28.12.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 487/24

Előadó:

Tellervo KYLÄ-HARAKKA-RUONALA

1.1.

A Párizsi Egyezmény üdvözlendő globális kötelezettségvállalás az éghajlatváltozás mérséklésére. Az előttünk álló feladat annak biztosítása, hogy ratifikálják, illetve végrehajtsák és továbbfejlesszék az egyezményt. Ebben a véleményben az EGSZB az egyezményben foglaltak szerinti karbonsemleges világba vezető hosszú út főbb megközelítéseiről fejti ki nézeteit.

1.2.

Az óriási globális kihívások miatt jelentős változtatásokra van szükség az uniós megközelítésben. A kizárólag a saját üvegházhatásúgáz-kibocsátásra történő összpontosítás helyett az Uniónak azt kell fontolóra vennie, hogy globális szinten hogyan lehet elérni a maximális éghajlati előnyöket. Az EGSZB ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy állítson össze egy hosszú távú stratégiát arról, hogyan növelhető és maximalizálható az Unió globális „szénkéznyoma” (1).

1.3.

Az Uniónak erőteljesen törekednie kell a minden terület számára előnyös megoldásokra a gazdasági, a szociális és a környezetvédelmi szempontok tekintetében. Az EGSZB ezért arra buzdítja az Európai Bizottságot, hogy olyan éghajlatváltozási keretstratégiát állítson össze, amely segíti az uniós gazdaság megerősítését és növeli polgárainak jólétét, ugyanakkor mérsékli az éghajlatváltozást.

1.4.

A globális kötelezettségvállalás elsőrendű fontosságú ahhoz, hogy jelentős hatásokat lehessen elérni az éghajlatváltozás, a szén-dioxid-kibocsátás visszaszorítása, illetve a beruházások és a munkahelyek áthelyezésének megakadályozása terén. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy folytassa az aktív klímadiplomáciában való részvételt az egyezmény széles körű végrehajtásának elősegítése és a legnagyobb gazdaságok arra történő ösztönzése céljából, hogy kötelezettségvállalásaikat az Unió törekvéseihez hasonló szintre fokozzák. Az EGSZB azt is kéri az Európai Bizottságtól, hogy illessze be az éghajlati szempontokat a külpolitika valamennyi területére, különösen a kereskedelem és a beruházás területére, valamint a fejlesztési együttműködésbe.

1.5.

A gyakorlati intézkedések szempontjából az EU azzal járulhat hozzá a legsikeresebben az éghajlatváltozással szembeni küzdelemhez, hogy kibocsátás-csökkentő és szén-dioxid-nyelő megoldásokat és technológiákat exportál, valamint olyan világpiaci termékeket állít elő, amelyek esetében a versenytársakhoz képest alacsonyabbak a kibocsátási értékek. Ezért az EGSZB az innováció erőteljes fellendítésére szólít fel – a kutatástól kezdve a piacra lépésig – azért, hogy az EU az éghajlati megoldások globális éllovasa legyen. Kiemelt figyelmet kell fordítani a kkv-k által jelentett lehetőségekre.

1.6.

Az éghajlat-politika belső dimenzióját illetően az Uniónak arra kell törekednie, hogy „éghajlati unióként” működjön, amely belső intézkedései tekintetében a cselekvést helyezi előtérbe, hatékony és összetartó. Most minden erőfeszítést az eddig hozott döntések végrehajtására kell összpontosítani, amiben mind az Európai Bizottságnak, mind a tagállamoknak megvan a saját szerepük.

1.7.

Az EGSZB azt is kéri az Európai Bizottságtól, hogy a hosszú távú stratégia integrált megközelítésmódra épüljön. Az előre vezető utat a kapcsolódó egységes piaci „uniók”, különösen az energiagazdálkodás, a közlekedés, a digitalizáció, az ipar, a mezőgazdaság, a tőke és az innováció területén létrejött uniók részeként kell kialakítani. Külön figyelmet kell szentelni a fenntartható élelmiszer-ipari rendszerek kérdésének és a szén-dioxid-nyelők szerepének.

