28.7.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 246/55

Előadó:

Lutz RIBBE

Társelőadó:

Stefan BACK

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) üdvözli, hogy előterjesztették a megújuló energiák támogatásáról szóló átdolgozott irányelvet. A megújuló energiák kiépítése – az ún. „téli csomag” egyéb javaslataihoz kapcsolódva – döntő szerepet játszik abban, hogy elérjük az európai energiaunió célkitűzéseit, az uniós éghajlatvédelmi célokat, illetve azt a célt, hogy az EU ismét világelső legyen a megújuló energiák terén. Arra törekszünk, hogy 2030-ra a végső energiafogyasztáson belül a megújuló energiák aránya 27 % legyen.

1.2.

Az éghajlatvédelmi célok elérésének, illetve az importfüggőség csökkentésének a szempontjából a „27 %-os célszám” önmagában nem sokat mond. A 27 %-os célkitűzést más olyan intézkedésekkel együtt kell nézni, amelyek a szén-dioxid-csökkentést szolgálják (például hatékonyságnövelés révén). Így tulajdonképpen elegendő is lehet ez a célszám, különösen ha az irányítással kapcsolatos szabályozások valóban arra ösztökélnék a tagállamokat, hogy adott esetben további intézkedéseket is hozzanak. Amennyiben annak fényében nézzük ezt a célt, hogy azt szeretnénk elérni, hogy az EU világszinten vezető szerepet játsszon a megújuló energiák terén, és abból indulunk ki, hogy az Európai Bizottság szerint az irányelv átdolgozása nélkül 2030-ra már 24,7 % lehet a végső energiafelhasználásban a megújuló energiák aránya, akkor valóban indokolt a kérdés, hogy elég ambiciózus-e ez a célkitűzés.

1.3.

Jóllehet tudomásul veszi az energiaunió javasolt irányítási rendszerével kapcsolatos tervezési és nyomonkövetési rendelkezéseket, az EGSZB ismét sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nincsenek kötelező tagállami célkitűzések.

1.4.

Az EGSZB alapvetően támogatja azt a célkitűzést, hogy a megújuló energiának piaci alapokra kell helyeződnie. Úgy véli, hogy több okból sem elfogadható a korlátlan támogatás – akár fosszilis, atom- vagy megújuló energiaforrásokról van is szó.

1.5.

A megújuló energia bevezetése a villamosenergia-piacokon viszont csak akkor lehet sikeres, ha minden energiahordozóra egyforma kiindulási feltételeket teremtenek. Az, hogy a megújuló energiákhoz még mindig állami támogatás szükséges, nagyrészt azzal magyarázható, hogy a hagyományos villamosenergia-termelés nagyon komoly támogatást kap. Ezért minél előbb meg kell szüntetni a megújuló energiát hátrányos helyzetbe hozó torzulásokat, például az energiára kivetett adó és a kibocsátáskereskedelmi rendszer ötvözésével, amely lefedné az összes külső költséget (lásd ƒ„Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv felülvizsgálata” című EGSZB-véleményt – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé). Az EGSZB hangsúlyozza, hogy ezt csakis úgy szabad megvalósítani, hogy a lehető legkevesebb többletköltséggel járjon a fogyasztókra vagy a vállalatokra.

1.6.

Az új energiapolitikának a három D-re kell összpontosítania: decentralizáció, digitalizálás és demokratizálás. A megújuló energia elterjesztése érdekében új piaci szerkezetet kell megvalósítani, amely illeszkedik a megújuló forrásokból származó villamosenergia-termelés decentralizált struktúráihoz.

1.7.

Az EGSZB támogatja decentralizált és intelligens piaci struktúrák Európai Bizottság által tervezett kidolgozását, de kéri, hogy jóval hatékonyabb módon szerezzenek érvényt annak az európai bizottsági felhívásának, hogy a fogyasztót és a polgárt kell az európai energiapolitika középpontjába helyezni. Az új intelligens piaci struktúrák kidolgozása az Európai Bizottság szerint felszabadíthatná az energetikai átállás kínálta „forradalmi” potenciált, olyan módon, amely maximalizálja a társadalmi és regionális előnyöket.

1.8.

Az EGSZB üdvözli, hogy elismerik, hogy a termelő-fogyasztó fontos szereplő az új energiapiacon. Ez előrelépést jelent az energiaügyi demokrácia felé vezető úton, mert erősíti a kis- és nagyfogyasztók, illetve a polgárok szerepét. A javaslatban számukra felkínált lehetőségek bizonyos előrelépést mutatnak a jelenlegi helyzethez képest, de semmiképpen nem elegendőek, például a közüzemi hálózatokhoz, illetve a villamosenergia-hálózatokhoz való hozzáférésre és azok használatára vonatkozó érvényesíthető jog tekintetében. A javaslat tehát csupán az első lépésnek tekinthető a termelő-fogyasztókra orientált piacok valós társadalmi, gazdasági és regionális lehetőségeinek kiaknázásához vezető hosszú úton.

