15.1.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 13/89

Előadó:

Tom JONES

Társelőadó:

Joana AGUDO I BATALLER

1.1.

Az EGSZB üdvözli az EU, a tagállamok és a régiók arra irányuló folyamatos kötelezettségvállalását, hogy a vidéki területek előtt álló egyes kihívásokat szerteágazó vidékfejlesztési programmal kezeljék. Az EGSZB elismeri az Európai Bizottságnak és a kormányzati alkalmazottaknak az új program kidolgozásában és elfogadásában játszott szerepét. A számos hátrányos helyzetű vidéki területet érintő tényleges válságra tekintettel azonban csalódott amiatt, hogy több államban és régióban késedelmes a program benyújtása, jóváhagyása és elindítása. Ezért azt javasoljuk az Európai Bizottságnak, hogy az új programok jövőbeli késedelmeinek elkerülése érdekében az állami és a regionális hatóságokkal és bizottságokkal együtt végezzen független felülvizsgálatot.

1.2.

A vidékfejlesztési program sikere a partnerség elvének hatékonyságától függ. Elengedhetetlen, hogy – a Szerződésben foglalt kötelezettségek és egyéb kötelezettségvállalások szerint – az állami és a magánszektorbeli érdekeltek, a szociális partnerek és az érdekelt nem kormányzati szervezetek közösen vállaljanak felelősséget a program iránt. Az EGSZB megjegyzi, hogy a korábbi programok során javult a részvétel, de a partnerség továbbra is változó mértékű az EU különböző részein.

1.3.

A monitoringbizottságok szerepének átláthatónak kell lennie. A tagoknak határozottnak kell lenniük a célok átvizsgálásában, és hozzá kell férniük a pénzügyi iránymutatásokhoz. A tagságnak inkluzívnak kell lennie, és adott esetben képesnek kell lennie a különböző érdekcsoportok képviseletére is.

1.4.

Az 1303/2013/EU rendelettel és különösen e rendeletnek a partnerségről és a többszintű kormányzásról szóló 5. cikkével összhangban az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak a partnerségi megállapodások kidolgozásakor és a programok végrehajtása során nyomon kell követnie a rendelet végrehajtásának módját, többek között úgy, hogy részt vesz a monitoringbizottságok munkájában.

1.5.

A helyi szükségleteken és prioritásokon alapuló programok széles köre üdvözlendő, csakúgy, mint az, hogy a közösség inkluzív részvételére egyre nagyobb mértékben alkalmazzák a közösségvezérelt helyi fejlesztési modellt. Terjeszteni kell a modell alkalmazásával kapcsolatban bevált gyakorlatokat.

1.6.

A költségvetési megszorítások a KAP fennmaradó költségvetésének kiegészítő, nem párhuzamos szerepét feltételezik. Azt javasoljuk, hogy a kormányzati, magánszektorbeli és önkéntes társfinanszírozási források felhasználása maximális legyen, a pályázók számára ésszerűsített eljárás mellett. Az irányító hatóságoknak elő kell segíteniük a kohéziós politikai és más európai beruházási alapokhoz való hozzáférést, amennyiben a projektek tágabb feltételeknek is megfelelnek.

1.7.

Amint azt az EGSZB már megjegyezte (1), tizenöt tagállam a közvetlen kifizetésekre előirányzott összegből átcsoportosított forrásokat a vidékfejlesztési programokra, míg öt másik tagállamban az átcsoportosítások a második pillérből az első pillérbe irányultak. Mindkét lehetőség jogszerű – mivel a társjogalkotó ezt lehetővé tette –, de nem azonos értékűek: a vidékfejlesztési programok az egyes uniós régiókon belüli kiegyensúlyozottabb területi fejlődést szolgálják. Érdemes tanulmányozni e rugalmasság koherenciáját és hatékonyságát, többek között az egységes piacon belüli versenyre kifejtett hatását is.

1.8.

