6.3.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 67/1

1.1.1

A magánszektor – amennyiben betartja a fejlesztési együttműködésre vonatkozó nemzetközi alapelveket és ha, az ILO tisztességes munkára vonatkozó menetrendjével összhangban, tisztességes és minőségi munkahelyeket hoz létre – lényeges szerepet tölthet be a szegénység elleni világszintű küzdelemben, mivel munkahelyeket teremt, javakat és szolgáltatásokat hoz létre, jövedelmeket és hasznot generál, valamint az általa befizetett adókkal hozzájárul a közterhek fedezéséhez.

1.1.2

Az EGSZB azt kéri, hogy a magánszektor vegyen részt ennél jóval hatékonyabban a 2015 utáni fejlesztési programban és az új globális partnerségben. A magánszektor részvétele a szegénység megszüntetésére, a fenntartható fejlődés megteremtésére és a mind a minőségi, mind a mennyiségi kritériumot szem előtt tartó igazságos és inkluzív növekedésre irányuló célkitűzések meghatározásában lehetővé tenné e szektor számára, hogy kivehesse részét az említett célkitűzések megvalósításának felelősségből.

1.1.3

A civil szervezetek a magánszektor részvételével kapcsolatban az előnyökre és a kockázatokra egyaránt utalnak; a fejlődő országokban ezért a magánszektornak nyújtott segítségnek az átláthatóság, a közbeszerzések nyitottsága, a hatékonyság, a befektetett eszközök megalapozottsága és a közhivatalnokok minden érdekelt fél iránti felelősségének elvein kellene alapulnia az elfogadott fejlesztési stratégia végrehajtásának érdekében. A magánszektor fejlesztésére szánt hivatalos fejlesztési támogatás növekvő részaránya nem szabadna, hogy csökkentse a hivatalos fejlesztési támogatás keretében a legszegényebb fejlődő országoknak juttatott pénzügyi eszközöket.

1.2.1

Ebben a véleményben a magánszektorba értendő a szociális szektor is, és egyaránt idetartoznak az egyéni vállalkozók, mikrovállalkozások, kis- és középvállalkozások, nagy nemzetközi vállalatok, szövetkezetek és más szociális gazdasági vállalkozások, továbbá a magáncégek alkalmazottai és azok szakszervezetei, valamint a magánprojektekben együttműködő nem kormányzati szervezetek. A magánszektornak nyújtott támogatások és a szektorral való együttműködés során figyelembe kellene venni az egyes szereplők eltérő sajátosságait. A fejlődő országokban kiterjedt informális magánszektor is található, és a fejlődéssel kapcsolatos együttműködésnek elő kellene segítenie a vállalkozásokon belüli nem hivatalos munkavégzés és az azt ösztönző helyzetek elleni küzdelmet.

1.2.2

Aktívan be kell vonni a civil társadalmat a magánszektor szerepének meghatározásába, és azoknak a mutatóknak a megállapításába, amelyekkel mérhető annak a nemzetközi fejlesztési együttműködéshez való hozzájárulása. Egy európai szintű széles platform létrehozása, amelyben minden érdekelt fél részt vesz, hozzájárulna mindehhez.

1.2.3

A hivatalos fejlesztési támogatást költségnövekedési tényezőként kellene alkalmazni a magántőke bevonása érdekében a fejlődő országokban, az innovatív pénzügyi eszközök használatának köszönhetően tett befektetésekbe. Az ily módon nyújtott támogatásokat világosan megfogalmazott célkitűzésekkel kellene kiegészíteni, mint a tisztességes és minőségi munkahelyek létrehozása, a termelés minőségének növelése, a gazdálkodással kapcsolatos tudás átadása a magánszektornak stb.

1.2.4

A magánszektor és az állami szektor közötti partnerségek lényeges eszközt jelenthetnek a fejlesztési stratégiák elindítása szempontjából, amennyiben előzetesen biztosítják a megfelelő adagolást és az érdekelt felek közötti jó kommunikációt.