1.9.

Az EGSZB hangsúlyozza az intelligens hálózatok gyors megvalósításának fontosságát, mivel így biztosítható a stabil és biztonságos ellátás, az ágazatok összekapcsolása a villamos energiát hővé, illetve gázzá alakító rendszerek és az elektromos gépjárművek hálózatba történő integrálása útján, mikroszinten pedig lehetővé válik az egyenrangú szereplők közötti akadálytalan kereskedelem, ami viszont lehetővé teszi a termelő-fogyasztók számára, hogy egyenlő esélyekkel és korlátozás nélkül megjelenhessenek a villamosenergia-piacon.

1.10.

A digitalizáció révén a termelő-fogyasztók számára elméletileg lehetővé válik, hogy ne pusztán a megújuló forrásból származó villamos áram megtermelésében, hanem annak kereskedelmében is részt vegyenek. Az EGSZB ezért határozottan javasolja egy ezzel kapcsolatos pozitív jog megfogalmazását.

1.11.

Jóllehet a preambulumbekezdések megemlítik, hogy a megújuló energiák, ezen belül a biogén energiaforrások (és az alternatív üzemanyagok) milyen lehetőségeket kínálnak a regionális gazdaságok számára, ezt a jogszabály rendelkező részében nem veszik figyelembe. Hiányzik a megfelelő stratégia, amely összekapcsolná a megújuló energiát és a regionális gazdasági fejlődést, és nem tesznek említést arról sem, hogy a megújuló energiákra való áttérés előmozdításában milyen fontos szerepet töltenek be a városok, települések és a régiók, illetve a kkv-k.

1.12.

Nem csak a regionális gazdaság szempontjából fontos, hogy lehetővé vált az új energiapolitika és a regionális fejlesztés összekapcsolása. Az elfogadás megteremtésének szempontjából is fontos, hogy helyi szereplők is részt vegyenek decentralizált energetikai projektekben: az, hogy egy szélerőműparkot egy nemzetközi magántőkealap vagy helyi érdekeltek birtokolnak-e, teljesen lényegtelen az éghajlatvédelem vagy az energiabiztonság szempontjából, ugyanakkor kritikus jelentőségű abból a szempontból, hogy a szélerőműparkot elfogadják az emberek.

1.13.

Az energiaszegénység olyan szociális probléma, amellyel a szociálpolitika keretében kell foglalkozni. Az EGSZB ennek ellenére felhívja a figyelmet arra, hogy a hő- és villamos áram-termelés, az energiatakarékosság, a keresletátirányítás és a termelő-fogyasztói rendszer ötvözése ma még kihasználatlan lehetőségeket kínál ennek a problémának a kezelésére. Ehhez az kell, hogy megoldásokat találjanak a kezdeti beruházások finanszírozására, például szociális alapok vagy beruházási eszközök útján, a tőkéhez való hozzáférés akadályait pedig szisztematikus politikai megközelítéssel küzdjék le. Minden európai polgár és fogyasztó számára lehetővé kellene tenni, hogy egy személyben termelő és fogyasztó legyen.

1.14.

Az irányelvjavaslat címe utal ugyan a megújuló energiák használatának „támogatására”, de a javaslat szövege nem nevez meg konkrét támogatási eszközöket. A beruházási biztonság garantálásához azonban mindenképpen ennek megfelelő, egyértelmű szabályokra van szükség. Az energiaközösségeknek és a termelő-fogyasztóknak tehát egy erre a célra rendelt, egyértelmű és pontosan meghatározott támogatási rendszerre van szükségük. Az EGSZB azt kéri, hogy frissítsék a jelenlegi állami támogatások végrehajtási szabályait, hogy a beruházásösztönzés érdekében maximális jogbiztonságot lehessen garantálni.

1.15.

Az EGSZB üdvözli a fenntartható biogén energiahordozók és az alternatív üzemanyagok támogatásának célkitűzését, de sajnálattal állapítja meg, hogy a javaslat ezen a ponton olyan rendelkezéseket javasol, amelyek nem mindig elég rugalmasak ahhoz, hogy a nyersanyagok és maradékanyagok használatát a helyi körülményekhez lehessen igazítani. Figyelni kell arra, hogy a nem fenntartható bioüzemanyagok használatának megszüntetése semmiképp ne vezessen eszközök elértéktelenedéséhez („sunken assets”).

2.1.

Az EGSZB véleménye szerint a megújuló energia négy kulcsfontosságú előnnyel járhat az Európai Unió számára. Az Európai Bizottság ezek közül tulajdonképpen csak kettővel foglalkozik az irányelvjavaslatában, és azokkal sem mindig elég konkrétan.

2.2.

A megújuló energiák döntő szerepet játszanak annak a célnak az elérésében, hogy többé-kevésbé teljesen szén-dioxid-mentesítsük az európai energiarendszert. Ehhez azonban teljesíteni kell két feltételt:

2.3.

