5.2.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 33/65

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre, különösen annak 2. cikkére és 3. cikkének (3) bekezdésére, továbbá az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, különösen annak 9., 14., 106., 151. cikkére, 153. cikke (1) bekezdésének j) és k) pontjára, 159., 160., 161. és 345. cikkére, valamint 26. jegyzőkönyvére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 36. cikkére,

—

tekintettel a fogyatékkal élők jogairól szóló, az Európai Közösség által 2009. november 26-án aláírt ENSZ-egyezményre (1),

—

tekintettel a vasúti és közúti személyszállítási közszolgáltatásról szóló, 2007. október 23-i 1370/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2),

—

tekintettel a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre, különösen 1. cikkének (3) bekezdésére (3),

—

tekintettel a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évéről (2010) szóló, 2008. október 22-i 1098/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra (4),

—

tekintettel „A Közösség lisszaboni programjának végrehajtása – Az általános érdekű szociális szolgáltatások az Európai Unióban” című bizottsági közleményre (COM(2006)0177 végleges) és az azt kísérő, „Az általános érdekű szociális szolgáltatások az Európai Unióban” témájú bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2006)0516),

—

tekintettel az „Általános érdekű szolgáltatások, beleértve az általános érdekű szociális szolgáltatásokat: új európai kötelezettségvállalás” című bizottsági közleményre (COM(2007)0725),

—

tekintettel a „Gyakran ismétlődő kérdések az EK-Szerződés 86. cikke (2) bekezdésének az általános gazdasági érdekű szolgáltatások teljesítésével megbízott vállalkozások számára a közszolgáltatás nyújtásának ellentételezéseként folyósított állami támogatásokra való alkalmazásáról, valamint a közszolgáltatás nyújtásáért folyósított ellentételezés formájában nyújtott állami támogatásra vonatkozó közösségi keret alkalmazásáról szóló, 2005. november 28-i bizottsági határozattal összefüggésben” című bizottsági munkadokumentumra (SEC(2007)1516), valamint a „Gyakran ismétlődő kérdések a közbeszerzési szabályok általános érdekű szociális szolgáltatásokra történő alkalmazásával kapcsolatban” című bizottsági munkadokumentumra (SEC(2007)1514),

—

tekintettel az „Útmutató az állami támogatásokkal, a közbeszerzéssel és a belső piaccal kapcsolatos európai uniós szabályoknak a gazdasági jellegű általános érdekű szolgáltatásokra, különösen az általános érdekű szociális szolgáltatásokra történő alkalmazásáról” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2010)1545),

—

tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020), és az e közleményről szóló 2010. június 16-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel a Bizottságnak az általános érdekű szociális szolgáltatásokról szóló első kétéves jelentésére (SEC(2008)2179), valamint az általános érdekű szociális szolgáltatásokról szóló második kétéves jelentésére (SEC(2010)1284) (6),

—

tekintettel a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló, 2008. október 3-i bizottsági ajánlásra (7),

—

tekintettel a pénzügyi szektor megadóztatásáról szóló bizottsági közleményre (COM(2010)0549), és a kapcsolódó szolgálati munkadokumentumra (SEC(2010)1166),

—

tekintettel „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé – A magas szinten versenyképes szociális piacgazdaságért” című bizottsági közleményre (COM(2010)0608),

—

tekintettel az „Úton a szolgáltatások jobban működő egységes piaca felé – a szolgáltatási irányelv kölcsönös értékelési folyamatának eredményeire építve” című bizottsági közleményre (COM(2011)0020) és az ezt kísérő, a szolgáltatási irányelv kölcsönös értékelési folyamatáról szóló bizottsági munkadokumentumra (SEC(2011)0102),

—

tekintettel az „Éves növekedési jelentés: az EU válságra adott átfogó válaszlépéseinek előmozdítása” című bizottsági közleményre (COM(2011)0011),

—

tekintettel Andor biztosnak a Lisszaboni Szerződés szociális rendelkezéseire vonatkozó felszólalására (8),

—

tekintettel „Az egységes piac új stratégiája – az európai gazdaság és társadalom szolgálatában” című 2010. május 9-i Monti-jelentésre (9),

—

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság által 2008-ban készített, a közösségi jogszabályok általános érdekű szociális szolgáltatásokra történő alkalmazásáról szóló jelentésre (10),

—

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság által 2010-ben készített, a szociális szolgáltatások önkéntes európai minőségi keretrendszeréről szóló jelentésre (11),

—

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság által 2010-ben készített, „A szociális védelemről és a társadalmi befogadásról szóló 2010. évi közös jelentés” című dokumentumra (12),

—

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság által 2011-ben kidolgozott, „Az Európa 2020 stratégia szociális dimenziójának értékelése” című jelentésre (13),

—

tekintettel az általános érdekű szociális szolgáltatásokról 2007 szeptemberében Lisszabonban, 2008 októberében Párizsban és 2010 októberében Brüsszelben tartott fórumok következtetéseire és ajánlásaira (14),

—

tekintettel az EPSCO-Tanács 2008. december 16–17-i, 2009. június 8–9-i és 2010. december 6–7-i üléseinek következtetéseire (15),

—

tekintettel az Európai Unió Bíróságának alábbi ítéleteire:

