EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2018.12.17.

COM(2018) 842 final

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

Jelentés az európai szén-dioxid-piac működéséről

Tartalomjegyzék

Mozaikszavak és rövidítések jegyzéke    

ÖSSZEFOGLALÁS    5

1. BEVEZETÉS    

2.    AZ EU ETS KERETE A 4. SZAKASZBAN (2021–2030)    

2.1. Megerősített EU ETS    

2.2. A kibocsátásáthelyezésre vonatkozó célzottabb szabályok    

2.3. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású innováció és az energiaágazat korszerűsítésének finanszírozása    

3.1. A lefedett tevékenységek, létesítmények és légijármű-üzemeltetők    

3.2. Az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék és az európai uniós ügyleti jegyzőkönyv (EUTL)    

4. A SZÉN-DIOXID-PIAC MŰKÖDÉSE 2017-BEN    

4.1. Kínálat: a forgalomba kerülő kibocsátási egységek    

4.1.1. Összkvóta    

4.1.2. Kiadott kibocsátási egységek    

4.1.3. Nemzetközi jóváírások    

4.2. Kereslet: a forgalomból kivont kibocsátási egységek    

4.3. A kereslet és a kínálat egyensúlyba hozása    

5. LÉGI KÖZLEKEDÉS    

6. PIACFELÜGYELET    

6.1. A kibocsátási egységek jogi természete és adóügyi megítélése    

7. A KIBOCSÁTÁSOK NYOMON KÖVETÉSE, JELENTÉSE ÉS ELLENŐRZÉSE    

8. AZ IGAZGATÁSI RENDSZEREK ÁTTEKINTÉSE    

9. MEGFELELÉS ÉS VÉGREHAJTÁS    

10. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS KILÁTÁSOK    

MELLÉKLET    

Mozaikszavak és rövidítések jegyzéke

AVR        Accreditation and Verification Regulation

CA        Competent Authority

CCS        Carbon Capture and Storage

CCU        Carbon Capture and Utilisation

CDM        Clean Development Mechanism

CERs        Certified Emission Reductions

CSCF        Cross-Sectional Correction Factor

EA        European Cooperation for Accreditation

EGT        Európai Gazdasági Térség

EEX        Európai Energiatőzsde

EBB        Európai Beruházási Bank

ERU        kibocsátáscsökkentési egység

EU ETS    uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer

EUTL        európai uniós ügyleti jegyzőkönyv

ÜHG        üvegházhatású gáz

ICAO        Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet

ICE        ICE Futures Europe

JI        Joint Implementation

MAR        Market Abuse Regulation

MiFID II. irányelv    A pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv

MRR        Monitoring and Reporting Regulation

MRVA    Monitoring, Reporting, Verification and Accreditation

MSR        Market Stability Reserve

NAB        National Accreditation Body

NER        New Entrants Reserve

PFCs        Perfluorocarbons

RES        Renewable Energy Sources

TNAC        Total Number of Allowances in Circulation

ÖSSZEFOGLALÁS

1. BEVEZETÉS

Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) 2005 óta képezi az EU azon stratégiájának sarokkövét, mely az iparból és az energiaágazatból származó üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának csökkentését célozza meg. Jelentős mértékben hozzájárul azon uniós célkitűzés eléréséhez, hogy 2020-ig az üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest 20 %-kal csökkentsék. Jóllehet az EU jó úton halad e célkitűzés felülmúlása felé 1 , folyamatos előrehaladásra van szükség 2 ahhoz, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása – a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó uniós éghajlat- és energiapolitikai keret részeként – 2030-ig legalább 40 %-kal csökkenjen. Az EU 2030-as céljának elérésére szolgáló legfőbb mechanizmus a jól működő, megreformált uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer, amely a rendszer hatálya alá tartozó ágazatokban elősegíti az üvegházhatású gázok kibocsátásának 43 %-kal való csökkentését a 2005-ös szintekhez képest.

Annak érdekében, hogy az EU ETS számára lehetővé tegye e cél elérését, a Bizottság 2015-ben javaslatot 3 fogadott el az EU ETS felülvizsgálatáról a negyedik kereskedelmi időszakra (2021–2030). Az Európai Parlament és a Tanács hosszas tárgyalások után, 2018 februárjában hivatalosan is támogatta a felülvizsgálatot, és 2018. április 8-án hatályba lépett a felülvizsgált EU ETS irányelv 4 .

2017-ben az EU ETS irányelv tovább módosult 5 , hogy a rendszer hatályának az Európai Gazdasági Térségen (EGT) belüli légi járatokra való korlátozását fenntartva támogassa a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezetet (ICAO) egy globális rendszer kialakításában a légi közlekedésből származó kibocsátások csökkentése érdekében. 2017-ben került sor a svájci üvegházhatásúgázkibocsátás-kereskedelmi rendszernek az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerrel való összekapcsolásáról szóló, az Unió és Svájc közötti megállapodás 6 aláírására is, amely az Unió első ilyen jellegű megállapodása.

Az európai szén-dioxid-piac működéséről szóló ezen jelentés előterjesztésére a 2003/87/EK irányelv 7 (az EU ETS irányelv) 10. cikke (5) bekezdésének és 21. cikke (2) bekezdésének követelményeivel összhangban kerül sor. Az irányelvben előírtaknak megfelelően a jelentés célja, hogy évente rendszeres pillanatképet adjon az európai szén-dioxid-piac alakulásáról.

A jelentés a 2017-es évet öleli fel, de a 2018 első félévében javasolt vagy elfogadott kezdeményezéseket is bemutatja. A tavalyi jelentéshez 8 képest egy új fejezettel bővült, amely az EU ETS 4. szakaszban fennálló keretét taglalja, és egy új függeléket tartalmaz a végrehajtás terén elért eredményekről, valamint tájékoztatást nyújt a 2018-as piaci stabilizációs tartalék többletmutatójáról és a tagállamok piaci stabilizációs tartalékhoz való 2019-es hozzájárulásairól. A felülvizsgált EU ETS irányelv bővített átláthatósági és jelentéstételi követelményeinek megfelelően az idei jelentés most első alkalommal áttekintést nyújt arról, hogy 2017-ben a tagállamok ténylegesen mekkora összeget fordítottak a közvetett CO2-költségek kompenzálása céljából nyújtott állami támogatásokra.

Eltérő jelzés hiányában a jelentéshez felhasznált adatok a 2018. június végéig a Bizottság rendelkezésére álló, nyilvánosan hozzáférhető adatok 9 . A jelentés tartalmaz az EU ETS-re vonatkozó általános és leíró jellegű információkat is, amelyek bekeretezve jelennek meg.

2.AZ EU ETS KERETE A 4. SZAKASZBAN (2021–2030)

A 4. szakaszra szóló, felülvizsgált EU ETS irányelv célja a következő három célkitűzés elérésének a megkönnyítése: az ÜHG-kibocsátás 43 %-kal való csökkentése 2030-ig az EU ETS hatálya alá tartozó ágazatokban, az ipari versenyképesség megóvása és a dekarbonizációt célzó modernizálás és innováció elősegítése több, egymással összefüggő intézkedés révén.

1. ábra: A 4. szakasz összkvótájának felbontása

2.1. Megerősített EU ETS

A kibocsátáscsökkentés ütemének felgyorsítása érdekében 2021-től kezdődően a kibocsátási egységek teljes száma 2,2 %-os éves ütemben csökken majd, szemben a csökkenés jelenlegi, 1,74 %-os ütemével. A gyorsítás hatására a kibocsátási egységek száma folyamatosan mintegy évi 48 millióval csökken majd a jelenlegi 38 millióval szemben, ami összhangban van azzal a céllal, hogy 2030-ra az ETS hatálya alá tartozó ágazatokból származó ÜHG-kibocsátások a 2005-ös szinthez képest 43 %-kal csökkenjenek.

Ezenfelül jelentősen meg fogják erősíteni a piaci stabilizációs tartalékot, mint a szén-dioxid-piacon fennálló egyensúlyhiány csökkentése érdekében bevezetett mechanizmust. A piaci stabilizációs tartalékba helyezett kibocsátási egységek aránya 2019 és 2023 között kétszeresére, azaz 24 %-ra nő, hogy mielőbb helyreállhasson a kibocsátási egységek egyensúlya a szén-dioxid-piacon.

Az EU ETS működésének további javítása érdekében 2023-tól kezdődően a piaci stabilizációs tartalékban tartott kibocsátási egységek száma az előző évben árverésre bocsátott mennyiségre fog korlátozódni. Amennyiben 2021-ben, a piaci stabilizációs tartalék első felülvizsgálata során másként nem döntenek, az e mennyiség feletti állományok érvénytelenné válnak.

A tagállamok önkéntesen is törölhetnek kibocsátási egységeket a rendelkezésükre álló teljes árverésre bocsátható mennyiségből, ha további nemzeti intézkedések eredményeképpen villamosenergia-termelő kapacitásokat zárnak be. Ha úgy kerül sor erőmű bezárására, hogy az érintett tagállam nem dönt kibocsátási egységek törlése mellett, a piaci stabilizációs tartalék szabályai úgy képezik le a hatást, hogy növekszik a tartalékba kerülő egységek száma vagy később kerül sor kibocsátási egységek felszabadítására a tartalékból.

A piaci stabilizációs tartalékra vonatkozó felülvizsgált rendelkezések végrehajtásáról a 4.3. fejezet (A kereslet és a kínálat egyensúlyba hozása) nyújt további tájékoztatást.

2.2. A kibocsátásáthelyezésre vonatkozó célzottabb szabályok

A 4. szakaszban nagyrészt megmarad az ingyenes kiosztás jelenlegi kerete, ami kiszámíthatóságot és átláthatóságot biztosít az európai ipar számára, és mérsékli az ipar versenyképességgel kapcsolatos aggodalmait a globalizálódott világban. Az ingyenes kiosztás továbbra is kiszámítható és átlátható lesz, és az alapjául szolgáló referenciaértékeket az Unió leghatékonyabb létesítményeinek felső 10 %-a által nyújtott teljesítményből vezetik le. A jelenlegi kereskedelmi időszak végrehajtási tapasztalatai alapján azonban több gyakorlati javítás bevezetésére is sor került. 

A 4. szakaszban az ingyenes kiosztás azokra az ágazatokra összpontosul majd, amelyekben a legmagasabb a kockázat a termelés Unión kívülre való áthelyezésére. Az ágazatok kibocsátásáthelyezésnek való kitettségének mértékét egy, a kereskedelem és a kibocsátások intenzitását tükröző mutató alapján fogják értékelni. A nagymértékben kitett ágazatok felkerülnek a kibocsátásáthelyezés kockázatának kitett ágazatok listájára, és ingyenesen jutnak hozzá a vonatkozó referenciaérték 100 %-ával egyenértékű kibocsátási egységhez. A kevésbé kitett ágazatok esetében az ingyenes kiosztás 2026-ig 30 %-ot tesz majd ki, ezt követően pedig 2030-ig kivezetésre kerül. A Bizottságnál folyamatban van a kibocsátásáthelyezés kockázatának kitett ágazatok listájának összeállítása a következő kereskedelmi időszakra (lásd a melléklet 6. függelékét), amely a 4. szakaszban végig érvényes lesz.

