EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2017.10.19.

COM(2017) 604 final

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

az értékpapír-finanszírozási ügyletek és az újrafelhasználás átláthatóságáról, valamint a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló 2015. november 25-i (EU) 2015/2365 rendelet 29. cikkének (3) bekezdése alapján

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

az értékpapír-finanszírozási ügyletek és az újrafelhasználás átláthatóságáról, valamint a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló 2015. november 25-i (EU) 2015/2365 rendelet 29. cikkének (3) bekezdése alapján

1.Bevezetés

Az értékpapír-finanszírozási ügyletek és az újrafelhasználás átláthatóságáról szóló (EU) 2015/2365 rendelet (a továbbiakban: az értékpapír-finanszírozási ügyletekről szóló rendelet) célja az árnyékbanki tevékenység (nem banki hitelközvetítés) hatásainak jobb megismerése, valamint az értékpapír-finanszírozási ügyletekből származó kockázatok kezelése.

Az értékpapír-finanszírozási ügyletek olyan fedezett finanszírozási vagy hitelügyletek, amelyek során eszközök ideiglenes cseréjére kerül sor úgy, hogy az ügylet egyik lába garanciaként (biztosítékként) szolgál. Az értékpapír-finanszírozási ügyletek legfontosabb kategóriáját állomány és forgalom tekintetében is a repomegállapodások (repoügyletek) jelentik. Ezek kiváltó oka általában a készpénzkölcsön felvételének szükségessége. Az adós szemszögéből az ügylet értékpapírok készpénzért történő értékesítése, amelyhez arra vonatkozó előzetes kötelezettségvállalás járul, hogy az értékpapírokat előre meghatározott áron visszavásárolja. A repoügylet eladója (a készpénznyújtó) számára az értékesített értékpapírok szolgálnak biztosítékként. Az értékpapír-finanszírozási ügyletek második legnagyobb kategóriáját alkotó értékpapír-kölcsönzés elsődleges mozgatója a meghatározott értékpapírok iránti piaci kereslet pl. short ügyletek vagy elszámolás céljából. Az ilyen típusú ügyletnél az egyik fél díj fejében értékpapírt ad kölcsön a másik fél által készpénz vagy más értékpapír formájában nyújtott biztosíték mellett.

Az értékpapír-finanszírozási ügyletek hozzáférhetővé teszik a bankok és a piac nem banki szereplői számára a rövid lejáratú fedezett finanszírozást/hitelezést, ezáltal alacsony kockázatú befektetési és finanszírozási lehetőségeket teremtenek. Ebből adódóan az értékpapír-finanszírozási ügyletek a jelenlegi pénzügyi ökoszisztéma szerves részei. Az értékpapír-finanszírozási ügyletek jól működő piacai elengedhetetlenül fontosak a piaci szereplők, azaz a pénzügyi és nem pénzügyi intézmények közötti készpénz- és értékpapír-forgalom lebonyolításához. Emellett különféle értékpapírok esetében támogatják az árfeltárást és a másodpiaci likviditást, továbbá elősegítik a kockázatkezelési és biztosítékkezelési stratégiák megvalósítását 1 . Ezenfelül különösen a repopiacok épülnek be szervesen az európai központi bankok monetáris politikai műveleteibe. Mindazonáltal az értékpapír-finanszírozási ügyletek lehetővé teszik a tőkeáttétel felhalmozódását és a prociklikusság megjelenését, amint ez a 2007–2008. évi pénzügyi válság kialakulásakor is látható volt. Az értékpapír-finanszírozási ügyletek erősítik a különböző típusú piaci szereplők összekapcsolódását, ennélfogva növelhetik a káros pénzügyi hatások átterjedésének kockázatát.

Globálisan a Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB) feladata az ilyen kockázatok azonosítása, valamint a nemzetközileg összehangolt kezelésükre vonatkozó ajánlások kidolgozása. 2013 augusztusában az FSB az árnyékbanki értékpapír-kölcsönzés és repoügyletek kockázatainak kezelésére szolgáló szakpolitikai keretet 2 fogadott el. A szakpolitikai ajánlásokat tartalmazó keretet a G20-ak vezetői 2013 szeptemberében hagyták jóvá. Több ajánlás célja, hogy az értékpapír-finanszírozási ügyletek piacain gyakori és részletes hatósági adatszolgáltatás útján javítsa az átláthatóságot. Az értékpapír-finanszírozási ügyletekről szóló rendelet uniós szinten kezeli ezeket az ajánlásokat.

2015 novemberében az FSB a nem központilag elszámolt értékpapír-finanszírozási ügyleteknél alkalmazandó levonásokra vonatkozó szabályozási kerettel egészítette ki szakpolitikai ajánlásait 3 . A levonás (haircut) a nyújtott biztosíték értékének csökkentése a piaci kockázat figyelembevétele céljából. A levonások célja a túlzott tőkeáttétel megakadályozása, valamint a koncentrációs és nemteljesítési kockázatok mérséklése.

2.A jelentés célja és az érdekeltektől származó információk

Az értékpapír-finanszírozási ügyletekről szóló rendelet 29. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a Bizottság készítsen jelentést „az értékpapír-finanszírozási ügyletekhez kapcsolódó kockázatok csökkentésére irányuló nemzetközi erőfeszítések tekintetében elért eredményekről, többek között az FSB-nek a nem központilag elszámolt értékpapír-finanszírozási ügyleteknél alkalmazandó levonásokra vonatkozó ajánlásairól és ezen ajánlásoknak az uniós piacok szempontjából való megfelelőségéről”.

