hogy a PEFCR felsorolja az összes adatkészlet nevét azok összesített adatkészletének univerzálisan egyedi azonosítójával (UUID) együtt. Ebben a helyzetben az adatkészlet lebontott változatára van szükség.
A leginkább releváns folyamatok esetében a PEFCR alkalmazójának a kontextusra jellemzővé kell tennie az adatminőség-értékelést a TeR és a TiR újraértékelésével a PEFCR-ben megadott táblázat(ok) alapján (az I. melléklet 24. táblázatából átvéve). A GeR kritériumot 30 %-kal lejjebb kell vinni ( 96 ), a P kritérium tekintetében pedig fenn kell tartani az eredeti értéket.
2. helyzet/3. lehetőség
A PEFCR alkalmazója a szállítás tekintetében tevékenységre vonatkozó vállalatspecifikus adatokat használ, és a villamosenergia-szerkezet, valamint a szállítás tekintetében alkalmazott alfolyamatokat az EF-nek megfelelő, ellátásilánc-specifikus adatkészletekkel helyettesíti, a PEFCR-ben megadott alapértelmezett másodlagos adatkészletből kiindulva.
Figyelembe kell venni, hogy a PEFCR felsorolja az összes adatkészlet nevét azok összesített adatkészletének univerzálisan egyedi azonosítójával (UUID) együtt. Ebben a helyzetben az adatkészlet lebontott változatára van szükség.
Ebben az esetben a PEFCR alkalmazójának az alapértelmezett adatminőség-értékeket kell alkalmaznia. Ha a folyamathoz használandó alapértelmezett adatkészlet nem szerepel a PEFCR-ben, a PEFCR alkalmazójának az eredeti adatkészletből vett adatminőség-értékeket kell használnia.
A.4.4.4.7.
Ha a folyamat a 3. helyzet keretében zajlik (azaz a PEFCR alkalmazója nem irányítja a folyamatot, és a vállalat nem fér hozzá a vállalatspecifikus adatokhoz), két lehetőség van:
3. helyzet/1. lehetőség
Ebben az esetben a PEFCR alkalmazójának a kontextusra jellemzővé kell tennie az adatminőség-értékelést a TeR, a TiR és a GeR újraértékelésével a PEFCR-ben megadott táblázat(ok) alapján (az I. melléklet 24. táblázatából átvéve). A P kritérium tekintetében fenn kell tartani az eredeti értéket.
3. helyzet/2. lehetőség
A PEFCR alkalmazójának a PEFCR-ben szereplő megfelelő másodlagos adatkészletet és annak adatminőség-értékeit kell alkalmaznia. Ha a folyamathoz használandó alapértelmezett adatkészlet nem szerepel a PEFCR-ben, a PEFCR alkalmazójának az eredeti adatkészletből vett adatminőség-értékeket kell használnia.
A.4.4.4.8.
A PEFCR-ben elő kell írni a vizsgált termék EF-nek megfelelő adatkészletének átadását (azaz a PEF-vizsgálatot). Ki kell számítani ezen adatkészlet adatminőség-értékét, és bele kell foglalni a PEF-jelentésbe. A PEF-vizsgálat adatminőség-értékének kiszámításához a PEFCR-ben elő kell írni, hogy a PEFCR alkalmazójának követnie kell az I. melléklet 4.6.5.8. szakaszában az adatminőség-érték kiszámítására vonatkozóan meghatározott szabályokat.
A.5. PEF-eredmények
A.5.1. Referenciamutató
A referenciamutatót minden egyes reprezentatív termék vonatkozásában meg kell adni, és annak meg kell felelnie a második PEF-RP-vizsgálat PEF-profiljának, amelynek modellezésére az alátámasztó vizsgálatok eredményeinek figyelembevételét követően kerül sor.
A PEFCR-ben az egyes reprezentatív termékekre vonatkozó referenciamutatók eredményeit jellemzett, normalizált és súlyozott eredményekként kell megadni minden EF-hatáskategória (nem csupán a leginkább relevánsak) vonatkozásában, valamint az I. melléklet 5.2.2. szakaszában megadott súlyozási tényezőkön alapuló egyetlen összesített pontszám formájában, külön táblázatokban. Az eredményeket i. a teljes életciklusra és ii. a felhasználási szakaszt nem tartalmazó teljes életciklusra vonatkozóan kell megadni.
Közbenső termékek esetén kizárható az összehasonlító teljesítményértékelés. Az egyes közbenső reprezentatív termékekre kiszámított jellemzett, normalizált és súlyozott eredmények jelentése nem kötelező a PEFCR-ben, de kötelező a PEF-vizsgálatban és a PEF-jelentésben.
A.5.2. Teljesítményosztályok
A teljesítményosztályok meghatározása nem kötelező. Mindegyik technikai titkárság szabadon meghatározhat egy módszert a teljesítményosztályok azonosítására, amennyiben azt helyénvalónak és relevánsnak tartja. Az alábbiakban ismertetett eljárás csak példaként szolgál.
Ebben az eljárásban 5 teljesítményosztályt határoznak meg, kezdve az „ A” kategóriával, amely a legkisebb környezeti hatással járó legjobb osztály, egészen az „E” kategóriáig, amely a legnagyobb hatást kifejtő legrosszabb osztály. A teljesítményosztályok mind a 16 EF-hatáskategória egyetlen összesített pontszámának szintjén kerülnek meghatározásra (lásd az I. melléklet 5.2.2. szakaszát).
Először is, a reprezentatív termék egyetlen összesített pontszáma (BM, a második PEF-RP-vizsgálat alapján kiszámítva) a C. osztály középső értékét képviseli.
Másodszor, a legalacsonyabb „A” kategória és a legmagasabb „E” kategória felső és alsó határértékének meghatározására a reprezentatív termék modelljén végzett érzékenységi elemzés során kerül sor (mindegyik reprezentatív termék tekintetében, amennyiben több van). Az érzékenységi elemzés során azonosításra kerülnek az egyetlen összesített pontszámhoz hozzájáruló legfontosabb paraméterek. Ezeknek a paramétereknek a technikai titkárság tagjai által rendelkezésre bocsátott ágazati adatok alapján történő azonosítását követően meghatározzák az elméleti legjobb terméket (amelyet úgy számítanak ki, hogy az egyes paraméterekhez hozzárendelik a technikailag lehetséges legjobb értéket) és az elméleti legrosszabb terméket (amelyet úgy számítanak ki, hogy az egyes paraméterekhez hozzárendelik a technikailag lehetséges legrosszabb értéket). Ezek segítenek meghatározni az „A” kategória felső határértékét (OS-BP) és az „E” kategória alsó határértékét (OS-WP).
A két szélső érték és a C. osztály középső értékének azonosítását követően a különböző kategóriák fennmaradó határértékei az alábbi táblázat szerint kerülnek meghatározásra:
NN-9. táblázat:
A teljesítményosztályok határértékeinek megállapítása
Kategória |
Teljesítményosztály határai |
A |
OS < BP + (BM – BP)*0,30 |
B |
BP + (BM – BP)*0,30 ≤ OS < BP + (BM – BP)*0,85 |
C |
BP + (BM – BP)*0,85 ≤ OS < WP + (BM – WP)*0,85 |
D |
WP + (BM – WP)*0,85 ≤ OS < WP + (BM – WP)*0,30 |
E |
OS ≥ WP + (BM – WP)*0,30 |
ahol OS-BP a legjobb termék egyetlen összesített pontszáma, OS-WP a legrosszabb termék egyetlen összesített pontszáma, BM a reprezentatív termék egyetlen összesített pontszáma (referenciaérték), OS egy adott termék egyetlen összesített pontszáma, amely a PEFCR-rel összhangban elvégzett PEF-vizsgálat alapján kerül kiszámításra.
M-3. ábra –
PEF teljesítményosztályok
A.6. A termék környezeti lábnyomára vonatkozó eredmények értelmezése
A.6.1. A kritikus pontok azonosítása
A leginkább releváns hatáskategóriák, életciklusszakaszok, folyamatok, közvetlen elemi áramok, referenciaértékek és teljesítményosztályok meghatározásának az első és második PEF-RP-vizsgálaton kell alapulnia. A második PEF-RP-vizsgálat meghatározza a PEFCR-ben előírt azonosítást. A leginkább releváns folyamatok és közvetlen elemi áramok azonosítása kulcsfontosságú szerepet játszik az adatokkal kapcsolatos követelmények meghatározásában (további információkért lásd az adatminőségi követelményekről szóló előző szakaszokat).
A.6.1.1.
A leginkább releváns hatáskategóriák azonosítását az I. melléklet 6.3.1. szakaszában foglalt követelményekkel összhangban kell végezni. A PEFCR további hatáskategóriákat is hozzáadhat a leginkább relevánsak listájához, de egyik sem törölhető.
A.6.1.2.
A leginkább releváns életciklusszakaszok azonosítását az I. melléklet 6.3.2. szakaszában foglalt követelményekkel összhangban kell végezni. A technikai titkárság dönthet úgy, hogy felosztja az életciklusszakaszokat vagy további életciklusszakaszokat vesz fel, ha arra nyomós oka van. Ezt a PEFCR-ben meg kell indokolni. Például a „nyersanyagbeszerzés és előzetes feldolgozás” életciklusszakasz felosztható „nyersanyagbeszerzés”, „előzetes feldolgozás” és „nyersanyagok beszállító általi szállítása” szakaszokra.
A.6.1.3.
A leginkább releváns folyamatok azonosítását az I. melléklet 6.3.3. szakaszában foglalt követelményekkel összhangban kell végezni. A PEFCR további folyamatokat is hozzáadhat a leginkább relevánsak listájához, de egyik sem törölhető.
Az esetek többségében a vertikálisan összesített adatkészletek releváns folyamatokat megjelenítő adatkészletekként azonosíthatók. Ilyen esetekben nem feltétlenül egyértelmű, hogy melyik folyamat felel egy adott hatáskategóriához való hozzájárulásért. A technikai titkárság eldöntheti, hogy bekér-e további lebontott adatokat, vagy pedig az összesített adatkészletet folyamatként kezeli a relevancia meghatározása céljából.
A.6.1.4.
A leginkább releváns közvetlen elemi áramok azonosítását az I. melléklet 6.3.4. szakaszában foglalt követelményekkel összhangban kell végezni. A technikai titkárság további közvetlen elemi áramokat is hozzáadhat a leginkább relevánsak listájához, de egyik sem törölhető. A leginkább releváns folyamatok esetében a leginkább releváns közvetlen elemi áramok azonosítása fontos annak meghatározásához, hogy mely közvetlen kibocsátásokat vagy erőforrás-felhasználást ajánlott vállalatspecifikus adatként előírni (azaz a PEFCR-ben kötelező vállalatspecifikus adatként felsorolt folyamatokon belüli fő elemi áramok).
A.7. A termékek környezeti lábnyomáról szóló jelentések
A PEF-jelentésekre vonatkozó általános követelmények az I. mellékletben találhatók (8. szakasz). Minden PEF-vizsgálatnak (beleértve a PEF-RP-vizsgálatokat és az alátámasztó vizsgálatokat) tartalmaznia kell PEF-jelentést. A PEF-jelentés a vizsgálatról és a termékhez kapcsolódó kiszámított környezeti hatásokról szóló releváns, átfogó, következetes, pontos és átlátható összefoglaló.
A PEF-jelentés sablonja ezen melléklet E. részében található. A sablon tartalmazza a PEF-jelentésben feltüntetendő részletes információkat. A technikai titkárság dönthet úgy, hogy az ezen melléklet E. részében felsoroltakon kívül további információkat kér a PEF-jelentésben.
A.8. A PEF-vizsgálatok, PEF-jelentések és a kommunikációs eszközök hitelesítése és validálása
A.8.1. A hitelesítés hatókörének meghatározása
A PEF-vizsgálat hitelesítése során biztosítani kell, hogy a PEF-vizsgálat elvégzésére azzal a PEFCR-rel összhangban kerül sor, amelyre az hivatkozik.
A.8.2. Hitelesítő(k)
Garantálni kell a hitelesítők függetlenségét (azaz meg kell felelniük a harmadik fél hitelesítőre vonatkozóan az EN ISO/IEC 17020:2012 szabvány követelményeiben megfogalmazott szándéknak, és esetükben nem állhat fenn összeférhetetlenség az érintett termékekkel kapcsolatban, és nem lehetnek tagjai a technikai titkárságnak vagy a munka korábbi részében – PEF-RP-vizsgálatok, alátámasztó vizsgálatok, PEFCR-felülvizsgálat stb. során – részt vevő tanácsadóknak).
A.8.3. Hitelesítési/validálási követelmények: a hitelesítésre/validálásra vonatkozó követelmények PEFCR rendelkezésre állása esetén
A hitelesítő(k) ellenőrzik, hogy a PEF-jelentés, a PEF-közlemény (ha van ilyen) és a PEF-vizsgálat megfelel-e a következő dokumentumoknak:
a vizsgált termék vonatkozásában alkalmazandó PEFCR legfrissebb változata;
az I. mellékletnek való megfelelés.
A PEF-vizsgálat hitelesítését és validálását az I. melléklet 8.4.1. szakaszában és e melléklet A.2.3. szakaszában felsorolt minimumkövetelmények, valamint a technikai titkárság által előírt és a PEFCR „Hitelesítés” című szakaszában dokumentált további PEFCR-specifikus követelmények szerint kell elvégezni.
A.8.3.1.
A PEF-módszerben meghatározott követelményeken túlmenően, a PEF-vizsgálat során alkalmazott valamennyi folyamat esetében, amelyet validálni kell, a hitelesítő(k) ellenőrzi(k), hogy az adatminőség-érték megfelel-e a PEFCR-ben meghatározott minimális adatminőség-értéknek.
A PEFCR további követelményeket írhat elő a validálásra vonatkozóan, amelyeket hozzá kell adni az e dokumentumban megállapított minimumkövetelményekhez. A hitelesítő(k) ellenőrzi(k), hogy a hitelesítési folyamat során teljesül-e valamennyi minimális és további követelmény.
A.8.3.2.
A PEF-módszerben meghatározott követelményeken túlmenően a hitelesítő ellenőrzi, hogy az alkalmazott mintavételi eljárások összhangban állnak-e a PEFCR-ben meghatározott mintavételi eljárással. A bejelentett adatokat a következetesség ellenőrzése érdekében össze kell vetni a forrásdokumentációval.
A.8.3.3.
A PEF-módszerben meghatározott követelményeken (az I. melléklet 8.5.2. szakasza) túlmenően a validálási nyilatkozatnak a következő elemet is tartalmaznia kell: a hitelesítő(k) összeférhetetlenségének hiánya az érintett termékek vonatkozásában, valamint bármely korábbi munkában való részvétel vonatkozásában (PEFCR kidolgozása, PEF-RP-vizsgálatok, alátámasztó vizsgálatok, technikai titkársági tagság, valamint a PEFCR alkalmazója számára az elmúlt három évben végzett tanácsadási munka).
B. RÉSZ
PEFCR SABLON
Megjegyzés: az egyes szakaszok dőlt betűvel szedett szövege a PEFCR kidolgozása során nem módosítható, kivéve a táblázatokra, ábrákra és egyenletekre való hivatkozásokat. A hivatkozásokat felül kell vizsgálni és megfelelő linkkel kell ellátni. Adott esetben további szöveg illeszthető be.
Abban az esetben, ha az ebben a mellékletben és az I. mellékletben szereplő követelmények ellentmondanak egymásnak, az utóbbiak élveznek elsőbbséget.
A szögletes zárójelben lévő szöveg a PEFCR kidolgozói számára tartalmaz utasításokat.
A szakaszok sorrendje és címe nem módosítható.
[Az első oldalon legalább a következő információkat kell feltüntetni:
Tartalomjegyzék
Mozaikszavak
[Ebben a szakaszban fel kell sorolni a PEFCR-ben használt összes mozaikszót. Az I. mellékletben vagy a II. melléklet A. részében már szereplő mozaikszavakat eredeti formájukban kell átmásolni. A mozaikszavakat betűrendben kell megadni.]
Fogalommeghatározások
[Ebben a szakaszban fel kell sorolni a PEFCR vonatkozásában releváns összes fogalommeghatározást. Az I. mellékletben vagy a II. melléklet A. részében már szereplő fogalommeghatározásokat eredeti formájukban kell átmásolni. A fogalommeghatározásokat betűrendben kell megadni.]
B.1. Bevezetés
A termék környezeti lábnyomának (PEF) meghatározására szolgáló módszer részletes és átfogó technikai szabályokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy hogyan kell olyan PEF-vizsgálatokat végezni, amelyek fokozottabban megismételhetők, következetesek, megalapozottak, ellenőrizhetők és összehasonlíthatók. A PEF-vizsgálatok eredményei képezik a környezeti lábnyomra vonatkozó információk biztosításának alapját, és azok számos lehetséges alkalmazási területen felhasználhatók, többek között belső irányítás, valamint önkéntes vagy kötelező programokban való részvétel során.
Minden olyan követelmény esetén, amely nem szerepel ebben a termék környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályban (PEFCR), a PEFCR alkalmazójának hivatkoznia kell azokra a dokumentumokra, amelyekkel ez a PEFCR összhangban áll (lásd a B.7. szakaszt).
A jelenlegi PEFCR-nek való megfelelés nem kötelező a PEF belső alkalmazásai esetén, viszont kötelező minden olyan esetben, amikor a PEF-vizsgálat eredményeit vagy tartalmának bármely részét közölni kívánják.
Szóhasználat: kell, ajánlott, lehetséges
Ez a PEFCR pontos terminológiát használ a követelmények, az ajánlások, valamint a PEF-vizsgálat során választható lehetőségek megjelölésére.
A „kell”, „kötelező”, a felszólító mód, valamint az ezzel egyenértékű megfogalmazás a PEF-vizsgálat ezen PEFCR-nek megfelelő elvégzéséhez szükséges kötelezettséget jelöl.
Az „ajánlott”, „javasolt” és ezzel egyenértékű megfogalmazás nem kötelező jellegű előírásoknál használatos. Az „ajánlott”, „javasolt” és ezzel egyenértékű formában megfogalmazott előírásoktól való eltérést meg kell indokolni a PEF-vizsgálat végzése során, és átláthatóvá kell tenni.
A „lehetséges”, „megengedett” és ezzel egyenértékű megfogalmazás szabadon választható lehetőséget jelöl. Választható lehetőségek fennállása esetén a PEF-vizsgálatban megfelelő érvekkel kell megindokolni a választott lehetőséget.
B.2. A PEFCR-rel kapcsolatos általános információk
B.2.1. Technikai titkárság
[A végleges PEFCR jóváhagyásakor rendelkezésre kell bocsátani a technikai titkárságban részt vevő szervezetek listáját. Minden szervezet esetében jelenteni kell a szervezet típusát (iparági, tudományos intézmény, nem kormányzati szervezet, tanácsadó stb.), valamint a részvétel kezdetének időpontját. A technikai titkárság dönthet úgy, hogy az egyes szervezetekben részt vevő tagok nevét is feltünteti.]
Szervezet neve |
Szervezet típusa |
Tagok neve (nem kötelező) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
B.2.2. Konzultációk és érdekelt felek
[Minden nyilvános konzultáció esetén a következő információkat kell megadni:
B.2.3. A felülvizsgálati testület és a PEFCR felülvizsgálatára vonatkozó követelmények
[Ennek a szakasznak tartalmaznia kell a felülvizsgálati testület tagjainak a nevét és szervezeti hovatartozását. Meg kell határozni a felülvizsgálati testület elnöki tisztét betöltő tagot.]
A tag neve |
Szervezete |
Szerepe |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A bírálók meggyőződtek arról, hogy a következő követelmények teljesülnek:
a PEFCR-t az I. és a II. mellékletben foglalt követelményekkel összhangban dolgozták ki;
a PEFCR elősegíti hiteles, releváns és következetes PEF-profilok létrehozását;
a PEFCR hatályát és a reprezentatív termékeket megfelelően meghatározták;
a funkcionális egységre, a hozzárendelésre és a számításra vonatkozó szabályok megfelelnek a vizsgált termékkategóriának;
a PEF-RP-vizsgálatok és az alátámasztó vizsgálatok során használt adatkészletek relevánsak, reprezentatívak, megbízhatók és megfelelnek az adatminőségi követelményeknek;
a kiválasztott kiegészítő környezeti és technikai információk megfelelnek a vizsgált termékkategóriának, és a kiválasztásra az I. mellékletben megállapított követelményeknek megfelelően kerül sor;
a reprezentatív termék modellje és a vonatkozó referenciamutató (adott esetben) megfelelően reprezentálja a termékkategóriát vagy -alkategóriát;
a reprezentatív termék modellje – a PEFCR szerint lebontva és ILCD-formátumban összesítve – az EF-nek megfelelő, és követi a http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml internetcímen elérhető szabályokat;
a reprezentatív termék modellje – annak megfelelő Excel-változatában – összhangban áll a II. melléklet A.2.3. szakaszában ismertetett szabályokkal;
helyesen alkalmazzák az adatigénymátrixot;
a teljesítményosztályok – amennyiben azonosításra kerülnek – a termékkategóriának megfelelők.
[A technikai titkárság adott esetben további felülvizsgálati kritériumokat határozhat meg.]
A nyilvános felülvizsgálati jelentéseket e PEFCR 3. melléklete tartalmazza.
[A felülvizsgálati testület köteles elkészíteni a következőket: i. nyilvános felülvizsgálati jelentés minden PEF-RP-vizsgálatra vonatkozóan, ii. nyilvános felülvizsgálati jelentés a végleges PEFCR-re vonatkozóan.]
B.2.4. Felülvizsgálati nyilatkozat
Ez a PEFCR a Bizottság által [adja meg a legfrissebb elérhető változat jóváhagyásának dátumát]-án/-én elfogadott PEF-módszerrel összhangban került kidolgozásra.
A reprezentatív termék(ek) megfelelően jellemzi(k) az Európában értékesített átlagos termék(ek)et az ezen PEFCR hatálya alá tartozó termékkategória/alkategória tekintetében.
Az e PEFCR-nek megfelelően elvégzett PEF-vizsgálatok valószínűsíthetően megismételhető eredményekhez vezetnek, és az azokban foglalt információk felhasználhatók összehasonlítások végzéséhez és összehasonlító állítások meghatározásához az előírt feltételek mellett (lásd a korlátokról szóló szakaszt). [E nyilatkozat utolsó részét el kell hagyni, ha a PEFCR közbenső termék(ek)re vonatkozik.]
[A felülvizsgálati nyilatkozatot a bírálónak kell kitöltenie.]
B.2.5. Földrajzi hatály
Ez a PEFCR az Európai Unióban, továbbá az EFTA-államokban és az Egyesült Királyságban értékesített vagy felhasznált termékekre érvényes.
Minden PEF-vizsgálat során meg kell határozni annak földrajzi érvényességét, felsorolva mindazokat az országokat, ahol a PEF-vizsgálat tárgyát képező terméket felhasználják/értékesítik relatív piaci részesedéssel. Amennyiben a vizsgálat tárgyát képező konkrét termék piacára vonatkozó információk nem állnak rendelkezésre, Európa – az EFTA-államokkal és az Egyesült Királysággal együtt – tekintendő az alapértelmezett piacnak, ahol minden ország egyenlő piaci részesedéssel rendelkezik.
B.2.6. Nyelv
Ez a PEFCR angol nyelven íródott. Ellentmondás esetén az angol nyelvű eredeti változat felülírja a lefordított változatokat.
B.2.7. Más dokumentumoknak való megfelelés
Ez a PEFCR az alábbi dokumentumokkal összhangban készült (érvényesség szerinti sorrendben):
Termék környezeti lábnyomának meghatározására szolgáló módszer (PEF-módszer)
….
[A PEFCR-ben adott esetben fel kell sorolni azokat a további dokumentumokat, amelyekkel a PEFCR összhangban áll.]
B.3. A PEFCR hatálya
[Ennek a szakasznak tartalmaznia kell i. a PEFCR hatályának leírását, ii. a PEFCR-ben szereplő alkategóriák felsorolását és leírását (ha vannak), iii. a vizsgált termék(ek) és a műszaki teljesítmény leírását.]
B.3.1. A termék osztályozása
Az ebben a PEFCR-ben szereplő termékek CPA-kódjai a következők:
[A termékkategória/alkategória alapján adja meg a termékek tevékenység szerinti osztályozását (CPA) (a CPA-kódok jegyzékének legfrissebb rendelkezésre álló verziója alapján). Amennyiben hasonló termékek esetében többféle előállítási útvonalat határoznak meg a termékek eltérő tevékenység szerinti osztályozásának alkalmazásával, a PEFCR-nek valamennyi ilyen osztályozást magában kell foglalnia. Nevezze meg azokat az alkategóriákat, amelyek nem tartoznak a CPA hatálya alá, ha vannak ilyenek.]
B.3.2. Reprezentatív termék(ek)
[A PEFCR-nek tartalmaznia kell a reprezentatív termék(ek) leírását és származtatásának módját. A technikai titkárság a PEFCR mellékletében köteles tájékoztatást nyújtani a reprezentatív termék „modelljének” meghatározása érdekében tett valamennyi lépésről, továbbá jelenteni az összegyűjtött információkat.]
A reprezentatív termék(ek) PEF-vizsgálata (PEF-RP) kérésre rendelkezésre áll a technikai titkárság koordinátora számára, aki felelős annak terjesztéséért a korlátaira vonatkozó megfelelő felelősségkizáró nyilatkozattal együtt.
B.3.3. Funkcionális egység és referenciaáram
A funkcionális egység … [kitöltendő].
A B.1. táblázat tartalmazza a funkcionális egység meghatározása során alkalmazandó fő szempontokat.
B. 1. táblázat:
A funkcionális egység fő szempontjai
Mi? |
[kitöltendő. Meg kell jegyezni, hogy ha a PEFCR tartalmazza az „élelmezési célra alkalmatlan részek” kifejezést, a technikai titkárságnak meg kell adnia annak meghatározását.] |
Mennyi? |
[kitöltendő] |
Mennyire jól? |
[kitöltendő] |
Mennyi ideig? |
[kitöltendő] |
A referenciaáram a meghatározott funkció betöltéséhez szükséges termékmennyiség, amit [adja meg a mértékegységeket]-ban/-ben kell mérni. A vizsgálat alátámasztása céljából gyűjtött bemeneti és kimeneti mennyiségi adatokat ezen referenciaáramhoz viszonyítva kell kiszámítani.
[A PEFCR-ben le kell írni, hogy i. a funkcionális egység egyes vonatkozásai hogyan befolyásolják a termék környezeti lábnyomát, ii. hogyan kell ezt a hatást figyelembe venni a környezeti lábnyomra vonatkozó számítások során, és iii. hogyan kell megfelelő referenciaáramot ( 97 ) számítani. A PEFCR-ben továbbá ki kell fejteni és dokumentálni kell a termék funkcióinak a funkcionális egység meghatározásából való esetleges kihagyását, és azt meg kell indokolni. Amennyiben számítási paraméterekre van szükség, a PEFCR-ben alapértelmezett értékeket kell megadni, vagy elő kell írni ezeket a paramétereket a kötelező vállalatspecifikus információk listáján. Számítási példát kell bemutatni.]
B.3.4. Rendszerhatár
[Ennek a szakasznak tartalmaznia kell egy rendszerábrát, amely egyértelműen jelzi a termékkategória/alkategória részét képező folyamatokat és életciklusszakaszokat. Röviden ismertetni kell a folyamatokat és az életciklusszakaszokat. Az ábrán fel kell tüntetni azokat a folyamatokat, amelyekhez vállalatspecifikus adatokra van szükség, valamint a rendszerhatárból kizárt folyamatokat.]
A következő életciklusszakaszok és folyamatok vannak a rendszerhatáron belül:
B. 2. táblázat:
Életciklusszakaszok
Életciklusszakasz |
Az életciklusszakasz során zajló folyamatok rövid leírása |
|
|
|
|
|
|
|
|
E PEFCR szerint a következő folyamatok zárhatók ki a veszély alapú kizárás szabálya alapján: [adja meg azoknak a folyamatoknak a listáját, amelyeket ki kell zárni a veszély alapú kizárás szabálya alapján]. További veszély alapú kizárás nem megengedett. VAGY e PEFCR szerint nem alkalmazható veszély alapú kizárás.
Az e PEFCR szerint elvégzett valamennyi PEF-vizsgálatnak tartalmaznia kell egy ábrát, amely bemutatja az adatigénymátrix szerinti 1., 2. vagy 3. helyzethez tartozó tevékenységeket.
B.3.5. Az EF-hatáskategóriák felsorolása
Az e PEFCR szerint elvégzett minden PEF-vizsgálat során ki kell számítani a PEF-profilt, beleértve az alábbi táblázatban felsorolt összes EF-hatáskategóriát. [A technikai titkárságnak fel kell tüntetnie a táblázatban, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos alkategóriákat külön kell-e kiszámítani. Amennyiben valamelyik alkategóriáról nem vagy egyikről sem tesznek jelentést, a technikai titkárságnak lábjegyzetben ki kell fejtenie az okokat, például: „Az „Éghajlatváltozás – biogén” és az „Éghajlatváltozás – földhasználat és a földhasználat megváltoztatása” részmutatókat nem kell külön jelenteni, mivel a referenciaértékek alapján az éghajlatváltozás teljes hatásához való hozzájárulásuk kevesebb, mint 5 %.”]
B. 3. táblázat:
A PEF-profil kiszámítása során alkalmazandó hatáskategóriák jegyzéke
EF-hatáskategória |
Hatáskategória-mutatószám |
Egység |
Jellemzési modell |
Megalapozottság |
Éghajlatváltozás, összesen (1) |
Globális felmelegedési potenciál (100 GWP) |
kilogramm CO2-egyenérték |
Bern modell – 100 éves időtartamra vonatkozó globális felmelegedési potenciálok (IPCC, 2013.) |
I. |
Ózonlebontás |
Ózonkárosító potenciál (ODP) |
kg CFC-11-egyenérték |
A Meteorológiai Világszervezet végtelen időtartamra vonatkozó ózonkárosító potenciáljain alapuló EDIP-modell (Environmental Design of Industrial Products – Ipari Termékek Környezeti Tervezése) (WMO, 2014. + beillesztések) |
I. |
Humán toxicitás – rákkeltő hatások |
Emberekre vonatkozó komparatív toxikus egység (CTUh) |
CTUh |
a USEtox 2.1. modell alapján (Fantke et al., 2017.), kiigazítva Saouter et al., 2018. szerint |
III. |
Humán toxicitás – nem rákkeltő hatások |
Emberekre vonatkozó komparatív toxikus egység (CTUh) |
CTUh |
a USEtox 2.1. modell alapján (Fantke et al., 2017.), kiigazítva Saouter et al., 2018. szerint |
III. |
Szállópor |
Az emberi egészségre gyakorolt hatás |
betegség előfordulási gyakorisága |
Szállópormodell (Fantke et al., 2016, forrás: UNEP, 2016.) |
I. |
Ionizáló sugárzás, emberi egészségre gyakorolt hatások |
Emberi expozíció hatékonysága az U235-höz viszonyítva |
kBq U235-egyenérték |
Emberi egészségre gyakorolt hatások modellje, Dreicer et al., 1995. (Frischknecht et al., 2000.) |
II. |
Fotokémiai ózonképződés, emberi egészségre gyakorolt hatások |
A troposzféra ózonkoncentrációjának növekedése |
kg NMVOC-egyenérték |
LOTOS-EUROS modell (Van Zelm et al., 2008.), a 2008-as ReCiPe dokumentumban alkalmazott formában |
II. |
Savasodás |
Halmozott túllépés |
mol hidrogénion-egyenérték |
Halmozott túllépés (Seppälä et al., 2006.; Posch et al., 2008.) |
II. |
Eutrofizáció, szárazföldi |
Halmozott túllépés |
mol nitrogén-egyenérték |
Halmozott túllépés (Seppälä et al., 2006.; Posch et al., 2008.) |
II. |
Eutrofizáció, édesvízi |
Az édesvízi végső közeget elérő tápanyagok hányada (P) |
kg foszfor-egyenérték |
EUTREND-modell (Struijs et al, 2009.), a ReCiPe című dokumentumban alkalmazott formában |
II. |
Eutrofizáció, tengeri |
A tengeri végső közeget elérő tápanyagok hányada (N) |
kg nitrogén-egyenérték |
EUTREND-modell (Struijs et al, 2009.), a ReCiPe című dokumentumban alkalmazott formában |
II. |
Ökotoxicitás, édesvízi |
Ökoszisztémákra vonatkozó komparatív toxikus egység (CTUe) |
CTUe |
a USEtox 2.1. modell alapján (Fantke et al., 2017.), kiigazítva Saouter et al., 2018. szerint |
III. |
Földhasználat (2) |
Talajminőségi mutató (3) |
Dimenzió nélküli (pt) |
Talajminőségi mutató a LANCA-modell alapján (De Laurentiis et al., 2019.) és a LANCA CF 2.5. verziója alapján (Horn és Maier, 2018.) |
III. |
Vízfelhasználás |
Felhasználóktól való megvonási potenciál (megvonással súlyozott vízfogyasztás) |
a megvont víz m3 vízegyenértéke |
Megmaradó rendelkezésre álló vízmennyiség (Available WAter Remaining – AWARE), AWARE-modell (Boulay et al., 2018.; UNEP, 2016.) |
III. |
Erőforrás-felhasználás, ásványi anyagok és fémek |
Abiotikus erőforrások kimerítése (abiotikus forráskimerítési potenciál – Abiotic Resource Depletion Potential, ADP – végső tartalékok) |
kg Sb-egyenérték |
van Oers et al., 2002., a CML 2002 módszer szerint, 4.8. verzió |
III. |
Erőforrás-felhasználás, fosszilis anyagok |
Abiotikus erőforrások kimerítése – fosszilis tüzelőanyagok (ADP-fosszilis) (4) |
MJ |
van Oers et al., 2002., a CML 2002 módszer szerint, 4.8. verzió |
III. |
(1)
Az „Éghajlatváltozás, összesen” mutató három részmutatótóból tevődik össze: éghajlatváltozás, fosszilis; éghajlatváltozás, biogén; éghajlatváltozás, földhasználat és a földhasználat megváltoztatása. A részmutatók további leírását a 4.4.10. szakasz tartalmazza. Az „Éghajlatváltozás – fosszilis”, az „Éghajlatváltozás – biogén” és az „Éghajlatváltozás – földhasználat és a földhasználat megváltoztatása” alkategóriákat külön kell jelenteni, ha egyenként több mint 5 %-kal járulnak hozzá az éghajlatváltozás összesített pontszámához.
(2)
Az elfoglalásra és az átalakításra vonatkozik.
(3)
Ez a mutató a LANCA-modell által a földhasználatból eredő hatások értékeléséhez nyújtott 4 mutató (biotikus termelés, erózióval szembeni ellenálló képesség, mechanikai szűrés és a talajvíz megújulása) JRC által végzett összesítésének eredménye, amint arról beszámol De Laurentiis et al., 2019.
(4)
Az EF-áramok jegyzékében és ezen ajánlás alkalmazásában az urán szerepel az energiahordozók jegyzékében, és MJ-ban mérik. |
A normalizálási tényezők és súlyozó tényezők teljes listája az 1. mellékletben található – EF normalizálási tényezők és súlyozási tényezők listája.
A jellemzési tényezők teljes listája ezen a linken érhető el: http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml. [A technikai titkárságnak meg kell határoznia az alkalmazandó EF-referenciacsomagot.]
B.3.6. Kiegészítő technikai információk
[A technikai titkárságnak meg kell adnia a jelentendő további technikai információk felsorolását]:
[Közbenső termékek esetén:]
B.3.7. Kiegészítő környezeti információk
[Adja meg, hogy milyen kiegészítő környezeti információkat kell/ajánlott jelenteni (adja meg az egységeket). Lehetőség szerint kerülni kell az „ajánlott” szó használatát. Említse meg a kiegészítő információk jelentése során alkalmazott összes módszert.]
A biológiai sokféleség e PEFCR szempontjából relevánsnak tekinthető.
VAGY
A biológiai sokféleség e PEFCR szempontjából nem tekinthető relevánsnak.
[Amennyiben a biológiai sokféleség releváns, a PEFCR-ben ismertetni kell, hogy a PEFCR alkalmazójának hogyan kell megállapítania a biológiai sokféleségre gyakorolt hatásokat.]
B.3.8. Korlátok
[Ennek a szakasznak tartalmaznia kell azon korlátok listáját, amelyek felmerülnek a PEF-vizsgálat során, akkor is, ha azt a PEFCR-nek megfelelően végzik el.]
B.3.8.1.
[Ennek a szakasznak tartalmaznia kell azokat a feltevéseket, amelyek alapján összehasonlításra vagy összehasonlító állításra kerülhet sor.]
B.4. Leginkább releváns hatáskategóriák, életciklusszakaszok, folyamatok és elemi áramok
B.4.1. Leginkább releváns EF-hatáskategóriák
[Ha a PEFCR nem tartalmaz alkategóriákat] Az e PEFCR hatálya alá tartozó termékkategória tekintetében a leginkább releváns hatáskategóriák a következők:
[Ha a PEFCR alkategóriákat tartalmaz] Az e PEFCR hatálya alá tartozó [név] alkategória tekintetében a leginkább releváns hatáskategóriák a következők:
B.4.2. Leginkább releváns életciklusszakaszok
[Ha a PEFCR nem tartalmaz alkategóriákat] Az e PEFCR hatálya alá tartozó termékkategória tekintetében a leginkább releváns életciklusszakaszok a következők:
[Ha a PEFCR alkategóriákat tartalmaz] Az e PEFCR hatálya alá tartozó [név] alkategória tekintetében a leginkább releváns életciklusszakaszok a következők:
B.4.3. Leginkább releváns folyamatok
Az e PEFCR hatálya alá tartozó termékkategória tekintetében a leginkább releváns folyamatok a következők [ezt a táblázatot a reprezentatív termék(ek) PEF-vizsgálatainak végleges eredményei alapján kell kitölteni. Lehetőség szerint minden alkategória tekintetében adjon meg egy táblázatot.]
B. 4. táblázat:
A leginkább releváns folyamatok listája
Hatáskategória |
Folyamatok |
1. leginkább releváns hatáskategória |
„A” folyamat (X életciklusszakasztól) |
„B” folyamat (Y életciklusszakasztól) |
|
2. leginkább releváns hatáskategória |
„A” folyamat (X életciklusszakasztól) |
„B” folyamat (X életciklusszakasztól) |
|
n. leginkább releváns hatáskategória |
„A” folyamat (X életciklusszakasztól) |
„B” folyamat (X életciklusszakasztól) |
B.4.4. Leginkább releváns közvetlen elemi áramok
Az e PEFCR hatálya alá tartozó termékkategória tekintetében a leginkább releváns közvetlen elemi áramok a következők [a listát a reprezentatív termék(ek) PEF-vizsgálatainak végleges eredményei alapján kell megadni. Adott esetben minden alkategória tekintetében adjon meg egy listát.]
B.4.4.1.
[Ennek a szakasznak a következőket kell tartalmaznia:
A technikai titkárság dönthet úgy, hogy az LCI Excel-fájlban (lásd e melléklet B.5. szakaszát) jelzi, hogy mely folyamatok vonatkozásában nem állnak rendelkezésre adatkészletek, amelyek ezért adathiánynak minősülnek, és mely folyamatok esetében kell helyettesítő adatkészleteket használni.]
B.5. Életciklusleltár
Minden újonnan létrehozott adatkészletnek az EF-nek vagy az ILCD beviteli szintnek megfelelőnek kell lennie (lásd a B.5.5. szakaszban szereplő szabályokat).
[PEFCR-ben fel kell tüntetni, hogy megengedett-e a mintavétel. Ha a technikai titkárság engedélyezi a mintavételt, a PEFCR-ben le kell írni a mintavételi eljárást a PEF-módszerben leírtak szerint, valamint bele kell foglalni a következő mondatot:] „Ha mintavételre van szükség, azt az ebben a PEFCR-ben meghatározottak szerint kell elvégezni. A mintavétel azonban nem kötelező, és e PEFCR bármely alkalmazója dönthet úgy, hogy az összes üzemtől vagy gazdaságtól begyűjti az adatokat, mintavétel végzése nélkül.”
B.5.1. A kötelező vállalatspecifikus adatok listája
[A technikai titkárságnak itt fel kell sorolnia a kötelező vállalatspecifikus adatokkal modellezendő folyamatokat (azaz a tevékenységre vonatkozó adatokat és a közvetlen elemi áramokat). Megjegyzendő, hogy a felsorolt közvetlen elemi áramokat össze kell hangolni az EF-referenciacsomag legújabb változatában ( 98 ) használt nómenklatúrával.
„A” folyamat
[Ismertesse röviden az „A” folyamatot. Sorolja fel az összes tevékenységre vonatkozó adatot és közvetlen elemi áramot, amit be kell gyűjteni, valamint az „A” folyamat keretében a tevékenységre vonatkozó adatokhoz kapcsolódó alfolyamatok alapértelmezett adatkészleteit. Használja az alábbi táblázatot legalább egy példa bemutatására a PEFCR-ben. Amennyiben itt nem kerül sor minden folyamat bemutatására, Excel-fájlban meg kell adni az összes folyamatot tartalmazó teljes listát.]
B. 5. táblázat
Adatgyűjtési követelmények a kötelező „A” folyamat tekintetében
Adatgyűjtési célokat szolgáló követelmények |
Modellezési célokat szolgáló követelmények |
Megjegyzések |
|||||||||
Tevékenységre vonatkozó gyűjtendő adatok |
Konkrét követelmények (pl. gyakoriság, mérési szabvány stb.) |
Mértékegység |
Alkalmazandó alapértelmezett adatkészlet |
Adatkészlet forrása (azaz csomópont) |
UUID |
TiR |
TeR |
GeR |
P |
DQR |
|
Bemenetek: |
|||||||||||
[Pl.: éves villamosenergia-felhasználás] |
[Pl.: 3 éves átlag] |
[Pl. kWh/év] |
[Pl.: Villamosenergia-hálózati mix 1–60 kV/EU28+3] |
[Link az életciklusadatok hálózatának megfelelő csomópontjához. Az „adatkészletet” is meg kell határozni] |
[Pl.: 0af0a6a8-aebc-4eeb-99f8-5ccf2304b99d] |
[Pl. 1,6] |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Kimenetek: |
|||||||||||
… |
… |
… |
… |
… |
… |
… |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
[Sorolja fel az összes olyan kibocsátást és erőforrást, amelyet az „A” folyamat keretében vállalatspecifikus információkkal (leginkább releváns fő elemi áramokkal) kell modellezni.]
B. 6. táblázat
A közvetlen elemi áramok gyűjtésére vonatkozó követelmények a kötelező „A” folyamat tekintetében
Kibocsátások/erőforrások |
Elemi áram |
UUID |
Mérések gyakorisága |
Alapértelmezett mérési módszer (1) |
Megjegyzések |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
(1)
Kivéve, ha adott ország jogszabálya konkrét mérési módszereket ír elő. |
A gyűjtendő vállalatspecifikus adatok listájáért lásd a „[PEFCR megnevezése_verziószám] – Életciklus-leltár” című Excel-fájlt.
B.5.2. Folyamatok, amelyeket a vállalat várhatóan irányítani fog
[Az ebben a szakaszban felsorolt folyamatoknak ki kell egészíteniük a kötelező vállalatspecifikus adatok között felsorolt folyamatokat. A folyamatok vagy az adatok megismétlése nem megengedett. Amennyiben a vállalat várhatóan nem irányít további folyamatokat, kérjük, tüntesse fel: „A vállalat várhatóan nem irányít további folyamatokat a kötelező vállalatspecifikus adatok között felsoroltakon kívül.”]
A PEFCR alkalmazója várhatóan a következő folyamatokat irányítja:
„X” folyamat:
[Ismertesse röviden az „X” folyamatot. Sorolja fel a minimálisan gyűjtendő, tevékenységre vonatkozó adatokat és közvetlen elemi áramokat, valamint az „X” folyamat keretében a tevékenységre vonatkozó adatokhoz kapcsolódó alfolyamatok adatkészleteit. Adja meg a mértékegységet, a mérés módját és bármely más jellemzőt, ami hasznos lehet az alkalmazó számára. Megjegyzendő, hogy a felsorolt közvetlen elemi áramokat össze kell hangolni az EF-referenciacsomag legújabb változatában ( 99 ) használt nómenklatúrával. Használja az alábbi táblázatot legalább egy példa bemutatására a PEFCR-ben. Amennyiben itt nem kerül sor minden folyamat bemutatására, Excel-fájlban meg kell adni az összes folyamatot tartalmazó teljes listát.]
B. 7. táblázat
Az „X” folyamatra vonatkozó adatgyűjtési követelmények
Adatgyűjtési célokat szolgáló követelmények |
Modellezési célokat szolgáló követelmények |
Megjegyzések |
|||||||||
Tevékenységre vonatkozó gyűjtendő adatok |
Konkrét követelmények (pl. gyakoriság, mérési szabvány stb.) |
Mértékegység |
Alkalmazandó alapértelmezett adatkészlet |
Adatkészlet forrása (azaz csomópont és adatállomány) |
UUID |
TiR |
TeR |
GeR |
P |
DQR |
|
Bemenetek: |
|||||||||||
[Pl.: éves villamosenergia-felhasználás] |
[Pl.: 3 éves átlag] |
[Pl. kWh/év] |
[Pl.: Villamosenergia-hálózati mix 1–60 kV/EU28+3] |
[Link az életciklusadatok hálózatának megfelelő csomópontjához. Az „adatkészletet” is meg kell határozni] |
[Pl.: 0af0a6a8-aebc-4eeb-99f8-5ccf2304b99d] |
[Pl. 1,6] |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Adatgyűjtési célokat szolgáló követelmények |
Modellezési célokat szolgáló követelmények |
Megjegyzések |
|||||||||
Kimenetek: |
|||||||||||
… |
… |
… |
… |
… |
… |
… |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
B. 8. táblázat
A közvetlen elemi áramok gyűjtésére vonatkozó követelmények az „X” folyamat tekintetében
Kibocsátások/erőforrások |
Elemi áram |
UUID |
Mérések gyakorisága |
Alapértelmezett mérési módszer (1) |
Megjegyzések |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
(1)
Kivéve, ha adott ország jogszabálya konkrét mérési módszereket ír elő. |
Az 1. helyzetben várhatóan előforduló összes folyamat listájáért lásd a „[PEFCR megnevezése_verziószám] – Életciklus-leltár” című Excel-fájlt.
B.5.3. Adatminőségi követelmények
Ki kell számítani és jelenteni kell minden egyes adatkészlet és a teljes PEF-vizsgálat adatminőségét. A DQR-érték kiszámításához a következő négy kritériumon alapuló képletet kell használni:
[B.1. egyenlet]
ahol TeR a technológiai reprezentativitás, GeR a földrajzi reprezentativitás, TiR az időbeli reprezentativitás, P pedig s precizitás. A reprezentativitás (technológiai, földrajzi és időbeli) azt mutatja meg, hogy a kiválasztott folyamatok és termékek milyen mértékben felelnek meg az elemzett rendszernek, míg a precizitás az adatok származtatásának módját és a kapcsolódó bizonytalansági szintet jelöli.
A következő szakaszokban táblázatokban mutatjuk be az egyes szempontok szemikvantitatív értékelése során alkalmazandó kritériumokat.
[A PEFCR szigorúbb adatminőségi követelményeket határozhat meg, valamint további kritériumokat határozhat meg az adatminőség értékelésére vonatkozóan. A PEFCR-ben jelenteni kell a következők adatminőség-értékének megállapítása során alkalmazandó képleteket: i. vállalatspecifikus adatok (az I. melléklet 20. egyenlete), ii. másodlagos adatkészletek (az I. melléklet 19. egyenlete), iii. PEF-vizsgálat (az I. melléklet 20. egyenlete).]
B.5.3.1.
Az adatminőség-értéket az 1. bontási szinten kell kiszámítani, az alfolyamatok vagy elemi áramok összesítésének elvégzése előtt. A vállalatspecifikus adatkészletek adatminőség-értékét a következőképpen kell kiszámítani:
A leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adatok és közvetlen elemi áramok kiválasztása: a leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adatok azok, amelyek a vállalatspecifikus adatkészlet teljes környezeti hatásának legalább 80 %-áért felelő alfolyamatokhoz (vagyis másodlagos adatkészletekhez) kapcsolódnak, kezdve a legnagyobb mértékben hozzájárulókkal, egészen a legkisebb mértékben hozzájárulókig. A leginkább releváns közvetlen elemi áramok azok a közvetlen elemi áramok, amelyek halmozottan legalább 80 %-kal járulnak hozzá a közvetlen elemi áramok teljes hatásához.
Az adatminőség-értékelési kritériumok – TeR, TiR, GeR és P – kiszámítása a leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adatok és a leginkább releváns közvetlen elemi áramok mindegyike vonatkozásában. Az egyes kritériumok értékeit a B.9. táblázat alapján kell hozzárendelni.
A leginkább releváns közvetlen elemi áramok mindegyike tartalmazza az összeget és az elemi áram elnevezését (pl. 40 g szén-dioxid). A leginkább releváns elemi áramok mindegyike esetén a PEFCR alkalmazójának értékelnie kell a 4 adatminőség-értékelési kritériumot, amelyek neve: TeR-EF, TiR-EF, GeR-EF, PEF. Például a PEFCR alkalmazójának értékelnie kell a mért áram idejét, azt, hogy mely technológia esetében mérték az áramot, és mely földrajzi területen.
A leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adatok mindegyike esetében a PEFCR alkalmazójának értékelnie kell a 4 adatminőség-értékelési kritériumot (ezek megnevezése: TeR-AD TiR-AD, GeR-AD, PAD).
Tekintettel arra, hogy a kötelező folyamatokra vonatkozó adatoknak vállalatspecifikusnak kell lenniük, a P pontszáma nem lehet nagyobb 3-nál, míg a TiR, TeR és GeR pontszáma nem lehet több mint 2 (az adatminőség-értékelési pontszám legfeljebb 1,5 lehet).
A leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adatok (a megfelelő alfolyamathoz kapcsolva) és közvetlen elemi áramok mindegyike vonatkozásában azok környezeti hozzájárulásának kiszámítása az összes leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adat és közvetlen elemi áram környezeti hatásának teljes összegéhez viszonyítva (súlyozva, az összes EF-hatáskategória alkalmazásával). Az újonnan létrehozott adatkészlet például csak két leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adattal rendelkezik, amelyek az adatkészlet teljes környezeti hatásának összesen 80 %-áért felelnek:
Az 1. számú, tevékenységre vonatkozó adat a teljes adatkészlet környezeti hatásának 30 %-át teszi ki. E folyamat hozzájárulása a teljes 80 %-hoz 37,5 % (ez utóbbi az alkalmazandó súly).
A 2. számú, tevékenységre vonatkozó adat a teljes adatkészlet környezeti hatásának 50 %-áért felel. E folyamat hozzájárulása a teljes 80 %-hoz 62,5 % (ez utóbbi az alkalmazandó súly).
Az újonnan létrehozott adatkészlet TeR, TiR, GeR és P kritériumainak kiszámítása a leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adatok és közvetlen elemi áramok egyes kritériumainak súlyozott átlagaként. A súly az egyes leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adatok és közvetlen elemi áramok 3. lépésben kiszámított relatív hozzájárulása (%-ban kifejezve).
A PEFCR alkalmazójának ki kell számítania az újonnan létrehozott adatkészlet teljes adatminőség-értékét a B.2. egyenlet alkalmazásával, ahol , , a 4. pontban foglaltak szerint kiszámított súlyozott átlagok.
B. 9. táblázat:
A vállalatspecifikus információkat tartalmazó adatkészletekre vonatkozó adatminőség-értékelési kritériumok értékének megállapítása
[Megjegyzendő, hogy a TiR kritérium tekintetében a technikai titkárság kiigazíthatja a referenciaéveket; a PEFCR több táblázatot is tartalmazhat].
Értékelés |
PEF és PAD |
TiR-EF és TiR-AD |
TeR-EF és TeR-AD |
GeR-EF és GeR-AD |
1 |
Mért/kalkulált és külső hitelesítő által hitelesített |
Az adatok a legutóbbi éves igazgatási időszakra vonatkoznak az EF-jelentés közzétételének dátumát figyelembe véve |
Az elemi folyamatok és a tevékenységre vonatkozó adatok kifejezetten bemutatják az újonnan létrehozott adatkészlet technológiáját. |
A tevékenységre vonatkozó adatok és az elemi áramok tükrözik azt a pontos földrajzi helyet, ahol az újonnan létrehozott adatkészletben modellezett folyamatok zajlanak |
2 |
Mért/kalkulált és belső hitelesítő által hitelesített, a hitelességet bíráló ellenőrizte |
Az adatok legfeljebb 2 éves igazgatási időszakra vonatkoznak az EF-jelentés közzétételének dátumát figyelembe véve |
Az elemi folyamatok és a tevékenységre vonatkozó adatok az újonnan létrehozott adatkészlet technológiája közelítésének tekinthetők |
A tevékenységre vonatkozó adatok és az elemi áramok részben tükrözik azt a földrajzi helyet, ahol az újonnan létrehozott adatkészletben modellezett folyamatok zajlanak |
3 |
Mért/kalkulált/szakirodalom szerinti, és a hitelességet nem ellenőrizte bíráló VAGY számításokon alapuló minősített becslés, bíráló által ellenőrzött hitelesség |
Az adatok legfeljebb hároméves igazgatási időszakra vonatkoznak az EF-jelentés közzétételének dátumát figyelembe véve |
Nem alkalmazható |
Nem alkalmazható |
4–5 |
Nem alkalmazható |
Nem alkalmazható |
Nem alkalmazható |
Nem alkalmazható |
PEF : Precizitás az elemi áramok tekintetében; PAD : Precizitás a tevékenységre vonatkozó adatok tekintetében; TiR-EF : Időbeli reprezentativitás az elemi áramok tekintetében; TiR-AD : Időbeli reprezentativitás a tevékenységre vonatkozó adatok tekintetében; TeR-EF : Technológiai reprezentativitás az elemi áramok tekintetében; TeR-AD : Technológiai reprezentativitás a tevékenységre vonatkozó adatok tekintetében; GeR-EF : Földrajzi reprezentativitás az elemi áramok tekintetében; GeR-AD: Földrajzi reprezentativitás a tevékenységre vonatkozó adatok tekintetében. |
B.5.4. Adatigénymátrix
Az összes folyamatot, ami szükséges a termék modellezéséhez és nem szerepel a kötelező vállalatspecifikus adatok listáján (a B.5.1. szakaszban foglalt lista), az adatigénymátrix használatával kell értékelni (lásd a B.10. táblázatot). A PEFCR alkalmazójának az adatigénymátrix alkalmazásával kell értékelnie, hogy melyek azok az adatok, amelyekre szükség van, és amelyeket fel kell használni a PEF modellezése során, attól függően, hogy a PEFCR alkalmazója (vállalat) mekkora befolyással bír az adott folyamatra. Az alábbiakban bemutatott három eset szerepel az adatigénymátrixban:
1. helyzet: a folyamatot a PEFCR-t alkalmazó vállalat irányítja;
2. helyzet: a folyamatot nem a PEFCR-t alkalmazó vállalat irányítja, de a vállalat hozzáféréssel rendelkezik (vállalat-)specifikus információkhoz;
3. helyzet: a folyamatot nem a PEFCR-t alkalmazó vállalat irányítja, és ez a vállalat nem rendelkezik hozzáféréssel (vállalat-)specifikus információkhoz.
B. 10. táblázat:
Adatigénymátrix (2) . *Bontott adatkészleteket kell használni
|
|
Leginkább releváns folyamat |
Egyéb folyamat |
1. helyzet: a PEFCR-t alkalmazó vállalat által irányított folyamat |
1. lehetőség |
Vállalatspecifikus adatok szolgáltatása (a PEFCR-ben előírtak szerint), valamint vállalatspecifikus adatkészlet létrehozása, összesített formában (DQR ≤ 1,5) (1) A DQR-értékek kiszámítása (az egyes kritériumokra + összes) |
|
2. lehetőség |
|
Alapértelmezett másodlagos adatok használata a PEFCR-ben, összesített formában (DQR ≤ 3,0) Az alapértelmezett adatminőség-értékek használata |
|
2. helyzet: nem a PEFCR-t alkalmazó vállalat által irányított folyamat, de van hozzáférés a vállalatspecifikus információkhoz |
1. lehetőség |
Vállalatspecifikus adatok szolgáltatása (a PEFCR-ben előírtak szerint), valamint vállalatspecifikus adatkészlet létrehozása, összesített formában (DQR ≤ 1,5) A DQR-értékek kiszámítása (az egyes kritériumokra + összes) |
|
2. lehetőség |
Vállalatspecifikus adatok használata a szállítás (távolság) tekintetében, valamint a villamosenergia-szerkezethez és a szállításhoz használt alfolyamatok helyettesítése ellátásilánc-specifikus, EF-nek megfelelő adatkészletekkel (DQR ≤ 3,0)* Az adatminőség-értékelési kritériumok újraértékelése a termékre jellemző környezetben |
|
|
3. lehetőség |
|
Vállalatspecifikus adatok használata a szállítás (távolság) tekintetében, valamint a villamosenergia-szerkezethez és a szállításhoz használt alfolyamatok helyettesítése ellátásilánc-specifikus, EF-nek megfelelő adatkészletekkel (DQR ≤ 4,0)*. Az alapértelmezett adatminőség-értékek használata |
|
3. helyzet: nem a PEFCR-t alkalmazó vállalat által irányított folyamat, és nincs hozzáférés a vállalatspecifikus információkhoz |
1. lehetőség |
Alapértelmezett másodlagos adatkészlet használata összesített formában (DQR ≤ 3,0) Az adatminőség-értékelési kritériumok újraértékelése a termékre jellemző környezetben |
|
2. lehetőség |
|
Alapértelmezett másodlagos adatkészlet használata összesített formában (DQR ≤ 4,0) Az alapértelmezett adatminőség-értékek használata |
|
(1)
A vállalatspecifikus adatkészleteket a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani.
(2)
Az adatigénymátrixban leírt lehetőségek nem fontossági sorrendben szerepelnek. |
B.5.4.1.
Az 1. helyzetben a folyamatok mindegyike esetében két lehetőség van:
a folyamat szerepel a PEFCR-ben meghatározott leginkább releváns folyamatok listáján, vagy nem szerepel a leginkább releváns folyamatok listáján, de a vállalat mégis vállalatspecifikus adatokat kíván szolgáltatni (1. lehetőség);
a folyamat nem szerepel a leginkább releváns folyamatok listáján, és a vállalat inkább másodlagos adatkészleteket kíván használni (2. lehetőség).
1. helyzet/1. lehetőség
Minden olyan folyamat esetében, amelyet a vállalat irányít, és amelynek során a PEFCR alkalmazója vállalatspecifikus adatokat használ. Az újonnan létrehozott adatkészlet adatminőség-értékét a B.5.3.1. szakaszban leírtak szerint kell kiszámítani.
1. helyzet/2. lehetőség
Csak olyan folyamatok esetén, amelyek nem tartoznak a leginkább releváns folyamatok közé; ha a PEFCR alkalmazója úgy dönt, hogy vállalatspecifikus adatok gyűjtése nélkül modellezi a folyamatot, akkor a PEFCR-ben szereplő másodlagos adatkészletet kell alkalmaznia, az itt felsorolt alapértelmezett adatminőség-értékekkel együtt.
Ha a folyamathoz használandó alapértelmezett adatkészlet nem szerepel a PEFCR-ben, a PEFCR alkalmazójának az eredeti adatkészlet metaadataiból vett adatminőség-értékeket kell használnia.
B.5.4.2.
Ha a folyamatot nem a PEFCR alkalmazója irányítja, de hozzáfér a vállalatspecifikus adatokhoz, három lehetőség van:
a PEFCR alkalmazója hozzáféréssel rendelkezik a beszállító-specifikus információk széles köréhez, és szándékában áll létrehozni egy új, az EF-nek megfelelő adatkészletet (1. lehetőség);
a vállalat rendelkezik bizonyos beszállító-specifikus információkkal, és szándékában áll végrehajtani néhány minimális változtatást (2. lehetőség);
a folyamat nem szerepel a leginkább releváns folyamatok listáján, és a vállalat minimális változtatásokat kíván végrehajtani (3. lehetőség).
2. helyzet/1. lehetőség
Az összes olyan folyamat esetén, amelyet nem a vállalat irányít, és amikor a PEFCR alkalmazója vállalatspecifikus adatokat használ, az újonnan létrehozott adatkészlet adatminőség-értékét a B.5.3.1. szakaszban leírtak szerint kell értékelni.
2. helyzet/2. lehetőség
A PEFCR alkalmazójának a szállítás tekintetében tevékenységre vonatkozó vállalatspecifikus adatokat kell használnia, és a villamosenergia-szerkezet, valamint a szállítás tekintetében alkalmazott alfolyamatokat a PEF-nek megfelelő, ellátásilánc-specifikus adatkészletekkel kell helyettesítenie, a PEFCR-ben megadott alapértelmezett másodlagos adatkészletből kiindulva.
Figyelembe kell venni, hogy a PEFCR felsorolja az összes adatkészlet nevét azok összesített adatkészletének univerzálisan egyedi azonosítójával (UUID) együtt. Ebben a helyzetben az adatkészlet lebontott változatára van szükség.
A PEFCR alkalmazójának a kontextusra jellemzővé kell tennie az adatminőség-értékelést a TeR és a TiR újraértékelésével a B.11. táblázat alapján. A GeR kritériumot 30 %-kal lejjebb kell vinni ( 100 ), a P kritérium tekintetében pedig fenn kell tartani az eredeti értéket.
2. helyzet/3. lehetőség
A PEFCR alkalmazójának a szállítás tekintetében tevékenységre vonatkozó vállalatspecifikus adatokat kell használnia, és a villamosenergia-szerkezet, valamint a szállítás tekintetében alkalmazott alfolyamatokat az EF-nek megfelelő, ellátásilánc-specifikus adatkészletekkel kell helyettesítenie, a PEFCR-ben megadott alapértelmezett másodlagos adatkészletből kiindulva.
Figyelembe kell venni, hogy a PEFCR felsorolja az összes adatkészlet nevét azok összesített adatkészletének univerzálisan egyedi azonosítójával (UUID) együtt. Ebben a helyzetben az adatkészlet lebontott változatára van szükség.
Ebben az esetben a PEFCR alkalmazójának az alapértelmezett adatminőség-értékeket kell alkalmaznia. Ha a folyamathoz használandó alapértelmezett adatkészlet nem szerepel a PEFCR-ben, a PEFCR alkalmazójának az eredeti adatkészletből vett adatminőség-értékeket kell használnia.
B. 11. táblázat:
Az adatminőség-értékelési kritériumok értékének meghatározása másodlagos adatkészletek alkalmazása esetén
[Több táblázat is szerepelhet a PEFCR-ben és az életciklusszakaszokról szóló részben]
|
TiR |
TeR |
GeR |
1 |
Az EF-jelentés közzétételének dátuma az adatkészlet érvényességi idején belül van |
Az EF-vizsgálat során alkalmazott technológia pontosan megegyezik az adatkészlet alkalmazási körébe tartozó technológiával |
Az EF-vizsgálat során modellezett folyamat abban az országban zajlik, amelyre az adatkészlet érvényes |
2 |
Az EF-jelentés közzétételének dátuma legfeljebb 2 évvel van túl az adatkészlet érvényességi idején |
Az EF-vizsgálat során alkalmazott technológiák az adatkészlet alkalmazási körébe tartozó technológiák közé tartoznak |
Az EF-vizsgálat során modellezett folyamat abban a földrajzi régióban (pl. Európában) zajlik, amelyre az adatkészlet érvényes |
3 |
Az EF-jelentés közzétételének dátuma legfeljebb 4 évvel van túl az adatkészlet érvényességi idején |
Az EF-vizsgálat során alkalmazott technológiák csak részben szerepelnek az adatkészlet alkalmazási körébe tartozó technológiák között |
Az EF-vizsgálat során modellezett folyamat azon földrajzi régiók egyikében zajlik, amelyekre az adatkészlet érvényes |
4 |
Az EF-jelentés közzétételének dátuma legfeljebb 6 évvel van túl az adatkészlet érvényességi idején |
Az EF-vizsgálat során alkalmazott technológiák hasonlóak az adatkészlet alkalmazási körébe tartozó technológiákhoz |
Az EF-vizsgálat során modellezett folyamat olyan országban zajlik, amely nem tartozik azon földrajzi régió(k) közé, amelyekre az adatkészlet érvényes, de szakértői véleményen alapuló becslések szerint elegendő hasonlóság áll fenn. |
5 |
Az EF-jelentés közzétételének dátuma 6 évvel az adatkészlet érvényességi ideje után van |
Az EF-vizsgálat során alkalmazott technológiák eltérnek az adatkészlet alkalmazási körébe tartozóktól |
Az EF-vizsgálat során modellezett folyamat más országban zajlik, mint amelyre az adatkészlet érvényes |
B.5.4.3.
Ha a folyamatot nem a PEFCR alkalmazója irányítja, és a vállalat nem fér hozzá vállalatspecifikus adatokhoz, két lehetőség van:
A folyamat szerepel a leginkább releváns folyamatok listáján (3. helyzet, 1. lehetőség);
A folyamat nem szerepel a leginkább releváns folyamatok listáján (3. helyzet, 2. lehetőség).
3. helyzet/1. lehetőség
Ebben az esetben a PEFCR alkalmazójának a kontextusra jellemzővé kell tennie az adatminőség-értékelést a TeR, a TiR és a GeR újraértékelésével a megadott táblázat(ok) alapján. A P kritériumok tekintetében fenn kell tartani az eredeti értéket.
3. helyzet/2. lehetőség
A leginkább releváns eljárások körébe nem tartozó folyamatok esetén a PEFCR alkalmazójának a PEFCR-ben szereplő megfelelő másodlagos adatkészletet és annak adatminőség-értékeit kell alkalmaznia.
Ha a folyamathoz használandó alapértelmezett adatkészlet nem szerepel a PEFCR-ben, a PEFCR alkalmazójának az eredeti adatkészletből vett adatminőség-értékeket kell használnia.
B.5.5. Alkalmazandó adatkészletek
Ez a PEFCR tartalmazza a PEFCR alkalmazója által használandó másodlagos adatkészletek felsorolását. Minden olyan esetben, amikor a PEF-profil kiszámításához szükséges adatkészlet nem szerepel az ebben a PEFCR-ben felsoroltak között, az alkalmazónak az alábbi lehetőségek közül kell választania (hierarchikus sorrendben):
az életciklusadatok hálózatának ( 101 ) egyik csomópontján rendelkezésre álló, EF-nek megfelelő adatkészlet használata;
az EF-nek megfelelő, ingyenes vagy kereskedelmi forrásból rendelkezésre álló adatkészlet használata;
az EF-nek megfelelő másik, megfelelő helyettesítőnek tekintett adatkészlet használata. Ebben az esetben ezt az információt fel kell tüntetni a PEF-jelentés „Korlátok” című szakaszában;
helyettesítőként az ILCD beviteli szintnek megfelelő adatkészlet használata. Ezeket az adatkészleteket fel kell tüntetni a PEF-jelentés „Korlátok” című szakaszában. Az egyetlen összesített pontszám legfeljebb 10 %-a származhat az ILCD beviteli szintnek megfelelő adatkészletekből. Az adatkészlet elemi áramok nómenklatúráját össze kell hangolni a modell többi részében használt EF-referenciacsomaggal ( 102 );
ha nem áll rendelkezésre az EF-nek megfelelő vagy az ILCD beviteli szintnek megfelelő adatkészlet, azt ki kell zárni a PEF-vizsgálatból. Ezt a PEF-jelentésben egyértelműen fel kell tüntetni adathiányként, és a PEF-vizsgálat és PEF-jelentés hitelesítőinek validálniuk kell.
B.5.6. A vizsgálat átlagos adatminőség-értékének kiszámítása
A PEF-vizsgálat átlagos adatminőség-értékének kiszámításához a PEFCR alkalmazójának külön-külön ki kell számítania a TeR, TiR, GeR és P értékét a PEF-vizsgálat vonatkozásában, az összes leginkább releváns folyamat súlyozott átlagaként, a teljes egyetlen összesített pontszámhoz való relatív környezeti hozzájárulásuk alapján. Az I. melléklet 4.6.5.8. szakaszában ismertetett számítási szabályokat kell alkalmazni.
B.5.7. Hozzárendelési szabályok
[PEFCR-ben meg kell határozni, hogy a PEFCR alkalmazójának mely hozzárendelési szabályokat kell alkalmaznia, és hogyan kell elvégezni a modellezést/számítást. Gazdasági szempontú hozzárendelés alkalmazása esetén a hozzárendelési tényezők meghatározására szolgáló számítási módszert rögzíteni kell és elő kell írni a PEFCR-ben. Az alábbi sablont kell alkalmazni:]
B. 12. táblázat:
Hozzárendelési szabályok
Folyamat |
Hozzárendelési szabály |
Modellezési utasítások |
Hozzárendelési tényező |
[Példa: „A” folyamat] |
[Példa: Fizikai hozzárendelés] |
[Példa: A különböző kimenetek tömegét kell használni.] |
[Példa: 0,2] |
… |
… |
|
|
|
|
|
|
B.5.8. Villamos energia modellezése
A következő villamosenergia-szerkezetet kell alkalmazni hierarchikus sorrendben:
Beszállító-specifikus villamosenergia-terméket kell alkalmazni, ha adott ország esetében 100 %-os nyomonkövetési rendszer van érvényben, vagy ha:
rendelkezésre áll, és
teljesülnek a szerződéses eszközök megbízhatóságát garantáló minimális követelmények.
A beszállító-specifikus teljes villamosenergia-szerkezetet kell alkalmazni, ha:
rendelkezésre áll, és
teljesülnek a szerződéses eszközök megbízhatóságát garantáló minimális követelmények.
Az „országspecifikus fennmaradó hálózati szerkezet, fogyasztási szerkezet” alkalmazandó. Az országspecifikus azt az országot jelenti, amelyben az életciklusszakasz vagy a tevékenység zajlik. Ez lehet uniós vagy nem uniós ország. A fennmaradó hálózati szerkezet megakadályozza a kettős elszámolást az a) és b) pontban szereplő beszállító-specifikus villamosenergia-szerkezetek alkalmazásával.
Utolsó lehetőségként az átlagos uniós fennmaradó hálózati szerkezet, fogyasztási szerkezet (EU + EFTA + UK) vagy a régió szempontjából reprezentatív fennmaradó hálózati szerkezet, fogyasztási szerkezet alkalmazandó.
Megjegyzés: a felhasználási szakasz vonatkozásában a fogyasztási hálózati szerkezetet kell használni.
A beszállító-specifikus villamosenergia-szerkezet alkalmazásának környezeti integritása attól függ, hogy biztosítják-e azt, hogy a – nyomon követésre vonatkozó – szerződéses eszközök megbízható és egyedi módon közvetítsék az igényeket a fogyasztók felé. Ennek hiányában a PEF nem rendelkezik a termék-/vállalati villamosenergia-beszerzési döntések meghozatalához és a pontos fogyasztói (villamosenergia-vásárlói) igények meghatározásához szükséges pontossággal és következetességgel. Ezért olyan minimális kritériumokat határoztak meg, amelyek a szerződéses eszközök – mint a környezeti lábnyomra vonatkozó információk megbízható közvetítői – integritására vonatkoznak. Ezek a PEF-vizsgálatokban a beszállító-specifikus szerkezet használatához szükséges minimális jellemzőket képviselik.
Minimális kritériumok a beszállítóktól származó szerződéses eszközök biztosításához
Beszállító-specifikus villamosenergia-termék/-szerkezet csak akkor használható, ha a PEF-módszer alkalmazója biztosítja, hogy a szerződéses eszköz megfelel az alábbiakban meghatározott kritériumoknak. Ha a szerződéses eszközök nem felelnek meg a kritériumoknak, akkor az országspecifikus fennmaradó villamosenergia-fogyasztási szerkezetet kell alkalmazni a modellezés során.
A kritériumok alábbiakban ismertetett listája az ÜHG-jegyzőkönyv 2. alkalmazási körére vonatkozó iránymutatáson alapul ( 103 ). A villamosenergia-modellezéshez használt szerződéses eszköznek a következő kritériumokat kell teljesítenie:
Közvetíteni kell a termelt villamos energia egységéhez kapcsolódó energiatípus-szerkezetet.
Az energiatípus-szerkezetet az átadott villamos energia alapján kell kiszámítani, figyelembe véve a fogyasztók nevében beszerzett és bevont (kapott, megszerzett vagy visszavont) tanúsítványokat. A létesítményekből származó villamos energiát, amely vonatkozásában a jellemzőket értékesítették (szerződéseken vagy tanúsítványokon keresztül), úgy kell jellemezni, mint amely a létesítmény helye szerinti ország fennmaradó fogyasztási szerkezetének környezeti jellemzőivel rendelkezik.
Az egyetlen olyan eszköz legyen, amely tartalmazza a termelt villamos energia adott mennyiségéhez kapcsolódó környezeti jellemzőre vonatkozó igényt.
A társaság által vagy nevében nyomon kell követni és vissza kell váltani, be kell vonni vagy törölni kell (pl. szerződések ellenőrzése, harmadik fél általi tanúsítás révén, vagy automatikus kezeléssel más közzétételi nyilvántartásokon, rendszereken vagy mechanizmusokon keresztül).
„Országspecifikus fennmaradó hálózati szerkezet, fogyasztási szerkezet” modellezése:
Az adatszolgáltatók rendelkezésre bocsátják a fennmaradó hálózati szerkezetre, fogyasztási szerkezetre vonatkozó adatkészleteket, energiatípusok, országok és feszültségek szerinti bontásban.
Ha nem áll rendelkezésre megfelelő adatkészlet, az alábbi megközelítést kell alkalmazni:
Meg kell határozni az ország fogyasztási szerkezetét (pl. X % vízenergiával előállított MWh, Y % szénerőművel előállított MWh), és ezeket energiatípusonként és országonként/régiónként össze kell vonni az LCI-adatkészletekkel (pl. Svájcban 1 MWh vízenergia termelésére vonatkozó LCI-adatkészlet):
nem uniós országok fogyasztási szerkezetére vonatkozó, részletes energiatípusonkénti tevékenységi adatokat a következők alapján kell meghatározni:
hazai termelési szerkezet termelési technológiánként;
a behozatal mennyisége és mely szomszédos országokból;
szállítási veszteségek;
hálózati veszteségek;
a tüzelőanyag-ellátás típusa (a felhasznált erőforrások részaránya, behozatal és/vagy belföldi ellátás szerint).
Ezek az adatok megtalálhatók a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) kiadványaiban (www.iea.org).
Rendelkezésre álló LCI-adatkészletek tüzelőanyag-technológiánként. A rendelkezésre álló LCI-adatkészletek általában ország- vagy régióspecifikusak a következők tekintetében:
tüzelőanyag-ellátás (a felhasznált erőforrások részaránya, behozatal és/vagy belföldi ellátás szerint);
energiahordozó tulajdonságai (pl. elem és energiatartalom);
az erőművek technológiai szabványai a hatékonyság, a tüzelési technológia, a füstgáz-kéntelenítés, a NOx-eltávolítás és a portalanítás tekintetében.
Hozzárendelési szabályok:
[A PEFCR-ben meg kell határozni, hogy a PEF-vizsgálatok során melyik fizikai kapcsolatot kell alkalmazni: i. a villamosenergia-fogyasztás több termék közötti felosztása az egyes folyamatok vonatkozásában (pl. tömeg, darabszám, mennyiség stb.) és ii. a termelés és az értékesítés uniós országok/régiók közötti arányainak tükrözése, ha a terméket különböző helyszíneken állítják elő, vagy különböző országokban értékesítik. Amennyiben nem állnak rendelkezésre ilyen adatok, az átlagos uniós szerkezetet (EU + EFTA + UK) vagy a régió szempontjából reprezentatív szerkezetet kell alkalmazni. Az alábbi sablont kell alkalmazni:]
B. 13. táblázat:
Hozzárendelési szabályok villamos energia esetén
Folyamat |
Fizikai kapcsolat |
Modellezési utasítások |
„A” folyamat |
Tömeg |
|
„B” folyamat |
Darabszám |
|
… |
… |
|
Ha a fogyasztott villamos energia egynél több villamosenergia-szerkezetből származik, az egyes szerkezeti forrásokat az összes felhasznált kWh-ban képviselt részarányuk alapján kell felhasználni. Ha például ennek az összes kWh-nak valamekkora hányada egy adott beszállítótól származik, e rész tekintetében beszállító-specifikus villamosenergia-szerkezetet kell használni. A helyszíni villamosenergia-felhasználást lásd lejjebb.
Adott típusú villamos energia hozzárendelhető egy konkrét termékhez az alábbi feltételek szerint:
Ha egy termék előállítása (és a kapcsolódó villamosenergia-fogyasztás) külön helyszínen (épületben) történik, az ehhez a helyszínhez fizikailag kapcsolódó energiatípus használható.
Ha egy termék előállítása (és a kapcsolódó villamosenergia-fogyasztás) megosztott térben történik, egyedi energiaméréssel vagy vásárlási nyilvántartásokkal vagy villamosenergia-számlákkal, a termékspecifikus információk (mérés, nyilvántartás, számla) használhatók.
Ha az adott üzemben előállított valamennyi terméket nyilvánosan elérhető PEF-vizsgálattal együtt szállítják, annak a vállalatnak, amely igényt kíván benyújtani, elérhetővé kell tennie az összes PEF-vizsgálatot. Az alkalmazott hozzárendelési szabályt ismertetni kell a PEF-vizsgálatban, következetesen alkalmazni kell a telephelyhez kapcsolódó valamennyi PEF-vizsgálatban és ellenőrizni kell. Példa erre 100 %-ban környezetbarát villamosenergia-szerkezet hozzárendelése egy adott termékhez.
Helyszíni villamosenergia-termelés:
Ha a helyszíni villamosenergia-termelés megegyezik a helyszín saját villamosenergia-fogyasztásával, akkor két helyzet áll fenn:
egyetlen szerződéses eszközt sem adtak el harmadik félnek: a saját villamosenergia-szerkezetet (LCI-adatkészletekkel kombinálva) kell modellezni.
szerződéses eszközöket értékesítettek harmadik félnek: az „országspecifikus fennmaradó hálózati szerkezet, fogyasztási szerkezet” alkalmazandó (LCI-adatkészletekkel kombinálva).
Ha a termelt villamos energia mennyisége meghaladja a meghatározott rendszerhatáron belül a helyszínen elfogyasztott mennyiséget, és azt értékesítik például a villamosenergia-hálózatnak, akkor ez a rendszer többfunkciós esetnek tekinthető. A rendszer két funkciót lát el (pl. termék + villamos energia), és a következő szabályokat kell betartani:
Lehetőség szerint albontást kell alkalmazni. Az albontás egyaránt vonatkozik külön villamosenergia-termelésekre és közös villamosenergia-termelésre, ahol a villamos energia mennyisége alapján a termelésoldali és közvetlen kibocsátások hozzárendelhetők a saját fogyasztáshoz és a saját vállalatnak eladott részhez (pl. ha egy vállalkozás szélerőművel rendelkezik a termelési helyszínén és exportálja a termelt villamos energia 30 %-át, a PEF-vizsgálatban ajánlott figyelembe venni a termelt villamos energia 70 %-ához kapcsolódó kibocsátásokat).
Ha ez nem lehetséges, közvetlen helyettesítést kell alkalmazni. Az országspecifikus fennmaradó fogyasztási villamosenergia-szerkezetet kell helyettesítésként alkalmazni ( 104 ).
Az albontás nem lehetséges, ha a felfelé irányuló hatások vagy a közvetlen kibocsátások szorosan kapcsolódnak magához a termékhez.
B.5.9. Az éghajlatváltozás modellezése
Az „éghajlatváltozás” hatáskategóriát három alkategória figyelembevételével kell modellezni:
Éghajlatváltozás – fosszilis: Ebbe az alkategóriába tartoznak a tőzegből, valamint a mészkő kalcinálásából/karbonálásából származó kibocsátások. A „(fosszilis)” (pl. „szén-dioxid [fosszilis]” és „metán [fosszilis]”) kifejezéssel végződő kibocsátásáramokat kell használni, ha rendelkezésre állnak.
Éghajlatváltozás – biogén: Ebbe az alkategóriába tartoznak i. a biomassza átalakítása vagy bomlása (pl. égés, rothasztás, lerakás stb.) során annak oxidációjából és/vagy redukciójából származó, levegőbe történő szénkibocsátások (CO2, CO és CH4) a légkörből történő CO2-felvétel fotoszintézis révén a biomassza növekedése során, vagyis a termékek, bio-tüzelőanyagok vagy felszín feletti növénymaradványok, például avar és száradék széntartalmának megfelelően. Az őshonos erdők ( 105 ) széncseréjét a 3. alkategória szerint kell modellezni (beleértve a kapcsolódó, talajból származó kibocsátásokat, származtatott termékeket, maradványokat). A „(biogén)” kifejezéssel végződő kibocsátási áramokat kell használni.
[Válassza ki a megfelelő állítást.]
A fő kibocsátások modellezése során egyszerűsített modellezési megközelítést kell alkalmazni.
[VAGY]
A fő kibocsátások modellezése során nem kell egyszerűsített modellezési megközelítést alkalmazni.
[Egyszerűsített modellezési megközelítés alkalmazása esetén be kell illeszteni a következő szöveget: „Csak a „metán (biogén)” kibocsátás modellezésére kerül sor, a légkörből származó további biogén kibocsátások és felvételek nem kerülnek figyelembevételre. Ha a metánkibocsátás egyszerre fosszilis és biogén is lehet, akkor először a felszabaduló biogén metánt kell modellezni, majd pedig a fennmaradó fosszilis metánt.”.]
[Ha nem kerül sor egyszerűsített modellezés alkalmazására, a következő szöveget kell beilleszteni: „Minden biogén szénkibocsátást és -elnyelést külön kell modellezni.”]
[Csak közbenső termékek esetén:]
A gyárkapunál meglévő biogén karbontartalmat (fizikai tartalom és hozzárendelt tartalom) „kiegészítő technikai információként” kell jelenteni.
Éghajlatváltozás – földhasználat és a földhasználat megváltoztatása: Ez az alkategória a földhasználat és a földhasználat megváltoztatása által okozott szénkészlet-változásokból származó szénfelvételeket és -kibocsátásokat (CO2, CO és CH4) foglalja magában. Ebbe az alkategóriába tartoznak az erdőirtásból, útépítésből vagy a talajt érintő egyéb tevékenységekből (beleértve a talajban megkötött szén kibocsátását) származó biogén széncserék. Őshonos erdők tekintetében minden kapcsolódó szén-dioxid-kibocsátás ebbe az alkategóriába tartozik, és azokat e kategórián belül kell modellezni (beleértve a kapcsolódó, talajból származó kibocsátásokat, az őshonos erdőkből származtatott termékeket ( 106 ) és a maradványokat), azok CO2-felvételét pedig ki kell zárni. A „(földhasználat megváltoztatása)” kifejezéssel végződő kibocsátási áramokat kell használni.
A földhasználat megváltoztatása esetén minden szén-dioxid-kibocsátást és -elnyelést a PAS 2050:2011 (BSI 2011) modellezési iránymutatásai és a kertészeti termékekre vonatkozó PAS 2050-1:2012 (BSI 2012) kiegészítő dokumentum alapján kell modellezni. PAS 2050:2011 (BSI 2011): „Az üvegházhatást okozó gázok nagymértékű kibocsátása a földhasználat megváltoztatásából eredhet. A földhasználat-változás közvetlen következményeként (és nem a hosszú távú gazdálkodási gyakorlatok eredményeként) keletkező elnyelések általában nem fordulnak elő, bár elismert tény, hogy ez bizonyos körülmények között megtörténhet. A közvetlen földhasználat-változásra példa a növények termesztésére használt földterület átalakítása ipari hasznosításra, vagy erdőterület szántóvá történő átalakítása. Figyelembe kell venni a földhasználat-változás minden olyan formáját, amely kibocsátást vagy elnyelést eredményez. A közvetett földhasználat-változás a földhasználat máshol bekövetkezett változások következményeként történő átalakítására utal. Közvetett földhasználat-változásból is származnak ugyan ÜHG-kibocsátások, de az ilyen kibocsátások kiszámítására szolgáló módszerek és adatszolgáltatási követelmények teljes körű kidolgozása még nem történt meg. Ezért a közvetett földhasználat-változásból eredő kibocsátások értékelésére nem kerül sor.
A közvetlen földhasználat-változásból eredő ÜHG-kibocsátást és -elnyelést az adott területről származó termék életciklusához tartozó valamennyi belépő anyag tekintetében értékelni kell és figyelembe kell venni az ÜHG-kibocsátások értékelésében. A termékből származó kibocsátásokat a PAS 2050:2011 iránymutatás C. mellékletében megadott alapértelmezett földhasználat-változási értékek alapján kell értékelni, hacsak jobb adatok nem állnak rendelkezésre. Az e mellékletben nem szereplő országok és földhasználat-változások esetében a termékből származó kibocsátásokat a 2006. évi IPCC-iránymutatások vonatkozó szakaszaival összhangban a közvetlen földhasználat-változás következtében keletkező ÜHG-kibocsátás és -elnyelés figyelembevételével kell értékelni. A földhasználat-változás hatásának értékelése magában foglal minden olyan közvetlen földhasználat-változást, amely legfeljebb 20 évvel vagy egyetlen betakarítási időszakkal az értékelés elvégzése előtt következik be (amelyik hosszabb). Az adott időszakban a közvetlen földhasználat-változásból eredő összes ÜHG-kibocsátást és -elnyelést bele kell foglalni a termékek e földterületről származó ÜHG-kibocsátásának számszerűsítésébe, az időszak egyes éveihez történő egyenlő mértékű hozzárendelés alapján ( 107 ).
Amennyiben bizonyítható, hogy a földhasználat megváltozása több mint 20 évvel az értékelés elvégzése előtt következett be, a földhasználat megváltozásából eredő kibocsátásokat nem kell belefoglalni az értékelésbe.
Amennyiben nem bizonyítható, hogy a földhasználat-változás több mint 20 évvel vagy egyetlen betakarítási időszakkal az értékelés elvégzése előtt történt (amelyik hosszabb), azt kell feltételezni, hogy a földhasználat-változás január 1-jén következett be:
A következő hierarchiát kell alkalmazni a legfeljebb 20 évvel vagy egyetlen betakarítási időszakkal a vizsgálat elvégzése előtt (amelyik hosszabb) bekövetkező földhasználat-változásból eredő ÜHG-kibocsátás és -elnyelés meghatározása során:
amennyiben ismert a termelő ország és ismert a korábbi földhasználat, a földhasználat-változásból eredő ÜHG-kibocsátás és -elnyelés megegyezik az adott országban a korábbi földhasználatról a jelenlegi földhasználatra való átállásból eredő ÜHG-kibocsátással és -elnyeléssel (a számításokkal kapcsolatban további iránymutatások találhatók a PAS 2050-1:2012 dokumentumban);
amennyiben a termelő ország ismert, de a korábbi földhasználat nem ismert, a földhasználat-változásból eredő ÜHG-kibocsátás az adott országban az adott növény vonatkozásában bekövetkező földhasználat-változásból eredő átlagos kibocsátás becsült értékével egyezik meg (a számításokra vonatkozó további iránymutatások a PAS 2050-1:2012 dokumentumban találhatók);
amennyiben sem a termelő ország, sem a korábbi földhasználat nem ismert, a földhasználat-változásból eredő ÜHG-kibocsátás megegyezik az adott áru azon országokban bekövetkező, földhasználat-változásból eredő átlagos kibocsátásainak a súlyozott átlagával, ahol azt termesztik.
A korábbi földhasználat ismerete számos információforrás, például műholdas képalkotás és földmérési adatok felhasználásával igazolható. Amennyiben nem állnak rendelkezésre nyilvántartások, a korábbi földhasználatra vonatkozó helyi ismeretek is felhasználhatók. Azok az országok, amelyekben egy adott növényt termesztenek, a behozatali statisztikák alapján határozhatók meg, és a behozatalok tömegének legalább 90 %-ában meghatározott, veszély alapú kizárási küszöbérték alkalmazható. Jelenteni kell a termékhez tartozó belépő anyagokhoz kapcsolódó földhasználat-változás adatforrásait, helyét és idejét.” [a PAS 2050:2011 dokumentumból vett idézet vége]
[Válassza ki a megfelelő állítást.]
A talaj szén-dioxid-tárolását kiegészítő környezeti információként kell modellezni, kiszámítani és jelenteni.
[VAGY]
A talaj szén-dioxid-tárolását nem kell kiegészítő környezeti információként modellezni, kiszámítani és jelenteni.
[Amennyiben modellezni kell, a PEFCR-ben meg kell határozni, hogy milyen bizonyítékot kell szolgáltatni, és fel kell tüntetni a modellezési szabályokat.]
A három alkategória összegét kell jelenteni.
[Ha az éghajlatváltozás kiválasztásra kerül mint leginkább releváns hatáskategória, a PEFCR-ben mindig elő kell írni i. a teljes éghajlatváltozásnak a három részmutató összegeként történő jelentését, valamint ii. az „Éghajlatváltozás – fosszilis”, az „Éghajlatváltozás – biogén” és az „Éghajlatváltozás – földhasználat és a földhasználat megváltoztatása” alkategóriák részmutatói tekintetében elő kell írni azok külön-külön történő jelentését, amennyiben több mint 5 %-kal járulnak hozzá az összesített pontszámhoz.]
[Válassza ki a megfelelő állítást.]
Az „Éghajlatváltozás – biogén” alkategóriát külön kell jelenteni.
[VAGY]
Az „Éghajlatváltozás – biogén” alkategóriát nem kell külön jelenteni.
Az „Éghajlatváltozás – földhasználat és a földhasználat megváltoztatása” alkategóriát külön kell jelenteni.
[VAGY]
Az „Éghajlatváltozás – földhasználat és a földhasználat megváltoztatása” alkategóriát nem kell külön jelenteni.
B.5.10. Az életciklus vége és az újrafeldolgozott tartalom modellezése
A gyártási, forgalmazási, kiskereskedelmi és felhasználási szakasz során vagy a felhasználás után használt termékek életciklusának végét figyelembe kell venni a szervezet életciklusának átfogó modellezése során. Ezt általában abban az életciklusszakaszban kell modellezni és jelenteni, ahol a hulladék megjelenik. Ez a szakasz szabályokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy hogyan kell modellezni a termékek életciklusának végét és az újrafeldolgozott tartalmat.
A körforgásos lábnyom számítási képlete (CFF) a termékek életciklusának vége, valamint az újrafeldolgozott tartalom modellezésére szolgál, és az „anyag + energia + ártalmatlanítás” kombinációja, azaz:
A következő paraméterekkel
A |
: |
a terhek és jóváírások hozzárendelési tényezője az újrafeldolgozott anyagok beszállítója és felhasználója között. |
B |
: |
az energia-visszanyerési folyamatok hozzárendelési tényezője. Ez egyaránt vonatkozik a terhekre és a jóváírásokra. Minden PEF-vizsgálat esetén nullának kell venni. |
Qsin: |
: |
a bemenő másodlagos anyag minősége, azaz az újrafeldolgozott anyag minősége a helyettesítés helyén. |
Qsout: |
: |
a kimenő másodlagos anyag minősége, azaz az újrafeldolgozható anyag minősége a helyettesítés helyén. |
Qp: |
: |
az elsődleges anyag minősége, azaz a primer anyag minősége. |
R1: |
: |
egy korábbi rendszerben már újrafeldolgozott anyag aránya a termelési bemenetben. |
R2: |
: |
a termék anyagának azon aránya, amelyet egy következő rendszerben újrafeldolgoznak (vagy újrahasználnak). Az R2 tehát figyelembe veszi a begyűjtési és újrafeldolgozási (vagy újrahasználati) folyamatok hatékonysági problémáit. Az R2 mérését az újrafeldolgozó üzem kimeneténél kell végezni. |
R3: |
: |
az anyag azon aránya, amelyet az életciklus végén energia-visszanyerésre használnak fel. |
Erecycled (Erec) |
: |
az újrafeldolgozott (vagy újrahasznált) anyag újrafeldolgozási folyamatából – többek között a begyűjtési, szétválogatási és szállítási folyamatból – származó (funkcionális egységenkénti) közvetlen kibocsátások és felhasznált erőforrások. |
ErecyclingEoL (ErecEoL): |
: |
az újrafeldolgozott (vagy újrahasznált) anyag újrafeldolgozási folyamatából – többek között a begyűjtési, szétválogatási és szállítási folyamatból – származó közvetlen kibocsátások és felhasznált erőforrások az életciklus végén. |
Ev: |
: |
primer anyagok beszerzéséből és előzetes feldolgozásából származó (funkcionális egységenkénti) közvetlen kibocsátások és felhasznált erőforrások. |
E*v: |
: |
a feltételezés szerint újrafeldolgozható anyagokkal helyettesített primer anyagok beszerzéséből és előzetes feldolgozásából származó (funkcionális egységenkénti) közvetlen kibocsátások és felhasznált erőforrások. |
EER: |
: |
az energia-visszanyerési folyamatból (pl. energia-visszanyeréssel járó hulladékégetés, energia-visszanyeréssel járó hulladéklerakás) származó (funkcionális egységenkénti) közvetlen kibocsátások és felhasznált erőforrások. |
ESE, heat és ESE, elec |
: |
(funkcionális egységenkénti) közvetlen kibocsátások és felhasznált erőforrások, amelyek az adott helyettesített energiaforrásból (hő-, illetve villamos energia) származtak volna. |
ED |
: |
a vizsgált termék életciklusának végén a hulladékanyagok energia-visszanyerés nélküli ártalmatlanításából származó (funkcionális egységenkénti) közvetlen kibocsátások és felhasznált erőforrások. |
XER, heat és XER, elec: |
: |
az energia-visszanyerési folyamat hatékonysága hő és villamos energia vonatkozásában. |
LHV |
: |
a termékben lévő azon anyag fűtőértéke, amelyet energia-visszanyerésre használnak fel. |
[A megfelelő szakaszokban a következő paramétereket kell megadni a PEFCR-ben:
az összes alkalmazandó „A” értéket fel kell sorolni a PEFCR-ben, a PEF-módszerre és a II. melléklet C. részére való hivatkozással együtt. Amennyiben a PEFCR-ben nem határozhatók meg konkrét „A” értékek, a PEFCR-ben a következő eljárást kell előírni az alkalmazók számára:
ellenőrizni kell a II. melléklet C. részében, hogy rendelkezésre áll-e olyan alkalmazásspecifikus „A” érték, amely megfelel a PEFCR-nek;
ha nem áll rendelkezésre alkalmazásspecifikus „A” érték, a II. melléklet C. részében szereplő anyagspecifikus „A” értéket kell használni;
ha nem áll rendelkezésre anyagspecifikus „A” érték, 0,5-es „A” értéket kell figyelembe venni;
az összes alkalmazandó minőségi arány (Qsin, Qsout/Qp);
alapértelmezett R1 értékek az összes alapértelmezett anyagadatkészlet vonatkozásában (amennyiben nem állnak rendelkezésre vállalatspecifikus értékek), a PEF-módszerre és a II. melléklet C. részére való hivatkozással együtt. Ezeket 0 %-nak kell venni, ha nem állnak rendelkezésre alkalmazásspecifikus adatok.
az alkalmazandó R2 értékek, amennyiben nem állnak rendelkezésre vállalatspecifikus értékek, a PEF-módszerre és a II. melléklet C. részére való hivatkozással együtt;
az Erec, ErecEoL, Ev, E*v, EER, ESE,heat és ESE,elec, ED esetében használandó valamennyi adatkészlet]
[Az összes paraméterre vonatkozó alapértelmezett értékeket táblázatban kell felsorolni a megfelelő életciklusszakaszra vonatkozó szakaszban. Továbbá a PEFCR-ben minden paraméter esetében egyértelműen le kell írni, hogy csak az alapértelmezett értékek alkalmazhatók-e, vagy vállalatspecifikus adatok is, a II. melléklet A.4.2.7. szakaszában szereplő áttekintés alapján.]
Az újrafeldolgozott tartalom modellezése (adott esetben)
[Adott esetben a következő szöveget kell beilleszteni:]
A körforgásos lábnyom számítási képletének a következő része szolgál az újrafeldolgozott tartalom modellezésére:
Az alkalmazott R1 értékeknek ellátásilánc-specifikus vagy alapértelmezett értékeknek kell lenniük, a fenti táblázatban foglaltak szerint [a táblázatot a technikai titkárság bocsátja rendelkezésre], az adatigénymátrixszal összefüggésben. Az ellátási piaci statisztikákon alapuló anyagspecifikus értékek nem fogadhatók el helyettesítő értékként, következésképpen nem használhatók fel. Az alkalmazott R1 értékeket a PEF-vizsgálat során ellenőrizni kell.
0-tól eltérő ellátásilánc-specifikus R1 érték alkalmazása esetén szükség van a nyomonkövethetőség biztosítására a teljes ellátási láncban. A következő iránymutatásokat kell követni ellátásilánc-specifikus R1 értékek alkalmazása esetén:
A beszállítói tájékoztatást (például megfelelőségi nyilatkozaton vagy szállítólevélen keresztül) valamennyi gyártási szakaszban és az átalakítónál törtnő átadás során fenn kell tartani;
Amint az anyagot átadják az átalakítónak a végtermékek előállítása érdekében, az átalakítónak a szokásos adminisztratív eljárásain keresztül kell kezelnie az információkat;
Az újrafeldolgozott tartalommal rendelkező végtermékek előállításával foglalkozó átalakítónak az irányítási rendszerén keresztül igazolnia kell az adott végtermék(ek)ben jelen lévő újrafeldolgozott alapanyag százalékos arányát (%).
Ez utóbbi igazolást kérésre át kell adni a végtermék felhasználójának. Amennyiben a PEF-profilt kiszámítják és bejelentik, ezt a PEF-profil kiegészítő technikai információi között fel kell tüntetni.
Vállalati tulajdonban lévő nyomonkövetési rendszerek alkalmazhatók, amennyiben azok kiterjednek a fent vázolt általános iránymutatásokra.
[Iparági rendszerek alkalmazhatók, amennyiben azok kiterjednek a fent vázolt általános iránymutatásokra. Ebben az esetben a fenti szöveg helyettesíthető az adott ágazatspecifikus szabályokkal. Amennyiben erre nem kerül sor, azokat ki kell egészíteni a fenti általános iránymutatásokkal.]
[Csak közbenső termékek esetén:]
A PEF-profilt A=1 érték alkalmazásával kell kiszámítani és jelenteni a vizsgált termék vonatkozásában.
Kiegészítő technikai információk esetén az eredményeket különböző alkalmazások/anyagok vonatkozásában kell jelenteni, a következő „A” értékekkel:
Alkalmazás/anyag |
Az alkalmazandó „A” érték |
|
|
|
|
|
|
B.6. Életciklusszakaszok
B.6.1. Nyersanyagbeszerzés és előzetes feldolgozás
[A PEFCR-nek tartalmaznia kell a PEFCR alkalmazója által alkalmazandó összes műszaki előírás és feltevés felsorolását. Tartalmaznia kell továbbá az ebben az életciklusszakaszban zajló összes folyamat felsorolását (a reprezentatív termék modelljének megfelelően), az alábbi táblázat szerint (a szállítás külön táblázatban szerepel). A táblázatot a technikai titkárság szükség szerint kiigazíthatja (pl. a körforgásos lábnyom számítási képletében szereplő megfelelő paraméterek beillesztésével).]
B. 14. táblázat
Nyersanyagbeszerzés és előzetes feldolgozás (nyomtatott nagybetűkkel írandók azok a folyamatok, amelyeket várhatóan a vállalat fog végezni)
Folyamat neve* |
Mértékegység (kimenet) |
Alapértelmezett |
UUID |
Alapértelmezett adatminőség-érték |
Leginkább releváns folyamat [I/N] |
||||||
R1 |
Mennyiség funkcionális egységenként |
Adatkészlet |
Adatkészlet forrása (Csomópont és adatállomány) |
P |
TiR |
GeR |
TeR |
||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
[Kérjük, NYOMTATOTT NAGYBETŰKKEL írja be azoknak a folyamatoknak a nevét, amelyeket várhatóan a vállalat fog végezni]
A PEFCR alkalmazójának jelentenie kell az adatminőség-értékeket (az egyes kritériumokra vonatkozóan + összesen) az összes felhasznált adatkészlet tekintetében.
[A csomagolást az életciklus nyersanyagbeszerzési szakaszának részeként kell modellezni.]
[Az italos kartondobozok vagy bag-in-box (tasak a dobozban) típusú csomagolás használatát tartalmazó PEFCR-ekben tájékoztatást kell nyújtani a bemeneti anyagok mennyiségére (vagyis az anyagjegyzékre) vonatkozóan, valamint fel kell tüntetni, hogy a csomagolást az anyagadatkészletek előírt mennyiségei és a konverziós adatkészlet kombinálásával kell modellezni.]
[A harmadik fél által kezelt állományokból származó újrahasználható csomagolást tartalmazó PEFCR-ekben fel kell tüntetni az alapértelmezett újrahasználati arányokat. A vállalati tulajdonban lévő csomagolóanyag-állományokat tartalmazó PEFCR-ekben meg kell határozni, hogy az újrahasználati arány kiszámítása során csak ellátásilánc-specifikus adatok használatók. Az I. mellékletben bemutatott két különböző modellezési megközelítést kell alkalmazni, és át kell másolni a PEFCR-be. A PEFCR-ben fel kell tüntetni a következő szöveget: „Az újrahasználható csomagolás nyersanyag-felhasználását úgy kell kiszámítani, hogy a csomagolás tényleges tömegét el kell osztani az újrahasználati aránnyal.”]
[A beszállítótól a gyárig szállított különböző összetevők esetében a PEFCR alkalmazójának adatokra van szüksége a következők tekintetében: i. szállítási mód, ii. szállítási távolság, iii. kihasználtsági arányok tehergépjárművel történő szállítás esetén, valamint iv. üresjáratos visszaút modellezése tehergépjárművel történő szállítás esetén. A PEFCR-ben alapértelmezett adatokat kell szolgáltatni ezekre vonatkozóan, illetve elő kell írni ezen adatok feltüntetését a kötelező vállalatspecifikus információk között. Az I. mellékletben megadott alapértelmezett értékeket kell alkalmazni, kivéve, ha rendelkezésre állnak PEFCR-specifikus adatok.]
B. 15. táblázat:
Szállítás (nyomtatott nagybetűkkel írandók azok a folyamatok, amelyeket várhatóan a vállalat fog végezni)
Folyamat neve (*1) |
Mértékegység (kimenet) |
Alapértelmezett (funkcionális egységenként) |
Alapértelmezett adatkészlet |
Adatkészlet forrása |
UUID |
Alapértelmezett adatminőség-érték |
Leginkább releváns [I/N] |
|||||
Távolság |
Kihasználtsági arány* |
Üresjáratos visszaút |
P |
TiR |
GeR |
TeR |
||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
(*1)
A PEFCR alkalmazójának mindig ellenőriznie kell az alapértelmezett adatkészletben alkalmazott kihasználtsági arányt, és azt ennek megfelelően ki kell igazítania. |
[Kérjük, NYOMTATOTT NAGYBETŰKKEL írja be azoknak a folyamatoknak a nevét, amelyeket várhatóan a vállalat fog végezni.]
[Az újrahasználható csomagolást tartalmazó PEFCR-ekben a következő szöveget kell feltüntetni: „Az újrahasználati arány befolyásolja a funkcionális egységenként szükséges szállítási mennyiséget. A szállításból eredő hatást úgy kell kiszámítani, hogy az odaút hatását el kell osztani a csomagolás újrahasználatainak a számával.”]
B.6.2. Mezőgazdasági modellezés [csak, ha releváns]
[Ha mezőgazdasági termelés tartozik a PEFCR hatálya alá, a következő szöveget kell beilleszteni. A nem releváns szakaszok törölhetők.]
Többfunkciós folyamatok kezelése: A LEAP-iránymutatásban (LEAP: Livestock Environmental Assessment and Performance) leírt szabályokat be kell tartani: „Environmental performance of animal feed supply chains – Takarmány ellátási láncok környezeti teljesítménye, 36–43. o., FAO, 2015., elérhető a következő internetcímen: http://www.fao.org/partnerships/leap/publications/en/”.
Hektáronkénti és éves növénytípus-specifikus, valamint ország-/régió-/éghajlat-specifikus adatok alkalmazása a terméshozamra, a víz- és földhasználatra, a földhasználat-változásra, a trágya (műtrágya és szerves trágya) mennyiségére (N, P mennyisége) és a növényvédő szerek – hatóanyagonkénti – mennyiségére vonatkozóan.
A termesztési adatokat olyan időtartam során kell gyűjteni, amely elegendő az életciklusleltár átlagolt értékeléséhez a növénytermesztés bemeneteivel és kimeneteivel kapcsolatban, ami ellensúlyozza az évszakokhoz kapcsolódó ingadozásokat:
Egynyári növények esetén legalább hároméves értékelési időszakot kell alkalmazni (a termesztési feltételek – például éghajlat, károsítók, betegségek stb. – év közbeni ingadozásaihoz kapcsolódó terméshozamok különbségeinek kiegyenlítése érdekében). Amennyiben nem állnak rendelkezésre hároméves időszakra vonatkozó adatok – pl. új termelési rendszer indítása miatt (pl. új üvegház, újonnan művelhetővé tett földterület, más növényre való áttérés), az értékelést rövidebb időszak vonatkozásában is el lehet végezni, de annak legalább 1 évnek kell lennie. Az üvegházakban termesztett növényeket/terményeket egynyári növényeknek/terményeknek kell tekinteni, kivéve, ha a termesztés ideje jelentősen rövidebb egy évnél, és az adott éven belül ezt követően másik növényt termesztenek. Adott évben hosszabb időszak során termesztett és betakarított paradicsom, paprika és egyéb növények egynyári növénynek tekintendők.
Évelő növények esetén (ideértve a teljes növényeket és az évelő növények ehető részeit) egyensúlyi helyzetet kell feltételezni (amikor az összes fejlődési szakasz arányosan jelen van a vizsgált időszakban), és hároméves időszakot kell alkalmazni a bemenetek és a kimenetek becsléséhez ( 108 ).
Amennyiben a termesztési ciklus különböző szakaszai nem arányosak, korrekciót kell végezni a különböző fejlődési szakaszokhoz rendelt termőterületek kiigazításával az elméleti egyensúlyi helyzetben várható termőterületekkel arányosan. Az ilyen korrekció végzését meg kell indokolni és rögzíteni kell. Az évelő növények és termények életciklusleltára mindaddig nem készíthető el, amíg a termesztési rendszer tényleges kimenetet nem eredményez.
Az egy évnél rövidebb idő során termesztett és betakarított növények (pl. 2–4 hónapig termesztett saláta) esetében egyetlen növény termesztésének konkrét időszakára vonatkozóan kell adatokat gyűjteni, legalább az előző három egymást követő ciklusból. A hároméves időszakra vonatkozó átlagolás legelőnyösebben az éves adatok összegyűjtésével és az életciklusleltár évenkénti kiszámításával, majd a hároméves átlag meghatározásával végezhető el.
A növényvédőszer-kibocsátást az egyes hatóanyagok tekintetében kell modellezni. Alapértelmezett megközelítésként a területre kijuttatott növényvédő szereket úgy kell modellezni, hogy 90 % a mezőgazdasági talaj közegbe került kibocsátásra, 9 % a levegőbe, 1 % pedig a vízbe.
A műtrágyából és szerves trágyából származó kibocsátásokat trágyatípusonként kell megkülönböztetni, legalább az alábbiakra kiterjedően:
NH3, levegőbe (nitrogéntartalmú trágya alkalmazásából eredően)
N2O, levegőbe (közvetlen és közvetett) (nitrogéntartalmú trágya alkalmazásából eredően)
CO2, levegőbe (mész, karbamid és karbamidvegyületek alkalmazásából eredően)
NO3, nem meghatározott vízbe (kimosódás nitrogéntartalmú trágya alkalmazása esetén)
PO4, nem meghatározott vízbe vagy édesvízbe (oldható foszfát kimosódása és lefolyása foszfortartalmú trágya alkalmazása esetén)
P, nem meghatározott vízbe vagy édesvízbe (foszfort tartalmazó talajrészecskék foszfortartalmú trágya alkalmazása esetén).
A foszforkibocsátás életciklusleltárát ajánlott a lefolyást követően a vízbe kibocsátott foszfor mennyiségeként modellezni, „víz” kibocsátási közeg alkalmazásával. Amennyiben nem áll rendelkezésre ez a mennyiség, az életciklusleltár modellezhető a mezőgazdasági területre – szerves trágyával vagy műtrágyával – kijuttatott foszfor mennyiségeként, „talaj” kibocsátási közeg alkalmazásával. Ebben az esetben a talajból a vízbe történő lefolyás a hatásvizsgálati módszer részét képezi.
A nitrogénkibocsátás életciklusleltárát a területet (talajt) elhagyó és a különböző levegő- és vízközegekbe bekerülő kibocsátások mennyiségeként kell modellezni, az alkalmazott trágyák mennyiségére vetítve. A talajba történő nitrogénkibocsátást nem kell modellezni. A nitrogénkibocsátást a mezőgazdasági termelő által a területre történő nitrogénkijuttatások alapján kell kiszámítani, a külső források (pl. esőből való lerakódás) kizárásával.
[Nitrogénalapú trágyák esetén a PEFCR-ben ismertetni kell az alkalmazandó LCI-modellt. Ajánlott a 2006. évi IPCC-iránymutatásokban szereplő 1. szintű kibocsátási tényezők alkalmazása. A nitrogén vonatkozásában a PEFCR átfogóbb modellt is használhat, feltéve, hogy i. az kiterjed legalább a fentebb előírt kibocsátásokra, ii. a nitrogén egyensúlyban van a bemenetekben és a kimenetekben, és iii. azt átlátható módon írják le.]