Az extraprofit elkerülése, valamint a technológia és az innováció 2008 óta elért fejlődésének figyelembevétele érdekében a 4. szakaszban valós adatok alapján kétszer frissítik majd az egyes létesítményeknek járó ingyenes kiosztás mértékét meghatározó 54 referenciaértéket. Minden egyes referenciaérték tekintetében éves csökkentési arány meghatározására kerül sor. Ez az innováció kisebb mértékű terjedésével jellemezhető ágazatok esetében alkalmazott 0,2 %-os minimális éves arány és az innováció nagyobb mértékű terjedésével jellemezhető ágazatok esetében alkalmazott 1,6 % maximális éves arány között változhat. A minimális arány biztosítani fogja a kibocsátásokat lassabban csökkentő ágazatok hozzájárulását, a maximális arány pedig az innovatív ágazatokat ösztönzi majd a kibocsátások gyorsabb csökkentésére. Az ingyenes kiosztás szabályainak a 2021–2030-as időszakra való felülvizsgálatáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus kidolgozása folyamatban van, az ingyenes kiosztás referenciaértékeinek aktualizálását pedig várhatóan 2019 végén kezdik meg a 2021–2025-ös időszakra vonatkozóan (lásd a melléklet 6. függelékét).

Ezenfelül az egyes létesítmények kiosztásait évente ki lehet igazítani a termelés jelentős növekedésének vagy csökkenésének figyelembevételével. A kiigazítások küszöbértékét 15 %-ban szabták meg, és ezt két év mozgó átlaga alapján fogják értékelni. A kiosztásokat érintő kiigazítások manipulálása és a velük való visszaélés megelőzése érdekében a Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el, hogy a kiigazításokra vonatkozó további szabályokat határozzon meg. A végrehajtási jogi aktusra irányuló munka várhatóan 2018 végén kezdődik el (lásd a melléklet 6. függelékét).

Hogy az ágazatközi korrekciós tényező alkalmazására ne legyen szükség a következő kereskedelmi időszakban, fontos új biztosíték bevezetésére került sor egy „ingyenes kiosztási puffer” formájában. Ha mégis alkalmazni kellene a korrekciós tényezőt, a puffert vetik be oly módon, hogy a 4. szakasz során árverésre kerülő kibocsátási egységek részarányát a kibocsátási egységek teljes mennyiségének legfeljebb 3 %-ával csökkentik, így növekszik az ingyenesen kiosztható kibocsátási egységek mennyisége. Ha az ingyenes kiosztási pufferre félretett kibocsátási egységeket nem használják fel, az újonnan létrehozott innovációs, illetve modernizációs alap feltöltésére fognak rendelkezésre állni (lásd a 2.3. szakaszt).

A 4. szakaszban is fennáll majd az a lehetőség, hogy a tagállamok állami támogatást nyújtsanak a jelentős közvetett szén-dioxid-kibocsátási költségek (azaz a megemelkedett villamosenergia-árakból eredő költségek) miatt a kibocsátásáthelyezés kockázatának kitett ágazatoknak (lásd a 4.1.2.1.2. szakaszt). Mindehhez bővített átláthatósági és jelentéstételi rendelkezések társulnak. A tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy az árverések bevételeinek legfeljebb 25 %-át használják fel e célra, és ha ezt az összeget túllépik, az átláthatóság érdekében erre vonatkozóan egy jelentésben kell magyarázattal szolgálniuk. Egyszersmind rendszeresen közzé kell majd tenniük a kompenzációban részesülő kedvezményezetteknek kifizetett összegeket, ágazatonkénti bontásban és összesítve egyaránt. Tekintettel az új rendelkezésekre, a Bizottság kezdeményezte az EU ETS-hez kapcsolódó állami támogatásokra vonatkozó iránymutatás 10 felülvizsgálatát a következő kereskedelmi időszakra (lásd a melléklet 6. függelékét).

2.3. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású innováció és az energiaágazat korszerűsítésének finanszírozása

A 4. szakaszban több dekarbonizációs finanszírozási mechanizmus segíti majd az ipari ágazatokat és az energiaágazatot abban, hogy megbirkózzanak az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttéréssel járó innovációs és beruházási kihívásokkal. Két új alap tartozik ezek közé:

·Az innovációs alap pályáztatás alapján fogja támogatni az innovatív technológiák és áttörést jelentő innovációk demonstrálását az EU ETS hatálya alá tartozó ágazatokban, ideértve az innovatív megújuló energiákat, a szén-dioxid elkülönítését és hasznosítását, valamint az energiatárolást. A rendelkezésre álló erőforrások legalább 450 millió kibocsátási egység árverezésük időpontjában fennálló piaci értékének fognak megfelelni. Ezt a NER 300 program esetleges ki nem fizetett költségvetése egészíti majd ki, valamint legfeljebb 50 millió kibocsátási egység, amely akkor bocsátható az alap rendelkezésre, ha nem lesz rá szükség a korábban ismertetett ingyenes kiosztási pufferhez. Az innovációs alapból való támogatásra valamennyi tagállam projektjei jogosultak, a kisebb projekteket is beleértve. Az innovációs alap létrehozására irányuló munka egy nyilvános konzultációval kezdődött 2018 elején 11 (lásd a melléklet 6. függelékét).

·A modernizációs alap az energiaágazat és a tágabb energetikai rendszerek modernizálására, az energiahatékonyság és a megújuló energia részarányának növelésére, valamint az igazságos átállás megkönnyítésére irányuló beruházásokat fogja támogatni a 10 legalacsonyabb jövedelmű tagállam szén-dioxid-függő régióiban 12 . A szilárd fosszilis tüzelőanyagokat felhasználó villamosenergia-termelő létesítmények nem lesznek jogosultak támogatásra 13 . Az alapot a 4. szakaszban a teljes mennyiség 2 %-ának megfelelő kibocsátási egységgel látják el, amelyet a közös árverési platformon tartott árverések tekintetében meghatározott szabályokkal és módozatokkal összhangban árvereznek el. Attól függően, hogy az árverésre bocsátott részt milyen mértékben csökkentik az ingyenes kiosztási puffer céljaira, az alap rendelkezésére álló kibocsátási egységek a kibocsátási egységek teljes mennyiségének legfeljebb 0,5 %-ával növekedhetnek. A modernizációs alap létrehozására irányuló munka a kedvezményezett tagállamokban 2018 szeptemberétől kezdődően tartott előkészítő munkaértekezletekkel indult (lásd a melléklet 6. függelékét).

Ugyanazon alacsonyabb jövedelmű tagállamokban, amelyek a modernizációs alapból is támogathatók, az energetikai ágazat modernizációja érdekében a két új alapon túlmenően továbbra is rendelkezésre fog állni a kibocsátási egységek átmeneti ingyenes kiosztására vonatkozó opció az EU ETS irányelv 10c. cikke alapján. Nagymértékben nőtt a forráselosztási eljárások átláthatósága. A 12,5 millió EUR-nál nagyobb értékű projekteket versenytárgyalásos ajánlattételi eljárással választják ki, az ennél kisebb értékű beruházásokat pedig egyértelmű és átlátható kritériumok alapján kell majd kiválasztani, a kiválasztás eredményeit pedig nyilvános konzultációra kell bocsátani (kivéve akkor, ha e projekteket is versenytárgyalásos ajánlattételi eljárással választották ki). A felülvizsgált EU ETS irányelv úgy rendelkezik, hogy a harmadik kereskedelmi időszakból (2013–2020) származó, ki nem osztott 10c. cikk szerinti kibocsátási egységeket 2021–2030-ban ilyen versenytárgyalásos ajánlattételi eljárás révén kiválasztott beruházásokra lehet kiosztani, kivéve akkor, ha az érintett tagállam úgy dönt, hogy ezen egységek egy részét vagy egészét nem osztja ki, és erről 2019. szeptember 30-ig tájékoztatja a Bizottságot. Ezenfelül, az új rendelkezések értelmében a támogatható tagállamok a 10c. cikk szerint számukra kiosztott kibocsátási egységek egészét vagy egy részét felhasználhatják arra, hogy a modernizációs alap keretében megvalósuló beruházásokat támogassák, feltéve hogy az érintett összegeket 2019. szeptember 30-ig bejelentik a Bizottságnak.

3. AZ EU ETS INFRASTRUKTÚRÁJA

3.1. A lefedett tevékenységek, létesítmények és légijármű-üzemeltetők    

A részt vevő országok 14 által a 21. cikk alapján 2018-ban benyújtott jelentések szerint 2017-ben összesen 10 688 engedélyezett létesítmény volt a 2016-os körülbelül 10 790, illetve a 2015-ös hozzávetőlegesen 10 950 létesítményhez képest.

Az elmúlt évekhez hasonlóan az EU ETS-ben elhasznált fűtőanyagok 2017-ben továbbra is túlnyomórészt fosszilis eredetűek voltak. 28 ország (a tavalyi 29-hez képest) azonban biomassza-felhasználásról is beszámolt 2 181 létesítmény kapcsán (az összes létesítmény 20,4 %-a). Tavaly ezzel szemben 2 079 ilyen létesítmény volt, amely az összes létesítmény 19 %-át tette ki. Három ország (Liechtenstein, Lettország és Málta) nem számolt be biomassza-felhasználásról 15 . A biomassza-felhasználásból származó kibocsátások 2017-ben körülbelül 145 millió tonna CO2-t tettek ki (az ETS bejelentett kibocsátásainak 8 %-a), ami a 2016-os körülbelül 141 millió tonna CO2-hoz képest (az ETS akkori bejelentett kibocsátásainak ugyancsak mintegy 8 %-a) csupán csekély mértékű növekedést jelent. 2017-re vonatkozóan csak Svédország számolt be bioüzemanyag használatáról két légijármű-üzemeltető esetében (2016-ra és 2015-re vonatkozóan Németország és Svédország is bejelentett bioüzemanyag-felhasználást három, illetve négy légijármű-üzemeltető tekintetében).

A létesítmények éves kibocsátás szerinti kategóriái 16 tekintetében a 2017-es adatok azt mutatják, hogy az előző évekhez képest a létesítmények 72 %-a marad az A. kategóriában, közel 21 %-a a B. kategóriában és csak valamivel több mint 7 %-a a C. kategóriában. A jelentésekben 6 110 létesítményt soroltak a „kis kibocsátású” létesítmények közé (az összes létesítmény 57 %-a).

