Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62017TN0344

T-344/17. sz. ügy: 2017. május 31-én benyújtott kereset – Latam Airlines Group és Lan Cargo kontra Bizottság

HL C 239., 2017.7.24, p. 65–67 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

24.7.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 239/65


2017. május 31-én benyújtott kereset – Latam Airlines Group és Lan Cargo kontra Bizottság

(T-344/17. sz. ügy)

(2017/C 239/77)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperesek: Latam Airlines Group SA (Santiago, Chile), Lan Cargo SA (Santiago) (képviselők: B. Hartnett barrister, O. Geiss ügyvéd és W. Sparks solicitor)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

a felpereseket érintő részében semmisítse meg az EUMSZ 101. cikk, az EGT-Megállapodás 53. cikke, valamint az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött légi közlekedési megállapodás 8. cikke szerinti eljárásban (AT.39258 – „légi árufuvarozás” ügy) 2017. március 17-én hozott C(2017) 1742 final bizottsági határozatot;

ezenkívül, illetve másodlagosan csökkentse a felperesekkel szemben kiszabott bírságokat; és

kötelezze az alperest az eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek hét jogalapra hivatkoznak.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság ténybeli hibát vétett, és tévesen alkalmazta a jogot, mivel félreértelmezte a felperesekkel szemben felhozott bizonyítékokat, mivel tévesen alkalmazta az EUMSZ 101. cikket, az EGT-Megállapodás 53. cikkét és a svájci megállapodás 8. cikkét, és mivel nem adott megfelelő indokolást, amikor a jogsértésnek a biztonsági pótdíjra és a jutalékfizetés megtagadására vonatkozó részében megállapította a felperesek jogsértésért való felelősségét.

A felperesek előadják, hogy a Bizottság tévesen állapítja meg, hogy a felperesek tudtak a biztonsági pótdíjjal és a jutalékfizetés megtagadásával kapcsolatos versenyellenes magatartásról.

Továbbá a felperesek arra hivatkoznak, hogy az állítólagos egységes és folyamatos jogsértés ezen aspektusai nem választhatók el a jogsértés egészétől, következésképpen a megtámadott határozatot teljes egészében meg kell semmisíteni.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság ténybeli hibát vétett, és tévesen alkalmazta a jogot, mivel félreértelmezte a felperesekkel szemben felhozott bizonyítékokat, mivel hibásan alkalmazta a releváns rendelkezéseket, és mivel nem nyújtott megfelelő indokolást, amikor megállapította, hogy a felperesek részt vettek az üzemanyagpótdíjjal kapcsolatos jogsértésben.

A felperesek előadják, hogy a Bizottság nem bizonyította jogilag megkövetelt módon, hogy részt vettek az üzemanyagpótdíjjal kapcsolatos állítólagos jogsértésben.

A felperesek továbbá arra hivatkoznak, hogy a sajtóközlemények nem voltak alkalmasak arra, hogy a tudomásukra hozzák az állítólagos kartellt.

A felperesek végül azt állítják, hogy a szállítókkal való kapcsolatfelvételeikre vonatkozóan felhozott bizonyítékok korlátozott köre nem bizonyítja a felperesek semmilyen versenyellenes magatartását, és nem bizonyítja azt, hogy tudtak a többi szállító versenyellenes magatartásáról, vagy hogy előre láthatták volna azt.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság nyilvánvaló ténybeli hibákat vétett, és tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította a felpereseknek a megtámadott határozat 1. cikkének (1), (3) és (4) bekezdésében meghatározott utakon elkövetett jogsértésért való felelősségét, és nem nyújtott megfelelő indokolást.

A felperesek előadják, hogy a Bizottság a megtámadott határozat 1. cikkének (1), (3) és (4) bekezdésében tévesen állapította meg a jogsértésért való felelősségüket, mivel az elévülési idő lejárt.

A felperesek továbbá arra hivatkoznak, hogy a Bizottságnak nincs hatásköre arra, hogy az EGT-n belüli utak vonatkozásában megállapítsa az EUMSZ 101. cikkbe ütköző, 2004. május 1-jét megelőzően elkövetett jogsértésért, illetve az EGT-Megállapodás 53. cikkébe ütköző, 2005. május 19-ét megelőzően elkövetett jogsértésért való felelősségüket.