B. 16. táblázat:
A talaj nitrogénkibocsátásának modellezése során alkalmazandó paraméterek
Kibocsátás |
Közeg |
Alkalmazandó érték |
N2O (műtrágya és szerves trágya; közvetlen vagy közvetett) |
Levegő |
0,022 kg N2O/kg kijuttatott nitrogéntartalmú trágya |
NH3 (műtrágya) |
Levegő |
kg NH3 = kg N * FracGASF= 1*0,1* (17/14) = 0,12 kg NH3/kg kijuttatott nitrogéntartalmú trágya |
NH3 (szerves trágya) |
Levegő |
kg NH3 = kg N*FracGASF= 1*0,2* (17/14) = 0,24 kg NH3/kg kijuttatott nitrogéntartalmú szerves trágya |
NO3 - (műtrágya és szerves trágya) |
Víz |
kg NO3 -= kg N*FracLEACH = 1*0,3*(62/14) = 1,33 kg NO3 -/kg kijuttatott nitrogén |
Foszfor alapú trágyák |
Víz |
0,05 kg P/kg kijuttatott P |
FracGASF: a talajra kijuttatott nitrogéntartalmú műtrágya NH3 és NOx formájában elpárolgó hányada. FracLEACH: a műtrágya és szerves trágya NO3 - formájában való kimosódással és lefolyással elvesztett hányada. |
A területet érintő bemenetekből származó nehézfém-kibocsátást talajba történő kibocsátásként és/vagy vízbe történő kimosódásként vagy erózióként kell modellezni. A vízre vonatkozó leltárban fel kell tüntetni a fém oxidációs számát (pl. Cr+3, Cr+6). Mivel a növények termesztésük során a nehézfém-kibocsátás egy részét asszimilálják, tisztázni kell, hogyan kell modellezni azokat a növényeket, amelyek elnyelőként működnek. A következő modellezési megközelítést kell használni:
[A technikai titkárságnak ki kell választania, hogy a kettő közül melyik modellezési megközelítést alkalmazza.]
A nehézfém elemi áramok végső sorsát a továbbiakban nem veszik figyelembe a rendszerhatáron belül: a leltár nem számol a nehézfémek végső kibocsátásával, és ezért nem veszi figyelembe a nehézfémek növény általi felvételét. Például az emberi fogyasztásra termesztett mezőgazdasági növényekben lévő nehézfémek bekerülnek a növénybe. A környezeti lábnyommal összefüggésben nem kerül sor az emberi fogyasztás modellezésére, a végső sorsot a továbbiakban nem modellezik, és a növény nehézfém-elnyelőként működik. Ezért nem kell modellezni a nehézfémek növény általi felvételét.
A nehézfém elemi áramok végső sorsát (kibocsátási közegét) figyelembe veszik a rendszerhatáron belül: a leltár számol a nehézfémek környezetbe történő végső kibocsátásával (kiengedésével), és ezért figyelembe veszi a nehézfémek növény általi felvételét is. Például a takarmányozásra termesztett mezőgazdasági növényekben lévő nehézfémek főként az állatok emésztőrendszerében jelennek meg, és trágyaként kerülnek felhasználásra ismét azon a területen, ahol a fémek kijutnak a környezetbe, és hatásukat rögzítik a hatásvizsgálati módszerekkel. Ezért a mezőgazdasági szakaszra vonatkozó leltárban figyelembe kell venni a nehézfémek növény általi felvételét. Korlátozott mennyiség kerül be az állatokba, ami az egyszerűsítés érdekében figyelmen kívül hagyható.
A rizstermesztésből származó metánkibocsátást figyelembe kell venni 2006. évi IPCC-iránymutatásokban szereplő számítási szabályok alapján.
Víztelenített tőzegtalajok esetén figyelembe kell venni a szén-dioxid-kibocsátást egy olyan modell alapján, amely a vízelvezetési szinteket az éves szén-oxidációhoz köti.
A következő tevékenységeket kell figyelembe venni [A technikai titkárság választja ki, hogy mit kell figyelembe venni]:
vetőmaganyag bevitele (kg/ha);
tőzeg bevitele a talajba (kg/ha + C/N arány);
mész bevitele (kg CaCO3/ha, típus);
géphasználat (óra, típus) (akkor kell feltüntetni, ha magas a gépesítés szintje);
a területen maradó vagy elégetett növényi maradványokból származó nitrogén bevitele (kg maradékanyag + N-tartalom/ha);
terméshozam (kg/ha);
termékek szárítása és tárolása;
a területen végzett műveletek … révén [kitöltendő].
B.6.3. Gyártás
[A PEFCR-nek tartalmaznia kell a PEFCR alkalmazója által alkalmazott összes műszaki előírás és feltevés felsorolását. Tartalmaznia kell továbbá az ebben az életciklusszakaszban zajló összes folyamat felsorolását, az alábbi táblázat szerint. A táblázatot a technikai titkárság szükség szerint kiigazíthatja (pl. a körforgásos lábnyom számítási képletében szereplő megfelelő paraméterek beillesztésével).]
B. 17. táblázat
Gyártás (nyomtatott nagybetűkkel írandók azok a folyamatok, amelyeket várhatóan a vállalat fog végezni)
A folyamat neve |
Mértékegység (kimenet) |
Alapértelmezett összeg funkcionális egységenként |
Alkalmazandó alapértelmezett adatkészlet |
Adatkészlet forrása (Csomópont és adatállomány) |
UUID |
Alapértelmezett adatminőség-érték |
Leginkább releváns folyamat [I/N] |
|||
P |
TiR |
GeR |
TeR |
|||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
[Kérjük, NYOMTATOTT NAGYBETŰKKEL írja be azoknak a folyamatoknak a nevét, amelyeket várhatóan a vállalat fog végezni]
A PEFCR alkalmazójának jelentenie kell az adatminőség-értékeket (az egyes kritériumokra vonatkozóan + összesen) az összes felhasznált adatkészlet tekintetében.
[Az újrahasználható csomagolást tartalmazó PEFCR-ekben figyelembe kell venni a tisztításhoz, javításhoz vagy újratöltéshez felhasznált további energiát és erőforrásokat.]
A gyártás során felhasznált termékek hulladékát figyelembe kell venni a modellezés során. [Ismertetni kell az alapértelmezett veszteségarányokat terméktípusonként, valamint azt, hogy ezeket hogyan kell figyelembe venni a referenciaáramban.]
B.6.4. Forgalmazási szakasz [csak, ha releváns]
A gyártól a végső felhasználóhoz történő szállítást (beleértve a fogyasztó általi szállítást is) ebben az életciklusszakaszban kell modellezni. A végső felhasználó meghatározása a következő: … [kitöltendő].
Amennyiben egy vagy több szállítási paraméterre vonatkozóan rendelkezésre állnak ellátásilánc-specifikus információk, azok az adatigénymátrix szerint alkalmazhatók.
[A technikai titkárságnak alapértelmezett szállítási forgatókönyvet kell megadnia a PEFCR-ben. Amennyiben nem áll rendelkezésre PEFCR-specifikus szállítási forgatókönyv, a PEF-módszerben megadott szállítási forgatókönyvet kell alapul venni i. a PEFCR-specifikus arányokkal, ii. a tehergépjárművel történő szállításra vonatkozó PEFCR-specifikus kihasználtsági arányokkal és iii. a fogyasztó általi szállításra vonatkozó PEFCR-specifikus hozzárendelési tényezővel együtt. Újrahasználható termékek esetén a kiskereskedelemből/elosztóközpontból a gyárba történő visszaszállítást is bele kell foglalni a szállítási forgatókönyvbe. Hűtött vagy fagyasztott termékek esetén ajánlott módosítani a tehergépkocsival/kisteherautóval történő alapértelmezett szállítási folyamatokat. A PEFCR-ben fel kell sorolni a forgatókönyvben megvalósuló összes folyamatot (a reprezentatív termék modelljének megfelelően), az alábbi táblázat segítségével. A technikai titkárság szükség szerint kiigazíthatja a táblázatot.]
B. 18. táblázat:
Forgalmazás (nyomtatott nagybetűkkel írandók azok a folyamatok, amelyeket várhatóan a vállalat fog végezni)
Folyamat neve* |
Mértékegység (kimenet) |
Alapértelmezett (funkcionális egységenként) |
Alapértelmezett adatkészlet |
Adatkészlet forrása |
UUID |
Alapértelmezett adatminőség-érték |
Leginkább releváns [I/N] |
|||||
Távolság |
Kihasználtsági arány |
Üresjáratos visszaút |
P |
TiR |
GeR |
TeR |
||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
[Kérjük, NYOMTATOTT NAGYBETŰKKEL írja be azoknak a folyamatoknak a nevét, amelyeket várhatóan a vállalat fog végezni.]
A PEFCR alkalmazójának jelentenie kell az adatminőség-értékeket (az egyes kritériumokra vonatkozóan + összesen) az összes felhasznált adatkészlet tekintetében.
A termékek forgalmazás és kiskereskedelem során keletkező hulladékát figyelembe kell venni a modellezésben. [Ismertetni kell az alapértelmezett veszteségarányokat terméktípusonként, valamint azt, hogy ezeket hogyan kell figyelembe venni a referenciaáramban. Amennyiben nem áll rendelkezésre PEFCR-specifikus információ, a PEFCR-nek e melléklet F. részét kell követnie.]
B.6.5. Felhasználási szakasz [csak, ha releváns]
[A PEFCR-ben egyértelműen le kell írni a felhasználási szakaszt, és fel kell sorolni az abban zajló valamennyi folyamatot (a reprezentatív termék modelljének megfelelően), az alábbi táblázat szerint. A technikai titkárság szükség szerint kiigazíthatja a táblázatot.]
B. 19. táblázat:
Felhasználási szakasz (nyomtatott nagybetűkkel írandók azok a folyamatok, amelyeket várhatóan a vállalat fog végezni)
A folyamat neve* |
Mértékegység (kimenet) |
Alapértelmezett összeg funkcionális egységenként |
Alkalmazandó alapértelmezett adatkészlet |
Adatkészlet forrása |
UUID |
Alapértelmezett adatminőség-érték |
Leginkább releváns folyamat [I/N] |
|||
P |
TiR |
TeR |
GeR |
|||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
[Kérjük, NYOMTATOTT NAGYBETŰKKEL írja be azoknak a folyamatoknak a nevét, amelyeket várhatóan a vállalat fog végezni.]
A PEFCR alkalmazójának jelentenie kell az adatminőség-értékeket (az egyes kritériumokra vonatkozóan + összesen) az összes felhasznált adatkészlet tekintetében.
[Ebben a szakaszban a PEFCR-nek tartalmaznia kell azoknak a műszaki előírásoknak és feltevéseknek a felsorolását is, amelyeket a PEFCR alkalmazójának alkalmaznia kell. A PEFCR-ben fel kell tüntetni, ha bizonyos eljárások esetében delta megközelítést alkalmaznak. Delta megközelítés alkalmazása esetén a PEFCR-ben meg kell adni a termékhez rendelt többletfogyasztás kiszámítása során alkalmazandó minimális fogyasztást (referencia).]
A felhasználási szakasz vonatkozásában a fogyasztási hálózati szerkezetet kell használni. A villamosenergia-szerkezetnek tükröznie kell az értékesítés uniós országok/régiók közötti arányait. Az arány meghatározásához fizikai egységet kell használni (pl. darabszám vagy kg termék [a technikai titkárság döntése szerint]). Amennyiben nem állnak rendelkezésre ilyen adatok, az átlagos uniós fogyasztási szerkezetet (EU + EFTA + UK) vagy a régió szempontjából leginkább reprezentatív fogyasztási szerkezetet kell alkalmazni.
A termékek felhasználási szakaszban keletkező hulladékát figyelembe kell venni a modellezés során. [Ismertetni kell az alapértelmezett veszteségarányokat terméktípusonként, valamint azt, hogy ezeket hogyan kell figyelembe venni a referenciaáramban. Amennyiben nem áll rendelkezésre PEFCR-specifikus információ, a PEFCR-nek e melléklet E. részét kell követnie.]
B.6.6. Életciklus vége [csak, ha releváns]
Az életciklus végének szakasza akkor kezdődik, amikor a felhasználó megválik a vizsgált terméktől és annak csomagolásától, és akkor ér véget, amikor a vizsgált termék hulladéktermékként visszakerül a természetbe, vagy belép egy másik termék életciklusába (azaz újrafeldolgozott bemenetté válik). Ez általában magában foglalja a vizsgált termékből származó hulladékot, például az élelmiszer-hulladékot és az elsődleges csomagolást.
A gyártási, forgalmazási, kiskereskedelmi, felhasználási szakasz során vagy használat után keletkező egyéb – a vizsgált terméktől eltérő – hulladékokat bele kell foglalni a termék életciklusába, és az életciklus azon szakaszában kell modellezni, ahol azok előfordulnak.
[A PEFCR-nek tartalmaznia kell azoknak a műszaki előírásoknak és feltevéseknek a felsorolását, amelyeket a PEFCR alkalmazójának alkalmaznia kell. Tartalmaznia kell továbbá az ebben az életciklusszakaszban zajló összes folyamat felsorolását (a reprezentatív termék modelljének megfelelően), az alábbi táblázat szerint. A táblázatot a technikai titkárság szükség szerint kiigazíthatja (pl. a körforgásos lábnyom számítási képletében szereplő megfelelő paraméterek beillesztésével). Kérjük, vegye figyelembe, hogy a gyűjtés helyétől az életciklus végi kezelésre történő szállítás a hulladéklerakóra, az égetésre és az újrafeldolgozásra vonatkozó adatkészletekben vehető figyelembe: a technikai titkárságnak ellenőriznie kell, hogy az szerepel-e a megadott alapértelmezett adatkészletekben. Előfordulhatnak azonban olyan esetek, amikor további alapértelmezett szállítási adatokra van szükség, amelyeket itt fel kell tüntetni. A PEF-módszerben megadott alapértelmezett értékek alkalmazandók, amennyiben nem állnak rendelkezésre jobb adatok.]
B. 20. táblázat
Életciklus vége (nyomtatott nagybetűkkel írandók azok a folyamatok, amelyeket várhatóan a vállalat fog végezni)
A folyamat neve* |
Mértékegység (kimenet) |
Alapértelmezett összeg funkcionális egységenként |
Alkalmazandó alapértelmezett adatkészlet |
Adatkészlet forrása |
UUID |
Alapértelmezett adatminőség-érték |
Leginkább releváns folyamat [I/N] |
|||
P |
TiR |
TeR |
GeR |
|||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
[Kérjük, NYOMTATOTT NAGYBETŰKKEL írja be azoknak a folyamatoknak a nevét, amelyeket várhatóan a vállalat fog végezni.]
A PEFCR alkalmazójának jelentenie kell az adatminőség-értékeket (az egyes kritériumokra vonatkozóan + összesen) az összes felhasznált adatkészlet tekintetében.
Az életciklus végét az e PEFCR „Az életciklus végéhez kapcsolódó modellezés” című szakaszában és a PEF-módszerben szereplő, körforgásos lábnyom számítási képletével és az ott meghatározott szabályok szerint, továbbá a [táblázat száma] táblázatban felsorolt alapértelmezett paraméterek alkalmazásával kell modellezni.
A megfelelő R2 érték kiválasztása előtt a PEFCR alkalmazójának el kell végeznie az anyag újrafeldolgozhatóságának értékelését. A PEF-vizsgálatnak tartalmaznia kell egy nyilatkozatot az anyagok/termékek újrafeldolgozhatóságáról. Az újrafeldolgozhatóságra vonatkozó nyilatkozatot az újrafeldolgozhatóságra vonatkozó értékeléssel együtt kell benyújtani, amely bizonyítékokat tartalmaz az alábbi három kritériumot illetően (az ISO 14021:1999 szabvány 7.7.4. „Értékelési módszertan” szakaszában leírtak szerint):
Az anyagok forrástól az újrafeldolgozó létesítménybe történő továbbítására szolgáló begyűjtési, szétválogatási és szállítási rendszerek könnyen elérhetők a termék vásárlóinak, potenciális vásárlóinak és felhasználóinak jelentős része számára;
Az újrafeldolgozó létesítmények rendelkezésre állnak a begyűjtött anyagok elhelyezésére;
Bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a terméket, amelynek tekintetében nyilatkoznak az újrafeldolgozhatóságról, összegyűjtik és újrahasznosítják.
Az 1. és a 3. pontban foglaltak ágazati szövetségektől vagy nemzeti szervektől származó – országspecifikus – újrafeldolgozási statisztikákkal bizonyíthatók. A 3. pont szerinti bizonyítékoknak való megfelelés biztosítható például az anyagok újrafeldolgozására vonatkozó EN 13430 szabványban (A. és B. melléklet) leírt, az újrafeldolgozhatóság értékelésére irányuló tervezés alkalmazásával, vagy egyéb, újrafeldolgozásra vonatkozó ágazatspecifikus iránymutatások alkalmazásával, amennyiben rendelkezésre állnak ( 109 ).
Az újrafeldolgozhatóság értékelését követően a megfelelő – ellátásilánc-specifikus vagy alapértelmezett – R2 értékeket kell alkalmazni. Ha egy kritérium nem teljesül, vagy az ágazatspecifikus újrafeldolgozhatósági iránymutatások korlátozott újrafeldolgozhatóságot jeleznek, 0 %-os R2 értéket kell alkalmazni.
Rendelkezésre állás esetén – az újrafeldolgozó létesítmény kimeneténél mért – vállalatspecifikus R2 értéket kell alkalmazni. Ha nem állnak rendelkezésre vállalatspecifikus értékek, és teljesülnek az újrafeldolgozhatóság értékelésére vonatkozó kritériumok (lásd lejjebb), az alábbi táblázatban felsorolt alkalmazásspecifikus R2 értékeket kell alkalmazni.
Ha adott ország vonatkozásában nem áll rendelkezésre R2 érték, akkor az európai átlagot kell alkalmazni.
Ha adott alkalmazás vonatkozásában nem áll rendelkezésre R2 érték, akkor az anyag R2 értékeit kell alkalmazni (pl. anyagok átlaga).
Amennyiben nem állnak rendelkezésre R2 értékek, az R2 értékét 0-nak kell venni, vagy új statisztikák hozhatók létre az R2 érték konkrét helyzetben történő hozzárendelése érdekében.
Az alkalmazott R2 értékeket a PEF-vizsgálat hitelesítése során ellenőrizni kell.
[A PEFCR-ben egy táblázatban fel kell sorolni az alkalmazó által a körforgásos lábnyom számítási képletének alkalmazása során használandó összes paramétert, megkülönböztetve a rögzített értékkel rendelkező – a PEF-módszerből származó vagy PEFCR-specifikus – paramétereket (amelyeket ugyanabban a táblázatban kell megadni), valamint a PEF-vizsgálatra jellemző paramétereket (pl. R2 stb.). A PEFCR-nek továbbá adott esetben tartalmaznia kell a PEF-módszerből származtatott további modellezési szabályokat. Ebben a táblázatban a „B” érték alapértelmezésként 0-nak felel meg.]
[Az újrahasználható csomagolást tartalmazó PEFCR-ekben a következő szöveget kell feltüntetni: „Az újrahasználati arány meghatározza az életciklus végén kezelendő csomagolóanyag mennyiségét (értékesített termékenként). Az életciklus végén kezelt csomagolóanyag mennyiségét úgy kell kiszámítani, hogy a csomagolóanyag tényleges tömegét el kell osztani a csomagolóanyag újrahasználatainak a számával.”]
B.7. PEF-eredmények
B.7.1. Referenciaértékek
[Itt a technikai titkárság minden egyes reprezentatív termékre vonatkozóan jelentést tesz a referenciamutató tekintetében kapott eredményekről. Az eredményeket külön táblázatokban jellemezni, normalizálni és súlyozni kell (abszolút értékben kifejezve), az alábbiakban megadott sablonnak megfelelően. Az eredményeket egyetlen összesített pontszámként is meg kell adni, az I. melléklet és a B.1. melléklet 5.2.2. szakaszában megadott súlyozási tényezők alapján.]
B. 21. táblázat:
Jellemzett referenciaértékek a(z) [beillesztendő a reprezentatív termék neve] esetén
Hatáskategória |
Egység |
Életciklus, a felhasználási szakasz kivételével |
Teljes életciklus |
Éghajlatváltozás, összesen |
kilogramm CO2-egyenérték |
|
|
Éghajlatváltozás – fosszilis |
|
|
|
Éghajlatváltozás – biogén |
|
|
|
Éghajlatváltozás – földhasználat és a földhasználat megváltoztatása |
|
|
|
Ózonlebontás |
kg CFC-11-egyenérték |
|
|
Szállópor |
betegség előfordulási gyakorisága |
|
|
Ionizáló sugárzás, emberi egészségre gyakorolt hatások |
kBq U235-egyenérték |
|
|
Fotokémiai ózonképződés, emberi egészségre gyakorolt hatások |
kg NMVOC-egyenérték |
|
|
Savasodás |
mol hidrogénion-egyenérték |
|
|
Eutrofizáció, szárazföldi |
mol nitrogén-egyenérték |
|
|
Eutrofizáció, édesvízi |
kg foszfor-egyenérték |
|
|
Eutrofizáció, tengeri |
kg nitrogén-egyenérték |
|
|
Humán toxicitás – rákkeltő hatások |
CTUh |
|
|
Humán toxicitás – nem rákkeltő hatások |
CTUh |
|
|
Ökotoxicitás |
CTUe |
|
|
Földhasználat |
Dimenzió nélküli (pt) |
|
|
Vízfelhasználás |
a megvont víz m3 vízegyenértéke |
|
|
Erőforrás-felhasználás, ásványi anyagok és fémek |
kg Sb-egyenérték |
|
|
Erőforrás-felhasználás, fosszilis anyagok |
MJ |
|
|
B. 22. táblázat:
Normalizált referenciaértékek a(z) [beillesztendő a reprezentatív termék neve] esetén
Hatáskategória |
Életciklus, a felhasználási szakasz kivételével |
Teljes életciklus |
Éghajlatváltozás (összesen) |
|
|
Éghajlatváltozás – fosszilis |
|
|
Éghajlatváltozás – biogén |
|
|
Éghajlatváltozás – földhasználat és a földhasználat megváltoztatása |
|
|
Ózonlebontás |
|
|
Szállópor |
|
|
Ionizáló sugárzás, emberi egészségre gyakorolt hatások |
|
|
Fotokémiai ózonképződés, emberi egészségre gyakorolt hatások |
|
|
Savasodás |
|
|
Eutrofizáció, szárazföldi |
|
|
Eutrofizáció, édesvízi |
|
|
Eutrofizáció, tengeri |
|
|
Humán toxicitás – rákkeltő hatások |
|
|
Humán toxicitás – nem rákkeltő hatások |
|
|
Ökotoxicitás |
|
|
Földhasználat |
|
|
Vízfelhasználás |
|
|
Erőforrás-felhasználás, ásványi anyagok és fémek |
|
|
Erőforrás-felhasználás, fosszilis anyagok |
|
|
B. 23 . táblázat:
Súlyozott referenciaértékek a(z) [beillesztendő a reprezentatív termék neve] esetén
Hatáskategória |
Életszakasz a felhasználási szakasz kivételével |
Teljes életciklus |
Éghajlatváltozás (összesen) |
|
|
Éghajlatváltozás – fosszilis |
|
|
Éghajlatváltozás – biogén |
|
|
Éghajlatváltozás – földhasználat és a földhasználat megváltoztatása |
|
|
Ózonlebontás |
|
|
Szállópor |
|
|
Ionizáló sugárzás, emberi egészségre gyakorolt hatások |
|
|
Fotokémiai ózonképződés, emberi egészségre gyakorolt hatások |
|
|
Savasodás |
|
|
Eutrofizáció, szárazföldi |
|
|
Eutrofizáció, édesvízi |
|
|
Eutrofizáció, tengeri |
|
|
Humán toxicitás – rákkeltő hatások |
|
|
Humán toxicitás – nem rákkeltő hatások |
|
|
Ökotoxicitás |
|
|
Földhasználat |
|
|
Vízfelhasználás |
|
|
Erőforrás-felhasználás, ásványi anyagok és fémek |
|
|
Erőforrás-felhasználás, fosszilis anyagok |
|
|
B.7.2. PEF-profil
A PEFCR alkalmazójának a terméke PEF-profilját az ebben a PEFCR-ben foglalt valamennyi követelménynek megfelelően kell kiszámítania. A PEF-jelentésnek a következő információkat kell tartalmaznia:
teljes életciklusleltár;
a jellemzett eredmények abszolút értékben, az összes hatáskategória tekintetében (táblázat formájában);
normalizált eredmények abszolút értékben, az összes hatáskategória tekintetében (táblázat formájában);
súlyozott eredmény abszolút értékben, az összes hatáskategória tekintetében (táblázat formájában);
az egyetlen összesített pontszám abszolút értékben.
A PEF-jelentéssel együtt a PEFCR alkalmazójának létre kell hoznia a vizsgált termék EF-nek megfelelő összesített adatkészletét. Ezt az adatkészletet az Európai Bizottság rendelkezésére kell bocsátani, és nyilvánosságra lehet hozni. A bontott változat bizalmas maradhat.
B.7.3. Teljesítményosztályok
[A teljesítményosztályok meghatározása nem kötelező. Mindegyik technikai titkárság szabadon meghatározhat egy módszert a teljesítményosztályok azonosítására, amennyiben azt helyénvalónak és relevánsnak tartja. Teljesítményosztályok meghatározása esetén, azokat ebben a szakaszban le kell írni és meg kell adni. További útmutatásért lásd: A.5.2.]
B.8. Hitelesítés
A jelen PEFCR szerinti PEF-vizsgálat/jelentés hitelesítését az I. melléklet 9. szakaszában – ideértve e melléklet A. részét is – foglalt valamennyi általános követelménynek, valamint az alábbiakban felsorolt követelményeknek megfelelően kell elvégezni.
A hitelesítő(k)nek igazolnia (igazolniuk) kell, hogy a PEF-vizsgálat elvégzésére e PEFCR-rel összhangban kerül sor.
Ha a PEF-módszert alkalmazó szakpolitikák konkrét követelményeket határoznak meg a PEF-vizsgálatok, PEF-jelentések és a kommunikációs eszközök hitelesítése és validálása tekintetében, akkor az ezekben a szakpolitikákban foglalt követelményeket kell irányadónak tekinteni.
A hitelesítő(k)nek validálnia (validálniuk) kell a vizsgálat során végzett számításokhoz felhasznált mennyiségi információk pontosságát és megbízhatóságát. Mivel ez különösen erőforrás-igényes lehet, a következő követelményeknek kell teljesülniük:
A hitelesítő(k)nek ellenőriznie (ellenőrizniük) kell, hogy az összes hatásvizsgálati módszer esetében a helyes változatot alkalmazták-e. A leginkább releváns EF-hatáskategóriák mindegyike tekintetében hitelesíteni kell a jellemzési tényezők legalább 50 %-át, míg az összes hatáskategória összes normalizálási és súlyozási tényezőjét hitelesíteni kell. A hitelesítő(k)nek különösen azt kell ellenőriznie (ellenőrizniük), hogy a jellemzési tényezők megfelelnek-e az EF-hatásvizsgálati módszerben szereplő tényezőknek, amelyek vonatkozásában a vizsgálat megállapítja a megfelelést ( 110 ). Ez közvetett módon is elvégezhető, például:
Az EF-nek megfelelő adatkészletek exportálásával a PEF-vizsgálat elvégzéséhez használt életciklus-értékelési szoftverből, majd azok lefuttatásával a Look@LCI ( 111 ) szoftverben az LCIA-eredmények megszerzése érdekében. Ha a Look@LCI eredményei 1 %-on belüli eltérést mutatnak az életciklus-értékelési szoftver eredményeitől, a hitelesítő(k) feltételezheti(k), hogy a PEF-vizsgálat elvégzéséhez használt szoftverben a jellemzési tényezők alkalmazása helyes volt.
A leginkább releváns folyamatok LCIA-eredményeinek – amelyeket a PEF-vizsgálat elvégzéséhez használt szoftverrel számítottak ki – az eredeti adatkészlet metaadataiban rendelkezésre álló eredményekkel történő összevetésével. Ha az összevetett eredmények 1 %-on belüli eltérést mutatnak, a hitelesítő(k) feltételezheti(k), hogy a PEF-vizsgálat elvégzéséhez használt szoftverben a jellemzési tényezők alkalmazása helyes.
Az alkalmazott veszély alapú kizárás (adott esetben) megfelel az I. melléklet 4.6.4. szakaszában foglalt követelményeknek.
Minden felhasznált adatkészletet ellenőrizni kell az adatokra vonatkozó követelmények szempontjából (I. melléklet 4.6.3. és 4.6.5. szakasz).
A leginkább releváns folyamatok (az I. melléklet 6.3.3. szakaszában meghatározottak szerint) legalább 80 %-a esetében (számban megadva) a hitelesítő(k)nek validálnia (validálniuk) kell az összes kapcsolódó, tevékenységre vonatkozó adatot, valamint az e folyamatok modellezéséhez használt adatkészleteket. Adott esetben a körforgásos lábnyom számítási képletében szereplő paramétereket és az azok modellezéséhez használt adatkészleteket is ugyanilyen módon validálni kell. A hitelesítő(k)nek ellenőriznie (ellenőrizniük) kell, hogy a leginkább releváns folyamatok az I. melléklet 6.3.3. szakaszában meghatározottak szerint kerülnek-e azonosításra.
Az összes egyéb folyamat legalább 30 %-a (számban megadva) tekintetében (ez az I. melléklet 6.3.3. szakaszában meghatározott folyamatok 20 %-ának felel meg) a hitelesítő(k)nek validálnia (validálniuk) kell az összes kapcsolódó, tevékenységre vonatkozó adatot és az e folyamatok modellezéséhez használt adatkészleteket. Adott esetben a körforgásos lábnyom számítási képletében szereplő paramétereket és az azok modellezéséhez használt adatkészleteket is ugyanilyen módon validálni kell.
A hitelesítő(k)nek ellenőriznie (ellenőrizniük) kell, hogy az adatkészleteket helyesen alkalmazzák-e a szoftverben (vagyis hogy a szoftverben lévő adatkészlet LCIA-eredményei 1 %-on belüli eltérést mutatnak a metaadatokban szereplőkhöz képest). Ellenőrizni kell a leginkább releváns folyamatok modellezéséhez használt adatkészletek legalább 50 %-át (számban megadva) és az egyéb folyamatok modellezéséhez használt adatkészletek 10 %-át.
A hitelesítő(k)nek különösen azt kell ellenőriznie (ellenőrizniük), hogy a folyamat adatminőség-értéke megfelel-e a kiválasztott folyamatokra vonatkozó adatigénymátrixban meghatározott minimális adatminőség-értéknek.
Ezeknek az adatellenőrzéseknek többek között magukban kell foglalniuk a felhasznált, tevékenységre vonatkozó adatokat, a másodlagos alfolyamatok kiválasztását, továbbá a közvetlen elemi áramok és a körforgásos lábnyom számítási képletében szereplő paraméterek (CFF-paraméterek) kiválasztását. Ha például 5 folyamat van, és ezek mindegyike 5 tevékenységi adatot, 5 másodlagos adatkészletet és 10 CFF-paramétert tartalmaz, akkor a hitelesítő(k)nek 5 folyamatból legalább 4-et (70 %) ellenőriznie (ellenőrizniük) kell, és minden egyes folyamat esetében legalább 4 tevékenységi adatot (a tevékenységre vonatkozó teljes adatmennyiség 70 %-a), 4 másodlagos adatkészletet (a másodlagos adatkészletek teljes mennyiségének 70 %-a) és 7 CFF paramétert (a CFF paraméterek teljes mennyiségének 70 %-a) kell ellenőriznie (ellenőrizniük).
A PEF-jelentés hitelesítése során szúrópróbaszerűen elegendő információt ellenőrizni kell annak érdekében, hogy észszerű bizonyosságot szerezzenek arról, hogy a PEF-jelentés megfelel az I. melléklet 8. szakaszában felsorolt valamennyi feltételnek, beleértve e melléklet A. részét is.
[A PEFCR további követelményeket írhat elő a hitelesítésre vonatkozóan, amelyeket ajánlott hozzáadni az ebben a dokumentumban megállapított minimumkövetelményekhez.]
Hivatkozások
[A PEFCR-ben használt hivatkozások jegyzéke.]
C. RÉSZ
AZ ALAPÉRTELMEZETT CFF-PARAMÉTEREK LISTÁJA
A II. melléklet C. része a következő címen érhető e: http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml.
Az Európai Bizottság rendszeresen felülvizsgálja és frissíti a II. melléklet C. részében szereplő értékek listáját; a PEF-módszer alkalmazóit arra kérjük, hogy ellenőrizzék és használják a mellékletben rendelkezésre bocsátott legfrissebb értékeket.
D. RÉSZ
ALAPÉRTELMEZETT ADATOK A FELHASZNÁLÁSI SZAKASZ MODELLEZÉSÉHEZ
A következő táblázatokat kell használni a PEF-vizsgálatok során, valamint a PEFCR-ek kidolgozása során, hacsak jobb adatok nem állnak rendelkezésre. Eltérő rendelkezés hiányában a szolgáltatott adatok feltevéseken alapulnak.
Termék |
A felhasználási szakasszal kapcsolatban megállapított feltevések, termékkategóriánként |
Hús, hal, tojás |
Hűtött tárolás. Elkészítés: 10 perc serpenyőben (75 % gáz és 25 % villamos energia), 5 gramm napraforgóolaj (beleértve annak életciklusát) egy kg termékre vetítve. A serpenyő elmosogatása. |
Tej |
Hűtött tárolás, hidegen fogyasztva, 200 ml-es pohárban (azaz 5 pohár/l tej), beleértve a pohár életciklusát és a mosogatást. |
Tészta |
1 kg tészta fazékban, 10 kg vízben megfőzve, 10 percig forralva (75 % gáz és 25 % villamos energia). Forralási szakasz: 0,18 kWh/kg víz, Főzési fázis: 0,05 kWh/perc főzés. |
Fagyasztott ételek |
Fagyasztott tárolás. Sütőben 15 percen át 200 °C-on sütve (beleértve egy tűzhely hányadát, egy sütőlap hányadát). Sütőlap elöblítése: 5 liter víz. |
Pörkölt és őrölt kávé |
7 g pörkölt és őrölt kávé csészénként Szűrt kávé készítése szűrőfilteres kávéfőző gépben: gép gyártása és az életciklus vége (1,2 kg, 4 380 használat, 2 pohár/használat), papírszűrő (2 g/használat), villamosenergia-fogyasztás (33 Wh/csésze) és vízfogyasztás (120 ml/csésze). Gép öblítése/mosása: 1 liter hideg víz használatonként, 2 liter meleg víz 7 használatra vetítve, kancsó elmosása mosogatógépben (minden hetedik használat után) Csésze (bögre) gyártása és az életciklus vége, valamint mosogatás Forrás: a kávéra vonatkozó PEFCR alapján (2015. február 1-jei tervezet (1)) |
Sör |
Hűtés, 33 cl-es pohárban fogyasztva (azaz 3 pohár/l sör), pohár gyártása és az életciklus vége, valamint mosogatás. Lásd még a sörre vonatkozó PEFCR-t (2). |
Palackozott víz |
Hűtött tárolás. Tárolás időtartama: 1 nap. 2,7 pohár/l elfogyasztott víz, 260 gramm üveggyártás és az életciklus vége, valamint mosogatás. |
Hobbiállat-eledel |
Hobbiállat-eledelhez szolgáló edény gyártása és az életciklus vége, valamint mosogatás |
Aranyhal |
Az akvárium villamosenergia- és vízfelhasználása, valamint kezelése (évente 43 kWh és 468 l). Haleledel előállítása aranyhalaknak (1 g/nap, 50 % hallisztet és 50 % szójalisztet feltételezve). Az aranyhal feltételezett élettartama 7,5 év. |
Póló |
Mosógép, szárítógép használata és vasalás. Egy póló esetén 52 mosás 41 fokon, 5,2 szárítás szárítógéppel (10 %) és vasalás 30 alkalommal. Mosógép: 70 kg, 50 % acél, 35 % műanyag, 5 % üveg, 5 % alumínium, 4 % réz, 1 % elektronika, 1 560 ciklus (= terhelés) az élettartama során. 179 kWh és 8 700 l víz 220 ciklusra vetítve, 8 kg-os terhelés mellett (http://www.bosch-home.com/ch/fr/produits/laver-et-s%C3%A9cher/lave-linge/WAQ28320FF.html?source=browse alapján), ami 0,81 kWh és 39,5 l/ciklus, valamint 70 ml mosószer/ciklus. Szárítógép: 56 kg, összetétele és élettartama megegyezik a mosógép feltételezett összetételével és élettartamával. 2,07 kWh/ciklus 8 kg-os ruhaterhelés esetén. |
Festék |
Ecsetgyártás, csiszolópapír stb. (lásd a dekorációs festékekre vonatkozó PEFCR-t (3)). |
Mobiltelefon |
2 kWh/év a töltéshez, 2 éves élettartam. |
Mosószerek |
Mosógép használata (lásd a pólóra vonatkozó adatokat a mosógép modelljéhez). 70 ml mosószer feltételezése ciklusonként, azaz 14 ciklus 1 kg mosószerre vetítve. |
Gépjárműolaj |
10 %-os veszteség használat során, amely vízbe történő szénhidrogén-kibocsátásként kerül értékelésre. |
(1)
https://webgate.ec.europa.eu/fpfis/wikis/display/EUENVFP/PEFCR+Pilot%3A+Coffee, honlap eléréséhez ECAS-regisztrációra van szükség.
(2)
http://ec.europa.eu/environment/eussd/smgp/pdf/Beer%20PEFCR%20June%202018%20final.pdf
(3)
http://ec.europa.eu/environment/eussd/smgp/documents/PEFCR_decorative_paints.pdf |
A tárolásra vonatkozó alapértelmezett feltevések (eltérő rendelkezés hiányában mindig feltevéseken alapul).
Termék |
Egyszerre több termékkategóriára vonatkozó feltevések |
Tárolás szobahőmérsékleten (otthon) |
Az egyszerűsítés érdekében úgy tekintendő, hogy az otthoni, szobahőmérsékleten történő tárolás nem jár hatással. |
Hűtött tárolás (hűtőszekrényben, otthon) |
Tárolási idő: termékfüggő. Alapértelmezés szerint 7 nap hűtőszekrényben történő tárolás (ANIA és ADEME 2012 (1)). Tárolási térfogat: a feltevés szerint a termék tényleges térfogatának háromszorosa Energiafogyasztás: 0,0037 kWh/l (azaz „a tárolási térfogat”) – nap (ANIA és ADEME 2012). Hűtőszekrény gyártása és az életciklus vége figyelembevételével (15 éves élettartamot feltételezve). |
Hűtött tárolás (pubban/étteremben) |
A pubban lévő hűtőszekrény a feltevés szerint évi 1 400 kWh-t fogyaszt (a Heineken környezetkímélő hűtés szakértője, 2015). A feltevés szerint az energiafogyasztás 100 %-át a sör hűtése teszi ki. A hűtőszekrény teljesítménye 40 hl/év. Ez 0,035 kWh/l-nek felel meg pubban/szupermarketben történő hűtés esetén, a teljes tárolási idő vonatkozásában. Hűtőszekrény gyártása és az életciklus vége figyelembevételével (15 éves élettartamot feltételezve). |
Fagyasztott tárolás (fagyasztóban, otthon) |
Tárolási idő: 30 nap fagyasztóban (az ANIA és az ADEME 2012 alapján). Tárolási térfogat: a feltevés szerint a termék tényleges térfogatának kétszerese. Energiafogyasztás: 0,0049 kWh/l (azaz „a tárolási térfogat”) – nap (ANIA és ADEME 2012). Fagyasztó gyártása és az életciklus vége figyelembevételével (15 éves élettartamot feltételezve): a feltevés szerint hasonló, mint a hűtőszekrény esetében. |
Főzés (otthon) |
Főzés: 1 kWh/óra felhasználás (indukciós tűzhelyre – 0,588 kWh/óra, kerámialapos tűzhelyre – 0,999 kWh/óra és elektromos tűzhelyre – 1,161 kWh/óra vonatkozó fogyasztási adatokból származtatva) (forrás mindegyik esetén: ANIA és ADEME 2012). Sütés sütőben: figyelembe vett villamos energia: 1,23 kWh/óra (ANIA és ADEME 2012). |
Mosogatás (otthon) |
Mosogatógép-használat: 15 l víz, 10 g mosogatószer és 1,2 kWh mosogatási ciklusonként (Kaenzig és Jolliet 2006). Mosogatógép gyártása és az életciklus vége figyelembevételével (életciklusonként 1 500 menetet feltételezve). Kézi mosogatás esetén 0,5 l víznek és 1 g mosogatószernek megfelelő értéket feltételezünk a fenti 2,5 %-os érték vonatkozásában (arányosítással a víz- és a mosogatószer-felhasználás tekintetében, a fenti %-os arány alkalmazásával). A feltevés szerint a vizet földgázzal melegítik, 40 °C-os delta T értéket, valamint 1/1,25 energiahatékonyságot – földgázzal termelt hő a vízmelegítéshez – figyelembe véve (ami azt jelenti, hogy a 0,5 l víz felmelegítéséhez 1,25 * 0,5 * 4 186 * 40 = 0,1 MJ „földgázzal, kazánban előállított hőre” van szükség). |
(1)
ANIA és ADEME. (2012). Projet de référentiel transversal d’évaluation de l’impact environnemental des produits alimentaires (főként a 4. melléklet) (« GT1 »), 23/04/12. |
E. RÉSZ
A PEF-JELENTÉS SABLONJA
Ez a melléklet a PEF-jelentés sablonját ismerteti, amelyet a PEF-vizsgálatok valamennyi típusára alkalmazni kell (ideértve a PEF-RP-ket vagy PEFCR-eket alátámasztó vizsgálatokat). A sablon bemutatja a követendő kötelező jelentési struktúrát és a jelentendő információk nem kimerítő listáját. A jelentésbe bele kell foglalni a PEF-módszer alkalmazása során jelentendő valamennyi tételt, még akkor is, ha azok nem szerepelnek kifejezetten ebben a táblázatban.
A termék környezeti lábnyomáról szóló
jelentés
[Írja be a termék nevét]
Tartalomjegyzék
Mozaikszavak
[Ebben a szakaszban fel kell sorolni a PEF-vizsgálatban használt összes mozaikszót. Az I. mellékletben már szereplő mozaikszavakat eredeti formájukban kell átmásolni. A mozaikszavakat betűrendben kell megadni.]
Fogalommeghatározások
[Ebben a szakaszban fel kell sorolni a PEF-vizsgálat vonatkozásában releváns összes fogalommeghatározást. Az I. mellékletben már szereplő mozaikszavakat eredeti formájukban kell átmásolni. A fogalommeghatározásokat betűrendben kell megadni.]
E.1. Összefoglaló
[Az összefoglalónak legalább a következő elemeket kell tartalmaznia:
A vizsgálat célja és alkalmazási köre, a vonatkozó korlátokkal és feltevésekkel együtt;
A rendszerhatár rövid leírása;
Az adatminőségre vonatkozó releváns nyilatkozatok,
Az életciklus-hatásvizsgálat legfontosabb eredményei: ezeket az összes EF-hatáskategória – jellemzett, normalizált, súlyozott – eredményeinek feltüntetésével kell bemutatni;
A vizsgálat által elért eredmények, a megfogalmazott ajánlások és a megállapított következtetések ismertetése;
Lehetőség szerint az összefoglalót ajánlatos úgy kell megírni, hogy az ne szakmai közönséghez szóljon, és ne legyen 3-4 oldalnál hosszabb.]
E.2. Általános
[Az alábbi információkat ideális esetben a vizsgálati dokumentáció első oldalán ajánlott feltüntetni:
A termék neve (fényképpel együtt),
A termék azonosítása (pl. modellszám),
A termék osztályozása (CPA) a CPA-jegyzék legfrissebb rendelkezésre álló változata alapján,
A vállalat bemutatása (név, földrajzi hely),
A PEF-vizsgálat közzétételének időpontja (a dátumot bővített formátumban kell megadni, pl. 2015. június 25., a dátum formátuma miatti félreértések elkerülése érdekében),
A PEF-vizsgálat földrajzi érvényessége (azok az országok, ahol a terméket fogyasztják/értékesítik),
A PEF-módszernek való megfelelés,
A PEF-módszeren kívül más dokumentumoknak való megfelelés,
A hitelesítő(k) neve és intézménye]
E.3. A vizsgálat célja
[A jelentéstétel kötelező elemei legalább az alábbiak:
tervezett alkalmazás(ok);
módszertani korlátok;
a vizsgálat elvégzésének okai;
célközönség;
a vizsgálat megrendelője;
a hitelesítő azonosítása]
E.4. A vizsgálat alkalmazási köre
[A vizsgálat alkalmazási köre részletesen meg kell határozza az elemzett rendszert, és ki kell térjen a következők kijelöléséhez alkalmazott általános módszerre: i. funkcionális egység és referenciaáram, ii. rendszerhatár, iii. EF-hatáskategóriák listája, iv. kiegészítő információk (környezeti és technikai) iv. feltevések és korlátok.]
E.4.1. Funkcionális/bejelentett egység és referenciaáram
[Adja meg a funkcionális egységet, meghatározva a következő négy szempontot:
a nyújtott funkció(k)/szolgáltatás(ok): „mi”;
a funkció vagy szolgáltatás mértéke: „mennyi”;
a minőség elvárt szintje: „mennyire jól”;
a termék élettartama: „mennyi ideig”.
Adja meg a bejelentett egységet, amennyiben a funkcionális egység nem határozható meg (pl. ha a vizsgált termék közbenső termék);
adja meg a referenciaáramot.]
E.4.2. Rendszerhatár
[Ennek a szakasznak legalább a következőket kell tartalmaznia:
A termékrendszer részét képező valamennyi életciklusszakasz. Abban az esetben, ha az alapértelmezett életciklusszakaszok elnevezése megváltozott, az alkalmazónak meg kell határoznia, hogy az melyik alapértelmezett életciklusszakasznak felel meg. Annak dokumentálása és indoklása, ha az életciklus szakaszait megosztották és/vagy új szakaszokkal egészítették ki.
Az egyes életciklusszakaszok fő folyamatai (a részleteket a II. melléklet LCI-re vonatkozó A.5. szakasza tartalmazza). Legalább a főrendszer társtermékeit, melléktermékeit és hulladékáramait egyértelműen azonosítani kell.
A kizárások okai és potenciális jelentősége.
Rendszerhatárábra, amely tartalmazza a figyelembe vett és a kizárt folyamatokat, kiemeli az adatigénymátrix szerinti 1., 2., illetve 3. helyzethez tartozó tevékenységeket, és kiemeli, hogy hol használnak vállalatspecifikus adatokat.]
E.4.3. A környezeti lábnyom hatáskategóriái
[Táblázatban sorolja fel az EF-hatáskategóriákat és egységeket, valamint adja meg az alkalmazott EF-referenciacsomagot (további részletekért lásd: http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml).
Az éghajlatváltozás vonatkozásában adja meg, hogy a három részmutató eredményeit külön-külön jelentik-e az eredményeket tartalmazó szakaszban.]
E.4.4. Kiegészítő információk
[Ismertesse a PEF-vizsgálatban foglalt valamennyi kiegészítő környezeti információt és kiegészítő technikai információt. Adja meg az elfogadott referenciákat és pontos számítási szabályokat.
Fejtse ki, hogy a biológiai sokféleség releváns vagy nem releváns a vizsgált termék vonatkozásában.
Amennyiben a vizsgált termék közbenső termék, a kiegészítő technikai információknak a következőket kell tartalmazniuk:
Biogén karbontartalom a gyárkapunál (fizikai tartalom és hozzárendelt tartalom).
Újrafeldolgozott tartalom (R1).
Eredmények a körforgásos lábnyom számítási képletében szereplő alkalmazásspecifikus „A” értékekkel, adott esetben.]
E.4.5. Feltevések és korlátok
[Ismertesse az összes korlátot és feltevést. Adja meg az esetleges adathiányok listáját, valamint a hiányzó adatok pótlásának módját. Adja meg a használt helyettesítő adatkészletek listáját.]
E.5. Életciklusleltár-elemzés
[Ebben a szakaszban le kell írni az életciklusleltár összeállítását, és annak tartalmaznia kell a következőket:
szűrés, ha arra sor kerül;
az életciklusszakaszok felsorolása és leírása;
modellezési lehetőségek leírása;
az alkalmazott hozzárendelési módszerek leírása;
a felhasznált adatok és források leírása és dokumentálása;
adatminőségi követelmények és minősítés.]
E.5.1. Szűrés [adott esetben]
[Ismertesse a szűrést, beleértve az adatgyűjtésre, a felhasznált adatokra (pl. másodlagos adatkészletek, tevékenységre vonatkozó adatok, közvetlen elemi áramok listája), a veszély alapú kizárásra és az életciklus-hatásvizsgálati szakasz eredményeire vonatkozó releváns információkat.
Dokumentálja a legfontosabb megállapításokat és az eredeti alkalmazási kör meghatározása tekintetében eszközölt finomításokat (ha vannak ilyenek).]
E.5.2. Modellezési lehetőségek
[Ismertesse az összes modellezési lehetőséget az alább felsorolt alkalmazandó szempontok tekintetében (adott esetben további szempontokat is megadhat):
mezőgazdasági termelés (azon PEF-vizsgálatok esetén, amelyek alkalmazási köre kiterjed a mezőgazdasági modellezésre, és amelyek során tesztelték az I. melléklet 4.4.1.5. szakaszában és 4. táblázatában leírt alternatív megközelítést, a PEF-jelentés mellékletében kell jelenteni az eredményeket);
szállítás és logisztika: a jelentésben minden felhasznált adatot meg kell adni (pl. szállítási távolság, hasznos terhelés, csomagolás újrahasználati aránya stb.). Amennyiben a modellezés során nem alkalmaztak alapértelmezett forgatókönyveket, be kell nyújtani az összes felhasznált konkrét adat dokumentációját;
beruházási javak: beruházási javak figyelembevétele esetén a PEF-jelentésnek egyértelmű és széles körű magyarázatot kell tartalmaznia, és minden feltevést jelenteni kell;
tárolás és kiskereskedelem;
felhasználási szakasz: a termékfüggő folyamatoknak a PEF-vizsgálat során kijelölt rendszerhatáron belül kell lenniük. Termékfüggetlen folyamatok nem szerepelhetnek a rendszerhatáron belül, továbbá minőségi információk is nyújthatók, lásd az I. melléklet 4.4.7. szakaszát. Ismertesse a felhasználási szakasz modellezése során alkalmazott megközelítést (fő funkció szerinti megközelítés vagy delta megközelítés);
életciklus végi modellezés, beleértve a körforgásos lábnyom számítási képletében szereplő paraméterek (A, B, R1, R2, Qs/Qp, R3, LHV, XER,heat, XER,elec) értékeit, a folyamatok és a felhasznált adatkészletek listáját (Ev, Erec, ErecEoL, E*v, Ed, EEr, ESE, heat, ESE,elec), hivatkozva a II. melléklet C. részére;
a termék megnövekedett élettartama;
villamosenergia-felhasználás;
mintavételi eljárás (jelenteni kell, hogy alkalmaztak-e mintavételi eljárást, és fel kell tüntetni az alkalmazott megközelítést);
üvegházhatásúgáz-kibocsátás és -elnyelés (jelenteni kell, ha a biogén szénáramok modellezésére nem egyszerűsített megközelítést alkalmaztak);
kompenzációk (ha azokat kiegészítő környezeti információként jelentik).]
E.5.3. Többfunkciós folyamatok kezelése
[Ismertesse a PEF-vizsgálat során alkalmazott hozzárendelési szabályokat és a modellezés/számítások elvégzésének módját. Adja meg az egyes folyamatokhoz használt összes hozzárendelési tényező listáját, valamint helyettesítés alkalmazása esetén a folyamatok és a felhasznált adatkészletek részletes listáját.]
E.5.4. Adatgyűjtés
[Ennek a szakasznak legalább a következőket kell tartalmaznia:
Valamennyi gyűjtött vállalatspecifikus adat leírása és dokumentálása:
azoknak a folyamatoknak a felsorolása, amelyekre a vállalatspecifikus adatok vonatkoznak, feltüntetve, hogy mely életciklusszakaszhoz tartoznak;
az erőforrás-felhasználás és a kibocsátások listája (azaz közvetlen elemi áramok);
a felhasznált, tevékenységre vonatkozó adatok listája;
hivatkozás a részletes anyagjegyzékre és/vagy összetevők jegyzékére, beleértve az anyagok nevét, egységeit és mennyiségét, továbbá a besorolásra/tisztaságra vonatkozó információkat és ezek egyéb, műszakilag és/vagy környezetvédelmi szempontból releváns jellemzését;
vállalatspecifikus adatok gyűjtésére/becslésére/számítására irányuló eljárások;
Az összes felhasznált másodlagos adatkészlet felsorolása (folyamat neve, UUID, adatkészlet forrása – az életciklus-adatok hálózatának csomópontja, adatállomány – és az EF-referenciacsomagnak való megfelelés);
Modellezési paraméterek;
Alkalmazott veszély alapú kizárás, adott esetben;
A közzétett szakirodalom forrásai;
Az adatok validálása, beleértve a dokumentálást is;
Ha sor került érzékenységi elemzésre, azt bele kell foglalni a jelentésbe.]
E.5.5. Adatminőségi követelmények és minősítés
[Adjon meg egy táblázatot, amelyben felsorolja az összes folyamatot és azok adatigénymátrix szerinti helyzetét.
Adja meg a PEF-vizsgálat adatminőség-értékét.]
E.6. A hatásvizsgálat eredményei [bizalmas, adott esetben]
E.6.1. PEF-eredmények
[Ennek a szakasznak legalább a következőket kell tartalmaznia:
Az összes EF-hatáskategória jellemzett eredményeit abszolút értékként kell kiszámítani és jelenteni a PEF-jelentésben. Az „Éghajlatváltozás – fosszilis”, az „Éghajlatváltozás – biogén” és az „Éghajlatváltozás – földhasználat és a földhasználat megváltoztatása” alkategóriákat külön kell jelenteni, ha egyenként több mint 5 %-kal járulnak hozzá az éghajlatváltozás összesített pontszámához);
Normalizált és súlyozott eredmények abszolút értékként megadva;
Súlyozott eredmények egyetlen pontszámként megadva;
Végtermékek esetén az életciklus-hatásvizsgálat eredményeit jelenteni kell i. az összes életciklusszakaszra és ii. a felhasználási szakaszt nem tartalmazó teljes életciklusra vonatkozóan.]
E.6.2. Kiegészítő információk
[Ennek a szakasznak a következőket kell tartalmaznia:
A kiegészítő környezeti információk eredményei;
A kiegészítő technikai információk eredményei.]
E.7. A PEF-eredmények értelmezése
[Ennek a szakasznak legalább a következőket kell tartalmaznia:
A PEF-vizsgálat megalapozottságának értékelése;
A leginkább releváns hatáskategóriák, életciklusszakaszok, folyamatok és közvetlen elemi áramok listája (lásd az alábbi táblázatokat);
A környezeti lábnyomra vonatkozó eredmények korlátai és kapcsolata a PEF-vizsgálat meghatározott céljához és alkalmazási köréhez képest,
Következtetések, ajánlások, korlátok és fejlesztési lehetőségek)].
Tétel |
Milyen szinten kell meghatározni a relevanciát? |
Küszöbérték |
Leginkább releváns hatáskategóriák |
Egyetlen összesített pontszám |
Hatáskategóriák, amelyek együttesen az egyetlen összesített pontszám legalább 80 %-át teszik ki |
Leginkább releváns életciklusszakaszok |
Minden egyes leginkább releváns hatáskategória vonatkozásában |
Minden életciklusszakasz, amelyek együttesen több mint 80 %-kal járulnak hozzá az adott hatáskategóriához. Ha a felhasználási szakasz valamely leginkább releváns hatáskategória teljes hatásának több mint 50 %-áért felel, az eljárást ismételten le kell folytatni a felhasználási szakasz kizárásával |
Leginkább releváns folyamatok |
Minden egyes leginkább releváns hatáskategória vonatkozásában |
Minden folyamat, amelyek (a teljes életciklus alatt) együttesen több mint 80 %-kal járulnak hozzá az adott hatáskategóriához, abszolút értékek figyelembevételével. |
Leginkább releváns elemi áramok |
A leginkább releváns folyamatok mindegyike vonatkozásában, a leginkább releváns hatáskategóriák figyelembevételével |
Minden elemi áram, amelyek együttesen valamely leginkább releváns hatáskategória teljes hatásának legalább 80 %-át teszik ki a leginkább releváns folyamatok mindegyike vonatkozásában. Lebontott adatok rendelkezésre állása esetén: az egyes leginkább releváns folyamatok mindegyike esetében, minden közvetlen elemi áram, amelyek együttesen legalább 80 %-kal járulnak hozzá az adott hatáskategóriához (amit csak a közvetlen elemi áramok okoznak) |
Példa:
Leginkább releváns hatáskategória |
[%] |
Leginkább releváns életciklusszakaszok |
[%] |
Leginkább releváns folyamatok |
[%] |
Leginkább releváns elemi áramok |
[%] |
1. hatáskategória |
|
Életciklus vége |
|
1. folyamat |
|
1. elemi áram |
|
|
|
|
|
|
|
2. elemi áram |
|
|
|
|
|
2. folyamat |
|
2. elemi áram |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Nyersanyagbeszerzés és előzetes feldolgozás |
|
4. folyamat |
|
1. elemi áram |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2. hatáskategória |
|
Gyártás |
|
1. folyamat |
|
2. elemi áram |
|
|
|
|
|
|
|
3. elemi áram |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
3. hatáskategória |
|
Gyártás |
|
1. folyamat |
|
2. elemi áram |
|
|
|
|
|
|
|
3. elemi áram |
|
E.8. Validálási nyilatkozat
[A validálási nyilatkozat kötelező, és azt mindig a nyilvánosan elérhető PEF-jelentés nyilvánosan elérhető mellékleteként kell benyújtani.
A validálási nyilatkozatnak legalább a következő elemeket és szempontokat kell tartalmaznia:
a hitelesítés/validálás tárgyát képező PEF-vizsgálat címe, valamint annak a jelentésnek a pontos változata, amelyhez a validálási nyilatkozat tartozik;
a PEF-vizsgálat megrendelője;
a PEF-módszer alkalmazója;
a hitelesítő(k) vagy hitelesítési munkacsoport esetén a csoport tagjai, a vezető hitelesítő megjelölésével;
a hitelesítő(k) összeférhetetlenségének hiánya az érintett termékek vonatkozásában, valamint bármely korábbi munkában való részvétel vonatkozásában (adott esetben PEFCR kidolgozása, technikai titkársági tagság, valamint a PEF-módszer vagy a PEFCR alkalmazója számára az elmúlt három évben végzett tanácsadási munka);
a hitelesítés/validálás céljának leírása;
a hitelesítés/validálás eredményének leírása;
a hitelesítési/validálási eredmények esetleges korlátai;
a validálási nyilatkozat kiállításának dátuma;
a hitelesítő(k) aláírása.]
A validálási nyilatkozat I. MELLÉKLETE
[A melléklet célja, hogy a fő jelentést alátámasztó, fokozottan technikai jellegű elemeket dokumentálja. Az alábbiakat tartalmazhatja:
Szakirodalmi hivatkozások;
Az életciklusleltár részletes elemzése (nem kötelező, ha érzékeny információnak minősül, és azt külön közlik a bizalmas mellékletben, lásd lejjebb)
Az adatminőség részletes értékelése: Adja meg i. a folyamatonkénti adatminőség-értéket a PEF-módszerrel összhangban és ii. az újonnan létrehozott EF-nek megfelelő adatkészletek adatminőség-értékét. Amennyiben az információ bizalmas, azt a II. mellékletben kell feltüntetni.]
A validálási nyilatkozat II. MELLÉKLETE – BIZALMAS JELENTÉS
[A bizalmas melléklet nem kötelező elem, amely azokat az adatokat (többek között nyers adatokat) és információkat tartalmazza, amelyek bizalmasak vagy védettek és nem tehetők közzé.]
A validálási nyilatkozat III. MELLÉKLETE – AZ EF-NEK MEGFELELŐ ADATKÉSZLET
[A vizsgált termék összesített, EF-nek megfelelő adatkészletét az Európai Bizottság rendelkezésére kell bocsátani.]
F. RÉSZ
ALAPÉRTELMEZETT VESZTESÉGARÁNYOK TERMÉKTÍPUSONKÉNT
Alapértelmezett veszteségarányok terméktípusonként a forgalmazás során és a fogyasztónál (beleértve az éttermeket stb.) (feltevések, eltérő megjelölés hiányában). Az egyszerűsítés érdekében az éttermekre vonatkozó értékek azonosak az otthoni fogyasztásra vonatkozó értékekkel.
Kiskereskedelmi ágazat |
Kategória |
Veszteségarány (beleértve a sérült termékeket, de nem a gyártóhoz visszajuttatott termékeket) forgalmazás során (összesített konszolidált érték a szállítás, a tárolás és a kiskereskedelmi egység tekintetében) |
Veszteségarány a fogyasztónál (beleértve az éttermeket stb.) |
Élelmiszer |
Gyümölcs- és zöldségfélék |
10 % (FAO, 2011) |
19 % (FAO, 2011) |
Hús és húshelyettesítők |
4 % (FAO, 2011) |
11 % (FAO, 2011) |
|
Tejtermékek |
0,5 % (FAO, 2011) |
7 % (FAO, 2011) |
|
Gabona- és malomipari termékek |
2 % (FAO, 2011) |
25 % (FAO, 2011) |
|
Olajok és zsírok |
1 % (FAO, 2011) |
4 % (FAO, 2011) |
|
Készételek/feldolgozott ételek (környezeti hőmérsékletű) |
10 % |
10 % |
|
Készételek/feldolgozott ételek (hűtött) |
5 % |
5 % |
|
Készételek/feldolgozott ételek (fagyasztott) |
0,6 % (elsődleges adatok a Picard alapján – Arnaud Brulaire szóbeli közlése) |
0,5 % (elsődleges adatok a Picard alapján – Arnaud Brulaire szóbeli közlése) |
|
Édességek |
5 % |
2 % |
|
Egyéb élelmiszerek |
1 % |
2 % |
|
Italok |
Kávé és tea |
1 % |
5 % |
Alkoholtartalmú italok |
1 % |
5 % |
|
Egyéb italok |
1 % |
5 % |
|
Dohány |
0 % |
0 % |
|
Hobbiállat-eledel |
5 % |
5 % |
|
Élő állatok |
0 % |
0 % |
|
Ruházat és textíliák |
10 % |
0 % |
|
Lábbelik és bőráruk |
0 % |
0 % |
|
Személyes kiegészítők |
Személyes kiegészítők |
0 % |
0 % |
Barkácsáruk és professzionális kellékek |
Barkácseszközök |
1 % |
0 % |
Bútorok, lakberendezési és dekorációs cikkek |
0 % |
0 % |
|
Villamos háztartási készülékek |
1 % |
0 % |
|
Konyhai eszközök |
0 % |
0 % |
|
Információs és kommunikációs eszközök |
1 % |
0 % |
|
Irodai gépek és felszerelések |
1 % |
0 % |
|
Kulturális és szabadidős cikkek |
Könyvek, újságok és papír/papírkellékek |
1 % |
0 % |
Zene és videók |
1 % |
0 % |
|
Sporteszközök és -kellékek |
0 % |
0 % |
|
Egyéb kulturális és szabadidős cikkek |
1 % |
0 % |
|
Egészségügy |
5 % |
5 % |
|
Tisztítószerek/higiéniai termékek, kozmetikumok és piperecikkek |
5 % |
5 % |
|
Tüzelőanyagok, gázok, kenőanyagok és olajok |
1 % |
0 % |
|
Elemek és villamos energia |
0 % |
0 % |
|
Növények és kertészeti cikkek |
Virágok, növények és magvak |
10 % |
0 % |
Egyéb kertészeti cikkek |
1 % |
0 % |
|
Egyéb áruk |
0 % |
0 % |
|
Benzinkút |
Benzinkúti termékek |
1 % |
0 % |
Élelmiszer-veszteség az elosztóközpontban, szállítás közben és a kiskereskedelmi helyen, valamint otthon: a feltevés szerint 50 % szemétbe kerül (azaz elégetik, hulladéklerakóban helyezik el), 25 %-ot komposztálnak és 25 %-ot metanizálnak.
Termékveszteség (az élelmiszer-veszteség kivételével) és csomagolás/újracsomagolás/kicsomagolás az elosztóközpontban, szállítás közben és kiskereskedelmi helyen: a feltevés szerint 100 %-ban újrafeldolgozásra kerül.
Az elosztóközpontban, szállítás közben és a kiskereskedőnél – pl. újracsomagolás/kicsomagolás során – keletkező egyéb hulladék (az élelmiszer- és termékveszteségek kivételével) életciklus végi kezelése megegyezik a háztartási hulladékéval.
A fogyasztóknál (ideértve az éttermeket stb.) keletkező folyékony élelmiszer-hulladékokat (például tejet) feltételezhetően a lefolyóba öntik, következésképpen szennyvízkezelő létesítményben kezelik.
III. MELLÉKLET
Szervezet környezeti lábnyomának meghatározására szolgáló módszer
Rövidítések |
|
Fogalommeghatározások |
|
Kapcsolat más módszerekkel és szabványokkal |
|
1. |
A szervezetek környezeti lábnyomára vonatkozó ágazati szabályok (OEFSR) |
1.1. |
Megközelítés és példák a lehetséges alkalmazásra |
2. |
Általános tudnivalók a szervezet környezeti lábnyomára vonatkozó vizsgálatokkal (OEF-vizsgálatokkal) kapcsolatban |
2.1. |
A módszer alkalmazása |
2.2. |
A szervezet környezeti lábnyomára vonatkozó vizsgálatok alapelvei |
2.3. |
A szervezeti környezeti lábnyomra vonatkozó vizsgálat szakaszai |
3. |
A szervezeti környezeti lábnyomra vonatkozó vizsgálat céljának (céljainak) és alkalmazási körének meghatározása |
3.1. |
Célmeghatározás |
3.2. |
Az alkalmazási kör meghatározása |
3.2.1 |
Az adatszolgáltatás egysége: szervezet és termékportfólió |
3.2.2. |
Rendszerhatár |
3.2.3. |
A környezeti lábnyom hatáskategóriái |
3.2.4. |
Az OEF-ben feltüntetendő kiegészítő információk |
3.2.4.1. |
Kiegészítő környezeti információk |
3.2.4.2. |
Kiegészítő technikai információk |
3.2.5. |
Feltevések/korlátok |
4. |
Életciklusleltár |
4.1. |
Szűrés |
4.2. |
Közvetlen tevékenységek, közvetett tevékenységek és életciklusszakaszok |
4.2.1. |
Közvetlen és közvetett tevékenységek |
4.2.2. |
Életciklusszakaszok |
4.2.3. |
Nyersanyagbeszerzés és előzetes feldolgozás |
4.2.4. |
Gyártás |
4.2.3. |
Forgalmazási szakasz |
4.2.4. |
Felhasználási szakasz |
4.2.5. |
Az életciklus vége (beleértve a termék hasznosítását és újrafeldolgozását) |
4.3. |
Az életciklusleltár nómenklatúrája |
4.4. |
Modellezési követelmények |
4.4.1. |
Mezőgazdasági termelés |
4.4.1.1. |
Többfunkciós folyamatok kezelése |
4.4.1.2. |
Növénytípus-specifikus, valamint ország-, régió- vagy éghajlat-specifikus adatok |
4.4.1.3. |
Átlagolási adatok |
4.4.1.4. |
Növényvédő szerek |
4.4.1.5. |
Trágyák |
4.4.1.6. |
Nehézfém-kibocsátás |
4.4.1.7. |
Rizstermesztés |
4.4.1.8. |
Tőzegtalajok |
4.4.1.9. |
Egyéb tevékenységek |
4.4.2. |
Villamosenergia-felhasználás |
4.4.2.1. |
Általános iránymutatások |
4.4.2.2. |
Minimális kritériumok a beszállítóktól származó szerződéses eszközök biztosításához |
4.4.2.3. |
Az „országspecifikus fennmaradó hálózati szerkezet, fogyasztási szerkezet” modellezése |
4.4.2.4. |
Egyetlen helyszín több termékkel és több villamosenergia-szerkezettel |
4.4.2.5. |
Egy terméket előállító több helyszín |
4.4.2.6. |
Villamosenergia-felhasználás a felhasználási szakaszban |
4.4.2.7. |
Helyszíni villamosenergia-termelés |
4.4.3. |
Szállítás és logisztika |
4.4.3.1. |
A szállításból eredő hatások hozzárendelése – szállítás tehergépjárművel |
4.4.3.2. |
A szállításból eredő hatások hozzárendelése – szállítás kisteherautóval |
4.4.3.3. |
A szállításból eredő hatások hozzárendelése – fogyasztók általi szállítás |
4.4.3.4. |
Alapértelmezett forgatókönyvek – a beszállítótól a gyárig |
4.4.3.5. |
Alapértelmezett forgatókönyvek – a gyártól a végső felhasználóig |
4.4.3.6. |
Alapértelmezett forgatókönyvek – az életciklus végi begyűjtéstől az életciklus végi kezelésig |
4.4.4. |
Beruházási javak– infrastruktúra és berendezések |
4.4.5. |
Tárolás az elosztóközpontban vagy a kiskereskedelemben |
4.4.6. |
Mintavételi eljárás |
4.4.6.1. |
Homogén részsokaságok meghatározása (rétegzés) |
4.4.6.2. |
A részminta méretének meghatározása a részsokaság szintjén |
4.4.6.3. |
A sokaságra vonatkozó minta meghatározása |
4.4.6.4. |
Mi a teendő abban az esetben, ha kerekítésre van szükség? |
4.4.7. |
A felhasználási szakaszhoz kapcsolódó modellezési előírások |
4.4.7.1. |
Fő funkció szerinti megközelítés vagy delta megközelítés |
4.4.7.2. |
A felhasználási szakasz modellezése |
4.4.8. |
Újrafeldolgozott tartalom és életciklus végi modellezés |
4.4.8.1. |
A körforgásos lábnyom számítási képlete (CFF) |
4.4.8.2. |
Az „A” tényező |
4.4.8.3. |
A „B” tényező |
4.4.8.4. |
A helyettesítési pont |
4.4.8.5. |
A minőségi arányok: Qsin/Qp és Qsout/Qp |
4.4.8.6. |
Újrafeldolgozott tartalom (R1) |
4.4.8.7. |
Vállalatspecifikus R1 értékek alkalmazása során követendő iránymutatás |
4.4.8.8. |
Iránymutatás fogyasztás előtti hulladék kezeléséhez |
4.4.8.9. |
Újrafeldolgozási kimeneti arány (R2) |
4.4.8.10. |
Az R3 érték |
4.4.8.11. |
Eújrafeldolgozott (Erec) és Eújrafeldolgozott, életciklus vége (ErecEoL) |
4.4.8.12. |
E*v |
4.4.8.13. |
Hogyan kell alkalmazni a képletet, ha közbenső termékek szerepelnek a termékportfólióban? |
4.4.8.14. |
Konkrét kérdések kezelése |
4.4.9. |
A termék megnövekedett élettartama |
4.4.9.1. |
Újrahasználati arány (a 4.4.9. szakasz szerinti 1. helyzet) |
4.4.9.2. |
Az „újrahasználati arány” alkalmazása és modellezése (a 4.4.9. szakasz szerinti 1. helyzet) |
4.4.10 |
Üvegházhatású gázok kibocsátása és elnyelése |
4.4.11 |
Kompenzációk |
4.5 |
Többfunkciós folyamatok kezelése |
4.5.1. |
Hozzárendelés az állattenyésztésben |
4.6. |
Adatgyűjtési követelmények és minőségi követelmények |
4.6.1. |
Vállalatspecifikus adatok |
4.6.2. |
Másodlagos adatok |
4.6.3. |
Alkalmazandó adatkészletek |
4.6.4. |
Veszély alapú kizárás |
4.6.5. |
Adatminőségi követelmények |
5. |
Környezeti lábnyomra vonatkozó hatásvizsgálat |
5.1. |
Osztályozás és jellemzés |
5.1.1. |
Osztályozás |
5.1.2. |
Jellemzés |
5.2. |
Normalizálás és súlyozás |
5.2.1. |
A környezeti lábnyomra vonatkozó hatásvizsgálat eredményeinek normalizálása |
5.2.2. |
A környezeti lábnyomra vonatkozó hatásvizsgálat eredményeinek súlyozása |
6. |
A szervezet környezeti lábnyomára vonatkozó eredmények értelmezése |
6.1. |
Bevezetés |
6.2. |
A szervezet környezeti lábnyomára vonatkozó modell megalapozottságának értékelése |
6.3. |
A kritikus pontok azonosítása: a leginkább releváns hatáskategóriák, életciklusszakaszok, folyamatok és elemi áramok |
6.3.1. |
A leginkább releváns hatáskategóriák azonosítására szolgáló eljárás |
6.3.2. |
A leginkább releváns életciklusszakaszok azonosítására szolgáló eljárás |
6.3.3. |
A leginkább releváns folyamatok azonosítására szolgáló eljárás |
6.3.4. |
A leginkább releváns elemi áramok azonosítására szolgáló eljárás |
6.3.5. |
Negatív számok kezelése |
6.3.6. |
A követelmények összefoglalása |
6.3.7. |
Példa |
6.4. |
Következtetések és ajánlások |
7. |
A szervezetek környezeti lábnyomáról szóló jelentések |
7.1. |
Bevezetés |
7.1.1. |
Összefoglalás |
7.1.2. |
Az EF-nek megfelelő összesített adatkészlet |
7.1.3. |
Fő jelentés |
7.1.4. |
Validálási nyilatkozat |
7.1.5. |
Mellékletek |
7.1.6. |
Bizalmas jelentés |
8. |
Az OEF-vizsgálatok, PEF-jelentések és a kommunikációs eszközök hitelesítése és validálása |
8.1. |
A hitelesítés hatókörének meghatározása |
8.2. |
Hitelesítési eljárás |
8.3. |
Hitelesítő(k) |
8.3.1. |
A hitelesítő(k)re vonatkozó minimumkövetelmények |
8.3.2. |
A vezető hitelesítő szerepe a hitelesítési munkacsoportban |
8.4. |
Hitelesítési és validálási követelmények |
8.4.1. |
Az OEF-vizsgálat hitelesítésére és validálására vonatkozó minimumkövetelmények |
8.4.2. |
Hitelesítési és validálási módszerek |
8.4.3. |
Az adatok titkossága |
8.5. |
A hitelesítési/validálási folyamat eredményei |
8.5.1. |
A hitelesítési és validálási jelentés tartalma |
8.5.2. |
A validálási nyilatkozat tartalma |
8.5.3. |
A hitelesítési és validálási jelentés, valamint a validálási nyilatkozat érvényessége |
Hivatkozások |
|
Ábrák jegyzéke |
|
Táblázatok jegyzéke |
Rövidítések
ADEME |
Agence de l'Environnement et de la Maîtrise de l'Energie |
AF |
hozzárendelési tényező (allocation factor) |
AR |
hozzárendelési arány (allocation ratio) |
B2B |
üzleti |
B2C |
fogyasztói |
BoC |
összetevők jegyzéke (bill of components) |
BoM |
anyagjegyzék (bill of materials) |
BP |
bevált gyakorlat (best practice) |
BSI |
Brit Szabványügyi Intézet |
CF |
jellemzési tényező (characterisation factor) |
CFC |
klór-fluor-szénhidrogén |
CFF |
körforgásos lábnyom számítási képlete (Circular Footprint Formula) |
CPA |
a termékek tevékenység szerinti osztályozása |
DC |
elosztóközpont (distribution centre) |
DMI |
szárazanyag-felvétel (dry matter intake) |
DNM |
adatigénymátrix (Data Needs Matrix) |
DQR |
adatminőség-értékelés (Data Quality Rating) |
EB |
Európai Bizottság |
EF |
környezeti lábnyom (environmental footprint) |
EI |
környezeti hatás (environmental impact) |
EMAS |
környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer |
EMS |
környezetközpontú irányítási rendszer |
EoL |
Életciklus vége |
EPD |
környezetvédelmi terméknyilatkozat |
FU |
funkcionális egység (functional unit) |
GE |
bruttó energiabevitel (gross energy intake) |
ÜHG |
üvegházhatású gáz |
GR |
földrajzi reprezentativitás (geographical representativeness) |
GRI |
globális jelentéstételi kezdeményezés (Global Reporting Initiative) |
GWP |
globális felmelegedési potenciál (global warming potential) |
ILCD |
életciklusadatok nemzetközi referenciarendszere (International Reference Life-Cycle Data System) |
ILCD-EL |
életciklus-adatok nemzetközi referenciarendszere – beviteli szint (International Reference Life-Cycle Data System – Entry Level) |
IPCC |
Éghajlatváltozási Kormányközi Testület |
ISIC |
gazdasági tevékenységek nemzetközi ágazati osztályozási rendszere |
ISO |
Nemzetközi Szabványügyi Szervezet |
IUCN |
Világszövetség a természet és a természeti erőforrások megőrzéséért |
JRC |
Közös Kutatóközpont |
LCA |
életciklus-értékelés (Life-Cycle Assessment) |
LCDN |
életciklusadatokkal foglalkozó hálózat (Life-Cycle Data Network) |
LCI |
életciklusleltár |
LCIA |
életciklus-hatásvizsgálat |
LCT |
életciklus-szemlélet (life-cycle thinking) |
LT |
élettartam (lifetime) |
NACE |
Nomenclature Générale des Activités Economiques dans les Communautés Européennes |
NDA |
titoktartási megállapodás |
NGO |
nem kormányzati szervezet |
NMVOC |
nem metán illékony szerves vegyületek |
P |
precizitás |
PAS |
nyilvánosan hozzáférhető előírások (publicly available specification) |
PCR |
termékkategória-szabályok (product category rules) |
PEF |
termék környezeti lábnyoma (product environmental footprint) |
PEFCR |
a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok (product environmental footprint category rules) |
PP |
termékportfólió (product portfolio) |
OEF |
szervezet környezeti lábnyoma |
OEF-RO |
a reprezentatív szervezet OEF-vizsgálata (OEF study of the representative organisation) |
OEFSR |
a szervezeti környezeti lábnyomra vonatkozó ágazati szabályok (organisation environmental footprint sector rules) |
RF |
referenciaáram (reference flow) |
RP |
reprezentatív termék (representative product) |
RU |
adatszolgáltatási egység (reporting unit) |
SB |
rendszerhatár (system boundary) |
SMRS |
fenntarthatóság-mérési és jelentéstételi rendszer (sustainability measurement & reporting system) |
SS |
alátámasztó vizsgálat (supporting study) |
TeR |
technológiai reprezentativitás (technological representativeness) |
TiR |
időbeli reprezentativitás (time representativeness) |
TS |
technikai titkárság (Technical Secretariat) |
UNEP |
az ENSZ Környezetvédelmi Programja |
UUID |
univerzálisan egyedi azonosító (Universally Unique Identifier) |
WBCSD |
Üzleti Világtanács a Fenntartható Fejlődésért |
WRI |
Világ Erőforrásai Intézet |
Szóhasználat: „kell”, „ajánlott”, „lehetséges” és ezekkel egyenértékű megfogalmazások
Ezen III. melléklet szóhasználata pontosan tükrözi, hogy követelményről, ajánlásról vagy a vállalatok által választható lehetőségről van-e szó.
A „kell”, „kötelező”, a felszólító mód, valamint az ezzel egyenértékű megfogalmazás az OEF-vizsgálat ezen módszernek megfelelő elvégzéséhez szükséges kötelezettséget jelöl.
Az „ajánlott”, „javasolt” és ezzel egyenértékű megfogalmazás nem kötelező jellegű előírásoknál használatos. Az „ajánlott”, „javasolt” és ezzel egyenértékű formában megfogalmazott ajánlásoktól való eltérést a vizsgálat végzőjének indokolnia kell és átláthatóvá kell tennie.
A „lehetséges”, „megengedett” és ezzel egyenértékű megfogalmazás szabadon választható lehetőséget jelöl.
Fogalommeghatározások
Tevékenységre vonatkozó adatok: életciklusleltárok (LCI) modellezése során a folyamatokhoz társuló információk. A folyamatláncok összesített LCI-eredményeit, amelyek az adott folyamat során végzett tevékenységeket tükrözik, egyenként meg kell szorozni a hozzájuk tartozó, tevékenységre vonatkozó adattal ( 113 ), majd ezekből együttesen származtatjuk az adott folyamathoz társuló környezeti lábnyomot. A tevékenységre vonatkozó adatok közé tartozik például a felhasznált villamosenergia-mennyiség kilowattórában kifejezve, a felhasznált tüzelőanyag mennyisége, a folyamat kimenete (pl. hulladék), a berendezések üzemóráinak száma, a megtett távolság, az épület alapterülete stb. A „nem elemi áram” szinonimája.
Savasodás: EF-hatáskategória, amely a savasodást okozó anyagok környezetbe kerüléséből eredő hatásokat foglalja magában. A nitrogén-oxidok, az ammónia és a kén-oxidok kibocsátása a gázok mineralizációja esetén hidrogénion (H+) képződéshez vezet. A protonok alacsony pufferkapacitású területeken történő kiszabadulása fokozza a talajok és a víz savasodását, ami erdőpusztuláshoz és a tavak elsavasodásához vezet.
Kiegészítő környezeti információk: a környezeti lábnyom hatáskategóriáin kívül az OEF-eredményekkel együtt kiszámított és közzétett környezeti információk.
Kiegészítő technikai információk: az OEF-eredményekkel együtt kiszámított és közzétett nem környezeti információk.
Összesített adatkészlet: termékrendszer teljes vagy részleges életciklusa, amely – az elemi áramok mellett (és esetleg nem releváns mennyiségű hulladékáram és radioaktív hulladék mellett) – csak a folyamat termékét (termékeit) tartalmazza referenciaáramként a bemenő/kimenő listán, más árukat és szolgáltatásokat azonban nem.
Az összesített adatkészleteket „életciklusleltár-eredmény” adatkészleteknek is nevezik. Az összesített adatkészlet összesítésére horizontálisan és/vagy vertikálisan is sor kerülhetett.
Hozzárendelés: a multifunkcionalitás problémájának megoldására szolgáló megközelítés. A hozzárendelés „egy folyamat vagy egy termékrendszer bemenő és kimenő áramainak a vizsgált termékrendszer és egy vagy több másik termékrendszer közötti megosztása”.
Alkalmazásspecifikus: annak a konkrét alkalmazásnak az általános vonatkozása, amelynek során az anyagot felhasználják. Például a palackokban lévő PET átlagos újrafeldolgozási aránya.
Leíró-jellemző: az átlagos körülmények statikus – a piac által közvetített hatásokat kizáró – megjelenítésére szolgáló folyamatalapú modellezés.
Átlagolt adat: közvetlen adatok termeléssel súlyozott átlagértéke.
Háttérfolyamatok: a termék életciklusának azon folyamatai, amelyek esetében az adatokhoz való közvetlen hozzáférés nem lehetséges. Például az életciklus felfelé irányuló folyamatainak többsége, és általában valamennyi lefelé irányuló folyamat a háttérfolyamatok részének minősül.
Anyagjegyzék: az anyagjegyzék vagy termékszerkezet (anyagjegyzék, BoM vagy kapcsolódó jegyzék) az OEF-vizsgálat tárgyát képező termék gyártásához szükséges nyersanyagok, részegységek, közbenső egységek, alkomponensek, alkotórészek, valamint azok mennyiségei jegyzéke. Egyes ágazatokban ez megegyezik az összetevők jegyzékével.
Üzleti (B2B): vállalatok, például a gyártó és a nagykereskedő vagy a nagykereskedő és a kiskereskedő közötti ügyletek.
Fogyasztói (B2C): a vállalatok és a fogyasztók, például a kiskereskedők és a fogyasztók közötti ügyletek.
Jellemzés: az egyes osztályozott bemenetek/kimenetek által a megfelelő EF-hatáskategóriájukhoz történő hozzájárulás nagyságrendjének kiszámítása, és e hozzájárulások összesítése az egyes kategóriákon belül.
Ehhez a leltárban szereplő adatokat lineárisan meg kell szorozni az egyes érintett anyagokhoz és EF-hatáskategóriákhoz tartozó jellemzési tényezőkkel. Például az „éghajlatváltozás” elnevezésű EF-hatáskategória esetében a referenciaanyag a szén-dioxid, a referenciaegység pedig a kilogramm szén-dioxid-egyenérték.
Jellemzési tényező: egy jellemzési modellből származó olyan tényező, amelynek alkalmazásával egy hozzárendelt életciklusleltár-eredményt az EF-hatáskategória mutatószámának közös egységévé alakítják.
Osztályozás: a be- és kilépő anyag és energia életciklusleltárban táblázatba foglalt értékeinek hozzárendelése EF-hatáskategóriákhoz aszerint, hogy az egyes anyagok potenciálisan milyen mértékben járulnak hozzá az egyes szóban forgó EF-hatáskategóriákhoz.
Éghajlatváltozás: az üvegházhatásúgáz-kibocsátást eredményező összes bemenetet és kimenetet figyelembe vevő EF-hatáskategória. A következmények közé tartozik a megnövekedett globális átlaghőmérséklet és a hirtelen regionális éghajlati változások. Az éghajlatváltozás a környezetet globális szinten érintő hatás.
Mellékfunkció: azonos elemi folyamatból vagy termékrendszerből eredő két vagy több funkció egyike.
Az EF-vizsgálat megrendelője: szervezet (vagy szervezetek csoportja), például kereskedelmi társaság vagy nonprofit szervezet, amely az OEF-módszerrel és – adott esetben – a vonatkozó OEFSR-rel összhangban finanszírozza az EF-vizsgálatot.
Vállalatspecifikus adatok: egy vagy több létesítménytől származó, közvetlenül mért vagy gyűjtött adatok (telephely-specifikus adatok), amelyek reprezentatívak a vállalat tevékenységeire nézve (a „vállalat” szó a „szervezet” szinonimájaként értendő). Más néven „elsődleges adatok”. A reprezentativitás szintjének meghatározásához mintavételi eljárás alkalmazható.
Vállalatspecifikus adatkészlet: vállalatspecifikus adatokból összeállított (bontott vagy összesített) adatkészlet. A tevékenységre vonatkozó adatok többnyire vállalatspecifikusak, míg a mögöttes alfolyamatok a háttéradatbázisokból származó adatkészletek.
Összehasonlító állítás: egy szervezetnek egy ugyanazt a feladatot ellátó versenytárs szervezettel szembeni magasabb értékére vagy egyenértékűségére vonatkozó, környezeti jellegű állítás.
Összehasonlítás: két vagy több termék (grafikus vagy más jellegű) összehasonlítása az OEF-vizsgálat eredményei és az azokat alátámasztó OEFSR-ek alapján, az összehasonlító állítás kivételével.
Fogyasztó: a társadalom azon tagja, aki személyes célra árut, vagyontárgyat vagy szolgáltatást vásárol vagy használ.
Társtermék: azonos elemi folyamatból vagy termékrendszerből származó két vagy több termék egyike.
Az üzem elhagyásáig tartó életciklus (bölcsőtől a kapuig): a nyersanyag-kitermeléstől (bölcső) a gyártó „kapujáig” tartó részleges termékellátási lánc. Nem tartozik ide az ellátási lánc forgalmazási, tárolási és felhasználási szakasza, valamint az életciklus végéhez kapcsolódó szakasz.
A teljes életciklus (bölcsőtől a sírig): egy termék életciklusa, amelybe beletartozik a nyersanyag-kitermelési, a feldolgozási, a forgalmazási, a tárolási, a felhasználási és az ártalmatlanítási vagy újrafeldolgozási szakasz. Az életciklus valamennyi szakasza esetében figyelembe kell venni az összes releváns bemenetet és kimenetet.
Kritikai átvizsgálás: az OEFSR, valamint az OEF-módszer elvei és előírásai közötti következetesség biztosítására irányuló folyamat.
Adatminőség: az adatok azon tulajdonságai, amelyek az előírt követelmények teljesítésére való alkalmasságukhoz kapcsolódnak. Az adatok minősége számos szempontot foglal magában, például a technológiai, földrajzi és időbeli reprezentativitást, valamint a leltárban szereplő adatok teljességét és pontosságát.
Adatminőség-értékelés (DQR): egy adatkészlet minőségi követelményeinek szemikvantitatív értékelése technológiai reprezentativitás, földrajzi reprezentativitás, időbeli reprezentativitás és precizitás alapján. Adatminőségen a dokumentált adatkészlet minőségét kell érteni.
Késleltetett kibocsátás: az egyszeri kibocsátással szemben a hosszabb időn keresztül megvalósuló kibocsátásokat jelenti, például hosszú élettartam vagy a végső ártalmatlanítás szakaszai során.
Közvetlen elemi áramok (más néven elemi áramok): adott folyamattal összefüggésben közvetlenül fellépő valamennyi kimenő kibocsátás és bemenő erőforrás-felhasználás. Ilyenek például a kémiai folyamatból származó kibocsátások vagy a közvetlenül a helyszínen lévő kazánból származó diffúz kibocsátások.
Közvetlen földhasználat-változás: egy adott típusú földhasználatról egy másik típusra való átállás, amely egyetlen földterületen történik, és másik rendszerben nem okoz változást.
Közvetlenül hozzárendelhető: a meghatározott rendszerhatáron belül létrejövő valamely folyamat, tevékenység vagy hatás.
Bontás: az a folyamat, amely az összesített adatkészletet az elemi folyamathoz tartozó kisebb adatkészletekre bontja (horizontálisan vagy vertikálisan). A bontás segíthet az adatok konkrétabbá tételében. A bontási folyamat soha nem veszélyeztetheti az eredeti összesített adatkészlet minőségét és következetességét, illetve nem fenyegethet annak veszélyeztetésével.
Lefelé irányuló (downstream): a termékellátási lánc említett pontjánál később, annak alsóbb szakaszain történő.
Ökotoxicitás, édesvíz: EF-hatáskategória, amelybe egy adott ökoszisztémára gyakorolt, az egyes fajokat károsító, valamint az ökoszisztéma szerkezetét és funkcióját megváltoztató mérgező hatások tartoznak. Az ökotoxicitás az ökoszisztéma egészségére közvetlen hatást gyakorló anyagok kiengedése által okozott, számos különböző toxikológiai mechanizmus eredménye.
EF kommunikációs eszközök: minden olyan lehetséges mód, amely felhasználható az EF-vizsgálat eredményeinek megismertetésére az érdekelt felekkel (pl. címkék, környezetvédelmi terméknyilatkozatok, környezetbarát jellegre vonatkozó állítások, weboldalak, infografikák stb.).
EF-nek megfelelő adatkészlet: a környezeti lábnyomra vonatkozó szabályoknak megfelelően létrehozott adatkészlet, amelyet a Közös Kutatóközpont Főigazgatósága rendszeresen frissít ( 114 ).
Villamos energia nyomon követése ( 115 ): a villamosenergia-termelési jellemzők villamosenergia-fogyasztáshoz való hozzárendelésének folyamata.
Elemi áramok: az életciklusleltárban az elemi áramok „a vizsgált rendszerbe belépő olyan anyagot vagy energiát” jelölnek, „amely az ember által végzett előzetes átalakítás nélkül a környezetből származik, illetve a vizsgált rendszerből kilépő olyan anyagot vagy energiát, amelyet az ember által végzett későbbi átalakítás nélkül engednek ki a környezetbe”.
Az elemi áramok közé tartoznak azok a természetből származó erőforrások vagy levegőbe, vízbe és talajba irányuló kibocsátások, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az EF-hatáskategóriák jellemzési tényezőihez.
Környezeti tényező: a szervezet tevékenységeinek vagy termékeinek olyan eleme, amely hatással van, vagy hatással lehet a környezetre.
Környezeti lábnyomra vonatkozó (EF-)hatásvizsgálat: a szervezeti környezeti lábnyomra vonatkozó elemzés szakasza, amelynek célja a termék teljes életciklusának ideje alatt egy termékrendszerre gyakorolt lehetséges környezeti hatások nagyságának és jelentőségének megértése és értékelése. A hatásvizsgálat módszerei hatásjellemzési tényezőket biztosítanak az elemi áramok tekintetében, hogy a hatást korlátozott számú középponti számban összesítsék.
Környezeti lábnyomra vonatkozó (EF-)hatásvizsgálati módszer: az életciklusleltár adatainak a valamely érintett környezeti hatáshoz való hozzájárulás mértékeként történő mennyiségi kifejezésére szolgáló eljárás.
Környezeti lábnyom hatáskategóriája (EF-hatáskategória): az erőforrás-felhasználás vagy a környezeti hatás osztálya, amelyre az életciklusleltár adatai vonatkoznak.
Környezeti lábnyom hatáskategóriájának (EF-hatáskategória) mutatószáma: egy EF-hatáskategória számszerűsíthető megjelenítése.
Környezeti hatás: a környezet bármilyen – akár kedvező, akár kedvezőtlen – változása, amely részben vagy egészben a szervezet tevékenységéből, termékeiből vagy szolgáltatásaiból ered.
Környezeti mechanizmus: egy adott EF-hatáskategóriához tartozó fizikai, kémiai és biológiai folyamatok rendszere, amely az életciklusleltár eredményeit az EF-kategóriák mutatószámaihoz kapcsolja.
Eutrofizáció: EF-hatáskategória, amely azokra a szennyvizek kivezetéséből és trágyázott termőterületről származó tápanyagokra (főként nitrogén és foszfor) vonatkozik, amelyek felgyorsítják az algák és más vízi növényzet növekedését.
Extrapolált adatok Egy adott folyamatból származó adatok, amelyeket – feltételezve, hogy megfelelően reprezentatívak – egy olyan hasonló folyamat leírásához használnak, amelyhez nem állnak rendelkezésre adatok. Felfelé irányuló (upstream) A beszerzett termékek/szolgáltatások ellátási láncában a rendszerhatáron való belépést megelőzően történő.
Az eutrofizációból eredő hatások értékelésére három EF-hatáskategóriát alkalmaznak: eutrofizáció, szárazföldi; eutrofizáció, édesvízi; eutrofizáció, tengeri.
Külső közzététel: közzététel bármely érdekelt fél számára, amely nem a vizsgálat megrendelője vagy azzal foglalkozó szakember.
Extrapolált adatok: egy adott folyamatból származó adatok, amelyeket – feltételezve, hogy megfelelően reprezentatívak – egy olyan hasonló folyamat leírásához használnak, amelyhez nem állnak rendelkezésre adatok.
Áramlási diagram: az értékelés tárgyát képező termék életciklusának egy vagy több feldolgozási szakaszában létrejövő áramok sematikus ábrázolása.
Fő elemi áramok: közvetlen elemi áramok (kibocsátások és erőforrások), amelyek esetében az elsődleges adatokhoz (vagy vállalatspecifikus információkhoz) való hozzáférés lehetséges.
Főfolyamatok: a termék életciklusának azon folyamatai, amelyek esetében az adatokhoz való közvetlen hozzáférés lehetséges. A főfolyamatokhoz tartoznak például a gyártó telephelye és a gyártó vagy alvállalkozói által irányított más folyamatok (például áruszállítás, központi irodai szolgáltatások stb.).
Funkcionális egység: az értékelés alatt álló termék által biztosított funkció(k) és/vagy szolgáltatás(ok) minőségi és mennyiségi vonatkozásai. A funkcionális egység meghatározása választ ad a „mi?”, „mennyi?”, „mennyire jól?” és „mennyi ideig?” kérdésekre.
Globális felmelegedési potenciál (GWP): meghatározott időszak során felhalmozódott adott anyag egységnyi tömegének sugárzási kényszerét kifejező mérőszám. Egy referenciaanyag (például szén-dioxid-egyenérték egységek) és egy meghatározott időtartam (például 20 GWP, 100 GWP és 500 GWP – 20, 100, illetve 500 évre) értékében kifejezve.
A sugárzási kényszerre (az anyag kibocsátása által okozott energiaáram) vonatkozó információk, valamint az arra vonatkozó információk összekapcsolásával, hogy az mennyi ideig marad a légkörben, a globális felmelegedési potenciál a globális átlagos felszíni hőmérséklet változásainak és ezek nyomán a különböző éghajlati paraméterek, valamint azok hatásai változásainak, például a viharok gyakoriságának és intenzitásának, az esőzési intenzitásnak, az árvizek gyakoriságának stb. befolyásolására való képességet jelöli.
Horizontális átlagolás: az elemi folyamathoz tartozó több adatkészlet vagy összesített folyamathoz tartozó adatkészletek összesítésének a művelete, melynek során mindegyik adatkészlet azonos referenciaáramot biztosít a folyamathoz tartozó új adatkészlet létrehozása érdekében.
Humán toxicitás – rákkeltő: EF-hatáskategória, amelybe a levegő belélegzése, étel/víz fogyasztása vagy a bőrön keresztül való felszívódás útján felvett mérgező anyagok által az emberi egészségre gyakorolt, rákos megbetegedésekhez kapcsolódó káros hatások tartoznak.
Humán toxicitás – nem rákkeltő: EF-hatáskategória, amelybe a levegő belélegzése, étel/víz fogyasztása vagy a bőrön keresztül való felszívódás útján felvett mérgező anyagok által az emberi egészségre gyakorolt káros hatások tartoznak, feltéve, hogy ezek nem szállópor/belélegzett szervetlen anyagok vagy ionizáló sugárzás által okozott, nem rákkeltő hatások.
Független külső szakértő: hozzáértő személy, akit az EF-vizsgálat megrendelője vagy az EF-módszer alkalmazója nem foglalkoztat sem teljes, sem részmunkaidős munkakörben, és aki nem vesz részt az EF-vizsgálat alkalmazási körének meghatározásában vagy az EF-vizsgálat elvégzésében.
Közvetett földhasználat-változás: amikor egy adott földhasználat iránti igény változásokat okoz a rendszer határain kívül, azaz más típusú földhasználatban. Ezek a közvetett hatások főként a föld iránti igény gazdasági modellezése vagy a tevékenységek világszinten történő áthelyezésének modellezése segítségével mutathatók ki.
Bemenő áramok: egy elemi folyamatba belépő termék-, anyag- vagy energiaáram. A termékek és anyagok többek között nyersanyagok, közbenső termékek és társtermékek.
Közbenső termék: adott elemi folyamatból származó kimenet, amely a rendszeren belül további átalakítást igénylő, más elemi folyamatok bemenetét képezi. A közbenső termék olyan termék, amely további feldolgozást igényel, mielőtt értékesíthetővé válik a végső fogyasztó számára.
Ionizáló sugárzás, emberi egészség: EF-hatáskategória, amelybe a radioaktív kibocsátások által az emberi egészségre gyakorolt káros hatások tartoznak.
Földhasználat: EF-hatáskategória, amely a földterület különböző tevékenységek, úgymint mezőgazdaság, útépítés, lakásépítés, bányászat stb. általi használatára (elfoglalására) és átalakítására vonatkozik.
A területfoglalás esetében figyelembe veszik a földhasználat hatásait, az érintett terület nagyságát és a használat időtartamát (a talaj minőségében bekövetkező változások területtel és időtartammal szorzott értéke). A föld átalakítása esetében a föld tulajdonságaiban bekövetkezett változás mértékét és az érintett terület nagyságát mérlegelik (a talaj minőségében bekövetkező változások területtel szorzott értéke).
Vezető hitelesítő: a hitelesítési munkacsoportban részt vevő személy, aki a csoport többi hitelesítőjéhez képest további felelősségi körökkel rendelkezik.
Életciklus: egy termékrendszer egymást követő és egymással kapcsolatban álló szakaszai a nyersanyagok beszerzésétől vagy a természeti erőforrásokból történő előállítástól a végső ártalmatlanításig.
Életciklus-szemlélet: a termékhez kapcsolódó erőforrásáramokat és környezeti beavatkozásokat az ellátási lánc szempontjából veszi figyelembe, ideértve valamennyi szakaszt a nyersanyagbeszerzéstől a feldolgozáson, a forgalmazáson és a felhasználáson át az életciklus végéhez kapcsolódó folyamatokig, valamint valamennyi vonatkozó környezeti hatást (ahelyett, hogy egyetlen adott kérdésre összpontosítana).
Életciklus-értékelés: adott termékrendszer életciklusához kapcsolódó bemenetek és kimenetek, valamint a lehetséges környezeti hatások összeállítása és kiértékelése.
Életciklus-hatásvizsgálat (LCIA): az életciklus-értékelés szakasza, amelynek célja a teljes életciklus során valamely rendszerre gyakorolt lehetséges környezeti hatások nagyságának és jelentőségének megértése és vizsgálata.
Az életciklus-hatásvizsgálat alkalmazott módszerei hatásjellemzési tényezőket biztosítanak az elemi áramok tekintetében, hogy a hatást korlátozott számú középponti és/vagy kármutatószámban összesítsék.
Életciklusleltár (LCI): az elemi, hulladék- és termékáramok cseréinek együttes halmaza adott LCI-adatkészleten belül.
Életciklusleltár-adatkészlet (LCI-adatkészlet): meghatározott termék vagy egyéb referenciaegység (pl. telephely, folyamat) életciklusadatait tartalmazó dokumentum vagy fájl, amely a leíró metaadatokon túlmenően magában foglalja az életciklusleltár kvantitatív adatait. Az LCI-adatkészlet lehet egy elemi folyamathoz tartozó adatkészlet, részben összesített vagy összesített adatkészlet.
Rakteljesítmény: egy jármű egy útra vonatkozó tényleges terhelésének aránya a teljes terheléshez vagy kapacitáshoz (például tömeg vagy térfogat) képest.
Anyagspecifikus: valamely anyag általános jellemzője. Például a polietilén-tereftalát (PET) újrafeldolgozási aránya.
Multifunkcionalitás: Amennyiben egy folyamat vagy létesítmény egynél több funkciót tölt be, azaz számos árut és/vagy szolgáltatást („társtermékeket”) hoz létre, az „többfunkciós”. Ezekben az esetekben a folyamathoz kapcsolódó valamennyi bemenetet és kibocsátást meg kell osztani a vizsgált termék és a többi társtermék között, egyértelműen meghatározott eljárások szerint.
Nem elemi (vagy összetett) áramok: az életciklusleltárban a nem elemi áramok közé tartozik egy rendszerben minden bemenet (például villamos energia, anyagok, szállítási folyamatok) és kimenet (például hulladék, melléktermékek), amelyek elemi áramokká történő alakításához további modellezési lépések szükségesek.
A „tevékenységre vonatkozó adatok” szinonimája.
Normalizálás: a jellemzést követő lépés a normalizálás, melynek során az életciklus-hatásvizsgálat eredményeit elosztják olyan normalizálási tényezőkkel, amelyek egy adott referenciaegységhez (például egy ország teljes területe vagy az átlagpolgár) tartozó leltár egészét képviselik.
Az életciklus-hatásvizsgálat normalizált eredményei a vizsgált rendszer hatásainak relatív részesedését fejezik ki, referenciaegységenként megadva azoknak az egyes hatáskategóriákhoz való összes hozzájárulását.
Az életciklus-hatásvizsgálat különböző hatástémakörökre vonatkozó normalizált eredményeit egymás mellett feltüntetve egyértelművé válik, hogy a vizsgált rendszer mely hatáskategóriákra van leginkább és legkevésbé hatással.
Az életciklus-hatásvizsgálat normalizált eredményei csak a vizsgált rendszernek a teljes hatáspotenciálhoz történő hozzájárulását tükrözik, az egyes kategóriákra vonatkozó teljes hatás súlyosságát/relevanciáját nem. A normalizált eredmények dimenzió nélküliek, de nem összeadhatók.
OEF-profil: az OEF-vizsgálat számszerűsített eredményei. Tartalmazza a különböző hatáskategóriákhoz kapcsolódó hatások számszerűsítését, valamint azokat a kiegészítő környezeti információkat, amelyek bejelentését szükségesnek találják.
OEF-jelentés: az OEF-vizsgálat eredményeit összefoglaló dokumentum.
OEF-vizsgálat: az OEF-eredmények kiszámításához szükséges összes intézkedés azonosítására használt kifejezés. Magában foglalja a modellezést, az adatgyűjtést és az eredmények az elemzését. Az OEF-vizsgálatok eredményei az OEF-jelentések alapjául szolgálnak.
A reprezentatív szervezet OEF-vizsgálata (OEF-RO): a reprezentatív szervezet(ek)en végzett OEF-vizsgálat, amelynek célja a leginkább releváns életciklusszakaszok, folyamatok, elemi áramok, hatáskategóriák, valamint az OEFSR hatálya alá tartozó ágazat/alágazat számára szükséges egyéb lényeges követelmények meghatározása.
Az OEFSR-t alátámasztó vizsgálat: OEF-vizsgálat az OEFSR tervezete alapján. Ezt az OEFSR tervezetében hozott döntések megerősítésére használják a végleges OEFSR közzététele előtt.
A szervezeti környezeti lábnyomra vonatkozó ágazati szabályok (OEFSR-ek): ágazatspecifikus, életcikluson alapuló szabályok, amelyek az OEF-vizsgálatokra irányuló általános módszertani útmutatót további pontosításokkal egészítik ki egy adott ágazat szintjén.
OEFSR-ek segíthetnek abban, hogy az OEF-vizsgálat középpontjába a legjelentősebb szempontok és a paraméterek kerüljenek, így a költségek csökkentésével hozzájárulhatnak az eredmények relevanciájának, megismételhetőségének és következetességének javításához az OEF-módszer átfogó követelményein alapuló vizsgálathoz képest. Csak az Európai Bizottság által vagy azzal együttműködve kidolgozott, illetve az Európai Bizottság által elfogadott vagy uniós jogi aktusként elfogadott OEFSR-ek tekinthetők e módszerrel összhangban állónak.
Szervezet életciklus-értékelése: a szervezet egészéhez vagy annak egy részéhez kapcsolódó tevékenységek bemeneteinek, kimeneteinek és lehetséges környezeti hatásainak összeállítása és kiértékelése, életciklus-szemlélet alkalmazásával. A szervezet életciklus-értékelésének eredményeit néha a szervezet környezeti lábnyomának is nevezik. (ISO 14072:2014).
Kimeneti áramok: egy elemi folyamatból kilépő termék-, anyag- vagy energiaáram. A termékek és anyagok többek között nyersanyagok, közbenső termékek, társtermékek és kibocsátások. A kimeneti áramokat úgy kell tekinteni, hogy az elemi áramokra is kiterjednek.
Ózonlebontás: EF-hatáskategória, amely a sztratoszferikus ózonnak az ózonkárosító anyagok, például a hosszú élettartamú klór- és brómtartalmú gázok (pl. klór-fluor-szénhidrogének – CFC-k, hidroklór-fluor-szénhidrogének – HCFC-k, halonok) kibocsátásából eredő bomlását tükrözi.
Részben lebontott adatkészlet: LCI-vel rendelkező adatkészlet, amely elemi áramokat és tevékenységre vonatkozó adatokat tartalmaz, és amely teljes, összesített LCI-adatkészletet eredményez az azt alátámasztó kiegészítő adatkészletekkel együtt.
1. szinten részben lebontott adatkészlet: az 1. szinten részben lebontott adatkészlet az ellátási láncon eggyel lejjebb lévő szinthez tartozó elemi áramokat és tevékenységre vonatkozó adatokat tartalmazza, miközben az összes kiegészítő alátámasztó adatkészlet összesített formában van.
1. ábra
Példa 1. szinten részben lebontott adatkészletre
Szállópor: EF-hatáskategória, amelybe a szállópor és előanyagainak (nitrogén-oxidok, kén-oxidok, ammónia) kibocsátása által az emberi egészségre gyakorolt káros hatások tartoznak.
Fotokémiai ózonképződés: EF-hatáskategória, amely a troposzféra talajszintjén az illékony szerves vegyületek (VOC) és a szén-monoxid (CO) nitrogén-oxidok (NOx) és napfény jelenlétében történő fotokémiai oxidációja által előidézett ózonképződés mértékét jelöli.
A talajszinti troposzferikus ózon magas koncentrációja szerves anyagokkal reakcióba lépve károsítja a növényzetet, az ember légútjait és az ember által készített anyagokat.
Sokaság: statisztikai vizsgálat tárgyát képező – nem feltétlenül élő – egyedek véges vagy végtelen összessége.
Elsődleges adatok: az OEF-módszer alkalmazójának vagy az OEFSR alkalmazójának az ellátási láncán belüli konkrét folyamatokból származó adatok.
Ezek az adatok lehetnek tevékenységre vonatkozó adatok vagy fő elemi áramok (életciklusleltár). Az elsődleges adatok telephely-specifikusak, vállalatspecifikusak (ha több telephely tartozik ugyanahhoz a termékhez) vagy ellátásilánc-specifikusak.
Elsődleges adatok mérőórák leolvasása, beszerzési nyilvántartások, közüzemi számlák, mérnöki modellek, közvetlen ellenőrzés, anyag- vagy termékmérlegek, sztöchiometria, illetve az OEF-módszer alkalmazója vagy az OEFSR értékláncán lévő konkrét folyamatokból származó adatok megszerzésére szolgáló egyéb módszerek révén nyerhetők.
E módszer alkalmazásában az „elsődleges adatok” kifejezés a „vállalatspecifikus adatok” vagy az „ellátásilánc-specifikus adatok” szinonimájának tekintendő.
Termék: bármely áru vagy szolgáltatás.
Termékkategória: egyenértékű funkciók betöltésére alkalmas termékek (vagy szolgáltatások) csoportja.
Termékkategória-szabályok (PCR-ek): egy vagy több termékkategóriához tartozó III. típusú környezetvédelmi nyilatkozatok kidolgozásakor alkalmazandó egyedi szabályok, követelmények és iránymutatások csoportja.
A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok (PEFCR-ek): termékkategória-specifikus, életcikluson alapuló szabályok, amelyek a PEF-vizsgálatokra irányuló általános módszertani útmutatót egy adott termékkategóriára vonatkozó további pontosításokkal egészítik ki.
A PEFCR-ek segíthetnek abban, hogy a PEF-vizsgálat középpontjába a legjelentősebb szempontok és paraméterek kerüljenek, így a költségek csökkentésével hozzájárulhatnak az eredmények relevanciájának, megismételhetőségének és következetességének javításához a PEF-módszer átfogó követelményein alapuló vizsgálathoz képest.
Csak az Európai Bizottság által vagy azzal együttműködve kidolgozott, illetve a Bizottság által elfogadott vagy uniós jogi aktusként elfogadott PEFCR-ek tekinthetők e módszerrel összhangban állónak.
Termékáram: egy másik termékrendszerből belépő vagy oda kilépő termékek.
Termékrendszer: az elemi és termékáramokat magukban foglaló elemi folyamatok összessége, amely egy vagy több meghatározott funkciót tölt be, és modellezi a termék életciklusát.
Nyersanyag: egy termék előállításához használt alapanyag vagy másodlagos anyag.
Referenciaáram: egy adott termékrendszer folyamataiból származó kimenetek mértéke, amely a funkcionális egység által kifejezett funkció betöltéséhez szükséges.
Felújítás: az összetevők funkcionális és/vagy kielégítő állapotba való helyreállításának folyamata az eredeti (ugyanazon funkciót biztosító) specifikációhoz képest, olyan módszerek alkalmazásával, mint felületjavítás, újrafestés stb. Esetleg sor került a felújított termékek tesztelésére és megfelelő működésének ellenőrzésére.
Kiengedés: az anyagok levegőbe, valamint vízbe és talajba történő kibocsátása.
Adatszolgáltatási egység: a szervezet az elemzés referenciaegysége és – a termékportfólióval együtt – az adatszolgáltatási egység meghatározásának alapját képezi. A hagyományos életciklus-értékelésen (LCA) belüli „funkcionális egység” fogalmának felel meg.