—

tekintettel a Régiók Bizottságának 2006. december 6-i véleményére „A Közösség lisszaboni programjának végrehajtása – Az általános érdekű szociális szolgáltatások az Európai Unióban” című bizottsági közleményről (16),

—

tekintettel az „Európai szociális modell a jövő számára” című 2006. szeptember 6-i állásfoglalására (17),

—

tekintettel az általános érdekű szolgáltatásokról szóló bizottsági fehér könyvről szóló, 2006. szeptember 27-i állásfoglalására (18),

—

tekintettel az Európai Unióban nyújtott általános érdekű szociális szolgáltatásokról szóló, 2007. március 14-i állásfoglalására (19),

—

tekintettel az EU-ban a társadalmi integráció előmozdításáról és – a gyermekszegénységet is ideértve – a szegénység elleni küzdelemről szóló, 2008. október 9-i állásfoglalására (20),

—

tekintettel a szociális gazdaságról szóló, 2009. február 19-i állásfoglalására (21),

—

tekintettel a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló, 2009. május 6-i állásfoglalására (22),

—

tekintettel a közbeszerzéseket érintő új fejleményekről szóló, 2010. május 18-i állásfoglalására (23),

—

tekintettel a kölcsönös önsegélyező egyesületek, társaságok és alapítványok európai statútumának létrehozásáról szóló, 2011. március 10-i nyilatkozatára (24),

—

tekintettel az Eurofound 2003. és 2007. évi életminőség-felméréseinek eredményeire (25),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményeire (A7-0239/2011),

A.

mivel az EUSZ 3. cikke megerősíti a tagállamok részéről az élet- és munkafeltételek folyamatos javítására, valamint az Unió részéről a területén élő emberek jóllétére vonatkozó célkitűzéseknek Európa fenntartható fejlődésén keresztül történő megvalósítását, ami a kiegyensúlyozott gazdasági növekedésen és a kis- és középvállalkozások támogatását célzó, magas szinten versenyképes szociális piacgazdaságon alapul majd a teljes foglalkoztatottság és a társadalmi haladás, a környezet védelme és minőségének javítása, a társadalmi kirekesztés, a megkülönböztetés és az egészségügyi ellátáshoz való egyenlőtlen hozzáférés elleni küzdelem, a társadalmi igazságosság és védelem előmozdítása, a nők és férfiak közötti egyenlőség, a generációk közötti szolidaritás és a gyermekek jogainak védelme érdekében,

B.

mivel az EUMSZ 9. cikke előírja, hogy politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Uniónak figyelembe kell vennie a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a megfelelő szociális biztonság biztosítására, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint az oktatás, a képzés és az emberi egészség védelmének magas szintjére vonatkozó követelményeket,

C.

mivel az EUMSZ 14. cikke és 26. jegyzőkönyve kifejezetten rendelkezik az általános érdekű szolgáltatásokról, amelyek magukban foglalják az általános érdekű szociális szolgáltatásokat; és mivel bebizonyosodott, hogy a nemzeti, regionális és helyi hatóságok alapvető szereppel és széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásában, más által való ellátásában és megszervezésében, és mivel a szerződések nem érintik a tagállamok azon hatáskörét, hogy általános érdekű nem gazdasági szolgáltatásokat nyújtsanak, azok más által való ellátásáról gondoskodjanak, valamint azokat megszervezzék,

D.

mivel az általános érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférés az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában elismert gazdasági, szociális és kulturális jogok részét képező alapjog,

E.

mivel az egyetemesen elérhető, kiváló minőségű, hozzáférhető és megfizethető – az általános érdekű szolgáltatásokról szóló, 2007. évi bizottsági közlemény értelmében vett – általános érdekű szociális szolgáltatások nyújtása ezért az európai szociális modell alapvető pillérének, valamint a jó életminőség és az uniós foglalkoztatási, szociális és gazdasági célkitűzések megvalósítása alapjának tekinthető,

F.

mivel az általános érdekű szociális szolgáltatások, és különösen a gyermek- és idősgondozási, valamint az egyéb hozzátartozók gondozását nyújtó szolgáltatásokhoz való hozzáférés nélkülözhetetlen a nők és a férfiak munkaerőpiacon, oktatásban és képzésben való egyenlő részvételéhez,

G.

mivel a nemek közötti – ágazati és foglalkoztatási – megkülönböztetés a szociális szolgáltatások terén káros hatást gyakorol a munkakörülményekre és a bérszintekre, és mivel a nem fizetett házimunkát, gyermek- és idősgondozást elsősorban nők végzik,

H.

mivel az általános érdekű szociális szolgáltatások bővítése a nők munkaerőpiacon való nagyobb arányú megjelenésének hajtóerejét jelenti,

I.

mivel az EUSZ 4. cikkének (2) bekezdése és 5. cikkének (3) bekezdése helyi szinten a szubszidiaritás elvét alkalmazza, hivatalosan elismeri a regionális és helyi önkormányzatokat, és mivel az EUMSZ (26.) jegyzőkönyvének 1. cikke elismeri a nemzeti és regionális hatóságok elengedhetetlen szerepét a tekintetben, hogy a lehető legjobban a felhasználók igényeire szabott módon gondoskodnak az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásáról, mások által való elvégeztetéséről és megszervezéséről,

1.