1.3.1

A fejlődő országokban ahhoz, hogy a magánszektor betölthesse szerepét a fejlesztésben, kedvező vállalkozói légkörre van szükség, beleértve ebbe az általánosan elismert demokratikus elvek tiszteletben tartását is, amely megkönnyíti a vállalkozások létrehozását és sikerét, csökkenti a bürokrácia elburjánzását, erősíti az átláthatóságot, fékezi a mindenütt jelenlévő korrupciót és ösztönzi a külföldi és helyi befektetőket.

1.3.2

A vállalkozások társadalmi felelősségére a vállalkozások önkéntes kezdeményezéseként és a vállalkozásoknak az etikus vállalkozói magatartás iránti elköteleződéseként kell tekinteni. Meghatározott keretet kellene javasolni a vállalkozások társadalmi felelősségvállalására a fejlesztés területén, tiszteletben tartva a nemzetközi beruházásokról és a multinacionális vállalatokról szóló nyilatkozatokat és határozatokat, valamint az OECD-nek a vállalkozások társadalmi felelősségvállalásáról szóló iránymutatásait, amelyek pontos címe: „az OECD multinacionális vállalatoknak szóló iránymutatásai”.

1.3.3

Amikor a magánszektorban új álláshelyeket hoznak létre, tiszteletben kellene tartani az alapvető gazdasági és társadalmi jogokat, főként az ILO konvencióit. Az ILO tisztességes munkára vonatkozó menetrendjének megfelelően kell ezeket az új munkahelyeket létrehozni.

1.4.1

A fejlődő országokban fejlesztési programokat kellene létrehozni a közigazgatás intézményi kapacitásainak fejlesztésére, amelyeket a szociális partnerekkel, valamint a fejlesztési segélyekkel kapcsolatban érintett nem-kormányzati szervekkel szoros együttműködésben kellene kialakítani. Javítani kellene azokon a körülményeken, amelyek közt a kis- és középvállalkozások gyakorolják tevékenységüket, mivel ők képesek leginkább munkahelyek létrehozására és a szegénység csökkentésére.

1.4.2

A fejlődő országokban a vállalkozói szervezeteknek kompetenciákra kell szert tenniük annak érdekében, hogy javítani tudják a vállalkozói környezet pozitív fejlesztéséhez szükséges képességeiket. Támogatni kell kapacitásépítésüket, kihasználva a fejlett országokban található partnerszervezetek aktív közreműködését. Az EU külső cselekvéseihez tartozó segélyprogramoknak így azt a technikai segítségnyújtást is finanszírozniuk kell, amelyet az európai vállalkozási szervezetek nyújtanak partnereiknek a fejlődő országokban, és növelniük kell azok motivációját.

1.4.3

A fejlesztési segélyeknek nagyobb mértékben kellene támogatniuk az innovatív projekteket és azokat a vállalkozási modelleket, amelyek előnyben részesítik a befogadást, mint például a korlátozás nélküli vállalkozások; ez segítene megszüntetni a veszélyeztetett polgári csoportok (mint a fogyatékkal élők, a nők, az idősek stb.) szegénységét.

1.4.4

Támogatni kellene a magánszektor és a nem-kormányzati szervezetek között együttműködést, például önkéntesek által, akik adminisztrációs és technológiai ismereteket adnak át a helyi vállalkozásoknak stb. A sikeres innovatív vállalkozási projektek nagyobb és rendszeresebb reklámot érdemelnek.

1.4.5

A magánszektor fejlesztése érdekében nagyobb mértékben támogatni kell a képzést és az alapvető technológiákkal kapcsolatos ismeretek megszerzését, főképpen a kevéssé képzett munkavállalók érdekében.

1.4.6

Az EGSZB a fiatal vállalkozóknak szóló Erasmus program kiterjesztését ajánlja a fejlődő országokból származó érdekelt személyekre, illetve új program létrehozását hasonló célkitűzésekkel, és ennek a szükséges pénzeszközökkel való ellátását.

