52019IP0219

EUR-Lex

Access to European Union law

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

EUROPA
EUR-Lex home
EUR-Lex - 52019IP0219 - EN

Help

Search tips

Need more search options? Use the Advanced search

Document 52019IP0219

Az Európai Parlament 2019. március 14-i állásfoglalása a nicaraguai helyzetről (2019/2615(RSP))

HL C 23., 2021.1.21, p. 126–129 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

HTML

PDF

Official Journal

2021.1.21.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 23/126

P8_TA(2019)0219

A nicaraguai helyzet

Az Európai Parlament 2019. március 14-i állásfoglalása a nicaraguai helyzetről (2019/2615(RSP))

(2021/C 23/21)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Nicaraguáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen 2008. december 18-i (1), a 2009. november 26-i (2), a 2017. február 16-i (3) és a 2018. május 31-i (4) állásfoglalására,

—	tekintettel az EU és Közép-Amerika között létrejött, 2012. évi társulási megállapodásra,

—	tekintettel az EU Nicaraguáról szóló országstratégiai dokumentumára és a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves indikatív programjára,

—	tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

—	tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

—	tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló, 2004. júniusi uniós iránymutatásokra,

—	tekintettel Nicaragua alkotmányára,

—	tekintettel a Külügyek Tanácsának Nicaraguáról szóló, 2019. január 21-i következtetéseire,

—	tekintettel a főképviselő által az EU nevében tett, a nicaraguai helyzetről szóló 2018. október 2-i, 2018. május 15-i, 2018. április 22-i és 2018. december 15-i, valamint a nemzeti párbeszéd folytatásáról szóló 2019. március 1-jei nyilatkozatára,

—	tekintettel az ENSZ emberi jogi fórumain 2019-ben képviselendő uniós prioritásokról szóló, 2019. február 18-i tanácsi következtetésekre,

—	tekintettel az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága által 2018. június 21-én jóváhagyott, „A nicaraguai társadalmi tiltakozásokkal összefüggésben elkövetett súlyos emberi jogi jogsértések” című jelentésre,

—	tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának jelentésére az emberi jogok megsértéséről és a visszaélésekről, amelyekre a nicaraguai tüntetések során, 2018. április 18. és augusztus 18. között került sor,

—	tekintettel a független szakértők interdiszciplináris csoportja (GIEI) által a 2018. április 18. és május 30. között Nicaraguában történt erőszakos eseményekről készített, 2018. december 20-i jelentésre,

—	tekintettel Michelle Bachelet, az ENSZ emberi jogi főbiztosa 2019. február 22-i nyilatkozatára az eltérő vélemény büntetendővé nyilvánításáról Nicaraguában,

—	tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

mivel az Európai Parlament 2018. május 31-én állásfoglalást fogadott el a nicaraguai válságról, amelyben határozottan elítéli a helyzetet; mivel ezen állásfoglalás nyomon követéseként egy 11 európai parlamenti képviselőből álló küldöttség 2019. január 23. és 26. között látogatást tett az országban, hogy a helyszínen értékelje a helyzetet;

mivel a küldöttség követni tudta programját, a nicaraguai kormány pedig az európai parlamenti képviselők kérésének megfelelően, hozzáférést biztosított valamennyi létesítményhez, köztük két börtönhöz is; mivel a nicaraguai kormány garanciákat adott arra vonatkozóan, hogy nem indítanak megtorlást azokkal szemben, akik elítélték a jelenlegi helyzetet; mivel a küldöttség szemtanúja volt az azokat az emberi jogi jogvédőket és civil társadalmi szervezeteket célzó zaklatási, lejárató és megfélemlítő kampánynak, akikkel korábban eszmecserét folytatott; mivel számos szervezet elutasította a küldöttség találkozóra szóló meghívását a kormány által irányított megfélemlítések és fenyegetések miatt; mivel az elnyomás intenzívebbé vált amióta a küldöttség látogatást tett az országban;

mivel a küldöttség nyilvánosan elutasította a nicaraguai kormány hivatalos álláspontját, miszerint az ország az Egyesült Államok által vezetett államcsíny és félrevezető kampányok áldozata volt; mivel a tüntetések fő oka a súlyos demokratikus, intézményi és politikai válság, amely az elmúlt évtizedben kihatott a jogállamiságra és korlátozta az olyan alapvető szabadságokat, mint az egyesülés, a tüntetés és a gyülekezés szabadsága;

mivel a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és a tüntetés szabadsága, beleértve a nemzeti himnusz használatát is, sok ember számára erősen korlátozott; mivel jelentős számú politikai foglyot csak a jogaik gyakorlása miatt börtönöznek be; mivel számos aggasztó jelentés született a fogvatartottak helyzetének rosszabbodásáról, beleértve az embertelen bánásmódot;

