28.12.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 487/104

Előadó:

Brian CURTIS

1.1.

A fejlődő energiauniós program támogatásaként jelenleg számos, az energiával kapcsolatos jogszabály-felülvizsgálat és kezdeményezés van folyamatban, amelyeket a következő 12 hónap során fognak benyújtani. Ettől a stratégiai felülvizsgálattól azt lehetett volna várni, hogy megfogalmazza az atomenergiával, a kutatással és az erőművek leszerelésével kapcsolatos legfontosabb kérdéseket, hogy mindezzel hozzájáruljon ehhez a kiterjedt jogalkotási csomaghoz. A nukleáris indikatív program azonban nem kínál fel egyértelmű és átfogó megközelítési módot a tekintetben, hogy miként lehet stratégiailag kezelni az atomenergiának az európai energiaszerkezetben játszott komplex jövőjét.

1.2.

Az atomenergia politikailag érzékeny természetű kérdés a legtöbb tagállamban, és azt folyton változó, nemzeti szintű szociális és gazdasági kérdések befolyásolják. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság sürgeti az Európai Bizottságot, hogy ragadja meg ezt a lehetőséget és javasoljon egyértelmű elemzési folyamatot és módszert, amely következetes, önkéntes keretet tud kínálni az azzal kapcsolatos tagállami döntések meghozatalához, hogy az atomenergia milyen szerepet töltsön be az energiaszerkezetben, és egyáltalán legyen-e ebben bármilyen szerepe.

1.3.

Ezért az EGSZB kéri, hogy a 4.3. pontban leírtak szerint vizsgálják felül és egészítsék ki a közlemény tervezetét, és az tartalmazzon külön szakaszokat a következő tárgykörökben:

1.4.

Az átlátható nyomon követés elengedhetetlen mind a nukleáris biztonság, mind pedig a társadalom bizalma szempontjából; ezért az EGSZB azt javasolja, hogy a dokumentum egyértelműen támogassa a nemzeti cselekvési tervekben történő nyomon követésre és beszámolásra irányuló javaslatokat, ahogy azt az Európai Nukleáris Biztonsági Szabályozó Hatóságok Csoportja is ajánlotta. Fokozott erőfeszítésekre van szükség a szomszédos, Unión kívüli országok bevonása érdekében.

1.5.

Emellett a közbizalom érdekében többet kell szólni a vészhelyzetekre való telephelyeken kívüli és határokon átnyúló felkészülés érdekében végzett átfogó munkákról (Az uniós tagállamokban és a szomszédos országokban a nukleáris telephelyeken kívüli nukleáris veszélyhelyzeti felkészültséggel és elhárítással kapcsolatban jelenleg érvényben lévő intézkedések felülvizsgálata, Euratom, 2013. december), és a 2016-os nukleáris biztonsági csúcstalálkozó megállapításairól, mindenekelőtt a potenciális terrorfenyegetések kapcsán.

1.6.

Az Unió részéről a fúziós energia kutatása mellett megnyilvánuló komoly elkötelezettség elismeréseként nagyon hasznos lenne, ha a dokumentumba beillesztenének egy ütemtervet, amely a kereskedelmi célú termelés felé tett előrehaladást mutatja.

1.7.

Mivel az Egyesült Királyságban az EU-ból történő kilépés mellett szavaztak, meg kell fontolni ennek a lépésnek a stratégiai hatását és különösen azt, hogy mi a jelentősége az Euratom-Szerződés szempontjából. A nukleáris indikatív programban egyértelműen ki kell térni arra, hogy mérlegelni szükséges a potenciálisan nagy horderejű következményeket.

2.1.