1.4.7

Külön figyelmet kellene szentelni a bányászatnak és nyersanyagiparnak, ahol szigorúan be kellene tartani a követelményeket a környezetvédelem, a munkavállalók szociális körülményei, vagy az állam gazdasági fejlődésének fenntarthatósága területén.

1.4.8

A fejlődő országoknak gyakran nincs a kkv-k fejlesztésével kapcsolatos stratégiája, és a fejlesztési együttműködésnek lehetővé kellene tennie ennek a hátránynak a hatékonyabb kiküszöbölését. Az Európában a kkv-knak nyújtott támogatással kapcsolatban szerzett tapasztalatokat célirányos és hatékony módon kellene átadni a fejlődő országoknak.

2.1

Maroš ŠEFČOVIČ európai biztos levélben fordult az EGSZB elnökéhez, amelyben tudatta vele, hogy az Európai Bizottság javaslatokat dolgoz ki a magánszektor minél hatékonyabb bevonására a 2015 utáni fejlesztést célzó globális partnerségbe, és arra kéri fel az EGSZB-t, hogy készítsen feltáró véleményt a magánszektor szerepéről az intelligens, fenntartható és inkluzív fejlődés felgyorsítására az említett időszakban, mely témáról jelenleg viták folynak az ENSZ-en belül.

2.2

REX/372 számú (1), a „Méltó életet mindenkinek: A szegénység felszámolása és a világ fenntartható jövőjének biztosítása“ című európai bizottsági közleményre írt véleményében az EGSZB egy sor ajánlást fogalmazott meg a civil társadalom bevonására a fenntartható fejlődés 2015 utáni kritériumainak kidolgozásába, megvalósításába és utókövetésébe globális szinten.

2.3

Az EGSZB a fejlesztési együttműködéssel és a külső együttműködéssel kapcsolatos véleményeinek (2) keretében már hosszú ideje számos munkát szentel a problémának, és egy sor tapasztalatot és konkrét ismeretet szerzett saját kezdeményezéseinek köszönhetően, amelyeket az AKCS országokkal, az Euromeddel, a keleti partnerséggel, a nemzetközi kereskedelmi tárgyalásokkal és más, a fejlődés problematikáját érintő területekkel kapcsolatos kérdésekben dolgozott ki. Ennek eredményeit teljes mértékben kamatoztatta a jelen vélemény kidolgozása során.

3.1

A magánszektor – amennyiben betartja a fejlesztési együttműködésre vonatkozó nemzetközi alapelveket – lényeges szerepet tölthet be a szegénység elleni világszintű küzdelemben, mivel munkahelyeket teremt, javakat és szolgáltatásokat hoz létre, jövedelmeket és hasznot generál, valamint az általa befizetett adókkal hozzájárul a közterhek fedezéséhez. A hivatalos fejlesztési segélyek 2015 után is a fejlődés fontos előremozdítói lesznek, de egyedül nem lesznek elégségesek a szegénység megszüntetésére (3).

3.2

A millenniumi fejlesztési célok esetében hiányzott az elérés módjának világosabb definíciója, hiányoztak a kölcsönös kapcsolatok és a magányszektor fejlesztésben betöltött szerepe el lett hanyagolva (4). A magánszektort sokkal jobban be kell vonni a 2015 utáni jövőbeni fejlesztési keretbe, mind stratégiai partnerként, mind a fenntartható növekedés motorjaként, mindezt a növekedést támogató mindhárom pillér (melyek közül az első a gazdasági, a második a társadalmi, a harmadik pedig a környezetvédelmi) esetében, amelyek nemcsak mennyiségi, hanem minőségi mutatókon is alapulnak.

3.3

A civil szervezetek (5) a magánszektor fejlesztési együttműködésben való részvételével kapcsolatban az előnyökre és a kockázatokra egyaránt felhívják a figyelmet. Az említett kockázatok megszüntetéséhez szükséges, hogy a fejlődést elősegítő eszközöknek köszönhetően a magánszektornak nyújtott támogatás az átláthatóság, a hatékonyság, a befektetett eszközök megalapozottsága, a közbeszerzések nyitottsága és a közhivatalnokok minden érdekelt fél iránti felelősségének elvein alapuljon az elfogadott fejlesztési stratégia végrehajtásának érdekében.

