(1)

Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikke értelmében az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartásának, a szabadságnak, a demokráciának, az egyenlőségnek, a jogállamiságnak, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásának az Európai Unió Alapjogi Chartájában (a továbbiakban: Charta) rögzített értékein alapul. Ezeknek az Unió létrehozását is vezérlő alapvető értékeknek, továbbá az emberi jogok egyetemességének és oszthatatlanságának, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában és a nemzetközi jogban foglalt elvek tiszteletben tartásának kell meghatároznia az Unió nemzetközi szintű szerepvállalását. Az Unió e szerepvállalás keretében elősegíti a fejlődő országok fenntartható gazdasági, szociális és környezeti fejlődését.

(2)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 191. cikkével összhangban, a környezet minőségének magas fokú védelme és javítása, valamint az alapvető európai értékek előmozdítása az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i bizottsági közleményben foglaltaknak megfelelően az Unió prioritásai közé tartozik. E célkitűzések eléréséhez nemcsak a közigazgatási szervek közreműködésére, hanem a magánszereplők, különösen a vállalatok bevonására is szükség van.

(3)

A méltányos átállást szolgáló erős szociális Európáról szóló, 2020. január 14-i közleményében a Bizottság elkötelezte magát a fenntarthatóságra való méltányos átállás érdekében Európa szociális piacgazdaságának korszerűsítése mellett, mégpedig annak biztosítása mellett, hogy senkit se hagyjunk hátra. Ez az irányelv a szociális jogok európai pillérét is erősíti majd, amely a méltányos munkafeltételeket biztosító jogok előmozdítását szolgálja. Részét képezi a tisztességes munka világszintű – a globális értékláncokra is kiterjedő – előmozdításához kapcsolódó uniós szakpolitikáknak és stratégiáknak, a világszerte biztosítandó tisztességes munkáról szóló, 2022. február 23-i bizottsági közleményben említetteknek megfelelően.

(4)

A vállalatok magatartása minden gazdasági ágazatban kulcsfontosságú az Unió fenntarthatósági célkitűzéseinek sikeres eléréséhez, mivel az uniós vállalatok – különösen a nagyvállalatok – a globális értékláncokra támaszkodnak. A vállalatoknak ugyancsak érdekükben áll az emberi jogok és a környezet védelme, különös tekintettel a fogyasztók és a befektetők e területeket érintő aggályainak erősödésére. Már több kezdeményezés indult az értékközpontú átalakulást támogató vállalkozások felkarolására uniós és nemzeti szinten egyaránt.

(5)

A felelős üzleti magatartásra vonatkozó hatályos nemzetközi normák előírják, hogy a vállalatoknak védeniük kell az emberi jogokat, és meghatározzák, hogyan kell gondoskodniuk a környezet védelméről a tevékenységeik során és az értékláncaik mentén. A vállalatok emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekben (a továbbiakban: ENSZ-irányelvek) elismert módon a vállalatok feladata, hogy emberi jogi átvilágítás keretében azonosítsák, megelőzzék és mérsékeljék a tevékenységeik káros emberi jogi hatásait, valamint beszámoljanak arról, hogyan kezelik e hatásokat. Az ENSZ-irányelvek rögzítik, hogy a vállalkozásoknak kerülniük kell az emberi jogok megsértését, és kezelniük kell azokat a káros emberi jogi hatásokat, amelyeket okoztak, amelyekhez hozzájárultak, vagy amelyek saját tevékenységeik, leányvállalataik tevékenységei és közvetlen vagy közvetett üzleti kapcsolataik révén hozzájuk kötődnek.

(6)

Az emberi jogi átvilágítás fogalmát pontosították és részletesebben kifejtették a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) multinacionális vállalkozásokra vonatkozó irányelvei (a továbbiakban: MNE-irányelvek), amelyek a környezetvédelmi és az irányítási területre is kiterjesztették az átvilágítás alkalmazását. Az OECD felelős üzleti magatartáshoz szükséges kellő gondosságra vonatkozó útmutatása (a továbbiakban: a felelős üzleti magatartásra vonatkozó útmutatás) és ágazati útmutatása nemzetközileg elismert keret, amely az átvilágítás gyakorlati lépéseinek meghatározásával segít a vállalatoknak a tevékenységeik, ellátási láncaik és más üzleti kapcsolataik tényleges vagy lehetséges hatásainak azonosításában, megelőzésében, mérséklésében és a kezelésükről való beszámolásban. Az átvilágítás fogalma a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a multinacionális vállalatokra és a szociálpolitikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú nyilatkozatában szereplő ajánlásokba is beépül.

(7)

Minden vállalkozás felelősséggel tartozik az emberi jogok tiszteletben tartásáért, hiszen azok egyetemesek, oszthatatlanok, egymástól kölcsönösen függenek, és egymással kölcsönösen összekapcsolódnak.

(8)

A tartós, inkluzív és fenntartható gazdasági növekedés előmozdítására irányuló célkitűzések is szerepelnek az ENSZ fenntartható fejlődési céljai között, amelyeket 2015-ben az összes ENSZ-tagállam elfogadott. Az Unió maga is célul tűzte ki az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak teljesítését. A magánszektor közreműködik e célok elérésében.

(9)

A természeti vagy ember okozta veszélyekből fakadó hatások a globális értékláncokat is sújtják – különösen a kritikus fontosságú nyersanyagok értékláncait. A jövőben ráadásul valószínűleg növekedni fog a kritikus értékláncokat veszélyeztető sokkok gyakorisága és hatása. A magánszektor fontos szerepet játszhat a tartós, inkluzív és fenntartható gazdasági növekedés előmozdításában, elkerülve ugyanakkor, hogy a belső piacon egyensúlyhiány alakuljon ki. Mindez rámutat arra, hogy meg kell erősíteni a vállalatok rezilienciáját az értékláncaikkal kapcsolatos kedvezőtlen forgatókönyvekkel összefüggésben, figyelembe véve az externáliákat, valamint a társadalmi, környezeti és irányítási kockázatokat.

(10)

Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye – amelynek az Unió és tagállamai is részes felei – alapján létrejött nemzetközi megállapodások, köztük a 2015. december 12-én, az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye alapján elfogadott Párizsi Megállapodás (3) és a közelmúltbeli glasgow-i éghajlati paktum, konkrét módozatokat határoznak meg az éghajlatváltozás kezelésére és a globális felmelegedés 1,5 oC alatt tartására. Az összes aláíró féltől elvárt konkrét intézkedéseken túlmenően a magánszektor szerepe – különösen a befektetési stratégiái – is központi jelentőségűnek tekinthetők e célok elérésében.

(11)

Az (EU) 2021/1119 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (4) az Unió jogilag is kötelezettséget vállalt arra, hogy 2050-re klímasemlegessé válik, 2030-ig pedig legalább 55 %-kal csökkenti a kibocsátását. Mindkét kötelezettségvállalás teljesítéséhez változtatni kell a vállalatok termelési és beszerzési módszerein. „Az EU 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai törekvésének fokozása – beruházás a klímasemleges jövőbe az európai polgárok érdekében” című, 2020. szeptember 17-i bizottsági közleményt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum (a 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai célterv) a különböző gazdasági ágazatoktól megkövetelt különböző mértékű kibocsátáscsökkentést modellezi, bár az Unió éghajlat-politikai célkitűzéseinek eléréséhez valamennyi forgatókönyv esetében jelentős csökkentésre van szükség. A célterv azt is kiemeli, hogy „a vállalatirányítási – többek között a fenntartható finanszírozással kapcsolatos – szabályok és gyakorlatok megváltoztatásának köszönhetően a vállalattulajdonosok és -vezetők tevékenységeikben és stratégiáikban prioritásként fogják kezelni a fenntarthatósági célkitűzéseket”. Az európai zöld megállapodásról szóló bizottsági közlemény szerint minden uniós intézkedést és szakpolitikát össze kell fogni annak érdekében, hogy az EU sikeres és igazságos átmenetet valósíthasson meg a fenntartható jövő érdekében. A közlemény azt is kimondja, hogy a fenntarthatóságot még inkább be kell építeni a vállalatirányítási keretbe. Az (EU) 2022/591 európai parlamenti és tanácsi határozatban (5) foglalt, a környezet és az éghajlat területére irányuló uniós cselekvési keretrendszer célja, hogy igazságos, méltányos és inkluzív módon felgyorsítsa a zöld átállást egy klímasemleges, fenntartható, toxikus anyagoktól mentes, erőforrás-hatékony, megújuló energiaforrásokon alapuló, reziliens és versenyképes körforgásos gazdaságra, valamint megvédje, helyreállítsa és javítsa a környezet állapotát, többek között a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása és visszafordítása révén.

(12)

Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó új uniós stratégiát ismertető, az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens Unió létrehozásáról szóló, 2021. február 24-i bizottsági közlemény szerint az új beruházási és szakpolitikai döntéseknek tekintettel kell lenniük az éghajlatváltozásra, emellett időtállónak kell lenniük, az értékláncokat kezelő nagyobb vállalkozások esetében is. Ennek az irányelvnek összhangban kell lennie az említett stratégiával. Hasonlóképpen összhangban kell lennie az (EU) 2024/1619 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (6), amely egyértelmű követelményeket határoz meg a bankok irányítási szabályaira vonatkozóan, többek között a környezeti, társadalmi és irányítási kockázatok igazgatósági szinten való ismerete tekintetében.

(13)

„A tisztább és versenyképesebb Európát szolgáló, körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési terv” (a továbbiakban: a körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv) című, 2020. március 11-i bizottsági közlemény, „A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia: Hozzuk vissza a természetet az életünkbe” (a továbbiakban: a biológiai sokféleségre vonatkozó stratégia) című 2020. március 20-i bizottsági közlemény, „A termelőtől a fogyasztóig stratégia a méltányos, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszerért” című, 2020. március 20-i bizottsági közlemény (a továbbiakban: „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia), a „Vegyi anyagokra vonatkozó fenntarthatósági stratégia a toxikus anyagoktól mentes környezetért” (a vegyi anyagokra vonatkozó fenntarthatósági stratégia) című, 2020. október 14-i bizottsági közlemény, a levegőre, a vízre és a talajra vonatkozó szennyező anyag-mentességi uniós cselekvési tervről szóló, 2021. május 12-i bizottsági közlemény, „A 2020. évi új iparstratégia frissítése: Erősebb egységes piac kiépítése Európa fellendülése érdekében” című 2021. május 5-i bizottsági közlemény, a Bizottság „Ipar 5.0”-ként említett megközelítése, a szociális jogok európai pillérének megvalósítására vonatkozó cselekvési tervről szóló, 2021. március 4-i bizottsági közlemény, valamint „A kereskedelempolitika felülvizsgálata: A nyitott, fenntartható és határozott kereskedelempolitika” című 2021. február 18-i bizottsági közlemény a fenntartható vállalatirányításra vonatkozó kezdeményezést is az elemei közé sorolja. Az ezen irányelv szerinti átvilágítási követelményeknek hozzá kell járulniuk az „Út a szennyező anyag-mentes levegő, víz és talaj felé” című uniós cselekvési terv azon célkitűzéseinek a megvalósításához, hogy toxikus anyagoktól mentes környezet jöjjön létre, amelyben biztosítva van az emberek, az állatok és az ökoszisztémák egészségének és jóllétének a környezettel kapcsolatos kockázatokkal és negatív hatásokkal szembeni védelme.

(14)

Ez az irányelv összhangban van az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, a 2020–2024-es időszakra szóló uniós cselekvési tervről szóló közös bizottsági közleménnyel. Ez a cselekvési terv prioritásként határozza meg az uniós szerepvállalás megerősítését az ENSZ-irányelvek és más vonatkozó nemzetközi iránymutatások, például az MNE-irányelvek világszintű végrehajtásának tevékeny előmozdításában, többek között a megfelelő átvilágítási normák előterjesztésével.

(15)

Az Európai Parlament a 2021. március 10-i állásfoglalásában, amely a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmaz a vállalati átvilágításról és a vállalati elszámoltathatóságról, felhívta a Bizottságot, hogy olyan uniós szabályokra tegyen javaslatot az átfogó vállalati átvilágítási kötelezettségeket illetően, amelyek az átvilágítás elmulasztása által egyénileg vagy együttesen kárt okozó vállalatoknak többek között a polgári jogi felelősségére is kiterjedő következményeket irányoznak elő. A Tanács a globális ellátási láncokban biztosított emberi jogokról és a tisztességes munkáról szóló, 2020. december 1-jei következtetéseiben felhívta a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a fenntartható vállalatirányításra vonatkozó uniós keretre, amely a globális ellátási láncok mentén alkalmazandó ágazatközi vállalati kellő gondosságra vonatkozó (átvilágítási) kötelezettségeket is magában foglal. Az Európai Parlament emellett a fenntartható vállalatirányításról szóló, 2020. december 2-i saját kezdeményezésű jelentésében az igazgatói feladatok tisztázását is szorgalmazta. Az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és a Bizottság a 2022. évi jogalkotási prioritásokról szóló, 2021. december 21-i együttes nyilatkozatában vállalta, hogy emberközpontú gazdaságot alakít ki, és javítja a fenntartható vállalatirányításra vonatkozó szabályozási keretet.

(16)

Ezen irányelv célja annak biztosítása, hogy a belső piacon működő vállalatok hozzájáruljanak a gazdaságok és társadalmak fenntartható fejlődéséhez és fenntarthatósági átállásához azáltal, hogy azonosítsák és szükség esetén előre sorolják, megelőzik és mérséklik, valamint megszüntetik, minimalizálják és orvosolják a vállalatok saját tevékenységeihez, valamint a leányvállalataik és a vállalatok tevékenységi láncaiba tartozó üzleti partnereik tevékenységeihez kapcsolódó, tényleges vagy lehetséges káros emberi jogi és környezeti hatásokat, valamint biztosítják, hogy azok, akiket e kötelezettség elmulasztása hátrányosan érint, élhessenek az igazságszolgáltatási és a jogorvoslati lehetőségekkel. Ez az irányelv nem érinti a tagállamoknak az emberi jogoknak és a környezetnek a nemzetközi jog szerinti tiszteletben tartására és védelmére vonatkozó felelősségét.