A megújuló energiák elengedhetetlen hozzájárulást kínálnak az energiabiztonsághoz, és csökkentik az importált energiától való függést, amennyiben összehangolják a termelést, a felhasználást és a kereslet kiigazítását. Ehhez azonban különleges ösztönzőkre van szükség. Az EGSZB kétségesnek tartja, hogy a javaslatban és a villamosenergia-piac szerkezetének átalakítására vonatkozó javaslatokban tervezett támogatási intézkedések elégségesek-e. Minden valószínűség szerint további intézkedésekre lesz szükség a megújuló energiák nulla határköltségének problémája miatt.

2.4.

A megújuló energiák egyre kevesebb költséggel járnak, olcsóbbak, mint valaha, és időközben olyan jutányossá váltak, hogy akár már most is jelentősen hozzá tudnának járulni az energiaszegénység problémájának csökkentéséhez. A termelő-fogyasztói rendszer kifejlesztése komoly lehetőséget kínál ehhez. Például a Közös Kutatóközpont egyik tanulmánya (JRC Scientific and policy reports – Cost Maps for Unsubsidised Photovoltaic Electricity) azt mutatja, hogy a napelemekkel önállóan termelt villamos energia az európaiak 80 %-a számára már 2014-ben is olcsóbb volt, mint a hálózatból vásárolt energia. Az Európai Bizottság azonban még nem dolgozott ki megfelelő stratégiát ennek a lehetőségnek a kihasználására (lásd: TEN/598).

2.5.

Ám a tőkéhez való hozzáférés különösen fontos az alacsonyabb jövedelmű csoportok számára, és gondoskodni kell megfelelő támogatásról. Ezzel a szociális szemponttal egyáltalán nem foglalkozik sem ez az irányelv, sem pedig az egész téli csomag, jóllehet kapcsolódik az Európai Bizottság azon célkitűzéséhez, hogy a polgárokat helyezze az energiapolitika középpontjába, a javaslat 17. és 21. cikkének megfelelően.

2.6.

Ebben az összefüggésben az EGSZB célszerűnek tartaná az összes elképzelhető lehetőség megvizsgálását arra nézve, hogyan kaphatna minden polgár lehetőséget arra, hogy egyenjogú piaci szereplőként tevékenyen részt vegyen az „energiagazdaságban”, amennyire csak lehetséges. Idetartozik az Európai Stratégiai Beruházási Alapból (ESBA) vagy bármely más beruházási eszközből történő finanszírozás lehetővé tétele kimondottan a kisméretű és mikrolétesítmények esetében. Ha az alacsony jövedelmű fogyasztók tőkéhez juthatnának megújuló energia előállítására szolgáló decentralizált létesítmények céljából, akkor ők is termelő-fogyasztóvá válhatnának. Az egyes tagállamokban, például Olaszországban, Hollandiában, Belgiumban (Vallónia), Lengyelországban vagy Szlovéniában már alkalmazott nettó fogyasztásmérés útján lehetővé válik a közvetlen pénzügyi könnyítés, ami enyhítheti az energiaszegénység problémáját.

2.7.

A megújuló energiák természetükből adódóan regionális erőforrások, amelyeket műszaki értelemben ma már elméletileg bárki képes felhasználni. Ez különösen fontos a fejletlen infrastruktúrával rendelkező régiókban, ahol új értékteremtési lehetőségeket kell kifejleszteni. Az Európai Bizottság pedig nagyon helyesen többször is említést tesz erről az előnyről a preambulumbekezdésekben.

2.8.

A regionális hozzáadott érték létrehozása azonban azt jelenti, hogy tudatosan és stratégiai jelleggel bevonják a helyi és regionális érintetteket a gazdasági folyamatokba, és lehetőséget kínálnak nekik ezek alakítására és arra, hogy ezáltal részt vegyenek a gazdaságfejlesztési folyamatokban. Ennek egyik pozitív hozadéka, hogy nagyobb lesz a szükséges infrastrukturális fejlesztések elfogadottsága, sőt: számítani lehet társfinanszírozásukra is.

2.9.

Az EGSZB azonban hiányolja az egyértelmű stratégiát, amely összekapcsolná a regionális fejlesztést és a megújuló energiák elterjesztését. A tagállamoknak már a megújuló energiaforrásokról szóló régi irányelv elfogadását követően ki kellett volna dolgozniuk megfelelő stratégiákat, de erre nem került sor.

3.1.

Az EGSZB következetesen üdvözli az Európai Bizottságnak azt a törekvését, hogy ismét globális vezetővé tegye az Európai Uniót a megújuló energiák területén. Az irányelvjavaslat sok javaslata valóban helyes irányba is mutat (például a támogatási szabályozások kiszámíthatósága és a visszamenőleges hatályú intézkedések elvetése), de fennáll annak a veszélye, hogy az alábbi három alapvető hiányosság esetleg továbbra is akadályozza a megújuló energiák fejlesztését.