úgy véli, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatások, azok felhasználói és nyújtói az általános érdekű szolgáltatások szokásos jellemzőin túl több sajátos jellemzővel is rendelkeznek; a tagállamok meghatározása szerinti, általános érdekű szociális szolgáltatások jogszabályban előírt és kiegészítő szociális biztonsági rendszereket, valamint olyan egyetemesen elérhető szolgáltatásokat ölelnek fel, amelyeket közvetlenül nyújtanak az egyének számára, és amelyek célja minden ember életminőségének javítása; ezek megelőző, társadalmi kohéziós és befogadó szerepet játszanak, valamint megvalósítják az Európai Unió Alapjogi Chartájában, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben kihirdetett alapvető jogokat;

2.

elismeri, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatások esetében két olyan tényező ütközik, melyek összeegyeztetése elengedhetetlen: egyrészt a szubszidiaritás elve, amely kimondja, hogy a tagállami hatóságok szabadon határozzák meg, szervezik és finanszírozzák az általános érdekű szociális szolgáltatásokat, az arányosság elvével összefüggésben, másrészt a Közösséget és a tagállamokat a Szerződés alapján a saját hatáskörükbe tartozó területekért terhelő felelősség;

3.

sürgeti a tagállamokat, hogy ugyanúgy tartsák fenn a hozzáférhető, megfizethető, magas színvonalú szociális szolgáltatások rendelkezésre állását, mint a gyors gazdasági növekedés időszakában, és nemtől, jövedelemtől, faji vagy etnikai származástól, vallástól vagy meggyőződéstől, fogyatékosságtól, életkortól, szexuális irányultságtól vagy foglalkoztatási feltételektől függetlenül biztosítsanak egyenlő hozzáférést ezekhez a szolgáltatásokhoz; úgy véli, hogy a szociális szolgáltatások alapvető szerepet játszanak a nemek közötti egyenlőség biztosításában, mivel az egészségügyi szolgáltatások és a gyermekgondozási létesítmények mellett ezek a nők foglalkoztatási aránya – és általánosságban az egyenlőség – növelésének fő pillérei;

4.

ragaszkodik ahhoz, hogy meg kell előzni, hogy a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság, illetve a jövőbeli gazdasági kilátások veszélyeztessék az általános érdekű szociális szolgáltatások fejlesztését, mivel ez hosszú távon károsan hatna a foglalkoztatottság növekedésére, az EU gazdasági növekedésére, a költségvetési hozzájárulások növekedésére, valamint a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdítására;

5.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy végezzék el a különböző általános érdekű szociális szolgáltatások nemi szempontokon alapuló hatásvizsgálatát, és biztosítsák, hogy a javasolt uniós fellépések nemek közötti egyenlőség szempontjából történő értékelése rendszeres és átlátható, kézzelfogható eredményekkel járó folyamattá váljon, és hogy valamennyi uniós és nemzeti program és politika költségvetésébe beépüljön a nemek közötti egyenlőség szempontja; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy ellenőrzési jelentéseibe foglalja bele a nemek közötti egyenlőség kérdését;

6.

felszólítja a tagállamokat, hogy a magán- és szakmai élet összeegyeztethetőségére irányuló politikák keretében biztosítsanak hozzáférést az elérhető, megfizethető, jó minőségű, sokszínű gyermekgondozási szolgáltatásokhoz a barcelonai célkitűzésekben leírtaknak megfelelően, és javítsák az időseknek és egyéb hozzátartozóknak nyújtott gondozási szolgáltatásokat, mivel ez alapvető lépés a nők és férfiak közötti egyenlőség felé, mivel a gyermekgondozási szolgáltatások nemcsak megkönnyítik a nők munkaerő-piaci részvételét, hanem munkalehetőséget is kínálnak; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedést a szociális rendszerek fenntarthatóságában nagyon fontos szerepet játszó, nem fizetett háztartási, gyermek- és idősgondozást nyújtó személyek – többségükben nők – elismerése érdekében;

7.

hangsúlyozza, hogy egy adott szociális szolgáltatás általános érdekű jellege nem a szolgáltatási területtől függ, hanem attól, hogy azt milyen módon nyújtják, tekintetbe véve egy sor olyan különböző tényezőt, mint a nonprofit jogállás és a kedvezményezettek kiválasztásának hiánya;

8.

hangsúlyozza, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatásokra vonatkozóan a szubszidiaritás elvének elsőbbséget kell élveznie a belső piaci szabályokkal szemben;

9.

hangsúlyozza, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatások kialakításával, finanszírozásával és nyújtásával kapcsolatos döntéseknek alapvetően a tagállamok és a helyi hatóságok hatáskörébe kell tartozniuk; tiszteletben tartja és támogatja ezt az alapelvet, és sürgeti az európai intézményeket, hogy csatlakozzanak ezen állásponthoz;

10.

hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatások betöltsék szerepüket, az azokhoz való hozzáférés nem korlátozódhat a hátrányos helyzetű és kiszolgáltatott emberekre, hanem általánosnak és vagyoni helyzettől vagy jövedelemtől függetlennek kell lennie, miközben a leginkább kiszolgáltatottak méltányos hozzáférést kell biztosítani a tagállami jogszabályokkal és gyakorlatokkal összhangban;

11.

