27.7.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 175/28

1.1

Az 1997. május 20-i 1997/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtásáról szóló közlemény által az Európai Bizottság nemcsak az irányelv átültetésének és végrehajtásának eredményéről tájékoztatja a Tanácsot, az Európai Parlamentet és az EGSZB-t, hanem egyúttal nyilvános konzultációt indít az érintett felek részére, véleményük meghallgatása érdekében. Az Európai Bizottság azonban nem javasolja az irányelv felülvizsgálatát a fogyasztókra vonatkozó közösségi vívmányok széles körű felülvizsgálatának lezárásáig.

1.2

Az EGSZB megjegyzi, hogy bár az irányelvben meghatározott határidőhöz képest a közlemény később jelent meg, mégis üdvözli a kezdeményezést és egyetért az Európai Bizottság számos megjegyzésével, melyek közül több az EGSZB saját véleményeiben is megtalálható, különösen általában a távértékesítésről, illetve konkrétabban a pénzügyi szolgáltatások távértékesítéséről szóló véleményekben. Az EGSZB egyetért azzal, hogy az erre a területre vonatkozó szabályokat összhangba kell hozni az időközben – bizonyos esetekben a szükséges koordináció és közös tervezés nélkül – bevezetett egyéb jogi eszközökkel.

1.3

Az EGSZB álláspontja szerint azonban hasznos lenne felülvizsgálni ezeket a szabályokat a pénzügyi szolgáltatások távértékesítésére és az elektronikus kereskedelem bizonyos aspektusaira vonatkozó szabályokkal egyetemben, mégpedig azonnal, még a fogyasztói szerződésekre vonatkozó közösségi vívmányok felülvizsgálatának lezárása előtt, hogy a különböző helyeken szereplő rendelkezések összességükben hozzáférhetőbbé és érthetőbbé váljanak.

1.4

Ennek érdekében az EGSZB arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy elemezze ki részletesen a nyilvános konzultáció során időközben kapott válaszokat, az elemzés eredményét egészítse ki a belső piacon történő távértékesítés alkalmazási körére és mértékére vonatkozó megbízható statisztikai adatokkal, a folyamatnak pedig ezt követően az érdekelt felek számára megrendezett nyilvános meghallgatásban kellene kiteljesednie.

1.5

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottságnak az irányelv szövegezésének és szerkezetének javítását célzó legtöbb javaslatával, de megerősíti – korábbi véleményeiben már kifejtett – álláspontját, hogy az irányelv alkalmazási körének nem lenne szabad csak a vállalkozás/fogyasztó kapcsolatára korlátozódnia, és rendkívül hasznos lenne ennek a szempontnak az átgondolása, hogy az irányelv – az alapvető kérdésekben – összhangba kerüljön az elektronikus kereskedelemről szóló rendeletek alkalmazási körével.

1.6

Az EGSZB nem ért egyet az Európai Bizottságnak a „minimumzáradék” használatának következményeiről alkotott véleményével, amely szerinte nem okolható az irányelv végrehajtása során tapasztalt – jogosan hangsúlyozott – problémákért. Az EGSZB ugyanakkor nem utasítja el a – rendeleten keresztül történő – teljes harmonizáció felé való elmozdulásra irányuló elképzelést, amennyiben a fogyasztók magasabb szintű védelme biztosított.

1.7

Annak érdekében, hogy hozzájáruljon a távértékesítésre vonatkozó szabályok mélyreható elemzéséhez az EGSZB széles körű, konkrét ajánlásokat kíván tenni, melyeket véleménye szerint a belső piac jelenlegi fejlettségének szintjén tanulmányozni kellene a fogyasztók bizalmának növelése érdekében, valamint azért, hogy az ilyen típusú tranzakciók során a fogyasztóknak ugyanazt a védelmet lehessen biztosítani, mint a személyes találkozás során kötött szerződések esetében.

1.8

Az EGSZB rámutat, hogy különös hangsúlyt kell fektetni arra, hogy a szerződő felek – különösen a kevésbé tájékozott fogyasztók – valós tájékoztatást kapjanak, valamint hogy álljon rendelkezésre a már meglévő jogi rendelkezéseket megsértő gyakorlatokat szankcionáló hatékony rendszer.

