—

a spanyol kormány képviseletében S. Centeno Huerta, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében I. Martínez del Peral és H. Krämer, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkének értelmezésére irányul.

2

A kérelmet a Torralbo Marcos és a Korota SA (a továbbiakban: Korota) illetve a Fondo de Garantía Salarial (bérgarancia‑alap, a továbbiakban: Fogasa) között az E. Torralbo Marcos részére a fizetésképtelen helyzetben lévő Korota által történt munkaviszony‑megszüntetés miatt járó végkielégítés megfizetése tárgyában folyó peres eljárásban terjesztették elő.

3

A munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelméről szóló, 2008. október 22‑i 2008/94/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 283., 36. o.), 1. cikkének (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„Ezen irányelvet a munkaszerződésből vagy munkaviszonyból származó, a 2. cikk (1) bekezdésének értelmében fizetésképtelen munkáltatókkal szembeni munkavállalói követelések esetén kell alkalmazni.”

4

Ezen irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„Ezen irányelv alkalmazásában fizetésképtelen a munkáltató, amennyiben a munkáltató fizetésképtelensége alapján az adott tagállam törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései szerinti kollektív eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmet terjesztettek elő, amely a munkáltató vagyonának részleges vagy teljes lefoglalásával, valamint felszámoló vagy hasonló feladatot ellátó személy kinevezésével jár, és az említett rendelkezések alapján az illetékes hatóság:

5

Az említett irányelv 3. cikkének első bekezdése értelmében:

„A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 4. cikk hatálya alá tartozó garanciaintézetek biztosítsák a munkavállalók munkaszerződésből vagy munkaviszonyokból származó, fennálló követeléseinek a kielégítését, és amennyiben a nemzeti jog ezt előírja, a végkielégítést is a munkaviszony megszűnése esetén.”

6

A költségmentességről szóló, 1996. január 10‑i 1/1996. sz. törvény (Ley 1/1996 de asistencia jurídica gratuita; a BOE 1996. január 12‑i 11. száma, 793. o.; a továbbiakban: ley 1/1996) „Személyi hatály” című 2. cikke előírja:

„E törvény, valamint a költségmentességgel kapcsolatos olyan nemzetközi szerződések és megállapodások értelmében és az abban foglaltak alapján, amelyekben Spanyolország részes fél, költségmentességet biztosítanak:

[...]

7

A ley 1/1996 „A jogosultság anyagi jogi tartalma” című 6. cikkének szövege a következő:

„A költségmentesség az alábbi szolgáltatásokat tartalmazza:

[…]

8

Az igazságszolgáltatással, valamint a Nemzeti Toxikológiai és Igazságügyi Orvostani Intézet eljárásával kapcsolatos meghatározott díjak szabályozásáról szóló, 2012. november 20‑i 10/2012. sz. törvény (Ley 10/2012 por la que se regulan determinadas tasas en el ámbito de la Administración de Justicia y del Instituto Nacional de Toxicología y Ciencias Forenses; a BOE 2012. november 21‑i 280. száma, 80820. o., a továbbiakban: ley 10/2012) 1. cikke, „A polgári, közigazgatási és munkaügyi bírósági eljárások illetékének alkalmazási köre” cím alatt, ekként rendelkezik:

„A polgári, közigazgatási és munkaügyi bírósági eljárások illetéke állami jellegű és az ország teljes területén azonos módon kell alkalmazni az e törvényben meghatározott esetekben […].”

9

E törvény „Illetékköteles tényállás” című 2. cikke a következőképpen fogalmaz:

„Illetékköteles tényállás az olyan bírósági eljárás, amely az alábbi eljárási cselekmények gyakorlásából ered:

[…]

10

Az említett törvénynek „Az illeték fizetésére kötelezettek” című 3. cikke az (1) bekezdésében a következőket írja elő:

„Az illeték fizetésére kötelezett az a személy, aki a bírósági eljárást kezdeményezi, és megvalósítja az illetékköteles tényállást.”

11

Ugyanezen törvény 4. cikkének (2) és (3) bekezdése, amely az illetékmentességről szól, a következőképpen rendelkezik:

„(2)   Minden esetben mentesülnek az illeték megfizetésének kötelezettsége alól:

[…]

(3)   A munkaügyi peres eljárásban a munkavállalók, függetlenül attól, hogy alkalmazottakról vagy magánvállalkozókról van szó, az illeték tekintetében a fellebbezések és felülvizsgálati kérelmek illetéke 60%‑ának megfizetése alól mentesülnek.”