A felperesek továbbá azt állítják, hogy a Bizottságnak nincs hatásköre arra, hogy megállapítsa a felpereseknek az EU–Svájc közötti utak vonatkozásában elkövetett jogsértésért való felelősségét.

Végül a felperesek előadják, hogy a Bizottság megállapításai sértik a ne bis in idem elvét.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság nyilvánvaló ténybeli hibákat vétett, és tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította az állítólagos kartell fennállását, és nem nyújtott megfelelő indokolást.

A felperesek előadják, hogy a Bizottság azon megállapítása, miszerint részt vettek az állítólagos kartellben, nem nyert bizonyítást.

A felperesek továbbá arra hivatkoznak, hogy ez azon a téves feltevésen alapul, hogy a jogsértés valamennyi utat érintette.

A felperesek továbbá azt állítják, hogy ez meghaladja a Bizottság hatáskörét, és az állítólagos jogsértés földrajzi kiterjedését illetően kétértelműséghez vezet.

A felperesek végül előadják, hogy a megtámadott határozat tárgyát illetően ez az indokolás és a rendelkező rész között inkoherenciát eredményez, ami nem teszi lehetővé azt, hogy a felperesek megértsék az állítólagos jogsértés jellegét és kiterjedését.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság nyilvánvaló ténybeli hibákat vétett, és tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy az állítólagos magatartás egységes és folyamatos jogsértésnek minősül, és e megállapítás alátámasztására nem nyújtott megfelelő indokolást.

A felperesek előadják, hogy a szóban forgó magatartásnak semmilyen versenyellenes célja nem volt.

A felperesek továbbá arra hivatkoznak, hogy a szóban forgó magatartás egyetlen terméket vagy szolgáltatást sem érintett.

A felperesek továbbá azt állítják, hogy a szóban forgó magatartás nem ugyanazt a vállalkozást érintette.

A felperesek továbbá előadják, hogy az állítólagos jogsértésnek nem volt egységes jellege.

A felperesek továbbá arra hivatkoznak, hogy az állítólagos jogsértés elemeit nem vizsgálták meg párhuzamosan.

A felperesek végül előadják, hogy a Bizottság a jutalékfizetés megtagadását illetően nem nyújtott be elegendő bizonyítékot, és nem végezte el az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése szerinti elemzést.

6.

A hatodik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság megsértette a felperesek védelemhez való jogát, és nem nyújtott megfelelő indokolást.

A felperesek előadják, hogy nem tudtak válaszolni a Bizottság azon megállapítására, hogy tudtak a biztonsági pótdíjjal és a jutalékfizetés megtagadásával kapcsolatos jogsértésről.

A felperesek továbbá arra hivatkoznak, hogy a Bizottság az állítólagos kartellre vonatkozó megállapításának alátámasztása érdekében új állításokat tett.

A felperesek továbbá azt állítják, hogy a Bizottság velük szemben elfogadhatatlan bizonyítékokra támaszkodik.

A felperesek továbbá előadják, hogy a megtámadott határozat indokolása és rendelkező része közötti inkoherencia az indokolási kötelezettség megsértését eredményezi.

A felperesek végül arra hivatkoznak, hogy nem tudták kifejteni álláspontjukat a Bizottság azon döntésével kapcsolatban, hogy a kifogásközlést követően a vizsgálatból kizár 13 szállítót, valamint a jogsértés három aspektusát, és a Bizottság nem indokolta meg e döntését.

7.

A hetedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság a felperesek bírságának kiszámításakor tévesen alkalmazta a jogot, és ténybeli hibát vétett, továbbá nem nyújtott megfelelő indokolást.

A felperesek előadják, hogy a Bizottság nem különböztette meg a végső ár összehangolását és az ár néhány elemére vonatkozó összehangolást.

A felperesek továbbá arra hivatkoznak, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a címzettek korlátozott együttes piaci részesedését és az iparban érvényesülő jogszabályi követelményeket.

A felperesek továbbá azt állítják, hogy a Bizottság ugyanúgy ítélte meg magatartásukat, mint más címzettek sokkal súlyosabb magatartását, ideértve a „csoport magját” is.

A felperesek végül arra hivatkoznak, hogy a Bizottság nem vette figyelembe, hogy más címzettekhez képest sokkal korlátozottabb mértékben vettek részt a jogsértésben, akik enyhítő körülmények címén szintén bírságcsökkentésben részesültek.


Top