22.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 349/16

A.

mivel az elmúlt két év rendkívüli gazdasági körülményei rendkívüli intézkedéseket tettek szükségessé;

B.

mivel az Európai Unió eddig példa nélkül álló lépésként az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikke (3) bekezdésének b) és c) pontjának alkalmazásához folyamodott;

C.

mivel válság idején alapvető fontosságúak a jól működő piacok, és a versenyszabályokat rugalmasan, de szigorúan be kell tartatni;

D.

mivel a protekcionizmus és a verseny torzulása csak elmélyíti és elnyújtja a válságot;

E.

mivel sok tagállam egyre növekvő költségvetési hiánya és államadóssága évekre, sőt esetleg évtizedekre visszaveti a gazdasági fellendülést és növekedést;

F.

mivel 2008 októbere óta a pénzügyi válságra adott válaszként a tagállamok kormányai garanciát vállaltak a bankfinanszírozásra; mivel jelentős számban bocsátottak ki garantált kötvényeket, ami jelentős támogatást nyújtott a bankok számára, valamint biztosítékot kínált a pénzügyi rendszert fenyegető kockázatok ellen;

G.

mivel empirikus elemzésekből arra lehet következtetni, hogy a tagállamok kormányai által vállalt garanciák számos torzulást, mint például a magánkötvények vételi és eladási árfolyama közti különbség csökkenését és hasonló hatásokat okoztak, amit az intézkedések 2010-ben történő meghosszabbításakor figyelembe kell venni;

H.

mivel a transznacionális vállalatok adókikerülési stratégiáik részeként fokozott mértékben képesek élni az adóparadicsomok és offshore központok által nyújtott lehetőségekkel, és ez ellentétes a tisztességes verseny elveivel;

I.

mivel az adóügyi kormányzás fontos előfeltétele a tisztességes versenynek kedvező körülmények fenntartásának és a belső piac jobb működésének;

1.

üdvözli a versenypolitikáról szóló 2008. évi jelentést, különösen a jelentés kartellekről és fogyasztókról szóló kulcsfontosságú fejezetét; támogatja a fogyasztói kapcsolattartó egység létrehozatalát; megjegyzi, hogy a kartellek léte árt a fogyasztóknak; sajnálatának ad hangot, amiért a fogyasztók nehezen tudják kihasználni a verseny előnyeit;

2.

kiemeli a tényt, hogy többek között a kartellek sértik a legsúlyosabban a versenyjogot, felborítják az értékláncot, kárt okoznak a fogyasztóknak, és rendkívül negatív hatást gyakorolnak a gazdaságra; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy továbbra is határozottan érvényesítse a szabályokat a kartellek kialakulásának megakadályozása és az ellenük való fellépés érdekében; üdvözli a vitarendezési csomaghoz hasonló eszközöket, amelyek olyan egyszerűsített eljárás révén teszik lehetővé a Bizottság számára a kartellekkel kapcsolatos ügyek rendezését, amelyben a vállalatok – a bizonyítékok megtekintése után – elismerhetik kartellekben való részvételüket, és ezért csak csökkentett bírságot fizetnek; emlékeztet arra, hogy a versenypolitika és a versenyszabályok átfogó alkalmazása különösen lényegesek az európai piacok megfelelő működéséhez és versenyképességéhez, a hatékonyság javításához és a vállalkozói kiválósághoz, valamint a fogyasztók védelméhez; úgy véli, hogy a kartellek elleni küzdelem alapvető fontosságú annak érdekében, hogy a fogyasztók az alacsonyabb árak és az áruk és szolgáltatások szélesebb kínálata révén élvezhessék a verseny előnyeit;

3.

kéri, hogy a Parlamentet – a társjogalkotói szerepkör bevezetése és az e területtel kapcsolatos kezdeményezésekről szóló rendszeres tájékoztatás révén – szélesebb alapokon vonják be a versenypolitika fejlesztésébe;

4.

kéri a Bizottságot, hogy a 2010-es év folyamán tájékoztassa az Európai Parlamentet arról, hogy a versenypolitika területén hogyan kívánja érvényesíteni a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését;

5.

felhívja a Bizottságot, hogy évente tegyen részletes jelentést a parlamenti ajánlások nyomon követéséről, és indokolja meg az azoktól történő esetleges eltéréseket;

6.