2.1

Az 1997. május 20-i 1997/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtásáról szóló közleménnyel az Európai Bizottság az irányelv közzététele óta eltelt 10 évben az irányelv átültetésének és végrehajtásának terén elért eredményekről tájékoztatja a Tanácsot, az Európai Parlamentet és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, ezáltal – bár hat év késéssel – teljesíti az irányelv 15. cikke (4) bekezdésében foglalt követelményeket.

2.2

Az Európai Bizottság amellett, hogy megállapít elsősorban az irányelv megfogalmazásából és bizonyos nyelvekre történt fordításából adódó néhány végrehajtási problémát (1), megjegyzi, hogy a minimumzáradék használatának eredményeként jelentős eltérések tapasztalhatók a nemzeti követelmények között, valamint hogy „az irányelv elég rugalmasnak látszik ahhoz, hogy az új technológiákra és marketingformákra is kiterjedjen”.

2.3

Végül az Európai Bizottság „kérdőívet” készített, melyet 2006. november 21-ig kellett visszaküldeni, és amelynek célja az érintett felekkel folytatott „nyilvános konzultáció” volt, annak érdekében, hogy azok megerősítsék vagy megcáfolják a bizottsági észrevételeket. Az Európai Bizottság ezenkívül nyilvános meghallgatás megrendezését irányozta elő.

2.4

Bár az Európai Bizottság elismeri, hogy a jelenlegi szabályok elvi hibákat és értelmezési nehézségeket rejtenek magukban, ami végrehajtási problémákhoz vezet, az Európai Bizottság mégsem tartja „helyénvalónak” az irányelv felülvizsgálatára vonatkozó javaslatok előterjesztését a fogyasztókra vonatkozó közösségi vívmányok felülvizsgálata feltáró szakaszának lezárása előtt, ez utóbbi tekintetében azonban nem tűztek ki határidőt.

2.5

E vélemény készítése közben az Európai Bizottság rendelkezésünkre bocsátott 84, a fent említett konzultáció során kapott választ, és a válaszok nagy részét összefoglaló munkadokumentumot hozott nyilvánosságra. Az Európai Bizottság a fennmaradó válaszok elemzésének befejezését javasolja, mégpedig belátható időn belül, valamint részletesebb hatástanulmányt kíván készíteni.

3.1.1

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság kezdeményezését, de sajnálja, hogy azt nem sikerült az eredetileg tervezett időpontra (azaz 2001 júniusára), de legalább a tagállami átültetésre meghatározott négy éves határidőn belül (2004 júniusa) végrehajtani, és úgy véli, hogy a ma felmerülő kérdések többségével már három évvel ezelőtt foglalkozni lehetett volna, és nyilvánvaló előnyökkel járó megoldás is születhetett volna.

3.1.2

Az EGSZB rá kíván mutatni, hogy a közleményben felvetett számos kérdéssel az EGSZB már foglalkozott véleményeiben, egészen az irányelv tervezési szakaszáig visszamenően.

A távollevők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló tanácsi irányelvre vonatkozó európai bizottsági javaslatról megfogalmazott véleményében (2) az EGSZB már felhívta a figyelmet az irányelv 2. cikkében meghatározott koncepciókra, különösen az irányelv hatálya alá tartozó szerződések és magának a „fogyasztónak” a koncepciójára.

Az EGSZB hangot adott továbbá azon álláspontjának is, hogy az Európai Bizottságnak pontosabban kellene kifejeznie magát az irányelvben meghatározott, a szerződéstől való elállási joggal kapcsolatban, amelyet – véleménye szerint – a gondolkodási időhöz való jog tükrében kell értelmezni, és nem szabad összetéveszteni a szerződés felbontásának jogával, vagy ez által veszélyeztetni a fogyasztó jogát a szerződés felbontására, ha az abban foglaltak nem teljesültek, illetve ha csalárd gyakorlatra derül fény.

Az EGSZB arra is felhívta a figyelmet, hogy a szerződéstől való elállás jogának gyakorlására adott 7 nap kevésbé kedvező, mint a jelenlegi irányelvekben, illetve néhány tagállamban az érvényben lévő jogszabályokban meghatározott időkeret, és azt javasolja, hogy az Európai Bizottság hangolja össze a jog gyakorlására rendelkezésre álló határidőket. Az EGSZB a gondolkodási idő jogára vonatkozó szabályok pontosítására irányuló kérését a pénzügyi szolgáltatások távértékesítésére vonatkozó javaslatról megfogalmazott véleményében is megismételte (3).