3.4

A magánszektorba beletartoznak az egyéni vállalkozók, a mikrovállalkozások, a kis- és középvállalkozások, valamint nagy nemzetközi vállalatok, szövetkezetek és más szociális gazdasági vállalkozások, pénzintézetek. Tágabb értelemben a magánvállalkozások alkalmazottai és azok szakszervezetei, valamint a magánprojektekben részt vevő nem kormányzati szervek is ebbe az ágazatba tartoznak. A tevékenységüket legálisan végző magánvállalkozások mellett főként a fejlődő országokban kiterjedt informális magánszektor működik. A fejlesztési támogatások megállapításakor figyelembe kell venni az egyes magánvállalkozási formák közötti különbségeket és tevékenységeik hatását a fejlődésre, méretük, tevékenységi területük és az adott állam fejlettségi szintjének függvényében (kevésbé fejlett, közepesen fejlett, fejlődő vagy még nehéz helyzetben lévő állam).

3.5

A magánszektort a civil társadalom képviselőivel együtt aktívan be kellene vonni az új fenntartható fejlődési célkitűzések meghatározásába az egyes államokban; hozzá kellene járulnia továbbá a 2015 utáni, fenntartható fejlődéssel kapcsolatos új célkitűzésekhez annak érdekében, hogy vállalja a rá eső felelősséget azok végrehajtásakor. Ezeknek a célkitűzéseknek illeszkedniük kellene a millenniumi fejlesztési célkitűzések meghosszabbításába, konkrétnak és mérhetőnek kell lenniük, és magukban kell foglalniuk a víz, a mezőgazdaság, az élelmiszerbiztonság, az energia, a közlekedési infrastruktúrák, az oktatás, az egészségügyi ágazat, a digitális gazdaság, a nemek közötti egyenlőség és a társadalmi egyenlőség területeit.

3.6

El kellene ismerni, hogy a magánszektor az új fejlesztést célzó globális partnerség lényeges alkotóeleme. Kívánatos lenne egy platform létrehozása az európai munkáltatók és munkavállalók részvételével, amely más érdekelt felek, köztük a civil társadalom képviselői előtt is nyitva állna, és amelynek célja az európai uniós és pénzügyi intézmények képviselőivel folytatott párbeszéd lenne a magánszektor részvételéről a nemzetközi fejlesztési együttműködésben.

3.7

Az adományozó államok magánszektora a hivatalos fejlesztési támogatás által fizetett szolgáltatások és felszerelések biztosításával, a fejlesztési támogatás emberbarát okokból történő közvetlen nyújtásával, az állami szektorral és a nem kormányzati szervekkel közös projektek keretében, valamint olyan projektek befektetőjeként vesz részt a fejlesztési együttműködésben, amelyek a vállalkozással kapcsolatos érdekeltségükön felül jelentős hatással vannak a fejlődésre is. Elsősorban az innovációra irányuló projekteket kell támogatni innovációs kapacitások, tanácsadási szolgáltatások, valamint vállalkozások inkubátorházainak és klasztereinek a rendelkezésre bocsátásával a kedvezményezett országokban. A közbeszerzéseknek és a fejlesztési projekteknek átláthatóaknak és nyitottaknak kell lenniük.

3.8

A magánszektor fejlődéshez való hozzájárulásának ki kellene terjednie a korlátozások nélküli társadalom támogatására is; ez segítene megszüntetni a veszélyeztetett polgári csoportok (mint a fogyatékkal élők, a nők, az idősek, az ideiglenesen sebezhető helyzetben lévők) szegénységét. Ebben a tekintetben az európai szociális partnerek által 2010 márciusában megkötött inkluzív munkaerőpiacról szóló keretszerződés inspirációként szolgálhat ennek az igénynek a jövőbeni fejlesztési keretbe történő integrálásához.