Reprezentatív szervezet (RO) (modell): a reprezentatív szervezet sok esetben virtuális (nem létező) szervezet, amely például az összes meglévő technológia, gyártási folyamat és szervezettípus átlagos uniós értékesítéssel súlyozott jellemzőiből épül fel.
Reprezentatív minta: egy vagy több változó tekintetében reprezentatív minta az a minta, amelyben ezeknek a változóknak az eloszlása pontosan ugyanolyan (vagy hasonló), mint abban a sokaságban, amelynek a minta egy részhalmazát képezi.
Erőforrás-felhasználás, fosszilis: EF-hatáskategória, amelybe a nem megújuló fosszilis természeti erőforrások (pl. földgáz, szén, kőolaj) felhasználása tartozik.
Erőforrás-felhasználás, ásványi anyagok és fémek: EF-hatáskategória, amelybe a nem megújuló abiotikus természeti erőforrások (ásványi anyagok és fémek) felhasználása tartozik.
Felülvizsgálat: annak biztosítására irányuló eljárás, hogy az OEFSR kidolgozásának vagy felülvizsgálatának folyamata az OEF-módszerben és a IV. melléklet A. részében előírt követelményekkel összhangban történjen.
Felülvizsgálati jelentés: a felülvizsgálati folyamat dokumentálása, amely tartalmazza a felülvizsgálati nyilatkozatot, a felülvizsgálati folyamatra vonatkozó valamennyi lényeges információt, a bíráló(k) részletes észrevételeit és a kapcsolódó válaszokat, valamint az eredményt. A dokumentumon szerepelnie kell a bíráló (vagy a vezető bíráló, ha felülvizsgálati testület bevonására kerül sor) elektronikus vagy saját kezű aláírásának.
Felülvizsgálati testület: szakértők (bírálók) csoportja, amely felülvizsgálja az OEFSR-t.
Bíráló: független külső szakértő, aki elvégzi az OEFSR felülvizsgálatát, és adott esetben részt vesz egy felülvizsgálati testületben.
Minta: egy nagyobb sokaság jellemzőit tartalmazó részhalmaz. A statisztikai vizsgálatok során mintákat használnak, ha a sokaság mérete túl nagy ahhoz, hogy a vizsgálat minden lehetséges tagra vagy megfigyelésre kiterjedjen. A mintának reprezentálnia kell a teljes sokaságot, és nem tükrözhet elfogultságot valamely adott jellemző irányában.
Másodlagos adatok: nem az OEF-vizsgálatot végző vállalat ellátási láncán zajló konkrét folyamatból származó adatok.
Olyan adatokat jelent, amelyeket a vállalat nem közvetlenül gyűjt, mér vagy becsül meg, hanem valamely harmadik fél LCI-adatkészletből vagy más forrásokból szerez.
A másodlagos adatok közé tartoznak az ágazatra jellemző átlagolt adatok (pl. közzétett termelési adatokból, kormányzati statisztikákból és ágazati szövetségektől, szakirodalmi tanulmányokból, műszaki szakértői tanulmányokból és szabadalmakból származó adatok), valamint pénzügyi adatokon is alapulhatnak, és tartalmazhatnak közelítő adatokat, továbbá egyéb generikus adatokat.
Elsődleges adatok horizontális összesítését követően azok másodlagos adatoknak tekintendők.
Érzékenységelemzés: a módszerekkel és az adatokkal kapcsolatos választások által az OEF-vizsgálat eredményeire gyakorolt hatások becslésére szolgáló szisztematikus eljárások.
Telephely-specifikus adatok: egy létesítményből (a termelés helyszínéről) származó, közvetlenül mért vagy gyűjtött adatok. Más néven „elsődleges adatok”.
Egyetlen összesített pontszám: az összes hatáskategória súlyozott EF-eredményeinek összege.
Közvetlen adatok: egy adott létesítmény vagy létesítménycsoport tevékenységeit leíró, közvetlenül mért vagy gyűjtött adatok.
Más néven „elsődleges adatok”.
Albontás: a többfunkciós folyamatok vagy létesítmények bontása az egyes folyamatok vagy létesítmények kimeneteihez közvetlenül kapcsolódó bemenő áramok elkülönítése céljából. Az egyes folyamatok esetében megvizsgálják, hogy a folyamat bontható-e. Amennyiben lehetséges az albontás, csak az érintett termékekhez/szolgáltatásokhoz közvetlenül hozzárendelhető elemi folyamatokra vonatkozó leltáradatokat ajánlott összegyűjteni.
Részsokaság: statisztikai vizsgálat tárgyát képező – nem feltétlenül élő – egyedek véges vagy végtelen összessége, amely a teljes sokaság homogén részhalmazát alkotja.
A „réteg” szinonimája.
Alfolyamatok: az 1. szintű folyamatok tevékenységeinek leírására használt folyamatok (= építőelemek). Az alfolyamatok (részben) összesített formában is bemutathatók (lásd: 1. ábra).
Részminta: egy részsokaságból vett minta.
Ellátási lánc: az OEF-módszer alkalmazójának a működéséhez kapcsolódó valamennyi felfelé és lefelé irányuló (upstream és downstream) tevékenység, beleértve az értékesített termékek fogyasztók általi felhasználását és az értékesített termékek fogyasztói felhasználás utáni, életciklus végi kezelését.
Ellátásilánc-specifikus: a vállalat egyedi ellátási láncának egy konkrét vonatkozására utal. Például egy adott vállalat által előállított alumínium újrafeldolgozott tartalmának értéke.
Rendszerhatár: a vizsgálatban figyelembe vett, illetve abból kizárt szempontok meghatározása. Például a „bölcsőtől a koporsóig” típusú EF-elemzés esetében a rendszerhatár magában foglal minden tevékenységet a nyersanyag-kitermeléstől a feldolgozási, forgalmazási, tárolási és felhasználási szakaszokon át az ártalmatlanítási vagy újrafeldolgozási szakaszig.
Rendszerhatárábra: az OEF-vizsgálathoz meghatározott rendszerhatár grafikus ábrázolása.
Időszakos széntárolás: ha egy termék csökkenti a légkörben található ÜHG-k koncentrációját, vagy negatív kibocsátást eredményez azáltal, hogy kivonja és bizonyos ideig tárolja a szenet.
III. típusú környezetvédelmi nyilatkozat: előre meghatározott paraméterek felhasználásával számszerűsített környezeti adatokat, és adott esetben kiegészítő környezeti információkat biztosító környezetvédelmi nyilatkozat.
Bizonytalanságelemzés: az OEF-vizsgálat eredményeit érintő, az adatok változatosságából és a választáshoz kapcsolódó bizonytalanságból eredő bizonytalanság értékelésére szolgáló eljárás.
Elemi folyamat: az életciklusleltárban figyelembe vett legkisebb egység, amelynek tekintetében a bemeneti és kimeneti adatokat számszerűsítik.
Elemi folyamat, feketedoboz: folyamatlánc vagy üzemi szintű elemi folyamat. Ez magában foglalja a horizontálisan átlagolt elemi folyamatokat a különböző telephelyeken. Ide tartoznak azok a multifunkcionális elemi folyamatok is, amelyek során a különböző társtermékek a fekete dobozon belül különböző feldolgozási lépéseken mennek keresztül, ami hozzárendelési problémákat okoz ezen adatkészlet tekintetében ( 116 ).
Elemi folyamat, egyetlen művelet: elemi művelet típusú elemi folyamat, amely nem osztható tovább. Magában foglalja az elemi műveleti típus többfunkciós folyamatait ( 117 ).
Felfelé irányuló (upstream): a beszerzett termékek/szolgáltatások ellátási láncában a rendszerhatáron való belépést megelőzően történő.
Az OEFSR alkalmazója: az OEFSR alapján OEF-vizsgálatot végző érdekelt fél.
Az OEF-módszer alkalmazója: az OEF-módszeren alapuló OEF-vizsgálatot végző érdekelt fél.
Az OEF-eredmények alkalmazója: az OEF-eredményeket bármely belső vagy külső célra felhasználó érdekelt fél.
Validálás: annak megerősítése a környezeti lábnyomot ellenőrző hitelesítő által, hogy az OEF-vizsgálatban, az OEF-jelentésben és a kommunikációs eszközökben szereplő információk és adatok megbízhatók, hitelesek és helyesek.
Validálási nyilatkozat: bizonyító erejű dokumentum, amely összegezi a hitelesítők vagy a hitelesítési munkacsoport által az EF-vizsgálattal kapcsolatban levont következtetéseket. Ez a dokumentum kötelező, és tartalmaznia kell a hitelesítő vagy – hitelesítő testület bevonása esetén – a vezető hitelesítő elektronikus vagy saját kezű aláírását.
Hitelesítés: a környezeti lábnyomot ellenőrző hitelesítő által végzett megfelelőségértékelési eljárás annak igazolására, hogy az OEF-vizsgálat elvégzésére a III. mellékletnek megfelelően került sor.
Hitelesítési jelentés: a hitelesítési folyamat és a megállapítások dokumentálása, beleértve a hitelesítő(k) részletes észrevételeit, valamint a kapcsolódó válaszokat. Ez a dokumentum kötelező, de lehet bizalmas. A dokumentumnak tartalmaznia kell a hitelesítő vagy – hitelesítő testület bevonása esetén – a vezető hitelesítő elektronikus vagy saját kezű aláírását.
Hitelesítési munkacsoport: az EF-vizsgálatot, az EF-jelentést és az EF kommunikációs eszközöket ellenőrző hitelesítők csoportja.
Hitelesítő: független külső szakértő, aki az EF-vizsgálat hitelesítését végzi, és adott esetben részt vesz egy hitelesítési munkacsoportban.
Vertikális összesítés: technikai vagy mérnöki alapú összesítés, amely egyetlen létesítményen vagy folyamatláncon belül közvetlenül kapcsolódó elemi folyamatok vertikális összesítésére vonatkozik. A vertikális összesítés magában foglalja az elemi folyamathoz tartozó adatkészletek (vagy összesített folyamat-adatkészletek) összevonását valamilyen áramban összekapcsolva.
Hulladék: olyan anyagok vagy tárgyak, amelyeket birtokosa ártalmatlanítani kíván vagy köteles.
Vízfelhasználás: EF-hatáskategória, amely adott vízgyűjtő területen az emberek és a vízi ökoszisztémák igényeinek kielégítését követően megmaradó relatív rendelkezésre álló vízmennyiséget mutatja területenkénti bontásban. Felméri a vízmegvonás lehetőségét az emberekre vagy az ökoszisztémákra nézve, azon feltételezés alapján, hogy minél kevesebb rendelkezésre álló víz marad területenként, annál valószínűbb, hogy egy másik felhasználó hiányt fog szenvedni.
Súlyozás: az elemzés eredményeinek értelmezését és ismertetését elősegítő lépés. Az OEF-eredményeket különböző – %-ban kifejezett – súlyozási tényezőkkel szorozzák meg, amelyek a figyelembe vett hatáskategóriák észlelt viszonylagos jelentőségét tükrözik. A környezeti lábnyomra vonatkozó súlyozott eredmények az egyes hatáskategóriák között közvetlenül összehasonlíthatók, illetve valamennyi hatáskategóriát figyelembe véve egyetlen általános pontszámban is összesíthetők.
Kapcsolat más módszerekkel és szabványokkal
Az OEF-módszerben meghatározott minden egyes követelmény kidolgozására a hasonló, széles körben elismert, termékekre vonatkozó környezeti elszámolási módszerek és útmutatók ajánlásainak figyelembevételével került sor. Ezek a módszertani útmutatók a következők voltak:
ISO-szabványok, különösen:
EN ISO 14040:2006 Környezetközpontú irányítás. Életciklus-értékelés. Alapelvek és keretek;
EN ISO 14044:2006 Környezetközpontú irányítás. Életciklus-értékelés. Követelmények és útmutatók;
EN ISO 14067:2018 Üvegházhatású gázok. Termékek szénlábnyoma. Követelmények és irányelvek a számszerűsítéshez;
ISO 14046:2014 Környezetközpontú irányítás. Vízlábnyom. Alapelvek, követelmények és irányelvek;
EN ISO 14020:2001 Környezeti címkék és nyilatkozatok. Általános elvek;
EN ISO 14021:2016 Környezeti címkék és nyilatkozatok. Saját nyilatkozatot tartalmazó környezeti állítások (II. típusú környezeti címkézés);
EN ISO 14025:2010 Környezetvédelmi címkék és nyilatkozatok. III. típusú környezetvédelmi nyilatkozatok. Alapelvek és eljárások;
ISO 14050:2020 Környezetközpontú irányítás. Szótár;
ISO 14064 (2006): Üvegházhatású gázok. 1. és 3. rész;
ISO/WD TR 14069:2013 Üvegházhatású gázok. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának mennyiségi meghatározása és jelentése a szervezetek számára;
CEN ISO/TS 14071:2016 Környezetközpontú irányítás. Életciklus-értékelés. Kritikai átvizsgálási folyamatok és bírálói kompetenciák: az EN ISO 14044:2006 szabványhoz kapcsolódó további követelmények és irányelvek;
ISO/TS 14072:2014 Környezetközpontú irányítás. Életciklus-értékelési követelmények és iránymutatások a szervezeti életciklus-értékeléshez;
ISO 17024:2012 Megfelelőségértékelés. Személyek tanúsítását végző testületek általános követelményei;
OEF-útmutató, a termékek és a szervezetek életciklus-alapú környezeti teljesítményének mérésére és ismertetésére szolgáló egységes módszerek alkalmazásáról szóló 2013/179/EU bizottsági ajánlás (2013. április) melléklete;
Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja által kidolgozott ILCD-kézikönyv ( 118 );
az ökológiai lábnyomra vonatkozó szabványok ( 119 );
Az üvegházhatású gázokról szóló jegyzőkönyv – A termékéletciklussal kapcsolatos elszámolásra és jelentéstételre vonatkozó szabvány ( 120 ) (Világ Erőforrásai Intézet – WRI – és Üzleti Világtanács a Fenntartható Fejlődésért – WBCSD);
BPX-30-323-0:2015 General principles for an environmental communication on mass market products (A tömegpiaci termékekről szóló környezeti szempontú közlemény általános elvei) (Agence de la transition écologique, ADEME) ( 121 );
PAS 2050:2011 szabvány, Specification for the assessment of the life-cycle greenhouse gas emissions of goods and services (Az áruk és szolgáltatások életciklusa során bekövetkező üvegházhatásúgáz-kibocsátások értékelésére vonatkozó előírások) (Brit Szabványügyi Intézet – BSI);
ENVIFOOD-jegyzőkönyv ( 122 );
FAO, 2016. Az állati takarmányok ellátási láncainak környezeti teljesítménye: Értékelési iránymutatások. LEAP (Livestock Environmental Assessment and Performance – Az állatállományok környezeti értékelése és teljesítménye) partnerség.
Az elemzett módszerek és az elemzés eredményének részletes leírását lásd: „A termékek és szervezetek környezeti lábnyomára vonatkozó meglévő módszertanok elemzése: ajánlások, indokok és összehangolás” ( 123 ).
1. A szervezetek környezeti lábnyomára vonatkozó ágazati szabályok (OEFSR)
Az OEFSR elsődleges célja, hogy következetes és konkrét szabályrendszert határozzon meg az adott ágazati kategóriába tartozó termékek releváns környezeti információinak kiszámításához. Fontos cél, hogy arra összpontosítsunk, ami egy adott termékkategória szempontjából a legfontosabb, hogy az OEF-vizsgálatok könnyebben és gyorsabban elvégezhetővé és olcsóbbá váljanak.
Ugyanilyen fontos cél az, hogy lehetővé váljanak az összehasonlítások és összehasonlító állítások i. az ugyanazon ágazaton belüli szervezetek vagy termelőhelyek között, illetve ii. egyetlen szervezet vagy termelőhely teljesítménye tekintetében az idők során (további részletekért lásd a IV. melléklet A. részét).
Összehasonlítások és összehasonlító állítások csak akkor megengedettek, ha az OEF-vizsgálatok elvégzésére valamely OEFSR-rel összhangban kerül sor. A különböző szervezetek vagy termelőhelyek, illetve ugyanazon szervezet különböző jelentéstételi évekre vonatkozó termékportfóliói általában eltérőek (pl. a bennük szereplő termékek mennyiségei tekintetében), ezért az OEFSR iránymutatást nyújt arra vonatkozóan, hogy miként biztosítható az összehasonlíthatóság, például az OEF-vizsgálatok eredményeinek egy megfelelő referenciarendszerhez (pl. éves árbevételhez) képesti normalizálása révén.
OEF-vizsgálatot valamely OEFSR-nek megfelelően kell elvégezni, ha az adott termékre vonatkozóan rendelkezésre OEFSR.
Az OEFSR-ek kidolgozására irányadó követelményeket a IV. melléklet A. része tartalmazza. Az OEFSR tovább pontosíthatja az OEF-módszerben előírt követelményeket, és amennyiben az OEF-módszer több választási lehetőséget kínál, új követelményekkel egészítheti ki azokat. A cél annak biztosítása, hogy az OEFSR-ek kidolgozása az OEF-módszerrel összhangban történjen, valamint hogy azok biztosítsák az OEF-vizsgálatok összehasonlíthatóságának megvalósításához, valamint megismételhetőségének, következetességének, relevanciájának, célirányosságának és hatékonyságának javításához szükséges előírásokat.
Az OEFSR-eknek – lehetőség szerint és a különböző alkalmazási környezeteket elismerve – ajánlatos megfelelniük a meglévő vonatkozó nemzetközi ágazati szabályoknak és a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályoknak (PEFCR-ek), amelyeket fel kell sorolni és értékelni kell. Ezek alapul szolgálhatnak az OEFSR kidolgozásához, a IV. melléklet A. részében meghatározott követelményekkel összhangban.
1.1. Megközelítés és példák a lehetséges alkalmazásra
Az OEF-módszer szabályai lehetővé teszik a gyakorló szakemberek számára, hogy olyan OEF-vizsgálatokat végezzenek, amelyek fokozottabban megismételhetők, következetesek, megalapozottak, ellenőrizhetők és összehasonlíthatók. Az OEF-vizsgálatok eredményei képezik az EF-re vonatkozó információk szolgáltatásának alapját, és azok számos lehetséges alkalmazási területen felhasználhatók.
Az OEF-vizsgálatok alkalmazásai az adott termék(ek) portfóliójára vonatkozó meglévő OEFSR nélkül a következőket foglalják magukban:
belső alkalmazások:
a környezetközpontú irányításhoz nyújtott támogatás;
a környezetvédelmi szempontból kritikus pontok meghatározása;
a környezeti teljesítmény javítása és nyomon követése;
a folyamatok optimalizálása az ellátási lánc mentén;
külső alkalmazások (például üzleti – B2B – és fogyasztói – B2C – alkalmazások):
a befektetők által kért tájékoztatás megadása;
fenntarthatósági vagy környezetvédelmi jelentések;
marketing;
a környezetvédelmi politikák követelményeinek való megfelelés uniós szinten vagy az egyes tagállamok szintjén;
részvétel harmadik felek rendszereiben, amelyek környezeti állításokhoz kapcsolódnak vagy nagyobb láthatóságot biztosítanak olyan termékeknek, amelyek kiszámítják és ismertetik az életciklus-alapú környezeti teljesítményüket.
A vizsgált szervezetre vonatkozó meglévő OEFSR-rel összhangban elvégzett OEF-vizsgálatoknak a fent felsoroltakon kívüli alkalmazásai a következőket foglalják magukban:
az adott ágazatra jellemző jelentős környezeti hatások azonosítása;
OEF-vizsgálatokon alapuló összehasonlítások és összehasonlító állítások (vagyis egy szervezet környezeti teljesítményének egy másik szervezethez viszonyított, általánosan magasabb értékére vagy általános egyenértékűségére vonatkozó állítások), ha a termékportfólió teljesítményét egy referenciarendszerhez (pl. a termékportfólió éves árbevételéhez) képest normalizálják;
részvétel szervezetek környezetvédelmi teljesítményéhez kapcsolódó harmadik fél rendszerekben (pl. minősítések, hírnévrendszerek);
zöld közbeszerzés (állami és vállalati).
2. Általános tudnivalók a szervezet környezeti lábnyomára vonatkozó vizsgálatokkal (OEF-vizsgálatokkal) kapcsolatban
2.1. A módszer alkalmazása
Ez a módszer előírja az OEF-vizsgálat elvégzéséhez szükséges szabályokat, és azt folytatólagosan, a szervezet környezeti lábnyomának kiszámítása során végrehajtandó módszertani szakaszok sorrendjében ismertetjük.
Szükség esetén az egyes szakaszok a módszertani lépés általános leírásával, valamint a szükséges megfontolások és az ezeket alátámasztó példák áttekintésével kezdődnek.
Amennyiben az OEFSR-ek létrehozásához kiegészítő követelmények meghatározására kerül sor, ezeket a IV. melléklet A. részében tüntetjük fel.
2.2. A szervezet környezeti lábnyomára vonatkozó vizsgálatok alapelvei
Megbízható, megismételhető és ellenőrizhető OEF-vizsgálatok végzése érdekében be kell tartani néhány elemzési alapelvet. Ezek az elvek átfogó útmutatást biztosítanak az OEF-módszer alkalmazásához. Ezeket az OEF-vizsgálatok valamennyi szakasza tekintetében figyelembe kell venni – a cél és az alkalmazási kör meghatározásától az adatgyűjtésen és a hatásvizsgálaton keresztül a jelentéstételig és a vizsgálat eredményeinek ellenőrzéséig.
E módszer alkalmazóinak az OEF-vizsgálat végzése során be kell tartaniuk az alábbi alapelveket:
1. Relevancia
A szervezet környezeti lábnyomának számszerűsítése céljából alkalmazott valamennyi módszer és valamennyi gyűjtött adat a lehető legnagyobb mértékben releváns kell legyen a vizsgálat szempontjából.
2. Teljesség
A szervezet környezeti lábnyomának számszerűsítése magában kell foglaljon valamennyi, környezeti szempontból releváns anyag- és energiaáramot és a meghatározott rendszerhatár betartásához szükséges más környezeti beavatkozást, valamint az adatokra vonatkozó követelményeket és az alkalmazott hatásvizsgálati módszereket.
3. Következetesség
Az OEF-vizsgálat valamennyi lépésénél szigorúan követni kell ezt a módszert a belső következetesség és az összehasonlíthatóság biztosítása érdekében.
4. Pontosság
Minden észszerű erőfeszítést meg kell tenni a termékrendszer modellezésével és az eredmények jelentésével kapcsolatos bizonytalanságok csökkentése érdekében.
5. Átláthatóság
A szervezet környezeti lábnyomára vonatkozó adatokat úgy kell közzétenni, hogy a célfelhasználók számára biztosítsák a döntéshozatalhoz, az érdekeltek számára pedig az adatok megalapozottságának és megbízhatóságának értékeléséhez szükséges alapvető információkat.
2.3. A szervezeti környezeti lábnyomra vonatkozó vizsgálat szakaszai
Az OEF-vizsgálatok e módszer szerinti elvégzése során számos szakaszt kell végrehajtani – ezek a célmeghatározás, az alkalmazási kör meghatározása, az életciklusleltár (LCI), az életciklus-hatásvizsgálat (LCIA), valamint az OEF-eredmények értelmezése és a szervezet környezeti lábnyomára vonatkozó jelentéstétel – lásd a 2. ábrát (Figure 2).
2. ábra
A szervezeti környezeti lábnyomra vonatkozó vizsgálat szakaszai
A célmeghatározás szakaszában sor kerül a vizsgálat céljainak meghatározására, ami magában foglalja a tervezett alkalmazás leírását, a vizsgálat elvégzésének okait és a célközönség meghatározását. Az alkalmazási kör meghatározásának szakaszában sor kerül a főbb módszerek kiválasztására, például az adatszolgáltatási egység pontos meghatározására, a rendszerhatár azonosítására, további környezeti és műszaki információk kiválasztására, valamint a főbb feltevések és korlátok megfogalmazására.
Az életciklusleltár elkészítésének szakasza magában foglalja az adatgyűjtést, valamint a vizsgált rendszer bemeneteinek és kimeneteinek a számszerűsítésére irányuló számítási eljárást. A bemenetek és a kimenetek az energiára, a nyersanyagokra és egyéb fizikai ráfordításokra, a termékekre, a társtermékekre és a hulladékokra, valamint a levegőbe/vízbe/talajba történő kibocsátásokra vonatkoznak. Az összegyűjtött adatok a főfolyamatokra és a háttérfolyamatokra vonatkoznak. Az adatokat a folyamategységekhez és az adatszolgáltatási egységhez kapcsolják. Az életciklusleltár elkészítése ismétlődő folyamat. Valójában az adatgyűjtés és a rendszerrel kapcsolatos ismeretek bővítése során új adatszolgáltatási követelmények vagy korlátok határozhatók meg, amelyek szükségessé teszik az adatgyűjtési eljárások módosítását annak érdekében, hogy a vizsgálat céljai továbbra is teljesüljenek.
A hatásvizsgálati szakaszban az életciklusleltár eredményeit a környezeti hatáskategóriákhoz és mutatókhoz társítják. Erre életciklus-hatásvizsgálati módszerek alkalmazásával kerül sor, melynek során először a kibocsátásokat hatáskategóriákba sorolják, majd közös egységekként jellemzik, (pl. a CO2- és CH4-kibocsátásokat is CO2-egyenértékben fejezik ki, globális felmelegedési potenciáljuk alkalmazásával). Hatáskategóriák például az éghajlatváltozás, a savasodás vagy az erőforrás-felhasználás.
Az értelmezési szakaszban az életciklusleltárból és az életciklus-hatásvizsgálatból származó eredményeket értelmezik a meghatározott cél és alkalmazási kör alapján. Ebben a szakaszban sor kerül a leginkább releváns hatáskategóriák, életciklusszakaszok, folyamatok és elemi áramok azonosítására. Az elemzés eredményei alapján következtetések vonhatók le és ajánlások fogalmazhatók meg. Ez a szakasz magában foglalja a jelentéstételi lépést is, amelynek célja az OEF-vizsgálat eredményeinek összefoglalása az OEF-jelentésben.
Végezetül, a hitelesítési szakaszban megfelelőségértékelési eljárásra kerül sor annak ellenőrzése érdekében az OEF-vizsgálatot ezen OEF-módszerrel összhangban végezték-e el. A hitelesítés kötelező minden olyan esetben, amikor az OEF-vizsgálatot vagy az abban szereplő információk egy részét felhasználják bármilyen külső kommunikáció során.
3. A szervezeti környezeti lábnyomra vonatkozó vizsgálat céljának (céljainak) és alkalmazási körének meghatározása
3.1. Célmeghatározás
Az OEF-vizsgálat első lépése a célmeghatározás, amely megállapítja a vizsgálat általános keretét. A világos célmeghatározás lényege a célok, módszerek, eredmények és a tervezett alkalmazások összehangolásának, valamint a vizsgálatban részt vevők számára útmutatást nyújtó közös elképzelésnek a biztosítása. Az OEF-módszer alkalmazására vonatkozó döntésből következik, hogy a célmeghatározás egyes vonatkozásairól előzetesen döntenek, az OEF-módszer által meghatározott egyedi követelmények miatt.
A célmeghatározás során lényeges a tervezett alkalmazásoknak, valamint az elemzési mélység fokának és a vizsgálat szigorúságának meghatározása. A vizsgálat megállapított korlátainak ezt tükröznie kell (az alkalmazási kör meghatározásának szakasza).
Az OEF-vizsgálat célmeghatározásában ki kell térni az alábbiakra:
tervezett alkalmazás(ok);
a vizsgálat elvégzésének okai és a döntés háttere;
célközönség;
a vizsgálat megrendelője;
a hitelesítő azonosítása.
1. táblázat
Példa célmeghatározásra – Egy farmernadrágokat és pólókat gyártó vállalat környezeti lábnyoma
Szempontok |
Részletek |
Tervezett alkalmazás(ok): |
Vállalati fenntarthatósági jelentések |
A vizsgálat elvégzésének okai és a döntés háttere: |
A folyamatos fejlődés iránti elkötelezettség és e fejlődés gyakorlati megvalósításának igazolása |
Célközönség: |
Ügyfelek |
Az összehasonlításokat és az összehasonlító állításokat nyilvánosságra kívánják-e hozni: (csak akkor alkalmazandó, ha a vizsgálatot a vonatkozó OEFSR-nek megfelelően végezték): |
Nem, a vizsgálat nyilvánosan hozzáférhető lesz, összehasonlításokhoz vagy összehasonlító állításokhoz azonban nem kívánják felhasználni azt |
Hitelesítési eljárás |
Független külső hitelesítő, XY |
A vizsgálat megrendelője: |
G korlátolt felelősségű társaság |
3.2. Az alkalmazási kör meghatározása
Az OEF-vizsgálat alkalmazási köre részletesen leírja az értékelendő rendszert és a műszaki előírásokat.
Az alkalmazási kör meghatározásának összhangban kell állnia a vizsgálat meghatározott céljaival, és tartalmaznia kell az alábbiakat (a részletes leírást lásd a következő szakaszokban):
az adatszolgáltatási egység meghatározása: a szervezet és a termékportfólió (a jelentéstételi időszakban biztosított termékek/szolgáltatások csoportja és mennyisége) leírása;
rendszerhatár (OEF-határ and szervezeti határ);
EF-hatáskategóriák ( 124 );
feltüntetendő kiegészítő információk;
feltevések/korlátok.
3.2.1
A szervezet az elemzés referenciaegysége és – a termékportfólióval együtt – az adatszolgáltatási egység meghatározásának alapját képezi. A hagyományos életciklus-értékelésen (LCA) ( 125 ) belüli „funkcionális egység” fogalmának felel meg.
A legtágabb értelemben a szervezet átfogó funkciója – a szervezeti környezeti lábnyom kiszámítása céljából – termékek és szolgáltatások biztosítása egy meghatározott jelentéstételi időszakon belül. A jelentéstételi időszak ajánlott időtartama egy év. Az ettől a jelentési időszaktól való eltéréseket meg kell indokolni.
A termékportfólió a szervezet által a jelentéstételi időszak során nyújtott termékek és szolgáltatások mennyisége és jellege. Az OEF-vizsgálat korlátozódhat a szervezeti termékportfólió egy világosan meghatározott részére: jellemző példa az olyan szervezet, amely több ágazatban működik, és vizsgálatát egyetlen ágazatra kívánja korlátozni. Az OEF-vizsgálat során meg kell indokolni és jelenteni kell, hogy az a termékportfólió egy meghatározott részére korlátozódik-e.
Az OEF-vizsgálat adatszolgáltatási egységét az alábbi szempontok alapján kell meghatározni:
a szervezet meghatározása:
a szervezet neve;
a szervezet által nyújtott termékek/szolgáltatások típusai (azaz az ágazat);
a műveletek helyszínei (pl. országok, városok);
a termékportfólió meghatározása:
a nyújtott áru(k)/szolgáltatás(ok): „mi”;
az áru vagy szolgáltatás mértéke: „mennyi”;
a minőség elvárt szintje: „mennyire jól”;
az áru(k)/szolgáltatás(ok) időtartama/élettartama: „mennyi ideig”;
a referenciaév;
a jelentéstételi időszak
Példa
A szervezet meghatározása:
A termékportfólió meghatározása:
Mi: Pólók és nadrágok ( 126 )
Mennyi: 40 000 póló, 20 000 nadrág
Mennyire jól: Viselés hetente egyszer és mosás hetente egyszer mosógépben, 30 fokon; a mosógép energiafelhasználása 0,72 MJ/kg ruha, vízfelhasználása pedig 10 liter/kg ruha egy mosási ciklus során. Egy póló súlya 0,16 kg, egy nadrágé 0,53 kg. Ennek eredményeképp az energiafelhasználás 0,4968 MJ/hét, a vízfelhasználás pedig 6,9 liter/hét.
Mennyi ideig: a felhasználási szakasz mind a póló, mind a nadrág esetében 5 év.
Referenciaév: 2017
Jelentéstételi időszak: egy év.
Ha a termékportfólió közbenső termékekből áll, a termékportfólió egyes vonatkozásait (mennyire jól és mennyi ideig) nehezebb meghatározni: amennyiben megindokolják, ezek elhagyhatók.
3.2.2.
A rendszerhatár meghatározza, hogy a termékportfólió mely részei és mely kapcsolódó életciklusszakaszok és folyamatok tartoznak az elemzett rendszerhez, kivéve a veszély alapú kizárásra vonatkozó szabály alapján kizárt folyamatokat (lásd a 4.6.4. szakaszt). A kizárás okát és potenciális jelentőségét meg kell indokolni és dokumentálni kell.
A rendszerhatárt az ellátási láncra vonatkozó általános logika alapján kell meghatározni, hivatkozással a termékportfólióban szereplő termékekre/szolgáltatásokra, ideértve valamennyi szakaszt a nyersanyagbeszerzéstől az előzetes feldolgozási, előállítási, forgalmazási, tárolási és felhasználási szakaszon keresztül az életciklus végéig. Legalább a főrendszer társtermékeit, melléktermékeit és hulladékáramait egyértelműen azonosítani kell.
Az OEF-vizsgálathoz a rendszerhatárt két szinten kell meghatározni:
3.2.2.1.
A szervezeti határt úgy határozzák meg, hogy az magában foglalja a teljesen vagy részben a szervezet tulajdonában álló és/vagy a szervezet által üzemeltetett, és a termékportfólió biztosításához közvetlenül hozzájáruló valamennyi létesítményt és kapcsolódó folyamatot.
A kiskereskedők esetében például a más szervezetek által előállított termékeket nem veszik figyelembe a kiskereskedő szervezeti határán belül. A kiskereskedők határai így beruházási javaikra és a kiskereskedelmi szolgáltatáshoz kapcsolódó valamennyi folyamatra/tevékenységre korlátozódnak. A kiskereskedő által előállított vagy átalakított termékeket azonban figyelembe kell venni a szervezeti határon belül.
A szervezeti határon belül megvalósuló, de a szervezet működéséhez nem szükséges valamennyi tevékenységet és folyamatot figyelembe kell venni az elemzés során. Ilyen folyamatok/tevékenységek például a kertészeti tevékenységek, a vállalat által az étkezdében felszolgált étel stb.
Mivel egyes közös tulajdonban álló/közösen üzemeltetett létesítmények mind a szervezet meghatározott termékportfóliójának, mind pedig más szervezetek termékportfóliójának (termékportfólióinak) a biztosításához hozzájárulhatnak, szükséges lehet a bemenetek és kimenetek ennek megfelelő hozzárendelése.
3.2.2.2.
Az OEF-határ tágabb, mint a szervezeti határ, és magában foglalja az összes közvetett tevékenységet és a kapcsolódó hatásokat. A közvetett tevékenységek a szervezeti tevékenységekhez kapcsolódó ellátási láncok felfelé és lefelé irányuló szakaszain valósulnak meg (lásd a 4.2.1. szakaszt).
Az OEF-határt az ellátási láncra vonatkozó általános logika alapján kell meghatározni. Az OEF-határ alapértelmezett esetben magában kell foglalja az összes szakaszt a nyersanyagbeszerzéstől a gyártáson, a forgalmazáson, a tároláson és a felhasználáson át a termékportfóliónak az életciklus végén történő kezeléséig (azaz a bölcsőtől a sírig).
A meghatározott OEF-határon belüli valamennyi folyamatot figyelembe kell venni (kivéve azokat, amelyek teljesítik a veszély alapú kizárás kritériumait). Világosan meg kell indokolni, ha a lefelé irányuló (közvetett) tevékenységeket (például közbenső termékek vagy meghatározatlan rendeltetésű termékek felhasználási szakaszát és életciklus végi szakaszát) kizárják: ebben az esetben az OEF-határnak magában kell foglalnia legalább a szervezet termékportfóliójához kapcsolódó, telephelyszintű (közvetlen) és felfelé irányuló (közvetett) tevékenységeket.
Egyes esetekben ugyanaz a folyamat vagy a szervezeti határhoz vagy az OEF határához tartozhat: például a munkavállalók szállítása i. a szervezeti határon belül valósul meg, amikor a munkavállalók a munkáltató tulajdonában lévő vagy általa üzemeltetett gépkocsival ingáznak, vagy a munkáltató által fizetett tömegközlekedést vesznek igénybe; vagy ii. közvetett folyamatnak minősül, ha a munkavállalók saját gépkocsijukkal vagy a munkavállaló által fizetett tömegközlekedéssel ingáznak.
3.2.2.3.
A rendszerhatárábra vagy (folyamatábra) az elemzett rendszer sematikus megjelenítése. Egyértelműen meg kell jelölnie, hogy mely tevékenységeket vagy folyamatokat foglalja magában, és melyek azok, amelyek nem szerepelnek az elemzésben.
Fel kell tüntetni a szervezeti határt és az OEF-határt. Továbbá az OEF-módszer alkalmazójának ki kell emelnie, hogy hol használtak vállalatspecifikus adatokat.
A rendszerábrán és az OEF-jelentésben szereplő tevékenység- és/vagy folyamatneveket össze kell egyeztetni. A rendszerábrát bele kell foglalni az alkalmazási kör meghatározásába, és bele kell foglalni az OEF-jelentésbe.
3.2.3.
Az életciklus-hatásvizsgálat célja az összegyűjtött életciklusleltár-adatok csoportosítása és összesítése az egyes környezeti lábnyom hatáskategóriákhoz való hozzájárulások mértéke szerint. A kiválasztott környezeti lábnyom hatáskategóriák magukban foglalják az érintett termékellátási-lánchoz kapcsolódó környezeti kérdések széles körét magukban foglalják, az OEF-vizsgálatokra vonatkozó általános teljességi követelményeknek megfelelően.
Az EF-hatáskategóriák ( 127 ) a hatásoknak egy OEF-vizsgálatban figyelembe vett meghatározott kategóriái, és ezek alkotják az EF-hatásvizsgálati módszert. Jellemzési modellek alkalmazásával kerül sor az életciklusleltár (azaz a bemenetek, pl. erőforrások, és a termék életciklusához kapcsolódó kibocsátások), valamint az egyes EF-hatáskategóriák kategória-mutatószáma közötti környezeti mechanizmus számszerűsítésére.
A 2. táblázat (Table 2) az alapértelmezett EF-hatáskategóriák és a kapcsolódó módszerek felsorolását tartalmazza. Az OEF-vizsgálat esetében minden EF-hatáskategóriát alkalmazni kell, kizárás nélkül. Az alkalmazandó jellemzési tényezők teljes listája az EF-referenciacsomagban ( 128 ) található.
2. táblázat
EF-hatáskategóriák, valamint a kapcsolódó hatáskategória-mutatószámok és jellemzési modellek
EF-hatáskategória |
Hatáskategória-mutatószám |
Egység |
Jellemzési modell |
Megalapozottság |
Éghajlatváltozás, összesen (1) |
Globális felmelegedési potenciál (100 GWP) |
kilogramm CO2-egyenérték |
Bern modell – 100 éves időtartamra vonatkozó globális felmelegedési potenciálok (IPCC, 2013.) |
I. |
Ózonlebontás |
Ózonkárosító potenciál (ODP) |
kg CFC-11-egyenérték |
A Meteorológiai Világszervezet végtelen időtartamra vonatkozó ózonkárosító potenciáljain alapuló EDIP-modell (Environmental Design of Industrial Products – Ipari Termékek Környezeti Tervezése) (WMO, 2014. + beillesztések) |
I. |
Humán toxicitás – rákkeltő hatások |
Emberekre vonatkozó komparatív toxikus egység (CTUh) |
CTUh |
a USEtox 2.1. modell alapján (Fantke et al., 2017.), kiigazítva Saouter et al., 2018. szerint |
III. |
Humán toxicitás – nem rákkeltő hatások |
Emberekre vonatkozó komparatív toxikus egység (CTUh) |
CTUh |
a USEtox 2.1. modell alapján (Fantke et al., 2017.), kiigazítva Saouter et al., 2018. szerint |
III. |
Szállópor |
Az emberi egészségre gyakorolt hatás |
betegség előfordulási gyakorisága |
Szállópormodell (Fantke et al., 2016, forrás: UNEP, 2016.) |
I. |
Ionizáló sugárzás, emberi egészségre gyakorolt hatások |
Emberi expozíció hatékonysága az U235-höz viszonyítva |
kBq U235-egyenérték |
Emberi egészségre gyakorolt hatások modellje, Dreicer et al., 1995. (Frischknecht et al., 2000.) |
II. |
Fotokémiai ózonképződés, emberi egészségre gyakorolt hatások |
A troposzféra ózonkoncentrációjának növekedése |
kg NMVOC-egyenérték |
LOTOS-EUROS modell (Van Zelm et al., 2008.), a 2008-as ReCiPe dokumentumban alkalmazott formában |
II. |
Savasodás |
Halmozott túllépés |
mol hidrogénion-egyenérték |
Halmozott túllépés (Seppälä et al., 2006.; Posch et al., 2008.) |
II. |
Eutrofizáció, szárazföldi |
Halmozott túllépés |
mol nitrogén-egyenérték |
Halmozott túllépés (Seppälä et al., 2006.; Posch et al., 2008.) |
II. |
Eutrofizáció, édesvízi |
Az édesvízi végső közeget elérő tápanyagok hányada (P) |
kg foszfor-egyenérték |
EUTREND-modell (Struijs et al, 2009.), a ReCiPe című dokumentumban alkalmazott formában |
II. |
Eutrofizáció, tengeri |
A tengeri végső közeget elérő tápanyagok hányada (N) |
kg nitrogén-egyenérték |
EUTREND-modell (Struijs et al, 2009.), a ReCiPe című dokumentumban alkalmazott formában |
II. |
Ökotoxicitás, édesvízi |
Ökoszisztémákra vonatkozó komparatív toxikus egység (CTUe) |
CTUe |
a USEtox 2.1. modell alapján (Fantke et al., 2017.), kiigazítva Saouter et al., 2018. szerint |
III. |
Földhasználat (2) |
Talajminőségi mutató (3) |
Dimenzió nélküli (pt) |
Talajminőségi mutató a LANCA-modell alapján (De Laurentiis et al., 2019.) és a LANCA CF 2.5. verziója alapján (Horn és Maier, 2018.) |
III. |
Vízfelhasználás |
Felhasználóktól való megvonási potenciál (megvonással súlyozott vízfogyasztás) |
a megvont víz m3 vízegyenértéke |
Megmaradó rendelkezésre álló vízmennyiség (Available WAter Remaining – AWARE), AWARE-modell (Boulay et al., 2018.; UNEP, 2016.) |
III. |
Erőforrás-felhasználás, ásványi anyagok és fémek |
Abiotikus erőforrások kimerítése (abiotikus forráskimerítési potenciál – Abiotic Resource Depletion Potential, ADP – végső tartalékok) |
kg Sb-egyenérték |
van Oers et al., 2002., a CML 2002 módszer szerint, 4.8. verzió |
III. |
Erőforrás-felhasználás, fosszilis anyagok |
Abiotikus erőforrások kimerítése – fosszilis tüzelőanyagok (ADP-fosszilis) (4) |
MJ |
van Oers et al., 2002., a CML 2002 módszer szerint, 4.8. verzió |
III. |
(1)
Az „Éghajlatváltozás, összesen” mutató három részmutatótóból tevődik össze: éghajlatváltozás, fosszilis; éghajlatváltozás, biogén; éghajlatváltozás, földhasználat és a földhasználat megváltoztatása. Az „Éghajlatváltozás – fosszilis”, az „Éghajlatváltozás – biogén” és az „Éghajlatváltozás – földhasználat és a földhasználat megváltoztatása” alkategóriákat külön kell jelenteni, ha egyenként több mint 5 %-kal járulnak hozzá az éghajlatváltozás összesített pontszámához.
(2)
Az elfoglalásra és az átalakításra vonatkozik.
(3)
Ez a mutató a LANCA-modell által a földhasználatból eredő hatások értékeléséhez nyújtott 4 mutató (biotikus termelés, erózióval szembeni ellenálló képesség, mechanikai szűrés és a talajvíz megújulása) JRC által végzett összesítésének eredménye, amint arról beszámol De Laurentiis et al., 2019.
(4)
Az EF-áramok jegyzékében és ezen ajánlás alkalmazásában az urán szerepel az energiahordozók jegyzékében, és MJ-ban mérik. |
További információk a hatásvizsgálati számításokkal kapcsolatban e melléklet 5. szakaszában találhatók.
3.2.4.
Egy termék releváns lehetséges környezeti hatásai túlmutathatnak az EF-hatáskategóriákon. Fontos, hogy ezeket lehetőség szerint kiegészítő környezeti információként jelentsék.
Hasonlóképpen szükség lehet a vizsgált termék releváns műszaki és/vagy fizikai tulajdonságainak figyelembevételére is. Ezeket az aspektusokat kiegészítő technikai információként kell jelenteni.
3.2.4.1.
A kiegészítő környezeti információknak:
összhangban kell állniuk a vonatkozó jogszabályokkal, például a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvvel ( 129 ) és a kapcsolódó iránymutatással;
az EN ISO 14020:2001 szabványnak, valamint az EN ISO 14021:2016 szabvány 5. pontjának megfelelően alátámasztott, felülvizsgált vagy ellenőrzött adatokon kell alapulniuk;
kapcsolódniuk kell az adott ágazathoz;
ki kell egészíteniük az EF-hatáskategóriákat: a kiegészítő környezeti információk nem tükrözhetik ugyanazokat vagy hasonló EF-hatáskategóriákat, nem helyettesíthetik az EF-hatáskategóriák jellemzési modelljeit, és nem jelenthetik az EF-hatáskategóriákhoz hozzáadott új jellemzési tényezők (CF) eredményeit. Az ilyen kiegészítő információkat alátámasztó modellekre egyértelműen hivatkozni kell és azokat dokumentálni kell a megfelelő mutatószámokkal együtt. A földhasználat-változások például a biológiai sokféleségre gyakorolt hatásokat eredményezhetnek egy adott telephely vagy tevékenység tekintetében. Ez szükségessé teheti az EF-hatáskategóriák között nem szereplő további hatáskategóriák, vagy – amennyiben a hatások mennyiségi szempontból nem kapcsolhatók a termékellátási lánchoz – akár további minőségi leírások alkalmazását. Az ilyen további módszereket ajánlott az EF-hatáskategóriákat kiegészítő jellegűnek tekinteni.
A kiegészítő környezeti információk csak környezeti aspektusokhoz kapcsolódhatnak. A termék környezeti teljesítményéhez nem kapcsolódó információkat és utasításokat – például a biztonsági adatlapokat – nem kell felvenni a kiegészítő környezeti információk közé.
Kiegészítő környezeti információk lehetnek a következők:
helyi/telephely-specifikus hatásokra vonatkozó információk;
kompenzációk;
környezeti mutatók vagy termékfelelősségi mutatók (pl. a Global Reporting Initiative-nek megfelelően);
a kaputól kapuig tartó vizsgálatok esetében a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján és a nemzeti védelmi jegyzékben szereplő azon fajok száma a kihalás kockázatának szintje szerint, amelyek élőhelyét a műveletek érintik;
a tevékenységek, termékek és szolgáltatások által a védett területek és a védett területeken kívüli, a biológiai sokféleség szempontjából nagy értéket képviselő területek biológiai sokféleségére gyakorolt jelentős hatások leírása;
zajhatások;
az OEF-vizsgálat hatókörébe tartozónak ítélt egyéb környezeti információk.
Biológiai sokféleség
Az OEF-módszer nem tartalmaz „biológiai sokféleség” elnevezésű hatáskategóriát, mivel jelenleg nincs nemzetközi egyetértés az e hatást figyelembe vevő életciklus-hatásvizsgálati módszerrel kapcsolatban. Ugyanakkor azonban az OEF-módszer legalább nyolc olyan hatáskategóriát foglal magában, amely hatással van a biológiai sokféleségre (éghajlatváltozás; eutrofizáció, vízi, édesvízi; eutrofizáció, vízi, tengeri; eutrofizáció, szárazföldi; savasodás; vízfelhasználás; földhasználat; ökotoxicitás, édesvízi).
Figyelembe véve, hogy a biológiai sokféleség számos ágazat számára nagy jelentőséggel bír, minden egyes OEF-vizsgálat során ki kell fejteni, hogy a biológiai sokféleség releváns-e a vizsgált szervezet szempontjából. Amennyiben igen, az OEF-módszer alkalmazójának fel kell tüntetnie a biológiai sokféleségre vonatkozó mutatókat a kiegészítő környezeti információk között.
A biológiai sokféleség tekintetében a következő lehetőségek alkalmazhatók:
A biológiai sokféleségre gyakorolt (elkerült) hatás kifejezése az olyan ökoszisztémákból származó anyagok százalékos arányában, amelyek esetében sikerült fenntartani vagy javítani a biológiai sokféleség feltételeit, amint azt a biológiai sokféleség szintjének, valamint csökkenésének és növekedésének rendszeres nyomon követése és jelentése igazolja (pl. a fajgazdagság kevesebb, mint 15 %-os csökkenése zavarás miatt – habár a PEF-vizsgálatok saját veszteségszintet is meghatározhatnak, amennyiben azt meggyőző érvekkel támasztják alá, és az nem ellentétes a vonatkozó meglévő PEFCR-rel).
Az értékelésnek ki kell terjednie a termékportfólióba bekerülő anyagokra és a gyártási folyamat során felhasznált anyagokra. Például az acélgyártási folyamatok során használt faszénre, vagy a tejelő tehenek takarmányozására használt szójára stb.
Ráadásként azon anyagok százalékos arányának a bejelentése, amelyekre vonatkozóan nem található információ a felügyeleti láncról vagy a nyomonkövethetőségről.
Tanúsítási rendszer használata helyettesítőként. Az OEF-módszer alkalmazójának meg kell határoznia, hogy mely tanúsítási rendszerek nyújtanak elegendő bizonyítékot a biológiai sokféleség megőrzésének biztosítása tekintetében, és le kell írnia az alkalmazott kritériumokat.
Az OEF-módszer alkalmazója más releváns mutatókat is választhat a termék biológiai sokféleségre gyakorolt hatására vonatkozóan. Az OEF-vizsgálat során meg kell indokolni a választást, és le kell írni a választott módszertant.
3.2.4.2.
Kiegészítő technikai információk lehetnek a következők (nem teljes körű felsorolás):
veszélyes anyagok felhasználására vonatkozó információk;
veszélyes/nem veszélyes hulladék ártalmatlanítására vonatkozó információk;
energiafogyasztásra vonatkozó információk;
műszaki paraméterek, például megújuló energia nem megújuló energiával szembeni felhasználása, megújuló tüzelőanyagok nem megújuló tüzelőanyagokkal szembeni felhasználása, másodlagos anyagok felhasználása, édesvízforrások felhasználása;
a hulladék össztömege típusonként és az ártalmatlanítás módja szerint;
a Bázeli Egyezmény ( 130 ) I., II., III. és VIII. mellékletében meghatározott előírások értelmében veszélyesnek minősített szállított, behozott, kivitt vagy kezelt hulladék tömege, valamint a nemzetközi viszonylatban szállított hulladék százalékos aránya.
3.2.5.
Az OEF-vizsgálatok során számos, az elemzés elvégzését korlátozó tényező merülhet fel, ennélfogva feltevéseket kell megfogalmazni. Valamennyi korlátról (pl. adathiány) és feltevésről átlátható jelentést kell készíteni.
4. Életciklusleltár
Az OEF modellezésének alapjául leltárt kell összeállítani a termékellátási lánchoz tartozó valamennyi bemenő és kimenő anyagról, energiáról és hulladékról, valamint a levegőbe, a vízbe és a talajba történő kibocsátásokról.
A részletes adatszolgáltatási követelményeket és a minőségi követelményeket a 4.6. szakasz ismerteti.
Az életciklusleltárban (LCI) a figyelembe vett áramok alábbi osztályozását kell alkalmazni:
elemi áramok;
nem elemi (vagy összetett) áramok.
Az OEF-vizsgálat során az életciklusleltárban szereplő valamennyi nem elemi áramot az elemi áramok szintjéig kell modellezni, kivéve a vizsgált termék termékáramát. A hulladékáramokat például nemcsak a háztartási hulladék vagy a veszélyes hulladék kilogrammjaként kell megadni a vizsgálatban, hanem modellezni kell a szilárd hulladék kezeléséből eredő, vízbe és talajba irányuló kibocsátások szakaszáig. Az életciklusleltár modellezése ezért csak akkor teljes, ha az összes nem elemi áramot elemi áramként fejezik ki. Következésképpen az OEF-vizsgálat LCI-adatkészlete csak elemi áramokat tartalmazhat a vizsgált termék termékáramán kívül.
4.1. Szűrés
Elvégezhető az életciklusleltár kezdeti szűrése, mivel ez elősegíti az adatgyűjtési tevékenységek és a kiemelt adatminőségi szempontok célirányossá tételét. A szűrésnek tartalmaznia kell az életciklus-hatásvizsgálati szakaszt, és a vizsgált termék életciklusmodelljének további, ismétlődő finomításait kell eredményeznie, amint egyre több információ válik elérhetővé. A szűrés során nem megengedett a veszély alapú kizárás, és könnyen hozzáférhető elsődleges vagy másodlagos adatok használhatók, amelyek a lehető legnagyobb mértékben megfelelnek az adatminőségi követelményeknek (a 4.6. szakaszban meghatározottak szerint). A szűrés elvégzését követően az alkalmazási kör kezdeti beállításai finomíthatók.
4.2. Közvetlen tevékenységek, közvetett tevékenységek és életciklusszakaszok
Az OEF-módszer alkalmazóinak azonosítaniuk kell a közvetlen és a közvetett tevékenységeket (lásd a 4.2.1. szakaszt), és külön kell jelenteniük azok hatását.
Ha a szervezet termékportfóliója termékekből áll, az OEF-módszer alkalmazójának a termékportfólióba tartozó termékek életciklusszakaszait is meg kell határoznia, és ismertetnie kell azokat az OEF-jelentésben (4.2.2. szakasz).
Ha a termékportfólió szolgáltatásokat tartalmaz, az OEF-módszer alkalmazója adott esetben meghatározhatja az életciklusszakaszokat.
4.2.1.
A közvetlen tevékenységek azok, amelyek a szervezeti határon belül zajlanak, és ezért a szervezet tulajdonát képezik és/vagy a szervezet irányítja azokat (vagyis a telephelyszintű tevékenységek). A közvetlen tevékenységek a szervezeti határhoz képest felfelé irányuló szakaszból származó vagy lefelé megvalósuló, a termékportfólió létrehozásához felhasznált termékekhez/szolgáltatásokhoz kapcsolódó anyag- és energia-felhasználásra, valamint kibocsátásokra vonatkoznak.
Példák közvetlen tevékenységekre:
Példák közvetett tevékenységekre:
4.2.2.
Ha a termékportfólió termékeket tartalmaz, az életciklusszakaszokat meg kell határozni és le kell írni az OEF-jelentésben. Ha a termékportfólió szolgáltatásokat tartalmaz, megfelelő esetben meg kell határozni és jelenteni kell az életciklusszakaszokat.
Az OEF-vizsgálat során az alapértelmezett életciklusszakaszok legalább a következők:
nyersanyagbeszerzés és előzetes feldolgozás (beleértve alkatrészek és összetevők előállítását);
gyártás (a fő termék előállítása);
forgalmazás (termékek forgalmazása és tárolása);
felhasználási szakasz;
az életciklus vége (beleértve a termékek hasznosítását vagy újrafeldolgozását).
Ha ezen alapértelmezett életciklusszakaszok bármelyike esetében más nevet használnak, az alkalmazónak meg kell adnia, hogy az melyik alapértelmezett életciklusszakasznak felel meg.
Ha erre szükség van, az OEF-módszer alkalmazója dönthet úgy, hogy az életciklusszakaszokat felosztja vagy továbbiakat alkalmaz. Ennek okát/okait az OEF-jelentésben fel kell tüntetni. Például a „nyersanyagbeszerzés és előzetes feldolgozás” életciklusszakasz felosztható „nyersanyagbeszerzés”, „előzetes feldolgozás” és „nyersanyagok beszállító általi szállítása” szakaszokra.
Az olyan OEF-vizsgálatok során, amikor a termékportfólió közbenső termékekből áll, a következő életciklusszakaszokat ki kell zárni:
forgalmazás (indokolt kivételek megengedettek);
felhasználási szakasz;
életciklus vége (beleértve a termékek hasznosítását/újrafeldolgozását)
4.2.3.
Ez az életciklusszakasz az erőforrások természetből való kitermelésével kezdődik, és akkor ér véget, amikor a termék összetevői belépnek a terméket előállító létesítménybe (annak kapuján keresztül). Példák az ebben a szakaszban előforduló folyamatokra:
erőforrás-bányászat és -kitermelés;
a vizsgált termékhez tartozó valamennyi belépő anyag előzetes feldolgozása, beleértve az újrafeldolgozható anyagokat;
mezőgazdasági és erdészeti tevékenységek;
a kitermelést és az előzetes feldolgozást végző létesítmények közötti, valamint a gyártó létesítményekbe történő szállítás.
A csomagolóanyag-gyártást a „nyersanyagbeszerzés és előzetes feldolgozás” életciklusszakasz részeként kell modellezni.
4.2.4.
A termelési szakasz akkor kezdődik, amikor a termék összetevői belépnek a termelés helyszínére, és akkor ér véget, amikor az elkészült termék kilép a gyártó létesítményből. Példák gyártáshoz kapcsolódó tevékenységekre:
kémiai feldolgozás;
gyártás;
félkész termékek szállítása a gyártási folyamatok között;
anyagi összetevők összeszerelése.
A gyártás során felhasznált termékek hulladékát bele kell foglalni a gyártási szakasz modellezésébe. Ilyen hulladékok esetén a körforgásos lábnyom számítási képletét (4.4.8. szakasz) kell alkalmazni.
4.2.5.
A termékeket a felhasználók körében forgalmazzák, és azok az ellátási lánc különböző pontjain tárolhatók. A forgalmazási szakasz magában foglalja a gyárkaputól a raktárba/kiskereskedelembe történő szállítást, a raktárban/kiskereskedelemben történő tárolást, valamint a raktárból/kiskereskedelemből a fogyasztó otthonába történő szállítást.
Példák folyamatokra:
a raktárak világításához és fűtéséhez kapcsolódó energiabevitelek;
hűtőközegek használata a raktárakban és szállítójárművekben;
a járművek üzemanyag-fogyasztása;
utak és tehergépjárművek.
A forgalmazás és tárolás során felhasznált termékekből származó hulladékot bele kell foglalni a modellezésbe. Ilyen hulladékok esetén a körforgásos lábnyom számítási képletét (4.4.8. szakasz) kell alkalmazni, és az eredményeket figyelembe kell venni a forgalmazási szakaszban.
A terméktípusonkénti alapértelmezett veszteségrátákat forgalmazás során és a fogyasztónál a IV. melléklet F. része tartalmazza, és azokat abban az esetben kell alkalmazni, ha nem állnak rendelkezésre konkrét információk. A tárolás során történő energiafogyasztásra vonatkozó hozzárendelési szabályokat a 4.4.5. szakasz tartalmazza. A szállítást lásd a 4.4.3. szakaszban.
4.2.6.
A felhasználási szakasz leírja, hogy a végfelhasználó (pl. a fogyasztó) várhatóan hogyan fogja felhasználni a terméket. Ez a szakasz akkor kezdődik, amikor a végfelhasználó elkezdi használni a terméket, és addig tart, amíg a termék el nem hagyja a felhasználás helyét és be nem lép az életciklus végének szakaszába (pl. újrafeldolgozás vagy végső kezelés).
A felhasználási szakasz magában foglal minden olyan tevékenységet és terméket, amely szükséges a termék megfelelő használatához (azaz annak biztosításához, hogy a termék egész élettartama alatt betöltse eredeti funkcióját). A termék használata, valamint annak az életciklus végéhez kapcsolódó létesítményekbe történő szállítása során keletkező hulladék – például élelmiszer-hulladék és a termék elsődleges csomagolása, vagy maga a termék, amikor már nem tölti be a funkcióját – kizárásra kerül a felhasználási szakaszból, és a termék életciklus végi szakaszának a részét képezi.
Példák erre: csapvíz biztosítása tészta főzése során; karbantartáshoz, javításhoz vagy felújításhoz szükséges anyagok gyártása és forgalmazása, valamint az azokból származó hulladék (pl. a termék javításához szükséges pótalkatrészek, hűtőközegek gyártása és veszteségek miatti hulladékgazdálkodás). A kávékapszulák, a kávékészítés maradékanyagai és az őrölt kávé csomagolása életciklusának a vége az életciklus végi szakaszhoz tartozik.
Egyes esetekben szükség van bizonyos termékekre a vizsgált termék megfelelő használatához, és azokat úgy használják, hogy azok fizikailag integrálódnak: ebben az esetben az ilyen termékek hulladékkezelése a vizsgált termék életciklusának végéhez tartozik. Például, ha a vizsgált termék tisztítószer, a szennyvíz kezelése a tisztítószer használatát követően az életciklus végi szakaszhoz tartozik.
A felhasználási forgatókönyvben szükséges továbbá annak bemutatása, hogy az elemzett termékek használata okozhat-e változásokat abban a rendszerben, amelyben azokat felhasználják.
A felhasználási forgatókönyvre vonatkozó technikai információk alábbi forrásai vehetők figyelembe:
piackutatások és más piaci adatok;
a termék felhasználási szakaszára vonatkozó forgatókönyvek és a termék élettartamára (azaz annak becslésére) vonatkozó forgatókönyvek kidolgozásával kapcsolatos útmutatást és követelményeket meghatározó, közzétett nemzetközi szabványok;
a termék felhasználási szakaszára vonatkozó forgatókönyvek és a termék élettartamára (azaz annak becslésére) vonatkozó forgatókönyvek kialakításával kapcsolatos, közzétett nemzeti iránymutatások;
a termék felhasználási szakaszára vonatkozó forgatókönyvek és a termék élettartamára (azaz annak becslésére) vonatkozó forgatókönyvek kidolgozásáról szóló, közzétett ágazati iránymutatások.
Javasolt, hogy a gyártó által ajánlott, a felhasználási szakaszban alkalmazandó módszerek (például sütőben, adott hőfokon, meghatározott ideig való sütés) alapul szolgáljanak egy termék felhasználási szakaszának meghatározásához. A felhasználás tényleges módja azonban különbözhet az ajánlottól, és amennyiben ilyen információ rendelkezésre áll, azt ajánlott alkalmazni és dokumentálni.
A terméktípusonkénti alapértelmezett veszteségrátákat forgalmazás során és a fogyasztónál a IV. melléklet F. része tartalmazza, és azokat abban az esetben kell alkalmazni, ha nem állnak rendelkezésre konkrét információk.
A módszereket és a feltevéseket dokumentálni kell az OEF-jelentésben. A felhasználási szakasz szempontjából releváns feltevéseket dokumentálni kell.
A felhasználási szakasz modellezésére vonatkozó műszaki előírásokat a 4.4.7. szakasz tartalmazza.
4.2.7.
Az életciklus végének szakasza akkor kezdődik, amikor a felhasználó megválik a vizsgált termékportfólióban szereplő termékektől és azok csomagolásától, és akkor ér véget, amikor a termékek hulladéktermékként visszakerülnek a természetbe, vagy belépnek egy másik termék életciklusába (újrafeldolgozott tartalomként). Ez általában magában foglalja a vizsgált termék(ek)ből származó hulladékot, például az élelmiszer-hulladékot és az elsődleges csomagolást.
A gyártás, forgalmazás, kiskereskedelem, felhasználás során vagy használat után keletkező hulladékot bele kell foglalni a termék életciklusába, és az életciklus azon szakaszában kell modellezni, ahol az előfordul.
Az életciklus végi szakaszt a 4.4.8. szakaszban szereplő CFF-képlet és követelmények alkalmazásával kell modellezni. Az OEF-módszer alkalmazójának figyelembe kell vennie a vizsgált termékportfólióra vonatkozó valamennyi életciklus végi folyamatot. Példák az ebben az életciklusszakaszban vizsgálandó folyamatokra:
a vizsgált termék és csomagolásának begyűjtése és szállítása az életciklus végéhez kapcsolódó kezelést végző létesítményekbe;
alkotórészek szétszerelése;
aprítás és szétválogatás;
a felhasznált, vízben vagy vízzel oldott termékekből származó szennyvíz (pl. tisztítószerek, tusfürdők stb.);
átalakítás újrafeldolgozott anyaggá;
komposztálás vagy más szerveshulladék-kezelési módszerek;
égetés és a kazánhamu ártalmatlanítása;
hulladéklerakóban történő elhelyezés, valamint hulladéklerakók üzemeltetése és fenntartása.
Közbenső termékek esetén a vizsgált termék életciklusának végét ki kell zárni.
4.3. Az életciklusleltár nómenklatúrája
Az életciklusleltárban szereplő adatoknak meg kell felelniük a környezeti lábnyomra vonatkozó követelményeknek:
4.4. Modellezési követelmények
Ez a szakasz részletes útmutatást és követelményeket tartalmaz arra vonatkozóan, hogy hogyan kell modellezni a termék életciklusának egyes szakaszait, folyamatait és egyéb aspektusait az életciklusleltár létrehozása érdekében. A vizsgált aspektusok közé tartoznak a következők:
mezőgazdasági termelés;
villamosenergia-felhasználás;
szállítás és logisztika;
beruházási javak (infrastruktúra és berendezések);
tárolás az elosztóközpontban vagy a kiskereskedelemben;
mintavételi eljárás;
felhasználási szakasz;
az életciklus végéhez kapcsolódó modellezés;
a termék megnövekedett élettartama;
csomagolás;
ÜHG-kibocsátás és -elnyelés;
kompenzációk;
többfunkciós folyamatok kezelése;
adatgyűjtési követelmények és minőségi követelmények;
veszély alapú kizárás.
4.4.1.
4.4.1.1.
A LEAP-iránymutatásban (LEAP: Livestock Environmental Assessment and Performance – Az állatállományok környezeti értékelése és teljesítménye) leírt szabályokat be kell tartani ( 132 ).
4.4.1.2.
Hektáronkénti és éves növénytípus-specifikus, valamint ország-/régió-/éghajlat-specifikus adatokat kell alkalmazni a terméshozamra, a víz- és földhasználatra, a földhasználat-változásra, a trágya (műtrágya és szerves trágya) mennyiségére (N, P mennyisége) és a növényvédő szerek – hatóanyagonkénti – mennyiségére vonatkozóan.
4.4.1.3.
A termesztési adatokat olyan időtartam során kell gyűjteni, amely elegendő az életciklusleltár átlagolt értékeléséhez a termesztés bemeneteivel és kimeneteivel kapcsolatban, ami ellensúlyozza az évszakokhoz kapcsolódó ingadozásokat. Ezt az alábbiakban bemutatott LEAP-iránymutatások szerint kell elvégezni:
Egynyári növények esetén legalább hároméves értékelési időszakot kell alkalmazni (a termesztési feltételek – például éghajlat, károsítók, betegségek stb. év közbeni ingadozásaihoz kapcsolódó terméshozamok különbségeinek kiegyenlítése érdekében). Amennyiben nem állnak rendelkezésre hároméves időszakra vonatkozó adatok, pl. új termelési rendszer indítása miatt (pl. új üvegház, újonnan művelhetővé tett földterület, más növényre való áttérés), az értékelést rövidebb időszak vonatkozásában is el lehet végezni, de annak legalább 1 évnek kell lennie. Az üvegházakban termesztett növényeket vagy terményeket egynyári növényeknek/terményeknek kell tekinteni, kivéve, ha a termesztés ideje jelentősen rövidebb egy évnél, és az adott éven belül ezt követően másik növényt termesztenek. Adott évben hosszabb időszak során termesztett és betakarított paradicsom, paprika és egyéb növények egynyári növénynek tekintendők.
Évelő növények esetén (ideértve a teljes növényeket és az évelő növények ehető részeit) egyensúlyi helyzetet kell feltételezni (amikor az összes fejlődési szakasz arányosan jelen van a vizsgált időszakban), és hároméves időszakot kell alkalmazni a bemenetek és a kimenetek becsléséhez.
Amennyiben a termesztési ciklus különböző szakaszai eltérő időtartamúak lehetnek, korrekciót kell végezni a különböző fejlődési szakaszokhoz rendelt termőterületek kiigazításával az elméleti egyensúlyi helyzetben várható termőterületek arányában. Az ilyen korrekciók végzését meg kell magyarázni és rögzíteni kell az OEF-jelentésben. Az évelő növények és termények életciklusleltára mindaddig nem készíthető el, amíg a termesztési rendszer tényleges kimenetet nem eredményez.
Az egy évnél rövidebb idő során termesztett és betakarított növények (pl. 2–4 hónapig termesztett saláta) esetében egyetlen növény termesztésének konkrét időszakára vonatkozóan kell adatokat gyűjteni, legalább az előző három egymást követő ciklusból. A hároméves időszakra vonatkozó átlagolás legelőnyösebben az éves adatok összegyűjtésével és az életciklusleltár évenkénti kiszámításával, majd a hároméves átlag meghatározásával végezhető el.
4.4.1.4.
A növényvédőszer-kibocsátást az egyes hatóanyagok tekintetében kell modellezni. A USEtox életciklus-hatásvizsgálati módszer egy beépített multimédiás sorsmodellt alkalmaz, amely a különböző kibocsátási közegekből kiindulva szimulálja a növényvédő szerek sorsát. Ezért az LCI-modellezés során az alapértelmezett kibocsátási frakciók környezeti kibocsátási közegekhez viszonyított arányára van szükség. A területre kijuttatott növényvédő szereket úgy kell modellezni, hogy 90 % a mezőgazdasági talaj közegbe került kibocsátásra, 9 % a levegőbe, 1 % pedig a vízbe (szakértői megítélés alapján, a jelenlegi korlátok miatt). Amennyiben rendelkezésre állnak, konkrétabb adatok is használhatók.
4.4.1.5.
A műtrágyából és szerves trágyából származó kibocsátásokat trágyatípusonként kell megkülönböztetni, legalább az alábbiakra kiterjedően:
NH3, levegőbe (nitrogéntartalmú műtrágya alkalmazása esetén);
N2O, levegőbe (közvetlen és közvetett) (nitrogéntartalmú trágya alkalmazása esetén);
CO2, levegőbe (mész, karbamid és karbamidvegyületek alkalmazása esetén);
NO3, nem meghatározott vízbe (kimosódás nitrogéntartalmú trágya alkalmazása esetén);
PO4, nem meghatározott vízbe vagy édesvízbe (oldható foszfát kimosódása és lefolyása foszfortartalmú trágya alkalmazása esetén);
P, nem meghatározott vízbe vagy édesvízbe (foszfort tartalmazó talajrészecskék foszfortartalmú trágya alkalmazása esetén).
Az édesvízi eutrofizáció hatásvizsgálati modellje akkor kezdődik, i. amikor a foszfor elhagyja a mezőgazdasági területet (lefolyás), vagy ii. amikor szerves trágyát vagy műtrágyát juttatnak ki mezőgazdasági területre.
Az LCI-modellezésen belül a mezőgazdasági területet (talajt) gyakran a technológiai környezethez tartozónak tekintik, következésképpen szerepel az LCI-modellben. Ez összhangban áll az i. alpontban említett megközelítéssel, amely szerint a hatásvizsgálati modell a lefolyást követően kezdődik, vagyis amikor foszfor elhagyja a mezőgazdasági területet. Ezért az EF összefüggésében az életciklusleltárt a lefolyást követően a vízbe kibocsátott foszfor mennyiségeként kell modellezni, a „víz” kibocsátási közeg alkalmazásával.
Amennyiben nem áll rendelkezésre ez a mennyiség, az életciklusleltár modellezhető a mezőgazdasági területre – szerves trágyával vagy műtrágyával – kijuttatott foszfor mennyiségeként, a „talaj” kibocsátási közeg alkalmazásával. Ebben az esetben a talajból a vízbe történő lefolyás a hatásvizsgálati módszer részét képezi, és szerepel a talajra vonatkozó jellemzési tényezőben.
A tengeri eutrofizációra vonatkozó hatásvizsgálat akkor kezdődik, amikor a nitrogén elhagyja a területet (talajt). Következésképpen a talajba történő nitrogénkibocsátást nem kell modellezni. Az életciklusleltárban modellezni kell a különböző levegő- és vízközegekbe bejutó kibocsátások mennyiségét a területre kijuttatott trágyák mennyisége szerint.
A nitrogénkibocsátást a mezőgazdasági termelő által a területre történő nitrogénkijuttatások alapján kell kiszámítani, a külső források (pl. esőből való lerakódás) kizárásával. A kibocsátási tényezők számát egyszerűsített megközelítés alkalmazásával határozzák meg a környezeti lábnyommal összefüggésben. Nitrogéntartalmú trágyák esetén a 2006. évi IPCC-iránymutatások 2–4. táblázatában szereplő 1. szintű kibocsátási tényezőket kell alkalmazni, amint azt a 3. táblázat (Table 3) tartalmazza, kivéve, ha jobb adatok állnak rendelkezésre. Amennyiben jobb adatok állnak rendelkezésre, az OEF-vizsgálatban átfogóbb modell is használható a nitrogén vonatkozásában, feltéve, hogy i. az kiterjed legalább a fent előírt kibocsátásokra, ii. a nitrogénnak egyensúlyban kell lennie a bemenetekben és a kimenetekben, és iii. azt átlátható módon kell leírni.
3. táblázat:
A 2006. évi IPCC-iránymutatásokban szereplő 1. szintű kibocsátási tényezők (módosított).
Megjegyzendő, hogy ezek az értékek nem használhatók fel a különböző típusú műtrágyák összehasonlítására.
Kibocsátás |
Közeg |
Alkalmazandó érték |
N2O (műtrágya és szerves trágya; közvetlen vagy közvetett) |
Levegő |
0,022 kg N2O/kg kijuttatott nitrogéntartalmú trágya |
NH3 (műtrágya) |
Levegő |
kg NH3 = kg N * FracGASF= 1*0,1* (17/14) = 0,12 kg NH3/kg kijuttatott nitrogéntartalmú trágya |
NH3 (szerves trágya) |
Levegő |
kg NH3 = kg N*FracGASF= 1*0,2* (17/14) = 0,24 kg NH3/kg kijuttatott nitrogéntartalmú szerves trágya |
NO3 - (műtrágya és szerves trágya) |
Víz |
kg NO3 - = kg N*FracLEACH = 1*0,3*(62/14) = 1,33 kg NO3 -/kg kijuttatott nitrogén |
FracGASF: a talajra kijuttatott nitrogéntartalmú műtrágya NH3 és NOx formájában elpárolgó hányada. FracLEACH: a műtrágya és szerves trágya NO3 - formájában való kimosódással és lefolyással elvesztett hányada |
A fenti, nitrogénre vonatkozó modellnek vannak korlátai, ezért olyan OEF-vizsgálat során, amelynek alkalmazási köre kiterjed a mezőgazdasági modellezésre, kipróbálható az alábbi alternatív megközelítés, az eredményeknek az OEF-jelentés mellékletében való jelentésével.
A nitrogénegyensúly kiszámítására a 4. táblázatban (Table 4) foglalt paraméterek alkalmazásával kerül sor, az alábbi képlet alapján. Az NO3- formájában történő összes nitrogénkibocsátás változónak számít, és teljes mennyiségét az alábbiak szerint kell kiszámítani:
Ha bizonyos alacsony bemenetekkel rendelkező rendszerekben a „további NO3 - formájában történő nitrogénkibocsátás vízbe” értéke negatív lesz, akkor „0” értéket kell megadni. Továbbá ilyen esetekben a kiszámított a „további NO3 - formájában történő nitrogénkibocsátás vízbe” abszolút értékét további nitrogéntartalmú trágyaként kell rögzíteni a rendszerben, a nitrogéntartalmú trágyák ugyanazon kombinációjának az alkalmazásával, mint amit a vizsgált növény esetében használtak. Ez az utolsó lépés a termőképességet csökkentő rendszerek elkerülését szolgálja azzal, hogy rögzíti a vizsgált növény általi nitrogénlebontást, ami később feltehetően további trágyázást tesz szükségessé a talaj termőképessége szintjének fenntartása érdekében.
4. táblázat
A nitrogén modellezésének alternatív megközelítése
Kibocsátás |
Közeg |
Alkalmazandó érték |
NO3 - alapveszteség (műtrágya és szerves trágya) |
Víz |
kg NO3 - = kg N*FracLEACH = 1*0,1*(62/14) = 0,44 kg NO3 -/kg kijuttatott nitrogén |
N2O (műtrágya és szerves trágya; közvetlen vagy közvetett) |
Levegő |
0,022 kg N2O/kg kijuttatott nitrogéntartalmú trágya |
NH3 – karbamid (műtrágya) |
Levegő |
kg NH3 = kg N * FracGASF= 1*0,15* (17/14) = 0,18 kg NH3/kg kijuttatott nitrogéntartalmú trágya |
NH3 – ammónium-nitrát (műtrágya) |
Levegő |
kg NH3 = kg N * FracGASF= 1*0,1* (17/14) = 0,12 kg NH3/kg kijuttatott nitrogéntartalmú trágya |
NH3 – egyéb (műtrágya) |
Levegő |
kg NH3 = kg N * FracGASF= 1*0,02* (17/14) = 0,024 kg NH3/kg kijuttatott nitrogéntartalmú trágya |
NH3 (szerves trágya) |
Levegő |
kg NH3 = kg N*FracGASF= 1*0,2* (17/14) = 0,24 kg NH3/kg kijuttatott nitrogéntartalmú szerves trágya |
N2-megkötés a növény által |
|
Szimbiotikus N2-megkötésű növények esetén: a megkötött mennyiség feltételezhetően megegyezik a betakarított növény nitrogéntartalmával |
N2 |
Levegő |
0,09 kg N2/kg kijuttatott nitrogén |
4.4.1.6.
A területet érintő bemenetekből származó nehézfém-kibocsátást talajba történő kibocsátásként és/vagy vízbe történő kimosódásként vagy erózióként kell modellezni. A vízre vonatkozó leltárban fel kell tüntetni a fém oxidációs számát (pl. Cr+3, Cr+6). Mivel a növények termesztésük során a nehézfém-kibocsátás egy részét asszimilálják, tisztázni kell, hogyan kell modellezni azokat a növényeket, amelyek elnyelőként működnek. Két különböző modellezési megközelítés lehetséges:
A nehézfém elemi áramok végső sorsát a továbbiakban nem veszik figyelembe a rendszerhatáron belül: a leltár nem számol a nehézfémek végső kibocsátásával, és ezért nem veszi figyelembe a nehézfémek növény általi felvételét.
Például az emberi fogyasztásra szánt mezőgazdasági terményekben lévő nehézfémek bekerülnek a növénybe. A környezeti lábnyommal összefüggésben nem kerül sor az emberi fogyasztás modellezésére, a végső sorsot a továbbiakban nem modellezik, és a növény nehézfém-elnyelőként működik. Ezért nem kell modellezni a nehézfémek növény általi felvételét.
A nehézfém elemi áramok végső sorsát (kibocsátási közegét) figyelembe veszik a rendszerhatáron belül: a leltár számol a nehézfémek környezetbe történő végső kibocsátásával (kiengedésével), és ezért figyelembe veszi a nehézfémek növény általi felvételét is.
Például a takarmányozásra szánt növényekben lévő nehézfémek főként az állatok emésztőrendszerében jelennek meg, és trágyaként kerülnek felhasználásra ismét azon a területen, ahol a fémek kijutnak a környezetbe, és hatásukat rögzítik a hatásvizsgálati módszerekkel. Ezért a mezőgazdasági szakaszra vonatkozó leltárban figyelembe kell venni a nehézfémek növény általi felvételét. Korlátozott mennyiség kerül be az állatokba, ami az egyszerűsítés érdekében figyelmen kívül hagyható.
4.4.1.7.
A rizstermesztésből származó metánkibocsátást a 2006. évi IPCC-iránymutatások 5.5. szakaszában foglalt számítási szabályok alapján figyelembe kell venni.
4.4.1.8.
Víztelenített tőzegtalajok esetén figyelembe kell venni a szén-dioxid-kibocsátást egy olyan modell alapján, amely a vízelvezetési szinteket az éves szén-oxidációhoz köti.
4.4.1.9.
Adott esetben a következő tevékenységeket bele kell foglalni a mezőgazdasági modellezésbe, kivéve, ha a veszély alapú kizárási kritériumok alapján megengedett azok kizárása:
vetőmaganyag bevitele (kg/ha);
tőzeg bevitele a talajba (kg/ha + C/N arány);
mész bevitele (kg CaCO3/ha, típus);
géphasználat (óra, típus) (akkor, ha magas a gépesítés szintje);
a területen maradó vagy elégetett növényi maradványokból származó nitrogén bevitele (kg maradékanyag + N-tartalom/ha). Beleértve a maradékanyagok elégetéséből, valamint a termékek szárításából és tárolásából származó kibocsátásokat.
Kivéve, ha egyértelműen dokumentálják, hogy a műveleteket kézzel végzik, a területen végzett műveletek az összes üzemanyag-fogyasztás alapján, illetve konkrét gépek alkalmazása, a területre, illetve a területről történő szállítás, az öntözési célú energiafogyasztás vagy hasonló tényezők alapján kerülnek elszámolásra.
4.4.2.
A hálózatból származó villamos energiát a lehető legpontosabban kell modellezni, elsősorban beszállító-specifikus adatok alapján. Ha a villamos energia (egy része) megújuló, fontos, hogy ne történjen kettős elszámolás. Ezért a szolgáltatónak garantálnia kell, hogy a szervezet számára a termék előállítása céljából szolgáltatott villamos energiát ténylegesen megújuló energiaforrások felhasználásával állították elő, és az már nem áll más fogyasztók rendelkezésére.
4.4.2.1.
A következő szakasz kétféle villamosenergia-szerkezetet ismertet: i. a fogyasztási hálózati szerkezet, amely tükrözi a meghatározott hálózaton átvezetett teljes villamosenergia-mixet, beleértve az igényelt vagy nyomon követett zöld villamos energiát is, és ii. a fennmaradó hálózati szerkezet, fogyasztási szerkezet (más néven fennmaradó fogyasztási szerkezet), amely csak a nem igényelt, nem nyomon követett vagy nyilvánosan megosztott villamos energiát foglalja magában.
Az OEF-vizsgálatokban a következő villamosenergia-szerkezetet kell alkalmazni hierarchikus sorrendben:
Beszállító-specifikus villamosenergia-terméket ( 133 ) kell alkalmazni, ha adott ország esetében 100 %-os nyomonkövetési rendszer van érvényben, vagy ha:
azok rendelkezésre állnak; és
teljesülnek a szerződéses eszközök megbízhatóságát garantáló minimális követelmények.
A beszállító-specifikus teljes villamosenergia-szerkezetet kell alkalmazni, ha:
rendelkezésre áll, és
teljesülnek a szerződéses eszközök megbízhatóságát garantáló minimális követelmények.
Az „országspecifikus fennmaradó hálózati szerkezet, fogyasztási szerkezet” alkalmazandó. Az országspecifikus azt az országot jelenti, amelyben az életciklusszakasz vagy a tevékenység zajlik. Ez lehet uniós vagy nem uniós ország. A fennmaradó hálózati szerkezet megakadályozza a kettős elszámolást az a) és b) pontban szereplő beszállító-specifikus villamosenergia-szerkezetek alkalmazásával.
Utolsó lehetőségként az átlagos uniós fennmaradó hálózati szerkezet, fogyasztási szerkezet (EU + EFTA + UK) vagy a régió szempontjából reprezentatív fennmaradó hálózati szerkezet, fogyasztási szerkezet alkalmazandó.
A beszállító-specifikus villamosenergia-szerkezet alkalmazásának környezeti integritása attól függ, hogy biztosítják-e a – nyomon követésre vonatkozó – szerződéses eszközök megbízhatóságát és egyediségét. Ennek hiányában az OEF nem rendelkezik a termék-/vállalati villamosenergia-beszerzési döntések meghozatalához szükséges pontossággal és következetességgel, és a villamos energia vásárlói nem veszik megfelelően figyelembe a beszállító-specifikus szerkezetet. Ezért olyan minimális kritériumokat határoztak meg, amelyek a szerződéses eszközök – mint a környezeti lábnyomra vonatkozó információk megbízható közvetítői – integritására vonatkoznak. Ezek az OEF-vizsgálatokban a beszállító-specifikus szerkezet használatához szükséges minimális jellemzőket képviselik.
4.4.2.2.
Beszállító-specifikus villamosenergia-termék/-szerkezet csak akkor használható, ha az OEF-módszer alkalmazója biztosítja, hogy a szerződéses eszköz megfelel az alábbiakban meghatározott kritériumoknak. Ha a szerződéses eszközök nem felelnek meg a kritériumoknak, akkor az országspecifikus fennmaradó villamosenergia-fogyasztási szerkezetet kell alkalmazni a modellezés során.
A kritériumok alábbiakban ismertetett listája „Az ÜHG-jegyzőkönyv 2. alkalmazási körére vonatkozó iránymutatás – Az üvegházhatású gázokról szóló jegyzőkönyv módosítása. Vállalati szabvány” (Mary Sotos, Világ Erőforrásai Intézet) kritériumain alapul ( 134 ). A villamosenergia-modellezéshez használt szerződéses eszköznek a következő kritériumokat kell teljesítenie:
5. táblázat
Minimális kritériumok a beszállítóktól származó szerződéses eszközök biztosításához – iránymutatás a kritériumok teljesítéséhez
1. kritérium |
KÖRNYEZETI JELLEMZŐK KÖZVETÍTÉSE ÉS MAGYARÁZAT SZOLGÁLTATÁSA A SZÁMÍTÁSI MÓDSZERRŐL Közvetíteni kell a termelt villamos energia egységéhez kapcsolódó energiatípus-szerkezetet (vagy más kapcsolódó környezeti jellemzőket). Ismertetni kell a szerkezet meghatározásához használt számítási módszert |
Kontextus |
Minden program vagy szakpolitika meghatározza saját támogathatósági kritériumait és a közvetítendő jellemzőket. Ezek a kritériumok meghatározzák az energiaforrás típusát és az energiatermelő létesítmény bizonyos jellemzőit, például a technológia típusát, a létesítmény korát vagy a létesítmény elhelyezkedését (de programonként/szakpolitikánként eltérőek). |
A kritérium teljesítésének feltételei |
1. Az energiaszerkezet közvetítése: ha a szerződéses eszközök nem határoznak meg energiatípus-szerkezetet, kérje meg beszállítóját, hogy bocsássa rendelkezésre ezt az információt vagy más környezeti jellemzőket (pl. ÜHG-kibocsátási arány). Ha a beszállító nem válaszol, használja az „országspecifikus fennmaradó hálózati szerkezetet, fogyasztási szerkezetet”. Ha a beszállító válaszol, haladjon tovább a 2. lépésre). |
2. Magyarázat szolgáltatása az alkalmazott számítási módszerre vonatkozóan: kérje meg beszállítóját, hogy adjon részletes felvilágosítást a számítási módszerrel kapcsolatban annak biztosítása érdekében, hogy az megfeleljen a fenti elvnek. Ha a beszállítója nem nyújt ilyen tájékoztatást, alkalmazza a beszállító-specifikus villamosenergia-szerkezetet, rögzítse a kapott információkat, és dokumentálja, hogy nem lehetett elvégezni a kettős elszámolásra vonatkozó ellenőrzést. |
|
2. kritérium |
EGYEDI IGÉNYEK Az egyetlen olyan eszköz legyen, amely tartalmazza a villamosenergia-termelés adott mennyiségéhez kapcsolódó környezeti jellemzőre vonatkozó igényt. Legyen a társaság által vagy nevében nyomon követett és visszaváltott, bevont vagy törölt (pl. szerződések ellenőrzése, harmadik fél általi tanúsítás révén, vagy automatikus kezeléssel más közzétételi nyilvántartásokon, rendszereken vagy mechanizmusokon keresztül). |
Kontextus |
A tanúsítványok általában négy fő célt szolgálnak: i. beszállítói közzététel, ii. meghatározott energiaforrások szállítására vagy értékesítésére vonatkozó beszállítói kvóták, iii. adómentesség és iv. önkéntes fogyasztói programok. Minden program vagy szakpolitika meghatározza saját támogathatósági kritériumait. Ezek a kritériumok meghatározzák az energiatermelő létesítmény bizonyos jellemzőit, például a technológia típusát, a létesítmény korát vagy a létesítmény elhelyezkedését (de programonként/szakpolitikánként eltérőek). A tanúsítványoknak olyan létesítményektől kell származniuk, amelyek megfelelnek ezeknek a kritériumoknak ahhoz, hogy felhasználhatók legyenek az adott programban. Ezen túlmenően az egyes országok piacai vagy politikai döntéshozó szervei ezeket a különböző funkciókat egyetlen tanúsítási rendszer vagy több tanúsítási rendszer segítségével is elláthatják. |
A kritérium teljesítésének feltételei |
1. Az üzem olyan országban található, ahol nincs nyomonkövetési rendszer? A „Kibocsátó Szervezetek Szövetsége” (Association of Issuing Bodies, AIB) (1) által szolgáltatott információkat kell használni. Ha igen, használja az „országspecifikus fennmaradó hálózati szerkezetet, fogyasztási szerkezetet”. Ha nem, haladjon tovább a második kérdéshez. 2. Az üzem olyan országban található, ahol a fogyasztás részben nem nyomon követett (> 95 %)? Ha igen, használja az „országspecifikus fennmaradó hálózati szerkezetet, fogyasztási szerkezetet” mint a rendelkezésre álló legjobb adatot a fennmaradó fogyasztási szerkezet kiszámításához. Ha nem, haladjon tovább a harmadik kérdéshez. 3. Az üzem olyan országban található, amely egyetlen tanúsítási rendszerrel vagy több tanúsítási rendszerrel rendelkezik? Ha az üzem egyetlen tanúsítási rendszerrel rendelkező régióban/országban található, az egyedi igényre vonatkozó kritériumok teljesülnek. Ha az üzem több tanúsítási rendszerrel rendelkező régióban/országban található, az egyedi igény nem biztosított. Vegye fel a kapcsolatot az országspecifikus kibocsátó szervvel (az európai energetikai tanúsítványok rendszerét – European Energy Certificate System – irányító európai szervezettel, http://www.aib-net.org) annak érdekében, hogy tájékozódjon arról, hogy szükség van-e egynél több szerződéses eszközre annak biztosítása érdekében, hogy ne álljon fenn a kettős elszámolás kockázata. Ha egynél több szerződéses eszközre van szükség, a kettős elszámolás elkerülése érdekében minden szerződéses eszközt be kell kérni a beszállítótól. Ha nem lehet elkerülni a kettős elszámolást, ezt jelenteni kell az OEF-vizsgálatban, és az „országspecifikus fennmaradó hálózati szerkezetet, fogyasztási szerkezetet” kell alkalmazni. |
3. kritérium: |
A lehető legközelebb kell kiadni és visszaváltani ahhoz az időszakhoz, amelyre a szerződéses eszköz vonatkozik. |
(1)
European Residual Mix | AIB (aib-net.org) |
4.4.2.3.
Ajánlott, hogy az OEF-módszer alkalmazója határozza meg a fennmaradó hálózati szerkezetre, fogyasztási szerkezetre, az egyes energiatípusokra, az országra és a feszültségre vonatkozó megfelelő adatkészleteket.
Ha nem áll rendelkezésre megfelelő adatkészlet, az alábbi megközelítést kell alkalmazni: meg kell határozni az ország fogyasztási szerkezetét (pl. X % vízenergiával előállított MWh, Y % szénerőművel előállított MWh), és ezeket energiatípusonként és országonként/régiónként össze kell vonni az LCI-adatkészletekkel (pl. Svájcban 1 MWh vízenergia termelésére vonatkozó LCI-adatkészlet).
A nem uniós országok fogyasztási szerkezetére vonatkozó, részletes energiatípusonkénti tevékenységi adatokat a következők alapján kell meghatározni:
hazai termelési szerkezet termelési technológiánként;
a behozatal mennyisége és mely szomszédos országokból;
szállítási veszteségek;
hálózati veszteségek;
a tüzelőanyag-ellátás típusa (a felhasznált erőforrások részaránya, behozatal és/vagy belföldi ellátás szerint).
Ezek az adatok megtalálhatók a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) kiadványaiban.
Rendelkezésre álló LCI-adatkészletek tüzelőanyag-technológiánként. A rendelkezésre álló LCI-adatkészletek általában ország- vagy régióspecifikusak a következők tekintetében:
tüzelőanyag-ellátás (a felhasznált erőforrások részaránya, behozatal és/vagy belföldi ellátás szerint);
energiahordozó tulajdonságai (pl. elem és energiatartalom);
az erőművek technológiai szabványai a hatékonyság, a tüzelési technológia, a füstgáz-kéntelenítés, a NOx-eltávolítás és a portalanítás tekintetében.
4.4.2.4.
Ez a szakasz azzal foglalkozik, hogy hogyan kell eljárni abban az esetben, amikor a felhasznált villamos energiának csak egy részét fedi le beszállító-specifikus szerkezet vagy helyszíni villamosenergia-termelés, és hogyan kell elosztani a villamosenergia-szerkezetet az ugyanazon a helyen előállított termékek között. Általában véve a villamosenergia-ellátás több termék közötti felosztása fizikai kapcsolaton alapul (pl. darabszám vagy kg termék). Ha a fogyasztott villamos energia egynél több villamosenergia-szerkezetből származik, az egyes szerkezeti forrásokat az összes felhasznált kWh-ban képviselt részarányuk alapján kell felhasználni. Ha például ennek az összes kWh-nak valamekkora hányada egy adott beszállítótól származik, ezen mennyiség tekintetében beszállító-specifikus villamosenergia-szerkezetet kell használni. A helyszíni villamosenergia-felhasználásról lásd a 4.4.2.7. szakaszt.
Adott típusú villamos energia hozzárendelhető egy adott termékhez az alábbi feltételek szerint:
Ha egy termék termelése (és a kapcsolódó villamosenergia-fogyasztás) külön telephelyen (épületben) történik, az ehhez a külön telephelyhez fizikailag kapcsolódó energiatípus használható.
Ha egy termék előállítása (és a kapcsolódó villamosenergia-fogyasztás) meghatározott energiamérési vagy -vásárlási nyilvántartásokkal vagy villamosenergia-számlákkal megosztott térben történik, a termékspecifikus információk (intézkedés, nyilvántartás, számla) használhatók.
Ha az adott üzemben előállított valamennyi terméket nyilvánosan elérhető OEF-vizsgálattal együtt szállítják, annak a vállalatnak, amely a felhasznált energiára vonatkozó igényt kíván benyújtani, elérhetővé kell tennie az összes OEF-vizsgálatot. Az alkalmazott hozzárendelési szabályt ismertetni kell az OEF-vizsgálatban, következetesen alkalmazni kell a telephelyhez kapcsolódó valamennyi OEF-vizsgálatban és ellenőrizni kell. Példa erre 100 %-ban környezetbarát villamosenergia-szerkezet hozzárendelése egy adott termékhez.
4.4.2.5.
Abban az esetben, ha egy terméket különböző helyszíneken gyártanak vagy különböző országokban értékesítenek, a villamosenergia-szerkezetnek tükröznie kell a termelés és az értékesítés uniós országok/régiók közötti arányait. Az arány meghatározásához fizikai egységet kell használni (pl. darabszám vagy kg termék). Olyan OEF-vizsgálatok esetén, amikor nem állnak rendelkezésre ilyen adatok, az átlagos uniós fennmaradó fogyasztási szerkezetet (EU + EFTA + UK) vagy a régió szempontjából leginkább reprezentatív fennmaradó szerkezetet kell alkalmazni. A fent említett általános iránymutatásokat kell alkalmazni.
4.4.2.6.
A felhasználási szakaszban a fogyasztási hálózati szerkezetet kell használni. A villamosenergia-szerkezetnek tükröznie kell az értékesítés uniós országok/régiók közötti arányait. Az arány meghatározásához fizikai egységet kell használni (pl. darabszám vagy kg termék). Amennyiben nem állnak rendelkezésre ilyen adatok, az átlagos uniós fogyasztási szerkezetet (EU + EFTA + UK) vagy a régió szempontjából leginkább reprezentatív fogyasztási szerkezetet kell alkalmazni.
4.4.2.7.
Ha a helyszíni villamosenergia-termelés megegyezik a telephely fogyasztásával, akkor két helyzet áll fenn:
egyetlen szerződéses eszközt sem adtak el harmadik félnek: az OEF-módszer alkalmazójának saját villamosenergia-szerkezetét kell modelleznie (LCI-adatkészletekkel kombinálva).
szerződéses eszközöket értékesítettek harmadik félnek: az OEF-módszer alkalmazójának az „országspecifikus fennmaradó hálózati szerkezetet, fogyasztási szerkezetet” kell használnia (LCI-adatkészletekkel kombinálva).
Ha a termelt villamos energia mennyisége meghaladja a meghatározott rendszerhatáron belül a helyszínen elfogyasztott mennyiséget, és azt értékesítik például a villamosenergia-hálózatnak, akkor ez a rendszer többfunkciós helyzetnek tekinthető. A rendszer két funkciót lát el (pl. termék + villamos energia), és a következő szabályokat kell betartani:
Lehetőség szerint albontást kell alkalmazni. Ez vonatkozik mind a külön villamosenergia-termelésre, mind pedig a közös villamosenergia-termelésre, ahol a villamos energia mennyisége alapján a termelésoldali és közvetlen kibocsátások hozzárendelhetők a saját fogyasztáshoz és a harmadik félnek eladott részhez (pl. ha egy vállalkozás szélerőművet használ a termelési helyen és exportálja a termelt villamos energia 30 %-át, az OEF-vizsgálatban figyelembe kell venni a termelt villamos energia 70 %-ához kapcsolódó kibocsátásokat).
Ha ez nem lehetséges, közvetlen helyettesítést kell alkalmazni. Az országspecifikus fennmaradó fogyasztási villamosenergia-szerkezetet kell helyettesítésként alkalmazni ( 135 ). Az albontás nem lehetséges, ha a felfelé irányuló hatások vagy a közvetlen kibocsátások szorosan kapcsolódnak magához a termékhez.
4.4.3.
A szállítási tevékenységek modellezése során a következő paramétereket kell figyelembe venni:
Szállítás típusa: a szállítás típusa, például szárazföldi (teherautó, vasút, csővezeték), vízi (hajó, komp, uszály) vagy légi (repülőgép);
A jármű típusa: a jármű típusa a szállítás típusa szerint;
Rakteljesítmény (= kihasználtsági arány; lásd a következő szakaszt) ( 136 ): a környezeti hatások közvetlenül kapcsolódnak a tényleges rakteljesítményhez, amelyet ezért figyelembe kell venni. A rakteljesítmény befolyásolja a jármű üzemanyag-fogyasztását;
Üresjáratok száma: az üresjáratok számát (azaz a termék kirakodását követően a következő rakomány felvételéig megtett útnak a termék szállítása során megtett úthoz viszonyított arányát) adott esetben figyelembe kell venni. Az üres jármű által megtett kilométerek számát a termékhez kell rendelni. Az alapértelmezett szállítási adatkészletekben ezt gyakran már figyelembe veszik az alapértelmezett kihasználtsági aránynál.
Szállítási távolság: a szállítási távolságokat a figyelembe vett körülményekre jellemző átlagos szállítási távolságok alkalmazásával kell dokumentálni;
Az EF-nek megfelelő adatkészleteken belül a szállítási adatkészletek tartalmazzák az üzemanyag-előállítást, a szállító jármű üzemanyag-fogyasztását, a szükséges infrastruktúrát, valamint a logisztikai műveletekhez szükséges további erőforrások és eszközök (pl. daruk és szállítógépek) mennyiségét.
4.4.3.1.
A tehergépjárművel való szállításra vonatkozó, EF-nek megfelelő adatkészletek tonnakilométerenként (tkm = tonna × km) fejezik ki a bizonyos rakományt tartalmazó tehergépjárművel 1 km-en keresztül szállított termék 1 tonnára (t) számított környezeti hatását. A szállítási hasznos terhelést (= megengedett legnagyobb tömeg) feltüntetik az adatkészletben. Például egy 28–32 tonnás tehergépjármű hasznos terhelése 22 tonna; Az 1 tkm-re (teljes terhelés) vonatkozó LCA-adatkészlet a 22 tonnás megrakott tehergépjárművön 1 km-re szállított 1 tonna termék környezeti hatását fejezi ki. A szállításból származó kibocsátások a szállított termék tömege alapján kerülnek hozzárendelésre, és a tehergépjármű teljes kibocsátásának csak 1/22 részét kapjuk. Ha a szállított rakomány kisebb, mint a maximális rakodókapacitás (pl. 10 t), akkor az 1 tonna termék környezeti hatását kétféleképpen befolyásolja. Először is, a teherautónak alacsonyabb a teljes szállított rakományra eső üzemanyag-fogyasztása, másodszor pedig környezeti hatása a szállított rakomány vonatkozásában kerül hozzárendelésre (pl. 1/10 t). Ha a teljes rakomány tömege kisebb, mint a tehergépjármű rakodókapacitása (pl. 10 t), a termék szállítása térfogat tekintetében korlátozottnak tekinthető. Ebben az esetben a környezeti hatást a ténylegesen felrakodott tömeg alkalmazásával kell kiszámítani.
Az EF-nek megfelelő adatkészletekben a szállítási hasznos terhelést paraméterezéssel kell modellezni, kihasználtsági arány alapján. A kihasználtsági arány befolyásolja i. a tehergépjármű teljes üzemanyag-fogyasztását és ii. az egy tonnára jutó hatáshoz való hozzárendelést. A kihasználtsági arányt a kg tényleges terhelés és a kg hasznos terhelés hányadosaként kell kiszámítani, és az adatkészlet alkalmazása során ki kell igazítani. Ha a tényleges terhelés 0 kg, a számításhoz 1 kg tényleges terhelést kell használni. Pl. ha a tehergépjárművet kiszállításhoz teljesen megrakodják, de félig üresen tér vissza, a kihasználtsági arány: (22 t tényleges terhelés / 22 t hasznos terhelés * 50 % km + 11 t tényleges terhelés / 22 t hasznos terhelés * 50 % km) = 75 %.
Az OEF-vizsgálatok során meg kell határozni az egyes modellezett tehergépjármű-típusok tekintetében alkalmazandó kihasználtsági arányt, és egyértelműen fel kell tüntetni, hogy a kihasználtsági arány üresjáratos visszautakat is magában foglal-e. A következő alapértelmezett kihasználtsági arányok alkalmazandók:
Ha a rakomány tömegében korlátozott: 64 %-os alapértelmezett kihasználtsági arányt ( 137 ) kell alkalmazni, hacsak nem állnak rendelkezésre konkrét adatok. Ez az alapértelmezett kihasználtsági arány üresjáratos visszautakat is magában foglal, ezért nem kell külön modellezni.
Az ömlesztett szállítást (pl. kavicsszállítás a bányától a betont előállító üzembe) 50 %-os alapértelmezett kihasználtsági aránnyal kell modellezni (100 %-ban megrakodott kifelé és 0 %-ban megrakodott visszafelé), hacsak nem állnak rendelkezésre konkrét adatok.
4.4.3.2.
A kisteherautókat gyakran használják házhoz szállításra, pl. könyvek és ruhák kézbesítésére, vagy a kiskereskedőktől való házhoz szállításra. Ha az OEF-vizsgálat elvégzéséhez nem áll rendelkezésre konkrét adat, akkor 50 %-os alapértelmezett kihasználtsági aránnyal rendelkező, 1,2 t alatti tehergépkocsit kell figyelembe venni. Ha 1,2 t alatti tehergépkocsira vonatkozóan nem áll rendelkezésre adatkészlet, akkor 7,5 t alatti tehergépkocsit kell figyelembe venni, 20 %-os kihasználtsági aránnyal. Egy 3,3 t hasznos terheléssel és 20 %-os kihasználtsági aránnyal rendelkező 7,5 t alatti tehergépkocsinak ugyanakkora a rakománya, mint egy 1,2 t hasznos terheléssel és 50 %-os kihasználtsági aránnyal rendelkező kisteherautónak.
4.4.3.3.
A személygépkocsik hatásának hozzárendelése térfogat alapján történik. A fogyasztók általi szállítás esetén figyelembe veendő maximális térfogat 0,2 m3 (egy 0,6 m3-es csomagtartó kb. 1/3-a). 0,2 m3-nél nagyobb termékek esetén a teljes személygépkocsis szállítás hatását figyelembe kell venni. Szupermarketeken vagy bevásárlóközpontokon keresztül értékesített termékek esetén a termék térfogatát (beleértve a csomagolást és az üres tereket, például gyümölcsök vagy palackok között) kell alkalmazni a szállítási terhek szállított termékek közötti felosztása érdekében. A hozzárendelési tényezőt úgy kell kiszámítani, hogy a szállított termék térfogatát elosztjuk 0,2 m3-rel. A modellezés egyszerűsítése érdekében minden más típusú, fogyasztók általi szállítást (például szaküzletekben történő vásárlás vagy kombinált utak használata) úgy kell modellezni, mintha azt szupermarketen keresztül értékesítenék.
4.4.3.4.
Európán belüli beszállítók esetén, amennyiben nem állnak rendelkezésre konkrét adatok az OEF-vizsgálat elvégzéséhez, az alábbiakban megadott alapértelmezett adatokat kell alkalmazni:
Csomagolóanyagok esetén a gyártóüzemektől a töltőüzemekig (üveg mellett; az Eurostat 2015-ös adatain alapuló értékek ( 138 )), a következő forgatókönyvet kell alkalmazni:
230 km tehergépjárművel (> 32 t, EURO 4);
280 km vonattal (átlagos tehervonat); valamint
360 km hajóval (uszály).
Üres üvegek szállítása esetén a következő forgatókönyvet kell alkalmazni:
350 km tehergépjárművel (> 32 t, EURO 4);
39 km vonattal (átlagos tehervonat); valamint
87 km hajóval (uszály).
A beszállítótól a gyárig minden egyéb termék esetében (az Eurostat 2015-ös adatai alapján ( 139 )) a következő forgatókönyvet kell alkalmazni:
130 km tehergépjárművel (> 32 t, EURO 4);
240 km vonattal (átlagos tehervonat); valamint
270 km hajóval (uszály).
Európán kívüli beszállítók esetén, amennyiben nem állnak rendelkezésre konkrét adatok az OEF-vizsgálat elvégzéséhez, az alábbiakban megadott alapértelmezett adatokat kell alkalmazni:
1 000 km teherautóval (> 32 t, EURO 4), a kikötőtől/repülőtértől az Európán kívüli és Európán belüli gyárig megtett távolságok összege tekintetében; valamint
18 000 km hajóval (óceánt átszelő konténer) vagy 10 000 km repülőgéppel (teherszállító);
ha a gyártó országa (származási ország) ismert, hajó és repülőgép esetén a megfelelő távolságot különleges kalkulátorok segítségével kell meghatározni ( 140 );
amennyiben nem ismert, hogy a beszállító Európán belül vagy kívül található-e, a szállítást úgy kell modellezni, mintha a szállító Európán kívül lenne.
4.4.3.5.
A gyártól a végső felhasználóhoz történő szállítást (ideértve a fogyasztó általi szállítást is) az OEF-vizsgálat során bele kell foglalni forgalmazási szakaszba. Amennyiben nem áll rendelkezésre konkrét információ, az alábbiakban bemutatott alapértelmezett forgatókönyvet kell alapul venni. Az OEF-módszer alkalmazójának a következő értékeket kell meghatároznia (meghatározott információkat kell használni, kivéve, ha azok nem állnak rendelkezésre):
3. ábra
Alapértelmezett szállítási forgatókönyv
Az alábbiakban olvasható a gyártól a felhasználóig történő szállítás alapértelmezett, 3. ábrán bemutatott forgatókönyve.
X % a gyártól a végső felhasználóig:
X % a gyártól a kiskereskedelembe/elosztóközpontba:
X % az elosztóközponttól a végső felhasználóig:
X % a kiskereskedelemből a végső felhasználóig:
Újrafelhasználható termékek esetén a kiskereskedelemből/elosztóközpontból a gyárba történő visszaszállítást a kiskereskedelembe/elosztóközpontba történő szállításon felül kell modellezni. Ugyanazokat a szállítási távolságokat kell használni, mint a végső felhasználóig (lásd fent). A tehergépjármű-kihasználtsági arány azonban térfogat tekintetében korlátozott lehet a termék típusától függően.
A fagyasztott vagy hűtött termékeket fagyasztókban vagy hűtőkben kell szállítani.
4.4.3.6.
Előfordulhat, hogy a hulladéklerakásra, -égetésre és -újrafeldolgozásra vonatkozó életciklus-értékelési adatkészletek már tartalmazzák a termékek életciklus végi begyűjtésének a helyétől a kezelési helyig történő szállítást.
Vannak azonban olyan esetek, amikor további alapértelmezett adatokra lehet szükség az OEF-vizsgálat során. Amennyiben nem állnak rendelkezésre jobb adatok, a következő értékeket kell használni:
az otthontól a szétválogatási helyig a fogyasztó által történő szállítás: 1 km személygépkocsival;
a gyűjtési helytől metanizálásra történő szállítás: 100 km tehergépjárművel (> 32 t, EURO 4);
a begyűjtési helytől komposztálásra történő szállítás: 30 km tehergépjárművel (7,5 t alatti tehergépkocsi, EURO).
4.4.4.
A beruházási javakat (beleértve az infrastruktúrát is) és azok életciklusának végét ki kell zárni, kivéve, ha korábbi vizsgálatok azt igazolják, hogy azok relevánsak. Beruházási javak figyelembevétele esetén az OEF-jelentésnek egyértelmű és széles körű magyarázatot kell tartalmaznia arra vonatkozóan, hogy a beruházási javak miért relevánsak, továbbá minden feltevést jelenteni kell.
4.4.5.
A tárolási tevékenységek energia- és hűtőgázfogyasztással járnak. A következő alapértelmezett adatokat kell használni, kivéve, ha jobb adatok állnak rendelkezésre:
A tárolt termékhez a kibocsátásoknak és az erőforrásoknak csak a tárolórendszerekben kibocsátott vagy felhasznált részét kell hozzárendelni. Ezt a hozzárendelést a tárolt termék által lefoglalt hely (m3) és idő (hét) alapján kell elvégezni. Ehhez ismerni kell a rendszer teljes tárolókapacitását, és a termékspecifikus térfogatot és a tárolási időt kell használni ahozzárendelési tényező kiszámításához (a termékspecifikus mennyiség × idő és a tárolási kapacitás térfogata × idő hányadosaként).
A feltevés szerint egy átlagos elosztóközpontban 60 000 m3 termék tárolható, ebből 48 000 m3 szobahőmérsékleten, 12 000 m3 pedig hűtve vagy fagyasztva. 52 hetes tárolás esetén 3 120 000 m3*hét/év alapértelmezett összes tárolókapacitást kell feltételezni.
Azt kell feltételezni, hogy egy átlagos kiskereskedelmi egységben 2 000 m3 termék tárolható (feltéve, hogy az épület 2 000 m2-es alapterületének 50 %-ára 2 m magas polcok kerülnek elhelyezésre) 52 héten át, vagyis 104 000 m3 × hét/év.