Minden tagállamban találhatók olyan, az EU ETS hatálya alá tartozó létesítmények, amelyekben tüzelőanyagot égetnek, az olajfinomítás, az acélgyártás, valamint a cement-, a mész-, az üveg-, a kerámia-, a cellulóz- és papírgyártás pedig azon tevékenységek közé tartozik, amelyek a tagállamok többségében megtalálhatók. Az EU ETS-hez kapcsolódó azon tevékenységek esetében, amelyeket ezenfelül neveztek meg a szén-dioxidtól eltérő üvegházhatású gázok kibocsátójaként, a beszámolók szerint 12 országban (Egyesült Királyság, Franciaország, Görögország, Hollandia, Izland, Németország, Norvégia, Olaszország, Románia, Svédország, Szlovákia és Szlovénia) adtak ki engedélyt elsődleges alumínium és perfluor-szénhidrogének (PFC-k) kapcsán, 20 országban (kivéve: Ciprus, Dánia, Észtország, Írország, Izland, Lettország, Liechtenstein, Luxemburg, Málta, Spanyolország és Szlovénia) pedig salétromsav előállítására és dinitrogén-oxid (N2O) kapcsán. Az egyéb N2O ágazatokról – adipinsav-előállítás, valamint glioxálsav- és glioxilsavgyártás – három (Franciaország, Németország, Olaszország), illetve két tagállamból (Franciaország, Németország) érkezett jelentés. Szén-dioxid-leválasztási és -tárolási tevékenységeket kizárólag Norvégia jelentett be.

Hét ország (az Egyesült Királyság, Franciaország, Horvátország, Izland, Olaszország, Spanyolország és Szlovénia) élt azzal a lehetőséggel, hogy a kis kibocsátókat az EU ETS irányelv 27. cikkével összhangban kivegye az EU ETS-ből. A 2017-ben kivett kibocsátás 2,85 millió tonna CO2-t tett ki (az összes hitelesített kibocsátás mintegy 0,16 %-a).

A 2018. évi 21. cikk szerinti adatszolgáltatások szerint eddig nyolc ország (Belgium, Dánia, Franciaország, Hollandia, Horvátország, Lettország, Litvánia és Magyarország) élt a nyomon követésről és jelentésről szóló rendelet 17 13. cikkében foglalt rendelkezés által nyújtott lehetőséggel, amely az alacsony kockázatú, helyhez kötött létesítmények esetében lehetővé teszi az egyszerűsített nyomonkövetési terv alkalmazását. 2016 óta egyedül Hollandia csatlakozott. Az alacsony kibocsátású légijármű-üzemeltetők esetében három ország számolt be e rendelkezés alkalmazásáról 2017 vonatkozásában (Belgium, Izland és Lengyelország).

2017-ben a jelentések szerint 541 légijármű-üzemeltető rendelkezett nyomonkövetési tervvel (2016-ban 503, 2015-ben pedig 524). A bejelentett légijármű-üzemeltetők 58 %-a (316) kereskedelmi, míg a többi 42 % (225) nem kereskedelmi szolgáltató volt 18 . Összesen 280 (közel 52 %) kis kibocsátónak minősült (a 2016-ös 249-hez [50 %] és a 2015-es 274-hez [52 %] képest).

3.2. Az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék és az európai uniós ügyleti jegyzőkönyv (EUTL)

Az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék és az EUTL 2017-ben 365 napon át napi 24 órában működött, csupán a technikai frissítések miatti kisebb megszakításokkal, amelyek összesen körülbelül 17 órát tettek ki.

A Bizottság 2017-ben mind az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék, mind az EUTL tekintetében megkezdte az áttérést egy korszerűbb és biztonságosabb tárhelyre. Az áttérés 2018 júniusában fejeződött be. Ezenfelül a Bizottság a tagállamokkal egyetértésben több változtatás végrehajtását kezdte meg az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék működési hatékonyságának javítása céljából.

2018 februárjában módosították az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék létrehozásáról szóló rendeletet 19 , hogy az EU ETS környezeti integritásának védelmét szolgáló védintézkedéseket hajtsanak végre azokban az esetekben, amikor az EU-ból kilépő valamely tagállam tekintetében megszűnik az uniós jog érvényessége.

4. A SZÉN-DIOXID-PIAC MŰKÖDÉSE 2017-BEN

Ez a fejezet az EU ETS kínálati és keresleti oldalával kapcsolatos szempontokról nyújt tájékoztatást. A kínálati oldalra vonatkozó szakasz kitér az összkvótára, a kibocsátási egységek ingyenes kiosztására, a NER 300 programra, az árverésekre, a teljes árverésre vonatkozó szabálytól való eltérésre az energiaágazat esetében (10c. cikk) és a nemzetközi jóváírások használatára, valamint tartalmaz egy fejezetet a közvetett szén-dioxid-kibocsátási költségek kompenzálásáról.

A keresleti oldal tekintetében a fejezet tájékoztatást nyújt a hitelesített kibocsátások számáról és a kibocsátási egységek keresletének és kínálatának egyensúlyba hozására szolgáló módszerekről, így például a piaci stabilizációs tartalékról.

4.1. Kínálat: a forgalomba kerülő kibocsátási egységek

4.1.1. Összkvóta

Az 1. táblázat a helyhez kötött létesítmények összkvótájára és az évente forgalomba kerülő légi közlekedési kibocsátási egységek 20 számára vonatkozó adatokat mutatja be évenkénti bontásban az EU ETS 3. szakaszában.

1. táblázat: Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer összkvótája, 2013–2020

4.1.2. Kiadott kibocsátási egységek

4.1.2.1. Ingyenes kiosztás

A 3. szakasz során a rendelkezésre álló kibocsátási egységek teljes mennyiségének körülbelül 43 %-át ingyenesen fogják kiosztani az ipar és a villamosenergia-termelő létesítmények részére, a kibocsátási egységek tagállamok által árverésre bocsátandó hányada pedig 57 %-ot tesz ki.

Az új belépők részére fenntartott tartalék eredetileg 480,2 millió kibocsátási egységet tartalmazott a NER 300 programra elkülönített 300 millió kibocsátási egység levonása után. 2018 júniusáig153,1 millió kibocsátási egységet tartalékoltak a 3. szakasz egészére 780 létesítmény számára. Az új belépők részére fenntartott tartalék fennmaradó része, amely 327,1 millió kibocsátási egységet tesz ki, a jövőben osztható ki. E kibocsátási egységek jelentős része azonban várhatóan nem kerül kiosztásra.

2018 júniusáig körülbelül 376 millióval csökkent az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek száma az olyan létesítmények miatt, amelyeket bezártak, vagy amelyeknek csökkent a termelése vagy a termelési kapacitása a 3. szakaszban kiosztásra kerülő kibocsátási egységek számának meghatározásához használt adathoz képest.

2. táblázat: Az ipar számára a 2013–2018-as időszakban ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek száma (millió) 23

Mivel az ingyenes kiosztás iránti kereslet meghaladta a rendelkezésre álló mennyiséget, az EU ETS alá tartozó minden létesítmény számára azonos százalékban csökkentették a kiosztást az ún. ágazatközi korrekciós tényező 25 alkalmazásával. A Bizottság 2017 januárjában a Bíróság egyik ítéletét 26 követően módosította 27 az ágazatközi korrekciós tényező eredeti értékeit.

4.1.2.1.1. A NER 300 program

E két pályázati felhívás eredményeként összesen 2,1 milliárd EUR értékben ítéltek oda támogatásokat 20 uniós tagállamban 38 megújuló energiaforrásokhoz kapcsolódó projekt és 1 szén-dioxid-leválasztáshoz és -tároláshoz kapcsolódó projekt részére. Ezek közül 6 projekt működik: az olaszországi BEST és a németországi Verbiostraw bioenergia-projekt, a svédországi Windpark Blaiken és az ausztriai Windpark Handalm szárazföldiszénpark-projekt, valamint a Veja Mate és a Nordsee One németországi offshoreszélpark-projekt.

13 további projekt esetében már sor került a végső beruházási döntésre, 14 projektet pedig töröltek. 11 projekt az előkészítés különböző szakaszaiban jár. A NER 300 határozatot 2017. november 20-án módosították 28 , hogy lehetővé váljon az első pályázati felhívás törölt projektjeiből felszabaduló források (eddig 487 millió EUR) újbóli befektetése az Európai Beruházási Bank által kezelt meglévő pénzügyi eszközökbe – az InnovFin energetikai demonstrációs projekteket támogató (EDP) eszközbe és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz hitelviszonyt megtestesítő eszközébe.

A második pályázati felhívás törölt projektjeiből felszabaduló forrásokkal (eddig 515 millió EUR) az innovációs alap rendelkezésére álló forrásokat növelik (lásd a 2.3. fejezetet és a 6. függeléket).

3. táblázat: Az első és a második pályázati fordulóban támogatást nyert NER 300 projektek 29

4.1.2.1.2. A közvetett szén-dioxid-kibocsátási költségek kompenzációja

A Bizottság eddig 12 30 , a közvetett szén-dioxid-kibocsátási költségek kompenzálására szolgáló programot hagyott jóvá 11 tagállamban. Ezek köre legutóbb a 2018. március 16-án hatályba lépett vallon programmal bővült, valamint a luxemburgi programmal, amely 2018. július 6-án kapta meg az engedélyt az állami támogatásra.

Mint a 2.2. szakasz kifejti, 2018-ban a felülvizsgált EU ETS irányelv részeként új átláthatósági és jelentéstételi követelmények léptek hatályba. Ennek eredményeképpen azoknak a tagállamoknak, amelyek ilyen pénzügyi intézkedéseket hoztak, minden év vége előtt három hónappal könnyen hozzáférhető formában közzé kell tenniük a kompenzáció teljes összegét, valamint annak a kedvezményezett ágazatonkénti vagy alágazatonkénti bontását.

A tagállamok 2017-ben kifizetett kompenzációiról közzétett adatokat a 4. táblázat ismerteti.

4. táblázat: A tagállamok által a közvetett szén-dioxid-kibocsátási költségek kompenzálása céljából 2017-ben kifizetett összegek

2017-ben a 10 tagállam által együttesen kifizetett összeg a közvetett költségek kompenzálására mintegy 694 millió EUR-t tett ki. A kompenzációs programot működtető tagállamok adják az uniós GDP mintegy 70 %-át. A kompenzációban részesülő legnagyobb ágazatok a vegyipar, a nemvas fémgyártás, valamint a vas- és acélipar volt.

A felülvizsgált EU ETS irányelv egyik átláthatósági rendelkezése értelmében azoknak a tagállamoknak, amelyek bármely évben az árverési bevételeik több mint 25 %-át költik a közvetett költségek kompenzálására, jelentést kell közzétenniük, amelyben kifejtik, hogy milyen okból lépték túl ezt az összeget. Az érintett tagállamoknak tehát a közvetett költségek kompenzálására 2017-ben teljesített kifizetéseiket kellett összehasonlítaniuk a 2016-os naptári év árverési bevételeivel 42 . 2017-ben Belgium (Flandria), Finnország, Franciaország, Hollandia és Németország lépte át a 25 %-os küszöböt, és készített ennek megfelelően jelentést.

4.1.2.2. Kibocsátási egységek értékesítése árverés útján

2017-ben módosult az árverésekről szóló rendelet, hogy 2017. november 10-től az ICE Futures Europe-ot (ICE) jelöljék ki az Egyesült Királyság aukciós platformjává. A módosítás a piaci stabilizációs tartalék küszöbön álló végrehajtása által szükségessé tett rendelkezéseket is magában foglalt. Az árverésekről szóló rendelet jelenleg is további módosítás alatt áll, hogy az EEX-et jelöljék ki Németország aukciós platformjává, és 2020-ban lehetővé tegyék a piaci stabilizációs tartalékból kivett első 50 millió kibocsátási egység elárverezését az innovációs alap számára.

