1.9.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 210/2

1.

Az 1/2003/EK rendelet (1) 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján a Bizottság határozattal bírságot szabhat ki a vállalkozásokra vagy vállalkozások társulásaira, amennyiben azok akár szándékosan, akár gondatlanságból megsértik a Szerződés 81. vagy 82. cikkét.

2.

Ami az ilyen jellegű bírságok kiszabását illeti, a Bizottság e hatáskörét széles mérlegelési jogkör (2) alapján gyakorolhatja, melyet az 1/2003 rendelet korlátoz. Először is a Bizottságnak meg kell vizsgálnia mind a jogsértés időtartamát mind a súlyosságát. Másodszor a kiszabott bírság nem haladhatja meg az 1/2003/EK rendelet 23. cikke (2) bekezdésének második és harmadik albekezdésében szereplő határértékeket.

3.

E döntések átlátható és objektív jellegének biztosítására a Bizottság 1998. január 14-én a bírságok megállapítására vonatkozó iránymutatást (3) tett közzé. Ennek több mint nyolcévnyi alkalmazását követően a Bizottság elegendő gyakorlatot szerzett ahhoz, hogy fejlessze és finomítsa bírságokkal kapcsolatos politikáját.

4.

A Bizottság azon hatásköre, hogy bírságot szabhat ki a vállalkozásokra vagy vállalkozások társulásaira, amennyiben azok akár szándékosan, akár gondatlanságból megsértik a Szerződés 81. vagy 82. cikkét, egyike a Bizottság rendelkezésére álló azon eszközöknek, melyek a Szerződés által a Bizottság hatáskörébe utalt felügyeleti feladatok ellátását teszik lehetővé. Ezek a feladatok nem csak az egyéni jogsértések kivizsgálását és büntetését jelentik, hanem egy olyan általános politika követésének a kötelezettségét is magukban foglalják, melynek célja a Szerződésben meghatározott elvek alkalmazása a versenypolitika területén, valamint a vállalkozások magatartásának ilyen irányba történő terelése (4). Ennek érdekében a Bizottságnak fenn kell tartania tevékenységének elrettentő jellegét (5). Következésképpen, abban az esetben, ha a Bizottság a 81. vagy 82. cikk rendelkezéseibe ütköző jogsértést észlel, szükségesnek ítélheti a jogsértést elkövető feleket bírsággal sújtani. A bírságoknak elégséges elrettentő hatással kell rendelkezniük, nem csupán az érintett vállalkozásokat szankcionálva (speciális elrettentő hatás), hanem más vállalatokat is elriasztva a Szerződés 81. és 82. cikkével ellentétes magatartástól, illetve annak folytatásától (általános elrettentő hatás).

5.

E célok elérése érdekében szükséges, hogy a Bizottság a bírságok megállapításának alapjaként azon eladott áruk vagy szolgáltatások értékét vegye alapul, amelyekre a jogsértés vonatkozik. A jogsértés időtartamának szintén fontos szerepet kell játszania a bírság megfelelő összegének kiszámításában. A jogsértés időtartama szükségszerűen befolyásolja a jogsértések lehetséges piaci következményeit. Ennél fogva fontos, hogy a bírság tükrözze, a vállalkozás hány évig vett részt a jogsértésben.

6.

A jogsértéssel összefüggő eladások értékének és az időtartamnak a kombinációja megfelelő helyettesítő értéknek tekinthető, mely tükrözi a jogsértés gazdasági jelentősségét, valamint a jogsértésben részt vevő egyes vállalkozások egymáshoz viszonyított súlyát. A fenti jelzőszámok jól tükrözik a bírság nagyságrendjét, de nem szolgálhatnak automatikus számtani számítási módszer alapjául.

7.

A bírságba szükséges olyan speciális, a jogsértés időtartamától független összeget is beépíteni, mely a vállalkozások még meg nem kezdett jogellenes magatartástól való elrettentésére szolgál.

8.

Az alábbi szakaszok részletesen ismertetik azokat az elveket, melyeket a Bizottság az 1/2003/EK rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapítása során szem előtt fog tartani.

9.

A Bizottság a 37. pont sérelme nélkül az alábbi, két lépcsős módszertant fogja használni a vállalkozások vagy a vállalkozások társulásaira kiszabott bírságok megállapításához.

10.

Első lépésként a Bizottság meghatározza az alapösszeget az egyes vállalkozások vagy vállalkozások társulásai számára (lásd lent, 1. szakasz).

11.