ösztönzi a Bizottságot, hogy a versennyel kapcsolatos problémák és a jogérvényesítési prioritások azonosítása érdekében kezdeményezzen rendszeres és állandó párbeszédet a fogyasztóvédelmi szövetségekkel; átfogó jelentést kér a Versenypolitikai Főigazgatóság fogyasztói kapcsolattartó egységének tevékenységéről;

7.

felszólítja a Bizottságot, hogy tegye nyilvánosan elérhetővé a jövőbeni éves versenypolitikai jelentésekben megemlített összes értékelést és tanulmányt, valamint e tanulmányok és értékelések elkészítéséhez független és megbízható szakértőket alkalmazzon;

8.

emlékezteti a Bizottságot azon kérésére, hogy sürgősen vizsgálja felül a Versenypolitikai Főigazgatóság humán erőforrásait, és biztosítsa, hogy a hozzárendelt erőforrások megfelelnek a megnövekedett munkaterhelésnek;

9.

hangsúlyozza, hogy világos, szilárd és kkv-barát versenyszabályokra van szükség, amelyek az európai kisvállalkozói intézkedéscsomagban rögzített „gondolkozz először kicsiben” („Think Small First”) elven alapulnak;

10.

felszólítja a Bizottságot, hogy soron következő jelentésében szenteljen külön fejezetet a kkv-knak és a versenynek; rámutat, hogy a kkv-k számára a szabadalmi rendszer költségei rendkívül magasak, ami elsősorban a tevékenységet nem gyakorló entitások által tervezett perek fenyegetésének következménye; felhívja a figyelmet a nyitott innovációra és a tudással kapcsolatos alapelvekre; felszólítja a kkv-kat, hogy használják fel a hetedik keretprogram mindenki számára hozzáférhető eredményeit;

11.

felhívja a Bizottságot, hogy a belső piacra vonatkozó jövőbeli jogszabályok jogalapjaként használja az Európai Unió működéséről szóló szerződés 12. cikkét (az EKSz. korábbi 153. cikkének (2) bekezdését), amely világosan rögzíti, hogy „a fogyasztóvédelmi követelményeket figyelembe kell venni az egyéb uniós politikák és tevékenységek meghatározásakor és végrehajtásakor”;

12.

kéri a Bizottságot, hogy szorgalmazza a távközlési csomag végrehajtását;

13.

helyesli az „Iránymutatás az EK-Szerződés 82. cikkének az erőfölényben lévő vállalkozások versenykorlátozó visszaélő magatartására történő alkalmazásával kapcsolatos bizottsági jogérvényesítési prioritásokról” című bizottsági közlemény közzétételét; úgy véli, hogy az iránymutatás előrelépést jelent, mivel jobb átláthatóságot és kiszámíthatóságot biztosít az esetleges bizottsági beavatkozások tekintetében, de semmi esetre sem korlátozhatja a Bizottság azon képességét, hogy e területen az Európai Unió működéséről szóló szerződés értelmében fellépjen;

14.

rámutat arra, hogy 2008-ban, az uniós versenypolitika történetében először, egy korábbi bizottsági határozat be nem tartása miatt kényszerítő bírság kivetésére került sor;

15.

hangsúlyozza, hogy igen fontos az állami támogatások Bizottság általi gondos ellenőrzése annak érdekében, hogy ezeket a támogatási intézkedéseket ne használhassák a nemzeti ipar védelmére a belső piac és az európai fogyasztók érdekeit sértő módon;

16.

ezért alapvető fontosságúnak tartja, hogy az állami támogatás Szerződéssel való összeegyeztethetőségének mérlegelésekor megfelelő egyensúlyt találjanak az állami támogatás versenyre és közfinanszírozásra gyakorolt negatív hatásai és a közös érdekekkel kapcsolatos pozitív hatásai között;

17.

kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a tervezett banki szabályozás külső hatásait, nevezetesen az európai bankok versenyképességére gyakorolt hatását;

18.

