28.12.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 487/7

Előadó:

Adam ROGALEWSKI

1.1.

Vitát kell indítani a házi segítségnyújtás elismert formájának tekintett, „a gondozottal együtt élő gondozó” (házi gondozó) munkakör közös foglalkozásügyi fogalommeghatározásának európai bevezetéséről. A házi gondozás fogalommeghatározásának ki kell terjednie a magánlakásban élő munkavállalók munkafeltételeire (alkalmazott vagy önfoglalkoztató), ahol munkájuk számottevő részét az idősek és fogyatékossággal élők számára nyújtott ápolási-gondozási szolgáltatások teszik ki. A házi gondozókat – függetlenül attól, hogy alkalmazottként vagy önfoglalkoztatóként dolgoznak-e – a tartós ápolás-gondozás rendszerének részeként kell kezelni. A közös foglalkozásügyi fogalommeghatározás bevezetésének célja egyrészt annak elismerése, hogy léteznek a gondozottal együtt élő gondozók az európai munkaerőpiacon, másrészt pedig az általuk nyújtott tartós ápolási-gondozási szolgáltatások minőségének javítása.

1.2.

A döntéshozók tájékoztatása céljából az Eurostatnak megfelelő adatokat kell gyűjtenie a gondozottal együtt élő gondozókról.

1.3.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy végezzen kutatást az ilyen munkavállalók helyzetéről, beleértve a létszámukat, az állampolgárságukat, migrációs jogállásukat, a határokon átnyúló mobilitásukat, a munkaerőpiaci és a szociális védelmi rendszerbe való tényleges integrációjukat, a foglalkoztatási és szociális körülményeiket és a képzettségüket, valamint az európai gazdasághoz való tényleges és potenciális hozzájárulásukat.

1.4.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a gondozottal együtt élő gondozókat a másféle gondozást végző munkavállalókhoz hasonló módon kell kezelni. Ez azt jelenti, hogy hasonló védelmet kell élvezniük, beleértve a munkaidő (és a készenléti idő) korlátozásait és a színlelt önfoglalkoztatással szembeni védelmet. A gondozottal együtt élő, alkalmazottként dolgozó gondozókat nem szabad kizárni a releváns uniós és tagállami foglalkoztatási szabályozások hatálya alól, ideértve többek között a megfelelő javadalmazást, a munkahelyi egészségvédelmet és biztonságot, a társadalombiztosítást, valamint a gyülekezési szabadságot és a kollektív tárgyalásokhoz való jogot.

1.5.

A tartós ápolás-gondozás területén fennálló munkaerőhiányt Európában pozitív megközelítéssel kell kezelni: megfelelő fizetést és munkakörülményeket kell biztosítani, pótolni kell a hiányzó beruházásokat, biztosítani kell a szabad mozgásra vonatkozó elvek tiszteletben tartását, meg kell szüntetni azokat a nehézségeket, amelyek megakadályozzák a munkavállalókat munkával kapcsolatos jogaik gyakorlásában, valamint a migránsok számára olyan lehetőségeket kell kialakítani, amelyek szabályos foglalkoztatáshoz vezetnek.

1.6.

Az EGSZB arra kéri az Európai Uniót, hogy a tagállamokkal szorosan együttműködve koordinálják a házi gondozói munkaerő-ellátást és a házi gondozók mobilitását, hogy így javítsák az ágazatban a magas színvonalú ápolás-gondozás biztosítására irányuló átfogó kapacitást. A konkrét intézkedéseknek a következőket kell magukban foglalniuk:

Meg kell emellett jegyezni, hogy a szociális jogok európai pillérére vonatkozó európai bizottsági javaslatban nem szerepel utalás a gondozottal együtt élő gondozók helyzetére. A szociális pillér (melyről az EGSZB jelenleg szövegez véleményt) további kidolgozása során meg kell fontolni az ő szociális jogaiknak a javaslatba való beépítését is.

1.7.

A tagállamoknak biztosítaniuk kell a gondozásban részesülők és a gondozók, köztük a gondozottal együtt élő gondozók jogainak védelmét. A konkrét intézkedéseknek a következőket kell magukban foglalniuk:

1.8.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a házi gondozók által gondozásban részesülők számára nyújtott pénzügyi támogatást megfelelő hosszú távú és fenntartható állami beruházások révén kell megvalósítani.

1.9.