3.2.

A javasolt irányelv az Európai Tanács által 2014 októberében megfogalmazott célokra épül, és a 2020-ig elérendő korábbi célt, a megújuló energia végső energiafogyasztáson belüli 20 %-os részesedését 2030-ig elérendő 27 %-ra módosítja, ami kevesebb mint évi 1 százalékpontos növelés. Az irányelv átdolgozása nélkül az EU 2030-ra kb. 24,7 %-os részarányt érne el, a cél tehát további 2,3 százalékpont elérése.

3.3.

Ez a lassú növekedés viszont azt jelentheti, hogy 2030 és 2050 között erőteljes exponenciális növekedésre lesz szükség a megújuló energiák részarányában, amennyiben el akarjuk érni a 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv (COM(2011) 885 final) célkitűzéseit. Az ehhez szükséges intézkedések pedig többletköltségeket okozhatnak a gazdaságnak. Mindenképpen szorosan nyomon kellene követni a megújuló energiák fejlődésének alakulását, hogy adott esetben minél előbb és minél költséghatékonyabban be lehessen avatkozni korrekciós intézkedésekkel.

3.4.

Az irányelvjavaslathoz csatolt hatásvizsgálat (SWD(2016) 418 final) arra a következtetésre jut, hogy stabil jogi keretek között legalább 2030-ig szükség lesz támogatási intézkedésekre. Ennek alapján az EGSZB úgy véli, hogy az irányelvjavaslatnak olyan egyértelmű támogatási szabályozásokat is fel kellene vázolnia, amelyeket gyorsan és hatékonyan végre kellene hajtani. Az EGSZB szerint azonban ilyenek nem szerepelnek az irányelvjavaslatban.

3.5.

A támogatási mechanizmusok „gyakorlati megvalósítása” a tagállamokon múlik majd, amelyeknek az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályoknak megfelelően kell eljárniuk. A támogatásokra vonatkozó hatályos uniós jogszabályok viszont rendkívül szűk mozgásteret hagynak; ezt mielőbb módosítani kell.

3.6.

A támogatásokra vonatkozó hatályos uniós jogszabályok eredményezték ugyanis többek között a korábban hatékony támogatási eszközök drasztikus visszavágását, ilyen volt például az elsőbbségi betáplálás és a betáplálási díjazás, amelyeket a kicsi és az új piaci szereplők nagyon erősen ki is használtak. Az olyan új eszközök, mint például a pályázati kiírások, néha szinte leküzdhetetlen akadályok elé állítják a termelő-fogyasztókat, a saját energiatermelést és más piaci szereplőket.

3.7.

A javaslatban lefektetett támogatási intézkedések alapvetően a piac szerkezetével kapcsolatosak, néhány általános rendelkezés pedig az állami támogatásokkal összeegyeztethető stabil támogatási intézkedések szükségességéről szól. Ez önmagában azonban nem elegendő. Az EGSZB szerint nagyon fontos, hogy sürgősen átdolgozzák a) az állami támogatásokkal kapcsolatos csoportmentességi rendeletet (800/2008/EK rendelet) és b) a környezetvédelem állami támogatásáról szóló jelenlegi, a 2014–2020. évi időszakra vonatkozó iránymutatást, hogy azok kompatibilisak legyenek a javaslat céljaival, különösen a termelő-fogyasztók és a kkv-k szükségleteit illetően.

3.8.

Ennek értelmében, illetve a teljes egyértelműség kedvéért tágítani kell például a kis projektekre vonatkozó kivételt (a környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatások 125. és 127. pontja), a megfelelő értékeket pedig rögzíteni kell a megújuló energiákról szóló irányelvben.

3.9.

Az EGSZB kételyeinek ad hangot azzal kapcsolatban, hogy – különösen a decentralizált megújuló energiák előmozdítása és a regionális gazdasági fejlesztés céljának fényében – mennyire hatékony kvótákat bevezetni a más tagállamokban található létesítményekre vonatkozó támogatási rendszerekhez való hozzáférés tekintetében.

3.10.

A teljes téli csomag üzenete ennél világosabb nem is lehetne: az Európai Bizottság úgy gondolja, hogy a megújuló energiát mostantól kezdve, illetve minél gyorsabban piaci alapokra kell helyezni. Ez a megközelítés alapvetően üdvözlendő, de mindaddig problematikus lesz, amíg két alapvető piaci torzulást nem korrigálnak. Először is a) még mindig léteznek közvetlen tagállami támogatások a fosszilis alapanyagokat használó erőművek esetében; ezenkívül b) a külső költségek internalizálása teljes mértékben elégtelen módon történik. Ezért a megújuló energiákhoz képest – amelyek semmilyen vagy csak rendkívül alacsony külső költséggel járnak – rendszerszintű előnyt élvez a fosszilis tüzelőanyagokkal működő erőművek által termelt villamos áram és más, szintén fosszilis alapanyagokból nyert energiaformák. A Nemzetközi Valutaalap véleménye szerint a „piszkos” energia támogatására világviszonylatban évi 5,3 billió amerikai dollárt fordítanak; ez a számadat az Unióban évi 330 milliárd USD.