Az Euratom-Szerződés 40. cikke értelmében az Európai Bizottság „rendszeres időközönként indikatív programokat tesz közzé, különösen az atomenergia-termelési célkitűzésekre és az ezek eléréséhez szükséges beruházások valamennyi típusára vonatkozóan. A közzététel előtt a Bizottság köteles kikérni a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét az ilyen programokról.” (COM/2003/0370 final). 1958 óta öt ilyen jellegű nukleáris indikatív programot publikáltak, az utolsót 2007-ben és egy frissítést 2008-ban. A végső változat akkor készül el és jelenik meg, amikor az Európai Bizottság megkapja az EGSZB véleményét.

2.2.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) – a korábbi esetekhez hasonlóan – most is nagyra értékeli, hogy lehetőséget kap arra, hogy ismertesse véleményét a dokumentum tervezetéről, mielőtt az Európai Bizottság benyújtaná a végleges változatot a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a lehető leghatározottabban sürgeti az Európai Bizottságot, hogy a jelen vélemény első szakaszában szereplő ajánlásokat építse be a dokumentumba, hogy a nukleáris indikatív program még inkább átfogó és stratégiai jellegű dokumentum legyen, és ezáltal nagyobb súllyal járuljon hozzá az energiauniós csomaghoz.

2.3.

Az atomenergia az egyik legfontosabb energiaforrás az Unióban. Az energiaunió állapotával foglalkozó 2015. évi jelentés megjegyzi, hogy „27 %-nyi nukleáris energiából és 27 %-nyi megújuló forrásokból termelt villamos energiával az EU jelenleg egyike azon három nagyméretű gazdaságnak, amelyek energiaszükségletük több mint felét üvegházhatású gázok kibocsátása nélkül termelik”. Ez a jelentés azt is leszögezi, hogy a nukleáris indikatív program „egyértelműbbé tenné a hosszú távú nukleáris beruházási igényeket és a nukleáris felelősségek irányítását” (COM(2015) 572 final).

2.4.

Az Unió energiastratégiáját széles körben továbbfejlesztették a legutóbbi nukleáris indikatív program óta, és jelenleg is kiemelt fontosságúnak tekintik. Megfogalmazták a 2020-ig, a 2030-ig és a 2050-ig szóló célokat, de továbbra is vannak jelentős ismeretlen tényezők és bizonytalanságok. Ilyen például, hogy milyen mértékben hajtják majd végre az éghajlat védelméről szóló párizsi megállapodást, a fosszilis tüzelőanyagok nemzetközi piacának változékonysága, az új technológiák alkalmazásának sebessége, az, hogy mely országok tagjai az EU-nak, a globális gazdasági kilátások hatásai, és az, hogy milyen mértékben valósulnak meg az előirányzott nagyszabású beruházások a teljes energialáncban.

2.5.

Az EU energiapolitikájától függetlenül az energiatermelést biztosító energiaforrások összetételére vonatkozó legfontosabb döntések meghozatala a tagállamok előjoga marad. Az EU energiapolitikája felhasználható hivatkozási pontként az ilyen jellegű döntésekhez, de az energia politikai szempontból rendkívül érzékeny természetű kérdés, ezért a különféle tagállami szintű szociális és politikai környezetektől függ. Az uniós politikai döntéshozatalhoz egyértelmű elemzési folyamatra és módszerre van szükség, amely következetes kereteket kínálhat a tagállami döntések meghozatalához. A nukleáris indikatív program potenciálisan lehetőséget kínál ennek megtételéhez azoknak az államoknak a számára, amelyek mérlegelik az atomenergia használatát, amelyek rendelkeznek atomenergiával és amelyek annak jövőjét mérik fel.

3.1.

Az Európai Bizottság közleménye azzal a megállapítással kezdődik, hogy „a PINC alapot nyújt annak megvitatásához, hogy a nukleáris energia hogyan segíthet az Unió energiapolitikai céljainak elérésében”, és végezetül arra a megállapításra jut, hogy „karbonszegény technológiaként, valamint az ellátásbiztonság és diverzifikáció fontos elemeként az atomenergia várhatóan fontos része marad az EU energiaszerkezetének a 2050-ig terjedő időszakban”.