A szakszervezeteket, a munkáltatókat és a civil társadalmi szervezeteket tagállami és uniós szinten be kell vonni a politikai tervezésbe. Elő kell segíteni a szociális és civil párbeszédet minden érdekelt féllel, minden szinten.

1.10.

Az EGSZB-nek aktív szerepet kell vállalnia abban, hogy – többek között egy, a házi gondozói munka jövőjéről szóló konferencia szervezésével – elősegítsék a gondozók, a gondozásban részesülők és családjaik támogatására irányuló európai szakpolitikák kidolgozását.

2.1.

Az egészségügyi ágazatban tapasztalható munkaerőhiány időzített bomba. Továbbra is zajlik a válság (3), és növekedni fog a munkaerőpiaci hiány, hacsak nem születnek megfelelő szakpolitikai válaszok. A gondozást az Európai Bizottság már 1994-ben is stratégiai ágazatként határozta meg. 2010-ben arra figyelmeztetett, hogy 2020-ra az egészségügyi dolgozókat tekintve a munkaerőhiány kétmillió főre rúghat, ha nem tesznek sürgős lépéseket a tartós szociális gondozás terén hiányzó akár egymillió munkavállaló jelentette ellátási hiány (4) kezelésére.

2.2.

A gondozottal együtt élő gondozók a tartós ápolással-gondozással foglalkozó munkaerő létszámilag jelentős, mégis marginalizálódott részét képezik. Jelentős körükben a mobilitás, ugyanakkor az ágazat munkaerő-hierarchiáján belül alacsony szinten helyezkednek el. A házi gondozást végző munkavállalókat gyakran kihagyják a tartós ápolás-gondozás ágazatára vonatkozó európai és tagállami szintű tervezésből.

2.3.

A házi gondozók pontos száma az adatok hiánya miatt nem ismert; az adatgyűjtési rendszerek gyakran nem veszik figyelembe őket. A rosszul elismert és javadalmazott ápoló-gondozó munkaerőt illetően a házi gondozók túl sokáig maradtak láthatatlanok a politikai döntéshozók számára.

2.4.

A házi gondozást végző munkavállalók valamennyi tagállamban megtalálhatóak. Sokan közülük harmadik országokból származó migránsok, mások a saját országukban vagy külföldön dolgozó európai polgárok. Vannak, akik okmányokkal nem rendelkező migránsként, illegálisan dolgoznak, mások pedig körkörös vagy ideiglenes migráció keretében tevékenykednek. Jelentős részük bizonytalan munkakörülmények között dolgozik, ideértve a színlelt önfoglalkoztatást is.

2.5.

Mivel a gondozottal együtt élő gondozók foglalkozását illetően nem létezik fogalommeghatározás, helyzetük a háztartási alkalmazottakéval azonos (5). A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet szerint a háztartási munkavégzés, amely magában foglalja az ápolás-gondozást is, az iparosodott országokban a teljes foglalkoztatás 5–9 %-át teszi ki (6).

2.6.

Néhány tagállam az ILO 189. számú egyezményének aláírása révén előrelépést tett az okmányokkal nem rendelkező migráns gondozók helyzetének hivatalossá tétele és befogadása terén.

2.7.

Az EGSZB már korábban is hozzájárult a tartós ápolásra-gondozásra vonatkozó politikai döntéshozatalhoz azáltal, hogy véleményeket készített a háztartási alkalmazottak munkával kapcsolatos jogairól (7), a szociális beruházások szükségességéről (8), valamint a tartós szociális gondozásról és az intézményesítettség csökkentéséről (9). A jelen vélemény ezekre az álláspontokra épít, és a gondozottal együtt élő gondozók megkülönböztetett helyzetére összpontosít.

3.1.

A házi gondozás gyorsan terjed, amire hatással van az, hogy egyre inkább előnyben részesítik az ápolás-gondozás otthon történő nyújtását, a bentlakásos gondozás költségei sokak számára nem megfizethetőek, és nem kerül sor az ápolási-gondozási infrastruktúrába való megfelelő beruházásokra.

3.2.

A legtöbb tagállamban hozott megszorító intézkedések a tartós ápolás-gondozás területén tovább csökkentették az egyébként is korlátozott infrastruktúra- és munkaerő-ellátást. Az EGSZB úgy véli, hogy a tartós ápolás-gondozás terén való beruházásra pozitív szemlélettel, gazdasági lehetőségként, valamint a munkahelyteremtés, a családok szociális támogatása és a nemek közötti egyenlőség kiemelt területeként kell tekinteni. Az ágazatban megvalósuló beruházások fokozzák a munkaerőpiaci részvételi arányt és lehetséges kiutat biztosítanak a gazdasági válságból (10).