1.8.

A Párizsi Egyezményben lefektetett célok eléréséhez teljes mértékben ki kell használni a piaci mechanizmusokat. A szén-dioxid-kibocsátások tekintetében egy globális árképzési rendszer semleges és hatékony módszer lenne arra, hogy az összes piaci szereplő bekapcsolódjon a kérdés megoldásába. Az EGSZB arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy aktívan mérje fel a globális szén-dioxid-árképzés irányába mutató különböző utakat és lépéseket, és az ilyen globális árképzés megvalósítása érdekében lépjen kapcsolatba más országokkal.

1.9.

A karbonsemleges gazdaság felé vezető, Párizsban kijelölt út rendkívül nagy kihívást jelent. Az átmenet igazságos és ellenőrzött módon történő kezelése érdekében, illetve annak elősegítéséhez, hogy a vállalkozások és a polgárok igazodni tudjanak a változásokhoz és új megoldásokat és kompetenciákat fejleszthessenek ki, – az éghajlat-változási stratégia részeként – megfelelő kiigazító intézkedéseket kell bevezetni.

1.10.

A civil társadalmi partnerek azok, akik helyi tevékenységeik révén ténylegesen véghezviszik a karbonsemleges gazdaságra való átállást, a politikai döntéshozók szerepe pedig az, hogy megteremtsék az ezt elősegítő környezetet és biztosítsák a finanszírozást – adott esetben felhívva a figyelmet az összes igénybe vehető finanszírozási forrásra is. A többszintű kormányzás elveire épülő módszert kell kidolgozni, hogy segítsük a civil társdalom éghajlattal kapcsolatos tevékenységeit és felszámoljuk az ezek útjában álló akadályokat. Az EGSZB reméli, hogy teljes mértékben bevonják ennek a sok érdekelt felet magába foglaló infrastruktúrának a kidolgozásába, valamint az Európai Unió hosszú távú éghajlat-változási stratégiájának az elkészítésébe.

2.1.

A párizsi éghajlatváltozási konferencia (COP21) eredménye egy globális megállapodás volt arról, hogy a globális felmelegedést világviszonylatban jóval 2 oC alá korlátozzák, és erőfeszítéseket tegyenek arra, hogy a hőmérséklet-emelkedést az iparosodás előtti szinthez képest további 1,5 oC-ban korlátozzák. Ez a globális kibocsátások igen nagy mértékű csökkentését igényli, és radikális változást tesz szükségessé a társadalmakban.

2.2.

Az előttünk álló globális kihívások miatt radikális változtatásra van szükség az éghajlatváltozás mérséklését érintő uniós megközelítésben. Nagyon fontos, hogy az EU jelentős erőfeszítéseket tegyen tényleges, globális hatások elérése érdekében. Ezért az Uniónak nem pusztán „szénlábnyomának” csökkentésére, hanem „szénkéznyomának” növelésére kell törekednie.

2.3.

A globális kötelezettségvállalás elsőrendű fontosságú az éghajlatváltozás problematikájának megoldásához, valamint a szén-dioxid-kibocsátás visszaszorításához, illetve a beruházások és a munkahelyek áthelyezésének megakadályozásához. Az EU megmutatta vezető szerepét a párizsi konferencia előtt és a konferencia ideje alatt, és ebben a szellemben kell folytatnia a munkát a felek elkövetkező konferenciái esetében is. Klímadiplomáciája terén az Uniónak azokra az országokra kell összpontosítania, amelyekben a legnagyobb az üvegházhatásúgáz-kibocsátás, de azokra az országokra is, amelyek a legkeményebb versenytársai és gazdasági szempontból a legígéretesebb partnerei. Így a klímadiplomáciának és a gazdasági diplomáciának kölcsönösen ki kell egészítenie egymást.

