A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE –

Iránymutatás a fogyasztók számára kínált termékek árának feltüntetésével kapcsolatos fogyasztóvédelemről szóló 98/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 6a. cikkének értelmezéséről és alkalmazásáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2021/C 526/02)

TARTALOM

BEVEZETÉS

131

1.

A 6A. CIKK HATÁLYA

132

1.1.

Az „árcsökkentés bejelentése” kifejezés jelentése

132

1.2.

Érintett kereskedők

133

2.

A „KORÁBBI” ÁR FELTÜNTETÉSE

134

2.1.

Általános szabályok

134

2.2.

A „korábbi ár” feltüntetése általános árcsökkentések bejelentése esetén

135

2.3.

Hűségprogramok és személyre szabott árcsökkentések

136

3.

A TISZTESSÉGTELEN KERESKEDELMI GYAKORLATOKRÓL SZÓLÓ IRÁNYELVVEL FENNÁLLÓ KÖLCSÖNHATÁS

137

4.

SZABÁLYOZÁSI DÖNTÉSEK

138

4.1.

Romlandó áruk

138

4.2.

„Újonnan bevezetett” áruk

139

4.3.

Fokozatos árcsökkentések

139

BEVEZETÉS

A 98/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) (a továbbiakban: PID) célja annak lehetővé tétele, hogy a fogyasztók homogén és átlátható információk alapján könnyen tudják értékelni és összehasonlítani a termékek árát. A fogyasztók így megalapozottabb döntéseket hozhatnak (2).

A PID előírja a kereskedők számára, hogy „egyértelmű, könnyen beazonosítható és tisztán olvasható” módon tüntessék fel az eladási árat és a mértékegységenkénti árat (azaz az érintett tagállamban széles körben és szokásosan használt kilogrammonkénti árat, literenkénti árat vagy bármely eltérő egyedi mennyiségi egységet). Az (EU) 2019/2161 európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) az árcsökkentésre vonatkozó bejelentéseket érintő konkrét szabályokkal – 6a. cikkel – módosította a PID-et. Az (EU) 2019/2161 irányelv 2022. május 28-tól alkalmazandó az egész Unióban.

A PID új 6a. cikke az árcsökkentések átláthatóságának (4) kérdésével foglalkozik azáltal, hogy konkrét szabályokat vezet be azok valódiságának biztosítása érdekében. A 6a. cikk célja annak megakadályozása, hogy a kereskedők mesterségesen megnöveljék a referenciaárat, és/vagy megtévesszék a fogyasztókat az árengedmény összegével kapcsolatban. Növeli az átláthatóságot, és biztosítja, hogy a fogyasztók az árcsökkentés bejelentése esetén ténylegesen kevesebbet fizessenek az árukért. Az árcsökkentésre vonatkozó új rendelkezés azt is lehetővé teszi a végrehajtó és a piacfelügyeleti hatóságok számára, hogy könnyebben ellenőrizzék az árcsökkentés tisztességességét, mivel egyértelmű szabályokat állapít meg a bejelentett csökkentés alapjául szolgáló „korábbi” referenciaárra vonatkozóan.

E közlemény célja, hogy iránymutatást nyújtson arra vonatkozóan, hogy miként kell értelmezni és alkalmazni az árcsökkentések bejelentésére vonatkozó új rendelkezéseket. A jogbiztonság biztosítása és a végrehajtás megkönnyítése érdekében ez a közlemény olyan kérdéseket emel ki, amelyek valamennyi tagállamban közösek, ideértve a PID és az egyéb uniós jogszabályok közötti kölcsönhatást is.

A közlemény nem elemzi az irányelv alkalmazását az egyes tagállamokban, ideértve a nemzeti bíróságok és más illetékes szervek határozatait is. A tagállamokban elérhető különböző információforrások mellett az európai igazságügyi portálon keresztül elérhető fogyasztóvédelmi jogszabályok adatbázisa információkkal szolgál a PID-et átültető nemzeti rendelkezésekről, az ítélkezési gyakorlatról és a jogi szakirodalomról (5).

Eltérő rendelkezés hiányában az ebben a közleményben említett cikkek a PID-nek a későbbiekben és legutóbb az (EU) 2019/2161 irányelvvel módosított cikkei. Amennyiben az irányelv szövegéből származó idézetek vizuális kiemelést tartalmaznak, ezt a kiemelést a Bizottság adta hozzá.

E közlemény címzettjei az uniós tagállamok, valamint – az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodás (6) aláíró feleként – Izland, Liechtenstein és Norvégia. Következésképpen az EU-ra, az Unióra vagy az egységes piacra történő hivatkozásokat az EGT-re, illetve az EGT piacára tett utalásokként kell értelmezni.

A dokumentum csupán iránymutatásként szolgál, jogi hatállyal kizárólag az uniós jogi aktusok szövege rendelkezik. A jog bármilyen hiteles értelmezését az irányelv szövegéből és közvetlenül az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB vagy Bíróság) határozataiból kell eredeztetni. Ez a Közlemény a Bíróság által 2021 októberéig meghozott ítéleteket veszi figyelembe, és nem képes megjósolni a Bíróság ítélkezési gyakorlatának jövőbeni alakulását.

A jelen Közleményben leírt vélemények nem előlegezik meg az Európai Bizottságnak a Bíróság előtt esetleg képviselendő álláspontját. A jelen Közleményben szereplő információk általános jellegűek, és ezek címzettje nem egy meghatározott személy vagy szervezet. Sem az Európai Bizottság, sem pedig más, a nevében eljáró személy nem visel felelősséget az alábbi információk esetleges felhasználásával kapcsolatban.

Mivel ez a tájékoztatás az írásakor aktuálisnak tekintett szakmai álláspontot tükrözi, előfordulhat, hogy a benne foglalt iránymutatás később módosításra szorul.

1.   A 6A. CIKK HATÁLYA

6a. cikk (1) Az árcsökkentés bejelentése esetében meg kell jelölni a korábbi, a kereskedő által az árcsökkentést megelőzően, meghatározott ideig alkalmazott árat. (2) A korábbi ár a kereskedő által egy olyan időszakban alkalmazott legalacsonyabb árat jelenti, amely nem lehet rövidebb, mint az árcsökkentés alkalmazását megelőző 30 nap. (3) A tagállamok ettől eltérő szabályokat állapíthatnak meg a romlandó vagy minőségüket rövid ideig megőrző árukra vonatkozóan. (4) Amennyiben a termék 30 napnál rövidebb ideje van forgalomban, a tagállamok a (2) bekezdésben meghatározott időtartamnál rövidebb időtartamról is rendelkezhetnek. (5) A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy ha az árcsökkentés mértéke fokozatosan növekszik, akkor a korábbi ár az árcsökkentés első alkalmazása előtti, az árcsökkentés nélküli ár.

