EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52016IP0142

Az Európai Parlament 2016. április 28-i állásfoglalása a gyermek mindenek felett álló érdekének védelméről az egész EU-ban az Európai Parlamentnek címzett petíciók alapján (2016/2575(RSP))

HL C 66., 2018.2.21, p. 2–5 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

21.2.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 66/2


P8_TA(2016)0142

A gyermek mindenek felett álló érdekének (határokon átnyúló) védelme Európában

Az Európai Parlament 2016. április 28-i állásfoglalása a gyermek mindenek felett álló érdekének védelméről az egész EU-ban az Európai Parlamentnek címzett petíciók alapján (2016/2575(RSP))

(2018/C 066/01)

Az Európai Parlament,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 228. cikkére,

tekintettel az EUMSZ 81. cikkének (3) bekezdésére,

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 24. cikkére,

tekintettel tekintettel az ENSZ gyermekjogi egyezményének 8–20. cikkére, amely kiemeli a kormányok azon kötelességét, hogy védjék a gyermekek identitását, ideértve családi kapcsolataikat is;

tekintettel a konzuli kapcsolatokról szóló 1963. évi bécsi egyezményre, különösen annak 37. cikke b) pontjára,

tekintettel a gyermekeknek a nemzetközi örökbefogadások terén való védelméről és az ilyen ügyekben történő együttműködésről szóló 1993. május 29-i Hágai Egyezményre,

tekintettel a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK tanácsi rendeletre (1) (Brüsszel IIa.),

tekintettel az EU gyermekjogi ütemtervére (COM(2011)0060),

tekintettel a 9. Európai Gyermekjogi Fórumhoz kapcsolódó vitaanyagban foglalt iránymutatásokra,

tekintettel a gyermekvédelmi rendszereknek az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége által elvégzett feltérképezésére,

tekintettel a gyermekjóléti hatóságok által alkalmazott gyakorlatra, a gyermekek jogainak védelmére, a gyermek feletti felügyeletre, a gyermekek jogellenes külföldre vitelére és a gyermekgondozásra vonatkozóan a Petíciós Bizottsághoz az elmúlt években különféle uniós tagállamokból beérkezett számos petícióra, valamint a tényfeltáró látogatásokról szóló jelentésekben foglalt ajánlásokra (Németország (Jugendamt), 2011. november 23–24.), Dánia (2013. június 20–21.) (szociális szolgálatok), valamint Egyesült Királyság (2015. november 5–6.) (nem beleegyezésen alapuló örökbeadások)),

tekintettel a szülő által jogellenesen külföldre vitt kiskorúak ügyeivel foglalkozó európai parlamenti közvetítő tevékenységének jelentőségére,

tekintettel eljárási szabályzata 216. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel a gyermekgondozási kérdésekről szóló döntések során minden szinten elsődlegesen a gyermek mindenek felett álló érdekét kell figyelembe venni;

B.

mivel az EU intézkedéseket fogadhat el a határon átnyúló vonatkozású családjog terén (az EUMSZ 81. cikkének (3) bekezdése), egyebek mellett az örökbefogadás terén;

C.

mivel az Európai Unión belüli fokozott mobilitás következtében egyre több a határokon átívelő, a felügyeleti jog megvonását érintő gyermekvédelmi ügy;

D.

mivel a gyermekfelügyeleti jogot érintő kérdések jelentős hatást gyakorolnak az érintett egyének életére és a társadalom egészére, és mivel a Brüsszel IIa. rendelet nem mentes a joghézagoktól, továbbá annak közelgő felülvizsgálata jó alkalmat kínál rendelkezéseinek javítására;

E.

mivel az alapvető jogok, például a szabad mozgáshoz és a lakóhely szabad megválasztásához való jog gyakorlása nem jelenthet fokozott veszélyt a gyermek családi élethez való jogára;

F.

mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 24. cikkével összhangban azoknak a gyermekeknek, akiknek szülei szabad mozgáshoz való jogukat gyakorolják, joguk van ahhoz, hogy rendszeres, személyes és közvetlen kapcsolatot tartsanak fenn szüleikkel, kivéve, ha ez ellentétes a gyermek érdekeivel;

1.

emlékeztet arra, hogy gyermekekkel kapcsolatos ügyekben beérkezett petíciók nagy száma azt mutatja, hogy a komoly problémát jelent a Brüsszel IIa. rendelet végrehajtása;

2.