Annak érdekében, hogy összefüggésbe helyezze az FSB ajánlásait, továbbá reagáljon a Bizottság véleményezési felhívásában 4 megfogalmazott kötelezettségvállalásra, a jelentés rövid értékelést is tartalmaz az értékpapír-finanszírozási ügyletek európai piacairól.

Az értékpapír-finanszírozási ügyletekről szóló rendelet előírásainak megfelelően az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA) az Európai Bankhatósággal (EBH) és az Európai Rendszerkockázati Testülettel (ERKT) együttműködve jelentést 5 készített, amelyben a következőket értékelte:

·az értékpapír-finanszírozási ügyletek alkalmazása vezet-e olyan jelentős tőkeáttétel felhalmozódásához, amelyet a jelenleg érvényben lévő jogszabályok nem kezelnek;

·milyen lehetőségek állnak rendelkezésre adott esetben az ilyen tőkeáttétel felhalmozódásának a kezelésére;

·szükségesek-e további intézkedések a tőkeáttétel prociklikusságának csökkentésére.

A jelentés elkészítésekor annak szerzői számos szakpolitikai dokumentumot és hozzájárulást vettek figyelembe, többek között az FSB említett dokumentumait, valamint az ERKT 6 7 és a Nemzetközi Fizetések Bankja 8 jelentéseit.

3.Az értékpapír-finanszírozási ügyletek piacai

3.1.Az értékpapír-finanszírozási ügyletek európai piacainak működése

Az értékpapír-finanszírozási ügyletek piacai alapvető szerepet játszanak napjaink pénzügyi rendszerében azáltal, hogy támogatják a piaci szereplőket a fedezett finanszírozással és a biztosítékkal történő fedezéssel kapcsolatos szükségleteik kielégítésében. A repoügyletek különösen fontosak a bankközi piacok működéséhez, mivel a tartalékképzési követelmények teljesítése és a likviditási szükségletek kezelése során alternatívát kínálnak a fedezetlen bankközi hitelekkel és lekötött betétekkel szemben.

A pénzügyi válság óta fontosabbá vált a partnerkockázat kezelése, ami megnövelte a piaci szereplők biztosíték iránti keresletét. Ebből adódóan erőteljes eltolódás zajlik a fedezetlen piacoktól a fedezett hitelpiacok felé. 2015-ben a fedezett hitelpiac forgalma tízszerese volt a fedezetlen hitelpiacénak, míg ugyanez az arány 2008-ban mindössze 1,6 volt 9 . Az európai repopiacok állománya piaci értéken 5,6 billió eurót tesz ki, amely nagyjából az uniós bankok mérlegfőösszege 13 %-ának, illetve a forgalomban lévő, euróban denominált kötvények és tőzsdei részvények értéke 25 %-ának felel meg 10 .

A repoügyletek nemcsak a fedezett finanszírozáshoz jutást segítik elő. Az intézményi befektetők és a nem pénzügyi partnerek a repopiacokat készpénz tárolására és kamatjövedelem szerzésére használják. Ezenkívül a bankok és a piac nem banki szereplői gyakran keresnek olyan értékpapírokat, amelyek a készpénzkölcsönzés mellett pénzügyi tranzakciók biztosítékaként használhatók fel. Ez megvalósítható fordított repoügyletekkel, ahol pénzügyi eszközök tényleges eladása és viszonteladása történik, vagy értékpapír-kölcsönzési ügyletekkel, amelyek az értékpapír-finanszírozási ügyleteken belül szintén fontos osztályt alkotnak. Az értékpapír-finanszírozási ügyleteket régóta használják értékpapírok forrásaként például short ügyletek végrehajtásához. Mivel a tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket egyre nagyobb mértékben fedezik biztosítékkal, amihez a központi szerződő félnél történő elszámolás terjedése is járul, a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre kötött szerződések alkalmazása egyre szorosabban kötődik a biztosíték rendelkezésre állásához. A tőzsdén kívüli származtatott ügyletet kötő piaci szereplők gyakran repóznak ki értékpapírt a letéti követelmények teljesítéséhez szükséges készpénz megszerzéséhez, míg a központi szerződő felek fordított repoügyletek segítségével tárolhatják a készpénz formájú biztosítékot – így a repopiac mindkét oldalán többletkereslet keletkezik.

Az utóbbi időben jelentős változások figyelhetők meg a repopiacokon. A biztosítékként felhasznált értékpapírok iránti kereslet számottevően nőtt, miközben az érdekeltek szerint a jó minőségű biztosítékok kínálata szűkül, legalábbis bizonyos időszakokban. Ez egyértelműen látható a fordított repoügyleteknek a normál repoügyletekéhez képest nagyobb állományából, valamint különösen a speciális biztosítékokért fizetett magasabb felárakból 11 .

Az államadósság-válság az eszközkínálatot egyes olyan államkötvények romló hitelminősítése miatt érinthette, amelyeket a piaci szereplők már nem tekintenek jó minőségű biztosítéknak. A piaci szereplők a Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) keretében létrehozott eszközvásárlási programra (különösen az államkötvények terén) szintén olyan tényezőként tekintenek, amely hozzájárul a jó minőségű biztosítékok hiányához, valamint az EUR-finanszírozás USD-finanszírozáshoz viszonyított alacsony költségéhez. Ez utóbbi közvetetten hathat az értékpapír-keresletre azáltal, hogy jövedelmezővé teszi a dollár euróra történő cseréjét, amelynek hasznát a szereplők euróban denominált eszközökbe fektetik. Számít egy adott időpontban meglévő piaci pozíció is: a short pozíciók állománynövekedése szintén erősíti az értékpapírok iránti keresletet.

