13.2.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 37/7

—

A Bíróság a fellebbezést nyilvánítsa elfogadhatónak és megalapozottnak;

—

a Bíróság a megtámadott ítéletet helyezze hatályon kívül;

—

a Bíróság az első fokon előterjesztett kérelmeknek adjon helyt, és a vitatott határozat 3. cikkét semmisítse meg;

—

másodlagosan a Bíróság utalja vissza az ügyet az Elsőfokú Bíróság elé, és adott esetben rendelje el, hogy e bíróság hozzon az ügyben határozatot;

—

a Bíróság kötelezze a Bizottságot mindkét fokú eljárás költségeinek viselésére, a Comunidad Autónoma de la Rioját mint beavatkozót pedig az elsőfokú eljárás költségeinek viselésére.

1.

Az Elsőfokú Bíróság téves jogalkalmazással állapította meg, hogy a 659/1999/EK rendelet (1) hatályba lépése előtti vitatott adóintézkedésre vonatkozó előzetes vizsgálati eljárás lezárása (a tagállamhoz címzett) erre vonatkozó kifejezett bizottsági határozatot igényelt.

2.

Az Elsőfokú Bíróság a 2000. november 28-i határozatot tévesen ítélte meg annyiban, amennyiben az Elsőfokú Bíróság e határozatot a vitatott adóintézkedésre vonatkozó előzetes vizsgálati eljárás lezárásának tekintette, amely eljárás egy 1994 áprilisában benyújtott panasz alapján indult meg. Az Elsőfokú Bíróság továbbá téves jogalkalmazással nem abból indult ki, hogy a vitatott adóintézkedés 2000-ben való újbóli vizsgálatának a létező támogatásokra megállapított eljárás keretében kellett sor kerülnie.

3.

Az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot, mivel megsértette a bizonyítási teherre és a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó eljárási rendelkezéseket, különösen a 2000. november 28-i határozat által jelentett okirati bizonyíték tekintetében (illetve e bizonyíték hitelessége és bizonyító ereje tekintetében). Ezáltal sérült a tisztességes eljáráshoz való jog.

4.

Az Elsőfokú Bíróság azon, az ügy irataiban található objektív, releváns, egybehangzó és következetes ténykörülményeket illetően, amelyek bizonyítják, hogy a Bizottság a 2000. november 28-i határozat előtt a vitatott adóintézkedést előzetesen megvizsgálta, és e vizsgálatot lezárta, megsértette a bizonyítási teherre és a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó eljárási rendelkezéseket. Az Elsőfokú Bíróság továbbá téves jogalkalmazással nem abból indult ki, hogy a vitatott adóintézkedés 2000-ben való újbóli vizsgálatának a létező támogatásokra megállapított eljárás keretében kellett sor kerülnie.

5.

Az Elsőfokú Bíróság az 1993-ban hozott vitatott adóintézkedést a beruházási támogatásnak a regionális támogatásokról szóló 1998. évi iránymutatásban foglalt fogalommeghatározása alapján téves jogalkalmazással működési támogatásnak minősítette. Ezáltal sérült a jogbiztonság elve és különösen a visszaható hatály tilalma.

6.

Az Elsőfokú Bíróság a „releváns információ” fogalmát az adószabályozásnak a támogatások ellenőrzése keretében való előzetes vizsgálata során téves jogalkalmazással értelmezte, és ezért az előzetes vizsgálati eljárás időtartamát nem találta jogsértően ésszerűtlennek.

7.

Az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot, amikor a jelen ügyben a vitatott adóintézkedésre vonatkozó előzetes vizsgálati eljárást illetően a 79 hónapos időtartamot nem tekintette ésszerűtlennek, és ezért úgy határozott, hogy a jogbiztonság elvével összefüggésben a 659/1999 rendelet 14. cikkének (1) bekezdése nem sérült.

8.

Az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot, amikor a jelen ügyben a vitatott adóintézkedésre vonatkozó előzetes vizsgálati eljárást illetően a 79 hónapos időtartamot nem tekintette ésszerűtlennek, és ezért úgy határozott, hogy a gondos ügyintézés elvével összefüggésben a 659/1999 rendelet 14. cikkének (1) bekezdése nem sérült.

9.

Az Elsőfokú Bíróság azon megállapítása, miszerint a jelen ügyben nem állnak fenn olyan rendkívüli körülmények, amelyek indokolnák a vitatott adóintézkedés jogszerűségébe vetett jogos bizalmat, és kizárnák a támogatásoknak a 659/1999 rendelet 14. cikkének (1) bekezdése szerinti visszatéríttetését, téves jogalkalmazáson alapul. Az Elsőfokú Bíróság a határozatot elferdítette.

10.

Az Elsőfokú Bíróság azon megállapítása, miszerint a jelen ügyben az egyenlő bánásmód elve, amely kizárja a támogatásoknak a 659/1999 rendelet 14. cikkének (1) bekezdése szerinti visszatéríttetését, nem sérült, téves jogalkalmazáson alapul.

11.

Az Elsőfokú Bíróság azon végzésével, amelyben megtagadta a fellebbező által bizonyítás céljából felkínált bizonyos olyan bizottsági dokumentumok benyújtásának elrendelését, amelyek a kereset Elsőfokú Bíróság általi elutasításának indokolása fényében a fellebbező érdekeinek védelme érdekében lényegesnek bizonyultak, megsértette a bizonyításfelvételre vonatkozó eljárási rendelkezéseket. Ezáltal sérült a tisztességes eljáráshoz való jog, a fegyveregyenlőség és a védelemhez való jog.