52019IP0078

EUR-Lex

Acces la dreptul Uniunii Europene

Acest document este un extras de pe site-ul EUR-Lex

EUROPA
EUR-Lex Prima pagină
EUR-Lex - 52019IP0078 - RO

Asistenţă

Recomandări pentru căutare

Aveți nevoie de mai multe opțiuni de căutare? Utilizați Căutare avansată

Document 52019IP0078

Az Európai Parlament 2019. február 12-i állásfoglalása a Szerződésben a Parlament Bizottság feletti politikai ellenőrzési jogkörével kapcsolatosan szereplő rendelkezések végrehajtásáról (2018/2113(INI))

HL C 449., 2020.12.23, p. 22-27 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

HTML

PDF

Jurnalul Oficial

2020.12.23.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 449/22

P8_TA(2019)0078

A Szerződésben a Parlament Bizottság feletti politikai ellenőrzési jogkörével kapcsolatosan szereplő rendelkezések végrehajtása

(2020/C 449/04)

Az Európai Parlament,

—

tekintettel a Szerződésnek az Európai Parlament Európai Bizottság feletti politikai felügyeletére vonatkozó rendelkezéseire és különösen az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 14., 17. és 25. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 121., 159., 161., 175., 190., 225., 226., 230., 233., 234., 249., 290., 291., 319. és 325. cikkeire,

—	tekintettel az EUSZ 17. cikkére, amely megbízza a Bizottságot az Unió általános érdekeinek előmozdításával, valamint monopóliumot biztosít számára ahhoz, hogy „ennek érdekében” kezdeményezéseket tegyen,

—	tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodásra,

—	tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról szóló 2016. évi intézményközi megállapodásra, valamint a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló 2013. évi intézményközi megállapodásra,

—	tekintettel az Európai Unió működésének a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kihasználása révén történő javításáról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására (1),

—	tekintettel az Európai Unió intézményi felépítésével kapcsolatos lehetséges fejleményekről és módosításokról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás felülvizsgálatáról szóló, 2018. február 7-i határozatára és különösen annak (2) és (8) bekezdésére, amely újólag megerősíti, hogy a csúcsjelöltállítási (Spitzenkandidaten-) eljárás a Szerződésekben előírt intézményközi egyensúlyt tükröző alkotmányos és politikai gyakorlat (3)

—

tekintettel az Európai Parlament vizsgálati jogának gyakorlására vonatkozó részletes rendelkezésekről és a 95/167/EK, Euratom, ESZAK európai parlamenti, tanácsi és bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2014. április 16-i jogalkotási állásfoglalására (4), valamint a jelenleg zajló intézményközi tárgyalásokra;

—	tekintettel az európai ombudsmannak az új főtitkár Bizottság általi kinevezéséről szóló 488/2018/KR és 514/2018/KR egyesített panaszokkal kapcsolatos ülésekről és a dokumentumok vizsgálatáról szóló jelentésére, valamint az említett ügyekkel kapcsolatos ajánlásaira,

—	tekintettel eljárási szabályzatára, többek között annak 52. cikkére, valamint az Elnökök Értekezletének a saját kezdeményezésű jelentések készítésére vonatkozó engedélyezési eljárásról szóló, 2002. december 12-i határozata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára, valamint 3. mellékletére,

—	tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményére (A8-0033/2019),

A.	mivel az Unió Szerződésekben rögzített intézményi kerete az Unió egyik jogalkotási szerveként a Parlamentre ruházza a Bizottság feletti politikai felügyelet felelősségét;

mivel a Bizottság felelősségre vonása céljából számos eszköz áll a Parlament rendelkezésére, például a bizalmatlansági indítvány (az EUSZ 17. és az EUMSZ 234. cikke), annak a lehetősége, hogy megkérje a Bizottság elnökét, hogy vonja meg bizalmát a Bizottság valamely tagjától (a Parlament eljárási szabályzata 118. cikkének (10) bekezdése), a vizsgálati jog (az EUMSZ 226. cikke), a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusok feletti ellenőrzés hatásköre (az EUMSZ 290. és 291. cikke), a szóbeli vagy írásbeli választ igénylő kérdések feltevésének joga (az EUMSZ 230. cikkének (2) bekezdése), valamint az arra irányuló jog, hogy valamilyen jogszerűségi kérdésben (az EUMSZ 263. cikke) vagy a Bizottság mulasztása esetén jogi eljárást indítson a Bizottság ellen;