3.2.

A közlemény a Fukusima utáni időszak biztonsági fejlesztéseivel kapcsolatos beruházásokra, valamint a meglévő létesítmények biztonságos üzemeltetésére összpontosít. Rávilágít továbbá az atomerőművek leszerelésével, valamint a radioaktív hulladékok és az elhasznált fűtőelemek kezelésével kapcsolatos becsült finanszírozási szükségletekre.

3.3.

129 atomreaktor működik 14 tagállamban, ezek közül 10 tagállamban új reaktorok építését is tervezik. Világviszonylatban az Unió szabályozza a legfejlettebb jogilag kötelező érvényű előírásokkal a nukleáris biztonságot. Ezeket az előírásokat a nukleáris biztonságról szóló irányelv rendszeres felülvizsgálata útján tartják fenn és korszerűsítik (1).

3.4.

Az EU nukleáris ipara egy olyan globális piacon működik, amely a 2050-ig terjedő időszakban összesen 3 billió euro értéket képvisel, emellett vezető szerepet tölt be a technológia területén, 400 000–500 000 embert foglalkoztat közvetlenül, és további 400 000 munkahelyhez járul hozzá.

3.5.

Az európai vállalatok jelentős mértékben vesznek részt a globális nukleáris tüzelőanyag-termelésben, szorosan együttműködnek az Euratom Ellátási Ügynökséggel, kielégítik az Unió nyugati típusú reaktorainak igényeit, és rendelkeznek kapacitásokkal az orosz típusú reaktorok (az EU-ban jelenleg 19 ilyen üzemel) üzemanyag-kazettákkal történő ellátásához is.

3.6.

Az Európai Bizottság előrejelzései szerint az Unió jelenlegi nukleáris termelőkapacitása (120 GWe) 2025-ig csökkenni fog, majd 2030-ra ez a trend megfordul. A nukleáris kapacitás 2050-ig stabilan 95 és 105 GWe között marad, azt feltételezve, hogy ez alatt az idő alatt leváltják a jelenlegi nukleáris létesítmények 90 %-át. Az energiatermeléshez szükséges beruházások becsült értéke 350 és 450 milliárd euro között mozog az évszázad végéig.

3.7.

Az új projektek költségtúllépései és hosszas késlekedései, valamint a tagállami engedélyező szervek eltérő megközelítési módjai nehézségeket okoznak a beruházások területén. A tervek szabványosítását és a tagállami szabályozó hatóságok közötti fokozott együttműködést a jövőbeni politika nélkülözhetetlen elemeinek kell tekinteni.

3.8.

Sok uniós reaktor vonatkozásában előkészítés alatt állnak (10–20 évre történő) élettartam-meghosszabbítási programok. Ezek becsült költsége 45–50 milliárd euro, emellett szabályozási munkát is jelentenek, a nukleáris biztonságról szóló módosított irányelv szerint, erre számítani kell és tervezéssel fel kell rá készülni.

3.9.

50 reaktort terveznek bezárni 2025-ig. Jóllehet ez politikai szempontból érzékeny kérdés, a radioaktív hulladék geológiai elhelyezésével és hosszú távú kezelésével kapcsolatos tevékenységek és beruházások, valamint a kapcsolódó leszerelési kérdések azonnali döntéseket követelnek meg a tagállamoktól.

3.10.

Jelentős szakértelemmel rendelkezünk a kis és közepes radioaktivitású hulladék tárolása és ártalmatlanítása területén, emellett 2020 és 2030 között Finnországban, Svédországban és Franciaországban mélységi geológiai elhelyezési létesítményeket helyeznek majd üzembe a nagy aktivitású radioaktív hulladékok végleges elhelyezésére. A szakértelem megosztásában, valamint a tagállamok közös ártalmatlanító létesítményeiről szóló megállapodások megkötésében rejlő lehetőségek mind a hatékonyság, mind pedig a biztonság szempontjából további előnyökkel járnak. Ezt még magasabb szintre fogja emelni egy európai kiválósági központ létrehozása.

