A Törvényszék (hetedik tanács) T-582/15. sz., Silver Plastics GmbH & Co. KG és Johannes Reifenhäuser Holding GmbH & Co. KG kontra Európai Bizottság ügyben 2019. július 11-én hozott ítélete ellen a Silver Plastics GmbH & Co. KG és a Johannes Reifenhäuser Holding GmbH & Co. KG által 2019. szeptember 20-án benyújtott fellebbezés

(C-702/19. P. sz. ügy)

(2019/C 383/62)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbezők: Silver Plastics GmbH & Co. KG (képviselők: M. Wirtz és S. Möller ügyvédek), Johannes Reifenhäuser Holding GmbH & Co. KG (képviselő: C. Karbaum ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

A fellebbezők kérelmei

A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság

Jogalapok és fontosabb érvek

Az első jogalappal a fellebbezők azt kifogásolják, hogy a Törvényszék megsértette az EUSZ 6. cikk (3) bekezdését, az EJEE 6. cikkének (1) bekezdését, az Európai Unió Alapjogi Chartájának a közvetlenség elvével összefüggésben értelmezett 47. cikkének második bekezdését.

A fellebbezők szerint a Törvényszék többszöri kérelmük ellenére eljárási szempontból szabálytalanul elmulasztotta W.-t tanúként idézni és személyesen meghallgatni, aki a fellebbezőkkel szemben figyelembe vett, L versenytárs által benyújtott engedékenység iránti kérelem fő forrása. Ezenkívül W nyilatkozatait, amelyeket a fellebbezők írásban terjesztettek elő, és amelyek az engedékenység iránti kérelemnek ellentmondanak, általában hiteltelennek értékelte, anélkül hogy W-t meghallgatta volna. A közvetlen bizonyításfelvétel elve szerint a Törvényszéknek W-t idéznie kellett volna és e tekintetben (közvetlenül) meg kellett volna hallgatnia.

A második jogalappal a fellebbezők arra hivatkoznak, hogy a Törvényszék megsértette a kontradiktórius eljáráshoz való jogot, amelyet az EJEE (6. cikke (3) bekezdésének d) pontjával összefüggésben értelmezett) 6. cikkének (1) bekezdése szentesít.

A Törvényszék a fellebbezőkkel szemben ismételt kérelemre is megtagadta W-nek a fellebbezők terhére figyelembe vett engedékenység iránti kérelem mérvadó forrása minőségében történő kontradiktórius meghallgatását. A Törvényszék W engedékenység iránti kérelemben szereplő nyilatkozatainak hitelességét eljárási szempontból szabálytalanul szembesítési lehetőség megengedése nélkül értékeli és a fellebbezők marasztalását főként e nyilatkozatokra alapozza, anélkül hogy olyan jogszerű indokok állnának fenn, amelyek a kontradiktórius eljáráshoz való jog korlátozását megalapoznák.

A harmadik jogalappal a fellebbezők az EJEE 6. cikke (3) bekezdésének d) pontja szerinti fegyveregyenlőség elvének megsértésére hivatkoznak.

A fellebbezők szerint a Törvényszék többszöri kérelmük ellenére eljárási szempontból szabálytalanul elmulasztotta W-t mentőtanú minőségében meghallgatni, noha a Bizottság W-vel az engedékenység iránti kérelem mérvadó forrása minőségében az előzetes bírságkiszabási eljárásban a fellebbezők tudomása nélkül, őket kizárva, jegyzőkönyv készítése nélkül találkozott. A fellebbezők által megnevezett további mentőtanúk személyes meghallgatásának elutasítása is sérti a fellebbezők számára biztosított fegyveregyenlőséget.

A negyedik jogalappal a fellebbezők a Bíróság alapokmánya 53. cikkének első bekezdésével összefüggésben értelmezett 36. cikke szerinti indokolási kötelezettség megsértésére hivatkoznak, mert számukra nem világos, hogy (i) a Törvényszék miből vezeti le (pozitív módon) az állítólagos versenyellenes kapcsolatokban való részvételt, (ii) miért nem tartja hitelesnek W (írásbeli) mentő nyilatkozatait, valamint (iii) milyen különös okokból tagadja meg a kontradiktórius eljáráshoz való jog biztosítását.

Az ötödik jogalap alapját az 1/2003/EK rendelet (1) 23. cikke (3) bekezdésének állítólagos megsértése képezi, mivel a Törvényszék túlzott módon feltételezte az egységes és folyamatos jogsértés fennállását.

A Törvényszék megállapításai szerint a fellebbezők nem a jogsértés feltételezett teljes időtartama alatt vettek részt az összes termékterületet érintő versenyellenes magatartásokban. A Törvényszék által jóváhagyott bírságszámítás alapját azonban a jogsértés feltételezett teljes időtartama alatt az összes termékterület forgalma képezte.

A hatodik jogalappal a fellebbezők az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének első és második mondata megsértésére hivatkoznak.

A Törvényszék jogsértő módon a fellebbezők egyetlen gazdasági egységéből indult ki, és ezért az elsőrendű fellebbező forgalmát jogsértő módon foglalta a bírságszámításba, noha a fellebbezők igazolták, hogy miért nem gyakorol meghatározó befolyást a másodrendű fellebbező az elsőrendű fellebbezőre, megdöntve ezáltal az egyetlen gazdasági egység Törvényszék által alkalmazott vélelmét.

A hetedik jogalappal a fellebbezők az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének második albekezdése szerinti téves bírságszámítást kifogásolják, mivel a Törvényszék a bírság összegének megállapításakor jogsértő módon a másodrendű fellebbező korábbi leányvállalatának forgalmát is bevonta. Ezáltal a bírság meghaladja a megbírságolt vállalkozás forgalmának jogszabályban előírt 10 %-os felső határát.

(1)  A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.).