(17)

Ez az irányelv nem érinti az emberi, munkavállalói és szociális jogok, a környezetvédelem és az éghajlatváltozás terén más uniós jogalkotási aktusokban megállapított kötelezettségeket. Ha ezen irányelv rendelkezései és egy másik, azonos célokat követő, szélesebb körű vagy konkrétabb kötelezettségeket előíró uniós jogalkotási aktus valamely rendelkezése között ellentmondás lenne, akkor az ellentmondás mértékéig a másik uniós jogalkotási aktus rendelkezései az irányadók, és azokat kell alkalmazni az adott kötelezettségekre. Az uniós jogalkotási aktusokban szereplő ilyen kötelezettségek például az (EU) 2017/821 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (7), az (EU) 2023/1542 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (8) és az (EU) 2023/1115 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (9) előírt kötelezettségek.

(18)

Ez az irányelv nem alkalmazandó az uniós jog alapján szociális biztonsági rendszereket működtető nyugdíjintézetekre. Amennyiben valamely tagállam az (EU) 2016/2341 európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) 5. cikkével összhangban úgy döntött, hogy valamely foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmény esetében részben vagy teljesen eltekint az említett irányelv alkalmazásától, akkor az említett, foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményre ez az irányelv sem alkalmazandó.

(19)

A vállalatoknak meg kell tenniük a szükséges lépéseket ahhoz, hogy ezen irányelvnek megfelelően átvilágítási intézkedéseket dolgozzanak ki és hajtsanak végre a saját tevékenységeik, valamint a leányvállalataik és a tevékenységi láncaikba tartozó közvetlen és közvetett üzleti partnereik tevékenységei tekintetében. Ez az irányelv nem követelheti meg a tagállamoktól annak garantálását, hogy soha, semmilyen körülmények között nem merülhetnek fel káros hatások, illetve hogy azokat megszüntetik. Például olyan üzleti partnerek tekintetében, amelyeknél a káros hatás állami beavatkozásból fakad, a vállalatoknak nem feltétlenül áll módjukban elérni ezt az eredményt. Ezért az ezen irányelvben meghatározott fő kötelezettségeknek gondossági kötelemnek kell lenniük. A vállalatoknak olyan megfelelő intézkedéseket kell hozniuk, amelyek alkalmasak az átvilágítás céljainak azáltali elérésére, hogy a káros hatások súlyosságával és bekövetkezésének valószínűségével arányos módon, ténylegesen kezelik a káros hatásokat. Figyelembe kell venni a szóban forgó eset körülményeit, a káros hatás jellegét és mértékét, a releváns kockázati tényezőket – a káros hatások megelőzésekor és minimalizálásakor is –, az egyes vállalatok üzleti tevékenységének és tevékenységi láncának sajátosságait, azt, hogy üzleti partnereik milyen ágazatban vagy földrajzi területen folytatnak tevékenységet, hogy egy vállalat milyen mértékben képes befolyást gyakorolni a közvetlen és közvetett üzleti partnereire, valamint hogy képes lenne-e növelni a befolyásoló erejét.

(20)

Az ezen irányelvben foglalt átvilágítási eljárásnak ki kell terjednie a felelős üzleti magatartásra vonatkozó útmutatóban meghatározott hat lépésre, amely a káros emberi jogi és környezeti hatások vállalatok általi azonosítása és kezelésére irányuló átvilágítási intézkedéseket foglal magában. A folyamat a következő lépésekből áll: (1) az átvilágítás beépítése a politikákba és az ügyviteli rendszerekbe; (2) a káros emberi jogi és környezeti hatások azonosítása és értékelése; (3) a tényleges és lehetséges káros emberi jogi és környezeti hatások megelőzése, megszüntetése vagy minimalizálása, (4) az intézkedések eredményességének nyomon követése és értékelése, (5) kommunikáció és (6) korrekció.

(21)

Az átvilágítás hatékonyabbá tétele és a vállalatok terheinek csökkentése érdekében fel kell jogosítani a vállalatokat arra, hogy megosszák erőforrásaikat és információikat a saját vállalatcsoportjukon belül és más jogi személyekkel. Az ezen irányelv hatálya alá tartozó anyavállalat számára lehetővé kell tenni, hogy az ezen irányelv hatálya alá tartozó leányvállalatai nevében is teljesítse az átvilágítási kötelezettségek egy részét, amennyiben ez garantálja a tényleges megfelelést. Ez nem sértheti a felügyeleti hatóságok ezen irányelv szerinti hatáskörgyakorlását a leányvállalatok felett, sem pedig a leányvállalatok ezen irányelv szerinti polgári jogi felelősségét. Amennyiben az anyavállalat a leányvállalat nevében teljesíti annak az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos kötelezettségeit, a leányvállalatnak az anyavállalatnak az éghajlatváltozás mérséklésére vonatkozó, és megfelelő módon a leányvállalat üzleti modelljéhez és stratégiájához igazított tervével összhangban kell teljesítenie e kötelezettségeket. Ha a leányvállalat nem tartozik ezen irányelv hatálya alá, mivel a leányvállalat nem köteles átvilágítást végezni, az anyavállalatnak saját átvilágítási kötelezettségei részeként kell átvilágítania a leányvállalat tevékenységeit. Amennyiben a leányvállalatok ezen irányelv hatálya alá tartoznak, de az anyavállalat nem, akkor is lehetővé kell tenni számukra, hogy erőforrásokat és információkat osszanak meg a vállalatcsoporton belül. Mindazonáltal az ezen irányelvben foglalt átvilágítási kötelezettségek teljesítéséért a leányvállalatoknak kell felelősséget vállalniuk.

(22)

Bizonyos átvilágítási kötelezettségek csoportszintű teljesítése nem érintheti a leányvállalatoknak a károkozás áldozataival szembeni, ezen irányelv szerinti polgári jogi felelősségét. Amennyiben a polgári jogi felelősség feltételei teljesülnek, a leányvállalat felelősségre vonható a bekövetkezett károkért, függetlenül attól, hogy az átvilágítási kötelezettségeket a leányvállalat vagy a leányvállalat nevében az anyavállalat teljesítette-e.

(23)

Az üzleti partnerek nem kötelezhetők arra, hogy olyan információkat közöljenek az ezen irányelvből fakadó kötelezettségeket teljesítő vállalattal, amelyek az (EU) 2016/943 európai parlamenti és tanácsi irányelvben (11) meghatározott üzleti titoknak minősülnek, a közvetlen vagy közvetett üzleti partnerek kilétének, illetve a tényleges vagy lehetséges káros hatások azonosításához szükséges alapvető információk közlésének kivételével, amennyiben ez szükséges és kellően indokolt ahhoz, hogy a vállalat megfeleljen az átvilágítási kötelezettségeinek. Ez nem sértheti az üzleti partnerek azon lehetőségét, hogy az (EU) 2016/943 irányelvvel létrehozott mechanizmusok révén védjék az üzleti titkaikat. Az üzleti partnerek soha nem kötelezhetők minősített információk vagy egyéb olyan információk közlésére, amelyek közlése alapvető állambiztonsági érdekeket veszélyeztetne.

(24)

Káros emberi jogi és környezeti hatások előfordulhatnak a vállalatok saját tevékenységeiben, leányvállalataik tevékenységeiben és a tevékenységi láncaikba tartozó üzleti partnereik tevékenységeiben, különösen a nyersanyagbeszerzés, a gyártás szintjén. Ahhoz, hogy az átvilágításnak érdemi hatása legyen, ki kell terjednie a termék gyártásából, forgalmazásából, szállításából és raktározásából álló életciklus túlnyomó részében, illetve a szolgáltatásnyújtás tartamának túlnyomó részében keletkező káros emberi jogi és környezeti hatásokra a vállalatok saját tevékenységei, valamint a leányvállalataik tevékenységei és a tevékenységi láncaikba tartozó üzleti partnereik tevékenységei szintjén egyaránt.

(25)

A tevékenységi láncnak le kell fednie a vállalat upstream üzleti partnereinek tevékenységeit, amelyek a vállalat termékeinek gyártásához, illetve szolgáltatásainak nyújtásához kapcsolódnak, beleértve a nyersanyagoknak, a termékeknek vagy a termékek részeinek a tervezését, kitermelését, beszerzését, gyártását, szállítását, tárolását és értékesítését, valamint a termék vagy a szolgáltatás kifejlesztését, továbbá a vállalat downstream üzleti partnereinek tevékenységeit, amelyek a termék forgalmazásához, szállításához és tárolásához kapcsolódnak, amennyiben az üzleti partnerek e tevékenységeket közvetlenül vagy közvetve a vállalat számára vagy a vállalat nevében végzik. Ez az irányelv nem terjedhet ki a termék ártalmatlanítására. Emellett ezen irányelv szerint a tevékenységi lánc nem terjedhet ki azon termékek forgalmazására, szállítására, tárolására és ártalmatlanítására, amelyek valamely tagállam exportellenőrzése alatt állnak; ez vagy az (EU) 2021/821 európai parlamenti és tanácsi rendelet (12) szerinti exportellenőrzést, vagy pedig a fegyverekre, lőszerekre vagy hadianyagokra vonatkozó, a termék kivitelének engedélyezése utáni nemzeti exportellenőrzést jelenti. Ezt az irányelvet egyéb jogalkotási aktusok egészítik ki, amelyek szintén foglalkoznak a negatív káros hatásokkal az emberi jogok vagy a környezetvédelem terén. Az (EU) 2021/821 rendelet nevezetesen létrehozza a kettős felhasználású termékek kivitelére, az azokkal végzett brókertevékenységre, az azokkal kapcsolatos technikai segítségnyújtásra, valamint azok tranzitjára és transzferjére vonatkozó ellenőrzési rendszert, amely kiterjed többek között a kibertér-megfigyelési célokra felhasználható szoftverekre és technológiákra is. E rendszer keretében a tagállamoknak figyelembe kell venniük különösen annak kockázatát, hogy ezeket a termékeket belső elnyomással vagy az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértésével összefüggésben használhatják fel. Emellett az (EU) 2019/125 európai parlamenti és tanácsi rendelet (13) az adott eset függvényében tiltja vagy szabályozza az olyan áruk – például vegyi anyagok – kivitelét, amelyeket halálbüntetés vagy kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmaznak vagy alkalmazhatnak. Emellett számos más jogalkotási kezdeményezés célja a termékek környezeti hatásainak enyhítése azok teljes életciklusa során, többek között azáltal, hogy azok a termékek fenntarthatósági és körforgásos jellegén alapuló, környezettudatos tervezési követelményeket határoznak meg. Az ezen irányelvnek való megfelelésnek elő kell segítenie ezen egyéb jogalkotási aktusok rendelkezéseinek és célkitűzéseinek, valamint az azok alapján alkalmazandó engedélyezések feltételeinek való megfelelést. Az exportőröknek az ezen egyéb jogalkotási aktusoknak való megfelelésük során figyelembe kell venniük az ezen irányelv szerint végzett átvilágítás megállapításainak eredményeit. Az ezen irányelvben meghatározott „tevékenységi lánc” nem érinti az egyéb uniós jogszabályokban vagy azok értelmében meghatározott „értéklánc” vagy „ellátási lánc” kifejezéseket.

(26)

A „tevékenységi lánc” fogalommeghatározása nem terjedhet ki a vállalat downstream üzleti partnereinek a vállalat szolgáltatásaihoz kapcsolódó tevékenységeire. A szabályozott pénzügyi vállalkozások esetében a „tevékenységi lánc” fogalommeghatározása nem terjedhet ki a vállalat szolgáltatásaiban vagy termékeiben részesülő downstream üzleti partnerekre. A szabályozott pénzügyi vállalkozások tekintetében ezért ennek az irányelvnek csak a tevékenységi láncaik upstream részére kell kiterjednie, a downstream részre nem.

(27)

Ezen irányelv értelmében a valamely tagállam jogszabályaival összhangban létrehozott vállalatok esetében alkalmazni kell az átvilágítási követelményeket, ha megfelelnek bizonyos feltételeknek, ideértve az árbevételt és bizonyos esetekben a munkavállalói küszöbértékeket is. Bár ezek a feltételek egyetlen pénzügyi évre vonatkoznak, ezt az irányelvet csak akkor kell alkalmazni, ha a vállalat az utolsó két, egymást követő pénzügyi év mindegyikében teljesítette azokat, és nem kell tovább alkalmazni, ha a feltételek nem teljesültek az utolsó két érintett pénzügyi év mindegyikében. Ez vonatkozik azokra a harmadik országok jogával összhangban létrehozott vállalatokra is, amelyeknek a két előző pénzügyi év mindegyikében teljesíteniük kell a vonatkozó uniós árbevételi kritériumot. Az egyértelműség érdekében, valamint figyelembe véve az irányelv alkalmazásának fokozatos bevezetését, a hatályra vonatkozó kritériumnak mind az uniós, mind a harmadik országbeli vállalatok esetében az ezen irányelv átültetésére vonatkozó szabályoknak megfelelően megállapított releváns alkalmazási kezdőnapot megelőző két egymást követő pénzügyi évben kell teljesülnie. A munkavállalói küszöbértéket illetően, a kölcsönzött munkavállalókat, valamint a 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (14) 1. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerint kiküldött munkavállalókat figyelembe kell venni a kölcsönvevő vállalat alkalmazotti létszámának kiszámításakor. A 96/71/EK irányelv 1. cikke (3) bekezdésének a) és b) pontja szerint kiküldött munkavállalókat csak a küldő vállalat alkalmazotti létszámának számításában kell figyelembe venni. Az alkalmazottak létszámának kiszámításakor az atipikus foglalkoztatási formákban foglalkoztatott egyéb munkavállalókat is figyelembe kell venni, amennyiben megfelelnek az Európai Unió Bírósága (EUB) által a munkavállalói jogállás meghatározására vonatkozóan megállapított kritériumoknak. Az idénymunkásokat a foglalkoztatásuk hónapjainak számával arányosan kell figyelembe venni az alkalmazottak létszámának kiszámításakor. Az ezen irányelvben meghatározott küszöbértékek kiszámításakor figyelembe kell venni az azon vállalati fióktelepek alkalmazottainak létszámát és árbevételét, amelyek a székhelytől eltérő telephelyek, és amelyek jogilag a vállalattól függenek, ezért az uniós és nemzeti jogszabályokkal összhangban a vállalat részének tekintendők. Ennek a vállalatcsoportokra is vonatkoznia kell, amennyiben a küszöbértékeket összevont alapon számítják ki. Eltérő rendelkezés hiányában a vállalat által annak érdekében elérendő küszöbértékeket, hogy ezen irányelv hatálya alá tartozzon, egyedi alapon kiszámított küszöbértékekként kell értelmezni.