2.4.

A legnagyobb emisszióforrás Kína, a világméretű kibocsátás több mint 25 %-ával, az Amerikai Egyesült Államok körülbelül 15 %-kal és az Európai Unió mintegy 10 %-kal. Az Unió kibocsátásból való részesedése a tervek szerint 2030-ra kb. 5 %-ra csökken. Ahhoz tehát, hogy az éghajlatváltozás mérséklésére minél nagyobb hatást tudjon gyakorolni, az Uniónak minden lehetőt meg kell tennie, hogy a többi fél is ambiciózusabb kibocsátáscsökkentési tervekkel álljon elő.

2.5.

A gyakorlati intézkedések szempontjából az EU azzal járulhat hozzá a legsikeresebben az éghajlatváltozással szembeni küzdelemhez, hogy alacsony kibocsátást lehetővé tevő megoldásokat exportál, valamint olyan világpiaci termékeket állít elő, amelyek esetében a versenytársakéihoz képest alacsonyabbak a kibocsátási értékek.

2.6.

Az Amerikai Egyesült Államok mellett Kína és más gyorsan fejlődő országok is a karbonszegény technológiák fontos szállítóivá váltak. Az Európai Unió az utóbbi 5 évben bizonyos ágazatokban mind az export-, mind pedig a hazai piacokon jelentős visszaeséseket könyvelhetett el, és egykori globális szintű technológiai vezető szerepe már a múlté. A Juncker-bizottság ugyan azt az igényt fogalmazta meg, hogy az EU világelső legyen a megújuló energiák terén, ez a cél azonban jelenleg nagyon távolinak tűnik.

2.7.

Ezért sürgősen új és további lendületre van szükség ahhoz, hogy az Unió ismét az éghajlattal kapcsolatos megoldások éllovasává váljon. A globális lehetőségek technológiák, termékek, szolgáltatások és a szakértelem, valamint az általános termelési és fogyasztási modellek széles körére terjednek ki. A szén-dioxid-nyelőkkel, például a fenntartható erdőgazdálkodással és az erdőtelepítéssel kapcsolatos ismeretek exportjára is úgy kell tekinteni, mint ami globális hatás kifejtését teszi lehetővé.

2.8.

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság csatlakozott a világ vezető gazdaságai által elindított „Mission Innovation” (Innovációs küldetés) kezdeményezéshez. Az ebben részt vevő országok vállalják, hogy az elkövetkező öt évben megduplázzák a tiszta energiával kapcsolatos kutatásra és fejlesztésre szánt pénzügyi forrásaikat.

2.9.

A hatékony kereskedelem- és beruházáspolitika nagyon fontos eszköz a karbonszegény megoldások kialakításában és a globális szén-dioxid-semleges gazdaság elérésének meggyorsításában. Ahhoz, hogy kedvező eredményt kapjunk, az éghajlattal kapcsolatos kérdéseknek a kereskedelmi és beruházási megállapodásokról folytatott tárgyalások elválaszthatatlan részét kell képezniük. Azt kellene célul kitűzni, hogy felszámoljuk az éghajlat szempontjából előnyös termékek, technológiák és megoldások kereskedelmének útjában álló akadályokat. Ebben fontos szerepet kellene szánni a környezetvédelmi termékekről szóló megállapodásnak. Közös megoldásokra is szükség van, hogy el lehessen kerülni azokat a kereskedelem terén fellépő torzulásokat, amelyek abból adódnak, hogy az egyes régiókban eltérőek az éghajlat-politikák és az idevonatkozó követelmények.

2.10.