3.11.

A nukleáris létesítmények üzemeltetőinek becslése szerint 253 milliárd euróra lesz szükség a nukleáris létesítmények leszereléséhez, ebből 133 milliárd eurót tesznek ki a célhoz kötött alapok. A tagállamok kötelesek gondoskodni arról, hogy az üzemeltetői kötelezettségeket maradéktalanul teljesítsék, és a leszerelést egyértelműen meghatározott időkeretek között végrehajtsák.

3.12.

Több koordinációra van szükség a sugárzással kapcsolatos technológia nem energiatermelési célú alkalmazásainak műszaki fejlesztése és marketingje terén. Például az orvosi célú képalkotó berendezések piaca csak Európában évi 20 milliárd eurós volument képvisel, emellett a mezőgazdaságban, az iparban és a kutatásban is egyre szélesebb körben alkalmazzák ezt a technológiát. Továbbra is jelentős kutatási célú beruházások folynak mind az új generációs és a modulrendszerű, atommaghasadással működő erőművek területén, mind pedig annak érdekében, hogy megőrizzük vezető helyünket a fúziós energiára irányuló kutatásban, és ezt kritikus jelentőségűnek tekintjük a szakértelem, az egyéni karrierek és a globális befolyás fenntartása szempontjából. Ez különösen azért fontos, mert a nukleáris energia használata, ha Európában nem is, világszerte továbbra is terjed.

4.1.

Az EGSZB rendszeresen kifejtette véleményét az atomenergia biztonságáról és az EU energiaszerkezetében betöltött szerepéről (2). Ez a közlemény az Európai Bizottság első nukleáris szemléltető áttekintése Fukusima óta, és jóllehet az előző nukleáris indikatív program ígéretet tett arra, hogy a gyakoriságot illetően „növelni fogja a nukleáris tájékoztató programok közzétételét” (COM(2007) 565 végleges), ez nem történt meg. A 2016. évi nukleáris indikatív program terjedelme – jóllehet kiterjedt szolgálati munkadokumentum támogatta –, a 2007. évi közleménynek csak a felét éri el. Az EGSZB azt javasolja, hogy a nukleáris indikatív programot egészítsék ki néhány elemmel, hogy rendelkezzünk egy stratégiai dokumentummal, amely kifejti a beruházásokat alakító kapcsolódó tényezőket és a célok meghatározásával kapcsolatos döntéseket.

4.2.

Az EGSZB nagyra értékeli az egész üzemanyagciklus területén végrehajtott beruházások kiterjedt elemzését, amelyet a nukleáris indikatív program közöl, és elismeri, hogy a dokumentum meghatározza mind a kihívásokat, mind pedig a lehetőségeket, amelyekkel az ágazatnak számolnia kell. Üdvözli továbbá azt a tényt, hogy a legmagasabb szintű biztonsági előírásokra és arra helyeződik a hangsúly, hogy átfogó finanszírozásról kell gondoskodni a leszerelés minden vonatkozásához. Azt is megjegyzi, hogy a munkadokumentum meglehetősen részletes, és a kutatás folytatásának szerepét is taglalja. Más területeken viszont számos témát nem is érint, gyengítve ezzel a dokumentum stratégiai értékét.

4.3.

