This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 62022TN0622
Case T-622/22: Action brought on 6 October 2022 — Van Oosterwijck v Commission
T-622/22. sz. ügy: 2022. október 6-án benyújtott kereset – Van Oosterwijck kontra Bizottság
T-622/22. sz. ügy: 2022. október 6-án benyújtott kereset – Van Oosterwijck kontra Bizottság
HL C 441., 2022.11.21, p. 29–30
(BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, GA, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)
2022.11.21. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 441/29 |
2022. október 6-án benyújtott kereset – Van Oosterwijck kontra Bizottság
(T-622/22. sz. ügy)
(2022/C 441/41)
Az eljárás nyelve: francia
Felek
Felperes: Viviane Van Oosterwijck (Kontich, Belgium) (képviselő: F. Moyse ügyvéd)
Alperes: Európai Parlament
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
— |
semmisítse meg a 2022. július 7-i határozatot és, amennyiben szükséges, a 2021. december 15-én kelt határozatot, amelyekben a Bizottság megtagadta a felperestől az özvegyi nyugdíj megállapítását; |
— |
ennélfogva állapítsa meg a felperesnek a személyzeti szabályzat VIII. mellékelte 19. és 20. cikke szerinti özvegyi nyugdíjra való jogosultságát; |
— |
mindenképpen a Bizottságot kötelezze a jelen eljárás költségeinek viselésére |
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresete alátámasztása érdekében a felperes egyetlen jogalapra hivatkozik, amely az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) VIII. mellékelte 20. cikke szerinti egyenlő bánásmód elve megsértéséből és a házastársával fennálló jogviszony időtartamán alapuló hátrányos megkülönböztetésből eredő jogellenességi kifogáson alapul. A felperes többek között arra hivatkozik, hogy a jelen ügyben megállapítandó különbségtétel, vagyis az, hogy a házasság minimális időtartamára vonatkozó feltétel a fent említett 20. cikk hatálya alá tartozó helyzetekben jóval meghaladja a személyzeti szabályzat VIII. mellékelte 19. cikkének hatálya alá tartozó eseteknél előírt mértéket, jóllehet e helyzetek összehasonlíthatóak, önkényesnek és nyilvánvalóan nem megfelelőnek minősítendő e két rendelkezésnek a jogalkotó által követett közös célkitűzése szempontjából.