3.3.

Számos tagállamban munkaerőhiány jellemzi az ápolási-gondozási foglalkozásokat. A legális, valamint az okmányokkal nem rendelkező gondozók felvétele enyhíti a tartós ápolás-gondozás területén megmutatkozó munkaerőhiányt. Kiváltképp a dél-európai ápolási-gondozási rendszerek veszik fokozottan igénybe a házi gondozást végző munkavállalókat. Olaszországban a migráns házi gondozók a házi segítségnyújtásban dolgozók közel háromnegyedét teszik ki (11).

3.4.

A közép- és kelet-európai országokra ugyancsak hatással van az ápolási-gondozási ágazat munkaerőhiánya, valamint az ápolás-gondozás iránt Nyugat-Európában egyre növekvő kereslet. Például Lengyelország számos házi gondozót biztosít más országok számára, bár a hazai ápolási-gondozási munkaereje is megfogyatkozott. Erre a hiányra az nyújt megoldást, hogy Ukrajnából és más EU-n kívüli országokból érkeznek munkavállalók Lengyelországba.

3.5.

Annak ellenére, hogy egyre inkább tudatában vagyunk az ápolási-gondozási ágazat gazdasági jólétben betöltött fontos szerepének, a házi gondozás európai gazdasághoz való hozzájárulásának mértéke továbbra is felméretlen. Egy egész Európára kiterjedő kutatásnak kellene foglalkoznia ezzel.

3.6.

Számos európai nő kerül két tűz közé, amikor elvárják tőlük, hogy szüleikről és gyermekeikről is gondoskodjanak. Erre a feladatra egyre nagyobb mértékben vesznek igénybe fizetett gondozókat. A globalizálódó ápolási-gondozási munka világában mindez a globális ápolási-gondozási láncok megjelenéséhez vezet (12). A munkaügyi okokból útra kelő, gondozást végző migráns munkavállalóknak gyakran a saját családtagjaik számára kell gondozókat találniuk, és olyan gondozókat alkalmaznak, akik másik, rendszerint szegényebb környezetből érkeznek.

4.1.

A házi gondozást végző munkavállalók alacsony státusa azon a nemek közötti egyenlőtlenségekkel kapcsolatos feltevésen alapul, hogy az ápolás-gondozás alacsony képzettséget igénylő, „női munka”. Ezt tartja fenn a migráns nők strukturális marginalizációja is. Számos munkával kapcsolatos felmérésben a háztartási alkalmazottakat az alacsonyan képzettek vagy a képzetlenek közé sorolják be. Pedig a házi gondozást végző munkavállalók jelentős része rendelkezik olyan készségekkel és képesítésekkel, amelyek sokévi tapasztalataikból vagy el nem ismert formális képzési és akkreditációs programokból erednek. A házi gondozást végző munkavállalóktól felvételük előtt gyakran megkövetelik az ápolási-gondozási tapasztalat bizonyítását és a képesítések bemutatását, miközben munkakörülményeik nem tükrözik ezt.

4.2.

Számos házi gondozó szembesül szabályozatlan munkafeltételekkel, sokan pedig illegálisan dolgoznak. Gyakran kirekesztik őket a munkával kapcsolatos jogaik gyakorlásából és kizsákmányolják őket. Előfordul, hogy a munkakörülmények a modern kori rabszolgatartáshoz hasonlatosak: a munkavállalókat elszigetelik, erőszaknak vagy bántalmazásnak teszik ki őket, arra kényszerítik őket, hogy a hét valamennyi napján, a nap huszonnégy órájában dolgozzanak, és nem biztosítják számukra az alapvető életkörülményeket sem, például a saját személyes életteret. Mások színlelt önfoglalkoztatás formájában dolgoznak. Sok esetben a munkaügyi és más állami felügyelőségek, valamint a szakszervezetek nem kereshetik fel a gondozókat munkahelyükön (azaz a magánlakásokban).

4.3.