A 2016. évi nukleáris indikatív program tervezete jelentős változásokat jelez az Európai Bizottság megközelítési módjában. Az előző nukleáris indikatív programok azoknak az energetikai kihívásoknak az összefüggésében végezték el a felülvizsgálatot, amelyekkel az Uniónak és a globális közösségnek szembe kell néznie. Például a 2007. évi nukleáris indikatív programban voltak olyan, világos stratégiai meglátásokat tartalmazó szakaszok, amelyek a 2016. évi programban már nem jelennek meg. Ezeket szerepeltetni kell a jelenlegi javaslatban is. A következő témakörökre gondolunk:

Mindezek a kérdések még fontosabbá váltak az elmúlt kilenc év során, de a biztonságra és az üzemanyagciklusra helyezett hangsúly jellemzi a nukleáris indikatív programot, míg az említett területekkel mind a közlemény, mind pedig a bizottsági szolgálati munkadokumentum csak érintőlegesen foglalkozik. Az ezekről a – nem kis részben (például az alvállalkozóknak kiadott munka esetében is betartandó szigorú normák érvényesülése tekintetében) vitatott és ellentmondásos – tárgykörökről folytatott viták természetét sem vázolja fel, és útmutatásokat vagy stratégiai megközelítési módot sem kínál fel annak megvitatásához, hogy milyen helyet foglaljon el az atomenergia az energiaszerkezet egészében. Ez az energiauniós csomaggal kapcsolatos megközelítést tükrözi vissza, ahol hasonló módon vonakodnak annak megfogalmazásától, hogy az európai energiastratégia milyen következményekkel jár az azzal kapcsolatos tagállami vitákra nézve, hogy az atomenergia a továbbiakban milyen szerepet játsszon az energiaszerkezetben, és egyáltalán legyen-e ebben bármilyen szerepe.

4.4.

Amint már megjegyeztük, az Európai Bizottság közleménye azt állítja, hogy a program „alapot nyújt annak megvitatásához, hogy a nukleáris energia hogyan segíthet az Unió energiapolitikai céljainak elérésében” mint olyan elem, amely „fontos része marad az EU energiaszerkezetének a 2050-ig terjedő időszakban”. E dokumentum tartalma nem támasztja alá teljes mértékben az ilyen kijelentéseket. A korábbi indikatív programok alaposan megvizsgálták az atomenergia szerepét és útmutatásokat kínáltak a jövőbeni politikához.

4.5.

Különösen az atomenergia területén szükséges beruházások elemzését (a mai körülmények között ez nyilvánvalóan súlyos nehézségeket okoz) kell mindenképpen az összes olyan beruházás összefüggésében vizsgálnunk, amelyekre szükség van az energiaunió céljainak eléréséhez, mivel kölcsönhatások és kompromisszumok jönnek létre az összes energiatermelési technológia és infrastruktúra területén meghozott beruházási döntések között.

4.6.

Létezik továbbá számos, az atomenergiával kapcsolatos politikákat és gazdasági kérdéseket formáló egyéb kapcsolódó tényező, amelyeket a dokumentum nem tárgyal meg teljes részletességgel, és amelyek vizsgálata az Európai Bizottságnak nehézségeket okoz, mivel ezek jelenleg állnak felülvizsgálat vagy átalakítás alatt. Ezek között szerepel a kibocsátás-kereskedelmi rendszer működése, a kapacitásmechanizmushoz nyújtott támogatásokra vonatkozó javaslatok, a megújuló energiaforrások ágazatának fejlődése stb.

4.7.

Az atomenergia jelenleg az Unió belső energiatermelésének 28 %-át és az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó villamos energia 50 %-át teszi ki (Eurostat, 2015. május). A CO2-kibocsátás csökkentése az Unió és a globális energiapolitika kiemelkedően fontos célja. Ha a 2 oC hőmérséklet-emelkedésen belül akarunk maradni, akkor 2030 és 2050 között évente átlagosan 5,5 %-kal kell csökkentenünk a globális energiatermeléshez kapcsolódó CO2-kibocsátásokat. A 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv felvázolta, hogy az Uniónak mivel kell ehhez hozzájárulnia, és ez a dokumentum több lehetséges forgatókönyvet is figyelembe vett azzal kapcsolatban, hogy az energiaszerkezet hogyan változik a különféle politikai, gazdasági és szociális tényezőtől függően (COM(2011) 885 végleges). A közlemény a tagállamoktól kapott számadatok alapján 100 GWe körüli nukleáris kapacitást feltételez 2050-ben, de a jelenlegi vita fényében ez a feltételezés egyáltalán nem vehető biztosra.