A jelentéstételi időszakban az árverések a következő aukciós platformokon zajlottak:

·Európai Energiatőzsde („EEX”), amely a közös beszerzési eljárásban részt vevő 25 tagállam, illetve a közös beszerzési eljárásból saját döntése alapján kimaradó, ám külön aukciós platformot még ki nem jelölő Lengyelország közös aukciós platformjaként tart árveréseket. 2016. szeptember 5-től az EEX a második közös aukciós platformként bonyolít árveréseket, amelyre 2016. július 13-án jelölték ki;

·az EEX mint Németország árveréseinek bonyolítója Németország közös beszerzésen kívüli platformjaként;

·az ICE mint az Egyesült Királyság árveréseinek lebonyolítója az Egyesült Királyság közös beszerzésen kívüli platformjaként.

Izland, Liechtenstein és Norvégia még nem kezdte meg a kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítését. Folyik a munka annak lehetővé tétele érdekében, hogy ezeket a kibocsátási egységeket a közös aukciós platformon el lehessen árverezni.

2017-ben az árverésen értékesített összmennyiség 89 %-ának árverését az EEX bonyolította le 27 tagállama nevében, míg az ICE a teljes mennyiség 11 %-át bonyolította le az Egyesült Királyság nevében. 2018. június 30-ig több mint 1270 árverést tartottak meg.

Az 5. táblázat az EEX és az ICE révén 2018. június 30-ig árverésre bocsátott kibocsátási egységek mennyiségéről 43 nyújt áttekintést, ideértve az általános célú kibocsátási egységek korai aukcióit 44 .

5. táblázat: A 2012–2018-as időszakban árverésre bocsátott 3. szakaszbeli kibocsátási egységek teljes mennyisége

Az árverések általában zökkenőmentesen zajlottak le, és az aukciós elszámolóárak általában szorosan igazodtak a másodlagos piaci árakhoz.

2017. január és 2018. június között négy árverést töröltek, vagy mert nem érték el a kikiáltási árat, vagy mert a teljes ajánlati mennyiség nem érte el az árverésre bocsátott mennyiséget. E négy törölt árveréssel együtt összesen kilenc árverést töröltek a 2012 vége óta megtartott több mint 1270 árverés közül. Az általános kibocsátási egységek tekintetében 2013 és 2018. június 30. között indított árverések vonatkozásában az aukciós elszámolóárak, a résztvevők száma, valamint az aukciós fedezettség áttekintése a 2. függelékben található. Az aukciós platformok minden egyes árverés részletes eredményét kellő időben közzéteszik a kifejezetten erre a célra létrehozott weboldalakon. Az árverések működésére vonatkozó további tájékoztatás, többek közt a részvételre, az aukciós fedezettségre és az árakra vonatkozó információk a Bizottság weboldalán 45 közzétett tagállami jelentésekben találhatók.

2012 és 2018. június 30. között a tagállamok árverésekből elért összes bevétele meghaladta a 26 milliárd EUR-t (a keletkezett összbevétel egyedül 2017-ben 5,6 milliárd EUR-t tett ki). Az EU ETS irányelv úgy rendelkezik, hogy a tagállamoknak az árverésekből származó bevételek – ideértve a szolidaritás és a növekedés érdekében kiosztott kibocsátási egységekből származó összes bevételt is – legalább 50 %-át éghajlatváltozással vagy energiaüggyel kapcsolatos célokra kell fordítaniuk. A Bizottságnak benyújtott adatok alapján 2017-ben a tagállamok e bevételeknek átlagosan 80 %-át meghatározott, éghajlatváltozással vagy energiaüggyel kapcsolatos célokra költötték vagy tervezték költeni 46 .

4.1.2.3. A teljes körű árverésre vonatkozó szabálytól való eltérés az energiaágazat esetében

A villamosenergia-termelők számára 2017-ben ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek számát az 1. táblázat és a melléklet 1. függeléke, míg a kibocsátási egységek évenkénti maximális számát az 1. függelék 2. táblázata ismerteti.

A 2009 és 2017 közötti beruházási támogatás bejelentett összértéke körülbelül 11,3 milliárd euró. Ennek az összegnek mintegy 80 %-át szánták az infrastruktúra fejlesztésére és átalakítására, míg a beruházások többi része a tiszta technológiákhoz vagy a kínálat diverzifikálásához kapcsolódott.

A ki nem osztott kibocsátási egységeket vagy el lehet árverezni, vagy a felülvizsgált EU ETS irányelv rendelkezéseinek megfelelően a 2021–2030-as időszakban a versenytárgyalásos ajánlattételi eljárással kiválasztott 10c. cikk szerinti beruházásoknak lehet kiosztani (lásd a 2.3. szakaszt). A 2. ábra a 2013–2017-es időszakban kiosztott kibocsátási egységek számát mutatja be.

2. ábra: A 10c. cikk alapján ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek

A 3. ábra azt mutatja be, hogy a 10c. cikk szerinti kibocsátási egységek mekkora hányadát osztották ki, adták hozzá az árverésre bocsátott kibocsátási egységekhez vagy hagyták felhasználatlanul (azaz nem osztották ki és nem is adták hozzá az árverésre bocsátott egységekhez). Például a Lengyelország 2013 és 2017 között árverésre bocsátott kibocsátási egységeiből a 10c. cikk céljából levont mintegy 113 millió kibocsátási egységet még nem osztottak ki, és nem is adták hozzá árverésekre bocsátandó egységekhez.

3. ábra: Kibocsátási egységek megoszlása (kiosztott, árverésre bocsátott, megmaradó felhasználatlan)

A 6. táblázat a 2013 és 2017 között árverésre bocsátott, valamint a megmaradó felhasználatlan 10c. cikk szerinti kibocsátási egységek számát mutatja be. A táblázat utolsó oszlopa jelzi, hogy eddig hány kibocsátási egység csoportosítható át és osztható ki a 2021–2030-as időszakban versenytárgyalásos ajánlattételi eljárással kiválasztott beruházásokra.

6. táblázat: A 2013 és 2017 között felhasználatlanul maradt 10c. cikk szerinti kibocsátási egységek kezelése

4.1.3. Nemzetközi jóváírások

A 2. és a 3. szakasz (2008–2020) nemzetközi jóváírási jogosultságainak pontos mennyisége részben a jövőbeli hitelesített kibocsátási mennyiségektől függ, de piaci elemzők körülbelül 1,6 milliárd jóváírást valószínűsítenek. A felhasznált vagy beváltott nemzetközi jóváírások teljes mennyisége 2018. június 30-án 1,49 milliárdot tesz ki, ami meghaladja a megengedett becsült maximum 90 %-át.

A nemzetközi jóváírások beváltásáról a melléklet 3. függeléke nyújt teljes körű áttekintést.

4.2. Kereslet: a forgalomból kivont kibocsátási egységek

2017-ben az EU ETS-ben részt vevő létesítmények kibocsátásai az EU kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékében rögzített adatok alapján készült becslések szerint 2016-hoz képest kis mértékben, 0,18 %-kal nőttek. Jóllehet az enyhe növekedés megtöri a kibocsátásoknak a 3. szakasz kezdete, azaz 2013 óta csökkenő tendenciáját, erre magyarázattal szolgál a reál-GDP 2,4 %-os növekedése, amely nagyobb, mint a jelenlegi kereskedelmi időszak kezdete óta bármely másik évben elért növekedés.

7. táblázat: Hitelesített kibocsátások (millió tonna CO2-egyenértékben)

GDP-adatok forrása: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&init=1&plugin=1&language=en&pcode=tec00115  

(letöltve: 2018. július). A légi közlekedésből származó hitelesített kibocsátások külön szerepelnek az 5. részben.

Mint a táblázat mutatja, a kibocsátások növekedéséért főként az ipar a felelős, az energiaágazat kibocsátásai ugyanakkor kis mértékben csökkentek.

Az önként törölt kibocsátási egységek száma 2017-ben 84 827 volt. Összességében 2018 júniusának végéig 300 181 kibocsátási egység önkéntes törlését vették nyilvántartásba.

4.3. A kereslet és a kínálat egyensúlyba hozása

2013-ban, a 3. szakasz kezdetén az EU ETS-t a kibocsátási egységek kereslete és kínálata között kialakult nagymértékű strukturális egyensúlyhiány jellemezte, ami 2,1 milliárd kibocsátási egységet tett ki. A többlet a jelenlegi kereskedelmi időszak alatt folyamatosan csökkent: 2014-ben nem változott, majd 2015-ben 1,78 milliárd kibocsátási egységre, 2016-ban 1,69 milliárd egységre, 2017-ben pedig 1,65 milliárd kibocsátási egységre zsugorodott, ami jelentős csökkenés. Ez a három év alatt összesen közel félmilliárd egységnyi csökkenést jelent. A csökkenés a 2014-től 2016-ig alkalmazott későbbre ütemezési intézkedés 49 hatását tükrözi, amelyet részben ellensúlyoztak a 2013-tól 2016-ig tartó időszak csökkenő kibocsátásai.

A 4. ábra az európai szén-dioxid-piac többletének alakulását mutatja be 2017 végéig.

4. ábra: Az európai szén-dioxid-piac többletének alakulása 2013 és 2017 között

A kibocsátási egységek kínálata és kereslete közti strukturális egyensúlytalanság kezelése érdekében 2015-ben létrehoztak egy piaci stabilizációs tartalékot 50 , amely a kibocsátási egységek árverési kínálatát hivatott rugalmasabbá tenni. A piaci stabilizációs tartalék 2019-ben kezdi majd meg működését.

A szén-dioxid-piacról szóló jelentés lehetővé teszi a keresleti és a kínálati adatok összevonását, amelyeket az EU ETS irányelvből és végrehajtási rendelkezéseiből eredő beszámolási kötelezettségek ütemezése szerint kell közzétenni. Az említett ütemezést, az érintett adatokat és az időbeli hatályt a melléklet 4. függelékének 2. táblázata tartalmazza. A kínálat és a kereslet 2017. évi összetételét az 5. ábra mutatja be. A vonatkozó adatokat a piaci stabilizációs tartalék célját szolgáló, forgalomban lévő kibocsátási egységek teljes számáról szóló közlemény részeként is közzétették 51 .

5. ábra: Az összesített kereslet és kínálat összetétele 2017 végéig

Kínálat (összesített adat, millió)     Kereslet (összesített adat, millió)

A Bizottság – előkészítve a piaci stabilizációs tartalék 2019-es működésbe lépését – 2017 május közepétől kezdődően rendszeresen közzé teszi 52 az előző évben forgalomban lévő kibocsátási egységek teljes számát. Másodszor 2018 májusában tették közzé a forgalomban levő kibocsátási egységek teljes számát, ami 1 654 574 598 kibocsátási egységnek felelt meg 53 . A 2018-as közzététel eredményeképpen első alkalommal kerülnek kibocsátási egységek a piaci stabilizációs tartalékba, aminek hatására 2019 első nyolc hónapja során csökken az árverési mennyiség.