úgy véli, hogy a pénzintézetekkel kapcsolatos állami támogatási politikák és a gazdaságélénkítő folyamat elősegítette a pénzügyi piac stabilizációját és a hitelmegszorítás reálgazdaságra gyakorolt hatásainak enyhítését;

19.

megjegyzi, hogy az állami támogatási politika a versenypolitika szerves része, és az állami támogatás ellenőrzése azt tükrözi, hogy egyenlő feltételeket kell biztosítani valamennyi, az egységes európai piacon működő vállalkozás számára; e tekintetben felveti a kérdést, hogy vajon milyen torzulást okozott a versenyben a pénzügyi piacoknak nyújtott állami támogatás; felszólít a pénzügyi ágazatban az állami beavatkozás következtében esetleg kialakuló torzító hatásokról szóló független jelentés kidolgozására; kéri a Bizottságot, hogy készítsen jelentést az állami támogatások kedvezményezettjei által a szerkezetátalakításban elért haladásról, továbbá nagyobb átláthatóságra tart igényt az állami támogatások visszafizetése és a visszafizetés elmaradása esetén kiszabható szankciók tekintetében; sürgeti a Bizottságot, hogy tegye egyértelművé a visszafizetés feltételeinek tagállamok közötti eltéréséhez vezető, feltehetően torzító hatásokhoz kapcsolódó, kötelező szerkezetátalakítási intézkedéseket; kéri, hogy a tőkekivonás feltételeit tegyék egyértelműbbé, valamint tisztázzák az érintett cégekre gyakorolt középtávú hatásait;

20.

aggodalmát fejezi ki a támogatások és a banki finanszírozás tekintetében a tagállamok kormányai által nyújtott garanciák miatt keletkező torzulások miatt; sürgeti a Bizottságot, hogy mérje fel a banki finanszírozás garanciáihoz kapcsolódó támogatások mértékét és vizsgálja meg az uniós versenyjoggal való összeegyeztethetőségüket, továbbá tanulmányozza, milyen intézkedések szükségesek a garanciák okozta torzulások korrigálása érdekében;

21.

felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen folytassa annak kivizsgálását, hogy a bankoknak nyújtott állami támogatások hatása miért nem jelentkezik a reálgazdaságban, valamint tegyen intézkedéseket azon bankok ellen, melyek nyilvánvalóan elmulasztják vagy elutasítják az állami támogatásokból származó haszon továbbadását;

22.

megjegyzi, hogy a Bizottság már megkezdte az állami támogatások fokozatos megszüntetését, valamint engedélyezte a szerkezetátalakítást és leválasztásokat; elismeri, hogy a siker érdekében e folyamatoknak rugalmasnak kell lenniük; felszólítja azonban a Bizottságot, hogy készítsen e folyamatokra vonatkozó iránymutatásokat; úgy véli, hogy az állami támogatásokat nem kellene indokolatlanul meghosszabbítani, és hogy minél hamarabb ki kell dolgozni a kilépési stratégiákat;

23.

ragaszkodik a stratégiák összehangolásához, különös tekintettel a bankszektor támogatásának fokozatos megszüntetésére; hangsúlyozza, hogy ez az összehangolás alapvető fontosságú a verseny abból adódó torzulásának elkerülése érdekében, hogy egyes országokban a bankokat támogató programok folytatása miatt a bankok támogatásban részesülnek, míg más országokban e programokat fokozatosan megszüntetik;

24.

úgy véli, hogy ezidáig a versenyszabályok rendszere lehetővé tette a nehézségek leküzdését, de a válság megmutatta, hogy sürgős szükség van a határokon átnyúló válságkezelés uniós keretrendszerének kidolgozására a pénzügyi szektor számára, beleértve a „túl nagy ahhoz, hogy csődbe menjen” típusú intézményekre szabott megoldást és a de Larosière-csoport jelentésében foglalt ajánlások gyors és maradéktalan végrehajtását, például az egységes európai szabályozó szervezetet, egy betétbiztosítási rendszert, valamint egy biztosítékalapot vagy azzal egyenértékű rendszert is;

25.

kéri a Bizottságot, hogy számoljon be az állami támogatásokra vonatkozó nemzeti intézkedésekről, a nemzeti rendszerek közötti különbségekről, valamint azok lehetséges versenytorzító hatásairól és az ebből adódó gazdasági eltérésekről; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki javaslatokat egy koherensebb, egységes európai megközelítésre;