3.11.

Jóllehet ezek a megújuló energiákat hátrányos helyzetbe hozó piaci torzulások már évek óta jól ismertek, és ígéretek is elhangzottak ezeknek az egyenlőtlen feltételeknek a felszámolására, csak nagyon kevés előrelépés történt; pedig ez a legnagyobb felszámolandó akadály, amely a megújuló energiák útjában áll!

3.12.

Ugyanakkor, érdekes módon, a közelmúltban olyan piaci torzulásokat illetően fogalmazódott meg kritika, amelyeket állítólag a megújuló energiák támogatása idézett elő. Ez így nem korrekt: az ugyanis, hogy továbbra is szükség van a megújuló energiák támogatására, jelentős részben a hagyományos energiatermelésnek nyújtott támogatások következménye. Más szóval: ha beszüntetik a fosszilis tüzelőanyagokkal működtetett erőművekben folytatott energiatermelés támogatását, és így valóban egyenlő versenyfeltételeket teremtenek, akkor a megújuló energiákhoz nyújtott támogatások jelentős része szükségtelenné válik. Az EGSZB megismétli, hogy piaci alapú eszközökkel olyan egyenlő versenyfeltételeket kell teremteni, amelyek révén megszűnnek a piaci torzulások, és a megújuló energiák nem kerülnek tovább hátrányos helyzetbe (lásd Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv felülvizsgálata című EGSZB-véleményt).

3.13.

A régi energiaipart viszonylag kevés, viszont nagy teljesítményű áramtermelő egység jellemzi. Ezzel ellentétben a megújuló energiák által kialakított energiaellátási rendszerre inkább kisebb és kevésbé központosított kapacitások jellemzőek.

3.14.

Az EGSZB már megfogalmazta véleményét a villamosenergia-kereskedelem decentralizált rendszerekben történő megszervezésére vonatkozó lehetséges új elgondolásokról, a „sejtszerű megközelítési módot” is ideszámítva (2). Ezek arra az alapelvre épülnek, hogy a kicsi piaci szereplőknek is képeseknek kell lenniük arra, hogy közvetlenül kommunikáljanak egymással és kereskedjenek az energiával. Ezért a kérdés nemcsak a termelési lehetőségek javítására vonatkozik, hanem a kereskedelemben való részvételre is.

3.15.

Az egyenrangú szereplők közötti ilyen jellegű ügyletek a lakosság széles körei számára lehetővé tennék, hogy ne csak a termelésben és a fogyasztásban vegyenek részt, hanem a kisebb és a regionális szintű energiatermelő egységek tevékeny kezelésében is; ez pedig teljesen új lehetőségeket tárna fel hozzáadott érték teremtésére. Idetartozik az ágazatok összekapcsolása is, mert a fűtésre és a közlekedésre felhasznált energia sok esetben helyi árucikk, amelyet kicsi egységekben termelnek meg és használnak fel.

3.16.

Az EGSZB rámutat, hogy az egyenrangú szereplők közötti ügyletek adminisztratív akadályok és a szabályozás általános hiánya miatt jelenleg sok tagállamban nem lehetségesek. Ezt a helyzetet ezzel az irányelvjavaslattal és a villamosenergia-piac tervezésére vonatkozó javaslattal kellene megváltoztatni, de az EGSZB szerint mindkét javaslatnak komoly hiányossági vannak.

3.17.

Az uniós villamosenergia-piacoknak az egyenrangú szereplők közötti ügyletek előtt történő megnyitása elősegítené a megújuló energiákban rejlő roppant társadalmi és gazdasági lehetőségek kiaknázását. Az Európai Bizottság – azáltal, hogy figyelmen kívül hagyja ezt a szempontot és így az olyan teljesen gyakorlati akadályokat is, mint például az energiakereskedelemre vonatkozó határértékeket – elveszteget egy hatalmas lehetőséget, amely sokkal jobb helyzetbe hozná az európai polgárokat, a kis és nagy termelő-fogyasztókat és kkv-kat a villamosenergia-piacon, lehetővé tenné a nagyobb vállalkozások számára „energetikai megoldások” exportálását Európán kívüli piacokra, és általánosságban véve javítaná az energetikai átállás társadalmi elfogadottságát.

4.1.