1.1.   Az „árcsökkentés bejelentése” kifejezés jelentése

A 6a. cikk az eladó azon promóciós nyilatkozataira vonatkozik, amelyek szerint csökkentette az áru(k)ért felszámított árat. Például a következők szerint lehet árcsökkentést bejelenteni:

—	százalékban kifejezve (%), pl. „20 % kedvezmény” vagy konkrét összeggel, pl. „10 EUR kedvezmény”,

—	új (alacsonyabb) ár és a korábban alkalmazott (magasabb) ár feltüntetésével. A korábbi ár áthúzva is feltüntethető. Pl. „100 EUR helyett most 50 EUR” vagy „50 EUR 100 EUR”,

—	bármely más promóciós technika, mint például a „vásárolj ma áfa nélkül”, amely azt üzeni a fogyasztó számára, hogy az árengedmény megegyezik a héa (áfa) értékével (és nem azt jelenti, hogy a héát nem szedik be),

—	az aktuális ár „bevezető” árként vagy hasonlóként való feltüntetésével, valamint a leendő rendes árként magasabb ár megjelölésével.

A 6a. cikk az árcsökkentések bejelentéseire vonatkozik mind akkor, ha azok az eladó ajánlatában szereplő konkrét áru(k)ra vonatkoznak, mind pedig, ha azokat általános árcsökkentésre vonatkozó bejelentés útján teszik meg (lásd a 2.2. és a 3. szakaszt).

A 6a. cikk nem foglalkozik és semmilyen módon nem korlátozza az áringadozásokat és árcsökkenéseket, amelyek nem járnak árcsökkentés bejelentésével. A 6a. cikk valójában az árcsökkentés „bejelentésével” foglalkozik. Ezért nem terjed ki azokra a hosszú távú megállapodásokra, amelyek lehetővé teszik a fogyasztók számára, hogy rendszeresen részesüljenek az alacsonyabb árakból és a konkrét egyedi árcsökkentésekből (lásd a 2.3. szakaszt a hűségprogramokról és a személyre szabott árcsökkentésekről).

A 6a. cikk attól függetlenül alkalmazandó, hogy az árcsökkentésről szóló bejelentés tartalmaz-e mérhető árcsökkentést. Például az olyan bejelentések, mint az „eladási” ár, a „különleges ajánlatok” vagy a „fekete pénteki ajánlatok”, amelyek árcsökkentés benyomását keltik, szintén a 6a. cikk hatálya alá tartoznak, és a bejelentés által érintett áruk esetében a „korábbi” árat is fel kell tüntetni (lásd az általános árcsökkentések bejelentéseiről szóló 2.2. szakaszt).

Ezzel szemben a 6a. cikk nem alkalmazható az olyan általános marketingállításokra, amelyek az eladó ajánlatát más eladó ajánlataival való összehasonlítással promotálják anélkül, hogy árcsökkentésre hivatkoznának vagy annak benyomását keltenék, mint például a „legjobb/legalacsonyabb árak”. Az ilyen nyilatkozatok azonban továbbra is a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv hatálya alá tartoznak (lásd a PID és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv közötti kölcsönhatásról szóló 3. szakaszt).

A 6a. cikk nem vonatkozik továbbá az árelőnyök promóciójának más olyan technikáira sem, amelyek nem árcsökkentések, mint például az ár-összehasonlítás és a kötött (feltételes) ajánlatok. Az árelőny promóciójára szolgáló ezen egyéb technikák továbbra is a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv hatálya alá tartoznak (lásd a 3. szakaszt).

Ami az „ár” fogalmát illeti, a 6a. cikk a PID 2. cikkének a) pontjában meghatározott „eladási árra” vonatkozik (7). A PID előírja továbbá a 2. cikk b) pontjában meghatározott „egységár” feltüntetését (8). Az ömlesztve értékesített termékek (pl. kelmék, építőanyagok, élelmiszerek) (9) esetében, ahol az eladási ár nem határozható meg mindaddig, amíg a fogyasztó meg nem jelöli, hogy az áru mekkora részét kéri, „csak az egységárat kell feltüntetni” a PID 3. cikkének (3) bekezdése szerint. A 6a. cikk az árcsökkentésre vonatkozó bejelentésekre is vonatkozik, amennyiben az ilyen áruk tekintetében az árcsökkentésre vonatkozó bejelentés az egységárat érinti (10). Ezekben az esetekben a 6a. cikk a „korábbi” egységár feltüntetésére vonatkozik.

A PID „termékekre” vonatkozik, amelyeket ezen irányelv összefüggésében „árukként” kell értelmezni. Az „áru” fogalmát az uniós fogyasztóvédelmi jog (11) más rendelkezései ingóságként határozzák meg. Ezért a PID – ideértve a 6a. cikket is – nem alkalmazandó a szolgáltatásokra (12) (beleértve a digitális szolgáltatásokat) vagy a digitális tartalomra.

A PID 6a. cikke valamennyi értékesítési láncon (pl. hagyományos üzlethelyiségekben, online) megjelenő árcsökkentésekre vonatkozik.

1.2.   Érintett kereskedők

A PID a 2. cikk d) pontjában a következők szerint meghatározott kereskedőre vonatkozik: „az a természetes vagy jogi személy, aki kereskedelmi vagy szakmai tevékenységi körébe tartozó termékeket ad el vagy kínál eladásra”. Az új 6a. cikk ezért arra a kereskedőre vonatkozik, aki a fogyasztóval kötött szerződés tényleges szerződő fele, azaz az áruk eladójára, ideértve a közvetítőket, különösen az online piactereket igénybe vevő eladókat is.