4.4.6.
Egyes esetekben a PEF-módszer alkalmazójának mintavételi eljárásra van szüksége annak érdekében, hogy az adatgyűjtést az üzemek, gazdaságok stb. reprezentatív mintájára korlátozza. A PEF-módszer alkalmazójának i. meg kell határoznia a PEF-jelentésben, hogy sor került-e mintavétel alkalmazására, ii. követnie kell az ebben a szakaszban leírt követelményeket, és iii. jeleznie kell, hogy melyik megközelítést alkalmazta.
Például olyan esetekben lehet szükség mintavételi eljárásra, amikor ugyanazon termék előállításában több termelési helyszín vesz részt. Pl. ha ugyanaz a nyersanyag/alapanyag több helyszínről származik, vagy ha ugyanazt a folyamatot egynél több alvállalkozónak/beszállítónak szervezik ki.
A reprezentatív mintát rétegzett mintából kell származtatni, amely biztosítja, hogy egy adott sokaság részsokaságainak (rétegeinek) mindegyike megfelelően szerepel a kutatási tanulmány teljes mintájában.
A rétegzett minta használata nagyobb pontosságot tesz lehetővé, mint az egyszerű véletlenszerű minta, feltéve, hogy a részsokaságokat úgy választották ki, hogy ugyanazon részsokaság elemei a vizsgált jellemzők tekintetében a lehető leghasonlóbbak legyenek. Emellett a rétegzett minta biztosítja a sokaság jobb lefedettségét ( 142 ).
Reprezentatív minta rétegzett mintaként történő kiválasztásához a következő eljárást kell alkalmazni:
a sokaság meghatározása;
homogén részsokaságok meghatározása (rétegzés);
a részminták meghatározása a részsokaság szintjén;
a sokaság mintájának meghatározása a részminták részsokaság szintjén történő meghatározásából kiindulva.
4.4.6.1.
A rétegzés a sokaság tagjainak homogén alcsoportokra (részsokaságokra) történő felosztásának a folyamata a mintavétel előtt. A részsokaságoknak kölcsönösen ki kell zárniuk egymást: a sokaság minden eleme csak egy részsokasághoz rendelhető hozzá.
A részsokaságok meghatározása során a következő szempontokat kell figyelembe venni:
a helyszínek földrajzi eloszlása;
az érintett technológiák/gazdálkodási módszerek;
a figyelembe vett vállalatok/telephelyek termelési kapacitása.
További szempontok is figyelembe vehetők.
A részsokaságok számát az alábbiak szerint kiszámítani:
Nsp=g*t*c [1. egyenlet]
Amennyiben további szempontokat vesznek figyelembe, a részsokaságok számát az épp fentebb megadott képlettel kell kiszámítani, és az eredményt meg kell szorozni az egyes további szempontokhoz (pl. olyan telephelyek, ahol környezetközpontú irányítási vagy jelentési rendszer van érvényben) meghatározott osztályok számával.
1. példa
A részsokaságok számának meghatározása az alábbi sokaság tekintetében:
Spanyolország ugyanazon régiójában található 350 mezőgazdasági termelő mindegyike nagyjából azonos éves termeléssel rendelkezik, és ugyanazt a betakarítási módszert alkalmazza.
Ebben az esetben:
g = 1 |
: |
az összes mezőgazdasági termelő ugyanabban az országban található |
t = 1 |
: |
az összes mezőgazdasági termelő ugyanazt a betakarítási módszert alkalmazza |
c = 1 |
: |
a vállalatok kapacitása közel azonos (azaz éves termelésük azonos) |
Nsp = g * t * c = 1 * 1 * 1 = 1
Csak egy olyan részsokaság határozható meg, amely egybeesik a sokasággal.
2. példa
350 mezőgazdasági termelő található három különböző országban (100 Spanyolországban, 200 Franciaországban és 50 Németországban). Két különböző betakarítási módszert alkalmaznak, amelyek releváns módon különböznek egymástól (Spanyolország: 70 „A” módszer, 30 „B” módszer; Franciaország: 100 „A” módszer, 100 „B” módszer; Németország: 50 „A” módszer). A mezőgazdasági termelők éves termelési kapacitása 10 000 és 100 000 t között változik. A szakértői megítélés/vonatkozó szakirodalom szerint az 50 000 tonnánál alacsonyabb éves termeléssel rendelkező mezőgazdasági termelők hatékonyság tekintetében teljesen különböznek az 50 000 tonnánál magasabb éves termeléssel rendelkező mezőgazdasági termelőktől. A vállalatok két osztályba sorolhatók az éves termelés alapján: az 1. osztályba, ha a termelés kevesebb mint 50 000 t, és a 2. osztályba, ha a termelés meghaladja az 50 000 tonnát. (Spanyolország: 80 – 1. osztály, 20 – 2. osztály; Franciaország: 50 – 1. osztály, 150 – 2. osztály; Németország: 50 – 1 osztály). A
Table 6. táblázat tartalmazza a sokaság adatait.
6. táblázat
A részsokaság meghatározása a 2. példa vonatkozásában
Részsokaság |
Ország |
Technológia |
Kapacitás |
|||
1. |
Spanyolország |
100 |
„A” módszer |
70 |
1 . osztály |
50 |
2. |
Spanyolország |
„A” módszer |
2 . osztály |
20 |
||
3. |
Spanyolország |
„B” módszer |
30 |
1 . osztály |
30 |
|
4. |
Spanyolország |
„B” módszer |
2 . osztály |
0 |
||
5. |
Franciaország |
200 |
„A” módszer |
100 |
1 . osztály |
20 |
6. |
Franciaország |
„A” módszer |
2 . osztály |
80 |
||
7. |
Franciaország |
„B” módszer |
100 |
1 . osztály |
30 |
|
8. |
Franciaország |
„B” módszer |
2 . osztály |
70 |
||
9. |
Németország |
50 |
„A” módszer |
50 |
1 . osztály |
50 |
10. |
Németország |
„A” módszer |
2 . osztály |
0 |
||
11. |
Németország |
„B” módszer |
0 |
1 . osztály |
0 |
|
12. |
Németország |
„B” módszer |
2 . osztály |
0 |
Ebben az esetben:
g = 3 |
: |
három ország |
t = 2 |
: |
két különböző azonosított betakarítási módszer |
c = 2 |
: |
két azonosított termelési osztály |
Nsp = g * t * c = 3 * 2 * 2 = 12
Legfeljebb 12 részsokaság azonosítható, amelyeket a 7. táblázatban (Table 7) foglalunk össze:
7. táblázat
A részsokaság összefoglalása a 2. példa vonatkozásában
Részsokaság |
Ország |
Technológia |
Kapacitás |
A részsokaságban lévő vállalatok száma |
1. |
Spanyolország |
„A” módszer |
1. osztály |
50 |
2. |
Spanyolország |
„A” módszer |
2. osztály |
20 |
3. |
Spanyolország |
„B” módszer |
1. osztály |
30 |
4. |
Spanyolország |
„B” módszer |
2. osztály |
0 |
5. |
Franciaország |
„A” módszer |
1. osztály |
20 |
6. |
Franciaország |
„A” módszer |
2. osztály |
80 |
7. |
Franciaország |
„B” módszer |
1. osztály |
30 |
8. |
Franciaország |
„B” módszer |
2. osztály |
70 |
9. |
Németország |
„A” módszer |
1. osztály |
50 |
10. |
Németország |
„A” módszer |
2. osztály |
0 |
11. |
Németország |
„B” módszer |
1. osztály |
0 |
12. |
Németország |
„B” módszer |
2. osztály |
0 |
4.4.6.2.
A részsokaságok azonosítását követően mindegyik esetben ki kell számítani a minta nagyságát (a részminta méretét). Két alternatív megközelítés lehetséges:
A részsokaság össztermelése alapján:
Az OEF-módszer alkalmazójának azonosítania kell, hogy az egyes részsokaságok a termelés hány százalékát fedik le. Ez nem lehet kevesebb, mint 50 %, a megfelelő mértékegységben kifejezve. Ez a százalékos arány határozza meg a minta méretét a részsokaságon belül.
A részsokaságban szereplő telephelyek/gazdaságok/üzemek száma alapján:
Ki kell számítani a részminta kívánt méretét a részsokaság méretének négyzetgyökével.
A választott megközelítést fel kell tüntetni az OEF-jelentésben. Minden kiválasztott részsokaság esetében ugyanazt a megközelítést kell alkalmazni.
Példa
8. táblázat
Példa: az egyes részmintákban szereplő vállalatok számának kiszámítása
Részsokaság |
Ország |
Technológia |
Kapacitás |
A részsokaságban lévő vállalatok száma |
A mintában szereplő vállalatok száma (részminta mérete, [nSS]) |
1. |
Spanyolország |
„A” módszer |
1. osztály |
50 |
7 |
2. |
Spanyolország |
„A” módszer |
2. osztály |
20 |
5 |
3. |
Spanyolország |
„B” módszer |
1. osztály |
30 |
6 |
4. |
Spanyolország |
„B” módszer |
2. osztály |
0 |
0 |
5. |
Franciaország |
„A” módszer |
1. osztály |
20 |
5 |
6. |
Franciaország |
„A” módszer |
2. osztály |
80 |
9 |
7. |
Franciaország |
„B” módszer |
1. osztály |
30 |
6 |
8. |
Franciaország |
„B” módszer |
2. osztály |
70 |
8 |
9. |
Németország |
„A” módszer |
1. osztály |
50 |
7 |
10. |
Németország |
„A” módszer |
2. osztály |
0 |
0 |
11. |
Németország |
„B” módszer |
1. osztály |
0 |
0 |
12. |
Németország |
„B” módszer |
2. osztály |
0 |
0 |
4.4.6.3.
A sokaságot reprezentáló minta megegyezik a részsokaság szintjén lévő részminták összegével.
4.4.6.4.
Ha kerekítésre van szükség, a matematikában alkalmazott általános szabályt kell követni:
Ha a kerekítendő szám utolsó számjegye 5, 6, 7, 8 vagy 9, a számot felfelé kell kerekíteni.
Ha a kerekítendő szám utolsó számjegye 0, 1, 2, 3, vagy 4, a számot lefelé kell kerekíteni.
4.4.7.
A felhasználási szakasz gyakran több folyamatból áll. Különbséget kell tenni i. a termékfüggetlen és ii. a termékfüggő folyamatok között.
A termékfüggetlen folyamatok nem kapcsolódnak a termék tervezésének vagy forgalmazásának módjához. A felhasználási szakasz folyamatának hatásai változatlanok maradnak az e termékkategóriához (alkategóriához) tartozó valamennyi termék esetében, még akkor is, ha a gyártó megváltoztatja a termék jellemzőit. Következésképpen ezek a folyamatok nem segítik elő a különbségtételt két termék között, sőt el is rejthetik a különbséget. Ilyenek például a pohár használata boriváshoz (figyelembe véve, hogy a termék nem határoz meg különbséget a pohárhasználat tekintetében); sütési idő olívaolaj használata során; energiafelhasználás egy liter víz felforralásához ömlesztett instant kávéból készült kávé elkészítéséhez; valamint mosógép használata intenzív tisztító hatású mosószerekhez (tárgyi eszköz).
A termékfüggő folyamatokat közvetlenül vagy közvetve meghatározza vagy befolyásolja a termék tervezése, illetve azok a termék használatára vonatkozó utasításokhoz kapcsolódnak. Ezek a folyamatok a termék jellemzőitől függnek, ezért segítenek két termék megkülönböztetésében. A gyártó által (címkéken, weboldalakon vagy egyéb médiumokon) a fogyasztóhoz intézett valamennyi utasítást termékfüggőnek kell tekinteni. Utasítás például annak feltüntetése, hogy mennyi ideig kell főzni az élelmiszert, mennyi vizet kell használni, illetve italok esetében a javasolt fogyasztási hőmérséklet és tárolási feltételek. Közvetlen termékfüggő folyamatra példa az elektromos berendezések által rendes körülmények között felhasznált energia.
A termékfüggő folyamatoknak az OEF-vizsgálat során kijelölt rendszerhatáron belül kell lenniük. A termékfüggetlen folyamatok nem szerepelhetnek a rendszerhatáron belül, továbbá minőségi információk is nyújthatók.
Végtermékek esetén az életciklus-hatásvizsgálat eredményeit jelenteni kell i. a teljes életciklusra és ii. a felhasználási szakaszt nem tartalmazó teljes életciklusra vonatkozóan.
4.4.7.1.
A felhasználási szakasz modellezése különböző módokon történhet. Nagyon gyakran sor kerül a kapcsolódó hatások és tevékenységek – pl. kávéfőző gép használata esetén a teljes villamosenergia-fogyasztás, vagy tészta főzése esetén a teljes főzési idő és a kapcsolódó gázfogyasztás – teljes körű modellezésére. Ezekben az esetekben a kávéivás vagy a tésztaevés felhasználási szakaszhoz tartozó folyamata a termék fő funkciójához kapcsolódik (a továbbiakban: fő funkció szerinti megközelítés).
Egyes esetekben adott termék használata befolyásolhatja egy másik termék környezeti hatását, az alábbi példákban leírtak szerint:
Ha azonban az újragyártott festékpatron kevésbé hatékony, és az eredeti patronhoz képest nagyobb papírveszteséget okoz, akkor figyelembe kell venni a plusz papírveszteséget. Ebben az esetben a papírveszteség az újragyártott patron felhasználási szakaszának termékfüggő folyamata.
Az elem/töltőrendszer energiafogyasztása a felhasználási szakaszban nem függ össze az elemben tárolt és abból felszabaduló energia mennyiségével. Az csak az egyes töltési ciklusok során jelentkező energiaveszteségre vonatkozik, amit a töltőrendszer vagy az elem belső veszteségei okozhatnak.
Ezekben az esetekben csak a pluszban jelentkező tevékenységeket és folyamatokat kell hozzárendelni a termékhez (pl. papír az újragyártott festékpatronhoz és energia az elemhez). A hozzárendelési módszer magában foglalja az összes kapcsolódó termék (ebben az esetben a papír és az energia) felvételét a rendszerbe, és e kapcsolódó termékek többletfogyasztásának a hozzárendelését az ezért a többletért felelősnek tartott termékhez. Ehhez minden egyes kapcsolódó termék (pl. energia és anyag) tekintetében meg kell határozni a fogyasztás referenciamennyiségét, ami a funkció biztosításához elengedhetetlen minimális fogyasztásra vonatkozik. Az e referenciaérték feletti fogyasztást (delta) ezt követően hozzárendelik a termékhez (a továbbiakban: delta megközelítés) ( 143 ).
Ez a megközelítés csak a hatások növelése és a referenciaérték feletti további fogyasztás elszámolása érdekében alkalmazható. A referenciahelyzet meghatározásához a következőket kell figyelembe venni, amennyiben rendelkezésre állnak:
a vizsgált termékre vonatkozó előírások;
szabványok vagy harmonizált szabványok;
a gyártók vagy gyártói szervezetek ajánlásai;
ágazatspecifikus munkacsoportokban konszenzussal létrejött felhasználási megállapodások.
Az OEF-módszer alkalmazója eldöntheti, hogy melyik megközelítést alkalmazza, és le kell írnia az OEF-jelentésben alkalmazott megközelítést (fő funkció szerinti megközelítés vagy delta megközelítés).
4.4.7.2.
A IV. melléklet D. része tartalmazza a felhasználási szakasz tevékenységeinek modellezése során alkalmazandó alapértelmezett adatokat. Rendelkezésre állás esetén ajánlatos jobb adatokat használni, és azokat az OEF-jelentésben átláthatóvá kell tenni és meg kell indokolni.
4.4.8.
Az újrafeldolgozott tartalmat és az életciklus végét a körforgásos lábnyom számítási képletével (CFF) kell modellezni abban az életciklusszakaszban, ahol a tevékenység zajlik. A következő szakaszokban ismertetjük az alkalmazandó képletet és paramétereket, valamint azt, hogy ezeket hogyan kell használni a végtermékek és a közbenső termékek vonatkozásában (4.4.8.12. szakasz).
4.4.8.1.
A körforgásos lábnyom számítási képlete az „anyag + energia + ártalmatlanítás” kombinációja, azaz:
3. egyenlet
A körforgásos lábnyom számítási képlete (CFF)
A CFF-ben szereplő paraméterek
A |
: |
a terhek és jóváírások hozzárendelési tényezője az újrafeldolgozott anyagok beszállítója és felhasználója között. |
B |
: |
az energia-visszanyerési folyamatok hozzárendelési tényezője. Ez egyaránt vonatkozik a terhekre és a jóváírásokra. |
Qsin: |
: |
a bemenő másodlagos anyag minősége, azaz az újrafeldolgozott anyag minősége a helyettesítés helyén. |
Qsout |
: |
a kimenő másodlagos anyag minősége, azaz az újrafeldolgozható anyag minősége a helyettesítés helyén. |
Qp: |
: |
az elsődleges anyag minősége, azaz a primer anyag minősége. |
R1: |
: |
egy korábbi rendszerből már újrafeldolgozott anyag aránya a termelési bemenetben. |
R2: |
: |
a termék anyagának azon aránya, amelyet egy következő rendszerben újrafeldolgoznak (vagy újrahasználnak). Az R2 értékében tehát figyelembe kell venni a begyűjtési és újrafeldolgozási (vagy újrahasználati) folyamatok hatékonysági problémáit. Az R2 mérését az újrafeldolgozó üzem kimeneténél kell végezni. |
R3: |
: |
az anyag azon aránya, amelyet az életciklus végén energia-visszanyerésre használnak fel. |
Erecycled (Erec): |
: |
az újrafeldolgozott (vagy újrahasznált) anyag újrafeldolgozási folyamatából – többek között a begyűjtési, szétválogatási és szállítási folyamatból – származó (funkcionális egységenkénti) közvetlen kibocsátások és felhasznált erőforrások. |
ErecyclingEoL (ErecEoL): |
: |
az újrafeldolgozott (vagy újrahasznált) anyag újrafeldolgozási folyamatából – többek között a begyűjtési, szétválogatási és szállítási folyamatból – származó közvetlen kibocsátások és felhasznált erőforrások az életciklus végén. |
Ev: |
: |
primer anyagok beszerzéséből és előzetes feldolgozásából származó (funkcionális egységenkénti) közvetlen kibocsátások és felhasznált erőforrások. |
E*v: |
: |
a feltételezés szerint újrafeldolgozható anyagokkal helyettesített primer anyagok beszerzéséből és előzetes feldolgozásából származó (funkcionális egységenkénti) fajlagos kibocsátások és felhasznált erőforrások. |
EER: |
: |
az energia-visszanyerési folyamatból (pl. energia-visszanyeréssel járó hulladékégetés, energia-visszanyeréssel járó hulladéklerakás) származó (funkcionális egységenkénti) fajlagos kibocsátások és felhasznált erőforrások. |
ESE, heat és ESE, elec: |
: |
(funkcionális egységenkénti) fajlagos kibocsátások és felhasznált erőforrások, amelyek az adott helyettesített energiaforrásból (hő-, illetve villamos energia) származtak volna. |
ED |
: |
a vizsgált termék életciklusának végén a hulladékanyagok energia-visszanyerés nélküli ártalmatlanításából származó (funkcionális egységenkénti) közvetlen kibocsátások és felhasznált erőforrások. |
XER, heat és XER, elec |
: |
az energia-visszanyerési folyamat hatékonysága hő és villamos energia vonatkozásában. |
LHV |
: |
a termékben lévő azon anyag fűtőértéke, amelyet energia-visszanyerésre használnak fel. |
Az OEF-módszer alkalmazóinak minden alkalmazott paramétert jelenteniük kell. Az alapértelmezett értékek egyes paraméterek vonatkozásában (A, R1, R2, R3 és Qs/Qp csomagolás vonatkozásában) a IV. melléklet C. részében ( 144 ) találhatók (további részletekért lásd a következő szakaszokat): az OEF-módszer alkalmazóinak hivatkozniuk kell a IV. melléklet C. részének általuk használt változatára ( 145 ).
4.4.8.2.
Az „A” tényező az újrafeldolgozásból és a primer anyagok előállításából eredő terheket és jóváírásokat két életciklushoz (az újrafeldolgozott anyag beszállításához és felhasználásához kapcsolódó életciklusokhoz) rendeli hozzá, és célja a tényleges piaci helyzet tükrözése.
Az 1-nek megfelelő „A” tényező 100:0 megközelítést tükrözne (azaz csak az újrafeldolgozott tartalom kap jóváírásokat), míg a 0-nak megfelelő „A” tényező 0:100 megközelítést tükrözne (azaz csak az újrafeldolgozható anyagok kapnak jóváírásokat az életciklus végén).
Az OEF-vizsgálatok során az „A” tényező értékeinek a 0,2 ≤ A ≤ 0,8 tartományba kell esniük annak érdekében, hogy minden esetben figyelembe vegyék az újrafeldolgozás mindkét aspektusát (újrafeldolgozott tartalom és újrafeldolgozhatóság az életciklus végén).
Az „A” tényező értékeit meghatározó elem a piaci helyzet elemzése. Ez a következőket jelenti:
A = 0,2 – az újrafeldolgozható anyagok alacsony kínálata és nagy kereslet: a képlet az életciklus végi újrafeldolgozhatóságra összpontosít.
A = 0,8 – az újrafeldolgozható anyagok magas kínálata és alacsony kereslet: a képlet az újrafeldolgozott tartalomra összpontosít.
A = 0,5 – a kereslet és a kínálat egyensúlyban van: a képlet egyaránt összpontosít az életciklus végi újrafeldolgozhatóságra, valamint az újrafeldolgozott tartalomra.
Az alapértelmezett alkalmazásspecifikus és anyagspecifikus „A” értékek a IV. melléklet C. részében találhatók. Az OEF-vizsgálat során alkalmazandó „A” érték kiválasztásához az alábbi eljárást kell követni (hierarchikus sorrendben):
ellenőrizni kell a IV. melléklet C. részében, hogy rendelkezésre áll-e olyan alkalmazásspecifikus „A” érték, amely megfelel az OEF-vizsgálathoz;
ha nem áll rendelkezésre alkalmazásspecifikus „A” érték, a IV. melléklet C. részében szereplő anyagspecifikus „A” értéket kell használni;
ha anyagspecifikus „A” érték sem áll rendelkezésre, az alkalmazónak 0,5-es „A” értéket kell használnia.
4.4.8.3.
A „B” tényező az energia-visszanyerési folyamatok hozzárendelési tényezőjeként használatos. Ez egyaránt vonatkozik a terhekre és a jóváírásokra. A jóváírások az értékesített hő- és villamosenergia-mennyiségre vonatkoznak, nem pedig az összes megtermelt energiára, figyelembe véve az egyéves időszak során jelentkező eltéréseket, pl. hő esetén.
OEF-vizsgálatok során a „B” értéknek alapértelmezett esetben 0-nak kell lennie, kivéve, ha a IV. melléklet C. részében más megfelelő érték áll rendelkezésre.
Energia-visszanyerés esetén az aktuális és az azt követő rendszer tekintetében történő kettős elszámolás elkerülése érdekében a következő rendszernek primer energiaként kell modelleznie az energia-visszanyerési folyamatokból származó saját energiafelhasználását (ha a „B” értéket az upstream rendszerben nullától eltérő értéken állapították meg, az OEF-módszer alkalmazójának biztosítania kell, hogy ne kerüljön sor kettős elszámolásra).
4.4.8.4.
Meg kell határozni a helyettesítési pontot a képlet „anyag” részének alkalmazásához. A helyettesítési pont az értéklánc azon pontja, ahol a másodlagos anyagok elsődleges anyagokat helyettesítenek.
A helyettesítési pontot annak a folyamatnak megfelelően kell meghatározni, amelyben a bemeneti áramok 100 %-ban elsődleges forrásokból és 100 %-ban másodlagos forrásokból származnak (1. szint a 4. ábrán – Figure 4). Egyes esetekben a helyettesítési pont az elsődleges és másodlagos anyagáramok bizonyos mértékű keveredését követően is meghatározható (2. szint a 4. ábrán – Figure 4).
Ezen a szinten a helyettesítési pont csak akkor alkalmazható, ha pl. az Erec és az Ev modellezéséhez használt adatkészletek figyelembe veszik a valós (átlagos) áramokat az elsődleges és másodlagos anyagok tekintetében. Például ha az Erec megfelel „1 t másodlagos anyag előállításának” (lásd a 4. ábrát – Figure 4), és az elsődleges nyersanyagok átlagos bevitele 10 %, akkor az Erec adatkészletnek tartalmaznia kell az elsődleges nyersanyagok mennyiségét azok környezeti terheivel együtt.
4. ábra
Helyettesítési pont az 1. és a 2. szinten
A 4. ábra (Figure 4) egy általános helyzet sematikus ábrázolása (100 %-ban elsődleges és 100 %-ban másodlagos áramok). A gyakorlatban bizonyos helyzetekben több helyettesítési pont is azonosítható az értéklánc különböző szakaszaiban, amint az az 5. ábrán (Figure 5) is látható, ahol például két különböző minőségű hulladékot dolgoznak fel különböző szakaszokban.
5. ábra
Példa helyettesítési pontokra az értéklánc különböző szakaszaiban
4.4.8.5.
A körforgásos lábnyom számítási képlete két minőségi arányt alkalmaz a bemenő és a kimenő újrafeldolgozott anyagok minőségének figyelembevétele érdekében: Qsin/Qp és Qsout/Qp.
Két eltérő eset különböztethető meg:
Ha Ev=E*v, akkor mindkét minőségi arányra szükség van: Qsin/Qp az újrafeldolgozott tartalomhoz kapcsolódóan, és Qsout/Qp az életciklus végi újrafeldolgozhatósághoz kapcsolódóan. A minőségi tényezők lehetővé teszik egy anyag értékcsökkentő újrahasznosításának a figyelembevételét az eredeti alapanyaggal összevetve, és egyes esetekben több újrafeldolgozási kör hatását is figyelembe vehetik.
Ha Ev ≠ E*v, akkor egy minőségi arányra van szükség: Qsin/Qp az újrafeldolgozott tartalomhoz kapcsolódóan. Ebben az esetben az E*v az adott alkalmazásban helyettesített anyag adatszolgáltatási egységére vonatkozik. Például a cement helyettesítésével modellezett, pad előállítása céljából újrafeldolgozott műanyag esetében a „mennyi”, „mennyi ideig” és „mennyire jól” szempontokat is figyelembe kell venni. Az E*v paraméter tehát közvetve építi be a Qsout/Qp paramétert, így a Qsout és a Qp paraméterek nem képezik a CFF részét.
A minőségi arányokat a helyettesítési ponton és alkalmazásonként vagy anyagonként kell meghatározni.
A minőségi arányok számszerűsítésének a következőkön kell alapulnia:
Gazdasági szempontok: vagyis a másodlagos nyersanyagoknak az elsődleges anyagokhoz viszonyított áraránya a helyettesítési ponton. Ha a másodlagos anyagok ára magasabb, mint az elsődleges anyagoké, a minőségi arányokat 1-nek kell venni.
Ha a gazdasági szempontok kevésbé relevánsak, mint a fizikai szempontok, akkor ez utóbbiak alkalmazhatók.
Az ipar által használt csomagolóanyagok gyakran azonosak a különböző ágazatokban és termékcsoportokban: A IV. melléklet C. részében található egy munkalap, amely tartalmazza a csomagolóanyagokra vonatkozó Qsin/Qp és Qsout/Qp értékeket. Az OEF-vizsgálatot végző vállalat különböző értékeket használhat, amelyeket az OEF-jelentésben átláthatóvá kell tenni és meg kell indokolni.
4.4.8.6.
Az alkalmazott R1 értékeknek vállalatspecifikus vagy alapértelmezett másodlagos (alkalmazásspecifikus) értékeknek kell lenniük, az OEF-vizsgálatot végző vállalat számára elérhető információktól függően. Az alapértelmezett másodlagos (alkalmazásspecifikus) R1 értékek a IV. melléklet C. részében találhatók. Az OEF-vizsgálat során alkalmazandó R1 érték kiválasztásához az alábbi eljárást kell követni (hierarchikus sorrendben):
Vállalatspecifikus értékeket kell alkalmazni, amikor a folyamatot az OEF-vizsgálatot végző vállalat irányítja, illetve amikor a folyamatot nem az OEF-vizsgálatot végző vállalat irányítja, de a vállalat hozzáféréssel rendelkezik (vállalat-)specifikus információkhoz. (Az adatigénymátrix szerinti 1. helyzet és 2. helyzet, lásd a 4.6.5.4. szakaszt.)
Minden más esetben a IV. melléklet C. részében található alapértelmezett másodlagos R1 értékeket kell alkalmazni (alkalmazásspecifikus).
Ha a IV: melléklet C. részében nem áll rendelkezésre alkalmazásspecifikus érték, az R1 értékét 0 %-nak kell venni. (Az ellátási piaci statisztikákon alapuló anyagspecifikus értékek nem fogadhatók el helyettesítő értékként, következésképpen nem használhatók fel.)
Az alkalmazott R1 értékeket az OEF-vizsgálat során ellenőrizni kell.
4.4.8.7.
0-tól eltérő vállaltspecifikus R1 érték alkalmazása esetén kötelező a nyomonkövethetőség biztosítása a teljes ellátási láncban. A következő általános iránymutatásokat kell követni:
a beszállítói tájékoztatást (például megfelelőségi nyilatkozaton vagy szállítólevélen keresztül) az átalakítónál valamennyi gyártási és szállítási szakaszban fenn kell tartani;
amint az anyagot átadják az átalakítónak a végtermékek előállítása érdekében, az átalakítónak a szokásos adminisztratív eljárásain keresztül kell kezelnie az információkat;
az újrafeldolgozott tartalommal rendelkező végtermékek előállításával foglalkozó átalakítónak az irányítási rendszerén keresztül igazolnia kell az adott végtermék(ek)ben jelen lévő újrafeldolgozott alapanyag százalékos arányát (%).
Ez utóbbi igazolást kérésre át kell adni a végterméket felhasználó személynek. Amennyiben az OEF-profilt kiszámítják és bejelentik, ezt az OEF-profil kiegészítő technikai információjaként kell megadni.
Iparági vagy vállalati tulajdonban lévő nyomonkövetési rendszerek alkalmazhatók, amennyiben azok kiterjednek a fent vázolt általános iránymutatásokra. Amennyiben nem, ki kell egészíteni azokat a fenti általános iránymutatásokkal.
A csomagolóipar esetében a következő ágazatspecifikus iránymutatások ajánlottak:
A csomagolóüveg-ipar esetében: az 1179/2012/EU európai bizottsági rendelet. E rendelet előírja, hogy a törtüveg-előállítónak megfelelőségi nyilatkozatot kell átadnia.
A papíripar esetében: Az európai visszanyert papír azonosító rendszer (CEPI – Európai Papíripari Szövetség, 2008). Ez a dokumentum meghatározza a szükséges információkra és lépésekre vonatkozó szabályokat és iránymutatásokat, valamint egy szállítólevelet, amelyet a papírgyár recepcióján kell átvenni.
Italos kartondobozok esetében mindezidáig nem használnak újrafeldolgozott tartalmat. Szükség esetén ebben az esetben ugyanazokat az iránymutatásokat kell alkalmazni, mint a papír esetében, mivel ezek a legmegfelelőbbek (az italos kartondobozok a papírhulladék fokozatainak európai listáján a visszanyert papír kategóriában szerepelnek, EN 643).
A műanyagipar esetében: EN 15343:2007 szabvány. Ez a szabvány a nyomonkövethetőségre vonatkozó szabályokat és iránymutatásokat tartalmaz. Az újrafeldolgozott anyag beszállítóját felkérik, hogy szolgáltasson konkrét információkat.
4.4.8.8.
Fogyasztás előtti hulladék kezelése során két lehetőség alkalmazható:
1. lehetőség: az adott fogyasztás előtti hulladékot eredményező alapanyag előállítása során felmerülő hatásokat az ilyen hulladékot termelő termékrendszerhez kell hozzárendelni. A hulladék fogyasztás előtti újrafeldolgozott tartalomként kerül meghatározásra. A körforgásos lábnyom számítási képletét alkalmazó folyamathatárokat és modellezési követelményeket a 6. ábra (Figure 6) mutatja be.
6. ábra
Modellezési lehetőség, amennyiben a fogyasztás előtti hulladék fogyasztás előtti újrafeldolgozott tartalomként kerül meghatározásra
2. lehetőség: Az olyan anyagok, amelyek egy folyamatláncon vagy folyamatláncok csoportján belül forognak, nem kerülhetnek meghatározásra újrafeldolgozott tartalomként, és nem foglalhatók be az R1-be. A hulladék nem kerül meghatározásra fogyasztás előtti újrafeldolgozott tartalomként. A körforgásos lábnyom számítási képletét alkalmazó folyamathatárokat és modellezési követelményeket a 7. ábra (Figure 7) mutatja be.
7. ábra
Modellezési lehetőség, amennyiben a fogyasztás előtti hulladék nem kerül meghatározásra fogyasztás előtti újrafeldolgozott tartalomként
4.4.8.9.
Az R2 paraméter az „újrafeldolgozási kimeneti arányt” jelöli: A 8. ábra (Figure 8) ezt szemlélteti. Sok esetben rendelkezésre állnak értékek a 8. ábra (Figure 8) 8. pontja vonatkozásában ( 146 ), ezért ezeket az értékeket ki kell javítani a tényleges kimeneti újrafeldolgozási arányra (10. pont), figyelembe véve az esetleges technológiai veszteségeket. A 8. ábrán (Figure 8) a kimeneti újrafeldolgozási arány (R2) a 10. pontnak felel meg.
8. ábra
Egyszerűsített begyűjtési és újrafeldolgozási rendszer adott anyag vonatkozásában
A termék kialakítása és összetétele határozza meg, hogy annak anyaga valójában alkalmas-e újrafeldolgozásra. Ezért a megfelelő R2 érték kiválasztása előtt értékelni kell az anyag újrafeldolgozhatóságát, és az OEF-vizsgálatnak tartalmaznia kell egy nyilatkozatot az anyagok/termékek újrafeldolgozhatóságáról.
Az újrafeldolgozhatóságra vonatkozó nyilatkozatot az újrafeldolgozhatóságra vonatkozó értékeléssel együtt kell benyújtani, amely bizonyítékokat tartalmaz az alábbi három kritériumot illetően (az EN ISO 14021:2016 szabvány 7.7.4. „Értékelési módszertan” szakaszában leírtak szerint).
Az anyagok forrástól az újrafeldolgozó létesítménybe történő továbbítására szolgáló begyűjtési, szétválogatási és szállítási rendszerek könnyen elérhetők a termék vásárlóinak, potenciális vásárlóinak és felhasználóinak jelentős része számára.
Léteznek a begyűjtött anyagok elhelyezésére szolgáló újrafeldolgozó létesítmények;
Bizonyíték áll rendelkezésre annak igazolására, hogy azt a terméket, amelynek tekintetében nyilatkoznak az újrafeldolgozhatóságról, összegyűjtik és újrahasznosítják. PET-palackok esetén az európai PET-palack platform (European PET Bottle Platform – EPBP) iránymutatásait (https://www.epbp.org/design-guidelines), míg az általános műanyagok esetében a betervezett újrafeldolgozhatóságot (www.recoup.org) kell alkalmazni.
Ha egy kritérium nem teljesül, vagy az ágazatspecifikus újrafeldolgozhatósági iránymutatások korlátozott újrafeldolgozhatóságot jeleznek, 0 %-os R2 értéket kell alkalmazni. Az 1. és a 3. pont újrafeldolgozási statisztikákkal bizonyítható, amelyeknek ágazati szövetségektől vagy nemzeti szervektől származó országspecifikus statisztikáknak kell lenniük. A 3. pontban leírt bizonyítékoknak való megfelelés biztosítható például az anyagok újrafeldolgozására vonatkozó EN 13430 szabványban (A. és B. melléklet) leírt, az újrafeldolgozhatóság értékelésére irányuló tervezés alkalmazásával, vagy egyéb, újrafeldolgozásra vonatkozó ágazatspecifikus iránymutatások alkalmazásával, amennyiben rendelkezésre állnak.
Az alapértelmezett alkalmazásspecifikus „R2” értékek a II. melléklet C. részében találhatók. Az OEF-vizsgálat során alkalmazandó „R2” érték kiválasztásához az alábbi eljárást kell követni:
Az újrafeldolgozhatóság értékelését követően a vállalatspecifikus értékeket kell alkalmazni, amennyiben rendelkezésre állnak.
Ha nem állnak rendelkezésre vállalatspecifikus értékek, és teljesülnek az újrafeldolgozhatóság értékelésére szolgáló kritériumok (lásd fent), alkalmazásspecifikus R2 értékeket kell alkalmazni, kiválasztva a II. melléklet C. részében szereplő megfelelő értéket:
Megjegyzendő, hogy új R2 értékek nyújthatók be a Bizottságnak a II. melléklet C. részében történő alkalmazás érdekében. Az újonnan javasolt R2 értékeket (új statisztikák alapján) a forrásokat és a számításokat feltüntető vizsgálati jelentéssel együtt kell benyújtani, és egy független harmadik félnek felül kell vizsgálnia. A Bizottság dönt arról, hogy az új értékek elfogadhatók-e és alkalmazhatók-e a II. melléklet C. részének frissített változatában. Az új R2 értékeknek a II. melléklet C. részébe történő beépítését követően azok bármely OEF-vizsgálat során felhasználhatók.
Az alkalmazott R2 értékeket az OEF-vizsgálat hitelesítése során ellenőrizni kell.
4.4.8.10.
Az R3 érték a termék anyagának az a hányada, amelyet az életciklus végén energia-visszanyerésre használnak fel. Az alkalmazott R3 értékeknek vállalatspecifikus vagy a IV. melléklet C. részéből vett alapértelmezett értékeknek kell lenniük, az OEF-vizsgálatot végző vállalat rendelkezésére álló információktól függően. Az OEF-vizsgálat során alkalmazandó R3 érték kiválasztásához az alábbi eljárást kell követni (hierarchikus sorrendben):
Vállalatspecifikus értékeket kell alkalmazni, amikor a folyamatot az OEF-vizsgálatot végző vállalat irányítja, illetve amikor a folyamatot nem az OEF-vizsgálatot végző vállalat irányítja, de a vállalat hozzáféréssel rendelkezik (vállalat-)specifikus információkhoz. (Az adatigénymátrix szerinti i 1. helyzet és 2. helyzet, lásd a 4.6.5.4. szakaszt.)
Minden más esetben a IV. melléklet C. részében található alapértelmezett másodlagos R3 értékeket kell alkalmazni.
Ha a II. melléklet C. részében nem áll rendelkezésre érték, új értékeket lehet használni az R3 tekintetében (statisztikák vagy más adatforrások felhasználásával), illetve azt 0 %-nak kell venni.
Az alkalmazott R3 értékeket az OEF-vizsgálat során ellenőrizni kell.
4.4.8.11.
Az Erec az újrafeldolgozott anyag újrafeldolgozási folyamatából származó, az ErecEoL pedig az életciklusa végén keletkező (funkcionális egységenkénti) közvetlen kibocsátást és erőforrás-felhasználást jelenti. Az Erec és az ErecEoL rendszerhatára figyelembe veszi az összes kibocsátást és felhasznált erőforrást a begyűjtéstől a meghatározott helyettesítési pontig.
Ha a helyettesítési pontot a 2. szinten határozzák meg, az Erec és az ErecEoL modellezését a valós bemenő áramok alkalmazásával kell végezni. Ezért ha a bemenő áramok egy része elsődleges nyersanyagokból származik, azt fel kell tüntetni az Erec és az ErecEoL modellezéséhez használt adatkészletekben.
Előfordulhat, hogy az Erec az ErecEoL-nak felel meg, például zárt láncok előfordulása esetén.
4.4.8.12.
E*v: a feltételezés szerint újrafeldolgozható anyagokkal helyettesített primer anyagok beszerzéséből és előzetes feldolgozásából származó (funkcionális egységenkénti) közvetlen kibocsátások és felhasznált erőforrások. Ha az alapértelmezett E*v értéke egyenlő az Ev értékkel, a felhasználónak azt kell feltételeznie, hogy az életciklus végén az újrafeldolgozható anyag ugyanazt a primer anyagot helyettesíti, amelyet a bemeneti oldalon az újrafeldolgozható anyag előállításához használtak fel.
Ha az E*v értéke nem egyenlő az Ev értékkel, a felhasználónak bizonyítania kell, hogy az újrafeldolgozható anyag nem ugyanazt a primer anyagot helyettesíti, mint amelyet a bemeneti oldalon az újrafeldolgozható anyag előállításához használtak fel.
Ha E*v ≠ Ev, akkor az E*v az újrafeldolgozható anyagi által helyettesített primer anyag tényleges mennyiségét jelöli. Ebben az esetben az E*v-t nem kell megszorozni a Qsout/Qp értékkel mivel ezt a paramétert közvetett módon figyelembe veszik a helyettesített primer anyag „tényleges mennyiségének” kiszámításakor. Ezt a mennyiséget annak figyelembevételével kell kiszámítani, hogy a helyettesített primer anyag és az újrafeldolgozható anyag ugyanannyi ideig marad fenn, és ugyanolyan minőségű (vagyis ugyanazt a funkciót töltik be a „mennyi ideig” és „mennyire jól” szempontok vonatkozásában). Az E*v értékét a kiválasztott primer anyag tényleges helyettesítésére vonatkozó bizonyítékok alapján kell meghatározni.
4.4.8.13.
A termékportfólióba tartozó közbenső termékek életciklusának végére vonatkozó paramétereket (életciklus végi újrahasznosíthatóság, energia-visszanyerés, ártalmatlanítás) nem kell figyelembe venni.
A képlet közbenső termékekre vonatkozó OEF-vizsgálatok (a bölcsőtől a kapuig típusú vizsgálatok) során történő alkalmazása esetén az OEF-vizsgálat alkalmazója köteles:
a 3. egyenletet alkalmazni (CFF), valamint
kizárni az életciklus végét úgy, hogy az R2, R3 és Ed értékét 0-nak veszi a vizsgált termékek tekintetében;
az eredményeket felhasználni és bejelenteni két „A” értékkel a vizsgált termék vonatkozásában, az alábbiak szerint:
A = 1 értéket beállítva: ami alapértelmezett értékként használandó az OEF-profil kiszámítása során. Ez az érték csak a vizsgált termékportfólióban szereplő terméke(ek) újrafeldolgozott tartalmára vonatkozik. E beállítás célja annak lehetővé tétele, hogy a kritikus pontok elemzése során a tényleges rendszerre összpontosítsanak.
A = az alkalmazás- vagy anyagspecifikus alapértelmezett értékekkel: ezeket az eredményeket „kiegészítő technikai információként” kell jelenteni, és az EF-nek megfelelő adatkészletek létrehozása során kell felhasználni. Ennek a beállításnak az a célja, hogy lehetővé tegye a helyes „A” érték alkalmazását, amikor az adatkészletet jövőbeli modellezés során használják.
A 9. táblázat (Table 9) összefoglalja, hogy hogyan kell alkalmazni a körforgásos lábnyom számítási képletét, attól függően, hogy a vizsgálat végtermékekre vagy közbenső termékekre irányul.
9. táblázat
Összefoglaló táblázat a CFF különböző helyzetekben történő alkalmazásáról
„A” érték |
Késztermékek |
Közbenső termékek |
A = 1 |
– |
kötelező (kritikus pontok és OEF-profil) |
A = alapértelmezett |
Kötelező |
kötelező (kiegészítő technikai információk és EF-nek megfelelő adatkészlet) |
4.4.8.14.
Kazánhamu vagy égetésből származó salak hasznosítása
A kazánhamu vagy salak hasznosítását az eredeti termék/anyag R2 értékébe kell beszámítani (újrafeldolgozási kimeneti arány). Ezek kezelése az ErecEoL.körébe esik.
Energia-visszanyeréssel járó hulladéklerakás és hulladékégetés
Ha egy folyamat, például energia-visszanyeréssel járó hulladéklerakás vagy települési szilárd hulladék energia-visszanyeréssel járó elégetése energia-visszanyerést eredményez, akkor azt a 3. egyenlet (CFF) „energia” részében kell modellezni. A jóváírást a folyamaton kívül felhasznált kimenő energia mennyisége alapján számítják ki.
Települési szilárd hulladék
A IV. melléklet C. része országonkénti alapértelmezett értékeket tartalmaz, amelyeket a lerakásra kerülő részarány és az égetésre kerülő részarány számszerűsítéséhez kell használni, hacsak nem állnak rendelkezésre ellátásilánc-specifikus értékek.
Komposzt és anaerob rothasztás/szennyvíztisztítás
A komposztot, beleértve az anaerob rothasztásból származó fermentációs maradékot is, az „anyag” részben (3. egyenlet) kell kezelni mint újrafeldolgozást, A = 0,5 értékkel. Az anaerob rothasztás energia részét szokványos energia-visszanyerési folyamatként kell kezelni a 3. egyenlet (CFF) „energia” részében.
Tüzelőanyagként használt hulladékanyagok
Ha hulladékanyagot tüzelőanyagként használnak (pl. cementégető kemencékben tüzelőanyagként használt műanyaghulladék), azt energia-visszanyerési folyamatként kell kezelni a 3. egyenlet (CFF) „energia” részében.
Összetett termékek modellezése
Összetett életciklus végi kezeléssel rendelkező összetett termékek (pl. nyomtatott huzalozású lemezek) esetén az életciklus végi kezelési folyamatok alapértelmezett adatkészletei már alkalmazhatják a körforgásos lábnyom számítási képletét. A paraméterek alapértelmezett értékeinek a IV. melléklet C. részében szereplő értékekre kell vonatkozniuk, és metaadat-információként kell rendelkezésre állniuk az adatkészletben. Amennyiben nem állnak rendelkezésre alapértelmezett adatok, az anyagjegyzéket kell kiindulási pontnak tekinteni a számítások elvégzéséhez.
Újrafelhasználás és felújítás
Ha egy termék újrafelhasználása/felújítása eltérő termékleírással rendelkező (más funkciót betöltő) terméket eredményez, akkor ezt a CFF részeként figyelembe kell venni az újrafeldolgozás egyik formájaként. A felújítás során kicserélt régi alkatrészeket modellezni kell a CFF-ben.
Ebben az esetben az újrafelhasználási/felújítási tevékenységek az ErecEoL paraméter alá tartoznak, míg az alternatív funkció (vagy az alkatrészek vagy összetevők előállításának elkerülése) az E*v paraméter alá tartozik.
4.4.9.
A termék élettartamának meghosszabbítása a termék újrafelhasználása vagy felújítása következtében a következőket eredményezheti:
Eredeti termékleírással rendelkező (ugyanazon funkciót betöltő) termék
Ebben a helyzetben az eredeti termékleírással rendelkező (ugyanazon funkciót betöltő) termék élettartama megnő, és azt bele kell foglalni az adatszolgáltatási egységbe és a termékportfólióba ( 147 ), valamint a referenciaáramba. Az OEF-módszer alkalmazójának ismertetnie kell, hogy az újrafelhasználást vagy a felújítást hogyan veszik figyelembe a referenciaáram és a teljes életciklusmodell kiszámításakor, figyelembe véve a funkcionális egység „mennyi ideig” aspektusát.
Eltérő termékleírással rendelkező (más funkciót betöltő) termék.
Ezt a CFF részeként kell figyelembe venni mint az újrafeldolgozás egy formáját (lásd a 4.4.8.13. How to apply the formula . szakaszt). Ezenfelül a felújítás során kicserélt régi alkatrészeket is modellezni kell a CFF-ben.
4.4.9.1.
Az újrahasználati arány arra vonatkozik, hogy egy anyagot hány alkalommal használnak fel a gyárban. Ezt gyakran újrafelhasználási időnek vagy a forgások számának is nevezik. Kifejezhető az újrahasználatok abszolút számával vagy %-ban.
Például: 80 %-os újrahasználati arány 5 újrahasználatnak felel meg. A 4. egyenlet leírja az átváltást:
Az itt alkalmazott újrahasználatok száma az anyag élettartama során történő felhasználások teljes számára vonatkozik. Magában foglalja az első felhasználást és az összes további újrafelhasználást.
4.4.9.2.
Az, hogy egy anyagot hány alkalommal használnak újra, befolyásolja a termék környezeti profilját a különböző életciklusszakaszokban. Az alábbi öt lépés ismerteti, hogy az alkalmazónak hogyan kell modelleznie az életciklus különböző szakaszait újrafelhasználható anyagokkal, példaként csomagolást alkalmazva:
Nyersanyagbeszerzés: az újrahasználati arány meghatározza a felhasznált csomagolóanyag mennyiségét értékesített termékenként. A nyersanyagfogyasztást úgy kell kiszámítani, hogy a csomagolás tényleges tömegét el kell osztani a csomagolás újrahasználatainak a számával. Például egy 1 literes üvegpalack tömege 600 gramm, és azt 10 alkalommal használják újra (90 %-os újrahasználati arány). A literenkénti nyersanyag-felhasználás 60 gramm (= 600 g/palack/10 újrahasználat).
Szállítás a csomagolóanyag gyártójától a termékgyárba (ahol a termékeket csomagolják): Az újrahasználati arány meghatározza azt a szállítási mennyiséget, amire értékesített termékenként szükség van. A szállítás hatását úgy kell kiszámítani, hogy az odaút hatását el kell osztani a csomagolás újrahasználatainak a számával.
Szállítás a termékgyárból a végső felhasználóig és vissza: a felhasználóhoz való eljutáshoz szükséges szállításon felül a visszaszállítást is figyelembe kell venni. A teljes szállítás modellezéséhez lásd a szállítás modellezéséről szóló 4.4.3. szakaszt.
A termékgyárban: amint az üres csomagolás visszakerül a termékgyárba, figyelembe kell venni az energia- és erőforrás-felhasználást a tisztítás, javítás vagy újratöltés tekintetében (adott esetben).
Csomagolás élettartamának vége: az újrahasználati arány meghatározza az életciklus végén kezelendő csomagolóanyag mennyiségét (értékesített termékenként). Az életciklus végén kezelt csomagolóanyag mennyiségét úgy kell kiszámítani, hogy a csomagolóanyag tényleges tömegét el kell osztani a csomagolóanyag újrahasználatainak a számával.
4.4.9.3.
Csomagolás-visszaváltási rendszert szerveznek a következők:
a vállalat, amely a csomagolóanyag tulajdonosa (vállalati tulajdonban lévő állományok); vagy
harmadik fél, pl. a kormány vagy valamilyen érdekszövetség (harmadik fél által kezelt állományok).
Ez befolyásolhatja az anyag élettartamát és az alkalmazandó adatforrást. Ezért fontos különválasztani ezt a két visszaváltási rendszert.
Vállalati tulajdonban lévő csomagolóanyag-állományok esetén az újrahasználati arányt ellátásilánc-specifikus adatok felhasználásával kell kiszámítani. A vállalaton belül rendelkezésre álló adatoktól függően két különböző számítási módszer alkalmazható (lásd lejjebb az „a” és a „b” lehetőséget). Példaként visszaváltható üvegpalackokat alkalmazunk, de a számítások más, vállalati tulajdonban lévő újrahasználható csomagolásra is vonatkoznak.
„a” lehetőség: ellátásilánc-specifikus adatok felhasználása a korábbi üvegpalack-állomány élettartama során nyert tapasztalatok alapján. Ez a palackok újrahasználati aránya kiszámításának legpontosabb módja az előző palackállomány vonatkozásában, valamint az aktuális palackállományra vonatkozó megfelelő becslés. A következő ellátásilánc-specifikus adatok gyűjtésére kerül sor:
A palackállomány élettartama során megtöltött palackok száma (#Fi)
Az eredeti készleten lévő palackok száma plusz a palackállomány élettartama során vásárolt palackok száma (#B)
Ezt a számítási lehetőséget kell használni:
Az előző palackállományból származó adatok felhasználásával, amennyiben az előző és az aktuális palackállomány összehasonlítható, vagyis ugyanaz a termékkategória, hasonló palackjellemzők (pl. méret), összehasonlítható visszaváltási rendszerek (pl. gyűjtési módszerek, azonos fogyasztói csoport és értékesítési csatornák stb.).
Az aktuális palackállományból származó adatok felhasználásával, amennyiben rendelkezésre állnak a jövőre vonatkozó becslések/extrapolációk i. a palackvásárlásokat, ii. az értékesített mennyiségeket és iii. a palackállomány élettartamát illetően.
Az adatoknak ellátásilánc-specifikusnak kell lenniük, és azokat a hitelesítési és validálási folyamat során ellenőrizni kell, valamint meg kell indokolni a módszer kiválasztását.
„b” lehetőség: Ha nem követik nyomon a valós adatokat, a számítást részben feltevések alapján kell elvégezni. Ez a lehetőség a feltevések miatt kevésbé pontos, ezért konzervatív/biztonságos becsléseket kell alkalmazni. A következő adatokra van szükség.
Egyetlen palack forgásainak átlagos száma egy naptári évben (ha nem törik el). Egy kör vagy ciklus magában foglalja a töltést, a kiszállítást, a használatot és a vállalathoz mosás céljából történő visszaszállítást (#Rot);
a palackállomány becsült élettartama (LT, években);
A forgásonkénti veszteség átlagos százalékos aránya. Ez a fogyasztás szakaszában jelentkező veszteségek és a töltőhelyeken leselejtezett palackok összegére vonatkozik (%Los).
Ezt a számítási lehetőséget akkor kell alkalmazni, ha az „a” lehetőség nem alkalmazható (pl. az előző állomány nem használható referenciaként). A felhasznált adatokat a hitelesítési és validálási folyamat során ellenőrizni kell, és meg kell indokolni az „a” és a „b” lehetőség közötti választást.
4.4.9.4
Az olyan OEF-vizsgálatok során, amelyek hatóköre kiterjed vállalati tulajdonban lévő újrafelhasználható csomagolóanyag-állományokra, a 4.4.9.3. szakaszban ismertetett szabályok szerint kiszámított vállalatspecifikus újrahasználati arányokat kell alkalmazni.
4.4.9.5
A következő újrahasználati arányokat kell alkalmazni azon OEF-vizsgálatok során, amelyek hatóköre kiterjed harmadik fél által kezelt újrafelhasználható csomagolóanyag-állományokra, hacsak jobb minőségű adatok nem állnak rendelkezésre:
üvegpalackok: 30 ciklus sör és víz esetén, 5 ciklus bor esetén ( 148 );
műanyag rekeszek palackokhoz: 30 ciklus ( 149 );
műanyag raklapok: 50 ciklus (Nederlands Instituut voor Bouwbiologie en Ecologie, 2014) ( 150 );
fa raklapok: 25 ciklus (Nederlands Instituut voor Bouwbiologie en Ecologie, 2014) ( 151 ).
Az OEF-módszer alkalmazója más értékeket is használhat, ha azok indokoltak, és rendelkezésre állnak adatforrások.
Az OEF-módszer alkalmazójának jeleznie kell, hogy a vizsgálat hatóköre vállalati tulajdonban lévő vagy harmadik fél által kezelt állományokra terjedt-e ki, és mely számítási módszert vagy alapértelmezett újrahasználati arányokat alkalmazták.
4.4.10
Az OEF-módszer az ÜHG-kibocsátás és -elnyelés három fő kategóriáját különbözteti meg, amelyek mindegyike hozzájárul az „éghajlatváltozás” hatáskategória egy konkrét alkategóriájához:
fosszilis ÜHG-kibocsátás és -elnyelés (az „Éghajlatváltozás – fosszilis” alkategóriához való hozzájárulás);
biogén szén-dioxid-kibocsátás és -elnyelés (az „Éghajlatváltozás – biogén” alkategóriához való hozzájárulás);
a földhasználatból és a földhasználat megváltoztatásából származó szén-dioxid-kibocsátás (az „Éghajlatváltozás – földhasználat és a földhasználat megváltoztatása” alkategóriához való hozzájárulás).
Jelenleg az időszakos és tartós széntároláshoz és/vagy késleltetett kibocsátásokhoz tartozó jóváírásokat nem kell figyelembe venni az éghajlatváltozási mutató kiszámítása során. Ez azt jelenti, hogy minden kibocsátást és elnyelést „most” kibocsátottnak kell tekinteni, és a kibocsátások idővel nem diszkontálhatók (az EN ISO 14067:2018 szabványnak megfelelően). Annak érdekében, hogy a módszert tudományos bizonyítékokkal és szakértői konszenzussal naprakészen lehessen tartani, figyelembe kell venni a fejlesztéseket.
Az „Éghajlatváltozás – fosszilis”, az „Éghajlatváltozás – biogén” és az „Éghajlatváltozás – földhasználat és a földhasználat megváltoztatása” alkategóriákat külön kell jelenteni, ha egyenként több mint 5 %-kal ( 152 ) járulnak hozzá az éghajlatváltozás összesített pontszámához.
4.4.10.1.
Ebbe a kategóriába tartozik a fosszilis tüzelőanyagok átalakítása vagy bomlása (pl. égés, rothasztás, lerakás stb.) során azok oxidációjából és/vagy redukciójából származó, bármely közegbe történő ÜHG-kibocsátás. Ebbe a hatáskategóriába tartoznak a – tüzelőanyagként használt – tőzegből és a kalcinálásból származó kibocsátások, valamint a karbonálás miatti felvételek.
A fosszilis CO2-felvételt és a kapcsolódó (pl. karbonálásból eredő) kibocsátásokat egyszerűsített módon kell modellezni az OEF-profil kiszámításakor (ami azt jelenti, hogy nem kell kibocsátásokat vagy felvételeket modellezni). Amennyiben a kiegészítő környezeti információk tekintetében szükség van a fosszilis CO2-felvétel mennyiségének az ismeretére, a CO2-felvétel a „szén-dioxid (fosszilis), levegőből származó források” árammal modellezhető.
Az e meghatározás körébe tartozó áramokat a legfrissebb EF-referenciacsomagban szereplő elemi áramokkal összhangban kell modellezni, és a „(fosszilis)” kifejezéssel végződő neveket kell használni, amennyiben azok rendelkezésre állnak (pl. „szén-dioxid [fosszilis]” és „metán [fosszilis]”).
4.4.10.2.
Ebbe az alkategóriába tartoznak i. a felszín feletti biomassza átalakítása vagy bomlása (pl. égés, rothasztás, lerakás stb.) során annak oxidációjából és/vagy redukciójából származó, levegőbe történő szénkibocsátások (CO2, CO és CH4), valamint ii. a légkörből történő CO2-felvétel fotoszintézis révén a biomassza növekedése során, vagyis a termékek, bio-tüzelőanyagok vagy felszín feletti növénymaradványok, például avar és száradék széntartalmának megfelelően. Az őshonos erdők ( 153 ) széncseréjét a 3. alkategória szerint kell modellezni (beleértve a kapcsolódó, talajból származó kibocsátásokat, származtatott termékeket vagy maradványokat).
Modellezési követelmények: az e meghatározás körébe tartozó áramokat az EF-csomag legfrissebb változatában szereplő elemi áramokkal összhangban kell modellezni, és az áramok tekintetében a „(biogén)” kifejezéssel végződő neveket kell használni. A biogén szénáramok modellezése során tömeg szerinti hozzárendelést kell alkalmazni.
Egyszerűsített modellezési megközelítés alkalmazása csak az éghajlatváltozás hatását befolyásoló áramok (nevezetesen a biogén metánkibocsátás) modellezése esetén ajánlott. Ez a lehetőség vonatkozhat például az élelmiszerekre irányuló OEF-vizsgálatokra, mivel ezzel elkerülhető az emberi emésztés modellezése, miközben végül egyensúlyi helyzet érhető el. Ebben az esetben a következő szabályokat kell alkalmazni:
csak a „metán (biogén)” kibocsátás modellezése;
nem kerül sor a légkörből származó további biogén kibocsátások és felvételek modellezésére;
ha a metánkibocsátás egyszerre fosszilis és biogén, akkor először a felszabaduló biogén metánt kell modellezni, majd pedig a fennmaradó fosszilis metánt.
Közbenső termékek esetében (a bölcsőtől a kapuig) a gyári kapunál meglévő biogén széntartalmat (fizikai tartalom) mindig „kiegészítő technikai információként” kell jelenteni.
4.4.10.3.
Ez az alkategória a földhasználat és a földhasználat megváltoztatása által okozott szénkészlet-változásokból származó szénfelvételeket és -kibocsátásokat (CO2, CO és CH4) foglalja magában. Ebbe az alkategóriába tartoznak az erdőirtásból, útépítésből vagy a talajt érintő egyéb tevékenységekből (beleértve a talajban megkötött szén kibocsátását) származó biogén széncserék. Őshonos erdők tekintetében minden kapcsolódó szén-dioxid-kibocsátás ebbe az alkategóriába tartozik, és azokat e kategórián belül kell modellezni (beleértve a kapcsolódó, talajból származó kibocsátásokat, az őshonos erdőkből származtatott termékeket ( 154 ) és a maradványokat), azok CO2-felvételét pedig ki kell zárni.
Különbséget kell tenni a közvetlen és a közvetett földhasználat-változás között. A közvetlen földhasználat-változás egy adott típusú földhasználatról egy másik típusra való átállás következménye, amely egyetlen földterületen történik, és ezen érintett földterület szénkészleteiben változást idézhet elő, más rendszerekben azonban nem okoz változást. A közvetlen földhasználat-változásra példa a növények termesztésére használt földterület átalakítása ipari hasznosításra, vagy erdőterület szántóvá történő átalakítása.
Közvetett földhasználat-változás akkor következik be, amikor a földhasználatban vagy egy adott földterületen termesztett nyersanyag használatában bekövetkező bizonyos változás változásokat okoz a földhasználatban a rendszerhatáron kívül, azaz más földhasználati típusokban. Az OEF-módszer csak a közvetlen földhasználat-változást veszi figyelembe, míg a közvetett földhasználat-változást elfogadott módszertan hiányában nem kell figyelembe venni az OEF-vizsgálatok során. A közvetett földhasználat-változás feltüntethető a kiegészítő környezeti információk között.
Modellezési követelmények: az e meghatározás körébe tartozó áramokat az EF-csomag legfrissebb változatában szereplő elemi áramokkal összhangban kell modellezni, és az áramok tekintetében „(földhasználat-változás)” kifejezéssel végződő neveket kell használni. A biogén szénfelvételt és -kibocsátást minden elemi áram esetében külön kell számba venni.
Földhasználat-változás esetén: minden szén-dioxid-kibocsátást és -elnyelést a PAS 2050:2011 (BSI 2011) modellezési iránymutatásai és a kertészeti termékekre vonatkozó PAS 2050-1:2012 (BSI 2012) kiegészítő dokumentum alapján kell modellezni.
Idézet a PAS 2050:2011 (BSI 2011) dokumentumból:
[Az üvegházhatást okozó gázok nagymértékű kibocsátása a földhasználat megváltoztatásából eredhet. A földhasználat-változás közvetlen következményeként (és nem a hosszú távú gazdálkodási gyakorlatok eredményeként) keletkező elnyelések általában nem fordulnak elő, bár elismert tény, hogy ez bizonyos körülmények között megtörténhet. A közvetlen földhasználat-változásra példa a növények termesztésére használt földterület átalakítása ipari hasznosításra, vagy erdőterület szántóvá történő átalakítása. Figyelembe kell venni a földhasználat-változás minden olyan formáját, amely kibocsátást vagy elnyelést eredményez. A közvetett földhasználat-változás a földhasználat máshol bekövetkezett változások következményeként történő átalakítására utal. Közvetett földhasználat-változásból is származnak ugyan ÜHG-kibocsátások, de az ilyen kibocsátások kiszámítására szolgáló módszerek és adatszolgáltatási követelmények teljes körű kidolgozása még nem történt meg. Ezért a közvetett földhasználat-változásból eredő kibocsátások értékelésére nem kerül sor.
A közvetlen földhasználat-változásból eredő ÜHG-kibocsátást és -elnyelést az adott területről származó termék életciklusához tartozó valamennyi belépő anyag tekintetében értékelni kell és figyelembe kell venni az ÜHG-kibocsátások értékelésében. A termékből származó kibocsátásokat a PAS 2050:2011 iránymutatás C. mellékletében megadott alapértelmezett földhasználat-változási értékek alapján kell értékelni, hacsak jobb adatok nem állnak rendelkezésre. Az e mellékletben nem szereplő országok és földhasználat-változások esetében a termékből származó kibocsátásokat a 2006. évi IPCC-iránymutatások vonatkozó szakaszaival összhangban a közvetlen földhasználat-változás következtében keletkező ÜHG-kibocsátás és -elnyelés figyelembevételével kell értékelni. A földhasználat-változás hatásának értékelése magában foglal minden olyan közvetlen földhasználat-változást, amely legfeljebb 20 évvel vagy egyetlen betakarítási időszakkal az értékelés elvégzése előtt következik be (amelyik hosszabb). Az adott időszakban a közvetlen földhasználat-változásból eredő összes ÜHG-kibocsátást és -elnyelést bele kell foglalni a termékek e földterületről származó ÜHG-kibocsátásának számszerűsítésébe, az időszak egyes éveihez történő egyenlő mértékű hozzárendelés alapján ( 155 ).
Amennyiben bizonyítható, hogy a földhasználat megváltozása több mint 20 évvel az értékelés elvégzése előtt következett be, a földhasználat megváltozásából eredő kibocsátásokat nem kell belefoglalni az értékelésbe.
Amennyiben nem bizonyítható, hogy a földhasználat-változás több mint 20 évvel vagy egyetlen betakarítási időszakkal az értékelés elvégzése előtt történt (amelyik hosszabb), azt kell feltételezni, hogy a földhasználat-változás január 1-jén következett be:
abban a legkorábbi évben, amelyben bizonyítható, hogy a földhasználat-változás bekövetkezett; vagy
azon év január 1-jén, amelyben az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának és elnyelésének értékelésére sor kerül.
A következő hierarchiát kell alkalmazni a legfeljebb 20 évvel vagy egyetlen betakarítási időszakkal a vizsgálat elvégzése előtt (amelyik hosszabb) bekövetkező földhasználat-változásból eredő ÜHG-kibocsátás és -elnyelés meghatározása során:
amennyiben ismert a termelő ország és ismert a korábbi földhasználat, a földhasználat-változásból eredő ÜHG-kibocsátás és -elnyelés megegyezik az adott országban a korábbi földhasználatról a jelenlegi földhasználatra való átállásból eredő ÜHG-kibocsátással és -elnyeléssel (a számításokkal kapcsolatban további iránymutatások találhatók a PAS 2050-1:2012 dokumentumban);
amennyiben a termelő ország ismert, de a korábbi földhasználat nem ismert, a földhasználat-változásból eredő ÜHG-kibocsátás az adott országban az adott növény vonatkozásában bekövetkező földhasználat-változásból eredő átlagos kibocsátás becsült értékével egyezik meg (a számításokra vonatkozó további iránymutatások a PAS 2050-1:2012 dokumentumban találhatók);
amennyiben sem a termelő ország, sem a korábbi földhasználat nem ismert, a földhasználat-változásból eredő ÜHG-kibocsátás megegyezik az adott áru azon országokban bekövetkező, földhasználat-változásból eredő átlagos kibocsátásainak a súlyozott átlagával, ahol azt termesztik.
A korábbi földhasználat ismerete számos információforrás, például műholdas képalkotás és földmérési adatok felhasználásával igazolható. Amennyiben nem állnak rendelkezésre nyilvántartások, a korábbi földhasználatra vonatkozó helyi ismeretek is felhasználhatók. Azok az országok, amelyekben egy adott növényt termesztenek, a behozatali statisztikák alapján határozhatók meg, és a behozatalok tömegének legalább 90 %-ában meghatározott, veszély alapú kizárási küszöbérték alkalmazható. Jelenteni kell a termékhez tartozó belépő anyagokhoz kapcsolódó földhasználat-változás adatforrásait, helyét és idejét.]
Őshonos erdőkből származó közbenső termékek (bölcsőtől a kapuig) esetén mindig metaadatként kell jelenteni (az OEF-jelentés „kiegészítő technikai információk” szakaszában), i. azok széntartalmát (fizikai tartalom és hozzárendelt tartalom), valamint ii. hogy a megfelelő szén-dioxid-kibocsátást a „(földhasználat-változás)” elemi áramokkal kell modellezni.
A talaj szénkészlete esetén: a talajban megkötött szén kibocsátását (pl. rizsföldekből) ebben az alkategóriában kell figyelembe venni és modellezni. a talajban megkötött, felszín feletti maradványokból származó szén kibocsátását (kivéve az őshonos erdőkből) a 2. alkategória keretében kell modellezni, mint például nem őshonos erdők maradványai vagy szalma alkalmazását. A talaj szénfelvételét (felhalmozódás) ki kell zárni az eredményekből, például ami a gyepterületekről származik, vagy talajművelési módszerek vagy mezőgazdasági földterületekkel kapcsolatban végrehajtott más gazdálkodási intézkedések révén javított földgazdálkodásból. A talaj szén-dioxid-tárolása csak kiegészítő környezeti információként foglalható bele az OEF-vizsgálatba, bizonyíték szolgáltatása mellett. Ha a jogszabály eltérő modellezési követelményeket határoz meg az ágazatra vonatkozóan, mint például az üvegházhatást okozó gázok elszámolásáról szóló 2013. évi uniós határozat ( 156 ), amely utal a szénkészlet elszámolására, akkor azt a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően kell modellezni, és a kiegészítő környezeti információk között kell benyújtani.
4.4.11
A „kompenzáció” kifejezés gyakran az üvegházhatást okozó gázok csökkentésére irányuló, harmadik felek által végzett tevékenységekre vonatkozik, mint pl. a Kiotói Jegyzőkönyv részét képező szabályozott rendszerek (a korábbi tiszta fejlesztési mechanizmus; együttes végrehajtás), a Párizsi Megállapodás 6. cikke szerinti tárgyalásokkal összefüggésben megvitatott új mechanizmusok, kibocsátáskereskedelmi rendszerek vagy önkéntes rendszerek. A kompenzációk olyan ÜHG-csökkentések, amelyeket máshol történő ÜHG-kibocsátások ellensúlyozására (azaz kompenzálására) használnak, például egy önként vállalt vagy kötelező ÜHG-célkitűzés vagy korlát teljesítése érdekében. A kompenzációkat olyan alapforgatókönyvhöz viszonyítva számítják ki, amely a kompenzációt eredményező mérséklési projekt hiányában megvalósuló kibocsátások mennyiségét feltételezi. A kibocsátáskompenzáció példái a tiszta fejlesztési mechanizmus által biztosított kibocsátáskompenzációk, szén-dioxid-jóváírások és más, rendszeren kívüli kompenzációk.
Az OEF-vizsgálat hatásértékelésében nem kell figyelembe venni a kompenzációkat, ugyanakkor kiegészítő környezeti információként külön fel kell tüntetni azokat.
4.5 Többfunkciós folyamatok kezelése
Amennyiben egy folyamat vagy létesítmény egynél több funkciót tölt be, azaz több árut és/vagy szolgáltatást („társtermékeket”) hoz létre, akkor az „többfunkciós”. Ezekben az esetekben, ha a társtermékek nem szerepelnek a termékportfólióban, a folyamathoz kapcsolódó valamennyi bemenetet és kibocsátást módszeresen meg kell osztani a vizsgált termék és a többi társtermék között.
A többfunkciós folyamatokat tartalmazó rendszereket az alábbi döntési hierarchiának megfelelően kell modellezni.
Az e módszer más szakaszaiban szereplő egyedi hozzárendelési követelmények mindig elsőbbséget élveznek az ebben a szakaszban foglaltakkal szemben (pl. 4.4.2. szakasz a villamos energiáról, 4.4.3. szakasz a közlekedésről, 4.4.10. szakasz az ÜHG-kibocsátásról vagy 4.5.1. szakasz a vágóhídi tevékenységekről).
Döntési hierarchia
Albontás vagy rendszerbővítés
Amennyiben lehetséges, az EN ISO 14044:2006 szabvány szerint albontást vagy rendszerbővítést ajánlott alkalmazni a hozzárendelés elkerülése érdekében. Az albontás a többfunkciós folyamatok vagy létesítmények bontása az egyes folyamatok vagy létesítmények kimeneteihez közvetlenül kapcsolódó bemenő áramok elkülönítése céljából. A rendszerbővítés a rendszer kiterjesztése a társtermékekhez kapcsolódó további funkciók hozzáadásával. Először meg kell vizsgálni, hogy lehetséges-e az elemzett folyamat albontása vagy bővítése. Amennyiben lehetséges az albontás, csak az érintett árukhoz/szolgáltatásokhoz közvetlenül hozzárendelhető ( 157 ) elemi folyamatokra vonatkozó leltáradatokat ajánlott összegyűjteni. Vagy amennyiben egy rendszer bővíthető, a hozzáadott funkciókat is figyelembe kell venni az elemzésben, és az eredményeket a bővített rendszer egészére vonatkozóan, nem pedig az egyedi társtermékek szintjén kell közzétenni.
Megfelelő mögöttes fizikai kapcsolaton alapuló hozzárendelés
Amennyiben az albontás vagy a rendszerbővítés nem lehetséges, hozzárendelést ajánlott alkalmazni: a rendszer bemeneteit és kimeneteit fel kell osztani a rendszer különböző termékei és funkciói között úgy, hogy a felosztás tükrözze a közöttük fennálló, megfelelő mögöttes fizikai kapcsolatot (EN ISO 14044:2006).
A megfelelő mögöttes fizikai kapcsolaton alapuló hozzárendelés egy többfunkciós folyamat vagy létesítmény bemenő és kimenő áramainak a folyamat bemenetei és társtermék-kimenetei közötti releváns, számszerűsíthető fizikai kapcsolat – például a bemeneteknek és a kimeneteknek az érintett társtermék által biztosított funkció szempontjából releváns fizikai tulajdonságai – szerinti felosztását jelöli. A fizikai kapcsolaton alapuló hozzárendelés közvetlen helyettesítés alkalmazásával modellezhető, ha azonosítható közvetlenül helyettesített termék.
A közvetlen helyettesítő hatás megalapozottságának igazolása érdekében az OEF-módszer alkalmazójának bizonyítania kell, hogy 1. közvetlen, empirikus módon igazolható helyettesítő hatás áll fenn, ÉS 2. a helyettesített termék közvetlenül reprezentatív módon modellezhető, az életciklusleltár adatai pedig ugyanilyen módon kinyerhetők: ha igen (azaz mindkét feltétel teljesül), a helyettesítő hatás modellezhető.
Vagy pedig, a bemenet/kimenet más olyan megfelelő mögöttes fizikai kapcsolat alapján történő hozzárendelése érdekében, amely a bemeneteket és kimeneteket a rendszer által biztosított funkciókhoz kapcsolja, az OEF-módszer alkalmazójának bizonyítania kell, hogy meghatározható olyan megfelelő fizikai kapcsolat, amelynek alapján hozzárendelhetők a termékrendszer meghatározott funkciójának biztosításához tartozó áramok: ha ez a feltétel teljesül, az OEF-módszer alkalmazója elvégezheti a hozzárendelést e fizikai kapcsolat alapján.
Más kapcsolaton alapuló hozzárendelés
Lehetőség lehet más kapcsolatokon alapuló hozzárendelésre. A gazdasági szempontú hozzárendelés például azt jelenti, hogy a többfunkciós folyamatokhoz kapcsolódó bemeneteket és kimeneteket viszonylagos piaci értékük arányában rendelik hozzá a társtermék-kimenetekhez. A mellékfunkciók piaci árának azt az állapotot és pontot ajánlott jelölnie, amelyen a társterméket előállítják. Minden esetben világosan meg kell indokolni az 1. és a 2. lehetőség elvetését, valamint a 3. lépésben valamely adott hozzárendelési szabály kiválasztását, a lehetséges mértékben biztosítva ezáltal az OEF-eredmények fizikai reprezentativitását.
A más kapcsolaton alapuló hozzárendelés az alábbi alternatív módokon is megközelíthető:
Meghatározható-e közvetett helyettesítő ( 158 ) hatás, és lehetséges-e a helyettesített termék észszerűen reprezentatív modellezése és a leltár ugyanilyen módon történő elkészítése? Ha igen (azaz mindkét feltételt igazolják), a közvetett helyettesítő hatás modellezhető.
Hozzárendelhetők-e a bemenő/kimenő áramok a termékekhez és funkciókhoz valamely más kapcsolat (például a társtermékek viszonylagos gazdasági értéke) alapján? Ha igen, a megállapított kapcsolat alapján elvégezhető a termékek és funkciók hozzárendelése.
A körforgásos lábnyom számítási képlete (lásd a 4.4.8.1. szakaszt) biztosítja azt a módszert, amelyet alkalmazni kell egy újrafeldolgozást és/vagy energia-visszanyerést is tartalmazó adott folyamathoz kapcsolódó összes kibocsátás becsléséhez. E kibocsátások továbbá a rendszerhatáron belül keletkező hulladékáramokhoz is kapcsolódnak.
4.5.1.
Ez a szakasz útmutatást ad arra vonatkozóan, hogy hogyan kell kezelni a gazdasághoz, a vágóhídhoz és a feldolgozáshoz kapcsolódó folyamatok modellezésével kapcsolatos konkrét kérdéseket szarvasmarhák, sertések, juhok és kecskék esetén. Az útmutatás különösen a következőkre vonatkozik:
upstream terhek hozzárendelése a gazdaság szintjén a gazdaságból kilépő kimenetekhez;
upstream terhek hozzárendelése a vágóhíd szintjén (élő állatokhoz kapcsolódóan) a vágóhídról kilépő kimenetekhez.
4.5.1.1.
A gazdaság modulban albontást kell alkalmazni azon folyamatok esetében, amelyek közvetlenül kapcsolódnak bizonyos kimenetekhez (pl. a fejési folyamathoz kapcsolódó energiafelhasználás és kibocsátás). Ha a folyamatok albontása külön adatok hiányában vagy műszaki okokból nem lehetséges, az upstream terhet, pl. a takarmány-előállítást, biofizikai hozzárendelési módszer alkalmazásával kell a gazdaság kimeneteihez rendelni. A hozzárendeléshez használt alapértelmezett értékeket a következő szakaszok tartalmazzák az egyes állattípusokra vonatkozóan. Ezeket az alapértelmezett értékeket kell használni az OEF-vizsgálatok során, kivéve vállalatspecifikus adatok gyűjtése esetén. A hozzárendelési tényezők megváltoztatása csak akkor megengedett, ha vállalatspecifikus adatokat gyűjtenek és használnak fel a gazdaság modulhoz. Amennyiben a gazdaság modulhoz másodlagos adatokat használnak, nem változtathatók meg az hozzárendelési tényezők.
4.5.1.2.
A Nemzetközi Tejipari Szövetség (IDF) (2015) hozzárendelési módszerét kell alkalmazni a tej, a vágásra szánt tehenek és a többletborjak tekintetében. Az elhullott állatokat és az elhullott állatokból származó valamennyi terméket hulladéknak kell tekinteni, és a körforgásos lábnyom számítási képletét kell alkalmazni. Ebben az esetben azonban biztosítani kell az elhullott állatokból származó termékek nyomonkövethetőségét, hogy az OEF-vizsgálatok során figyelembe vehessék ezt a szempontot.
A más gazdaságba exportált trágyát a következők egyikének kell tekinteni:
Maradékanyag (alapértelmezett opció): ha a trágya nem rendelkezik gazdasági értékkel a gazdaság kapujában, azt maradékanyagnak kell tekinteni, upstream teher hozzárendelése nélkül. A gazdaság kapujáig a trágyakezeléshez kapcsolódó kibocsátásokat hozzárendelik a gazdaság egyéb kimeneteihez, ahol trágya keletkezik.
Társtermék: amennyiben az exportált trágya a gazdaság kapujában gazdasági értékkel bír, a trágya vonatkozásában az upstream teher gazdasági szempontú hozzárendelését kell alkalmazni, a gazdaság kapujában a trágya tejhez és élő állatokhoz képesti viszonylagos gazdasági értékének felhasználásával. A fennmaradó kibocsátásnak a tejhez és élő állatokhoz való hozzárendelése során azonban az IDF szabályain alapuló biofizikai hozzárendelést kell alkalmazni.
Trágya mint hulladék: ha a trágyát hulladékként kezelik (pl. hulladéklerakóban helyezik el), a körforgásos lábnyom számítási képletét kell alkalmazni.
A tejre vonatkozó hozzárendelési tényezőt (AF) a következő egyenlettel kell kiszámítani:
Ahol: Mmeat az évente értékesített összes állat élősúlya, beleértve a bikaborjakat és a vágásra szánt idősebb állatokat is, Mmilk pedig az évente értékesített, tejzsír- és tejfehérje-tartalom tekintetében korrigált tej (FPCM) tömege (4 % tejzsírra és 3,3 % fehérjére korrigált tej). A 6,04-es állandó a takarmány energiatartalma, valamint az előállított tej és a tenyésztett állatok élősúlya közötti ok-okozati összefüggést írja le. Az állandó meghatározására egy vizsgálat alapján került sor, melynek során 536 egyesült államokbeli tejgazdaságtól gyűjtöttek adatokat ( 159 ) (Thoma et al., 2013). Bár a megközelítés az Egyesült Államok gazdaságain alapul, az IDF úgy véli, hogy az alkalmazható az európai tenyésztési rendszerekre is.
Az FPCM (4 % tejzsírra és 3,3 % fehérjére korrigált tej) értékét a következő képlettel kell kiszámítani:
Abban az esetben, ha a tenyésztett állatok élősúlya és a megtermelt tej hányadosa tekintetében a 9. egyenletben a 0,02 kghús/kgtej alapértelmezett értéket alkalmazzák, az egyenlet 12 %-os, illetve 88 %-os alapértelmezett hozzárendelési tényezőket eredményez az állatok élősúlya, illetve a tej vonatkozásában (10. táblázat, Table 10). Másodlagos adatkészletek használata esetén ezeket az értékeket kell alapértelmezett értékként használni az upstream terhek tejhez és állatok élősúlyához való hozzárendelés során, szarvasmarhák esetén. Ha a tenyésztési szakaszra vonatkozóan vállalatspecifikus adatokat gyűjtenek, a hozzárendelési tényezőket az e szakaszban szereplő egyenletek alkalmazásával kell megváltoztatni.
10. táblázat
Alapértelmezett hozzárendelési tényezők szarvasmarhák vonatkozásában, tenyésztés során
Társtermék |
Hozzárendelési tényező |
Állatok, élősúly |
12 % |
Tej |
88 % |
4.5.1.3.
Biofizikai megközelítést kell alkalmazni az upstream terhek különböző társtermékekhez való hozzárendelése során juhok és kecskék esetén. A nemzeti ÜHG-jegyzékekre vonatkozó 2006. évi IPCC-iránymutatásokban (IPCC, 2006) szerepel egy módszer az energiaszükségletek kiszámítására, amit juhok, illetve kecskék esetén kell alkalmazni. Ebben a dokumentumban ezt a módszert alkalmazzuk.
Az elhullott állatokat és az elhullott állatokból származó valamennyi terméket hulladéknak kell tekinteni, és a körforgásos lábnyom számítási képletét kell alkalmazni (CFF, 4.4.8.1. szakasz). Ebben az esetben azonban engedélyezni kell az elhullott állatokból származó termékek nyomon követését, hogy ezt a szempontot figyelembe lehessen venni az OEF-vizsgálatok során.
Az ebben a dokumentumban szereplő alapértelmezett hozzárendelési tényezők alkalmazása kötelező minden olyan esetben, amikor másodlagos adatkészleteket használnak a tenyésztési életciklusszakaszra juhok és kecskék esetén. Ha ezen életciklusszakasz vonatkozásában vállalatspecifikus adatokat használnak, a hozzárendelési tényezőket a vállalatspecifikus adatokkal kell kiszámítani, a megadott egyenletek alkalmazásával.
A hozzárendelési tényezőket az alábbiak szerint kell kiszámítani ( 160 ):
A gyapjúhoz szükséges energia (NEwool), a tejhez szükséges energia (NEl) és a húshoz szükséges energia (NEg) vállalatspecifikus adatokkal történő kiszámításához a 2006. évi IPCC-iránymutatásokban szereplő, az alábbiakban bemutatott egyenleteket kell alkalmazni. Amennyiben ehelyett másodlagos adatokat használnak, az ebben a dokumentumban megadott hozzárendelési tényezőkre vonatkozó alapértelmezett értékeket kell használni.
Gyapjúhoz szükséges energia, NEwool
NEwool |
= |
gyapjú előállításához szükséges nettó energia, MJ nap-1 |
EVwool |
= |
az előállított gyapjú kg-onkénti energiaértéke (szárítás után, de mosás előtt lemért gyapjú), MJ kg-1. Ehhez a becsléshez 157 MJ kg-1 alapértelmezett értéket (NRC, 2007) kell használni ( 161 ). |
Productionwool |
= |
éves gyapjútermelés juhonként, kg év-1 |
Az NEwool kiszámításához szükséges alapértelmezett értékek és a kapott nettó energia értékei a 11. táblázatban (Table 11) szerepelnek.
11. táblázat
Az NEl kiszámításához alkalmazandó alapértelmezett értékek juhok és kecskék esetén
Paraméter |
Érték |
Forrás |
EV wool – juh |
157 MJ kg-1 |
NRC, 2007 |
Production wool – juh |
7,121 kg |
Az „Application of LCA to sheep production systems: investigating co-production of wool and meat using case studies from major global producers” (Az életciklus-értékelés alkalmazása juhtenyésztő rendszerek esetén: gyapjú és hús együttes termelése a legnagyobb globális termelőktől származó esettanulmányok alapján) című dokumentum (1) 1. táblázatában szereplő négy érték átlaga. |
NE wool – juh |
3,063 MJ/nap |
A 14. egyenlettel számítva |
NE wool – kecske |
2,784 MJ/nap |
Az NEwool – juh értékből a 17. egyenlettel számítva |
(1)
Wiedemann et al, Int J. of LCA 2015. |
Tejhez szükséges energia, NEl
NEl = Milk. EVmilk [14. egyenlet]
NEl |
= |
tejeléshez szükséges energia, MJ nap-1 |
Tej |
= |
a megtermelt tej mennyisége, kg tej/nap-1 |
EVmilk |
= |
1 kg tej előállításához szükséges nettó energia. 4,6 MJ/kg alapértelmezett érték (AFRC, 1993) alkalmazandó, ami 7 tömegszázalék tejzsírtartalomnak felel meg. |
Az NEl kiszámításához szükséges alapértelmezett értékek és a kapott szükséges nettó energia értékek a 12. táblázatban (Table 12) szerepelnek.
12. táblázat
Az NEl kiszámításához alkalmazandó alapértelmezett értékek juhok és kecskék esetén
Paraméter |
Érték |
Forrás |
EV milk – juh |
4,6 MJ kg-1 |
AFRC, 1993 |
Milk – juh |
2,08 kg/nap |
Becsült tejtermelés, 550 font juhtej évente (átlagérték), az év 120 napjára becsült tejtermelés. |
NE l – juh |
9,568 MJ/nap |
A 15. egyenlettel számítva |
NE l – kecske |
8,697 MJ/nap |
Az NEl – juh értékből a 17. egyenlettel számítva |
Húshoz szükséges energia, NEg
NEg |
= |
a növekedéshez szükséges nettó energia, MJ nap-1 |
WGlamb |
= |
a bárány súlygyarapodása (BWf – BWi), kg év-1 |
BWi |
= |
az élő testtömeg elválasztáskor, kg |
BWf |
= |
az élő testtömeg 1 éves korban, illetve levágáskor (élősúly) 1 éves kor előtti levágás esetén, kg |
a, b |
= |
a 13. táblázatban (Table 13) szereplő állandók. |
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a bárányok elválasztása több héten keresztül zajlik, melynek során a tejből álló étrendet legeltetéssel vagy takarmány adásával egészítik ki. Az elválasztás idejét abban az időpontban kell meghatározni, amikor energiaellátásuk fele a tejtől függ. A juhok esetében alkalmazott NEg egyenlet két empirikus állandót tartalmaz („a” és „b”), amelyek az állat fajától/kategóriájától függően változnak (13. táblázat, Table 13).
13. táblázat
Az NEg kiszámítása során alkalmazandó állandók juhok esetén (1)
Állatfaj/-kategória |
a (MJ kg-1) |
b (MJ kg-2) |
Heréletlen hímek |
2,5 |
0,35 |
Heréltek |
4,4 |
0,32 |
Nőstények |
2,1 |
0,45 |
(1)
Ez a táblázat 2006. évi IPCC-iránymutatásokban szereplő 10.6. táblázatnak felel meg. |
Amennyiben a tenyésztési szakasz vonatkozásában vállalatspecifikus adatokat használnak, a hozzárendelési tényezőket újra kell számítani. Ebben az esetben az „a” és „b” paramétert súlyozott átlagként kell kiszámítani, ha egynél több állatkategória van jelen.
Az NEg kiszámítása során alkalmazandó értékeket a 14. táblázat (Table 14) tartalmazza.
14. táblázat
Az NEg kiszámításához alkalmazandó alapértelmezett értékek juhok és kecskék esetén
Paraméter |
Érték |
Forrás |
WGlamb – juh |
26,2–15=11,2 kg |
Számított |
BWi – juh |
15 kg |
A feltevés szerint az elválasztásra 6 hetes korban kerül sor. A 6 hetes korban mért testsúly az „A generic model of growth, energy metabolism and body composition for cattle and sheep” (A növekedés általános modellje, energia-anyagcsere és testfelépítés szarvasmarhák és juhok esetében) című kiadvány (Johnson et al, 2015 – Journal of Animal Science) 1. ábrája szerint. |
BWf – juh |
26,2 kg |
A juhok vágáskori súlyértékeinek átlaga a „Greenhouse gas emissions and fossil energy demand from small ruminant supply chains” (Kiskérődzők ellátási láncából származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás és fosszilis energia iránti igény) című dokumentum (FAO, 2016b) 5. függelékében foglaltak szerint. |
a – juh |
3 |
A 13. táblázatban Table 13 megadott három érték átlaga. |
b – juh |
0,37 |
A 13. táblázatban (Table 13) megadott három érték átlaga |
NEg – juh |
0,326 MJ/nap |
A 16. egyenlettel számítva |
NEg – kecske |
0,296 MJ/nap |
Az NEg – juh értékből a 17. egyenlettel számítva |
A juhokra és kecskékre vonatkozó OEF-vizsgálatok során alkalmazandó alapértelmezett hozzárendelési tényezőket a 14. táblázat tartalmazza a számításokkal együtt. A juhok energiaszükségletének kiszámítása ugyanazokkal az egyenletekkel ( 162 ) és alapértelmezett értékekkel történik, mint a kecskék energiaszükségletének kiszámítása, korrekciós tényező alkalmazását követően.
Juhok tömege: 64,8 kg, hím és nőstény juhok átlaga a világ különböző régióiban, az adatok a „Greenhouse gas emissions and fossil energy demand from small ruminant supply chains” (Kiskérődzők ellátási láncából származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás és fosszilis energia iránti igény) című dokumentum (FAO, 2016b.) 5. függelékéből származnak.
Kecskék tömege: 57,05 kg, hím és nőstény kecskék átlaga a világ különböző régióiban, az adatok a „Greenhouse gas emissions and fossil energy demand from small ruminant supply chains” (Kiskérődzők ellátási láncából származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás és fosszilis energia iránti igény) című dokumentum (FAO, 2016b.) 5. függelékéből származnak.
Nettó energiaszükséglet, kecske = [(57,05)/(64,8)]0,75 • Nettó energiaszükséglet, juh [17. egyenlet]
15. táblázat
A tenyésztési szakaszban a juhokra vonatkozó OEF-vizsgálatok során alkalmazandó alapértelmezett hozzárendelési tényezők
|
Juh |
Kecske (1) |
Hozzárendelési tényező, hús |
|
2,51 % |
Hozzárendelési tényező, tej |
|
73,85 % |
Hozzárendelési tényező, gyapjú |
|
23,64 % |
(1)
A kecskékre vonatkozó hozzárendelési tényezőket a kecskék nettó energiaszükségletének a juhok nettó energiaszükséglete alapján becsült értékéből kiindulva számítják ki, figyelembe véve a következőket: juh tömege = 64,8 kg és kecske tömege = 57,05 kg. |
4.5.1.4.
A tenyésztési szakaszban a malacokhoz és kocákhoz való hozzárendelést gazdasági szempontú hozzárendelés alkalmazásával kell elvégezni. Az alkalmazandó alapértelmezett hozzárendelési tényezőket a 16. táblázat (Table 16) tartalmazza.
16. táblázat
Hozzárendelés malacokhoz és kocákhoz a tenyésztési szakaszban
|
Egység |
Ár |
Hozzárendelési tényezők |
Malacok |
24,8 p |
40,80 EUR/sertés |
92,63 % |
Levágásra szánt koca |
84,8 kg |
0,95 EUR/kg élősúly |
7,37 % |
4.5.1.5.
A vágóhídi és a feldolgozási folyamatok az élelmiszer- és a takarmányláncba, illetve más, nem élelmiszer- vagy takarmány-értékláncba – például a bőripari, vegyipari vagy energia-visszanyerési láncokba – irányuló többféle kimenetet eredményeznek.
A vágóhídi és feldolgozási modulban albontást kell alkalmazni azon folyamatáramok tekintetében, amelyek közvetlenül hozzárendelhetők bizonyos kimenetekhez. Amennyiben nem lehetséges a folyamatok albontása, a fennmaradó áramokat (pl. kizárva azokat, amelyeket már hozzárendeltek tejhez tejtermelő rendszerek esetén vagy gyapjúhoz gyapjú-előállítási rendszerek esetén) a vágóhídi és feldolgozási kimenetekhez kell hozzárendelni, gazdasági szempontú hozzárendelés alkalmazásával. Az alapértelmezett hozzárendelési tényezőket a következő szakaszok tartalmazzák a szarvasmarhákra, sertésekre és kiskérődzőkre (juh, kecske) vonatkozóan. Ezeket az alapértelmezett értékeket kell használni az OEF-vizsgálatok során. A hozzárendelési tényezők módosítása nem megengedett.
4.5.1.6.
A vágóhídon a hozzárendelési tényezők a
Table 17. táblázatban leírt öt termékkategória vonatkozásában kerülnek megállapításra. Ha előnyben részesítik a hasított test hatásának a különböző húsrészek közötti felosztásához használt hozzárendelési tényezőket, akkor azokat az OEF-vizsgálat során meg kell határozni és meg kell indokolni.
A vágóhídról és a feldolgozásból származó melléktermékek három kategóriába sorolhatók:
Az upstream terheket az alábbiak szerint kell hozzárendelni a vágóhídi és feldolgozási kimenetekhez:
Élelmiszer-ipari felhasználásra alkalmas anyagok: termék hozzárendelt upstream terhekkel.
1. kategóriába tartozó anyag: alapértelmezés szerint upstream terhek nem megengedettek, mivel az ilyen anyag a CFF alapján hulladékként kezelt állati mellékterméknek minősül.
2. kategóriába tartozó anyag: alapértelmezés szerint upstream terhek nem megengedettek, mivel az ilyen anyag a CFF alapján hulladékként kezelt állati mellékterméknek minősül.
A 3. kategóriába tartozó anyag sorsa megegyezik az 1. kategóriába és a 2. kategóriába tartozó anyagéval (elégetendő zsír, illetve csont- és húsliszt esetében), és az nem bír gazdasági értékkel a vágóhíd kapujában: alapértelmezés szerint nem kerül sor upstream terhek hozzárendelésére, mivel az ilyen anyagot hulladékként kezelik a CFF alapján.
3. kategóriába tartozó irha és nyersbőr (kivéve, ha hulladéknak minősül és/vagy az 1. és a 2. kategória szerinti utat követi): termék hozzárendelt upstream terhekkel.
Az előző kategóriákban nem szereplő, 3. kategóriába tartozó anyagok: termék hozzárendelt upstream terhekkel.
A 17. táblázatban (Table 17)
megadott alapértelemezett értékek alkalmazandók az OEF-vizsgálatok során. A hozzárendelési tényezők módosítása nem megengedett.
17. táblázat
Gazdasági szempontú hozzárendelési arányok marhahús esetén (1)
|
Tömegszázalék |
Ár |
Gazdasági szempontú hozzárendelés |
Hozzárendelési arány (*1) (AR) |
|
% |
EUR/kg |
% |
|
a) Friss hús, valamint élelmezési célra alkalmas vágási melléktermék és belsőség |
49,0 |
3,00 |
92,9 |
1,90 |
b) Élelmiszer-ipari felhasználásra alkalmas csontok |
8,0 |
0,19 |
1,0 |
0,12 |
c) Élelmiszer-ipari felhasználásra alkalmas zsír |
7,0 |
0,40 |
1,8 |
0,25 |
d) 3. kategóriába tartozó vágási melléktermékek |
7,0 |
0,18 |
0,8 |
0,11 |
e) Nyersbőr és irha |
7,0 |
0,80 |
3,5 |
0,51 |
f) 1./2. kategóriába tartozó anyagok és hulladékok |
22,0 |
0,00 |
0,0 |
0,00 |
(1)
A hússal (szarvasmarha, sertés és juh) kapcsolatos kísérleti PEFCR-projekt keretében végzett OEF-szűrővizsgálat alapján (v 1.0, 2015. november), amely a következő internet címen érhető el https://webgate.ec.europa.eu/fpfis/wikis/pages/viewpage.action?pageId=81474527, a honlap eléréséhez ECAS-regisztrációra van szükség.
(*1)
Az AR értéke a „gazdasági szempontú hozzárendelés” és a „tömegszázalék” hányadosaként került kiszámításra. |
Az AR alkalmazandó a termékegység környezeti hatásának kiszámításához az alábbi egyenlettel:
Eli = Elw * ARi [18. egyenlet]
Ahol EIi: i termék tömegegységenkénti környezeti hatása (i = a 17. táblázatban [Table 17] szereplő vágóhídi kimenet); EIw: az egész állat környezeti hatása elosztva az állat élőtömegével; és ARi: a hozzárendelési arány i termék esetén (az i gazdasági értéke és az i tömegszázaléka hányadosaként kiszámítva).
Az EIw értéknek tartalmaznia kell az upstream hatásokat, a vágóhídi hatásokat, amelyek nem valamely konkrét termékből erednek, valamint a vágóhídi hulladék kezeléséből származó hatást (a 17. táblázat
[Table 17] szerinti, 1. és 2. kategóriába tartozó anyagok és hulladékok). Az ARi 17. táblázatban
(Table 17) szereplő alapértelmezett értékeit kell alkalmazni az EF-vizsgálatok során az európai átlagos helyzet bemutatása érdekében.
4.5.1.7.
A 18. táblázatban (Table 18) szereplő alapértelmezett értékeket kell alkalmazni a sertések esetén a vágóhídon történő hozzárendeléssel foglalkozó OEF-vizsgálatok során. A vállalatspecifikus adatokon alapuló hozzárendelési tényezők nem módosíthatók.
18. táblázat
Gazdasági szempontú hozzárendelési arányok sertés esetén (1)
|
Tömegszázalék |
Ár |
Gazdasági szempontú hozzárendelés |
Hozzárendelési arány* (AR) |
|
% |
EUR/kg |
% |
|
a) Friss hús, valamint élelmezési célra alkalmas vágási melléktermék és belsőség |
67,0 |
1,08 |
98,67 |
1,54 |
b) Élelmiszer-ipari felhasználásra alkalmas csontok |
11,0 |
0,03 |
0,47 |
0,04 |
c) Élelmiszer-ipari felhasználásra alkalmas zsír |
3,0 |
0,02 |
0,09 |
0,03 |
d) 3. kategóriába tartozó vágási melléktermékek |
19,0 |
0,03 |
0,77 |
0,04 |
e) Nyersbőr és irha (3. kategóriába sorolt termékekként osztályozva) |
0,0 |
0,00 |
0 |
0 |
Összesen |
100,0 |
|
100,0 |
|
(1)
A hússal kapcsolatos kísérleti projekt keretében végzett OEF-szűrővizsgálat alapján (v 1.0, 2015. november), amely a következő internet címen érhető el: https://webgate.ec.europa.eu/fpfis/wikis/pages/viewpage.action?pageId=81474527 |
4.5.1.8.
A 19. táblázatban (Table 19) szereplő alapértelmezett értékeket kell alkalmazni a juhok és kecskék esetén a vágóhídon történő hozzárendeléssel foglalkozó OEF-vizsgálatok során. A vállalatspecifikus adatokon alapuló hozzárendelési tényezők nem módosíthatók. A kecskék esetében is ugyanazokat a hozzárendelési tényezőket kell alkalmazni, mint a juhok esetében.
19. táblázat
Gazdasági szempontú hozzárendelési arányok juhok esetén (1)
|
Tömegszázalék |
Ár |
Gazdasági szempontú hozzárendelés |
Hozzárendelési arány* (AR) |
|
% |
EUR/kg |
% |
|
a) Friss hús, valamint élelmezési célra alkalmas vágási melléktermék és belsőség |
44,0 |
7 |
97,8 |
2,22 |
b) Élelmiszer-ipari felhasználásra alkalmas csontok |
4,0 |
0,01 |
0,0127 |
0,0032 |
c) Élelmiszer-ipari felhasználásra alkalmas zsír |
6,0 |
0,01 |
0,0190 |
0,0032 |
d) 3. kategóriába tartozó vágási melléktermékek |
13,0 |
0,15 |
0,618 |
0,05 |
e) Nyersbőr és irha (3. kategóriába sorolt termékek) |
14,0 |
0,35 |
1,6 |
0,11 |
f) 1. és kategóriába és 2. kategóriába tartozó anyagok és hulladékok |
19 |
0 |
0 |
0 |
Összesen |
100 |
|
100 |
|
(1)
A hússal kapcsolatos kísérleti projekt keretében végzett OEF-szűrővizsgálat alapján (v 1.0, 2015. november), amely a következő internet címen érhető el: https://webgate.ec.europa.eu/fpfis/wikis/pages/viewpage.action?pageId=81474527 |
4.6. Adatgyűjtési követelmények és minőségi követelmények
4.6.1.
Ez a szakasz a vállalatspecifikus LCI-adatokat írja le, amelyeket közvetlenül adott létesítményben vagy létesítményekben mérnek vagy gyűjtenek, és amelyek a rendszerhatáron belül egy vagy több tevékenységet vagy folyamatot reprezentálnak.
Az adatoknak tartalmazniuk kell a folyamatokhoz kapcsolódó valamennyi ismert bemenetet és kimenetet. Példák bemenetekre: energia-, víz-, anyagfelhasználás, földhasználat stb. a termékek, a társtermékek, a kibocsátások és a keletkező hulladék. A kibocsátások három közegre oszthatók fel: a levegőbe, a vízbe és a talajba irányuló kibocsátások).
Számos módja van a vállalatspecifikus kibocsátási adatok gyűjtésének, például alapulhat közvetlen méréseken, vagy kiszámítható vállalatspecifikus, tevékenységre vonatkozó adatok és a kapcsolódó kibocsátási tényezők (pl. liter tüzelőanyag-fogyasztás és kibocsátási tényezők járműben vagy kazánban való égetés esetén) felhasználásával. Amennyiben a vizsgált termék ágazata az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) nyomonkövetési szabályainak hatálya alá tartozik, az OEF-módszer alkalmazójának követnie kell az (EU) 2018/2066 rendeletben a rendelet hatálya alá tartozó folyamatokra és ÜHG-kre vonatkozóan meghatározott számszerűsítési követelményeket. A szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (CLT) tekintetében e melléklet követelményei irányadók. Az adatok skálázására, összesítésére vagy más matematikai műveletekre lehet szükség ahhoz, hogy azokat összhangba hozzák az adatszolgáltatási egységgel.
A vállalatspecifikus adatok jellemző forrásai a következők:
folyamat- vagy üzemi szintű fogyasztási adatok;
a fogyasztási cikkek számlái és készletének vagy leltárának változásai;
kibocsátásmérések (a füstgáz- és szennyvízkibocsátás mennyiségei és koncentrációi);
a termékek és a hulladék összetétele;
közbeszerzési és értékesítési részleg(ek)/egység(ek).
Az OEF-vizsgálat során létrehozott valamennyi új adatkészletnek az EF-nek megfelelőnek kell lennie.
Minden vállalatspecifikus adatot vállalatspecifikus adatkészletekben kell modellezni.
4.6.2.
A másodlagos adatok olyan adatok, amelyek nem a rendszerhatáron belüli különböző folyamatokra vonatkozó közvetlen méréseken vagy számításokon alapulnak. A másodlagos adatok vagy ágazatspecifikusak, azaz az OEF-vizsgálatban figyelembe vett ágazatra jellemzők, vagy több ágazatot is érintő adatok. Példák másodlagos adatokra:
a szakirodalomból vagy tudományos szaklapokból származó adatok;
LCI adatbázisokból, ágazati szövetségek jelentéseiből, kormányzati statisztikákból stb. származó, az ágazatra jellemző átlagolt életciklusadatok stb.
Minden másodlagos adatot másodlagos adatkészletekben kell modellezni, amelyek megfelelnek a 4.6.3. szakaszban foglalt adathierarchiának és a 4.6.5. szakaszban meghatározott minőségi követelményeknek. Az ilyen adatok forrásait világosan dokumentálni kell, és jelenteni kell az OEF-jelentésben.
4.6.3.
Az OEF-vizsgálatok során olyan másodlagos adatkészleteket kell használni, amelyek az EF-nek megfelelőek, amennyiben rendelkezésre állnak ilyenek. Az EF-nek megfelelő másodlagos adatkészletek kidolgozásához az EF-nek megfelelő adatkészletekre vonatkozó útmutatót ( 163 ) kell követni. Ha nincs vagy nem dolgozható ki az EF-nek megfelelő másodlagos adatkészlet, az alkalmazandó adatkészleteket a következő, hierarchikus sorrendben megadott szabályok szerint kell kiválasztani:
az EF-nek megfelelő helyettesítő adatkészlet használata (ha van ilyen); a helyettesítő adatkészletek használatát jelenteni kell az OEF-jelentés korlátozásokra vonatkozó szakaszában.
helyettesítőként az ILCD beviteli szintnek megfelelő adatkészlet használata ( 164 ). Az egyetlen összesített pontszám legfeljebb 10 %-a származhat az ILCD beviteli szintnek megfelelő adatkészletekből.
ha nem áll rendelkezésre az EF-nek megfelelő vagy az ILCD beviteli szintnek megfelelő adatkészlet, a folyamatot ki kell zárni a modellből. Ezt az OEF-jelentés „korlátok” szakaszában egyértelműen fel kell tüntetni adathiányként, és a hitelesítőnek validálnia kell.
4.6.4.
A veszély alapú kizárást minden esetben el kell kerülni, kivéve, ha arra a következő szabályok szerint kerül sor:
A folyamatok és az elemi áramok legfeljebb 3,0 %-ig (összesítve) kizárhatók az anyag- és energiaáramok, valamint a környezeti jelentőség szintje alapján (egyetlen összesített pontszám). A veszély alapú kizárás alá eső folyamatokat az OEF-jelentésben egyértelműen fel kell tüntetni és meg kell indokolni, különös tekintettel az alkalmazott veszély alapú kizárás környezeti jelentőségére.
Ezt a veszély alapú kizárást a háttéradatkészletekben már szereplő veszély alapú kizáráson felül kell figyelembe venni. Ez a szabály a közbenső és a végtermékekre egyaránt érvényes.
Az OEF-vizsgálatból ki lehet zárni azokat a folyamatokat, amelyek összesítve (halmozottan) az anyag- és energiaáram kevesebb mint 3,0 %-át teszik ki, valamint az egyes hatáskategóriák környezeti hatását.
A veszély alapján kizárható folyamatok azonosítása érdekében ajánlott szűrővizsgálatot végezni.
4.6.5.
Ez a szakasz ismerteti, hogy hogyan kell értékelni az EF-nek megfelelő adatkészletek adatminőségét. Az adatminőségi követelményeket a 20. táblázat mutatja be.
teljesség;
módszertani megfelelőség és következetesség.
Az elemzett rendszert reprezentáló folyamatok és termékek kiválasztását, valamint azok életciklusleltárainak elkészítését követően a teljességre vonatkozó kritérium azt értékeli, hogy az életciklusleltár milyen mértékben fedi le az összes EF-hatáskategória kiszámításához szükséges folyamatok és termékek valamennyi kibocsátását és forrását. Az EF-nek megfelelő adatkészletek előfeltétele a teljességre vonatkozó kritérium teljesítése és az OEF-módszernek való teljes megfelelés. Ezért ez a két kritérium nem képezi minősítés tárgyát. Az EF-nek megfelelő adatkészletekre vonatkozó útmutató leírja, hogyan kell ezeket jelenteni az adatkészletben ( 165 ).
20. táblázat
Adatminőségi követelmények, dokumentálás, nómenklatúra és felülvizsgálat (7)
Minimális követelmények |
Teljesség Módszertani megfelelőség és következetesség (1) |
Adatminőségi követelmények (pontozott) |
Technológiai reprezentativitás (2) (TeR) Földrajzi reprezentativitás (3) (GeR) Időbeli reprezentativitás (4) (TiR) Precizitás (5) (P) |
Dokumentálás |
Megfelel az ILCD-formátumnak, valamint az EF-nek megfelelő adatkészletekre vonatkozó útmutatóban (6) rendelkezésre álló metaadatokra vonatkozó további követelményeknek |
Nómenklatúra |
Megfelel az ILCD-nómenklatúra szerkezetének (például a környezeti lábnyom elemi referenciaáramainak alkalmazása a leltárak informatikai kompatibilitása érdekében; a részletes követelményeket lásd a 4.3. szakaszban) |
Felülvizsgálat |
„Minősített bíráló” általi felülvizsgálat Különálló felülvizsgálati jelentés |
(1)
Az ezen eljárási módszerrel kapcsolatban használt „módszertani megfelelőség és következetesség” kifejezés egyenértékű az EN ISO 14044:2006 szabványban használt „következetesség” kifejezéssel.
(2)
A jelen módszer leírása során használt „technológiai reprezentativitás” kifejezés egyenértékű az EN ISO 14044:2006 szabványban használt „technológiai hatály” kifejezéssel.
(3)
A jelen módszer leírása során használt „földrajzi reprezentativitás” kifejezés egyenértékű az EN ISO 14044:2006 szabványban használt „földrajzi hatály” kifejezéssel.
(4)
A jelen módszer leírása során használt „időbeli reprezentativitás” kifejezés egyenértékű az EN ISO 14044:2006 szabványban használt „időbeli hatály” kifejezéssel.
(5)
A jelen módszer leírása során használt „paraméterek bizonytalansága” kifejezés egyenértékű az EN ISO 14044:2006 szabványban használt „precizitás” kifejezéssel.
(6)
https://eplca.jrc.ec.europa.eu/permalink/Guide_EF_DATA.pdf
(7)
A dokumentálásra és a felülvizsgálatra vonatkozó részletes követelmények a következő internetcímen találhatók: http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml |
Minden egyes pontozandó adatminőségi kritériumot (TeR, GeR, TiR és P) a 21. táblázatban (Table ) felsorolt öt szint szerint kell minősíteni.