26.

kéri a Bizottságot, hogy fellépése következetességének biztosítása érdekében fokozottan vizsgálja az állami támogatások és más közösségi eszközök – mint például a strukturális alapok és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap – közötti lehetséges összejátszásokat;

27.

felkéri a Bizottságot, hogy fejtse ki, mely kritériumok alapján fog határozni az állami támogatási intézkedésekre vonatkozó ideiglenes közösségi keretrendszer lehetséges meghosszabbításáról;

28.

ragaszkodik ahhoz, hogy az állami támogatások legyenek összeegyeztethetők a lisszaboni-göteborgi stratégia és az éghajlat- és energiacsomag célkitűzéseivel; sürgeti a tagállamokat, hogy szüntessék meg azokat a káros támogatásokat, amelyek többek között az üvegházhatású gázok kibocsátását növelő fosszilis tüzelőanyagok felhasználását és előállítását ösztönzik; továbbá pedig hangsúlyozza, hogy el kell végezni a politikák stratégiai környezeti vizsgálatát és a gazdaságélénkítő csomag keretében tervezett projektek környezeti hatásvizsgálatát;

29.

üdvözli a környezetvédelem állami támogatásáról szóló, az éghajlat- és energiacsomag keretében kidolgozott új iránymutatásokat, amelyek a kisebb kérdésekben általános értékelést, míg a fontosabb kérdésekben részletes elemzést vezetnek be;

30.

felhívja a Bizottságot, hogy 2010 folyamán adjon ki átfogó jelentést a „zöld fellendüléshez” (amely lényeges előrelépés a fenntarthatóság irányába, különösen az autóiparral összefüggésben) és a környezetvédelemhez nyújtott állami támogatások hatékonyságáról;

31.

hasonló tájékoztatást kíván kapni a kkv-k támogatására, képzésekre, K+F-re és innovációra nyújtott állami támogatásokról is;

32.

javasolja, hogy a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságban a finanszírozáshoz való hozzáférést elősegítő állami támogatási intézkedésekre vonatkozó ideiglenes közösségi keretrendszer fokozatos felszámolása során vegyék figyelembe az adott tagállam gazdasági helyzetét (a fellendüléshez szükséges időt és a GDP-ben bekövetkezett csökkenés mértékét);

33.

felszólítja a Bizottságot, hogy a telekommunikációs ágazatban továbbra is tegyen erőfeszítéseket a vezetékes és különösen a mobilszolgáltatók használati díjainak fokozottabb átláthatósága érdekében;

34.

hangsúlyozza, hogy szükség van az adóparadicsomok és az offshore központok jelentette problémák kivizsgálására, többek között a tisztességtelen verseny és a pénzügyi stabilitás tekintetében;

35.

megismétli a közös konszolidált társasági adóalap bevezetésére vonatkozó felhívását;

36.

sürgeti a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet a közszolgáltatásokra vonatkozó állami támogatásokról szóló bizottsági határozat 2008. december 19-e óta esedékes felülvizsgálatáról, amelynek immár a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését is figyelembe kell vennie;

37.

aggodalommal veszi tudomásul, hogy a jogtalan állami támogatások visszaszerzése hosszú és nehézkes folyamat, és a folyamatban lévő ügyek majdnem mindegyikéért kis számú tagállam felelős; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy szigorítsa az eljárásokat és gyakoroljon nyomást a – különösen a többszörösen érintett – tagállamokra;

38.

kéri a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálja ki az egyes európai cégek által általánosan és nagy számban ideiglenes munkaszerződéssel vagy gyakornokként alacsony költséggel foglalkoztatott, magasan képzett dolgozók ügyét mint visszaélésszerű gazdasági stratégiát, amely sérti a tisztességes munka elvét, és a versenytorzulás forrása;

39.

hangsúlyozza, hogy a kkv-knak nyújtott kockázatitőke-befektetések elősegítése alapvetően fontos a tisztességes verseny előmozdítása érdekében;

40.

felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje és tegyen jelentést arról, hogy a gépjárműgyártás terén a különböző nemzeti támogató rendszerek milyen mértékben torzították a versenyt, ha egyáltalán torzították, és mennyiben járultak hozzá más közösségi célokhoz, különösen a fenntarthatósághoz és a környezetbarát technológiákhoz; szorgalmazza, hogy a Bizottság mérje fel az e szektoron belüli versenyképességet, különösen az eredeti gyártók, valamint az elsődleges és másodlagos beszállítók közötti viszonyt;

41.