A fejlesztéspolitikát illetően a fejlett országoknak az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására tett évi 100 milliárd amerikai dolláros jelenlegi felajánlását a COP21-en 2025-ig meghosszabbították, és gyakorlati ütemtervet szorgalmaztak a célkitűzés elérésére vonatkozóan. Egyes országok külön-külön is tettek ígéretet a finanszírozásra. Fontos, hogy ezeket az ígéreteket be is tartsák és a pénzeszközöket a gazdaságosság és az éghajlat szempontjából, illetve társadalmilag is felelősségteljesen használják fel. Ahogy azt az EGSZB az EU–Afrika stratégia kapcsán is javasolta, tájékoztató kampányokat kell szervezni, hogy a civil szervezetek információhoz jussanak az igénybe vehető forrásokról, különösen a fejlődő országokban.

2.11.

A technológiai együttműködésnek is fontos szerepet kell játszania a fejlesztéspolitikában. Ennek kapcsán gondoskodni kell a szellemi tulajdonjogok megfelelő védelméről is, hiszen ezek nagyon fontosak az innováció szempontjából. Fontos annak biztosítása is, hogy a rendelkezésre bocsátott megoldások tükrözzék a fejlődő országok viszonyait és – a partnerség szellemében – segítsék őket a karbonszegény növekedés elérésében anélkül, hogy közben akadályt jelentenének gazdasági fejlődésükben. Ezen túlmenően kapacitásépítésre is szükség van, hogy segítsünk a fejlődő országoknak az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésében és az ilyen hatásokhoz való alkalmazkodásban.

2.12.

A Párizsi Egyezmény globális végrehajtásának elősegítése érdekében az éghajlati szempontokat általános szabályként valamennyi uniós külső politikában érvényesíteni kell.

3.1.

Az erős, globális szereplővé válás szilárd alapjának biztosításához az Európai Uniónak olyan éghajlati unióvá is kell válnia, amely belső intézkedései tekintetében hatékony, összetartó és hiteles. Elsősorban a cselekvés szempontjából kell unióként fellépni. Most minden erőfeszítést az eddig hozott döntések végrehajtására kell összpontosítani, és ebben mind az Európai Bizottságnak, mind a tagállamoknak megvan a saját szerepük.

3.2.

Mivel az éghajlatváltozás mérséklése minden gazdasági ágazatot érint, az éghajlati uniónak integrált megközelítésen kell alapulnia. Éghajlatváltozáshoz kapcsolódó további intézkedéseket kell tehát kidolgozni az olyan kapcsolódó „uniók” részeként, mint az energiaunió, az egységes európai közlekedési térség, az áruk és szolgáltatások egységes piaca, a digitális tartalmak egységes piaca, az európai iparpolitika, a közös agrárpolitika, a tőkepiaci unió és az innovációs unió. Optimális megközelítést kell találni az uniós éghajlat-politika és a nemzeti végrehajtás összekapcsolásához is.

3.3.

Az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó kötelezettségvállalásait az Uniónak olyan módon kell teljesítenie, amely erősíti gazdaságát és javítja a polgárok jólétét. Az éghajlat-politikára nemcsak a gazdasági, a társadalmi és a környezetvédelmi szempontok kiegyensúlyozásaként kell tekinteni, hanem minden terület számára előnyös megoldásokra kell törekedni. Ennek érdekében erőfeszítésekre van szükség a karbonszegény növekedés fellendítésére, és ehhez teljes mértékben ki kell használni többek között a digitalizáció, a tiszta technológiák, a biogazdaság és a körforgásos gazdaság kínálta lehetőségeket.

3.4.

Jelentős karbonszegény beruházásokra van szükség globálisan és az EU-n belül is. Az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó szempontokat be kell építeni a közberuházási programok finanszírozási kritériumaiba, ideértve az európai alapok felhasználását is. A köz- és magánszféra együttműködése, valamint az Európai Stratégiai Beruházási Alap és az Európai Beruházási Bank szerepe rendkívül fontos. Az EGSZB üdvözli a Beruházási Projektek Európai Portáljának és az Európai Beruházási Tanácsadó Platformnak az elindítását, és hangsúlyozza, hogy a projektküszöböket úgy kell meghatározni, hogy azok ne zárják ki a kisebb méretű projekteket.