Az EGSZB megismétli azt a kritikáját (3), hogy a 2009. évi irányelvtől eltérően az új irányelv már semmiféle kötelező tagállami célt nem határoz meg. Továbbra is kétségesnek tartja, hogy a tervezett irányítási eljárás képes lesz-e „motiválni” a kötelező tagállami célokat ellenző tagállamokat arra, hogy proaktívabbak legyenek. A javaslat nem tartalmaz rendelkezéseket olyan különleges eszközre nézve, amely beavatkozna, ha a 27 %-os cél nem teljesül (lásd „Az energiaunió irányítása” című EGSZB-véleményt). Ugyanakkor az EGSZB elismeri a javaslat 3. cikkében szereplő kollektív felelősséget, mivel a javasolt irányítási rendelet szerint pénzügyi szankciókat vetnek ki, ha ezek a célok kollektív módon nem teljesülnek a nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervekben. Nem egyértelmű azonban, hogy ezeket a szankciókat hogyan érvényesítik.

4.2.

Az EGSZB szerint az Európai Bizottság nem ismeri fel, hogy a bevezetett politika elfogadottságát, illetve a regionális gazdasági következményeket tekintve milyen jelentősége van annak, hogy a helyi és regionális érintettek aktívan szerepet vállaljanak ezekben a kérdésekben. Az e-mobilitás előre jelzett növekedése önmagában is jelentős új lehetőségeket nyit meg a regionális gazdaság számára, amennyiben a termelési és elosztási infrastruktúra szükséges fejlődése következetesen a decentralizáltan működő modellekre összpontosít (4).

4.3.

Ez előmozdítaná azt a célt is, hogy az adófizetőknek és a fogyasztóknak a lehető legolcsóbb legyen a megújuló energiák felhasználása. Ez azonban nem épülhet kizárólag a villamosenergia-árakra, hanem átfogó tagállami és regionális gazdasági távlatokra kell támaszkodnia. Például az új regionális munkahelyek szempontját is figyelembe kell venni (lásd a 49. preambulumbekezdést). Az EGSZB felhívja a figyelmet arra a jelenleg sok tagállamban megfigyelhető tendenciára, hogy a) szükségtelen és indokolatlan terheket helyeznek a helyben megtermelt és felhasznált energiára, és b) teljes mértékben figyelmen kívül hagyják a regionális szempontokat.

4.4.

Ezenkívül a tagállami rendeletek legtöbbször nem veszik figyelembe a hálózatok és a rendszerek költségeit. Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy a decentralizált megoldások végeredményben csökkentik a hálózatok és a rendszerek költségeit, és ebben az összefüggésben támogatja az Európai Bizottság (52) preambulumbekezdésben megfogalmazott álláspontját.

4.5.

Ezt a preambulumbekezdést a 2009/28/EK irányelvből vették át, mely azonban nem tudta elérni, hogy az elmúlt években a tagállamok kidolgozzák a vonatkozó konkrét regionális stratégiákat. Az EGSZB megfigyelései szerint (Újfajta jövőkép az energiaiparban: a civil társadalom mint főszereplő a megújulóenergia-termelés területén – Az EGSZB tanulmánya a civil társadalomnak a megújuló energiáról szóló uniós irányelv végrehajtásában játszott szerepéről) sok tagállam rendeletei és támogatási programjai nem tesznek említést a helyi és a regionális vonatkozásokról, ráadásul sok tagállami kormány és közigazgatás európai jogszabályokra hivatkozik ennek alátámasztásához. Ezért sokkal konkrétabban kell fogalmazni ebben a tekintetben. Jóllehet a javaslat megteremti a decentralizáció és a regionális fejlődés hivatalos feltételeit, nem tartalmaz kötelezettségeket ezzel kapcsolatos koherens stratégia végrehajtására nézve. Az EGSZB véleménye szerint nem lehet hatékony az a jogszabály, amely elégséges jogi támogatás nélkül határoz meg alapelveket.

4.6.

A (49) preambulumbekezdés további pontosítása érdekében az Európai Bizottságnak a jogszabály szövegében konkretizálnia kellene, hogy mit is értsünk azon a kijelentésen, hogy „ezért a Bizottságnak és a tagállamoknak támogatniuk kell a nemzeti és regionális fejlesztési intézkedéseket […], valamint elő kell mozdítaniuk a strukturális kohéziós politika keretében nyújtott pénzeszközök e területen való felhasználását”. Az 50. cikk pontos tartalma is ugyanilyen homályos, ahol az irányelv szövege így hangzik: „figyelembe kell venni a regionális és helyi fejlesztési lehetőségekre, az exportlehetőségekre, a társadalmi kohézióra és a foglalkoztatási lehetőségekre kifejtett pozitív hatásait, különös tekintettel a kkv-kra, valamint a független energiatermelőkre”. Végül az 52. cikkben („[…] megkülönböztetésmentes feltételek mellett, és az infrastrukturális beruházások finanszírozásának akadályozása nélkül lehetővé tenni a decentralizált megújulóenergia-technológiák fejlődését”) az EGSZB üdvözli a decentralizált megközelítési módok támogatását, de itt is szükség van további tisztázásra és pontosításra.

4.7.