(28)

Az Unióban letelepedett azon vállalatokat kell kötelezni az ezen irányelvben foglalt átvilágítási követelmények teljesítésére, amelyek a legutóbbi olyan pénzügyi évben, amelyre vonatkozóan éves pénzügyi kimutatást készítettek vagy kellett volna készíteniük, átlagosan több mint 1 000 munkavállalót foglalkoztattak, és a nettó világpiaci árbevételük meghaladta a 450 000 000 EUR-t. Azon vállalatokat is kötelezni kell az ezen irányelvben meghatározott átvilágítási kötelezettségek teljesítésére, amelyek harmadik országbeli független vállalatokkal, jogdíjak ellenében franchise- vagy licencmegállapodásokat kötöttek az Unióban, amennyiben ezek a megállapodások biztosítják a közös identitást, a közös üzleti koncepciót és az egységes üzleti módszerek alkalmazását, és amennyiben a jogdíjak összege meghaladta a 22 500 000 EUR-t a legutóbbi olyan pénzügyi évben, amelyre vonatkozóan éves pénzügyi kimutatás készült, vagy kellett volna készülnie, és amennyiben a vállalat nettó világpiaci árbevétele meghaladta a 80 000 000 EUR-t a legutóbbi olyan pénzügyi évben, amelyre vonatkozóan éves pénzügyi kimutatás készült, vagy kellett volna készülnie. Ugyanez vonatkozik azon vállalatcsoportok legfelső szintű anyavállalataira is, amelyekben a vállalatok együttesen teljesítik ezeket a feltételeket. E legfelső szintű anyavállalatok tekintetében az ezen irányelvben foglalt kötelezettségeket a legfelső szintű anyavállalatnak, vagy – amennyiben ez utóbbi fő tevékenysége az operatív leányvállalatok részvényeinek birtoklása, és amennyiben nem vesz részt a csoportot, illetve egy vagy több leányvállalatát érintő irányítási, operatív vagy pénzügyi döntésekben – helyette az Unióban letelepedett egyik operatív leányvállalatának kell teljesítenie, az ezen irányelvben meghatározott feltételeknek megfelelően.

(29)

Annak érdekében, hogy ezen irányelvnek a káros emberi jogi és környezeti hatások kezelésével kapcsolatos célkitűzései maradéktalanul teljesüljenek a vállalatok tevékenységei, valamint a leányvállalataik tevékenységei és a vállalatok tevékenységi láncaiba tartozó üzleti partnereik tevékenysége tekintetében, az Unióban jelentős tevékenységeket folytató harmadik országbeli vállalatokra is ki kell terjeszteni a hatályt. Pontosabban fogalmazva, az irányelvnek azokra a harmadik országbeli vállalatokra is vonatkoznia kell, amelyek a legutóbbi pénzügyi évet megelőző pénzügyi évben legalább 450 000 000 EUR nettó árbevételt értek az Unióban. Azon vállalatokat is kötelezni kell az ezen irányelvben meghatározott átvilágítási kötelezettségek teljesítésére, amelyek harmadik országbeli független vállalatokkal, jogdíjak ellenében franchise- vagy licencmegállapodásokat kötöttek az Unióban, amennyiben ezek a megállapodások biztosítják a közös identitást, a közös üzleti koncepciót és az egységes üzleti módszerek alkalmazását, és amennyiben a jogdíjak összege meghaladta a 22 500 000 EUR-t az Unióban a legutóbbi pénzügyi évet megelőző pénzügyi évben, és amennyiben a vállalatnak az Unióban keletkezett nettó árbevétele meghaladta a 80 000 000 EUR-t a legutóbbi pénzügyi évet megelőző pénzügyi évben. Ugyanez vonatkozik azon vállalatcsoportok legfelső szintű anyavállalataira is, amelyekben a vállalatok együttesen teljesítik ezeket a feltételeket. E legfelső szintű anyavállalatok tekintetében az ezen irányelvben foglalt kötelezettségeket a legfelső szintű anyavállalatnak, vagy – amennyiben ez utóbbi fő tevékenysége az operatív leányvállalatok részvényeinek birtoklása, és amennyiben nem vesz részt a csoportot, illetve egy vagy több leányvállalatát érintő irányítási, operatív vagy pénzügyi döntésekben – helyette az Unióban letelepedett egyik operatív leányvállalatának kell teljesítenie, az ezen irányelvben meghatározott feltételeknek megfelelően.

(30)

A harmadik országbeli vállalatokra vonatkozó hatály meghatározásához az ismertetett árbevételi kritériumot kell választani, mivel területi kapcsolatot teremt a harmadik országbeli vállalatok és az Unió területe között. Az árbevétel az e vállalatok tevékenységei által a belső piacra gyakorolható hatások közvetett mutatója. A nemzetközi jog szerint az ilyen hatások indokolttá teszik az uniós jog harmadik országbeli vállalatokra történő alkalmazását. Az érintett vállalatok vonatkozó árbevételének megállapításához a 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (15) a harmadik országbeli vállalatok nettó árbevételének számítására vonatkozóan meghatározott módszert kell használni. Ugyanakkor ezen irányelv eredményes érvényesítésének biztosítása érdekében nem alkalmazható munkavállalói küszöbérték annak megállapításához, hogy mely harmadik országbeli vállalatok tartoznak ezen irányelv hatálya alá, mivel a „munkavállaló” ezen irányelv alkalmazásában használt fogalma az uniós jogon alapul, és az Unión kívül nem ültethető át könnyen. Mivel nem létezik – a számviteli szabályozásban sem – a harmadik országbeli vállalatok munkavállalói létszámának megállapítására szolgáló egyértelmű és következetes módszer, ez a munkavállalói küszöbérték jogbizonytalanságot eredményezne, és alkalmazása nehézséget okozna a felügyeleti hatóságok számára. Az „árbevétel” fogalommeghatározásának a 2013/34/EU irányelven kell alapulnia, amely már meghatározta a harmadik országbeli vállalatok nettó árbevételének számítására szolgáló módszereket, tekintettel arra, hogy az árbevétel és a bevétel fogalma a nemzetközi számviteli szabályozásban hasonló. Annak érdekében, hogy a felügyeleti hatóságnak információja legyen arról, hogy mely harmadik országbeli vállalatok érnek el olyan árbevételt az Unióban, amely alapján ezen irányelv hatálya alá kell tartozniuk, ezen irányelvnek elő kell írnia, hogy a harmadik országbeli vállalat meghatalmazott képviselője vagy maga a vállalat tájékoztassa a meghatalmazott képviselőjének lakóhelye vagy letelepedési helye szerinti tagállam valamelyik felügyeleti hatóságát, valamint – amennyiben eltérő – annak a tagállamnak a felügyeleti hatóságát, ahol a vállalat Unión belüli nettó árbevételének legnagyobb része keletkezett a legutóbbi pénzügyi évet megelőző pénzügyi évben arról, hogy a vállalat ezen irányelv hatálya alá tartozik. Amennyiben szükséges annak eldöntéséhez, hogy a harmadik országbeli vállalatnak melyik tagállamban keletkezett a legnagyobb nettó árbevétele az Unióban, a tagállamnak kérnie kell a Bizottságot, hogy tájékoztassa a tagállamot a harmadik országbeli vállalatnak az Unióban elért nettó árbevételéről. A Bizottságnak létre kell hoznia egy rendszert az ilyen információcsere céljára.

(31)

Alapvető fontosságú a globális értékláncokra vonatkozó felelősségteljes és fenntartható megközelítés uniós keretének létrehozása, tekintettel arra, hogy a vállalatok fontos szerepet töltenek be a fenntartható társadalom és gazdaság építésében. A kötelező erejű jogszabályok számos tagállamban való megjelenése miatt a vállalatok számára egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítani a széttagoltság elkerülése és a belső piacon működő vállalkozások jogbiztonságának biztosítása érdekében. Mindazonáltal ez az irányelv nem akadályozhatja meg a tagállamokat abban, hogy a nemzeti jog 8. cikk (1) és (2) bekezdésében, 10. cikk (1) bekezdésében és 11. cikk (1) bekezdésében foglaltaktól eltérő, szigorúbb rendelkezéseit vezessék be, beleértve azokat az eseteket is, amikor az ilyen rendelkezések közvetve növelhetik az említett 8. cikk (1) és (2) bekezdésében, 10. cikk (1) bekezdésében és 11. cikk (1) bekezdésében foglalt védelmi szintet, például a hatályra, a fogalommeghatározásokra, a tényleges káros hatások korrekciójára irányuló megfelelő intézkedésekre, az érdekelt felekkel való érdemi együttműködés folytatására és a polgári jogi felelősségre vonatkozó rendelkezéseket; illetve a célkitűzésük vagy az érintett terület tekintetében a nemzeti jog konkrétabb – például a konkrét káros hatásokat vagy meghatározott tevékenységi ágazatokat szabályozó – rendelkezéseit vezessék be az emberi jogok, a munkavállalói és a szociális jogok, a környezet vagy az éghajlat eltérő szintű védelmének elérése érdekében.

(32)

Ennek az irányelvnek az a célja, hogy átfogóan lefedje az emberi jogokat, beleértve a munkához kapcsolódó mind az öt alapelvet és jogot, a munka világára vonatkozó alapvető elvekről és jogokról szóló 1998. évi ILO-nyilatkozatban meghatározottak szerint. A fenntarthatósági átálláshoz való érdemi hozzájárulás érdekében az ezen irányelv szerinti átvilágítást el kell végezni a személyekre gyakorolt azon káros emberi jogi hatások tekintetében, amelyek az ezen irányelv melléklete 1. szakaszának I. részében felsorolt nemzetközi jogi eszközökben meghatározott valamely jog megsértéséből erednek. A „jogsértés” kifejezést a nemzetközi emberi jogi jogszabályokkal összhangban kell értelmezni. Az emberi jogok teljes lefedése érdekében az ezen irányelv hatálya alá tartozó káros emberi jogi hatások körébe kell sorolni az ezen irányelv melléklete 1. szakaszának I. részében kifejezetten nem szereplő emberi jogok megsértését is, amennyiben egy vállalat vagy jogalany megsértheti az adott jogot, közvetlenül megsértve az ezen irányelv melléklete melléklet I. részének 2. szakaszában felsorolt emberi jogi eszközök által védett valamely jogi érdeket, feltéve, hogy az érintett vállalat észszerűen előre láthatta volna az emberi jog ilyen megsértésének kockázatát, figyelembe véve a konkrét eset minden lényeges körülményét, többek között a vállalat üzleti tevékenységének és tevékenységi láncának jellegét és terjedelmét, gazdasági ágazatát, valamint földrajzi és működési környezetét. Az átvilágításnak ezenkívül ki kell terjednie az ezen irányelv mellékletének II. részében felsorolt, valamely tilalom és kötelezettség megszegésével okozott káros környezeti hatásokra, valamint az ezen irányelv melléklete I. részének 15. és 16. pontjában felsorolt tilalmak valamelyikének megsértéséből eredő káros hatásokra is, figyelembe véve az ott felsorolt eszközök rendelkezéseihez kapcsolódó nemzeti jogszabályokat. Ezeket a tilalmakat és kötelezettségeket a nemzetközi joggal és az uniós környezeti jognak az EUMSZ 191. cikkében meghatározott általános elveivel összhangban kell értelmezni és alkalmazni. Ezek a tilalmak magukban foglalják bármely olyan mérhető környezetkárosodás – például a talaj káros megváltozása, a víz- vagy levegőszennyezés, a káros kibocsátások, a túlzott vízfogyasztás, a talajromlás vagy a természeti erőforrásokra gyakorolt bármely egyéb hatások, például az erdőirtás – okozásának tilalmát, amely súlyosan károsítja az élelmiszerek tartósításának és előállításának természetes alapjait, vagy amely ellehetetleníti az emberek biztonságos és tiszta ivóvízhez való hozzájutását, vagy megnehezíti a szennyvíztisztító létesítményekhez való hozzáférést, vagy megsemmisíti azokat, vagy amely ártalmas az emberek egészségére, biztonságára, illetve földterületüknek vagy jogszerűen szerzett tulajdonuknak rendeltetésszerű használatára nézve, vagy amely jelentős mértékben károsítja az olyan ökoszisztéma-szolgáltatásokat, amelyek révén egy ökológiai rendszer közvetlen vagy közvetett módon hozzájárul az emberi jólléthez. Annak értékelése érdekében, hogy az ökoszisztéma-szolgáltatásokban okozott kár jelentős-e, adott esetben a következő elemeket kell figyelembe venni: az érintett környezet eredeti állapota, az, hogy a kár hosszú, közép- vagy rövid távú-e, a kár terjedése és a kár visszafordíthatósága. Az ezen irányelv szerinti átvilágítási követelményeknek ezért hozzá kell járulniuk a biológiai sokféleség megőrzéséhez és helyreállításához, valamint a környezet, különösen a levegő, a víz és a talaj állapotának javításához, többek között az emberi jogok védelme érdekében. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelv mellékletének a 3. cikk (2) bekezdésében meghatározott célokból történő módosítása céljából, többek között az ILO alapvető eszközeinek részét képező, a munkabiztonságról és munkaegészségügyről szóló 1981. évi (155. sz.) ILO-egyezményre, illetve a munkavédelemről szóló, 2006. évi (187. sz.) ILO-keretegyezményre való hivatkozás beillesztésével, miután az összes tagállam megerősítette azokat.

(33)

A körülményektől függően előfordulhat, hogy a vállalatoknak más normákat is szem előtt kell tartaniuk. Figyelembe véve például a sajátos összefüggéseket vagy egymást átfedő tényezőket – többek között a társadalmi nemet, az életkort, a faji vagy etnikai hovatartozást, az osztályhoz vagy kaszthoz tartozást, az iskolázottságot, a migrációs státuszt, a fogyatékosságot, valamint a társadalmi és gazdasági helyzetet –, a vállalatoknak a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő és kulturálisan érzékeny átvilágítás részeként különös figyelmet kell fordítaniuk azokra az egyénekre gyakorolt konkrét káros hatásokra, akik a marginalizálódás, a kiszolgáltatottság vagy más körülmények miatt fokozott kockázatnak lehetnek kitéve, akár egyénileg, akár bizonyos csoportok vagy közösségek tagjaiként, beleértve az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozat által védett őslakos népeket is, többek között a szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezéshez kapcsolódóan. Ennek során a vállalatoknak adott esetben figyelembe kell venniük az olyan nemzetközi eszközöket, mint a faji megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezmény, a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény, valamint a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény.