üdvözli az egyszerűsítési csomag közzétételét;

42.

üdvözli, hogy a Bizottság elfogadta a trösztellenes szabályok megsértésén alapuló kártérítési keresetekről szóló fehér könyvet; úgy véli, hogy ez a fogyasztóvédelem győzelmét jelenti az Európai Unión belül;

43.

emlékeztet arra, hogy a kartellek ártanak a gazdaságnak, és a versenyjog megsértésének legsúlyosabb formái közé sorolhatóak; úgy véli, hogy a versenyjog efféle megsértése ellentétes az Unió állampolgárainak érdekeivel, mivel a verseny következtében csökkenő árak előnyeiből a fogyasztók nem részesülhetnek; megismétli ezzel összefüggésben, hogy a kollektív jogorvoslatra vonatkozó valamennyi jövőbeli javaslatnak tiszteletben kell tartania a Parlamentnek az EK trösztellenes szabályainak megsértésén alapuló kártérítési keresetekről szóló 2009. március 26-i állásfoglalásában kifejtett álláspontját, és ragaszkodik ahhoz, hogy a Parlamentet az ilyen jogszabály elfogadásába az együttdöntési eljárás alkalmazása révén bevonják;

44.

kéri a Bizottságot, hogy kezdeményezéseiben fokozottabban hangolja össze a versenyjogra és a fogyasztók jogaira vonatkozó megközelítését;

45.

üdvözli azt a nagyon határozott álláspontot, melyet a Bizottság az utóbbi években képvisel a fogyasztóknak és a gazdaságnak súlyos károkat okozó versenyellenes magatartással szemben; hangsúlyozza, hogy szükség van a versenypolitika széles körû támogatására, és az Európai Parlament bevonása által biztosított demokratikus legitimációra; aggodalmát fejezi ki az egyre magasabb bírságok miatt, amelynek egyetlen eszközként való használata túl merev lehet, tekintettel a fizetésképtelenség miatt bekövetkezõ lehetséges munkahelymegszûnésekre, és kifinomultabb eszközök széles skálájának kifejlesztésére szólít fel, többek között az egyéni felelõsségre, a cégek átláthatóságára és elszámoltathatóságára, a rövidebb eljárásokra, a védelemhez és a tisztességes eljáráshoz való jogra, az engedékenységi kérelmek hatékony mûködését biztosító mechanizmusokra (különösen az egyesült államokbeli árképzési folyamat okozta zavarok leküzdésére), vállalati megfelelési programokra és európai standardok kialakítására vonatkozóan; helyesli a „büntess és jutalmazz” elven alapuló megközelítést, amely büntetést ró ki és különösen az ismételt jogsértõk esetében hatékony elrettentésre szolgál, ösztönzi ugyanakkor a szabályoknak való megfelelést;

46.

azon az állásponton van, hogy amennyiben ugyanaz a vállalat többször is megsérti a versenyjogi előírásokat, erősebb elrettentő intézkedésekre van szükség a trösztellenes szabályok érvényesítésére a kartellügyekben vagy az erőfölénnyel való visszaélés visszaszorításában;

47.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessék be az egyéni felelősség elvét;

48.

felhívja a Bizottságot, hogy gondolja át a megfelelőségi programok, mint a versenyellenes magatartás elleni küzdelem egyik eszközének szerepét;

49.

felszólítja a Bizottságot, hogy fogalmazzon meg konkrét feltételeket, annak meghatározására, hogy a vállalatok szándékosan vagy gondatlanságból cselekedtek-e;

50.

felszólítja a Bizottságot, hogy határozzon meg konkrét feltételeket, amelyeknek megfelelően az anyavállalatok egyetemlegesen felelőssé tehetőek a leányvállalataik kartellszerű magatartásáért;

51.

rámutat arra, hogy az aránytalan mértékű bírságok a kkv-kat viszonylag jobban sújtják, mint a nagyobb társaságokat;

52.