úgy véli, hogy minden gyermekvédelmi rendszernek rendelkeznie kell transznacionális és határokon átnyúló mechanizmusokkal, amelyek figyelembe veszik a határokon átnyúló konfliktusok sajátosságait;

A gyermekek védelme és igazságügyi együttműködés az EU-n belül

3.

felhívja a tagállamokat, hogy a gyermekeket is érintő, határokon átnyúló esetekre vonatkozó nemzeti koordinációs kereten belül vezessenek be nyomon követési és értékelési rendszereket (megfelelő társadalmi-gazdasági statisztikákkal, nemzeti bontásban); azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság hangolja össze az információcserét az érintett tagállami hatóságok között;

4.

felszólítja a Tanácsot, hogy készítsen jelentést a tagállami végrehajtás alatt álló egyedi fellépésekről annak érdekében, hogy szinergiákat érjen el a 28 európai uniós tagállam nemzeti gyermekvédelmi rendszere között;

5.

kéri, hogy a Brüsszel IIa. rendelet felülvizsgált változatában világosan határozzák meg a „szokásos tartózkodási hely” fogalmát;

6.

hangsúlyozza, hogy a Brüsszel IIa. rendelet szerint a nemzeti hatóságok kötelezettsége, hogy elismerjék és végrehajtsák a gyermekekkel kapcsolatos ügyekben más tagállamban hozott határozatokat; felhívja a tagállamokat, hogy a gyermekekkel kapcsolatos ügyekben fokozzák és javítsák a bíróságok közötti együttműködést;

7.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy társfinanszírozzák és mozdítsák elő egy olyan platform létrehozását, amely állampolgársággal nem rendelkező uniós polgároknak nyújt segítséget családjogi eljárások során, valamint egységes európai segélyvonal létrehozását a gyermekek jogellenes elvitelével és bántalmazással kapcsolatos esetekre, továbbá örökbefogadásra vonatkozó tanácsadás céljára;

8.

felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson világos és könnyen hozzáférhető útmutatót, amely gyakorlati információkat tartalmaz uniós polgárok számára a gyermekvédelem intézményrendszeréről, különös figyelmet fordítva a szülői beleegyezés nélküli örökbeadásra és a szülök jogaira a különböző tagállamokban;

A szociális szolgáltatások szerepe a gyermekvédelemben

9.

felhívja a tagállamokat, hogy alkalmazzanak megelőző stratégiát, és amennyiben lehetséges, biztosítsanak releváns és megfelelően finanszírozott stratégiákat a felügyelettel kapcsolatos eljárások megelőzése érdekében, korai előrejelző eljárások és nyomon követési mechanizmusok bevezetése révén, valamint megfelelő támogatást biztosítva a családoknak mint elsődleges gondozóknak, különösen a kiszolgáltatott közösségeken belül, ahol a társadalmi kirekesztés veszélye fenyeget;

10.

hangsúlyozza, hogy a családdal kapcsolatos kérdések egyedi eseteinek megfelelő értékelését nem gátolhatják a megszorító intézkedések miatt alkalmazott költségvetési megszorítások, különösen, ha a szociális szolgáltatások minőségéről van szó;

11.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak speciális képzést és oktatást a szociális munkásoknak és a határokon átnyúló esetekkel foglalkozó valamennyi egyéb szakembernek;

12.

felszólítja a a tagállamok azon illetékes hatóságait, amelyek örökbefogadási vagy gyermekelhelyezési ügy vizsgálata érdekében szociális munkásaikat egy másik tagállamba kívánják küldeni, hogy tájékoztassák az adott tagállam hatóságait e vizsgálatról;

Gyermekgondozással kapcsolatos bírósági eljárások

13.

felkéri a tagállamokat, hogy a családjogi bíróságokon, illetve a határokon átnyúló közvetítő szerveken belül hozzanak létre határokon átnyúló ügyekkel foglalkozó, szakosodott kamarákat; hangsúlyozza, hogy az ítélethozatal utáni helyzet megfelelő nyomon követése kulcsfontosságú, még akkor is, ha a szülőkkel való kapcsolat fennmarad;

14.

felszólítja a tagállamokat, hogy következetesen hajtsák végre az 1963. évi bécsi egyezmény rendelkezéseit, valamint biztosítsák, hogy a nagykövetségek, illetve konzuli képviseletek az állampolgáraikat érintő gyerrnekelhelyezési eljárások elindításától kezdve tájékoztatást és a dokumentumokhoz teljes körű hozzáférést kapjanak; javasolja, hogy a konzuli hatóságok számára tegyék lehetővé, hogy az eljárás minden szakaszában részt vehessenek;

15.

felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a szülők számára a rendszeres láthatási jogot, kivéve, ha ez káros lehet a gyermek mindenek felett álló érdekére nézve, és tegyék lehetővé a szülők számára, hogy anyanyelvüket használják gyermekeikkel a láthatások során;

16.