A felülvizsgált EU ETS irányelv két ponton változtat lényegesen a piaci stabilizációs tartalék működésén (lásd a 2.1. szakaszt is). Először is, 12 %-ról 24 %-ra nő, azaz megkétszereződik a forgalomban lévő kibocsátási egységek 2019-től 2023-ig tartalékba helyezendő része. Ez lényegesen felgyorsítja a többlet csökkentésének az ütemét. Másodszor, 2023-tól kezdődően a piaci stabilizációs tartalékban lévő, az előző évben aukcióra vitt mennyiségen felüli kibocsátási egységek már nem lesznek érvényesek.

Így a forgalomban lévő kibocsátási egységek 2018-as teljes száma és a felülvizsgált jogszabály alapján a 2019-es árverési mennyiségek közel 265 millió kibocsátási egységgel csökkenek 2019 első nyolc hónapja során, ami a többlet 16 %-ának felel meg. Ennek következtében 2019 első nyolc hónapjában mintegy 40 %-kal kevesebb kibocsátási egységet fognak elárverezni, mint 2018 azonos időszakában. A 7. függelék a 2019-es árverési mennyiség alapján nyújt tájékoztatást a tagállamok hozzájárulásairól a piaci stabilizációs tartalékhoz 2019. január és augusztus között.

5. LÉGI KÖZLEKEDÉS

Amíg az ICAO el nem fogadja a CORSIA vonatkozó eszközeit és meg nem születnek az EU ezt követő határozatai a CORSIA EU-n belüli lehetséges végrehajtásáról, az EU 2017-ben úgy döntött, hogy a nemzetközi folyamat lendületének fenntartása érdekében 2023. december 31-ig meghosszabbítja a harmadik országokból induló, illetve harmadik országokba tartó járatok jelenlegi mentességét az EU ETS szerinti kötelezettségek alól, amely döntés felülvizsgálható. 54 A hatály tehát 2023-ig továbbra is az EGT-n belüli járatokra korlátozódik. Ezt követően, ha nem kerül sor felülvizsgálatra, újra az eredeti „teljes hatály” lesz alkalmazandó.

Ezenfelül a felülvizsgált EU ETS irányelv előirányozza, hogy az Európai Bizottságnak jelentést kell tennie az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak arról, hogy hogyan hajtható végre a CORSIA az uniós jogban az irányelv felülvizsgálata révén. Azt is meghatározza, hogy a légi közlekedési kibocsátási egységekre 2021-től kezdődően 2,2 %-os lineáris csökkentési tényezőt kell alkalmazni.

2017-ben az EGT-n belüli hatállyal összhangban adtak ki kibocsátási egységeket. Az ingyenes kiosztás valamivel meghaladta a 33,1 millió kibocsátási egységet. Ez a szám az ingyenes kiosztásból (valamivel több mint 32,0 millió kibocsátási egység), valamint az új belépők és gyorsan növekvő üzemeltetők számára létrehozott különleges tartalékból kiosztott közel 1,1 millió ingyenes kibocsátási egységből tevődik össze. Az e tartalékból származó kiosztások 2017–2020-ban megkettőződnek, mivel a teljes 2013–2020-as időszakra vonatkoznak.

Ami a légi közlekedésből származó kibocsátások alakulását illeti, a hitelesített kibocsátások 2017-ben tovább emelkedtek és elérték a 64,2 millió tonna CO2-t, ami 2016-hoz képest 4,5 %-os növekedést jelent.

A 2017 januárja és decembere között árverésre bocsátott kibocsátási egységek mennyisége körülbelül 4,7 millió volt.

A 8. táblázat a hitelesített kibocsátásokat, az ingyenes kiosztást és a légi közlekedési ágazat árverésre bocsátott volumenét foglalja össze a 3. szakasz kezdetétől fogva.

8. táblázat: Hitelesített kibocsátások és a légiközlekedési ágazatnak való kiosztás

A 2013–2015-ös időszakban árverésre bocsátott légiközlekedési kibocsátási egységek mennyisége tükrözi a társjogalkotó 2013-as döntését „az óra megállításáról” 57 és az éghajlattal kapcsolatos kötelezettségek EGT területén belüli járatokra való korlátozásáról. A légiközlekedési ágazat esetében a megfelelést 2012-re és 2013-ra halasztották. Az elhalasztott 2012-es mennyiséget ezért 2014-ben bocsátották árverésre, míg a légiközlekedésből származó 2013. és 2014. évi kibocsátások esetében 2015. január és április között került sor a megfelelésre.

6. PIACFELÜGYELET

Az egyaránt 2014-ben elfogadott MiFID II. irányelv és a piaci visszaélésekről szóló rendelet tervbe veszi az általános rendszer egyes pontokon történő hozzáigazítását a szén-dioxid-piac sajátosságaihoz (lásd a 2015. évi szén-dioxid-piaci jelentést) 58 .

A 2016–2018-as időszakban több, a MiFID II. irányelv 59 és a piaci visszaélésekről szóló rendelet 60 rendelkezéseinek részletesebb szempontjait szabályozó intézkedést fogadtak el.

6.1. A kibocsátási egységek jogi természete és adóügyi megítélése

A kibocsátások jogi jellege országonként változóan a pénzügyi eszközöktől és immateriális javaktól a tulajdonjogokig és árukig terjed. A 21. cikk szerinti, 2018-ben benyújtott adatszolgáltatások szerint legalább öt részt vevő ország (Írország, Németország, Norvégia, Olaszország, Svédország) megváltoztatta vagy megváltoztatni tervezi nemzeti jogszabályait, főként a MiFID II. irányelv végrehajtását illetően 61 .

A kibocsátási egységek adóügyi megítélése tekintetében csak három ország számolt be arról, hogy a kibocsátási egységek kibocsátása hozzáadottértékadó-köteles. Ezzel szemben a legtöbb részt vevő országban (Ciprus, Észtország, Izland és Liechtenstein kivételével mindenhol) héa fizetendő a kibocsátási egységek másodlagos piacon folyó tranzakciói után.

Az országok többsége arról számol be, hogy a kibocsátási egységekkel kapcsolatos belföldi ügyletekre fordított adózás vonatkozik. A fordított adózásra vonatkozó eltérés az áru vagy szolgáltatás eladójáról a vevőjére hárítja át az ügylet után fizetendő héa megfizetésének kötelezettségét, ami hatékony védelmet jelent a héacsalások ellen. 2018 májusában a Tanács elfogadta a 2006/112/EK irányelv (a héairányelv) módosítását 62 az eltérés alkalmazásának a 2018 utáni időszakra, 2022. június 30-ig történő meghosszabbítása érdekében. A tagállamokat arra biztatják, hogy folytassák a fordított adózás alkalmazását, hogy ezzel továbbra is megfelelő védelmet biztosítsanak a szén-dioxid-piac számára.

A társaságoknak nyújtott kibocsátási egységeket további adóterhek sújthatják (pl. társasági adó vagy társasági jövedelemadó alkalmazása révén). Tizenhat tagállam számolt be arról, hogy nincsenek náluk ilyen adóterhek.

7. A KIBOCSÁTÁSOK NYOMON KÖVETÉSE, JELENTÉSE ÉS ELLENŐRZÉSE

7.1. Általános fejlemények

A Bizottság továbbra is ösztönzi, hogy az országok a rendelkezésükre bocsátott útmutatás és mintadokumentumok 63 alapján javítsák a nyomon követésről és jelentésről szóló rendelet, valamint az akkreditációról és hitelesítésről szóló rendelet végrehajtását.

Az e két rendelet végrehajtásával kapcsolatban szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a nyomon követésre, jelentésre, hitelesítésre és akkreditációra vonatkozó szabályok a harmonizáció további növelése érdekében tökéletesítésre szorulnak, ezzel csökkentve az üzemeltetőkre és a részt vevő országokra nehezedő adminisztratív terhet és fokozva a rendszer hatékonyságát.

A részt vevő országokkal 2017 februárjában kezdődően konzultációt folytattak azzal a céllal, hogy az EU ETS 4. szakaszára való felkészülés érdekében naprakésszé tegyék e két rendeletet, illetve javítsák és egyszerűsítsék a nyomonkövetési, jelentési, hitelesítési és akkreditációs folyamatokat.

Általánosan elfogadott tény, hogy amióta a nyomon követésről és jelentésről szóló rendelet lehetővé tette az országok számára az elektronikus jelentéstétel kötelezővé tételét, javult a megfelelési rendszer hatékonysága. 2018-ban 16 részt vevő ország számolt be arról, hogy a nyomonkövetési tervekhez, kibocsátási jelentésekhez, hitelesítési jelentésekhez és/vagy fejlesztési jelentésekhez a Bizottság által megszabott mimumkövetelményeknek megfelelő elektronikus mintákat vagy meghatározott fájlformátumokat használnak. Tizenkét részt vevő ország számol be arról, hogy az EU ETS rendszerrel kapcsolatos jelentéstételhez valamilyen automatizált informatikai rendszert használ.

7.2. Nyomon követés a gyakorlatban

A részt vevő országok által a 21. cikk alapján 2018-ben benyújtott jelentések alapján a legtöbb létesítmény a számításon alapuló módszert alkalmazza 64 . Csak 23 ország 179 létesítményéről (1,7 %) jelentették, hogy a kibocsátást folyamatosan mérő rendszert használ, amelyek közül a legtöbb Németországban, Franciaországban és a Cseh Köztársaságban található. Jóllehet az országok száma megegyezik a tavalyival, összesen 29-cel több létesítmény alkalmazza ezt a megközelítést.

Csupán 11 ország számolt be arról, hogy összesen 36 létesítményben alkalmaznak kivételes eljárást, amely mintegy 3,4 millió tonna CO2-egyenérték kibocsátását érinti (szemben az előző év 5,1 millió tonna CO2-egyenértékével). A kivételes módszertannal kapcsolatban jelentett teljes kibocsátás 35 %-ért egy hollandiai létesítmény felel.

A létesítmények túlnyomó többsége betartja a nyomon követésről és jelentésről szóló rendelet legkisebb meghatározási szintjének alapértelmezett értékeit 65 . A jelentések szerint a C. kategóriájú létesítmények közül csak 106 (a tavalyinál eggyel több), vagyis az összes létesítmény 13,7 %-a (az előző évi 13 %-hoz képest) tér el legalább egy paraméter esetében attól a követelménytől, hogy a jelentős forrásanyagokra a legmagasabb meghatározási szinteket alkalmazzák. Ilyen eltérések csak akkor megengedettek, ha az üzemeltető bizonyítja, hogy a legmagasabb meghatározási szint műszakilag nem megvalósítható, vagy észszerűtlen költségekhez vezet. Amennyiben e feltételek már nem állnak fenn, az üzemeltetők kötelesek ennek megfelelően fejleszteni nyomonkövetési rendszerüket. A jelentések szerint a 2013-as jelentéstételi időszakban az összes C. kategóriájú létesítmény 16 %-a nem teljesítette a legmagasabb meghatározási szintet valamilyen oknál fogva. Ezért megfigyelhető, hogy a 3. szakasz kezdete óta egyre több C. kategóriájú létesítmény felel meg a legmagasabb meghatározási szintnek.