A kiadásokkal kapcsolatos prioritások jelentősen el fognak térni az egyes államokban és régiókban. Ez a vélemény hangsúlyozza, hogy fontos a gazdasági tevékenység, a környezet és a társadalmi igazságosság fenntartható fejlesztése, illetve a termőföldben mint erőforrásban rejlő értékek szélesebb körű kiaknázása. Azt ajánljuk, hogy az Európai Bizottság mérje fel, hogy milyen előrehaladást sikerült elérni a fenti prioritásokkal kapcsolatos célok elérésében, elismerve a korábban vállalt kötelezettségek teljesítését is. A hatóságok számára lehetővé kell tenni kiigazítások végrehajtását annak érdekében, hogy új projektek révén sikerrel zárulhasson a program, és levonhatók legyenek a tanulságok a későbbi vidékfejlesztési szakpolitikai keret számára.

1.9.

Az EGSZB-nek komoly aggodalmai vannak azt illetően, hogy a vidékfejlesztési programok képesek-e jobb területi kohéziót garantálni. A távolabbi és gazdaságilag csekély jelentőségű térségek – akár államokon és a régiókon belül, akár azok között fekszenek – nem rendelkeznek a rendelkezésre álló források és támogatás hasznosításához szükséges strukturális kapacitással. További célzott erőforrások szükségesek, hosszabb időszakokra. Ilyen lehet a határokon átnyúló mentorálás, az ikerintézményi együttműködés és a tanácsadó struktúrák számára a kapacitásépítés, valamint az innovatív magán- és szociális vállalkozásoknak szánt hitelek és beruházások.

1.10.

Az EGSZB tiszteletben tartja a jól bevált LEADER modellt, és a helyes gyakorlat további terjesztésére ösztönzi az Európai Bizottság által finanszírozott vidékfejlesztési hálózatokat.

1.11.

Egyes programokban egyértelműen nagy hangsúlyt helyeznek a vidéki munkahelyek megtartására és ottani új foglalkoztatási lehetőségek megteremtésére, csakúgy, mint a beruházásokra, a tapasztalatcserére, a képzésre, a mentorálásra, valamint a kutatóintézetekkel kialakítandó szorosabb kapcsolatok jelentőségére. Fontosak azok az intézkedések, amelyek arra ösztönzik a fiatalokat, hogy a vidéki területeken keressék jövőjüket és különösen azok, amelyek a speciális nehézségekkel küzdő, illetve testi vagy szellemi fogyatékossággal élő személyek beilleszkedését segítik elő. Nagyon fontosak a generációs megújulást elősegítő pénzügyi ösztönzők. A vidéki iskoláknak és főiskoláknak pedig jobban igazodniuk kell területük hagyományos és változó készségigényeihez is.

1.12.

Foglalkozni kell a mezőgazdasági üzemek generációk közötti átadásával, a vidékfejlesztési programban az üzleti modellek tesztelésére biztosított lehetőségeket pedig integrálni kell az eszközátadásra vonatkozó nemzeti és regionális szabályokkal. A munkaerő mobilitása ösztönzést kap, ha színvonalas képzéssel és a foglalkoztatási jogok betartásával jár együtt.

1.13.

Konkrétan meg kell vizsgálni, hogy a nők hogyan járulnak hozzá a program sikeréhez, és támogatni kell őket ebben. A vidéki élet fennmaradásához nagyon fontos a nők szerepe – nem csupán a mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos diverzifikáció, illetve azok feldolgozása kapcsán, hanem abból a szempontból is, hogy kézműves vagy vidéki turisztikai tevékenységek kínálata révén hozzájárulnak az adott térség fejlődéséhez. Emellett nem szabad megfeledkezni az innovációban betöltött kulcsszerepükről sem.

1.14.