Ezenfelül az érdekeltek szerint a makrogazdasági politika mellett a szabályozás hatással lehetett a biztosítékpiaci aktivitásra is. A biztosíték iránti kereslet általános bővülését eredményező központi elszámolási követelmények mellett a piaci szereplők gyakran tulajdonítják a repopiacok szerkezeti és dinamikai átalakulását a Bázel III szabályozási keretnek. Úgy tartják, hogy a tőkeáttételi mutató, a kockázati tőkekövetelmény, a likviditásfedezeti ráta, valamint a nettó stabil forrásellátottsági ráta együttesen hat a repopiacok likviditására. A szereplők szerint ezen összetevők mindegyike korlátozza a repoügyletekre irányuló tevékenységet, illetve növeli annak költségét.

A repopiacokon az utóbbi időben a feszültség jelei mutatkoznak, főként a hatósági adatszolgáltatási határidők környékén: egyes pénzügyi intézmények 2016 végén, valamint az egyes negyedévek végén átmenetileg mérsékelték vagy beszüntették repopiaci tevékenységüket. Egyes esetekben a jó minőségű biztosítékok kínálati hiánya – annak ellenére, hogy a piaci szereplők számítottak rá – olyan mértékű volt, hogy hatására adott napokon drasztikusan megemelkedett a szűkös biztosítékok felára. Nehéz megállapítani, hogy ez hatással volt-e a szélesebb kötvénypiac ár- és likviditási szintjére; egyelőre úgy tűnik, hogy a hatás korlátozott mértékű és átmeneti volt.

3.2.Tőkeáttétel és lehetőségek a felhalmozódásának kezelésére

A hitelkiáramlás elősegítésével az értékpapír-finanszírozási ügyletek olyan tőkeáttételt 12 hoznak létre, amelyre nem terjed ki a bankrendszer prudenciális szabályozása. Ezenfelül a készpénz formájú biztosíték újrabefektetése, valamint a nem készpénz formájú biztosíték újrafelhasználása lehetővé teheti a piaci szereplők számára, hogy pozícióikon többszörös tőkeáttételt képezzenek 13 .Bizonyos helyzetekben ez túlzott mértékű tőkeáttétel felhalmozódásához vezethet, ami viszont kockázatot jelenthet a pénzügyi stabilitásra nézve, főként a folyamattal járó prociklikus hatások miatt: általában a tőkeáttétel a gazdaság erős szakaszaiban hozzájárul a mérlegnövekedéshez, gazdasági visszaesés idején pedig a tőkeáttétel-csökkentési nyomáshoz 14 .

Azt, hogy az értékpapír-finanszírozási ügyletek konkrétan milyen mértékben járulnak hozzá a tőkeáttétel felhalmozódásához, nehéz felmérni egyrészt azért, mert hiányoznak a részletes adatok (pl. az értékpapírügylethez kapcsolódó hitelekről vagy a biztosítékok újrabefektetéséről és újrafelhasználásáról), másrészt pedig azért, mert az értékpapír-finanszírozási ügyletek célja eltérő lehet. Az értékpapír-finanszírozási ügyletekről szóló rendelettel bevezetett ügyletszintű adatszolgáltatási kötelezettség lehetővé teszi a hatóságok számára, hogy a jövőben ezeket az adatokat maguk állítsák elő, és a tőkeáttétel előidézése szempontjából jobb elemzést készítsenek az értékpapír-finanszírozási ügyletek hatásáról.

A felhalmozódott tőkeáttétel kezelése kapcsán mindenekelőtt említést érdemel, hogy a tőkeáttételnek többféle mérőszáma létezik. Például a bruttó és nettó tőkeáttétel közötti különbségek lényegesek a tőkeáttétel pénzügyi stabilitásra gyakorolt hatásainak megértésében. Folyamatban van a tőkeáttétel mind földrajzi, mind ágazati szempontból egységes mérőszámainak kidolgozása 15 .

A pénzügyi szolgáltatások uniós szabályozási keretének számos eleme irányul a tőkeáttétel és a prociklikusság korlátozására. Ez különösen igaz a Bázel III keretrendszert 16 alkalmazó bankrendszer esetében attól függetlenül, hogy a keretrendszer egyes intézkedéseit csak a közelmúltban vezették be, és azok teljes körű végrehajtása még nem történt meg. A tőkeáttétel kezelését célzó egyes intézkedések és követelmények a biztosítókra, a központi szerződő felekre, valamint a befektetési alapokra is vonatkoznak. Jelenleg nincs olyan uniós szintű eszköz, amely valamennyi pénzügyi szektorra kiterjedően célozná a tőkeáttétel felhalmozódásának korlátozását.

A fent említett ágazati intézkedéseken túl kifejezetten az értékpapír-finanszírozási ügyletekkel összefüggésben a felárak és levonások megfelelő eszközök lehetnek a tőkeáttétel felhalmozódásának és különösen a többszörös tőkeáttétel alkalmazásának korlátozásában. Az FSB ajánlásokat adott ki a biztosítéki levonásokra vonatkozóan, amelyekkel a jelentés 4.6. szakasza foglalkozik részletesebben.

A levonások alkalmazása korlátozhatja a tőkeáttétel felhalmozódását, ugyanakkor a gyakorlat önmagában prociklikus hatásokat válthat ki. Fellendülés idején a piaci szereplők a biztosítékok alacsonyabb likvidációs kockázatára számítva csökkenthetik a levonások mértékét. Visszaeséskor a piaci szereplők jellemzően nagyobb mértékű levonásokkal ellensúlyozhatják a biztosítékok értékesítésében várható nagyobb ingadozást 17 . Jelenleg azonban nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy a levonások ilyen jellegű változásai milyen módon és mértékben hatnak az eszközárakra, a tőkeáttételre és a pénzügyi ciklusokra 18 .

