2010. december 9-én benyújtott kereset — Európai Bizottság kontra Magyar Köztársaság

(C-575/10. sz. ügy)

2011/C 72/09

Az eljárás nyelve: magyar

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők: D. Kukovec és Sipos A., meghatalmazottak)

Alperes: Magyar Köztársaság

Kereseti kérelmek

Jogalapok és fontosabb érvek

A 2004/17/EK és a 2004/18/EK irányelv egyaránt lehetővé teszi a közbeszerzési eljárások során az ajánlattevő számára, hogy alkalmasságának, illetve a kiválasztási szempontoknak való megfelelésének igazolása érdekében más szervezetek kapacitásaira is támaszkodhassék, mégpedig a közöttük fennálló kapcsolat jogi jellegétől függetlenül.

A Bizottság álláspontja szerint nem felel meg a fent nevezett irányelvek vonatkozó rendelkezéseinek az a magyar szabályozás, mely az ajánlattevők számára bizonyos alkalmassági kritériumok vonatkozásában csak abban az esetben engedélyezi a szerződés teljesítésébe közvetlenül be nem vont más szervezetek erőforrásainak felhasználását, ha azok felett az ajánlattevőnek többségi befolyása áll fenn. A kifogásolt nemzeti szabályozás tehát azon szervezetek vonatkozásában, melyek alvállalkozóként nem vesznek részt a szerződés teljesítésében, egy további feltételt támaszt annak érdekében, hogy az ajánlattevő ezen szervezetek kapacitásaira is támaszkodhassék a közbeszerzési eljárás lebonyolítása során.

Az irányelvek egyértelműen fogalmaznak: anélkül, hogy megkövetelnék, hogy az erőforrást biztosító szervezetek közvetlenül bevonásra kerüljenek a szerződés teljesítésébe, előírják, hogy az ezen szervezetek erőforrásaira való támaszkodás lehetőségét az ajánlattevő és az érintett egyéb szervezetek közötti kapcsolat jogi jellegétől függetlenül kell a nemzeti szabályozásnak biztosítania. Az egyetlen feltétel az, hogy az ajánlattevő igazolni tudja az ajánlatkérőnek, hogy a szerződés teljesítéséhez szükséges erőforrások ténylegesen a rendelkezésére fognak majd állni.

A kereset tárgyát képező magyar szabályozás ezzel szemben korlátozza az ajánlattevők lehetőségeit, akik számára gyakorlatilag nem marad más választás, mint alvállalkozóként bevonni az erőforrást biztosító szervezeteket a szerződés teljesítésébe, hacsak nem gyakorolnak eleve többségi befolyást felettük.

A kifogásolt nemzeti jogi szabályozás nem igazolható a közbeszerzési szabályok megkerülésére irányuló gyakorlatok visszaszorításának szándékával, mivel egy ilyen célra sem lehet hivatkozni egy olyan, az uniós közbeszerzési joggal ellentétes szabály igazolása érdekében, amely aránytalanul leszűkíti az irányelvekből eredő jogokat és eljárási kötelezettségeket. A tagállamoknak az irányelvek által megszabott korlátokon belül természetesen lehetőségük van meghatározni, hogy mi módon kell az ajánlattevőnek bizonyítania azt, hogy a más szervezetek által biztosított erőforrások valóban a rendelkezésére fognak állni, ám ezt úgy kell megtenniük, hogy a szervezetek kapcsolatának jogi jellege tekintetében ne vezessenek be megkülönböztetést.

Nem fogadható el a Magyar Köztársaság azon álláspontja sem, miszerint egy olyan szervezet, amely nem vesz részt a szerződés teljesítésében, nem igazolhatja olyan, valamely alkalmassági minimum követelmény teljesítéséhez szükséges erőforrások meglétét, melyeket a szerződés teljesítése során ténylegesen rendelkezésre kell bocsátani. Ezzel kapcsolatban a Bizottság hangsúlyozza, hogy a 2004/18/EK irányelv 48. cikk (3) bekezdése szerint egy más szervezet erőforrásainak rendelkezésre állását kifejezetten lehet oly módon igazolni, hogy az ajánlattevő „bemutatja az említett szervezetek arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy a szükséges erőforrásokat a gazdasági szereplő rendelkezésére bocsátják”. Egy erőforrást nyújtó szervezet tehát igazolhatja olyan erőforrások meglétét, amelynek a szerződés teljesítése során rendelkezésre kell állnia, anélkül, hogy a szerződés teljesítésében közvetlenül részt venne.

A Bizottság végül megjegyzi, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozás diszkriminatív hatású lehet a külföldi ajánlattevőkkel szemben. Bár az idevágó magyar törvényi rendelkezés valamennyi ajánlattevőre vonatkozik, a gyakorlatban különösen a külföldi ajánlattevők részvételi lehetőségét korlátozza. Ez utóbbiak ugyanis általában nem rendelkeznek a teljesítéshez szükséges valamennyi erőforrással a szerződés teljesítési helyén, ezért a magyar ajánlattevőknél gyakrabban kényszerülnek arra, hogy tőlük független helyi gazdasági szereplőkre támaszkodjanak a közbeszerzési eljárások során.

(1)  Az Európai Parlament és a Tanács 2004/18/EK irányelve (2004. március 31.) az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról; HL L 134., 114. o., magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet 7. kötet 132. o.

(2)  Az Európai Parlament és a Tanács 2004/17/EK irányelve (2004. március 31.) a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról; HL L 134., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet 7. kötet 19. o.