A Törvényszék (ötödik tanács) által a T-119/06. sz., Usha Martin Ltd kontra Európai Unió Tanácsa és Európai Bizottság ügyben 2010. szeptember 9-én hozott ítélet ellen az Usha Martin Ltd által 2010. november 24-én benyújtott fellebbezés

(C-552/10 P. sz. ügy)

2011/C 55/31

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Usha Martin Ltd (képviselők: V. Akritidis, Δικηγόρος, Y. Melin, ügyvéd, E. Petritsi, Δικηγόρος)

A másik fél az eljárásban: Európai Unió Tanácsa, Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

A fellebbező kéri, hogy a Bíróság:

vagy másodlagosan utalja vissza az ügyet a Törvényszékhez.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező érvelése szerint a Törvényszék a megtámadott ítélet 44.-56. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, különösen annak megállapítása tekintetében, hogy a kötelezettségvállalások elfogadását visszavonó bizottsági határozat jogszerűsége önmagában nem vitatható az arányosság elvére való hivatkozással, és a Törvényszék e tekintetben tévesen állapította meg, hogy i.) az arányosság elve nem vonatkozik a kötelezettségvállalást visszavonó határozatra, mivel az ilyen határozat per se a vámot kivető határozattal egyenértékű; és ii.) a kötelezettségvállalás megszegése önmagában elegendő az elfogadása visszavonásához, anélkül, hogy az ilyen visszavonásra az arányosság elvére vonatkozó tesztet alkalmazni kellene.

A fellebbező érvelése szerint továbbá a Törvényszék tévesen értékelte az ügy tényállását, és azt jelentős mértékben torzította annak megállapításakor, hogy „a felek között nem vitatott, hogy a kötelezettségvállalást nem tartották be”, mivel az említett állítás tévesen foglalja magában a kötelezettségvállalás megszegésének a fellebbező általi elismerését, amely a jelen ügyben a dömpingellenes alaprendelet 8. cikke értelmében nem áll fenn.

A fellebbező érvelése szerint a Törvényszék tévesen jutott arra a megállapításra, hogy a kötelezettségvállalás visszavonásának jogszerűsége nem vitatható az arányosság elvére való hivatkozással, akár amiatt, hogy a kötelezettségvállalás megszegése önmagában elegendő annak visszavonásához, akár amiatt, hogy a visszavonó intézkedés egyenértékű a vámkivető intézkedéssel. A Törvényszék ugyanis tévesen véli úgy, hogy az arányosság elve soha nem alkalmazható a kötelezettségszegés visszavonásának tárgykörében, és elmulasztja az intézkedés „nyilvánvaló alkalmatlansága” tesztjének az alkalmazását az európai bíróságok állandó ítélkezési gyakorlatával és a megtámadott ítélet bevezető pontjaival, illetve különösen 44. és 47 pontjával ellentétben. A Törvényszék tévesen állapítja meg, hogy a kötelezettségvállalás visszavonása per se nem kifogásolható a jogszerűsége tekintetében az arányosság általános elve alapján. Ezenfelül a Törvényszék azáltal, hogy tévesen állapította meg, hogy a felek között nem vitatott, hogy a kötelezettségvállalást nem tartották be, és azáltal, hogy azt feltételezte, hogy a dömpingellenes alaprendelet 8. cikkének (9) bekezdése értelmében a kötelezettségvállalást megszegték, nyilvánvalóan torzította az ügynek a fellebbező által előadott tényállását, és ezért tévesen alkalmazta a jogot azzal, hogy tévesen értékelte a fellebbező érvelését.

(1)  HL 2006. L 22., 54. o.

(2)  HL 2006. L 22., 1. o.