Pozitív fejlemény, hogy legalább részlegesen meghatározták a „távfűtés”, a „saját megújulóenergia-fogyasztó”, a „saját megújulóenergia-fogyasztás”, a „kkv” és a „közösségi energia” fogalmát (21. cikk), és így azokat elismerték az energiapolitika és -szabályozás szempontjából releváns jogi fogalomként. Az egyértelmű terminológia hiánya korábban jelentős beruházási bizonytalanságokhoz vezetett. Felmerül azonban két probléma. Egyrészt még mindig nincs pontosan meghatározva a termelő-fogyasztó fogalma, és a téli csomag nem alkalmazza következetesen a javasolt meghatározásokat. Másrészt pedig az irányelvben szereplő joganyag nem igazán alkalmas arra, hogy érvényre juttassa ezeket a megközelítéseket. Ezeknek a szabályoknak a kibontása a hatékony végrehajtástól függ. Az EGSZB sajnálattal állapítja meg, hogy az Európai Bizottság nem javasol egyértelmű iránymutatást a végrehajtáshoz.

4.8.

A saját megújulóenergia-fogyasztók kérdése tekintetében:

Az EGSZB üdvözli a (2) bekezdésben szereplő javaslatot, amely szabályozza az egyes épületek energiaellátását, mivel ez kiküszöbölne egy súlyos, már évek óta fennálló igazságtalanságot.

4.9.

Ami az adminisztratív követelményeket és az engedélyeket illeti, az EGSZB megjegyzi, hogy a 15. és a 16. cikkben javasolt szándék alapvetően korrekt, de a javasolt szöveggel számos probléma van. Mindenekelőtt a 15. cikk (1) bekezdésének d) pontjában szereplő „decentralizált eszközök” kifejezés túlságosan homályos, és azt pontosabban meg kell határozni. Másodszor: a tagállamok rendszeresen elmulasztják annak a célkitűzésnek a teljesítését, hogy a közösségi energia számára a nagy piaci szereplők esélyeivel megegyező esélyeket kell teremteni. Ez gyakran az állami támogatási szabályok tagállami értelmezésének tulajdonítható. Ezért az esélyegyenlőséget nem lehet elérni mindaddig, amíg nem tesszük egyértelműbbé a kicsi projektekre, a saját fogyasztásra és a termelő-fogyasztói rendszerre vonatkozó szabályokat. Ebben a kérdésben az Európai Bizottságnak sürgősen lépnie kell. Harmadszor: a 15. és a 16. cikkben szereplő javaslatok csak a termelésre vonatkoznak. Annak érdekében, hogy a piaci szereplők, például az energiaközösségek teljes mértékben hozzáférjenek a piachoz, és ami a legfontosabb, képesek legyenek egyenrangú szereplők közötti ügyleteket lebonyolítani, egyszerűsített eljárásokra van szükségük a villamos energia tárolásához, kereskedelméhez és saját fogyasztásához.

4.10.

Ami a származási garanciákat illeti, a javaslat 19. cikke nem veszi kellően figyelembe a jelenlegi piaci elégtelenségeket. Miközben a javaslat azt akarja, hogy a fogyasztók választása ösztönözze a megújulóenergia-kapacitás bővítését, a jelenlegi uniós jogszabályok lehetővé teszik a félrevezető, „zöld villamos energiát” kínáló ajánlatokat. A szolgáltatók felhasználhatnak származási garanciákat egy zöld arculat felépítésére, miközben továbbra is termelnek, vásárolnak és értékesítenek nem megújuló forrásokból származó villamos energiát. A jövőbeni uniós jogszabályoknak meg kellene bízniuk a tagállami szabályozó hatóságokat azzal, hogy kötelező erejű követelményeket határozzanak meg az összes olyan piaci szereplőre vonatkozóan, akik „zöld villamos energia” tarifákat kínálnak. A szolgáltatóknak alá kellene támasztaniuk az ilyen tarifák által kínált kiegészítő környezetvédelmi előnyöket. Az Európai Bizottság javaslata azonban növelheti a fogyasztók tanácstalanságát, és fokozódhat a származási garanciák túlkínálata. Emellett a villamos energiájukat közvetlenül értékesítő fogyasztó-termelői közösségeket mentesíteni kellene az alól a kötelezettség alól, hogy igazolniuk kelljen villamos energiájuk eredetét, hiszen ez az eredet egyértelmű a fogyasztó-termelő, illetve a saját termelésű energia ténye révén.

4.11.

Az EGSZB szerint a javaslat túlságosan mereven közelíti meg a bioüzemanyagok kérdését. Tiszteletben kell tartani azt a célt, hogy ne legyen érdekütközés az élelmiszer-termelés szempontjával, de ugyanakkor az is fontos, hogy optimálisan ki lehessen használni a rendelkezésre álló erőforrásokat. Az EGSZB ezért továbbra is úgy véli, hogy az olyan bioüzemanyagokat kellene fejleszteni, amelyek nem az élelmiszer-termelésre hatást gyakorló mezőgazdasági termékekből vagy földhasználatból származnak, hanem egyéb forrásokból, például – többek között erdőgazdálkodási – maradványtermékekből, melléktermékekből és hulladékokból (lásd „A közlekedés szén-dioxid-mentesítése” című EGSZB-véleményt) (5). Az EGSZB azt is hangsúlyozza, hogy a fokozatos kivezetésre szolgáló intézkedéseket úgy kell végrehajtani, hogy el lehessen kerülni az eszközök elértéktelenedését.