(34)

A vállalatoknak emellett felelősséget kell viselniük a tekintetben is, hogy felhasználják befolyásukat a tevékenységi láncok mentén a megfelelő életszínvonalhoz való hozzájárulás érdekében. Ez úgy értendő, hogy magában foglalja a munkavállalók megélhetést biztosító bérét, illetve az önálló vállalkozók és a mezőgazdasági kistermelők megélhetést biztosító jövedelmét, amelyet munkájukért, illetve termelésükért cserébe kapnak.

(35)

Ez az irányelv az Egészségügyi Világszervezet által elismert „Egy az egészség” koncepciót olyan integrált, egyesítő megközelítésként ismeri el, amelynek célja az emberek, az állatok és az ökoszisztémák egészségének fenntartható kiegyensúlyozása és optimalizálása. Az „Egy az egészség” koncepció értelmében az emberek, a házi- és a vadon élő állatok, a növények, valamint a tágabb környezet – többek között az ökoszisztémák – egészsége szorosan összefügg egymással, és kölcsönösen függ egymástól. Ezért helyénvaló úgy rendelkezni, hogy a környezetvédelmi átvilágításnak ki kell terjednie a káros egészségügyi hatásokkal, például járványokkal járó környezetkárosodás elkerülésére, valamint tiszteletben kell tartania a tiszta, egészséges és fenntartható környezethez való jogot.

(36)

A káros emberi jogi és környezeti hatások összefonódhatnak olyan tényezőkkel, mint a korrupció és a vesztegetés, vagy e tényezők támaszthatják alá őket. Ezért elképzelhető, hogy a vállalatoknak az emberi jogi és környezetvédelmi átvilágítás során figyelembe kell venniük ezeket a tényezőket is, összhangban az ENSZ Korrupció elleni Egyezményével.

(37)

A káros emberi jogi hatások értékelésekor a vállalatok a rendelkezésükre álló iránymutatásokból megtudhatják, milyen hatással lehetnek a tevékenységeik az emberi jogokra, és mely vállalati magatartásformák tiltottak a nemzetközileg elismert emberi jogoknak megfelelően. Ilyen iránymutatást tartalmaznak például a jelentéstétel kereteire vonatkozó ENSZ-irányelvek és „Az emberi jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos vállalati felelősségvállalás” című értelmező útmutató.

(38)

Az ezen irányelv hatálya alá tartozó vállalatok tevékenységei, leányvállalataik tevékenységei és a vállalatok tevékenységi láncaiba tartozó üzleti partnereik tevékenységei tekintetében a megfelelő emberi jogi és környezetvédelmi átvilágítás elvégzéséhez arra van szükség, hogy a hatály alá tartozó vállalatok beépítsék az átvilágítást a vállalati politikáikba és kockázatkezelési rendszereikbe, azonosítsák és értékeljék, amennyiben szükséges, kezeljék prioritásként, megelőzzék és mérsékeljék, illetve megszüntessék és minimalizálják a lehetséges és tényleges káros emberi jogi és környezeti hatásokat, biztosítsanak korrekciót a tényleges káros hatások tekintetében, működjenek együtt érdemben az érdekelt felekkel, bejelentési mechanizmust és panasztételi eljárást hozzanak létre és tartsanak fenn, figyelemmel kísérjék az ezen irányelvben meghatározott követelmények szerint hozott intézkedések hatékonyságát, és nyújtsanak nyilvános tájékoztatást az általuk végzett átvilágításról. A vállalatok számára egyértelmű helyzet megteremtése céljából világosan meg kell különböztetni ebben az irányelvben különösen a lehetséges káros hatások megelőzésére és mérséklésére, illetve a tényleges káros hatások megszüntetésére vagy – amennyiben ez nem lehetséges – mértékének minimalizálására irányuló lépéseket.

(39)

Annak érdekében, hogy az átvilágítás a vállalati politikák és kockázatkezelési rendszerek részévé váljon – valamint a vonatkozó nemzetközi kerettel összhangban – a vállalatoknak be kell építeniük az átvilágítást a vonatkozó vállalati politikáikba és kockázatkezelési rendszereikbe, mégpedig tevékenységeik minden releváns szintjén, és rendelkezniük kell átvilágítási politikával. Az átvilágítási politikákat a vállalat munkavállalóival és azok képviselőivel folytatott előzetes konzultáció révén kell kidolgozni és a politikának tartalmaznia kell a vállalat átvilágítással kapcsolatos megközelítésének leírását – hosszú távra vonatkozóan is –, a vállalaton belül és a vállalat leányvállalatai és adott esetben a vállalat közvetlen és közvetett üzleti partnerei által követendő szabályokat és elveket rögzítő magatartási kódexet, valamint az átvilágításnak a vonatkozó politikákba való beépítését és az átvilágítás végrehajtását szolgáló eljárások bemutatását, ideértve a magatartási kódex betartásának ellenőrzése céljából, valamint a kódex alkalmazásának az üzleti partnerekre történő kiterjesztése érdekében hozott intézkedéseket. Az átvilágítási politikának kockázatalapú átvilágítást kell biztosítania. A magatartási kódexnek minden releváns vállalati funkcióra és tevékenységre vonatkoznia kell, így a beszerzési, foglalkoztatási és vásárlási döntésekre is. Ezen irányelv alkalmazásában a munkavállalók fogalmának magában kell foglalnia a kölcsönzött munkavállalókat és egyéb, atipikus foglalkoztatásban lévő munkavállalókat, feltéve, hogy megfelelnek a munkavállalói jogállás megállapítása céljából a Bíróság által meghatározott kritériumoknak.

(40)

Az átvilágítási kötelezettségek teljesítéséhez a vállalatoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk a káros hatások azonosítása, megelőzése, megszüntetése, minimalizálása és korrekciója tekintetében, valamint érdemi módon kell együttműködniük az érdekelt felekkel a teljes átvilágítási folyamat során. A „megfelelő intézkedés” fogalma alatt olyan intézkedés értendő, amely alkalmas az átvilágítás céljainak elérésére azáltal, hogy a káros hatás súlyosságával és bekövetkezésének valószínűségével arányos módon, hatékonyan kezeli a káros hatásokat, és a vállalat által észszerűen végrehajtható, figyelembe véve az adott eset körülményeit, beleértve a káros hatás jellegét és mértékét, valamint a releváns kockázati tényezőket. Ha a szükséges információk, többek között az üzleti titoknak minősülő információk ténybeli vagy jogi akadályok miatt észszerűen nem szerezhetők be – például azért, mert egy üzleti partner nem hajlandó információt nyújtani és ez jogilag nem kényszeríthető ki –, az ilyen körülmények nem róhatók fel a vállalatnak, ugyanakkor a vállalatoknak magyarázatot kell tudniuk nyújtani a tekintetben, hogy ezeket az információkat miért nem lehetett megszerezni, és meg kell tenniük a szükséges és észszerű lépéseket azok mielőbbi megszerzése érdekében.

(41)

Az ezen irányelvben foglalt átvilágítási kötelezettségeknek megfelelően a vállalatnak fel kell tárnia és értékelnie kell a tényleges vagy lehetséges káros emberi jogi és környezeti hatásokat. A káros hatások teljeskörű azonosításához és értékeléséhez az azonosításnak és az értékelésnek mennyiségi és minőségi információkon kell alapulnia, többek között a vállalat által észszerűen megszerezhető releváns, lebontott adatokon. A vállalatoknak igénybe kell venniük a megfelelő módszereket és forrásokat, beleértve a nyilvános jelentéseket is. A káros környezeti hatásokat illetően például a vállalatnak tájékozódnia kell az eredeti állapotról a tevékenységi láncán belüli, nagyobb kockázatot jelentő telephelyeken vagy létesítményekben. A káros hatások azonosítására irányuló kötelezettségük részeként a vállalatoknak megfelelő intézkedéseket kell tenniük saját tevékenységeiknek, valamint leányvállalataik és – amennyiben azok kapcsolódnak a vállalat tevékenységi láncához – üzleti partnereik tevékenységeinek feltérképezése érdekében azon általános területek azonosítása céljából, ahol a káros hatások a legnagyobb valószínűséggel következhetnek be, és a legsúlyosabbak lehetnek. E feltérképezés eredményei alapján a vállalatoknak részletesen értékelniük kell saját tevékenységeiket, valamint leányvállalataik és – amennyiben azok kapcsolódnak a vállalat tevékenységi láncához – üzleti partnereik tevékenységeit azokon a területeken, ahol a megállapítások szerint a káros hatások a legnagyobb valószínűséggel következhetnek be, és a legsúlyosabbak lehetnek. A káros hatások azonosítása és értékelése során a vállalatnak egy átfogó értékelés alapján figyelembe kell vennie a lehetséges kockázati tényezőket, többek között a vállalati szintű kockázati tényezőket, például azt, hogy az üzleti partner nem az ezen irányelv hatálya alá tartozó vállalat-e; az üzleti tevékenység kockázati tényezőit; a földrajzi és a kontextuális kockázati tényezőket, például a jogérvényesítés szintjét a káros hatások adott típusa tekintetében; a termékhez és a szolgáltatáshoz kapcsolódó kockázati tényezőket; valamint az ágazati kockázati tényezőket. A káros hatások azonosítása és értékelése során a vállalatoknak egyúttal üzleti partnereik üzleti modelljének és stratégiáinak, ezen belül a kereskedelmi, beszerzési és árképzési gyakorlatainak a hatását is fel kell tárniuk és értékelniük kell. Az információkérések által a kisebb vállalatokra nehezedő terhek korlátozása érdekében, amennyiben a káros hatások azonosításához szükséges információk a tevékenységi láncuk különböző szintjein lévő üzleti partnerektől is beszerezhetők, a vállalatoknak önmérsékletet kell tanúsítaniuk azon üzleti partnerek tekintetében, amelyek maguk nem hordozzák magukban a káros hatások kockázatát, és amennyiben észszerű, elsősorban a tevékenységi láncuk azon szintjein lévő üzleti partnerektől kell közvetlenül részletesebb információkat kérniük, amely szinteken a feltérképezés alapján a tényleges vagy lehetséges káros hatások a legnagyobb valószínűséggel következnek be. A káros hatások azonosítása keretében rendszeres időközönként, dinamikusan kell értékelni az emberi jogi és környezeti feltételeket: jelentős változás esetén indokolatlan késedelem nélkül, ám legalább 12 havonta a tevékenység vagy a kapcsolat teljes időtartama alatt, továbbá amikor észszerűen feltételezhető, hogy új kockázatok merülhetnek fel. Jelentős változás alatt a vállalat saját, illetve leányvállalatai vagy üzleti partnerei szokásos tevékenységeinek vagy a jogi vagy üzleti környezetnek a megváltozását, illetve a vállalat helyzetétől vagy működési kontextusától való bármilyen más jelentős elmozdulást kell érteni. Jelentős változás például akkor fordulhat elő, ha a vállalat új gazdasági ágazatban vagy földrajzi területen kezd tevékenységet, új termékek gyártását kezdi meg, vagy megváltoztatja a meglévő termékek előállításának módját, olyan technológiát alkalmazva, amely potenciálisan súlyosabb káros hatásokkal jár, illetve szerkezetátalakítás, fúzió vagy felvásárlás révén megváltoztatja vállalati struktúráját. Az új kockázatok feltételezésének alapos oka különféle módokon merülhet fel, ezek közé tartozhat, ha a vállalat a káros hatásról nyilvánosan elérhető információkból, az érdekelt felekkel folytatott párbeszéd nyomán, vagy bejelentés útján szerez tudomást. Ha a vállalatok, annak ellenére, hogy megfelelő intézkedéseket hoztak a káros hatások azonosítására, nem rendelkeznek a tevékenységi láncukra vonatkozó összes szükséges információval, magyarázatot kell tudniuk nyújtani a tekintetben, hogy miért nem lehetett megszerezni ezeket az információkat, és meg kell tenniük a szükséges és észszerű lépéseket annak érdekében, hogy azokat a lehető leghamarabb megszerezzék.

(42)

Az (EU) 2017/821 rendelettel összhangban meghatározott, konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekben nagyobb a valószínűsége annak, hogy emberi jogi visszaélések fordulnak elő, és hogy e visszaélések súlyosak. A vállalatoknak ezt figyelembe kell venniük az átvilágításnak politikáikba és kockázatkezelési rendszereikbe történő beépítése során, annak biztosítása érdekében, hogy az átvilágítás végrehajtása érdekében bevezetett magatartási kódexek és eljárások igazodjanak a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekhez a nemzetközi humanitárius joggal összhangban, az 1949. évi genfi egyezményekben és azok kiegészítő jegyzőkönyveiben meghatározottak szerint. A vállalatoknak figyelembe kell venniük, hogy ezek a helyzetek különleges földrajzi és kontextuális kockázati tényezőknek minősülnek, amikor a azonosítási és értékelési folyamat részeként részletes értékeléseket végeznek, amikor meghozzák a megfelelő intézkedéseket az azonosított káros hatások megelőzése, mérséklése, megszüntetése és minimalizálása érdekében, valamint az érdekelt felekkel való együttműködés során. E célból a vállalatok támaszkodhatnak a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekhez kapcsolódó kockázati tényezők értékelésére vonatkozó bizottsági iránymutatásra, amelynek figyelembe kell vennie az ENSZ Fejlesztési Programjának „Heightened Human Rights Due Diligence for Business in Conflict Affected Contexts. A Guide” (A konfliktusok által érintett kontextusokban működő üzleti vállalkozások fokozott emberi jogi átvilágítása. Útmutató) című iránymutatását.

(43)

Ez az irányelv nem sértheti azokra az ügyvédekre vagy egyéb, képesítéssel rendelkező szakemberekre alkalmazandó szakmai titoktartásra vonatkozó szabályokat, akik az uniós és a nemzeti joggal összhangban jogosultak ügyfeleik képviseletére a bírósági eljárásokban.

