30.1.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 24/31

—

A Bíróság nyilvánítsa a jelen fellebbezést elfogadhatónak, és helyezze hatályon kívül az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának hetedik tanácsa által a T-162/07. sz. ügyben 2009. szeptember 16-án hozott ítéletet az indokolás elégtelensége és egyértelműségének hiánya, a fellebbezésben hivatkozott jogi fogalmak téves értelmezése, valamint az első fokon előterjesztett bizonyítékok Elsőfokú Bíróság általi téves értékelése miatt;

—

állapítsa meg, hogy mivel a per állása megengedi (a Bíróság alapokmánya 61. cikkének első bekezdése), a Bíróság az ügyet érdemben maga is eldöntheti;

—

illetve másodlagosan:

—

ismételten utalja vissza az ügyet az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságához a felperes által az Európai Unió Tanácsa és az Európai Közösségek Bizottsága ellen az említett intézményeknek az első fokon előterjesztett keresetben leírt jogellenes cselekményei és mulasztásai okán őt ért károk miatt benyújtott, 2007. május 8-i kártérítési kereset elbírálása céljából;

—

az Európai Unió Tanácsát és az Európai Közösségek Bizottságát kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az Elsőfokú Bíróság kimondta, hogy a nemzetközi vizekben halászott és harmadik ország területén keresztül áthaladt halászati termékek közösségi helyzetének bizonyítása céljából szükséges és arányos a 2454/93/EK rendeletnek a T2M okmány kizárólagosságával kapcsolatos szabályozása. A felperes szerint az Elsőfokú Bíróság nem válaszolt állításai és érvei összességére, különösen azzal kapcsolatban, hogy a közösségi jogalkotó — különösen az intézkedés ügyletek biztonságával kapcsolatos megfelelősége hiányának fényében — alternatív igazolási eszközöket is előírhat. Ezen túlmenően az Elsőfokú Bíróság nem indokolta meg elégségesen a közösségi szabályozás szükségességére és arányosságára vonatkozó következtetését, ugyanakkor pedig tévesen értelmezte a T2M vámokmány jellegét akként, hogy az lehetővé teszi a szabad mozgást.

2.

A felperes szerint, az Elsőfokú Bíróság nem értékelte helyesen az általa az Elsőfokú Bíróság elé terjesztett bizonyítékokat, következésképpen pedig azt állapította meg, hogy a tunéziai vámhatóságok által a Pigasos társaság számára kibocsátott okmányok nem a T2M okmány 13. rovatáéval egyenértékű tartalommal rendelkeztek. Mindazonáltal az előterjesztett dokumentumok összességéből kiderül, hogy a tunéziai vámhatóságok folyamatosan ellenőrzik a halászati termékeket, amely ellenőrzésnek a T2M közösségi okmány is tárgyát képezi. A tunéziai hatóságok dokumentumai alapján ugyanis igazolást nyert, hogy a halászati termékek Tunézia területén az árutovábbítás rendszerébe tartoztak, amely — a nemzeti jog értelmében — egy termék vámhatóságok általi folyamatos ellenőrzését jelenti, amelynek igazolását a T2M okmány 13. rovata is kéri.

3.

A felperes szerint az Elsőfokú Bíróság — megállapítva továbbá azt, hogy a Pigasos társaság tunéziai vállalkozási tevékenysége során nem a legnagyobb gondosságot tanúsította — e fogalom értelmezésekor tévesen alkalmazta a jogot, a harmadik ország végrehajtó szerveinek magatartásával szembeni általános gyanúval kapcsolatban a vállalkozó által tanúsítandó figyelem és gondosság korlátait azzal az egyetlen indokkal szüntetve meg, hogy azokat a közösségi jog nem korlátozza.