A környezet, az ökoszisztémái és kultúrtájai javítását célzó intézkedések üdvözlendőek. A megfelelően felcímkézett helyi termékek, a vidéki turizmus, valamint a kisméretű és a közösségi megújulóenergia-programok támogatásának fenntartható gazdasági és közösségi hasznot kell hoznia. A vidék rehabilitációja csak akkor történhet meg, ha vannak hozzá hatékony és nyereséges mezőgazdasági, erdészeti és vidéki vállalkozások. A jövőben több erőfeszítést kell tenni az élelmiszert, megújuló nyersanyagokat, illetve környezeti és rekreációs javakat előállító gazdálkodók és erdőtulajdonosok, valamint az egyre változatosabb európai polgárságot képviselő fogyasztók közötti megértés javítása érdekében.

1.15.

Az éghajlatváltozás mezőgazdaságra és erdészetre kifejtett hatásainak, illetve a mezőgazdaság és az erdészet éghajlatváltozásra kifejtett hatásainak kezelése prioritásként szerepel a programokban. A szén-dioxid-megkötést, a víz- és a talajminőség javítását, a kibocsátások csökkentését, az ökoszisztémák gazdagítását és a körforgásos gazdaság fejlesztését célzó projektek üdvözlendőek. A javulásnak hosszú távúnak kell lennie, és azt több agrár-környezeti és egyéb programban, tudományosan kell mérni, a termelést integrálva.

1.16.

A társadalmi igazságtalanság kezeléséhez szélesebb körű kormányzati és uniós források és politikák kellenek, ideértve a jobb internethozzáférést, illetve színvonalasabb közlekedési és oktatási szolgáltatások nyújtását is.

1.17.

A falvak gazdasági és közösségi megújulása elengedhetetlen, és a vidékfejlesztési programokat abból a szempontból is meg kell vizsgálni, hogy kiterjednek-e minden vidéki polgárra. A civil társadalmi szerepvállalás és a vállalkozói tevékenység létfontosságú a vidéki területek életképességéhez.

2.1.

A vidéki Európa valamennyi európai polgár éltető eleme, nemcsak az ott élőké és dolgozóké. A vidéki Európa biztonságos élelmiszert, fát, ásványokat és vízellátást biztosít. A vidéki Európa változatos élőhelyeket, megújuló energiát, rekreációs lehetőségeket, történelmi tájakat, kézműves tevékenységeket, és mindenekelőtt szakmailag sokoldalú és változatos műveltségű embereket biztosít. Mintegy 115 millió uniós polgár (a népesség 23 %-a) tartozik a vidéki területeken élők kategóriájába.

2.2.

A gazdasági jólét és a társadalmi kohézió tekintetében azonban számos eltérés van a vidéki területek között. Egyes vidéki területek gazdagok és dinamikusak, más vidéki területek sérülékenyek, fogyatkozó népességűek és széttagoltak. Sok vidéki területen bőségesen találhatók javak és kevés a készpénz, elszórtan helyezkednek el a települések, amelyek korlátozott hozzáféréssel rendelkeznek a közszolgáltatásokhoz. Ez különösen érvényes a távolabbi és hegyvidéki régiókra és szigetekre. A modern gazdasági és társadalmi tevékenység városok felé irányuló gravitációs húzóereje megállíthatatlan. Ez megnehezíti, hogy a kormányok biztosítsák a vidéki közösségek fenntarthatóságát, különösen akkor, ha nem megfelelő városi megoldásokat hajtanak végre. A mobilitás és az emberek szabad mozgása az Európai Unió alapvető elvei. Ennek azonban nem szándékolt következményei vannak a legszegényebb vidéki régiókra nézve, mivel túl sokan – különösen fiatalok – távoznak a jobb élet kilátását szem előtt tartva, és soha nem térnek vissza.

2.3.