4.12.

A 2013. április 17-én elfogadott, „A földhasználat közvetett megváltozása (ILUC)/bioüzemanyagok” című véleményében (6) az EGSZB feltette a kérdést, hogy mekkora lehet a „fejlett bioüzemanyagok” mennyiségi hozzájárulása, és milyen költségek mellett. Ezekre a kérdésekre még nem kaptunk választ.

4.13.

Arra is rámutatott, hogy az olajnövények művelésének és felhasználásának fokozása, különösen a fenntartható mezőgazdaság részeként (vagyis vegyes növénykultúrákban), utat nyithat néhány nagyon hasznos alkalmazás, például a mezőgazdasági és erdészeti gépek üzemeltetése előtt. Azonban ez is egy olyan terület, ahol az Európai Bizottság a jelek szerint még nem rendelkezik megfelelő stratégiával; az irányelvjavaslat nem oldja meg ezt a problémát.

4.14.

Az EGSZB fontosnak tartja a rugalmasság fenntartását az élelmiszerekből vagy élelmiszernövényekből előállított bioüzemanyagok, folyékony bio-energiahordozók és biomassza-tüzelőanyagok csökkentése tekintetében, amennyiben azok teljesítik a javaslat 27. cikkében meghatározott fenntarthatósági kritériumokat.

4.15.

A fenntartható erdőgazdálkodás biztosítása érdekében az EGSZB határozottan támogatja a 26. cikk (5) bekezdésében szereplő követelményeket. Az EGSZB azt javasolja, hogy fogalmazzák át a 2. cikk (jj) pontjában szereplő „kitermelési engedély” meghatározását, hogy az az erdei biomassza kitermelésére feljogosító, jogilag érvényes engedélyek minden formájára kiterjedjen.

4.16.

Az irányelvben az alternatív üzemanyagokra meghatározott kvóta nem veszi kellően figyelembe az elektromos közlekedésben rejlő jelentős növekedési potenciált. Azzal párhuzamosan, hogy gyorsan növekszik a megújuló energiaforrások részaránya a villamosenergia-termelésben, elektromos közlekedésre is szükség van, mivel rugalmasságot kínál, és ha stratégiai szempontból megfelelően hajtják végre, akkor fontos szerepet játszhat a termelő-fogyasztói rendszerek struktúrájának fejlődésében.

4.17.

Az alternatív üzemanyagokra vonatkozó kvótától eltekintve, nem utolsósorban ipari és regionális politikai okokból, és abból a célból, hogy véget vessünk Európa energiafüggőségének, 2030-ig 10–20 % lehetne a megújuló energiaforrásokból termelt villamos energiát használó elektromos közlekedés részesedésére vonatkozó esetleges célszám. Az is nagyon fontos, hogy a megújuló energiák teljes energiafogyasztásban való maximális részesedésére vonatkozó, a 27. cikkben szereplő fenntarthatósági kritériumokat a közlekedési ágazatra is alkalmazzuk, hogy elkerülhessük a bioüzemanyagok közlekedési ágazatban való felhasználására vonatkozó túlzott korlátozásokat.

4.18.

A 23. cikkben szereplő javaslat, hogy évente legalább egy százalékponttal növeljük a fűtés és hűtés céljából szolgáltatott megújuló energia részesedését, nem elegendő: sokkal magasabb célokat kell kitűzni, ha el akarjuk érni az éghajlat-politikai célkitűzéseket.

4.19.

Van értelme a 20. cikk (1) bekezdésében szereplő azon követelménynek, hogy fel kell mérni a gázhálózati infrastruktúra bővítésének szükségességét a megújuló energiaforrásokból előállított gáz befogadásának lehetővé tétele érdekében, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy a gáz is véges mennyiségben rendelkezésre álló fosszilis tüzelőanyag. Itt kell utalni „A földgázellátás biztonsága” című véleményre (7). A felmérés kritériumainak meghatározása során ügyelni kell arra, hogy figyelembe vegyék az ágazati integráció szempontját.

4.20.

Az EGSZB üdvözli a 20. cikk (3) bekezdésében és a 24. cikkben szereplő javaslatot, amely szerint meg kell erősíteni a távfűtési elgondolásokat, mivel ezek fontos módszerek az ágazati integráció fejlesztésében, az energiaszegénység kezelésében és a regionális gazdaság fellendítésében. Az EGSZB ugyanakkor megjegyzi, hogy a jelenlegi uniós jogszabályok mellett az integrált körzeti és regionális megoldások gyakran kudarcot vallanak a tagállami rendelkezések miatt.