hangsúlyozza, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatások alapvetően struktúraépítő és befogadó jellege releváns, hasznos és hatékony módon hozzájárul minden régió fejlődéséhez, lehetővé téve az állam és a helyi vagy regionális közösségek számára, hogy köz- és magánfinanszírozás felhasználásával tölthessék be szerepüket; úgy véli, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatásokat különösen fontos fenntartani a vidéki és sérülékeny régiókban, és egyúttal hangsúlyozza azok létfontosságú szerepét a széttöredezett és a társadalom peremére szorult közösségek szegregációja tekintetében fennálló kockázat korlátozása szempontjából is;

12.

hangsúlyozza, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatások finanszírozását főként a tagállamok látják el, ezért azok mindenekelőtt az ő hatáskörük részét képezik; úgy véli azonban, hogy az Európai Unió fontos szerepet játszhat, és segítheti a tagállamokat az ilyen szolgáltatások modernizálásában és az új feltételekhez történő hozzáigazításában, és végső soron közvetítheti a polgárok igényeit a szolgáltatások minőségére és alkalmazási körére vonatkozóan;

13.

hangsúlyozza, hogy sürgősen értékelni kell a társadalmi fejlődés szempontjából alapvető fontosságú ágazatok liberalizációjának szociális következményeit, illetve az emberek életére gyakorolt hatásait;

14.

hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az egységes piac társadalmi dimenzióját, továbbá jobban figyelembe kell venni az általános érdekű szociális szolgáltatások sajátosságait egy olyan gyakorlatias megközelítés előtérbe helyezésével, amely e szolgáltatások elérhetőségét, egyetemességét, méltányosságát, minőségét és hatékonyságát állítja középpontba;

15.

támogatja a Monti-jelentésben foglalt ajánlást, miszerint a szélessávú internetet és az alapvető banki szolgáltatásokat az európai jogszabályokban olyan szolgáltatásokként kell elismerni, amelyeket a tagállamok biztosíthatnak, és amelyeknek egyetemesen elérhetőknek és mindenki számára hozzáférhetőknek kell lenniük;

16.

annak hangsúlyozása mellett, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatásokat nem szabad gazdasági hatásuk alapján meghatározni, tudomásul veszi a Bizottság második kétéves jelentését, és megerősíti, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatások a munkahelyek, a gazdasági tevékenység és a vásárlóerő tekintetében jelentős mértékben hozzájárulnak a gazdasághoz, illetve hogy az egészségügyi és szociális szolgáltatások ágazata a gazdasági teljesítmény 5 %-át teszi ki, és 21,4 millió embert foglalkoztat; megjegyzi, hogy a CEEP „Közszolgáltatások feltérképezése” című jelentése is megerősítette, hogy a szociális tevékenységek részesedése az EU foglalkoztatotti létszámában 9,6 %-os, az uniós GDP-ben pedig 9,4 %-os; megjegyzi, hogy a 2008-as munkaerő-felmérés szerint az egészségügyi szolgáltatások területén dolgozók 79 %-a, a bentlakásos ellátási szolgáltatások területén dolgozók 81 %-a, a nem bentlakásos szociális szolgáltatások területén dolgozóknak pedig 83 %-a nő; továbbá megjegyzi, hogy egy kkv-kat képviselő szervezet, az UEAPME véleménye szerint a kkv-knak sikeres működésükhöz jó minőségű, hatékony általános érdekű szociális szolgáltatásokra van szükségük; felhívja a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a nemek közötti egyenlőség elveit is; megjegyzi, hogy a befogadó munkaerőpiacok, a megelőzés és a rehabilitáció előmozdítása hosszabb távon költségmegtakarításokhoz és jobb minőségű szolgáltatásokhoz vezet;

17.

kiemeli, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatások elősegítik a polgárok számára jogaik gyakorlását, és céljuk a társadalmi, területi és gazdasági kohéziónak a szolidaritás különböző formáin keresztül történő biztosítása;

18.

hangsúlyozza, hogy a tagállamok szociális szolgáltatási és szociális védelmi rendszereinek keretén belül a helyi és regionális hatóságok alapvető szerepet játszanak az általános érdekű szociális szolgáltatások meghatározásában, finanszírozásában, nyújtásában és odaítélésében: a becslések szerint a helyi és regionális kormányzati szféra a 27 tagú EU GDP-jének 15,9 %-át teszi ki, a helyi önkormányzatok pedig önmagukban elérik a 12,9 %-ot, szociális védelmi kiadásaik pedig a 3 %-ot (378,1 milliárd EUR) (26);

19.

úgy véli, hogy a nemzeti, regionális és helyi hatóságoknak ki kellene terjeszteniük a köz- és magánszféra közötti partnerségeket az általános érdekű szociális szolgáltatásokra annak érdekében, hogy növeljék azok hatékonyságát és hozzáférhetőségét;

20.

rámutat arra, hogy az Eurofound életminőség-felmérései (27) igazolták, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatásokat is magukban foglaló általános érdekű szolgáltatások nyújtása és fejlesztése az egyik legfontosabb módja annak, hogy javítsák a polgárok életminőségét, biztosítsák a teljes körű társadalmi integrációt, valamint gondoskodjanak a területi és társadalmi kohézióról; hangsúlyozza, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatások az európai szociális modell alapvető pillérét jelentik és az európai társadalmak szerveződési módjának részét képezik, és hogy céljuk a szociálpolitikai célkitűzések megvalósítása és az egyének és a közösségek szociális jogainak kézzelfoghatóvá tétele, gyakran a tagállamok társadalombiztosítási rendszerei révén;