4.Az értékpapír-finanszírozási ügyletekkel összefüggő kockázatok mérséklésére irányuló nemzetközi erőfeszítések

4.1.Háttér

2013 augusztusában 19 és 2015 novemberében 20 az FSB jelentéseket tett közzé, amelyben ajánlásokat fogalmazott meg az értékpapír-finanszírozási ügyletekkel összefüggő kockázatok kezelésére vonatkozóan. Az ajánlások általánosságban a következőkre irányulnak:

·az átláthatóság javítása az értékpapír-finanszírozási piacokon gyakori és részletes hatósági adatszolgáltatás és nyilvánosságra hozatal útján;

·a készpénz formájú biztosíték újrabefektetésére vonatkozó szabályozási standardok bevezetése;

·az ügyféleszközök újbóli elzálogosítására vonatkozó alapelvek bevezetése;

·a biztosítékok értékelésére és kezelésére vonatkozó szabályozási standardok bevezetése; valamint

·a biztosítéki levonások számítási módszertanára vonatkozó minőségi standardok, valamint a számszerű levonási minimumokra vonatkozó keretrendszer bevezetése.

A következő szakaszok röviden ismertetik az egyes ajánlásokat, továbbá értékelik uniós és nemzetközi szintű végrehajtásuk állapotát. Az ismertetés adott esetben előrelépési lehetőségeket is javasol.

4.2.Az értékpapír-finanszírozási piacok átláthatósága (az FSB 1–5. ajánlása)

Lehetővé kell tenni a hatóságok számára, hogy átfogó és időszerű információkat szerezhessenek a pénzügyi intézmények egymással szembeni, értékpapír-finanszírozási ügyletekből eredő kitettségeiről, ezen belül a bevont biztosíték összetételéről és alakulásáról. Ennek érdekében az értékpapír-finanszírozási ügyletekről ügyletszintű és pozícióadatok gyakori és nagy részletességű gyűjtése szükséges. A standardok meghatározásával és alkalmazásával egységesített adatgyűjtési folyamatnak lehetővé kell tennie az összegyűjtött adatok regionális és globális összesítését. Végül, mivel befektetési alapok széles körben alkalmazzák az értékpapír-finanszírozási ügyleteket, az ilyen alapok kezelői számára elő kell írni, hogy az értékpapír-finanszírozási ügyletekkel kapcsolatos tevékenységükről megfelelően tájékoztassák a végső befektetőket.

Az értékpapír-finanszírozási ügyletekről szóló, 2015 novemberében elfogadott rendelet reagál az ajánlásokra. Három fő eleme van:

·Előírások az értékpapír-finanszírozási ügyletben részes felek számára arra vonatkozóan, hogy teljesítsenek valamennyi értékpapír-finanszírozási ügyletre kiterjedő adatszolgáltatást a központi kereskedési adattárakkal szemben;

·Előírások a befektetési alapok számára arra vonatkozóan, hogy rendszeres jelentéseikben, valamint szerződéskötés előtti dokumentumaikban közöljék a befektetőkkel az értékpapír-finanszírozási ügyletek alkalmazását;

·Az értékpapír-finanszírozási ügylet keretében kapott biztosíték újrafelhasználásának minimális átláthatósági feltételei, például az újrafelhasználás kockázatainak és következményeinek nyilvánosságra hozatala, valamint a biztosítékot nyújtó partner előzetes hozzájárulása (az FSB újbóli elzálogosításra vonatkozó 7. ajánlásához kapcsolódóan, lásd a 4.4. szakaszt).

Az értékpapír-finanszírozási ügyletekről szóló rendelet teljes körűen kezeli az átláthatóságra vonatkozó FSB-ajánlásokat. Az értékpapír-finanszírozási ügyletekről szóló rendelet értelmében adatszolgáltatással érintett pozíció- és ügyletszintű adatok köre megfelel az FSB előírásainak. Az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA), amely felelős az értékpapír-finanszírozási ügyletekről szóló rendelet végrehajtására vonatkozó technikai standardok kidolgozásáért, figyelembe vette az FSB munkáját, és a javasolt adatszolgáltatási keretben szerepeltette az előírt adatelemeket. A Bizottság és az ESMA továbbra is szorosan együttműködik az FSB-vel, amelynek keretében az értékpapír-finanszírozási ügyletekről szóló rendeletet végrehajtó intézkedések jelenlegi véglegesítése során figyelembe veszik az FSB munkáját. A tényleges adatszolgáltatás várhatóan 2019-től kezdődik. A Bizottság két évvel az adatszolgáltatás megkezdését követően értékeli az értékpapír-finanszírozási ügyletekről szóló rendelet hatékonyságát.

4.3.A készpénz formájú biztosíték újrabefektetése (az FSB 6. ajánlása)

Az értékpapír-kölcsönzést folytató nem banki szervezetek (elsődleges kölcsönzők és értékpapír-kölcsönzési ügynökök) tevékenységét felügyelő hatóságoknak saját illetékességi körükben olyan szabályozási rendszert kell bevezetniük, amely megfelel a készpénz formájú biztosíték újrabefektetésére vonatkozó FSB-minimumszabályoknak, és ezáltal korlátozza az ilyen tevékenységekből eredő likviditási kockázatokat. A minimumszabályok általános elveket és intézkedéseket fogalmaznak meg a likviditási kockázat, a lejárati transzformáció, valamint a koncentrációs és hitelkockázat kezelésére.