3.9

A fejlődő országokban ahhoz, hogy a magánszektor betölthesse szerepét a fejlődésben, szisztematikus segítséget kell kapnia. Ez az oka a magánszektor fejlesztésére szánt hivatalos fejlesztési támogatás növekvő részarányának. Ez a növekedés azonban nem valósulhat meg a legkevésbé fejlett országoknak nyújtott hivatalos fejlesztési támogatás kárára; ez utóbbiak ebben az esetben nem tudnák megoldani legégetőbb problémáikat.

3.10

A nagy vállalkozások magánbefektetései a fejlődés szempontjából fontos projektekbe alkalmat jelentenek arra, hogy megvalósításukba bevonják a már létező vagy új helyi kis- és középvállalkozásokat, ami lehetővé teszi ezek számára, hogy a fejlettebb országokból származó partnerekkel való együttműködésnek köszönhetően technikai tudásra tegyenek szert és hozzáférjenek a megfelelő fejlett technológiákhoz. A multinacionális vállalatoknak tiszteletben kell tartaniuk az ENSZ, az OECD és más nemzetközi szervezetek által lefektetett elismert alapelveket (6).

3.11

A fejlődő országokban, csakúgy, mint a világ más részein is, a kis- és középvállalkozások jelentik a legfőbb fejlesztési potenciált, melynek felszabadítására főként mikrohiteleket és kedvezményes kölcsönöket kellene felhasználni az európai és nemzetközi fejlesztésfinanszírozási intézmények részéről. Ezenkívül a menekültek átutalt megtakarításai és más pénzügyi eszközei fontos befektetési forrást jelentenek, és arra lenne szükség, hogy ezeket ösztönzések által nagyobb mértékben irányítsák az adott állam fejlesztési szükségletei felé.

3.12

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság „2015 után: A szegénység felszámolása és a fenntartható fejlődés finanszírozásának átfogó és integrált megközelítése felé“ (7) című közleményében bemutatott ötleteket és azt kéri, hogy a magánszektort és a szervezett civil társadalmat vonják be az finanszírozás integrált megközelítésével kapcsolatban javasolt vitába.

3.13

A hivatalos fejlesztési támogatást legfőbb költségnövekedési tényezőként kellene alkalmazni a magántőke bevonása érdekében a fejlődő országokban tett befektetésekbe. Az innovatív eszközöknek, például a blendingnek (a források ötvözésének), a különböző garanciamechanizmusoknak és a csökkentett kamatlábaknak ezt a célt kellene szolgálniuk. A hivatalos fejlesztési támogatás összegének kiszámításakor figyelembe kellene venni a fejlődő országokban tett befektetésekre nyújtott állami garanciákat. Az ily módon nyújtott magántőke-támogatásokat világosan megfogalmazott feltételekkel és mutatókkal kellene kiegészíteni, amelyek figyelembe veszik a fejlődés fenntartható jellegét, a környezetvédelmet, a zöld gazdaságot, a munkahelyteremtést, a termelés minőségének növelését, a gazdálkodással kapcsolatos tudás átadását a magánszektornak stb.

3.14

A befektetéseknek nagyobb mértékben kell a szolgáltató ágazat (mint a banki ágazat, a biztosítások, a telekommunikációs szolgáltatások, a közlekedés és más, vállalkozásokat segítő szolgáltatások) megerősítésére irányulniuk, mely szolgáltatások nélkül az ipar és a mezőgazdaság nem fejlődhetne egészségesen. Ennek keretében az államnak ügyelnie kell a versenykörnyezet tiszteletben tartására és megfelelő védelmet kell biztosítania a befektetések számára.

3.15

A magánszektor és az állami szektor közötti partnerségek alapvető eszközökké válhatnak a fejlesztési stratégiák végrehajtásában, mivel a közpénzek támogatásának mechanizmusát ötvözik a magánbefektetési kezdeményezésekkel a végső kedvezményezettek fejlesztési szükségleteinek megfelelően. Ezeknek a projekteknek a sikere átlátható tájékoztatást és nyílt kommunikációt feltételez az érdekelt felekkel.