(44)

Amennyiben a vállalat nem tudja egyidejűleg teljes mértékben megelőzni, mérsékelni, megszüntetni az összes azonosított tényleges és lehetséges káros hatást, vagy minimalizálni annak mértékét, rangsorolnia kell a káros hatásokat azok súlyossága és valószínűsége alapján. Az adott káros hatás súlyosságát a káros hatás léptéke, hatóköre és korrigálhatatlan jellege alapján kell értékelni, figyelembe véve a hatás súlyosságát, ezen belül azt, hogy hány személyt érint vagy fog érinteni, hogy milyen mértékben árt vagy árthat a környezetnek, illetve milyen egyéb módon érinti vagy érintheti azt, hogy korrigálhatatlan-e, valamint azt, hogy milyen mértékben lehetséges az érintett személyeket vagy a környezetet észszerű időn belül visszaállítani a hatás előtti állapotukkal egyenértékű állapotba. A vállalatnak a legsúlyosabb és legvalószínűbb káros hatások megfelelő időben történő kezelését követően kezelnie kell a kevésbé súlyos és kevésbé valószínű káros hatásokat. A vállalat által az üzleti partnereire gyakorolt tényleges vagy potenciális befolyás, a vállalat káros hatásban való részvételének mértéke, a leányvállalathoz vagy üzleti partnerhez való közelség vagy annak potenciális felelőssége ugyanakkor nem tekinthető releváns tényezőnek a káros hatások rangsorolása szempontjából.

(45)

Az ezen irányelvben foglalt átvilágítási kötelezettségeknek megfelelően, amennyiben a vállalat lehetséges káros emberi jogi vagy környezeti hatásokat tár fel, megfelelő intézkedéseket kell hoznia, hogy megelőzze vagy megfelelő mértékben mérsékelje őket. Annak érdekében, hogy egyértelmű jogi helyzetet és jogbiztonságot teremtsen a vállalatok számára, ezen irányelvnek meg kell határoznia a lehetséges káros hatások megelőzésére és mérséklésére irányuló olyan intézkedéseket, amelyek meghozatala a vállalatoktól – adott esetben a körülményektől függően – elvárható. A káros hatások megelőzésére vagy megfelelő mérséklésére irányuló megfelelő intézkedések értékelésekor – a nemzetközi keretekkel összhangban – megfelelően figyelembe kell venni „a vállalat káros hatásban való részvételének szintjét”, valamint azt, hogy a vállalat képes-e befolyásolni a káros hatást okozó, vagy a vállalattal együttesen okozó üzleti partnert. A vállalatoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk, hogy megelőzzék vagy mérsékeljék az általuk előidézett káros hatásokat (ez a nemzetközi keretben a káros hatás ún. „okozásaként” szerepel), vagy a leányvállalataikkal vagy üzleti partnereikkel közösen előidézett káros hatásokat (ez a nemzetközi keretben a káros hatáshoz való ún. „hozzájárulásként” szerepel). Ez attól függetlenül alkalmazandó, hogy a vállalat tevékenységi láncán kívüli harmadik felek is okozzák-e a káros hatást. A káros hatás együttes okozása nem korlátozódik a vállalatnak és leányvállalatának vagy üzleti partnerének a káros hatásban való egyenlő érintettségére, hanem ki kell terjednie minden olyan esetre, amikor a vállalat a káros hatást okozó cselekményt vagy mulasztást a leányvállalatok vagy üzleti partnerek cselekményeivel vagy mulasztásaival együtt követte el, beleértve azt az esetet is, amikor a vállalat jelentős mértékben elősegíti a káros hatás üzleti partner általi okozását, vagy ösztönzi őt arra, kizárva azonban a kisebb vagy jelentéktelen hozzájárulásokat. Amennyiben a vállalatok nem önmagukban vagy más jogi személyekkel együttesen okozzák a tevékenységi láncukban jelentkező káros hatásokat, hanem a káros hatást kizárólag a vállalatok tevékenységi láncában részt vevő üzleti partnerük okozza (a nemzetközi keretben „közvetlenül kapcsolatban áll a káros hatással” kifejezés szerepel), a vállalatoknak akkor is törekedniük kell arra, hogy befolyásukat felhasználva megelőzzék vagy mérsékeljék az üzleti partnereik által okozott káros hatásokat, vagy növeljék befolyásukat ennek érdekében. Ha a nemzetközi keretekben használt fent említett fogalmak helyett csak az „okoz” kifejezést használjuk, akkor elkerülhető a nemzeti jogrendszerekben használt jogi szakkifejezésekkel kapcsolatos zavar, ugyanakkor a kifejezés ugyanazokat az ok-okozati összefüggéseket fedi le, mint az említett keretekben leírtak. Ezen összefüggésben és a nemzetközi keretekkel összhangban a vállalat üzleti partner feletti befolyásán egyrészt azt a képességet kell érteni, hogy meg tudja győzni az üzleti partnert a káros hatások megelőzésére irányuló intézkedés meghozataláról (például piaci erő, előminősítési követelmények, vagy az üzleti ösztönzők emberi jogi és környezeti teljesítményhez való kötése révén), másrészt azon befolyás vagy ösztönző erő mértékét, amelyet észszerűen gyakorolni tud, például az adott üzleti partnerrel való együttműködés vagy a káros hatásban érintett üzleti partnerrel közvetlen üzleti kapcsolatban álló másik vállalat megkeresése révén.

(46)

Az ezen irányelvben foglalt megelőzési és mérséklési kötelezettség teljesítése érdekében a vállalatoknak adott esetben az alábbi megfelelő intézkedések meghozatalát kell előírni. Amennyiben a megelőző intézkedések összetettsége miatt szükséges, a vállalatoknak megelőző intézkedési tervet kell készíteniük és végrehajtaniuk. A vállalatoknak törekedniük kell arra, hogy közvetlen üzleti partnereiktől szerződéses biztosítékokat szerezzenek a magatartási kódexnek és – szükség szerint – a megelőző intézkedési tervnek való megfelelésre, többek között azáltal, hogy azok is hasonló szerződési biztosítékokat szereznek a saját partnereiktől, amennyiben azok tevékenységei a vállalatok tevékenységi láncának részét képezik. A szerződéses biztosítékokat úgy kell kialakítani, hogy azok biztosítsák a felelősségnek a vállalat és az üzleti partnerei közötti megfelelő megosztását. A szerződéses biztosítékokat a nekik való megfelelés ellenőrzésére szolgáló megfelelő intézkedéseknek kell kísérniük. A vállalatot azonban csak arra lehet kötelezni, hogy törekedjen e szerződéses biztosítékok megszerzésére, mivel a megszerzés a körülményektől függhet. A lehetséges káros hatások átfogó megelőzése érdekében a vállalatoknak olyan pénzügyi vagy nem pénzügyi beruházásokat, kiigazításokat vagy fejlesztéseket is végre kell hajtaniuk, amelyek célja a káros hatások megelőzése, és együtt kell működniük más vállalatokkal, az uniós joggal összhangban. A vállalatoknak adott esetben ki kell igazítaniuk üzleti terveiket, átfogó stratégiáikat és műveleteiket, ideértve a beszerzési gyakorlataikat is, és olyan beszerzési politikákat kell kidolgozniuk és alkalmazniuk, amelyek hozzájárulnak a beszállítóik megélhetéshez szükséges béreihez és jövedelméhez, és nem segítik elő az emberi jogokra vagy a környezetre gyakorolt lehetséges káros hatásokat. Az átvilágításaik eredményes és hatékony módon történő végrehajtása érdekében a vállalatoknak a termékek elkészítése előtt és után is el kell végezniük tervezési és forgalmazási gyakorlataik szükséges módosítását vagy javítását a tevékenységi láncuk mind upstream, mind downstream részében felmerülő káros hatások kezelése céljából. Az említett gyakorlatok szükség szerinti elfogadása és kiigazítása különösen releváns lehet a vállalat számára a káros hatásoknak már az első alkalommal történő elkerülése szempontjából. Az említett intézkedések szintén relevánsak lehetnek az olyan káros hatások kezelése tekintetében, amelyeket a vállalat és üzleti partnerei együttesen okoznak, például a vállalat által az utóbbiak számára előírt határidők vagy előírások miatt. Emellett a felelős beszerzési, illetve forgalmazási gyakorlatok – a tevékenységi lánc mentén történő jobb értékmegosztás révén – hozzájárulnak a szegénység magas szintje által jellemzett országokban vagy területeken gyakran igénybe vett gyermekmunka elleni küzdelemhez. A vállalatoknak ezenkívül célzott és arányos támogatást kell nyújtaniuk azoknak a kis- és középvállalkozásoknak (kkv-k), amelyek a vállalat üzleti partnerei, amennyiben az adott kkv erőforrásaira, ismereteire és korlátaira tekintettel ez szükséges, többek között a következők révén: kapacitásépítéshez, képzéshez vagy az irányítási rendszerek korszerűsítéséhez való hozzáférés biztosítása vagy lehetővé tétele, továbbá, amennyiben a magatartási kódexnek vagy a megelőző intézkedési tervnek való megfelelés veszélyeztetné a kkv életképességét, célzott és arányos pénzügyi támogatás – például közvetlen finanszírozás, alacsony kamatozású hitelek, folyamatos beszerzésre vállalt garanciák – biztosítása, illetve a forráshoz jutáshoz nyújtott segítség. A „kkv életképességének veszélybe kerülése” fogalmat úgy kell értelmezni, hogy az a kkv csődjét okozhatja, vagy a kkv-t olyan helyzetbe hozza, hogy a csőd küszöbén áll.

(47)

A káros beszerzési gyakorlatok és a termelőkre – mindenekelőtt a kisebb termelőkre – nehezedő árnyomás kezelése különösen fontos a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek értékesítése vonatkozásában. A mezőgazdasági ágazatban tapasztalható erőkülönbségek kezelése és a méltányos áraknak az élelmiszer-ellátási lánc minden pontján való biztosítása, továbbá a mezőgazdasági termelők helyzetének megerősítése érdekében a nagy élelmiszer-feldolgozóknak és -kiskereskedőknek ki kell igazítaniuk a beszerzési gyakorlataikat, és olyan beszerzési politikákat kell kidolgozniuk és alkalmazniuk, amelyek hozzájárulnak a beszállítóik megélhetéshez szükséges béreihez és jövedelméhez. Ezen irányelvnek a gyengébb alkupozícióval rendelkező mezőgazdasági termelők javát kell szolgálnia azáltal, hogy csak a legnagyobb – azaz a 450 000 000-t meghaladó nettó világpiaci árbevétellel rendelkező – gazdasági szereplők üzleti magatartására alkalmazandó. Továbbá, mivel a valamely harmadik ország jogszabályaival összhangban létrehozott vállalatok szintén ezen irányelv hatálya alá tartoznak, ez várhatóan megvédi az uniós mezőgazdasági termelőket a tisztességtelen versennyel és a nem csupán az Unión belül, hanem az Unión kívül letelepedett gazdasági szereplők káros gyakorlataival szemben is.

(48)

Annak érdekében, hogy ezen irányelv maradéktalanul tartalmazza mindazokat a lehetőségeket, amelyek a vállalatok rendelkezésére állnak, ha a leírt megelőző vagy mérséklő intézkedésekkel nem kezelhetők a lehetséges káros hatások, rendelkezni kell arról a lehetőségről is, hogy a vállalat a magatartási kódexének vagy a megelőző intézkedési tervének való megfelelés biztosítása érdekében megkíséreljen szerződéses biztosítékokat szerezni a közvetett üzleti partnertől, és megfelelő intézkedéseket hozzon annak ellenőrzésére, hogy a közvetett üzleti partner eleget tesz-e a szerződéses biztosítékoknak.

(49)

Előfordulhat, hogy a lehetséges káros hatások megelőzése egy másik vállalattal való együttműködést tesz szükségessé, például egy olyan vállalattal való közvetett üzleti partneri szinten, amely közvetlen szerződéses kapcsolatban áll a szóban forgó közvetett üzleti partnerrel. Egyes esetekben a más szervezetekkel való együttműködés lehet az egyetlen reális módja még a közvetlen üzleti partnerek által okozott lehetséges káros hatások megelőzésének is, ha a vállalat befolyása nem elegendő. A vállalatnak azzal a szervezettel kell együttműködnie, amely egyedül vagy a vállalattal vagy más jogi személyekkel együttesen a leghatékonyabban képes megelőzni vagy mérsékelni a lehetséges káros hatásokat, tiszteletben tartva ugyanakkor az alkalmazandó jogot, különösen a versenyjogot.

(50)

A lehetséges káros hatások megelőzésére és csökkentésére irányuló megfelelő intézkedések hatékonyságának biztosítása érdekében a vállalatoknak a tevékenységi láncukban részt vevő üzleti partnerekkel való együttműködést kell előnyben részesíteniük az üzleti kapcsolat megszüntetése helyett, amely csak végső eszközként alkalmazható, a lehetséges káros hatások megelőzésére és mérséklésére tett sikertelen kísérlet után. Azokra az esetekre nézve azonban, amikor az említett megfelelő intézkedésekkel nem sikerült kezelni a lehetséges káros hatásokat, ennek az irányelvnek azt a kötelezettséget is rögzítenie kell, hogy a vállalatok – végső eszközként – tartózkodjanak az adott partnerrel új kapcsolat létesítésétől vagy fennálló kapcsolataik meghosszabbításától, és amennyiben észszerű kilátás van a változásra a vállalat befolyásának az üzleti kapcsolat érintett tevékenységekre vonatkozó ideiglenes felfüggesztésén keresztül történő gyakorlása vagy növelése révén, indokolatlan késedelem nélkül fogadjanak el és hajtsanak végre a konkrét káros hatásra vonatkozó megerősített megelőző intézkedési tervet, amely tartalmazza az abban foglalt valamennyi intézkedés elfogadásának és végrehajtásának konkrét és megfelelő ütemtervét, amelynek időtartama alatt a vállalat alternatív üzleti partnereket is kereshet. Az említett intézkedések elfogadására és végrehajtására vonatkozó ütemterv megfelelőségének értékelésekor figyelembe veendő tényezők közé tartozhat a káros hatás súlyossága, az esetleges további káros hatások megelőzéséhez vagy mérsékléséhez szükséges lépések meghatározásának és megtételének szükségessége, beleértve a kkv-kra vagy a mezőgazdasági kistermelőkre gyakorolt hatásokat. A vállalatoknak fel kell függeszteniük az üzleti kapcsolatukat az üzleti partnerrel, ezáltal fokozva befolyásukat és annak lehetőségét, hogy a káros hatás kezelése megtörténik. Amennyiben észszerűen nem várható, hogy az említett erőfeszítések sikerrel járnak, például államilag előírt kényszermunka esetében, vagy amennyiben a megerősített megelőző intézkedési terv végrehajtása révén nem sikerült megelőzni vagy mérsékelni a káros hatást, a vállalat számára elő kell írni, hogy szakítsa meg a szóban forgó tevékenységekhez kötődő üzleti kapcsolatot, ha a lehetséges káros hatás súlyos. Annak érdekében, hogy a vállalatok teljesíthessék ezt a kötelezettséget, a tagállamoknak elő kell írniuk, hogy a jogszabályaik hatálya alá tartozó szerződések biztosítsák az üzleti kapcsolat megszüntetésének lehetőségét. Az üzleti kapcsolat megszüntetésére vagy felfüggesztésére irányuló döntés során a vállalatnak mérlegelnie kell, hogy észszerűen várható-e, hogy ennek káros hatásai egyértelműen súlyosabbak lesznek, mint az a káros hatás, amelyet nem sikerült megelőzni vagy kellően mérsékelni. Amennyiben a vállalatok az üzleti kapcsolatot ideiglenesen felfüggesztik vagy megszüntetik, lépéseket kell tenniük a felfüggesztés vagy megszüntetés hatásainak megelőzésére, enyhítésére vagy megszüntetésére, észszerű határidővel értesíteniük kell az üzleti partnert, és rendszeresen felül kell vizsgálniuk ezt a döntést. Fennállhat annak a lehetősége, hogy a közvetett üzleti kapcsolatok szintjén jelentkező káros hatások megelőzése egy másik szervezettel való együttműködést tesz szükségessé. Bizonyos esetekben egy másik vállalattal való együttműködés lehet a közvetett üzleti kapcsolatok szintjén jelentkező káros hatások megelőzésének egyetlen reális módja, különösen akkor, ha a közvetett üzleti partner nem kíván szerződést kötni a vállalattal.

