—

a 2012-es és 2013-as év vonatkozásában semmisítse meg a C(2018) 3166 ügyiratszámú, 2018. május 28-i SA.34045 (2013/C) (ex 2012/NN) határozatot (HL 2019. L 14., 1. o.),

—

másodlagosan a 2012-es és 2013-as év vonatkozásában a felperes tekintetében semmisítse meg a C(2018) 3166 ügyiratszámú, 2018. május 28-i SA.34045 (2013/C) (ex 2012/NN) határozatot,

—

harmadlagosan a C(2018) 3166 ügyiratszámú, 2018. május 28-i SA.34045 (2013/C) (ex 2012/NN) határozatot semmisítse meg annyiban, amennyiben az elrendeli a hálózatot évente legalább 7000 órában használó alapfogyasztók tekintetében a közzétett hálózati díjak több mint 20 %-ának visszafizetését, a hálózatot évente legalább 7500 órában használó alapfogyasztók tekintetében a közzétett hálózati díjak több mint 15 %-ának visszafizetését, a hálózatot évente legalább 8000 órában használó alapfogyasztók tekintetében pedig a közzétett hálózati díjak több mint 10 %-ának visszafizetését,

—

negyedlegesen a C(2018) 3166 ügyiratszámú, 2018. május 28-i SA.34045 (2013/C) (ex 2012/NN) határozatot a felperes vonatkozásában semmisítse meg annyiban, amennyiben az elrendeli a hálózatot évente legalább 7500 órában használó alapfogyasztók tekintetében a közzétett hálózati díjak több mint 15 %-ának visszafizetését,

—

ötödlegesen a C(2018) 3166 ügyiratszámú, 2018. május 28-i SA.34045 (2013/C) (ex 2012/NN) határozatot a felperes vonatkozásában semmisítse meg annyiban, amennyiben az elrendeli a közzétett hálózati díjak több mint 20 %-ának visszafizetését, valamint

—

kötelezze az alperest az eljárás költségeinek viselésére, ideértve az ügyvédi és utazási költségeket is.

1.

Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatás fennállásának téves megállapítása

Az első jogalap keretében a felperes azt állítja, hogy az alperes a hálózati díj alóli vitatott mentesülés vizsgálata során tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította állami eszközök felhasználásának fennállását.

Ezenkívül az alperes a „szelektivitás” mint tényállási elem vizsgálatakor tévesen és hiányosan határozta meg a referenciarendszert.

Továbbá a felperes arra hivatkozik, hogy az alperes a referenciarendszer hiányos meghatározása miatt megsértette az EUMSZ 296. cikk második bekezdése szerinti indokolási kötelezettségét.

2.

Az egyenlő bánásmód elvének megsértése

A második jogalap keretében a felperes előadja, hogy az alperes a határozatában csak azon alapfogyasztók tekintetében ír elő visszamenőleges fizetési kötelezettséget, akik a 2012-es és 2013-as évben teljes mértékben mentesültek a hálózati díjak megfizetése alól. Ezáltal eltérő bánásmódban és jogalap nélküli hátrányos megkülönböztetésben részesülnek ezen alapfogyasztók azokkal az alapfogyasztókkal szemben, akik ugyanezen időszakra nézve átalányösszegű hálózatidíj-csökkentéseket vettek igénybe, és akik tekintetében nem írtak elő visszamenőleges fizetési kötelezettséget.

Ezzel kapcsolatban a felperes továbbá azt kifogásolja, hogy az alperes az eltérő bánásmódot illetően megsértette az EUMSZ 296. cikk második bekezdése és az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének c) pontja szerinti indokolási kötelezettségét. Az eltérő bánásmód ezenkívül sérti a 2009/72/EK irányelv (1) 32. cikkének (1) bekezdése szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmát.

3.

A bizalomvédelem elvének megsértése

A harmadik jogalap keretében a felperes arra hivatkozik, hogy a sajátos körülmények alapján bízhatott abban, hogy a számára biztosított különös hálózati díjakat megtarthatja.