Európának jövőképre van szüksége a vidéki jólétbe vetett bizalom helyreállításához. Ehhez jó kiindulópont lehet a zöld növekedés, a körforgásos gazdaság előmozdítása, a közösségi igények jobb megértése és az intelligensebb támogató szolgáltatások. Ez a vélemény azt igyekszik megválaszolni, hogy a siker mértéke miért változó, és milyen kilátások vannak a tényleges javulásra az új támogatási program során. Levonták-e a tanulságokat a fenntartható fejlődés három pillére, a gazdaság, a környezetvédelem és a társadalmi igazságosság szempontjából? Létezik-e tényleges felelősségvállalás és partnerség minden érdekelt között?

3.1.

Rengeteg olyan intézkedés van, amely a vidéki-városi gazdasági lehetőség kiegyenlítését, valamint a társadalmi kohézió tagállamok és régiók általi stabilizálását célozza, és az EU a KAP első (1307/2013/EU rendelet) és második pillérén (1305/2013/EU rendelet) keresztül, valamint a strukturális alapjain és Kohéziós Alapján keresztül folyamatos erőfeszítéseket tesz a hanyatlás visszafordítására – ez azonban sajnos kevés és változó sikerrel jár. Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) finanszírozott, az 1306/2013/EU rendelettel létrehozott jelenlegi uniós vidékfejlesztési támogatás becsült összege a pillérek közötti forrástranszfer előtt 95,6 milliárd EUR, azaz a KAP költségvetésének 23 %-a.

3.2.

A 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó programok a működő és a nem működő dolgokkal kapcsolatos többéves tapasztalatra hagyatkoznak. Az Európai Bizottság támogatja, hogy az Európai Vidékfejlesztési Hálózat (EVH), illetve a mezőgazdasági termelékenységgel és fenntarthatósággal kapcsolatos európai innovációs partnerség (EIP-agri) mozdítsa elő a helyes gyakorlatokat és az innovatív megoldásokat, és az EGSZB azt javasolja, hogy ezt a munkát minden szinten fokozzák. Más támogatásnyújtók bevált gyakorlataiból is levonhatók tanulságok.

3.3.

Bár a költségvetés alacsonyabb, mint néhány más uniós költségvetés, intelligens lehet, emellett kormányzati és más társfinanszírozási forrásokkal bővíthető. A programoknak ki kell egészíteniük az első pillér szerinti forrásokat, és adott esetben más finanszírozási forrásokhoz kell kapcsolódniuk, olyan akadálymentes hivatali infrastruktúrában, amely a tanácsadó ügynökségek és a helyi tervezési hatóságok részéről gyors választ és mentori támogatást biztosít a pályázók számára.

3.4.

A programok alkotóelemei kellően rugalmasak és helyi vonatkozásúak ahhoz, hogy a közösségek tényleges igényeire épüljenek. A LEADER modell a helyi akciócsoportokkal együtt közös felelősségvállalást és pozitív eredményeket mutat fel ott, ahol a leghatékonyabbak és a legsikeresebbek. Az összes érdekeltnek nyújtott technikai támogatás, valamint mentorálás és képzés minden projektnél és kezdeményezésnél alapvető fontosságú.

3.5.

A leghátrányosabb helyzetű területek azonban az üzleti erőforrások hiánya, a gyenge infrastruktúra, a tapasztalatlan közösségi vezetés és az egyéb beruházások korlátozottabb elérhetősége miatt nehezen érnek el tényleges javulást a rövid távú programok révén. A jobb területi kohézió érdekében nagyobb figyelmet kell fordítani ezekre a területekre, ahogy az a strukturális/kohéziós támogatási programok korábbi 1. célkitűzése keretében is történt.

3.6.

Az Európai Bizottság a 2014–2010 közötti időszakra új költségvetési rendeletet adott ki, amelyet az irányító hatóságoknak és a monitoringbizottságoknak világosan kell értelmezniük és a projektek pályázóira háruló bürokratikus terhek növelése nélkül kell végrehajtaniuk. Ennek kapcsán az Európai Számvevőszék a 2007–2013 közötti programozási időszakra és a 2014–2020 közötti jogi keretre vonatkozó jelentéseiben (2) javaslatokat tett a jobb ár-érték arány biztosítására.