2014 augusztusában az ESMA iránymutatásokat tett közzé az ETF-ekről és az ÁÉKBV-kkel (átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokkal) kapcsolatos egyéb kérdésekről 21 , amelyekben rögzítette a készpénz formájú biztosíték újrabefektetésére vonatkozó szabályokat az ÁÉKBV-k értékpapír-kölcsönzési ügyleteket bonyolító eszközkezelői számára. A szabályok az újrabefektetett készpénz formájú biztosítékra vonatkozóan likviditással, értékeléssel, diverzifikációval, felhasználhatósággal, valamint korrelációval kapcsolatos és egyéb kritériumokat határoznak meg. Noha az iránymutatások nem kötelező erejűek, az illetékes hatóságoknak és a pénzügyi piaci szereplőknek minden erőfeszítést meg kell tenniük azért, hogy megfeleljenek az iránymutatásoknak és az ajánlásoknak, ellenkező esetben indokolniuk kell a tervezett eltérést.

Ezenfelül az Unió pénzpiaci alapokról szóló rendelete 22 kifejezetten tiltja az ilyen alapok számára az értékpapír-kölcsönzési megállapodások megkötését.

4.4.Az ügyféleszközök újbóli elzálogosítása 23 (az FSB 7. és 8. ajánlása)

Az FSB számos ajánlást fogalmazott meg az ügyféleszközök újbóli elzálogosításával kapcsolatban. Először is a pénzügyi közvetítőknek elégséges információt kell közölniük az ügyfelekkel az eszközeik újbóli elzálogosításával kapcsolatban ahhoz, hogy az ügyfelek megérthessék, milyen kitettséggel rendelkeznek a közvetítő fizetésképtelensége esetén. Másodszor: az ügyféleszközöket egy közvetítő újból elzálogosíthatja az ügyfél hosszú pozícióinak finanszírozása és rövid pozícióinak fedezése céljából, a közvetítő saját számlás tevékenységének finanszírozása céljából viszont az újbóli elzálogosítás nem megengedett. Harmadszor: csak olyan szervezeteknek engedhető meg az ügyféleszközök újbóli elzálogosítása, amelyeknél megfelelően szabályozzák a likviditási kockázatot.

Az ügyfelek tájékoztatását illetően az értékpapír-finanszírozási ügyletekről szóló rendelet 15. cikke úgy rendelkezik, hogy a közvetítő azzal a feltétellel jogosult újra felhasználni a biztosítékot, ha tájékoztatja a biztosítékot nyújtót a biztosíték használati jogának átadásával esetlegesen járó kockázatokról és következményekről. Ezenkívül a biztosíték újrafelhasználásának joga a biztosítékot nyújtó kifejezett előzetes hozzájárulásával gyakorolható.

Az ügyféleszközök saját számlás tevékenység céljára történő felhasználásáról a MiFID I 24 úgy rendelkezik, hogy a befektetési vállalkozásoknak és a hitelintézeteknek gondoskodniuk kell az ügyfél tulajdonjogainak védelméről, továbbá az ügyfél kifejezett írásbeli hozzájárulásának hiányában kerülniük kell az ügyféleszköz saját számlás felhasználását. Ezeket az előírásokat 2018 januárjától tovább erősíti a MiFID II 25 , amely tiltja a tulajdonjog-átruházási biztosítékról szóló megállapodások kötését lakossági ügyfelekkel, emellett feltételeket szab az ilyen megállapodások szakmai ügyfelekkel történő megkötésére vonatkozóan, többek között előírja a fennálló kockázatokról, valamint az ügyfél pénzügyi eszközeire és forrásaira gyakorolt hatásról szóló tájékoztatást. Végül az ÁÉKBV-ket illetően az ESMA az ETF-ekről és az ÁÉKBV-kkel kapcsolatos egyéb kérdésekről szóló iránymutatásai, valamint a pénzpiaci alapokról szóló uniós rendelet értelmében a nem készpénz formájában kapott biztosíték nem értékesíthető vagy fektethető be újra, és nem zálogosítható el.

A fent ismertetett feltételekkel az ügyféleszközök újbóli elzálogosítására jogosult pénzügyi intézményekre (befektetési vállalkozásokra és hitelintézetekre) mindenesetre a likviditási kockázat uniós tőkekövetelmény-keret szerinti szabályozása vonatkozik.

4.5.A biztosítékok értékelése és kezelése (az FSB 9. ajánlása)

Az értékpapír-finanszírozási ügylet keretében biztosítékot átvevő partner csak olyan típusú biztosítékot fogadhat el, amelyet a partner fizetésképtelensége esetén egy bizonyos ideig jogszabálysértés nélkül tarthat megfelelő értékelés és kockázatkezelés mellett. Ezenkívül vészhelyzeti tervvel is kell rendelkeznie legnagyobb piaci partnereinek fizetésképtelensége esetére, ideértve a piaci stresszidőszakokat is.

A biztosítékként bevont és a kölcsönadott értékpapírokat az elfogadható alsó összeghatár túllépése esetén legalább napi gyakorisággal piaci értéken kell értékelni, és legalább napi gyakorisággal be kell szedni a változó letétet.

Az ÁÉKBV-k és a pénzpiaci alapok, egyes hitelintézetek és befektetési vállalkozások, valamint a biztosítók és a foglalkoztatói nyugdíjalapok számára szabályozási minimumkövetelmények vannak érvényben a biztosítékok értékelésére és kezelésére vonatkozóan.

