13.2.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 37/19

1.

Úgy kell-e értelmezni a sértettnek a kerethatározat (1) (8) preambulumbekezdésében említett megértetéshez való jogát, mint a bűncselekmények üldözéséért és büntetéséért felelős állami hatóságok pozitív kötelezettségét annak megengedésére vonatkozóan, hogy a sértett kifejezze a vele családi vagy erős érzelmi kapcsolatban álló elkövetőre kiszabott büntetés által [eredeti 15. o.] a sértett életére gyakorolt közvetlen hatásokkal kapcsolatos értékelését, gondolatait és véleményét?

2.

Úgy kell-e értelmezni a 2001/220/IB kerethatározat 2. cikkét, hogy annak értelmében a sértett jogainak és jogos érdekeinek elismerésére irányuló kötelezettségük alapján az államok kötelesek figyelembe venni a sértett véleményét abban az esetben, ha az eljárás büntetőjogi következményei alapvetően és közvetlenül veszélyeztethetik a sértett egyéni önmegvalósításhoz, valamint magán- és családi életéhez való jogának gyakorlását?

3.

Úgy kell-e értelmezni a 2001/220/IB kerethatározat 2. cikkét, hogy annak értelmében az állami hatóságok nem hagyhatják figyelmen kívül a sértettnek a távoltartási intézkedés kiszabását vagy fenntartását ellenző szabad akaratát, ha a támadó a sértett családtagja, feltéve, hogy nem áll fenn a bűnismétlés objektív veszélye, továbbá a sértett olyan személyes, szociális, kulturális és érzelmi önállósággal bír, amely kizárja az elkövetőtől elszenvedett megaláztatás valószínűségét, vagy éppen ellenkezőleg, az ilyen bűncselekmények sajátos jellegére tekintettel minden esetben fenn kell-e tartani az említett intézkedést?

4.

Úgy kell-e értelmezni a 2001/220/IB kerethatározat 8. cikkét, [eredeti 16. o.] amely kimondja, hogy az államok megfelelő mértékű védelmet biztosítanak a sértettnek, hogy ez a rendelkezés — a szóban forgó bűncselekmények sajátos jellegére tekintettel — valamennyi családon belüli erőszakos cselekmény esetében megengedi a távoltartási intézkedés vagy a kapcsolattartási tilalom mellékbüntetésként történő általános és kötelező jellegű alkalmazását, vagy éppen ellenkezőleg, a 8. cikk olyan egyediesített értékelést követel meg, amely minden egyes esetben lehetővé teszi a megfelelő szintű védelem azonosítását, figyelemmel az egymással versengő érdekekre?

5.

Úgy kell-e értelmezni a 2001/220/IB kerethatározat 10. cikkét, hogy annak értelmében — a szóban forgó bűncselekmények sajátos jellegére tekintettel — a családon belüli erőszakos cselekményekkel kapcsolatos büntetőeljárásokban általános jelleggel kizárható a közvetítés, vagy éppen ellenkezőleg, az ilyen típusú eljárásokban is meg kell-e engedni a közvetítést, minden egyes esetben külön-külön értékelve az egymással versengő érdekeket?