4.8.

Az EGSZB megemlíti a közelmúltban tapasztalt, a nukleáris indikatív program közzététele után bejelentett és ezért a dokumentumban nem szereplő svédországi példát, ahol azt a határozatot hozták, hogy a leállított erőműveket fokozatosan felváltják tíz új reaktorral, és ezzel párhuzamosan elkötelezték magukat olyan intézkedések mellett, melyekkel megoldható, hogy 2040-re az energiaellátást teljes mértékben megújuló forrásokból biztosítsák (Financial Times, 2016. június 10.). A megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos erőteljes politika, és ezzel egyidejűleg kiegészítő kapacitások létrehozása ahhoz, hogy a szomszédos országok számára is biztosítsanak alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó energiát, ebben az esetben politikai szempontból minden fél számára elfogadható, és így európai viszonylatban stratégiai jelentősége van. A dokumentumot ezért ennek figyelembevételével aktualizálni kell.

4.9.

Az EGSZB már sok esztendeje következetesen az energetikai kérdések stratégiaibb jellegű megközelítési módja és amellett érvel, hogy nagyobb hangsúlyt kell helyezni az energia megtermelésével és felhasználásával kapcsolatos széles körű nyilvános párbeszédre (4). A technológia értékeket képvisel, és az energiával kapcsolatos technológia az etikai, társadalmi és politikai döntések széles körét érinti. A tagállamok szabadon dönthetnek saját energiaszerkezetük elemeiről, csak a tagállamok felében működnek atomerőművek, és az atomerőművekkel kapcsolatos nézetek polarizálódtak az utolsó nukleáris indikatív program óta. Ezt a fontos ciklikus felülvizsgálati dokumentumot tovább javítaná, ha objektív módon bemutatnák azokat az aktuális és különösen fontos kérdéseket, amelyek szerepet játszanak „annak megvitatásában, hogy a nukleáris energia hogyan segíthet az Unió energiapolitikai céljainak elérésében”. Ezért javasoljuk, hogy a végleges dokumentumot a 4.3. pont szerint egészítsék ki több új szakasszal, illetve hogy a stratégia egészében véve jobban vegye figyelembe az alábbi 5.3.1–5.3.4. pontban szereplő konkrét megjegyzéseket.

5.1.

A dokumentum hangsúlyozza, hogy nukleáris kérdésekben mennyire fontos a tagállamok közötti jobb egyeztetés, az érintettek közötti fokozott együttműködés, a nagyobb átláthatóság, valamint a társadalmi részvétel. Megjegyzi, hogy mennyire fontos az Európai Nukleáris Biztonsági Szabályozó Hatóságok Csoportjának (ENSREG) ezzel kapcsolatos szerepe, valamint „az érdekelt felek közötti párbeszéd további előmozdítása az Európai Nukleáris Energia Fórum (ENEF) keretein belül”. 2015 decemberében az ENSREG nyilatkozatot adott ki „a Fukusima utáni nemzeti cselekvési tervek (NAcP) végrehajtásában elért előrehaladásról”, amelyben megjegyzi, hogy a végrehajtás állapota eltérő, és hogy a biztonsági fejlesztések végrehajtási ütemét fokozni kell, hogy be lehessen tartani a megállapodás szerinti végrehajtási határidőket. Javasoljuk, hogy „mindegyik részt vevő ország rendszeresen frissítsen és tegyen közzé helyzetjelentést az NAcP-k végrehajtásáról az átlátható nyomon követés biztosítása érdekében, a végrehajtásról szóló jelentés 2017-ben történő közzététele céljából” (Az ENSREG negyedik jelentése, 2015. november). Az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság illessze be ennek az ajánlásnak a támogatását a nukleáris indikatív programba.

5.2.