3.5.

A magánszektort illetően a karbonszegény beruházásokra ugyanazok az előfeltételek vonatkoznak, mint bármilyen más beruházásra. Az éghajlatváltozás mérséklése által kínált lehetőségek és üzleti potenciál teljes kihasználásának lehetővé tételéhez ösztönző, versenyképes és stabil üzleti környezetre van szükség.

3.6.

Ahhoz, hogy az Európai Unió az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó technológiák és megoldások terén a globális élvonalba kerüljön, az innovációt elősegítő környezetbe kell beruháznia, a következő területeket lefedve: kutatás, fejlesztés, kísérletezés, demonstráció és végül nemzetközi piacra lépés és expanzió. Különös figyelmet kell fordítani a kkv-k innovációs potenciáljára és nemzetközi piacra lépésére. Biztosítani kell ezért, hogy a finanszírozási eszközökhöz való hozzáférés ne képezzen akadályt a kkv-k előtt.

3.7.

Mivel az üvegházhatásúgáz-kibocsátás nagy része az energiatermelésből származik, az energia áll az átmenet középpontjában. A fosszilis tüzelőanyagok karbonszegény energiaforrásokkal történő felváltása és az energiahatékonyság minden ágazatban és tevékenységi területen történő javítása a kulcsfontosságú intézkedések közzé tartozik. A társadalom fokozódó villamosítása – a fosszilis tüzelőanyagok felváltásával – jelentősen hozzájárulhat a kibocsátáscsökkentéshez. Az egyik legnagyobb kihívás és lehetőség a villamosenergia-tárolási megoldások fejlesztésében rejlik.

3.8.

A közlekedés, különösen a közúti közlekedés dekarbonizációja tekintetében sokféle intézkedést kell bevezetni. A villamos energia és az alternatív energiaforrások, a fejlett bioüzemanyagok, a járművek és a logisztika javuló energiahatékonysága, a karbonszegény közlekedési módok fokozott használata, a komodalitás és a tömegközlekedés, valamint a földhasználat-tervezés is szerepet kell, hogy játsszon az átállásban. Az EGSZB szerint a hajózás és a légi közlekedés kapcsán ambiciózus globális eredményeket kell elérni az IMO és az ICAO keretében.

3.9.

A dekarbonizáció sikeréhez a termékek és a termelési módszerek fejlesztésére is szükség van. A legnagyobb lehetőségek innovatív üzleti modellek feltárásában és új, karbonszegény termékek kifejlesztésében rejlenek, elsősorban az általuk kínált szolgáltatásra és funkcióra összpontosítva. Valamennyi ágazat és szereplő potenciálját ki kell használni, a döntéshozók feladata pedig nem az, hogy meghatározzák, kik legyenek a folyamat nyertesei, például úgy, hogy bizonyos ágazatokat, módszereket vagy termékeket támogatások révén favorizálnak.

3.10.

A mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás több ponton is kapcsolódik az éghajlatváltozáshoz. A kibocsátáscsökkentés mellett a szén-dioxid szénnyelőkben történő megkötése is fontos szerepet játszik az éghajlatváltozás mérséklésében. Ez rávilágít arra, hogy milyen fontos az erdészeti erőforrások fenntartható használata és a megfelelő talajgazdálkodás. Másrészt viszont a mezőgazdaság és az erdészet komoly kihívásokkal néz szembe az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás tekintetében. Ezért intenzív kutatásra és fejlesztésre van szükség az ellenálló képesség és az alkalmazkodás kapcsán, valamint azzal összefüggésben, hogy a talaj milyen szerepet játszhat a szén-dioxid elnyelésében.

3.11.

A fokozódó népességnövekedés fényében rendkívül fontos az éghajlatváltozás és az élelmezésbiztonság közötti kapcsolat. Az élelmezésbiztonsággal és az éghajlatváltozás mérséklésével kapcsolatos komoly kihívások megválaszolásához több fenntartható élelmiszer-ipari rendszerre van szükség, és ezzel párhuzamosan meg kell akadályozni a kibocsátások és a munkahelyek áthelyezését.