C.	mivel ezen lehetőségek mellett a Parlament széles eszköztárral rendelkezik a felügyelet gyakorlására, és ezek segítségével proaktív módon alakíthatja az európai politikai menetrendet;

D.	mivel a költségvetés az Európai Unió legfontosabb eszköze a célkitűzéseinek és stratégiáinak megvalósításában, és ezért a költségvetési ellenőrzés rendkívül fontos;

mivel a Spitzenkandidaten-eljárás tükrözi a Parlament és a Bizottság közötti intézményközi egyensúlyt, és így jelentős mértékben megszilárdította és megerősítette a két intézmény közötti köteléket, és ezzel a Bizottság nagyobb mértékű átpolitizálódásához vezetett, aminek együtt kell járnia azzal, hogy a Parlament fokozottabban ellenőrzi a Bizottság végrehajtó funkcióit;

mivel az EUSZ 17. cikke szerint a Bizottság elnökét az uniós állam- és kormányfők javaslata alapján és az európai választások eredményeit, valamint a Parlamenttel folytatott konzultációkat figyelembe véve a Parlament választja meg; mivel az EUSZ 17. cikke arról is rendelkezik, hogy ugyanezt az eljárást kell követni abban az esetben is, ha a Parlament elutasítja a javasolt jelöltet, a Parlamenttel való konzultációt is beleértve;

mivel a biztosi testület beiktatását megelőzően valamennyi biztosjelöltnek meghallgatáson kell átesnie, és mivel a Parlament a mandátuma ideje alatt felülvizsgálhatja a biztosjelöltek által e meghallgatás során kifejtett kötelezettségvállalásokat és prioritásokat, beleértve annak értékelését is, hogy személyes hátterük alkalmassá teszi-e őket a hivatal által támasztott követelményeknek való megfelelésre;

H.	mivel a Szerződések feljogosítják a Parlamentet arra, hogy a Bizottság egésze elleni bizalmatlansági indítványról szavazzon, egyetlen biztostól azonban nem tudja megvonni a bizalmat;

I.	mivel a biztosok testületének kollektív felelőssége ellenére a Parlamentnek biztosítania kellene az egyes biztosok egyéni munkája feletti hatékony politikai felügyeletet;

J.	mivel a Bizottság új főtitkárának közelmúltbeli kinevezése komoly aggályokat vetett fel a vezető bizottsági tisztviselők szerepével és politikai befolyásával kapcsolatban;

K.	mivel 2019-ben a Bizottság új elnöke és az új biztosok kinevezésekor a Bizottság főtitkári posztjának betöltésére új, a szabályoknak megfelelő eljárást kell lefolytatni;

mivel a Bizottságnak a Szerződésben rögzített kötelezettsége, hogy rendszeresen jelentést tegyen a Parlamentnek: az Unió általános tevékenységéről évente (az EUMSZ 249. cikke); a megkülönböztetésmentességre és az uniós polgárságra vonatkozó rendelkezések alkalmazásáról háromévente (az EUMSZ 25. cikke); a gazdaságpolitika többoldalú felügyeletének eredményeiről (az EUMSZ 121. cikkének (5) bekezdése); a szociálpolitika terén elért eredményekről háromévente (az EUMSZ 159. és 160. cikke); a gazdasági, társadalmi és területi kohézió elérése tekintetében elért eredményekről háromévente (az EUMSZ 175. cikke); az Unió kutatási tevékenységeiről évente (az EUMSZ 190. cikke); a csalás elleni küzdelemről évente (az EUMSZ 325. cikke); valamint a harmadik országokkal vagy nemzetközi szervezetekkel folytatott tárgyalások esetén (az EUMSZ 207. cikke);

M.	mivel továbbá a másodlagos jog tekintetében a Bizottság feladata, hogy vizsgáljon felül és értékeljen különböző irányelveket és rendeleteket, és számoljon be megállapításairól;

N.	mivel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás elfogadásával a Parlament további lehetőséget kapott a Bizottság által a bizottsági munkaprogramban évente javasolt jogalkotási menetrend alakítására;