4.1

A kedvezményezett fejlődő országokban egy sor alapvető követelmény szükségeltetik ahhoz, hogy a magánszektor létezhessen, és hogy megfelelően végezhesse tevékenységeit annak érdekében, hogy betöltse a fejlődésben játszott szerepét. A fejlesztési együttműködésnek ezért még inkább a vállalkozói környezet folyamatos javítását kellene megcéloznia, ez ugyanis elősegítené a vállalkozások alapítását és fellendítését, csökkentené a bürokrácia elburjánzását, megerősítené az átláthatóságot és így visszafogná a mindig jelenlévő korrupciót. A jogállam megerősítése ösztönzi a külföldi és helyi beruházókat, és hozzájárul a helyi gazdaságok bővüléséhez.

4.2

Az egészséges vállalkozói környezet megteremtésének a piaci mechanizmusokon kell alapulnia, ideértve a gazdasági versenyt, a nagy teljesítményű pénzügyi piacokat, a bíróságok függetlenségét, a hatályos jogszabályok általános alkalmazását, elsősorban a kereskedelem területén, végül a nemzetközi kereskedelmi szabályoknak és a szellemi tulajdonjognak a tiszteletben tartását. Tiszteletben kell tartani a helyi kulturális szokásokat, mindaddig, amíg nem teszik kétségessé a gazdasági versenyt, és amíg nem vezetnek korrupcióhoz és az alapok meddő újraosztásához.

4.3

A fejlesztési együttműködés keretén belül a vállalatok társadalmi felelősségvállalását a vállalatok önkéntes kezdeményezéseként és az etikus vállalkozói magatartáshoz való csatlakozásukként kell érteni. A világszerte elismert elvek alapvető keretén (8) belül a vállalatok maguk választják meg a gazdasági tevékenységüknek megfelelő rendelkezéseket. Ennek a keretnek a meghatározása lehetővé teszi majd az ágazat többi vállalatával való igazságos versenyt.

4.4

A magánszektor munkahelyeket teremt és így hozzájárulhat a szegénység felszámolásához; ezzel egy időben azonban az alapvető gazdasági és szociális jogokat is tiszteletben kell tartania. Szigorúan alkalmazni kell az ILO fő egyezményeit (egyesülési szabadság és kollektív tárgyalás, a kényszer- és gyermekmunka, illetve a foglalkoztatással kapcsolatos bármely diszkrimináció tiltása).

4.5

Az új munkahelyeket az ILO tisztességes munkára vonatkozó menetrendjének megfelelően kell létrehozni, amely előírja, hogy a munkahelynek szabadon választhatónak kell lennie, a munkavállalónak szociális védettséget kell élveznie, a munkaadónak tiszteletben kell tartania a munkavállalók alapvető jogait és meg kell teremteni a szociális párbeszédet. Fontos ugyanakkor, hogy valamennyi beruházó, és főleg azok, akik fejlesztési célú állami támogatásban részesülnek, projektjeik megvalósításakor szigorúan tiszteletben tartsák ezeket az elveket, és ilyen irányú jótékony hatást gyakoroljanak partnereikre.

4.6

A fejlődő országokbeli adminisztráció intézményi kapacitásaira irányuló fejlesztési programoknak meg kellene erősíteniük a jogállamiság elveit és hozzá kellene járulniuk a vállalkozói környezet javításához, valamint a helyi vállalatok felvevőképességének növeléséhez. Ezeket a programokat a szociális partnerekkel és az érintett nem-kormányzati szervezetekkel való szoros együttműködésben kellene kidolgozni.

5.1

A donorországokbeli kereskedelmi kamarákhoz, szakmai szervezetekhez és csoportosulásokhoz, munkaadói szövetségekhez és szociális gazdasági szervezetekhez hasonló vállalkozói szervezeteket a projekt ciklusának valamennyi szakaszában aktívan be kellene vonni a fejlődő országokbeli magánszektor támogatási programjaiba. Ennek érdekében olyan programot kell kialakítani, amely támogatná majd a kis és közepes vállalatok képviseletével megbízott helyi szervezeteket, és lehetővé tenné előbbieknek a marketing területén való tapasztalatszerzést, az ellátási, a tanúsítási, a logisztikai láncokba való beépülést stb.