3.7.

Az egyszerűsítésre tett ígéretek ellenére sok új program előkészítési és jóváhagyási folyamatában komoly késedelem jelentkezett. Ez igen sajnálatos, hiszen a legszegényebbek közé tartozó vidéki területek közül sokban rossz a helyzet, és ezektől a programoktól rendkívül sokat várnak az alacsony jövedelem, a fiatalok munkanélkülisége, az alacsony színvonalú közszolgáltatások és az éghajlatváltozás hatásának kezelése terén. 2015 májusában a regionális és állami programoknak még mintegy 57 %-át (3) jóvá kellett hagyni, bár remények szerint ez a folyamat az év vége előtt lezárható.

4.1.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy milyen fontos az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezéseket megállapító 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtása. Rámutat a partnerségről és a többszintű kormányzásról szóló 5. cikk különös jelentőségére, amely kimondja, hogy más hatóságokat, a gazdasági és szociális partnereket és a civil társadalmat képviselő egyéb szervezeteket is be kell vonni. Így az Európai Bizottságnak a partnerségi megállapodások kidolgozásakor és a programok végrehajtása során nyomon kell követnie a rendelet végrehajtásának módját, többek között úgy, hogy részt vesz a monitoringbizottságok munkájában.

4.2.

Ez a vélemény a vidékfejlesztési programok előkészítése alatti részvétel szintjét vizsgálja, bár a következtetéseit a jóváhagyott programok hiánya és szűk földrajzi lefedettsége korlátozza. Az EGSZB három meghallgatást tartott (4), illetve szélesebb körben terjesztett egy kérdőívet is. Az első válaszok területileg változó, de a korábbi programokénál jobb, érettebb részvételi folyamatot jeleztek a kormányok és a nem kormányzati szervezetek között. Több erőfeszítést kell azonban tenni a részvételre vonatkozó helyes gyakorlatok terjesztése érdekében, többek között fokozottabban igénybe kell venni a kommunikációs technológiát a folyamatos párbeszédhez. A párbeszéd jelentős eltéréseket mutat az egyes államokban és régiókban. A partnerségi megállapodások jelképesek lehetnek, a közösségvezérelt helyi fejlesztési módszertant csak egyes területeken fogadják el, és a ténylegesen inkluzív konzultáció inkább a folyamat kezdete, mint a vége körül ér véget (5). Vannak példák elérhető helyes gyakorlatra, és azok gyakran ott figyelhetők meg, ahol hasonló részvétel jobb eredményekhez vezetett más szakpolitikai kezdeményezésekkel együtt (6).

4.3.

A kormányok önmagukban nem tudják megvalósítani a vidéki területek felélesztéséhez szükséges tényleges változást. Biztosítani tudják a jogalkotási és tervezési keretet, a demokratikus elszámoltathatóságot, a jobb közszolgáltatásokat és a katalizátor-támogatást. Azonban főként a magánvállalkozások, a szakképzett munkavállalók, valamint a szociális és a közösségi vállalkozások érnek el valamit az emberek és a környezet érdekében. Ahhoz, hogy az emberek hajlandóak legyenek időt és erőforrásokat befektetni, biztosnak kell lenniük abban, hogy megvalósítható a jobb vidéki jövőre vonatkozó közös elképzelés, és azt nem akadályozzák hosszadalmas kérelmezési eljárások.

4.4.

A sikerességhez a gazdasági és a szociális partnereknek erőforrásokra van szükségük, hogy folyamatosan párbeszédet folytassanak a tagjaikkal és a kormányaikkal. Mivel a tervek változnak és alakulnak, a szakpolitikáért és a végrehajtásért nagyobb mértékben kell közös felelősséget vállalni. A monitoringbizottságoknak széles körű, tájékozott és hatékony ellenőrzésre képes tagsággal kell rendelkezniük. Az EGSZB elkötelezett amellett, hogy elősegítse a jobb partnerségi modellek fejlesztését a civil és a szociális partnerekkel (7).

