This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 62009CN0474
Case C-474/09 P: Appeal brought on 26 November 2009 by Territorio Histórico de Vizcaya — Diputación Foral de Vizcaya against the judgment of the Court of First Instance (Fifth Chamber, extended composition) delivered on 9 September 2009 in Joined Cases T-227/01 to T-229/01 and T-265/01, T-266/01 and T-270/01 Territorio Histórico de Álava — Diputación Foral de Álava and Comunidad Autónoma del País Vasco — Gobierno Vasco and Others v Commission of the European Communities
C-474/09. P. sz. ügy: Az Elsőfokú Bíróság (kibővített ötödik tanács) T-227/01–T-229/01., T-265/01–T-266/01. és T-270/01. sz., Territorio Histórico de Álava — Diputación Foral de Álava, Comunidad Autónoma del País Vasco — Gobierno Vasco és társai kontra Európai Közösségek Bizottsága egyesített ügyekben 2009. szeptember 9-én hozott ítélete ellen a Territorio Histórico de Vizcaya — Diputación Foral de Vizcaya által 2009. november 26-án benyújtott fellebbezés
C-474/09. P. sz. ügy: Az Elsőfokú Bíróság (kibővített ötödik tanács) T-227/01–T-229/01., T-265/01–T-266/01. és T-270/01. sz., Territorio Histórico de Álava — Diputación Foral de Álava, Comunidad Autónoma del País Vasco — Gobierno Vasco és társai kontra Európai Közösségek Bizottsága egyesített ügyekben 2009. szeptember 9-én hozott ítélete ellen a Territorio Histórico de Vizcaya — Diputación Foral de Vizcaya által 2009. november 26-án benyújtott fellebbezés
HL C 37., 2010.2.13, p. 15–16
(BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)
13.2.2010 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 37/15 |
Az Elsőfokú Bíróság (kibővített ötödik tanács) T-227/01– T-229/01., T-265/01–T-266/01. és T-270/01. sz., Territorio Histórico de Álava — Diputación Foral de Álava, Comunidad Autónoma del País Vasco — Gobierno Vasco és társai kontra Európai Közösségek Bizottsága egyesített ügyekben 2009. szeptember 9-én hozott ítélete ellen a Territorio Histórico de Vizcaya — Diputación Foral de Vizcaya által 2009. november 26-án benyújtott fellebbezés
(C-474/09. P. sz. ügy)
2010/C 37/16
Az eljárás nyelve: spanyol
Felek
Fellebbező: Territorio Histórico de Vizcaya — Diputación Foral de Vizcaya (képviselők: I. Sáenz-Cortabarría Fernández és M. Morales Isasi ügyvédek)
A többi fél az eljárásban: Comunidad Autónoma del País Vasco — Gobierno Vasco, Territorio Histórico de Álava — Diputación Foral de Álava, Territorio Histórico de Guipúzcoa — Diputación Foral de Guipúzcoa, Confederación Empresarial Vasca (Confebask), Cámara Oficial de Comercio, Industria y Navegación de Vizcaya, Cámara Oficial de Comercio e Industria de Álava, Cámara Oficial de Comercio, Industria y Navegación de Guipúzcoa, az Európai Közösségek Bizottsága, és Comunidad Autónoma de la Rioja
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy:
— |
a Bíróság nyilvánítsa elfogadhatónak és megalapozottnak a jelen fellebbezést, |
— |
helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, |
— |
adjon helyt az elsőfokon előterjesztett kereseti kérelemnek, konkrétan a megtámadott határozat 3. cikkének hatályon kívül helyezésére irányuló másodlagos kérelemnek, |
— |
másodlagosan utalja vissza az ügyet az Elsőfokú Bíróság elé és adott esetben utasítsa az elutasított bizonyítási indítványoknak való helytadásra, |
— |
a Bizottságot kötelezze az elsőfokú eljárás és a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére, valamint a beavatkozó felet, a Comunidad Autónoma de la Riojá-t az elsőfokú eljárás költségeinek viselésére. |
Jogalapok és fontosabb érvek
1. |