Második lépésként ezt az alapösszeget korrigálhatja: emeli vagy csökkenti (lásd lent, 2. szakasz).

12.

Az alapösszeg az eladások értékének megfelelően a következő módszer alapján kerül megállapításra.

13.

A kiszabásra kerülő bírságok alapösszegének meghatározásához a Bizottság a jogsértés által közvetlenül vagy közvetve (6) érintett, a vállalkozás által az EGT-n belül-, az érintett földrajzi területen értékesített áruk és szolgáltatások eladásának értékét alkalmazza. A Bizottság rendszerint a vállalkozásnak a jogsértésben való részvételutolsó teljes üzleti évében történt eladásait veszi figyelembe (a továbbiakban: az eladások értéke).

14.

Amennyiben vállalkozások társulása által elkövetett jogsértés tagjainak tevékenységével kapcsolatos, az eladások értéke általában a tagok eladásainak összegét jelenti.

15.

A Bizottság a vállalkozások esetében az eladások értékének megállapításához az adott vállalkozás rendelkezésre álló legalkalmasabb adatait fogja felhasználni.

16.

Amennyiben a vállalkozás által rendelkezésre bocsátott adatok nem teljesek vagy megbízhatatlanok, a Bizottság a kapott részleges adatállomány és/vagy az általa relevánsnak és megfelelőnek ítélt egyéb információk alapján határozhatja meg az eladások értékét.

17.

Az eladások értékét a HÉA és más közvetlenül az eladáshoz közvetlenül kapcsolódó adók alkalmazása előtt határozzák meg.

18.

Amennyiben egy jogsértés területi kiterjedése meghaladja az EGTterületét, (például a világméretű kartellek esetében), a vállalkozás szóban forgó, az EGT-n belül történt eladásai nem feltétlenül tükrözik megfelelő módon az egyes vállalkozások jogsértésben betöltött szerepének súlyát. Főként ilyen lehet például a piac felosztására irányuló világpiaci szintű megállapodások esete.

Annak érdekében, hogy ilyen körülmények között tükrözni lehessen az EGT-n belüli összértékesítést, valamint az egyes vállalkozások jogsértésben való részvételének viszonylagos arányát, a Bizottság megbecsülheti a jogsértés által érintett áruk vagy szolgáltatások eladásainak teljes értékét a releváns földrajzi piac egészére nézve (amely túllépi az EGT határait), majd ezen a piacon meghatározza a jogsértésben részt vevő vállalkozások értékesítésből való részesedését, és az így kapott részesedési arányokat a vállalkozások EGT-n belüli összesített értékesítésére vetítheti. Az eredményt az eladások értékeként fogják felhasználni a bírság alapösszegének megállapításához.

19.

A bírság alapösszege az eladások értékéhez bizonyos meghatározott mértékben aránylik; az arányszámot a jogsértés súlyosságának függvényében állapítják meg, és a jogsértés éveinek számával szorozzák meg.

20.

A súlyosságot minden egyes jogsértés-típusnál esetenként állapítják meg, valamennyi releváns körülmény figyelembe vételével.

21.

Általános szabály szerint az eladások értékének szóban forgó arányát akár 30 %-ban is megállapíthatják.

22.

Annak eldöntéséhez, hogy az eladások értékének adott esetben alkalmazandó aránya alacsonyabb vagy magasabb legyen ennél a mértéknél, a Bizottság olyan tényezőket fog figyelembe venni, mint például a jogsértés jellege, az érintett felek összesített piaci részesedése, a jogsértés földrajzi kiterjedése, valamint az, hogy a jogsértés megvalósult-e.

23.

Az árak rögzítéséről, a piac felosztásáról és a termelés korlátozásáról szóló – általában titkos – horizontális megállapodások (7) természetüknél fogva a legsúlyosabb versenykorlátozások közé számítanak. A versenypolitika elvei jegyében szigorú bírságokat kell ellenük alkalmazni. Ezért az ilyen jellegű jogsértések esetén az eladások arányát általában a legmagasabb szinten állapítják meg.

24.

Annak érdekében, hogy a jogsértésben részt vevő minden egyes vállalkozás részvételének időtartamát figyelembe vegyék, az eladások értékének függvényében meghatározott összeget (lásd 20–23. pontok) megszorozzák a jogsértésben való részvétel éveinek számával. A hat hónapnál rövidebb időszak fél évként, a hat hónapot meghaladó, de egy évnél rövidebb időszak egy teljes évként kerül beszámításra.

25.