Ezzel szemben a 6a. cikk nem alkalmazandó azokra a közvetítőkre, akik/amelyek pusztán lehetővé teszik a kereskedők számára termékeik értékesítését (13), mint például az online piacterek, vagy amelyek csupán összesítik és megjelenítik a más eladók által megadott árakra vonatkozó információkat (ár-összehasonlító platformok). Ezekre a közvetítőkre továbbra is vonatkoznak a közvetítők felelősségére és a szakmai gondosságra vonatkozó általános szabályok. A közvetítő azonban akkor tartozik a PID szabályainak hatálya alá, ha az áru tényleges eladója, vagy ha egy másik kereskedő nevében értékesít.

Ugyanezen okból a 6a. cikk nem alkalmazandó az olyan „visszaváltásra” vonatkozó bejelentésekre, amelyekben harmadik személyek, akik nem az áruk eladói, mint például a gyártók/forgalmazók, a szóban forgó áru(ka)t megvásároló fogyasztók számára ígéretet tesznek arra, hogy a kifizetett ár egy részét a fogyasztó egyéni kérelmére meghatározott ideig visszatérítik. Az ilyen „visszaváltási” gyakorlatok továbbra is a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv hatálya alá tartoznak, és nem használhatók fel a PID árcsökkentési bejelentésekre vonatkozó követelményeinek megkerülésére.

A 6a. cikk az EU-n kívüli székhellyel rendelkező kereskedőkre is vonatkozik, akik értékesítéseiket az uniós fogyasztók felé irányítják, ideértve a platformokon keresztül árukat kínáló kereskedőket is. A PID nem uniós kereskedőkre való alkalmazhatóságát a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (Róma II.) (14) szabályozza. Ez a rendelet „a polgári és kereskedelmi ügyek területét érintő, olyan szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra” alkalmazandó, „amelyek több állam jogához kapcsolódnak”.

A Róma II. rendelet 6. cikkének (1) bekezdése: A tisztességtelen versenyt megvalósító cselekményből eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyra alkalmazandó jog azon ország joga, amelyben az a versenyviszonyokat vagy a fogyasztók kollektív érdekeit sérti vagy sértheti.

A Róma II. rendelet 6. cikkének (4) bekezdése: Az e cikk szerint alkalmazandó jogtól nem lehet a 14. cikk szerint megállapodás útján eltérni.

Amennyiben teljesülnek a Róma II. rendelet 6. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételek, a PID az uniós fogyasztók kollektív érdekeit sértő jogsértésekre alkalmazandó. A Róma II. rendelet 6. cikkének (4) bekezdése értelmében az alkalmazandó jogtól jogválasztási megállapodás útján nem lehet eltérni.

A nemzeti hatóságok feladata lesz e szabályok érvényesítése. Szükség esetén élhetnek a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló (EU) 2017/2394 európai parlamenti és tanácsi rendelet (15) szerinti vizsgálati és végrehajtási hatáskörükkel.

2.   A „KORÁBBI” ÁR FELTÜNTETÉSE

2.1.   Általános szabályok

A 6a. cikk (1) bekezdése előírja, hogy az árengedményt bejelentő kereskedőnek fel kell tüntetnie a „korábbi” árat. A 6a. cikk (2) bekezdése szerint a „korábbi” ár a kereskedő által egy olyan időszakban alkalmazott legalacsonyabb árat jelenti, amely nem lehet rövidebb, mint az árcsökkentés alkalmazását megelőző 30 nap.

A 6a. cikk (3)–(5) bekezdése olyan szabályozási lehetőségeket biztosít a tagállamok számára, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy eltérjenek ettől az általános szabálytól olyan áruk esetében, amelyek gyorsan romlanak vagy lejárnak, a piacon 30 napnál rövidebb ideje forgalomban lévő áruk, illetve amelyek esetében az árcsökkentés fokozatosan emelkedik (lásd a 4. szakaszt).

A 6a. cikk (3)–(5) bekezdésében említett szabályozási lehetőségek hatálya alá tartozó áruk kivételével a tagállamok nem írhatnak elő 30 napnál rövidebb időszakot a „korábbi” ár megállapítására. Ennek a legalább 30 napos referencia-időszaknak az a célja, hogy megakadályozza a kereskedőket abban, hogy az árakkal zsonglőrködjenek és hamis árcsökkentéseket mutassanak be, például rövid időre emeljék az árat annak érdekében, hogy ezt követően csökkentsék azt azáltal, hogy a fogyasztókat megtévesztő (jelentős) árcsökkentésként tüntetik fel. A „korábbi” referenciaár meghatározásának 30 napos időszaka tehát biztosítja, hogy a referenciaár valós legyen, és ne csupán csökkentésnek tűnő, vonzó marketingeszközként funkcionáljon.

A 6a. cikk (2) bekezdése nem akadályozza meg a kereskedőket abban, hogy „korábbi” árként megjelöljék a 30 napnál is hosszabb időszakban alkalmazott legalacsonyabb árat (például a marketingstratégia részeként). Nem ellentétes a 6a. cikk követelményeivel, ha a feltüntetett „korábbi” ár ténylegesen alacsonyabb az árengedmény bejelentését közvetlenül megelőző 30 nap legalacsonyabb áránál.

Ezzel szemben a „korábbi” ár megállapításához 30 napnál hosszabb időtartamot előíró nemzeti szabályozást az uniós jognak való megfelelés szempontjából kellene értékelni. A PID 10. cikke szerint az ezen irányelvben foglalt követelményeken túlmutató nemzeti szabályoknak kedvezőbbeknek kell lenniük a fogyasztók tájékoztatása és az árak összehasonlítása tekintetében, az EUMSZ szerinti tagállami kötelezettségek sérelme nélkül (16).

A 6a. cikknek való megfelelés érdekében az árengedményt bejelentő kereskedőnek legalább az árcsökkentés alkalmazását megelőző 30 napon belül azonosítania kell azt a legalacsonyabb árat, amelyet az adott áruért vagy árukért felszámított. A legalacsonyabb árnak tartalmaznia kell az adott időszak alatt minden korábbi „csökkentett” árat. Az árcsökkentés bejelentését megelőző 30 napban a korábbi promóciós időszakokban alkalmazott árak figyelmen kívül hagyása ellentétes a PID 6a. cikkével.