Ezenkívül hasonló kritikát sorakoztattak fel a régebben készült, igen nagy tiszteletnek örvendő szakirodalmi akadémiai kiadványokban is (4).

3.1.3

Az EGSZB meglepődését fejezi ki az Európai Bizottság számára rendelkezésre álló információ nyilvánvaló hiánya miatt arra vonatkozólag, hogy az egyes tagállamokban mikor léptek hatályba az irányelv átültetését szolgáló rendelkezések (5), ugyanakkor azt is meglepőnek találja, hogy néhány tagállam az átültetés során valószínűleg kirívó jogsértéseket követett el, ennek ellenére nem került nyilvánosságra, hogy jogsértési eljárás indult volna ezen tagállamok ellen, és az esetleges eljárások eredményeiről sem esett szó.

3.1.4

Az EGSZB ezenkívül úgy véli, hogy jobban megfelelt volna a valódi részvételi folyamatnak, ha a közleményt megelőzte és nem pedig követte volna a nyilvános konzultáció, és ezáltal az is elkerülhető lett volna, hogy az Európai Bizottság számos megjegyzése és észrevétele pusztán szubjektív „benyomásokon” és véleményeken „alapuljon” (6).

Az EGSZB emlékeztet továbbá a 2000. március 10-i, a távértékesítésekhez kapcsolódó fogyasztói panaszokról (COM(2000)127 final) szóló jelentésre, és azt ajánlja, hogy készítsenek hasonló jelentést, de ez alkalommal a nyilvános konzultációra adott összes válasz objektív elemzése alapján, az adatok naprakészre hozásával és összehasonlításával, hogy a problémák mérlegeléséhez objektív alapot teremtsenek.

3.1.5

A jelenlegi körülmények között az EGSZB támogatja az Európai Bizottság javaslatát, és kéri, hogy minden érintett fél bevonásával rendezzenek nyilvános meghallgatást, valamint gondoskodjanak róla, hogy a kérdés ne merüljön el a közösségi fogyasztói vívmányokról indított széles körű vitában, amelyről nemrégiben az Európai Bizottság zöld könyvével (7) együtt egy terjedelmes, kb. 800 oldalas szakirányú tanulmány (8) jelent meg.

3.1.6

Figyelembe véve a CFR-hálózatok (9) eddig végzett munkáját, az EGSZB kétli, hogy előnyös vagy ajánlatos lenne az irányelv felülvizsgálatát a fogyasztói jogokhoz kapcsolódó átfogó közösségi vívmányokkal összefüggő munka vagy konzultáció lezárásától, és az ezt követően meghozandó döntésektől függővé tenni, még az Európai Bizottság által legutóbb előterjesztett szűkített változatot (10) alapul véve is.

3.1.7

Az EGSZB továbbá azt javasolja, hogy lehetőleg gondolják át az irányelv jövőbeni felülvizsgálata során alkalmazott jogi eszköz jellegét, ha úgy vélik, hogy az ezen a területen szükséges alapvető változások biztosításához a feltételeket rendelet segítségével lehetne megteremteni – ami a legmegfelelőbb megközelítés lenne (11) –, miközben őrizzék meg a legfőbb célt, azaz az egyensúly és egyenlőség visszaállítását az érintett felek között, mint ahogyan az a személyes találkozás során, az üzlet telephelyén lebonyolított üzleti tranzakciók esetében történne.

3.2.1

Az Európai Bizottság irányelvhez fűzött megjegyzéseit két csoportba sorolhatjuk:

3.2.2

Az irányelv megfogalmazásával és szerkezetével kapcsolatban az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy:

3.2.3

Az EGSZB azonban nem ért egyet az Európai Bizottsággal abban hogy:

3.2.4

Az EGSZB emellett azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság törekedjen a távértékesítésre vonatkozó – jelenleg különböző jogi eszközökben szétszórt – rendelkezések egyszerűsítésére, és tegye őket hozzáférhetőbbé és könnyebben érthetővé.