O.	mivel a Lisszaboni Szerződés elfogadása óta a Parlament valódi társjogalkotóvá vált a költségvetés területén, és feladatává vált, hogy mentesítést adjon a Bizottságnak az uniós költségvetés végrehajtása tekintetében;

mivel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően a Parlament kiterjesztette befolyását az Unió külső politikáinak felügyelete tekintetében, ugyanis egyetértési hatáskört kapott a nemzetközi megállapodások megkötésével kapcsolatban, és ezért az ilyen megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalások valamennyi szakaszában a Bizottságnak haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatnia kell a Parlamentet (az EUMSZ 218. és az EUSZ 50. cikke);

Q.	mivel az Európai Unióból való kilépésről az Egyesült Királysággal folytatott tárgyalások körülményei az átláthatóság és a Parlament bevonása tekintetében példaértékűek voltak;

mivel a Parlament ellenőrzési jogainak terjedelme rendkívül eltérő a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási aktusok között; mivel a Parlamentnek jogában áll megvétózni egy felhatalmazáson alapuló jogi aktust és/vagy visszavonni a felhatalmazást, a végrehajtási aktusokkal kapcsolatos hatásköre azonban sokkal kisebb horderejű;

S.	mivel az Unió jelenlegi intézményi szerkezetéből adódóan és amiatt, hogy a Szerződésekből hiányzik a végrehajtó hatalom pontos fogalommeghatározása, az uniós végrehajtó hatalom koncepciója rendkívül bonyolult, és az európai, nemzeti és regionális szintekre tagozódik;

mivel az Európai Parlament és a nemzeti és regionális parlamentek közötti, az alkotmányos hatásköreikkel összhangban álló és az EUSZ 10. cikke (2) bekezdésének megfelelő szorosabb együttműködés kulcsfontosságú ahhoz, hogy az európai jogalkotás végrehajtása tekintetében kezelni lehessen a végrehajtó funkciók parlamenti ellenőrzésének kérdését;

U.	mivel az átláthatóság, valamint a Parlamentnek az Egyesült Királysággal folytatott tárgyalásokba való erőteljes bevonása pozitív hatással volt e tárgyalások kimenetelére, megteremtve a bizalom és az egység légkörét, és ennek inspirálóan kell hatnia a jövőbeli nemzetközi tárgyalások gyakorlatában;

Fő következtetések

emlékeztet arra, hogy az uniós szervek feletti ellenőrzés az Európai Parlament egyik legfőbb feladata, és hogy a Bizottság Parlament előtti elszámoltathatósága az Európai Unió működésének és a demokratikus ellenőrzésnek egyik alapvető elve;

úgy véli, hogy a Parlament nem használja ki teljes mértékben a végrehajtó hatalom feletti politikai ellenőrzést szolgáló valamennyi eszközét, aminek számos oka közül némelyik az Unió intézményi struktúrájából ered, némelyik pedig például az intézményközi dinamika változásának következménye, ami azzal jár, hogy egyes eszközök nehezen alkalmazhatóak vagy nem kellően hatékonyak;

elismeri a Spitzenkandidaten-eljárásban rejlő lehetőségeket és annak sikeres végrehajtását, melynek során valamennyi európai polgárnak – az általuk előnyben részesített jelölt által vezetett listára történő szavazással – közvetlen beleszólása van a Bizottság elnökének megválasztásába; ezért határozottan támogatja e gyakorlat folytatását a jövőbeli európai választásokon, és minden politikai erőt arra ösztönöz, hogy vegyen részt ebben a folyamatban;

emlékeztet arra, hogy a Parlament és a Bizottság között a Spitzenkandidaten-eljárás eredményeként létrejött erősebb politikai kapcsolat nem gyengítheti a Bizottság feletti parlamenti felügyelet szigorát;

emlékeztet arra, hogy a bizalmatlansági indítvány tekintetében a Szerződésekben rögzített küszöbérték célja, hogy az eszközt ténylegesen csak súlyos esetekben alkalmazhassák; elismeri, hogy a legtöbb parlamenti demokráciához hasonlóan a bizalmatlansági indítvány lehetősége elsősorban az elrettentést szolgálja; mindazonáltal azt javasolja, hogy a Szerződés jövőbeli módosítása során tanulmányozzák vagy vizsgálják meg a küszöbérték átgondolt csökkentésének lehetőségeit, fenntartva ugyanakkor a Szerződésekben rögzített intézményi egyensúlyt;