Hasonlóképpen, 23 részt vevő ország jelentései azt mutatják, hogy összességében a B. kategóriájú létesítmények 21 %-ánál engedélyezett a nyomon követésről és jelentésről szóló rendelet alapértelmezett előírásaitól vett eltérés valamilyen formája, szemben az előző évi 22 %-kal és az azt megelőző évi 26 %-kal, ami a legmagasabb meghatározási szintnek való megfelelés folyamatos javulását jelzi.

7.3. Akkreditált hitelesítés

A 21. cikk szerinti jelentésekben nem szerepel a hitelesítők teljes létszáma, de észszerű becslés a tüzelőanyag-égetésre (az akkreditálás elsődleges területére) akkreditáltak száma alapján az, hogy összesen legalább 124 különböző hitelesítő végzett akkreditálást a 2017-es hitelesítések kapcsán. Ami a légi közlekedést illeti, a 2018. évi 21. cikk szerinti adatszolgáltatások szerint 2017-re 46 egyéni hitelesítőt akkreditáltak. Az Európai Akkreditálási Együttműködés (EA) biztosítja a központi kapcsolódást az érintett nemzeti akkreditáló testületek és az EU ETS akkreditált hitelesítőit tartalmazó jegyzékeik közt 66 .

A hitelesítők részt vevő országok általi kölcsönös elismerése sikeresen működik: huszonhat ország számolt be arról, hogy a területén legalább egy külföldi hitelesítő tevékenykedik.

Megállapítható, hogy a hitelesítők nagymértékben megfelelnek az akkreditációról és hitelesítésről szóló rendeletnek. Lengyelország egy hitelesítő felfüggesztéséről számolt be, két ország (Lengyelország és a Cseh Köztársaság) pedig egy, illetve két hitelesítő akkreditációjának a visszavonását jelentette 2017-ben. Ehhez képest 2016-ban egy felfüggesztésre és egy visszavonásra került sor, 2015-ben pedig nem számoltak be felfüggesztésről és visszavonásról. Csak Lengyelország számolt be arról, hogy két hitelesítő 2017-re szóló akkreditációjának csökkentette a hatályát; ezzel szemben 2016-ban egy hitelesítő esetében került sor egy csökkentésre, 2015-ben pedig négy ország számolt be ilyen csökkentésről öt hitelesítő esetében.

Idén kilenc ország számolt be a hitelesítőkkel kapcsolatban beérkezett panaszról (ez eggyel több, mint tavaly). A panaszok teljes száma azonban 12 %-kal kevesebb. A jelentések szerint a beérkezett panaszok 95 %-át megoldották (hasonlóan a tavalyi évhez, amikor ez az arány 96 %-ot tett ki). A hitelesítők azonosításával kapcsolatban a nemzeti akkreditáló testületek és az illetékes hatóságok közti információcsere részeként megjelenő nem-megfelelőségről tizenkét tagállam számolt be (szemben az előző évi kilenc tagállammal).

8. AZ IGAZGATÁSI RENDSZEREK ÁTTEKINTÉSE

Az utolsó jelentéstételi időszak óta nem voltak jelentős változások a részt vevő országok igazgatási rendszereiben. A 2018. évi 21. cikk szerinti adatszolgáltatások szerint országonként átlagosan 5 illetékes hatóság vett részt az EU ETS végrehajtásában 67 . A hatóságok közötti koordináció tekintetében különböző eszközöket és módszertanokat jelentettek, többek között például (13 országban) a nyomonkövetési tervek vagy kibocsátási jelentések központi kezelésével kapcsolatos jogalkotási eszközöket, (9 országban) a központi illetékes hatóság által a helyi hatóságoknak nyújtott kötelező erejű utasításokat és útmutatásokat, (15 országban) a hatóságok közötti rendszeres munkacsoportokat vagy találkozókat és (11 országban) egy közös informatikai platform alkalmazását. Nyolc tagállam (Ciprus, Észtország, Írország, Izland, Liechtenstein, Luxemburg, Málta, Olaszország) jelezte, hogy a fentiek közül egyik sem működik náluk.

Az engedélyezés és a jóváhagyott nyomonkövetési tervek után kiszabott közigazgatási díjak tekintetében 14 ország (ugyanazok, mint tavaly) arról számolt be 2018-ban, hogy nem számítanak fel díjat a létesítmények üzemeltetőinek (Ciprus, Észtország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Liechtenstein, Lettország, Luxemburg, Litvánia, Málta, Németország, Svédország, Szlovákia). A légijármű-üzemeltetők 15 országban (Belgium, Ciprus, Cseh Köztársaság, Észtország, Görögország, Hollandia, Lettország, Liechtenstein, Litvánia, Luxemburg, Málta, Németország, Spanyolország, Svédország, Szlovákia) nem fizetnek díjat, ami szinten nem jelent változást a tavalyi évhez képest. A díjak országonként és az érintett szolgáltatások szerint jelentősen eltérnek egymástól. A létesítmények engedélyével és a nyomonkövetési tervének jóváhagyásával kapcsolatos díj például 5 EUR és 7 690 EUR között mozog, míg a légi közlekedés esetében a nyomonkövetési tervek jóváhagyásával kapcsolatos díj 5 EUR és 2 400 EUR között változik.

A részt vevő országok rendszerei összességében nagyrészt hatékonyak, és összhangban vannak az adott ország igazgatási rendszerével. Továbbra is erősíteni és ösztönözni kell a helyi hatóságok közti kommunikációt és a bevált gyakorlatok illetékes hatóságok közötti megosztását többek közt az EU ETS megfelelési fórumának tevékenységei és az éves EU ETS megfelelési konferencia révén.

9. MEGFELELÉS ÉS VÉGREHAJTÁS

Az EU ETS-ben nagyon magas a megfelelési arány: a kibocsátások mintegy 99 %-ára minden évben időben benyújtják az előírt számú kibocsátási egységet. A 2017-re kibocsátásokat bejelentő létesítményeknek hozzávetőlegesen 1 %-a nem adta le a 2018. április 30-i határidőig az összes kibocsátását ellentételező kibocsátási egységeket. E létesítmények az EU ETS rendszeren belüli kibocsátások körülbelül 0,4 %-át adják. A légiközlekedési ágazatban szintén nagyon magas a megfelelés szintje: az EU ETS hatálya alá tartozó, légi közlekedésből származó kibocsátások 98 %-áért felelős légijármű-üzemeltetők megfeleltek az előírásoknak.

Az illetékes hatóságok továbbra is különféle megfelelési ellenőrzéseknek vetik alá az éves kibocsátási jelentéseket. A 2018. évi 21. cikk szerinti adatszolgáltatások alapján valamennyi részt vevő ország ellenőrzi az éves kibocsátási jelentéseket teljesség szempontjából (a jelentések 100 %-a, kivéve Spanyolországot [95 %], Franciaországot [99 %], Svédországot [3 %] és az Egyesült Királyságot [59 %]). A jelentések továbbá arra utalnak, hogy az országok átlagosan a jelentések közel 80 %-át ellenőrzik a nyomonkövetési tervekkel való összhang (valamennyi ország), mintegy 74 %-át pedig a kiosztási adatok szempontjából (valamennyi ország, kivéve Finnországot, Máltát, Norvégiát, Olaszországot és Svédországot). Huszonnégy ország számolt be arról, hogy egyéb adatokkal is végez összehasonlító ellenőrzést.

A 2018-ban benyújtott 21. cikk szerinti jelentések alapján az illetékes hatóságok tizenöt országban végeztek a hiányzó adatokra vonatkozó óvatos becsléseket 131 létesítmény esetében. Ezek közül 79-ről azonban az Egyesült Királyság számolt be a 2017 előtti évekből származó kibocsátások vonatkozásában, újonnan feltárt korábbi hibák alapján. Ha az egyesült királyságbeli adatokat levonjuk a 2017-es teljes számból, 52 létesítmény esetében jelentettek óvatos becsléseket (az összes létesítmény hozzávetőlegesen 0,5 %-a), szemben a 2016-os 57 (0,5 %), illetve a 2015-ös 45 létesítménnyel (0,4 %). Az érintett 2017. évi kibocsátások bejelentett mennyisége 2,8 millió tonna CO2 volt (szemben az előző évi 1,9 millió tonnával és az azt megelőző év 8,3 millió tonnájával), ami az összes kibocsátás körülbelül 0,2 %-a (szemben a 2016-os 0,1 %-kal és a 2015-ös 0,5 %-kal). Az óvatos becslések mögött álló leggyakoribb indok a kibocsátási jelentés hiánya március 31-i határidővel, vagy olyan kibocsátási jelentés, amely nem felelt meg tökéletesen a nyomon követésről és jelentésről szóló rendelet/akkreditációról és hitelesítésről szóló rendelet előírásainak.

A légi közlekedés hiányzó adataira vonatkozó óvatos becslésekről csak 8 ország számolt be 33 légijármű-üzemeltető esetében (az összes üzemeltető 6,1 %-a), a légi közlekedésből származó teljes kibocsátás 0,8 %-a tekintetében. Ehhez képest tavaly négy ország 18 légijármű-üzemeltetőről (3,5 %) számolt be.

Az illetékes hatóságok ellenőrzései továbbra is fontosak a hitelesítők munkájának kiegészítése érdekében. 2017-ben valamennyi ország megerősítette, hogy a létesítmények esetében további ellenőrzéseket végeznek. A legtöbb ország hasonló megközelítésről számolt be a légijármű-üzemeltetők esetében is (kivéve Ciprust, Görögországot, Liechtensteint, Olaszországot és Romániát). A legtöbb ország (Görögország, Luxemburg, Málta, Olaszország és Svédország kivételével mind) arról számolt be, hogy 2017-ben helyszíni ellenőrzéseket hajtott végre a létesítményekben.

2017-re vonatkozóan kilenc ország számolt be többletkibocsátási bírság alkalmazásáról 30 létesítmény esetében (Belgium 1, Bulgária 3, Cseh Köztársaság 1, Egyesült Királyság 8, Franciaország 1, Lengyelország 1, Olaszország 8, Portugália 1, Románia 6). A légi közlekedés tekintetében 61 légijármű-üzemeltető esetében jelentettek többletkibocsátási bírságot (Egyesült Királyság 35, Franciaország 1, Hollandia 1, Lengyelország 1, Lettország 1, Olaszország 6, Németország 7, Portugália 6 és Spanyolország 3).

Kilenc ország erősítette meg, hogy a 2017-es jelentéstételi időszak során bírságokat szabott ki (a többletkibocsátási bírságokon kívül). A jelentések szabadságvesztésről egyáltalán nem számoltak be, ugyanakkor összesen 37,8 millió EUR pénzügyi értékben rögzítettek bírságokat, hivatalos felszólításokat és utolsó figyelmeztető leveleket, amelyek 73 létesítményt és 27 légijármű-üzemeltetőt érintettek 68 .

A 2017-ben jelentett leggyakoribb kihágások közé az alábbiak tartoztak: a kapacitásváltozás bejelentésének elmulasztása (24 eset), a hitelesített éves kibocsátási jelentés benyújtásának elmulasztása a megfelelő határidőig (23 eset), engedély nélküli működés (17 eset), illetve a megfelelően jóváhagyott nyomonkövetési terv hiánya (11 eset).