5.1.

A Brüsszelben és Észak-Wales-ben tartott meghallgatásaink (8) megerősítették, hogy a programokban szerepelnek eredményekre vonatkozó célok. Ezeket az Európai Bizottságnak, a monitoringbizottságoknak és az érdekelteknek rendszeres időközönként értékelniük kell a tényleges előrehaladás és az ár-érték arány szempontjából. Azt is tanulmányozni kell, hogy a pillérek közötti forrástranszfer hatékony volt-e, illetve okozott-e szélesebb körű földrajzi és versenytorzulást.

5.2.

A fenntartható fejlődés vizsgálatára vonatkozóan három témát sikerült megnevezni: vállalkozói szellem és foglalkoztatás, környezetvédelem és társadalmi befogadás.

5.3.

Bár a KAP költségvetése csökken, az Európai Bizottság által az első pillér szerinti kifizetésekre vonatkozóan előírt megfelelési többletkövetelmények egyre szigorúbbá válnak. Ezért elengedhetetlen, hogy a vidékfejlesztési program többek között az alábbiak révén támogassa a versenyképes mezőgazdaságot és erdészetet célzó beruházásokat: nagyobb hozzáadott értéket képviselő termékek, jobb marketing, rövid ellátási láncok, márkaépítés és tapasztalatcsere. Az egyetemekre és főiskolákra fontos szerep hárul saját régiójukban, illetve a leghátrányosabb helyzetű régiók tanácsadás és ikerintézményi együttműködés révén történő támogatásában. Együtt kell működniük a meglévő gazdálkodási és vidéki tanácsadási szolgálatokkal abból a célból, hogy uniós kutatási támogatást nyerjenek el a sajátos helyi szükségletek kezelésére. A vidékfejlesztési programnak áthidaló szerepet kell betöltenie a pályázók, az Európai Beruházási Alap és a Horizont 2020 keretprogram között, elősegítve a tudományos ismeretek mezőgazdasági üzemi vagy vidéki alkalmazását. Bár az iskolákat nem közvetlenül a vidékfejlesztési program finanszírozza, a jövő generációk üzleti igényeinek kezelésében betöltött szerepük egyértelmű, különösen a vidéki területeken. A mezőgazdasági üzemekben szervezett nyílt napok, a munkatapasztalat és a más támogatási programok szerinti tanulószerződéses gyakorlati képzések elengedhetetlenek ahhoz, hogy jól képzett munkaerő álljon rendelkezésre (9). A formális és az informális képzésnek lehetőség szerint üzleti vonatkozású helyi szakképzésnek kell lennie (10).

5.4.

A mezőgazdaság és az erdészeti iparágak globalizálódással, gyors technológiai fejlődéssel és növekvő társadalmi igényekkel jellemzett dinamikus gazdasági környezetbe kerülnek. Az innovációk kulcsfontosságúak a gazdálkodók és az erdőtulajdonosok hatékonyságának és versenyképességének fenntartásához. A mezőgazdaság területén újonnan létrehozott európai innovációs partnerségek gyorsan és széles körben bevezetendő értékes eszközök. Az innováció mobilizálásához és elősegítéséhez ésszerűsített finanszírozási feltételekre van szükség.

5.5.

Az Ifjúsági Garancia programnak és a hasonló programoknak a vidéki területeken a vidékfejlesztési programok kezdeményezéseihez kell kapcsolódniuk ahhoz, hogy legyen remény fejlődésre és ambícióra. Nagyon fontos, hogy beruházási és képzési támogatást nyújtsunk a fiatal gazdálkodóknak és az új belépőknek. A fiatalokat a vidéki területeken támogató és marasztaló projekteknek kiemelt prioritásnak kell lenniük. A fiatalokat ösztönözni kell arra, hogy önmaguk segítése érdekében felelősséget vállaljanak az intézkedésekért. A vidéki területeknek olyan jogilag méltányos, elérhető és jobb utódlás-tervezési keretre (11) van szükségük, amely az ifjúság és a tapasztalatok összehozása terén fenntartható, generációk közötti transzfereket ösztönöz.