21. táblázat
Általános adatminőség-értékelés (DQR) és adatminőségi szintek az egyes adatminőségi követelmények vonatkozásában
Az adatminőségi követelmények (TeR, GeR, TiR, P) adatminőség-értékelése (DQR) |
Az adatminőség szintje |
1 |
Kiváló |
2 |
Nagyon jó |
3 |
Jó |
4 |
Megfelelő |
5 |
Gyenge |
4.6.5.1.
A környezeti lábnyommal összefüggésben ki kell számítani és jelenteni kell minden egyes új, EF-nek megfelelő adatkészlet és a teljes OEF-vizsgálat adatminőségét. Az adatminőség-érték kiszámításának négy adatminőségi kritériumon kell alapulnia:
ahol TeR a technológiai reprezentativitás, GeR a földrajzi reprezentativitás, TiR az időbeli reprezentativitás, P pedig a precizitás.
A reprezentativitás (technológiai, földrajzi és időbeli) azt mutatja meg, hogy a kiválasztott folyamatok és termékek milyen mértékben felelnek meg az elemzett rendszernek, míg a precizitás az adatok származtatásának módját és a kapcsolódó bizonytalansági szintet jelöli.
Az adatminőség-értékelés (DQR) szerint öt minőségi szint érhető el (a kiválótól a gyengéig), amit a 22. táblázat (Table 22) foglal össze.
22. táblázat
Az EF-nek megfelelő adatkészletek adatminőségének általános szintje a kapott adatminőség-érték szerint
Általános adatminőség-értékelés |
Az adatminőség általános szintje |
DQR ≤ 1,5 |
„Kiváló minőségű” |
1,5 < DQR ≤ 2,0 |
„Nagyon jó minőségű” |
2,0 < DQR ≤ 3,0 |
„Jó minőségű” |
3 < DQR ≤ 4,0 |
„Megfelelő minőségű” |
DQR > 4 |
„Gyenge minőségű” |
Az adatminőség-érték kiszámítási képlete a következőkre alkalmazható:
vállalatspecifikus adatok: A 4.6.5.2. szakasz ismerteti a vállalatspecifikus adatkészletek adatminőség-értékének kiszámítására vonatkozó eljárást;
másodlagos adatkészletek: ha az OEF-vizsgálat során az EF-nek megfelelő másodlagos adatkészletet használnak (a 4.6.5.3. szakaszban ismertetett eljárás);
PEF-vizsgálat (a 4.6.5.8. szakaszban ismertetett eljárás)
4.6.5.2.
Vállalatspecifikus adatkészlet létrehozásakor külön kell értékelni i. a vállalatspecifikus, tevékenységre vonatkozó adatok és ii. a vállalatspecifikus közvetlen elemi áramok (azaz a kibocsátási adatok) adatminőségét. A tevékenységi adatokhoz kapcsolódó alfolyamatok adatminőség-értékelésére (lásd: 9. ábra) az adatigénymátrixban (lásd: 4.6.5.4. szakasz) megadott követelmények alapján kerül sor.
9. ábra
Egy vállalatspecifikus adatkészlet grafikus ábrázolása.
A vállalatspecifikus adatkészlet részben lebontott adatkészlet: el kell végezni a tevékenységre vonatkozó adatok és a közvetlen elemi áramok adatminőség-értékelését. Az alfolyamatok adatminőség-értékelését az adatigénymátrixon keresztül kell elvégezni.
Az újonnan létrehozott adatkészlet adatminőség-értékét a következőképpen kell kiszámítani:
Válassza ki a leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adatokat és közvetlen elemi áramokat: a leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adatok azok, amelyek a vállalatspecifikus adatkészlet teljes környezeti hatásának legalább 80 %-áért felelő alfolyamatokhoz (vagyis másodlagos adatkészletekhez) kapcsolódnak. Állítsa ezeket sorrendbe, kezdve a legnagyobb mértékben hozzájárulókkal, egészen a legkisebb mértékben hozzájárulókig. A leginkább releváns közvetlen elemi áramok azok, amelyek halmozottan legalább 80 %-kal járulnak hozzá a közvetlen elemi áramok teljes hatásához.
Az adatminőség-értékelési kritériumok – TeR, TiR, GeR és P – kiszámítása a leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adatok és a leginkább releváns közvetlen elemi áramok minden egyes típusa esetében, a 23. táblázat segítségével.
A leginkább releváns közvetlen elemi áramok mindegyike tartalmazza az összeget és az elemi áram elnevezését (pl. 40 g CO2). A leginkább releváns közvetlen elemi áramok mindegyike esetében értékelni kell a 4 adatminőség-értékelési kritériumot – TeR-EF, TiR-EF, GeR-EF, PEF — (pl. a mért áram ideje, mely technológia tekintetében mérték az áramot és mely földrajzi területen).
A leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adatok mindegyike esetében értékelni kell a 4 adatminőség-értékelési kritériumot (ezek megnevezése: TeR-AD, TiR-AD, GeR-AD, PAD).
Tekintettel arra, hogy mind a tevékenységre vonatkozó adatoknak, mind a közvetlen elemi áramoknak vállalatspecifikusnak kell lenniük, a P pontszáma nem lehet nagyobb 3-nál, míg a TiR, TeR és GeR pontszáma nem lehet több mint 2 (az adatminőség-értékelési pontszám legfeljebb 1,5 lehet).
Számítsa ki a leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adatok (a megfelelő alfolyamathoz kapcsolva) és közvetlen elemi áramok mindegyike vonatkozásában azok környezeti hozzájárulását – százalékos értékben kifejezve – az összes leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adat és közvetlen elemi áram környezeti hatásának teljes összegéhez (súlyozva, az összes EF-hatáskategória felhasználásával). Az újonnan létrehozott adatkészlet például csak két leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adattal rendelkezik, amelyek az adatkészlet teljes környezeti hatásának 80 %-áért felelnek:
Az 1. számú, tevékenységre vonatkozó adat a teljes adatkészlet környezeti hatásának 30 %-át teszi ki. Ez a folyamat 37,5 %-kal járul hozzá (az alkalmazandó súly) a teljes 80 %-hoz.
A 2. számú, tevékenységre vonatkozó adat a teljes adatkészlet környezeti hatásának 50 %-áért felel. Ez a folyamat 62,5 %-kal járul hozzá (az alkalmazandó súly) a teljes 80 %-hoz.
Számítsa ki az újonnan létrehozott adatkészlet TeR, TiR, GeR és P kritériumait a leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adatok és közvetlen elemi áramok minden egyes kritériumának súlyozott átlagaként. A súly az egyes leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adatok és közvetlen elemi áramok 3. lépésben kiszámított relatív hozzájárulása (%-ban kifejezve).
Számítsa ki az újonnan létrehozott adatkészlet teljes adatminőség-értékét az alábbi egyenlet segítségével, ahol a 4. pontban foglaltak szerint kiszámított súlyozott átlag.
23. táblázat
Az értékek hozzárendelése az adatminőség-értékelési kritériumokhoz vállalatspecifikus információk használata esetén A kritériumok nem módosíthatók.
Értékelés |
PEF és PAD |
TiR-EF és TiR-AD |
TeR-EF és TeR-AD |
GeR-EF és GeR-AD |
1 |
Mért/kalkulált és külső hitelesítő által hitelesített |
Az adatok a legutóbbi éves igazgatási időszakra vonatkoznak, az EF-jelentés közzétételének dátumát figyelembe véve |
Az elemi áramok és a tevékenységre vonatkozó adatok kifejezetten bemutatják az újonnan létrehozott adatkészlet technológiáját |
A tevékenységre vonatkozó adatok és az elemi áramok tükrözik azt a pontos földrajzi helyet, ahol az újonnan létrehozott adatkészletben modellezett folyamatok zajlanak |
2 |
Mért/kalkulált és belső hitelesítő által hitelesített, a hitelességet bíráló ellenőrizte |
Az adatok legfeljebb kétéves igazgatási időszakra vonatkoznak, az EF-jelentés közzétételének dátumát figyelembe véve |
Az elemi áramok és a tevékenységre vonatkozó adatok az újonnan létrehozott adatkészlet technológiája közelítésének tekinthetők |
A tevékenységre vonatkozó adatok és az elemi áramok részben tükrözik azt a földrajzi helyet, ahol az újonnan létrehozott adatkészletben modellezett folyamatok zajlanak |
3 |
Mért/kalkulált/szakirodalom szerinti, és a hitelességet nem ellenőrizte bíráló VAGY számításokon alapuló minősített becslés, bíráló által ellenőrzött hitelesség |
Az adatok legfeljebb hároméves igazgatási időszakra vonatkoznak, az EF-jelentés közzétételének dátumát figyelembe véve |
Nem alkalmazható |
Nem alkalmazható |
4–5 |
Nem alkalmazható |
Nem alkalmazható |
Nem alkalmazható |
Nem alkalmazható |
PEF : Precizitás az elemi áramok tekintetében; PAD : Precizitás a tevékenységre vonatkozó adatok tekintetében; TiR-EF : Időbeli reprezentativitás az elemi áramok tekintetében; TiR-AD : Időbeli reprezentativitás a tevékenységre vonatkozó adatok tekintetében; TeR-EF : Technológiai reprezentativitás az elemi áramok tekintetében; TeR-AD : Technológiai reprezentativitás a tevékenységre vonatkozó adatok tekintetében; GeR-EF : Földrajzi reprezentativitás az elemi áramok tekintetében; GeR-AD: Földrajzi reprezentativitás a tevékenységre vonatkozó adatok tekintetében. |
4.6.5.3.
Ez a szakasz az OEF-vizsgálat során használt másodlagos adatkészletek adatminőség-értékének kiszámítására szolgáló eljárást írja le. Ez az eljárás magában foglalja az EF-nek megfelelő másodlagos adatkészlet – adatszolgáltató által kiszámított – adatminőség-értékének újbóli kiszámítását, amennyiben azt felhasználják a leginkább releváns folyamatok modellezése során (lásd: 4.6.5.4. szakasz), annak érdekében, hogy az OEF-módszer alkalmazója értékelhesse az adott kontextusra jellemző adatminőség-értékelési kritériumokat (azaz a leginkább releváns folyamatok technológiai, időbeli és földrajzi reprezentativitását). A TeR, TiR és GeR kritériumait újból értékelni kell a 24. táblázat (Table 24) alapján. A kritériumok módosítása nem megengedett. Az adatkészlet teljes adatminőség-értékét újból ki kell számítani a 19. egyenlet segítségével.
24. táblázat
Az értékek hozzárendelése az adatminőség-értékelési kritériumokhoz másodlagos adatkészletek alkalmazása esetén
Értékelés |
TiR |
TeR |
GeR |
1 |
Az EF-jelentés közzétételének dátuma az adatkészlet érvényességi idején belül van |
Az EF-vizsgálat során alkalmazott technológia pontosan megegyezik az adatkészlet alkalmazási körébe tartozó technológiával |
Az EF-vizsgálat során modellezett folyamat abban az országban zajlik, amelyre az adatkészlet érvényes. |
2 |
Az EF-jelentés közzétételének dátuma legfeljebb 2 évvel van túl az adatkészlet érvényességi idején |
Az EF-vizsgálat során alkalmazott technológiák az adatkészlet alkalmazási körébe tartozó technológiák közé tartoznak |
Az EF-vizsgálat során modellezett folyamat abban a földrajzi régióban (pl. Európában) zajlik, amelyre az adatkészlet érvényes |
3 |
Az EF-jelentés közzétételének dátuma legfeljebb 4 évvel van túl az adatkészlet érvényességi idején |
Az EF-vizsgálat során alkalmazott technológiák csak részben szerepelnek az adatkészlet alkalmazási körébe tartozó technológiák között |
Az EF-vizsgálat során modellezett folyamat azon földrajzi régiók egyikében zajlik, amelyekre az adatkészlet érvényes |
4 |
Az EF-jelentés közzétételének dátuma legfeljebb 6 évvel van túl az adatkészlet érvényességi idején |
Az EF-vizsgálat során alkalmazott technológiák hasonlóak az adatkészlet alkalmazási körébe tartozó technológiákhoz |
Az EF-vizsgálat során modellezett folyamat olyan országban zajlik, amely nem tartozik azon földrajzi régió(k) közé, amely(ek)re az adatkészlet érvényes, de szakértői véleményen alapuló becslések szerint elegendő hasonlóság áll fenn. |
5 |
Az EF-jelentés közzétételének időpontja több mint 6 évvel van túl az adatkészlet érvényességi idején, vagy az érvényességi idő nincs meghatározva |
Az EF-vizsgálat során alkalmazott technológiák eltérnek az adatkészlet alkalmazási körébe tartozóktól |
Az EF-vizsgálat során modellezett folyamat más országban zajlik, mint amelyre az adatkészlet érvényes |
TiR: Időbeli reprezentativitás; TeR: Technológiai reprezentativitás; GeR: Földrajzi reprezentativitás. |
4.6.5.4.
Az adatigénymátrixot kell alkalmazni a vizsgált termék modellezéséhez szükséges valamennyi folyamat adatkövetelményeinek értékeléséhez (lásd a 25. táblázatot –
Table 25). Az adatigénymátrix jelzi, hogy mely folyamatokhoz kell vagy lehet vállalatspecifikus adatokat vagy másodlagos adatokat használni, attól függően, hogy a vállalat mekkora befolyással bír a folyamatra. Az alábbiakban bemutatott három eset szerepel az adatigénymátrixban:
1. helyzet: a folyamatot az OEF-vizsgálatot végző vállalat irányítja.
2. helyzet: a folyamatot nem az OEF-vizsgálatot végző vállalat irányítja, de ez a vállalat hozzáféréssel rendelkezik (vállalat-)specifikus információkhoz.
3. helyzet: a folyamatot nem az OEF-vizsgálatot végző vállalat irányítja, és ez a vállalat nem rendelkezik hozzáféréssel (vállalat-)specifikus információkhoz.
Az OEF-módszer alkalmazójának a következőket kell tennie:
Meghatározza, hogy a vállalat mekkora befolyással bír az egyes folyamatokra az ellátási láncában (1., 2. vagy 3. helyzet). Ez a döntés meghatározza, hogy a 25. táblázatban (
Table 25) szereplő lehetőségek közül melyik vonatkozik az egyes folyamatokra;
Rendelkezésre bocsát egy táblázatot az OEF-jelentésben, amelyben felsorolja az összes folyamatot és azok helyzetét az adatigénymátrix szerint;
Megfelel a 25. táblázatban feltüntetett, adatokkal kapcsolatos követelményeknek;
Kiszámítja/újraértékeli az adatminőség-értékeket (az egyes kritériumok + összes kritérium tekintetében) a leginkább releváns folyamatok adatkészleteire és az újonnan létrehozott adatkészletekre vonatkozóan, a 4.6.5.6–4.6.5.8. szakaszban foglaltak szerint.
25. táblázat
Adatigénymátrix – Az OEF-vizsgálatot végző vállalatra vonatkozó követelmények.
Az egyes helyzetekre megadott lehetőségek nem hierarchikus rendben kerültek felsorolásra
|
|
Adatokkal kapcsolatos követelmények |
1. helyzet: a vállalat által irányított folyamat |
1. lehetőség |
Vállalatspecifikus adatok szolgáltatása (tevékenységre vonatkozó adatok és közvetlen kibocsátások is), valamint vállalatspecifikus adatkészlet létrehozása (DQR ≤ 1,5). Az adatkészlet adatminőség-értékének kiszámítása a 4.6.5.2. szakaszban foglalt szabályok szerint. |
2. helyzet: nem a vállalat által irányított folyamat, de van hozzáférés a vállalatspecifikus információkhoz |
1. lehetőség |
Vállalatspecifikus adatok szolgáltatása és vállalatspecifikus adatkészlet létrehozása (DQR ≤ 1,5). Az adatkészlet adatminőség-értékének kiszámítása a 4.6.5.2. szakaszban foglalt szabályok szerint. |
2. lehetőség |
Az EF-nek megfelelő másodlagos adatkészlet használata, és tevékenységre vonatkozó vállalatspecifikus adatok alkalmazása a szállítás (távolság) tekintetében, valamint a villamosenergia-szerkezethez és a szállításhoz használt alfolyamatok helyettesítése ellátáslánc-specifikus, EF-nek megfelelő adatkészletekkel (DQR ≤ 3,0). Az alkalmazott adatkészlet adatminőség-értékének újraszámítása (lásd a 4.6.5.6. szakaszt). |
|
3. helyzet: nem a vállalat által irányított folyamat, és nincs hozzáférés vállalatspecifikus információkhoz |
1. lehetőség |
Az EF-nek megfelelő másodlagos adatkészlet használata összesített formában (DQR ≤ 3,0). Az adatkészlet adatminőség-értékének újraszámítása, ha a folyamat leginkább releváns (lásd a 4.6.5.7. szakaszt). |
Megjegyzendő, hogy bármely, az EF-nek megfelelő másodlagos adatkészlet esetén használható az ILCD beviteli szintnek megfelelő adatkészlet. Ez legfeljebb 10 %-os hozzájárulás a vizsgált termék egyetlen összesített pontszámához (lásd a 4.6.3. szakaszt). Ezen adatkészletek esetében az adatminőség-értéket nem kell újból kiszámítani.
4.6.5.5.
A vállalat által irányított valamennyi folyamat esetén, és amennyiben az OEF-vizsgálatot végző vállalat vállalatspecifikus adatokat használ, az újonnan létrehozott, EF-nek megfelelő adatkészlet adatminőség-értékét a 4.6.5.2. szakaszban leírtak szerint kell értékelni.
4.6.5.6.
Ha a folyamat a 2. helyzet keretében zajlik (azaz az OEF-vizsgálatot végző vállalat nem irányítja a folyamatot, de hozzáfér a vállalatspecifikus adatokhoz), két lehetőség van:
az OEF-módszer alkalmazója hozzáféréssel rendelkezik a beszállító-specifikus információk széles köréhez, és szándékában áll létrehozni egy új, az EF-nek megfelelő adatkészletet (1. lehetőség);
a vállalat rendelkezik bizonyos beszállító-specifikus információkkal, és szándékában áll végrehajtani néhány minimális változtatást (2. lehetőség).
2. helyzet/1. lehetőség
Az összes olyan folyamat esetén, amelyet nem a vállalat irányít, és amikor az OEF-vizsgálatot végző vállalat vállalatspecifikus adatokat használ, az újonnan létrehozott, EF-nek megfelelő adatkészlet adatminőség-értékét a 4.6.5.2. szakaszban leírtak szerint kell értékelni.
2. helyzet/2. lehetőség
A 2. helyzet/2. lehetősége szerinti folyamatokhoz az EF-nek megfelelő, lebontott másodlagos adatkészletet használnak. Az OEF-vizsgálatot végző vállalat köteles:
Vállalatspecifikus R1 értékek alkalmazhatók. Az OEF-módszer alkalmazója újraszámítja a 2. helyzet/2. lehetősége szerinti folyamatokra vonatkozó adatminőség-értékelési kritériumokat. Az adatminőség-értékelést az adott kontextusra jellemzővé teszi a TeR és a TiR 24. táblázat (Table 24) szerinti újraértékelésével. A GeR kritériumát 30 %-kal lejjebb kell vinni, a P kritérium tekintetében pedig fenn kell tartani az eredeti értéket.
4.6.5.7.
Ha egy folyamatra a 3. helyzet keretében kerül sor (azaz nem az OEF-vizsgálatot végző vállalat irányítja a folyamatot, és ez a vállalat nem fér hozzá vállalatspecifikus adatokhoz), az OEF-vizsgálatot végző vállalatnak az EF-nek megfelelő másodlagos adatkészleteket kell használnia.
Leginkább releváns folyamat esetén, a 7.3. szakaszban leírt eljárást követve az OEF-módszer alkalmazójának az adatminőség-értékelés kritériumait az adott kontextusra jellemzővé kell tennie a TeR, a TiR és a GeR 24. táblázat (Table 24) szerinti újraértékelésével. A P paraméter tekintetében fenn kell tartani az eredeti értéket.
A leginkább releváns folyamatok körébe nem tartozó folyamatok esetén a 7.3. szakaszban leírt eljárást követve az OEF-vizsgálatot végző vállalatnak az eredeti adatkészletből kell kivennie az adatminőség-értékelési értékeket.
4.6.5.8.
Az OEF-vizsgálat adatminőség-értékének kiszámításához az OEF-módszer alkalmazójának külön kell kiszámítania a TeR, a TiR, a GeR és a P értékét. Ezeket az összes leginkább releváns folyamat adatminőség-értékelési pontszámainak súlyozott átlagaként kell kiszámítani, az egyetlen összesített pontszámhoz való relatív környezeti hozzájárulásuk alapján, a 20. egyenlet alkalmazásával.
5. Környezeti lábnyomra vonatkozó hatásvizsgálat
Az életciklusleltár elkészítését követően el kell végezni az EF-hatásvizsgálatot ( 168 ) a termék környezeti teljesítményének kiszámítása érdekében, az összes EF-hatáskategória és modell alkalmazásával. Az EF-hatásvizsgálat négy lépésből áll: osztályozás, jellemzés, normalizálás és súlyozás. Az OEF-vizsgálat eredményeit az egyes EF-hatáskategóriákra vonatkozó jellemzett, normalizált és súlyozott eredmények, valamint az 6.5.2.2. szakaszban megadott súlyozási tényezőkön alapuló egyetlen összesített pontszám formájában kell kiszámítani és jelenteni az OEF-jelentésben. Az eredményeket i. a teljes életciklusra és ii. a felhasználási szakaszt nem tartalmazó teljes életciklusra vonatkozóan kell jelenteni.
5.1. Osztályozás és jellemzés
5.1.1.
Az osztályozáshoz a be- és kilépő anyag/energia életciklusleltárba vett értékeinek a megfelelő EF-hatáskategóriákhoz történő hozzárendelésére van szükség. Az osztályozási szakaszban például valamennyi, ÜHG-kibocsátást eredményező bemenetet/kimenetet hozzárendelnek az éghajlatváltozás elnevezésű kategóriához. Hasonlóképpen, az ózonkárosító anyagok kibocsátását eredményező be- és kimeneteket az ózonlebontás elnevezésű kategóriához rendelik hozzá. Egyes esetekben a bemenetek és kimenetek több EF-hatáskategóriához is hozzájárulhatnak (például a klór-fluor-szénhidrogének – CFC-k – az éghajlatváltozáshoz és az ózonlebontáshoz egyaránt hozzájárulnak).
Fontos, hogy az adatokat az anyagok azon összetevőiként kell megadni, amelyekhez rendelkezésre állnak jellemzési tényezők (lásd a következő szakaszt). Az összetett NPK (nitrogén-foszfor-kálium) műtrágyákra vonatkozó adatokat fel kell bontani, és nitrogén-, foszfor- és káliumhányaduk szerint osztályozni kell, mivel valamennyi összetevő más EF-hatáskategóriákhoz járul hozzá. A gyakorlatban az életciklusleltár adatainak többsége meglévő nyilvános vagy kereskedelmi életciklusleltár-adatbázisokból származhat, amelyek esetében az osztályozást már végrehajtották. Ilyen esetben például az adatszolgáltatónak biztosítania kell, hogy az osztályozás és a kapcsolódó EF-hatásvizsgálat útvonalai megfeleljenek az OEF-módszerben szereplő követelményeknek.
Az életciklusleltár elkészítése során számba vett valamennyi bemenetet és kimenetet hozzá kell rendelni azokhoz az EF-hatáskategóriákhoz, amelyekhez hozzájárulnak, az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja által rendelkezésre bocsátott osztályozási adatok felhasználásával ( 169 ).
Az életciklusleltár osztályozásának részeként lehetőség szerint az adatokat ajánlott az anyagok azon összetevőiként megadni, amelyekhez rendelkezésre állnak jellemzési tényezők.
5.1.2.
A jellemzés az egyes osztályozott bemenetek és kimenetek által a megfelelő EF-hatáskategóriáikhoz történő hozzájárulás nagyságának kiszámítását, és e hozzájárulások egyes kategóriákon belüli összesítését jelenti. A jellemzés során az életciklusleltárban szereplő értékeket megszorozzák az egyes EF-hatáskategóriákra vonatkozó releváns jellemzési tényezőkkel.
A jellemzési tényezők anyag- vagy erőforrás-specifikusak. E tényezők egy anyagnak egy EF-hatáskategóriához tartozó közös referenciaanyaghoz (hatáskategória-mutatószámhoz) viszonyított hatásintenzitását jelölik. Az éghajlatváltozási hatások kiszámításánál például az életciklusleltárba vett minden ÜHG-kibocsátást a szén-dioxidhoz – e kategória referenciaanyagához – viszonyított hatásintenzitásuk szerint súlyoznak. Ez lehetővé teszi a hatáspotenciálok összesítését, és az egyes hatáskategóriák esetében a hatás egyetlen anyagegyenértékben (itt szén-dioxid-egyenértékben) történő kifejezését.
Az egyes EF-hatáskategóriákhoz tartozó valamennyi osztályozott bemenethez és kimenethez a kategóriához bemeneti vagy kimeneti egységenként való hozzájárulást jelölő jellemzési tényezőket kell rendelni a megadott jellemzési tényezők alkalmazásával ( 170 ). Ezt követően az egyes EF-hatáskategóriák esetében az EF-hatásvizsgálat eredményeit úgy kell kiszámítani, hogy az egyes bemenetek és kimenetek mennyiségét megszorozzák a jellemzési tényezőjükkel és az egy kategórián belüli valamennyi bemenet és kimenet hozzájárulásait egyetlen, megfelelő referenciaegységekben kifejezett mérőszámban összesítik.
5.2. Normalizálás és súlyozás
Az osztályozás és a jellemzés lépéseit követően az EF-hatásvizsgálatot normalizálással és súlyozással kell kiegészíteni.
5.2.1.
A normalizálás az a lépés, amelyben az életciklus-hatásvizsgálat eredményeit normalizálási tényezőkkel elosztják, hogy kiszámítsák és összehasonlítsák az EF-hatáskategóriákhoz való hozzájárulásuk mértékét egy referenciaegységhez viszonyítva. Ennek eredményeként dimenzió nélküli, normalizált eredményeket kapunk. Ezek tükrözik a termékhez rendelt terheket a referenciaegységhez képest. Az OEF-módszeren belül a normalizálási tényezőket egy főre vetítve, globális érték alapján fejezik ki ( 171 ).
A környezeti lábnyom normalizált értékei azonban nem jelzik az egyes hatások súlyosságát vagy relevanciáját.
Az OEF-vizsgálatok során a normalizált értékek összesítése kerülendő, mivel ez magában foglalná a súlyozást is. A jellemzett eredményeket a normalizált eredményekkel együtt kell jelenteni.
5.2.2.
A súlyozás az elemzés eredményeinek értelmezését és közzétételét elősegítő kötelező lépés az OEF-vizsgálatok során. Ebben a lépésben a normalizált értékeket megszorozzák különböző – %-ban kifejezett – súlyozási tényezőkkel, amelyek a figyelembe vett hatáskategóriák relatív jelentőségét tükrözik. A különböző hatáskategóriák súlyozott eredményei ezután relatív jelentőségük értékelése céljából összehasonlíthatók. Továbbá az életciklus hatáskategóriák eredményei összesíthetők is egyetlen összesített pontszám kiszámítása érdekében.
A súlyozási tényezők alakulását meghatározó folyamatról Sala és szerzőtársai számolnak be (2018). Az OEF-vizsgálatok során alkalmazandó súlyozási tényezőket ( 172 ) online bocsátják rendelkezésre ( 173 ), ( 174 ).
Az EF-hatásvizsgálat súlyozás előtti (azaz jellemzett és normalizált) eredményeit a súlyozott eredményekkel együtt jelenteni kell az OEF-jelentésben.
6. A szervezet környezeti lábnyomára vonatkozó eredmények értelmezése
6.1. Bevezetés
Az OEF-vizsgálat eredményeinek értelmezése két célt szolgál:
Egyrészről biztosítja, hogy az OEF-modell teljesítménye megfeleljen a vizsgálat céljainak és minőségi követelményeinek. E tekintetben az életciklus értelmezése alapul szolgálhat az OEF-modell ismétlődő lépésekből álló fejlesztéséhez mindaddig, amíg az valamennyi célnak és követelménynek meg nem felel;
A második cél az, hogy az elemzés alapján megalapozott következtetéseket és ajánlásokat fogalmazzunk meg, például a környezet állapota javulásának elősegítése érdekében.
E célkitűzések megvalósításához az értelmezési szakasznak tartalmaznia kell az ebben a fejezetben ismertetett lépéseket.
6.2. A szervezet környezeti lábnyomára vonatkozó modell megalapozottságának értékelése
Az OEF-modell megalapozottságának értékelése során azt vizsgálják, hogy a választott módszerek, például a rendszerhatárok, az adatforrások, a hozzárendelés választott típusai milyen mértékben befolyásolják az elemzés eredményeit.
Az OEF-modell megalapozottságának értékeléséhez ajánlott eszközök többek között a következők:
Teljességi ellenőrzések: az életciklusleltár adatainak értékelése annak érdekében, hogy biztosítsák az életciklusleltár teljességét a meghatározott célok, alkalmazási kör, rendszerhatárok és minőségi követelmények tekintetében. Idetartozik a folyamatok lefedettségének teljessége (azaz, hogy az ellátási lánc egyes érintett szakaszainak valamennyi folyamatát figyelembe vették) és a bemenetek/kimenetek lefedettségének teljessége (azaz, hogy az egyes folyamatokhoz kapcsolódó valamennyi anyag- vagy energiabevitelt és kibocsátást figyelembe vették).
Érzékenységi vizsgálatok: annak értékelése, hogy az eredményeket milyen mértékben határozzák meg a konkrét választott módszertanok, és – amennyiben azonosíthatók ilyenek – az alternatív választási lehetőségek végrehajtása hatásának értékelése. Az OEF-vizsgálat valamennyi szakaszában – ideértve a cél és az alkalmazási kör meghatározását, az életciklusleltárt és az EF-hatásvizsgálatot – hasznos érzékenységellenőrzéseket végezni.
Következetességi ellenőrzések: annak értékelése, hogy a feltevéseket, a módszereket és az adatminőségi megfontolásokat mennyire következetesen alkalmazták az OEF-vizsgálat során.
Az ezen értékelés során megjelölt problémák kiindulópontként szolgálhatnak az OEF-vizsgálat ismétlődő lépésekből álló fejlesztéséhez.
6.3. A kritikus pontok azonosítása: a leginkább releváns hatáskategóriák, életciklusszakaszok, folyamatok és elemi áramok
Miután az OEF-módszer alkalmazója biztosítja az OEF-modell megalapozottságát, valamint azt, hogy az megfelel a cél és az alkalmazási kör meghatározásának szakaszaiban megadott valamennyi szempontnak, azonosítani kell az OEF-eredményekhez legnagyobb mértékben hozzájáruló elemeket. Ezt a lépést „kritikus pont” elemzésnek is nevezhetjük. Az OEF-módszer alkalmazójának azonosítania kell és fel kell sorolnia az OEF-jelentésben (a %-os értékekkel együtt) a leginkább releváns:
hatáskategóriákat;
életciklus-szakaszokat (kötelező, ha a termékportfólió termékekből áll. Nem kötelező, ha a termékportfólió szolgáltatásokat is tartalmaz);
folyamatokat; és
elemi áramokat.
Jelentős működési különbség van egyfelől a leginkább releváns hatáskategóriák és életciklusszakaszok, másfelől pedig a leginkább releváns folyamatok és elemi áramok között. A leginkább releváns hatáskategóriák és életciklusszakaszok elsősorban az OEF-vizsgálat eredményeinek ismertetésével összefüggésben lehetnek relevánsak. Rávilágíthatnak azokra a környezeti kérdésekre, amelyekre a szervezetnek ajánlatos összpontosítania a figyelmét.
A leginkább relevánsabb folyamatok és elemi áramok azonosítása fontosabb a mérnökök és tervezők számára ahhoz, hogy azonosítsák a teljes lábnyom javítását célzó intézkedéseket, például a folyamat megkerülését vagy megváltoztatását, a folyamat további optimalizálását vagy környezetszennyezés elleni technológiák alkalmazását. Ez különösen fontos a belső vizsgálatok tekintetében, hogy alaposabban meg lehessen vizsgálni, hogyan lehetne javítani a termék környezeti teljesítményét. A leginkább releváns hatáskategóriák, életciklusszakaszok, folyamatok és elemi áramok meghatározása érdekében követendő eljárást a következő szakaszok ismertetik.
6.3.1.
A leginkább releváns hatáskategóriák meghatározásának a normalizált és súlyozott eredményeken kell alapulnia. A leginkább releváns hatáskategóriákat úgy kell meghatározni, mint az összes olyan hatáskategória, amelyek együttesen az egyetlen összesített pontszámhoz legalább 80 %-ban járulnak hozzá. Ez a legnagyobb mértékű hozzájárulástól a legkisebb mértékűig terjed.
Legalább három releváns hatáskategóriát kell leginkább relevánsként azonosítani. Az OEF-módszer alkalmazója több hatáskategóriát is hozzáadhat a leginkább relevánsak listájához, de nem törölheti egyiket sem.
6.3.2.
A leginkább releváns életciklusszakaszok azok, amelyek együttesen több mint 80 %-ban járulnak hozzá az azonosított leginkább releváns hatáskategóriák bármelyikéhez. Ez a legnagyobb mértékű hozzájárulástól a legkisebb mértékűig terjed. Az OEF-módszer alkalmazója több életciklusszakaszt is hozzáadhat a leginkább relevánsak listájához, de nem törölheti egyiket sem. Legalább a 4.2. szakaszban leírt életciklusszakaszokat kell figyelembe venni.
Ha a felhasználási szakasz valamely leginkább releváns hatáskategória teljes hatásának több mint 50 %-áért felel, az eljárást ismételten le kell folytatni a felhasználási szakasz kizárásával. Ebben az esetben a leginkább releváns életciklusszakaszok ugyanazok, mint az utóbbi eljárás során kiválasztottak, plusz a felhasználási szakasz.
6.3.3.
Minden egyes leginkább releváns hatáskategóriát tovább kell vizsgálni a vizsgált termék modellezéséhez használt leginkább releváns folyamatok azonosításával. A leginkább releváns folyamatok azok, amelyek együttesen több mint 80 %-ban járulnak hozzá az azonosított leginkább releváns hatáskategóriák bármelyikéhez. A különböző életciklusszakaszokban (pl. szállítás, villamosenergia-felhasználás) zajló azonos folyamatokat ( 175 ) külön kell figyelembe venni. Az ugyanazon életciklusszakaszon belül zajló azonos folyamatokat együtt kell figyelembe venni. A leginkább releváns folyamatok listáját bele kell foglalni az OEF-jelentésbe a vonatkozó életciklusszakasszal (vagy adott esetben több életciklusszakasszal) és a százalékos hozzájárulással együtt.
26. táblázat
Kritériumok annak meghatározásához, hogy a leginkább releváns folyamatok az életciklusszakaszok mely szintjén azonosítandók
A felhasználási szakasz hozzájárulása a leginkább releváns hatáskategória teljes hatásához |
A leginkább releváns folyamatok azonosításának szintje |
> 50 % |
a teljes életciklus, kivéve a felhasználási szakaszt, és a felhasználási szakasz |
< 50 % |
a teljes életciklus |
Ezt az elemzést külön kell jelenteni a leginkább releváns hatáskategóriák mindegyike vonatkozásában. Az OEF-módszer alkalmazója több folyamatot is hozzáadhat a leginkább relevánsak listájához, de nem törölheti egyiket sem.
6.3.4.
A leginkább releváns elemi áramok azok az elemi áramok, amelyek együttesen az egyes konkrét leginkább releváns hatáskategóriák teljes hatásának legalább 80 %-át teszik ki az egyes leginkább releváns folyamatok tekintetében, kezdve azokkal, amelyek a legnagyobb mértékben járulnak hozzá, egészen a legkisebb mértékben hozzájáruló elemi áramokig. Ezt az elemzést külön kell jelenteni a leginkább releváns hatáskategóriák mindegyike vonatkozásában.
A hatás tekintetében meghatározók lehetnek olyan elemi áramok, amelyek egy adott leginkább releváns folyamat háttérrendszeréhez tartoznak. Ezért, amennyiben lebontott adatkészletek állnak rendelkezésre, az OEF-módszer alkalmazójának ajánlott minden egyes leginkább releváns folyamat esetében azonosítani a leginkább releváns közvetlen elemi áramokat is.
A leginkább releváns közvetlen elemi áramok azok a közvetlen elemi áramok, amelyek együttesen legalább 80 %-kal járulnak hozzá a folyamat közvetlen elemi áramainak teljes hatásához, a leginkább releváns hatáskategóriák mindegyike esetében. Az elemzést az 1. szinten lebontott adatkészletekben ( 176 ) foglalt közvetlen kibocsátásokra kell korlátozni. Ez azt jelenti, hogy a 80 %-os halmozott hozzájárulást kizárólag a közvetlen kibocsátások által okozott hatás alapján kell kiszámítani, nem pedig a folyamat teljes hatása alapján.
Az OEF-módszer alkalmazója több elemi áramot is hozzáadhat a leginkább relevánsak listájához, de nem törölheti egyiket sem. Az egyes leginkább releváns folyamatokhoz tartozó leginkább releváns elemi áramok (vagy – adott esetben – közvetlen elemi áramok) listáját bele kell foglalni az OEF-jelentésbe.
6.3.5.
Bármely folyamat vagy elemi áram esetén a hatáshoz való százalékos hozzájárulás meghatározásakor fontos, hogy abszolút értékeket kell használni. Ez lehetővé teszi bármely jóváírás (pl. újrafeldolgozásból) relevanciájának a meghatározását. Negatív hatáspontszámmal rendelkező folyamatok vagy áramok esetén a következő eljárást kell alkalmazni:
figyelembe kell venni az abszolút értékeket (azaz a folyamatok vagy áramok hatásait pozitív előjellel, azaz pozitív pontszámként);
a teljes hatásra vonatkozó pontszámot újra kell számítani, figyelembe véve az átváltott negatív pontszámokat;
a teljes hatásra vonatkozó pontszámot 100 %-ra kell beállítani;
bármely folyamat vagy elemi áram esetén a hatáshoz való hozzájárulás százalékos arányát ezen új teljes összeg alapján kell értékelni.
Ez az eljárás nem alkalmazandó a leginkább releváns életciklusszakaszok azonosítására.
6.3.6.
A 27. táblázat tartalmazza a leginkább releváns hozzájárulások meghatározására vonatkozó követelmények összefoglalását.
27. táblázat
A leginkább releváns hozzájárulások meghatározására vonatkozó követelmények összefoglalása
Tétel |
Milyen szinten kell meghatározni a relevanciát? |
Küszöbérték |
Leginkább releváns hatáskategóriák |
Egyetlen összesített pontszám |
Hatáskategóriák, amelyek együttesen az egyetlen összesített pontszám legalább 80 %-át teszik |
Leginkább releváns életciklusszakaszok |
Minden egyes leginkább releváns hatáskategória vonatkozásában |
Minden életciklusszakasz, amelyek együttesen több mint 80 %-kal járulnak hozzá az adott hatáskategóriához. Ha a felhasználási szakasz valamely leginkább releváns hatáskategória teljes hatásának több mint 50 %-áért felel, az eljárást ismételten le kell folytatni a felhasználási szakasz kizárásával |
Leginkább releváns folyamatok |
Minden egyes leginkább releváns hatáskategória vonatkozásában |
Minden folyamat, amelyek (a teljes életciklus alatt) együttesen több mint 80 %-kal járulnak hozzá az adott hatáskategóriához, abszolút értékek figyelembevételével |
Leginkább releváns elemi áramok |
A leginkább releváns folyamatok mindegyike vonatkozásában, a leginkább releváns hatáskategóriák figyelembevételével |
Minden elemi áram, amelyek együttesen valamely leginkább releváns hatáskategória teljes hatásának legalább 80 %-át teszik ki a leginkább releváns folyamatok mindegyike vonatkozásában Lebontott adatok rendelkezésre állása esetén: az egyes leginkább releváns folyamatok mindegyike esetében, minden közvetlen elemi áram, amelyek együttesen legalább 80 %-ban járulnak hozzá az adott hatáskategóriához (amit csak a közvetlen elemi áramok okoznak) |
6.3.7.
Az alábbiakban fiktív példákat mutatunk be, amelyek nem konkrét OEF-vizsgálatok eredményein alapulnak.
Leginkább releváns hatáskategóriák
28. táblázat
Különböző hatáskategóriák hozzájárulása normalizált és súlyozott eredmények alapján – példa
Hatáskategória |
Hozzájárulás a teljes hatáshoz (%) |
Éghajlatváltozás |
21,5 |
Ózonlebontás |
3,0 |
Humán toxicitás – rákkeltő hatások |
6,0 |
Humán toxicitás – nem rákkeltő hatások |
0,1 |
Szállópor |
14,9 |
Ionizáló sugárzás, emberi egészségre gyakorolt hatások |
0,5 |
Fotokémiai ózonképződés, emberi egészségre gyakorolt hatások |
2,4 |
Savasodás |
1,5 |
Eutrofizáció, szárazföldi |
1,0 |
Eutrofizáció, édesvízi |
1,0 |
Eutrofizáció, tengeri |
0,1 |
Ökotoxicitás, édesvízi |
0,1 |
Földhasználat |
14,3 |
Vízfelhasználás |
18,6 |
Erőforrás-felhasználás, ásványi anyagok és fémek |
6,7 |
Erőforrás-felhasználás, fosszilis anyagok |
8,3 |
Leginkább releváns hatáskategóriák összesen (%) |
84,3 |
Normalizált és súlyozott eredmények alapján a leginkább releváns hatáskategóriák a következők: éghajlatváltozás, szállópor, vízfelhasználás, földhasználat és erőforrás-felhasználás (ásványok és fémek, valamint fosszilis anyagok), amelyeknek a teljes hatáshoz való halmozott hozzájárulása 84,3 %-ot tesz ki.
Leginkább releváns életciklusszakaszok
29. táblázat
Különböző életszakaszok hozzájárulása az éghajlatváltozás hatáskategóriához (a jellemzett leltáreredmények alapján) – példa
Életciklusszakasz |
Hozzájárulás (%) |
Nyersanyagbeszerzés és előzetes feldolgozás |
46,3 |
A fő termék előállítása |
21,2 |
Termékforgalmazás és tárolás |
16,5 |
Felhasználási szakasz |
5,9 |
Életciklus vége |
10,1 |
A leginkább releváns életciklusszakaszok összesen (%) |
88,0 |
A piros háttérrel kiemelt három életciklusszakasz az, amely „leginkább relevánsként” kerül meghatározásra az éghajlatváltozás szempontjából, mivel ezek hozzájárulása meghaladja a 80 %-ot. A rangsorolást a legnagyobb mértékben hozzájárulókkal kell kezdeni.
Ezt az eljárást a kiválasztott leginkább releváns EF-hatáskategóriák mindegyike tekintetében meg kell ismételni.
Leginkább releváns folyamatok
30. táblázat
Különböző folyamatok hozzájárulása az éghajlatváltozás hatáskategóriához (a jellemzett leltáreredmények alapján) – példa
Életciklusszakasz |
Elemi folyamat |
Hozzájárulás (%) |
Nyersanyagbeszerzés és előzetes feldolgozás |
„A” folyamat |
4,9 |
„B” folyamat |
41,4 |
|
A fő termék előállítása |
„C” folyamat |
18,4 |
„D” folyamat |
2,8 |
|
Termékforgalmazás és tárolás |
„E” folyamat |
16,5 |
Felhasználási szakasz |
„F” folyamat |
5,9 |
Az életciklus vége |
„G” folyamat |
10,1 |
A leginkább releváns folyamatok összesen (%) |
|
86,4 |
A javasolt eljárás szerint a „B”, „C”, „E” és „G” folyamatokat kell kiválasztani mint „leginkább releváns” folyamatokat.
Ezt az eljárást a kiválasztott leginkább releváns-hatáskategóriák mindegyike tekintetében meg kell ismételni.
Negatív számok és különböző életciklusszakaszokban zajló azonos folyamatok kezelése
31. táblázat
Negatív számok és különböző életciklusszakaszokban zajló azonos folyamatok kezelése
6.4. Következtetések és ajánlások
A környezeti lábnyom értelmezési szakaszának utolsó része a következőket foglalja magában:
következtetések levonása az elemzés eredményei alapján;
az OEF-vizsgálat elején feltett kérdések megválaszolása; valamint
a célközönség és a kontextus tekintetében helyénvaló ajánlások megfogalmazása, az eredmények megalapozottságát és alkalmazhatóságát érintő bármely korlát kifejezett figyelembevétele mellett.
Az OEF-vizsgálat kiegészít más értékeléseket és eszközöket, például a telephely-specifikus környezeti hatásvizsgálatokat vagy a kémiai kockázatértékeléseket.
Ajánlott meghatározni a fejlesztési lehetőségeket, úgymint tisztább technológia vagy termelési módszerek alkalmazása, a terméktervezésben bevezetett változtatások, környezetközpontú irányítási rendszerek (például környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer – EMAS – vagy az EN ISO 14001:2015 szabvány) vagy más szisztematikus megközelítések alkalmazása.
A következtetéseket, ajánlásokat és korlátokat az OEF-vizsgálat meghatározott céljaival és alkalmazási körével összhangban kell megállapítani. Javasolt, hogy a következtetések tartalmazzák az ellátási lánc azonosított „kritikus pontjainak”, valamint az irányítási intézkedéseknek köszönhető fejlesztési lehetőségeknek az összefoglalását.
7. A szervezetek környezeti lábnyomáról szóló jelentések
7.1. Bevezetés
Az OEF-jelentés kiegészíti az OEF-vizsgálatot, és releváns, átfogó, következetes, pontos és átlátható összefoglalást nyújt a vizsgálatról. Megismétli a lehető legpontosabb információkat oly módon, hogy a lehető leghasznosabbá tegye azokat a jelenlegi és jövőbeni célfelhasználók számára, egyúttal pedig átlátható módon beszámol a korlátokról. A hatékony OEF-jelentéstétel megvalósításához számos – eljárási (jelentés minősége) és érdemi jellegű (jelentés tartalma) – feltételnek kell teljesülnie. Az OEF-jelentés sablonja a IV. melléklet E. részében található. Ez a sablon tartalmazza az OEF-jelentésben feltüntetendő minimális információkat.
Az OEF-jelentés legalább a következőkből áll: összefoglalás, a fő jelentés, az EF-nek megfelelő összesített adatkészlet és melléklet. A bizalmas és védett információk egy negyedik elemben, a kiegészítő bizalmas jelentésben dokumentálhatók. A melléklet tartalmazza a felülvizsgálati jelentéseket.
7.1.1.
Az összefoglalás önállóan értelmezhető kell legyen, anélkül, hogy veszélyeztetné az eredményeket, illetve a következtetéseket/ajánlásokat (amennyiben ezek szerepelnek a jelentésben). Az összefoglalásnak ugyanazon átláthatósági, következetességi stb. követelményeknek kell megfelelnie, mint a részletes jelentésnek. Lehetőség szerint az összefoglalót ajánlatos úgy kell megírni, hogy az ne szakmai közönséghez szóljon.
7.1.2.
Az OEF-vizsgálat hatálya alá tartozó minden egyes termék esetében az alkalmazó köteles az EF-nek megfelelő összesített adatkészletet rendelkezésre bocsátani.
Ha az OEF-módszer vagy az OEFSR alkalmazója ilyen, EF-nek megfelelő adatkészletet tesz közzé, akkor az adatkészlet létrehozásának alapjául szolgáló OEF-jelentést is nyilvánosságra kell hozni.
7.1.3.
A fő jelentésnek ( 177 ) legalább az alábbi részeket kell tartalmaznia:
általános információk;
a vizsgálat célja;
a vizsgálat alkalmazási köre;
életciklusleltár-elemzés;
életciklus-hatásvizsgálat eredményei;
az OEF-eredmények értelmezése.
7.1.4.
Lásd a 8.5.3. pontot.
7.1.5.
A mellékletek a fő jelentést alátámasztó, inkább technikai jellegű elemek dokumentálására szolgálnak (pl. részletes számítások az adatminőség-értékeléshez, nitrogénre vonatkozó modell alternatív megközelítése – ha az OEF-vizsgálat hatóköre mezőgazdasági modellezésre terjed ki, az érzékenységelemzés eredményei, az OEF-modell megalapozottságának értékelése, szakirodalmi hivatkozások).
7.1.6.
A bizalmas jelentés nem kötelező. Alkalmazása esetén a bizalmas jelentésnek tartalmaznia kell minden adatot (többek között nyers adatokat) és információt, amely bizalmas jellegű vagy védett, és nem tehető közzé. A bizalmas jelentést rendelkezésre kell bocsátani az OEF-vizsgálat ellenőrzési és hitelesítési eljárásához (lásd a 8.4.3. szakaszt).
8. Az OEF-vizsgálatok, PEF-jelentések és a kommunikációs eszközök hitelesítése és validálása
Ha az OEF-módszer alkalmazására vonatkozó szakpolitikák konkrét követelményeket határoznak meg az OEF-vizsgálatok, OEF-jelentések és a kommunikációs eszközök hitelesítése és validálása tekintetében, akkor ezeket az említett szakpolitikákban foglalt követelményeket kell irányadónak tekinteni.
8.1. A hitelesítés hatókörének meghatározása
Az OEF-vizsgálat hitelesítése és validálása kötelező minden olyan esetben, amikor a vizsgálatot vagy az abban szereplő információk egy részét bármilyen külső kommunikációra használják (azaz a vizsgálat OEF-módszerének megrendelőjén vagy alkalmazóján kívüli bármely érdekelt féllel való kommunikációra).
Hitelesítés: a környezeti lábnyomot ellenőrző hitelesítő(k) által végzett megfelelőségértékelési eljárás annak igazolására, hogy az OEF-vizsgálat elvégzésére a III. mellékletnek megfelelően került-e sor.
Validálás: annak megerősítése a hitelesítést végző hitelesítő(k) által, hogy a validálás időpontjában rendelkezésre álló OEF-vizsgálatban, OEF-jelentésben és kommunikációs eszközökben szereplő információk és adatok megbízhatók, hitelesek és helyesek.
A hitelesítés és a validálás a következő három területre terjed ki:
az OEF-vizsgálat (beleértve többek között az összegyűjtött, kiszámított és becsült adatokat és az alapul szolgáló modellt);
az OEF-jelentés;
adott esetben a kommunikációs eszközök műszaki tartalma.
Az OEF-vizsgálat hitelesítése során biztosítani kell, hogy az OEF-vizsgálat elvégzésére a III. melléklettel vagy az alkalmazandó OEFSR-rel összhangban kerüljön sor.
Az OEF-vizsgálatban szereplő információk validálása során biztosítani kell, hogy:
az OEF-vizsgálathoz felhasznált adatok és információk következetesek, megbízhatók és nyomon követhetők;
az elvégzett számítások nem tartalmaznak jelentős ( 178 ) hibákat.
Az OEF-jelentés hitelesítésének és validálásának biztosítania kell, hogy:
az OEF-jelentés hiánytalan, következetes és megfelel a IV. melléklet E. részében foglalt OEF-jelentés sablonnak;
a benne foglalt információk és adatok következetesek, megbízhatók és nyomon követhetők;
a jelentés tartalmazza a kötelező információkat és szakaszokat, és azt megfelelően kitöltötték;
a jelentés tartalmazza a kommunikációs célokra felhasználható valamennyi műszaki információt, függetlenül az alkalmazandó kommunikációs eszköztől.
Megjegyzés: a bizalmas információkat validálni kell, de ki is zárhatók az OEF-jelentésből.
A kommunikációs eszköz műszaki tartalmának validálása során biztosítania kell, hogy:
a benne foglalt technikai információk és adatok megbízhatók és összhangban állnak az OEF-vizsgálatban és az OEF-jelentésben szereplő információkkal;
az információk megfelelnek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv követelményeinek ( 179 );
a kommunikációs eszköz megfelel az átláthatóság, kínálat és elérhetőség, megbízhatóság, teljesség, összehasonlíthatóság és egyértelműség alapelveinek, „A zöld termékek egységes piacának kialakítása” című bizottsági közleményben ( 180 ) foglaltak szerint.
8.2. Hitelesítési eljárás
A hitelesítési eljárás a következő lépésekből áll:
A megrendelő a 9.3.1. szakaszban ismertetett szabályok szerint kiválasztja a hitelesítő(ke)t vagy a hitelesítési munkacsoportot;
Sor kerül a hitelesítésre a 9.4. szakaszban leírt hitelesítési eljárás szerint;
A hitelesítő(k) tájékoztatja (tájékoztatják) a megrendelőt a valótlanságokról, a meg nem felelésekről és a pontosítások szükségességéről (9.3.2. szakasz), és kiállítja (kiállítják) a validálási nyilatkozatot (8.5.2. szakasz);
A megrendelő válaszol a hitelesítő észrevételeire, és szükség esetén elvégzi a szükséges korrekciókat és változtatásokat az OEF-vizsgálat, az OEF-jelentés, valamint az OEF kommunikációs eszközök műszaki tartalma végső megfelelésének biztosítása érdekében. Ha a hitelesítő megítélése szerint a megrendelő észszerű időn belül nem ad megfelelő választ, a hitelesítő módosított validálási nyilatkozatot állít ki;
Sor kerül a végleges validálási nyilatkozat kiállítására, figyelembe véve (szükség esetén) a megrendelő által eszközölt korrekciókat és változtatásokat.
Az OEF-jelentés rendelkezésre állásának felügyelete a validálási nyilatkozat érvényességi ideje alatt (a 8.5.3. szakaszban meghatározottak szerint).
Ha a hitelesítő tudomására jut olyan ügy, amely alapján a hitelesítőnek oka van azt feltételezni, hogy csalás történt vagy a jogszabályoknak vagy rendelkezéseknek való meg nem felelés áll fenn, a hitelesítőnek erről haladéktalanul tájékoztatnia kell a vizsgálat megrendelőjét.
8.3. Hitelesítő(k)
Ez a szakasz nem sérti az uniós jogszabályok konkrét rendelkezéseit.
A hitelesítést/validálást végezheti egyetlen hitelesítő vagy hitelesítési munkacsoport. A független hitelesítő(k)nek az OEF-vizsgálatot végző szervezeten kívül állónak kell lennie (lenniük).
A hitelesítők függetlenségét minden esetben garantálni kell, azaz meg kell felelniük a harmadik fél hitelesítőre vonatkozóan az EN ISO/IEC 17020:2012 szabvány követelményeiben megfogalmazott szándéknak, és esetükben nem állhat fenn összeférhetetlenség az érintett termékekkel kapcsolatban.
A hitelesítő(k)re vonatkozó, alább meghatározott minimumkövetelményeknek és pontszámoknak teljesülniük kell. Ha a hitelesítést/validálást egyetlen hitelesítő végzi, teljesítenie kell az összes minimumkövetelményt és el kell érnie a minimális pontszámot (9.3.1. szakasz); ha a hitelesítést/validálást munkacsoport végzi, a munkacsoport egészének teljesítenie kell az összes minimumkövetelményt és el kell érnie a minimális pontszámot. A hitelesítő(k) képesítését igazoló dokumentumokat a hitelesítési jelentés mellékleteként be kell nyújtani, vagy elektronikus úton hozzáférhetővé kell tenni.
Hitelesítési munkacsoport létrehozása esetén a hitelesítési munkacsoport egyik tagját ki kell nevezni vezető hitelesítőnek.
8.3.1.
Ez a szakasz nem sérti az uniós jogszabályok konkrét rendelkezéseit.
A hitelesítő vagy a hitelesítési munkacsoport kompetenciáinak értékelése minősítési rendszeren alapul, amely a következőket veszi figyelembe: i. a hitelesítés és validálás terén szerzett tapasztalatok, ii. környezeti lábnyom/életciklus-értékelés módszertan és gyakorlat; valamint iii. a vizsgálat hatókörébe tartozó termék(ek)ben/szervezet(ek)ben jelen lévő releváns technológiák, folyamatok vagy egyéb tevékenységek ismerete. A 32. táblázat (Table 32) bemutatja a kompetenciák és tapasztalatok egyes releváns témaköreire vonatkozó minősítési rendszert.
A tervezett alkalmazással összefüggő eltérő rendelkezés hiányában a minimumkövetelmény a hitelesítőnek a minősítési rendszeren alapuló saját nyilatkozata. A hitelesítőknek nyilatkozniuk kell saját képesítésükről (pl. egyetemi diploma, munkatapasztalat, bizonyítványok), feltüntetve az egyes kritériumok tekintetében szerzett pontszámaikat és az elért teljes pontszámot. Ez a saját nyilatkozat az OEF hitelesítési jelentés kötelező melléklete.
Az OEF-vizsgálat hitelesítését a tervezett alkalmazás követelményeinek megfelelően kell elvégezni. Eltérő rendelkezés hiányában a hitelesítői vagy hitelesítési munkacsoporti minősítéshez szükséges legalacsonyabb pontszám hat pont, és ezen belül a három kötelező kritérium (azaz a hitelesítési és validálási gyakorlat, az OEF/életciklus-értékelési módszertan és gyakorlat, valamint az OEF-vizsgálat szempontjából releváns technológiák vagy más tevékenységek ismerete) mindegyike esetében legalább egy pont.
32. táblázat
A kompetenciák és tapasztalatok egyes releváns témaköreire vonatkozó minősítési rendszer a hitelesítő(k) kompetenciáinak értékeléséhez
|
Pontszám |
||||||
|
Témakör |
Kritériumok |
0 |
1 |
2 |
3 |
4 |
Kötelező kritériumok |
Hitelesítési és validálási gyakorlat |
Tapasztalat (év) (1) |
< 2 |
2 ≤ x < 4 |
4 ≤ x < 8 |
8 ≤ x < 14 |
≥ 14 |
Hitelesítések száma (2) |
≤ 5 |
5 < x ≤ 10 |
11 ≤ x ≤ 20 |
21 ≤ x ≤ 30 |
> 30 |
||
Életciklus-értékelési módszertan és gyakorlat |
Tapasztalat (év) (3) |
< 2 |
2 ≤ x < 4 |
4 ≤ x < 8 |
8 ≤ x < 14 |
≥ 14 |
|
Életciklus-értékelési vizsgálatok vagy felülvizsgálatok száma (4) |
≤ 5 |
5 < x ≤ 10 |
11 ≤ x ≤ 20 |
21 ≤ x ≤ 30 |
> 30 |
||
Az adott ágazat ismerete |
Tapasztalat (év) (5) |
< 1 |
1 ≤ x < 3 |
3 ≤ x < 6 |
6 ≤ x < 10 |
≥ 10 |
|
További kritériumok |
Felülvizsgálati, validálási/hitelesítési gyakorlat |
A hitelesítéshez/validáláshoz kapcsolódó nem kötelező pontszámok |
— 2 pont: Az EMAS harmadik félnek minősülő hitelesítőjeként szerzett akkreditáció — 1 pont: Legalább egy környezetvédelmi terméknyilatkozati (EPD-) rendszer, az EN ISO 14001:2015 szabvány vagy más környezetközpontú irányítási rendszer harmadik félnek minősülő bírálójaként szerzett akkreditáció |
||||
(1)
A környezeti hitelesítések és/vagy LCA-/OEF-/EPD-vizsgálatok felülvizsgálata területén szerzett tapasztalat éveinek száma.
(2)
Az EMAS, az EN ISO 14001:2015, nemzetközi EPD-rendszer vagy más EMS esetében végzett hitelesítések száma.
(3)
Életciklus-értékelés modellezése terén szerzett tapasztalat éveinek száma. A mester- és alapképzés során végzett munka nem tartozik ide. A vonatkozó PhD/doktori képzések során végzett munkát figyelembe kell venni. Az életciklus-értékelés (LCA) modellezése terén szerzett tapasztalat többek között a következőket foglalja magában: — LCA-modellezés kereskedelmi és nem kereskedelmi szoftverekben; — adatkészletek és adatbázis-fejlesztés.
(4)
Az alábbi szabványok/módszerek valamelyikének megfelelő vizsgálatok: EN ISO 14040:2006-44, EN ISO 14067:2018, ISO 14025:2010.
(5)
A vizsgált termék(ek)hez kapcsolódó ágazatban szerzett tapasztalat éveinek száma. Az ágazatban szerzett tapasztalat származhat életciklus-értékelési vizsgálatokból vagy más típusú tevékenységekből. Az életciklus-értékelési vizsgálatokat a termelő/üzemeltető ágazat nevében és annak elsődleges adataihoz való hozzáféréssel kell végezni. A technológiák vagy más tevékenységek ismeretét igazoló képesítést a NACE-kódok szerinti osztályozásnak megfelelően állítják ki (Az Európai Parlament és a Tanács 1893/2006/EK rendelete [2006. december 20.] a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása NACE Rev. 2. rendszerének létrehozásáról). Más nemzetközi szervezetek egyenértékű osztályozásai is alkalmazhatók. Az egész ágazat technológiáival vagy folyamataival kapcsolatban szerzett tapasztalat annak bármely alágazatára nézve érvényesnek minősül. |
8.3.2.
A vezető hitelesítő a munkacsoport tagja, aki további feladatokat lát el. A vezető hitelesítő köteles:
8.4. Hitelesítési és validálási követelmények
A hitelesítő(k) ismertetik az OEF-vizsgálat hitelesítésével, valamint az OEF-vizsgálat, az OEF-jelentés és az OEF kommunikációs eszközök validálásával kapcsolatos valamennyi eredményt, és lehetőséget biztosítanak az OEF-vizsgálat megrendelője számára arra, hogy szükség esetén kijavítsa a munkát. Az eredmények jellegétől függően további észrevételekre és válaszokra lehet szükség. a hitelesítés vagy a validálás eredményei nyomán végrehajtott változtatásokat dokumentálni kell és meg kell indokolni a hitelesítési vagy validálási jelentésben. Ez az összefoglaló a megfelelő dokumentumokban táblázat formájában is megadható. Az összefoglalónak tartalmaznia kell a hitelesítő(k) észrevételeit, a megrendelő válaszát és a változtatások indokolását.
A hitelesítésre az OEF-vizsgálat befejezése után vagy a vizsgálattal párhuzamosan (egyidejűleg) kerülhet sor, míg a validálásra mindig a vizsgálat befejezése után kell sort keríteni.
A hitelesítés/validálás magában foglalja a dokumentumok felülvizsgálatát és a modell validálását.
A hitelesítő(k) biztosítja (biztosítják), hogy az adatok validálása kiterjedjen a következőkre:
lefedettség, pontosság, teljesség, reprezentativitás, következetesség, reprodukálhatóság, források és bizonytalanság;
az életciklus-értékelésen alapuló adatok hitelessége, minősége és pontossága;
a kiegészítő környezeti és technikai információk minősége és pontossága;
az alátámasztó információk minősége és pontossága.
Az OEF-vizsgálat hitelesítését és validálását a 8.4.1. szakaszban felsorolt minimumkövetelmények betartásával kell elvégezni.
8.4.1.
A hitelesítő(k)nek validálnia (validálniuk) kell a vizsgálat során végzett számításokhoz felhasznált mennyiségi információk pontosságát és megbízhatóságát. Mivel ez különösen erőforrás-igényes lehet, a következő követelményeknek kell teljesülniük.
Az EF-nek megfelelő adatkészletek exportálásával az OEF-vizsgálat elvégzéséhez használt életciklus-értékelési szoftverből, majd azok lefuttatásával a Look@LCI ( 182 ) szoftverben az LCIA-eredmények megszerzése érdekében. Ha a Look@LCI eredményei 1 %-on belüli eltérést mutatnak az életciklus-értékelési szoftver eredményeitől, a hitelesítő(k) feltételezheti(k), hogy az OEF-vizsgálat elvégzéséhez használt szoftverben a jellemzési tényezők alkalmazása helyes volt.
A leginkább releváns folyamatok LCIA-eredményeinek – amelyeket az OEF-vizsgálat elvégzéséhez használt szoftverrel számítottak ki – az eredeti adatkészlet metaadataiban rendelkezésre álló eredményekkel történő összevetésével. Ha az összevetett eredmények 1 %-on belüli eltérést mutatnak, a hitelesítő(k) feltételezheti(k), hogy az OEF-vizsgálat elvégzéséhez használt szoftverben a jellemzési tényezők alkalmazása helyes.
A hitelesítő(k)nek ellenőriznie (ellenőrizniük) kell, hogy a vizsgált szervezetet reprezentáló, az EF-nek megfelelő összesített adatkészletet az Európai Bizottság rendelkezésére bocsátják-e ( 183 ). Az OEF-vizsgálat megrendelője dönthet úgy, hogy az adatkészletet nyilvánosságra hozza.
A kiegészítő környezeti és technikai információk megfelelnek a 3.2.4.1. szakaszban foglalt követelményeknek.
8.4.2.
A hitelesítő(k) köteles(ek) értékelni és megerősíteni, hogy az alkalmazott számítási módszerek elfogadható pontosságúak-e, megbízhatók és megfelelők-e, valamint hogy azok alkalmazására ezzel a melléklettel összhangban kerül-e sor. A hitelesítő(k) köteles(ek) megerősíteni a mértékegységek átváltásának helyes alkalmazását.
A hitelesítő(k) köteles(ek) ellenőrizni, hogy az alkalmazott mintavételi eljárások összhangban állnak-e a PEF-módszerben meghatározott, a 4.4.6. szakasz szerinti mintavételi eljárással. A bejelentett adatokat a következetesség ellenőrzése érdekében össze kell vetni a forrásdokumentációval.
A hitelesítő(k) köteles(ek) értékelni, hogy a becslési módszerek megfelelőek-e, és azokat következetesen alkalmazták-e.
A hitelesítő(k) számba veheti(k) a becslések vagy választások alternatíváit annak megállapítása érdekében, hogy konzervatív döntést hoztak-e.
Előfordulhat, hogy a hitelesítő(k) a vártnál nagyobb bizonytalanságokat azonosít(anak), és értékelheti(k) az azonosított bizonytalanságnak a végső OEF-eredményekre gyakorolt hatását.
8.4.3.
A hitelesítő(k) rendelkezésére kell bocsátani az OEF-vizsgálat validálását támogató összes projektdokumentációt, beleértve az EF-modellt, a bizalmas információkat, adatokat és az OEF-jelentést. A hitelesítő(k) köteles(ek) bizalmasan kezelni a hitelesítés/validálás során ellenőrzött valamennyi információt és adatot, és azok kizárólag a hitelesítési/validálási folyamat során használhatók fel.
Az OEF-vizsgálat megrendelője kizárhatja a bizalmas adatokat és információkat az OEF-jelentésből, feltéve, hogy:
Az üzleti adatok lehetnek bizalmas jellegűek a versennyel kapcsolatos szempontok, a szellemi tulajdonjogok vagy hasonló jogi korlátozások miatt. Ezért a validálási folyamat során átadott, bizalmasnak minősített üzleti adatokat bizalmasan kell kezelni. A hitelesítő(k) ezért a hitelesítési/validálási folyamat során tudomására (tudomásukra) jutott információkat a szervezet engedélye nélkül nem terjesztheti(k), illetve más módon nem őrizheti(k) meg felhasználás céljából. Az OEF-vizsgálat megrendelője kérheti a hitelesítő(k)től titoktartási megállapodás aláírását.
8.5. A hitelesítési/validálási folyamat eredményei
8.5.1.
A hitelesítési és validálási jelentésnek ( 184 ) tartalmaznia kell a hitelesítési/validálási folyamat során tett valamennyi megállapítást, a megrendelő által a hitelesítő(k) észrevételeire való reagálás érdekében tett intézkedéseket, valamint a végső következtetést. A jelentést kötelező, de lehet bizalmas. Bizalmas információk csak az Európai Bizottsággal vagy a PEFCR kidolgozását felügyelő testülettel, valamint a felülvizsgálati testülettel oszthatók meg, azok kérésére.
A végső következtetés különböző jellegű lehet:
A hitelesítési és validálási jelentésnek egyértelműen azonosítania kell a hitelesítés tárgyát képező konkrét OEF-vizsgálatot. Ennek érdekében a következő információkat kell tartalmaznia:
8.5.2.
A validálási nyilatkozat kötelező, és azt mindig az OEF-jelentés mellékleteként kell benyújtani.
A hitelesítő(k)nek legalább a következő elemeket és szempontokat bele kell foglalniuk a validálási nyilatkozatba:
8.5.3.
A hitelesítési és validálási jelentés, valamint a validálási nyilatkozat csak egyetlen konkrét OEF-jelentésre vonatkozhat. A hitelesítési és validálási jelentésnek és a validálási nyilatkozatnak egyértelműen azonosítania kell a hitelesítés tárgyát képező konkrét OEF-vizsgálatot (pl. a cím, az OEF-vizsgálat megrendelője, az OEF-módszer alkalmazója feltüntetésével stb. – lásd a 8.5.1. és a 8.5.2. szakaszt), valamint a végleges OEF-jelentés pontos verzióját, amelyre a hitelesítési és validálási jelentés, valamint egy validálási nyilatkozat vonatkozik (pl. a jelentés dátumának, a verziószámnak a feltüntetésével stb.).
A hitelesítési és validálási jelentést, valamint a validálási nyilatkozatot is a végső OEF-jelentés alapján kell elkészíteni, a hitelesítő(k) által kért valamennyi korrekciós intézkedés végrehajtását követően. Ezeken szerepelnie kell a hitelesítő(k) saját kezű vagy elektronikus aláírásának, a 910/2014/EU rendelettel ( 185 ) összhangban.
A hitelesítési és validálási jelentés, valamint a validálási nyilatkozat érvényességének maximális időtartama nem haladhatja meg a kibocsátásuk napjától számított három évet.
A hitelesítés érvényességi ideje alatt az OEF-vizsgálat megrendelője és a hitelesítő(k) megállapodnak a felügyeletről (nyomon követésről) annak értékelése érdekében, hogy a tartalom továbbra is megfelel-e a jelenlegi helyzetnek (e nyomon követést javasolt évente elvégezni, az OEF-vizsgálat megrendelője és a hitelesítő[k] közötti megállapodás szerint).
Az időszakos ellenőrzések során azokra a paraméterekre kell összpontosítani, amelyek a hitelesítő(k) szerint az OEF-vizsgálat eredményeiben lényeges változásokat eredményezhetnek. Ez azt jelenti, hogy az eredményeket az azonosított paraméterek változásainak figyelembevételével újra kell számítani. E paraméterek listája a következőket tartalmazza:
Az időszakos ellenőrzés során felül kell vizsgálni az információk bizalmas kezelésének okait is. A felügyeleti ellenőrzés megszervezhető a dokumentumok ellenőrzéseként és/vagy helyszíni szemlék során.
Az OEF-vizsgálatot (és következésképpen az OEF-jelentést) az érvényességi időtől függetlenül frissíteni kell a felügyeleti időszak alatt, ha az egyik hatáskategória közölt eredményei több mint 10,0 %-kal romlottak a hitelesített adatokhoz képest, vagy ha a teljes összesített pontszám több mint 5,0 %-kal romlott a hitelesített adatokhoz képest.
Amennyiben ezek a változások a kommunikációs eszköz tartalmát is érintik, azt ennek megfelelően frissíteni kell.
Hivatkozások
ADEME (2011): Bilan Carbone Companies and Local Authorities Version. ADEME (2011): General principles for an environmental communication on mass market products (A tömegpiaci termékekről szóló környezeti szempontú közlemény általános elvei), BPX-30-323-0.
Beck, T., Bos, U., Wittstock, B., Baitz, M., Fischer, M., Sedlbauer, K. (2010). „LANCA Land Use Indicator Value Calculation in Life-Cycle Assessment – Method Report” (A földhasználatra vonatkozó mutató értékének kiszámítása az életciklus-értékelés során), Fraunhofer Institute for Building Physics.
Bos U., Horn R., Beck T., Lindner J.P., Fischer M. (2016). LANCA® – Characterisation Factors for Life-Cycle Impact Assessment (Jellemzési tényezők az életciklus-hatásvizsgálathoz), 2.0 verzió, 978-3-8396-0953-8 Fraunhofer Verlag, Stuttgart.
Boucher, O., P. Friedlingstein, B. Collins és K. P. Shine, (2009). The indirect global warming potential and global temperature change potential due to methane oxidation (A metán oxidációjának köszönhető közvetett globális felmelegedési potenciál és globális hőmérséklet-változási potenciál). Environ. Res. Lett., 4, 044007.
BSI (2011). PAS 2050:2011. Specification for the assessment of the life-cycle greenhouse gas emissions of goods and services (Az áruk és szolgáltatások életciklusa során bekövetkező üvegházhatásúgáz-kibocsátások értékelésére vonatkozó előírások). London, Brit Szabványügyi Hivatal (British Standards Institution).
BSI (2012). PAS 2050-1:2012. Assessment of life-cycle greenhouse gas emissions from horticultural products – Supplementary requirements for the cradle to gate stages of GHG assessments of horticultural products undertaken in accordance with PAS 2050 (Az életciklus során megvalósuló, kertészeti termékekből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátások értékelése. A kertészeti termékek PAS 2050 szabvány szerint elvégzett ÜHG-értékelésének a bölcsőtől a kapuig tartó szakaszaira vonatkozó kiegészítő követelmények). London, Brit Szabványügyi Hivatal (British Standards Institution).
CE Delft (2010): Biofuels: GHG impact of indirect land use change (Bioüzemanyagok: A közvetett földhasználat-változásból eredő ÜHG-hatás). Elérhető a http://www.birdlife.org/eu/pdfs/PPT_carbon_bomb_CE_delft.pdf weboldalon.
Az Európai Unió Tanácsa (2008): Council Conclusions on the „Sustainable Consumption and Production and Sustainable Industrial Policy Action Plan” (A Tanács következtetései a fenntartható fogyasztásról, termelésről és iparpolitikáról szóló cselekvési tervről). http://www.eu2008.fr/webdav/site/PFUE/shared/import/1204_Conseil_Environnement/Council_conclusions_Sustainable_consumption_and_production_EN.pdf
Az Európai Unió Tanácsa (2010): Council conclusions on sustainable materials management and sustainable production and consumption: key contribution to a resource-efficient Europe (A Tanács következtetései a fenntartható anyaggazdálkodásról, a fenntartható termelésről és fogyasztásról: az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának előmozdítása). http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/envir/118642.pdf
De Laurentiis, V., Secchi, M., Bos, U., Horn, R., Laurent, A. és Sala, S., (2019). Soil quality index: Exploring options for a comprehensive assessment of land use impacts in LCA (Talajminőségi mutató: Az életciklus-értékelés során a földhasználat hatásainak átfogó vizsgálatával kapcsolatos lehetőségek feltárása). Journal of Cleaner Production, 215. sz., 63–74. o.
Dreicer M., Tort V. és Manen P. (1995): ExternE, Externalities of Energy, Vol. 5 Nuclear, Centre d'étude sur l'Evaluation de la Protection dans le domaine nucléaire (CEPN), szerkesztette az Európai Bizottság XII. Főigazgatósága, Tudomány, Kutatás és Fejlesztés, JOULE-program, Luxembourg.
EN szabvány (2007): 15343:2007: Műanyagok. Újrafeldolgozott műanyagok. A műanyagok újrafeldolgozásának nyomonkövethetősége, a megfelelőség és az újrafeldolgozott tartalom értékelése
ENVIFOOD Protocol, Environmental Assessment of Food and Drink Protocol, European Food Sustainable Consumption and Production Round Table (SCP RT) (ENVIFOOD-jegyzőkönyv, az élelmiszerek és italok környezeti vizsgálatáról szóló jegyzőkönyv, a fenntartható európai élelmiszer-ipari termeléssel és fogyasztással foglalkozó kerekasztal), 1. munkacsoport, Brüsszel, Belgium. https://publications.jrc.ec.europa.eu/repository/handle/JRC90431
Európai Bizottság – Közös Kutatóközpont – Környezetvédelmi és Fenntarthatósági Intézet (2010): International Reference Life-Cycle Data System (ILCD) Handbook – General guide for Life-Cycle Assessment – Detailed guidance (Az életciklus-adatok nemzetközi referenciarendszerének [ILCD] kézikönyve – Általános útmutató az életciklus-értékeléshez – Részletes útmutatás). Első kiadás, 2010. március. ISBN 978-92-79-19092-6, doi: 10.2788/38479. Az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg.
Európai Bizottság – Közös Kutatóközpont (2010a): International Reference Life-Cycle Data System (ILCD) Handbook Life-Cycle Assessment (Az életciklus-adatok nemzetközi referenciarendszerének [ILCD] kézikönyve – Az életciklus-értékelés felülvizsgálati rendszerei). Első kiadás, 2010. március. ISBN 978-92-79-19094-0, doi: 10.2788/39791. Az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg.
Európai Bizottság – Közös Kutatóközpont (2010b): International Reference Life-Cycle Data System (ILCD) Handbook - Framework Life-Cycle Impact Assessment Models and Indicators (Az életciklus-adatok nemzetközi referenciarendszerének [ILCD] kézikönyve – Az életciklus-hatásvizsgálat modelljeinek és mutatószámainak kerete, valamint az azokkal kapcsolatos követelmények). Első kiadás, 2010. március. ISBN 978-92-79-17539-8, doi: 10.2788/38719. Az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg.
Európai Bizottság – Közös Kutatóközpont (2010c): International Reference Life-Cycle Data System (ILCD) Handbook – Nomenclature and other conventions (Az életciklus-adatok nemzetközi referenciarendszerének [ILCD] kézikönyve – Nómenklatúra és más névformátumok). Első kiadás, 2010. március. ISBN 978-92-79-15861-2, doi: 10.2788/96557. Az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg.
Európai Bizottság – Közös Kutatóközpont (2011a): International Reference Life-Cycle Data System (ILCD) Handbook – Recommendations based on existing environmental impact assessment models and factors for Life-Cycle Assessment in a European context (Az életciklus-adatok nemzetközi referenciarendszerének [ILCD] kézikönyve – A meglévő környezeti hatásvizsgálati modelleken és tényezőkön alapuló ajánlások az európai összefüggésben végzett életciklus-hatásértékéléshez). Az Európai Unió Kiadóhivatala, kiadása folyamatban.
Európai Bizottság – Közös Kutatóközpont (2011b): Analysis of Existing Environmental Footprint methodologies for Products and Organisations: Recommendations, Rationale, and Alignment (A termékek és szervezetek környezeti lábnyomára vonatkozó meglévő módszertanok elemzése: ajánlások, indokok és összehangolás), kiadása folyamatban.
Európai Bizottság (2005): Az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK irányelve (2005. május 11.) a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról („Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”) (HL L 149., 2005.6.11., 22. o.).
Európai Bizottság (2010): A Bizottság C(2010) 3751. számú határozata (2010. június 10.) a 2009/28/EK irányelv V. mellékletének alkalmazásában a talajban lévő kötöttszén-készletek kiszámításával kapcsolatos iránymutatásról (HL L 151., 2010.6.17., 19. o.).
Európai Bizottság (2011): COM(2011) 571. sz. közlemény: Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve {SEC(2011) 1067 final} {SEC(2011) 1068 final}
Európai Bizottság (2012). A Bizottság 1179/2012/EU rendelete (2012. december 10.) a tört üvegnek a 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti hulladék jellegének megszűnését meghatározó kritériumok megállapításáról (HL L 337., 2012.12.11., 31. o.).
Európai Bizottság (2012). Javaslat – Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről szóló 98/70/EK irányelv és a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló 2009/28/EK irányelv módosításáról. COM(2012) 595 final. {SWD(2012) 343 final} {SWD(2012) 344 final}
Európai Bizottság (2013): Az Európai Parlament és a Tanács 529/2013/EU határozata (2013. május 21.) az üvegházhatású gázoknak a földhasználatból, a földhasználat-változtatásból és az erdőgazdálkodási tevékenységekből eredő kibocsátására és elnyelésére vonatkozó elszámolási szabályokról és az e tevékenységekhez kapcsolódó intézkedésekre vonatkozó információkról (HL L 165., 2013.6.18., 80. o.).
Európai Bizottság (2013): „A termékek és a szervezetek életciklus-alapú környezeti teljesítményének mérésére és ismertetésére szolgáló egységes módszerek alkalmazásáról szóló 2013. április 9-i 2013/179/EU bizottsági ajánlás II. melléklete: A termékek környezeti lábnyomának (PEF) meghatározásáról szóló útmutató.” (HL L 124., 2013.5.4., 6. o.).
Európai Bizottság (2016): Iránymutatás a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29/EK irányelv végrehajtásához/alkalmazásához. Bizottsági szolgálati munkadokumentum (2016) 163 final.
Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa (2009): Az Európai Parlament és a Tanács 2009. április 23-i 2009/28/EK irányelve a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről (HL L 140., 2009.6.5., 16. o.).
Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa (2018): Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/851 irányelve (2018. május 30.) a hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv módosításáról (HL L 150., 2018.6.14., 109. o.).
Eurostat: https://ec.europa.eu/eurostat/web/main/data/database
Fantke, P., Evans, J., Hodas, N., Apte, J., Jantunen, M., Jolliet, O., McKone, T.E. (2016). Health impacts of fine particulate matter (A szállópor egészségre gyakorolt hatásai). Forrás: Frischknecht, R., Jolliet, O. (Szerk.), Global Guidance for Life-Cycle Impact Assessment Indicators (Globális iránymutatás az életciklus-hatásvizsgálat mutatószámaihoz): 1. kötet UNEP/SETAC Life-Cycle Initiative (Az UNEP és a Környezettoxikológiai és Kémiai Társaság [SETAC] életciklussal kapcsolatos kezdeményezése), Párizs, 76–99. o. Lehívás: 2017. január, www.lifecycleinitiative.org/applying-lca/lcia-cf/
Fantke, P., Bijster, M.,Guignard, C., Hauschild, M., Huijbregts, M., Jolliet, O., Kounina, A., Magaud, V., Margni, M., McKone, T.E., Posthuma, L., Rosenbaum, R.K., van de Meent, D., van Zelm, R., 2017.USEtox®2.0 Dokumentáció (1. verzió), http://usetox.org. https://doi.org/10.11581/DTU:00000011
FAO, 2016a. Environmental performance of animal feeds supply chains: Guidelines for assessment. Livestock Environmental Assessment and Performance Partnership (Az állati takarmányok ellátási láncainak környezeti teljesítménye: Értékelési iránymutatások. Az állatállomány környezeti értékelésére és teljesítményére vonatkozó partnerség). FAO, Róma, Olaszország. Elérhető a következő internetcímen: http://www.fao.org/partnerships/leap/publications/en/.
FAO, 2016b. Greenhouse gas emissions and fossil energy use from small ruminant supply chains: Guidelines for assessment. Livestock Environmental Assessment and Performance Partnership (A kiskérődzők ellátási láncából származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás és fosszilisenergia-felhasználás: Értékelési iránymutatások. Az állatállomány környezeti értékelésére és teljesítményére vonatkozó partnerség). FAO, Róma, Olaszország. Elérhető a következő internetcímen: http://www.fao.org/partnerships/leap/publications/en/.
Fazio, S. Castellani, V. Sala, S., Schau, EM. Secchi, M. Zampori, L., Supporting information to the characterisation factors of recommended EF Life-Cycle Impact Assessment methods (Kiegészítő információk a javasolt környezeti lábnyom életciklus-hatásvizsgálati módszerek jellemzési tényezőihez), EUR 28888 EN, Európai Bizottság, Ispra, 2018a, ISBN 978-92-79-76742-5, doi: 10.2760/671368, JRC109369.
Fazio, S., Biganzoli, F., De Laurentiis, V., Zampori, L., Sala, S. és Diaconu, E., Supporting information to the characterisation factors of recommended EF Life-Cycle Impact Assessment methods (Kiegészítő információk a javasolt környezeti lábnyom életciklus-hatásvizsgálati módszerek jellemzési tényezőihez), EUR 29600 EN, az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg, 2018b, ISBN 978-92-79-98584-3 (online), 978-92-79-98585-0 (print), doi:10.2760/002447 (online), 10.2760/090552 (print), JRC114822
Fazio S., Zampori L., De Schryver A., Kusche O., Guide on Life-Cycle Inventory (LCI) data generation for the Environmental Footprint (Útmutató a környezeti lábnyomra vonatkozó életciklusleltár-adatok létrehozásához), EUR 29560 EN, az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxemoburg, 2018c, ISBN 978-92-79-98372-6, doi: 10.2760/120983, JRC 114593.
Frischknecht R., Steiner R. és Jungbluth N. (2008): The Ecological Scarcity method – Eco-Factors 2006. A method for impact assessment in LCA (Az ökológiai szűkösség módszere – Ökotényezők, 2006. Az életciklus-értékelés részét képező hatásvizsgálat módszere). Environmental studies, 0906. sz. Federal Office for the Environment (FOEN), Bern, 188. o.
Global Footprint Network (2009): Ecological Footprint Standards 2009 (Az ökológiai lábnyomra vonatkozó szabványok). Elérhető a következő internetcímen: http://www.footprintnetwork.org/images/uploads/Ecological_Footprint_Standards_2009.pdf.
Horn, R., Maier, S., LANCA® – Characterisation Factors for Life-Cycle Impact Assessment (Jellemzési tényezők az életciklus-hatásvizsgálathoz), 2.5. változat, 2018., Elérhető a következő címen: http://publica.fraunhofer.de/documents/N-379310.html
IDF 2015. A common carbon footprint approach for dairy sector: The IDF guide to standard life-cycle assessment methodology (Egységes szénlábnyom-alapú megközelítés a tejágazatban: A Nemzetközi Tejipari Szövetség – IDF – iránymutatása az egységes életciklus-értékelési módszertanhoz). Bulletin of the International Dairy Federation (A Nemzetközi Tejipari Szövetség hírlevele), 479/2015.
Éghajlatváltozási Kormányközi Testület – IPCC (2003): IPCC Good Practice Guidance for Land Use, Land-Use Change and Forestry (Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület földhasználatra, földhasználat-változásra és erdőgazdálkodásra vonatkozó helyes gyakorlatáról szóló jelentése), Éghajlatváltozási Kormányközi Testület, Hayama
Éghajlatváltozási Kormányközi Testület – IPCC (2006): IPCC Guidelines for National Greenhouse Gas Inventories: Volume 4 Agriculture, Forestry and Other Land Use (Az IPCC által az üvegházhatású gázok kibocsátásának nemzeti jegyzékei tekintetében kiadott iránymutatások: 4. kötet, Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és egyéb földhasználat), IGES, Japán.
Éghajlatváltozási Kormányközi Testület – IPCC (2007): IPCC Climate Change Fourth Assessment Report: Climate Change 2007 (Az IPCC éghajlatváltozásról szóló negyedik hatásvizsgálati jelentése: Éghajlatváltozás 2007). Éghajlatváltozás 2007: https://www.ipcc.ch/reports/?rp=ar4.
Éghajlatváltozási Kormányközi Testület – IPCC (2013). Myhre, G., D. Shindell, F.-M. Bréon, W. Collins, J. Fuglestvedt, J. Huang, D. Koch, J.-F. Lamarque, D. Lee, B. Mendoza, T. Nakajima, A. Robock, G. Stephens, T. Takemura és H. Zhang, 2013: Anthropogenic and Natural Radiative Forcing (Antropogén és természetes sugárzási kényszer). Climate Change 2013: The Physical Science Basis. Contribution of Working Group I to the Fifth Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change (Éghajlatváltozás, 2013.: A fizikai tudományos alap. Az I. munkacsoport hozzájárulása az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület 5. értékelő jelentéséhez) (Stocker, T.F., D. Qin, G.-K. Plattner, M. Tignor, S.K. Allen, J. Boschung, A. Nauels, Y. Xia, V. Bex és P.M. Midgley [szerk.]). Cambridge University Press, Cambridge, Egyesült Királyság és New York, NY, Amerikai Egyesült Államok.
EN ISO 14001:2015 Környezetközpontú irányítási rendszerek. Követelmények alkalmazási útmutatóval. Nemzetközi Szabványügyi Szervezet. Genf, Svájc.
EN ISO 14020:2001:2000 Környezeti címkék és nyilatkozatok. Általános elvek. Nemzetközi Szabványügyi Szervezet. Genf, Svájc.
EN ISO 14021:2016 Környezeti címkék és nyilatkozatok. Saját nyilatkozatot tartalmazó környezeti állítások (II. típusú környezeti címkézés). Nemzetközi Szabványügyi Szervezet. Genf, Svájc.
EN ISO 14025:2010. Nemzetközi szabvány. Környezetvédelmi címkék és nyilatkozatok. III. típusú környezetvédelmi nyilatkozatok. Alapelvek és eljárások. Nemzetközi Szabványügyi Szervezet. Genf, Svájc.
EN ISO 14040:2006 Nemzetközi szabvány. Környezetközpontú irányítás. Életciklus-értékelés. Alapelvek és keretek. Nemzetközi Szabványügyi Szervezet. Genf, Svájc.
EN ISO 14044:2006. Nemzetközi szabvány. Környezetközpontú irányítás. Életciklus-értékelés. Követelmények és útmutatók. Nemzetközi Szabványügyi Szervezet. Genf, Svájc.
ISO 14046:2014. Környezetközpontú irányítás. Vízlábnyom. Alapelvek, követelmények és irányelvek. Nemzetközi Szabványügyi Szervezet. Genf, Svájc.
EN ISO 14067:2018. Nemzetközi szabvány. Üvegházhatású gázok. Termékek szénlábnyoma. Követelmények és irányelvek a számszerűsítéshez. Nemzetközi Szabványügyi Szervezet. Genf, Svájc.
ISO 14050:2020 Környezetközpontú irányítás. Szótár. Nemzetközi Szabványügyi Szervezet. Genf, Svájc.
CEN ISO/TS 14071:2016 Környezetközpontú irányítás. Életciklus-értékelés. Kritikai átvizsgálási folyamatok és bírálói kompetenciák: Az EN ISO 14044:2006 szabványhoz kapcsolódó további követelmények és irányelvek. Nemzetközi Szabványügyi Szervezet. Genf, Svájc.
ISO 17024:2012 Megfelelőségértékelés. Személyek tanúsítását végző testületek általános követelményei. Nemzetközi Szabványügyi Szervezet. Genf, Svájc.
Milà i Canals L., Romanyà J. és Cowell S.J. (2007): Method for assessing impacts on life support functions (LSF) related to the use of »fertile land« in Life-Cycle Assessment (LCA) (Az életciklus-értékelésen belüli „termőföld”-használathoz kapcsolódó, a létfenntartó funkciókra gyakorolt hatások értékelésére szolgáló módszer). Journal of Cleaner Production 15: 1426–1440. o.
Nederlands Instituut voor Bouwbiologie en Ecologie (2014). Vergelijkend LCA onderzoek houten en kunststof pallets.
NRC (2007). Nutrient requirements of small ruminants: Sheep, goats, cervids, and new world camelids (Kiskérődzők tápanyagszükséglete: juhok, kecskék, szarvasfélék és tevefélék). National Research Council. Washington DC, National Academies Press.
PAS 2050 szabvány (2011). Specification for the assessment of the life-cycle greenhouse gas emissions of goods and services (Az áruk és szolgáltatások életciklusa során bekövetkező üvegházhatásúgáz-kibocsátások értékelésére vonatkozó előírások). Elérhető a következő internetcímen: https://www.bsigroup.com/fr-FR/A-propos-de-BSI/espace-presse/Communiques-de-presse/actualite-2011/La-norme-PAS-2050-nouvellement-revisee-sapprete-a-relancer-les-efforts-internationaux-pour-les-produits-relatifs-a-lEmpreinte-Carbone/
PERIFEM és ADEME: Ágazati útmutató, 2014: „Réalisation d’un bilan des emissions de gaz à effet de serre pour distribution et commerce de detail”.
Rosenbaum, R.K., Anton, A., Bengoa, X. et al. 2015. The Glasgow consensus on the delineation between pesticide emission inventory and impact assessment for LCA (A glasgow-i konszenzus a peszticid-kibocsátási jegyzék és az életciklus-értékelés hatásvizsgálata közötti elhatárolásról). International Journal of Life-Cycle Assessment, 20: 765.
Rosenbaum R.K., Bachmann T.M., Gold L.S., Huijbregts M.A.J., Jolliet O., Juraske R., Köhler A., Larsen H.F., MacLeod M., Margni M., McKone T.E., Payet J., Schuhmacher M., van de Meent D. és Hauschild M.Z. (2008): USEtox – Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) és a Környezettoxikológiai és Kémiai Társaság (SETAC) toxicitási modellje: az életciklus-hatásvizsgálaton belül a humán toxicitásra és édesvízi toxicitásra vonatkozóan ajánlott jellemzési tényezők). International Journal of Life Cycle Assessment, 13. évf., 7. sz..: 532-546, 2008.
Sala S., Cerutti A.K., Pant R., Development of a weighting approach for the Environmental Footprint (Súlyozási megközelítés kidolgozása a környezeti lábnyommal kapcsolatban), az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg, 2018, ISBN 978-92-79-68042-7, EUR 28562, doi 10.2760/945290.
Saouter E., Biganzoli F., Ceriani L., Pant R., Versteeg D., Crenna E., Zampori L., Using REACH and EFSA database to derive input data for the USEtox model (A REACH és az EFSA adatbázis alkalmazása a USEtox modell bemeneti adatainak származtatásához). EUR 29495 EN, az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg, 2018, ISBN 978-92-79-98183-8, doi: 10.2760/611799, JRC 114227.
Seppälä J., Posch M., Johansson M. és Hettelingh J.P. (2006): Country-dependent Characterisation Factors for Acidification and Terrestrial Eutrophication Based on Accumulated Exceedance as an Impact Category Indicator (A savasodáshoz és szárazföldi eutrofizációhoz tartozó, halmozott túllépésen – mint hatáskategória-mutatószámon – alapuló országspecifikus jellemzési tényezők). International Journal of Life-Cycle Assessment, 11. évf., 6. sz.: 403–416. o.
Struijs J., Beusen A., van Jaarsveld H. és Huijbregts M.A.J. (2009): Aquatic Eutrophication. Chapter 6 (Vízi eutrofizáció, 6. fejezet). Forrás: Goedkoop, M., Heijungs, R., Huijbregts, M.A.J., De Schryver, A., Struijs, J., Van Zelm, R. (2009): ReCiPe 2008 – A life cycle impact assessment method which comprises harmonised category indicators at the midpoint and the endpoint level. Report I: Characterisation factors. (ReCiPe 2008 – Az életciklus-hatásvizsgálat harmonizált középponti és végponti kategória-mutatószámokat tartalmazó módszere, I. jelentés: Jellemzési tényezők), első kiadás.
Thoma et al. (2013). A biophysical approach to allocation of life-cycle environmental burdens for fluid milk supply chain analysis (Az életciklus során felmerülő környezeti terhek hozzárendelésére irányuló biofizikai megközelítés a folyékony tej ellátási lánc elemzése során). International Dairy Journal, 31. sz.
UNEP (2011) Az életciklus-értékelési adatbázisokra vonatkozó globális iránymutatások. ISBN: 978-92-807-3174-3. Elérhető a következő internetcímen: https://www.lifecycleinitiative.org/wp-content/uploads/2012/12/2011%20-%20Global%20Guidance%20Principles.pdf
UNEP (2016): Az életciklus-hatásvizsgálati mutatószámokra vonatkozó globális iránymutatások. 1. kötet ISBN: 978-92-807-3630-4. Elérhető a következő internetcímen: http://www.lifecycleinitiative.org/life-cycle-impact-assessment-indicators-and-characterization-factors/
Van Oers L., de Koning A., Guinee J.B. és Huppes G. (2002): Abiotic Resource Depletion in LCA (Abiotikus erőforrások kimerítése az életciklus-értékelésen belül), Út- és Vízépítési Intézet, Közlekedési és Vízügyi Minisztérium, Amszterdam.
Van Zelm R., Huijbregts M.A.J., Den Hollander H.A., Van Jaarsveld H.A., Sauter F.J., Struijs J., Van Wijnen H.J. és Van de Meent D. (2008): European characterisation factors for human health damage of PM10 and ozone in life-cycle impact assessment (A szállópor – PM10 – és az ózon emberi egészséget károsító hatására vonatkozó európai jellemzési tényezők az életciklus-hatásvizsgálatban). Atmospheric Environment, 42. sz., 441–453. o.
Meteorológiai Világszervezet (WMO) (2014): Scientific Assessment of Ozone Depletion: Global Ozone Research and Monitoring Project, Report No. 55 (Az ózonlebontás tudományos értékelése: 1998. Globális ózonkutatási és nyomonkövetési projekt, 55. sz. jelentés), Genf, Svájc.
Világ Erőforrásai Intézet (WRI) és Üzleti Világtanács a Fenntartható Fejlődésért (WBCSD) (2011): Product Life Cycle Accounting and Reporting Standard. Greenhouse Gas Protocol (A termékéletciklussal kapcsolatos elszámolásra és jelentéstételre vonatkozó szabvány. Üvegházhatású gázokról szóló jegyzőkönyv), WRI, USA, 144. o.
Világ Erőforrásai Intézet (WRI) és Üzleti Világtanács a Fenntartható Fejlődésért (WBCSD) (2004): Greenhouse Gas Protocol – Corporate Accounting and Reporting Standard (Üvegházhatású gázokról szóló jegyzőkönyv – A vállalati elszámolásra és jelentéstételre vonatkozó szabvány).
Világ Erőforrásai Intézet (WRI) és Üzleti Világtanács a Fenntartható Fejlődésért (WBCSD) (2011): Greenhouse Gas Protocol Corporate Value Chain (Scope 3) Accounting and Reporting Standard (Üvegházhatású gázokról szóló jegyzőkönyv – A vállalati értékláncokkal [3. alkalmazási kör] kapcsolatos elszámolásra és jelentéstételre vonatkozó szabvány).
Világ Erőforrásai Intézet (WRI) és Üzleti Világtanács a Fenntartható Fejlődésért (WBCSD) (2015): Az ÜHG-jegyzőkönyv 2. alkalmazási körére vonatkozó iránymutatás. Az üvegházhatású gázokról szóló jegyzőkönyv módosítása. Vállalati szabvány.
Ábrák jegyzéke
1. ábra: |
Példa 1. szinten részben lebontott adatkészletre |
2. ábra: |
A szervezeti környezeti lábnyomra vonatkozó vizsgálat szakaszai |
3. ábra: |
Alapértelmezett szállítási forgatókönyv |
4. ábra: |
Helyettesítési pont az 1. és a 2. szinten |
5. ábra: |
Példa helyettesítési pontokra az értéklánc különböző szakaszaiban |
6. ábra: |
Modellezési lehetőség, amennyiben a fogyasztás előtti hulladék fogyasztás előtti újrafeldolgozott tartalomként kerül meghatározásra |
7. ábra: |
Modellezési lehetőség, amennyiben a fogyasztás előtti hulladék nem kerül meghatározásra fogyasztás előtti újrafeldolgozott tartalomként |
8. ábra: |
Egyszerűsített begyűjtési és újrafeldolgozási rendszer adott anyag vonatkozásában |
9. ábra: |
Egy vállalatspecifikus adatkészlet grafikus ábrázolása. |
J-1. ábra: |
OEFSR kidolgozásának/felülvizsgálatának folyamata OEF-RO: a reprezentatív szervezet OEF-vizsgálata (OEF study of the representative organisation) |
K-2. ábra: |
Példa OEFSR strukturálására az ágazatra jellemző horizontális szabályokkal, különböző alágazatokkal, valamint az alágazatokra jellemző vertikális szabályokkal |
Táblázatok jegyzéke
1. táblázat: |
Példa célmeghatározásra – Egy farmernadrágokat és pólókat gyártó vállalat környezeti lábnyoma |
2. táblázat: |
EF-hatáskategóriák, valamint a kapcsolódó hatáskategória-mutatószámok és jellemzési modellek |
3. táblázat: |
A 2006. évi IPCC-iránymutatásokban szereplő 1. szintű kibocsátási tényezők (módosított). |
4. táblázat: |
A nitrogén modellezésének alternatív megközelítése |
5. táblázat: |
Minimális kritériumok a beszállítóktól származó szerződéses eszközök biztosításához – iránymutatás a kritériumok teljesítéséhez |
6. táblázat: |
A részsokaság meghatározása a 2. példa vonatkozásában |
7. táblázat: |
A részsokaság összefoglalása a 2. példa vonatkozásában |
8. táblázat: |
Példa: az egyes részmintákban szereplő vállalatok számának kiszámítása |
9. táblázat: |
Összefoglaló táblázat a CFF különböző helyzetekben történő alkalmazásáról |
10. táblázat: |
Alapértelmezett hozzárendelési tényezők szarvasmarhák vonatkozásában, tenyésztés során |
11. táblázat: |
Az NEl kiszámításához alkalmazandó alapértelmezett értékek juhok és kecskék esetén |
12. táblázat: |
Az NEl kiszámításához alkalmazandó alapértelmezett értékek juhok és kecskék esetén |
13. táblázat: |
Az NEg kiszámítása során alkalmazandó állandók juhok esetén |
14. táblázat: |
Az NEg kiszámításához alkalmazandó alapértelmezett értékek juhok és kecskék esetén |
15. táblázat: |
A tenyésztési szakaszban a juhokra vonatkozó OEF-vizsgálatok során alkalmazandó alapértelmezett hozzárendelési tényezők |
16. táblázat: |
Hozzárendelés malacokhoz és kocákhoz a tenyésztési szakaszban |
17. táblázat: |
Gazdasági szempontú hozzárendelési arányok marhahús esetén |
18. táblázat: |
Gazdasági szempontú hozzárendelési arányok sertés esetén |
19. táblázat: |
Gazdasági szempontú hozzárendelési arányok juhok esetén |
20. táblázat: |
Adatminőségi követelmények, dokumentálás, nómenklatúra és felülvizsgálat |
21. táblázat: |
Általános adatminőség-értékelés (DQR) és adatminőségi szintek az egyes adatminőségi követelmények vonatkozásában |
22. táblázat: |
Az EF-nek megfelelő adatkészletek adatminőségének általános szintje a kapott adatminőség-érték szerint |
23. táblázat: |
Az értékek hozzárendelése az adatminőség-értékelési kritériumokhoz vállalatspecifikus információk használata esetén A kritériumok nem módosíthatók. |
24. táblázat: |
Az értékek hozzárendelése az adatminőség-értékelési kritériumokhoz másodlagos adatkészletek alkalmazása esetén |
25. táblázat: |
Adatigénymátrix – Az OEF-vizsgálatot végző vállalatra vonatkozó követelmények. |
26. táblázat: |
Kritériumok annak meghatározásához, hogy a leginkább releváns folyamatok az életciklusszakaszok mely szintjén azonosítandók |
27. táblázat: |
A leginkább releváns hozzájárulások meghatározására vonatkozó követelmények összefoglalása |
28. táblázat: |
Különböző hatáskategóriák hozzájárulása normalizált és súlyozott eredmények alapján – példa |
29. táblázat: |
Különböző életszakaszok hozzájárulása az éghajlatváltozás hatáskategóriához (a jellemzett leltáreredmények alapján) – példa |
30. táblázat: |
Különböző folyamatok hozzájárulása az éghajlatváltozás hatáskategóriához (a jellemzett leltáreredmények alapján) – példa |
31. táblázat: |
Negatív számok és különböző életciklusszakaszokban zajló azonos folyamatok kezelése |
32. táblázat: |
A kompetenciák és tapasztalatok egyes releváns témaköreire vonatkozó minősítési rendszer a hitelesítő(k) kompetenciáinak értékeléséhez |
GG-1. táblázat: |
A követelmények összefoglalása egyetlen ágazatra vonatkozó OEFSR-ek, valamint alágazatokra kiterjedő OEFSR-ek esetén |
HH-2. táblázat: |
A termékportfólió tekintetében alkalmazandó négy szempont |
II-3. táblázat: |
A nitrogén modellezésének alternatív megközelítése |
JJ-4. táblázat: |
A felhasználási szakaszra vonatkozó OEFSR-iránymutatások |
KK-5. táblázat : |
Példa alkalmazandó, tevékenységre vonatkozó adatokra és másodlagos adatkészletekre |
LL-6. táblázat: |
Száraz tészta felhasználási szakaszában zajló folyamatok (a száraz tésztára vonatkozó PEFCR-ből átvéve). A leginkább releváns folyamatokat a zöld mező tartalmazza. |
MM-8. táblázat: |
Adatigénymátrix – Az OEFSR alkalmazójára vonatkozó követelmények. Az egyes helyzetekre megadott lehetőségek nem hierarchikus rendben kerültek felsorolásra Az alkalmazandó R1 érték meghatározásához lásd az A-7. táblázatot. |
IV. MELLÉKLET
A. RÉSZ:
AZ OEFSR-EK KIDOLGOZÁSÁRA, VALAMINT AZ OEF-VIZSGÁLATOKNAK A SZERVEZETI KÖRNYEZETI LÁBNYOMRA VONATKOZÓ MEGLÉVŐ ÁGAZATI SZABÁLLYAL ÖSSZHANGBAN TÖRTÉNŐ ELVÉGZÉSÉRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK
A szervezeti környezeti lábnyomra vonatkozó ágazati szabályok (OEFSR-ek) konkrét követelményeket írnak elő a termékek életciklusa során jelentkező lehetséges környezeti hatások kiszámítását illetően. A IV. melléklet ezen A. része tartalmazza az OEFSR-ek kidolgozására és az OEF-vizsgálatoknak valamely meglévő OEFSR-rel összhangban történő elvégzésére vonatkozó valamennyi további módszertani követelményt.
Az OEFSR-nek összhangban kell állnia e dokumentum valamennyi követelményével, tartalmaznia kell (szöveges formában) e melléklet valamennyi követelményét, és adott esetben hivatkoznia kell az OEF-módszerben foglalt követelményekre (a vonatkozó szöveg másolása nélkül). Részletesebben meg kell határoznia továbbá ezeket a követelményeket, amennyiben az OEF-módszer választási lehetőséget hagy, és adott esetben és az OEF-módszerrel összhangban új követelményeket is megállapíthat. Az OEFSR-ben részletesebben meghatározott követelmények mindig elsőbbséget élveznek az OEF-módszerben szereplő követelményekkel szemben.
E melléklet rendelkezései nem érintik a jövőbeni uniós jogszabályokba foglalandó rendelkezéseket.