Ugyanez a szabály alkalmazandó abban az esetben is, ha a kereskedő először a közelgő emelt árra hivatkozva mutatja be az árengedményt, majd 30 napnál rövidebb ideig alkalmazza a megemelt árat, és ezt követően árcsökkentést jelent be. Függetlenül attól, hogy az árengedményt hogyan hirdették meg, a későbbi árcsökkentéssel érintett korábbi árnak mindig az elmúlt 30 nap legalacsonyabb árának, azaz ebben az esetben az eredeti kiindulási árnak kell lennie (lásd még az „újonnan bevezetett” árukról szóló 4.2. szakaszt).

Ennek megfelelően az árengedményt a feltüntetett „korábbi” ár referenciaként történő felhasználásával kell bemutatni, azaz a jelzett százalékos csökkentésnek a 6a. cikkel összhangban megállapított „előzetes” áron kell alapulnia:

—

Például abban az esetben, ha az árengedmény „50 % kedvezmény” és a megelőző 30 nap legalacsonyabb ára 100 EUR volt, az eladónak 100 EUR-t kell feltüntetnie az 50 %-os csökkentés kiszámításához használt „korábbi” árként, annak ellenére, hogy az áru utolsó eladási ára 160 EUR volt. A 6a. cikk ugyanakkor nem akadályozza meg az eladót abban, hogy az árcsökkentés bejelentésekor más referenciaárakat is megjelöljön, feltéve, hogy az ilyen további referenciaárakat világosan kifejti, azok nem okoznak zavart, és nem vonják el a fogyasztó figyelmét a 6a. cikk szerint feltüntetett „korábbi” árról.

—

Például az a kereskedő, amely 30 napnál gyakrabban alkalmaz árcsökkentést, a következők szerint tájékoztathatja a fogyasztót egyéb korábbi árairól is: „20 % kedvezmény [kezdő dátum]-tól/-től [végdátum]-ig: 100 EUR helyett 80 EUR, az elmúlt 30 nap legalacsonyabb ára. A promóciós időszakon kívüli szokásos árunk az elmúlt 30 napban (vagy 100 napban stb.) 120 EUR volt.”.

Általánosságban az ilyen egyéb referenciaárak bemutatásának és kiszámításának módja a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv hatálya alá tartozik. E tekintetben a kereskedőknek mindig gondoskodniuk kell arról, hogy a fogyasztó számára egyértelmű legyen, hogy mit jelent a többi megjelölt referenciaár.

A PID 6a. cikke nem írja elő a kereskedők számára annak feltüntetését, hogy mennyi ideig alkalmazták a feltüntetett „korábbi” árat. Továbbá nem befolyásolja az árcsökkentési kampányok időtartamát. Egyszerűen azt írja elő a kereskedők számára, hogy minden egyes árcsökkentés kezdetén tüntessék fel a „korábbi” árat, és azt az árcsökkentés teljes időtartama alatt megtarthatják. A kereskedők hosszabb, akár 30 napot meghaladó időtartamra is bejelenthetik az áruk árcsökkentését. Továbbá, ha az árengedmény megszakítás nélkül 30 napnál tovább tart, a feltüntetendő „korábbi” ár továbbra is az árcsökkentést megelőző legalább 30 napon alkalmazott legalacsonyabb ár.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv (lásd még a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvvel való kölcsönhatásra vonatkozó 3. szakaszt) alapján kell értékelni a túlzottan hosszú árcsökkentési időszakok tisztességességét ahhoz képest, amikor az árut „teljes” áron értékesítik.

Amennyiben egy kereskedő különböző értékesítési csatornákon/pontokon (pl. különböző fizikai és/vagy online boltokban) értékesít árukat különböző árakon, és ezek a különböző értékesítési csatornák/értékesítési pontok az árcsökkentés általános bejelentésének tárgyát képezik, a kereskedőnek az egyes értékesítési csatornákon/pontokon „korábbi” árként fel kell tüntetnie azt a legalacsonyabb árat, amelyet az adott értékesítési csatornán/ponton legalább 30 napon keresztül alkalmazott.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv alapján kell értékelni azokat a félrevezető árcsökkentési bejelentéseket, amelyek azt a benyomást keltik, hogy a csökkentés az adott kereskedő értékesítési csatornáira/pontjaira vonatkozik, míg a valóságban csak néhány értékesítési csatorna/eladási pont tartozik az árengedmény hatálya alá.

A 6a. cikk nem akadályozza meg a kereskedőket abban, hogy az árcsökkentési kampányt meghosszabbítsák, amennyiben a fogyasztókat egyértelműen tájékoztatják arról, hogy meghosszabbításról, nem pedig új árcsökkentési kampányról van szó, és a kampány általános megjelenítése nem kelthet hamis benyomást a fogyasztókban.

2.2.   A „korábbi ár” feltüntetése általános árcsökkentések bejelentése esetén

A 6a. cikk nem akadályozza meg a kereskedőket abban, hogy általános módon bejelentsék az árcsökkentéseket, például:

—	„ma minden 20 %-kal olcsóbban”, vagy

—	„20 % kedvezmény a karácsonyi dekorációkra ezen a héten”.

Amennyiben az árcsökkentést (az 1.1. szakaszban leírtak szerint) általános nyilatkozattal, például fizikai szalaghirdetéssel vagy online kommunikációval hirdetik meg, a „korábbi” árat nem kell ugyanazon a médiumon feltüntetni, mint magát az árengedményt. Ehelyett a bejelentés tárgyát képező egyes áruk „korábbi” árát fel kell tüntetni az értékesítési helyen, azaz az üzletek árcímkéin vagy az online bolti felületek ároldalain.

A kereskedő általános árcsökkentést is bejelenthet, amely különböző árukategóriákra különböző árengedményeket biztosít. Ezekben az esetekben a kereskedőnek egyértelműen azonosítania kell az érintett árukategóriákat és azok árcsökkentését, például:

—	„30 % kedvezmény a kék pöttyel megjelölt árukra, és 40 % kedvezmény a piros pöttyel megjelölt árukra”.

Ami az általános árcsökkentéssel érintett egyes áruk „korábbi” árának feltüntetését illeti, két esetet kell megkülönböztetni:

—

Ha a kereskedő az elmúlt 30 napban nem emelte meg az általános bejelentések tárgyát képező egyes áruk árát, és nem szervezett más (általános) árengedményeket ezen időszak alatt. Ebben az esetben a 6a. cikk alkalmazásában a „korábbi” ár az áru korábban alkalmazott eladási ára, azaz az árcímkén vagy az online vásárlási felület ároldalán már feltüntetett ár. Ennek megfelelően a PID 6a. cikkének alkalmazása miatt a kereskedőnek nem kell megváltoztatnia az érintett árukra vonatkozó árcímkéket/online információkat.