21.

kiemeli egy szociális fejlesztési politika előmozdításának szükségességét, amely minőségi közszolgáltatásokhoz biztosít teljes körű hozzáférést, kiemelt figyelmet fordítva a hátrányos helyzetű csoportokra: egyedülálló anyákra, nőkre, idősekre, gyermekekre, bevándorlókra és a bármiféle fogyatékkal élőkre;

22.

hangsúlyozza, hogy nem helyénvaló, ha az általános érdekű szociális szolgáltatásokra kiosztott állami pénzeszközöket a szolgáltatás céljától eltérő célra használják fel, és e pénzeszközök – a szolgáltatás tejesítése során felmerülő ésszerű személyzeti és általános költségeken kívül – részben sem fordíthatók más célra; úgy véli, hogy a profitmaximalizálás jogos célkitűzése, teljes mértékben ellentétes az általános érdekű szociális szolgáltatásokra vonatkozó elvekkel és célkitűzésekkel; véleménye szerint az általános érdekeket védeni kell, ha a tagállamok hatóságai az általános érdekű szociális szolgáltatások közvetett biztosítása mellett döntenek, valamint a minőség, innováció, hatékonyság és költséghatékonyság biztosítása mellett a tagállamoknak támogatniuk kell a szociális gazdaság vállalkozásait, ahol a többletet újra beruházzák szolgáltatásokba és innovációba, illetve ösztönözniük kell e vállalkozásokat, hogy szolgáltatókként működjenek;

23.

hangsúlyozza az állam hagyományos szerepét az általános érdekű szociális szolgáltatásokat nyújtó félként, azonban úgy véli, hogy a terület magánszolgáltatók előtti megnyitása a szolgáltatások nagyobb fokú elérhetőségéhez és jobb minőségéhez vezet, valamint a felhasználók választási lehetőségeinek kibővítéséhez;

24.

ismételten megerősíti elkötelezettségét a modern, minőségi általános érdekű szociális szolgáltatások mellett, melyek az egyenlőség, a szolidaritás, a törvényesség és az emberi méltóság tisztelete értékeire összpontosítanak, valamint az elérhetőség, az általános szolgáltatás, a hatékonyság, a források gazdaságos kezelése, a folyamatosság, a felhasználóhoz való közelség és az átláthatóság elvére;

25.

hangsúlyozza, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatások nyújtásáról vagy azok más által való ellátásáról gondoskodó nemzeti és helyi hatóságoknak jogbiztonságra van szükségük szolgáltatásaik és kiadásaik vonatkozásában, és jóllehet örömmel fogadja a tájékoztatási szolgálat létrehozását, továbbá a nemrégiben közzétett bizottsági útmutatót, ezek nem nyújtanak megfelelő jogbiztonságot, ami gátolja e szolgáltatókat megbízatásuk végrehajtásában;

26.

kiemeli, hogy a nemzeti és regionális hatóságok felelősek az általános érdekű szociális szolgáltatások megfelelő – magas színvonalú – működésének biztosításáért;

27.

úgy véli, hogy nem hatékony, demokratikus szempontból pedig elfogadhatatlan, hogy a jelenlegi jogszabályok értelmezése oda vezet, hogy az Európai Bíróságtól várják, hogy az általános érdekű szolgáltatások – köztük az általános érdekű szociális szolgáltatások – tekintetében határozzon az egységes piacra vonatkozó szabályozás határairól, ami egyértelműen jelzi a jogbiztonság hiányát; rámutat az érdekeltek között ebben a kérdésben régóta folyó párbeszédre, és felkéri a Bizottságot az intézkedésre;

28.

hangsúlyozza, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatások elengedhetetlen befektetések Európa gazdasági jövője szempontjából, és a gazdaságot és a bankokat sújtó válság, valamint a kormányzati megszorító programok miatt egyes tagállamokban súlyos nyomás nehezedik rájuk, ami tovább fokozza az irántuk való keresletet; az általános érdekű szociális szolgáltatások – különösen a társadalombiztosítási rendszerek révén – automatikus társadalmi-gazdasági stabilizátorokként működnek, így nélkülözhetetlenek e válságok idején;

29.

kiemeli, hogy a mai, a növekedés és a foglalkoztatás területén érzett bizonytalanság által meghatározott közhangulatnak köszönhetően egyre nagyobb igény mutatkozik az általános érdekű szociális szolgáltatások iránt, továbbá a demográfiai változások miatt új igények jelentkeznek; hangsúlyozza, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatások biztosítása terén pillanatnyilag a legfontosabb igény azok minőségének és hatókörének fenntartása, valamint e szolgáltatások megerősítése – tekintettel fontosságukra és nélkülözhetetlenségükre–, hogy továbbra is képesek legyenek betölteni fontos szerepüket az EU 2020 szociális és gazdasági célkitűzései terén a foglalkoztatás és a szegénység csökkentése érdekében;

30.