5.6.

A nők mezőgazdasági szerepe teljes mértékben elismert tény. A vidéki projektek kialakításához és megvalósításához való hozzájárulásuk felbecsülhetetlen értékű, és ahogyan a finnországi példa illusztrálja, a célzott tanácsadási támogatás a vállalkozói potenciál kibontakozását eredményezi (12).

5.7.

A vidéki turizmusra, a termelő kézműves tevékenységekre, valamint a rekreációra és az egészségre és jó fizikai kondícióra vonatkozó kezdeményezések támogatást érdemelnek, csakúgy, mint a fesztiválok, a kiállítások (például a Royal Welsh Show és a berlini Zöld Hét) promóciós munkája. A városok és a vidék újbóli szerepvállalása a változó plurális Európában elengedhetetlen a vidéki vállalkozások és a fogyasztók számára, valamint a széles sávú internetszolgáltatásokhoz való jobb hozzáféréshez. A kézművesség, a mezőgazdaság, az idegenforgalom, a kereskedelem és a vidéki területek számára nagy lehetőségeket eredményez a regionális értékláncok létrehozása (13). Az EGSZB támogatja a javasolt Európai Stratégiai Beruházási Alapot és azt, hogy az elkötelezett a vidéki projektek támogatása mellett.

5.8.

Az éghajlatváltozás mezőgazdaságra és erdészetre kifejtett hatását egy vélemény (14) vizsgálta. Ahhoz, hogy kevesebb erőforrás felhasználásával növeljük a termelést és javítsunk az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességünkön, az lehet az egyik megoldás, hogy támogatjuk a fenntartható módon történő, intenzívebb mezőgazdasági termelést és erdőgazdálkodást. Modern földhasználatot kell ösztönözni az éghajlatváltozás elleni küzdelem jegyében, hogy olyan tevékenységeket alakítsanak ki, amelyek mérséklik az éghajlatváltozás hatását és növelik a biológiai sokféleséget. Ehhez elsősorban agrár-környezetvédelmi programok (15) kellenek. Ösztönözni kell az újrafeldolgozást és a körforgásos gazdaságot (16), míg a megújuló energia (17) olyan értékes vidéki eszköz, amely intelligens beruházás esetén fokozottan hozzájárul a gazdasághoz és a környezetvédelemhez, illetve hasznos a társadalom számára is. A közösségi felelősségvállalásra és a beruházásra reális lehetőség van, ha technológiai szempontból javítható a tárolás, illetve a logisztika és az infrastruktúra.

5.9.

Az EGSZB szerint fontos, hogy az első pillér környezetbarátabbá tételét kiegészítsék agrár-környezetvédelmi éghajlati intézkedésekkel. Hasznos, ha célzott segítséget nyújtunk az olyan speciális kritériumokhoz, mint az erózió által fenyegetett földterület, a szárazföldi élőhelyek klaszterbe foglalása, a vízgyűjtés, illetve a különleges kezelési módokat igénylő fajok támogatása. A megfelelési követelményeknek azonban nem szabad további terhekké válniuk. Az előrehaladás méréséhez pontos tudományos alapra van szükség, a tényleges javuláshoz ugyanakkor a hosszabb időtáv megértése is szükséges (18).

5.10.