IV. melléklet – |
|
A. rész |
|
AZ OEFSR-EK KIDOLGOZÁSÁRA, VALAMINT AZ OEF-VIZSGÁLATOKNAK A SZERVEZETI KÖRNYEZETI LÁBNYOMRA VONATKOZÓ MEGLÉVŐ ÁGAZATI SZABÁLLYAL ÖSSZHANGBAN TÖRTÉNŐ ELVÉGZÉSÉRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK |
|
A.1 |
Bevezetés |
A.1.1. |
Az OEFSR-ek és a PEFCR-ek közötti kapcsolat |
A.1.2. |
A modularitás kezelése |
A.2. |
OEFSR kidolgozásának és felülvizsgálatának folyamata |
A.2.1. |
Ki dolgozhat ki OEFSR-t? |
A.2.2. |
A technikai titkárság szerepe |
A.2.3. |
A reprezentatív szervezet(ek) meghatározása |
A.2.4. |
A reprezentatív szervezet(ek) első OEF-vizsgálata |
A.2.5. |
Első OEFSR-tervezet |
A.2.6. |
Alátámasztó vizsgálatok |
A.2.7. |
A reprezentatív szervezet második OEF-vizsgálata |
A.2.8. |
Az OEFSR második tervezete |
A.2.9. |
Az OEFSR felülvizsgálata |
A.2.9.1. |
Felülvizsgálati testület |
A.2.9.2. |
Felülvizsgálati eljárás |
A.2.9.2.1. |
Az első OEF-RO felülvizsgálata |
A.2.9.2.2. |
Az alátámasztó vizsgálat felülvizsgálata |
A.2.9.2.3. |
A második OEF-RO felülvizsgálata |
A.2.9.3. |
Az OEFSR dokumentum felülvizsgálati kritériumai |
A.2.9.4. |
Felülvizsgálati jelentés/nyilatkozatok |
A.2.10. |
Végleges OEFSR-tervezet |
A.2.10.1. |
A reprezentatív szervezet(ek) Excel-modelljei |
A.2.10.2 |
Az OEFSR-ben felsorolt adatkészletek |
A.2.10.3. |
A reprezentatív szervezet(ek)et reprezentáló, EF-nek megfelelő adatkészletek |
A.3. |
Az OEFSR-ek hatályának meghatározása |
A.3.1. |
Ágazat és alágazatok |
A.3.2. |
Az OEFSR hatálya |
Az OEFSR hatályára vonatkozó szakasznak tartalmaznia kell a termékportfólió leírását, valamint a vizsgálat ágazatra alkalmazandó NACE-kódokat. Az OEFSR-ben meg kell határozni azokat a folyamatokat, amelyeket bele kell foglalni a szervezeti határokba (közvetlen tevékenységek). Meg kell határozni továbbá az OEF-határt, beleértve az ellátási lánc bevonandó szakaszainak és valamennyi közvetett (felfelé és lefelé irányuló) tevékenységnek a meghatározását, továbbá meg kell indokolni a lefelé irányuló (közvetett) tevékenységek kizárását (pl. a termékportfólióban szereplő közbenső termékek vagy meghatározhatatlan sorsú termékek felhasználási szakasza). |
|
A.3.2.1. |
az OEFSR hatályának általános leírása: |
A.3.2.2. |
NACE-kódok alkalmazása |
A.3.2.3. |
A reprezentatív szervezet meghatározása |
A.3.2.4. |
Az adatszolgáltatás egysége |
A.3.2.5. |
Rendszerhatár |
A.3.2.6. |
Az EF-hatáskategóriák felsorolása |
A.3.2.7. |
Kiegészítő információk |
A.3.2.8. |
Feltevések és korlátok |
A.4. |
ÉLETCIKLUSLELTÁR |
A.4.1. |
Közvetlen és közvetett tevékenységek és életciklusszakaszok |
A.4.2. |
Modellezési követelmények |
A.4.2.1. |
Mezőgazdasági termelés |
A.4.2.2. |
Villamosenergia-felhasználás |
A.4.2.3. |
Szállítás és logisztika |
A.4.2.4. |
Beruházási javak– infrastruktúra és berendezések |
A.4.2.5. |
Mintavételi eljárás |
A.4.2.6. |
Felhasználási szakasz |
A.4.2.7. |
Az életciklus végéhez kapcsolódó modellezés |
A.4.2.8. |
A termék megnövekedett élettartama |
A.4.2.9. |
Üvegházhatású gázok kibocsátása és elnyelése |
A.4.2.10. |
Csomagolás |
A.4.3. |
Többfunkciós folyamatok kezelése |
A.4.3.1. |
Állattenyésztés |
A.4.4. |
Adatgyűjtési követelmények és minőségi követelmények |
A.4.4.1. |
A kötelező vállalatspecifikus adatok listája |
A.4.4.2. |
Alkalmazandó adatkészletek |
A.4.4.3. |
Veszély alapú kizárás |
A.4.4.4. |
Adatminőségi követelmények |
A.5. |
OEF-eredmények |
A.6. |
A szervezet környezeti lábnyomára vonatkozó eredmények értelmezése |
A.6.1. |
A kritikus pontok azonosítása |
A.6.1.1. |
A leginkább releváns hatáskategóriák azonosítására szolgáló eljárás |
A.6.1.2. |
A leginkább releváns életciklusszakaszok azonosítására szolgáló eljárás |
A.6.1.3. |
A leginkább releváns folyamatok azonosítására szolgáló eljárás |
A.6.1.4. |
A leginkább releváns közvetlen elemi áramok azonosítására szolgáló eljárás |
A.7. |
A Szervezetek Környezeti Lábnyomáról szóló Jelentések |
A.8. |
Az OEF-vizsgálatok, PEF-jelentések és a kommunikációs eszközök hitelesítése és validálása |
A.8.1. |
A hitelesítés hatókörének meghatározása |
A.8.2. |
Hitelesítő(k) |
A.8.3. |
Hitelesítési/validálási követelmények: hitelesítésre/validálásra vonatkozó követelmények OEFSR rendelkezésre állása esetén |
A.8.3.1. |
Az OEF-vizsgálat hitelesítésére és validálására vonatkozó minimumkövetelmények |
A.8.3.2. |
Hitelesítési és validálási módszerek |
A.8.3.3. |
A validálási nyilatkozat tartalma |
B. rész: |
|
OEFSR SABLON |
|
B.1. |
BEVEZETES |
B.2. |
Az OEFSR-rel kapcsolatos altalanos informaciok |
B.2.1. |
Technikai titkárság |
B.2.2. |
Konzultációk és érdekelt felek |
B.2.3. |
A felülvizsgálati testület és az OEFSR felülvizsgálatára vonatkozó követelmények |
B.2.4. |
Felülvizsgálati nyilatkozat |
B.2.5. |
Földrajzi hatály |
B.2.6. |
Nyelv |
B.2.7. |
Más dokumentumoknak való megfelelés |
B.3. |
Az OEFSR hatálya |
B.3.1. |
Az ágazat |
B.3.2. |
Reprezentatív szervezet(ek) |
B.3.3. |
Adatszolgáltatási egység és referenciaáram |
B.3.4. |
Rendszerhatár |
B.3.5. |
Az EF-hatáskategóriák felsorolása |
B.3.6. |
Kiegészítő technikai információk |
B.3.7. |
Kiegészítő környezeti információk |
B.3.8. |
Korlátok |
B.3.8.1. |
Összehasonlítások és összehasonlító állítások |
B.3.8.2. |
Adathiányok és helyettesítők |
B.4. |
A leginkabb relevans hataskategoriak, eletciklusszakaszok, folyamatok es elemi aramok |
B.4.1. |
Leginkább releváns EF-hatáskategóriák |
B.4.2. |
Leginkább releváns életciklusszakaszok |
B.4.3. |
Leginkább releváns folyamatok |
B.4.4. |
Leginkább releváns közvetlen elemi áramok |
B.5. |
Életciklusleltár |
B.5.1. |
A kötelező vállalatspecifikus adatok listája |
B.5.2. |
Folyamatok, amelyeket a vállalat várhatóan irányítani fog |
B.5.3. |
Adatminőségi követelmények |
B.5.3.1. |
Vállalatspecifikus adatkészletek |
B.5.4. |
Adatigénymátrix |
B.5.4.1. |
Az 1. helyzetben zajló folyamatok |
B.5.4.2. |
A 2. helyzetben zajló folyamatok |
B.5.4.3. |
A 3. helyzetben zajló folyamatok |
B.5.5. |
Alkalmazandó adatkészletek |
B.5.6. |
A vizsgálat átlagos adatminőség-értékének kiszámítása |
B.5.7. |
Hozzárendelési szabályok |
B.5.8. |
Villamos energia modellezése |
B.5.9. |
Az éghajlatváltozás modellezése |
B.5.10. |
Az életciklus vége és az újrafeldolgozott tartalom modellezése |
B.6. |
ÉLETCIKLUSSZAKASZOK |
B.6.1. |
Nyersanyagbeszerzés és előzetes feldolgozás |
B.6.2. |
Mezőgazdasági modellezés [csak, ha releváns] |
B.6.3. |
Gyártás |
B.6.4. |
Forgalmazási szakasz [csak, ha releváns] |
B.6.5. |
Felhasználási szakasz [csak, ha releváns] |
B.6.6. |
Életciklus vége [csak, ha releváns] |
B.7. |
OEF-EREDMÉNYEK – AZ OEF-PROFIL |
B.8. |
HITELESÍTÉS |
C. rész |
|
AZ ALAPÉRTELMEZETT CFF-PARAMÉTEREK LISTÁJA |
|
D. rész |
|
ALAPÉRTELMEZETT ADATOK A FELHASZNÁLÁSI SZAKASZ MODELLEZÉSÉHEZ |
|
E. rész |
|
AZ OEF-JELENTÉS SABLONJA |
|
E.1. |
ÖSSZEFOGLALO |
E.2. |
ÁLTALANOS |
E.3. |
A VIZSGALAT CELJA |
E.4. |
A VIZSGALAT ALKALMAZASI KÖRE |
E.4.1. |
Funkcionális/bejelentett egység és referenciaáram |
E.4.2. |
Rendszerhatár |
E.4.3. |
A környezeti lábnyom hatáskategóriái |
E.4.4. |
Kiegészítő információk |
E.4.5. |
Feltevések és korlátok |
E.5. |
ÉLETCIKLUSLELTAR-ELEMZES |
E.5.1. |
Szűrés [adott esetben] |
E.5.2. |
Modellezési lehetőségek |
E.5.3. |
Többfunkciós folyamatok kezelése |
E.5.4. |
Adatgyűjtés |
E.5.5. |
Adatminőségi követelmények és minősítés |
E.6. |
A HATASVIZSGALAT EREDMENYEI [BIZALMAS, ADOTT ESETBEN] |
E.6.1. |
OEF-eredmények |
E.6.2. |
Kiegészítő információk |
E.7. |
AZ OEF-EREDMENYEK ERTELMEZESE |
E.8. |
VALIDALASI NYILATKOZAT |
F. rész |
|
ALAPÉRTELMEZETT VESZTESÉGARÁNYOK TERMÉKTÍPUSONKÉNT |
A.1 Bevezetés
A JRC által 2010-ben végzett elemzés ( 186 ) alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a meglévő életciklus-alapú szabványok nem eléggé konkrétak annak biztosításához, hogy ugyanazokat a feltevéseket, méréseket és számításokat alkalmazzák az ugyanazon ágazathoz tartozó szervezetekre vonatkozó környezeti állítások összehasonlíthatóságának elősegítése érdekében. Az OEFSR-ek célja az OEF-vizsgálatok megismételhetőségének, relevanciájának, célirányosságának, hatékonyságának és következetességének javítása.
Az OEFSR-t olyan formátumban kell kidolgozni és megfogalmazni, hogy a műszaki ismeretekkel (az életciklus-értékelés, valamint a vizsgált termékkategória terén) rendelkező személyek képesek legyenek megérteni azokat és felhasználni OEF-vizsgálat végzése során.
Minden egyes OEFSR tekintetében érvényesülnie kell a lényegesség elvének, ami azt jelenti, hogy az OEF-vizsgálatnak azokra a szempontokra és paraméterekre kell összpontosítania, amelyek a leginkább relevánsak az adott termék környezeti teljesítménye vonatkozásában. Ezáltal csökken az elemzés elvégzéséhez szükséges idő, erőfeszítés és költség.
Az egyes OEFSR-ek meghatározzák azon folyamatok (kötelező folyamatok) minimális jegyzékét, amelyeket mindig vállalatspecifikus adatokkal kell modellezni. Ennek célja, hogy az OEFSR alkalmazói ne tudják úgy elvégezni az OEF-vizsgálatot és ismertetni annak eredményeit, hogy nem rendelkeznek hozzáféréssel a vonatkozó vállalatspecifikus (elsődleges) adatokhoz, és csak az alapértelmezett adatokat használják fel. Az OEFSR a folyamatok e kötelező jegyzékét a folyamatok relevanciája és a vállalatspecifikus adatokhoz való hozzáférés lehetősége alapján határozza meg.
A III mellékletben szereplő fogalommeghatározások e melléklet vonatkozásában is alkalmazandók.
A.1.1. Az OEFSR-ek és a PEFCR-ek közötti kapcsolat
Az OEFSR-ek jellemzően szélesebb körűek, mint a PEFCR-ek (pl. a kiskereskedelmi ágazat és egy adott élelmiszertermék közötti kapcsolat). Emellett az OEFSR-ek olyan szempontokat is figyelembe vesznek, amelyek általában kívül esnek egy adott PEFCR-nek megfelelő PEF-vizsgálat határain (pl. a vállalati szolgáltatásokhoz, például a marketinghez kapcsolódó hatások).
Ugyanakkor biztosítani kell a kapcsolódó OEFSR-ek és PEFCR-ek közötti következetességet. Elméletben egy szervezet termékeihez tartozó környezeti lábnyomok adott jelentéstételi időszakra (például 1 évre) vonatkozó összegének meg kell közelítenie e szervezet azonos jelentéstételi időszakra vonatkozó szervezeti környezeti lábnyomát.
OEFSR kidolgozása során figyelembe kell venni a meglévő PEFCR-eket: abban az esetben, ha van olyan meglévő PEFCR, amely a termékportfólióba tartozó termékre, anyagra vagy összetevőre vonatkozik, a PEFCR-ben használt valamennyi szabályt és feltevést – beleértve a kapcsolódó, EF-nek megfelelő adatkészletet is – fel kell használni a termékportfólió adott elemének modellezésére.
A.1.2. A modularitás kezelése
Amennyiben a termékportfólió közbenső termékeket tartalmaz, a PEFCR olyan OEFSR-ek kidolgozása során alkalmazandó „modullá” válhat, amelyek termékportfóliója az ellátási láncban lejjebb elhelyezkedő termékeket tartalmaz. Ez akkor is érvényes, ha a közbenső termék különböző ellátási láncokban is használható (pl. fémlemezek). A „modulok” kialakítása nagyobb fokú következetességet tesz lehetővé a különböző ellátási láncok között, amelyek életciklus-értékelésük részeként ugyanazokat a modulokat használják.
Az ilyen modulok kialakításának lehetőségét a termékportfólióba tartozó végtermékek vonatkozásában is mindig mérlegelni kell, különösen azon termékek esetében, amelyek osztoznak a termelési lánc egy részén, ezt követően pedig szétválnak a különböző funkcióknak köszönhetően (pl. mosó- és tisztítószerek).
Különböző forgatókönyvek merülnek fel, amelyek moduláris megközelítést tehetnek szükségessé:
A termékportfólió olyan végterméket tartalmaz, amelynek anyagjegyzékében olyan közbenső termék szerepel, amelyre vonatkozóan már létezik OEFSR (pl. autógyártás bőrkárpittal), vagy olyan végterméket, amely egy másik termék életciklusának a részévé válik (pl. póló mosására használt mosószer);
A termékportfólióban lévő végtermék olyan összetevővel vagy termékkel rendelkezik, amelyet egy másik PEFCR-ben/OEFSR-ben már szerepel (pl. csővezetékrendszerekben használt szerelvények; trágyák).
Az a) forgatókönyv esetén az új OEFSR-ben meg kell határozni, hogy hogyan kell kezelni a termékinformációkat a termék környezeti relevanciája és az adatigénymátrix alapján (lásd: 4.4.4.4. szakasz). Ez azt jelenti, hogy ha a termék „leginkább releváns”, és a vállalat ellenőrzése alatt áll, vállalatspecifikus adatokat kell bekérni azon PEFCR szabályainak megfelelően, amelynek hatálya alá a modul tartozik ( 187 ). Ha a termék nem áll a vállalat operatív ellenőrzése alatt, viszont a „leginkább releváns” folyamatok közé tartozik, az OEFSR alkalmazója eldöntheti, hogy vagy vállalatspecifikus adatokat szolgáltat, vagy pedig az EF-nek megfelelő másodlagos adatkészletet használja ( 188 ), amely rendelkezésre áll azzal a PEFCR-rel együtt, amelynek hatálya alá a modul tartozik.
A b) forgatókönyvben a technikai titkárságnak (a szerepet és tagságot lásd az A.2.2. Szakaszban) értékelnie kell a meglévő PEFCR-ben/OEFSR-ben felsorolt ugyanazon modellezési feltevések és másodlagos adatkészletek alkalmazásának megvalósíthatóságát. Amennyiben megvalósítható, a technikai titkárságnak a saját OEFSR-jében alkalmazandókkal megegyező modellezési feltevéseket és adatkészletet kell alkalmaznia. Amennyiben ez nem megvalósítható, a technikai titkárságnak meg kell állapodnia a Bizottsággal a megoldással kapcsolatban.
A.2. OEFSR kidolgozásának és felülvizsgálatának folyamata
E szakasz rendelkezései nem érintik a jövőbeni uniós jogszabályokba foglalandó rendelkezéseket.
Ez a szakasz OEFSR kidolgozásának és felülvizsgálatának a folyamatát tartalmazza. A következő helyzetek fordulhatnak elő:
Új OEFSR kidolgozása;
Meglévő OEFSR teljes körű felülvizsgálata;
Meglévő OEFSR részleges felülvizsgálata.
Az a) és b) esetekben az ebben a szakaszban leírt eljárást kell követni (lásd az A-1. ábrát).
A c) eset csak akkor megengedett, ha a reprezentatív szervezet modelljét (lásd az A.2.3. szakaszt) helyesbített/új adatokkal vagy adatkészletekkel és a nyilvánvaló hibák kijavításával frissítik, és a reprezentatív szervezet eredményei egy meghatározott maximális mértékben változnak meg:
az LCIA eredményei hatáskategóriánként 10 % alatti mértékben változnak (jellemzett eredmények), és
az LCIA eredményei az egyetlen összesített pontszám 5 %-ánál kisebb mértékben változnak, és
a leginkább releváns hatáskategóriák, életciklusszakaszok, folyamatok és közvetlen elemi áramok jegyzéke nem változik.
Ha a reprezentatív szervezet eredményeiben bekövetkezett változás legalább egy hatáskategória (jellemzett eredmények) esetében meghaladja a 10 %-ot vagy az egyetlen összesített pontszám 5 %-át, a c) eset nem alkalmazható, és az OEFSR-t teljeskörűen felül kell vizsgálni.
A c) esetben a technikai titkárság köteles naprakész OEFSR-t rendelkezésre bocsátani a testület általi felülvizsgálathoz, és az A-1. ábra utolsó három lépését (a testület általi felülvizsgálat, az OEFSR végleges tervezete, az OEFSR végleges jóváhagyása) kell követni.
J-1. ábra:
OEFSR kidolgozásának/felülvizsgálatának folyamata OEF-RO: a reprezentatív szervezet OEF-vizsgálata (OEF study of the representative organisation)
A.2.1. Ki dolgozhat ki OEFSR-t?
OEFSR kidolgozása céljából technikai titkárságot kell létrehozni. A technikai titkárságnak képviselnie kell az uniós fogyasztási piac (értékesítés) legalább 51 %-át a gazdasági forgalom tekintetében. Ezt a piaci lefedettséget a technikai titkárságnak közvetlenül, a benne részt vevő vállalatok révén és/vagy közvetetten, valamely üzleti szövetség által képviselt tagok általi uniós piaci lefedettség révén kell elérnie. A technikai titkárság létrehozásakor a technikai titkárság köteles a piaci lefedettséget igazoló bizalmas jelentést benyújtani a Bizottságnak.
A.2.2. A technikai titkárság szerepe
A technikai titkárság felel a következő tevékenységekért:
Az OEFSR kidolgozása a III. mellékletben és az e mellékletben foglalt szabályoknak megfelelően;
Összehangolás a meglévő ágazati szabályokkal vagy PEFCR-ekkel;
Nyilvános konzultációk szervezése a dokumentumok tervezeteiről, az észrevételek elemzése és írásbeli visszajelzés;
Az alátámasztó vizsgálatok koordinálása;
Az adott OEFSR nyilvános online platformjának kezelése. Ez a tevékenység olyan feladatokat foglal magában, mint az OEFSR-hez kapcsolódó, nyilvánosan hozzáférhető magyarázó anyagok megfogalmazása, a tervezetekkel kapcsolatos online konzultációk, valamint az érdekelt felek észrevételeivel kapcsolatos visszajelzések közzététele;
Az OEFSR felülvizsgálati testületébe hozzáértő és független tagok kiválasztásának és kinevezésének biztosítása.
A.2.3. A reprezentatív szervezet(ek) meghatározása
A technikai titkárságnak ki kell dolgoznia az uniós piacon jelen lévő és az ágazathoz tartozó reprezentatív szervezet (RO) „modelljét”. A reprezentatív szervezetnek tükröznie kell az OEFSR kidolgozásának időpontjában fennálló aktuális helyzetet. Ez azt jelenti például, hogy a jövőbeli technológiákat, a jövőbeli szállítási forgatókönyveket vagy a jövőbeli életciklus végi kezeléseket ki kell zárni. A felhasznált adatoknak reális piaci átlagokat kell tükrözniük, és a legfrissebb adatoknak kell lenniük (különösen a gyorsan fejlődő technológiai termékek esetében). Kerülni kell a konzervatív értékeket vagy becsléseket.
A reprezentatív szervezet lehet valódi vagy virtuális (nem létező) szervezet. A virtuális szervezetet adott ágazatba vagy alágazatba tartozó valamennyi létező technológia/termelési folyamat/szervezettípus átlagos európai piaci értékesítéssel súlyozott jellemzői alapján ajánlatos kiszámítani. Indokolt esetben más súlyozási értékek is alkalmazhatók.
A reprezentatív szervezet azonosítása során fennáll annak a kockázata, hogy különböző, nagyon eltérő piaci részesedéssel rendelkező technológiák keverednek, és a viszonylag kis piaci részesedéssel rendelkező technológiákat esetleg figyelmen kívül hagyják. Ilyen esetekben a technikai titkárságnak bele kell foglalnia a hiányzó technológiákat/termelési folyamatokat/szervezettípusokat (ha vannak ilyenek) a reprezentatív szervezet meghatározásába, vagy pedig írásban meg kell indokolnia, ha ez technikailag nem lehetséges.
A reprezentatív szervezet szolgál a reprezentatív szervezet OEF-vizsgálata (OEF-RO) alapjául. Az A.3.1. szakasz ismerteti, hogy mikor kell reprezentatív szervezetet kidolgozni az ágazatok és alágazatok számára.
A technikai titkárság köteles tájékoztatást nyújtani a reprezentatív szervezet „modelljének” meghatározása érdekében tett valamennyi lépésről, továbbá jelenteni az OEFSR mellékletében összegyűjtött információkat. Adott esetben a technikai titkárság megteszi a legmegfelelőbb intézkedéseket az adatok titkosságának megőrzése érdekében.
A.2.4. A reprezentatív szervezet(ek) első OEF-vizsgálata
Minden reprezentatív szervezet tekintetében el kell végezni egy első OEF-vizsgálatot (első OEF-RO). Az első OEF-RO célja:
A leginkább releváns hatáskategóriák azonosítása;
A leginkább releváns életciklusszakaszok, folyamatok és elemi áramok azonosítása;
Az adatigények, az adatgyűjtési tevékenységek és az adatminőségi követelmények azonosítása.
Az első OEF-RO-t a technikai titkárság végzi el a reprezentatív szervezet(ek) „modelljén”. A rendelkezésre álló adatok hiánya és az alacsony piaci részesedés nem szolgálhat érvként technológiák vagy termelési folyamatok kizárására.
A technikai titkárság köteles az EF-nek megfelelő adatkészleteket használni az OEF-RO-hoz, amennyiben azok rendelkezésre állnak. Amennyiben nem állnak rendelkezésre az EF-nek megfelelő adatkészletek, hierarchikus sorrendben a következő eljárást kell követni:
Ha található az EF-nek megfelelő helyettesítő adatkészlet, akkor azt kell használni;
Ha helyettesítőként az ILCD beviteli szintnek megfelelő adatkészlet található: azt kell használni, de az nem szerepelhet az OEFSR első tervezetének alapértelmezett adatkészletei között. A helyettesítő adatkészletet fel kell tüntetni a korlátok között az OEFSR első tervezetében, a következő szöveggel: „Ez az adatkészlet helyettesítőként kerül felhasználásra, kizárólag az első OEF-RO során. Az OEFSR első tervezetének tesztelésére szolgáló alátámasztó vizsgálatot végző vállalatnak azonban az EF-nek megfelelő adatkészletet kell alkalmaznia, amennyiben az rendelkezésre áll (az alkalmazandó adatkészletekről szóló A.4.4.2. szakaszban meghatározott szabályok szerint). Ha nem áll rendelkezésre, a vállalatnak ugyanazt a helyettesítő adatkészletet kell használnia, mint amelyet az első OEF-RO során végzett számításokhoz használtak.”
Ha nem található az EF-nek megfelelő vagy az ILCD beviteli szintnek megfelelő adatkészlet, más adatkészlet is használható.
Az első OEF-RO során nem megengedett a folyamatok, a környezetbe történő kibocsátások és a környezetből származó erőforrások veszély alapú kizárása. Az összes életciklusszakaszt és folyamatot le kell fedni (beleértve a beruházási javakat is). Kizárhatók azonban az olyan tevékenységek, mint a személyzet ingázása, a termelőhelyek étkezdéi, a termelési folyamatokhoz nem szorosan kapcsolódó fogyóeszközök, a marketing, az üzleti utak, valamint a K+F tevékenységek. Veszély alapú kizárások csak a végleges OEFSR-ben szerepelhetnek, a III. mellékletben és az e mellékletben foglalt szabályok alapján.
Be kell nyújtani az első OEF-RO-jelentést (a IV. melléklet E. részében található sablon szerint), és annak tartalmaznia kell a jellemzett, normalizált és súlyozott eredményeket.
A felülvizsgálati testületnek felül kell vizsgálnia az első OEF-RO-t és annak jelentését, és nyilvános felülvizsgálati jelentést kell benyújtania annak mellékleteként.
A.2.5. Első OEFSR-tervezet
Az első OEF-RO eredményei alapján a technikai titkárságnak el kell készítenie az OEFSR első tervezetét, amelyet az OEFSR-t alátámasztó vizsgálatok elvégzéséhez használnak. A tervezetet az e mellékletben foglalt követelményeknek megfelelően, az e melléklet B. részében található sablon szerint kell elkészíteni. Tartalmaznia kell az alátámasztó vizsgálatokhoz szükséges valamennyi követelményt, különös tekintettel a vállalatspecifikus adatok adatgyűjtési táblázataira és eljárásaira.
A.2.6. Alátámasztó vizsgálatok
Az alátámasztó vizsgálatok célja az OEFSR első tervezete végrehajthatóságának tesztelése, valamint – kisebb mértékben – tájékoztatás nyújtása az azonosított leginkább releváns hatáskategóriák, életciklusszakaszok, folyamatok és közvetlen elemi áramok alkalmasságára vonatkozóan.
Minden egyes reprezentatív szervezet tekintetében legalább három alátámasztó OEF-vizsgálatot kell végezni.
Az alátámasztó vizsgálatoknak meg kell felelniük az OEFSR első tervezetében és az e melléklet hivatkozott változatában foglalt valamennyi követelménynek. A következő kiegészítő szabályokat kell követni:
Minden alátámasztó vizsgálatot olyan szervezetnek ( 189 ) kell elvégeznie, amely nem vesz részt az OEFSR kidolgozásában, és nem is tagja a felülvizsgálati testületnek. E szabály alól lehetnek kivételek, de csak az Európai Bizottsággal egyetértésben. Nem kell az Európai Bizottság rendelkezésére bocsátani az EF-nek megfelelő összesített adatkészletet.
OEF-jelentéssel kell kiegészíteni minden alátámasztó vizsgálatot, amely releváns, átfogó, következetes, pontos és átlátható összefoglalást nyújt a vizsgálatról. Az OEF-jelentésnek az alátámasztó vizsgálatokhoz használandó sablonja ezen melléklet E. részében található. A sablon tartalmazza a jelentendő minimális információkat. Az alátámasztó vizsgálatok (és a hozzájuk kapcsolódó OEF-jelentés) bizalmas jellegűek. Azok csak az Európai Bizottsággal vagy az OEFSR kidolgozását felügyelő testülettel, valamint a felülvizsgálati testülettel oszthatók meg. Az alátámasztó vizsgálatot végző vállalat azonban dönthet úgy, hogy hozzáférést biztosít más érdekelt felek számára.
A.2.7. A reprezentatív szervezet második OEF-vizsgálata
A reprezentatív termék OEF-vizsgálatának végzése ismétlődő folyamat. Az első konzultáció és az alátámasztó vizsgálatok során összegyűjtött információk alapján a technikai titkárság elvégzi a reprezentatív szervezet második OEF-vizsgálatát. Ez a második OEF-RO magában foglalja az EF-nek megfelelő új adatkészleteket, a tevékenységre vonatkozó frissített alapértelmezett adatokat, valamint az OEFSR második tervezetében foglalt követelmények alapjául szolgáló valamennyi feltevést. A második OEF-RO alapján a technikai titkárság elkészíti a második OEF-RO-jelentést.
A technikai titkárságnak az EF-nek megfelelő adatkészleteket kell használnia, ha azok ingyenesen rendelkezésre állnak. Amennyiben az EF-nek megfelelő adatkészletek nem állnak rendelkezésre, hierarchikus sorrendben a következő szabályokat kell követni:
A második OEF-RO során meg kell határozni az OEFSR-ben foglalt összes követelményt, beleértve – de nem kizárólagosan – a leginkább releváns hatáskategóriák, életciklusszakaszok, folyamatok, közvetlen elemi áramok, veszély alapú kizárások stb. végleges listáját.
Be kell nyújtani a második OEF-RO-jelentést (a jelen melléklet E. részében található sablon szerint), és annak tartalmaznia kell a jellemzett, normalizált és súlyozott eredményeket.
A felülvizsgálati testületnek felül kell vizsgálnia a második OEF-RO-t és annak jelentését, és nyilvános felülvizsgálati jelentést kell benyújtania annak mellékleteként.
A.2.8. Az OEFSR második tervezete
A technikai titkárságnak el kell készítenie az OEFSR második tervezetét, figyelembe véve az alátámasztó vizsgálatok és a második OEF-RO eredményeit. Az OEFSR sablonjának valamennyi szakaszát (lásd a jelen melléklet E. részét) ki kell tölteni.
Az OEFSR-nek egyértelművé kell tennie, hogy az OEFSR-ben előforduló adathiányok annak teljes érvényességi ideje alatt adathiányok maradnak. Ezért az adathiányok közvetetten az OEFSR rendszerhatárának részét képezik, a szervezetek közötti tisztességes összehasonlítás lehetővé tétele érdekében.
A.2.9. Az OEFSR felülvizsgálata
A.2.9.1.
A technikai titkárság az OEFSR felülvizsgálata céljából független, külső felülvizsgálati testületet hoz létre.
A testület legalább három tagból (egy elnökből és két tagból) áll. Amennyiben a PEFCR több mint öt reprezentatív termékre terjed ki, a felülvizsgálati testület kibővíthető további tagokkal és társelnökökkel. A testületben szerepelnie kell egy EF/LCA szakértőnek (aki a vizsgált ágazattal és az ágazathoz kapcsolódó környezeti vonatkozásokkal kapcsolatos szakmai háttérrel rendelkezik), egy iparági szakértőnek és – lehetőség szerint – a nem kormányzati szervezetek egy képviselőjének. Egy tagot ki kell nevezni vezető bírálónak.
A bírálóknak egymástól független jogi személyeknek kell lenniük. A testület nem foglalhatja magában a technikai titkárság tagjainak ( 190 ) vagy a technikai titkárság munkájában részt vevő egyéb szervezeteknek a képviselőit, sem pedig az alátámasztó vizsgálatokat végző vállalatok alkalmazottait. Az e szabály alóli kivételeket meg kell vitatni, és azokkal kapcsolatban meg kell állapodni az Európai Bizottsággal.
A felülvizsgálati munkacsoport változhat az OEFSR kidolgozása során. A tagok kiléphetnek vagy csatlakozhatnak két felülvizsgálati lépés között. A vezető bíráló feladata azonban annak biztosítása, hogy a felülvizsgálati testületre vonatkozó kritériumok teljesüljenek az OEFSR kidolgozásának minden egyes szakaszában; a vezető bíráló tájékoztatja az új tagokat a korábbi lépésekről és a megvitatott kérdésekről.
A vezető bíráló változhat, amennyiben valaki a többiek közül átveszi a szerepét és biztosítja a munka folytonosságát. A felülvizsgálati folyamat mérföldköveket tartalmaz, pl. 1. első OEF-RO + az OEFSR első tervezete; 2. alátámasztó vizsgálatok + második OEF-RO + az OEFSR második tervezete; 3. az OEFSR végleges tervezete; 4. végleges OEFSR. Biztosítani kell a folytonosságot ugyanazon mérföldkő tekintetében. Az előző követelmény azt jelenti, hogy a felülvizsgálati munkacsoport legalább egy tagjának aktívnak kell maradnia a projekt során. Ha a követelmények nem teljesülnek, a felülvizsgálati folyamatnak annál az utolsó mérföldkőnél kell kezdődnie, amelynél a követelmények még teljesültek.
A felülvizsgálati testület kompetenciáinak értékelése olyan minősítési rendszeren alapul, amely figyelembe veszi a tapasztalatokat, az EF- vagy életciklus-értékelési módszertant és gyakorlatot, valamint az OEFSR hatálya alá tartozó szervezet(ek)hez kapcsolódó releváns technológiák, folyamatok vagy egyéb tevékenységek ismeretét. E melléklet 32. táblázata bemutatja a kompetenciák és tapasztalatok egyes releváns témaköreire vonatkozó minősítési rendszert.
A felülvizsgálati testület tagjainak nyilatkozniuk kell saját képesítéseikről, feltüntetve az egyes kritériumok tekintetében szerzett pontjaikat és az elért teljes pontszámot. Ez a saját nyilatkozat az OEFSR felülvizsgálati jelentés kötelező melléklete.
A bírálói minősítéshez szükséges legalacsonyabb pontszám hat pont, és ezen belül a három kötelező kritérium (azaz felülvizsgálati gyakorlat, az EF- vagy életciklus-értékelési módszertan és gyakorlat, valamint az EF-vizsgálat szempontjából releváns technológiák vagy más tevékenységek ismerete) mindegyike esetében legalább egy pont.
A.2.9.2.
A technikai titkárságnak a felülvizsgálati szerződés aláírásakor meg kell állapodnia a felülvizsgálati testülettel a felülvizsgálati eljárásról. Ennek keretében a technikai titkárságnak meg kell állapodnia különösen arról az időtartamról, melynek során a felülvizsgálati testület észrevételeket tehet az egyes dokumentumok technikai titkárság általi közzétételét követően, valamint arról, hogy hogyan kezeljék a beérkezett észrevételeket.
A felülvizsgálati testület felel a következő dokumentumok független felülvizsgálatáért (lásd az 1. ábrát):
Ha a második konzultáció vagy az OEFSR felülvizsgálata hatással van a második OEF-RO eredményeire, a második OEF-RO-t frissíteni kell, és az eredményeket alkalmazni kell az OEFSR végleges tervezetében. Ebben az esetben a felülvizsgálati testületnek felül kell vizsgálnia az OEFSR végleges tervezetét és a végleges OEFSR-t.
A testület az egyes dokumentumok felülvizsgálatát köteles elküldeni a technikai titkárságnak elemzés és megvitatás céljából. A technikai titkárságnak felül kell vizsgálnia a testület észrevételeit és javaslatait, és mindegyikre választ kell kidolgoznia.
A technikai titkárság köteles minden dokumentum esetében felülvizsgálati jelentések útján írásbeli válaszokat kidolgozni, amelyek a következőket foglalhatják magukban:
Azokat a dokumentumokat, amelyeknek a felülvizsgálati eljárás tárgyát kell képezniük, az A-2. ábrán X-szel jelöltük.
A-2. ábra:
Az OEFSR kidolgozásának folyamata
A.2.9.2.1.
A felülvizsgálati testületnek felül kell vizsgálnia az első OEF-RO-jelentést és az ahhoz kapcsolódó OEF-RO-jelentést a III. melléklet 8.4. szakaszában ismertetett hitelesítési eljárással összhangban. Helyszíni szemlék azonban nem végezhetők, és ha a reprezentatív szervezet virtuális termék, a bírálóknak meg kell állapodniuk a technikai titkársággal a tevékenységre vonatkozó adatok validálásának módszerei tekintetében. Ha az OEFSR több reprezentatív szervezetet határoz meg, a felülvizsgálat során ellenőrizni kell, hogy az OEFSR-ben meghatározott valamennyi reprezentatív szervezet szerepel-e a különböző OEF-RO-vizsgálatok alkalmazási körében.
A 8.4. szakaszban foglalt iránymutatáson túlmenően a következő felülvizsgálati lépéseket kell elvégezni:
Biztosítani kell, hogy követik az A.2.4., A.3.2.7., A.4.2., A.4.3., A.4.4.3., A.6.1. és a 4.4.9.4. szakaszban foglalt utasításokat.
Értékelni kell, hogy a becslésekhez használt módszerek megfelelőek-e és azokat következetesen alkalmazzák-e;
Azonosítani kell a vártnál nagyobb bizonytalanságokat, és fel kell mérni az azonosított bizonytalanság által a végleges OEF-eredményekre gyakorolt hatást.
A termékportfólióban szereplő közbenső termékek tekintetében validálni kell, hogy i. a vizsgált szervezet „A” értékét 1-re állították-e be a kritikus pontok elemzéshez, és ii. ezt dokumentálták-e az OEFSR-ben.
Ellenőrizni kell, hogy az ÜHG-kibocsátás és -elnyelés kiszámítása és jelentése az A.4.2.9. szakaszban foglalt szabályok szerint történik-e.
Ha az első OEF-RO modellezéséhez nem az EF-nek megfelelő adatkészleteket használnak, a szoftverben való helyes végrehajtás ellenőrzéséhez kapcsolódó lépések kihagyhatók.
A.2.9.2.2.
Az alátámasztó vizsgálatokat és azok OEF-jelentéseit a felülvizsgálati testületnek felül kell vizsgálnia. A felülvizsgálati testületnek minden egyes reprezentatív szervezet esetében legalább három alátámasztó vizsgálatot kell felülvizsgálnia. A felülvizsgálati testület biztosítja, hogy az alátámasztó vizsgálatokat minden esetben olyan vállalat/tanácsadó végezze, amely nem vesz részt sem az OEFSR kidolgozásában, sem pedig a felülvizsgálati testületben.
Az alátámasztó vizsgálat felülvizsgálata nagyon hasonló az OEF-vizsgálat hitelesítéséhez, bizonyos sajátosságokkal, pl. helyszíni szemlék nem végezhetők. A III. melléklet 8.4. szakaszában foglalt iránymutatáson túlmenően a következőket kell felülvizsgálni:
az alátámasztó vizsgálatot az európai piacon jelenleg értékesített valódi termékportfólión végzik;
az OEFSR tervezetét helyesen alkalmazták;
az alátámasztó vizsgálat követi az A.2.6. szakaszban ismertetett szabályokat;
követik az A.4.2. és az A.4.3. szakaszban foglalt utasításokat;
a kritikus pontok A.6.1. szakaszban ismertetett elemzését helyesen alkalmazzák és jelentik;
a termékportfólióban szereplő közbenső termékek esetében ellenőrizni kell, hogy a vizsgált termék „A” értékét 1-re állították-e be a kritikus pontok elemzéshez.
A.2.9.2.3.
A felülvizsgálati testületnek felül kell vizsgálnia a második OEF-RO-t és az ahhoz kapcsolódó OEF-RO-jelentést a III. melléklet 8.4. szakaszában ismertetett hitelesítési eljárással összhangban.
A III. melléklet 8.4. szakaszában foglalt iránymutatáson túlmenően a következőket kell felülvizsgálni:
hogy figyelembe veszik-e az első OEF-RO és az alátámasztó vizsgálatok felülvizsgálata során tett észrevételeket, és meg kell indokolni a végrehajtás elmaradását;
hogy bármely új adatkészletet, tevékenységre vonatkozó frissített alapértelmezett adatot, valamint az OEFSR második tervezetében foglalt követelmények alapjául szolgáló valamennyi feltevést helyesen alkalmaznak-e;
hogy követik-e az A.2.4., A.3.2.7., A.4.2., A.4.3., A.4.4.3., A.6.1. és a 4.4.9.4. szakaszban foglalt utasításokat;
hogy a termékportfólióban szereplő közbenső termékek tekintetében megbizonyosodnak-e arról, hogy i. a vizsgált szervezet „A” értékét 1-re állították be a kritikus pontok elemzéshez, és ii. ezt dokumentálták az OEFSR-ben;
hogy az ÜHG-kibocsátás és -elnyelés kiszámítása és jelentése az A.4.2.9. szakaszban foglalt szabályok szerint történik-e.
A.2.9.3.
A bírálóknak meg kell vizsgálniuk, hogy az OEFSR kidolgozására i. a III. mellékletben foglalt követelményekkel összhangban került-e sor, valamint ii. hogy az elősegíti-e hiteles, releváns és következetes OEF-profilok létrehozását. Ezen túlmenően a következő felülvizsgálati kritériumokat kell alkalmazni:
A.2.9.4.
A felülvizsgálati testület elkészíti a következőket:
Minden alátámasztó vizsgálati jelentés, OEF-RO-jelentés és OEFSR esetén: Nyilvános validálási nyilatkozat. A validálási nyilatkozatnak összhangban kell állnia a 8.5.2. szakaszban ismertetett szabályokkal.
Legalább 3 (három) alátámasztó vizsgálat vonatkozásában: Bizalmas felülvizsgálati jelentés. Ezt a felülvizsgálati jelentést meg kell osztani az Európai Bizottsággal vagy az OEFSR kidolgozását felügyelő testülettel, továbbá a felülvizsgálati testülettel. Az alátámasztó vizsgálatot végző vállalat dönthet úgy, hogy hozzáférést biztosít más érdekelt felek számára.
A végleges OEFSR esetében: Egy nyilvános és egy bizalmas felülvizsgálati jelentés.
A végleges OEFSR-nek tartalmaznia kell a következő mellékleteket: i. a nyilvános felülvizsgálati jelentés, ii. az egyes OEF-RO-k felülvizsgálati jelentése és iii. az egyes felülvizsgált alátámasztó vizsgálatokra vonatkozó nyilvános validálási nyilatkozatok.
A.2.10. Végleges OEFSR-tervezet
A szövegezési munka befejezését követően a technikai titkárság köteles elküldeni a Bizottságnak a következő dokumentumokat:
az OEFSR végleges tervezete (az összes melléklettel együtt);
az OEFSR bizalmas felülvizsgálati jelentése;
az OEFSR nyilvános felülvizsgálati jelentése;
a második OEF-RO-jelentés (beleértve annak nyilvános felülvizsgálati jelentését);
az alátámasztó vizsgálatokra vonatkozó nyilvános felülvizsgálati nyilatkozatok;
a modellezéshez használt, az EF-nek és az ILCD beviteli szintnek megfelelő valamennyi adatkészlet (összevont és az 1. szinten lebontott adatkészlet egyaránt; a részleteket lásd az A.2.10.2. szakaszban);
a reprezentatív szervezetek) Excel-formátumú modelljei (a részleteket lásd az A.2.10.1. szakaszban);
minden egyes reprezentatív szervezet EF-nek megfelelő adatkészlete (összevont és lebontott adatkészlet egyaránt; a részleteket lásd az A.2.10.3. szakaszban).
A.2.10.1.
A reprezentatív szervezet „modelljét” MS Excel formátumban kell rendelkezésre bocsátani. Amennyiben a reprezentatív szervezet modellje több almodellre épül (pl. nagyon eltérő technológiák), minden egyes almodellhez külön Excel-fájlt kell benyújtani az egész modellhez tartozó Excel-fájlon felül. Az Excel-fájlt a JRC honlapján rendelkezésre bocsátott sablonnak megfelelően kell elkészíteni ( 191 ).
A.2.10.2
Az OEFSR-ben használt, az EF-nek és az ILCD beviteli szintnek megfelelő valamennyi adatkészletnek elérhetőnek kell lennie az életciklusadatok hálózatának valamely csomópontján ( 192 ), összesített és – 1. szinten – lebontott formában.
A.2.10.3.
A reprezentatív szervezet(ek)et reprezentáló, EF-nek megfelelő adatkészlete(ke)t összesített és lebontott formában kell rendelkezésre bocsátani. Ez utóbbit a vonatkozó OEFSR-rel összhangban lévő szinten kell bontani. Az adatok a bizalmas információk védelme érdekében összesíthetők.
Az adatkészlet által az EF-nek való megfelelés érdekében teljesítendő technikai követelmények listája a következő internetcímen érhető el: http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml.
A.3. Az OEFSR-ek hatályának meghatározása
A.3.1. Ágazat és alágazatok
A hasonló termékportfóliókkal rendelkező szervezeteket ugyanazon OEFSR-be ajánlott besorolni. Az OEFSR hatályát úgy kell meghatározni, hogy az kellően széles legyen ahhoz, hogy lefedje a különböző alkalmazásokat és/vagy technológiákat. Egyes esetekben e követelmény teljesítése érdekében egy ágazat több alágazatra osztható. A technikai titkárságnak el kell döntenie, hogy szükség van-e alágazatokra az OEFSR elsődleges céljának eléréséhez, és ezáltal annak a kockázatnak az elkerüléséhez, hogy a különböző technológiákból származó kritikus pontok eredményei összekeverednek, vagy hogy a kis piaci részesedéssel rendelkezők eredményeit figyelmen kívül hagyják91. Az eredmények megismételhetőségének és (adott esetben) összehasonlíthatóságának biztosítása érdekében fontos, hogy az ágazat és alágazatok meghatározása a lehető legkonkrétabb legyen.
Az OEFSR-t úgy kell strukturálni, hogy legyen egy része, amely az OEFSR hatálya alá tartozó valamennyi szervezetre vonatkozó „horizontális” szabályokat tartalmazza, majd ezt kövesse az egyes alágazatokra vonatkozó rész, amely a csak az adott alágazatra alkalmazandó specifikus „vertikális” szabályokat tartalmazza (A-2. ábra).
Általános elvként a horizontális szabályok elsőbbséget élveznek a vertikális szabályokkal szemben; az ettől az elvtől való egyedi eltérések azonban kellően indokolt esetben engedélyezhetők. Ez a struktúra megkönnyíti a meglévő OEFSR hatályának kiterjesztését több alágazat hozzáadásával.
Az OEFSR hatályának meghatározásában minden egyes alágazatot egyértelműen le kell írni, és mindegyik alágazatnak rendelkeznie kell saját reprezentatív szervezettel, annak kiválasztott leginkább releváns folyamataival, életciklusszakaszaival és hatáskategóriáival együtt.
K-2. ábra:
Példa OEFSR strukturálására az ágazatra jellemző horizontális szabályokkal, különböző alágazatokkal, valamint az alágazatokra jellemző vertikális szabályokkal
Az összehasonlításokat meg kell engedni, ha az OEFSR-ben egyetlen ágazat szerepel, illetve az alágazatokon belül. A technikai titkárságnak meg kell határoznia, hogy az OEFSR milyen feltételek mellett teszi lehetővé az ugyanazon ágazathoz és/vagy alágazathoz tartozó szervezetek összehasonlítását. A technikai titkárságnak meg kell határoznia, hogy megengedett-e az összehasonlítás két vagy több különböző alágazathoz tartozó szervezetek között.
GG-1. táblázat:
A követelmények összefoglalása egyetlen ágazatra vonatkozó OEFSR-ek, valamint alágazatokra kiterjedő OEFSR-ek esetén
|
Az OEFSR-ben egyetlen ágazat szerepel |
Az OEFSR-ben ágazat és alágazat szerepel |
|
A kategórián belül |
Az alkategórián belül |
||
Reprezentatív szervezet meghatározása |
Kötelező |
Lehetséges |
Kötelező |
Az OEFSR-ben olyan szabályok biztosítása, amelyek lehetővé teszik a szervezetek közötti összehasonlítást és összehasonlító állításokat |
Kötelező |
Lehetséges A technikai titkárság dönt arról, hogy mely esetekben megengedett a különböző alágazatokban lévő szervezetek közötti összehasonlítás. |
Kötelező |
A IV. mellékletben foglalt valamennyi követelmény ágazatokra és alágazatokra vonatkozik (adott esetben).
A.3.2. Az OEFSR hatálya
Az OEFSR hatályára vonatkozó szakasznak tartalmaznia kell a termékportfólió leírását, valamint a vizsgálat ágazatra alkalmazandó NACE-kódokat. Az OEFSR-ben meg kell határozni azokat a folyamatokat, amelyeket bele kell foglalni a szervezeti határokba (közvetlen tevékenységek). Meg kell határozni továbbá az OEF-határt, beleértve az ellátási lánc bevonandó szakaszainak és valamennyi közvetett (felfelé és lefelé irányuló) tevékenységnek a meghatározását, továbbá meg kell indokolni a lefelé irányuló (közvetett) tevékenységek kizárását (pl. a termékportfólióban szereplő közbenső termékek vagy meghatározhatatlan sorsú termékek felhasználási szakasza).
Az OEFSR-ben meg kell határozni az értékelés tekintetében mérlegelendő időtartamot.
Az OEFSR hatályára vonatkozó szakasznak legalább a következő információkat kell tartalmaznia:
az OEFSR hatályának általános leírása:
a termékkategória leírása;
az OEFSR-ben szereplő alkategóriák felsorolása és leírása (ha vannak);
a termék(ek) leírása és a műszaki teljesítmény;
NACE-kódok;
a reprezentatív szervezet(ek) leírása és származtatásának módja;
adatszolgáltatási egység és a termékportfólió meghatározása;
rendszerhatár leírása és ábrája, beleértve a szervezeti és az OEF-határokat;
EF-hatáskategóriák felsorolása;
kiegészítő környezeti információk és kiegészítő technikai információk;
korlátok.
A.3.2.1.
Az OEFSR hatályának meghatározása magában foglalja a termékkategória általános leírását, beleértve a hatály részletességét, a benne foglalt termék-alkategóriákat (ha vannak), a termékportfólióhoz tartozó termék/szolgáltatások leírását és azok műszaki teljesítményét. Ha a termékeket kizárják a termékportfólióból, ezt a kizárást meg kell indokolni (pl. nem tartoznak az ágazat valamely szervezetének tipikus termékportfóliójába).
A.3.2.2.
A vizsgált ágazat tekintetében alkalmazandó NACE-kódokat fel kell sorolni az OEFSR-ben.
A.3.2.3.
Az OEFSR-nek tartalmaznia kell a reprezentatív szervezet(ek) rövid leírását.
A technikai titkárság köteles tájékoztatást nyújtani a reprezentatív szervezet „modelljének” meghatározása érdekében tett valamennyi lépésről, továbbá jelenteni az OEFSR mellékletében összegyűjtött információkat. Amennyiben bármilyen bizalmas információ szerepel a mellékletben, azt ajánlott csak – az Európai Bizottság, a piacfelügyeleti hatóságok vagy a bírálók általi – felülvizsgálat céljára rendelkezésre bocsátani.
A.3.2.4.
Az OEFSR adatszolgáltatási egységre vonatkozó szakaszában elő kell írni a szervezet meghatározását, megadva i. a szervezet nevét, ii. a szervezet által előállított áruk/nyújtott szolgáltatások fajtáit, iii. a működés helyszíneit (pl. ország, városok).
Az OEFSR-ben továbbá ismertetni kell a termékportfóliót az A-2. táblázatban megadott négy szempont szerint, valamint a jelentéstételi időszakot (meg kell indokolni, ha a jelentéstételi időszak nem egy év). Az OEFSR-ben elő kell írni az OEFSR alkalmazója számára, hogy határozza meg saját termékportfólióját, továbbá a referenciaévet és a jelentéstételi időszakot.
Amennyiben léteznek alkalmazandó szabványok, azokat használni és idézni kell az OEFSR-ben.
Az OEFSR-ben meg kell magyarázni és dokumentálni kell bármely termék/szolgáltatás termékportfólióból történő kizárását.
HH-2. táblázat:
A termékportfólió tekintetében alkalmazandó négy szempont
Az adatszolgáltatási egység elemei |
Nem élelmiszeripari termékek |
1. A nyújtott funkció(k)/szolgáltatás(ok): „mi” |
OEFSR-specifikus |
2. A funkció vagy szolgáltatás mértéke: „mennyi” |
OEFSR-specifikus |
3. A minőség elvárt szintje: „mennyire jól” |
OEFSR-specifikus, amennyiben lehetséges. |
4. A termék élettartama: „mennyi ideig” |
Számszerűsíteni kell, ha ágazati szinten léteznek vagy kidolgozhatók technikai standardok vagy elfogadott eljárások. |
Amennyiben számítási paraméterekre van szükség, az OEFSR-ben elő kell írni a kötelező vállalatspecifikus információkat. Az OEFSR-nek számítási példát kell tartalmaznia.
A.3.2.5.
Az OEFSR-nek tartalmaznia kell az ágazatban/alágazatban szereplő folyamatok és életciklusszakaszok azonosítását és rövid leírását.
Az OEFSR-ben azonosítani kell a veszély alapú kizárás szabálya alapján kizárt folyamatokat (lásd az A.4.3.3. szakaszt), illetve meg kell határozni, ha nem alkalmazható veszély alapú kizárás.
Az OEFSR-nek rendszerábrát kell tartalmaznia, amelyen feltüntetik azokat a folyamatokat, amelyekhez kötelező vállalatspecifikus adatokra van szükség, valamint a rendszerhatárból kizárt folyamatokat.
Az OEFSR-ben meg kell határozni a szervezeti határokat és az OEF-határokat a rendszerábrán.
A.3.2.6.
Az OEFSR-nek tartalmaznia kell az OEF-profil kiszámítása során alkalmazandó 16 EF-hatáskategória felsorolását, a III. melléklet 2. táblázatában foglaltak szerint. A 16 EF-hatáskategória közül az OEFSR-ben azokat kell felsorolni, amelyek a leginkább relevánsak a vizsgált ágazat vagy alágazat(ok) vonatkozásában (lásd e melléklet A.6.1.1.. szakaszát).
Az OEFSR-ben meg kell határozni, hogy az OEFSR alkalmazója köteles-e külön kiszámítani és jelenteni az éghajlatváltozásra vonatkozó részmutatókat (lásd az A.4.2.9. szakaszt).
Az OEFSR-ben meg kell határozni az EF-referenciacsomag alkalmazandó verzióját ( 193 ).
A.3.2.7.
A.3.2.7.1.
Az OEFSR-ben meg kell határozni, hogy mely kiegészítő környezeti információkat kell jelenteni, és hogy ezek kötelező vagy ajánlott kiegészítő környezeti információk-e. Kerülni kell az „ajánlott” típusú előírások alkalmazását. Kiegészítő környezeti információk csak akkor tüntethetők fel, ha az OEFSR meghatározza a számítás során alkalmazandó módszert.
Biológiai sokféleség
OEFSR kidolgozása során a biológiai sokféleséggel a kiegészítő környezeti információk keretében kell foglalkozni az alábbi eljárás keretében:
Az első és a második OEF-RO-vizsgálat végzése során a technikai titkárságnak értékelnie kell a biológiai sokféleség relevanciáját az OEFSR hatálya alá tartozó ágazat/alágazat(ok) szempontjából. Ez az értékelés lehet szakértői megítélésen vagy életciklus-értékelésen alapuló, illetve végrehajtható az ágazatban már bevezetett egyéb eszközökkel. Az értékelést az első és a második OEF-RO-jelentés erről szóló szakaszában világosan ki kell fejteni.
A fentiek alapján az OEFSR-ben egyértelműen ki kell fejteni, hogy a biológiai sokféleség relevánsnak tekinthető-e vagy sem. Ha a technikai titkárság a biológiai sokféleségre gyakorolt jelentős hatásokat állapít meg, akkor ismertetnie kell, hogy az OEFSR alkalmazójának hogyan kell értékelnie és jelentenie a biológiai sokféleségre gyakorolt hatásokat kiegészítő környezeti információként.
Bár a technikai titkárság meghatározhatja, hogy hogyan kell értékelni és jelenteni a biológiai sokféleséget az OEFSR-ben (adott esetben), figyelembe vehetők a következő javaslatok:
A biológiai sokféleségre gyakorolt (elkerült) hatás kifejezése azon anyagok százalékos arányában, amelyek olyan ökoszisztémákból származnak, amelyeknek sikerült fenntartaniuk vagy javítaniuk a biológiai sokféleség feltételeit. A következőkben ezt igazolni kell a biológiai sokféleség szintjének, növekedésének vagy csökkenésének rendszeres nyomon követésével és jelentésével (pl. a fajgazdagságban zavarás miatt bekövetkező veszteség kevesebb mint 15 %, de a technikai titkárság saját szintet is meghatározhat, amennyiben az kellően indokolt). Az értékelésnek ki kell terjednie a végtermékbe kerülő anyagokra és a gyártási folyamat során felhasznált anyagokra. Például az acélgyártási folyamatok során használt faszénre, vagy a tejelő tehenek takarmányozására használt szójára stb.
Ráadásként azon anyagok százalékos arányának a bejelentése, amelyekre vonatkozóan nem található információ a felügyeleti láncról vagy a nyomonkövethetőségről.
Tanúsítási rendszer használata helyettesítőként. A technikai titkárságnak meg kell határoznia, hogy mely tanúsítási rendszerek nyújtanak elegendő bizonyítékot a biológiai sokféleség megőrzésének biztosítása tekintetében, és le kell írnia az alkalmazott kritériumokat ( 194 ).
A.3.2.7.2.
Az OEFSR-nek tartalmaznia kell azoknak a kiegészítő technikai információknak a felsorolását, amelyeket jelenteni kell/ajánlott lehet.
Ha a vizsgált termékportfólióba tartozó termék közbenső termék, az OEFSR a következő kiegészítő technikai információkat írja elő:
Az OEF-vizsgálatban jelenteni kell a gyárkapunál meglévő biogén karbontartalmat (fizikai tartalom). Ha a termék őshonos erdőből származik, az OEFSR előírja, hogy a kapcsolódó szén-dioxid-kibocsátást a „(földhasználat megváltoztatása)” elemi árammal kell modellezni;
Jelenteni kell az újrafeldolgozott tartalmat (R1);
Eredmények a körforgásos lábnyom számítási képletében szereplő alkalmazásspecifikus „A” értékekkel, adott esetben.
A.3.2.8.
Az OEFSR-nek tartalmaznia kell azon korlátok listáját, amelyek az OEF-vizsgálatot érintik, akkor is, ha azt az OEFSR-nek megfelelően végzik el.
A technikai titkárságnak meg kell határoznia, hogy az OEFSR milyen feltételek mellett teszi lehetővé az ugyanazon ágazathoz és/vagy alágazathoz tartozó szervezetek összehasonlítását (pl. az OEF-profil normalizálása révén a szervezet éves forgalma alapján).
Az OEFSR-ben fel kell sorolni a reprezentatív szervezet(ek) modellezéséhez használt, az ILCD beviteli szintnek megfelelő adatkészleteket, valamint az adathiányokat.
A.4. Életciklusleltár
A.4.1. Közvetlen és közvetett tevékenységek és életciklusszakaszok
Az OEFSR-ben meg kell határozni a várhatóan a közvetlen tevékenységekhez tartozó, valamint a várhatóan a közvetett tevékenységekhez tartozó folyamatokat.
Ha a termékportfólió főként termékeket tartalmaz, az OEFSR-ben fel kell sorolni az összes folyamatot minden egyes életciklusszakasz vonatkozásában. Ez a lépés opcionális, ha a termékportfólió főként szolgáltatásokat foglal magában. Ebben az esetben a technikai titkárság feladata értékelni az életciklusszakaszoknak a vizsgált ágazatra való alkalmazhatóságát (lásd a III. melléklet 4.2. pontját, amely leírja az életciklusszakaszok OEF-vizsgálatokra való alkalmazhatóságát).
Az alapértelmezett életciklusszakaszok felsorolása a III. melléklet 4.2. szakaszában található, további részleteket pedig a III. melléklet 4.2.1–4.2.5. szakasza tartalmaz.
Az OEFSR-nek minden egyes folyamat esetében tartalmaznia kell azokat az alapértelmezett másodlagos adatkészleteket, amelyeket az OEFSR alkalmazójának használnia kell, kivéve, ha a folyamat vonatkozásában kötelező vállalatspecifikus adatok alkalmazandók.
A.4.2. Modellezési követelmények
A.4.2.1.
Mezőgazdasági tevékenységek esetében a III. melléklet 4.4.1. szakaszában foglalt modellezési iránymutatásokat kell követni a reprezentatív szervezetek vonatkozásában, és azokat bele kell foglalni az OEFSR-ekbe. Minden kivételről meg kell állapodni a Bizottsággal a végrehajtás előtt.
A.4.2.1.1.
Nitrogéntartalmú trágyák esetén a 2006. évi IPCC-iránymutatások 2–4. táblázatában szereplő 1. szintű kibocsátási tényezőket kell alkalmazni, a III. melléklet 3. táblázatában bemutatottak szerint.
A III. melléklet 3. táblázatában bemutatott, nitrogénre vonatkozó modellnek vannak korlátai, és ajánlatos azon a jövőben javítani. Ezért azoknak az OEFSR-eknek, amelyek hatálya kiterjed a mezőgazdasági modellezésre, (legalább) az alábbi alternatív megközelítést kell megvizsgálniuk a reprezentatív szervezet OEF-vizsgálata során.
A nitrogénegyensúly kiszámítására a 4. táblázatban (Table II-3) foglalt paraméterek alkalmazásával kerül sor, az alábbi képlet alapján. Az NO3 - formájában történő összes nitrogénkibocsátás változónak számít, és teljes mennyiségét az alábbiak szerint kell kiszámítani:
Ha bizonyos alacsony bemenetekkel rendelkező rendszerekben a „további NO3 - formájában történő nitrogénkibocsátás vízbe” értéke negatív lesz, akkor „0” értéket kell megadni. Továbbá ilyen esetekben a kiszámított a „további NO3 - formájában történő nitrogénkibocsátás vízbe” abszolút értékét további nitrogéntartalmú trágyaként kell rögzíteni a rendszerben, a nitrogéntartalmú trágyák ugyanazon kombinációjának az alkalmazásával, mint amit a vizsgált növény esetében használtak. Ez a termőképességet csökkentő rendszerek figyelembevételének elkerülését szolgálja azzal, hogy rögzíti a vizsgált növény általi nitrogénlebontást, ami a feltevés szerint később további trágyázást tesz szükségessé a talaj termőképessége szintjének fenntartása érdekében.
II-3. táblázat:
A nitrogén modellezésének alternatív megközelítése
Kibocsátás |
Közeg |
Alkalmazandó érték |
NO3 - alapveszteség (műtrágya és szerves trágya) |
Víz |
kg NO3 - = kg N*FracLEACH = 1*0,1*(62/14) = 0,44 kg NO3 -/kg kijuttatott nitrogén |
N2O (műtrágya és szerves trágya; közvetlen vagy közvetett) |
Levegő |
0,022 kg N2O/kg kijuttatott nitrogéntartalmú trágya |
NH3 – karbamid (műtrágya) |
Levegő |
kg NH3 = kg N * FracGASF= 1*0,15* (17/14) = 0,18 kg NH3/kg kijuttatott nitrogéntartalmú trágya |
NH3 – ammónium-nitrát (műtrágya) |
Levegő |
kg NH3 = kg N * FracGASF= 1*0,1* (17/14) = 0,12 kg NH3/kg kijuttatott nitrogéntartalmú trágya |
NH3 – egyéb (műtrágya) |
Levegő |
kg NH3 = kg N * FracGASF= 1*0,02* (17/14) = 0,024 kg NH3/kg kijuttatott nitrogéntartalmú trágya |
NH3 (szerves trágya) |
Levegő |
kg NH3 = kg N*FracGASF= 1*0,2* (17/14) = 0,24 kg NH3/kg kijuttatott nitrogéntartalmú szerves trágya |
N2-megkötés a növény által |
|
Szimbiotikus N2-megkötésű növények esetén: a megkötött mennyiség feltételezhetően megegyezik a betakarított növény nitrogéntartalmával |
N2 |
Levegő |
0,09 kg N2/kg kijuttatott nitrogén |
A technikai titkárság dönthet úgy, hogy a fenti, nitrogénen alapuló modellezésre vonatkozó megközelítést foglalja bele az OEFSR-be a III. mellékletben előírt módszer helyett. Mindkét megközelítést meg kell vizsgálni az alátámasztó vizsgálatok során, és az összegyűjtött bizonyítékok alapján a technikai titkárság szabadon dönthet arról, hogy melyiket alkalmazza. Ezt az OEFSR-t felülvizsgáló testületnek validálnia kell.
Másik lehetőségként, amennyiben jobb adatok állnak rendelkezésre, az OEFSR-ben átfogóbb modell is használható a nitrogén vonatkozásában, feltéve, hogy i. az kiterjed legalább a III. melléklet 3. táblázatában előírt kibocsátásokra, ii. a nitrogén egyensúlyban van a bemenetekben és a kimenetekben, és iii. azt átlátható módon írják le.
A.4.2.2.
A III. melléklet 4.4.2. szakaszában foglalt követelményeket kell alkalmazni, kivéve, ha az OEFSR a villamos energiára mint fő termékre (pl. fotovoltaikus rendszerekre) vonatkozik.
A.4.2.2.1.
A reprezentatív szervezet modellezése során a következő villamosenergia-szerkezetet kell alkalmazni, hierarchikus sorrendben:
A zöld villamos energia használatára vonatkozó ágazatspecifikus információkat kell használni, ha:
azok rendelkezésre állnak; és
teljesülnek a szerződéses eszközök megbízhatóságát garantáló minimális követelmények. Ez kombinálható a fennmaradó villamos energiával, amelyet a fennmaradó hálózati szerkezet mintájára kell modellezni;
amennyiben nem állnak rendelkezésre ágazatspecifikus információk, a fogyasztási hálózati szerkezetet kell használni.
Ha a reprezentatív szervezet különböző helyszíneken található és/vagy a termékportfólióban szereplő termékeket különböző országokban értékesítik, a villamosenergia-szerkezetnek tükröznie kell a termelés és az értékesítés uniós országok/régiók közötti arányait. Az arány meghatározásához fizikai egységet kell használni (pl. darabszám vagy kg termék). Amennyiben nem állnak rendelkezésre ilyen adatok, az átlagos uniós szerkezetet (EU + EFTA + UK) vagy a régió szempontjából reprezentatív szerkezetet kell alkalmazni.
A.4.2.3.
Az OEFSR-nek alapértelmezett szállítási forgatókönyveket kell tartalmaznia arra az esetre, ha ezek az adatok nem szerepelnek kötelező vállalatspecifikus információként (lásd az A.4.4.1. szakaszt), és nem állnak rendelkezésre ellátásilánc-specifikus információk. Az alapértelmezett szállítási forgatókönyveknek tükrözniük kell az európai átlagos szállítást, beleértve az aktuális termékkategórián belüli összes különböző szállítási lehetőséget (pl. adott esetben a házhoz szállítást is).
Amennyiben nem állnak rendelkezésre OEFSR-specifikus adatok ( 195 ), a III melléklet 4.4.3. szakaszában ismertetett alapértelmezett forgatókönyveket és értékeket kell használni. A 4.4.3. szakaszban megadott alapértelmezett értékek OEFSR-specifikus értékekkel való helyettesítését egyértelműen meg kell említeni és meg kell indokolni az OEFSR-ben.
A termékportfólióba tartozó termékek (végső és közbenső) felhasználóját meg kell határozni az OEFSR-ben ( 196 ). A végső felhasználó lehet fogyasztó (azaz bármely természetes személy, aki nem kereskedelmi, üzleti vagy szakmai célból jár el) vagy olyan vállalkozás, amely a terméket végső felhasználásra szánja, például éttermek, professzionális festők vagy építési terület. E szakasz alkalmazásában a viszonteladók és importőrök közbenső felhasználók, nem pedig végső felhasználók.
A.4.2.3.1.
Az OEFSR-ben meg kell határozni az egyes modellezett, tehergépjárművel történő szállítások tekintetében alkalmazandó kihasználtsági arányt, és egyértelműen fel kell tüntetni, hogy a kihasználtsági arány üresjáratos visszautakat is magában foglal-e.
A.4.2.3.2.
Az OEFSR-ben adott esetben meg kell határozni a fogyasztók általi szállítás esetén alkalmazandó alapértelmezett hozzárendelési értéket.
A.4.2.3.3.
Az OEFSR-ben meg kell határozni az alapértelmezett szállítási távolságokat, szállítási módokat (egyedi adatkészlet) és a tehergépjármű-terhelési tényezőket, amelyeket a termékeknek a beszállítótól a gyárig történő szállítása tekintetében kell alkalmazni. Ha nem állnak rendelkezésre OEFSR-specifikus adatok, akkor a III. melléklet 4.4.3.4. szakaszában megadott alapértelmezett adatokat kell előírni az OEFSR-ben.
A.4.2.3.4.
A gyártól a végső felhasználóhoz történő szállítást (ideértve a fogyasztó általi szállítást is) le kell írni az OEFSR forgalmazási szakaszában. Ez elősegíti a hagyományos üzletekben átadott és a házhoz szállított termékek tisztességes összehasonlítását.
Amennyiben nem áll rendelkezésre OEFSR-specifikus szállítási forgatókönyv, a III. melléklet 4.4.3.5. szakaszában ismertetett alapértelmezett forgatókönyvet kell alapul venni, több OEFSR-specifikus érték alkalmazásával:
A kiskereskedelemben, elosztóközpontban és közvetlenül a végső felhasználónak értékesített termékek közötti arányok;
A gyártól a végső felhasználóig történő szállítás esetén: A helyi, a kontinensen belüli és a nemzetközi ellátási láncok közötti arány;
A gyártól a kiskereskedelembe történő szállítás esetén: a kontinensen belüli és a nemzetközi ellátási láncok közötti megoszlás.
Az újrafelhasználható termékek esetében a kiskereskedelemből/elosztóközpontból a gyárba történő visszaszállítást a kiskereskedelembe/elosztóközpontba történő szállításon felül kell modellezni. Ugyanazokat a szállítási távolságokat kell használni, mint a termékgyártól a végső felhasználóig (lásd az I. melléklet 4.4.3.5. szakaszát), a tehergépjármű-kihasználtsági arány azonban a termék típusától függően térfogat tekintetében korlátozott lehet. Az OEFSR-ben fel kell tüntetni a visszaszállítás tekintetében alkalmazandó kihasználtsági arányt.
A.4.2.4.
Az OEF-RO-vizsgálatok végrehajtása során minden folyamatot bele kell foglalni a modellezésbe, bármiféle veszély alapú kizárás alkalmazása nélkül, az alkalmazott modellezési feltevéseket és másodlagos adatkészleteket pedig egyértelműen dokumentálni kell.
Az OEFSR-ben meg kell határozni, hogy az OEF-RO-vizsgálat eredményei alapján a beruházási javak tekintetében alkalmazni kell-e veszély alapú kizárást vagy sem. Ha beruházási javak szerepelnek az OEFSR-ben, azok tekintetében egyértelmű számítási szabályokat kell meghatározni.
A.4.2.5.
Vannak esetek, amikor az OEFSRalkalmazójának mintavételi eljárásra van szüksége ahhoz, hogy az adatgyűjtést csupán az üzemek/gazdaságok stb. egy reprezentatív mintájára korlátozzák. Például olyan esetekben lehet szükség mintavételi eljárásra, amikor több termelési helyszín vesz részt ugyanazon készlet-nyilvántartási alapegység (Stock Keeping Unit – SKU) előállításában; pl. ha ugyanaz a nyersanyag/alapanyag több helyszínről származik, vagy ha ugyanazt a folyamatot több alvállalkozónak/beszállítónak szervezik ki.
OEFSR-ek tekintetében rétegzett mintát kell használni, vagyis olyat, amely biztosítja, hogy egy adott sokaság részsokaságainak (rétegeinek) mindegyike megfelelően képviselve legyen a kutatás egész mintájában. Az ilyen típusú mintavétellel garantált, hogy minden egyes részsokaságból bekerülnek alanyok a végső mintába, míg az egyszerű véletlenszerű mintavétel nem biztosítja a részsokaságok egyenlő vagy arányos képviseletét a mintában.
A technikai titkárságnak el kell döntenie, hogy az OEFSR-ben megengedi-e a mintavételt vagy sem. A technikai titkárság kifejezetten megtilthatja mintavételi eljárások alkalmazását az OEFSR-ben. Ebben az esetben az OEF-vizsgálatok során nem megengedett a mintavétel, és az OEFSR alkalmazójának minden üzemtől vagy gazdaságtól adatokat kell gyűjtenie. Ha a technikai titkárság megengedi a mintavételt, az OEFSR-nek tartalmaznia kell a következő mondatot: „Ha mintavételre van szükség, azt az ebben az OEFSR-ben meghatározottak szerint kell elvégezni. A mintavétel azonban nem kötelező, és e OEFSR bármely alkalmazója dönthet úgy, hogy az összes üzemtől vagy gazdaságtól begyűjti az adatokat, mintavétel végzése nélkül.”
Amennyiben az OEFSR lehetővé teszi mintavétel alkalmazását, az OEFSR-ben meg kell határozni az OEFSR alkalmazója általi jelentéstételre vonatkozó követelményeket. Az OEF-vizsgálat során használt sokaságot és kiválasztott mintát egyértelműen le kell írni az OEF-jelentésben (pl. a teljes termelés %-a vagy a helyszínek számának %-a, az OEFSR-ben meghatározott követelményeknek megfelelően).
A.4.2.5.1.
Az OEF-módszer előírja, hogy a részsokaságok meghatározása során figyelembe kell venni bizonyos szempontokat (lásd az I. melléklet 4.4.6.1. szakaszát):
a helyszínek földrajzi eloszlása;
az érintett technológiák/gazdálkodási módszerek;
a figyelembe vett vállalatok/helyszínek termelési kapacitása.
Az OEFSR további szempontokat is megadhat, amelyeket figyelembe kell venni egy adott termékkategórián belül.
Amennyiben további szempontokat vesznek figyelembe, a részsokaságok számát a III. melléklet 4.4.6.1. szakaszában megadott képlettel kell kiszámítani (1. egyenlet), és az eredményt meg kell szorozni az egyes további szempontokhoz (pl. olyan helyszínek, ahol környezetközpontú irányítási vagy jelentési rendszer van érvényben) meghatározott osztályok számával.
A.4.2.5.2.
Az OEFSR-ben meg kell határozni, hogy a III. melléklet 4.4.6.2. szakaszában rendelkezésre álló két megközelítés közül melyiket választották. Ugyanazt a megközelítést kell alkalmazni valamennyi kiválasztott részsokaság esetében.
Amennyiben az első megközelítést választják, az OEFSR-ben meg kell állapítani a termelés mértékegységét (pl.: t, m3, m2 vagy EUR-ban kifejezett érték). Az OEFSR-ben meg kell határozni az egyes részsokaságok által lefedendő termelés százalékos arányát, ami nem lehet kevesebb, mint 50 %, a megfelelő mértékegységben kifejezve. Ez a százalékos arány határozza meg a minta méretét a részsokaságon belül.
A.4.2.6.
A.4.2.6.1.
Az OEFSR-ben le kell írni, hogy melyik megközelítés alkalmazandó (fő funkció szerinti megközelítés vagy delta megközelítés, a III. melléklet 4.4.7.1. szakasza).
A delta megközelítés alkalmazása esetén az OEFSR-ben meg kell határozni az egyes kapcsolódó termékek tekintetében meghatározandó referenciafogyasztást (pl. energia és anyagok). A referenciafogyasztás a funkció biztosításához elengedhetetlen minimális fogyasztást jelenti. Az e referenciaérték feletti fogyasztást (delta) ezt követően hozzárendelik a termékhez. A referenciahelyzet meghatározásához a következőket kell figyelembe venni, amennyiben rendelkezésre állnak:
a termékkategóriára vonatkozó előírások;
szabványok vagy harmonizált szabványok;
gyártók vagy gyártói szervezetek ajánlásai;
ágazatspecifikus munkacsoportokban konszenzussal létrejött felhasználási megállapodások.
A.4.2.6.2.
A felhasználási szakaszhoz tartozó valamennyi folyamat esetében (a leginkább releváns folyamatok és a többi folyamat esetében egyaránt):
Az OEFSR-ben fel kell tüntetni, hogy mely felhasználási szakaszbeli folyamatok termékfüggőek és termékfüggetlenek (a III. melléklet 4.4.7. szakaszában leírtak szerint). Nagy termékportfóliók esetén ezt az információt az OEFSR mellékleteként is meg lehet adni.
Az OEFSR-ben meg kell határozni, hogy mely folyamatokra vonatkozóan kell alapértelmezett adatokat szolgáltatni a JJ-4. táblázatban (Table JJ-4) szereplő modellezési iránymutatások követésével. Amennyiben a modellezés opcionális, a technikai titkárságnak el kell döntenie, hogy az az OEFSR számítási modell rendszerhatárán belül van-e.
Az egyes modellezendő folyamatok tekintetében a technikai titkárságnak meg kell határoznia és le kell írnia az OEFSR-ben, hogy a fő funkció szerinti megközelítést vagy a delta megközelítést kell-e alkalmazni:
Fő funkció szerinti megközelítés: Az OEFSR-ben szereplő alapértelmezett adatkészleteknek a lehető legnagyobb mértékben tükrözniük kell a valós piaci helyzeteket.
Delta megközelítés: Az OEFSR-ben meg kell adni az alkalmazandó referenciafogyasztást.
Az OEFSR-nek követnie kell a JJ-4. táblázatban (Table JJ-4) foglalt, modellezésre és jelentéstételre vonatkozó iránymutatásokat. Ezt a táblázatot a technikai titkárságnak kell kitöltenie, és azt bele kell foglalni az első és a második OEF-RO-jelentésbe.
JJ-4. táblázat:
A felhasználási szakaszra vonatkozó OEFSR-iránymutatások
A konkrét felhasználási szakasz: |
A technikai titkárság által teendő intézkedések |
||
Termékfüggő? |
Leginkább releváns? |
Modellezési iránymutatások |
Hol kell jelenteni? |
Igen |
Igen |
Az OEFSR rendszerhatáron belül kell lennie. Alapértelmezett adatok szolgáltatása |
Kötelező: OEF-jelentés, |
Nem |
Opcionális: lehet az OEFSR rendszerhatáron belül, ha a bizonytalanság számszerűsíthető (alapértelmezett adatok szolgáltatása) |
Opcionális: OEF-jelentés, |
|
Nem |
Igen/Nem |
Az OEFSR rendszerhatáron kívül |
Opcionális: minőségi információk |
A IV. melléklet D. része tartalmazza azokat az alapértelmezett adatokat, amelyeket a technikai titkárságnak fel kell használnia azoknak a felhasználási szakaszbeli tevékenységeknek a modellezéséhez, amelyek esetleg több termékcsoportot érinthetnek. Ezeket a hiányzó adatok pótlására és az OEFSR-ek közötti koherencia biztosítására kell használni. Jobb adatok is használhatók, de azok használatát meg kell indokolni az OEFSR-ben.
Példa: tészta
Ez egy egyszerűsített példa arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet modellezni és jelenteni a felhasználási szakasz környezeti lábnyomát „1 kg száraz tészta” termék esetében (a száraz tésztára vonatkozó végleges OEFSR-ből ( 198 ) átvéve).
Az LL-6. táblázat (Table LL-6) bemutatja az 1 kg száraz tészta felhasználási szakaszának modellezése során használt folyamatokat (főzési idő az utasítások szerint, például 10 perc; víz mennyisége az utasítások szerint, például 10 liter). A négy folyamat közül a villamosenergia- és a hőfelhasználás a leginkább releváns. Ebben a példában mind a négy folyamat termékfüggő. A szükséges víz mennyiségét és a főzési időt általában feltüntetik a csomagoláson. A gyártó megváltoztathatja a receptet a főzési idő, és ezáltal az energiafelhasználás növelése vagy csökkentése érdekében. Az OEFSR-ben alapértelmezett adatok állnak rendelkezésre mind a négy folyamatra vonatkozóan, az LL-6. táblázatban (Table LL-6) foglaltak szerint (tevékenységre vonatkozó adatok + alkalmazandó LCI-adatkészlet). A jelentéstételre vonatkozó iránymutatások alapján mind a négy folyamat teljes EF-je külön információként kerül jelentésre.
KK-5. táblázat:
Példa alkalmazandó, tevékenységre vonatkozó adatokra és másodlagos adatkészletekre
Anyagok/tüzelőanyagok |
Érték |
Egység |
Csapvíz; technológiamix; a felhasználónál; /kg víz |
10 |
kg |
Villamosenergia-szerkezet, AC, fogyasztási szerkezet, a fogyasztónál, < 1 kV |
0,5 |
kWh |
Hőenergia földgázból származó maradékhővel működő fűtési rendszerekből, fogyasztási szerkezet, a fogyasztónál, 55 °C-os hőmérsékleten |
2,3 |
kWh |
Kezelendő hulladék |
Érték |
Egység |
Szennyvízkezelés, háztartási szennyvíz a települési szennyvíztisztító telepekről szóló 91/271/EGK irányelv szerint |
10 . |
kg |
LL-6. táblázat:
Száraz tészta felhasználási szakaszában zajló folyamatok (a száraz tésztára vonatkozó PEFCR-ből átvéve). A leginkább releváns folyamatokat a zöld mező tartalmazza.
A felhasználási szakaszban zajló folyamat…? |
Tészta folyamatok |
A technikai titkárság által megtett intézkedések: |
||
ii. termékfüggő? |
iii. leginkább releváns? |
Modellezés |
Jelentés |
|
Igen |
Igen |
villamos energia és hő |
Fő funkció szerinti megközelítés alapján modellezve. Alapértelmezett adatok szolgáltatása (összes energiafelhasználás). |
Az OEF-jelentésben, külön jelentve |
Nem |
Csapvíz Szennyvíz |
Fő funkció szerinti megközelítés alapján modellezve. Alapértelmezett adatok szolgáltatása (összes vízfelhasználás). |
Az OEF-jelentésben, külön jelentve |
|
Nem |
Igen/Nem |
|
Az EF-számításból kihagyva (hatáskategóriák) |
Opcionális: minőségi információk |
A.4.2.7.
Az OEFSR-ben elő kell írni a körforgásos lábnyom számítási képletének használatát, és meg kell adni az összes alkalmazandó paraméterre vonatkozó alapértelmezett értékeket (lásd még a III. melléklet 4.4.8. szakaszát).
A.4.2.7.1.
Az alkalmazandó „A” értékeket egyértelműen fel kell sorolni az OEFSR-ben, hivatkozással a IV. melléklet C. részére. Az OEFSR kidolgozása során a következő eljárást kell alkalmazni az OEFSR-ben feltüntetendő „A” érték kiválasztásához:
ellenőrizni kell a IV. melléklet C. részében, hogy rendelkezésre áll-e olyan alkalmazásspecifikus „A” érték, amely megfelel az OEFSR-nek;
ha nem áll rendelkezésre alkalmazásspecifikus „A” érték, a IV. melléklet C. részében szereplő anyagspecifikus „A” értéket kell használni;
ha nem áll rendelkezésre anyagspecifikus „A” érték, 0,5-es „A” értéket kell figyelembe venni.
A.4.2.7.2.
A „B” értéknek alapértelmezett esetben mindig 0-nak kell lennie, kivéve, ha a II. melléklet C. részében más megfelelő érték áll rendelkezésre.
A.4.2.7.3.
A minőségi arányokat a helyettesítési ponton és alkalmazásonként vagy anyagonként kell meghatározni. A minőségi arányok OEFSR-specifikusak. Csomagolás esetén minden OEFSR-ben a IV. melléklet C. részében megadott alapértelmezett értékeket ajánlott használni. A technikai titkárság dönthet úgy, hogy az OEFSR-ben szereplő alapértelmezett értékeket termék- vagy ágazatspecifikus értékekre cseréli. Ebben az esetben a változást meg kell indokolni az OEFSR-ben.
Minden minőségi arányt egyértelműen fel kell tüntetni az OEFSR-ben. Alternatív megoldásként az OEFSR-ben egyértelmű iránymutatást kell nyújtani arra vonatkozóan, hogy hogyan kell meghatározni az alkalmazandó minőségi arányokat.
A minőségi arányok számszerűsítésének a következőkön kell alapulnia:
A.4.2.7.4.
Az OEFSR-nek tartalmaznia azoknak az alapértelmezett R1 értékeknek a felsorolását, amelyeket az OEFSR alkalmazójának használnia kell, ha nem állnak rendelkezésre vállalatspecifikus értékek. Ehhez a technikai titkárságnak ki kell választania a IV. melléklet C. részében rendelkezésre álló, megfelelő alkalmazásspecifikus R1 értékeket. Ha nem állnak rendelkezésre alkalmazásspecifikus értékek, az R1 értékét 0-nak kell venni. Az ellátási piaci statisztikákon alapuló anyagspecifikus értékek nem használhatók helyettesítő értékként. Minden lehetséges földrajzi régiót meg kell adni. Az alkalmazott R1 értékeket ellenőrizni kell az OEFSR felülvizsgálata vagy az OEF-vizsgálat hitelesítése során (adott esetben).
A technikai titkárság új R1 értékeket dolgozhat ki (új statisztikák alapján), és azokat a Bizottság rendelkezésére bocsáthatja a IV. melléklet C. részében történő alkalmazás érdekében. Az újonnan javasolt R1 értékeket a forrásokat és a számításokat feltüntető jelentéssel együtt kell benyújtani, és azokat egy független harmadik félnek felül kell vizsgálnia. A Bizottság dönt arról, hogy az új értékek elfogadhatók-e és alkalmazhatók-e a IV. melléklet C. részének frissített változatában. Az új R1 értékeknek a IV. melléklet C. részébe történő beépítését követően azok bármely OEFSR-hez felhasználhatók. Az „alapértelmezett R1 értékek” és a „vállalatspecifikus R1 értékek” közötti választásnak az adatigénymátrix szabályain kell alapulnia (lásd az Table A-7 táblázatot).
Ez azt jelenti, hogy vállalatspecifikus értékeket kell használni, ha:
az OEFSR-ben a folyamat leginkább releváns folyamatként kerül meghatározásra, és azt az OEFSR-t alkalmazó vállalat irányítja, vagy nem a vállalat irányítja a folyamatot, de hozzáféréssel rendelkezik a vállalatspecifikus információkhoz;
vagy
az OEFSR-ben a folyamat kötelező vállalatspecifikus adatként kerül felsorolásra.
Más esetekben „alapértelmezett másodlagos R1 értékeket” kell alkalmazni, például amikor az R1 az adatigénymátrix szerinti 2. helyzet 2. lehetőségében szerepel. Ebben az esetben a vállalatspecifikus adatok nem kötelezőek, és a vállalatnak az OEFSR-ben megadott alapértelmezett másodlagos R1 értékeket kell használnia.
A-7. táblázat:
Az R1 értékekre vonatkozó követelmények az adatigénymátrixszal összefüggésben
|
|
Leginkább releváns folyamat |
Egyéb folyamat |
1. helyzet: az OEF-vizsgálat hatókörébe tartozó szervezet által irányított folyamat |
1. lehetőség |
Ellátásilánc-specifikus R1 érték |
|
2. lehetőség |
|
Alapértelmezett (alkalmazásspecifikus) R1 érték |
|
2. helyzet: nem az OEF-vizsgálat hatókörébe tartozó szervezet által irányított folyamat, de van hozzáférés (vállalat-)specifikus információkhoz |
1. lehetőség |
Ellátásilánc-specifikus R1 érték |
|
2. lehetőség |
Alapértelmezett (alkalmazásspecifikus) vagy ellátásilánc-specifikus R1 érték |
|
|
3. lehetőség |
|
Alapértelmezett (alkalmazásspecifikus) vagy ellátásilánc-specifikus R1 érték |
|
3. helyzet: nem az OEF-vizsgálat hatókörébe tartozó szervezet által irányított folyamat, és nincs hozzáférés (vállalat-)specifikus információkhoz |
1. lehetőség |
Alapértelmezett (alkalmazásspecifikus) R1 érték |
|
2. lehetőség |
|
Alapértelmezett (alkalmazásspecifikus) R1 érték |
A.4.2.7.5.
Az OEF-módszerben két lehetőség szerepel (a III. melléklet 4.4.8.8. szakasza): az OEFSR-ben meg kell határozni, hogy a fogyasztás előtti hulladék modellezése során melyik lehetőséget kell alkalmazni.
A.4.2.7.6.
Az OEFSR-nek tartalmaznia azoknak az alapértelmezett R2 értékeknek a felsorolását, amelyeket az OEFSR alkalmazójának használnia kell, ha nem állnak rendelkezésre vállalatspecifikus értékek. Ehhez a technikai titkárságnak ki kell választania a IV. melléklet C. részében rendelkezésre álló, megfelelő R2 értékeket. Amennyiben a IV. melléklet C. részében nem állnak rendelkezésre alkalmazásspecifikus értékek, az OEFSR-ben ki kell választani az anyag alapértelmezettként alkalmazandó R2 értékeit (pl. anyagok átlaga). Ha nem állnak rendelkezésre R2 értékek, az R2 értékét 0-nak kell venni. Minden lehetséges földrajzi régiót meg kell adni.
A technikai titkárság új R2 értékeket dolgozhat ki (új statisztikák alapján), és azokat a Bizottság rendelkezésére bocsáthatja a IV. melléklet C. részében történő alkalmazás érdekében. Az újonnan javasolt R2 értékeket a forrásokat és a számításokat feltüntető vizsgálati jelentéssel együtt kell benyújtani, és azokat egy független harmadik félnek felül kell vizsgálnia. A Bizottság dönt arról, hogy az új értékek elfogadhatók-e és alkalmazhatók-e a IV. melléklet C. részének frissített változatában. Az új R2 értékeknek a IV. melléklet C. részébe történő beépítését követően azok bármely OEFSR-hez felhasználhatók. A megfelelő R2 érték kiválasztásához az OEFSR alkalmazójának a következő eljárást kell követnie, és azt le kell írnia az OEFSR-ben:
Amennyiben rendelkezésre állnak, vállalatspecifikus értékeket kell alkalmazni.
Ha nem állnak rendelkezésre vállalatspecifikus értékek, és teljesülnek az újrafeldolgozás értékelésére vonatkozó kritériumok (lásd az I. melléklet 4.4.8.9. szakaszát), az OEFSR-ben felsorolt alkalmazásspecifikus R2 értékeket kell alkalmazni.
Ha adott ország vonatkozásában nem áll rendelkezésre R2 érték, akkor az európai átlagot kell alkalmazni.
Ha adott alkalmazás vonatkozásában nem áll rendelkezésre R2 érték, akkor az anyag R2 értékeit kell alkalmazni (pl. anyagok átlaga).
Amennyiben nem állnak rendelkezésre R2 értékek, az R2 értékét 0-nak kell venni, vagy új statisztikák hozhatók létre az R2 érték konkrét helyzetben történő hozzárendelése érdekében.
Az alkalmazott R2 értékeket az OEF-vizsgálat hitelesítése során ellenőrizni kell.
A.4.2.7.7.
Az OEFSR-nek tartalmaznia kell azoknak az alapértelmezett R3 értékeknek a felsorolását, amelyeket az OEFSR alkalmazójának használnia kell, ha nem állnak rendelkezésre vállalatspecifikus értékek. Ehhez a technikai titkárságnak ki kell választania a IV. melléklet C. részében rendelkezésre álló, megfelelő R3 értékeket. Ha a IV. melléklet C. részében nem áll rendelkezésre érték, vagy ha ezeket az értékeket felülírják ugyanabból az adatforrásból származó újabb értékek ( 199 ), a technikai titkárságnak saját kidolgozott értékeket kell rendelkezésre bocsátania, vagy iránymutatást kell nyújtania az OEFSR alkalmazója számára arra vonatkozóan, hogy hogyan kell származtatni a szükséges értékeket. Az alkalmazott R3 értékeket ellenőrizni kell az OEFSR felülvizsgálata vagy az OEF-vizsgálat hitelesítése során (adott esetben).
A technikai titkárság új R3 értékeket dolgozhat ki (új statisztikák alapján), és azokat a Bizottság rendelkezésére bocsáthatja a IV. melléklet C. részében történő alkalmazás érdekében. Az újonnan javasolt R3 értékeket a forrásokat és a számításokat feltüntető vizsgálati jelentéssel együtt kell benyújtani, és azokat egy független harmadik félnek felül kell vizsgálnia. A Bizottság dönt arról, hogy az új értékek elfogadhatók-e és alkalmazhatók-e a IV. melléklet C. részének frissített változatában. Az új R3 értékeknek a IV. melléklet C. részébe történő beépítését követően azok bármely OEFSR-hez felhasználhatók.
Az „alapértelmezett R3 értékek” és a „vállalatspecifikus R3 értékek” közötti választásnak az adatigénymátrix logikáján kell alapulnia. Ez azt jelenti, hogy ellátásilánc-specifikus értékeket kell használni, ha:
az OEFSR-ben a folyamat leginkább releváns folyamatként kerül meghatározásra, és azt az OEFSR-t alkalmazó vállalat irányítja, vagy nem a vállalat irányítja a folyamatot, de hozzáféréssel rendelkezik a vállalatspecifikus információkhoz;
vagy
az OEFSR-ben a folyamat kötelező vállalatspecifikus adatként kerül felsorolásra.
Minden más esetben „alapértelmezett másodlagos R3 értékeket” kell alkalmazni, például amikor az R3 az adatigénymátrix szerinti 2. helyzet 2. lehetőségében szerepel. Ebben az esetben a vállalatspecifikus adatok nem kötelezőek, és a vállalatnak az OEFSR-ben megadott alapértelmezett másodlagos R3 értékeket kell használnia.
A.4.2.7.7.
Az OEFSR-ben fel kell sorolni azokat az alapértelmezett adatkészleteket, amelyeket az OEFSR alkalmazójának fel kell használnia az Erec és az ErecEoL modellezéséhez.
A.4.2.7.8.
Az OEFSR-ben fel kell sorolni azokat az alapértelmezett adatkészleteket, amelyeket az OEFSR alkalmazójának fel kell használnia az E*v modellezéséhez.
A.4.2.7.9.
Ebben az esetben nem kell figyelembe venni a termékportfólióban szereplő konkrét termék életciklusának végéhez kapcsolódó paramétereket (azaz az életciklus végi újrafeldolgozhatóságot, az energia-visszanyerést és az ártalmatlanítást), kivéve, ha az OEFSR az életciklus végi szakasz vonatkozásában további adatok kiszámítását írja elő.
A képlet közbenső termékekre vonatkozó OEF-vizsgálatok (a bölcsőtől a kapuig típusú vizsgálatok) során történő alkalmazása esetén az OEFSR-ben a következőket kell előírni:
a körforgásos lábnyom számítási képletének alkalmazása;
az életciklus végének kizárása úgy, hogy az R2, az R3 és az Ed értékét 0-nak veszik a termékportfólióban szereplő termékek tekintetében;
A = 1 érték alkalmazása a termékportfólióban szereplő közbenső termékek esetében.
Az OEFSR kidolgozása során a termékportfólióban szereplő termék „A” értékét 1-nek kell venni a kritikus pontok OEF-RO-vizsgálat során történő elemzéséhez, hogy az elemzés a tényleges rendszerre összpontosulhasson. Ezt az OEFSR-ben dokumentálni kell.
A.4.2.8.
A III. melléklet 4.4.9. szakaszában leírt 1. helyzet esetén az OEFSR-ben le kell írni, hogy az újrafelhasználást vagy a felújítást hogyan veszik figyelembe a referenciaáram és a teljes életciklusmodell kiszámításakor, tekintettel a termékportfólió „mennyi ideig” aspektusára.
A.4.2.8.1.
A III. melléklet 4.4.9.2. szakaszának 2. pontját illetően az OEFSR-ben részletesebben meg kell határozni és meg kell adni az egyutas szállítási távolságokat.
A.4.2.8.2.
A III. melléklet 4.4.9.4. szakaszában rendelkezésre álló átlagos újrafelhasználási arányokat kell használni az OEF-RO vizsgálatokban, kivéve, ha jobb minőségű adatok állnak rendelkezésre.
Ha a technikai titkárság úgy dönt, hogy más értékeket használ az OEF-RO-vizsgálat során, ezt meg kell indokolnia, és meg kell adnia az adatforrást. Amennyiben a fenti lista nem tartalmaz konkrét csomagolási típust, ágazatspecifikus adatokat kell használni. Az új értékeket ellenőrizni kell az OEFSR felülvizsgálata során.
Az OEFSR-ben elő kell írni kötelező vállalatspecifikus újrahasználati arányok alkalmazását a vállalati tulajdonban lévő csomagolóanyag-állományok vonatkozásában.
A.4.2.8.3.
A III. melléklet 4.4.9.5. szakaszában rendelkezésre álló átlagos újrahasználati arányokat kell használni azokban az OEFSR-ekben, amelyek hatálya kiterjed harmadik fél által kezelt újrafelhasználható csomagolóanyag-állományokra, kivéve, ha jobb minőségű adatok állnak rendelkezésre.
Ha a technikai titkárság úgy dönt, hogy más értékeket használ a végleges OEFSR-ben, ennek okát egyértelműen meg kell indokolnia, és meg kell adnia az adatforrást. Amennyiben egy adott csomagolási típus nem szerepel az I. melléklet 4.4.9.5. szakaszában foglalt listán, ágazatspecifikus adatokat kell gyűjteni és belefoglalni az OEFSR-be. Az új értékeket ellenőrizni kell az OEFSR felülvizsgálata során.
A.4.2.9.
Az OEFSR kidolgozásához szükséges valamennyi információ biztosítása érdekében az OEF-RO-vizsgálat során mindig külön kell kiszámítani a három éghajlatváltozási alkategóriát. Ha az éghajlatváltozást leginkább releváns hatáskategóriaként azonosítják, az OEFSR-ben elő kell írni i. a teljes éghajlatváltozásnak a három alkategória összegeként történő jelentését, valamint ii. az „Éghajlatváltozás – fosszilis”, az „Éghajlatváltozás – biogén” és az „Éghajlatváltozás – földhasználat és a földhasználat megváltoztatása” alkategóriák külön-külön történő jelentését, ha az OEF-RO-vizsgálat azt mutatja, hogy ezek egyenként több mint 5 %-kal járulnak hozzá ( 200 ) az éghajlatváltozás összesített pontszámához.
A.4.2.9.1.
Az OEFSR-ben meg kell határozni, hogy a fő kibocsátások modellezése során egyszerűsített modellezési megközelítést kell-e alkalmazni.
Egyszerűsített modellezési megközelítés választása esetén az OEFSR-nek a következő szöveget kell tartalmaznia: „Csak a „metán (biogén)” kibocsátás modellezésére kerül sor, a légkörből származó további biogén kibocsátások és felvételek nem kerülnek figyelembevételre. Ha a metánkibocsátás egyszerre fosszilis és biogén is lehet, akkor először a felszabaduló biogén metánt kell modellezni, majd pedig a fennmaradó fosszilis metánt.”.
Ha nem az egyszerűsített modellezési megközelítést választják, az OEFSR-nek a következő szöveget kell tartalmaznia: „Minden biogén szénkibocsátást és -elnyelést külön kell modellezni. Megjegyzendő azonban, hogy a biogén CO2-felvételre és -kibocsátásra vonatkozó megfelelő jellemzési tényezők az EF-hatásvizsgálati módszer során nullára vannak beállítva.”.
A.4.2.9.2.
A technikai titkárság dönthet úgy, hogy a talaj szén-dioxid-tárolását kiegészítő környezeti információként belefoglalja az OEFSR-be. Ebben az esetben az OEFSR-ben meg kell határozni, hogy ez hogyan kerül modellezésre és kiszámításra, valamint azt, hogy milyen bizonyítékot kell szolgáltatni. Ha a jogszabályok konkrét modellezési követelményeket írnak elő az ágazat számára, akkor a modellezést e jogszabályoknak megfelelően kell elvégezni.
A.4.2.10.
Az európai átlagos csomagolási adatkészleteket kell használni abban az esetben, ha az OEFSR nem írja elő vállalatspecifikus adatok alkalmazását, nem állnak rendelkezésre beszállító-specifikus információk, vagy a csomagolás nem releváns. Bár az alapértelmezett másodlagos adatkészleteket fel kell sorolni az OEFSR-ben, bizonyos kombinált anyagú csomagolások esetében az OEFSR-ben további információkat kell nyújtani ahhoz, hogy az alkalmazó helyesen végezhesse el a modellezést. Ez a helyzet például az italos kartondobozok és a bag-in-box (tasak a dobozban) típusú csomagolások esetén:
A.4.3. Többfunkciós folyamatok kezelése
A többfunkciós folyamatokat tartalmazó rendszereket az I. melléklet 4.5. szakaszában foglalt döntési hierarchiának megfelelően kell modellezni.
Az OEFSR-ben tovább kell pontosítani a multifunkcionalitással kapcsolatos megoldásokat a meghatározott rendszerhatáron belül, és – adott esetben – a felfelé és lefelé irányuló szakaszokban. Adott esetben az OEFSR-ben a hozzárendelési megoldások során alkalmazandó további egyedi tényezőket kell meghatározni. Az OEFSR-ben meghatározott valamennyi ilyen multifunkcionalitással kapcsolatos megoldást világosan meg kell indokolni a szervezeti környezeti lábnyomra vonatkozó multifunkcionalitási megoldási hierarchiára történő hivatkozással:
Albontás alkalmazása esetén az OEFSR-ben meg kell határozni, hogy mely folyamatokat kell felosztani, valamint az ilyen albontás során ajánlottan követendő elveket.
Fizikai kapcsolat alapján történő hozzárendelés alkalmazása esetén az OEFSR-ben meg kell határozni a figyelembe veendő releváns mögöttes fizikai kapcsolatokat, és fel kell sorolni azokat az egyedi hozzárendelési értékeket, amelyeket az OEFSR-t alkalmazó valamennyi vizsgálat esetén rögzíteni kell.
Amennyiben más kapcsolat szerinti hozzárendelést alkalmaznak, az OEFSR-ben meg kell határozni ezt a kapcsolatot, és fel kell sorolni azokat az egyedi hozzárendelési értékeket, amelyeket az OEFSR-t alkalmazó valamennyi vizsgálat esetén rögzíteni kell.
A.4.3.1.
A.4.3.1.1.
Az egyes állattípusokra vonatkozó alapértelmezett értékeket meg kell adni az OEFSR-ben, és fel kell használni az OEF-vizsgálatok során. Ajánlott a III. melléklet 4.5.1.2–4.5.1.4. szakaszában rendelkezésre álló alapértelmezett értékek alkalmazása, kivéve, ha több ágazatspecifikus adat áll rendelkezésre.
A.4.3.1.2.
Az árakra és a tömegszázalékokra vonatkozó alapértelmezett értékeket a III. melléklet tartalmazza szarvasmarhák, sertések és kiskérődzők (juhok, kecskék) vonatkozásában, és ezeket az alapértelmezett értékeket fel kell tüntetni a vonatkozó OEFSR-ekben, és fel kell használni az OEF-vizsgálatok, az OEF alátámasztó vizsgálatok és az OEF-RO-vizsgálatok során. Az OEF-vizsgálatok során nem megengedett a hozzárendelési tényezők megváltoztatása.
A.4.3.1.3.
Ha hozzárendelési tényezőkre van szükség a hasított test hatásának a különböző húsrészek közötti felosztásához, akkor azokat meg kell határozni a vonatkozó OEFSR-ben.
A.4.4. Adatgyűjtési követelmények és minőségi követelmények
A lényegesség elve
Az OEF-módszer egyik fő eleme a „lényegesség” szerinti megközelítés, vagyis az, hogy arra kell összpontosítani, ami valóban fontos. Az OEF összefüggésében a lényegesség szerinti megközelítés két fő terület köré épül:
Hatáskategóriák, életciklusszakaszok, folyamatok és közvetlen elemi áramok: az OEFSR-ben azonosítani kell azokat, amelyek a leginkább relevánsak. Ezek azok a környezetvédelmi hozzájárulások, amelyekre a vállalatoknak, az érdekelt feleknek, a fogyasztóknak és a politikai döntéshozóknak ajánlott összpontosítaniuk (lásd a III. melléklet 7.3. szakaszát);
Adatokra vonatkozó követelmények: mivel a leginkább releváns folyamatok azok, amelyek meghatározzák a szervezet környezeti profilját, ezeket a kevésbé releváns folyamatokhoz képest jobb minőségű adatok felhasználásával kell értékelni, függetlenül attól, hogy ezek a folyamatok hol zajlanak az OEF határain belül.
A reprezentatív szervezet(ek)re vonatkozó modell(ek) kidolgozását követően a technikai titkárság a következő két kérdéssel foglalkozik az OEF-RO-vizsgálatok során:
Melyek azok a folyamatok, amelyek esetében kötelező vállalatspecifikus információk megadása?
Melyek azok a folyamatok, amelyek meghatározzák a szervezet környezeti profilját (leginkább releváns folyamatok)?
A.4.4.1.
A kötelező vállalatspecifikus adatok listája azokat a tevékenységre vonatkozó adatokat, közvetlen elemi folyamatokat és (elemi) folyamatokat tartalmazza, amelyekkel kapcsolatban vállalatspecifikus adatokat kell gyűjteni. Ez a lista meghatározza az OEFSR alkalmazói által teljesítendő, adatokra vonatkozó minimumkövetelményeket. A cél annak elkerülése, hogy a releváns vállalatspecifikus adatokhoz hozzáféréssel nem rendelkező alkalmazók csak alapértelmezett adatok és adatkészletek felhasználásával végezhessenek OEF-vizsgálatot és ismertethessék annak eredményeit. Az OEFSR-ben meg kell határozni a kötelező vállalatspecifikus adatok listáját.
A kötelező vállalatspecifikus adatok kiválasztásakor a technikai titkárságnak mérlegelnie kell az adatok EF-profilon belüli relevanciáját, az ezen adatok gyűjtéséhez szükséges erőfeszítés mértékét (különösen kkv-k esetében) és az összes kötelező vállalatspecifikus adat gyűjtéséhez szükséges teljes adatmennyiséget/időt, továbbá a bizonyos kibocsátások méréséről szóló uniós jogszabályokban meghatározott hatályos jogi előírásokat. Például abban az esetben, ha arra az ágazatra vonatkozóan, amelyhez az OEFSR hatálya alá eső termék tartozik, az EU ETS nyomon követésre vonatkozó különleges szabályai vannak érvényben, az OEFSR-ben ajánlott hivatkozni az EU ETS mennyiségmeghatározási követelményeire az (EU) 2018/2066 rendeletben foglaltak szerint, az abban szereplő folyamatok és üvegházhatású gázok tekintetében. A szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (CLT) tekintetében a III. mellékletben foglalt követelmények irányadók.
Ennek a döntésnek többek között két következménye van: i. a vállalatok elvégezhetik az OEF-vizsgálatot úgy, hogy csak ezekre az adatokra keresnek rá, és alapértelmezett adatokat használnak minden más tekintetében, ami nem szerepel ezen a listán, míg ii. azok a vállalatok, amelyek nem rendelkeznek vállalatspecifikus adatokkal a felsorolt adatokra vonatkozóan, nem tudják kiszámítani a vizsgált ágazatban lévő szervezet OEFSR-nek megfelelő OEF-profilját.
Minden olyan folyamat esetében, amelyre vonatkozóan kötelezőek a vállalatspecifikus adatok, az OEFSR-nek a következő információkat kell tartalmaznia:
az OEFSR alkalmazója által bejelentendő, tevékenységre vonatkozó vállalatspecifikus adatok listája az alkalmazandó alapértelmezett másodlagos adatkészletekkel együtt. A tevékenységre vonatkozó adatok listájának a lehető legrészletesebbnek kell lennie a mértékegységek és minden olyan egyéb jellemző tekintetében, amely hasznos lehet az alkalmazó számára az OEFSR végrehajtása során;
az OEFSR alkalmazója által mérendő közvetlen (vagyis fő) elemi áramok listája. Ez a leginkább releváns közvetlen kibocsátások és erőforrások listája. Az OEFSR-ben minden egyes kibocsátási és erőforrásáram vonatkozásában meg kell határozni a mérések gyakoriságát, a mérési módszereket és minden egyéb olyan technikai információt, amely az OEF-profilok összehasonlíthatóságának biztosításához szükséges. Megjegyzendő, hogy a felsorolt közvetlen elemi áramokat össze kell hangolni az EF-referenciacsomag legújabb változatában ( 201 ) használt nómenklatúrával.
Tekintettel arra, hogy az ezekre a folyamatokra vonatkozó adatoknak vállalatspecifikusnak kell lenniük, a P pontszáma nem lehet nagyobb 3-nál, míg a TiR, TeR és GeR pontszáma nem lehet több mint 2, az adatminőség-értékelési pontszám pedig legfeljebb 1,5 lehet (≤ 1,5). Az adatminőség-értékelés során az I. melléklet 23. táblázatának követelményeit kell követni. A kidolgozott adatkészleteknek EF-nek megfelelőnek kell lenniük.
A vállalatspecifikus adatokkal kötelezően modellezendőként kiválasztott folyamatok vonatkozásában az OEFSR-nek az ebben a szakaszban meghatározott követelményeket kell követnie. Minden más folyamat esetében az OEFSR alkalmazójának az e melléklet 4.4.4.4. szakaszában ismertetett adatigénymátrixot kell használnia.
A.4.4.2.
A PEFCR kidolgozása során az EF-nek megfelelő adatkészleteket ( 202 ) kell használni. Amennyiben az EF-nek megfelelő adatkészletek nem állnak rendelkezésre, hierarchikus sorrendben a következő szabályokat kell követni:
Ingyenesen rendelkezésre áll az EF-nek megfelelő helyettesítő adatkészlet: ennek szerepelnie kell az OEFSR alapértelmezett folyamatainak listáján, és azt fel kell tüntetni az OEFSR korlátokra vonatkozó szakaszában.
Ingyenesen rendelkezésre áll az ILCD beviteli szintnek megfelelő helyettesítő adatkészlet: Az egyetlen összesített pontszám legfeljebb 10 %-a származhat az ILCD beviteli szintnek megfelelő adatkészletekből.
Ha nem áll ingyenesen rendelkezésre az EF-nek megfelelő vagy az ILCD beviteli szintnek megfelelő adatkészlet: azt ki kell zárni a modellből. Ezt az OEFSR-ben egyértelműen fel kell tüntetni adathiányként, és az OEFSR hitelesítőinek validálniuk kell.
Az OEFSR alkalmazója esetében az OEFSR-ben felsorolt másodlagos adatkészleteket kell használni. Minden olyan esetben, amikor az OEF-profil kiszámításához szükséges adatkészlet nem szerepel a felsoroltak között, a következő szabályokat kell követni hierarchikus sorrendben:
az életciklusadatok hálózatának ( 203 ) egyik csomópontján rendelkezésre álló, EF-nek megfelelő adatkészlet használata;
az EF-nek megfelelő, ingyenes vagy kereskedelmi forrásból rendelkezésre álló adatkészlet használata;
az EF-nek megfelelő másik, megfelelő helyettesítőnek tekintett adatkészlet használata. Ebben az esetben ezt az információt fel kell tüntetni az I. melléklet „Korlátok” című szakaszában;
helyettesítőként az ILCD beviteli szintnek megfelelő adatkészlet használata. Ilyen esetekben ezeket az adatkészleteket fel kell tüntetni az I. melléklet „Korlátok” című szakaszában. Ez legfeljebb 10 %-kal járul hozzá a vizsgált termék egyetlen összesített pontszámához;
ha nem áll rendelkezésre az EF-nek megfelelő vagy az ILCD beviteli szintnek megfelelő adatkészlet: azt ki kell zárni az OEF-vizsgálatból. Ezt az OEF-jelentésben egyértelműen fel kell tüntetni adathiányként, és az OEF-vizsgálat és OEF-jelentés hitelesítőinek validálniuk kell.
Az EF-nek vagy az ILCD beviteli szintnek megfelelő adatkészlet használata esetén az elemi áramok nómenklatúráját össze kell hangolni a modell többi részében használt EF-referenciacsomaggal ( 204 ).
A.4.4.3.
Az első OEF-RO-vizsgálat és az alátámasztó vizsgálatok során kerülni kell a veszély alapú kizárást.
Az első OEF-RO vizsgálat eredményei alapján, és amennyiben az alátámasztó vizsgálatok eredményei megerősítik, a második OEF-RO vizsgálat és OEFSR kizárhat folyamatokat a reprezentatív szervezet rendszerhatárából, a következő szabály alkalmazásával:
Amennyiben a folyamatokat kizárják a modellből, ezt 3 %-os kizárás alapján kell megtenni, figyelembe véve azok környezeti hatását az összes hatáskategória vonatkozásában, a háttéradatkészletekben már szereplő veszély alapú kizáráson felül. Ez a szabály a közbenső és a végtermékekre egyaránt érvényes. Azok a folyamatok, amelyek összességében (halmozottan) a környezeti hatás kevesebb, mint 3 %-áért felelnek az egyes hatáskategóriák tekintetében, kizárhatók a reprezentatív szervezetből. Amennyiben a technikai titkárság a veszély alapú kizárásra vonatkozó szabály alkalmazása mellett dönt, a második OEF-RO-vizsgálat során kell kizárni a folyamatokat, és az OEFSR-ben fel kell sorolni azokat a folyamatokat, amelyeket ki kell zárni a veszély alapú kizárás alapján.
Amennyiben az alátámasztó vizsgálatok nem erősítik meg az első OEF-RO-vizsgálatból való veszély alapú kizárásra azonosított folyamatokat, a kizárásukra vagy felvételükre vonatkozó döntést a felülvizsgálati testületre kell bízni, és arról kifejezetten be kell számolni az OEFSR-hez csatolandó felülvizsgálati jelentésben.
Az OEFSR-ben fel kell sorolni azokat a folyamatokat, amelyeket a veszély alapú kizárásra vonatkozó szabály alapján ki kell zárni a modellezésből, és jelezni kell, hogy az OEFSR alkalmazója nem engedélyez további veszély alapú kizárásokat. Amennyiben a technikai titkárság úgy dönt, hogy nem megengedett a veszély alapú kizárás, ezt a követelményt kifejezetten meg kell említeni az OEFSR-ben.
A.4.4.4.
A.4.4.4.1.
Az OEFSR-ben az egyes adatminőségi kritériumok szemikvantitatív értékeléséhez alkalmazandó kritériumokat tartalmazó táblázatokat kell rendelkezésre bocsátani. Ha a szóban forgó ágazat esetében indokolt, az OEFSR szigorúbb vagy további adatminőségi követelményeket is meghatározhat.
A.4.4.4.2.