(51)

Bár a szabályozott pénzügyi vállalkozásokra csak a tevékenységi láncaik upstream része tekintetében vonatkoznak átvilágítási kötelezettségek, a pénzügyi szolgáltatások sajátosságai, valamint az MNE irányelvei jelzik, hogy az átvilágítási folyamatok során a pénzügyi vállalkozások milyen típusú intézkedéseket tehetnek, amelyek megfelelőek és hatékonyak. Amint azt az MNE irányelvei is kiemelik, figyelembe kell venni a pénzügyi szolgáltatások sajátosságait. A szabályozott pénzügyi vállalkozásoktól elvárt, hogy szem előtt tartsák a káros hatásokat, és fel kell használniuk úgynevezett „befolyásukat” arra, hogy hatást gyakoroljanak a vállalatokra. A részvényesi jogok gyakorlása a befolyás gyakorlásának egyik módja lehet.

(52)

A közvetlen és közvetett üzleti partnereket illetően ágazati és többszereplős kezdeményezések nyújthatnak segítséget a káros hatások azonosításához, mérsékléséhez és megelőzéséhez szükséges befolyás növelésében. Ezért lehetővé kell tenni a vállalatok számára, hogy az ezen irányelv 7–16. cikkében meghatározott kötelezettségeik végrehajtásának támogatása céljából részt vegyenek ilyen kezdeményezésekben, amennyiben az ilyen kezdeményezések alkalmasak e kötelezettségek teljesítésének támogatására. A „kezdeményezések” fogalom jelentése tág, és abba beletartozik a kormányok, ágazati szövetségek, érdekelt szervezetek – beleértve a civil társadalmi szervezeteket is –, illetve ezek csoportjai vagy kombinációi által kidolgozott és felügyelt önkéntes átvilágítási eljárások, eszközök és mechanizmusok kombinációja, amelyben a vállalatok az átvilágítási kötelezettségek teljesítésének támogatása céljából részt vehetnek. A vállalatok – megfelelőségük értékelését követően – felhasználhatják az ágazati vagy többszereplős kezdeményezések vagy e kezdeményezések tagjai által végzett vonatkozó kockázatelemzéseket, vagy csatlakozhatnak azokhoz, és e kezdeményezések keretében hozhatnak hatékony megfelelő intézkedéseket, vagy csatlakozhatnak ilyenekhez. Ennek során a vállalatoknak nyomon kell követniük az ilyen intézkedések hatékonyságát, és szükség esetén továbbra is meg kell hozniuk a megfelelő intézkedéseket kötelezettségeik teljesítésének biztosítása érdekében. Az ilyen kezdeményezésekről való teljeskörű tájékoztatás érdekében ennek az irányelvnek arra is lehetőséget kell biztosítania, hogy a Bizottság és a tagállamok elősegítsék az ilyen kezdeményezésekkel és azok eredményeivel kapcsolatos információk terjesztését. A Bizottságnak a tagállamokkal együttműködésben iránymutatást kell kiadnia, amelyben alkalmassági kritériumokat és módszertant határoz meg a vállalatok számára az ágazati és a többszereplős kezdeményezések alkalmasságának értékelésére vonatkozóan. A vállalatok független harmadik fél általi ellenőrzést is alkalmazhatnak a tevékenységi láncaikban részt vevő vállalatokra, illetve vállalatoktól, az átvilágítási kötelezettségek végrehajtásának támogatására, amennyiben ez az ellenőrzés megfelelő a vonatkozó kötelezettségek teljesítésének támogatásához. A független harmadik fél általi ellenőrzést más vállalatok is elvégezhetik, és az történhet ágazati vagy többszereplős kezdeményezés keretében is. A független harmadik fél általi ellenőrzést végzőknek objektíven és a vállalattól teljesen függetlenül kell eljárniuk, mindennemű összeférhetetlenségtől mentesnek kell lenniük, mentesnek kell maradniuk a – közvetlen vagy közvetett – külső befolyástól, és tartózkodniuk kell a függetlenségükkel összeegyeztethetetlen minden tevékenységtől. A káros hatás jellegétől függően tapasztalattal és szakértelemmel kell rendelkezniük a környezeti vagy emberi jogi kérdésekben, és elszámoltathatónak kell lenniük az ellenőrzés minőségéért és megbízhatóságáért. A Bizottság a tagállamokkal együttműködésben iránymutatást ad ki, amelyben alkalmassági kritériumokat és módszertant határoz meg a vállalatok számára harmadik fél általi ellenőrzést végzők alkalmasságának az értékelésére, illetve a harmadik fél általi ellenőrzés pontosságának, hatékonyságának és integritásának nyomon követésére vonatkozóan. Ez az iránymutatás elengedhetetlen a nem hatékony ellenőrzések hiányosságainak kezeléséhez. Lehetővé kell tenni, hogy az átvilágítási kötelezettségeik végrehajtásának támogatása érdekében ágazati vagy többszereplős kezdeményezésekben részt vevő, vagy harmadik fél általi ellenőrzést, illetve szerződési feltételeket alkalmazó vállalatok továbbra is szankcionálhatók vagy felelősségre vonhatók legyenek ezen irányelv megsértéséért és az ennek következtében az áldozatok által elszenvedett károkért.

(53)

Az ezen irányelvben foglalt átvilágítási kötelezettségeknek megfelelően akkor, ha a vállalat tényleges káros emberi jogi vagy környezeti hatásokat tár fel, megfelelő intézkedéseket kell hoznia, hogy megszüntesse őket. Elvárható, hogy a vállalat a saját tevékenységeiben és a leányvállalatainál meg tudja szüntetni a tényleges káros hatásokat. Ugyanakkor egyértelművé kell tenni, hogy ha nem szüntethetők meg a káros hatások, akkor a vállalatoknak minimalizálniuk kell e hatások mértékét. A káros hatások mértékének minimalizálásával a káros hatások megszüntetéséhez lehető legközelebb álló eredményt kell elérni. Ezért a vállalatnak rendszeresen újra kell értékelnie azokat a körülményeket, amelyek megakadályozták a káros hatás megszüntetésében, valamint azt, hogy a káros hatás megszüntethető-e. Annak érdekében, hogy egyértelmű jogi helyzetet és jogbiztonságot teremtsen a vállalatok számára, ezen irányelvnek meg kell határoznia azokat a ténylegesen káros emberi jogi és környezeti hatások megszüntetésére és mértékük minimalizálására irányuló intézkedéseket, amelyeket a vállalatok adott esetben, a körülményektől függően kötelesek meghozni. A káros hatások megszüntetésére vagy mértékük minimalizálására irányuló megfelelő intézkedések értékelésekor – a nemzetközi keretekkel összhangban – megfelelően figyelembe kell venni „a vállalat káros hatásban való részvételének szintjét”, valamint azt, hogy a vállalat képes-e befolyásolni a káros hatást okozó vagy együttesen okozó üzleti partnert. A vállalatoknak meg kell tenniük a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy megszüntessék az általuk előidézett káros hatásokat vagy minimalizálják azok mértékét (ez a nemzetközi keretben a káros hatás ún. „okozásaként” szerepel), vagy a leányvállalataikkal vagy üzleti partnereikkel együttesen előidézett káros hatásokat (ez a nemzetközi keretben a káros hatáshoz való ún. „hozzájárulásként” szerepel). Ez attól függetlenül alkalmazandó, hogy a vállalat tevékenységi láncán kívüli harmadik felek is okozzák-e a káros hatást. A káros hatás együttes okozása nem korlátozódik a vállalatnak és leányvállalatának vagy üzleti partnerének a káros hatásban való egyenlő érintettségére, hanem ki kell terjednie minden olyan esetre, amikor a vállalat a káros hatást okozó cselekményt vagy mulasztást a leányvállalatok vagy üzleti partnerek cselekményeivel vagy mulasztásaival együtt követte el, beleértve azt az esetet is, amikor a vállalat jelentős mértékben elősegíti a káros hatás üzleti partner általi okozását, vagy ösztönzi őt arra, kizárva azonban a kisebb vagy jelentéktelen hozzájárulásokat. Amennyiben a vállalatok nem önmagukban vagy más jogi személyekkel együttesen okozzák a tevékenységi láncaikban jelentkező káros hatásokat, hanem azokat kizárólag a vállalatok tevékenységi láncaiban részt vevő üzleti partnerük okozza (a nemzetközi keretben „közvetlenül kapcsolatban áll a káros hatással” kifejezés szerepel), a vállalatoknak akkor is törekedniük kell arra, hogy befolyásukat felhasználva szüntessék meg az üzleti partnereik által okozott káros hatásokat vagy minimalizálják annak mértékét, vagy hogy növeljék befolyásukat ennek érdekében. Ha a nemzetközi keretekben használt fent említett fogalmak helyett csak az „okoz” kifejezést használjuk, akkor elkerülhető a nemzeti jogrendszerekben használt jogi szakkifejezésekkel kapcsolatos zavar, ugyanakkor a kifejezés ugyanazokat az ok-okozati összefüggéseket fedi le, mint az említett keretekben leírtak. Ezen összefüggésben és a nemzetközi keretekkel összhangban a vállalat üzleti partner feletti befolyásán egyrészt azt a képességet kell érteni, hogy meg tudja győzni az üzleti partnert a káros hatások megszüntetésére vagy mértékének minimalizálására irányuló intézkedés meghozataláról (például piaci erő, előminősítési követelmények, vagy az üzleti ösztönzők emberi jogi és környezeti teljesítményhez való kötése révén), másrészt azon befolyás vagy ösztönző erő mértékét, amelyet észszerűen gyakorolni tud, például az adott üzleti partnerrel való együttműködés vagy a káros hatásban érintett üzleti partnerrel közvetlen üzleti kapcsolatban álló másik vállalat megkeresése révén.

(54)

A tényleges káros hatások megszüntetésére és mértékének minimalizálására vonatkozóan ezen irányelvben rögzített kötelezettségnek való megfelelés érdekében a vállalatoknak adott esetben az összes alábbi megfelelő intézkedés meghozatalát elő kell írni. Amennyiben a káros hatás azonnali megszüntetésére nincs lehetőség és ezért szükséges, a vállalatoknak helyesbítési intézkedési tervet kell készíteniük és végrehajtaniuk. A vállalatoknak törekedniük kell arra, hogy közvetlen üzleti partnereiktől szerződéses biztosítékokat szerezzenek a magatartási kódexnek és – szükség szerint – a helyesbítési intézkedési tervnek való megfelelésre, többek között azáltal, hogy azok is hasonló szerződési biztosítékokat szereznek a saját partnereiktől, amennyiben azok tevékenységei a vállalatok tevékenységi láncainak részét képezik. A szerződéses biztosítékokat úgy kell kialakítani, hogy azok biztosítsák a felelősségnek a vállalat és az üzleti partnerei közötti megfelelő megosztását. A szerződéses biztosítékokat a betartásuk ellenőrzése céljából megfelelő intézkedéseknek kell kísérniük. A vállalatot azonban csak arra lehet kötelezni, hogy törekedjen e szerződéses biztosítékok megszerzésére, mivel a megszerzés a körülményektől függhet. A vállalatoknak emellett a káros hatások megszüntetését vagy mértékének minimalizálását célzó pénzügyi vagy nem pénzügyi beruházásokat, kiigazításokat vagy fejlesztéseket kell végrehajtaniuk, valamint együtt kell működniük más szervezetekkel, az uniós joggal összhangban. A vállalatoknak adott esetben ki kell igazítaniuk üzleti terveiket, átfogó stratégiáikat és műveleteiket, ideértve a beszerzési gyakorlataikat is, és olyan beszerzési politikákat kell kidolgozniuk és alkalmazniuk, amelyek hozzájárulnak a beszállítóik megélhetéshez szükséges béreihez és jövedelméhez, és nem segítik elő az emberi jogokra vagy a környezetre gyakorolt tényleges káros hatásokat. Az átvilágításaik eredményes és hatékony módon történő végrehajtása érdekében a vállalatoknak a termékek elkészítése előtt és után is el kell végezniük tervezési és forgalmazási gyakorlataik szükséges módosítását vagy javítását a tevékenységi láncaik mind upstream, mind downstream részében felmerülő káros hatások kezelése céljából. Az említett gyakorlatok szükség szerinti elfogadása és kiigazítása különösen releváns lehet a vállalat számára a káros hatásoknak már az első alkalommal történő elkerülése szempontjából. Az említett intézkedések szintén relevánsak lehetnek az olyan káros hatások kezelése tekintetében, amelyeket a vállalat és üzleti partnerei együttesen okoznak, például a vállalat által az utóbbiak számára előírt határidők vagy előírások miatt. Emellett a felelős beszerzési, illetve forgalmazási gyakorlatok – a tevékenységi lánc mentén történő jobb értékmegosztás révén – hozzájárulnak a szegénység magas szintje által jellemzett országokban vagy területeken gyakran igénybe vett gyermekmunka elleni küzdelemhez. A vállalatoknak ezenkívül célzott és arányos támogatást kell nyújtaniuk azoknak a kkv-knak, amelyek a vállalat üzleti partnerei, amennyiben az adott kkv erőforrásaira, ismereteire és korlátaira tekintettel ez szükséges, többek között a következők révén: kapacitásépítéshez, képzéshez vagy az irányítási rendszerek korszerűsítéséhez való hozzáférés biztosítása vagy lehetővé tétele, továbbá, amennyiben a magatartási kódexnek vagy a helyesbítési intézkedési tervnek való megfelelés veszélyeztetné a kkv életképességét, célzott és arányos pénzügyi támogatás – például közvetlen finanszírozás, alacsony kamatozású hitelek, folyamatos beszerzésre vállalt garanciák – biztosítása, illetve a forráshoz jutáshoz nyújtott segítség. A „kkv életképességének veszélybe kerülése” fogalmat úgy kell értelmezni, hogy az a kkv csődjét okozhatja, vagy a kkv-t olyan helyzetbe hozza, hogy a csőd küszöbén áll.