5.2

A fejlődő országokbeli vállalkozói szervezeteknek szakértelemre kell szert tenniük annak érdekében, hogy fejleszteni tudják a vállalkozói környezetet, megerősítsék felsőbb fórumaik demokratikus irányítását, új tagokat szerezzenek és aktívan kommunikáljanak utóbbiakkal. Kihasználva az EU-n belüli hasonló partnerszervezetek aktív közreműködését, támogatni kell kapacitásépítésüket. Az EU külső cselekvéseihez tartozó segélyprogramoknak így azt a technikai segítségnyújtást is finanszírozniuk kellene, amelyet az európai vállalkozói szervezetek nyújtanak partnereiknek.

5.3

A magánszektor fejlesztésének magában kellene foglalnia a vállalkozóknak szóló képzési modulokat is, a fejlett országokban letöltendő gyakorlatokat is ideértve. Az EGSZB azt kéri, vizsgálják meg a fiatal vállalkozóknak szóló Erasmus program kiterjesztésének lehetőségét a fejlődő országokbeli érdekelt személyekre, vagy dolgozzanak ki egy hasonló célkitűzéseket tartalmazó programot és különítsék el a megvalósításához szükséges megfelelő pénzügyi forrásokat.

5.4

Nagyobb mértékben támogatni kell a képzést és az alapvető technológiákkal kapcsolatos ismeretek bővítését, főképpen a kevéssé képzett munkavállalók érdekében. Hosszú idő óta hiányoznak a szakmai képzési programok, a donorországok elsősorban a felsőoktatás területén nyújtanak ösztöndíjakat. Mégis, az iparban és más ágazatokban a magánszektornak elterjedt szakmai kompetenciákra van szüksége, amelyeket a hagyományos tanulási keretben lehet megszerezni, valamint néhány olyan munkamódszerre, amelyekre akkor van szükség, ha a munkaadó egy külföldi beruházó, vagy egy vegyes tulajdonú vállalat.

5.5

A fejlesztési támogatásnak még inkább segítenie kellene az innovatív projekteket és az új vállalkozási modelleket, amelyek előnyben részesítik a befogadást, és amelyek a magánszektor és a nem-kormányzati szervezetek között együttműködés széles terét biztosítják. Példaként említhetjük az önkéntes szakértők kiküldését, akik a fejlődő országokban nyújtanak támogatást a vállalkozások fejlesztéséhez (9). A fejlesztést szolgáló és sikerrel koronázott innovatív vállalkozói projektek jelentősebb reklámozása hozzájárulna a tagállamok kölcsönös tapasztalatcseréjéhez.

5.6

Kiemelt figyelmet kell fordítani a bányászatra és a nyersanyagiparra. A beruházási projekteknek olyan célkitűzéseket is figyelembe kell venniük, mint a környezetvédelem, a munkavállalók szociális feltételei és a fejlődés fenntarthatósága. A kedvezményezett országok állami és helyi önkormányzati szolgálatainak meg kell határozniuk valamennyi tevékenységi ágazat megfelelő keretét és őrködniük kell ezeknek a tiszteletben tartásán, különösképpen az adófizetési kötelezettségek teljesítését tekintve. A támogatásnak lehetővé kellene tennie ennek a rendszerszintű megközelítésnek a kidolgozását, olyan optimális szabályokat határozva meg, amelyek korlátozzák a túlzott adminisztratív terhet és megelőzik a korrupció terjedését.

5.7

A fejlesztési támogatásnak az élelmiszerek és a nyersanyagok feldolgozásának javítása érdekében ösztönöznie kellene a fenntartható mezőgazdaságot és a helyi feldolgozóipart. Bátorítani kellene a mezőgazdasági termékeket feldolgozó és az ellátási láncba beépítő mezőgazdasági termelők és a kistermelők szövetségeinek a létrehozását.