3.12.

A digitális átállás a gazdaság dekarbonizációjának átfogó eleme. Az automatizálás, a robotika és a tárgyak internete hatékonyabbá teszi az ipari folyamatokat és a logisztikát. Az intelligens energiahálózatok, az intelligens mobilitás, az intelligens épületek és az intelligens közösségek bevonják az embereket a dekarbonizációba, és lehetővé teszik, hogy a fogyasztók ún. „termelő-fogyasztókká” váljanak. A digitális platformok pedig lehetőséget teremtenek a termékek és szolgáltatások megosztására.

3.13.

Mindent egybevetve elmondható tehát, hogy az embereknek fontos szerepet kell játszaniuk a szén-dioxid-semleges gazdaság felé való átmenetben. Jelentős eredmények érhetők el azzal, ha fenntarthatóbbá válnak a fogyasztási szokások és változások állnak be az életstílusban – például az étkezési, vásárlási, mobilitási vagy a szabadidő eltöltésével kapcsolatos szokásokban. Az emberek döntéseit megalapozottabbá lehet tenni figyelemfelkeltéssel, terméktájékoztatókkal és oktatással.

3.14.

Az elmúlt néhány évben az EGSZB több olyan véleményt is készített, amely a szén-dioxid-semleges jövő eléréséhez vezető konkrét intézkedésekről szól (2).

3.15.

A karbonsemleges gazdaságba való átmenet elkerülhetetlenül azt jelenti, hogy lesznek győztesek és vesztesek. Rendkívül fontos tehát az átmenet igazságos és ellenőrzött módon történő kezelése. Megfelelő intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy segítsünk a vállalkozásoknak és a polgároknak az új helyzethez való alkalmazkodásban. A növekvő költségek és a készséghiány jelentik a legfőbb fenyegetést, amellyel meg kell küzdeni. Megfelelő lehetőségnek számít a legveszélyeztetettebb ágazatok és embercsoportok azonosítása alapján nyújtott, célzott pénzügyi támogatás. Az erőfeszítéseket azonban elsősorban az új megoldások keresésére és a készségek fejlesztésére kell összpontosítani.

4.1.

A Párizsi Egyezmény keretében a politikai döntéshozók által kitűzött célok eléréséhez használt intézkedések végrehajtása során, amennyire lehet, piaci mechanizmusokat kellene alkalmazni. Az éghajlatvédelem semleges módon történő, hatékony erősítése érdekében törekedni kell az üvegházhatásúgáz-kibocsátás globális árképzésére. Ennek megfelelően az árképzési rendszer megfelelő működésének lehetővé tétele érdekében fokozatosan ki kell vezetni az egymással ütköző vagy egymást átfedő energiatámogatásokat.

4.2.

Több országban és régióban már használatban vannak különböző, a szén-dioxid árképzésére vonatkozó rendszerek: a fő módszerek közé tartozik a karbon-adóztatás és a kibocsátáskereskedelmi egységek kvóta- és kereskedelmi rendszerei. Megfontolás tárgyát képezik a különböző rendszerek összekapcsolására szolgáló intézkedések is.

4.3.

Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerében a kibocsátási egységek ára nem várt módon alacsony maradt, mert a kibocsátási egységek kínálata egyértelműen meghaladta a keresletet, az egymást átfedő támogatásoknak pedig piaci hatásaik vannak. Az, hogy felső határt szabnak a kibocsátásokra, biztosítja a kibocsátáscsökkentési célkitűzés teljesülését, a rendszer azonban nem ösztönzi az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiába történő beruházásokat. Ez utóbbihoz ugyanis az kellene, hogy magasabb legyen a szén-dioxid-kibocsátás ára, és közben intézkedéseket kellene hozni a kibocsátásáthelyezés megakadályozására is.