A házi gondozók helyzetének rendezésére és legalizálására irányuló intézkedéseket támogatni kell, hogy biztosítsuk az ápolási-gondozási ágazathoz vezető törvényes útvonalakat. Ez a megközelítés nem példa nélküli. Spanyolországban és Olaszországban 2002 óta közel 500 000 okmánnyal nem rendelkező háztartási alkalmazott helyzetét rendezték (13). Olyan munkaerő-migrációs politikákat kell kidolgozni, amelyek egyenlő bánásmódot és a munkáltatóváltás jogát biztosítva lehetővé teszik harmadik országok állampolgárai számára, hogy az ápolási-gondozási ágazatban rendszeres munkát vállaljanak.

4.4.

A házi gondozást végző munkavállalók a tartós ápolással-gondozással foglalkozó munkaerő egyik legmobilisabb részét képezik. A közép- és kelet-európai országokból származó házi gondozók többnyire középkorú, saját családi kötelezettségekkel is rendelkező nők (14). Általában egyszerre legfeljebb három hónapot dolgoznak nyugat-európai országokban, majd visszatérnek saját országukba.

4.5.

A képesített házi gondozók fogadó országokba történő migrációja jelentős munkaerő-elszívást jelent a származási országok szemszögéből. Ha a munkavállalók képesítéseit nem ismerik el a fogadó országokban, az társadalmi és gazdasági veszteséget jelent egy olyan időszakban, amikor az európai és a globális egészségügyi ellátási ágazat egyaránt átfogó munkaerőhiánnyal küzd.

4.6.

Mindezek a körülmények azt tükrözik, hogy a jelenlegi európai és tagállami szintű jogi keretek nem védik megfelelően a gondozottal együtt élő gondozók jogait.

4.7.

A tagállamoknak ösztönözniük és támogatniuk kell a házi gondozást végző munkavállalókat abban, hogy elkerüljék az illegális munkavállalást.

5.1.

A gondozásban részesülők és családjaik nehézségekbe ütköznek a gondozást végző munkavállalók keresése során. Az esetek többségében a gondozók felvétele a család, valamint a barátok informális hálózatán keresztül zajlik. Gyakran kevés garancia van az ilyen körülmények között felvett gondozó által végzett munka minőségére. A családok gyakran kerülnek szembe azzal a problémával, hogy nincs egyértelmű iránymutatás a számukra arra vonatkozóan, hogy hogyan kell a gondozókat legálisan foglalkoztatni.

5.2.

A gondozásban részesülőknek és családjaiknak az államtól kellene megfelelő támogatást kapniuk. Rövid távon ennek magában kellene foglalnia a házi gondozók foglalkoztatásával és szociális jogaival kapcsolatos tájékoztató kampányt, illetve a folyamatos támogatást. Hosszú távon a tagállamoknak lépéseket kell tenniük a felügyelet, illetve egy közvetítő biztosítására, így segítve a gondozásban részesülőknek abban, hogy házi gondozást végző munkavállalót találjanak.

5.3.

A gondozásban részesülők és családjaik részére számos támogatási szolgáltatást kellene biztosítani a gondozott és a család igényeinek megfelelően, köztük részmunkaidős vagy teljes munkaidős házi gondozási szolgáltatásokat. Valamennyi gondozási forma esetében biztosítani kell a tisztességes feltételeket a foglalkoztatottak vagy önfoglalkoztatók számára.

5.4.

A gondozásban részesülőket és családjaikat is ösztönözni kell arra, hogy jobban tudatában legyenek a házi gondozók szükségleteinek, és munkavállalókként kezeljék őket, akiket tisztelet és jogok illetnek meg. A gondozói munkavégzés mind fizikálisan, mind érzelmileg sok erőfeszítést követel. A házi gondozást végző munkavállalók számára megfelelő szállást és személyes teret kell biztosítani, valamint az alkalmazottként dolgozó gondozók esetében tiszteletben kell tartani a munka- és készenléti idejükkel kapcsolatos korlátozásokat.

5.5.

Ugyanakkor a gondozásban részesülők megfelelő ellátásra vonatkozó jogait is tiszteletben kell tartani. Ez különösen igaz a kiszolgáltatott helyzetben lévők és különleges szükségletekkel rendelkezők – többek között a demenciában szenvedők – esetében.

6.1.

Egyre több kisvállalkozás, köztük munkaközvetítő ügynökség vesz részt a nagyon szabályozatlan informális ágazat mellett a formális házi gondozási ágazatban is.