A vidéki európai táj elsősorban emberi tevékenység során létrejött táj, amelyet generációk tevékenysége alakított az élelmiszer-termelés, a fakitermelés és a lakhatási lehetőségek megteremtése közben. A táj változatosságát nagyra értékelik az európaiak. A vidékfejlesztési programoknak szerepük van az említett kultúrtájak fenntarthatóságának biztosításában azáltal, hogy biztosítják a szaktudás átadását és az említett értékes mozaikhoz hozzájáruló, átlátható módon finanszírozott vidéki tevékenységeket.

5.11.

Vidéki kontextusban az igazságtalanság nehezen meghatározható és kezelhető. A fentiekben foglaltak szerint elszórtan elhelyezkedő településeket, alacsony népességet, életkori egyenlőtlenségeket, alacsony színvonalú közlekedési, egészségügyi és szociális közszolgáltatásokat jelent. Alacsony jövedelmet, elszigeteltséget, alacsony színvonalú lakhatást és technológiai szolgáltatásokat jelent. Speciális probléma, hogy egyes területeken nem megfelelő bánásmódban részesítik és kihasználják a munkaerőt (19), különösen a migráns munkavállalókat, ami több erőfeszítést igényel az integrációjuk elősegítéséhez és a megfelelő szakképzéshez való hozzáférésük lehetővé tételéhez.

5.12.

Az EUMSZ 39. cikke a KAP egyik legfontosabb célkitűzéseként a mezőgazdasági népesség megfelelő életszínvonalát állapítja meg, amely a termelékenység növelésével, a műszaki fejlődés ösztönzésével, valamint a mezőgazdasági termelés fenntartható fejlesztésének és a termelési tényezők lehető legjobb hasznosításával biztosítandó. Az EUMSZ arról is rendelkezik, hogy a KAP kialakításakor figyelembe kell venni a mezőgazdasági tevékenységnek a mezőgazdaság társadalmi szerkezetéből és a különböző mezőgazdasági régiók közötti szerkezeti és természeti egyenlőtlenségekből adódó sajátos természetét.

5.13.

A vidékfejlesztési programok elősegítik a mezőgazdasági és az agrár-élelmiszer-ipari ágazatban a közvetlen és a közvetett munkahelyek teremtését és megszilárdítását, emellett kisebb mértékben hozzájárulnak a vidéki területek gazdaságának diverzifikálódásához. A vidékfejlesztési programok azonban reálisan csak korlátozott mértékben járulhatnak hozzá a vidéki területeken felmerülő strukturális problémák, illetve a közszolgáltatásokkal kapcsolatos hiányosságok kezeléséhez.

5.14.

A vidéki területekre fókuszáló, sőt inkább kifejezetten a vidéki problémákra tervezett egyéb kormányzati költségvetésekre és szakpolitikákra van szükség, ideértve a közösségi közlekedésre, a háztartások energiahatékonyságára és az innováció ösztönzését célzó átképzési lehetőségekre vonatkozó programokat is. A vidékfejlesztési programokat azonban a társadalmi igazságossághoz való hozzájárulásuk szempontjából is értékelni kell az uniós jogszabályokban előírt mutatók és a hatékonyabb értékelést szolgáló – például a fogyatékosságot kezelő, a munkahelyeket teremtő, illetve a felesleges mezőgazdasági földterületeket és épületeket hasznosító szociális vállalkozások és a szociális mezőgazdasági projekteket ösztönző – egyéb mutatók alkalmazásával. Sokkal több erőfeszítést kell tenni a fogyatékos vidéki személyek befogadásának támogatásáért és ösztönzéséért, hogy teljesebb értékű szerepet játszhassanak a közösségeikben.

5.15.

A falvak a közösségi szolidaritás alapvető csomópontjai. A kisvállalkozások és a szociális vállalkozások ösztönzésével megvalósítandó, filantróp és önkéntes szerepvállalással támogatott falumegújításnak kulcsfontosságú prioritásnak kell lennie a közösségek megerősítéséhez (20), ahogyan azt Finnország bebizonyította, és például Wales vidékfejlesztési programja (21) prioritásként kezeli.