30.1.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 24/40

—

A Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

—

adjon helyt a már első fokon hivatkozott kereseti kérelmeknek, vagy, másodlagosan, a Bíróság alapokmánya 61. cikke értelmében utalja vissza az ügyet az Elsőfokú Bíróság elé;

—

kötelezze a Bizottságot mindkét fokú eljárás költségeinek viselésére.

1.

A kereset jogalapjainak elferdítése, téves jogalkalmazás, továbbá az indokolás ésszerűtlensége és ellentmondásossága a támogatás címzettjének azonosítása, valamint a Bizottságnak a támogatás címzettje meghatározására vonatkozó mérlegelési jogköre értékelése vonatkozásában.

Első jogalapjában a fellebbező AceaElectrabel Produzione SpA (a továbbiakban: AEP vagy fellebbező) arra hivatkozik, hogy a megtámadott ítélet súlyos hibákat tartalmaz abban a részében, amelyben az Elsőfokú Bíróság elutasítja a támogatás kedvezményezettjének téves azonosítására vonatkozó jogalapot, amely a „Deggendorf-ítélet” szerinti elvnek az ügyre való alkalmazhatósága szubjektív feltétele volt (amely elv értelmében egy új, önmagában összeegyeztethető bejelentett támogatás kifizetése meghatározott körülmények között felfüggeszthető az ugyanezen vállalkozásnak nyújtott előző, jogellenes támogatás visszafizetéséig). A fellebbező elsősorban az e jogalap elfogadhatatlanságára vonatkozó megállapítást vitatja, az EK 88. cikk és a 659/1999/EK rendelet (1) megsértésre vonatkozó részében. Az AEP arra hivatkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság elferdítette a jogalap e részét, amely jogalappal a fellebbező kizárólag csak a közigazgatási aktus egyik jellegzetes hibájára szándékozott visszavezetni a támogatás kedvezményezettjének téves azonosítását. Azt állítva, hogy a támogatások visszafizettetésére vonatkozó szabályok megsértésének kérdése teljesen idegen az ügytől, az Elsőfokú Bíróság bebizonyította, hogy elferdítette a jelen jogalap e részének alapját képező érveket.

A fellebbező továbbá az ítélet azon részét vitatja, amelyben ez nem semmisíti meg a határozatot azon súlyos tévedés ellenére, amelynek lényege, hogy az AEP-et (az új támogatás kedvezményezettje) az ACEA csoporttal azonosítja (a vissza nem térített támogatás kedvezményezettje), és amely tévedés egy vállalkozáscsoport gazdasági egységének a közösségi ítélkezési gyakorlat által kidolgozott fogalma téves, illogikus és ellentmondásos alkalmazásán alapul. A fellebbező vitatja, hogy e fogalom alkalmazható valamely, két különböző csoport által együttesen ellenőrzött vegyesvállalat (joint venture) esetére (amilyen az AEP), mivel a vállalkozások gazdasági egységére vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlat csak a kizárólag egyetlen egység által ellenőrzött több vállalkozásra vonatkozik. A tévedés annál is súlyosabb, mivel az Elsőfokú Bíróság irrelevánsnak minősítette azt a körülményt, hogy az AEP tőkéjének 70 %-a egy olyan másik gazdasági csoportban került összevonásra, amelynek semmi köze a vissza nem térített támogatás kedvezményezettjéhez. Az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a funkcionálisan önálló vállalkozás fogalmát is, amikor megállapította, hogy a fellebbező nem minősíthető funkcionálisan önállónak, mivel két vállalkozás együttes ellenőrzése alá tartozik.

2.

A jogalapok elferdítése, téves jogalkalmazás, továbbá az indokolás ellentmondásossága és elégtelensége a fellebbező által a Deggendorf-ítélet ítélkezési gyakorlatának az ügy értékelése tekintetében felhozott érvelése vonatkozásában.

Második jogalapjában a fellebbező bemutatja az ítélet tévedését a Deggendorf-ítélet alkalmazása tekintetében, abban a részében, amelyben megerősíti a Bizottság értékelését a Deggendorf-ítélet alkalmazásához szükséges objektív feltétel fennállása vonatkozásában is. A fellebbező elsősorban az Elsőfokú Bíróság azon érvelését vitatja, amelyben megerősíti, hogy a Bizottság nem volt köteles hogy pontos és részletes bizonyítékokat szolgáltasson azon tény bizonyítására, hogy az első és a második támogatás halmozódása olyannyira hátrányosan érintené a közösségi kereskedelmet, hogy az új támogatást a közös piaccal összeegyeztethetetlenné tenné. A valamely bejelentett támogatás összeegyeztethetetlenségének értékelésére vonatkozó bizonyítási teher nem fordítható át tetszés szerint, különösen, ha a Bizottság nem alkalmazta az eljárási szabályzat által rendelkezésére bocsátott eszközöket. Az Elsőfokú Bíróság nem foglalkozott a fellebbező ezen érvelésével, és minden megjegyzés nélkül megerősítette a Bizottság határozatát. Végül, az Elsőfokú Bíróság nem értette meg, és nem is foglalkozott a fellebbező azon jogalapjával, amelyben arra hivatkozott, hogy a Deggendorf-ítélet nem arra irányul, hogy szankciót alkosson azon vállalkozásokkal szemben, amelyek nem térítettek vissza egy előző támogatást, hanem csak annak elkerülésére, hogy több támogatás felhalmozódása egy vállalkozás tekintetében ne sértse oly mértékben a közösségi kereskedelmet, hogy az új támogatást összeegyeztethetetlenné tegye, ameddig nem kerül sor az előző támogatás visszafizetésére.