úgy érzi, hogy a bírságoknak arányosnak kell lenniük a szabálysértés mértékével; szintén javasolja, hogy megfelelő körülmények között a kártérítésre kifizetett vonatkozó összegeket vegyék figyelembe a bírság kiszámításakor; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a bírságkiszámítás alapját, és a bírságolás új elveit adott esetben illessze be az 1/2003/EK rendeletbe;

53.

felszólítja a Bizottságot, hogy vezesse be az egyablakos ügyintézést az engedékenységi kérelmek esetében;

54.

kéri, hogy a gépjárművekre vonatkozó csoportmentességi rendelet bármely módosításáról konzultáció keretében teljes körű tájékoztatást kapjon olyan időkereten belül, amely lehetővé teszi a Parlament számára a megfelelő ellenőrzés lefolytatását és a lényegi hozzájárulást, tekintettel arra, hogy az ágazat számára sürgősen kiszámítható kilátásokat kell biztosítani, hogy lehetősége legyen a megfelelő intézkedések megtételére;

55.

rámutat, hogy hatékony együttműködést kell folytatni a Parlamenttel és a fogyasztói és kisvállalkozói szervezetekkel a vertikális megállapodásokra alkalmazandó csoportmentességi rendelet bármely módosításával kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy a különböző piaci szereplők összehangolt fellépését ösztönző szabályozási keret a legjobb módja azon károk elhárításának, amelyek a választási lehetőség hiánya miatt a fogyasztókat érhetik;

56.

emlékeztet azon kérésére, hogy végezzenek megfelelő vizsgálatot a gépjárművekre vonatkozó csoportmentességi rendeletre irányuló bizottsági tervezetről és a kiegészítő iránymutatások tervezetéről, és ennek részeként kerüljön sor a végfelhasználói szervezetek parlamenti meghallgatására; felhívja a Bizottságot, hogy 2010. június 1-jétől biztosítson időtálló szabályozást;

57.

e tekintetben üdvözli a Bizottság javaslatát az értékesítés utáni szolgáltatásokra vonatkozó szigorúbb szabályozási kerettel kapcsolatban, amelynek célja a fogyasztók magas javítási és karbantartási kiadásainak csökkentése, amelyek az olyan versenytorzító gyakorlatokból erednek, mint a független szolgáltatók kizárása;

58.

elvárja, hogy a kis- és középméretű gépjármű-kereskedők érdekeit megfelelően figyelembe vegyék a gépjárműágazatra vonatkozó jövőbeli versenyjogi rendszerben; úgy véli, hogy ennek hiányában a gépjárművekre vonatkozó csoportmentességi rendeletet jelenlegi formájában fenn kell tartani;

59.

kéri, hogy a vertikális megállapodásokra alkalmazandó csoportmentességi rendeletre javasolt bármely módosításról történjen konzultáció olyan időkereten belül, amely lehetővé teszi a Parlament számára a megfelelő ellenőrzés lefolytatását és a lényegi hozzájárulást;

60.

üdvözli az átirányítási mechanizmusok további javításának és az összehasonlítható összefonódási műveletek értékelése fokozottabb következetességének célkitűzését, és arra ösztönzi a Bizottságot, hogy a későbbiekben vizsgálja felül a kétharmados szabály hatásait;

61.

üdvözli a 139/2004/EK tanácsi rendelet és a 802/2004/EK bizottsági rendelet alapján elfogadható korrekciós intézkedésekről szóló bizottsági közlemény felülvizsgálatát, amely kodifikálja a Bíróság közelmúltban hozott ítéleteit, figyelembe veszi a korrekciós intézkedésekről szóló tanulmány következtetéseit, és foglalkozik a nyilvános konzultáció során felvetett kérdésekkel;

62.

kéri a Bizottságot, hogy készítsen egy, az országokat külön-külön tárgyaló jelentést az EK összefonódási rendelet 21. cikke (4) bekezdésének alkalmazásáról, mely rendelet lehetővé teszi, hogy a közpolitikai megfontolások elsőbbséget élvezzenek a versenyszempontú megfontolásokkal szemben;