Téves jogalkalmazás, azáltal, hogy az Elsőfokú Bíróság azt állapította meg, hogy a konkrét ügyben nem állnak fenn olyan kivételes körülmények, amelyek indokolnák a megtámadott azon adóügyi intézkedés rendszerességével kapcsolatos jogos bizalmat, amely megakadályozza a támogatások visszavonásának elrendelését, a 659/1999 rendelet (1) 14. cikke (1) bekezdésének megfelelően, a bizalomvédelem elvével kapcsolatban. A jogvita körülményeinek elferdítése és a kontradiktórius eljárás elvének megsértése. Az indokolással kapcsolatos joggyakorlat megsértése. Sem a vitatott adóügyi intézkedés és a 93/337 határozat (2) tárgyát képező intézkedés közötti formális eltérés, sem az a tény, hogy a Bizottság a 93/337 határozatban kifejezetten szereplőktől eltérően mással is indokolhatta volna a szelektivitási szempontot, sem a 93/337 határozatban szereplő összeférhetetlenségi nyilatkozat nem képez elegendő jogi indokot ahhoz, hogy az Elsőfokú Bíróság ne értékelje azon kivételes körülmény fennállását, amely alapján akár önmagában, akár a jelen ügy más többi körülményével együttesen, a Bizottság nem rendelheti el a megtámadott határozatban említett támogatások visszafizetését. Annak megállapításával, hogy a megtámadott intézkedések a T-30/01–T-32/01., T-86/03–T/88/02. sz. egyesített ügyekben nem hasonlítanak az adóztatási mód és a jóváírás terjedelme miatt megtámadott adóügyi intézkedéshez, az Elsőfokú Bíróság elferdítette a peres felek közötti jogvita körülményeit, figyelmen kívül hagyta a kontradiktórius eljárás elvét, és nyilvánvaló módon megsértette az indokolásra vonatkozó meghatározott ítélkezési gyakorlatot. Az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot, amikor azt állapította meg, hogy a Bizottságnak az 1993. adóévre adott adómentességgel és a 22/1993. törvényben szereplő adójóváírással kapcsolatos eljárása nem képez olyan kivételes körülményt, amely alátámasztaná a megtámadott adóügyi intézkedés rendszerességéhez fűződő jogos bizalmat, és amely megakadályozná a 659/1999 rendelet 14. cikke (1) bekezdése szerinti támogatások visszafizettetését amiatt, hogy az ellentétes a bizalomvédelem elvével. |
2. |
Az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot, amikor figyelmen kívül hagyta a bizonyításra vonatkozó eljárási szabályokat, és úgy döntött, hogy nem vesz fel bizonyítást a felperes által indítványozott egyes bizottsági dokumentumok bemutatásával kapcsolatban, amelyek — az Elsőfokú Bíróság által a felperes kérelmének elutasításához felhozott érvekre tekintettel — alapvető jelentőségűeknek tűnnek a felperes érdekeinek védelméhez. A tisztességes eljáráshoz való jog, a bizonyítékok egyenértékűségének (fegyveregyenlőség) elve, és a védelemhez való jog megsértése. Az Elsőfokú Bíróság azáltal, hogy nem vett bizonyítást az indítványozott bizonyíték tekintetében, megsértette a tisztességes eljáráshoz való alapvető jogot abban az eljárásban, amelyikben az egyik fél a felperes, mivel elutasított egy olyan bizonyítékkal kapcsolatos bizonyítási indítványt, amely a felperes szempontjából alapvető jelentőségűnek tűnik, és ezáltal sérti annak védelemhez való jogát, hiszen kérelmét azzal az indokkal utasította el, hogy a felperes nem bizonyította — amit éppen az elmaradt bizonyítással akart volna megtenni, — hogy: bár a Bizottságnak az 1993-ban elfogadottal alapvetően azonos intézkedéssel szemben érkezett, 1994-es bejelentéssel kapcsolatos kifejezett, végleges álláspontja, amely azt elutasította, nem is, de a Bizottság magatartása kivételes körülményt képezhet, hiszen e magatartáshoz az 1993-as adóügyi intézkedések rendszerességéhez fűződően kapcsolódhatott olyan jogos bizalom, amely az 1996-os, megtámadott adóügyi intézkedés elfogadásához vezetett. |
(1) Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.)
(2) A baszkföldi befektetésekhez nyújtott pénzügyi (adó-)támogatások rendszeréről szóló, 1993. május 10-i határozat (HL L 134., 25. o.)