mivel az e fogvatartottakkal szemben indított bírósági eljárások sértik a nemzetközi normákat, különösen a tisztességes eljáráshoz való jog eljárásjogi és büntetőjogi garanciáit; mivel a börtönkörülmények szintén nem felelnek meg a nemzetközi normáknak; mivel Nicaraguában egyértelműen hiányzik a hatalmi ágak szétválasztása;

mivel az információhoz való jog súlyosan veszélyeztetett; mivel az újságírókat őrizetbe veszik, száműzik és megfenyegetik; mivel az audiovizuális médiaorgánumokat bezárják vagy előzetes bírósági engedély nélkül átkutatják; mivel az újságok megjelenését veszélyezteti a papír és nyomdafesték hiánya, amelyet a nicaraguai kormány lefoglalt;

mivel a nicaraguai kormány kiutasította az olyan nemzetközi szervezeteket, mint a GIEI és a Nicaraguai Különleges Megfigyelő Mechanizmus (MESENI), amely a konfliktus békés megoldását és a nemzeti megbékélést szorgalmazta; mivel a civil társadalmi szervezetek elnyomása felerősödött azáltal, hogy megfosztották őket jogi státuszuktól egy rossz intézményi kerettel rendelkező országban, kétszeresen szankcionálva az elnyomás áldozatait;

H.	mivel a tudományos élet szabadsága is veszélyben van; mivel közel 200 egyetemi hallgatót zártak ki az egyetemekről a demokrácia, valamint a nagyobb szabadság és az emberi jogok melletti demonstrációkban való részvételük miatt;

mivel a demokrácia és a jogállamiság fejlődése és megszilárdulása, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása az EU külső politikáinak szerves részét kell hogy képezze, beleértve az Európai Unió és Közép-Amerika országai között 2012-ben kötött társulási megállapodást is; mivel ez a megállapodás egy demokratikus záradékot is tartalmaz, amely a megállapodás lényeges eleme;

mivel az Ortega elnök és a nicaraguai ellenzék, illetve civil csoportok közötti, a katolikus egyház közvetítésével folytatott, 2018. május 16-án indított nemzeti párbeszéd során nem sikerült megoldást találni a válságra; mivel 2019. február 27-én újrakezdődtek a tájékozódási célú megbeszélések a nicaraguai kormány és az Alianza Cívica között; mivel az Alianza Cívica a következő három, a tárgyalások során elérendő fő célkitűzést határozta meg: a politikai foglyok szabadon bocsátása, az egyéni szabadságjogok tiszteletben tartása és a szükséges választási reformok, amelyeknek választásokhoz és igazságszolgáltatáshoz kell vezetniük; mivel a nicaraguai kormány 100 politikai foglyot bocsátott szabadon, elfogadva, hogy börtönbüntetésüket házi őrizetben töltik le; mivel legtöbbjük zaklatásnak van kitéve, és a letartóztatások folytatódnak; mivel továbbra is igen magas a fogvatartottak száma (több mint 600); mivel 2019. március 10-én, miután az Alianza Cívica visszalépett a tárgyalásoktól, a nemzeti párbeszéd megakadt;

hangsúlyozza, hogy a 2018. április és május között történt események következtében Nicaraguában súlyosan sérült a demokrácia, az emberi jogok tiszteletben tartása és a jogállamiság; megismétli a 2018. május 31-én elfogadott állásfoglalása fontosságát;

elítéli a nicaraguai kormány minden elnyomó intézkedését; kijelenti, hogy a küldöttség által tett látogatás célja az volt, hogy valódi képet kapjon a jelenlegi helyzetről; megállapítja továbbá, hogy kétség sem férhet ahhoz, hogy az elmúlt hónapokban – és különösen a látogatást követően – nőtt az ellenzék elnyomása és az alapvető szabadságok korlátozása; e tekintetben elítéli a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és a tüntetés szabadságának általános elnyomását és korlátozását, a nem kormányzati szervezetek és a civil társadalom betiltását, a nemzetközi szervezetek az országból való kiutasítását, a média felszámolását és az ellene való támadásokat, a tájékoztatáshoz való jog korlátozását, az egyetemi hallgatók egyetemről való kizárását, valamint a börtönökben uralkodó helyzet romlását és az embertelen bánásmód alkalmazását;

