This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 62021CN0288
Case C-288/21 P: Appeal brought on 5 May 2021 by Universität Koblenz-Landau against the judgment of the General Court (Tenth Chamber, Extended Composition) of 24 February 2021 in Case T-108/18, Universität Koblenz-Landau v European Education and Culture Executive Agency
C-288/21. P. sz. ügy: A Törvényszék (kibővített tizedik tanács) T-108/18. sz., Universität Koblenz-Landau kontra Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség ügyben 2021. február 24-én hozott ítélete ellen az Universität Koblenz-Landau által 2021. május 5-én benyújtott fellebbezés
C-288/21. P. sz. ügy: A Törvényszék (kibővített tizedik tanács) T-108/18. sz., Universität Koblenz-Landau kontra Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség ügyben 2021. február 24-én hozott ítélete ellen az Universität Koblenz-Landau által 2021. május 5-én benyújtott fellebbezés
HL C 278., 2021.7.12, p. 34–35
(BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)
2021.7.12. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 278/34 |
A Törvényszék (kibővített tizedik tanács) T-108/18. sz., Universität Koblenz-Landau kontra Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség ügyben 2021. február 24-én hozott ítélete ellen az Universität Koblenz-Landau által 2021. május 5-én benyújtott fellebbezés
(C-288/21. P. sz. ügy)
(2021/C 278/48)
Az eljárás nyelve: német
Felek
Fellebbező: Universität Koblenz-Landau (képviselő: C. von der Lühe Rechtsanwalt és R. Di Prato Rechtsanwältin)
A másik fél az eljárásban: Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
— |
helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének a T-108/18. sz. ügyben 2021. február 24-én hozott ítéletét, és állapítsa meg, hogy az ellenérdekű fél 2017. december 21-i határozatában (OF/2016/0720 ügyiratszám) és 2018. február 7-i határozatában (OF/2016/0720 ügyiratszám) a fellebbezővel szemben érvényesített visszafizetés iránti követelések nem állnak fenn, |
— |
másodlagosan helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének fent említett ítéletét, és utalja vissza az ügyet az Európai Unió Törvényszéke elé, |
— |
kötelezze az ellenérdekű felet az eljárási költségek viselésére. |
Jogalapok és fontosabb érvek
Fellebbezésének alátámasztása érdekében a fellebbező három jogalapra hivatkozik.
1. |
Első jogalap: Az eljárás szóbeli szakasza újbóli megnyitásának megtagadására vonatkozó eljárási kifogás A fellebbező azt állítja, hogy azon új tényeknek a felperes általi előterjesztése, amelyek csak a szóbeli szakasz lezárását követően jutottak a tudomására, és amelyekre ezen időpontig nem tudott az eljárásban hivatkozni, lényeges kérdések tekintetében megfosztja a megtámadott határozatot az indokolás megalapozottságától, mivel az indokolás olyan tényálláson alapul, amelyet a nemzeti nyomozóhatóság megállapításai nem erősítettek meg. Ezenkívül a Törvényszék mérlegelési hibát követett el, amikor elutasította a felperes azon kérelmét, hogy az eljárás szóbeli szakaszát újból nyissák meg olyan, eddig ismeretlen új tények miatt, amelyek jogi jelentőséggel bírnak a jogvita kimenetele szempontjából abban az értelemben, hogy azt e fél javára befolyásolhatják. |
2. |
Második jogalap: A meghallgatáshoz való jog terjedelmének megsértése A Törvényszék figyelmen kívül hagyta azt, hogy az alperes azért tett a pénzeszközök szabályszerű felhasználásával kapcsolatban a felperesre nézve hátrányos megállapítást, mert a megtámadott határozat alperes általi meghozatalakor a felperes számára – neki fel nem róható okból – objektíve lehetetlen volt az, hogy a pénzeszközök szabályszerű felhasználását igazoló dokumentumokat mutasson be. |
3. |
Harmadik jogalap: A bizalomvédelem elvének és az arányosság elve terjedelmének megsértése A Törvényszék nem, illetve a jogot tévesen alkalmazva értékelte a felperesben azt követően kialakult bizalmat, hogy az alperes írásban megerősítette, hogy a vita tárgyát képező támogatott projekteket szabályszerűen hajtják végre. A Törvényszék nem állapította meg, hogy a pénzeszközök helyes felhasználását megerősítő alperesi nyilatkozat alapjául szolgáló tényállásban utóbb ténylegesen olyan változás következett volna be, amely önmagában alkalmas lett volna arra, hogy megkérdőjelezze a projektek végrehajtásának és e végrehajtás megfelelőségének első pozitív értékelését. Végül nem egyeztethető össze az arányosság elvével, hogy az esetlegesen eltérő tényállásra utaló jeleket nem vizsgálták meg teljes mértékben az alperes és a Törvényszék rendelkezésére álló információs forrásokat kimerítve azt megelőzően, hogy az alperes az összes lehetséges intézkedés közül a leginkább korlátozó intézkedést hozta meg (jelen esetben az összes engedélyezett és kifizetett támogatás teljes visszafizettetését). |