—

Ha a kereskedő az elmúlt 30 napban emelte az árat vagy más (általános) árcsökkentést szervezett, az árcímkén vagy az interneten feltüntetett eladási ár nem minősül „korábbi” árnak, mivel nem az a legalacsonyabb ár az elmúlt 30 napban a 6a. cikkben foglaltak szerint. A kereskedőnek ezért módosítania kell az általános árengedményben szereplő áruk vonatkozó árcímkéit vagy online ármegjelölését annak érdekében, hogy feltüntesse ezen áruk helyes „korábbi” árát.

A PID 6a. cikke nem tiltja az árengedmények csoportos reklámozását abban az esetben, ha a központi szervezetek, például a jogbérletbe adók árcsökkentési kampányokat terveznek és hirdetnek a termékeiket forgalmazó eladók (kiskereskedők) nevében. Amennyiben egy ilyen központi szervezet a tagjai nevében árcsökkentést jelent be, biztosítania kell, hogy a részt vevő kiskereskedők eleget tudjanak tenni az árcsökkentésre vonatkozó követelményeknek, például lehetővé kell tenniük a részt vevő kiskereskedők számára, hogy tiszteletben tartsák a „korábbi” ár feltüntetésére vonatkozó szabályokat. Minden részt vevő kiskereskedő felelős marad – ebben az esetben is – annak biztosításáért, hogy az árcsökkentési kampány keretében értékesített releváns áruknál fel legyen tüntetve a megfelelő „korábbi” ár.

A fentieknek megfelelően, amennyiben a részt vevő kiskereskedő a csökkentés bejelentését megelőző 30 napban stabilan tartotta árait, nincs szükség az egyes „korábbi” árak módosítására, mivel a 6a. cikk alkalmazásában a korábbi eladási ár képezi a „korábbi” árat. Amennyiben az általános kampány tárgyát képező bizonyos áruk esetében nem ez a helyzet, az eladónak fel kell tüntetnie az érintett áru „korábbi” árát. Ide tartoznak azok az esetek is, amikor az adott eladó (kiskereskedő) által saját áruiért indított árcsökkentési kampányokat kevesebb mint 30 napon belül követik a központi szervezet által indított kampányok. Ilyen esetekben a „korábbi” ár meghatározásához az érintett kiskereskedőnek figyelembe kell vennie a korábbi kampány(ok)ban csökkentett árat.

2.3.   Hűségprogramok és személyre szabott árcsökkentések

A PID 6a. cikke nem alkalmazandó az eladó vásárlói hűségprogramjaira, például a kedvezménykártyákra vagy utalványokra, amelyek lehetővé teszik a fogyasztó számára, hogy árkedvezményt kapjon az összes eladó termékre vagy meghatározott termékekre hosszú, folyamatos időszakok (pl. 6 hónap, 1 év) alatt, vagy amelyek lehetővé teszik a pontok jövőbeli vásárlásokhoz történő gyűjtését.

A PID 6a. cikke sem vonatkozik a valós, személyre szabott árengedményekre, amelyeket jellemzően nem jelentenek be árcsökkentésként. Az ilyen árcsökkentések tipikus példái lehetnek azok, amelyek a fogyasztónak az érintett eladótól való korábbi vásárlásaiból erednek, mint például amikor a fogyasztó vásárláskor „20 %-os” utalványt kap, amely a hónap végéig érvényes a következő vásárlásra. A 6a. cikk hatályán kívül eső, személyre szabott valós árcsökkentések további példái a fogyasztó számára különleges alkalmakkor – például a hűségprogramban való részvételkor vagy a fogyasztó házasságkötésekor vagy születésnapján – nyújtott árengedmények, továbbá a vásárlás időpontjában alkalmazott, előre be nem jelentett csökkentések.

Az ilyen hűségprogramokat és személyre szabott ajánlatokat továbbra is a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv alapján kell értékelni (lásd a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvre vonatkozó iránymutatás 2.8.2. és 4.2.8. szakaszát (17)).

Ezzel szemben a PID 6a. cikke alkalmazandó azokra az árcsökkentésekre, amelyeket – bár személyre szabottan tüntetnek fel – általában ajánlanak/hirdetnek a fogyasztóknak. Ez a helyzet akkor fordulhat elő, ha a kereskedő bizonyos időszakokban a hagyományos üzlethelyiségbe vagy az online boltba látogató valamennyi fogyasztó számára hozzáférhetővé teszi a „kuponokat” vagy az árengedménykódokat. Példaként említhetők az alábbi kampányok:

—	„Ma 20 % kedvezmény az XYZ kód használatával”, vagy

—	„Ezen a hétvégén 20 % kedvezmény csak a hűségprogram tagjai számára”.

ha a kód/hűségprogram hozzáférhető/használható a vásárlók többsége vagy nagy része számára. Ezekben az esetekben a kereskedőnek meg kell felelnie a 6a. cikk követelményeinek, azaz biztosítania kell, hogy valamennyi érintett áru „korábbi” ára az elmúlt 30 napban nyilvánosan elérhető legalacsonyabb ár legyen (lásd az általános árcsökkentésről szóló 2.1. szakaszt).

3.   A TISZTESSÉGTELEN KERESKEDELMI GYAKORLATOKRÓL SZÓLÓ IRÁNYELVVEL FENNÁLLÓ KÖLCSÖNHATÁS

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (18) (a továbbiakban: tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv) tiltja a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat az üzleti vállalkozások és a fogyasztók közötti ügyletekben (19). Minden olyan kereskedelmi gyakorlatra alkalmazandó, amely a B2C ügyletek előtt, alatt és után történik. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 2. cikkének d) pontja a következőképpen határozza meg a kereskedelmi gyakorlatokat: „a kereskedő által kifejtett tevékenység, mulasztás, magatartási forma vagy megjelenítési mód, illetve kereskedelmi kommunikáció – beleértve a reklámot és a marketinget is –, amely közvetlen kapcsolatban áll valamely terméknek a fogyasztó részére történő eladásösztönzésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával”. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok magukban foglalhatnak megtévesztő vagy agresszív gyakorlatokat (6–9. cikk) vagy a szakmai gondosságra vonatkozó követelmények megsértését (5. cikk (2) bekezdés), amely vélhetőleg torzíthatja az átlagos fogyasztó ügyleti döntését.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 3. cikkének (4) bekezdése tisztázza, hogy az irányelv és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok különös vonatkozásait szabályozó egyéb közösségi szabályok közötti összeütközés esetén az utóbbiak az irányadók, és e különös vonatkozások tekintetében azokat kell alkalmazni.