javasolja a tagállamoknak, hogy a gyerrnekelhelyezési eljárás elindításától kezdve és annak minden szakaszában biztosítsanak a szülőknek teljes körű és egyértelmű tájékoztatást az eljárásról és annak lehetséges következményeiről; felszólítja a tagállamokat, hogy tájékoztassák a szülőket a jogi támogatás és segítségnyújtás szabályairól, például azáltal, hogy rendelkezésükre bocsátják a kétnyelvű szakosodott ügyvédek listáját, valamint hogy tolmácsolási szolgáltatást ajánlanak fel annak érdekében, hogy elkerüljék azokat az eseteket, amikor a szülők anélkül adják beleegyezésüket, hogy teljes mértékben tisztában lennének a vállalt kötelezettségekkel; javasolja ezenkívül, hogy az írási-olvasási nehézségekkel küzdő szülők kapjanak megfelelő támogatást;

17.

azt ajánlja, hogy hozzanak létre minimális normákat a gyermekek nemzeti polgári eljárások során való meghallgatására vonatkozóan, összhangban az Európai Unió Alapjogi Chartájának 24. cikkével;

18.

javasolja, hogy a bíró, a szakértő vagy a szociális munkás külön hallgassa meg a szülőket és a gyermekeket, hogy elkerüljék a gyermekek befolyásolását, vagy hogy lojalitási konfliktusok áldozatául essenek;

19.

javasolja, hogy a határokon átnyúló gyermekgondozási eljárás minden szakaszára vonatkozóan határozzanak meg küszöbértékeket, hogy a gyermekek tágabb családjának tagjai elegendő idővel rendelkezzenek ahhoz, hogy jelentkezzenek a gyermek örökbefogadására, illetve hogy a szülők megoldhassák a problémáikat és még az örökbeadásra vonatkozó végleges határozat meghozatalát megelőzően megfelelőbb alternatívákat javasolhassanak; úgy véli, hogy bármilyen végleges megoldást – például örökbeadást – megelőzően, megfelelően felül kell vizsgálni a vér szerinti család helyzetét;

20.

felhívja a tagállamokat, hogy a gyermek örökbeadására vonatkozó végleges bírósági határozatot megelőzően biztosítsanak tényleges lehetőséget a gyógyulásra azon szülőknek, akik alkohol- vagy kábítószer-függőségben szenvednek;

21.

felhívja a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet a határokon átnyúló közvetítés eredményeként valamennyi érdekelt fél által, nemzeti és európai szinten kapott ajánlásokra;

A gyermekelhelyezés és örökbefogadás

22.

megállapítja, hogy nem létezik olyan, EU-n belüli mechanizmus, amely a más tagállamban kiadott belföldi örökbefogadási végzések automatikus elismerését biztosítja; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy szabályozzák a belföldi örökbefogadás elismerését, figyelembe véve a gyermek mindenek felett álló érdekét és tiszteletben tartva a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét;

23.

felkéri az uniós tagállamokat, hogy bátorítsák a nem szerződő államokat az 1993. évi Hágai Egyezményhez való csatlakozásra, ami garantálná, hogy valamennyi gyermekre ugyanazok a normák legyenek alkalmazandók, és segítene elkerülni egy kevesebb biztosítékkal rendelkező párhuzamos rendszert; felhívja a tagállamokat, hogy a másik tagállamban már elismert nemzetközi örökbefogadások elismerésének feldolgozása során kerüljék el a nagyfokú bürokráciát;

24.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a mostohaszülők által gondozott vagy örökbefogadott gyermekek számára olyan elhelyezést biztosítsanak, amely a leginkább biztosítja a gyermek számára annak lehetőségét, hogy kapcsolatot tarthasson fenn kulturális hátterével és tanulhassa és használhassa saját anyanyelvét; kéri a tagállamokat, hogy a hatóságok tegyenek meg minden tőlük telhetőt, hogy elkerüljék a testvérek egymástól való elválasztását;

25.

felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak külön figyelmet és támogatást azon szülők, és különösen a nők számára, akik családon belüli erőszak áldozatául estek, akár gyermekkorukban, akár felnőttként, annak elkerülése érdekében, hogy ismételten áldozatul essenek a gyermekük feletti felügyelet automatikus megvonása miatt;

A gyermek jogellenes külföldre vitele

26.

felhívja a Bizottságot, hogy hozza nyilvánosságra a gyermek jogellenes külföldre vitele tekintetében megvalósuló határokon átnyúló együttműködés terén elért eredményeket, mely együttműködés az EU gyermekjogi ütemterve alapján elsőbbséget élvez;

27.

felszólítja a Tanácsot, hogy készítsen jelentést a gyermekek határokon átnyúló vonatkozású, jogellenes elvitelével kapcsolatos riasztórendszerek eredményeiről, valamint a Bizottság iránymutatásainak megfelelően kösse meg a gyermekek jogellenes külföldre vitelével foglalkozó megfelelő együttműködési megállapodásokat;

o

o o

28.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.


(1)  HL L 338., 2003.12.23., 1. o.


Top