Az ÁÉKBV-kre vonatkozó biztosítékkelezési szabályokat az ESMA az ETF-ekről és az ÁÉKBV-kkel kapcsolatos egyéb kérdésekről szóló iránymutatásai tartalmazzák. A kapott biztosíték csak nagymértékben likvid, szabályozott piacon vagy multilaterális kereskedési rendszerben kereskedett, a gyors értékesítés érdekében átláthatóan árazott eszköz lehet. Értékelését legalább napi gyakorisággal el kell végezni. Erősen ingadozó árfolyamú eszköz csak kellően szigorú levonás alkalmazása mellett fogadható el. A pénzpiaci alapokról szóló rendelet a biztosítékok kezelésére vonatkozóan szigorúbb szabályokat ír elő a pénzpiaci alapok sajátos jellegéből adódóan. A Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban rögzítheti a likviditás mennyiségére és minőségére, valamint a hitelminőségre vonatkozó előírásokat.

Az értékpapír-finanszírozási ügyletek minimális tőkekövetelményét belső modellen alapuló módszerrel számító hitelintézetek és befektetési vállalkozások számára az EU tőkekövetelmény-kerete biztosítékkezeléssel foglalkozó szervezeti egység létrehozását írja elő. A MiFID II előírja, hogy a befektetési vállalkozások és a hitelintézetek i. külön szabályozásokat fogadjanak el minden ügyfélre vonatkozóan annak érdekében, hogy az ügyfelek pénzügyi eszközeinek kölcsönbe vevője megfelelő biztosítékot nyújtson, valamint hogy ii. figyelemmel kísérjék az ilyen biztosíték folyamatos megfelelőségét, és megtegyék az ügyféleszközök értékével való egyensúly fenntartásához szükséges lépéseket.

A biztosítókra és viszontbiztosítókra vonatkozóan a Szolvencia II irányelv 26 bevezette az óvatosság elvét, amelynek értelmében a biztosító csak olyan eszközbe és instrumentumba fektethet, amelynek kockázatait képes megfelelően azonosítani, mérni, figyelemmel kísérni és szabályozni. A biztosító akkor vehet részt értékpapír-finanszírozási ügyletben, ha megfelel az óvatosság elvének. Ebben az esetben a biztosítékot a Szolvencia II irányelvvel, valamint az ahhoz kapcsolódó felhatalmazáson alapuló jogi aktussal összhangban kell értékelni. A foglalkoztatói nyugdíjalapokra vonatkozóan hasonló óvatossági elvről rendelkezik a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről szóló irányelv (IORP2) 27 . Emellett megfelelő kockázatkezelési rendszert vezet be a befektetési szabadság egyensúlyának fenntartására. A biztosítóknál értékpapír-finanszírozási ügyletben az óvatosság elvének megfelelő nyugdíjalap vehet részt.

4.6.Biztosítéki levonások (az FSB 12–18. ajánlása)

Az FSB levonásokra vonatkozó keretrendszere kettős megközelítést javasol:

1.a piaci szereplők által a biztosítéki levonások számításához alkalmazott módszerekre vonatkozó minőségi standardok;

2.az alábbi táblázat szerinti számszerű levonási minimumok az olyan nem központilag elszámolt értékpapír-finanszírozási ügyletekre vonatkozóan, amelyek keretében nem banki szereplőket állampapírtól eltérő biztosíték fedezete mellett finanszíroznak.

A pénzeszköz ellenében lebonyolított értékpapírügyletek számszerű levonási minimumai

Forrás: Az FSB nem központilag elszámolt értékpapír-finanszírozási ügyleteknél alkalmazandó levonásokra vonatkozó szabályozási kerete.

Módszertani ajánlások

A levonások számítási módszertanára vonatkozó minimumszabályok kiegészítik a meglévő szervezetalapú (hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra kiterjedő) tőkeáttételi szabályozást, és kifejezetten foglalkoznak a prociklikusság kérdésével. Kiemelendő az ajánlás széles alkalmazási köre: minden olyan piaci szereplőre kiterjed, amely értékpapír-finanszírozás nyújtása során biztosítékot kap.

Jelenleg nincs ilyen, az Unión belüli összes piaci szereplőre vonatkozó standard. Az ESMA az ETF-ekről és az ÁÉKBV-kkel kapcsolatos egyéb kérdésekről szóló iránymutatásai ugyanakkor tartalmaznak ilyen standardokat az ÁÉKBV-kre vonatkozóan. Az ÁÉKBV-kkal szemben előírás, hogy egyértelmű levonási szabályzattal rendelkezzenek a biztosítékként kapott eszközök valamennyi osztályáról, amely figyelembe veszi az egyes eszközök jellemzőit, például a hitelminősítést, a volatilitást, valamint a rendszeres stressztesztek eredményét.