Ezért amennyiben a PID 6a. cikke konkrét szabályokat vezet be az árcsökkentés bejelentése esetén a „korábbi” ár meghatározására és feltüntetésére vonatkozóan, az elsőbbséget élvez a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvvel szemben az árcsökkentés e különös szabályok által szabályozott vonatkozásai tekintetében (20).

Ennek megfelelően az eladó által megjelölt „korábbi” ár és a megfelelő árengedmény helyességét a PID 6a. cikkében foglalt konkrét követelmények fényében kell értékelni. Ez azonban nem zárja ki, hogy a nemzeti végrehajtó hatóságok alkalmazzák a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvet a PID 6a. cikkét megsértő kereskedők olyan gyakorlataira is, amelyek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv által tiltott tisztességtelen gyakorlatoknak is minősülnek, különösen a 6. cikk (1) bekezdésének d) pontja értelmében vett konkrét árelőny fennállásával kapcsolatos megtévesztő cselekmények esetében.

Továbbá, amint az a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvre vonatkozó iránymutatás 1.2.5. szakaszában szerepel, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv és különösen az árelőny fennállására vonatkozó félrevezető állításokról szóló 6. cikke (1) bekezdésének d) pontja továbbra is alkalmazandó az árcsökkentés egyéb szempontjaira. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv alkalmazható lehet az árcsökkentési gyakorlatok különböző félrevezető szempontjaira, mint például:

—	túl hosszú időszakok, amelyek során árcsökkentést alkalmaznak, ahhoz az időszakhoz képest, amikor az árut árcsökkentés nélküli áron értékesítik,

—	például „akár 70 %-os kedvezmény” reklámozása, amikor a tételek közül csak néhány ára csökken 70 %-kal, a többit pedig lényegesen alacsonyabb százalékkal csökkentik.

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az árengedményeken kívül az eladó más típusú, árelőnyöket előmozdító gyakorlatokat is alkalmazhat, mint például:

—	összehasonlítás más árakkal, pl. más kereskedők áraival (21) vagy a gyártó által ajánlott kiskereskedelmi árral,

—	összekapcsolt vagy kötött feltételes ajánlatok (pl. „egyet fizet, kettőt vihet” vagy „három darab vásárlása esetén 30 % kedvezmény”).

Az ilyen promóciós gyakorlatok nem tartoznak a PID 6a. cikkének hatálya alá, hanem továbbra is teljes mértékben a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv hatálya alá tartoznak.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv hatálya kiterjed továbbá az árcsökkentés bejelentéseire és a digitális tartalomra (22) és mindenfajta szolgáltatásra vonatkozó árelőnyt előmozdító egyéb gyakorlatokra is, míg a PID csak az ingóságokra vonatkozik (lásd az 1.1. szakaszt).

Az eladó az ár-összehasonlítást a PID 6a. cikkében szabályozott árcsökkentési bejelentéssel is összekapcsolhatja. Amint az a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvre vonatkozó útmutató 2.8.2. szakaszában szerepel, az ár-összehasonlítást végző eladónak a lehető legnagyobb figyelmet kell fordítania annak biztosítására, hogy az átlagfogyasztó az összehasonlítást – pl. az ajánlott kiskereskedelmi árral – ne tekintse árcsökkentésnek. Amennyiben megtévesztő megjelenítése miatt az átlagfogyasztó valójában árcsökkentésként érzékeli az ár-összehasonlítást, ez a gyakorlat a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv és a PID 6a. cikkének megsértését is jelentheti a „korábbi” ár helytelen bemutatása miatt.

4.   SZABÁLYOZÁSI DÖNTÉSEK

A 6a. cikk (3)–(5) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az alábbiak esetében eltérjenek az árengedményekre vonatkozó általános szabálytól:

—	romlandó vagy minőségüket rövid ideig megőrző áruk („romlandó áruk”),

—	30 napnál rövidebb ideje forgalomban lévő termékek („újonnan bevezetett áruk”), valamint

—	egymást követő, 30 napon belüli árcsökkentések.

4.1.   Romlandó áruk

6a. cikk (3) A tagállamok ettől eltérő szabályokat állapíthatnak meg a romlandó vagy minőségüket rövid ideig megőrző árukra vonatkozóan.

A 6a. cikk (3) bekezdésében biztosított lehetőség lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy eltérő szabályokat írjanak elő a romlandó vagy gyorsan lejáró árukra vonatkozóan. Az ilyen szabályok akár azt is jelenthetik, hogy az ilyen árukat teljesen mentesítik a 6a. cikk hatálya alól, vagy lehetővé teszik az eladó számára, hogy „korábbi” árként az árcsökkentést közvetlenül megelőző utolsó árat tüntesse fel.

A „romlandó vagy minőségüket rövid ideig megőrző” áruk romlandó áruk, amelyeket gyakrabban kell kedvezményessé tenni ahhoz, hogy a lejárati idő közeledte miatt gyorsabban értékesítsék őket. Ezt a fogalmat a fogyasztók jogairól szóló irányelv (23) 16. cikke (1) bekezdésének d) pontja is használja, amely úgy rendelkezik, hogy a távollevők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetében a fogyasztók nem rendelkeznek elállási joggal a „romlandó vagy minőségüket rövid ideig megőrző áruk” tekintetében.

A fogyasztók jogairól szóló irányelv nem határozza meg a „romlandó vagy minőségüket rövid ideig megőrző árukat”. A „romlandó vagy minőségüket rövid ideig megőrző” jelzőhöz szükséges objektív kritériumok teljesülését eseti alapon kell értékelni. A romlandó vagy minőségüket rövid ideig megőrző áruk közé tartoznak például a friss élelmiszerek és a rövid lejárati idejű italok. A tagállamok azon lehetősége, hogy eltérjenek az árcsökkentésre vonatkozó általános szabálytól, nem alkalmazható olyan árukra, amelyek fizikai összetételük és tulajdonságaik miatt nem romlandók, hanem csak kereskedelmi értelemben „járnak le”, mint például a szezonális ruházat (24).