rámutat arra, hogy a Bizottság átpolitizálódása a Lisszaboni Szerződés által bevezetett változások közvetlen következménye; megjegyzi, hogy ezek a változások nem foglalták magukban az olyan rendelkezések elfogadását, amelyek lehetővé tennék az egyes biztosok elszámoltatását;

mélységes sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ombudsman szavaival élve a főtitkár kinevezésekor a Bizottság „a vonatkozó szabályoknak sem a szövegét, sem pedig a szellemét nem tartotta tiszteletben”;

rámutat arra, hogy a Szerződések nem határozzák meg egyértelműen az uniós végrehajtó hatalom fogalmát, valamint az egyes szakpolitikai területeken eltérőek az illetékes intézmények, attól függően, hogy az Unió közös vagy kizárólagos hatáskörébe tartoznak-e;

úgy véli, hogy a Parlament és a Tanács részvételével valóban kétkamarás jogalkotási rendszert kell létrehozni, amelyben a Bizottság lenne a végrehajtó szerv;

10.

rámutat arra, hogy amikor európai ügyekről van szó, a nemzeti parlamenteknek is az Európai Parlament végrehajtó hatalom feletti felügyeleti szerepéhez hasonló hatáskört kellene biztosítani saját végrehajtó szerveik felett; úgy véli, hogy ez az elszámoltathatóság az Európai Unión belüli nemzeti parlamentek szerepének sarokköve;

11.

úgy véli, hogy az uniós hatáskörök és politikák egyértelmű jegyzékének hiánya, valamint a hatáskörök több szinten, vagyis európai, nemzeti és regionális szinten történő elosztása megnehezíti, sőt néha lehetetlenné teszi, hogy a Parlament az EUSZ 14. cikkének megfelelően ellássa a végrehajtó hatalom feletti ellenőrzési feladatait;

12.

emlékeztet arra, hogy a Szerződések nem ruháznak jogalkotási feladatokat vagy jogalkotási kezdeményezési jogot az Európai Tanácsra; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az elmúlt években az Európai Tanács a Szerződések szövegével és szellemével ellentétesen számos fontos politikai döntést hozott a Szerződés keretein kívül, és ezzel de facto kizárta ezeket a döntéseket a Parlament felügyelete alól, és aláásta a demokratikus elszámoltathatóságot, ami az ilyen európai politikák tekintetében elengedhetetlen;

13.

emlékeztet arra, hogy a Szerződés az éves költségvetési és mentesítési eljárások révén jelentős politikai ellenőrzési hatáskört biztosít a Parlament számára;

14.

emlékeztet arra, hogy a mentesítés évente ismétlődő politikai eljárás, amely utólagos demokratikus ellenőrzést biztosít a Bizottság tevékenysége felett az Európai Unió költségvetésének végrehajtásával kapcsolatban, amit saját hatáskörben, a tagállamokkal együttműködésben végez;

15.

rámutat arra, hogy a mentesítési eljárásról bebizonyosodott, hogy erőteljes eszköz, amely pozitív hatást gyakorolt az Európai Unió költségvetési rendszerének és pénzügyi irányításának fejlődésére, a menetrend alakítására és arra, ahogyan az uniós politikákat meghatározzák és végrehajtják, miközben erősíti a Parlament egyre növekvő politikai befolyását is;

16.

hangsúlyozza, hogy az EUMSZ 318. cikke új elemet adott a költségvetési mentesítés eszköztárához: a pénzügyi helyzetnek az elért eredmények alapján történő értékelését;

17.

aggodalommal jegyzi meg, hogy nincs valódi jogkövetkezménye annak, ha a Parlament úgy dönt, hogy nem ad mentesítést a Bizottságnak; úgy véli azonban, hogy a mentesítés meg nem adása határozott politikai jelzés, mivel ez azt jelenti, hogy a Parlament nem bízik kellőképpen a Bizottság elszámoltathatóságában, ezért azt a Bizottság nem hagyhatja megválaszolatlanul, aminek a helyzet javítását célzó, végleges nyomonkövetési intézkedésekhez kell vezetnie;

18.