2018 elején elkezdődött az EU ETS megfelelésértékelésének ötödik ciklusa. Az értékelésnek a célja az EU ETS-nek való megfeleléssel kapcsolatos problémák feltárása a részt vevő országok szintjén, valamint a részt vevő országok támogatása az EU ETS végrehajtásának javításában a javítási lehetőségek, a bevált gyakorlatok és a képzési igények azonosításával. Az új értékelés a korábbi, 2014-es értékelésre támaszkodik majd, valamint az EU ETS nyomonkövetési, jelentési, hitelesítési és akkreditációs támogatási projekt keretében 2015–2016-ban végzett további megfelelés-ellenőrzési munkára, amelynek során cselekvési terveket fogalmaztak meg a részt vevő országok EU ETS-nek való megfelelésének elősegítésére.

Az új értékelés egyik fontos újdonsága egy jártassági vizsgálat, amelynek keretében minden ország illetékes hatóságának egy-egy képviselőjét arra kérik, hogy vizsgálja felül egy létesítmény példaként szolgáló nyomonkövetési tervét, éves kibocsátási jelentését és egyéb jelentéseit. Ezen túlmenően minden országban elemzik egy meghatározott létesítmény EU ETS nyomonkövetési, jelentési, hitelesítési és akkreditációs dokumentumait, és országspecifikus felméréseket készítenek, hogy teljessé tegyék az EU ETS keretében végzett engedélyezés, ellenőrzés és végrehajtás, valamint a nyomonkövetési, jelentési, hitelesítési és akkreditációs tevékenységek végrehajtásának ismeretét.

10. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS KILÁTÁSOK

Az elmúlt év legfontosabb fejleménye az EU ETS nagyratörő reformjának az elfogadása volt a következő kereskedelmi időszakra. A reform lehetővé teszi az EU ETS számára, hogy hozzájáruljon a 2030-as uniós éghajlat-politikai célkitűzések eléréséhez, és hogy az EU teljesíteni tudja a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségeit. A megreformált ETS 2030-ig 43 %-kal fogja csökkenteni a kibocsátásokat, miközben védi az európai ipar versenyképességét. Ezenfelül segíteni fog az iparnak és a villamosenergia-ágazatnak abban, hogy megfeleljenek az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás innovációs és beruházási kihívásainak. A felülvizsgált jogszabály elfogadását követően a figyelem immár az új rendelkezések 4. szakasz megkezdődése előtti végrehajtására helyeződik át. Teljes lendülettel folyik a kibocsátásáthelyezéssel és az ingyenes kiosztással, valamint az innovációs alappal kapcsolatos végrehajtási munka (lásd a 6. függeléket).

Az utóbbi években a kibocsátási egységek többletének kezelésére elfogadott jogszabályi változások szintén kezdik meghozni gyümölcseiket. A kibocsátási egységek többlete – főként a későbbre ütemezésnek köszönhetően – máris jelentősen csökkent, és a 3. szakasz kezdete óta 2017-ben érte el a legalacsonyabb szintet. A piaci stabilizációs tartalék többletmutatójának idei, másodszori közzététele most első alkalommal jár a kibocsátási egységek tartalékba való áthelyezésével. A megreformált ETS és a benne foglalt szigorítások 2019 első nyolc hónapja folyamán összességében mintegy 40 %-kal csökkentik az árverési mennyiséget 2018 azonos időszakához képest. Mivel a tartalék működésének első öt évében kétszeres mennyiségű kibocsátási egységet kell a tartalékba helyezni, széles körben arra számítanak, hogy az elkövetkező években folytatódni fog a többlet jelentős csökkenése. Az e frontokon elért eredményeknek köszönhetően nőtt a piaci szereplők bizalma, amit a szén-dioxidár-jelzés tavalyi megerősödése is mutat.

Jelentős előrelépés történt a légi közlekedés területén is. A légi közlekedésből származó kibocsátások csökkentését célzó globális rendszer létrehozására irányuló nemzetközi folyamat lendületének fenntartása, valamint a globális rendszer jövőbeli uniós végrehajtásának megkönnyítése érdekében a légi közlekedés tekintetében az EU ETS hatályának az EGT-n belüli járatokra való korlátozását 2023-ig meghosszabbították. A léc is magasabbra került: 2021-től most először a légi közlekedésre is ugyanaz a lineáris csökkentési tényező vonatkozik majd, mint a létesítményekre, és a légi közlekedési kibocsátási egységekre vonatkozó összkvóta így évente 2,2 %-kal csökken majd.

Az EU ETS felépítménye a 3. szakasz ötödik évében is szilárd maradt, és az igazgatás szervezése minden tagállamban eredményesnek bizonyult. Ezenfelül annak köszönhetően, hogy az új pénzügyi piaci szabályok alapján a kibocsátási egységek pénzügyi eszköznek minősülnek, nőtt a szén-dioxid-piacon az átláthatóság, a befektetővédelem és az integritás általános szintje. A héairányelvnek a fordított adózásra vonatkozó eltérés alkalmazása 2018 vége utáni meghosszabbítására irányuló módosítása elfogadásával fontos előrelépés történt az európai szén-dioxid-piac héacsalással szembeni védelmének fenntartása érdekében is.

A megerősített és szigorított ETS is hangsúlyozza a szén-dioxid-piacokat fejlesztő vagy kialakító más, Európán kívüli szabályozókkal és partnerekkel való aktív együttműködés fontosságát.

A Bizottság továbbra is nyomon követi az európai szén-dioxid-piacot, és az erről szóló következő jelentését 2019 végén teszi közzé.

MELLÉKLET 

1. függelék

1. táblázat: A villamosenergia-ágazat korszerűsítésére fordított ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek száma

2. táblázat: A teljes körű árverésre vonatkozó szabálytól való eltérés alapján ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek évenkénti maximális száma az energiaágazat esetében

2. függelék

1. ábra: Általános célú kibocsátási egységekre 2013 és 2018. június 30. között indított árverések áttekintése

___ Aukciós elszámolóár

. Aukciós fedezettség

3. függelék

1. táblázat: A 2018. június végéig beváltott nemzetközi jóváírások összefoglalása

4. függelék

1. táblázat: A kibocsátás-kereskedelmi rendszer kínálati és keresleti elemei

2. táblázat: Az adatok közzétételére vonatkozó ütemezés

5. függelék

1. táblázat: Az Európai Unió Bíróságának az EU ETS működésének szempontjából lényeges ítéletei 2017 júliusa és 2018 júniusa között

6. függelék

1. táblázat: Az EU ETS 4. szakasza végrehajtásának helyzete

7. függelék

1. táblázat: A piaci stabilizációs tartalékba 2019. januártól augusztusig teljesítendő tagállami hozzájárulások

(1)

2015-ben az üvegházhatású gázok kibocsátása az Unióban máris 22 %-kal alacsonyabb volt az 1990-es szinteknél.

(2)

A nemzeti szintű előrejelzések szerint 2020-ig tovább folytatódik a kibocsátások csökkenése, de a 2030-as célkitűzés eléréséhez további szakpolitikákat kell megvalósítani.

(3)

COM(2015) 337, http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:52015PC0337

(4)

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/410 irányelve (2018. március 14.) a 2003/87/EK irányelvnek a költséghatékony kibocsátáscsökkentés és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő beruházások növelése érdekében történő módosításáról és az (EU) 2015/1814 határozat módosításáról, HL L 76., 2018.3.19., 3. o.

(5)

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/2392 rendelete (2017. december 13.) a 2003/87/EK irányelvnek a hatály légiközlekedési tevékenységekre vonatkozó jelenlegi korlátozásainak fenntartása és egy piaci alapú globális intézkedés 2021-től történő bevezetésének előkészítése céljából történő módosításáról, HL L 350., 2017.12.29., 7. o.

(6)

Megállapodás az Európai Unió és a Svájci Államszövetség között az uniós és a svájci kibocsátáskereskedelmi rendszer összekapcsolásáról, HL L 322., 2017.12.7., 3. o.

(7)

Az Európai Parlament és a Tanács 2003/87/EK irányelve (2003. október 13.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról, HL L 275., 2003.10.25., 32. o.

(8)

Az előző években közzétett jelentések a következő helyen érhetők el: https://ec.europa.eu/clima/policies/ets_en#tab-0-1

(9)

A jelentés a 2018. június 29-ig bezárólag rendelkezésre álló adatokat vette figyelembe.

(10)

Iránymutatás az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei 2012 utáni kereskedelmi rendszerének kontextusában hozott egyes állami támogatási intézkedésekhez, HL C 158., 2012.6.5., 4. o.

(11)

A nyilvános konzultációról a következő címen tájékozódhat: https://ec.europa.eu/clima/consultations/public-consultation-establishment-innovation-fund_en

(12)

Bulgária, Cseh Köztársaság, Észtország, Horvátország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Magyarország, Románia és Szlovákia

(13)

Az olyan tagállamokban, amelyeknek az egy főre jutó, piaci áron számított GDP-je 2013-ban nem érte el az uniós átlag 30 %-át (Bulgária és Románia), kivételt határoztak meg a hatékony és fenntartható távfűtés tekintetében. Ez a kivétel az e tagállamok rendelkezésére álló források mindössze 30 %-át érinti.

(14)

A 21. cikk értelmében benyújtott jelentésekkel összefüggésben a „részt vevő országok” vagy egyszerűen „országok” kifejezés a 28 uniós tagállam mellett az EGT-országokat (Izlandot, Norvégiát és Liechtensteint) is magában foglalja.

(15)

A biomassza-kibocsátások az EU ETS-ben nullának számítanak, azaz a kibocsátásokat jelenteni kell, de utánuk nem szükséges kibocsátási egységeket leadni.

(16)

A C. kategóriába tartozó létesítmények éves kibocsátása több mint 500 000 tonna CO2-egyenérték, a B. kategóriájú létesítmények éves kibocsátása 500 000 és 50 000 tonna CO2-egyenérték közé esik, az A. kategóriába tartozó létesítmények kibocsátása pedig nem éri el az évi 50 000 tonna CO2-egyenértéket. Ezen túlmenően a „kis kibocsátású létesítmények” az A. kategóriájú létesítmények olyan alkategóriáját képezik, amelyek éves kibocsátása nem haladja meg a 25 000 tonna CO2-egyenértéket. Lásd: A Bizottság 601/2012/EU rendelete (2012. június 21.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelő nyomon követéséről és jelentéséről, HL L 181., 2012.7.12., 30. o.

(17)

A Bizottság 601/2012/EU rendelete (2012. június 21.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelő nyomon követéséről és jelentéséről, HL L 181., 2012.7.12., 30. o.

(18)

Kereskedelmi légijármű-üzemeltető például a lakosságnak szolgáltatásokat nyújtó utasszállító légitársaság. Nem kereskedelmi légijármű-üzemeltető például a magántulajdonban lévő repülőgép.

(19)

A Bizottság (EU) 2018/208 rendelete (2018. február 12.) az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék létrehozásáról szóló 389/2013/EU rendelet módosításáról, HL L 39., 2018.2.13., 3. o.