A számszerű levonási minimumokra vonatkozó ajánlások

A számszerű levonási minimumok célja a bankrendszeren kívül rendszerszinten felhalmozódó tőkeáttétel kezelése. A levonás számítási módszerére vonatkozó ajánláshoz képest a számszerű levonási minimumra vonatkozó ajánlás alkalmazási köre szűkebb (olyan nem központilag elszámolt értékpapír-finanszírozási ügyletekre terjed ki, amelyek keretében nem banki szereplőket állampapírtól eltérő biztosíték fedezete mellett finanszíroznak). A levonási minimumra vonatkozó ajánlások kiegészítik a Bázel III keretrendszert, és egyaránt vonatkoznak a bankok és nem banki szereplők, valamint a nem banki szereplők közötti értékpapír-finanszírozási ügyletekre. A számszerű levonási minimumok alkalmazási köre nem terjed ki a konszolidált alapon megfelelő tőke- és likviditási szabályozás hatálya alá tartozó bankok és befektetési vállalkozások részére nyújtott (bankok közötti) értékpapír-finanszírozási ügyletekre, mivel az FSB megítélése szerint a levonási minimumok ilyen ügyletekre történő alkalmazása megkettőzheti a meglévő előírásokat. Az FSB ajánlásai szerint a bankok és nem banki szereplők közötti értékpapír-finanszírozási ügyletekre vonatkozó számszerű levonási minimumokat először be kell emelni a Bázel III keretrendszerbe. A hatóságoknak ezt követően végre kell hajtaniuk a keretet azzal, hogy a piaci szereplők számára előírják a levonási minimum feletti ügyletkötést. A keret végrehajtása történhet szervezetalapú szabályozás útján (vagyis a Bázel III keretrendszer alapján), piaci szabályozással, amely a nem banki szereplők részére potenciálisan értékpapír-finanszírozást nyújtó szervezetek szélesebb körére terjedne ki, vagy e két módszer ötvözésével.

Jelenleg nincsenek uniós szintű szabályozási követelmények a bankok és a nem banki szereplők által a nem banki szereplőknek nyújtott, az FSB-ajánlás alkalmazási körébe tartozó értékpapír-finanszírozási ügyletek számszerű levonási minimumaira vonatkozóan.

Előrelépés a levonásokra vonatkozó ajánlások terén

A levonásokat érintő lehetséges szabályozási intézkedések mérlegelésekor több lényeges szempontot figyelembe kell venni.

Először is a levonások elősegíthetik a tőkeáttétel korlátozását, ugyanakkor a prociklikusságra gyakorolt hatásaik nem egyértelműek (lásd a 3.1. szakaszt), és függhetnek a végrehajtás módjától (például a statikus vagy dinamikus levonási minimumok alkalmazásától). A levonásokra vonatkozó esetleges minőségi vagy mennyiségi szabályokkal kapcsolatos döntés szempontjából előnyös a levonások és a prociklikusság közötti kölcsönhatás jobb megértése. Másodszor: az ESMA és a piaci szereplők közötti egyeztetések, valamint az ezzel összefüggésben nyilvánosságra hozott adatok arra utalnak, hogy a piaci szereplők által ténylegesen alkalmazott levonások jellemzően az FSB által ajánlott szintűek vagy annál magasabbak a jelenlegi viszonylag kedvező piaci környezetben is. Ezért nem egyértelmű, hogy az FSB ajánlásainak végrehajtása a gyakorlatban milyen mértékben hatna a piacra. Harmadszor: a számszerű levonási minimumra vonatkozó FSB-ajánlás alkalmazási körébe tartozó értékpapír-finanszírozási ügyletek a teljes piacnak csak kisebb hányadát teszik ki 28 , ennélfogva célszerű lehet átfogó adatok alapján újraértékelni az esetleges intézkedések terjedelmét. Negyedszer: továbbra is késik a bankok által a nem banki szereplők részére nyújtott értékpapír-finanszírozási ügyletekre vonatkozó számszerű levonási minimumok beemelése a Bázel III keretrendszerbe, amelynek az FSB eredeti ajánlása szerint 2015 végéig kellett volna megtörténnie ahhoz, hogy a hatóságok bevezethessék a levonási minimumokat. Végül más fontos jogrendszerekben (pl. az USA-ban és Japánban) szintén korai szakaszban tart az értékelés, és egyelőre nem született döntés a levonási minimumokról.

Az ESMA említett jelentése alátámasztja ezt az indokolást, és további információkat közöl a fenti szempontok közül többel, különösen a számszerű levonási minimumokkal kapcsolatban 29 . Mindezek fényében elmondható tehát, hogy a minőségi standardok és a számszerű levonási minimumok esetleges bevezetését célszerű az értékpapír-finanszírozási ügyletekkel kapcsolatos részletesebb adatok alapján értékelni, amelyek az értékpapír-finanszírozási ügyletekről szóló rendelet szerinti átfogó adatszolgáltatási kötelezettségek hatálybalépését követően (a jelenlegi tervek szerint 2019-től) állnak majd rendelkezésre.

5.Általános következtetések

Az értékpapír-finanszírozási ügyletekre vonatkozó FSB-ajánlások nagymértékben érvényesülnek az Unióban az értékpapír-finanszírozási ügyletekről szóló rendelet elfogadása, valamint a pénzügyi szolgáltatásokat szabályozó ágazati jogszabályok és iránymutatások vonatkozó rendelkezései révén. Így megállapítható, hogy ebben a szakaszban nincs szükség további szabályozási intézkedésre.

A több ágazatra kiterjedő, a levonások számítására és a számszerű levonási minimumok bevezetésére vonatkozó minőségi standardokat illetően az esetleges szabályozási intézkedések indokoltságának és terjedelmének értékelését az értékpapír-finanszírozási ügyletek piacával kapcsolatos átfogó és részletes adatok alapján kell elvégezni, amelyek az értékpapír-finanszírozási ügyletekről szóló rendelet szerinti adatszolgáltatási kötelezettség hatálybalépését követően állnak majd rendelkezésre. Ezenfelül a piac jelenlegi dinamikája (lásd a 3. szakaszt) megerősíti azt, hogy a mennyiségi követelményekkel járó szabályozási intézkedések mérlegelésekor bizonyos mértékű elővigyázatosságra, valamint meggyőző bizonyítékokra van szükség. Nemzetközi szinten az előrehaladás összemérhető az Unióéval (vagyis a korai értékelési szakaszban tart); egyelőre más régiókban sem született döntés a levonási minimumokkal kapcsolatos szabályozási intézkedéseket illetően. Adott esetben a számszerű levonási minimumokat ideálisan nemzetközileg összehangoltan kell bevezetni annak érdekében, hogy ne sérüljenek az egyenlő versenyfeltételek, továbbá az „elsőként lépő” jogrendszer piaci szereplői ne kerüljenek versenyhátrányba.