12

A ley 10/2012‑nek az illeték beszedéséről szóló 5. cikkének (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A munkaügyi peres eljárásban az illetékfizetési kötelezettség a fellebbezés, illetve a felülvizsgálati kérelem benyújtásával keletkezik.”

13

Az illeték alapját e törvény 6. cikke határozza meg. A törvény 7. cikke, amely az illeték összegének meghatározására vonatkozik, azt főszabály szerint a munkaügyi bíróságok előtti fellebbezés esetén 500 EUR‑ban határozza meg. Ezen összeghez hozzá kell adni az illetékalap 0,1%‑át, amelynek összege legfeljebb 2000 EUR lehet, amennyiben az illeték megfizetésére kötelezett személy természetes személy. Az említett törvény 8. cikke az illeték megfizetésének „önbevallási” mechanizmusát tartalmazza.

14

A Korota 2008. június 16. óta fizetésképtelenségi eljárás hatálya alatt áll.

15

2010. június 16‑án a Juzgado de lo Mercantil no 4 de Barcelona (barcelonai 4. sz. kereskedelmi bíróság) ítéletet hozott, amelynek rendelkező része a következő:

„Jóváhagyom a 2010. április 9‑én a Korota által javasolt és a hitelezők által elfogadott egyezséget, amelynek teljesítéséről a Korotának hathavonta tájékoztatnia kell e bíróságot. Az ítélet kihirdetésének időpontjától a vagyonfelügyelet megszűnik.”

16

A kérdést előterjesztő bíróság hivatalvezetője által 2012. június 25‑én jóváhagyott, E. Torralbo Marcos és a Korota között létrejött egyezség (a továbbiakban: egyezség) a következőket tartalmazza:

[…]”

17

2012. október 3‑án E. Torralbo Marcos kérelmet terjesztett elő a kérdést előterjesztő bíróságnál az egyezség végrehajtása iránt, mivel a Korota nem teljesítette a vállalt kötelezettségeit.

18

2012. november 13‑i végzésével a kérdést előterjesztő bíróság elrendelte az egyezség Korota terhére történő végrehajtását. Ugyanakkor szintén ezen a napon felfüggesztették a végrehajtást azzal az indokkal, hogy a Korota fizetőképesség helyreállítását célzó terv hatálya alatt áll, és e terv végrehajtását megelőzően nem rendelkezik végrehajtás alá vonható vagyonnal.

19

A kérdést előterjesztő bíróság hivatalvezetőjének ugyanaznap kelt határozatával tájékoztatták E. Torralbo Marcost, hogy a Juzgado de lo Mercantil előtt érvényesítheti a Korotával szemben fennálló jogait.

20

E. Torralbo Marcos fellebbezést (recurso de reposición) nyújtott be e végzés ellen, mivel azáltal, hogy a Juzgado de lo Mercantil no 4 de Barcelona jóváhagyta a fizetőképesség helyreállítását célzó tervet, és a vagyonfelügyelet megszüntetéséről határozott, a közigazgatási és munkajogi peres eljárásról szóló törvény (Ley Reguladora de la Jurisdicción Social) 239. cikke alapján folytatnia kellett volna a végrehajtást.

21

A kérdést előterjesztő bíróság 2013. január 3‑i végzésével elutasította a fellebbezést, azzal az indokkal, hogy a fizetésképtelenségi eljárást megszüntető határozat hiányában a fent hivatkozott, 2012. november 13‑i végzés továbbra is hatályos.

22

E. Torralbo Marcos bejelentette, hogy e 2013. január 3‑i végzéssel szemben a Tribunal Superior de Justicia de Cataluña (Katalónia legfelsőbb bírósága) előtt fellebbezéssel (recurso de suplicación) kíván élni.

23

Mivel nem csatolták a ley 10/2012 szerinti bírósági eljárási illeték megfizetéséről szóló igazolást, a 2013. március 13‑i végzésben előírták E. Torralbo Marcos részére, hogy öt napon belül nyújtsa be ezen igazolást.

24

2013. március 22‑én E. Torralbo Marcos e határozattal szemben fellebbezést (recurso de reposición) terjesztett elő, amelyben alapvetően arra hivatkozott, hogy nem köteles bírósági eljárási illetéket fizetni, mivel egyrészt a Ley 1/1996 2. cikkének d) pontjában biztosított költségmentesség illeti meg, másrészt a ley 10/2012 ellentétes a Charta 47. cikkével, mert az e cikk által biztosítani kívánt hatékony jogorvoslathoz való alapvető joggal ellentétes és aránytalan akadályt jelent.

