1.

Az első, arra alapított jogalap, hogy a Tanács nem ellenőrizte és nem tudta ellenőrizni, hogy az ukrán hatóságok azon határozatait, amelyeket a felperes nevének jegyzékbe vételéhez alapul vett, a védelemhez és a hatékony bírói jogvédelemhez való uniós jogi alapvető jogát tiszteletben tartva fogadták-e el.

2.

A második, arra alapított jogalap, hogy a Tanács nyilvánvaló értékelési hibákat követett el, amikor megállapította, hogy teljesült a jegyzékbe vételi kritérium. Konkrétan a Tanács az ukrán főügyészség által szolgáltatott információkat megfelelő vizsgálat és/vagy a felperes által feltárt valótlanságok figyelembevétele nélkül fogadta el. A Tanácsnak további ellenőrzéseket kellett volna végeznie, és további bizonyítékokat kellett volna kérnie az ukrán hatóságoktól a felperes által benyújtott észrevételek és az általa benyújtott mentő bizonyítékok fényében, de a Tanács korlátozott vizsgálata nem felelt meg a követelményeknek. Következésképpen a 2021-es szankciók tekintetében nem áll fenn kellőképpen biztos ténybeli alap.

3.

A harmadik, arra alapított jogalap, hogy a felperest az Európai Unió Alapjogi Chartája 17. cikkének (1) bekezdése szerint megillető, tulajdonhoz való jogot megsértették, tekintve, hogy a korlátozó intézkedések többek között az említett jogok indokolatlan, szükségtelen és aránytalan korlátozásának minősülnek, mivel: i. semmi nem utal arra, hogy a felperes által állítólagosan hűtlenül kezelt pénzeszközöket Ukrajnából külföldre utalták volna; ii. az ukrán nemzeti intézkedések nyilvánvalóan elegendőek és elégségesek; és iii. a korlátozó intézkedéseket már hét éve alkalmazzák, és azokat olyan bűnügyi nyomozás alapján fogadták el, amely valójában megszűnt vagy legalábbis teljes mértékben stagnál.