A közlemény érinti az Unióval szomszédos, atomenergiával rendelkező országokkal való kapcsolatokat, és az EGSZB úgy véli, hogy a Fehéroroszországhoz fűződő aktív kapcsolatok kiterjesztése különösen hasznos lenne azoknak az átláthatósággal és biztonsággal kapcsolatos problémáknak a megoldásában, amelyek az ország első atomreaktorának Osztrovecben történő felépítésével kapcsolatban felmerültek. Az Európai Nukleáris Biztonsági Szabályozó Hatóságok Csoportján (ENSREG) keresztül fenntartott kapcsolatokat előnyben kell részesíteni.

5.3.

Általánosságban a párbeszéddel és az átláthatósággal kapcsolatban az EGSZB megjegyzi, hogy a gyakorlatban az Európai Nukleáris Energia Fórum (ENEF) szerepe, erőforrásai, kapacitása és státusa az utolsó két év során jelentősen csökkent. Feltétlenül folytatni kell azoknak a kulcsfontosságú kérdéseknek a tisztázását, amelyeket meg kell oldani az európai nukleáris politikáról, valamint a nemzeti szintű vitához javasolt közös keretekről folytatott párbeszéd során. Ezek továbbvitele jelenleg valószínűtlen az Európai Nukleáris Energia Fórumon belül, és a nukleáris indikatív programban sem szerepel. Ez a keret az energiaunió jövőbeni kormányzását is elősegítené, és következetesen kellene alkalmazni az összes elsődleges energiaforrásra nézve. Ezért ennek a tisztázásnak az elősegítéséhez a nukleáris indikatív programnak tartalmaznia kell konkrét szakaszokat, amelyek leírják a nukleáris beruházási politika szempontjából jelentkező következményeket és releváns szempontokat. Ezek a témakörök, amelyeket az alábbi négy bekezdésben részletezünk, bármely stratégiai jövőképről folytatott párbeszéd nélkülözhetetlen területei.

5.3.1.

A villamos energiára való áttérés és az elsődleges forrásokból biztosítható egyenletes villamosenergia-ellátás mértéke. Az atomenergia egyrészt hozzájárulhat az energiabiztonsághoz, mivel nagy mennyiségű kiszámítható villamos energiát képes termelni folyamatosan, hosszú időszakokon keresztül, és pozitív módon járulhat hozzá a villamosenergia-rendszerek stabil működéséhez (pl. a hálózati frekvencia fenntartásával). Ugyanakkor az építési tőkeköltségek nagyon magasak, az új biztonsági követelmények sok ráfordítást igényelnek, a finanszírozás bizonytalan, és a jövőbeni piaci feltételek meglehetősen kiszámíthatatlanok. Ezekkel a kérdésekkel minden nukleáris termelőkapacitással rendelkező tagállamnak szembe kell néznie, és ezek kritikus jelentőségűek lehetnek abból a szempontból, hogy az átfogó uniós energetikai és éghajlati célok teljesítéséhez hozzájáruló, realisztikus nemzeti tervek megvalósíthatók-e, és ha igen, milyen módon. A nukleáris indikatív programnak kapcsolódnia kell egy, az ezen kérdések megvitatására szolgáló közös kerethez, amint ezt az Európai Bizottság korábban már felvetette az energetikai kérdésekkel foglalkozó más stratégiai közleményeiben, és kiegyensúlyozott elemzést kell előterjesztenie az atomenergia szerepéről.

5.3.2.