3.2.5

Figyelembe véve az irányelv végrehajtását és az EGSZB ismereteit a bizonyos tagállamokban szerzett tapasztalatokról, az EGSZB egyetért az Európai Bizottság legtöbb megjegyzésével és támogatja azokat, de úgy véli, hogy mélyrehatóbb munkát kell végezni annak érdekében, hogy valódi rálátást és ne csupán egy részleges képet lehessen nyerni azokról a helyzetekről, ahol az irányelv átültetése vagy értelmezése tekintetében eltérés vagy összeférhetetlenség tapasztalható a tagállamok között.

Az EGSZB tehát arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy amint végzett a kérdőívre kapott válaszok elemzésével, végezzen mélyreható tanulmányt, és ismertesse annak eredményeit.

Azt is meg kell említenünk, hogy az Európai Bizottság még nem bocsátotta rendelkezésre azokat a statisztikai adatokat, amelyek lehetővé teszik annak megállapítását, hogy a fogyasztóknak történő távértékesítés mekkora részét teszi ki az összes határokon átnyúló tranzakciónak, illetve, hogy az ilyen értékesítés milyen nagyságrendű a fogyasztókkal lebonyolított tranzakciókhoz viszonyítva az egyes tagállamokban. Az ilyen jellegű információt nem lehet megfelelően objektív módon összegyűjteni az Eurobarométer által összegyűjtött legfrissebb adatokból (20), pedig elengedhetetlenül fontos annak eldöntéséhez, hogy mi tartozzon az irányelv hatókörébe, valamint annak meghatározásához, hogy az irányelvben lefektetett mentességek helyénvalóak-e.

3.2.6

Az EGSZB aggasztónak találja az Európai Bizottság álláspontját, mivel egyrészről az irányelv átültetéséhez kapcsolódó számos problémát állapít meg, másrészről viszont megkérdőjelezi az irányelv jelentősségét a fogyasztók bizalmának szempontjából, kijelentve, hogy az semmilyen változást nem fog eredményezni, ugyanakkor semmit sem tesz az átültetés problémáit célba vevő erőteljesebb intézkedések bevezetése érdekében.

3.2.7

Először is, az 1997/7/EK irányelv hatáskörét illetően maga az Európai Bizottság is elismeri, hogy az irányelvben meghatározott mentességeket különbözőképpen ültették át a tagállamokban és hogy ezen mentességek egy részét felül kellene vizsgálni. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy hozzon konkrétabb intézkedéseket ezen a területen.

3.2.8

Az EGSZB nem ért egyet a Európai Bizottságnak a „minimumzáradék” használatának hatásairól alkotott véleményével, amely szerint a felsorolt következmények a 14. cikkben lefektetett záradék helytelen alkalmazásából adódnak.

3.2.8.1

Az EGSZB inkább úgy véli, hogy a megfigyelt valódi eltérések többsége nem a minimumzáradék helytelen alkalmazásának következménye, hanem az irányelv megtervezésében, szövegezésében és átültetésében/fordításában meghatározható hiányosságoké.

3.2.8.2

Az EGSZB véleménye szerint a minimumzáradék, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy továbblépjenek az irányelvekben előírt minimális harmonizáció közösségi követelményénél a Szerződésben foglaltak betartása mellett – a 153. cikkben foglaltaknak megfelelően – hasznos eszköz, amely magas szintű fogyasztóvédelmet fog biztosítani és hozzá fog járulni az egyes tagállami rendszerek sajátos kulturális, szociális és jogi jellegzetességeinek figyelembevételéhez.

3.2.8.3

Az EGSZB mindamellett azt javasolja, hogy ha így a fogyasztóvédelem magasabb szintje valóban garantált, akkor az egységesség biztosításának eszközeként a jog bizonyos területeit teljes mértékben össze kellene hangolni – mégpedig lehetőleg rendelet formájában – és ez vonatkozhatna a szóban forgó irányelvre is.

3.2.9

Az EGSZB úgy véli, vannak további kérdések, amelyeket az irányelv felülvizsgálata során át kellene értékelni és amelyeket az Európai Bizottság nem említ meg.

3.2.10

Pontosabban:

3.2.11

Az EGSZB úgy véli, hogy a fenti kérdések alapos megfontolása elengedhetetlenül fontos azon célok eléréséhez, melyeket az irányelv biztosítani kíván, azaz hogy azok a fogyasztók, akik az árukat és szolgáltatásokat távértékesítésen keresztül vásárolják meg, ugyanolyan védelemben részesüljenek, mint a személyes találkozás során megkötött szerződéssel vásárló fogyasztók.