Vállalatspecifikus adatkészlet létrehozása során az OEFSR alkalmazójának külön kell értékelnie i. a vállalatspecifikus tevékenységre vonatkozó adatok és ii. a vállalatspecifikus közvetlen elemi áramok (azaz a kibocsátási adatok) adatminőségét. A vállalatspecifikus adatokat tartalmazó adatkészletek adatminőség-értékelésének lehetővé tétele érdekében az OEFSR-nek tartalmaznia kell legalább egy táblázatot arra vonatkozóan, hogy hogyan kell meghatározni az e folyamatokra vonatkozó adatminőség-értékelési szempontok értékét. Az OEFSR-ben foglalt táblázat(ok)nak a III. melléklet 23. táblázatán kell alapulniuk: a technikai titkárság csak a referenciaévekre vonatkozó szempontot (TiR-EF, TiR-AD) igazíthatja ki.
A tevékenységre vonatkozó adatokhoz kapcsolódó alfolyamatok adatminőség-értékelésére (lásd az I. melléklet 9. ábráját) az adatigénymátrixban megadott követelmények alapján kerül sor (e melléklet 4.4.4.4. szakasza).
Az újonnan létrehozott adatkészlet adatminőség-értékét a következőképpen kell kiszámítani:
Válassza ki a leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adatokat és közvetlen elemi áramokat: a leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adatok azok, amelyek a vállalatspecifikus adatkészlet teljes környezeti hatásának legalább 80 %-áért felelő alfolyamatokhoz (vagyis másodlagos adatkészletekhez) kapcsolódnak, kezdve a legnagyobb mértékben hozzájárulókkal, egészen a legkisebb mértékben hozzájárulókig. A leginkább releváns közvetlen elemi áramok azok a közvetlen elemi áramok, amelyek halmozottan legalább 80 %-kal járulnak hozzá a közvetlen elemi áramok teljes hatásához.
Az adatminőség-értékelési kritériumok – TeR, TiR, GeR és P – kiszámítása a leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adatok és a leginkább releváns közvetlen elemi áramok mindegyike vonatkozásában. Az egyes kritériumok értékeit az OEFSR-ben megadott adatminőség-értékelési kritériumok értékének a meghatározására vonatkozó táblázat alapján kell hozzárendelni.
A leginkább releváns közvetlen elemi áramok mindegyike tartalmazza az összeget és az elemi áram elnevezését (pl. 40 g szén-dioxid). A leginkább releváns elemi áramok mindegyike esetén az OEFSR alkalmazójának értékelnie kell a 4 adatminőség-értékelési kritériumot, amelyek neve: TeR-EF, TiR-EF, GeR-EF, OEF. Az értékelendő elemek közé tartozik például a mért áram ideje, az a technológia, amely tekintetében az áramot mérték, és hogy mely földrajzi területen végezték a mérést.
A leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adatok mindegyike esetében az OEFSR alkalmazójának értékelnie kell a 4 adatminőség-értékelési kritériumot (ezek megnevezése: TeR-AD,TiR-AD, PAD, GeR-AD).
Tekintettel arra, hogy a kötelező folyamatokra vonatkozó adatoknak vállalatspecifikusnak kell lenniük, a P pontszáma nem lehet nagyobb 3-nál, míg a TiR, TeR és GeR pontszáma nem lehet több mint 2 (az adatminőség-értékelési pontszám legfeljebb 1,5 lehet).
A leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adatok (a megfelelő alfolyamathoz kapcsolva) és közvetlen elemi áramok mindegyike vonatkozásában azok környezeti hozzájárulásának kiszámítása az összes leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adat és közvetlen elemi áram környezeti hatásának teljes összegéhez viszonyítva (súlyozva, az összes EF-hatáskategória alkalmazásával). Az újonnan létrehozott adatkészlet például csak két leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adattal rendelkezik, amelyek az adatkészlet teljes környezeti hatásának összesen 80 %-áért felelnek:
Az 1. számú, tevékenységre vonatkozó adat a teljes adatkészlet környezeti hatásának 30 %-át teszi ki. E folyamat hozzájárulása a teljes 80 %-hoz 37,5 % (ez utóbbi az alkalmazandó súly).
A 2. számú, tevékenységre vonatkozó adat a teljes adatkészlet környezeti hatásának 50 %-áért felel. E folyamat hozzájárulása a teljes 80 %-hoz 62,5 % (ez utóbbi az alkalmazandó súly).
Az újonnan létrehozott adatkészlet TeR, TiR, GeR és P kritériumainak kiszámítása a leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adatok és közvetlen elemi áramok egyes kritériumainak súlyozott átlagaként. A súly az egyes leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adatok és közvetlen elemi áramok 3. lépésben kiszámított relatív hozzájárulása (%-ban kifejezve).
Az OEFSR alkalmazójának ki kell számítania az újonnan létrehozott adatkészlet teljes adatminőség-értékét az I. mellékletben szereplő 20. egyenlet alkalmazásával, ahol a 4. pontban foglaltak szerint kiszámított súlyozott átlagok.
A.4.4.4.3.
Annak érdekében, hogy az alkalmazó értékelni tudja a leginkább releváns folyamatok adott kontextusra jellemző adatminőség-értékelési kritériumait – TeR, TiR és GeR –, az OEFSR-nek tartalmaznia kell legalább egy táblázatot arról, hogy hogyan kell értékelni a kritériumokat. A TeR, TiR és GeR kritériumok értékelésének az I. melléklet 24. táblázatán kell alapulnia. A technikai titkárság csak a referenciaéveket igazíthatja ki a TiR kritérium tekintetében. A szöveg a többi kritérium tekintetében nem módosítható.
A.4.4.4.4.
Minden olyan folyamatot, amely a termék modellezéséhez szükséges, és amely nem szerepel a kötelező vállalatspecifikus adatok listáján, az adatigénymátrix segítségével kell értékelni (lásd az MM-8. táblázatot – Table MM-8).
OEFSR kidolgozása során követendő szabályok
Az OEFSR-nek tartalmaznia kell a következő információkat minden olyan folyamatra vonatkozóan, amely nem szerepel a kötelező vállalatspecifikus adatok listáján:
az OEFSR hatókörén belül alkalmazandó alapértelmezett másodlagos adatkészletek listája (adatkészlet neve, az összesített változat ( 205 ) univerzálisan egyedi azonosítójával – UUID – együtt, a csomópont internetcíme és az adatkészletek). Minden adatkészletnek rendelkezésre kell állnia összesített és – 1. szinten – lebontott formában is;
az alapértelmezett DQR-értékek (minden kritérium esetében) a metaadataikban foglaltak szerint, az összes felsorolt alapértelmezett EF-adatkészletre vonatkozóan;
a leginkább releváns folyamatok;
egy vagy több DQR-táblázat a leginkább releváns folyamatokhoz;
az 1. helyzetben várható folyamatok;
az 1. helyzetben várható folyamatok esetében az OEFSR alkalmazója által minimálisan mérendő, tevékenységre vonatkozó adatok és közvetlen elemi áramok (erőforrások és kibocsátások) kifejezett felsorolása ( 206 ). Ennek a listának a lehető legrészletesebbnek kell lennie a mértékegységek és az átlagolt adatok mérésének mikéntje, valamint minden olyan egyéb jellemző tekintetében, amely hasznos lehet az alkalmazó számára az OEFSR végrehajtása során.
Az OEFSR alkalmazójára vonatkozó szabályok
Az OEFSR alkalmazójának az adatigénymátrixot kell használnia annak értékelésére, hogy mely adatokra van szükség. Ezt az OEF-vizsgálat modellezése keretében kell használni, attól függően, hogy az alkalmazó (vállalat) milyen mértékű befolyással bír az adott folyamatra. Az alábbi három eset szerepel az adatigénymátrixban:
1. helyzet: a folyamatot az OEF-vizsgálat hatókörébe tartozó szervezet irányítja;
2. helyzet: a folyamatot nem az OEF-vizsgálat hatókörébe tartozó szervezet irányítja, de a vállalat hozzáféréssel rendelkezik vállalatspecifikus információkhoz;
3. helyzet: a folyamatot nem az OEF-vizsgálat hatókörébe tartozó szervezet irányítja, és ez a vállalat nem rendelkezik hozzáféréssel vállalatspecifikus információkhoz.
Az OEFSR alkalmazója köteles:
meghatározni, hogy a vállalat milyen szintű befolyással bír az egyes folyamatokra az ellátási láncában (az alábbiakban leírt 1., 2. vagy 3. helyzet). Ez a döntés meghatározza, hogy az MM-8. táblázatban (Table MM-8) szereplő lehetőségek közül melyik vonatkozik az egyes folyamatokra;
követni a leginkább releváns folyamatokra és a többi folyamatra vonatkozó, az MM-8. táblázatban (Table MM-8) foglalt szabályokat. A zárójelben feltüntetett DQR-érték a megengedett legnagyobb DQR-érték.
kiszámítani vagy újraértékelni a DQR-értékeket (az egyes kritériumokra + összes) a leginkább releváns folyamatokhoz és az újonnan létrehozott folyamatokhoz használt valamennyi adatkészlet tekintetében. Az összes fennmaradó „egyéb eljárás” esetében az OEFSR-ben megadott DQR-értékeket kell használni.
Ha egy vagy több folyamat nem szerepel az OEFSR alapértelmezett folyamatainak listáján, az alkalmazónak meg kell határoznia a megfelelő adatkészletet az e melléklet A.4.4.2. szakaszában foglalt követelményekkel összhangban.
MM-8. táblázat:
Adatigénymátrix – Az OEFSR alkalmazójára vonatkozó követelmények. Az egyes helyzetekre megadott lehetőségek nem hierarchikus rendben kerültek felsorolásra Az alkalmazandó R1 érték meghatározásához lásd az A-7. táblázatot.
|
|
Leginkább releváns folyamat |
Egyéb folyamat |
1. helyzet: az OEF-vizsgálat hatókörébe tartozó szervezet által irányított folyamat |
1. lehetőség |
Vállalatspecifikus adatok szolgáltatása (az OEFSR-ben előírtak szerint), valamint vállalatspecifikus adatkészlet létrehozása, összesített formában (DQR ≤ 1,5) (1) A DQR-értékek kiszámítása (az egyes kritériumokra + összes) |
|
2. lehetőség |
|
Alapértelmezett másodlagos adatok használata az OEFSR-ben, összesített formában (DQR ≤ 3,0) Az alapértelmezett adatminőség-értékek használata |
|
2. helyzet: nem az OEF-vizsgálat hatókörébe tartozó szervezet által irányított folyamat, de van hozzáférés vállalatspecifikus információkhoz |
1. lehetőség |
Vállalatspecifikus adatok szolgáltatása (az OEFSR-ben előírtak szerint), valamint vállalatspecifikus adatkészlet létrehozása, összesített formában (DQR ≤ 1,5) A DQR-értékek kiszámítása (az egyes kritériumokra + összes) |
|
2. lehetőség |
Vállalatspecifikus adatok használata a szállítás (távolság) tekintetében, valamint a villamosenergia-szerkezethez és a szállításhoz használt alfolyamatok helyettesítése ellátásilánc-specifikus, EF-nek megfelelő adatkészletekkel (DQR ≤ 3,0). Az adatminőség-értékelési kritériumok újraértékelése a termékre jellemző környezetben |
|
|
3. lehetőség |
|
Vállalatspecifikus adatok használata a szállítás (távolság) tekintetében, valamint a villamosenergia-szerkezethez és a szállításhoz használt alfolyamatok helyettesítése ellátásilánc-specifikus, EF-nek megfelelő adatkészletekkel (DQR ≤ 4,0). Az alapértelmezett adatminőség-értékek használata |
|
3. helyzet: nem az OEF-vizsgálat hatókörébe tartozó szervezet által irányított folyamat, és nincs hozzáférés vállalatspecifikus információkhoz |
1. lehetőség |
Alapértelmezett másodlagos adatkészlet használata összesített formában (DQR ≤ 3,0) Az adatminőség-értékelési kritériumok újraértékelése a termékre jellemző környezetben |
|
2. lehetőség |
|
Alapértelmezett másodlagos adatkészlet használata összesített formában (DQR ≤ 4,0) Az alapértelmezett adatminőség-értékek használata |
|
(1)
A vállalatspecifikus adatkészleteket a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani. |
Megjegyzendő, hogy bármely, az EF-nek megfelelő másodlagos adatkészlet esetén használható az ILCD beviteli szintnek megfelelő adatkészlet. Ez legfeljebb 10 %-kal járul hozzá a vizsgált termék egyetlen összesített pontszámához (lásd a III. melléklet 4.6.3. szakaszát). Ezen adatkészletek esetében az adatminőség-értéket nem kell újból kiszámítani.
A.4.4.4.5.
Az 1. helyzetben a folyamatok mindegyike esetében két lehetőség van:
1. helyzet/1. lehetőség
A vállalat által irányított valamennyi folyamat esetén, és amennyiben az OEFSR-t alkalmazó vállalat vállalatspecifikus adatokat használ, az újonnan létrehozott, EF-nek megfelelő adatkészlet adatminőség-értékét az A.4.4.4.2. szakaszban leírtak szerint kell értékelni, az OEFSR-specifikus DQR-táblázatok alkalmazásával.
1. helyzet/2. lehetőség
Csak olyan folyamatok esetén, amelyek nem tartoznak a leginkább releváns folyamatok közé, ha az alkalmazó úgy dönt, hogy vállalatspecifikus adatok gyűjtése nélkül modellezi a folyamatot, akkor az OEFSR-ben szereplő másodlagos adatkészletet kell alkalmaznia, az OEFSR-ben felsorolt alapértelmezett DQR-értékekkel együtt.
Ha a folyamathoz használandó alapértelmezett adatkészlet nem szerepel az OEFSR-ben, az OEFSR alkalmazójának az eredeti adatkészlet metaadataiból vett adatminőség-értékeket kell használnia.
A.4.4.4.6.
Ha a folyamat a 2. helyzet keretében zajlik (azaz az OEFSR alkalmazója nem irányítja a folyamatot, de hozzáfér a vállalatspecifikus adatokhoz), három lehetőség van:
2. helyzet/1. lehetőség
Minden olyan folyamat esetében, amelyet nem a vállalat irányít, és amelynek során az OEFSR alkalmazója vállalatspecifikus adatokat használ. Az újonnan létrehozott adatkészlet adatminőség-értékét a III. melléklet 4.6.5.2. szakaszában leírtak szerint kell értékelni, az OEFSR-specifikus DQR-táblázatok használatával.
2. helyzet/2. lehetőség
Az OEFSR alkalmazója a szállítás tekintetében tevékenységre vonatkozó vállalatspecifikus adatokat használ, és a villamosenergia-szerkezet, valamint a szállítás tekintetében alkalmazott alfolyamatokat az EF-nek megfelelő, ellátásilánc-specifikus adatkészletekkel helyettesíti, az OEFSR-ben megadott alapértelmezett másodlagos adatkészletből kiindulva.
Figyelembe kell venni, hogy az OEFSR felsorolja az összes adatkészlet nevét azok összesített adatkészletének univerzálisan egyedi azonosítójával (UUID) együtt. Ebben a helyzetben az adatkészlet lebontott változatára van szükség.
A leginkább releváns folyamatok esetében az OEFSR alkalmazójának a kontextusra jellemzővé kell tennie az adatminőség-értékelést a TeR és a TiR újraértékelésével az OEFSR-ben megadott táblázat(ok) alapján (az I. melléklet 24. táblázatából átvéve). A GeR kritériumot 30 %-kal lejjebb kell vinni ( 207 ), a P kritérium tekintetében pedig fenn kell tartani az eredeti értéket.
2. helyzet/3. lehetőség
Az OEFSR alkalmazója a szállítás tekintetében tevékenységre vonatkozó vállalatspecifikus adatokat használ, és a villamosenergia-szerkezet, valamint a szállítás tekintetében alkalmazott alfolyamatokat az EF-nek megfelelő, ellátásilánc-specifikus adatkészletekkel helyettesíti, az OEFSR-ben megadott alapértelmezett másodlagos adatkészletből kiindulva.
Figyelembe kell venni, hogy az OEFSR felsorolja az összes adatkészlet nevét azok összesített adatkészletének univerzálisan egyedi azonosítójával (UUID) együtt. Ebben a helyzetben az adatkészlet lebontott változatára van szükség.
Ebben az esetben az OEFSR alkalmazójának az alapértelmezett adatminőség-értékeket kell alkalmaznia. Ha a folyamathoz használandó alapértelmezett adatkészlet nem szerepel az OEFSR-ben, az OEFSR alkalmazójának az eredeti adatkészletből vett adatminőség-értékeket kell használnia.
A.4.4.4.7.
Ha a folyamat a 3. helyzet keretében zajlik (azaz az OEFSR alkalmazója nem irányítja a folyamatot, és a vállalat nem fér hozzá a vállalatspecifikus adatokhoz), két lehetőség van:
3. helyzet/1. lehetőség
Ebben az esetben az OEFSR alkalmazójának a kontextusra jellemzővé kell tennie az adatminőség-értékelést a TeR, a TiR és a GeR újraértékelésével az OEFSR-ben megadott táblázat(ok) alapján (az I. melléklet 24. táblázatából átvéve). A P kritérium tekintetében fenn kell tartani az eredeti értéket.
3. helyzet/2. lehetőség
Az OEFSR alkalmazójának az OEFSR-ben szereplő megfelelő másodlagos adatkészletet és annak adatminőség-értékeit kell alkalmaznia. Ha a folyamathoz használandó alapértelmezett adatkészlet nem szerepel az OEFSR-ben, az OEFSR alkalmazójának az eredeti adatkészletből vett adatminőség-értékeket kell használnia.
A.4.4.4.8.
Az OEFSR-ben elő kell írni a vizsgált termék EF-nek megfelelő adatkészletének átadását (azaz az OEF-vizsgálatot). Ki kell számítani ezen adatkészlet adatminőség-értékét, és bele kell foglalni az OEF-jelentésbe. Az OEF-vizsgálat adatminőség-értékének kiszámításához az OEFSR-ben elő kell írni, hogy az OEFSR alkalmazójának követnie kell a III. melléklet 4.6.5.8. szakaszában az adatminőség-érték kiszámítására vonatkozóan meghatározott szabályokat.
A.5. OEF-eredmények
Az OEFSR előírja az OEFSR alkalmazója számára, hogy az OEF-vizsgálat eredményeit az egyes EF-hatáskategóriákra vonatkozó i.jellemzett, ii. normalizált és iii. súlyozott eredmények, valamint iv. a III. melléklet 5.2.2. szakaszában megadott súlyozási tényezőkön alapuló egyetlen összesített pontszám formájában kell kiszámítani és jelenteni az OEF-jelentésben.
A.6. A szervezet környezeti lábnyomára vonatkozó eredmények értelmezése
A.6.1. A kritikus pontok azonosítása
A leginkább releváns hatáskategóriák, életciklusszakaszok, folyamatok és közvetlen elemi áramok meghatározásának az első és a második OEF-RO-vizsgálaton kell alapulnia. A második OEF-RO-vizsgálat meghatározza az OEFSR-ben előírt azonosítást. A leginkább releváns folyamatok és közvetlen elemi áramok azonosítása kulcsfontosságú szerepet játszik az adatokkal kapcsolatos követelmények meghatározásában (további információkért lásd az adatminőségi követelményekről szóló előző szakaszokat).
A.6.1.1.
A leginkább releváns hatáskategóriák azonosítását a III. melléklet 6.3.1. szakaszában foglalt követelményekkel összhangban kell végezni. Az OEFSR további hatáskategóriákat is hozzáadhat a leginkább relevánsak listájához, de egyik sem törölhető.
A.6.1.2
A leginkább releváns életciklusszakaszok azonosítását a III. melléklet 6.3.2. szakaszában foglalt követelményekkel összhangban kell végezni. A technikai titkárság dönthet úgy, hogy felosztja az életciklusszakaszokat vagy további életciklusszakaszokat vesz fel, ha arra nyomós oka van. Ezt az OEFSR-ben meg kell indokolni. Például a „nyersanyagbeszerzés és előzetes feldolgozás” életciklusszakasz felosztható „nyersanyagbeszerzés”, „előzetes feldolgozás” és „nyersanyagok beszállító általi szállítása” szakaszokra. A technikai titkárság értékeli, hogy ez a lépés alkalmazható-e az OEFSR-re, ha a termékportfólió főként szolgáltatásokat foglal magában.
A.6.1.3.
A leginkább releváns folyamatok azonosítását a III. melléklet 6.3.3. szakaszában foglalt követelményekkel összhangban kell végezni. Az OEFSR további folyamatokat is hozzáadhat a leginkább relevánsak listájához, de egyik sem törölhető.
Az esetek többségében a vertikálisan összesített adatkészletek releváns folyamatokat megjelenítő adatkészletekként azonosíthatók. Ilyen esetekben nem feltétlenül egyértelmű, hogy melyik folyamat felel egy adott hatáskategóriához való hozzájárulásért. A technikai titkárság eldöntheti, hogy bekér-e további lebontott adatokat, vagy pedig az összesített adatkészletet folyamatként kezeli a relevancia meghatározása céljából.
A.6.1.4.
A leginkább releváns közvetlen elemi áramok azonosítását a III. melléklet 6.3.4. szakaszában foglalt követelményekkel összhangban kell végezni. A technikai titkárság további közvetlen elemi áramokat is hozzáadhat a leginkább relevánsak listájához, de egyik sem törölhető. A leginkább releváns folyamatok esetében a leginkább releváns közvetlen elemi áramok azonosítása fontos annak meghatározásához, hogy mely közvetlen kibocsátásokat vagy erőforrás-felhasználást ajánlott vállalatspecifikus adatként előírni (azaz az OEFSR-ben kötelező vállalatspecifikus adatként felsorolt folyamatokon belüli fő elemi áramok).
A.7. A szervezetek környezeti lábnyomáról szóló jelentések
Az OEF-jelentésekre vonatkozó általános követelmények a III. mellékletben találhatók (8. szakasz). Minden OEF-vizsgálatnak (beleértve az OEF-RO-vizsgálatokat és az alátámasztó vizsgálatokat) tartalmaznia kell OEF-jelentést. Az OEF-jelentésben releváns, átfogó, következetes, pontos és átlátható összefoglalást kell nyújtani a vizsgálatról és a szervezethez kapcsolódó kiszámított környezeti hatásokról.
Az OEF-jelentés sablonja ezen melléklet E. részében található. A sablon tartalmazza az OEF-jelentésben feltüntetendő részletes információkat. A technikai titkárság dönthet úgy, hogy az ezen melléklet E. részében felsoroltakon kívül további információkat kér az OEF-jelentésben.
A.8. Az OEF-vizsgálatok, PEF-jelentések és a kommunikációs eszközök hitelesítése és validálása
A.8.1. A hitelesítés hatókörének meghatározása
Az OEF-vizsgálat hitelesítése során biztosítani kell, hogy az OEF-vizsgálat elvégzésére azzal az OEFSR-rel összhangban kerül sor, amelyre az hivatkozik.
A.8.2. Hitelesítő(k)
Garantálni kell a hitelesítők függetlenségét (azaz meg kell felelniük a harmadik fél hitelesítőre vonatkozóan az EN ISO/IEC 17020:2012 szabvány követelményeiben megfogalmazott szándéknak, és esetükben nem állhat fenn összeférhetetlenség az érintett termékekkel kapcsolatban, és nem lehetnek tagjai a technikai titkárságnak vagy a munka korábbi részében – OEF-RO-vizsgálatok, alátámasztó vizsgálatok, OEFSR-felülvizsgálat stb. során – részt vevő tanácsadóknak).
A.8.3. Hitelesítési/validálási követelmények: hitelesítésre/validálásra vonatkozó követelmények OEFSR rendelkezésre állása esetén
A hitelesítő(k) ellenőrzik, hogy az OEF-jelentés, az OEF-közlemény (ha van ilyen) és az OEF-vizsgálat megfelel-e a következő dokumentumoknak:
a vizsgált termék vonatkozásában alkalmazandó OEFSR legfrissebb változata;
a III. mellékletnek való megfelelés.
Az OEF-vizsgálat hitelesítését és validálását a III melléklet 8.4.1. szakaszában és e melléklet A.2.3. szakaszában felsorolt minimumkövetelmények, valamint a technikai titkárság által előírt és az OEFSR „Hitelesítés” című szakaszában dokumentált további OEFSR-specifikus követelmények szerint kell elvégezni.
A.8.3.1.
Az OEF-módszerben meghatározott követelményeken túlmenően, az OEF-vizsgálat során alkalmazott valamennyi folyamat esetében, amelyet validálni kell, a hitelesítő(k) ellenőrzi(k), hogy az adatminőség-érték megfelel-e az OEFSR-ben meghatározott minimális adatminőség-értéknek.
Az OEFSR további követelményeket írhat elő a validálásra vonatkozóan, amelyeket hozzá kell adni az e dokumentumban megállapított minimumkövetelményekhez. A hitelesítő(k) ellenőrzi(k), hogy a hitelesítési folyamat során teljesül-e valamennyi minimális és további követelmény.
A.8.3.2.
Az OEF-módszerben meghatározott követelményeken túlmenően a hitelesítő ellenőrzi, hogy az alkalmazott mintavételi eljárások összhangban állnak-e az OEFSR-ben meghatározott mintavételi eljárással. A bejelentett adatokat a következetesség ellenőrzése érdekében össze kell vetni a forrásdokumentációval.
A.8.3.3.
Az OEF-módszerben meghatározott követelményeken (a III melléklet 8.5.2. szakasza) túlmenően a validálási nyilatkozatnak a következő elemet is tartalmaznia kell: a hitelesítő(k) összeférhetetlenségének hiánya az érintett termékek vonatkozásában, valamint bármely korábbi munkában való részvétel vonatkozásában (OEFSR kidolgozása, OEF-RO-vizsgálatok, alátámasztó vizsgálatok, technikai titkársági tagság, valamint az OEFSR alkalmazója számára az elmúlt három évben végzett tanácsadási munka).
B. RÉSZ:
OEFSR SABLON
Megjegyzés: az egyes szakaszok dőlt betűvel szedett szövege az OEFSR kidolgozása során nem módosítható, kivéve a táblázatokra, ábrákra és egyenletekre való hivatkozásokat. A hivatkozásokat felül kell vizsgálni és megfelelő linkkel kell ellátni. Adott esetben további szöveg illeszthető be.
A szögletes zárójelben lévő szöveg az OEFSR kidolgozói számára tartalmaz utasításokat.
Abban az esetben, ha az ebben a mellékletben és az I. mellékletben szereplő követelmények ellentmondanak egymásnak, az utóbbiak élveznek elsőbbséget.
A szakaszok sorrendje és címe nem módosítható.
[Az első oldalon legalább a következő információkat kell feltüntetni:
Tartalomjegyzék
Mozaikszavak
[Ebben a szakaszban fel kell sorolni az OEFSR-ben használt összes mozaikszót. A III. mellékletben vagy a IV. melléklet A. részében már szereplő mozaikszavakat eredeti formájukban kell átmásolni. A mozaikszavakat betűrendben kell megadni.]
Fogalommeghatározások
[Ebben a szakaszban fel kell sorolni az OEFSR vonatkozásában releváns összes fogalommeghatározást. A III. mellékletben vagy a IV. melléklet A. részében már szereplő fogalommeghatározásokat eredeti formájukban kell átmásolni. A fogalommeghatározásokat betűrendben kell megadni.]
B.1. Bevezetés
A szervezet környezeti lábnyomának (OEF) meghatározására szolgáló módszer részletes és átfogó technikai szabályokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy hogyan kell olyan OEF-vizsgálatokat végezni, amelyek fokozottabban megismételhetők, következetesek, megalapozottak, ellenőrizhetők és összehasonlíthatók. Az OEF-vizsgálatok eredményei képezik a környezeti lábnyomra vonatkozó információk biztosításának alapját, és azok számos lehetséges alkalmazási területen felhasználhatók, többek között belső irányítás, valamint önkéntes vagy kötelező programokban való részvétel során.
Minden olyan követelmény esetén, amely nem szerepel ebben az OEFSR-ben, az OEFSR alkalmazójának hivatkoznia kell azokra a dokumentumokra, amelyekkel ez az OEFSR összhangban áll (lásd a B.7. szakaszt).
A jelenlegi OEFSR-nek való megfelelés nem kötelező az OEF belső alkalmazásai esetén, viszont kötelező minden olyan esetben, amikor az OEF-vizsgálat eredményeit vagy tartalmának bármely részét közölni kívánják.
Szóhasználat: kell, ajánlott, lehetséges
Ez az OEFSR pontos terminológiát használ a követelmények, az ajánlások, valamint az OEF-vizsgálat során választható lehetőségek megjelölésére.
A „kell”, „kötelező”, a felszólító mód, valamint az ezzel egyenértékű megfogalmazás az OEF-vizsgálat ezen OEFSR-nek megfelelő elvégzéséhez szükséges kötelezettséget jelöl.
Az „ajánlott”, „javasolt” és ezzel egyenértékű megfogalmazás nem kötelező jellegű előírásoknál használatos. Az „ajánlott”, „javasolt” és ezzel egyenértékű formában megfogalmazott előírásoktól való eltérést meg kell indokolni az OEF-vizsgálat végzése során, és átláthatóvá kell tenni.
A „lehetséges”, „megengedett” és ezzel egyenértékű megfogalmazás szabadon választható lehetőséget jelöl. Választható lehetőségek fennállása esetén az OEF-vizsgálatban megfelelő érvekkel kell megindokolni a választott lehetőséget.
B.2. Az OEFSR-rel kapcsolatos általános információk
B.2.1. Technikai titkárság
[A végleges OEFSR jóváhagyásakor rendelkezésre kell bocsátani a technikai titkárságban részt vevő szervezetek listáját. Minden szervezet esetében jelenteni kell a szervezet típusát (iparági, tudományos intézmény, nem kormányzati szervezet, tanácsadó stb.), valamint a részvétel kezdetének időpontját. A technikai titkárság dönthet úgy, hogy az egyes szervezetekben részt vevő tagok nevét is feltünteti.]
Szervezet neve |
Szervezet típusa |
Tagok neve (nem kötelező) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
B.2.2. Konzultációk és érdekelt felek
[Minden nyilvános konzultáció esetén a következő információkat kell megadni:
B.2.3. A felülvizsgálati testület és az OEFSR felülvizsgálatára vonatkozó követelmények
[Ennek a szakasznak tartalmaznia kell a felülvizsgálati testület tagjainak a nevét és szervezeti hovatartozását. Meg kell határozni a felülvizsgálati testület elnöki tisztét betöltő tagot.]
A tag neve |
Szervezete |
Szerepe |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A bírálók meggyőződtek arról, hogy a következő követelmények teljesülnek:
[A technikai titkárság adott esetben további felülvizsgálati kritériumokat határozhat meg.]
A nyilvános felülvizsgálati jelentéseket e OEFSR 3. melléklete tartalmazza.
[A felülvizsgálati testület köteles elkészíteni a következőket: i. nyilvános felülvizsgálati jelentés minden OEF-RO-vizsgálatra vonatkozóan, ii. nyilvános felülvizsgálati jelentés a végleges OEFSR-re vonatkozóan.]
B.2.4. Felülvizsgálati nyilatkozat
Ez az OEFSR a Bizottság által [adja meg a legfrissebb elérhető változat jóváhagyásának dátumát]-án/-én elfogadott OEF-módszerrel összhangban került kidolgozásra.
A reprezentatív szervezet(ek) megfelelően jellemzi(k) az Európában működő átlagos szervezet(ek)et az ezen OEFSR hatálya alá tartozó ágazat/alágazat(ok) tekintetében.
A jelen OEFSR-nek megfelelően elvégzett OEF-vizsgálatok valószínűsíthetően megismételhető eredményekhez vezetnek, és az azokban foglalt információk felhasználhatók összehasonlítások végzéséhez és összehasonlító állítások meghatározásához az előírt feltételek mellett (lásd a korlátokról szóló szakaszt).
[A felülvizsgálati nyilatkozatot a bírálónak kell kitöltenie.]
B.2.5. Földrajzi hatály
Ez az OEFSR az Európai Unióban, továbbá az EFTA-államokban és az Egyesült Királyságban értékesített vagy felhasznált termékekre érvényes.
Minden OEF-vizsgálat során meg kell határozni annak földrajzi érvényességét, felsorolva mindazokat az országokat, ahol a szervezet tevékenységei zajlanak, valamint a relatív piaci részesedést.
B.2.6. Nyelv
Ez az OEFSR angol nyelven íródott. Ellentmondás esetén az angol nyelvű eredeti változat felülírja a lefordított változatokat.
B.2.7. Más dokumentumoknak való megfelelés
Ez az OEFSR az alábbi dokumentumokkal összhangban készült (érvényesség szerinti sorrendben):
Szervezet környezeti lábnyomának (OEF) meghatározására szolgáló módszer
….
[Az OEFSR-ben adott esetben fel kell sorolni azokat a további dokumentumokat, amelyekkel az OEFSR összhangban áll.]
B.3. Az OEFSR hatálya
[Ennek a szakasznak tartalmaznia kell i. az OEFSR hatályának leírását, ii. az OEFSR-ben szereplő alkategóriák felsorolását és leírását (ha vannak), iii. a vizsgált termékportfólió és a műszaki teljesítmény leírását.]
B.3.1. Az ágazat
[Az OEFSR-nek tartalmaznia kell az ágazat meghatározását.]
Az ebben az OEFSR-ben szereplő ágazatok NACE-kódjai a következők:
[Az ágazat alapján adja meg az Európai Unión belül folyó gazdasági tevékenységek megfelelő statisztikai osztályozási rendszerét (NACE-nómenklatúra). Nevezze meg azokat az alágazatokat, amelyek nem tartoznak a NACE hatálya alá, ha vannak ilyenek.]
B.3.2. Reprezentatív szervezet(ek)
[Az OEFSR-nek tartalmaznia kell a reprezentatív szervezet(ek) leírását és származtatásának módját. A technikai titkárság az OEFSR mellékletében köteles tájékoztatást nyújtani a reprezentatív szervezet „modelljének” meghatározása érdekében tett valamennyi lépésről, továbbá jelenteni az összegyűjtött információkat.]
A reprezentatív szervezet(ek) OEF-vizsgálata (OEF-RO) kérésre rendelkezésre áll a technikai titkárság koordinátora számára, aki felelős annak terjesztéséért a korlátaira vonatkozó megfelelő felelősségkizáró nyilatkozattal együtt.
B.3.3. Adatszolgáltatási egység és referenciaáram
Az adatszolgáltatási egység … [kitöltendő]. A B.1. táblázat
(Table B. 1 ) tartalmazza az adatszolgáltatási egység meghatározása során alkalmazandó fő szempontokat.
B. 1. táblázat.
A termékportfólió fő szempontjai
Mi? |
[kitöltendő. Meg kell jegyezni, hogy ha az OEFSR tartalmazza az „élelmezési célra alkalmatlan részek” kifejezést, a technikai titkárságnak meg kell adnia annak meghatározását.] |
Mennyi? |
[kitöltendő] |
Mennyire jól? |
[kitöltendő] |
Mennyi ideig? |
[kitöltendő] |
Referenciaév |
[kitöltendő] |
Adatszolgáltatás gyakorisága |
[kitöltendő] |
[Az OEFSR-ben meg kell adni a termékportfóliót és annak meghatározásának módját, különös tekintettel a „mennyire jól” és „mennyi ideig” aspektusokra. Meg kell határozni továbbá az adatszolgáltatás gyakoriságát. Ha ez egy évtől eltérő időszak, a technikai titkárságnak meg kell indokolnia a választott időtartamot. Amennyiben számítási paraméterekre van szükség, az OEFSR-ben alapértelmezett értékeket kell megadni, vagy elő kell írni ezeket a paramétereket a kötelező vállalatspecifikus információk listáján. Számítási példát kell bemutatni.]
B.3.4. Rendszerhatár
[Ennek a szakasznak tartalmaznia kell egy rendszerábrát, amely egyértelműen jelzi a termékkategória/alkategória részét képező folyamatokat és életciklusszakaszokat. Röviden ismertetni kell a folyamatokat és az életciklusszakaszokat. Az ábrán fel kell tüntetni azokat a folyamatokat, amelyekhez vállalatspecifikus adatokra van szükség, valamint a rendszerhatárból kizárt folyamatokat.
A rendszerábrán egyértelműen meg kell jelölni a szervezeti határt és az OEF-határt. Rövid leírást kell adni a szervezeti határon és az OEF-határon belüli folyamatokról.]
A következő életciklusszakaszok és folyamatok vannak a rendszerhatáron belül:
B. 2. táblázat:
Életciklusszakaszok
Életciklusszakasz |
Az életciklusszakasz során zajló folyamatok rövid leírása |
|
|
|
|
|
|
|
|
E OEFSR szerint a következő folyamatok zárhatók ki a veszély alapú kizárás szabálya alapján: [adja meg azoknak a folyamatoknak a listáját, amelyeket ki kell zárni a veszély alapú kizárás szabálya alapján]. További veszély alapú kizárás nem megengedett. VAGY E OEFSR szerint nem alkalmazható veszély alapú kizárás.
A jelen OEFSR szerint elvégzett valamennyi OEF-vizsgálatnak tartalmaznia kell egy ábrát, amely bemutatja az adatigénymátrix szerinti 1., 2. vagy 3. helyzethez tartozó tevékenységeket. Minden OEF-vizsgálat során le kell írni a szervezeti határon és az OEF-határon belül zajló tevékenységeket.
B.3.5. Az EF-hatáskategóriák felsorolása
Az e OEFSR szerint elvégzett minden OEF-vizsgálat során ki kell számítani az OEF-profilt, beleértve az alábbi táblázatban felsorolt összes EF-hatáskategóriát. [A technikai titkárságnak fel kell tüntetnie a táblázatban, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos alkategóriákat külön kell-e kiszámítani. Amennyiben valamelyik alkategóriáról nem vagy egyikről sem tesznek jelentést, a technikai titkárságnak lábjegyzetben ki kell fejtenie az okokat, például: „Az „Éghajlatváltozás – biogén” és az „Éghajlatváltozás – földhasználat és a földhasználat megváltoztatása” részmutatókat nem kell külön jelenteni, mivel az összpontszám alapján az éghajlatváltozás teljes hatásához való hozzájárulásuk kevesebb, mint 5 %.”]
B. 3. táblázat:
Az OEF-profil kiszámítása során alkalmazandó hatáskategóriák jegyzéke
EF-hatáskategória |
Hatáskategória-mutatószám |
Egység |
Jellemzési modell |
Megalapozottság |
Éghajlatváltozás, összesen (1) |
Globális felmelegedési potenciál (100 GWP) |
kilogramm CO2-egyenérték |
Bern modell – 100 éves időtartamra vonatkozó globális felmelegedési potenciálok (IPCC, 2013.) |
I. |
Ózonlebontás |
Ózonkárosító potenciál (ODP) |
kg CFC-11-egyenérték |
A Meteorológiai Világszervezet végtelen időtartamra vonatkozó ózonkárosító potenciáljain alapuló EDIP-modell (Environmental Design of Industrial Products – Ipari Termékek Környezeti Tervezése) (WMO, 2014. + beillesztések) |
I. |
Humán toxicitás – rákkeltő hatások |
Emberekre vonatkozó komparatív toxikus egység (CTUh) |
CTUh |
a USEtox 2.1. modell alapján (Fantke et al., 2017.), kiigazítva Saouter et al., 2018. szerint |
III. |
Humán toxicitás – nem rákkeltő hatások |
Emberekre vonatkozó komparatív toxikus egység (CTUh) |
CTUh |
a USEtox 2.1. modell alapján (Fantke et al., 2017.), kiigazítva Saouter et al., 2018. szerint |
III. |
Szállópor |
Az emberi egészségre gyakorolt hatás |
betegség előfordulási gyakorisága |
Szállópormodell (Fantke et al., 2016, forrás: UNEP, 2016.) |
I. |
Ionizáló sugárzás, emberi egészségre gyakorolt hatások |
Emberi expozíció hatékonysága az U235-höz viszonyítva |
kBq U235-egyenérték |
Emberi egészségre gyakorolt hatások modellje, Dreicer et al., 1995. (Frischknecht et al., 2000.) |
II. |
Fotokémiai ózonképződés, emberi egészségre gyakorolt hatások |
A troposzféra ózonkoncentrációjának növekedése |
kg NMVOC-egyenérték |
LOTOS-EUROS modell (Van Zelm et al., 2008.), a 2008-as ReCiPe dokumentumban alkalmazott formában |
II. |
Savasodás |
Halmozott túllépés |
mol hidrogénion-egyenérték |
Halmozott túllépés (Seppälä et al., 2006.; Posch et al., 2008.) |
II. |
Eutrofizáció, szárazföldi |
Halmozott túllépés |
mol nitrogén-egyenérték |
Halmozott túllépés (Seppälä et al., 2006.; Posch et al., 2008.) |
II. |
Eutrofizáció, édesvízi |
Az édesvízi végső közeget elérő tápanyagok hányada (P) |
kg foszfor-egyenérték |
EUTREND-modell (Struijs et al, 2009.), a ReCiPe című dokumentumban alkalmazott formában |
II. |
Eutrofizáció, tengeri |
A tengeri végső közeget elérő tápanyagok hányada (N) |
kg nitrogén-egyenérték |
EUTREND-modell (Struijs et al, 2009.), a ReCiPe című dokumentumban alkalmazott formában |
II. |
Ökotoxicitás, édesvízi |
Ökoszisztémákra vonatkozó komparatív toxikus egység (CTUe) |
CTUe |
a USEtox 2.1. modell alapján (Fantke et al., 2017.), kiigazítva Saouter et al., 2018. szerint |
III. |
Földhasználat (2) |
Talajminőségi mutató (3) |
Dimenzió nélküli (pt) |
Talajminőségi mutató a LANCA-modell alapján (De Laurentiis et al., 2019.) és a LANCA CF 2.5. verziója alapján (Horn és Maier, 2018.) |
III. |
Vízfelhasználás |
Felhasználóktól való megvonási potenciál (megvonással súlyozott vízfogyasztás) |
a megvont víz m3 vízegyenértéke |
Megmaradó rendelkezésre álló vízmennyiség (Available WAter Remaining – AWARE), AWARE-modell (Boulay et al., 2018.; UNEP, 2016.) |
III. |
Erőforrás-felhasználás (4) , ásványi anyagok és fémek |
Abiotikus erőforrások kimerítése (abiotikus forráskimerítési potenciál – Abiotic Resource Depletion Potential, ADP – végső tartalékok) |
kg Sb-egyenérték |
van Oers et al., 2002., a CML 2002 módszer szerint, 4.8. verzió |
III. |
Erőforrás-felhasználás, fosszilis anyagok |
Abiotikus erőforrások kimerítése – fosszilis tüzelőanyagok (ADP-fosszilis) (5) |
MJ |
van Oers et al., 2002., a CML 2002 módszer szerint, 4.8. verzió |
III. |
(1)
Az „Éghajlatváltozás, összesen” mutató három részmutatótóból tevődik össze: éghajlatváltozás, fosszilis; éghajlatváltozás, biogén; éghajlatváltozás, földhasználat és a földhasználat megváltoztatása. A részmutatók további leírását a 4.4.10. szakasz tartalmazza. Az „Éghajlatváltozás – fosszilis”, az „Éghajlatváltozás – biogén” és az „Éghajlatváltozás – földhasználat és a földhasználat megváltoztatása” alkategóriákat külön kell jelenteni, ha egyenként több mint 5 %-kal járulnak hozzá az éghajlatváltozás összesített pontszámához.
(2)
Az elfoglalásra és az átalakításra vonatkozik.
(3)
Ez a mutató a LANCA-modell által a földhasználatból eredő hatások értékeléséhez nyújtott 4 mutató (biotikus termelés, erózióval szembeni ellenálló képesség, mechanikai szűrés és a talajvíz megújulása) JRC által végzett összesítésének eredménye, amint arról beszámol De Laurentiis et al., 2019.
(4)
E hatáskategória eredményeit óvatosan kell értelmezni, mivel előfordulhat, hogy az ADP (abiotikus forráskimerítési potenciál) normalizálás utáni eredményeit esetleg túlbecsülik. Az Európai Bizottság új módszert kíván kidolgozni, amely a kimerítési modellről a disszipációs modellre tér át az erőforrások megőrzésében rejlő lehetőségek jobb számszerűsítése érdekében.
(5)
rm. |
A normalizálási tényezők és súlyozó tényezők teljes listája az 1. mellékletben található – EF normalizálási tényezők és súlyozási tényezők listája.
A jellemzési tényezők teljes listája ezen a linken érhető el: http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml. [A technikai titkárságnak meg kell határoznia az alkalmazandó EF-referenciacsomagot.]
B.3.6. Kiegészítő technikai információk
[A technikai titkárságnak meg kell adnia a jelentendő további technikai információk felsorolását]:
…
B.3.7. Kiegészítő környezeti információk
[Adja meg, hogy milyen kiegészítő környezeti információkat kell/ajánlott jelenteni (adja meg az egységeket). Lehetőség szerint kerülni kell az „ajánlott” szó használatát. Említse meg a kiegészítő információk jelentése során alkalmazott összes módszert.]
[Kérjük, válassza ki a helyes állítást]
A biológiai sokféleség e OEFSR szempontjából relevánsnak tekinthető.
VAGY
A biológiai sokféleség e OEFSR szempontjából nem tekinthető relevánsnak.
[Amennyiben a biológiai sokféleség releváns, az OEFSR-ben ismertetni kell, hogy az OEFSR alkalmazójának hogyan kell megállapítania a biológiai sokféleségre gyakorolt hatásokat.]
B.3.8. Korlátok
[Ennek a szakasznak tartalmaznia kell azon korlátok listáját, amelyek felmerülnek az OEF-vizsgálat során, akkor is, ha azt az OEFSR-nek megfelelően végzik el.]
B.3.8.1.
[Ennek a szakasznak tartalmaznia kell azokat a feltevéseket, amelyek alapján összehasonlításra vagy összehasonlító állításra kerülhet sor.]
B.3.8.2.
[Ennek a szakasznak a következőket kell tartalmaznia:
Az összegyűjtendő vállalatspecifikus adatok tekintetében fennálló azon adathiányok listája, amelyekkel az egyes ágazatokban a vállalatok a leggyakrabban szembesülnek, valamint hogy ezek az adathiányok hogyan orvosolhatók az OEF-vizsgálattal összefüggésben.
Az OEFSR-ből olyan hiányzó adatkészletek miatt kizárt folyamatok listája, amelyeket az OEFSR alkalmazójának nem kell pótolnia.
Azon folyamatok listája, amelyekre az OEFSR alkalmazójának az ILCD beviteli szintnek megfelelő adatkészleteket kell alkalmaznia.
A technikai titkárság dönthet úgy, hogy az LCI Excel-fájlban (lásd e melléklet B.5. szakaszát) jelzi, hogy mely folyamatok vonatkozásában nem állnak rendelkezésre adatkészletek, amelyek ezért adathiánynak minősülnek, és mely folyamatok esetében kell helyettesítő adatkészleteket használni.]
B.4. A leginkább releváns hatáskategóriák, életciklusszakaszok, folyamatok és elemi áramok
B.4.1. Leginkább releváns EF-hatáskategóriák
[Ha az OEFSR nem tartalmaz alkategóriákat] A jelen OEFSR hatálya alá tartozó termékkategória tekintetében a leginkább releváns hatáskategóriák a következők:
[minden ágazat tekintetében sorolja fel a leginkább releváns hatáskategóriákat].
[Ha az OEFSR alkategóriákat tartalmaz] A jelen OEFSR hatálya alá tartozó [név] alkategória tekintetében a leginkább releváns hatáskategóriák a következők:
[minden alágazat tekintetében sorolja fel a leginkább releváns hatáskategóriákat.]
B.4.2. Leginkább releváns életciklusszakaszok
[Ha az OEFSR nem tartalmaz alkategóriákat] A jelen OEFSR hatálya alá tartozó termékkategória tekintetében a leginkább releváns életciklusszakaszok a következők:
[minden ágazat tekintetében sorolja fel a leginkább releváns életciklusszakaszokat]
[Ha az OEFSR alkategóriákat tartalmaz] A jelen OEFSR hatálya alá tartozó [név] alkategória tekintetében a leginkább releváns életciklusszakaszok a következők:
[minden alágazat tekintetében sorolja fel a leginkább releváns életciklusszakaszokat]
B.4.3. Leginkább releváns folyamatok
A jelen OEFSR hatálya alá tartozó ágazat tekintetében a leginkább releváns folyamatok a következők [ezt a táblázatot a reprezentatív szervezet(ek) OEF-vizsgálatainak végleges eredményei alapján kell kitölteni. Lehetőség szerint minden alágazat tekintetében adjon meg egy táblázatot.]
B. 4. táblázat:
A leginkább releváns folyamatok listája
Hatáskategória |
Folyamatok |
1. leginkább releváns hatáskategória |
„A” folyamat (X életciklusszakasztól) |
„B” folyamat (Y életciklusszakasztól) |
|
2. leginkább releváns hatáskategória |
„A” folyamat (X életciklusszakasztól) |
„B” folyamat (X életciklusszakasztól) |
|
n. leginkább releváns hatáskategória |
„A” folyamat (X életciklusszakasztól) |
„B” folyamat (X életciklusszakasztól) |
B.4.4. Leginkább releváns közvetlen elemi áramok
A jelen OEFSR hatálya alá tartozó ágazat tekintetében a leginkább releváns elemi áramok a következők [a listát a reprezentatív szervezet(ek) OEF-vizsgálatainak végleges eredményei alapján kell megadni. Lehetőség szerint minden alágazat tekintetében adjon meg egy listát.]
B.5. Életciklusleltár
Minden újonnan létrehozott adatkészletnek az EF-nek vagy az ILCD beviteli szintnek megfelelőnek kell lennie (lásd a B.5.5. szakaszban szereplő szabályokat).
[OEFSR-ben fel kell tüntetni, hogy megengedett-e a mintavétel. Ha a technikai titkárság engedélyezi a mintavételt, az OEFSR-ben le kell írni a mintavételi eljárást az OEF-módszerben leírtak szerint, valamint bele kell foglalni a következő mondatot:] „Ha mintavételre van szükség, azt az ebben az OEFSR-ben meghatározottak szerint kell elvégezni. A mintavétel azonban nem kötelező, és e OEFSR bármely alkalmazója dönthet úgy, hogy az összes üzemtől vagy gazdaságtól begyűjti az adatokat, mintavétel végzése nélkül.”
B.5.1. A kötelező vállalatspecifikus adatok listája
[A technikai titkárságnak itt fel kell sorolnia a kötelező vállalatspecifikus adatokkal modellezendő folyamatokat (azaz a tevékenységre vonatkozó adatokat és a közvetlen elemi áramokat). Megjegyzendő, hogy a felsorolt közvetlen elemi áramokat össze kell hangolni az EF-referenciacsomag legújabb változatában ( 208 ) használt nómenklatúrával.]
„A” folyamat
[Ismertesse röviden az „A” folyamatot. Sorolja fel az összes tevékenységre vonatkozó adatot és közvetlen elemi áramot, amit be kell gyűjteni, valamint az „A” folyamat keretében a tevékenységre vonatkozó adatokhoz kapcsolódó alfolyamatok alapértelmezett adatkészleteit. Használja az alábbi táblázatot legalább egy példa bemutatására az OEFSR-ben. Amennyiben itt nem kerül sor minden folyamat bemutatására, Excel-fájlban meg kell adni az összes folyamatot tartalmazó teljes listát.]
B. 5. táblázat:
Adatgyűjtési követelmények a kötelező „A” folyamat tekintetében
Adatgyűjtési célokat szolgáló követelmények |
Modellezési célokat szolgáló követelmények |
Megjegyzések |
|||||||||
Tevékenységre vonatkozó gyűjtendő adatok |
Konkrét követelmények (pl. gyakoriság, mérési szabvány stb.) |
Mértékegység |
Alkalmazandó alapértelmezett adatkészlet |
Adatkészlet forrása (azaz csomópont) |
UUID |
TiR |
TeR |
GeR |
P |
DQR |
|
Bemenetek: |
|||||||||||
[Pl.: éves villamosenergia-felhasználás] |
[Pl.: 3 éves átlag] |
[Pl. kWh/év] |
[Pl.: Villamosenergia-hálózati mix 1–60 kV/EU28+3] |
[Link az életciklusadatok hálózatának megfelelő csomópontjához. Az „adatkészletet” is meg kell határozni] |
[Pl.: 0af0a6a8-aebc-4eeb-99f8-5ccf2304b99d] |
[Pl. 1,6] |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Kimenetek: |
|||||||||||
… |
… |
… |
… |
… |
… |
… |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
[Sorolja fel az összes olyan kibocsátást és erőforrást, amelyet az „A” folyamat keretében vállalatspecifikus információkkal (leginkább releváns fő elemi áramokkal) kell modellezni.]
B. 6. táblázat:
A közvetlen elemi áramok gyűjtésére vonatkozó követelmények a kötelező „A” folyamat tekintetében
Kibocsátások/erőforrások |
Elemi áram |
UUID |
Mérések gyakorisága |
Alapértelmezett mérési módszer (1) |
Megjegyzések |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
(1)
Kivéve, ha adott ország jogszabálya konkrét mérési módszereket ír elő. |
A gyűjtendő vállalatspecifikus adatok listájáért lásd az„[OEFSR megnevezése_verziószám] – Életciklusleltár”című Excel-fájlt.
B.5.2. Folyamatok, amelyeket a vállalat várhatóan irányítani fog
[Az ebben a szakaszban felsorolt folyamatoknak ki kell egészíteniük a kötelező vállalatspecifikus adatok között felsorolt folyamatokat. A folyamatok vagy az adatok megismétlése nem megengedett. Amennyiben a vállalat várhatóan nem irányít további folyamatokat, kérjük, tüntesse fel: „A vállalat várhatóan nem irányít további folyamatokat a kötelező vállalatspecifikus adatok között felsoroltakon kívül.”]
Az OEFSR alkalmazója várhatóan a következő folyamatokat irányítja:
„X” folyamat:
[Ismertesse röviden az „X” folyamatot. Sorolja fel a minimálisan gyűjtendő, tevékenységre vonatkozó adatokat és közvetlen elemi áramokat, valamint az „X” folyamat keretében a tevékenységre vonatkozó adatokhoz kapcsolódó alfolyamatok adatkészleteit. Adja meg a mértékegységet, a mérés módját és bármely más jellemzőt, ami hasznos lehet az alkalmazó számára. Megjegyzendő, hogy a felsorolt közvetlen elemi áramokat össze kell hangolni az EF-referenciacsomag legújabb változatában ( 209 ) használt nómenklatúrával. Használja az alábbi táblázatot legalább egy példa bemutatására az OEFSR-ben. Amennyiben itt nem kerül sor minden folyamat bemutatására, Excel-fájlban meg kell adni az összes folyamatot tartalmazó teljes listát.]
B. 7. táblázat:
Az „X” folyamatra vonatkozó adatgyűjtési követelmények
Adatgyűjtési célokat szolgáló követelmények |
Modellezési célokat szolgáló követelmények |
Megjegyzések |
|||||||||
Tevékenységre vonatkozó gyűjtendő adatok |
Konkrét követelmények (pl. gyakoriság, mérési szabvány stb.) |
Mértékegység |
Alkalmazandó alapértelmezett adatkészlet |
Adatkészlet forrása (azaz csomópont és adatállomány) |
UUID |
TiR |
TeR |
GeR |
P |
DQR |
|
Bemenetek: |
|||||||||||
[Pl.: éves villamosenergia-felhasználás] |
[Pl.: 3 éves átlag] |
[Pl. kWh/év] |
[Pl.: Villamosenergia-hálózati mix 1–60 kV/EU28+3] |
[Link az életciklusadatok hálózatának megfelelő csomópontjához. Az „adatkészletet” is meg kell határozni] |
[Pl.: 0af0a6a8-aebc-4eeb-99f8-5ccf2304b99d] |
[Pl. 1,6] |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Adatgyűjtési célokat szolgáló követelmények |
Modellezési célokat szolgáló követelmények |
Megjegyzések |
|||||||||
Kimenetek: |
|||||||||||
… |
… |
… |
… |
… |
… |
… |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
B. 8. táblázat:
A közvetlen elemi áramok gyűjtésére vonatkozó követelmények az „X” folyamat tekintetében
Kibocsátások/erőforrások |
Elemi áram |
UUID |
Mérések gyakorisága |
Alapértelmezett mérési módszer (1) |
Megjegyzések |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
(1)
Kivéve, ha adott ország jogszabálya konkrét mérési módszereket ír elő. |
Az 1. helyzetben várhatóan előforduló összes folyamat listájáért lásd az„[OEFSR megnevezése_verziószám] – Életciklusleltár”című Excel-fájlt.
B.5.3. Adatminőségi követelmények
Ki kell számítani és jelenteni kell minden egyes adatkészlet és a teljes OEF-vizsgálat adatminőségét. A DQR-érték kiszámításához a következő négy kritériumon alapuló képletet kell használni:
[B.1. egyenlet]
ahol TeR a technológiai reprezentativitás, GeR a földrajzi reprezentativitás, TiR az időbeli reprezentativitás, P pedig s precizitás. A reprezentativitás (technológiai, földrajzi és időbeli) azt mutatja meg, hogy a kiválasztott folyamatok és termékek milyen mértékben felelnek meg az elemzett rendszernek, míg a precizitás az adatok származtatásának módját és a kapcsolódó bizonytalansági szintet jelöli.
A következő szakaszokban táblázatokban mutatjuk be az egyes szempontok szemikvantitatív értékelése során alkalmazandó kritériumokat.
[Az OEFSR szigorúbb adatminőségi követelményeket határozhat meg, valamint további kritériumokat határozhat meg az adatminőség értékelésére vonatkozóan. Az OEFSR-ben jelenteni kell a következők adatminőség-értékének megállapítása során alkalmazandó képleteket: i. vállalatspecifikus adatok (a III. melléklet 20. egyenlete), ii. másodlagos adatkészletek (a III. melléklet 19. egyenlete), iii. OEF-vizsgálat (a III. melléklet 20. egyenlete).]
B.5.3.1.
Az adatminőség-értéket az 1. bontási szinten kell kiszámítani, az alfolyamatok vagy elemi áramok összesítésének elvégzése előtt. A vállalatspecifikus adatkészletek adatminőség-értékét a következőképpen kell kiszámítani:
Válassza ki a leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adatokat és közvetlen elemi áramokat: a leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adatok azok, amelyek a vállalatspecifikus adatkészlet teljes környezeti hatásának legalább 80 %-áért felelő alfolyamatokhoz (vagyis másodlagos adatkészletekhez) kapcsolódnak, kezdve a legnagyobb mértékben hozzájárulókkal, egészen a legkisebb mértékben hozzájárulókig. A leginkább releváns közvetlen elemi áramok azok a közvetlen elemi áramok, amelyek halmozottan legalább 80 %-kal járulnak hozzá a közvetlen elemi áramok teljes hatásához.
Az adatminőség-értékelési kritériumok – TeR, TiR, GeR és P – kiszámítása a leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adatok és a leginkább releváns közvetlen elemi áramok mindegyike vonatkozásában. Az egyes kritériumok értékeit a B.9. táblázat alapján kell hozzárendelni.
A leginkább releváns közvetlen elemi áramok mindegyike tartalmazza az összeget és az elemi áram elnevezését (pl. 40 g szén-dioxid). A leginkább releváns elemi áramok mindegyike esetén az OEFSR alkalmazójának értékelnie kell a 4 adatminőség-értékelési kritériumot, amelyek neve: TeR-EF, TiR-EF, GeR-EF, PEF. Például az OEFSR alkalmazójának értékelnie kell a mért áram idejét, azt, hogy mely technológia esetében mérték az áramot, és mely földrajzi területen.
A leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adatok mindegyike esetében az OEFSR alkalmazójának értékelnie kell a 4 adatminőség-értékelési kritériumot (ezek megnevezése: TeR-AD TiR-AD, GeR -AD, PAD).
Tekintettel arra, hogy a kötelező folyamatokra vonatkozó adatoknak vállalatspecifikusnak kell lenniük, a P pontszáma nem lehet nagyobb 3-nál, míg a TiR, TeR és GeR pontszáma nem lehet több mint 2 (az adatminőség-értékelési pontszám legfeljebb 1,5 lehet).
A leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adatok (a megfelelő alfolyamathoz kapcsolva) és közvetlen elemi áramok mindegyike vonatkozásában azok környezeti hozzájárulásának kiszámítása az összes leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adat és közvetlen elemi áram környezeti hatásának teljes összegéhez viszonyítva (súlyozva, az összes EF-hatáskategória alkalmazásával). Az újonnan létrehozott adatkészlet például csak két leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adattal rendelkezik, amelyek az adatkészlet teljes környezeti hatásának összesen 80 %-áért felelnek:
Az 1. számú, tevékenységre vonatkozó adat a teljes adatkészlet környezeti hatásának 30 %-át teszi ki. E folyamat hozzájárulása a teljes 80 %-hoz 37,5 % (ez utóbbi az alkalmazandó súly).
A 2. számú, tevékenységre vonatkozó adat a teljes adatkészlet környezeti hatásának 50 %-áért felel. E folyamat hozzájárulása a teljes 80 %-hoz 62,5 % (ez utóbbi az alkalmazandó súly).
Számítsa ki az újonnan létrehozott adatkészlet TeR, TiR, GeR és P kritériumait a leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adatok és közvetlen elemi áramok minden egyes kritériumának súlyozott átlagaként. A súly az egyes leginkább releváns, tevékenységre vonatkozó adatok és közvetlen elemi áramok 3. lépésben kiszámított relatív hozzájárulása (%-ban kifejezve).
Az OEFSR alkalmazójának ki kell számítania az újonnan létrehozott adatkészlet teljes adatminőség-értékét a B.2. egyenlet alkalmazásával, ahol a 4. pontban foglaltak szerint kiszámított súlyozott átlagok.
[B.2. egyenlet]
B. 9. táblázat:
A vállalatspecifikus információkat tartalmazó adatkészletekre vonatkozó adatminőség-értékelési kritériumok értékének megállapítása
[Megjegyzendő, hogy a TiR kritérium tekintetében a technikai titkárság kiigazíthatja a referenciaéveket; az OEFSR több táblázatot is tartalmazhat].
Értékelés |
PEF és PAD |
TiR-EF és TiR-AD |
TeR-EF és TeR-AD |
GeR-EF és GeR-AD |
1 |
Mért/kalkulált és külső hitelesítő által hitelesített |
Az adatok a legutóbbi éves igazgatási időszakra vonatkoznak az EF-jelentés közzétételének dátumát figyelembe véve |
Az elemi áramok és a tevékenységre vonatkozó adatok kifejezetten bemutatják az újonnan létrehozott adatkészlet technológiáját |
A tevékenységre vonatkozó adatok és az elemi áramok tükrözik azt a pontos földrajzi helyet, ahol az újonnan létrehozott adatkészletben modellezett folyamatok zajlanak |
2 |
Mért/kalkulált és belső hitelesítő által hitelesített, a hitelességet bíráló ellenőrizte |
Az adatok legfeljebb 2 éves igazgatási időszakra vonatkoznak az EF-jelentés közzétételének dátumát figyelembe véve |
Az elemi folyamatok és a tevékenységre vonatkozó adatok az újonnan létrehozott adatkészlet technológiája közelítésének tekinthetők |
A tevékenységre vonatkozó adatok és az elemi áramok részben tükrözik azt a földrajzi helyet, ahol az újonnan létrehozott adatkészletben modellezett folyamatok zajlanak |
3 |
Mért/kalkulált/szakirodalom szerinti, és a hitelességet nem ellenőrizte bíráló VAGY számításokon alapuló minősített becslés, bíráló által ellenőrzött hitelesség |
Az adatok legfeljebb hároméves igazgatási időszakra vonatkoznak az EF-jelentés közzétételének dátumát figyelembe véve |
Nem alkalmazható |
Nem alkalmazható |
4–5 |
Nem alkalmazható |
Nem alkalmazható |
Nem alkalmazható |
Nem alkalmazható |
PEF : Precizitás az elemi áramok tekintetében; PAD : Precizitás a tevékenységre vonatkozó adatok tekintetében; TiR-EF : Időbeli reprezentativitás az elemi áramok tekintetében; TiR-AD : Időbeli reprezentativitás a tevékenységre vonatkozó adatok tekintetében; TeR-EF : Technológiai reprezentativitás az elemi áramok tekintetében; TeR-AD : Technológiai reprezentativitás a tevékenységre vonatkozó adatok tekintetében; GeR-EF : Földrajzi reprezentativitás az elemi áramok tekintetében; GeR-AD: Földrajzi reprezentativitás a tevékenységre vonatkozó adatok tekintetében. |
B.5.4. Adatigénymátrix
Az összes folyamatot, ami szükséges a termék modellezéséhez és nem szerepel a kötelező vállalatspecifikus adatok listáján (a B.5.1. szakaszban foglalt lista), az adatigénymátrix használatával kell értékelni (lásd a B.10. táblázatot). Az OEFSR alkalmazójának az adatigénymátrix alkalmazásával kell értékelnie, hogy melyek azok az adatok, amelyekre szükség van, és amelyeket fel kell használni az OEF modellezése során, attól függően, hogy az OEFSR alkalmazója (vállalat) mekkora befolyással bír az adott folyamatra. Az alábbiakban bemutatott három eset szerepel az adatigénymátrixban:
1. helyzet: a folyamatot az OEFSR-t alkalmazó vállalat irányítja;
2. helyzet: a folyamatot nem az OEFSR-t alkalmazó vállalat irányítja, de a vállalat hozzáféréssel rendelkezik (vállalat-)specifikus információkhoz;
3. helyzet: a folyamatot nem az OEFSR-t alkalmazó vállalat irányítja, és ez a vállalat nem rendelkezik hozzáféréssel (vállalat-)specifikus információkhoz.
B. 10. táblázat:
Adatigénymátrix (2) *Bontott adatkészleteket kell használni
|
|
Leginkább releváns folyamat |
Egyéb folyamat |
1. helyzet: az OEF-vizsgálat hatókörébe tartozó szervezet által irányított folyamat |
1. lehetőség |
Vállalatspecifikus adatok szolgáltatása (az OEFSR-ben előírtak szerint), valamint vállalatspecifikus adatkészlet létrehozása, összesített formában (DQR ≤ 1,5) (1) A DQR-értékek kiszámítása (az egyes kritériumokra + összes) |
|
2. lehetőség |
|
Alapértelmezett másodlagos adatok használata az OEFSR-ben, összesített formában (DQR ≤ 3,0) Az alapértelmezett adatminőség-értékek használata |
|
2. helyzet: nem az OEF-vizsgálat hatókörébe tartozó szervezet által irányított folyamat, de van hozzáférés vállalatspecifikus információkhoz |
1. lehetőség |
Vállalatspecifikus adatok szolgáltatása (az OEFSR-ben előírtak szerint), valamint vállalatspecifikus adatkészlet létrehozása, összesített formában (DQR ≤ 1,5) A DQR-értékek kiszámítása (az egyes kritériumokra + összes) |
|
2. lehetőség |
Vállalatspecifikus adatok használata a szállítás (távolság) tekintetében, valamint a villamosenergia-szerkezethez és a szállításhoz használt alfolyamatok helyettesítése ellátásilánc-specifikus, EF-nek megfelelő adatkészletekkel (DQR ≤ 3,0)* Az adatminőség-értékelési kritériumok újraértékelése a termékre jellemző környezetben |
|
|
3. lehetőség |
|
Vállalatspecifikus adatok használata a szállítás (távolság) tekintetében, valamint a villamosenergia-szerkezethez és a szállításhoz használt alfolyamatok helyettesítése ellátásilánc-specifikus, EF-nek megfelelő adatkészletekkel (DQR ≤ 4,0)*. Az alapértelmezett adatminőség-értékek használata |
|
3. helyzet: nem az OEF-vizsgálat hatókörébe tartozó szervezet által irányított folyamat, és nincs hozzáférés vállalatspecifikus információkhoz |
1. lehetőség |
Alapértelmezett másodlagos adatkészlet használata összesített formában (DQR ≤ 3,0) Az adatminőség-értékelési kritériumok újraértékelése a termékre jellemző környezetben |
|
2. lehetőség |
|
Alapértelmezett másodlagos adatkészlet használata összesített formában (DQR ≤ 4,0) Az alapértelmezett adatminőség-értékek használata |
|
(1)
A vállalatspecifikus adatkészleteket a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani.
(2)
Az adatigénymátrixban leírt lehetőségek nem fontossági sorrendben szerepelnek. |
B.5.4.1.
Az 1. helyzetben a folyamatok mindegyike esetében két lehetőség van:
a folyamat szerepel az OEFSR-ben meghatározott leginkább releváns folyamatok listáján, vagy nem szerepel a leginkább releváns folyamatok listáján, de a vállalat mégis vállalatspecifikus adatokat kíván szolgáltatni (1. lehetőség);
a folyamat nem szerepel a leginkább releváns folyamatok listáján, és a vállalat inkább másodlagos adatkészleteket kíván használni (2. lehetőség).
1. helyzet/1. lehetőség
Minden olyan folyamat esetében, amelyet a vállalat irányít, és amelynek során az OEFSR alkalmazója vállalatspecifikus adatokat használ. Az újonnan létrehozott adatkészlet adatminőség-értékét a B.5.3.1. szakaszban leírtak szerint kell kiszámítani.
1. helyzet/2. lehetőség
Csak olyan folyamatok esetén, amelyek nem tartoznak a leginkább releváns folyamatok közé; ha az OEFSR alkalmazója úgy dönt, hogy vállalatspecifikus adatok gyűjtése nélkül modellezi a folyamatot, akkor az OEFSR-ben szereplő másodlagos adatkészletet kell alkalmaznia, az itt felsorolt alapértelmezett adatminőség-értékekkel együtt.
Ha a folyamathoz használandó alapértelmezett adatkészlet nem szerepel az OEFSR-ben, az OEFSR alkalmazójának az eredeti adatkészlet metaadataiból vett adatminőség-értékeket kell használnia.
B.5.4.2.
Ha a folyamatot nem az OEFSR alkalmazója irányítja, de hozzáfér a vállalatspecifikus adatokhoz, három lehetőség van:
az OEFSR alkalmazója hozzáféréssel rendelkezik a beszállító-specifikus információk széles köréhez, és szándékában áll létrehozni egy új, az EF-nek megfelelő adatkészletet (1. lehetőség);
a vállalat rendelkezik bizonyos beszállító-specifikus információkkal, és szándékában áll végrehajtani néhány minimális változtatást (2. lehetőség);
a folyamat nem szerepel a leginkább releváns folyamatok listáján, és a vállalat minimális változtatásokat kíván végrehajtani (3. lehetőség).
2. helyzet/1. lehetőség
Az összes olyan folyamat esetén, amelyet nem a vállalat irányít, és amikor az OEFSR alkalmazója vállalatspecifikus adatokat használ, az újonnan létrehozott adatkészlet adatminőség-értékét a B.5.3.1. szakaszban leírtak szerint kell értékelni.
2. helyzet/2. lehetőség
Az OEFSR alkalmazójának a szállítás tekintetében tevékenységre vonatkozó vállalatspecifikus adatokat kell használnia, és a villamosenergia-szerkezet, valamint a szállítás tekintetében alkalmazott alfolyamatokat az OEF-nek megfelelő, ellátásilánc-specifikus adatkészletekkel kell helyettesítenie, az OEFSR-ben megadott alapértelmezett másodlagos adatkészletből kiindulva.
Figyelembe kell venni, hogy az OEFSR felsorolja az összes adatkészlet nevét azok összesített adatkészletének univerzálisan egyedi azonosítójával (UUID) együtt. Ebben a helyzetben az adatkészlet lebontott változatára van szükség.
Az OEFSR alkalmazójának a kontextusra jellemzővé kell tennie az adatminőség-értékelést a TeR és a TiR újraértékelésével a B.11. táblázat alapján. A GeR kritériumot 30 %-kal lejjebb kell vinni ( 210 ), a P kritérium tekintetében pedig fenn kell tartani az eredeti értéket.
2. helyzet/3. lehetőség
Az OEFSR alkalmazójának a szállítás tekintetében tevékenységre vonatkozó vállalatspecifikus adatokat kell használnia, és a villamosenergia-szerkezet, valamint a szállítás tekintetében alkalmazott alfolyamatokat az EF-nek megfelelő, ellátásilánc-specifikus adatkészletekkel kell helyettesítenie, az OEFSR-ben megadott alapértelmezett másodlagos adatkészletből kiindulva.
Figyelembe kell venni, hogy az OEFSR felsorolja az összes adatkészlet nevét azok összesített adatkészletének univerzálisan egyedi azonosítójával (UUID) együtt. Ebben a helyzetben az adatkészlet lebontott változatára van szükség.
Ebben az esetben az OEFSR alkalmazójának az alapértelmezett adatminőség-értékeket kell alkalmaznia. Ha a folyamathoz használandó alapértelmezett adatkészlet nem szerepel az OEFSR-ben, az OEFSR alkalmazójának az eredeti adatkészletből vett adatminőség-értékeket kell használnia.
B. 11. táblázat:
Az adatminőség-értékelési kritériumok értékének meghatározása másodlagos adatkészletek alkalmazása esetén
[Több táblázat is szerepelhet az OEFSR-ben, az életciklusszakaszokról szóló részben]
|
TiR |
TeR |
GeR |
1 |
Az EF-jelentés közzétételének dátuma az adatkészlet érvényességi idején belül van |
Az EF-vizsgálat során alkalmazott technológia pontosan megegyezik az adatkészlet alkalmazási körébe tartozó technológiával |
Az EF-vizsgálat során modellezett folyamat abban az országban zajlik, amelyre az adatkészlet érvényes |
2 |
Az EF-jelentés közzétételének dátuma legfeljebb 2 évvel van túl az adatkészlet érvényességi idején |
Az EF-vizsgálat során alkalmazott technológiák az adatkészlet alkalmazási körébe tartozó technológiák közé tartoznak |
Az EF-vizsgálat során modellezett folyamat abban a földrajzi régióban (pl. Európában) zajlik, amelyre az adatkészlet érvényes |
3 |
Az EF-jelentés közzétételének dátuma legfeljebb 4 évvel van túl az adatkészlet érvényességi idején |
Az EF-vizsgálat során alkalmazott technológiák csak részben szerepelnek az adatkészlet alkalmazási körébe tartozó technológiák között |
Az EF-vizsgálat során modellezett folyamat azon földrajzi régiók egyikében zajlik, amelyekre az adatkészlet érvényes |
4 |
Az EF-jelentés közzétételének dátuma legfeljebb 6 évvel van túl az adatkészlet érvényességi idején |
Az EF-vizsgálat során alkalmazott technológiák hasonlóak az adatkészlet alkalmazási körébe tartozó technológiákhoz |
Az EF-vizsgálat során modellezett folyamat olyan országban zajlik, amely nem tartozik azon földrajzi régió(k) közé, amelyekre az adatkészlet érvényes, de szakértői véleményen alapuló becslések szerint elegendő hasonlóság áll fenn. |
5 |
Az EF-jelentés közzétételének dátuma 6 évvel az adatkészlet érvényességi ideje után van |
Az EF-vizsgálat során alkalmazott technológiák eltérnek az adatkészlet alkalmazási körébe tartozóktól |
Az EF-vizsgálat során modellezett folyamat más országban zajlik, mint amelyre az adatkészlet érvényes |
B.5.4.3.
Ha a folyamatot nem az OEFSR alkalmazója irányítja, és a vállalat nem fér hozzá vállalatspecifikus adatokhoz, két lehetőség van:
a folyamat szerepel a leginkább releváns folyamatok listáján (3. helyzet, 1. lehetőség);
a folyamat nem szerepel a leginkább releváns folyamatok listáján (3. helyzet, 2. lehetőség).
3. helyzet/1. lehetőség
Ebben az esetben az OEFSR alkalmazójának a kontextusra jellemzővé kell tennie az adatminőség-értékelést a TeR, a TiR és a GeR újraértékelésével a megadott táblázat(ok) alapján. A P kritériumok tekintetében fenn kell tartani az eredeti értéket.
3. helyzet/2. lehetőség
A leginkább releváns eljárások körébe nem tartozó folyamatok esetén az OEFSR alkalmazójának az OEFSR-ben szereplő megfelelő másodlagos adatkészletet és annak adatminőség-értékeit kell alkalmaznia.
Ha a folyamathoz használandó alapértelmezett adatkészlet nem szerepel az OEFSR-ben, az OEFSR alkalmazójának az eredeti adatkészletből vett adatminőség-értékeket kell használnia.
B.5.5. Alkalmazandó adatkészletek
Ez az OEFSR tartalmazza az OEFSR alkalmazója által használandó másodlagos adatkészletek felsorolását. Minden olyan esetben, amikor az OEF-profil kiszámításához szükséges adatkészlet nem szerepel az ebben az OEFSR-ben felsoroltak között, az alkalmazónak az alábbi lehetőségek közül kell választania (hierarchikus sorrendben):
az életciklusadatok hálózatának ( 211 ) egyik csomópontján rendelkezésre álló, EF-nek megfelelő adatkészlet használata;
az EF-nek megfelelő, ingyenes vagy kereskedelmi forrásból rendelkezésre álló adatkészlet használata;
az EF-nek megfelelő másik, megfelelő helyettesítőnek tekintett adatkészlet használata. Ebben az esetben ezt az információt fel kell tüntetni az OEF-jelentés „Korlátok” című szakaszában;
helyettesítőként az ILCD beviteli szintnek megfelelő adatkészlet használata. Ezeket az adatkészleteket fel kell tüntetni az OEF-jelentés „Korlátok” című szakaszában. Az egyetlen összesített pontszám legfeljebb 10 %-a származhat az ILCD beviteli szintnek megfelelő adatkészletekből. Az adatkészlet elemi áramok nómenklatúráját össze kell hangolni a modell többi részében használt EF-referenciacsomaggal ( 212 );
ha nem áll rendelkezésre az EF-nek megfelelő vagy az ILCD beviteli szintnek megfelelő adatkészlet, azt ki kell zárni az OEF-vizsgálatból. Ezt az OEF-jelentésben egyértelműen fel kell tüntetni adathiányként, és az OEF-vizsgálat és OEF-jelentés hitelesítőinek validálniuk kell.
B.5.6. A vizsgálat átlagos adatminőség-értékének kiszámítása
Az OEF-vizsgálat átlagos adatminőség-értékének kiszámításához az OEFSR alkalmazójának külön-külön ki kell számítania a TeR, TiR, GeR és P értékét az OEF-vizsgálat vonatkozásában, az összes leginkább releváns folyamat súlyozott átlagaként, a teljes egyetlen összesített pontszámhoz való relatív környezeti hozzájárulásuk alapján. A III. melléklet 4.6.5.8. szakaszában ismertetett számítási szabályokat kell alkalmazni.
B.5.7. Hozzárendelési szabályok
[OEFSR-ben meg kell határozni, hogy az OEFSR alkalmazójának mely hozzárendelési szabályokat kell alkalmaznia, és hogyan kell elvégezni a modellezést/számítást. Gazdasági szempontú hozzárendelés alkalmazása esetén a hozzárendelési tényezők meghatározására szolgáló számítási módszert rögzíteni kell és elő kell írni az OEFSR-ben. Az alábbi sablont kell alkalmazni:]
B. 12. táblázat:
Hozzárendelési szabályok
Folyamat |
Hozzárendelési szabály |
Modellezési utasítások |
Hozzárendelési tényező |
[Példa: „A” folyamat] |
[Példa: Fizikai hozzárendelés] |
[Példa: A különböző kimenetek tömegét kell használni.] |
[Példa: 0,2] |
… |
… |
|
|
|
|
|
|
B.5.8. Villamos energia modellezése
A következő villamosenergia-szerkezetet kell alkalmazni hierarchikus sorrendben:
Beszállító-specifikus villamosenergia-terméket kell alkalmazni, ha adott ország esetében 100 %-os nyomonkövetési rendszer van érvényben, vagy ha:
rendelkezésre áll, és
teljesülnek a szerződéses eszközök megbízhatóságát garantáló minimális követelmények.
A beszállító-specifikus teljes villamosenergia-szerkezetet kell alkalmazni, ha:
rendelkezésre áll, és
teljesülnek a szerződéses eszközök megbízhatóságát garantáló minimális követelmények.
Az „országspecifikus fennmaradó hálózati szerkezet, fogyasztási szerkezet” alkalmazandó. Az országspecifikus azt az országot jelenti, amelyben az életciklusszakasz vagy a tevékenység zajlik. Ez lehet uniós vagy nem uniós ország. A fennmaradó hálózati szerkezet megakadályozza a kettős elszámolást az a) és b) pontban szereplő beszállító-specifikus villamosenergia-szerkezetek alkalmazásával.
Utolsó lehetőségként az átlagos uniós fennmaradó hálózati szerkezet, fogyasztási szerkezet (EU + EFTA + UK) vagy a régió szempontjából reprezentatív fennmaradó hálózati szerkezet, fogyasztási szerkezet alkalmazandó.
Megjegyzés: a felhasználási szakasz vonatkozásában a fogyasztási hálózati szerkezetet kell használni.
A beszállító-specifikus villamosenergia-szerkezet alkalmazásának környezeti integritása attól függ, hogy biztosítják-e azt, hogy a – nyomon követésre vonatkozó – szerződéses eszközök megbízható és egyedi módon közvetítsék az igényeket a fogyasztók felé. Ennek hiányában a PEF nem rendelkezik a termék-/vállalati villamosenergia-beszerzési döntések meghozatalához és a pontos fogyasztói (villamosenergia-vásárlói) igények meghatározásához szükséges pontossággal és következetességgel. Ezért olyan minimális kritériumokat határoztak meg, amelyek a szerződéses eszközök – mint a környezeti lábnyomra vonatkozó információk megbízható közvetítői – integritására vonatkoznak. Ezek az OEF-vizsgálatokban a beszállító-specifikus szerkezet használatához szükséges minimális jellemzőket képviselik.
Minimális kritériumok a beszállítóktól származó szerződéses eszközök biztosításához
Beszállító-specifikus villamosenergia-termék/-szerkezet csak akkor használható, ha az OEF-módszer alkalmazója biztosítja, hogy a szerződéses eszköz megfelel az alábbiakban meghatározott kritériumoknak. Ha a szerződéses eszközök nem felelnek meg a kritériumoknak, akkor az országspecifikus fennmaradó villamosenergia-fogyasztási szerkezetet kell alkalmazni a modellezés során.
A kritériumok alábbiakban ismertetett listája az ÜHG-jegyzőkönyv 2. alkalmazási körére vonatkozó iránymutatáson alapul ( 213 ). A villamosenergia-modellezéshez használt szerződéses eszköznek a következő kritériumokat kell teljesítenie:
Közvetíteni kell a termelt villamos energia egységéhez kapcsolódó energiatípus-szerkezetet.
Az energiatípus-szerkezetet az átadott villamos energia alapján kell kiszámítani, figyelembe véve a fogyasztók nevében beszerzett és bevont (kapott, megszerzett vagy visszavont) tanúsítványokat. A létesítményekből származó villamos energiát, amely vonatkozásában a jellemzőket értékesítették (szerződéseken vagy tanúsítványokon keresztül), úgy kell jellemezni, mint amely a létesítmény helye szerinti ország fennmaradó fogyasztási szerkezetének környezeti jellemzőivel rendelkezik.
Az egyetlen olyan eszköz legyen, amely tartalmazza a villamosenergia-termelés adott mennyiségéhez kapcsolódó környezeti jellemzőre vonatkozó igényt.
A társaság által vagy nevében nyomon kell követni és vissza kell váltani, be kell vonni vagy törölni kell (pl. szerződések ellenőrzése, harmadik fél általi tanúsítás révén, vagy automatikus kezeléssel más közzétételi nyilvántartásokon, rendszereken vagy mechanizmusokon keresztül).
[A technikai titkárság további információkkal szolgálhat az OEF-módszert követve.]
„Országspecifikus fennmaradó hálózati szerkezet, fogyasztási szerkezet” modellezése:
Az adatszolgáltatók rendelkezésre bocsátják a fennmaradó hálózati szerkezetre, fogyasztási szerkezetre vonatkozó adatkészleteket, energiatípusok, országok és feszültségek szerinti bontásban.
Ha nem áll rendelkezésre megfelelő adatkészlet, az alábbi megközelítést kell alkalmazni:
Meg kell határozni az ország fogyasztási szerkezetét (pl. X % vízenergiával előállított MWh, Y % szénerőművel előállított MWh), és ezeket energiatípusonként és országonként/régiónként össze kell vonni az LCI-adatkészletekkel (pl. Svájcban 1 MWh vízenergia termelésére vonatkozó LCI-adatkészlet):
A nem uniós országok fogyasztási szerkezetére vonatkozó, részletes energiatípusonkénti tevékenységi adatokat a következők alapján kell meghatározni:
hazai termelési szerkezet termelési technológiánként;
a behozatal mennyisége és mely szomszédos országokból;
szállítási veszteségek;
hálózati veszteségek;
a tüzelőanyag-ellátás típusa (a felhasznált erőforrások részaránya, behozatal és/vagy belföldi ellátás szerint).
Ezek az adatok megtalálhatók a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) kiadványaiban (www.iea.org).
Rendelkezésre álló LCI-adatkészletek tüzelőanyag-technológiánként. A rendelkezésre álló LCI-adatkészletek általában ország- vagy régióspecifikusak a következők tekintetében:
tüzelőanyag-ellátás (a felhasznált erőforrások részaránya, behozatal és/vagy belföldi ellátás szerint);
energiahordozó tulajdonságai (pl. elem és energiatartalom);
az erőművek technológiai szabványai a hatékonyság, a tüzelési technológia, a füstgáz-kéntelenítés, a NOx-eltávolítás és a portalanítás tekintetében.
Hozzárendelési szabályok:
[Az OEFSR-ben meg kell határozni, hogy az OEF-vizsgálatok során melyik fizikai kapcsolatot kell alkalmazni: i. a villamosenergia-fogyasztás több termék közötti felosztása az egyes folyamatok vonatkozásában (pl. tömeg, darabszám, mennyiség stb.) és ii. a termelés és az értékesítés uniós országok/régiók közötti arányainak tükrözése, ha a terméket különböző helyszíneken állítják elő, vagy különböző országokban értékesítik. Amennyiben nem állnak rendelkezésre ilyen adatok, az átlagos uniós szerkezetet (EU + EFTA + UK) vagy a régió szempontjából reprezentatív szerkezetet kell alkalmazni. Az alábbi sablont kell alkalmazni:]
B. 13. táblázat:
Hozzárendelési szabályok villamos energia esetén
Folyamat |
Fizikai kapcsolat |
Modellezési utasítások |
„A” folyamat |
Tömeg |
|
„B” folyamat |
Darabszám |
|
… |
… |
|
Ha a fogyasztott villamos energia egynél több villamosenergia-szerkezetből származik, az egyes szerkezeti forrásokat az összes felhasznált kWh-ban képviselt részarányuk alapján kell felhasználni. Ha például ennek az összes kWh-nak valamekkora hányada egy adott beszállítótól származik, e rész tekintetében beszállító-specifikus villamosenergia-szerkezetet kell használni. A helyszíni villamosenergia-felhasználást lásd lejjebb.
Adott típusú villamos energia hozzárendelhető egy konkrét termékhez az alábbi feltételek szerint:
Ha egy termék előállítása (és a kapcsolódó villamosenergia-fogyasztás) külön helyszínen (épületben) történik, az ehhez a helyszínhez fizikailag kapcsolódó energiatípus használható.
Ha egy termék előállítása (és a kapcsolódó villamosenergia-fogyasztás) megosztott térben történik, egyedi energiaméréssel vagy vásárlási nyilvántartásokkal vagy villamosenergia-számlákkal, a termékspecifikus információk (mérés, nyilvántartás, számla) használhatók.
Ha az adott üzemben előállított valamennyi terméket nyilvánosan elérhető OEF-vizsgálattal együtt szállítják, annak a vállalatnak, amely igényt kíván benyújtani, elérhetővé kell tennie az összes OEF-vizsgálatot. Az alkalmazott hozzárendelési szabályt ismertetni kell az OEF-vizsgálatban, következetesen alkalmazni kell a telephelyhez kapcsolódó valamennyi OEF-vizsgálatban és ellenőrizni kell. Példa erre 100 %-ban környezetbarát villamosenergia-szerkezet hozzárendelése egy adott termékhez.
Helyszíni villamosenergia-termelés:
Ha a helyszíni villamosenergia-termelés megegyezik a helyszín saját villamosenergia-fogyasztásával, akkor két helyzet áll fenn:
egyetlen szerződéses eszközt sem adtak el harmadik félnek: a saját villamosenergia-szerkezetet (LCI-adatkészletekkel kombinálva) kell modellezni.
szerződéses eszközöket értékesítettek harmadik félnek: az „országspecifikus fennmaradó hálózati szerkezet, fogyasztási szerkezet” alkalmazandó (LCI-adatkészletekkel kombinálva).
Ha a termelt villamos energia mennyisége meghaladja a meghatározott rendszerhatáron belül a helyszínen elfogyasztott mennyiséget, és azt értékesítik például a villamosenergia-hálózatnak, akkor ez a rendszer többfunkciós esetnek tekinthető. A rendszer két funkciót lát el (pl. termék + villamos energia), és a következő szabályokat kell betartani:
Lehetőség szerint albontást kell alkalmazni. Az albontás egyaránt vonatkozik külön villamosenergia-termelésekre és közös villamosenergia-termelésre, ahol a villamos energia mennyisége alapján a termelésoldali és közvetlen kibocsátások hozzárendelhetők a saját fogyasztáshoz és a saját vállalatnak eladott részhez (pl. ha egy vállalkozás szélerőművel rendelkezik a termelési helyszínén és exportálja a termelt villamos energia 30 %-át, az OEF-vizsgálatban ajánlott figyelembe venni a termelt villamos energia 70 %-ához kapcsolódó kibocsátásokat).
Ha ez nem lehetséges, közvetlen helyettesítést kell alkalmazni. Az országspecifikus fennmaradó fogyasztási villamosenergia-szerkezetet kell helyettesítésként alkalmazni ( 214 ).
Az albontás nem lehetséges, ha a felfelé irányuló hatások vagy a közvetlen kibocsátások szorosan kapcsolódnak magához a termékhez.
B.5.9. Az éghajlatváltozás modellezése
Az „éghajlatváltozás” hatáskategóriát három alkategória figyelembevételével kell modellezni:
Éghajlatváltozás – fosszilis: Ebbe az alkategóriába tartoznak a tőzegből, valamint a mészkő kalcinálásából/karbonálásából származó kibocsátások. A „(fosszilis)” (pl. „szén-dioxid [fosszilis]” és „metán [fosszilis]”) kifejezéssel végződő kibocsátásáramokat kell használni, ha rendelkezésre állnak.
Éghajlatváltozás – biogén: Ebbe az alkategóriába tartoznak i. a biomassza átalakítása vagy bomlása (pl. égés, rothasztás, lerakás stb.) során annak oxidációjából és/vagy redukciójából származó, levegőbe történő szénkibocsátások (CO2, CO és CH4) a légkörből történő CO2-felvétel fotoszintézis révén a biomassza növekedése során, vagyis a termékek, bio-tüzelőanyagok vagy felszín feletti növénymaradványok, például avar és száradék széntartalmának megfelelően. Az őshonos erdők ( 215 )széncseréjét a 3. alkategória szerint kell modellezni (beleértve a kapcsolódó, talajból származó kibocsátásokat, származtatott termékeket, maradványokat). A „(biogén)” kifejezéssel végződő kibocsátási áramokat kell használni.
[Válassza ki a megfelelő állítást.]
A fő kibocsátások modellezése során egyszerűsített modellezési megközelítést kell alkalmazni.
[VAGY]
A fő kibocsátások modellezése során nem kell egyszerűsített modellezési megközelítést alkalmazni.
[Egyszerűsített modellezési megközelítés alkalmazása esetén be kell illeszteni a következő szöveget: „Csak a „metán (biogén)” kibocsátás modellezésére kerül sor, a légkörből származó további biogén kibocsátások és felvételek nem kerülnek figyelembevételre. Ha a metánkibocsátás egyszerre fosszilis és biogén is lehet, akkor először a felszabaduló biogén metánt kell modellezni, majd pedig a fennmaradó fosszilis metánt.”.]
[Ha nem kerül sor egyszerűsített modellezés alkalmazására, a következő szöveget kell beilleszteni: „Minden biogén szénkibocsátást és -elnyelést külön kell modellezni.”]
[Csak közbenső termékek esetén:]
A gyárkapunál meglévő biogén karbontartalmat (fizikai tartalom és hozzárendelt tartalom) „kiegészítő technikai információként” kell jelenteni.
Éghajlatváltozás – földhasználat és a földhasználat megváltoztatása : Ez az alkategória a földhasználat és a földhasználat megváltoztatása által okozott szénkészlet-változásokból származó szénfelvételeket és -kibocsátásokat (CO2, CO és CH4) foglalja magában. Ebbe az alkategóriába tartoznak az erdőirtásból, útépítésből vagy a talajt érintő egyéb tevékenységekből (beleértve a talajban megkötött szén kibocsátását) származó biogén széncserék. Őshonos erdők esetén minden kapcsolódó szén-dioxid-kibocsátás ebbe az alkategóriába tartozik, és azokat e kategórián belül kell modellezni (beleértve a kapcsolódó, talajból származó kibocsátásokat, az őshonos erdőkből származtatott termékeket ( 216 )és a maradványokat), azok CO2-felvételét pedig ki kell zárni. A „(földhasználat megváltoztatása)” kifejezéssel végződő kibocsátási áramokat kell használni.
A földhasználat megváltoztatása esetén minden szén-dioxid-kibocsátást és -elnyelést a PAS 2050:2011 (BSI 2011) modellezési iránymutatásai és a kertészeti termékekre vonatkozó PAS 2050-1:2012 (BSI 2012) kiegészítő dokumentum alapján kell modellezni. PAS 2050:2011 (BSI 2011): „Az üvegházhatást okozó gázok nagymértékű kibocsátása a földhasználat megváltoztatásából eredhet. A földhasználat-változás közvetlen következményeként (és nem a hosszú távú gazdálkodási gyakorlatok eredményeként) keletkező elnyelések általában nem fordulnak elő, bár elismert tény, hogy ez bizonyos körülmények között megtörténhet. A közvetlen földhasználat-változásra példa a növények termesztésére használt földterület átalakítása ipari hasznosításra, vagy erdőterület szántóvá történő átalakítása. Figyelembe kell venni a földhasználat-változás minden olyan formáját, amely kibocsátást vagy elnyelést eredményez. A közvetett földhasználat-változás a földhasználat máshol bekövetkezett változások következményeként történő átalakítására utal. Közvetett földhasználat-változásból is származnak ugyan ÜHG-kibocsátások, de az ilyen kibocsátások kiszámítására szolgáló módszerek és adatszolgáltatási követelmények teljes körű kidolgozása még nem történt meg. Ezért a közvetett földhasználat-változásból eredő kibocsátások értékelésére nem kerül sor.
A közvetlen földhasználat-változásból eredő ÜHG-kibocsátást és -elnyelést az adott területről származó termék életciklusához tartozó valamennyi belépő anyag tekintetében értékelni kell és figyelembe kell venni az ÜHG-kibocsátások értékelésében. A termékből származó kibocsátásokat a PAS 2050:2011 iránymutatás C. mellékletében megadott alapértelmezett földhasználat-változási értékek alapján kell értékelni, hacsak jobb adatok nem állnak rendelkezésre. Az e mellékletben nem szereplő országok és földhasználat-változások esetében a termékből származó kibocsátásokat a 2006. évi IPCC-iránymutatások vonatkozó szakaszaival összhangban a közvetlen földhasználat-változás következtében keletkező ÜHG-kibocsátás és -elnyelés figyelembevételével kell értékelni. A földhasználat-változás hatásának értékelése magában foglal minden olyan közvetlen földhasználat-változást, amely legfeljebb 20 évvel vagy egyetlen betakarítási időszakkal az értékelés elvégzése előtt következik be (amelyik hosszabb). Az adott időszakban a közvetlen földhasználat-változásból eredő összes ÜHG-kibocsátást és -elnyelést bele kell foglalni a termékek e földterületről származó ÜHG-kibocsátásának számszerűsítésébe, az időszak egyes éveihez történő egyenlő mértékű hozzárendelés alapján ( 217 ).
Amennyiben bizonyítható, hogy a földhasználat megváltozása több mint 20 évvel az értékelés elvégzése előtt következett be, a földhasználat megváltozásából eredő kibocsátásokat nem kell belefoglalni az értékelésbe.
Amennyiben nem bizonyítható, hogy a földhasználat-változás több mint 20 évvel vagy egyetlen betakarítási időszakkal az értékelés elvégzése előtt történt (amelyik hosszabb), azt kell feltételezni, hogy a földhasználat-változás január 1-jén következett be:
abban a legkorábbi évben, amelyben bizonyítható, hogy a földhasználat-változás bekövetkezett; vagy
azon év január 1-jén, amelyben az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának és elnyelésének értékelésére sor kerül.
A következő hierarchiát kell alkalmazni a legfeljebb 20 évvel vagy egyetlen betakarítási időszakkal a vizsgálat elvégzése előtt (amelyik hosszabb) bekövetkező földhasználat-változásból eredő ÜHG-kibocsátás és -elnyelés meghatározása során:
amennyiben ismert a termelő ország és ismert a korábbi földhasználat, a földhasználat-változásból eredő ÜHG-kibocsátás és -elnyelés megegyezik az adott országban a korábbi földhasználatról a jelenlegi földhasználatra való átállásból eredő ÜHG-kibocsátással és -elnyeléssel (a számításokkal kapcsolatban további iránymutatások találhatók a PAS 2050-1:2012 dokumentumban);
amennyiben a termelő ország ismert, de a korábbi földhasználat nem ismert, a földhasználat-változásból eredő ÜHG-kibocsátás az adott országban az adott növény vonatkozásában bekövetkező földhasználat-változásból eredő átlagos kibocsátás becsült értékével egyezik meg (a számításokra vonatkozó további iránymutatások a PAS 2050-1:2012 dokumentumban találhatók);
amennyiben sem a termelő ország, sem a korábbi földhasználat nem ismert, a földhasználat-változásból eredő ÜHG-kibocsátás megegyezik az adott áru azon országokban bekövetkező, földhasználat-változásból eredő átlagos kibocsátásainak a súlyozott átlagával, ahol azt termesztik.
A korábbi földhasználat ismerete számos információforrás, például műholdas képalkotás és földmérési adatok felhasználásával igazolható. Amennyiben nem állnak rendelkezésre nyilvántartások, a korábbi földhasználatra vonatkozó helyi ismeretek is felhasználhatók. Azok az országok, amelyekben egy adott növényt termesztenek, a behozatali statisztikák alapján határozhatók meg, és a behozatalok tömegének legalább 90 %-ában meghatározott, veszély alapú kizárási küszöbérték alkalmazható. Jelenteni kell a termékhez tartozó belépő anyagokhoz kapcsolódó földhasználat-változás adatforrásait, helyét és idejét.” [a PAS 2050:2011 dokumentumból vett idézet vége]
[Válassza ki a megfelelő állítást.]
A talaj szén-dioxid-tárolását kiegészítő környezeti információként kell modellezni, kiszámítani és jelenteni.
[VAGY]
A talaj szén-dioxid-tárolását nem kell kiegészítő környezeti információként modellezni, kiszámítani és jelenteni.
[Amennyiben modellezni kell, az OEFSR-ben meg kell határozni, hogy milyen bizonyítékot kell szolgáltatni, és fel kell tüntetni a modellezési szabályokat.]
A három alkategória összegét kell jelenteni.
[Ha az éghajlatváltozás kiválasztásra kerül mint leginkább releváns hatáskategória, az OEFSR-ben mindig elő kell írni i. a teljes éghajlatváltozásnak a három részmutató összegeként történő jelentését, valamint ii. az „Éghajlatváltozás – fosszilis”, az „Éghajlatváltozás – biogén” és az „Éghajlatváltozás – földhasználat és a földhasználat megváltoztatása” alkategóriák részmutatói tekintetében elő kell írni azok külön-külön történő jelentését, amennyiben több mint 5 %-kal járulnak hozzá az összesített pontszámhoz.]
[Válassza ki a megfelelő állítást.]
Az „Éghajlatváltozás – biogén” alkategóriát külön kell jelenteni.
[VAGY]
Az „Éghajlatváltozás – biogén” alkategóriát nem kell külön jelenteni.
Az „Éghajlatváltozás – földhasználat és a földhasználat megváltoztatása” alkategóriát külön kell jelenteni.
[VAGY]
Az „Éghajlatváltozás – földhasználat és a földhasználat megváltoztatása” alkategóriát nem kell külön jelenteni.
B.5.10. Az életciklus vége és az újrafeldolgozott tartalom modellezése
A gyártási, forgalmazási, kiskereskedelmi és felhasználási szakasz során vagy a felhasználás után használt termékek életciklusának végét figyelembe kell venni a szervezet életciklusának átfogó modellezése során. Ezt általában abban az életciklusszakaszban kell modellezni és jelenteni, ahol a hulladék megjelenik. Ez a szakasz szabályokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy hogyan kell modellezni a termékek életciklusának végét és az újrafeldolgozott tartalmat.
A körforgásos lábnyom számítási képlete (CFF) a termékek életciklusának vége, valamint az újrafeldolgozott tartalom modellezésére szolgál, és az „anyag + energia + ártalmatlanítás” kombinációja, azaz:
A következő paraméterekkel
A |
: |
a terhek és jóváírások hozzárendelési tényezője az újrafeldolgozott anyagok beszállítója és felhasználója között. |
B: |
: |
az energia-visszanyerési folyamatok hozzárendelési tényezője. Ez egyaránt vonatkozik a terhekre és a jóváírásokra. Minden OEF-vizsgálat esetén nullának kell venni. |
Qsin: |
: |
a bemenő másodlagos anyag minősége, azaz az újrafeldolgozott anyag minősége a helyettesítés helyén. |
Qsout: |
: |
a kimenő másodlagos anyag minősége, azaz az újrafeldolgozható anyag minősége a helyettesítés helyén. |
Qp: |
: |
az elsődleges anyag minősége, azaz a primer anyag minősége. |
R1: |
: |
egy korábbi rendszerben már újrafeldolgozott anyag aránya a termelési bemenetben. |
R2: |
: |
a termék anyagának azon aránya, amelyet egy következő rendszerben újrafeldolgoznak (vagy újrahasználnak). Az R2 tehát figyelembe veszi a begyűjtési és újrafeldolgozási (vagy újrahasználati) folyamatok hatékonysági problémáit. Az R2 mérését az újrafeldolgozó üzem kimeneténél kell végezni. |
R3: |
: |
az anyag azon aránya, amelyet az életciklus végén energia-visszanyerésre használnak fel. |
Erecycled (Erec): |
: |
az újrafeldolgozott (vagy újrahasznált) anyag újrafeldolgozási folyamatából – többek között a begyűjtési, szétválogatási és szállítási folyamatból – származó (funkcionális egységenkénti) közvetlen kibocsátások és felhasznált erőforrások. |
ErecyclingEoL (ErecEoL): |
: |
az újrafeldolgozott (vagy újrahasznált) anyag újrafeldolgozási folyamatából – többek között a begyűjtési, szétválogatási és szállítási folyamatból – származó közvetlen kibocsátások és felhasznált erőforrások az életciklus végén. |
Ev |
: |
primer anyagok beszerzéséből és előzetes feldolgozásából származó (funkcionális egységenkénti) közvetlen kibocsátások és felhasznált erőforrások. |
E*v |
: |
a feltételezés szerint újrafeldolgozható anyagokkal helyettesített primer anyagok beszerzéséből és előzetes feldolgozásából származó (funkcionális egységenkénti) közvetlen kibocsátások és felhasznált erőforrások. |
EER: |
: |
az energia-visszanyerési folyamatból (pl. energia-visszanyeréssel járó hulladékégetés, energia-visszanyeréssel járó hulladéklerakás) származó (funkcionális egységenkénti) közvetlen kibocsátások és felhasznált erőforrások. |
ESE, heat és ESE, elec: |
: |
(funkcionális egységenkénti) közvetlen kibocsátások és felhasznált erőforrások, amelyek az adott helyettesített energiaforrásból (hő-, illetve villamos energia) származtak volna. |
ED: |
: |
a vizsgált termék életciklusának végén a hulladékanyagok energia-visszanyerés nélküli ártalmatlanításából származó (funkcionális egységenkénti) közvetlen kibocsátások és felhasznált erőforrások. |
XER, heat és XER, elec: |
: |
az energia-visszanyerési folyamat hatékonysága hő és villamos energia vonatkozásában. |
LHV: |
: |
a termékben lévő azon anyag fűtőértéke, amelyet energia-visszanyerésre használnak fel. |
[A megfelelő szakaszokban a következő paramétereket kell megadni az OEFSR-ben:
az összes alkalmazandó „A” értéket fel kell sorolni az OEFSR-ben, az OEF-módszerre és a IV. melléklet C. részére való hivatkozással együtt. Amennyiben az OEFSR-ben nem határozhatók meg konkrét „A” értékek, az OEFSR-ben a következő eljárást kell előírni az alkalmazók számára:
ellenőrizni kell a IV. melléklet C. részében, hogy rendelkezésre áll-e olyan alkalmazásspecifikus „A” érték, amely megfelel az OEFSR-nek;
ha nem áll rendelkezésre alkalmazásspecifikus „A” érték, a IV. melléklet C. részében szereplő anyagspecifikus „A” értéket kell használni;
ha nem áll rendelkezésre anyagspecifikus „A” érték, 0,5-es „A” értéket kell figyelembe venni;
az összes alkalmazandó minőségi arány (Qsin, Qsout/Qp);
alapértelmezett R1 értékek az összes alapértelmezett anyagadatkészlet vonatkozásában (amennyiben nem állnak rendelkezésre vállalatspecifikus értékek), az OEF-módszerre és a IV. melléklet C. részére való hivatkozással együtt. Ezeket 0 %-nak kell venni, ha nem állnak rendelkezésre alkalmazásspecifikus adatok.
az alkalmazandó R2 értékek, amennyiben nem állnak rendelkezésre vállalatspecifikus értékek, az OEF-módszerre és a IV. melléklet C. részére való hivatkozással együtt;
az Erec, ErecEoL, Ev, E*v, EER, ESE,heat és ESE,elec, ED esetében használandó valamennyi adatkészlet.]
[Az összes paraméterre vonatkozó alapértelmezett értékeket táblázatban kell felsorolni a megfelelő életciklusszakaszra vonatkozó szakaszban. Továbbá az OEFSR-ben minden paraméter esetében egyértelműen le kell írni, hogy csak az alapértelmezett értékek alkalmazhatók-e, vagy vállalatspecifikus adatok is, a IV. melléklet A.4.2.7. szakaszában szereplő áttekintés alapján.]
Az újrafeldolgozott tartalom modellezése (adott esetben)
[Adott esetben a következő szöveget kell beilleszteni:]
A körforgásos lábnyom számítási képletének a következő része szolgál az újrafeldolgozott tartalom modellezésére:
Az alkalmazott R1 értékeknek ellátásilánc-specifikus vagy alapértelmezett értékeknek kell lenniük, a fenti táblázatban foglaltak szerint [a táblázatot a technikai titkárság bocsátja rendelkezésre], az adatigénymátrixszal összefüggésben. Az ellátási piaci statisztikákon alapuló anyagspecifikus értékek nem fogadhatók el helyettesítő értékként, következésképpen nem használhatók fel. Az alkalmazott R1 értékeket az OEF-vizsgálat során ellenőrizni kell.
0-tól eltérő ellátásilánc-specifikus R1 érték alkalmazása esetén szükség van a nyomonkövethetőség biztosítására a teljes ellátási láncban. A következő iránymutatásokat kell követni ellátásilánc-specifikus R1 értékek alkalmazása esetén:
A beszállítói tájékoztatást (például megfelelőségi nyilatkozaton vagy szállítólevélen keresztül) valamennyi gyártási szakaszban és az átalakítónál törtnő átadás során fenn kell tartani;
Amint az anyagot átadják az átalakítónak a végtermékek előállítása érdekében, az átalakítónak a szokásos adminisztratív eljárásain keresztül kell kezelnie az információkat;
Az újrafeldolgozott tartalommal rendelkező végtermékek előállításával foglalkozó átalakítónak az irányítási rendszerén keresztül igazolnia kell az adott végtermék(ek)ben jelen lévő újrafeldolgozott alapanyag százalékos arányát (%).
Ez utóbbi igazolást kérésre át kell adni a végtermék felhasználójának. Amennyiben az OEF-profilt kiszámítják és bejelentik, ezt az OEF-profil kiegészítő technikai információi között fel kell tüntetni.
Vállalati tulajdonban lévő nyomonkövetési rendszerek alkalmazhatók, amennyiben azok kiterjednek a fent vázolt általános iránymutatásokra.
[Iparági rendszerek alkalmazhatók, amennyiben azok kiterjednek a fent vázolt általános iránymutatásokra. Ebben az esetben a fenti szöveg helyettesíthető az adott ágazatspecifikus szabályokkal. Amennyiben erre nem kerül sor, azokat ki kell egészíteni a fenti általános iránymutatásokkal.]
[Csak közbenső termékek esetén:]
Az OEF-profilt A = 1 érték alkalmazásával kell kiszámítani és jelenteni a vizsgált termék vonatkozásában.
Kiegészítő technikai információk esetén az eredményeket különböző alkalmazások/anyagok vonatkozásában kell jelenteni, a következő „A” értékekkel:
Alkalmazás/anyag |
Az alkalmazandó „A” érték |
|
|
|
|
|
|
B.6. Életciklusszakaszok
B.6.1. Nyersanyagbeszerzés és előzetes feldolgozás
[Az OEFSR-nek tartalmaznia kell az OEFSR alkalmazója által alkalmazandó összes műszaki előírás és feltevés felsorolását. Tartalmaznia kell továbbá az ebben az életciklusszakaszban zajló összes folyamat felsorolását (a reprezentatív szervezet modelljének megfelelően), az alábbi táblázat szerint (a szállítás külön táblázatban szerepel). A táblázatot a technikai titkárság szükség szerint kiigazíthatja (pl. a körforgásos lábnyom számítási képletében szereplő megfelelő paraméterek beillesztésével).]
B. 14. táblázat:
Nyersanyagbeszerzés és előzetes feldolgozás (nyomtatott nagybetűkkel írandók azok a folyamatok, amelyeket várhatóan a vállalat fog végezni)
Folyamat neve* |
Mértékegység (kimenet) |
Alapértelmezett |
UUID |
Alapértelmezett adatminőség-érték |
Leginkább releváns folyamat [I/N] |
||||||
R1 |
Mennyiség funkcionális egységenként |
Adatkészlet |
Adatkészlet forrása (Csomópont és adatállomány) |
P |
TiR |
GeR |
TeR |
||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
[Kérjük, NYOMTATOTT NAGYBETŰKKEL írja be azoknak a folyamatoknak a nevét, amelyeket várhatóan a vállalat fog végezni]
Az OEFSR alkalmazójának jelentenie kell az adatminőség-értékeket (az egyes kritériumokra vonatkozóan + összesen) az összes felhasznált adatkészlet tekintetében.