A Bizottság a továbbiakban is szoros figyelemmel kíséri az értékpapír-finanszírozási ügyletek piacának, valamint a nemzetközi szabályozási környezet alakulását. A Bizottság újra fogja értékelni a minőségi standardok és a levonási minimumok hozzáadott értékét az ESMA által az értékpapír-finanszírozási ügyletekkel kapcsolatos átfogó adatok rendelkezésre állását követően készítendő jelentés alapján.

(1)

FSB, Strengthening Oversight and Regulation of Shadow Banking, 2013. augusztus 29. http://www.fsb.org/2013/08/r_130829c/

(2)

Uo.

(3)

FSB, Transforming Shadow Banking into Resilient Market-based Finance, 2015. november 12. http://www.fsb.org/2015/11/regulatory-framework-for-haircuts-on-non-centrally-cleared-securities-financing-transactions-2/

(4)

COM(2016) 855 final

(5)

ESMA, Report on securities financing transactions and leverage in the EU, 2016. október 4. https://www.esma.europa.eu/press-news/esma-news/esma-reports-shadow-banking-leverage-and-pro-cyclicality

(6)

ESRB, Opinion to ESMA on securities financing and leverage, 2016. október 4. https://www.esrb.europa.eu/pub/pdf/other/20161004_esrbopinion.en.pdf?

(7)

ESRB, The macroprudential use of margins and haircuts, 2017. február 16. https://www.esrb.europa.eu/pub/pdf/reports/170216_macroprudential_use_of_margins_and_haircuts.en.pdf?8115a0e7c89b631df250abdcf9ad008a

(8)

BIS, CGFS Papers No 59 Repo market functioning, 2017. április 12.  https://www.bis.org/publ/cgfs59.pdf

(9)

Az EKB pénzpiaci felmérése https://www.ecb.europa.eu/stats/financial_markets_and_interest_rates/money_market/html/index.en.html

(10)

Az ICMA piaci felmérése https://www.icmagroup.org/assets/documents/Market-Info/Repo-Market-Surveys/No.-32-December-2016/RepoSurvey-140217.pdf

(11)

Uo.

(12)

A tőkeáttétel idegen forrás eszközvásárlási célú felhasználását jelenti.

(13)

ERKT (2016), 5. o.

(14)

ESMA (2016), 48. o.

(15)

ESMA (2016), 49. o.

(16)

Az ESMA (2016, 25. o.) megemlít több olyan eszközt, amelyet a Bázel III keretrendszer részeként a tőkekövetelmény-irányelven (2013/36/EU irányelv – CRD) és a tőkekövetelmény-rendeleten (2013/575/EU rendelet – CRR) keresztül hajtanak végre. Ezen intézkedések közé tartoznak a veszteségviselésre és a jó tőkeminőségre vonatkozó szigorúbb követelmények; a származtatott ügyletekből és az értékpapír-finanszírozási ügyletekből eredő partnerkockázati kitettségekre vonatkozó szigorúbb tőkekövetelmények; a tőkeáttételi mutató (LR), a likviditásfedezeti ráta (LCR), valamint a nettó stabil forrásellátottsági ráta (NSFR) bevezetése; továbbá a jobb kockázatkezelési, irányítási és kompenzációs struktúrák.

(17)

ERKT (2016), 10. o.

(18)

ERKT (2017), 35. o.

(19)

FSB (2013)

(20)

FSB (2015)

(21)

  https://www.esma.europa.eu/sites/default/files/library/2015/11/esma-2014-0011-01-00_en_0.pdf

(22)

Az Európai Parlament és a Tanács 2017. június 14-i (EU) 2017/1131 rendelete

(23)

Az FSB fogalommeghatározása szerint az újrafelhasználás az egyik ügylet során átadott értékpapírok felhasználása egy másik ügylet biztosítékkal történő fedezéséhez. Az újbóli elzálogosítás szűkebb értelemben az ügyféleszközök újrafelhasználását jelenti.

(24)

A pénzügyi eszközök piacairól szóló 2004. április 21-i 2004/39/EK irányelv

(25)

A 2014. május 15-i 2014/65/EU irányelv

(26)

A 2009. november 25-i 2009/138/EK irányelv

(27)

A 2016. december 14-i (EU) 2016/2341 irányelv

(28)

Az ESMA (2016) szerint az uniós repopiacra vonatkozó becslések 8–35 % közöttiek, míg az uniós értékpapír-kölcsönzési piacra vonatkozóan 25 %-ig terjednek. Ezek felső határértékek, mivel az adatok magukba foglalják a bankok közötti ügyleteket is.

(29)

Az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) által az ESMA jelentése kapcsán megfogalmazott vélemény óvatosabb álláspontot képvisel: az ERKT javaslata szerint a további adatok rendelkezésre állását megelőzően végre kell hajtani a számszerű levonási minimumokra vonatkozó FSB-keretrendszert. Elismeri ugyanakkor az adatok általános hiányosságát, valamint azt, hogy további empirikus és elméleti elemzésre van szükség.