kiemeli, hogy a gazdasági és pénzügyi válság, valamint a tagállamokban bevezetett megszorító intézkedések nem eredményezhetik az általános érdekű szociális szolgáltatásokra fordított beruházások csökkenését, hanem éppen ellenkezőleg, tekintettel az említett szolgáltatások jelentőségére és nélkülözhetetlenségére, ezek fokozott megszilárdítására van szükség a lakosság szükségleteire való reagálás érdekében;

31.

felhívja a figyelmet arra, hogy fontos biztosítani, hogy a nemzeti, a regionális és a helyi hatóságok megkönnyítsék a rászoruló vagy kirekesztés által fenyegetett, valamint a nemi alapú erőszakot elszenvedett nők számára – mindkét esetben különösen akkor, ha eltartott gyermekük van – a szociális lakhatáshoz való hozzáférést;

32.

rámutat arra, hogy jobban el kell ismerni a szociális szolgáltatások ágazatában foglalkoztatott személyek – többségükben nők – által végzett munkát, mivel a munkájuk nehéz, gondoskodó hozzáállást és hatalmas személyes elkötelezettséget igényel, ugyanakkor nem övezi társadalmi elismertség;

33.

úgy véli, hogy a szolidaritás elve és az Európai Unió megszilárdítása megköveteli, hogy a növekvő munkanélküliséggel és szegénységgel járó válságra uniós és nemzeti szinteken a költségek hatékonyabb és eredményesebb kezelésével, a strukturális alapok – és különösen az Európai Szociális Alap hatékonyságát szabályozó mechanizmusok – megerősítésével és új források, például projektkötvények alkalmazásával válaszoljanak;

34.

úgy véli, hogy a minőségi általános érdekű szociális szolgáltatások nyújtása érdekében a tagállamok kormányainak az általános érdekű szociális szolgáltatások számára megfelelő pénzügyi keretet kell biztosítaniuk, amely garantálja a szolgáltatások folyamatosságát, a kiegyensúlyozott finanszírozást, valamint a megfelelő munkafeltételeket és képzést a szolgáltatók számára;

35.

kiemeli továbbá, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatásokhoz kapcsolódó hatáskörök tagállamokról regionális és helyi hatóságokra történő átruházása esetén szükség van koordinációs mechanizmusra a különböző területeken nyújtott szolgáltatások minőségbeli egyenlőtlenségeinek kivédése érdekében, és ennek együtt kell járnia a források átcsoportosításával, lehetővé téve a jó minőségű, egyetemesen elérhető és a felhasználók jogaira és igényeire hatékony választ adó szolgáltatások nyújtását;

36.

úgy véli, hogy – nem utolsósorban a minőségi általános érdekű szociális szolgáltatások nyújtásának fenntartása érdekében – a tagállamoknak új bevételekre van szükségük, ezért felszólítja a Bizottságot, hogy minél hamarabb készítsen megvalósíthatósági tanulmányt az európai államfők 2011. március 11-i határozata (28) alapján;

37.

úgy véli, hogy széles körben európai konszenzus alakult ki abban, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatások elengedhetetlenek polgáraink jólléte és a gazdaság hatékonysága szempontjából, illetve annak ellenére, hogy történt némi előrelépés az általános szociális érdekű szolgáltatások nyújtása és fejlesztése terén működő szolgáltatók által tapasztalt nehézségek kezelésében, nincs egyetértés a Bizottságon és a Tanácson belül, illetve e két intézmény között az érintett felek által azonosított akadályok leküzdésére irányuló további gyakorlati intézkedések végrehajtásáról;

38.

kiemeli, hogy a Szerződések kötelezik az EU-t és a tagállamokat, hogy szociális piacgazdaságot hozzanak létre, és tartsák fenn az európai szociális modellt; hangsúlyozza, hogy a tagállamok és a helyi hatóságok szabadon dönthetnek az általános érdekű szociális szolgáltatások finanszírozásának és nyújtásának módjáról, közvetlenül vagy egyéb módon, felhasználva valamennyi rendelkezésre álló eszközt – különösen a tendereljárás alternatíváit – annak biztosítása érdekében, hogy az Unió szociális célkitűzéseit ne gátolja piaci szabályok nem piaci szolgáltatásokra való alkalmazása; hangsúlyozza, hogy olyan támogató környezet kialakítására van szükség, amely e szolgáltatások nyújtása során előmozdítja a minőséget, a hozzáférhetőséget, a megfizethetőséget és a hatékonyságot, miközben megkönnyíti a szolgáltatók számára kezdeményezőkészségük fejlesztését, amely lehetővé teszi számukra a társadalmi igények előzetes felbecsülését;

39.

aláhúzza, hogy a minőségi szolgáltatások feltétele a felhasználók véleményének rendszeres és teljes körű kikérése, mivel a szolgáltatásoknak mindenekelőtt az ő igényeiket kell kielégítenie;

40.

tudomásul veszi a fent említett, a kölcsönös önsegélyező egyesületek, társaságok és alapítványok európai statútumának létrehozásáról szóló, 2011. március 10-i nyilatkozatát és a szociális piacgazdasági szereplők nagyobb elismerésére – többek között az általános érdekű szociális szolgáltatások nyújtása és a szociális gazdaság szervezése és működése terén tevékenykedő társaságokhoz hasonló modellekre – irányuló igényt, felkéri a Bizottságot, hogy tegye meg a megfelelő a nemzeti és európai uniós szintű hatásvizsgálatokon alapuló lépéseket, nyújtson be javaslatokat a társaságok, kölcsönös önsegélyező egyesületek és alapítványok transznacionális alapon történő működését lehetővé tévő európai statútumokra vonatkozóan;

41.