Az energiatermeléssel kapcsolatos kockázatok társadalmi ismertsége, a társadalom hozzáállása és tudatossága. Egyrészt a nukleáris biztonság, Csernobil és Fukusima hatásai, valamint a leszereléssel és a radioaktív hulladék elhelyezésével kapcsolatos nyitott kérdések egyes országokban súlyos társadalmi aggodalmat váltanak ki. Másrészt jelentős és gyakran alábecsült negatív tényezők kapcsolódnak más elsődleges energiaforrásokhoz. Az EGSZB következetesen hangsúlyozta, mennyire fontos megértetni a nagyközönséggel az energiaügyi „dilemmát”, vagyis alapvetően azt, hogy miként lehet egyensúlyba hozni az energiabiztonság, a megfizethetőség és a környezeti fenntarthatóság egymással összefüggő és gyakran egymással ellentétes céljait. A politikai akarat jelentős részben a társadalom hozzáállásához igazodik, és az átfogó energiatudatosság alacsony szintje az optimálisnál rosszabb politikai döntések meghozatalához vezethet. Ha további erőforrások mozgósítása és egy támogató jogi környezet kialakítása révén lehetségessé válik, hasznos volna például francia mintára helyi információs bizottságok felállítása.

5.3.3.

A költségek és a versenyképesség felmérésének módszere. A megfizethető, alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó energia elengedhetetlen az elfogadott éghajlati és energetikai célok eléréséhez, ezen a területen mégsem hagyják érvényesülni a piaci versenyt. Emellett nem létezik olyan szabványos vagy elfogadható módszer sem, amelynek használatával a tagállamok felmérhetik az energiatermelésük szerkezetét érintő egyes alternatívák jövőbeni költségeit a politikai döntések meghozatala előtt (amelyeket más tényezők is befolyásolnak).

5.3.4.

Az aktív kutatási és villamosenergia-termelési bázis piaci relevanciája, technológiai és biztonsági vezető szerep. Mennyire fontos egy jelentős és fejlődő atomenergia-ipar fenntartása a foglalkoztatás, valamint az európai befolyás és vezető szerep fenntartásához egy globálisan terjeszkedő iparágban? (Az Egyesült Államok Energiaügyi Hivatala, 2016. május – A világ nukleáris termelőkapacitása 2040-re megduplázódik.) Kína például 2020–2021-re nukleáris kapacitását megduplázva legalább 58 GWe-t kíván termelni, és ezt a mennyiséget 2030-ig 150 GWe-re akarja növelni. Megjegyzendő, hogy az Unióban fontosak a magas színvonalú, jól fizetett munkahelyek, és ha ezeket fokozatosan megszüntetik, akkor tisztességes és támogatott átmenetet biztosító programot kellene majd életbe léptetni.

5.4.

Az EU nukleáris kutatási finanszírozásának legnagyobb részét a közös nukleáris fúziós program (ITER) fejlesztésére fordítják. Az Európai Fúziós Fejlesztési Megállapodás (EFDA) ütemterve leírja a jelenlegi fúziós kísérletektől egy demonstrációs fúziós erőműhöz vezető utat, amely alkalmas hálózati nettó villamosenergia-termelésre. Az EGSZB kéri, hogy az Európai Bizottság az összes 2050 utáni, költséghatékony energiára vonatkozó forgatókönyvben vegye figyelembe a fúziós erőművekből származó villamosenergia-ellátás lehetőségét. Ösztönözni kell emellett a negyedik generációs reaktorokkal kapcsolatos kutatások további támogatását, e reaktorok költségcsökkentési potenciálja miatt és azért, mert képesek jelentősen csökkenteni a nagy aktivitású radioaktív hulladékok mennyiségét.

5.5.

A javaslattervezet még az előtt készült, hogy az Egyesült Királyság lakosai az Európai Unióból való kilépésre szavaztak volna. A legfrissebb jogi álláspont szerint pedig az EU-ból való kilépés az Euratomból való kilépést is jelenti. Ennek komoly stratégiai kihatásai vannak, nem utolsósorban a 2030-ig szóló energiaügyi célkitűzések szempontjából, emellett a kutatás, a szabályozás, az ellátási láncok és a biztonsági együttműködés tekintetében is. A problémát ezért el kell ismerni ebben a javaslattervezetben, még akkor is, ha egyes konkrét kimenetelek előrevetítése ebben a szakaszban problematikus.