63.

hangsúlyozza, hogy a jelenlegi gazdasági válság nem indokolja a vállalatok egyesülésének ellenőrzésére vonatkozó uniós politikák enyhítését;

64.

felkéri a Bizottságot, hogy állítsa össze az ágazati vizsgálat elindításakor alkalmazandó kritériumokat; azon az állásponton van, hogy a Bizottságnak nemcsak a vállalkozásoktól vagy a fogyasztóktól származó panaszok esetében kell fellépnie, hanem a Parlament ajánlása alapján is;

65.

felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja ki a termelési és az értékesítési láncban érvényesített haszonkulcsok mértékét a Parlament európai élelmiszerárakról szóló 2009. március 26-i állásfoglalásának megfelelően; arra kéri a Bizottságot, hogy javasoljon megfelelő intézkedéseket – a jogszabályokat is ideértve – a fogyasztók, munkavállalók és termelők védelmére az erőfölénnyel való bármifajta visszaéléssel vagy egy ilyen vizsgálat során azonosított negatív hatásokkal szemben;

66.

ezen összefüggésben megismétli korábban már többször kinyilvánított kérését arra vonatkozóan, hogy az ágazati vizsgálatokat terjesszék ki az online hirdetésekre, valamint a mezőgazdasági termékek (különösen a tejtermékek) előállítói, a közvetítő felvásárlók, a nagy élelmiszer-üzletláncok és a végső fogyasztók közötti összefüggésekre; kéri a médiabeli összefonódások kivizsgálását is, beleértve valamennyi tartalomközvetítő csatornát, így a nyomtatott sajtót, a televíziót, a rádiót és az internetet; kéri, hogy a Bizottság nyújtson be versenypolitikai elemzést a telekommunikáció, az autóipar és a pénzügyi szolgáltatások helyzetéről;

67.

hangsúlyozza, hogy az Európai Versenyhatóságok Hálózata hatóságaival szoros együttműködésben átfogó ágazati vizsgálatra és azt követő intézkedésekre van szükség az élelmiszeripar és különösen a tejtermékek értékesítési láncának területén;

68.

kéri az Európai Bizottságot, hogy továbbra is kísérje figyelemmel az élelmiszertermékek Európai Unión belüli árát és az élelmiszer-ipari versenykörülményeket;

69.

hangsúlyozza, hogy a gyógyszeripari ágazatban elő kell mozdítani a versenyt a gyógyszeripari vállalatoknak a generikus termékek piacra lépését késleltető vagy akadályozó gyakorlata elleni megfelelő intézkedések révén, a Versenypolitikai Főigazgatóság által végzett ágazati felmérés eredményeivel összhangban;

70.

üdvözli az energiaágazat Bizottság részéről történő vizsgálatát; kéri a Bizottságot, vizsgálja meg, hogy az infrastruktúrákba, különösen a gáz- és villamosenergia-összekapcsolásokba történő beruházások hiánya milyen mértékben akadályozza a versenyt; megállapítja, hogy az energiapiacon az ellátás biztonságát és a hatékony versenyt nem lehet elérni összekapcsolt és jól működő energia-infrastruktúra nélkül;

71.

aggodalmának ad hangot, amiért a távközlésben nem kellő mértékben érvényesül a verseny; további ágazati vizsgálatot kér; ragaszkodik ahhoz, hogy az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozó Hatóságok Testülete (BEREC) segítse elő a versenyt, elsősorban megfelelő piaci elemzéssel; megköveteli ezért, hogy a BEREC titkársága elegendő forrást kapjon erre a célra;

72.

sajnálattal veszi tudomásul, hogy a Bizottság jelentésében csupán felületesen foglalkozik a Parlamenttel folytatott intézményközi együttműködéssel, és nem válaszol a Parlament 2009. március 10-i állásfoglalásában megfogalmazott, alábbi kérésekre:

73.

megismétli a közbeszerzési szabályok alkalmazására vonatkozó vizsgálatra, valamint annak tisztázására irányuló korábbi kérését, hogy a nemzeti különbségek a verseny torzulásához vezetnek-e;

74.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.