A fogyasztók jogairól szóló irányelvben szereplővel azonos megközelítés érvényes e fogalomnak a PID szerinti értelmezésekor.

4.2.   „Újonnan bevezetett” áruk

6a. cikk (4) Amennyiben a termék 30 napnál rövidebb ideje van forgalomban, a tagállamok a (2) bekezdésben meghatározott időtartamnál rövidebb időtartamról is rendelkezhetnek.

A 6a. cikk (4) bekezdésében biztosított lehetőség lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy engedélyezzék az árcsökkentés bejelentését azon áruk („újonnan bevezetett áruk”) tekintetében is, amelyeket a kereskedő kevesebb mint 30 napig értékesített az árcsökkentés bejelentése előtt. A lehetőség megfogalmazása tág, és (a legalább 30 napos alapértelmezett időszaknál) „rövidebb időszakra” vonatkozik.

A romlandó vagy minőségüket rövid ideig megőrző árukra vonatkozó szabályozási döntéssel ellentétben, amelyre vonatkozóan a tagállamok „eltérő szabályokat” állapíthatnak meg, beleértve az ilyen termékeknek a 6a. cikk hatálya alóli mentességét, ez a szabályozási döntés csak a „rövidebb időszakra” vonatkozik. Ennek megfelelően nem értelmezhető úgy, hogy az magában foglalja azt a lehetőséget is, hogy ezen áruk teljes mértékben mentesüljenek a „korábbi” ár megállapításához szükséges referencia-időszak betartásának kötelezettsége alól.

Ezért amennyiben a tagállamok úgy döntenek, hogy élnek ezzel az általános szabálytól való eltérés lehetőségével, konkrét időszakot kell meghatározniuk a „korábbi” ár meghatározására, vagy pedig lehetővé kell tenniük a kereskedők számára, hogy maguk határozzák meg az időtartamot, és ezt az időszakot a megfelelő „korábbi” árral együtt tüntessék fel. Ebben az utóbbi esetben, ha a konkrét referencia-időszakot a nemzeti szabályok nem határozzák meg, a szóban forgó árukra vonatkozó árcsökkentési bejelentések tisztességességét továbbra is eseti alapon értékelik a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv alapján.

A „piaci jelenlét” fogalmát a 6a. cikk első és második bekezdésében meghatározott általános szabály összefüggésében kell értelmezni, amely az árcsökkentést bejelentő konkrét kereskedő intézkedéseire utal. Ezért ebben az összefüggésben a „piac” az áruknak az adott kereskedő általi eladására vonatkozik, a PID 2. cikkének d) pontjában meghatározottak szerint.

Az árukat úgy kell tekinteni, mint amelyek már forgalomban voltak, ha az eladó ugyanazon árura vonatkozó ajánlatot egy megszakítási időszak után visszaállítja, például azt követően, hogy az áruk ideiglenesen kikerültek a készletből, vagy szezonális áruk, például téli/nyári ruhák esetében. Ebben az esetben, mivel az ilyen áruk szigorúan véve nem újonnan bevezetettek, a 6a. cikk (4) bekezdésében előírt kivétel nem alkalmazható.

Ezekben az esetekben azonban a kereskedő a „korábbi” ár meghatározásának referencia-időszakaként választhat hosszabb időszakot, amelynek során az árut összesen legalább 30 napig kínálta eladásra. Ezért, ha az eladó egy megszakítási időszak után ismét eladásra kínál egy árut, az eladó árcsökkentést jelenthet be, amelyben a megszakítás előtti referencia-időszakban (például az elmúlt évben) alkalmazott legalacsonyabb árat tünteti fel „korábbi árként”, feltéve, hogy:

—	az árut összesen legalább 30 napig kínálták eladásra a referencia-időszak alatt, valamint

—	a feltüntetett „korábbi” ár a teljes referencia-időszak legalacsonyabb ára.

Eseti elbírálás alapján a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 7. cikkével összhangban megkövetelhető a kereskedőtől, hogy tájékoztassa a fogyasztót, ha a feltüntetett „korábbi” ár olyan ár, amelyet nem az árcsökkentést közvetlenül megelőző időszakban, hanem például az előző szezonban alkalmaztak.

4.3.   Fokozatos árcsökkentések

6a. cikk (5) A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy ha az árcsökkentés mértéke fokozatosan növekszik, akkor a korábbi ár az árcsökkentés első alkalmazása előtti, az árcsökkentés nélküli ár.

A 6a. cikk (5) bekezdésében előírt szabályozási döntés akkor alkalmazandó, ha az árat ugyanazon értékesítési kampány során megszakítás nélkül fokozatosan csökkentik. Ebben az esetben a „korábbi” ár az árcsökkentés első bejelentésének alkalmazását megelőző 30 napban a legalacsonyabb ár, és továbbra is a „korábbi” ár marad az értékesítési kampány során minden későbbi árcsökkentésre vonatkozó bejelentés esetében.

—

Például az áru legalacsonyabb ára az értékesítési kampány kezdetét megelőző 30 napban 100 EUR volt. Az eladó 100 EUR-t tüntet fel „korábbi” árként, amikor bejelenti az első árcsökkentést (pl. 10 % kedvezmény), majd ugyanezt a „korábbi” árat a következő 20 %-os és 30 %-os árcsökkentés bejelentésekor is megtarthatja.

Más a helyzet a 30 napos időszakban folytatott, egymást követő értékesítési kampányok esetében (pl. olyan promóciók esetében, mint „decemberben 20 % kedvezmény minden vasárnap” vagy az egymást követő „szinglik napja”, „fekete péntek”, „kiberhétfő” vagy karácsonyi értékesítési kampányok novemberben/decemberben). Az ilyen egymást követő értékesítési kampányok esetében, amikor az árat fokozatosan (rövid) időszakokban emelik, a 6a. cikk általános szabályát kell alkalmazni, és a „korábbi” ár minden egymást követő árcsökkentés esetében legalább az elmúlt 30 nap során a legalacsonyabb ár, azaz beleértve a korábbi promóciók során alkalmazott csökkentett árat.

A 6a. cikk (1) és (2) bekezdése megkerülésének elkerülése érdekében az (5) bekezdést szűken kell értelmezni. Ennek megfelelően csak akkor alkalmazható, ha az árat fokozatosan, megszakítás nélkül csökkentik, és a folyamatos árcsökkentés során nem növelik a feltüntetett „korábbi” árat.