(20)

A 2013 óta forgalomba hozott légi közlekedési kibocsátási egységek száma a kibocsátási egységek ingyenes (az EGT-n belüli üzemeltetők tevékenységére vonatkozó tevékenységalapú referenciaértékek alapján meghatározott) kiosztásától kezdődő alulról építkező megközelítés eredménye. Az árverésre bocsátott kibocsátási egységek számát ezt követően vezetik le annak alapján, hogy az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységeknek (ideértve a kibocsátási egységek későbbi kiosztása céljából létrehozott különleges tartalékot gyorsan növekvő légijármű-üzemeltetők és új belépők számára) az összes kibocsátási egység 85 %-át, míg az árverésre bocsátott kibocsátási egységeknek az összes kibocsátási egység 15 %-át kell kitenniük.

(21)

Az aktualizált adatok az ingyenes kiosztás és az elárverezett mennyiségek mellett a nemzetközi jóváírások beváltását is magukban foglalják.

(22)

A légi közlekedési kibocsátások 2018 évi árverési naptárában szereplő mennyiségeket is tartalmazza.

(23)

A számadatok a 2018 júniusáig beérkezett tagállami bejelentéseket tükrözik, és a későbbi bejelentések miatt még jelentősen változhatnak.

(24)

Eredeti összeg, az alábbi táblázatban említett csökkentések előtt.

(25)

A 2013/448/EU bizottsági határozat, HL L 240., 2013.9.7., 27. o.

(26)

A Bíróság 2016. április 28-i ítélete a C-191/14., C-192/14., C-295/14., C-389/14. és C-391/14–C-393/14. sz., Borealis Polyolefine GmbH és társai kontra Bundesminister für Land- und Forstwirtschaft, Umwelt und Wasserwirtschaft és társai egyesített ügyekben, EU:C:2016:311.

(27)

A 2017/126/EU bizottsági határozat, HL L 19., 2017.1.25., 93. o.

(28)

A Bizottság (EU) 2017/2172 határozata (2017. november 20.) a 2010/670/EU határozatnak a pályázati felhívások első fordulójából származó, ki nem fizetett bevételek felhasználása tekintetében történő módosításáról.

(29)

A 2010/670/EU bizottsági határozat értelmében az első pályázati fordulóban nyertes projektekben 2016 végéig kellett a végső beruházási döntést meghozni, míg a második pályázati forduló nyerteseinél ez a határidő 2018 júniusának vége volt.

(30)

Ezen túlmenően a francia és a spanyol programot érintő módosításokat fogadtak el.

(31)

https://assets.publishing.service.gov.uk/government/uploads/system/uploads/attachment_data/file/723181/Indirect_Cost_Compensation_EU_ETS_UK_Publication_2017_Revised.pdf

(32)

Az EUR/GBP 2017-es átlagos átváltási árfolyama alapján, amely 0,88723 volt.

(33)

  https://www.strompreiskompensation.de/SPK/SharedDocs/news/SPK-Auswertungsbericht.html?__site=SPK  

(34)

https://www.cnc-nkc.be/sites/default/files/report/file/2018-08-13_rapportering_icl_2017_goedgekeurd_door_nkc_fr_en_nl.pdf

(35)

https://www.rvo.nl/subsidies-regelingen/subsidieregeling-indirecte-emissiekosten-ets

(36)

  http://www.lagie.gr/anakoinoseis/anakoinoseis/anakoinosi/article/1605/  

(37)

  http://ukmin.lrv.lt/lt/veiklos-sritvs/versloaplinka/pramone/valstybes-pagalba  

(38)

  http://www.envirofond.sk/_img/Prehlady/Dotacie/Dotacie_2017.pdf  

(39)

  https://www.ecologique-solidaire.gouv.fr/sites/default/files/Informations%20sur%20la%20compensation%20des%20coûts%20indirects%20en%20France.pdf  

(40)

https://tem.fi/documents/1410877/2414868/Päästökauppadirektiivin+mukaiset+tiedot+2017+maksetusta+kompensaatiotuesta/86ca7fc7-04f7-446b-843d-c4c6fb861386/Päästökauppadirektiivin+mukaiset+tiedot+2017+maksetusta+kompensaatiotuesta.pdf

(41)

  http://www.mincotur.gob.es/PortalAyudas/emisionesCO2/concesion/2017/Paginas/Resolucion.aspx és http://www.mincotur.gob.es/PortalAyudas/emisionesCO2/concesion/2017/Paginas/PropComplementaria.aspx

(42)

A 2017-es kifizetések 2016-os árverési bevételekkel való összehasonlítását az indokolja, hogy a 2017-es kifizetések képezik a fogyasztóknál a villamos energia beszerzése kapcsán a 2016-os naptári évben felmerült közvetett költségek kompenzációját.

(43)

Az általános célú kibocsátási egységek mennyiségét az 1359/2013/EU határozat figyelembevételével állapították meg. A légi közlekedési kibocsátási egységek mennyiségét a 377/2013/EU határozat és a 421/2014/EU rendelet figyelembevételével állapították meg.

(44)

 2012-ben a 3. szakasz kibocsátási egységeinek korai árverésére került sor tekintettel arra a villamosenergia-ágazatban széles körben elterjedt kereskedelmi gyakorlatra, hogy a villamos energiát tőzsdén kívüli határidős ügyletek keretében értékesítik, a szükséges inputot (ezen belül a kibocsátási egységeket) pedig az output értékesítése után szerzik be.

(45)

  http://ec.europa.eu/clima/policies/ets/auctioning/documentation_en.htm

(46)

További információ az árverésekből származó bevételek tagállamok általi felhasználásáról az éghajlat-politikai fellépés 2018-as eredményjelentésében érhető el: COM/2018/716 final, https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=COM:2018:716:FIN

(47)

GDP-adatok forrása: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&init=1&plugin=1&language=en&pcode=tec00115  

(letöltve: 2018. július)

(48)

Az Európai Parlament és a Tanács 1359/2013/EU határozata (2013. december 17.) a 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei árverés útján történő értékesítésének időbeli ütemezésére vonatkozó rendelkezések pontosítása érdekében történő módosításáról, HL L 343., 2013.12.19., 1. o.

(49)

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/1814 határozata (2015. október 6.) az üvegházhatású gázok uniós kibocsátáskereskedelmi rendszeréhez piaci stabilizációs tartalék létrehozásáról és működtetéséről, valamint a 2003/87/EK irányelv módosításáról, HL L 264., 2015.10.9., 1. o.

(50)

C(2018) 2801 final, https://ec.europa.eu/clima/sites/clima/files/ets/reform/docs/c_2018_2801_en.pdf

(51)

C(2017) 3228 final, https://ec.europa.eu/clima/sites/clima/files/ets/reform/docs/c_2017_3228_en.pdf

(52)

C(2018) 2801 final, https://ec.europa.eu/clima/sites/clima/files/ets/reform/docs/c_2018_2801_en.pdf

(53)

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/2392 rendelete (2017. december 13.) a 2003/87/EK irányelvnek a hatály légiközlekedési tevékenységekre vonatkozó jelenlegi korlátozásainak fenntartása és egy piaci alapú globális intézkedés 2021-től történő bevezetésének előkészítése céljából történő módosításáról, HL L 350., 2017.12.29., 7. o.

(54)

E számok nem veszik figyelembe a légijármű-üzemeltetők bezárását.

(55)

2018. június végéig.

(56)

Az Európai Parlament és a Tanács 377/2013/EU határozata (2013. április 24.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87/EK irányelvtől való ideiglenes eltérésről EGT-vonatkozású szöveg, HL L 113., 2013.4.25., 1. o.

(57)

COM(2015) 576 final, https://ec.europa.eu/clima/sites/clima/files/strategies/progress/docs/com_2015_576_annex_1_cover_en.pdf

(58)

https://ec.europa.eu/info/law/markets-financial-instruments-mifid-ii-directive-2014-65-eu/amending-and-supplementary-acts/implementing-and-delegated-acts_en

(59)

https://ec.europa.eu/info/law/market-abuse-regulation-eu-no-596-2014/amending-and-supplementary-acts/implementing-and-delegated-acts_en

(60)

Attól még, hogy a kibocsátási egységet a MiFID II. irányelv uniós szinten pénzügyi eszköznek minősítette, nincs szükség automatikusan a kibocsátási egységek nemzeti jogban való besorolására vagy átsorolására, mivel e minősítés célja a pénzügyi piacokról szóló uniós rendelet alkalmazása, és nem célja, hogy rendezze a kibocsátási egységek jogi jellegét (a magánjog alapján) vagy elszámolási módját.

(61)

A Tanács (EU) 2018/1695 irányelve (2018. november 6.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a bizonyos csalásra alkalmas termékek értékesítése és szolgáltatások nyújtása esetén alkalmazott válaszható fordított adózás, valamint a héacsalás elleni gyorsreagálási mechanizmus alkalmazási időszaka tekintetében történő módosításáról, HL L 282., 2018.11.12., 5. o.

(62)

A nyomon követésről és jelentésről szóló rendelethez és az akkreditációról és hitelesítésről szóló rendelethez kapcsolódó minták és útmutató dokumentumok itt találhatók: https://ec.europa.eu/clima/policies/ets/monitoring_en#tab-0-1

(63)

Ennek fő oka, hogy a mérésen alapuló módszer a releváns üvegházhatású gázok koncentrációjának folyamatos méréséhez számottevő erőforrást és know-how-t igényel, amivel sok kisebb üzemeltető nem rendelkezik.

(64)

A 601/2012/EU bizottsági rendelet előírja, hogy valamennyi üzemeltetőnek teljesítenie kell bizonyos minimális meghatározási szinteket: a nagyobb kibocsátási forrásoknak magasabb meghatározási szinteknek kell megfelelniük (megbízhatóbb adatminőséget kell biztosítaniuk), míg a kisebb forrásokra költséghatékonysági okokból kevésbé szigorú követelmények vonatkoznak.

(65)

Az EA listája az EU ETS számára hitelesítőket akkreditáló nemzeti akkreditáló testületek elérhetőségeiről: http://www.european-accreditation.org/information/national-accreditation-bodies-having-been-successfully-peer-evaluated-by-ea  

(66)

Néhány esetben előfordulhat, hogy az országok több regionális/helyi hatóságot is egy illetékes hatóságként jelentenek be.

(67)

Ez a teljes összeg nem tartalmazza a Portugáliában a légi közlekedési ágazatra kivetett bírságokat, mivel a szankcionálási folyamatok lezáratlansága miatt még nem állapították meg a bírságok értékét.

(68)

Magyarország csak 2013-ban élt a 10c. cikk szerinti eltérés lehetőségével.

(69)

A megfelelési adatok visszamenőlegesen javíthatók, például a késedelmes adatszolgáltatások miatt.

(70)

A Bizottság 2018. május15-i C(2018) 2801 final számú közleménye (elérhető: https://ec.europa.eu/clima/sites/clima/files/ets/reform/docs/c_2018_2801_en.pdf ), amelyet a 2015. október 6-i 2015/1814/EU európai parlamenti és tanácsi határozat („a piaci stabilizációs tartalékról szóló határozat”) alapján tettek közzé.