sajnálatának ad hangot amiatt, hogy amennyiben a Tanács nem tartja be a lojális együttműködés elvét, a Parlament nem tudja a költségvetési mentesítés intézményi gyakorlata révén ellenőrizni a Tanács költségvetését, és hogy ez a helyzet a Szerződésben foglalt azon kötelezettségek súlyos megsértését jelenti, amelyek előírják, hogy a Parlament ellenőrizze az Unió teljes költségvetését;

19.

javasolja, hogy a Parlament költségvetési ellenőrzési hatáskörének az uniós költségvetés egészére történő kiterjesztése érdekében kezdjenek tárgyalásokat a Tanács, a Bizottság és a Parlament között annak biztosítása érdekében, hogy a Parlamentnek joga legyen információhoz jutni arról, hogy a Tanács hogyan hajtja végre költségvetését, akár közvetlenül, akár a Bizottságon keresztül, és hogy a Tanács válaszoljon a Parlament által feltett írásbeli kérdésekre, és vegyen részt a költségvetésének végrehajtásáról szóló meghallgatásokon és vitákon; úgy véli, hogy amennyiben ezek a tárgyalások nem vezetnek eredményre, a Parlamentnek csak a Bizottság számára kell megadnia a mentesítést, és az általános mentesítés során külön állásfoglalásokat kell közzétennie az Unió különböző intézményeiről, szerveiről és ügynökségeiről, biztosítva ezáltal, hogy az uniós költségvetés egyetlen szakaszát se hajtsák végre megfelelő ellenőrzés nélkül;

20.

emlékeztet arra, hogy az intézmények még nem teljesítették a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusok alkalmazásának elhatárolását szolgáló kritériumok megállapítására vonatkozó kötelezettségvállalásukat, annak ellenére, hogy a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás javította a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal kapcsolatos eljárás átláthatóságát;

21.

emlékeztet arra, hogy a Bizottság a költségvetési rendelet 247. cikkével összhangban a következő pénzügyi évben július 31-ig köteles a Parlamentnek a pénzügyi és elszámoltathatósági jelentések integrált csomagját átadni, különösen a végleges összevont beszámolót, az éves igazgatási és teljesítményjelentést, valamint az Unió pénzügyeinek értékelését az elért eredmények alapján, az EUMSZ 318. cikkében foglaltaknak megfelelően; kitart amellett, hogy az éves irányítási és teljesítményjelentésbe bele kell foglalni minden olyan megelőző és korrekciós intézkedés értékelését, melynek célja annak megakadályozása, hogy pénzeszközök a korrupció vagy az összeférhetetlenség áldozatává váljanak;

Ajánlások

22.

a Bizottság felelősségre vonását szolgáló, valamint az ellenőrzést irányító eszközök összekapcsolását javasolja, így maximalizálva mindkettő hatékonyságát;

23.

kitart amellett, hogy többek között intézményközi megállapodások révén, valamint a megfelelő jogalap Bizottság általi használatával garantálni, konszolidálni és erősíteni kell a Parlament jogalkotási hatáskörét és ellenőrzési jogát;

24.

úgy véli, hogy a Parlamentnek meg kell reformálnia munkamódszereit, hogy megerősítse a Bizottság feletti politikai ellenőrzési feladatainak gyakorlását;

25.

felszólítja a Bizottságot, hogy fordítson nagyobb figyelmet a Parlament által az EUMSZ 225. cikke értelmében indított jogalkotási kezdeményezésekre; felszólítja a Bizottság következő elnökét, hogy kötelezze el magát e célkitűzés mellett, és üdvözli a csúcsjelöltek erről szóló nyilatkozatait; azt szeretné, ha több kezdeményezésből születne jogalkotási javaslat; emlékeztet arra, hogy a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás 10. cikkének megfelelően a Bizottság köteles gyorsan és alaposan fontolóra venni az uniós jogalkotási aktusok előterjesztésére vonatkozó kéréseket;

26.

elismerését fejezi ki a Bizottságnak, amiért az Európai Unió működésének a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kihasználása révén történő javításáról szóló 2017. február 16-i állásfoglalásban megfogalmazott parlamenti ajánlások nyomán pozitív lépéseket tett;

27.