---

(1)  Az Európai Parlament és a Tanács 98/6/EK irányelve (1998. február 16.) a fogyasztók számára kínált termékek árának feltüntetésével kapcsolatos fogyasztóvédelemről (a továbbiakban: PID) (HL L 80., 1998.3.18., 27. o.).

(2)  Lásd a PID 6. és 12. cikkét.

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/2161 irányelve (2019. november 27.) a 93/13/EGK tanácsi irányelvnek, valamint a 98/6/EK, a 2005/29/EK és a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az uniós fogyasztóvédelmi szabályok hatékonyabb végrehajtása és korszerűsítése tekintetében történő módosításáról (HL L 328., 2019.12.18., 7. o.).

(4)  2018-ban a nemzeti fogyasztóvédelmi hatóságok a Bizottság koordinációja mellett a fogyasztóvédelmi együttműködési hálózat keretében évente uniós szintű átvilágítást (online ellenőrzési akciót) végeztek az e-kereskedelmi weboldalakon. Ez az online ellenőrzési akció az árak átláthatóságával foglalkozott, beleértve az árcsökkentéseket is. Az árengedményeket kínáló 431 átvilágított honlap több mint 31 %-a esetében a fogyasztóvédelmi hatóságok azt gyanították, hogy a különleges ajánlatok nem valódiak, vagy nem találták egyértelműnek a kedvezményes ár kiszámításának módját. 2019. február 19-i bizottsági sajtóközlemény: https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/IP_19_1333

(5)  https://e-justice.europa.eu/591/HU/consumer_law_database

(6)  HL L 1., 1994.1.3., 3. o.

(7)  „Eladási ár: a termék egy egységére vagy a termék egy adott mennyiségére vonatkozó végleges ár, beleértve a hozzáadottérték-adót és minden egyéb adót” (a PID 2. cikkének a) pontja).

(8)  „Egységár: a végleges ár, beleértve a hozzáadottérték-adót és minden egyéb adót, a termék egy kilogrammjára, egy literére, egy méterére, egy négyzetméterére vagy egy köbméterére vonatkozóan, vagy a mennyiségnek egy olyan eltérő, egyetlen egységére vonatkozóan, amelyet az érintett tagállamban egyes termékek értékesítése során széles körben és a bevett gyakorlatnak megfelelően használnak” (a PID 2. cikkének b) pontja).

(9)  „Ömlesztve értékesített termékek: azok a termékek, amelyek nem előrecsomagoltak, és amelyeket a fogyasztó jelenlétében mérnek ki” (a PID 2. cikkének c) pontja).

(10)  Lásd a PID (7) preambulumbekezdését.

(11)  Az (EU) 2019/2161 irányelvvel módosított, a fogyasztók jogairól szóló irányelv (az Európai Parlament és a Tanács 2011/83/EU irányelve [2011. október 25.] a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről [HL L 304., 2011.11.22., 64. o.]) szerint az áru „a) bármely ingóság, kivéve a végrehajtás vagy más bírósági intézkedés alapján értékesített ingóságokat; az irányelv értelmében árunak minősül a víz, gáz és a villamos energia is, amennyiben korlátozott térfogatban vagy meghatározott mennyiségben kínálják értékesítésre; b) bármilyen ingóság, amely digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatást foglal magában vagy azzal össze van kapcsolva, olyan módon, hogy az adott digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás hiányában az áru nem tudná betölteni a funkcióját (digitális elemeket tartalmazó áruk);”.

(12)  Lásd a Bizottság Közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek a fogyasztók számára kínált termékek árának feltüntetésével kapcsolatos fogyasztóvédelemről szóló, 1998. február 16-i 1998/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtásáról, COM(2006) 325 végleges, 4. o.

(13)  A fogyasztók jogairól szóló 2011/83/EU irányelv értelmében a fogyasztókat mindig tájékoztatni kell a tényleges kereskedő személyazonosságáról (további információkért lásd a fogyasztók jogairól szóló irányelvről szóló iránymutatást).

(14)  Az Európai Parlament és a Tanács 864/2007/EK rendelete (2007. július 11.) a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról (Róma II.), (HL L 199., 2007.7.31., 40. o.).

(15)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/2394 rendelete (2017. december 12.) a fogyasztóvédelmi jogszabályok végrehajtásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről és a 2006/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 345., 2017.12.27., 1. o.).

(16)  Lásd az Európai Unió működéséről szóló szerződés 34. és 36. cikkét.

(17)  https://ec.europa.eu/info/law/law-topic/consumer-protection-law/unfair-commercial-practices-law/unfair-commercial-practices-directive_en

(18)  Az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK irányelve (2005. május 11.) a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, továbbá a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról („Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”) (HL L 149., 2005.6.11., 22. o.).

(19)  A PID-nek az (EU) 2019/2161 irányelv által bevezetett módosítását megelőzően az Európai Unió Bírósága a C-421/12. sz., Európai Bizottság kontra Belga Királyság, (ECLI:EU:C:2013:769) ügyben megerősítette, hogy a tagállamok nem fogadhatnak el szigorúbb nemzeti szabályokat az árcsökkentésekre vonatkozóan a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv és az árak feltüntetéséről szóló (eredeti) irányelv alapján.

(20)  Lásd még az Európai Unió Bírósága C-476/14. sz. Citroën ügyben hozott ítéletét, ECLI:EU:C:2016:527.

(21)  A különböző kereskedők árainak összehasonlítása a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló, 2006. december 12-i 2006/114/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 376., 2006.12.27., 21. o.) hatálya alá is tartozik, amely meghatározza az összehasonlító reklám engedélyezésének feltételeit.

(22)  A digitális tartalom szolgáltatására és digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések egyes vonatkozásairól szóló, 2019. május 20-i (EU) 2019/770 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 136., 2019.5.22., 1. o.) 2. cikkének (1) bekezdése szerint „digitális formában előállított és szolgáltatott adatok”.

(23)  A 2011/83/EU irányelv.

(24)  Lásd: Iránymutatás a fogyasztók jogairól szóló 2011/83/EU irányelvhez: https://ec.europa.eu/info/law/law-topic/consumer-protection-law/consumer-contract-law/consumer-rights-directive_en