4.4.

Egy jól működő és tisztességes globális szén-dioxid-árképzési rendszer kiegyenlítené az exportvállalkozások versenyfeltételeit a világpiacokon, így csökkentené a beruházás és a munkahely-áthelyezés kockázatát. Kiküszöbölné továbbá az alacsonyabb éghajlatvédelmi követelmények miatt olcsóbb importált áruk versenyelőnyét, valamint a fejlődő országok felé irányítaná a pénzáramlásokat. Éppen ezért eltökélten törekedni kellene egy megfelelő globális rendszerre. Az EGSZB emlékeztet arra, hogy emellett síkra szállt annak érdekében is, hogy – egyfajta átmeneti megoldásként – hozzanak létre egy mechanizmust a szén-dioxid-kibocsátás határokon történő „kiigazítására” addig is, amíg egy ilyen globális rendszer életbe nem lép (3). Ugyanakkor kiemelt figyelmet kell szentelni az ilyen mechanizmusokkal járó kihívásokra és kockázatokra.

4.5.

A megfelelő árképzési rendszer előfeltételeinek és következményeinek feltárása érdekében különböző lehetőségeket kell körültekintően értékelni. A következő utak és lépések feltárása lenne legalább szükséges:

5.1.

A civil társadalomnak fontos szerepet kell játszania globális, európai, nemzeti és helyi szinten a karbonsemleges világba való átmenetben. A vállalkozások, a munkavállalók, a fogyasztók és a polgárok azok, akik saját lokális cselekvéseiken keresztül ténylegesen véghezviszik a változást, a politikai döntéshozók szerepe pedig az, hogy megteremtsék az ezt elősegítő és ösztönző környezetet.

5.2.

Nagy előrelépések történnek a piacokon: egyre több magán- és intézményi befektető veszi figyelembe befektetési célpontjainak „szén-dioxid-kockázatát”, és éghajlatvédelemmel kapcsolatos magántőke-alapok jönnek létre. Sok vállalat újítja meg és fejleszti tevékenységét és termékportfólióját azért, hogy reagáljon a fogyasztók és a részvénytulajdonosok éghajlatvédelemmel összefüggő aggályaira. Új vállalati ökoszisztémák épülnek ki az ágazatokban, valamint a nagyvállalatok és a kkv-k között.

5.3.

A COP21 konferencián tevékenységek egész sorozata emelte ki, hogy az éghajlatvédelemmel kapcsolatos célok elérése és új partnerségek kialakítása terén milyen szerepük van a szubnacionális hatóságoknak, a magánszektornak és más civil társadalmi szereplőknek. A globális éghajlatvédelmi cselekvési programnak fenn kell tartania a lendületet és tovább kell erősítenie az ilyen jellegű tevékenységet.

5.4.

Az EGSZB által javasoltaknak (4) megfelelően létre kell hozni a politika, a közigazgatás és a civil társadalom szereplőinek koalícióját, hogy különböző szinteken serkentse a nem állami éghajlatvédelmet, felhívja erre a figyelmet, fórumot teremtsen a strukturált párbeszédhez és elhárítsa az erre irányuló tevékenységek útjában álló akadályokat. Az EGSZB reméli, hogy teljes mértékben bevonják az ilyen jellegű koherens, sok érdekelt felet magába foglaló infrastruktúra kialakításába.

5.5.

A többi régióval, elsősorban az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportjával (AKCS-csoport) (5), illetve a mediterrán térséggel kialakított civil együttműködés terén az éghajlat kérdése – az élelmezésbiztonságéval együtt – kiemelt helyen szerepel az EGSZB menetrendjében.

5.6.

Az EGSZB emellett szívesen lép fel az Európai Bizottság partnereként az arról szóló hosszú távú uniós éghajlati stratégia kidolgozásában, hogy miként kellene eljutni a karbonsemleges világ felé.