6.2.

Az ápolási-gondozási ágazat hozzájárulhat ahhoz, hogy tisztességes munkalehetőségek jöjjenek létre magánháztartásokban, és hogy növekedjen az európai gazdaság. Kizárólag minőségi munkahelyek tudják biztosítani a színvonalas gondozási szolgáltatások nyújtását.

6.3.

A házi gondozást végző munkavállalók határokon átnyúló foglalkoztatásával kapcsolatos szabályozás hiánya lehetővé teszi, hogy egyes vállalkozások alacsonyabb árakat kínáljanak ugyanazért a munkáért, ami hozzájárul a szociális dömpinghez. Mindez különösen szembetűnő a házi gondozókat Nyugat-Európába küldő lengyel vagy szlovák ügynökségek esetében (15). Ezen tisztességtelen versenyhelyzet fennmaradása káros hatással van a munkavállalókra, a munkáltatókra és az európai gazdaságra.

7.

7.1.

A közösségi alapú szervezetek, vallási csoportok (16) a köz- és magánszférabeli munkáltatókkal együtt mindenféle szinten kulcsfontosságú szerepet játszanak az ápolás-gondozás biztosításában. Számos közösségi alapú szervezet hozzájárult a migráns házi gondozók helyzetének rendezéséhez (17).

7.2.

Ennek ellenére számos tagállamban nem megfelelő a gondozás támogatása. A legutóbbi gazdasági válság azt eredményezte, hogy Európa-szerte nem elegendőek a gondozási szolgáltatásokkal kapcsolatos beruházások, ami az ápolás-gondozás minőségének és a munkakörülményeknek a romlását magában foglaló kedvezőtlen tendenciák kialakulásához vezetett.

7.3.

A gondozókat képviselő szervezetek számára megfelelő finanszírozást kellene nyújtani ahhoz, hogy kielégíthessük a gondozás iránti egyre növekvő keresletet. Tapasztalatukra tekintettel be kell vonni őket egy valódi társadalmi és civil párbeszédbe, melynek eredményeképpen számos ágazati szabályozás jöhet létre az ápolási-gondozási tevékenység szervezésének és nyújtásának módjáról.

8.1.

Svédország jó példa a valamennyi érdekelt felet bevonó, magas szintű ápolási-gondozási szolgáltatások nyújtására. Ez a rendszer az adókból finanszírozott, magas szintű állami támogatáson alapul (18). A például Franciaországban és Belgiumban bevezetett utalványrendszerek hozzájárultak a háztartási munkavégzés hivatalossá tételéhez, és egyes esetekben javították a háztartási szolgáltatásokat végző munkavállalók munkakörülményeit. Belgiumban ápolási-gondozási munka nem végezhető e rendszer keretében (19).

8.2.

Ausztria kialakított egy önfoglalkoztató házi gondozói rendszert, hogy kielégítse a hosszú távú ellátás iránti igényeket, és jogi követelményeket szabjon a szolgáltatásnyújtás minősége és keretfeltételei tekintetében. 2015-ben a minőségi színvonalat és az átláthatóságot érintő, további korrekciókat fogadtak el. A rendszert az osztrák lakosság széles köre veszi igénybe, az osztrák szakszervezetek azonban bírálják, mivel álláspontjuk szerint aláássa a foglalkoztatási normákat.

8.3.

Mivel a minőségi gondozási szolgáltatások nyújtására vonatkozó bevált gyakorlatokon alapuló modellek nem minden esetben alkalmazhatóak teljes mértékben minden tagállamban, ezért valamennyi szakaszban az összes érdekelt felet magában foglaló, európai szinten koordinált holisztikus megközelítést kellene kialakítani.

8.4.

Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy az Európai Uniónak nyomon kell követnie az Európán belüli házi gondozói munkaerő-ellátást és a házi gondozók mobilitását, valamint elő kell mozdítania az átfogó ágazati kapacitás javítását célzó megközelítéseket a magas színvonalú ápolás-gondozás biztosítása és a tisztességes munkahelyek létrehozása érdekében.

8.5.

Az ápolás-gondozás terén Európában tapasztalható munkaerőhiány kérdését kiemelten kell kezelni az EU szakpolitikai menetrendjében. Figyelmet kell fordítani a gondozottal együtt élő gondozókra, akikről a jelenlegi politikai paradigmarendszer nagyrészt nem vesz tudomást.