üdvözli az állami támogatás Almunia biztos által végzett felülvizsgálatát és felszólít az állami támogatások ellenőrzésére vonatkozó alapelvek tisztázására a jogbiztonság és az átláthatóság megerősítése céljából az olyan fogalmak egyértelműsítése céljából, mint például a „hivatalos megbízatási aktus” és a „hatóságok”; a szabályok differenciálásának bevezetésére; a közszolgálati kötelezettség ellentételezésének kiszámítására vonatkozó kritériumok felülvizsgálatára, amelynek többek között figyelembe kellene vennie a társadalmi szempontokat, a szolgáltató speciális jellemzőit és számos – a szolgáltatás nyújtásához kapcsolódó – külső vonatkozást, mint a hozzáadott szociális értéket és a közösség bevonását;

42.

üdvözli a 2005. évi Monti–Kroes-csomag bizottsági értékelését; felszólít e csomag felülvizsgálatára a jogbiztonság erősítése, a szabályok – például az általános érdekű szociális szolgáltatások terén működő szolgáltatók túlkompenzálásának ellenőrzésére vonatkozó szabályok – egyszerűsítése és alkalmazásuk rugalmasságának javítása, valamint annak érdekében, hogy fontolóra vegyék a bejelentéstől való eltérések körének kibővítését a kórházak és a szociális lakhatás példáinak megfelelően; felkéri a Bizottságot, hogy értékelje újra a közérdekű szociális szolgáltatásokra vonatkozó de minimis küszöböt, és tegyen javaslatot olyan rendszerre, amely figyelembe veszi a tagállam GDP-jét a de minimis küszöb kiszámítása során azért, hogy minden egyes tagállam számára saját de minimis küszöböt lehessen megállapítani, megelőzve ezáltal a versenynek az egységes európai uniós küszöb okozta esetleges torzulását; kéri, hogy a túlkompenzálás ellenőrzését csak akkor alkalmazzák, ha bizonyíthatóan fennáll a verseny súlyos megsértésének veszélye;

43.

rámutat, hogy nem az ágazat, nem a szolgáltatást nyújtó jogalany jogállása és nem is a jogalany alapításának módja dönti el, hogy az adott jogalany tevékenysége gazdasági vagy nem gazdasági jellegű, hanem a döntő szempont a tevékenység jellege és annak megelőző hatása;

44.

emlékeztet arra, hogy nem a gazdasági és nem gazdasági jellegű általános érdekű szociális szolgáltatások közötti különbségtétel a legfontosabb kérdés, inkább az, hogy egyértelműen a hatóságok felelőssége legyen – a szolgáltatás megvásárlása során – az, hogy az ilyen szolgáltatások teljesítésével megbízott vállalkozások elvégezzék adott általános érdekű feladataikat;

45.

felszólít a hatályos uniós jogszabályok keretében a gazdasági és nem gazdasági jellegű általános érdekű szociális szolgáltatások megkülönböztetésére alkalmazott osztályozási szempontokra és fogalmainak pontosítására, valamint az általános érdekű szolgáltatások egységes értelmezésére rendeltetési céljaik elérésének biztosítása érdekében;

46.

elismeri az egymástól való tanulás és a bevált gyakorlatok kicserélésének nagy értékét az általános érdekű szociális szolgáltatások különböző tagállamokban történő további modernizálásának ösztönzésében és előmozdításában, és sürgeti a Bizottságot, hogy továbbra is proaktívan kezdeményezze és támogassa az említett tevékenységeket a regionális és helyi hatóságokkal együtt – a számukra nyújtott képzést is ideértve – az általános érdekű szociális szolgáltatásokra vonatkozó uniós szabályok alkalmazása terén; hangsúlyozza, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatások nyújtói és felhasználói által azonosított problémák pragmatikus megközelítésen alapuló, azonnali megoldásokat kívánnak;

47.

sürgeti, hogy a Bizottság az általános érdekű szolgáltatásokról szóló 2007-es közlemény, valamint a közbeszerzésre és az állami támogatásokra vonatkozó szabályok jelenlegi felülvizsgálata nyomán kezdje meg egy olyan reformra, kiigazításra, pontosításra irányuló program végrehajtását, amely támogatja és elismeri az általános érdekű szociális szolgáltatások sajátos, nem piaci jellegzetességeit annak érdekében, hogy biztosítsa az egységes piacra vonatkozó rendelkezések mellett a Szerződésekből fakadó társadalmi kötelezettségeknek való teljes körű megfelelést;

48.

úgy véli, hogy általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó, az EUMSZ 14. cikke által lehetővé tett uniós keretrendelet jelenleg nem központi kérdés;

49.