25

A kérdést előterjesztő bíróság kérdése arra irányul, hogy összeegyeztethető‑e a Charta 47. cikkével az olyan nemzeti szabályozás, mint az alapeljárás tárgyát képező szabályozás, amely bírósági eljárási illeték megfizetését írja elő a munkavállaló részére a végrehajtási eljárásban történő fellebbezés benyújtásához, annak érdekében, hogy a bíróság megállapítsa a munkáltató fizetésképtelenségét, és ezáltal a munkavállaló a 2008/94 irányelvnek megfelelően az illetékes garanciaintézethez fordulhasson.

26

E körülményekre tekintettel a Juzgado de lo Social no 2 de Terrassa (a terrassai 2. sz. munkaügyi bíróság) úgy döntött, hogy felfüggeszti az eljárást és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

27

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 267. cikk szerinti előzetes döntéshozatalra utalás keretében a Bíróság kizárólag a számára biztosított hatáskörök korlátain belül értelmezheti az uniós jogot (lásd ebben az értelemben a McB.‑ítélet, C‑400/10. PPU, EU:C:2010:582, 51. pontját, valamint a Cholakova‑végzés, C‑14/13, EU:C:2013:374, 21. pontját, és a Schuster & Co Ecologic végzés, C‑371/13, EU:C:2013:748, 14. pontját).

28

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a tagállamok eljárását illetően a Charta alkalmazási körét a Charta 51. cikkének (1) bekezdése határozza meg, amelynek értelmében a Charta rendelkezéseinek a tagállamok csak annyiban címzettjei, amennyiben az Unió jogát hajtják végre (Åkerberg Fransson ítélet, C‑617/10, EU:C:2013:105, 17. pont).

29

A Charta 51. cikkének (1) bekezdése megerősíti a Bíróság azon állandó ítélkezési gyakorlatát, amely szerint az uniós jogrendben biztosított alapvető jogokat az uniós jog által szabályozott valamennyi tényállásra alkalmazni kell, az ilyen tényállásokon kívül azonban nem (lásd az Åkerberg Fransson ítélet, EU:C:2013:105, 19. pontját, és a Sociedade Agrícola e Imobiliária da Quinta de S. Paio végzés, C‑258/13, EU:C:2013:810, 19. pontját).

30

Ha valamely jogi tényállás nem tartozik az uniós jog alkalmazási körébe, a Bíróság annak elbírálására nem rendelkezik hatáskörrel, a Charta esetleg hivatkozott rendelkezései pedig önmagukban nem alapozhatják meg e hatáskört (lásd ebben az értelemben az Åkerberg Fransson ítélet, EU:C:2013:105, 22. pontját; a Sociedade Agrícola e Imobiliária da Quinta de S. Paio végzés, EU:C:2013:810, 20. pontját; a Dutka és Sajtos végzés, C‑614/12 és C‑10/13, EU:C:2014:30, 15. pontját, valamint a Weigl‑végzés, C‑332/13, EU:C:2014:31, 14. pontját).

31

Következésképpen meg kell vizsgálni, hogy az alapügy alapját képező tényállás az uniós jog alkalmazási körébe tartozik‑e.

32

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapján, a szóban forgó nemzeti szabályozás általános jelleggel vonatkozik bizonyos igazságszolgáltatási eljárási illetékekre. A szabályozásnak nem az uniós jog rendelkezéseinek végrehajtása a célja. Ezenfelül nem tartalmaz az e területre vonatkozó, vagy az e nemzeti szabályozásra esetlegesen kiható különös szabályozást.

33

Egyébként, az alapeljárás tárgya nem az uniós jog – Chartában szereplőkön kívüli – valamely szabályának az értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozik (lásd analógia útján a Sociedade Agrícola e Imobiliária da Quinta de S. Paio végzés, EU:C:2013:810, 21. pontját).

34

Ezenfelül, a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott DEB‑ítélet (C‑279/09, EU:C:2010:811) alapját képező ügytől eltérően, amely egy uniós jog szerinti tagállami felelősség megállapítása iránti eljárásban felmerült költségmentesség iránti kérelemmel volt kapcsolatos, az utaló határozatból kiderül, hogy az alapeljárás tárgyát képező bírósági illetékek a fent hivatkozott, 2013. január 3‑i azon végzés elleni fellebbezés benyújtásához kapcsolódnak, amellyel a kérdést előterjesztő bíróság elutasította az egyezség végrehajtása iránt E. Torralbo Marcos által a nemzeti jog, nevezetesen a közigazgatási és munkajogi peres eljárásról szóló törvény 239. cikke alapján benyújtott kérelmet.

35

A kérdést előterjesztő bíróság természetesen kiemeli, hogy az E. Torralbo Marcos által tett jogi lépések végső célja a Korota fizetésképtelensége esetén a Fogasához való fordulás annak intézkedése iránt, a 2008/94 irányelv 3. cikkével összhangban.

36

Mindenesetre azt kell megállapítani, hogy az alapeljárás jelenlegi szakaszában a szóban forgó tényállás nem tartozik sem ezen irányelv, sem általános jelleggel az uniós jog alkalmazási körébe.

37

Ugyanis, miként azt az Európai Bizottság megjegyezte, a 2008/94 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének szövegéből az derül ki, hogy annak eldöntése, hogy valamely munkáltató ezen irányelv alkalmazásában fizetésképtelen helyzetben lévőnek minősül‑e, a nemzeti jog, valamint az illetékes nemzeti hatóság határozata, illetve e hatóság általi megállapítása alkalmazási körébe tartozik.

38

Márpedig, jóllehet a Korotát az utaló határozatban foglalt megállapítások szerint 2008 júniusában fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá vonták, az említett határozat nem tartalmaz semmilyen arra utaló konkrét elemet, amelynek alapján megállapítható lenne, hogy e vállalkozás a spanyol jog vonatkozó rendelkezései szerint az alapeljárás jelenlegi szakaszában fizetésképtelen helyzetben van‑e.

39

Ellenkezőleg, a kérdést előterjesztő bíróság által adott azon tájékoztatásból, miszerint mivel E. Torralbo Marcos fellebbezésének azon egyezség végrehajtása volt a tárgya, amely a Korota fizetésképtelenségének bírósági megállapítását eredményezte, az derül ki, hogy e vállalkozás a spanyol jog értelmében az eljárás jelenlegi szakaszában nem tekinthető fizetésképtelen helyzetben lévőnek.

40

Az a tény, hogy jogi lépéseivel E. Torralbo Marcos a kérdést előterjesztő bíróság szerint e fizetésképtelenség (bírósági) megállapítását szeretné elérni, annak érdekében, hogy a 2008/94 irányelv 3. cikkének megfelelően a Fogasa beavatkozását kérhesse, nem elegendő annak megállapításához, hogy a szóban forgó tényállás az eljárás jelenlegi szakaszában ezen irányelv, és ennek következtében az uniós jog alkalmazási körébe tartozik.

41

Ezenfelül hangsúlyozni kell, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által adott tájékoztatás alapján e bíróság a fent hivatkozott 2013. január 3‑i végzésében, amelyet E. Torralbo Marcos fellebbezéssel megtámadott, alapvetően azzal az indokkal utasította el ez utóbbinak az egyezség végrehajtására irányuló kérelmét, hogy e végrehajtás folytatása azon illetékes kereskedelmi bíróság határozatától függ, amely arról tájékoztatta E. Torralbo Marcost, hogy a jogait (követeléseit) előtte érvényesítheti.

42

E végzés nem prejudikálja a Korota fizetésképtelenségének kérdésének elbírálását, sem az érintett személy esetleges jogát arra vonatkozóan, hogy kérheti az illetékes garanciaintézettől a munkaviszonyból eredő, nem teljesített követeléseinek nyilvántartásba vételét a 2008/94 irányelvnek megfelelően, amennyiben a Korotát a vonatkozó nemzeti rendelkezések alapján fizetésképtelen helyzetben lévőnek nyilvánítják.

43

E megfontolások egészéből az következik, hogy az alapügy tárgyát képező jogi helyzet (tényállás) nem tartozik az uniós jog alkalmazási körébe. Következésképpen a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a Juzgado de lo Social no 2 de Terrassa által előzetes döntéshozatal céljából előterjesztett kérdések megválaszolására.

44

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

Az Európai Unió Bírósága nem rendelkezik hatáskörrel a Juzgado de lo Social no 2 de Terrassa (Spanyolország) által előzetes döntéshozatal céljából előterjesztett kérdések megválaszolására.