(55)

Annak érdekében, hogy ezen irányelv maradéktalanul tartalmazza mindazokat a lehetőségeket, amelyek a vállalatok rendelkezésére állnak, ha a leírt intézkedésekkel nem kezelhetők a tényleges káros hatások, rendelkezni kell arról a lehetőségről is, hogy a vállalat a magatartási kódexének vagy a helyesbítési intézkedési tervének való megfelelés biztosítása érdekében megkíséreljen szerződéses biztosítékokat szerezni a közvetett üzleti partnertől, és megfelelő intézkedéseket hozzon annak ellenőrzésére, hogy a közvetett üzleti partner eleget tesz-e a szerződéses biztosítékoknak.

(56)

Amennyiben a vállalat olyan kkv-tól szerez szerződéses biztosítékot, amely közvetett üzleti partnere, értékelnie kell, hogy a szerződéses biztosítékot megfelelő intézkedéseknek kell-e kísérniük a kkv tekintetében. Amennyiben a kkv a költségek részbeni megfizetését kérelmezi, illetve a vállalattal való megállapodás esetén, a kkv számára lehetővé kell tenni, hogy az ellenőrzés eredményeit megossza más vállalatokkal.

(57)

A tényleges káros hatások megszüntetésére vagy minimalizálására irányuló megfelelő intézkedések eredményességének biztosítása érdekében a vállalatoknak a tevékenységi láncaikban működő üzleti partnerekkel való együttműködést kell előnyben részesíteniük az üzleti kapcsolat megszüntetése helyett, amely csak végső eszközként alkalmazható a tényleges káros hatások megszüntetésére vagy mértékének minimalizálására tett sikertelen kísérlet után. Azokra az esetekre nézve azonban, amikor az említett megfelelő intézkedésekkel nem sikerült megszüntetni a tényleges káros hatásokat, illetve a mértéküket nem sikerült megfelelően minimalizálni, ennek az irányelvnek azt a kötelezettséget is rögzítenie kell, hogy a vállalatok – végső eszközként – tartózkodjanak az adott partnerrel új kapcsolat létesítésétől vagy fennálló kapcsolataik meghosszabbításától, és amennyiben észszerű kilátás van a változásra a vállalat befolyásának az üzleti kapcsolat érintett tevékenységekre vonatkozó ideiglenes felfüggesztésén keresztül történő gyakorlása vagy növelése révén, indokolatlan késedelem nélkül fogadjanak el és hajtsanak végre a konkrét káros hatásra vonatkozó megerősített helyesbítési intézkedési tervet, amely tartalmazza az abban foglalt valamennyi intézkedés elfogadásának és végrehajtásának konkrét és megfelelő ütemtervét, amelynek időtartama alatt a vállalat alternatív üzleti partnereket is kereshet. Az említett intézkedések elfogadására és végrehajtására vonatkozó ütemterv megfelelőségének értékelésekor figyelembe veendő tényezők közé tartozhat a káros hatás súlyossága, az esetleges további káros hatások megszüntetéséhez vagy mértékének minimalizálásához szükséges lépések meghatározásának és megtételének szükségessége, valamint a kkv-kra vagy a mezőgazdasági kistermelőkre gyakorolt hatások. A vállalatoknak fel kell függeszteniük az üzleti kapcsolatukat az üzleti partnerrel, ezáltal növelve a befolyásukat és annak a lehetőségét, hogy a hatás kezelése megtörténik. Amennyiben észszerűen nem várható, hogy az említett erőfeszítések sikerrel járnak, például államilag előírt kényszermunka esetében, vagy amennyiben a megerősített helyesbítési intézkedési terv végrehajtása révén nem sikerült megszüntetni a káros hatást, illetve a mértékét nem sikerült minimalizálni, a vállalat számára elő kell írni, hogy szakítsa meg a szóban forgó tevékenységekhez kötődő üzleti kapcsolatot, ha a tényleges káros hatás súlyos. Annak érdekében, hogy a vállalatok teljesíthessék ezt a kötelezettséget, a tagállamoknak elő kell írniuk, hogy a jogszabályaik hatálya alá tartozó szerződések biztosítsák az üzleti kapcsolat megszüntetésének lehetőségét. A vállalatnak – annak eldöntéséhez, hogy megszüntesse vagy felfüggessze-e az üzleti kapcsolatot – mérlegelnie kell, hogy észszerűen várható-e, hogy ennek káros hatásai nyilvánvalóan súlyosabbak lesznek, mint az a káros hatás, amelyet nem sikerült megszüntetni, illetve amelynek mértékét nem sikerült minimalizálni. Amennyiben a vállalatok az üzleti kapcsolatot ideiglenesen felfüggesztik vagy megszüntetik, lépéseket kell tenniük a felfüggesztés vagy megszüntetés hatásainak megelőzésére, enyhítésére vagy megszüntetésére, észszerű határidővel értesíteniük kell az üzleti partnert, és rendszeresen felül kell vizsgálniuk ezt a döntést. Fennállhat annak a lehetősége, hogy a közvetett üzleti kapcsolatok szintjén jelentkező káros hatások megszüntetése egy másik szervezettel való együttműködést tesz szükségessé. Bizonyos esetekben a valamely másik vállalattal való együttműködés lehet a közvetett üzleti kapcsolatok szintjén jelentkező tényleges káros hatások megszüntetésének egyetlen reális módja, különösen akkor, ha a közvetett üzleti partner nem kíván szerződést kötni a vállalattal.

(58)

Amennyiben a vállalat önmagában vagy mással együtt tényleges káros hatást okozott, korrekciót kell biztosítania. A „korrekció” fogalom jelentése az érintett személynek vagy személyeknek, közösségeknek vagy környezetnek azzal az állapottal egyenértékű vagy a hozzá lehető legközelebbi állapotba való visszaállítása, amelyben akkor lettek volna, ha a tényleges káros hatás nem következett volna be, a vállalatnak a káros hatás előidézésében való érintettségével arányosan, többek között a vállalat által a tényleges káros hatást elszenvedő személynek vagy személyeknek nyújtott pénzügyi vagy nem pénzügyi kártérítés és adott esetben a hatóságok számára a szükséges korrekciós intézkedések kapcsán felmerülő költségek megtérítése révén. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a káros hatás által érintett érdekelt felek ne legyenek kötelezhetők arra, hogy a követelések bíróságon történő benyújtását megelőzően korrekcióért folyamodjanak. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy amennyiben a vállalat nem biztosít korrekciót abban az esetben, ha önmagában vagy mással együtt tényleges káros hatást okozott, az illetékes felügyeleti hatóság hatáskörrel rendelkezzen arra, hogy saját kezdeményezésére vagy az ezen irányelvvel összhangban vele közölt megalapozott aggályok alapján kötelezze a vállalatot a megfelelő korrekció biztosítására. Ez ilyen helyzetben nem érinti az ezen irányelv értelmében elfogadott nemzeti jogszabályok rendelkezéseinek megsértése miatti szankciók kiszabását, valamint a polgári jogi felelősség ügyében tagállami bírósághoz benyújtott kereset lehetőségét. Amennyiben a tényleges káros hatást kizárólag a vállalat üzleti partnere okozta, a vállalat önkéntes korrekciót biztosíthat. A vállalat emellett felhasználhatja az önmagában vagy mással együtt káros hatást okozó üzleti partner befolyásolására való képességét a korrekció biztosításának elősegítésére.

(59)

A vállalatoknak lehetőséget kell biztosítaniuk arra, hogy személyek és szervezetek közvetlenül nekik tegyenek panaszt, amennyiben jogos aggályok merülnek fel tényleges vagy lehetséges káros emberi jogi és környezeti hatásokat illetően. Az ilyen panasz benyújtására jogosult személyek és szervezetek körébe kell tartozniuk az érintett személyeknek vagy azoknak a személyeknek, akik alapos okkal feltételezik, hogy érintettek lehetnek, valamint az említett személyek nevében e személyek legitim képviselőinek, például civil társadalmi szervezeteknek és emberi jogi jogvédőknek; az érintett tevékenységi láncban dolgozó személyek képviseletét ellátó szakszervezeteknek és a munkavállalók egyéb képviselőinek; továbbá a panasz tárgyát képező környezeti káros hatással kapcsolatos területeken tevékenykedő és tapasztalattal rendelkező civil társadalmi szervezeteknek. A vállalatoknak igazságos, nyilvánosan rendelkezésre álló, hozzáférhető, kiszámítható és átlátható eljárást kell kialakítaniuk e panaszok kezelésére, és tájékoztatniuk kell az érintett munkavállalókat, szakszervezeteket és más munkavállalói képviselőket ezekről az eljárásokról. A vállalatoknak ezenkívül hozzáférhető mechanizmust kell kialakítaniuk abból a célból, hogy amennyiben személyeknek és szervezeteknek tényleges vagy lehetséges káros hatásokkal kapcsolatos információik vagy aggályaik vannak, bejelentést tehessenek azokról. A vállalatok terheinek csökkentése érdekében lehetővé kell tenni számukra, hogy olyan, együttműködésen alapuló panasztételi eljárásokban és bejelentési mechanizmusokban vegyenek részt, mint például amelyeket több vállalat, például egy vállalatcsoport közösen hoz létre, ágazati szövetségeken, többszereplős kezdeményezéseken keresztül vagy globális keretmegállapodások keretében. A bejelentés vagy panasz benyújtása nem lehet előfeltétel, és nem zárhatja ki, hogy az azokat benyújtó személyek igénybe vehessék a megalapozott aggályokra vonatkozó eljárást, valamint a bírósági vagy egyéb nem bírósági mechanizmusokat, például az OECD nemzeti kapcsolattartó pontokat, amennyiben léteznek ilyenek. A panasztételi eljárásokra és bejelentési mechanizmusokra vonatkozó, ezen irányelv szerinti rendelkezéseknek biztosítaniuk kell, hogy a vállalat képviselőinek igénybevételére vonatkozó lehetőség ne vezessen indokolatlan megkeresésekhez. A nemzetközi normáknak megfelelően biztosítani kell a panaszt benyújtó személyeknek a jogot arra – amennyiben a panaszukat nem anonim módon nyújtják be –, hogy a panasz nyomán megfelelő intézkedések időben történő meghozatalát kérjék a vállalattól, és a panasz tárgyát képező tényleges vagy lehetséges súlyosan káros hatások, valamint a lehetséges korrekció megvitatása céljából találkozzanak a vállalat megfelelő szintű képviselőivel, indokolást kapjanak arról, hogy a panaszt miért minősítették megalapozottnak vagy megalapozatlannak, és amennyiben azt megalapozottnak minősítették, tájékoztassák őket a vállalat által megtett vagy megteendő lépésekről és intézkedésekről. A vállalatoknak ezenkívül észszerűen rendelkezésre álló intézkedéseket kell hozniuk a megtorlás minden formájának megakadályozása érdekében, a panaszt vagy bejelentést benyújtó személy vagy szervezet kiléte titkosságának biztosításával, a nemzeti joggal összhangban. Az „igazságos, nyilvánosan rendelkezésre álló, hozzáférhető, kiszámítható és átlátható” kifejezést az ENSZ-irányelvek 31. alapelvével összhangban kell értelmezni, amely előírja, hogy az eljárásoknak jogszerűnek, hozzáférhetőnek, kiszámíthatónak, méltányosnak, átláthatónak, a jogokkal összeegyeztethetőnek és a folyamatos tanulás forrásának kell lenniük, amint erre az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának 16. sz. általános észrevétele is utal. Emellett megfelelő védelmet kell biztosítani a munkavállalók és képviselőik számára, és semmilyen bíróságon kívüli korrekciós erőfeszítés nem sértheti a kollektív tárgyalások szorgalmazását és a szakszervezetek elismerését, valamint semmilyen módon nem veszélyeztetheti a legitim szakszervezetek és munkavállalói képviselők szerepét a munkaügyi viták rendezésében. A vállalatoknak biztosítaniuk kell a bejelentési mechanizmusok és panasztételi eljárások hozzáférhetőségét az érdekelt felek számára, kellően figyelembe véve a vonatkozó akadályokat.

(60)

A panasz benyújtására jogosult személyek vagy szervezetek kiterjedtebb listája és a panaszok tárgyának szélesebb köre miatt az ezen irányelv szerinti panasztételi eljárás jogilag a vállalatok által az (EU) 2019/1937 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (16) összhangban létrehozott belső bejelentési eljárástól eltérő mechanizmusként értendő. Ha az említett irányelv tárgyi hatálya alá tartozó uniós vagy nemzeti jog megsértése káros hatásnak tekinthető, és a bejelentő személy a káros hatás által közvetlenül érintett vállalati alkalmazott, akkor az adott személy igénybe veheti mindkét eljárást, azaz az ezen irányelv szerinti panasztételi mechanizmust, illetve az (EU) 2019/1937 irányelvvel összhangban meghatározott belső bejelentési eljárást. Ha azonban a fenti feltételek egyike nem teljesül, az adott személy csak az egyik eljárást veheti igénybe.