úgy véli, hogy a szociális védelemmel foglalkozó bizottság, ahogy a múltban, a jövőben is jelentős mértékben hozzájárul az általános érdekű szociális szolgáltatások egységes értelmezéséhez és szerepük kibontakoztatásához; ugyanakkor megjegyzi, hogy a Szerződésben foglalt megbízatása (az EUMSZ 160. cikke) tisztán tanácsadói szerepet határoz meg, és nem teszi lehetővé tagságának a civil társadalom, az Európai Parlament, a szociális partnerek és mások bevonásával történő kiszélesítését;

50.

javasolja egy számos érdekelt felet tömörítő magas szintű munkacsoport létrehozását – az általános érdekű szociális szolgáltatásokról tartott harmadik fórum ajánlásainak megfelelően –, amely nyitott, rugalmas és átlátható módon működne, az érdekelt felek széleskörű képviseletére épülne, és a reformok megvalósítására összpontosítana, mint például az e jelentésben és a csatolt véleményekben, a harmadik fórum ajánlásaiban, a Bizottság második kétéves jelentésében, a szociális védelemmel foglalkozó bizottság jelentéseiben megfogalmazott és minden egyéb vonatkozó javaslatban esetlegesen felmerülő szakpolitikai kezdeményezésekre; javasolja, hogy a társelnöki tisztséget az Európai Parlament és a szociális ügyekért felelős biztos töltse be, és a munkacsoportot a Parlament, az illetékes biztosok, a Tanács, az általános érdekű szociális szolgáltatások felhasználóit és nyújtóit képviselő szociális partnerek és civil társadalmi szervezetek, a Régiók Bizottsága, a helyi hatóságok és más érintett érdekelt felek képviselői alkossák; a munkacsoport

51.

felhív az általános érdekű szociális szolgáltatásokról szóló negyedik európai fórum megrendezésére annak érdekében, hogy folytassák a 2007. évi Ferreira-jelentéssel indított kezdeményezést, és felülvizsgálják a reform előrehaladását; felhívja továbbá a javasolt munkacsoportot, hogy a negyedik fórumra nyújtson be egy elért haladásról szóló jelentést, ily módon biztosítva a fórum számára a folytonosságot, az irányt és a lényegi tartalmat;

52.

üdvözli az önkéntes európai minőségi keretrendszert, és ragaszkodik ahhoz, hogy az elveket a javasolt minőségi kritériumok segítségével kell alkalmazni és nyomon követni, nyitott koordinációs módszert követő eljárással, amelybe be kell vonni az érdekelt feleket;

53.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni európai platformhoz csatolt kiemelt célkitűzésekben javasolja az önkéntes európai minőségi keretrendszer ágazati szinten történő kidolgozását a szociális szolgáltatásokra vonatkozóan, beleértve a tartós ápolás-gondozás és a hajléktalanság területét; javasolja, hogy a keretrendszer a gyermekgondozás, a fogyatékosság, és a szociális lakáshoz jutás területével is foglalkozzon, és hogy alkalmazza az egyenlő esélyeket indikátorként;

54.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy az esetleges átfedések elkerülése érdekében tegye egyértelművé a kapcsolatot az önkéntes minőségi keretrendszerben és a Prometheus programban leírt minőségi keretrendszer között; sürgeti a tagállamokat, hogy az önkéntes európai minőségi keretrendszert használják fel a meglévő minőségi akkreditációs és nyomon követési rendszereknek az egyes tagállamok szükségleteinek megfelelő kialakítására és tökéletesítésére; véleménye szerint a tagállamoknak az Alapjogi Chartával és az EUMSZ 26. jegyzőkönyvével összefüggésben értékelniük kell az önkéntes európai minőségi keretrendszer működését;

55.

hangsúlyozza, hogy a rendszeres minőségi képzéssel és a felhasználók részvételével és jogainak kiteljesítésével – amely figyelembe veszi a nemek közötti egyenlőség szempontjait – párosuló kiegyensúlyozott, a férfiak és a nők számára biztosított tisztességes, a tagállami jogszabályoknak és gyakorlatnak megfelelő munkakörülmények alapvető fontosságúak a minőségi szociális szolgáltatások biztosítása szempontjából; hangsúlyozza, hogy az önkéntesek értékes szerepet tölthetnek be az általános érdekű szociális szolgáltatások ágazatában, de nem helyettesíthetik a megfelelő számú, szakképzett szakembert, például a szociális munkásokat és az általános személyzetet;

56.

felszólítja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a munkahelyteremtést és a szociális, egészségügyi és oktatási szolgáltatások ágazatának növekedési potenciálját azzal, hogy megfelelő munkakörülményeket kínálnak a migránsoknak és az uniós polgároknak, valamint hozzáférést biztosítanak számukra az átfogó szociális védelmi rendszerekhez;

57.

úgy véli, hogy a szociális munkások által végzett feladatok között különleges hangsúlyt kell fektetni azokra a tevékenységekre, amelyek az önállóvá és önellátóvá válás érdekében a munkavállalásra, a képzettség megszerzésére vagy a gazdasági aktivitásra ösztönöznek;

58.

úgy véli, hogy az önkéntes európai minőségi keretrendszer alapelveit fel lehetne használni a pályázatokra és szerződésekre, ezen belül az alvállalkozói szerződésekre vonatkozó felülvizsgált közbeszerzési szabályokra alkalmazandó minőségi kritériumok meghatározásában;

59.

javasolja, hogy az önkéntes európai minőségi keretrendszer további tökéletesítése során a finanszírozásra és a szolgáltatók jogállására való hivatkozást is emeljék be a rendszerbe;

60.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok és tagjelölt államok kormányainak és parlamentjeinek, a Régiók Bizottságának, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak.