5.2.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 33/204

—

tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 63/168 számú határozatára, amely felszólít az ENSZ Közgyűlésének 2007. december 18-i 62/149 számú azon határozatának végrehajtására, amelyben 106 ország szavazatával, 34 ország tartózkodása mellett és csak 46 ország ellenében megszavazták a halálbüntetésekre és a kivégzésekre vonatkozó egyetemes moratóriumra felhívó állásfoglalást,

—

tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a halálbüntetés alkalmazásának moratóriumára vonatkozó 2010. december 21-i 65/206 számú határozatára,

—

tekintettel a halálbüntetésről szóló uniós iránymutatásokra,

—

tekintettel a halálbüntetésre vonatkozó egyetemes moratóriumról szóló 2007. szeptember 27-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel az Európai Közösség és az Indiai Köztársaság közötti 1994. évi együttműködési megállapodásra,

—

tekintettel az emberi jogokról szóló EU–India közötti tematikus párbeszédre,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 2. cikkére,

—

tekintettel a halálbüntetés elleni világnapról szóló 2010. október 7-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére,

A.

mivel 2011-ben májusig csak kilenc országban hajtottak végre kivégzéseket, ami egyértelműen jelzi, hogy világszerte egyre nagyobb mértékben elismerik a halálbüntetés kegyetlen és embertelen jellegét,

B.

mivel India 2004-től nem hajt végre halálbüntetéseket,

C.

mivel jóváhagyták két elítélt halálos ítéletének végrehajtását,

D.

mivel a belügyminiszter ajánlására India elnöke, Pratibha Patil az indiai alkotmány 72. cikke értelmében elutasította Davinder Pal Singh Bhullar, (Punjab) és Mahendra Nath Das (Assam) érdekében benyújtott petíciók felülvizsgálatát,

E.

mivel Mahendra Nath Dast 1997-ben ítélték halálra, miután gyilkosság vádjával elítélték, és mivel az összes jogorvoslatot kimerítették, és mivel kivégzését a Gauhati legfelsőbb bíróság az északkeleti Assamban 2011. július 21-ig felfüggesztette, ugyanis az indiai kormány időt kért, hogy választ adjon a bíróságnak,

F.

mivel Davinder Pal Singh Bhullart 2001. augusztus 29-én halálra ítélték, miután bűnösnek találták az újdelhi ifjúsági kongresszusi hivatal elleni bombatámadásban való részvételért 1993-ban,

G.

miután Davinder Pal Singh Bhullar Németországból Indiába való visszatérésének körülményei és Mahendra Nath Das hosszúra nyúlt siralomházi tartózkodása kérdéseket vetnek fel,

H.

mivel India azzal, hogy a 2011. május 20-i választások előtt benyújtotta jelölését az Emberi Jogi Tanácsba, elkötelezte magát az emberi jogok előmozdítására és védelmére vonatkozó legmagasabb követelmények fenntartása mellett,

1.

mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az indiai kormány hét évig tartó tényleges moratórium után felélesztheti a halálbüntetés alkalmazását, megtörve ezáltal a halálbüntetés eltörlése irányába mutató világszintű tendenciát;

2.

megismétli, hogy kitartóan támogatja az ENSZ Közgyűlésének arra irányuló felhívását, hogy a halálbüntetés eltörlése céljából vezessenek be moratóriumot a kivégzésekre;

3.

sürgősen felszólítja India kormányát, hogy ne végezze ki Davinder Pal Singh Bhullart vagy Mahendra Nath Dast, és hogy változtassa meg halálbüntetésüket;

4.

felszólítja az indiai hatóságokat, hogy Davinder Pal Singh Bhullar és Mahendra Nath Das ügyét különösen átlátható módon kezelje;

5.

felszólítja India kormányát és parlamentjét, hogy fogadjon el a kivégzésekre vonatkozó állandó moratórium bevezetéséről szóló jogszabályt azzal a céllal, hogy a közeljövőben meg lehessen szüntetni a halálbüntetést;

6.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást India elnökének, kormányának és parlamentjének, India igazságügy-miniszterének, India belügyminiszterének, az ENSZ emberi jogi főbiztosának, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.