1)

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 8. és 52. cikkét, valamint a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről szóló 95/46/EK irányelv (1) 7. cikkének f) pontját akként kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az alapügy tárgyát képezőhöz – azaz a 677/2001. sz. törvény 5. cikkének 2. bekezdéséhez és az ANSPDCP (Autoritatea Națională de Supraveghere a Prelucrării Datelor cu Caracter Personal; a személyes adatok kezelésének felügyeletét ellátó nemzeti hatóság) 52/2012. sz. határozatának 6. cikkéhez – hasonló olyan nemzeti rendelkezés, amely a személyek, a vagyontárgyak és az értékek biztonságának és védelmének biztosítása, valamint jogszerű érdekek érvényesítése érdekében lehetővé teszi a videomegfigyelés érintett hozzájárulása nélkül történő alkalmazását?

2)

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 8. és 52. cikkét akként kell-e értelmezni, hogy a jogok és szabadságok videomegfigyelés révén történő korlátozása tiszteletben tartja az arányosság elvét, teljesíti az elengedhetetlenség követelményét és általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét szolgálja, ha a szolgáltató a szóban forgó jogszerű érdek védelme érdekében más intézkedéseket is alkalmazhat?

3)

A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről szóló 95/46/EK irányelv 7. cikkének f) pontját akként kell-e értelmezni, hogy az adatkezelő „jogszerű érdekének” az adatkezelés időpontjában bizonyítottnak, létezőnek és ténylegesnek kell lennie?

4)

A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről szóló 95/46/EK irányelv 6. cikke (1) bekezdésének e) pontját akként kell-e értelmezni, hogy valamely adatkezelés (a videomegfigyelés) túlzott vagy nem helyénvaló, ha a szolgáltató a szóban forgó jogszerű érdek védelme érdekében más intézkedéseket is alkalmazhat?