úgy véli, hogy a kormány, annak intézményei és politikai szervei által hozott ilyen intézkedések a tavalyi tüntetéseket vezető politikai ellenzék megsemmisítésére irányuló tervezett stratégiára utalnak; úgy véli, hogy ezt a stratégiát módszeresen és szelektíven alkalmazzák minden olyan vezetővel, nem kormányzati szervezettel, médiával és társadalmi mozgalommal szemben, amely a szabadság és a demokrácia iránti jogos igényét kívánja kifejezni;

aggodalmát fejezi ki azon hatalmas demokratikus, politikai és gazdasági kockázatok miatt, amelyekkel az emberek és az ország szembesül, és amelyek – a jelenlegi belső konfrontációkat, a társadalmi szakadást és a gazdasági hanyatlást figyelembe véve – növekedni fognak, ha nem kerül sor sürgős fellépésre; sürgősen érdemi belső párbeszédre szólít fel a fenntartható és békés megoldás elérése érdekében, amely lehetővé tenné a társadalom valamennyi szereplője számára, hogy szabadon működhessen és szabadon kifejezhesse magát, és amely helyreállítaná polgári jogaikat, például a békés tiltakozáshoz való jogukat; ismételten hangsúlyozza, hogy bármi legyen is a megoldás, a jogsértések felelőseit el kell számoltatni; kéri az összes politikai pártot, társadalmi mozgalmat, vezetőt, diákot és civil társadalmi szervezetet, hogy tartsák fenn és ismételjék meg rendíthetetlen elkötelezettségüket a válság megoldása mellett; megismétli, hogy teljes mértékben támogatja az igazságszolgáltatási rendszer és a választási törvény reformját, és kéri, hogy az alelnök/főképviselő ennek megfelelően járjon el; kéri az alelnököt/főképviselőt és az EU küldöttségét, hogy szorosan kövessék nyomon az országban folyó, a kormány és az Alianza Cívica közötti tárgyalásokat, és folytassák az országban kialakult helyzetből fakadó, a foglyokkal, hallgatókkal, tüntetőkkel, újságírókkal stb. kapcsolatban felmerülő emberi problémák kezelését;

helyteleníti a MESENI felfüggesztését és az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága független szakértői interdiszciplináris csoportja megbízatásának megszüntetését; határozottan elítéli az ENSZ-szel és más nemzetközi szervekkel együttműködő személyek üldözését, letartóztatását és megfélemlítését;

felhívja a nicaraguai kormányt, hogy hajtson végre három sürgős intézkedést a folyamatban lévő párbeszéd iránti elkötelezettsége jeleként: a politikai foglyok azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátása, a nicaraguai polgárokkal szembeni elnyomás valamennyi formájának azonnali beszüntetése, beleértve az ellenzéki vezetők zaklatását, megfélemlítését, üldözését és az ellenük aló kémkedést, a korábban említett szabadságokra vonatkozó korlátozások eltörlését, az emberi jogi szervezetek jogi személyiségének visszaállítását és javainak visszaszolgáltatását, valamint a nemzetközi szervezetek visszatérését az országba;

rámutat arra, hogy e feltételek mellett a folyamatnak a politikai foglyok elleni jogi eljárások megszüntetéséhez, valamint a testi és erkölcsi sérthetetlenségükre, magánélethez való jogukra és a jogszerű eljárásra vonatkozó garanciák biztosításához, a száműzött személyek – többek között újságírók és diákok – visszatéréséhez, az utcák demilitarizálásához és a félkatonai csoportok lefegyverzéséhez, valamint a szabad, tisztességes és átlátható – nemzetközi megfigyelők jelenlétében a közeljövőben sorra kerülő –választásokra vonatkozó egyértelmű ütemterv létrehozásához kell vezetnie;

kéri Alessio Casimirri Olaszországnak való azonnali kiadatását, aki jelenleg a nicaraguai kormány védelme alatt, Managuában él, és akit Olaszországban jogerősen hatszoros életfogytiglani szabadságvesztésre ítéltek Aldo Moro, a Kereszténydemokrata Párt egykori elnöke, valamint a Miniszterek Tanácsa és az Európai Tanács elnöke 1978. március 16-i, római elrablásának, valamint testőrei meggyilkolásának vádjával;

kéri, hogy az Európai Külügyi Szolgálat és a tagállamok – anélkül, hogy kárt okoznának a lakosságnak – hajtsanak végre célzott és egyedi, szakaszosan bevezetett szankciókat, például vízumtilalmat és a vagyoni eszközök befagyasztását a nicaraguai kormány és az emberi jogok megsértéséért felelős személyek ellen, összhangban a Tanács 2019. január 21-i következtetéseivel, amíg az országban meg nem valósul az emberi jogok és alapvető szabadságok teljes mértékű tiszteletben tartása és helyreállítása, a párbeszéd során megállapodottaknak megfelelően; ezért és e körülmények között sürgeti, hogy az EU és Közép-Amerika közötti társulási megállapodás – amelynek Nicaragua is aláíró fele – demokratikus záradékát hozzák működésbe és függesszék fel Nicaraguát a megállapodásból;

10.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Amerikai Államok Szervezete főtitkárának, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, a Közép-amerikai Parlamentnek, a Lima-csoportnak és a Nicaraguai Köztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 45. E, 2010.2.23., 89. o.

(2) HL C 285. E, 2010.10.21., 74. o.

(3) HL C 252., 2018.7.18., 189. o.

(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0238.

Top

Choose the experimental features you want to try