[A csomagolást az életciklus nyersanyagbeszerzési szakaszának részeként kell modellezni.]
[Az italos kartondobozok vagy bag-in-box (tasak a dobozban) típusú csomagolás használatát tartalmazó OEFSR-ekben tájékoztatást kell nyújtani a bemeneti anyagok mennyiségére (vagyis az anyagjegyzékre) vonatkozóan, valamint fel kell tüntetni, hogy a csomagolást az anyagadatkészletek előírt mennyiségei és a konverziós adatkészlet kombinálásával kell modellezni.]
[A harmadik fél által kezelt állományokból származó újrahasználható csomagolást tartalmazó OEFSR-ekben fel kell tüntetni az alapértelmezett újrahasználati arányokat. A vállalati tulajdonban lévő csomagolóanyag-állományokat tartalmazó OEFSR-ekben meg kell határozni, hogy az újrahasználati arány kiszámítása során csak ellátásilánc-specifikus adatok használhatók. A III. mellékletben bemutatott két különböző modellezési megközelítést kell alkalmazni, és át kell másolni az OEFSR-be. Az OEFSR-ben fel kell tüntetni a következő szöveget: „Az újrahasználható csomagolás nyersanyag-felhasználását úgy kell kiszámítani, hogy a csomagolás tényleges tömegét el kell osztani az újrahasználati aránnyal.”]
[A beszállítótól a gyárig szállított különböző összetevők esetében az OEFSR alkalmazójának adatokra van szüksége a következők tekintetében: i. szállítási mód, ii. szállítási távolság, iii. kihasználtsági arányok tehergépjárművel történő szállítás esetén, valamint iv. üresjáratos visszaút modellezése tehergépjárművel történő szállítás esetén. Az OEFSR-ben alapértelmezett adatokat kell szolgáltatni ezekre vonatkozóan, illetve elő kell írni ezen adatok feltüntetését a kötelező vállalatspecifikus információk között. A III. mellékletben megadott alapértelmezett értékeket kell alkalmazni, kivéve, ha rendelkezésre állnak OEFSR-specifikus adatok.]
B. 15. táblázat:
Szállítás (nyomtatott nagybetűkkel írandók azok a folyamatok, amelyeket várhatóan a vállalat fog végezni)
Folyamat neve (*1) |
Mértékegység (kimenet) |
Alapértelmezett (funkcionális egységenként) |
Alapértelmezett adatkészlet |
Adatkészlet forrása |
UUID |
Alapértelmezett adatminőség-érték |
Leginkább releváns [I/N] |
|||||
Távolság |
Kihasználtsági arány (*1) |
Üresjáratos visszaút |
P |
TiR |
GeR |
TeR |
||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
(*1)
Az OEFSR alkalmazójának mindig ellenőriznie kell az alapértelmezett adatkészletben alkalmazott kihasználtsági arányt, és azt ennek megfelelően ki kell igazítania. |
[Kérjük, NYOMTATOTT NAGYBETŰKKEL írja be azoknak a folyamatoknak a nevét, amelyeket várhatóan a vállalat fog végezni.]
[Az újrahasználható csomagolást tartalmazó OEFSR-ekben a következő szöveget kell feltüntetni: „Az újrahasználati arány befolyásolja a funkcionális egységenként szükséges szállítási mennyiséget. A szállításból eredő hatást úgy kell kiszámítani, hogy az odaút hatását el kell osztani a csomagolás újrahasználatainak a számával.”]
B.6.2. Mezőgazdasági modellezés [csak, ha releváns]
[Ha mezőgazdasági termelés tartozik az OEFSR hatálya alá, a következő szöveget kell beilleszteni. A nem releváns szakaszok törölhetők.]
Többfunkciós folyamatok kezelése: A LEAP-iránymutatásban (LEAP: Livestock Environmental Assessment and Performance) leírt szabályokat be kell tartani: „Environmental performance of animal feed supply chains – Takarmány ellátási láncok környezeti teljesítménye, 36–43. o., FAO, 2015., elérhető a következő internetcímen: http://www.fao.org/partnerships/leap/publications/en/”.
Hektáronkénti és éves növénytípus-specifikus, valamint ország-/régió-/éghajlat-specifikus adatok alkalmazása a terméshozamra, a víz- és földhasználatra, a földhasználat-változásra, a trágya (műtrágya és szerves trágya) mennyiségére (N, P mennyisége) és a növényvédő szerek – hatóanyagonkénti – mennyiségére vonatkozóan.
A termesztési adatokat olyan időtartam során kell gyűjteni, amely elegendő az életciklusleltár átlagolt értékeléséhez a növénytermesztés bemeneteivel és kimeneteivel kapcsolatban, ami ellensúlyozza az évszakokhoz kapcsolódó ingadozásokat:
Egynyári növények esetén legalább hároméves értékelési időszakot kell alkalmazni (a termesztési feltételek – például éghajlat, károsítók, betegségek stb. – év közbeni ingadozásaihoz kapcsolódó terméshozamok különbségeinek kiegyenlítése érdekében). Amennyiben nem állnak rendelkezésre hároméves időszakra vonatkozó adatok – pl. új termelési rendszer indítása miatt (pl. új üvegház, újonnan művelhetővé tett földterület, más növényre való áttérés), az értékelést rövidebb időszak vonatkozásában is el lehet végezni, de annak legalább 1 évnek kell lennie. Az üvegházakban termesztett növényeket/terményeket egynyári növényeknek/terményeknek kell tekinteni, kivéve, ha a termesztés ideje jelentősen rövidebb egy évnél, és az adott éven belül ezt követően másik növényt termesztenek. Adott évben hosszabb időszak során termesztett és betakarított paradicsom, paprika és egyéb növények egynyári növénynek tekintendők.
Évelő növények esetén (ideértve a teljes növényeket és az évelő növények ehető részeit) egyensúlyi helyzetet kell feltételezni (amikor az összes fejlődési szakasz arányosan jelen van a vizsgált időszakban), és hároméves időszakot kell alkalmazni a bemenetek és a kimenetek becsléséhez ( 218 ).
Amennyiben a termesztési ciklus különböző szakaszai nem arányosak, korrekciót kell végezni a különböző fejlődési szakaszokhoz rendelt termőterületek kiigazításával az elméleti egyensúlyi helyzetben várható termőterületekkel arányosan. Az ilyen korrekció végzését meg kell indokolni és rögzíteni kell. Az évelő növények és termények életciklusleltára mindaddig nem készíthető el, amíg a termesztési rendszer tényleges kimenetet nem eredményez.
Az egy évnél rövidebb idő során termesztett és betakarított növények (pl. 2–4 hónapig termesztett saláta) esetében egyetlen növény termesztésének konkrét időszakára vonatkozóan kell adatokat gyűjteni, legalább az előző három egymást követő ciklusból. A hároméves időszakra vonatkozó átlagolás legelőnyösebben az éves adatok összegyűjtésével és az életciklusleltár évenkénti kiszámításával, majd a hároméves átlag meghatározásával végezhető el.
A növényvédőszer-kibocsátást az egyes hatóanyagok tekintetében kell modellezni. Alapértelmezett megközelítésként a területre kijuttatott növényvédő szereket úgy kell modellezni, hogy 90 % a mezőgazdasági talaj közegbe került kibocsátásra, 9 % a levegőbe, 1 % pedig a vízbe.
A műtrágyából és szerves trágyából származó kibocsátásokat trágyatípusonként kell megkülönböztetni, legalább az alábbiakra kiterjedően:
NH3, levegőbe (nitrogéntartalmú trágya alkalmazásából eredően)
N2O, levegőbe (közvetlen és közvetett) (nitrogéntartalmú trágya alkalmazásából eredően)
CO2, levegőbe (mész, karbamid és karbamidvegyületek alkalmazásából eredően)
NO3, nem meghatározott vízbe (kimosódás nitrogéntartalmú trágya alkalmazása esetén)
PO4, nem meghatározott vízbe vagy édesvízbe (oldható foszfát kimosódása és lefolyása foszfortartalmú trágya alkalmazása esetén)
P, nem meghatározott vízbe vagy édesvízbe (foszfort tartalmazó talajrészecskék foszfortartalmú trágya alkalmazása esetén).
A foszforkibocsátás életciklusleltárát ajánlott a lefolyást követően a vízbe kibocsátott foszfor mennyiségeként modellezni, „víz” kibocsátási közeg alkalmazásával. Amennyiben nem áll rendelkezésre ez a mennyiség, az életciklusleltár modellezhető a mezőgazdasági területre – szerves trágyával vagy műtrágyával – kijuttatott foszfor mennyiségeként, „talaj” kibocsátási közeg alkalmazásával. Ebben az esetben a talajból a vízbe történő lefolyás a hatásvizsgálati módszer részét képezi.
A nitrogénkibocsátás életciklusleltárát a területet (talajt) elhagyó és a különböző levegő- és vízközegekbe bekerülő kibocsátások mennyiségeként kell modellezni, az alkalmazott trágyák mennyiségére vetítve. A talajba történő nitrogénkibocsátást nem kell modellezni. A nitrogénkibocsátást a mezőgazdasági termelő által a területre történő nitrogénkijuttatások alapján kell kiszámítani, a külső források (pl. esőből való lerakódás) kizárásával.
[Nitrogénalapú trágyák esetén az OEFSR-ben ismertetni kell az alkalmazandó LCI-modellt. Ajánlott a 2006. évi IPCC-iránymutatásokban szereplő 1. szintű kibocsátási tényezők alkalmazása. A nitrogén vonatkozásában az OEFSR átfogóbb modellt is használhat, feltéve, hogy i. az kiterjed legalább a fentebb előírt kibocsátásokra, ii. a nitrogén egyensúlyban van a bemenetekben és a kimenetekben, és iii. azt átlátható módon írják le.]
B. 16. táblázat:
A talaj nitrogénkibocsátásának modellezése során alkalmazandó paraméterek
Kibocsátás |
Közeg |
Alkalmazandó érték |
N2O (műtrágya és szerves trágya; közvetlen vagy közvetett) |
Levegő |
0,022 kg N2O/kg kijuttatott nitrogéntartalmú trágya |
NH3 (műtrágya) |
Levegő |
kg NH3 = kg N * FracGASF= 1*0,1* (17/14) = 0,12 kg NH3/kg kijuttatott nitrogéntartalmú trágya |
NH3 (szerves trágya) |
Levegő |
kg NH3 = kg N*FracGASF= 1*0,2* (17/14) = 0,24 kg NH3/kg kijuttatott nitrogéntartalmú szerves trágya |
NO3 - (műtrágya és szerves trágya) |
Víz |
kg NO3 -= kg N*FracLEACH = 1*0,3*(62/14) = 1,33 kg NO3 -/kg kijuttatott nitrogén |
Foszfor alapú trágyák |
Víz |
0,05 kg P/kg kijuttatott P |
FracGASF: a talajra kijuttatott nitrogéntartalmú műtrágya NH3 és NOx formájában elpárolgó hányada. FracLEACH: a műtrágya és szerves trágya NO3 - formájában való kimosódással és lefolyással elvesztett hányada. |
A területet érintő bemenetekből származó nehézfém-kibocsátást talajba történő kibocsátásként és/vagy vízbe történő kimosódásként vagy erózióként kell modellezni. A vízre vonatkozó leltárban fel kell tüntetni a fém oxidációs számát (pl. Cr+3, Cr+6). Mivel a növények termesztésük során a nehézfém-kibocsátás egy részét asszimilálják, tisztázni kell, hogyan kell modellezni azokat a növényeket, amelyek elnyelőként működnek. A következő modellezési megközelítést kell használni:
[A technikai titkárságnak ki kell választania, hogy a kettő közül melyik modellezési megközelítést alkalmazza.]
A nehézfém elemi áramok végső sorsát a továbbiakban nem veszik figyelembe a rendszerhatáron belül: a leltár nem számol a nehézfémek végső kibocsátásával, és ezért nem veszi figyelembe a nehézfémek növény általi felvételét. Például az emberi fogyasztásra termesztett mezőgazdasági növényekben lévő nehézfémek bekerülnek a növénybe. A környezeti lábnyommal összefüggésben nem kerül sor az emberi fogyasztás modellezésére, a végső sorsot a továbbiakban nem modellezik, és a növény nehézfém-elnyelőként működik. Ezért nem kell modellezni a nehézfémek növény általi felvételét.
A nehézfém elemi áramok végső sorsát (kibocsátási közegét) figyelembe veszik a rendszerhatáron belül: a leltár számol a nehézfémek környezetbe történő végső kibocsátásával (kiengedésével), és ezért figyelembe veszi a nehézfémek növény általi felvételét is. Például a takarmányozásra termesztett mezőgazdasági növényekben lévő nehézfémek főként az állatok emésztőrendszerében jelennek meg, és trágyaként kerülnek felhasználásra ismét azon a területen, ahol a fémek kijutnak a környezetbe, és hatásukat rögzítik a hatásvizsgálati módszerekkel. Ezért a mezőgazdasági szakaszra vonatkozó leltárban figyelembe kell venni a nehézfémek növény általi felvételét. Korlátozott mennyiség kerül be az állatokba, ami az egyszerűsítés érdekében figyelmen kívül hagyható.
A rizstermesztésből származó metánkibocsátást figyelembe kell venni 2006. évi IPCC-iránymutatásokban szereplő számítási szabályok alapján.
Víztelenített tőzegtalajok esetén figyelembe kell venni a szén-dioxid-kibocsátást egy olyan modell alapján, amely a vízelvezetési szinteket az éves szén-oxidációhoz köti.
A következő tevékenységeket kell figyelembe venni [A technikai titkárság választja ki, hogy mit kell figyelembe venni]:
vetőmaganyag bevitele (kg/ha);
tőzeg bevitele a talajba (kg/ha + C/N arány);
mész bevitele (kg CaCO3/ha, típus);
géphasználat (óra, típus) (akkor kell feltüntetni, ha magas a gépesítés szintje);
a területen maradó vagy elégetett növényi maradványokból származó nitrogén bevitele (kg maradékanyag + N-tartalom/ha);
terméshozam (kg/ha);
termékek szárítása és tárolása;
a területen végzett műveletek … révén [kitöltendő].
B.6.3. Gyártás
[Az OEFSR-nek tartalmaznia kell az OEFSR alkalmazója által alkalmazandó összes műszaki előírás és feltevés felsorolását. Tartalmaznia kell továbbá az ebben az életciklusszakaszban zajló összes folyamat felsorolását, az alábbi táblázat szerint. A táblázatot a technikai titkárság szükség szerint kiigazíthatja (pl. a körforgásos lábnyom számítási képletében szereplő megfelelő paraméterek beillesztésével).]
B. 17. táblázat:
Gyártás (nyomtatott nagybetűkkel írandók azok a folyamatok, amelyeket várhatóan a vállalat fog végezni)
A folyamat neve |
Mértékegység (kimenet) |
Alapértelmezett összeg funkcionális egységenként |
Alkalmazandó alapértelmezett adatkészlet |
Adatkészlet forrása (Csomópont és adatállomány) |
UUID |
Alapértelmezett adatminőség-érték |
Leginkább releváns folyamat [I/N] |
|||
P |
TiR |
GeR |
TeR |
|||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
[Kérjük, NYOMTATOTT NAGYBETŰKKEL írja be azoknak a folyamatoknak a nevét, amelyeket várhatóan a vállalat fog végezni]
Az OEFSR alkalmazójának jelentenie kell az adatminőség-értékeket (az egyes kritériumokra vonatkozóan + összesen) az összes felhasznált adatkészlet tekintetében.
[Az újrahasználható csomagolást tartalmazó OEFSR-ekben figyelembe kell venni a tisztításhoz, javításhoz vagy újratöltéshez felhasznált további energiát és erőforrásokat.]
A gyártás során felhasznált termékek hulladékát figyelembe kell venni a modellezés során. [Ismertetni kell az alapértelmezett veszteségarányokat terméktípusonként, valamint azt, hogy ezeket hogyan kell figyelembe venni a referenciaáramban.]
B.6.4. Forgalmazási szakasz [csak, ha releváns]
A gyártól a végső felhasználóhoz történő szállítást (beleértve a fogyasztó általi szállítást is) ebben az életciklusszakaszban kell modellezni. A végső felhasználó meghatározása a következő: … [kitöltendő].
Amennyiben egy vagy több szállítási paraméterre vonatkozóan rendelkezésre állnak ellátásilánc-specifikus információk, azok az adatigénymátrix szerint alkalmazhatók.
[A technikai titkárságnak alapértelmezett szállítási forgatókönyvet kell megadnia az OEFSR-ben. Amennyiben nem áll rendelkezésre OEFSR-specifikus szállítási forgatókönyv, az OEF-módszerben megadott szállítási forgatókönyvet kell alapul venni i. az OEFSR-specifikus arányokkal, ii. a tehergépjárművel történő szállításra vonatkozó OEFSR-specifikus kihasználtsági arányokkal és iii. a fogyasztó általi szállításra vonatkozó OEFSR-specifikus hozzárendelési tényezővel együtt. Újrahasználható termékek esetén a kiskereskedelemből/elosztóközpontból a gyárba történő visszaszállítást is bele kell foglalni a szállítási forgatókönyvbe. Hűtött vagy fagyasztott termékek esetén ajánlott módosítani a tehergépkocsival/kisteherautóval történő alapértelmezett szállítási folyamatokat. Az OEFSR-ben fel kell sorolni a forgatókönyvben megvalósuló összes folyamatot (a reprezentatív szervezet modelljének megfelelően), az alábbi táblázat segítségével. A technikai titkárság szükség szerint kiigazíthatja a táblázatot.]
B. 18. táblázat:
Forgalmazás (nyomtatott nagybetűkkel írandók azok a folyamatok, amelyeket várhatóan a vállalat fog végezni)
Folyamat neve* |
Mértékegység (kimenet) |
Alapértelmezett (funkcionális egységenként) |
Alapértelmezett adatkészlet |
Adatkészlet forrása |
UUID |
Alapértelmezett adatminőség-érték |
Leginkább releváns [I/N] |
|||||
Távolság |
Kihasználtsági arány |
Üresjáratos visszaút |
P |
TiR |
GeR |
TeR |
||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
[Kérjük, NYOMTATOTT NAGYBETŰKKEL írja be azoknak a folyamatoknak a nevét, amelyeket várhatóan a vállalat fog végezni.]
Az OEFSR alkalmazójának jelentenie kell az adatminőség-értékeket (az egyes kritériumokra vonatkozóan + összesen) az összes felhasznált adatkészlet tekintetében.
A termékek forgalmazás és kiskereskedelem során keletkező hulladékát figyelembe kell venni a modellezésben. [Ismertetni kell az alapértelmezett veszteségarányokat terméktípusonként, valamint azt, hogy ezeket hogyan kell figyelembe venni a referenciaáramban. Amennyiben nem áll rendelkezésre OEFSR-specifikus információ, az OEFSR-nek e melléklet F. részét kell követnie.]
B.6.5. Felhasználási szakasz [csak, ha releváns]
[Az OEFSR-ben egyértelműen le kell írni a felhasználási szakaszt, és fel kell sorolni az abban zajló valamennyi folyamatot (a reprezentatív szervezet modelljének megfelelően), az alábbi táblázat szerint. A technikai titkárság szükség szerint kiigazíthatja a táblázatot.]
B. 19. táblázat:
Felhasználási szakasz (nyomtatott nagybetűkkel írandók azok a folyamatok, amelyeket várhatóan a vállalat fog végezni)
A folyamat neve* |
Mértékegység (kimenet) |
Alapértelmezett összeg funkcionális egységenként |
Alkalmazandó alapértelmezett adatkészlet |
Adatkészlet forrása |
UUID |
Alapértelmezett adatminőség-érték |
Leginkább releváns folyamat [I/N] |
|||
P |
TiR |
TeR |
GeR |
|||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
[Kérjük, NYOMTATOTT NAGYBETŰKKEL írja be azoknak a folyamatoknak a nevét, amelyeket várhatóan a vállalat fog végezni.]
Az OEFSR alkalmazójának jelentenie kell az adatminőség-értékeket (az egyes kritériumokra vonatkozóan + összesen) az összes felhasznált adatkészlet tekintetében.
[Ebben a szakaszban az OEFSR-nek tartalmaznia kell azoknak a műszaki előírásoknak és feltevéseknek a felsorolását is, amelyeket az OEFSR alkalmazójának alkalmaznia kell. Az OEFSR-ben fel kell tüntetni, ha bizonyos eljárások esetében delta megközelítést alkalmaznak. Delta megközelítés alkalmazása esetén az OEFSR-ben meg kell adni a termékhez rendelt többletfogyasztás kiszámítása során alkalmazandó minimális fogyasztást (referencia).]
A felhasználási szakasz vonatkozásában a fogyasztási hálózati szerkezetet kell használni. A villamosenergia-szerkezetnek tükröznie kell az értékesítés uniós országok/régiók közötti arányait. Az arány meghatározásához fizikai egységet kell használni (pl. darabszám vagy kg termék [a technikai titkárság döntése szerint]). Amennyiben nem állnak rendelkezésre ilyen adatok, az átlagos uniós fogyasztási szerkezetet (EU + EFTA + UK) vagy a régió szempontjából leginkább reprezentatív fogyasztási szerkezetet kell alkalmazni.
A termékek felhasználási szakaszban keletkező hulladékát figyelembe kell venni a modellezés során. [Ismertetni kell az alapértelmezett veszteségarányokat terméktípusonként, valamint azt, hogy ezeket hogyan kell figyelembe venni a referenciaáramban. Amennyiben nem áll rendelkezésre OEFSR-specifikus információ, az OEFSR-nek e melléklet E. részét kell követnie.]
B.6.6. Életciklus vége [csak, ha releváns]
Az életciklus végének szakasza akkor kezdődik, amikor a felhasználó megválik a vizsgált terméktől és annak csomagolásától, és akkor ér véget, amikor a vizsgált termék hulladéktermékként visszakerül a természetbe, vagy belép egy másik termék életciklusába (azaz újrafeldolgozott bemenetté válik). Ez általában magában foglalja a vizsgált termékből származó hulladékot, például az élelmiszer-hulladékot és az elsődleges csomagolást.
A gyártási, forgalmazási, kiskereskedelmi, felhasználási szakasz során vagy használat után keletkező egyéb – a vizsgált terméktől eltérő – hulladékokat bele kell foglalni a termék életciklusába, és az életciklus azon szakaszában kell modellezni, ahol azok előfordulnak.
[Az OEFSR-nek tartalmaznia kell azoknak a műszaki előírásoknak és feltevéseknek a felsorolását, amelyeket az OEFSR alkalmazójának alkalmaznia kell. Tartalmaznia kell továbbá az ebben az életciklusszakaszban zajló összes folyamat felsorolását (a reprezentatív szervezet modelljének megfelelően), az alábbi táblázat szerint. A táblázatot a technikai titkárság szükség szerint kiigazíthatja (pl. a körforgásos lábnyom számítási képletében szereplő megfelelő paraméterek beillesztésével). Kérjük, vegye figyelembe, hogy a gyűjtés helyétől az életciklus végi kezelésre történő szállítás a hulladéklerakóra, az égetésre és az újrafeldolgozásra vonatkozó adatkészletekben vehető figyelembe: a technikai titkárságnak ellenőriznie kell, hogy az szerepel-e a megadott alapértelmezett adatkészletekben. Előfordulhatnak azonban olyan esetek, amikor további alapértelmezett szállítási adatokra van szükség, amelyeket itt fel kell tüntetni. Az OEF-módszerben megadott alapértelmezett értékek alkalmazandók, amennyiben nem állnak rendelkezésre jobb adatok.]
B. 20. táblázat:
Életciklus vége (nyomtatott nagybetűkkel írandók azok a folyamatok, amelyeket várhatóan a vállalat fog végezni)
A folyamat neve* |
Mértékegység (kimenet) |
Alapértelmezett összeg funkcionális egységenként |
Alkalmazandó alapértelmezett adatkészlet |
Adatkészlet forrása |
UUID |
Alapértelmezett adatminőség-érték |
Leginkább releváns folyamat [I/N] |
|||
P |
TiR |
TeR |
GeR |
|||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
[Kérjük, NYOMTATOTT NAGYBETŰKKEL írja be azoknak a folyamatoknak a nevét, amelyeket várhatóan a vállalat fog végezni.]
Az OEFSR alkalmazójának jelentenie kell az adatminőség-értékeket (az egyes kritériumokra vonatkozóan + összesen) az összes felhasznált adatkészlet tekintetében.
Az életciklus végét a jelen OEFSR „Az életciklus végéhez kapcsolódó modellezés” című szakaszában és az OEF-módszerben szereplő, körforgásos lábnyom számítási képletével és az ott meghatározott szabályok szerint, továbbá a [táblázat száma.] táblázatban felsorolt alapértelmezett paraméterek alkalmazásával kell modellezni.
A megfelelő R2 érték kiválasztása előtt az OEFSR alkalmazójának el kell végeznie az anyag újrafeldolgozhatóságának értékelését. Az OEF-vizsgálatnak tartalmaznia kell egy nyilatkozatot az anyagok/termékek újrafeldolgozhatóságáról. Az újrafeldolgozhatóságra vonatkozó nyilatkozatot az újrafeldolgozhatóságra vonatkozó értékeléssel együtt kell benyújtani, amely bizonyítékokat tartalmaz az alábbi három kritériumot illetően (az EN ISO 14021:2016 szabvány 7.7.4. „Értékelési módszertan” szakaszában leírtak szerint):
Az anyagok forrástól az újrafeldolgozó létesítménybe történő továbbítására szolgáló begyűjtési, szétválogatási és szállítási rendszerek könnyen elérhetők a termék vásárlóinak, potenciális vásárlóinak és felhasználóinak jelentős része számára;
Az újrafeldolgozó létesítmények rendelkezésre állnak a begyűjtött anyagok elhelyezésére;
Bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a terméket, amelynek tekintetében nyilatkoznak az újrafeldolgozhatóságról, összegyűjtik és újrahasznosítják.
Az 1. és a 3. pontban foglaltak ágazati szövetségektől vagy nemzeti szervektől származó – országspecifikus – újrafeldolgozási statisztikákkal bizonyíthatók. A 3. pont szerinti bizonyítékoknak való megfelelés biztosítható például az anyagok újrafeldolgozására vonatkozó EN 13430 szabványban (A. és B. melléklet) leírt, az újrafeldolgozhatóság értékelésére irányuló tervezés alkalmazásával, vagy egyéb, újrafeldolgozásra vonatkozó ágazatspecifikus iránymutatások alkalmazásával, amennyiben rendelkezésre állnak ( 219 ).
Az újrafeldolgozhatóság értékelését követően a megfelelő – ellátásilánc-specifikus vagy alapértelmezett – R2 értékeket kell alkalmazni. Ha egy kritérium nem teljesül, vagy az ágazatspecifikus újrafeldolgozhatósági iránymutatások korlátozott újrafeldolgozhatóságot jeleznek, 0 %-os R2 értéket kell alkalmazni.
Rendelkezésre állás esetén – az újrafeldolgozó létesítmény kimeneténél mért – vállalatspecifikus R2 értéket kell alkalmazni. Ha nem állnak rendelkezésre vállalatspecifikus értékek, és teljesülnek az újrafeldolgozhatóság értékelésére vonatkozó kritériumok (lásd lejjebb), az alábbi táblázatban felsorolt alkalmazásspecifikus R2 értékeket kell alkalmazni.
Ha adott ország vonatkozásában nem áll rendelkezésre R2 érték, akkor az európai átlagot kell alkalmazni.
Ha adott alkalmazás vonatkozásában nem áll rendelkezésre R2 érték, akkor az anyag R2 értékeit kell alkalmazni (pl. anyagok átlaga).
Amennyiben nem állnak rendelkezésre R2 értékek, az R2 értékét 0-nak kell venni, vagy új statisztikák hozhatók létre az R2 érték konkrét helyzetben történő hozzárendelése érdekében.
Az alkalmazott R2 értékeket az OEF-vizsgálat hitelesítése során ellenőrizni kell.
[Az OEFSR-ben egy táblázatban fel kell sorolni az alkalmazó által a körforgásos lábnyom számítási képletének alkalmazása során használandó összes paramétert, megkülönböztetve a rögzített értékkel rendelkező – az OEF-módszerből származó vagy OEFSR-specifikus – paramétereket (amelyeket ugyanabban a táblázatban kell megadni), valamint az OEF-vizsgálatra jellemző paramétereket (pl. R2 stb.). Az OEFSR-nek továbbá adott esetben tartalmaznia kell az OEF-módszerből származtatott további modellezési szabályokat. Ebben a táblázatban a „B” érték alapértelmezésként 0-nak felel meg.]
[Az újrahasználható csomagolást tartalmazó OEFSR-ekben a következő szöveget kell feltüntetni: „Az újrahasználati arány meghatározza az életciklus végén kezelendő csomagolóanyag mennyiségét (értékesített termékenként). Az életciklus végén kezelt csomagolóanyag mennyiségét úgy kell kiszámítani, hogy a csomagolóanyag tényleges tömegét el kell osztani a csomagolóanyag újrahasználatainak a számával.”]
B.7. OEF-eredmények – Az OEF-profil
Az OEFSR alkalmazójának a terméke OEF-profilját az ebben az OEFSR-ben foglalt valamennyi követelménynek megfelelően kell kiszámítania. Az OEF-jelentésnek a következő információkat kell tartalmaznia:
teljes életciklusleltár;
a jellemzett eredmények abszolút értékben, az összes hatáskategória tekintetében (táblázat formájában);
normalizált eredmények abszolút értékben, az összes hatáskategória tekintetében (táblázat formájában);
súlyozott eredmény abszolút értékben, az összes hatáskategória tekintetében (táblázat formájában);
az egyetlen összesített pontszám abszolút értékben.
Az OEF-jelentéssel együtt az OEFSR alkalmazójának létre kell hoznia a vizsgált termék EF-nek megfelelő összesített adatkészletét. Ezt az adatkészletet az Európai Bizottság rendelkezésére kell bocsátani, és nyilvánosságra lehet hozni. A bontott változat bizalmas maradhat.
B.8. Hitelesítés
A jelen OEFSR szerint végzett OEF-vizsgálat/jelentés hitelesítését a III. melléklet 9. szakaszában – ideértve e melléklet A. részét is – foglalt valamennyi általános követelménynek, valamint az alábbiakban felsorolt követelményeknek megfelelően kell elvégezni.
A hitelesítő(k)nek igazolnia (igazolniuk) kell, hogy az OEF-vizsgálat elvégzésére e OEFSR-rel összhangban kerül sor.
Ha az OEF-módszert alkalmazó szakpolitikák konkrét követelményeket határoznak meg az OEF-vizsgálatok, PEF-jelentések és a kommunikációs eszközök hitelesítése és validálása tekintetében, akkor az ezekben a szakpolitikákban foglalt követelményeket kell irányadónak tekinteni.
A hitelesítő(k)nek validálnia (validálniuk) kell a vizsgálat során végzett számításokhoz felhasznált mennyiségi információk pontosságát és megbízhatóságát. Mivel ez különösen erőforrás-igényes lehet, a következő követelményeknek kell teljesülniük:
A hitelesítő(k)nek ellenőriznie (ellenőrizniük) kell, hogy az összes hatásvizsgálati módszer esetében a helyes változatot alkalmazták-e. A leginkább releváns EF-hatáskategóriák mindegyike tekintetében ellenőrizni kell a jellemzési tényezők legalább 50 %-át, míg az összes hatáskategória összes normalizálási és súlyozási tényezőjét ellenőrizni kell. A hitelesítő(k) különösen azt ellenőrzi(k), hogy a jellemzési tényezők megfelelnek-e az EF-hatásvizsgálati módszerben szereplő tényezőknek, amelyek vonatkozásában a vizsgálat megállapítja a megfelelést ( 220 ). Ez közvetett módon is elvégezhető, például:
Az EF-nek megfelelő adatkészletek exportálásával az OEF-vizsgálat elvégzéséhez használt életciklus-értékelési szoftverből, majd azok lefuttatásával a Look@LCI ( 221 ) szoftverben az LCIA-eredmények megszerzése érdekében. Ha a Look@LCI eredményei 1 %-on belüli eltérést mutatnak az életciklus-értékelési szoftver eredményeitől, a hitelesítő(k) feltételezheti(k), hogy az OEF-vizsgálat elvégzéséhez használt szoftverben a jellemzési tényezők alkalmazása helyes volt.
A leginkább releváns folyamatok LCIA-eredményeinek – amelyeket az OEF-vizsgálat elvégzéséhez használt szoftverrel számítottak ki – az eredeti adatkészlet metaadataiban rendelkezésre álló eredményekkel történő összevetésével. Ha az összevetett eredmények 1 %-on belüli eltérést mutatnak, a hitelesítő(k) feltételezheti(k), hogy az OEF-vizsgálat elvégzéséhez használt szoftverben a jellemzési tényezők alkalmazása helyes.
Az alkalmazott veszély alapú kizárás (adott esetben) megfelel a III. melléklet 4.6.4. szakaszában foglalt követelményeknek.
Minden felhasznált adatkészletet ellenőrizni kell az adatokra vonatkozó követelmények szempontjából (a III. melléklet 4.6.3. és 4.6.5. szakasza).
A leginkább releváns folyamatok (a III. melléklet 6.3.3. szakaszában meghatározottak szerint) legalább 80 %-a esetében (számban megadva) a hitelesítő(k)nek validálnia (validálniuk) kell az összes kapcsolódó, tevékenységre vonatkozó adatot, valamint az e folyamatok modellezéséhez használt adatkészleteket. Adott esetben a körforgásos lábnyom számítási képletében szereplő paramétereket és az azok modellezéséhez használt adatkészleteket is ugyanilyen módon validálni kell. A hitelesítő(k)nek ellenőriznie (ellenőrizniük) kell, hogy a leginkább releváns folyamatok a III. melléklet 6.3.3. szakaszában meghatározottak szerint kerülnek-e azonosításra.
Az összes egyéb folyamat legalább 30 %-a (számban megadva) tekintetében (ez a III. melléklet 6.3.3. szakaszában meghatározott folyamatok 20 %-ának felel meg) a hitelesítő(k)nek validálnia (validálniuk) kell az összes kapcsolódó, tevékenységre vonatkozó adatot és az e folyamatok modellezéséhez használt adatkészleteket. Adott esetben a körforgásos lábnyom számítási képletében szereplő paramétereket és az azok modellezéséhez használt adatkészleteket is ugyanilyen módon validálni kell.
A hitelesítő(k)nek ellenőriznie (ellenőrizniük) kell, hogy az adatkészleteket helyesen alkalmazzák-e a szoftverben (vagyis hogy a szoftverben lévő adatkészlet LCIA-eredményei 1 %-on belüli eltérést mutatnak a metaadatokban szereplőkhöz képest). Ellenőrizni kell a leginkább releváns folyamatok modellezéséhez használt adatkészletek legalább 50 %-át (számban megadva) és az egyéb folyamatok modellezéséhez használt adatkészletek 10 %-át.
A hitelesítő(k)nek különösen azt kell ellenőriznie (ellenőrizniük), hogy a folyamat adatminőség-értéke megfelel-e a kiválasztott folyamatokra vonatkozó adatigénymátrixban meghatározott minimális adatminőség-értéknek.
Ezeknek az adatellenőrzéseknek többek között magukban kell foglalniuk a felhasznált, tevékenységre vonatkozó adatokat, a másodlagos alfolyamatok kiválasztását, továbbá a közvetlen elemi áramok és a körforgásos lábnyom számítási képletében szereplő paraméterek (CFF-paraméterek) kiválasztását. Ha például 5 folyamat van, és ezek mindegyike 5 tevékenységi adatot, 5 másodlagos adatkészletet és 10 CFF-paramétert tartalmaz, akkor a hitelesítő(k)nek 5 folyamatból legalább 4-et (70 %) ellenőriznie (ellenőrizniük) kell, és minden egyes folyamat esetében legalább 4 tevékenységi adatot (a tevékenységre vonatkozó teljes adatmennyiség 70 %-a), 4 másodlagos adatkészletet (a másodlagos adatkészletek teljes mennyiségének 70 %-a) és 7 CFF paramétert (a CFF paraméterek teljes mennyiségének 70 %-a) kell ellenőriznie (ellenőrizniük).
Az OEF-jelentés hitelesítése során szúrópróbaszerűen elegendő információt ellenőrizni kell annak érdekében, hogy észszerű bizonyosságot szerezzenek arról, hogy az OEF-jelentés megfelel a III. melléklet 8. szakaszában felsorolt valamennyi feltételnek, beleértve e melléklet A. részét is.
[Az OEFSR további követelményeket írhat elő a hitelesítésre vonatkozóan, amelyeket ajánlott hozzáadni az ebben a dokumentumban megállapított minimumkövetelményekhez.]
Hivatkozások
[Az OEFSR-ben használt hivatkozások jegyzéke.]
C. RÉSZ
AZ ALAPÉRTELMEZETT CFF-PARAMÉTEREK LISTÁJA
A IV. melléklet C. része a következő címen érhető e: http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml.
Az Európai Bizottság rendszeresen felülvizsgálja és frissíti a IV. melléklet C. részében szereplő értékek listáját; az OEF-módszer alkalmazóit arra kérjük, hogy ellenőrizzék és használják a mellékletben rendelkezésre bocsátott legfrissebb értékeket.
D. RÉSZ
ALAPÉRTELMEZETT ADATOK A FELHASZNÁLÁSI SZAKASZ MODELLEZÉSÉHEZ
A következő táblázatokat kell használni az OEF-vizsgálatok során, valamint az OEFSR-ek kidolgozása során, hacsak jobb adatok nem állnak rendelkezésre. Eltérő rendelkezés hiányában a szolgáltatott adatok feltevéseken alapulnak.
Termék |
A felhasználási szakasszal kapcsolatban megállapított feltevések, termékkategóriánként |
Hús, hal, tojás |
Hűtött tárolás. Elkészítés: 10 perc serpenyőben (75 % gáz és 25 % villamos energia), 5 gramm napraforgóolaj (beleértve annak életciklusát) egy kg termékre vetítve. A serpenyő elmosogatása. |
Tej |
Hűtött tárolás, hidegen fogyasztva, 200 ml-es pohárban (azaz 5 pohár/l tej), beleértve a pohár életciklusát és a mosogatást. |
Tészta |
1 kg tészta fazékban, 10 kg vízben megfőzve, 10 percig forralva (75 % gáz és 25 % villamos energia). Forralási szakasz: 0,18 kWh/kg víz, Főzési fázis: 0,05 kWh/perc főzés. |
Fagyasztott ételek |
Fagyasztott tárolás. Sütőben 15 percen át 200 °C-on sütve (beleértve egy tűzhely hányadát, egy sütőlap hányadát). Sütőlap elöblítése: 5 liter víz. |
Pörkölt és őrölt kávé |
7 g pörkölt és őrölt kávé csészénként Szűrt kávé készítése szűrőfilteres kávéfőző gépben: gép gyártása és az életciklus vége (1,2 kg, 4 380 használat, 2 pohár/használat), papírszűrő (2 g/használat), villamosenergia-fogyasztás (33 Wh/csésze) és vízfogyasztás (120 ml/csésze). Gép öblítése/mosása: 1 liter hideg víz használatonként, 2 liter meleg víz 7 használatra vetítve, kancsó elmosása mosogatógépben (minden hetedik használat után) Csésze (bögre) gyártása és az életciklus vége, valamint mosogatás Forrás: a kávéra vonatkozó PEFCR alapján (2015. február 1-jei tervezet (1)) |
Sör |
Hűtés, 33 cl-es pohárban fogyasztva (azaz 3 pohár/l sör), pohár gyártása és az életciklus vége, valamint mosogatás. Lásd még a sörre vonatkozó PEFCR-t (2). |
Palackozott víz |
Hűtött tárolás. Tárolás időtartama: 1 nap. 2,7 pohár/l elfogyasztott víz, 260 gramm üveggyártás és az életciklus vége, valamint mosogatás. |
Hobbiállat-eledel |
Hobbiállat-eledelhez szolgáló edény gyártása és az életciklus vége, valamint mosogatás |
Aranyhal |
Az akvárium villamosenergia- és vízfelhasználása, valamint kezelése (évente 43 kWh és 468 l). Haleledel előállítása aranyhalaknak (1 g/nap, 50 % hallisztet és 50 % szójalisztet feltételezve). Az aranyhal feltételezett élettartama 7,5 év. |
Póló |
Mosógép, szárítógép használata és vasalás. Egy póló esetén 52 mosás 41 fokon, 5,2 szárítás szárítógéppel (10 %) és vasalás 30 alkalommal. Mosógép: 70 kg, 50 % acél, 35 % műanyag, 5 % üveg, 5 % alumínium, 4 % réz, 1 % elektronika, 1 560 ciklus (= terhelés) az élettartama során. 179 kWh és 8 700 l víz 220 ciklusra vetítve, 8 kg-os terhelés mellett (http://www.bosch-home.com/ch/fr/produits/laver-et-s%C3%A9cher/lave-linge/WAQ28320FF.html?source=browse alapján), ami 0,81 kWh és 39,5 l/ciklus, valamint 70 ml mosószer/ciklus. Szárítógép: 56 kg, összetétele és élettartama megegyezik a mosógép feltételezett összetételével és élettartamával. 2,07 kWh/ciklus 8 kg-os ruhaterhelés esetén. |
Festék |
Ecsetgyártás, csiszolópapír stb. (lásd a dekorációs festékekre vonatkozó PEFCR-t (3) ). |
Mobiltelefon |
2 kWh/év a töltéshez, 2 éves élettartam. |
Mosószerek |
Mosógép használata (lásd a pólóra vonatkozó adatokat a mosógép modelljéhez). 70 ml mosószer feltételezése ciklusonként, azaz 14 ciklus 1 kg mosószerre vetítve. |
Gépjárműolaj |
10 %-os veszteség használat során, amely vízbe történő szénhidrogén-kibocsátásként kerül értékelésre. |
(1)
https://webgate.ec.europa.eu/fpfis/wikis/display/EUENVFP/OEFSR+Pilot%3A+Coffee a honlap eléréséhez ECAS-regisztrációra van szükség.
(2)
http://ec.europa.eu/environment/eussd/smgp/pdf/Beer%20OEFSR%20June%202018%20final.pdf
(3)
http://ec.europa.eu/environment/eussd/smgp/documents/PEFFCR_decorative_paints.pdf |
A tárolásra vonatkozó alapértelmezett feltevések (eltérő rendelkezés hiányában mindig feltevéseken alapul).
Termék |
Egyszerre több termékkategóriára vonatkozó feltevések |
Tárolás szobahőmérsékleten (otthon) |
Az egyszerűsítés érdekében úgy tekintendő, hogy az otthoni, szobahőmérsékleten történő tárolás nem jár hatással. |
Hűtött tárolás (hűtőszekrényben, otthon) |
Tárolási idő: termékfüggő. Alapértelmezés szerint 7 nap hűtőszekrényben történő tárolás (ANIA és ADEME 2012 (1) ). Tárolási térfogat: a feltevés szerint a termék tényleges térfogatának háromszorosa Energiafogyasztás: 0,0037 kWh/l (azaz „a tárolási térfogat”) – nap (ANIA és ADEME 2012). Hűtőszekrény gyártása és az életciklus vége figyelembevételével (15 éves élettartamot feltételezve). |
Hűtött tárolás (pubban/étteremben) |
A pubban lévő hűtőszekrény a feltevés szerint évi 1 400 kWh-t fogyaszt (a Heineken környezetkímélő hűtés szakértője, 2015). A feltevés szerint az energiafogyasztás 100 %-át a sör hűtése teszi ki. A hűtőszekrény teljesítménye 40 hl/év. Ez 0,035 kWh/l-nek felel meg pubban/szupermarketben történő hűtés esetén, a teljes tárolási idő vonatkozásában. Hűtőszekrény gyártása és az életciklus vége figyelembevételével (15 éves élettartamot feltételezve). |
Fagyasztott tárolás (fagyasztóban, otthon) |
Tárolási idő: 30 nap fagyasztóban (az ANIA és az ADEME 2012 alapján). Tárolási térfogat: a feltevés szerint a termék tényleges térfogatának kétszerese. Energiafogyasztás: 0,0049 kWh/l (azaz „a tárolási térfogat”) – nap (ANIA és ADEME 2012). Fagyasztó gyártása és az életciklus vége figyelembevételével (15 éves élettartamot feltételezve): a feltevés szerint hasonló, mint a hűtőszekrény esetében. |
Főzés (otthon) |
Főzés: 1 kWh/óra felhasználás (indukciós tűzhelyre – 0,588 kWh/óra, kerámialapos tűzhelyre – 0,999 kWh/óra és elektromos tűzhelyre – 1,161 kWh/óra vonatkozó fogyasztási adatokból származtatva) (forrás mindegyik esetén: ANIA és ADEME 2012). Sütés sütőben: figyelembe vett villamos energia: 1,23 kWh/óra (ANIA és ADEME 2012). |
Mosogatás (otthon) |
Mosogatógép-használat: 15 l víz, 10 g mosogatószer és 1,2 kWh mosogatási ciklusonként (Kaenzig és Jolliet 2006). Mosogatógép gyártása és az életciklus vége figyelembevételével (életciklusonként 1 500 menetet feltételezve). Kézi mosogatás esetén 0,5 l víznek és 1 g mosogatószernek megfelelő értéket feltételezünk a fenti 2,5 %-os érték vonatkozásában (arányosítással a víz- és a mosogatószer-felhasználás tekintetében, a fenti %-os arány alkalmazásával). A feltevés szerint a vizet földgázzal melegítik, 40 °C-os delta T értéket, valamint 1/1,25 energiahatékonyságot – földgázzal termelt hő a vízmelegítéshez – figyelembe véve (ami azt jelenti, hogy a 0,5 l víz felmelegítéséhez 1,25 * 0,5 * 4 186 * 40 = 0,1 MJ „földgázzal, kazánban előállított hőre” van szükség). |
(1)
ANIA és ADEME. (2012). Projet de référentiel transversal d’évaluation de l’impact environnemental des produits alimentaires (főként a 4. melléklet) (« GT1 »), 23/04/12. |
E. RÉSZ
AZ OEF-JELENTÉS SABLONJA
A melléklet e része az OEF-jelentés sablonját ismerteti, amelyet az OEF-vizsgálatok valamennyi típusára alkalmazni kell (ideértve az OEF-RO-kat vagy az OEFSR-eket alátámasztó vizsgálatokat). A sablon bemutatja a követendő kötelező jelentési struktúrát és a jelentendő információk nem kimerítő listáját. A jelentésbe bele kell foglalni az OEF-módszer alkalmazása során jelentendő valamennyi tételt, még akkor is, ha azok nem szerepelnek kifejezetten ebben a táblázatban.
Szervezet környezeti lábnyoma
jelentés
[Írja be ide a szervezet nevét]
Tartalomjegyzék
Mozaikszavak
[Ebben a szakaszban fel kell sorolni az OEF-vizsgálat során használt összes mozaikszót. Az OEF-módszer legújabb változatában már szereplő mozaikszavakat eredeti formájukban kell átmásolni. A mozaikszavakat betűrendben kell megadni.]
Fogalommeghatározások
[Ebben a szakaszban fel kell sorolni az OEF-vizsgálat vonatkozásában releváns összes fogalommeghatározást. Az OEF-módszer legújabb változatában már szereplő fogalommeghatározásokat eredeti formájukban kell átmásolni. A fogalommeghatározásokat betűrendben kell megadni.]
E.1. Összefoglaló
[Az összefoglalónak legalább a következő elemeket kell tartalmaznia:
A vizsgálat célja és alkalmazási köre, a vonatkozó korlátokkal és feltevésekkel együtt;
A rendszerhatár rövid leírása;
Az adatminőségre vonatkozó releváns nyilatkozatok,
Az életciklus-hatásvizsgálat legfontosabb eredményei: ezeket az összes EF-hatáskategória – jellemzett, normalizált, súlyozott – eredményeinek feltüntetésével kell bemutatni;
A vizsgálat által elért eredmények, a megfogalmazott ajánlások és a megállapított következtetések ismertetése;
Lehetőség szerint az összefoglalót ajánlatos úgy kell megírni, hogy az ne szakmai közönséghez szóljon, és ne legyen 3-4 oldalnál hosszabb.]
E.2. Általános
[Az alábbi információkat ideális esetben a vizsgálati dokumentáció első oldalán ajánlott feltüntetni:
a szervezet neve;
Termékportfólió,
NACE-kódok;
A vállalat bemutatása (név, földrajzi hely),
az OEF-vizsgálat közzétételének időpontja (a dátumot bővített formátumban kell megadni, pl. 2015. június 25., a dátum formátuma miatti félreértések elkerülése érdekében);
az OEF-vizsgálat földrajzi érvényessége (azok az országok, ahol a termékportfóliót előállítják/felhasználják/értékesítik);
az OEF-módszernek való megfelelés;
az OEF-módszeren kívül más dokumentumoknak való megfelelés;
A hitelesítő(k) neve és intézménye]
E.3. A vizsgálat célja
[A jelentéstétel kötelező elemei legalább az alábbiak:
tervezett alkalmazás(ok);
módszertani korlátok;
a vizsgálat elvégzésének okai;
célközönség;
a vizsgálat megrendelője;
a hitelesítő azonosítása]
E.4. A vizsgálat alkalmazási köre
[A vizsgálat alkalmazási köre részletesen meg kell határozza az elemzett rendszert, és ki kell térjen a következők kijelöléséhez alkalmazott általános módszerre: i. Adatszolgáltatási egység és termékportfólió, ii. rendszerhatár (beleértve a szervezeti és az OEF-határ meghatározását), iii. az EF-hatáskategóriák listája, iv. kiegészítő információk (környezeti és technikai) iv. feltevések és korlátok.]
E.4.1. Funkcionális/bejelentett egység és referenciaáram
[Adja meg az adatszolgáltatási egységet, meghatározva a szervezetet és a termékportfóliót:
a szervezet meghatározása:
a termékportfólió meghatározása:
a referenciaév;
a jelentéstételi időszak.]
E.4.2. Rendszerhatár
[Ennek a szakasznak legalább a következőket kell tartalmaznia:
i. a szervezeti határ és ii. az OEF-határ meghatározása és leírása;
az összes hozzárendelhető életciklusszakasz felsorolása (adott esetben), amely a rendszerhatár részét képezi. Abban az esetben, ha az alapértelmezett életciklusszakaszok elnevezése megváltozott, az alkalmazónak meg kell határoznia, hogy az melyik alapértelmezett életciklusszakasznak felel meg. Annak dokumentálása és indoklása, ha az életciklusszakaszokat megosztották és/vagy új szakaszokkal egészítették ki.
Az érintett fő folyamatok, adott esetben, hivatkozva az egyes életciklusszakaszokra (a részleteket a IV. melléklet LCI-re vonatkozó A.5. szakasza tartalmazza). A termékportfólióban nem szereplő termékeket, valamint legalább a főrendszer hulladékáramait egyértelműen azonosítani kell. .
A kizárások okai és potenciális jelentősége.
Rendszerhatárábra, amely tartalmazza a figyelembe vett és a kizárt folyamatokat, kiemeli az adatigénymátrix szerinti 1., 2., illetve 3. helyzethez tartozó tevékenységeket, és kiemeli, hogy hol használnak vállalatspecifikus adatokat.]
E.4.3. A környezeti lábnyom hatáskategóriái
[Táblázatban sorolja fel az EF-hatáskategóriákat és egységeket, valamint adja meg az alkalmazott EF-referenciacsomagot (további részletekért lásd: http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml).
Az éghajlatváltozás vonatkozásában adja meg, hogy a három részmutató eredményeit külön-külön jelentik-e az eredményeket tartalmazó szakaszban.]
E.4.4. Kiegészítő információk
[Ismertesse az OEF-vizsgálatban foglalt valamennyi kiegészítő környezeti információt és kiegészítő technikai információt. Adja meg az elfogadott referenciákat és pontos számítási szabályokat.
Fejtse ki, hogy a biológiai sokféleség releváns vagy nem releváns a vizsgált termék vonatkozásában.
E.4.5. Feltevések és korlátok
[Ismertesse az összes korlátot és feltevést. Adja meg az esetleges adathiányok listáját, valamint a hiányzó adatok pótlásának módját. Adja meg a használt helyettesítő adatkészletek listáját.]
E.5. Életciklusleltár-elemzés
[Ebben a szakaszban le kell írni az életciklusleltár összeállítását, és annak tartalmaznia kell a következőket:
szűrés, ha arra sor kerül;
az életciklusszakaszok felsorolása és leírása (adott esetben);
modellezési lehetőségek leírása;
az alkalmazott hozzárendelési módszerek leírása;
a felhasznált adatok és források leírása és dokumentálása;
adatminőségi követelmények és minősítés.]
E.5.1. Szűrés [adott esetben]
[Ismertesse a szűrést, beleértve az adatgyűjtésre, a felhasznált adatokra (pl. másodlagos adatkészletek, tevékenységre vonatkozó adatok, közvetlen elemi áramok listája), a veszély alapú kizárásra és az életciklus-hatásvizsgálati szakasz eredményeire vonatkozó releváns információkat.
Dokumentálja a legfontosabb megállapításokat és az eredeti alkalmazási kör meghatározása tekintetében eszközölt finomításokat (ha vannak ilyenek).]
E.5.2. Modellezési lehetőségek
[Ismertesse az összes modellezési lehetőséget az alább felsorolt alkalmazandó szempontok tekintetében (adott esetben további szempontokat is megadhat):
mezőgazdasági termelés (azon OEF-vizsgálatok esetén, amelyek alkalmazási köre kiterjed a mezőgazdasági modellezésre, és amelyek során tesztelték a III. melléklet 4.4.1.5. szakaszában és 4. táblázatában leírt alternatív megközelítést, az OEF-jelentés mellékletében kell jelenteni az eredményeket);
szállítás és logisztika: a jelentésben minden felhasznált adatot meg kell adni (pl. szállítási távolság, hasznos terhelés, csomagolás újrahasználati aránya stb.). Amennyiben a modellezés során nem alkalmaztak alapértelmezett forgatókönyveket, be kell nyújtani az összes felhasznált konkrét adat dokumentációját;
beruházási javak: beruházási javak figyelembevétele esetén az OEF-jelentésnek egyértelmű és széles körű magyarázatot kell tartalmaznia, és minden feltevést jelenteni kell;
tárolás és kiskereskedelem;
felhasználási szakasz: a termékfüggő folyamatoknak az OEF-vizsgálat során kijelölt rendszerhatáron belül kell lenniük. Termékfüggetlen folyamatok nem szerepelhetnek a rendszerhatáron belül, továbbá minőségi információk is nyújthatók, lásd a III. melléklet 4.4.7. szakaszát. Ismertesse a felhasználási szakasz modellezése során alkalmazott megközelítést (fő funkció szerinti megközelítés vagy delta megközelítés);
az életciklus végéhez kapcsolódó modellezés, beleértve a körforgásos lábnyom számítási képletében szereplő paraméterek értékeit (A, B, R1, R2, Qs/Qp, R3, LHV, XER,heat, XER,elec), a folyamatok és a felhasznált adatkészletek listája (Ev, Erec, ErecEoL, E*v, Ed, EEr, ESE,heat, ESE,elec), hivatkozva a IV. melléklet C. részére;
a termék megnövekedett élettartama;
villamosenergia-felhasználás;
mintavételi eljárás (jelenteni kell, hogy alkalmaztak-e mintavételi eljárást, és fel kell tüntetni az alkalmazott megközelítést);
ÜHG-kibocsátás és -elnyelés (jelenteni kell, ha a biogén szénáramok modellezésére nem egyszerűsített megközelítést alkalmaztak);
kompenzációk (ha azokat kiegészítő környezeti információként jelentik).]
E.5.3. Többfunkciós folyamatok kezelése
[Ismertesse az OEF-vizsgálat során alkalmazott hozzárendelési szabályokat és a modellezés/számítások elvégzésének módját. Adja meg az egyes folyamatokhoz használt összes hozzárendelési tényező listáját, valamint helyettesítés alkalmazása esetén a folyamatok és a felhasznált adatkészletek részletes listáját.]
E.5.4. Adatgyűjtés
[Ennek a szakasznak legalább a következőket kell tartalmaznia:
Valamennyi gyűjtött vállalatspecifikus adat leírása és dokumentálása:
az összes felhasznált másodlagos adatkészlet felsorolása (folyamat neve, UUID, adatkészlet forrása – az életciklusadatok hálózatának csomópontja, adatállomány – és az EF-referenciacsomagnak való megfelelés);
Modellezési paraméterek;
Alkalmazott veszély alapú kizárás, adott esetben;
A közzétett szakirodalom forrásai;
Az adatok validálása, beleértve a dokumentálást is;
Ha sor került érzékenységi elemzésre, azt bele kell foglalni a jelentésbe.]
E.5.5. Adatminőségi követelmények és minősítés
[Adjon meg egy táblázatot, amelyben felsorolja az összes folyamatot és azok adatigénymátrix szerinti helyzetét.
Adja meg az OEF-vizsgálat adatminőség-értékét.]
E.6. A hatásvizsgálat eredményei [bizalmas, adott esetben]
E.6.1. OEF-eredmények
[Ennek a szakasznak legalább a következőket kell tartalmaznia:
az összes EF-hatáskategória jellemzett eredményeit abszolút értékként kell kiszámítani és jelenteni az OEF-jelentésben. Az „Éghajlatváltozás – fosszilis”, az „Éghajlatváltozás – biogén” és az „Éghajlatváltozás – földhasználat és a földhasználat megváltoztatása” alkategóriákat külön kell jelenteni, ha egyenként több mint 5 %-kal járulnak hozzá az éghajlatváltozás összesített pontszámához);
Normalizált és súlyozott eredmények abszolút értékként megadva;
súlyozott eredmények egyetlen pontszámként megadva.]
E.6.2. Kiegészítő információk
[Ennek a szakasznak a következőket kell tartalmaznia:
A kiegészítő környezeti információk eredményei;
A kiegészítő technikai információk eredményei.]
E.7. Az OEF-eredmények értelmezése
[Ennek a szakasznak legalább a következőket kell tartalmaznia:
az OEF-vizsgálat megalapozottságának értékelése;
a leginkább releváns hatáskategóriák, életciklusszakaszok, folyamatok és közvetlen elemi áramok listája (lásd az alábbi táblázatokat);
a környezeti lábnyomra vonatkozó eredmények korlátai és kapcsolata az OEF-vizsgálat meghatározott céljához és alkalmazási köréhez képest,
Következtetések, ajánlások, korlátok és fejlesztési lehetőségek)].
Tétel |
Milyen szinten kell meghatározni a relevanciát? |
Küszöbérték |
Leginkább releváns hatáskategóriák |
Egyetlen összesített pontszám |
Hatáskategóriák, amelyek együttesen az egyetlen összesített pontszám legalább 80 %-át teszik ki |
Leginkább releváns életciklusszakaszok |
Minden egyes leginkább releváns hatáskategória vonatkozásában |
Minden életciklusszakasz, amelyek együttesen több mint 80 %-kal járulnak hozzá az adott hatáskategóriához. Ha a felhasználási szakasz valamely leginkább releváns hatáskategória teljes hatásának több mint 50 %-áért felel, az eljárást ismételten le kell folytatni a felhasználási szakasz kizárásával. |
Leginkább releváns folyamatok |
Minden egyes leginkább releváns hatáskategória vonatkozásában |
Minden folyamat, amely (a teljes életciklus alatt) együttesen több mint 80 %-kal járul hozzá az adott hatáskategóriához, abszolút értékek figyelembevételével |
Leginkább releváns elemi áramok |
A leginkább releváns folyamatok mindegyike vonatkozásában, a leginkább releváns hatáskategóriák figyelembevételével |
Minden elemi áram, amelyek együttesen valamely leginkább releváns hatáskategória teljes hatásának legalább 80 %-át teszik ki a leginkább releváns folyamatok mindegyike vonatkozásában. Lebontott adatok rendelkezésre állása esetén: az egyes leginkább releváns folyamatok mindegyike esetében, minden közvetlen elemi áram, amelyek együttesen legalább 80 %-kal járulnak hozzá az adott hatáskategóriához (amit csak a közvetlen elemi áramok okoznak) |
Példa:
Leginkább releváns hatáskategória |
[%] |
Leginkább releváns életciklusszakaszok |
[%] |
Leginkább releváns folyamatok |
[%] |
Leginkább releváns elemi áramok |
[%] |
1. hatáskategória |
|
Életciklus vége |
|
1. folyamat |
|
1. elemi áram |
|
|
|
|
|
|
|
2. elemi áram |
|
|
|
|
|
2. folyamat |
|
2. elemi áram |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Nyersanyagbeszerzés és előzetes feldolgozás |
|
4. folyamat |
|
1. elemi áram |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2. hatáskategória |
|
Gyártás |
|
1. folyamat |
|
2. elemi áram |
|
|
|
|
|
|
|
3. elemi áram |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
3. hatáskategória |
|
Gyártás |
|
1. folyamat |
|
2. elemi áram |
|
|
|
|
|
|
|
3. elemi áram |
|
E.8. Validálási nyilatkozat
[A validálási nyilatkozat kötelező, és azt mindig a nyilvánosan elérhető OEF-jelentés nyilvánosan elérhető mellékleteként kell benyújtani.
A validálási nyilatkozatnak legalább a következő elemeket és szempontokat kell tartalmaznia:
a hitelesítés/validálás tárgyát képező OEF-vizsgálat címe, valamint annak a jelentésnek a pontos változata, amelyhez a validálási nyilatkozat tartozik;
az OEF-vizsgálat megrendelője;
az OEF-módszer alkalmazója;
a hitelesítő(k) vagy hitelesítési munkacsoport esetén a csoport tagjai, a vezető hitelesítő megjelölésével;
a hitelesítő(k) összeférhetetlenségének hiánya az érintett termékek vonatkozásában, valamint bármely korábbi munkában való részvétel vonatkozásában (adott esetben OEFSR kidolgozása, technikai titkársági tagság, valamint az OEF-módszer vagy az OEFSR alkalmazója számára az elmúlt három évben végzett tanácsadási munka);
a hitelesítés/validálás céljának leírása;
a hitelesítés/validálás eredményének leírása;
a hitelesítési/validálási eredmények esetleges korlátai;
a validálási nyilatkozat kiállításának dátuma;
a hitelesítő(k) aláírása.]
A validálási nyilatkozat I. MELLÉKLETE
[A melléklet célja, hogy a fő jelentést alátámasztó, fokozottan technikai jellegű elemeket dokumentálja. Az alábbiakat tartalmazhatja:
Szakirodalmi hivatkozások;
az életciklusleltár részletes elemzése (nem kötelező, ha érzékeny információnak minősül, és azt külön közlik a bizalmas mellékletben, lásd lejjebb);
Az adatminőség részletes értékelése: adja meg i. a folyamatonkénti adatminőség-értéket az OEF-módszerrel összhangban; és ii. az újonnan létrehozott EF-nek megfelelő adatkészletek adatminőség-értékét. Amennyiben az információ bizalmas, azt a II. mellékletben kell feltüntetni.]
A validálási nyilatkozat II. MELLÉKLETE – BIZALMAS JELENTÉS
[A bizalmas melléklet nem kötelező elem, amely azokat az adatokat (többek között nyers adatokat) és információkat tartalmazza, amelyek bizalmasak vagy védettek, és nem tehetők közzé.]
A validálási nyilatkozat III. MELLÉKLETE – AZ EF-NEK MEGFELELŐ ADATKÉSZLET
[A vizsgált termék összesített, EF-nek megfelelő adatkészletét az Európai Bizottság rendelkezésére kell bocsátani.]
F. RÉSZ
ALAPÉRTELMEZETT VESZTESÉGARÁNYOK TERMÉKTÍPUSONKÉNT
Alapértelmezett veszteségarányok terméktípusonként a forgalmazás során és a fogyasztónál (beleértve az éttermeket stb.) (feltevések, eltérő megjelölés hiányában). Az egyszerűsítés érdekében az éttermekre vonatkozó értékek azonosak az otthoni fogyasztásra vonatkozó értékekkel.
Kiskereskedelmi ágazat |
Kategória |
Veszteségarány (beleértve a sérült termékeket, de nem a gyártóhoz visszajuttatott termékeket) forgalmazás során (összesített konszolidált érték a szállítás, a tárolás és a kiskereskedelmi egység tekintetében) |
Veszteségarány a fogyasztónál (beleértve az éttermeket stb.) |
Élelmiszer |
Gyümölcs- és zöldségfélék |
10 % (FAO, 2011) |
19 % (FAO, 2011) |
Hús és húshelyettesítők |
4 % (FAO, 2011) |
11 % (FAO, 2011) |
|
Tejtermékek |
0,5 % (FAO, 2011) |
7 % (FAO, 2011) |
|
Gabona- és malomipari termékek |
2 % (FAO, 2011) |
25 % (FAO, 2011) |
|
Olajok és zsírok |
1 % (FAO, 2011) |
4 % (FAO, 2011) |
|
Készételek/feldolgozott ételek (környezeti hőmérsékletű) |
10 % |
10 % |
|
Készételek/feldolgozott ételek (hűtött) |
5 % |
5 % |
|
Készételek/feldolgozott ételek (fagyasztott) |
0,6 % (elsődleges adatok a Picard alapján – Arnaud Brulaire szóbeli közlése) |
0,5 % (elsődleges adatok a Picard alapján – Arnaud Brulaire szóbeli közlése) |
|
Édességek |
5 % |
2 % |
|
Egyéb élelmiszerek |
1 % |
2 % |
|
Italok |
Kávé és tea |
1 % |
5 % |
Alkoholtartalmú italok |
1 % |
5 % |
|
Egyéb italok |
1 % |
5 % |
|
Dohány |
0 % |
0 % |
|
Hobbiállat-eledel |
5 % |
5 % |
|
Élő állatok |
0 % |
0 % |
|
Ruházat és textíliák |
10 % |
0 % |
|
Lábbelik és bőráruk |
0 % |
0 % |
|
Személyes kiegészítők |
Személyes kiegészítők |
0 % |
0 % |
Barkácsáruk és professzionális kellékek |
Barkácseszközök |
1 % |
0 % |
Bútorok, lakberendezési és dekorációs cikkek |
0 % |
0 % |
|
Villamos háztartási készülékek |
1 % |
0 % |
|
Konyhai eszközök |
0 % |
0 % |
|
Információs és kommunikációs eszközök |
1 % |
0 % |
|
Irodai gépek és felszerelések |
1 % |
0 % |
|
Kulturális és szabadidős cikkek |
Könyvek, újságok és papír/papírkellékek |
1 % |
0 % |
Zene és videók |
1 % |
0 % |
|
Sporteszközök és -kellékek |
0 % |
0 % |
|
Egyéb kulturális és szabadidős cikkek |
1 % |
0 % |
|
Egészségügy |
5 % |
5 % |
|
Tisztítószerek/higiéniai termékek, kozmetikumok és piperecikkek |
5 % |
5 % |
|
Tüzelőanyagok, gázok, kenőanyagok és olajok |
1 % |
0 % |
|
Elemek és villamos energia |
0 % |
0 % |
|
Növények és kertészeti cikkek |
Virágok, növények és magvak |
10 % |
0 % |
Egyéb kertészeti cikkek |
1 % |
0 % |
|
Egyéb áruk |
0 % |
0 % |
|
Benzinkút |
Benzinkúti termékek |
1 % |
0 % |
Élelmiszer-veszteség az elosztóközpontban, szállítás közben és a kiskereskedelmi helyen, valamint otthon: a feltevés szerint 50 % szemétbe kerül (azaz elégetik, hulladéklerakóban helyezik el), 25 %-ot komposztálnak és 25 %-ot metanizálnak.
Termékveszteség (az élelmiszer-veszteség kivételével) és csomagolás/újracsomagolás/kicsomagolás az elosztóközpontban, szállítás közben és kiskereskedelmi helyen: a feltevés szerint 100 %-ban újrafeldolgozásra kerül.
Az elosztóközpontban, szállítás közben és a kiskereskedőnél – pl. újracsomagolás/kicsomagolás során – keletkező egyéb hulladék (az élelmiszer- és termékveszteségek kivételével) életciklus végi kezelése megegyezik a háztartási hulladékéval.
A fogyasztóknál (ideértve az éttermeket stb.) keletkező folyékony élelmiszer-hulladékokat (például tejet) feltételezhetően a lefolyóba öntik, következésképpen szennyvízkezelő létesítményben kezelik.
( 1 ) Az ÜHG-jegyzőkönyv szerinti 3. alkalmazási körnek a vállalati elszámolásra és jelentéstételre vonatkozó szabványban (Corporate Accounting and Reporting Standard) foglalt meghatározása alapján (Világ Erőforrásai Intézet, 2011).
( 2 ) https://eplca.jrc.ec.europa.eu/permalink/Guide_EF_DATA.pdf
( 3 ) https://ec.europa.eu/energy/intelligent/projects/en/projects/e-track-ii
( 4 ) További részletek az EF-nek megfelelő adatkészletekre vonatkozó útmutatóban találhatók: https://eplca.jrc.ec.europa.eu/permalink/Guide_EF_DATA.pdf
( 5 ) További részletek az EF-nek megfelelő adatkészletekre vonatkozó útmutatóban találhatók: https://eplca.jrc.ec.europa.eu/permalink/Guide_EF_DATA.pdf
( 6 ) Elérhető a http://eplca.jrc.ec.europa.eu/?page_id=86 weboldalon.
( 7 ) Global Footprint Network Standards Committee (2009) Ecological Footprint Standards 2009.
( 8 ) WRI/WBCSD 2011, Greenhouse Gas Protocol – Product Life Cycle Accounting and Reporting Standard.
( 9 ) Visszavonták 2016 májusában.
( 10 ) ENVIFOOD Protocol, Environmental Assessment of Food and Drink Protocol, European Food Sustainable Consumption and Production Round Table (SCP RT) (ENVIFOOD-jegyzőkönyv, az élelmiszerek és italok környezeti vizsgálatáról szóló jegyzőkönyv, a fenntartható európai élelmiszer-ipari termeléssel és fogyasztással foglalkozó kerekasztal), 1. munkacsoport, Brüsszel, Belgium.
( 11 ) Európai Bizottság – Közös Kutatóközpont – Környezetvédelmi és Fenntarthatósági Intézet (2011b). Analysis of Existing Environmental Footprint methodologies for Products and Organisations: Recommendations, Rationale, and Alignment. EB – IES – JRC, Ispra, 2011. november.
( 12 ) Ebben a módszerben az „EF-hatáskategória” kifejezést használjuk az EN ISO 14044:2006 szabványban szereplő „hatáskategória” kifejezés helyett.
( 13 ) A PEF-módszerrel összefüggésben az „EF-hatáskategória” kifejezést használjuk az EN ISO 14044:2006 szabványban szereplő „hatáskategória” kifejezés helyett.
( 14 ) Az EF-referenciacsomag tartalmazza az életciklus-hatásvizsgálati szakasz végrehajtásához szükséges összes információt (ILCD-formátumban). Olyan referenciaelemeket tartalmaz, mint az elemi áramok, az áram tulajdonságai, egységcsoportok, hatásvizsgálati módszerek stb., és a következő internetcímen érhető el: https://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml
( 15 ) A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv és a kapcsolódó iránymutatás a következő címen érhető: https://ec.europa.eu/info/law/law-topic/consumers/unfair-commercial-practices-law/unfair-commercial-practices-directive_hu
( 16 ) HL L 39., 1993.2.16., 3. o.
( 17 ) https://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml
( 18 ) http://eplca.jrc.ec.europa.eu/repository/EF
( 19 ) Environmental performance of animal feed supply chains (Az állati takarmányok ellátási láncainak környezeti teljesítménye), 36–43. o., FAO 2016., elérhető a következő internetcímen: http://www.fao.org/partnerships/leap/publications/en/
( 20 ) Lásd: EN ISO 14067:2018.
( 21 ) https://ghgprotocol.org/sites/default/files/standards/Scope%202%20Guidance_Final_Sept26.pdf
( 22 ) Egyes országok esetében ez a lehetőség inkább a legjobb, nem pedig a legrosszabb eset.
( 23 ) A rakteljesítmény egy jármű egy útra vonatkozó tényleges terhelésének aránya a teljes terheléshez vagy kapacitáshoz (például tömeg vagy térfogat).
( 24 ) Az Eurostat 2015-ös adatai szerint a kilométerben kifejezett, tehergépjárművel való szállítás 21 %-a rakomány nélkül, 79 %-a pedig rakománnyal (nem ismert rakomány) történik. Csak Németországban az átlagos tehergépjármű-terhelés 64 %.
( 25 ) A 06., 08. és 10. árukategória tömeggel súlyozott átlagaként számítva, a szállítási statisztikában 2007-től használatos, RAMON szerinti áruosztályozási rendszer alkalmazásával. A „nemfém ásványi termékek” kategória nem tartozik ide, mivel ezek az üveg esetében kétszeresen beszámíthatók.
( 26 ) Az összes kategóriába tartozó áruk tömeggel súlyozott átlagaként számítva.
( 27 ) https://www.searates.com/services/distances-time/ vagy https://co2.myclimate.org/en/flight_calculators/new
( 28 ) A kiskereskedelmi ágazatra vonatkozó OEFSR (v 1.0) elérhető a következő internetcímen: http://ec.europa.eu/environment/eussd/smgp/pdf/OEFSR-Retail_15052018.pdf
( 29 ) A kutató ellenőrzést gyakorol a mintában szereplő részsokaságok felett, míg az egyszerű véletlenszerű mintavétel nem garantálja, hogy az adott sokaság részsokaságainak (rétegeinek) mindegyike megfelelően szerepeljen a végső mintában. A rétegzett mintavétel egyik fő hátránya azonban az, hogy nehézségekbe ütközhet a sokaság megfelelő részsokaságainak azonosítása.
( 30 ) A termékkategóriákra vonatkozó szabályok kidolgozására és felülvizsgálatára vonatkozó előírások (2014. december 10.), ADEME.
( 31 ) Az Európai Bizottság rendszeresen felülvizsgálja és frissíti a II. melléklet C. részében szereplő értékek jegyzékét; a PEF-módszer alkalmazóit arra kérjük, hogy ellenőrizzék és használják a legfrissebb értékeket, amelyek a következő internetcímen érhetők el: http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml
( 32 ) A 8. ábra 8. pontjának megfelelő, összegyűjtött statisztikai adatok felhasználhatók az újrafeldolgozási kimeneti arány kiszámításához. A 8. pont a 2018. május 30-i (EU) 2018/851 irányelvben meghatározott általános szabály szerint kiszámított újrafeldolgozási célértékeknek felel meg. Egyes esetekben – szigorú feltételek mellett és az általános szabálytól eltérve – adatok állhatnak rendelkezésre a 8. ábra 6. pontjában, és felhasználhatók az újrafeldolgozási kimeneti arány kiszámításához.
( 33 ) A feltevések Finnország monopolrendszerén alapulnak.
( 34 ) Technikai közelítés, mivel nem található adatforrás. A műszaki előírások 10 éves élettartamot garantálnak. Első közelítésként évi 3 alkalommal (2–4 között) történő visszaváltást veszünk.
( 35 ) A kevésbé konzervatív számot használjuk.
( 36 ) Közelítésként a műanyag raklapok felét alkalmazzuk.
( 37 ) Például: Tegyük fel, hogy az „Éghajlatváltozás – biogén” alkategória 7 %-kal járul hozzá (abszolút értékeket használva) az éghajlatváltozás teljes hatásához, az „Éghajlatváltozás – földhasználat és a földhasználat megváltoztatása” alkategória pedig 3 %-kal járul hozzá az éghajlatváltozás teljes hatásához. Ebben az esetben az éghajlatváltozásra gyakorolt teljes hatást és az „Éghajlatváltozás – biogén” értékét kell jelenteni.
( 38 ) Őshonos erdők alatt őshonos vagy tartós, romlatlan állagú erdők értendők. A meghatározás a 2009/28/EK irányelv V. mellékletének alkalmazásában a talajban lévő kötöttszén-készletek kiszámításával kapcsolatos iránymutatásról szóló C(2010) 3751 bizottsági határozat mellékletének 8. táblázatából került átvételre. Ez a fogalommeghatározás elvben kizárja a nem tartós erdőket, a romlott állagú erdőket, a gazdálkodással hasznosított erdőket, valamint a rövid vagy hosszú rotációs ciklussal rendelkező erdőket.
( 39 ) A 2013. évi IPCC-iránymutatásokban leírt, azonnali oxidáción alapuló megközelítést követve (2. szakasz).
( 40 ) A termelés évek során előforduló változékonysága esetén tömeg szerinti hozzárendelést kell alkalmazni.
( 41 ) Az Európai Parlament és a Tanács 529/2013/EU határozata (2013. május 21.) az üvegházhatású gázoknak a földhasználatból, a földhasználat-változtatásból és az erdőgazdálkodási tevékenységekből eredő kibocsátására és elnyelésére vonatkozó elszámolási szabályokról és az e tevékenységekhez kapcsolódó intézkedésekre vonatkozó információkról (HL L 165., 2013.6.18., 80. o.).
( 42 ) A meghatározott rendszerhatáron belül létrejövő valamely folyamat, tevékenység vagy hatás közvetlenül hozzárendelhető.
( 43 ) Közvetett helyettesítés történik, amikor egy terméket helyettesítenek, de nem lehet tudni, hogy pontosan melyik termékkel.
( 44 ) Thoma et al., 2013.
( 45 ) A megnevezések azonosak a 2006. évi IPCC-iránymutatásokban szereplőkkel.
( 46 ) Az IPPC-dokumentumban eredetileg szereplő 24 MJ kg-1 alapértelmezett érték 157 MJ kg-1 értékre módosult a FAO „Greenhouse gas emissions and fossil energy demand from small ruminant supply chains. Guidelines for assessment” (Kiskérődzők ellátási láncából származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás és fosszilis energia iránti igény. Értékelésre vonatkozó iránymutatás) című kiadványában (2016) foglaltak szerint.
( 47 ) A 2006. évi IPCC-iránymutatások 10.24. szakasza.
( 48 ) Egyes ágazatokban ez megegyezik az összetevők jegyzékével.
( 49 ) Lásd: https://eplca.jrc.ec.europa.eu/permalink/Guide_EF_DATA.pdf
( 50 ) Az ILCD beviteli szintnek megfelelő adatkészlet alkalmazása esetén az elemi áramok nómenklatúráját össze kell hangolni az EF-nek megfelelő adatkészletek által a modell többi részében használt EF-referenciacsomaggal (elérhető az EF fejlesztő oldalán a következő linken: http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml).
( 51 ) https://eplca.jrc.ec.europa.eu/permalink/Guide_EF_DATA.pdf
( 52 ) https://eplca.jrc.ec.europa.eu/permalink/Guide_EF_DATA.pdf
( 53 ) https://eplca.jrc.ec.europa.eu/permalink/Guide_EF_DATA.pdf
( 54 ) Az EF-hatásvizsgálatnak nem célja, hogy más, eltérő alkalmazási körrel és célkitűzéssel rendelkező (szabályozási) eszközöket helyettesítsen, például a (környezeti) kockázatértékelést, a telephely-specifikus környezeti hatásvizsgálatot (KHV) vagy a termékszintű, illetve a munkahelyi biztonságra vonatkozó egészségvédelmi és biztonsági előírásokat. Az EF-hatásvizsgálatnak különösen nem célja, hogy előrevetítse, hogy egy adott helyszínen bármely adott időpontban túllépik-e a küszöbértéket és bekövetkeznek-e tényleges hatások. Ezzel szemben a meglévő környezeti terheket írja le. Így az EF-hatásvizsgálat az életciklus-szempont hozzáadásával kiegészít más, jól bevált eszközöket.
( 55 ) http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml
( 56 ) A következő internetcímen érhető el: http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml
( 57 ) A környezeti lábnyom vonatkozásában alkalmazandó normalizálási tényezők a következő címen érhetők el: http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml
( 58 ) A PEF-ben alkalmazott súlyozási módszerekre vonatkozó további információkért lásd a JRC által kidolgozott jelentéseket, amelyek a következő internetcímen érhetők el: http://ec.europa.eu/environment/eussd/smgp/documents/2018_JRC_Weighting_EF.pdf
( 59 ) http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml
( 60 ) Kérjük, vegye figyelembe, hogy a súlyozási tényezőket %-ban fejezik ki, ezért azokat a számításokban való alkalmazás előtt el kell osztani 100-zal.
( 61 ) Két folyamat akkor azonos, ha ugyanazzal az univerzálisan egyedi azonosítóval (UUID) rendelkeznek.
( 62 ) Az 1. szinten lebontott adatkészletek leírásáért lásd: http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml).
( 63 ) Az itt meghatározott fő jelentés a lehetőségek szerint összhangban van az ISO 14044:2006 szabványnak a közzétételre szánt összehasonlító álltásokat nem tartalmazó vizsgálatokra vonatkozó jelentéstételi követelményeivel.
( 64 ) A hibák akkor jelentősek, ha a végeredményt több mint 5 %-kal megváltoztatják bármely hatáskategória vagy az azonosított leginkább releváns hatáskategóriák, életciklusszakaszok és folyamatok vonatkozásában.
( 65 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK irányelve (2005. május 11.) a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról („Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”)
( 66 ) https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:52013DC0196
( 67 ) Elérhető a következő internetcímen: http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developer.xhtml
( 68 ) https://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developer.xhtml
( 69 ) Kérjük, küldje el adatkészleteit a következő címre: ENV-ENVIRONMENTAL-FOOTPRINT@ec.europa.eu
( 70 ) A két szempontot – a validálást és a hitelesítést – egyetlen jelentés tartalmazza.
( 71 ) Az Európai Parlament és a Tanács 910/2014/EU rendelete (2014. július 23.) a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, valamint az 1999/93/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 257., 2014.8.28., 73. o.).
( 72 ) Analysis of Existing Environmental Footprint Methodologies for Products and Organisations: Recommendations, Rationale, and Alignment (2010), elérhető a következő internetcímen: http://ec.europa.eu/environment/eussd/smgp/dev_methods.htm
( 73 ) A termékkategória-szabályok egy vagy több termékkategóriához tartozó III. típusú környezetvédelmi nyilatkozatok kidolgozásához alkalmazandó egyedi szabályok, követelmények és iránymutatások csoportja (ISO 14025:2010 szabvány).
( 74 ) A környezeti tényező a szervezet tevékenységeinek vagy termékeinek olyan eleme, amely hatással van, vagy hatással lehet a környezetre.
( 75 ) Amennyiben a modulként használt, már meglévő PEFCR frissítésre kerül azon PEFCR érvényességi ideje alatt, amely azon alapul, a régi változat irányadó, és érvényben marad az újonnan kidolgozott PEFCR érvényességének időtartama során.
( 76 ) Ez a PEFCR-ben kidolgozott bármely reprezentatív termék esetében kötelező.
( 77 ) Ha egy ágazati szövetség tagja egy technikai titkárságnak, akkor az adott ágazati szövetséghez tartozó egyik vállalat ágazati szakértője is részt vehet a felülvizsgálati testületben. Ezzel szemben a szövetség bérjegyzékén szereplő szakértők nem lehetnek tagjai a felülvizsgálati testületnek.
( 78 ) http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml
( 79 ) A reprezentatív termék modellezése során felhasznált, az EF-nek és az ILCD beviteli szintnek megfelelő valamennyi adatkészletet az EF-nek megfelelő adatkészletekre vonatkozó útmutatóban (elérhető: http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml)foglaltakkal azonos feltételek mellett kell rendelkezésre bocsátani.
( 80 ) Erre annak biztosítása érdekében van szükség, hogy a kritikus pontok elemzése tükrözze az összes különböző technológiát.
( 81 ) Referenciamutató csak végtermékekre alkalmazandó (A.5.1. szakasz).
( 82 ) Elérhető: http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developer.xhtm
( 83 ) A szabványok hasznos áttekintését lásd: http://www.standardsmap.org/
( 84 ) A technikai titkárság által meghatározott, és a vizsgált termék vonatkozásában az európai átlagot képviselő termékkategória-specifikus adatok.
( 85 ) A végső felhasználó egyértelmű meghatározása elősegíti a PEFCR gyakorló szakemberek általi helyes értelmezését, ami fokozza az eredmények összehasonlíthatóságát.
( 86 ) Az Eurostat 2015-ös adatai szerint a kilométerben kifejezett, tehergépjárművel való szállítás 21 %-a rakomány nélkül, 79 %-a pedig rakománnyal (nem ismert rakomány) történik. Csak Németországban az átlagos tehergépjármű-terhelés 64 %.
( 87 ) Elérhető a következő internetcímen: http://ec.europa.eu/environment/eussd/smgp/PEFCR_OEFSR_en.htm
( 88 ) Például a II. melléklet C. része az Eurostat 2013-as adataiból származó adatokat tartalmaz, de az Eurostat egy későbbi évben frissített adatokat tett közzé.
( 89 ) Például, ha az „Éghajlatváltozás – biogén” alkategória 7 %-kal járul hozzá (abszolút értékeket használva) az éghajlatváltozás teljes hatásához, az „Éghajlatváltozás – földhasználat és a földhasználat megváltoztatása” alkategória pedig 3 %-kal járul hozzá az éghajlatváltozás teljes hatásához. Ebben az esetben az éghajlatváltozásra gyakorolt teljes hatást és az „Éghajlatváltozás – biogén” értékét kell jelenteni. A technikai titkárság dönthet arról, hogy hol és hogyan tesz jelentést az utóbbiról („Éghajlatváltozás – biogén”).
( 90 ) Elérhető: http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml
( 91 ) http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/contactListEF.xhtml
( 92 ) http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/
( 93 ) http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml
( 94 ) A Bizottság által benyújtott, az EF-nek megfelelő valamennyi adatkészlet összesített és – 1. szinten – lebontott formában is rendelkezésre áll.
( 95 ) Megjegyzendő, hogy a felsorolt közvetlen elemi áramokat össze kell hangolni az EF-referenciacsomag legújabb változatában (elérhető: http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml) használt nómenklatúrával.
( 96 ) A 2. helyzet 2. lehetősége esetén javasolt a GeR paraméter 30 %-os csökkentése a vállalatspecifikus információk felhasználásának ösztönzése érdekében, valamint a vállalat arra irányuló erőfeszítéseinek elismeréséül, hogy növelje egy másodlagos adatkészlet földrajzi reprezentativitását a villamosenergia-szerkezetek, a távolság és a szállítóeszközök helyettesítése révén.
( 97 ) A referenciaáram a meghatározott funkcionális egység teljesítéséhez szükséges termékmennyiség.
( 98 ) Elérhető: http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml
( 99 ) Elérhető: http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml
( 100 ) A 2. helyzet 2. lehetősége esetén javasolt a GeR paraméter 30 %-os csökkentése a vállalatspecifikus információk felhasználásának ösztönzése érdekében, valamint a vállalat arra irányuló erőfeszítéseinek elismeréséül, hogy növelje egy másodlagos adatkészlet földrajzi reprezentativitását a villamosenergia-szerkezetek, a távolság és a szállítóeszközök helyettesítése révén.
( 101 ) http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/
( 102 ) http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml
( 103 ) Világ Erőforrásai Intézet (WRI) és Üzleti Világtanács a Fenntartható Fejlődésért WBCSD (2015): Az ÜHG-jegyzőkönyv 2. alkalmazási körére vonatkozó iránymutatás. Az üvegházhatású gázokról szóló jegyzőkönyv módosítása. Vállalati szabvány.
( 104 ) Egyes országok esetében ez a lehetőség inkább a legjobb, nem pedig a legrosszabb eset.
( 105 ) Őshonos erdők alatt őshonos vagy tartós, romlatlan állagú erdők értendők. A meghatározás a 2009/28/EK irányelv V. mellékletének alkalmazásában a talajban lévő kötöttszén-készletek kiszámításával kapcsolatos iránymutatásról szóló C(2010) 3751 bizottsági határozat mellékletének 8. táblázatából került átvételre.
( 106 ) A 2013. évi IPCC-iránymutatásokban leírt, azonnali oxidáción alapuló megközelítést követve (2. szakasz).
( 107 ) A termelés évek során előforduló változékonysága esetén tömeg szerinti hozzárendelést kell alkalmazni.
( 108 ) A kertészeti termékek bölcsőtől a kapuig tartó életciklusleltára értékelésének az alapjául szolgáló feltevés az, hogy a termesztés bemenetei és kimenetei „egyensúlyban” vannak, ami azt jelenti, hogy az évelő növények – különböző mennyiségű bemenetekkel és kimenetekkel rendelkező – valamennyi fejlődési szakaszának arányosan kell szerepelnie a vizsgált termesztési időszakban. Ez a megközelítés azzal az előnnyel jár, hogy egy viszonylag rövid időszak bemenetei és kimenetei használhatók az évelő növényi termékről készült, bölcsőtől a kapuig tartó életciklusleltár kiszámítása során. A kertészeti évelő növények valamennyi fejlődési szakaszának vizsgálata 30 éves vagy annál hosszabb időtartamra is kiterjedhet (pl. gyümölcsfák és héjas gyümölcsű fák esetében).
( 109 ) Pl. az EPBP (European PET Bottle Platform – PET palackokkal foglalkozó európai platform) tervezési iránymutatásai (http://www.epbp.org/design-methodlines), vagy tervezett újrafeldolgozhatóság (http://www.recoup.org/).
( 110 ) Elérhető a következő internetcímen: http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developer.xhtml
( 111 ) https://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developer.xhtml
( 112 ) Kérjük, vegye figyelembe, hogy a súlyozási tényezőket %-ban fejezik ki, ezért azokat a számításokban való alkalmazás előtt el kell osztani 100-zal.
( 113 ) Az ÜHG-jegyzőkönyv szerinti 3. alkalmazási körnek a vállalati elszámolásra és jelentéstételre vonatkozó szabványban (Corporate Accounting and Reporting Standard) foglalt meghatározása alapján (Világ Erőforrásai Intézet, 2011).
( 114 ) https://eplca.jrc.ec.europa.eu/permalink/Guide_EF_DATA.pdf
( 115 ) https://ec.europa.eu/energy/intelligent/projects/en/projects/e-track-ii
( 116 ) További részletek az EF-nek megfelelő adatkészletekre vonatkozó útmutatóban találhatók: https://eplca.jrc.ec.europa.eu/permalink/Guide_EF_DATA.pdf
( 117 ) További részletek az EF-nek megfelelő adatkészletekre vonatkozó útmutatóban találhatók: https://eplca.jrc.ec.europa.eu/permalink/Guide_EF_DATA.pdf
( 118 ) Elérhető a http://eplca.jrc.ec.europa.eu/?page_id=86 weboldalon
( 119 ) Global Footprint Network Standards Committee (2009) Ecological Footprint Standards 2009.
( 120 ) WRI/WBCSD 2011, Greenhouse Gas Protocol – Product Life Cycle Accounting and Reporting Standard.
( 121 ) Visszavonták 2016 májusában.
( 122 ) ENVIFOOD Protocol, Environmental Assessment of Food and Drink Protocol, European Food Sustainable Consumption and Production Round Table (SCP RT) (ENVIFOOD-jegyzőkönyv, az élelmiszerek és italok környezeti vizsgálatáról szóló jegyzőkönyv, a fenntartható európai élelmiszer-ipari termeléssel és fogyasztással foglalkozó kerekasztal), 1. munkacsoport, Brüsszel, Belgium.
( 123 ) Európai Bizottság – Közös Kutatóközpont – Környezetvédelmi és Fenntarthatósági Intézet (2011b). Analysis of Existing Environmental Footprint methodologies for Products and Organisations: Recommendations, Rationale, and Alignment. EB – IES – JRC, Ispra, 2011. november.
( 124 ) Ebben a módszerben az „EF-hatáskategória” kifejezést használjuk az EN ISO 14044:2006 szabványban szereplő „hatáskategória” kifejezés helyett.
( 125 ) Életciklus-értékelés: adott termékrendszer életciklusához kapcsolódó bemenetek és kimenetek, valamint a lehetséges környezeti hatások összeállítása és kiértékelése (EN ISO 14040:2006 szabvány).
( 126 ) Az OEF-vizsgálatok során lehetőség van a termékek szélesebb csoportjainak meghatározására is (pl. cipők, külső ruházat stb.), ha ez megfelel
( 127 ) A PEF-módszerrel összefüggésben az „EF-hatáskategória” kifejezést használjuk az EN ISO 14044:2006 szabványban szereplő „hatáskategória” kifejezés helyett.
( 128 ) Az EF-referenciacsomag tartalmazza az életciklus-hatásvizsgálati szakasz végrehajtásához szükséges összes információt (ILCD-formátumban). Olyan referenciaelemeket tartalmaz, mint az elemi áramok, az áram tulajdonságai, egységcsoportok, hatásvizsgálati módszerek stb., és a következő internetcímen érhető el:
( 129 ) A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv és a kapcsolódó iránymutatás a következő címen érhető: https://ec.europa.eu/info/law/law-topic/consumers/unfair-commercial-practices-law/unfair-commercial-practices-directive_en
( 130 ) HL L 39., 1993.2.16., 3. o.
( 131 ) http://eplca.jrc.ec.europa.eu/repository/EF
( 132 ) Environmental performance of animal feed supply chains (Az állati takarmányok ellátási láncainak környezeti teljesítménye), 36–43. o., FAO 2016., elérhető a következő internetcímen: http://www.fao.org/partnerships/leap/publications/en/ http://www.fao.org/partnerships/leap/publications/en/
( 133 ) Lásd: EN ISO 14067:2018.
( 134 ) https://ghgprotocol.org/sites/default/files/standards/Scope%202%20Guidance_Final_Sept26.pdf
( 135 ) Egyes országok esetében ez a lehetőség inkább a legjobb, nem pedig a legrosszabb eset.
( 136 ) A rakteljesítmény egy jármű egy útra vonatkozó tényleges terhelésének aránya a teljes terheléshez vagy kapacitáshoz (például tömeg vagy térfogat) képest.
( 137 ) Az Eurostat 2015-ös adatai szerint a kilométerben kifejezett, tehergépjárművel való szállítás 21 %-a rakomány nélkül, 79 %-a pedig rakománnyal (nem ismert rakomány) történik. Csak Németországban az átlagos tehergépjármű-terhelés 64 %.
( 138 ) A 06., 08. és 10. árukategória tömeggel súlyozott átlagaként számítva, a szállítási statisztikában 2007-től használatos, RAMON szerinti áruosztályozási rendszer alkalmazásával. A „nemfém ásványi termékek” kategória nem tartozik ide, mivel ezek az üveg esetében kétszeresen beszámíthatók.
( 139 ) Az összes kategóriába tartozó áruk tömeggel súlyozott átlagaként számítva.
( 140 ) https://www.searates.com/services/distances-time/ vagy https://co2.myclimate.org/en/flight_calculators/new
( 141 ) A kiskereskedelmi ágazatra vonatkozó OEFSR (v 1.0) elérhető a következő internetcímen: http://ec.europa.eu/environment/eussd/smgp/pdf/OEFSR-Retail_15052018.pdf
( 142 ) A kutató ellenőrzést gyakorol a mintában szereplő részsokaságok felett, míg az egyszerű véletlenszerű mintavétel nem garantálja, hogy az adott sokaság részsokaságainak (rétegeinek) mindegyike megfelelően szerepeljen a végső mintában. A rétegzett mintavétel egyik fő hátránya azonban az, hogy nehézségekbe ütközhet a sokaság megfelelő részsokaságainak azonosítása.
( 143 ) A termékkategóriákra vonatkozó szabályok kidolgozására és felülvizsgálatára vonatkozó előírások (2014. december 10.), ADEME.
( 144 ) Az Európai Bizottság rendszeresen felülvizsgálja és frissíti a IV. melléklet C. részében szereplő értékek listáját; a PEF-módszer alkalmazóit arra kérjük, hogy ellenőrizzék és használják a legfrissebb értékeket, amelyek a következő internetcímen érhetők el: http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml
( 145 ) A IV. melléklet C. része a következő címen érhető e: http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml.
( 146 ) A 8. ábra 8. pontjának megfelelő, összegyűjtött statisztikai adatok felhasználhatók az újrafeldolgozási kimeneti arány kiszámításához. A 8. pont a 2018. május 30-i (EU) 2018/851 irányelvben meghatározott általános szabály szerint kiszámított újrafeldolgozási célértékeknek felel meg. Egyes esetekben – szigorú feltételek mellett és az általános szabálytól eltérve – adatok állhatnak rendelkezésre a 8. ábra 6. pontjában, és segítségül szolgálhatnak az újrafeldolgozási kimeneti arány kiszámításához.
( 147 ) Egyes esetekben helyénvaló lehet azt belefoglalni a termék funkcionális egységébe és referenciaáramába.
( 148 ) A feltevések Finnország monopolrendszerén alapulnak.
( 149 ) Technikai közelítés, mivel nem található adatforrás. A műszaki előírások 10 éves élettartamot garantálnak. Első közelítésként évi 3 alkalommal (2–4 között) történő visszaváltást veszünk.
( 150 ) A kevésbé konzervatív számot használjuk.
( 151 ) Közelítésként a műanyag raklapok felét alkalmazzuk.
( 152 ) Például: Tegyük fel, hogy az „Éghajlatváltozás – biogén” alkategória 7 %-kal járul hozzá (abszolút értékeket használva) az éghajlatváltozás teljes hatásához, az „Éghajlatváltozás – földhasználat és a földhasználat megváltoztatása” alkategória pedig 3 %-kal járul hozzá az éghajlatváltozás teljes hatásához. Ebben az esetben az éghajlatváltozásra gyakorolt teljes hatást és az „Éghajlatváltozás – biogén” értékét kell jelenteni.
( 153 ) Őshonos erdők alatt őshonos vagy tartós, romlatlan állagú erdők értendők. A meghatározás a 2009/28/EK irányelv V. mellékletének alkalmazásában a talajban lévő kötöttszén-készletek kiszámításával kapcsolatos iránymutatásról szóló C(2010) 3751 bizottsági határozat mellékletének 8. táblázatából került átvételre. Ez a fogalommeghatározás elvben kizárja a nem tartós erdőket, a romlott állagú erdőket, a gazdálkodással hasznosított erdőket, valamint a rövid vagy hosszú rotációs ciklussal rendelkező erdőket.
( 154 ) A 2013. évi IPCC-iránymutatásokban leírt, azonnali oxidáción alapuló megközelítést követve (2. szakasz).
( 155 ) A termelés évek során előforduló változékonysága esetén tömeg szerinti hozzárendelést kell alkalmazni.
( 156 ) Az Európai Parlament és a Tanács 529/2013/EU határozata (2013. május 21.) az üvegházhatású gázoknak a földhasználatból, a földhasználat-változtatásból és az erdőgazdálkodási tevékenységekből eredő kibocsátására és elnyelésére vonatkozó elszámolási szabályokról és az e tevékenységekhez kapcsolódó intézkedésekre vonatkozó információkról (HL L 165., 2013.6.18., 80. o.).
( 157 ) Közvetlenül hozzárendelhető: a meghatározott rendszerhatáron belül létrejövő valamely folyamat, tevékenység vagy hatás.
( 158 ) Közvetett helyettesítés történik, amikor egy terméket helyettesítenek, de nem lehet tudni, hogy pontosan melyik termékkel.
( 159 ) Thoma et al., 2013.
( 160 ) A megnevezések azonosak a 2006. évi IPCC-iránymutatásokban szereplőkkel.
( 161 ) Az IPPC-dokumentumban eredetileg szereplő 24 MJ kg-1 alapértelmezett érték 157 MJ kg-1 értékre módosult a FAO „Greenhouse gas emissions and fossil energy demand from small ruminant supply chains. Guidelines for assessment” (Kiskérődzők ellátási láncából származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás és fosszilis energia iránti igény. Értékelésre vonatkozó iránymutatás) című kiadványában (2016) foglaltak szerint.
( 162 ) A 2006. évi IPCC-iránymutatások 10.24. szakasza.
( 163 ) Lásd: https://eplca.jrc.ec.europa.eu/permalink/Guide_EF_DATA.pdf
( 164 ) Az ILCD beviteli szintnek megfelelő adatkészlet alkalmazása esetén az elemi áramok nómenklatúráját össze kell hangolni az EF-nek megfelelő adatkészletek által a modell többi részében használt EF-referenciacsomaggal (elérhető az EF fejlesztő oldalán a következő linken: http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml).
( 165 ) https://eplca.jrc.ec.europa.eu/permalink/Guide_EF_DATA.pdf
( 166 ) https://eplca.jrc.ec.europa.eu/permalink/Guide_EF_DATA.pdf
( 167 ) https://eplca.jrc.ec.europa.eu/permalink/Guide_EF_DATA.pdf
( 168 ) Az EF-hatásvizsgálatnak nem célja, hogy más, eltérő alkalmazási körrel és célkitűzéssel rendelkező (szabályozási) eszközöket helyettesítsen, például a (környezeti) kockázatértékelést, a telephely-specifikus környezeti hatásvizsgálatot (KHV) vagy a termékszintű, illetve a munkahelyi biztonságra vonatkozó egészségvédelmi és biztonsági előírásokat. Az EF-hatásvizsgálatnak különösen nem célja, hogy előrevetítse, hogy egy adott helyszínen bármely adott időpontban túllépik-e a küszöbértéket és bekövetkeznek-e tényleges hatások. Ezzel szemben a meglévő környezeti terheket írja le. Így az EF-hatásvizsgálat az életciklus-szempont hozzáadásával kiegészít más, jól bevált eszközöket.
( 169 ) http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml
( 170 ) A következő internetcímen érhető el: http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml
( 171 ) A környezeti lábnyom vonatkozásában alkalmazandó normalizálási tényezők a következő címen érhetők el: http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml
( 172 ) Az OEF-vizsgálat során alkalmazott súlyozási módszerekre vonatkozó további információkért lásd a JRC által kidolgozott jelentéseket, amelyek a következő internetcímen érhetők el: http://ec.europa.eu/environment/eussd/smgp/documents/2018_JRC_Weighting_EF.pdf
( 173 ) http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml
( 174 ) Kérjük, vegye figyelembe, hogy a súlyozási tényezőket %-ban fejezik ki, ezért azokat a számításokban való alkalmazás előtt el kell osztani 100-zal.
( 175 ) Két folyamat akkor azonos, ha ugyanazzal az univerzálisan egyedi azonosítóval (UUID) rendelkeznek.
( 176 ) Az 1. szinten lebontott adatkészletek leírásáért lásd: http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml).
( 177 ) Az itt meghatározott fő jelentés a lehetőségek szerint összhangban van az EN ISO 14044:2006 szabványnak a közzétételre szánt összehasonlító állításokat nem tartalmazó vizsgálatokra vonatkozó jelentéstételi követelményeivel.
( 178 ) A hibák akkor jelentősek, ha a végeredményt több mint 5 %-kal megváltoztatják bármely hatáskategória vagy az azonosított leginkább releváns hatáskategóriák, életciklusszakaszok és folyamatok vonatkozásában.
( 179 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK irányelve (2005. május 11.) a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról („Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”) (HL L 149., 2005.6.11., 22. o.).
( 180 ) https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:52013DC0196
( 181 ) Elérhető a következő internetcímen:
( 182 ) https://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developer.xhtml
( 183 ) Kérjük, küldje el adatkészleteit a következő címre: ENV-ENVIRONMENTAL-FOOTPRINT@ec.europa.eu
( 184 ) A két szempontot – a validálást és a hitelesítést – egyetlen jelentés tartalmazza.
( 185 ) Az Európai Parlament és a Tanács 910/2014/EU rendelete (2014. július 23.) a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, valamint az 1999/93/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 257., 2014.8.28., 73. o.).
( 186 ) Analysis of Existing Environmental Footprint methodologies for Products and Organisations: Recommendations, Rationale, and Alignment. Recommendations, Rationale, and Alignment (2010), elérhető a következő internetcímen: http://ec.europa.eu/environment/eussd/smgp/dev_methods.htm
( 187 ) Amennyiben a modulként használt, már meglévő OEFSR frissítésre kerül azon OEFSR érvényességi ideje alatt, amely azon alapul, a régi változat irányadó, és érvényben marad az újonnan kidolgozott OEFSR érvényességének időtartama során.
( 188 ) Ez az OEFSR-ben szereplő bármely reprezentatív szervezet esetében kötelező.
( 189 ) Olyan szervezet vagy vállalkozás, amely önálló jogi és pénzügyi háttérrel rendelkezik.
( 190 ) Ha egy ágazati szövetség tagja egy technikai titkárságnak, akkor az adott ágazati szövetséghez tartozó egyik vállalat ágazati szakértője is részt vehet a felülvizsgálati testületben. Ezzel szemben a szövetség bérjegyzékén szereplő szakértők nem lehetnek tagjai a felülvizsgálati testületnek.
( 191 ) http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml
( 192 ) A reprezentatív termék modellezése során felhasznált, az EF-nek és az ILCD beviteli szintnek megfelelő valamennyi adatkészletet az EF-nek megfelelő adatkészletekre vonatkozó útmutatóban (elérhető: http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml)foglaltakkal azonos feltételek mellett kell rendelkezésre bocsátani.
( 193 ) Elérhető: http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developer.xhtm
( 194 ) A szabványok hasznos áttekintését lásd: http://www.standardsmap.org/
( 195 ) A technikai titkárság által meghatározott, és a vizsgált termék vonatkozásában az európai átlagot képviselő termékkategória-specifikus adatok.
( 196 ) A végső felhasználó egyértelmű meghatározása elősegíti az OEFSR gyakorló szakemberek általi helyes értelmezését, ami fokozza az eredmények összehasonlíthatóságát.
( 197 ) Az Eurostat 2015-ös adatai szerint a kilométerben kifejezett, tehergépjárművel való szállítás 21 %-a rakomány nélkül, 79 %-a pedig rakománnyal (nem ismert rakomány) történik. Csak Németországban az átlagos tehergépjármű-terhelés 64 %.
( 198 ) Elérhető: http://ec.europa.eu/environment/eussd/smgp/OEFSR_OEFSR_en.htm
( 199 ) Például a IV. melléklet C. része az Eurostat 2013-as adataiból származó adatokat tartalmaz, de az Eurostat egy későbbi évben frissített adatokat tett közzé.
( 200 ) Például, ha az „Éghajlatváltozás – biogén” alkategória 7 %-kal járul hozzá (abszolút értékeket használva) az éghajlatváltozás teljes hatásához, az „Éghajlatváltozás – földhasználat és a földhasználat megváltoztatása” alkategória pedig 3 %-kal járul hozzá az éghajlatváltozás teljes hatásához. Ebben az esetben az éghajlatváltozásra gyakorolt teljes hatást és az „Éghajlatváltozás – biogén” értékét kell jelenteni. A technikai titkárság dönthet arról, hogy hol és hogyan tesz jelentést az utóbbiról („Éghajlatváltozás – biogén”).
( 201 ) Elérhető: http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml
( 202 ) http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/contactListEF.xhtml
( 203 ) http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/
( 204 ) http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml
( 205 ) A Bizottság által benyújtott, az EF-nek megfelelő valamennyi adatkészlet összesített és – 1. szinten – lebontott formában is rendelkezésre áll.
( 206 ) Megjegyzendő, hogy a felsorolt közvetlen elemi áramokat össze kell hangolni az EF-referenciacsomag legújabb változatában (elérhető: http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml) használt nómenklatúrával.
( 207 ) A 2. helyzet 2. lehetősége esetén javasolt a GeR paraméter 30 %-os csökkentése a vállalatspecifikus információk felhasználásának ösztönzése érdekében, valamint a vállalat arra irányuló erőfeszítéseinek elismeréséül, hogy növelje egy másodlagos adatkészlet földrajzi reprezentativitását a villamosenergia-szerkezetek, a távolság és a szállítóeszközök helyettesítése révén.
( 208 ) Elérhető: http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml
( 209 ) Elérhető: http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml
( 210 ) A 2. helyzet 2. lehetősége esetén javasolt a GeR paraméter 30 %-os csökkentése a vállalatspecifikus információk felhasználásának ösztönzése érdekében, valamint a vállalat arra irányuló erőfeszítéseinek elismeréséül, hogy növelje egy másodlagos adatkészlet földrajzi reprezentativitását a villamosenergia-szerkezetek, a távolság és a szállítóeszközök helyettesítése révén.
( 211 ) http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/
( 212 ) http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developerEF.xhtml
( 213 ) Világ Erőforrásai Intézet (WRI) és Üzleti Világtanács a Fenntartható Fejlődésért (WBCSD) (2015): Az ÜHG-jegyzőkönyv 2. alkalmazási körére vonatkozó iránymutatás. Az üvegházhatású gázokról szóló jegyzőkönyv módosítása. Vállalati szabvány.
( 214 ) Egyes országok esetében ez a lehetőség inkább a legjobb, nem pedig a legrosszabb eset.
( 215 ) Őshonos erdők alatt őshonos vagy tartós, romlatlan állagú erdők értendők. A meghatározás a 2009/28/EK irányelv V. mellékletének alkalmazásában a talajban lévő kötöttszén-készletek kiszámításával kapcsolatos iránymutatásról szóló C(2010) 3751 bizottsági határozat mellékletének 8. táblázatából került átvételre.
( 216 ) A 2013. évi IPCC-iránymutatásokban leírt, azonnali oxidáción alapuló megközelítést követve (2. szakasz).
( 217 ) A termelés évek során előforduló változékonysága esetén tömeg szerinti hozzárendelést kell alkalmazni.
( 218 ) A kertészeti termékek bölcsőtől a kapuig tartó életciklusleltára értékelésének az alapjául szolgáló feltevés az, hogy a termesztés bemenetei és kimenetei „egyensúlyban” vannak, ami azt jelenti, hogy az évelő növények – különböző mennyiségű bemenetekkel és kimenetekkel rendelkező – valamennyi fejlődési szakaszának arányosan kell szerepelnie a vizsgált termesztési időszakban. Ez a megközelítés azzal az előnnyel jár, hogy egy viszonylag rövid időszak bemenetei és kimenetei használhatók az évelő növényi termékről készült, bölcsőtől a kapuig tartó életciklusleltár kiszámítása során. A kertészeti évelő növények valamennyi fejlődési szakaszának vizsgálata 30 éves vagy annál hosszabb időtartamra is kiterjedhet (pl. gyümölcsfák és héjas gyümölcsű fák esetében).
( 219 ) Pl. az EPBP (European PET Bottle Platform – PET palackokkal foglalkozó európai platform) tervezési iránymutatásai (http://www.epbp.org/design-methodlines), vagy tervezett újrafeldolgozhatóság (http://www.recoup.org/).
( 220 ) Elérhető a következő internetcímen: http://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developer.xhtml
( 221 ) https://eplca.jrc.ec.europa.eu/LCDN/developer.xhtml
( 222 ) Kérjük, vegye figyelembe, hogy a súlyozási tényezőket %-ban fejezik ki, ezért azokat a számításokban való alkalmazás előtt el kell osztani 100-zal.