Az Elsőfokú Bíróság (nyolcadik tanács) T-18/03. sz., CD-Contact Data GmbH kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 2009. április 30-án hozott ítélete ellen az Activision Blizzard Germany GmbH (korábban CD-Contact Data GmbH) által 2009. július 13-án benyújtott fellebbezés

(C-260/09. sz. ügy)

2009/C 220/49

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Activision Blizzard Germany GmbH (korábban CD-Contact Data GmbH) (képviselők: J.K. de Pree és E.N.M. Raedts ügyvédek)

A másik fél az eljárásban: az Európai Közösségek Bizottsága

A fellebbező kérelmei

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes álláspontja szerint az Elsőfokú Bíróság jogilag hibásan minősítette a tényeket, amikor a Nintendo of Europe GmbH („Nintendo”) és a Contact Data között az EK 81. cikk (1) bekezdése szerinti jogellenes megállapodás fennállását állapította meg, annak előzetes vizsgálata nélkül, hogy e megállapodás az aktív vagy a passzív párhuzamos kereskedelem korlátozására irányult-e.

A forgalmazási megállapodás, amely teljesen jogszerű volt, megtiltotta az aktív párhuzamos kereskedelmet, miközben a passzív párhuzamos kereskedelmet engedélyezte. Az Elsőfokú Bíróság azonban arra a következtetésre jutott, miszerint a Contact Data által küldött faxüzenetekből kitűnik, hogy ez utóbbi a Nintendo által kialakított információcsere-rendszerben vett részt az EK 81. cikk (1) bekezdésébe ütköző párhuzamos import leleplezése végett. Ez a megállapítást a tények hibás jogi minősítésének tekintendő, vagy legalábbis az indokolási kötelezettség megsértésének, mivel az Elsőfokú Bíróság elmulasztotta meghatározni, hogy a magatartás a passzív vagy az aktív párhuzamos importra vonatkozik-e.

Az Elsőfokú Bíróság elferdítette a bizonyítékokat, amikor úgy vélte, hogy a megtámadott ítélet 56-68 pontjában hivatkozott dokumentumok célja jogellenes. E dokumentumokban a Contact Data a Belgiumba történő, kizárólagos jogait sértő exportot kifogásolta, amely az importárakra vonatkozó információkat a tárgyalás eszközeként használta annak érdekében, hogy a Nintendótól jobb árat kapjon, „párhuzamos importra” utalva. Ellentétes volna e dokumentumok szövegéből azt levezetni, hogy e dokumentumok valami másra vonatkoztak, mint az aktív eladás korlátozására azon a területen, ahol a Contact Data volt a kizárólagos forgalmazó, vagy az a mód, ahogyan a Contact Data saját vételárának csökkentése céljából nyomást gyakorolt beszállítójára.

Az Elsőfokú Bíróság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor megállapította, hogy az említett dokumentumok elegendő bizonyítékot jelentenek az EK 81. cikk (1) bekezdése szerinti megállapodás létezésére. A megállapodást közvetlenül bizonyító dokumentum hiányában az Elsőfokú Bíróság köteles lett volna bizonyítani a párhuzamos kereskedelem korlátozására irányuló szándékegység fennállását, ami szükségképpen azt jelentette, hogy a Nintendo által elfogadott, versenyellenes célra irányuló egyoldalú politika a Contact Data-hoz intézett kifejezett vagy hallgatólagos, e célkitűzés megvalósításában való részvételre irányuló felhívásnak, és legalábbis a Contact Data hallgatólagos hozzájárulásának minősül. Az Elsőfokú Bíróság nem bizonyította megfelelően, hogy e szempontok teljesültek.

Az Elsőfokú Bíróság továbbá azt sem bizonyította megfelelően, hogy a Contact Data hozzájárult a Nintendo által egyoldalúan elfogadott politikához. Konkrétan, az Elsőfokú Bíróság a horizontális megállapodásokra vonatkozó ítélkezési gyakorlatra hivatkozva hibásan tagadta meg az érintett termékek Contact Data általi exportja relevanciájának vizsgálatát, noha az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ezek az exportok vertikális megállapodások esetén megkérdőjelezhetik a forgalmazó párhuzamos kereskedelem korlátozását célzó jogellenes politikához való hozzájárulását.