8.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 184/18

A.

mivel a férfiak és nők egyenlősége a közösségi jog egyik alapelve, és mivel a Szerződés 2. cikke értelmében a Közösség küldetéseinek egyike;

B.

mivel a Szerződés 3. cikkének (2) bekezdése meghatározza a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének elvét, úgy rendelkezvén, hogy a Közösség az általa folytatott valamennyi fellépés során a nők és férfiak közötti különbségek felszámolására, valamint a nemek közötti esélyegyenlőség előmozdítására törekszik;

C.

mivel az Európai Parlamentben a képviselők között a nők aránya fokozatosan növekszik, és az 1979-es 17,5 %-ról 2009-ben 31,08 %-ra emelkedett;

D.

mivel a Parlament szerveinél magas tisztséget (például bizottsági vagy küldöttségi tagság vagy elnökség) betöltő képviselőnők száma igen alacsony;

E.

mivel a Parlament belső és külső politikáinak főigazgatóságain belül a nők túlsúlyban vannak, és a személyi állomány 66,5 %, illetve 66 %-át teszik ki, és e számok a Belső Politikák Főigazgatóságán az utóbbi években elért jelentős haladást tükrözik, amelynek megkoronázása a legjobb gyakorlatokért járó 2007-es egyenlőségi díj elnyerése volt, amelyet az egyenlőségnek és a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének kedvező munkahelyi légkör kialakításáért, valamint a felsőbb vezetői pozíciókat betöltő nők számának emelkedéséért (a női osztályvezetők száma 2005 óta 5 %-ról 30 %-ra emelkedett) ítéltek oda;

F.

mivel a parlamenti bizottságok többsége általában tulajdonít bizonyos jelentőséget a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének (például jogalkotási tevékenységük során, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsággal fenntartott hivatalos kapcsolataikban vagy az egyenlőség tárgyában kidolgozott cselekvési terveikben), míg a bizottságok kisebb hányada sosem vagy csak ritkán érdeklődik e kérdés iránt;

G.

hangsúlyozva, hogy a parlamenti bizottságokban a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésével megbízott, képviselőkből és a titkárság alkalmazottainak képviselőiből álló hálózat alkalmazása eddig nem hozta meg a várt eredményeket;

H.

hangsúlyozva, hogy a nemek közötti egyenlőséggel és a sokféleséggel foglalkozó magas szintű munkacsoport hasonló hálózat létrehozását javasolta a parlamentközi küldöttségekben azzal a céllal, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség kérdése az Európai Unió külkapcsolataiban is megjelenjen,

1.

hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség követelése olyan gyakorlati megközelítésen keresztül valósítandó meg, amely nem állítja egymással szembe a nőket és a férfiakat;

2.

hangsúlyozza, hogy az esélyegyenlőség általános érvényesítése pozitív előrelépést jelent mind a nők, mind pedig a férfiak számára;

3.

hangsúlyozza, hogy az esélyegyenlőség általános érvényesítése a politikák átszervezését, javítását, fejlesztését és értékelését feltételezi annak érdekében, hogy a politikai döntésekben rendesen részes szereplők az egyenlőség dimenzióját minden szinten és minden szakaszban integrálják az összes politikába;

4.

emlékeztet arra, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése terén konkrét célkitűzéseket tartalmazó stratégia elfogadására és alkalmazására van szükség a parlamenti bizottságok és küldöttségek hatáskörébe tartozó közösségi politikákban;

5.

hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőséggel és a sokféleséggel foglalkozó magas szintű munkacsoport mandátumának fontosságát, és arra kéri, hogy továbbra is támogassa és mozdítsa elő e folyamatot az egész Parlamentben, valamint a Bizottsággal, a Tanáccsal és más intézményekkel folytatott együttműködésekben és kapcsolatokban;

6.

üdvözli azon parlamenti bizottságokat, melyek munkájukban alkalmazzák a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének elvét és kéri a többi bizottságot, valamint a küldöttségeket, hogy tegyenek hasonlóképpen;

7.

kéri, hogy a nemek közötti a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésével megbízott hálózat alkalmazását erősítsék meg a parlamentközi küldöttségekben és a választási megfigyelő küldöttségekben;

8.

támogatja a főtitkárt abban, hogy adjon elsőbbséget a köztisztviselők közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésére irányuló képzésnek a parlamenti bizottságok és küldöttségek valamennyi szintjén; megismétli azon kérését, hogy biztosítsák valamennyi parlamenti képviselő számára a férfiak és nők közötti egyenlőségre irányuló képzést, már a következő parlamenti ciklustól kezdve;

9.

továbbra is ösztönzi a bevált gyakorlatok rendszeres cseréje érdekében hálózat kialakítását a parlamenti bizottságok és a parlamentközi küldöttségek titkárságain dolgozó köztisztviselők között, akik a belső és a külső politikák főigazgatóságain speciális képzésben részesültek a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése tekintetében;

10.

hangsúlyozza, hogy a parlamenti bizottságokban és küldöttségekben a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése elvének megfelelő ismeretéhez megfelelő eszközökre van szükség, így nemekre lebontott mutatókra, adatokra és statisztikákra, valamint a költségvetési forrásoknak a nők és férfiak közötti egyenlőség szempontjából történő elosztására;

11.

hangsúlyozza, hogy az esélyegyenlőség általános érvényesítése során figyelembe kell venni az egyes parlamenti bizottságok vagy küldöttségek sajátosságait; kéri, hogy a bizottságok és a küldöttségek aktívan vegyenek részt a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság égisze alatt kétévente végzett értékelésekben, a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítéséért felelős elnökökhöz és alelnökökhöz intézett kérdőív alapján, melybe foglalják bele a bizottságok és küldöttségek munkájában e területen tapasztalt mulasztásokat, valamint az egyes bizottságokban a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése terén elért eredményeket;

12.

hangsúlyozza, hogy a parlamenti bizottságok és küldöttségek számára fontos, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése terén játszott szerepük és felelősségük jól körül legyen határolva;

13.

hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőséggel és a sokféleséggel foglalkozó magas szintű munkacsoport, valamint a bizottságokban és a parlamentközi küldöttségekben a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésével megbízott hálózat, továbbá a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság közötti hatékony és koordinált együttműködés fontosságát;

14.

felkéri a főtitkárt, hogy folytassa a szakmai és családi élet közötti egyensúlyra, valamint a tisztviselőnők szakmai előmenetelének előmozdítására irányuló integrált stratégia megvalósítását;

15.

felkéri a képviselőcsoportokat, hogy ne feledkezzenek meg a nagyobb felelősséggel rendelkező tisztviselők kinevezésekor a nők és férfiak egyenlő részvételével kapcsolatos célkitűzésről;

16.

kéri a Parlament Elnökségét, hogy a tagállamok parlamentjeivel fenntartott kapcsolataiban hangsúlyozza azt a pozitív modellt, amelyet a nemek közötti egyenlőséggel és a sokféleséggel foglalkozó magas szintű munkacsoport képvisel;

17.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az Európa Tanácsnak.