úgy véli, hogy jóllehet a Parlamentnek a jelenlegi alapszerződések értelmében hivatalosan nincsen joga jogalkotási kezdeményezést tenni, a Szerződések jövőbeli módosítása esetén komolyan meg lehetne fontolni azt a lehetőséget, hogy a Parlament jogalkotási kezdeményezéshez való jogot kapjon;

28.

arra buzdítja a nemzeti parlamenteket, hogy osszák meg a parlamenti felügyelet területén kialakított bevált gyakorlataikat, például tartsanak rendszeres vitákat a tanácsi megbeszélések előtt és után az adott miniszterek és a szakbizottságok között, valamint megfelelő körülmények között és időkereten belül a biztosokkal, valamint ösztönzi az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti ülések tartását; rendszeres csereprogramok kialakítását ösztönzi az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek, a Régiók Európai Bizottsága és a jogalkotási hatáskörrel rendelkező tagállami régiók intézményi tisztviselői és képviselőcsoporti személyzete között;

29.

úgy véli, hogy egy évenkénti európai hét lehetővé tenné az európai parlamenti képviselők és a biztosok, különösen a klaszterekért felelős alelnökök számára, hogy a helyi parlamenti képviselőkkel és a civil társadalom képviselőivel együtt megjelenjenek valamennyi nemzeti parlamenti közgyűlés előtt az európai menetrend megvitatása és értelmezése céljából; úgy véli, hogy ez a kezdeményezés meg tudná erősíteni a Bizottság Lisszaboni Szerződés által előírt demokratikus elszámoltathatóságát;

30.

felszólítja a Parlamentet, hogy erősítse meg a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusok előkészítésének és végrehajtásának éllenőrzésére rendelkezésre álló kapacitását;

31.

üdvözli a három intézmény által jelenleg annak érdekében tett erőfeszítéseket, hogy egyértelmű kritériumokat határozzanak meg a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási aktusok alkalmazási köreinek elhatárolására; szorgalmazza e kritériumok lehető leghamarabbi alkalmazását;

32.

arra ösztönzi a nemzeti parlamenteket, valamint adott esetben a regionális parlamenteket, hogy növeljék kapacitásaikat a végrehajtó hatalom feletti ellenőrzés tekintetében, amikor azok az európai jogszabályok végrehajtása vagy átruházása érdekében döntéseket hoznak vagy rendeletjavaslatokat terjesztenek elő;

33.

úgy véli, hogy a Szerződés jövőbeli módosítása során – az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodásban már meglévő, némileg korlátozott rendelkezésekre alapozva – javítani kell az egyes biztosok hivatali idejük alatt történő, Parlament általi felelősségre vonását szolgáló eszközöket;

34.

felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a tisztességes együttműködés elvével összhangban kezdjen politikai párbeszédet a vizsgálati jogról szóló rendeletre irányuló parlamenti javaslatról annak érdekében, hogy a Parlament ténylegesen olyan hatásköröket kaphasson, amelyek lehetővé teszik, hogy ezt az alapvető, a világ bármelyik parlamenti rendszerében teljességgel elengedhetetlen parlamenti eszközt a végrehajtó hatalom ellenőrzésére használhassa;

35.

meg van győződve arról, hogy a parlamenti kérdések hasznos felügyeleti eszközként funkcionálnak; ezért szükségesnek tartja, hogy alaposan értékeljék a Bizottság által a képviselők kérdéseire adott válaszok minőségét, valamint a képviselők által feltett kérdések mennyiségét és minőségét;

36.

úgy véli, hogy a kérdések órája a végrehajtó hatalom feletti parlamenti ellenőrzés fontos eleme; arra kéri az Elnökök Értekezletét, hogy az eljárási szabályzat 129. cikkének megfelelően a kérdések óráját újra vegye fel a plenáris ülés napirendjére;

37.

ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a főtitkár, a főigazgatók és az igazgatók kinevezésével kapcsolatos adminisztratív eljárásokat, hogy a maximális átláthatóság és esélyegyenlőség keretei között teljes mértékben biztosítható legyen a legjobb jelöltek kiválasztása;

o o

38.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok nemzeti parlamentjeinek, valamint a Régiók Európai Bizottságának.

(1) HL C 252., 2018.7.18., 215. o.

(2) HL C 252., 2018.7.18., 201. o.

(3) HL C 463., 2018.12.21., 89. o.

(4) HL C 443., 2017.12.22., 39. o.

Sus

Alegeți funcționalitățile experimentale pe care doriți să le testați