Ezenkívül, függetlenül attól, hogy a vállalkozás milyen hosszú időszakon keresztül vett részt a jogsértésben, a Bizottság – az A. szakaszban fent meghatározott módon – az alapösszegbe beépít egy olyan összeget, mely az eladások értékének 15 és 25 %-a között mozog, annak érdekében, hogy a vállalkozásokat elrettentsék attól, hogy egyáltalán árrögzítésről, piacfelosztásról és termeléskorlátozásról szóló horizontális megállapodásokat kössenek. A Bizottság más jogsértések esetén is alkalmazhat ilyen kiegészítő összeget. Annak eldöntésére, hogy adott esetben az eladások értékének mekkora hányada alkalmazandó, a Bizottság figyelembe fog venni bizonyos – főként a 22. pontban meghatározott – tényezőket.

26.

Amennyiben a jogsértésben részt vevő vállalatok eladásainak értéke hasonló, de nem azonos, a Bizottság az egyes vállalkozások számára azonos alapösszeget is meghatározhat. Ezen kívül a bírság alapösszegének meghatározása során a Bizottság kerekített számadatokat fog használni.

27.

A bírság meghatározása során a Bizottság figyelembe vehet olyan körülményeket, melyek – az 1. szakaszban fent leírtaknak megfelelően – az alapösszeg emeléséhez vagy csökkentéséhez vezetnek. Ennek megállapításához a Bizottság a szóban forgó eset valamennyi releváns körülményét figyelembe vevő átfogó jellegű értékelést fog végezni.

28.

A bírság alapösszege emelhető, ha a Bizottság súlyosbító körülményeket állapít meg, mint például:

29.

A bírság alapösszege csökkenthető, ha a Bizottság enyhítő körülményeket állapít meg, mint például:

30.

A Bizottság különös figyelmet fog fordítani annak biztosítására, hogy a bírságok megfelelő elrettentő hatással bírjanak; ennek érdekében növelheti az olyan vállalkozásokra kirótt bírságot, melyek a jogsértés által érintett áruk és szolgáltatások értékesítésén túl különösen jelentős forgalmat bonyolítanak

31.

A Bizottság annak érdekében is szükségesnek tarthatja a szankció növelését, hogy az meghaladja a jogsértéseknek köszönhető jogtalan hasznot, amennyiben annak mértéke felbecsülhető.

32.

A jogsértésben részt vevő minden vállalkozás és vállalkozások társulásai számára a bírság végösszege – az 1/2003/EK rendelet 23. cikke (2) bekezdése értelmében – semmilyen esetben nem haladhatja meg az előző üzleti év során megvalósított forgalom 10 %-át.

33.

Amennyiben egy társulás jogsértése a tagok tevékenységéhez kapcsolódik, a bírság nem haladhatja meg a társulás jogsértése által érintett piacon működő tagjai teljes forgalma összegének 10 %-át.

34.

A Bizottság az engedékenységi szabályokat a vonatkozó közleményben szereplő feltételek szerint fogja alkalmazni.

35.

Különleges körülmények fennállása esetén a Bizottság, kérelemre, figyelembe veheti a vállalkozás adott szociális és közgazdasági környezetben fennálló fizetési képességének hiányát. Ezen a címen a Bizottság nem csökkenti a bírságot csupán a vállalkozás kedvezőtlen vagy veszteséges pénzügyi helyzetének megállapítása miatt. A bírság csak abban az esetben csökkenthető, ha objetktív bizonyíték szolgál arra, hogy a bírság kiszabása – a jelen Iránymutatásban meghatározott feltételek mellett – visszavonhatatlanul veszélybe sodorná a vállalkozás gazdasági életképességét, és aktív eszközeit értéküktől megfosztaná.

36.

A Bizottság adott esetben jelképes bírságot is kiszabhat. Az ilyen bírság kiszabását a határozat szövegében indokolni kell.

37.

Bár a jelen Iránymutatás meghatározza az általános módszertant a bírságok megállapítását illetően, azonban az egyes ügyek egyedisége vagy egy bizonyos ügy esetében az elrettentő hatás elérésének szükségessége okán a Bizottság eltérhet ezektől a módszerektől, valamint a 21. pontban megszabott határértékektől.

38.

A jelen Iránymutatás érvényes mindazon ügyekre, melyekre vonatkozóan a Hivatalos Lapban való közzététele időpontját követően kifogási nyilatkozatot kézbesítettek, függetlenül attól, hogy a bírság az 1/2003/EK rendelet 23. cikkének (2) bekezdése vagy a 17. rendelet (9) 15. cikkének (2) bekezdése alapján kerül kiszabásra.