(61)

A vállalatoknak nyomon kell követniük átvilágítási intézkedéseik végrehajtását és hatékonyságát. Rendszeresen értékelniük kell a saját, a leányvállalataik és – amennyiben a vállalat tevékenységi láncát érinti – az üzleti partnereik tevékenységeit, hogy értékeljék a káros hatások azonosításának, megelőzésének, minimalizálásának, megszüntetésének és mérséklésének végrehajtását, és figyelemmel kísérjék annak megfelelőségét és eredményességét. Az értékelés keretében meg kell győződni arról, hogy sikerült-e a káros hatásokat megfelelően azonosítani, az átvilágítási intézkedéseket végrehajtani, a káros hatásokat pedig ténylegesen megelőzni vagy megszüntetni. Annak érdekében, hogy ez az értékelés naprakész legyen, azt jelentős változást követően indokolatlan késedelem nélkül, de legalább 12 havonta el kell végezni, a köztes időszakban pedig felül kell vizsgálni, ha alapos okkal feltételezhető, hogy a káros hatások új kockázatai merülhettek fel. Jelentős változás alatt a vállalat saját, illetve leányvállalatai vagy üzleti partnerei szokásos tevékenységeinek vagy a jogi vagy üzleti környezetnek a megváltozását, illetve a vállalat helyzetétől vagy működési kontextusától való bármilyen más jelentős elmozdulást kell érteni. Jelentős változás például akkor fordulhat elő, ha a vállalat új gazdasági ágazatban vagy földrajzi területen kezd tevékenységet, új termékek gyártását kezdi meg, vagy megváltoztatja a meglévő termékek előállításának módját, olyan technológiát alkalmazva, amely potenciálisan súlyosabb káros hatással jár, illetve szerkezetátalakítás, fúzió vagy felvásárlás révén megváltoztatja vállalati struktúráját. Az új kockázatok feltételezésének alapos oka különféle módokon merülhet fel, ezek közé tartozhat, ha a vállalat a káros hatásról nyilvánosan elérhető információkból, az érdekelt felekkel folytatott párbeszéd nyomán, vagy bejelentés útján szerez tudomást. A vállalatoknak legalább öt évig meg kell őrizniük az e követelménynek való megfelelést igazoló dokumentációt. E dokumentációnak adott esetben magában kell foglalnia legalább a következőket: az azonosított hatások és alapos értékelések a 8. cikk értelmében; a megelőző intézkedési terv és/vagy helyesbítési intézkedési terv a 10. cikk (2) bekezdésének a) pontja és a 11. cikk (3) bekezdésének b) pontja értelmében; a kapott szerződéses rendelkezések vagy megkötött szerződések a 10. cikk (2) bekezdésének b) pontja, a 10. cikk (4) bekezdése, valamint a 11. cikk (3) bekezdésének c) pontja és a 11. cikk (5) bekezdése értelmében; az ellenőrzések a 10. cikk (5) bekezdése és a 11. cikk (6) bekezdése értelmében; a korrekciós intézkedések; a vállalat nyomonkövetési kötelezettségének részét képező rendszeres értékelések; valamint a bejelentések és panaszok. A pénzügyi vállalkozásoknak csak a saját, a leányvállalataik és az upstream üzleti partnereik tevékenységeit kell rendszeresen értékelniük.

(62)

Az ENSZ-irányelvekben és az OECD-keretben foglalt hatályos nemzetközi normákban foglaltakhoz hasonlóan az átvilágítási követelmény részét képezi az átvilágítási politikákra, eljárásokra, valamint a tényleges vagy lehetséges káros hatások azonosítása és kezelése érdekében végzett tevékenységekre vonatkozó lényeges információk, köztük ez e tevékenységekből fakadó megállapítások és eredmények külső kommunikációja. A 2013/34/EU irányelv meghatározza az ezen irányelv hatálya alá tartozó vállalatokra vonatkozó releváns beszámolási kötelezettségeket. Ezen túlmenően az (EU) 2019/2088 európai parlamenti és tanácsi rendelet (17) további beszámolási kötelezettségeket határoz meg a pénzügyi szolgáltatási ágazatban a fenntarthatósággal kapcsolatos közzétételekkel kapcsolatban a pénzügyi vállalkozások számára. A beszámolási kötelezettségek közötti átfedések elkerülése érdekében ez az irányelv ezért nem vezethet be új beszámolási kötelezettségeket azokon a 2013/34/EU irányelv szerinti kötelezettségeken túlmenően, amelyek a 2013/34/EU irányelv és az annak alapján kidolgozandó beszámolási standardok hatálya alá tartozó vállalatokra vonatkoznak. A vállalatoknak – annak érdekében, hogy eleget tegyenek az ezen irányelv szerinti átvilágítási követelmény részét képező kommunikációs kötelezettségüknek – észszerű időn belül, de legkésőbb 12 hónappal a beszámoló tárgyát képező pénzügyi év mérlegfordulónapját követően a honlapjukon éves beszámolót kell közzétenniük az Unió legalább egy hivatalos nyelvén, kivéve abban az esetben, ha a vállalat a 2013/34/EU irányelvben előírt fenntarthatósági beszámolási követelmények hatálya alá tartozik. Abban az esetben, ha a vállalatnak nem kell beszámolnia a 2013/34/EU irányelv 19a. illetve 29a. cikkével összhangban, a beszámolót az éves pénzügyi kimutatás közzétételének dátumáig kell közzétenni. Az éves beszámolót be kell nyújtani a kijelölt gyűjtőszervezetnek abból a célból, hogy az hozzáférhetővé tegye azt az (EU) 2023/2859 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (18) létrehozott egységes európai hozzáférési ponton (ESAP). Az információknak az ESAP-on való hozzáférhetőségére vonatkozó szabályok végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. A jogbiztonság fokozása érdekében az (EU) 2023/2859 rendelet mellékletét módosítani kell, mégpedig az ezen irányelvre vonatkozó hivatkozás beillesztésével.

(63)

Az ezen irányelv és ezzel egyidejűleg a 2013/34/EU irányelv 19a., 29a. és 40a. cikke szerinti beszámolási követelmények hatálya alá tartozó vállalatokra vonatkozó – az átvilágítási folyamatukról a 2013/34/EU irányelv 19a., 29a. és 40a. cikkében előírt beszámolásra irányuló – követelményt úgy kell értelmezni, hogy a vállalatoknak ismertetniük kell, hogy miként végzik el az ezen irányelvben előírt átvilágítást.

(64)

Ezen irányelvnek nem célja előírni a vállalatok számára, hogy az (EU) 2016/943 irányelvben meghatározott üzleti titoknak minősülő szellemi tőkét, szellemi tulajdont, know-how-t vagy innovációs eredményeket hozzanak nyilvánosságra. Az ezen irányelvben előírt beszámolási követelmények ezért nem sérthetik az (EU) 2016/943 irányelvet. Ezen irányelv alkalmazása nem érintheti az 596/2014/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet (19) sem.

(65)

Az érdemi emberi jogi és környezetvédelmi átvilágítás elvégzése érdekében a vállalatoknak az átvilágítási intézkedések végrehajtásának teljes folyamata során megfelelő intézkedéseket kell hozniuk annak érdekében, hogy hatékony együttműködést folytassanak az érdekelt felekkel. Az (EU) 2016/943 irányelv sérelme nélkül, a hatékony együttműködésnek magában kell foglalnia a következőket: releváns és átfogó információk biztosítása azon érdekelt felek részére, amelyekkel konzultációt folytatnak; valódi interakciót és párbeszédet lehetővé tevő folyamatos konzultáció a megfelelő szinten, például projektszinten vagy helyszíni szinten, megfelelő gyakorisággal. A konzultációban érintett érdekelt felekkel folytatott érdemi együttműködés során kellően figyelembe kell venni az együttműködés akadályait, biztosítani kell, többek között a titoktartás és a névtelenség fenntartása révén, hogy az érdekelt feleket ne érhessék megtorló és büntető intézkedések, és különös figyelmet kell fordítani a kiszolgáltatott helyzetben lévő érdekelt felek szükségleteire, valamint az együttesen jelen lévő sebezhetőségekre és egymást átfedő tényezőkre, többek között a potenciálisan érintett – például az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozat alapján védett, valamint az emberijog-védőkről szóló ENSZ nyilatkozat keretébe tartozó – csoportok vagy közösségek figyelembevételével. Vannak olyan helyzetek, amikor nem lehetséges érdemi együttműködést folytatni a konzultációban érintett érdekelt felekkel, vagy amikor hasznos lehet a további szakértői nézőpontok figyelembevétele ahhoz, hogy a vállalat teljes mértékben megfeleljen ezen irányelv követelményeinek. Ilyen esetekben a vállalatoknak szakértőkkel – például civil társadalmi szervezetekkel, illetve az emberi jogokat vagy a környezetet védő természetes vagy jogi személyekkel – is kiegészítő konzultációt kell folytatniuk annak érdekében, hogy hiteles betekintést nyerjenek a tényleges vagy lehetséges káros hatásokba. A munkavállalókkal és képviselőikkel való konzultációt a releváns uniós joggal és adott esetben a nemzeti joggal és a kollektív szerződésekkel összhangban kell folytatni, a tájékoztatáshoz, konzultációhoz és részvételhez való – különösen a foglalkoztatás és a szociális jogok területére vonatkozó releváns uniós jogban, többek között a 2001/86/EK tanácsi irányelvben (20), a 2002/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (21) és a 2009/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (22) foglalt – alkalmazandó jogok sérelme nélkül. Ezen irányelv alkalmazásában a munkavállalók fogalmának magában kell foglalnia a kölcsönzött munkavállalókat és egyéb, atipikus foglalkoztatásban lévő munkavállalókat, feltéve, hogy megfelelnek a munkavállalói jogállás megállapítása céljából a Bíróság által meghatározott kritériumoknak. A konzultációk folytatása során lehetővé kell tenni a vállalatok számára, hogy ágazati kezdeményezésekre támaszkodjanak, amennyiben azok alkalmasak az eredményes együttműködés támogatására. Az ágazati vagy többszereplős kezdeményezések alkalmazása önmagában nem elegendő a munkavállalókkal és képviselőikkel való konzultációra vonatkozó kötelezettség teljesítéséhez.

(66)

Annak érdekében, hogy a vállalatoknak olyan eszközök álljanak a rendelkezésére, amelyek segítségével a teljes tevékenységi láncaik tekintetében teljesíteni tudják a rájuk vonatkozó átvilágítási követelményeket, a Bizottságnak – a tagállamokkal és az érdekelt felekkel konzultálva – iránymutatást kell nyújtania olyan szerződési mintafeltételek révén, amelyeket a vállalatok önkéntesen felhasználhatnak a 10. és 11. cikkben foglalt kötelezettségeik teljesítése érdekében. Az iránymutatás célja, hogy megkönnyítse a szerződő felek közötti egyértelmű feladatmegosztást és a folyamatos együttműködést oly módon, hogy elkerülhető legyen az ezen irányelvben előírt kötelezettségeknek az üzleti partnerre való áthárítása, és jogsértés esetén automatikusan érvénytelenné váljon a szerződés. Az iránymutatásnak tükröznie kell azt az elvet, hogy a szerződéses biztosítékok alkalmazása önmagában nem elegendő az ezen irányelvben előírt átvilágítási normák teljesítéséhez.

(67)

A Bizottságnak – a vonatkozó nemzetközi iránymutatásokat és normákat alapul véve, továbbá a tagállamokkal és az érdekelt felekkel, valamint az Európai Unió Alapjogi Ügynökségével, az Európai Környezetvédelmi Ügynökséggel, az Európai Munkaügyi Hatósággal és adott esetben az átvilágítás terén szakértelemmel rendelkező nemzetközi szervezetekkel és egyéb szervekkel konzultálva – iránymutatásokat, többek között általános iránymutatásokat, valamint bizonyos ágazatokra, illetve meghatározott káros hatásokra vonatkozó iránymutatásokat kell kiadnia, továbbá arra vonatkozó iránymutatásokat, hogy milyen viszonyban áll ez az irányelv az olyan egyéb uniós jogszabályokkal, amelyek ugyanezen cél elérésére törekszenek és amelyek kiterjedtebb vagy konkrétabb kötelezettségeket írnak elő, annak érdekében, hogy támogatást nyújtson és gyakorlati eszközöket biztosítson a vállalatoknak vagy a tagállami hatóságoknak azzal kapcsolatban, hogy a vállalatoknak hogyan kell teljesíteniük az átvilágítási kötelezettségeiket a gyakorlatban, valamint hogy támogatást nyújtson az érdekelt feleknek.

(68)

A digitális eszközök és technológiák, például a nyersanyagok, áruk és termékek értékláncok egésze mentén történő nyomon követésére, felügyeletére vagy figyelemmel kísérésére használt eszközök és technológiák, például műholdak, drónok, radarok vagy platformalapú megoldások támogathatják az értéklánc irányításával kapcsolatos adatgyűjtést és csökkenthetik annak költségeit, beleértve a káros hatások azonosítását és értékelését, a megelőzést és a mérséklést, valamint az átvilágítási intézkedések hatékonyságának nyomon követését. Annak elősegítése érdekében, hogy a vállalatok a teljes értékláncuk mentén teljesíteni tudják a rájuk vonatkozó átvilágítási követelményeket, szorgalmazni kell és elő kell mozdítani az említett eszközök és technológiák használatát. A Bizottságnak e célból iránymutatást kell kiadnia, amely hasznos információkat és a megfelelő forrásokra irányuló hivatkozásokat tartalmaz. A digitális eszközök és technológiák használata során a vállalatoknak figyelembe kell venniük és megfelelően kezelniük kell az azokkal összefüggő lehetséges kockázatokat, valamint a megszerzett információk megfelelőségének ellenőrzését célzó mechanizmusokat kell bevezetniük.

(69)

Noha ezen irányelv hatálya a kkv-kra nem terjed ki, az irányelv hatálya alá tartozó vállalatok szerződő feleként vagy alvállalkozójaként a kkv-kat is érinthetik az irányelv rendelkezései. Mindazonáltal a cél a kkv-kra nehezedő pénzügyi és adminisztratív teher mérséklése, mivel közülük sokan kerültek nehéz helyzetbe a világméretű gazdasági és egészségügyi válság következtében. A kkv-k támogatása érdekében a tagállamoknak – a Bizottság támogatásával, önállóan vagy együttesen – a vállalatok tájékoztatására és támogatására szolgáló célzott, felhasználóbarát honlapokat, portálokat vagy platformokat kell létrehozniuk és működtetniük; emellett a tagállamok pénzügyi támogatást is nyújthatnak a kkv-knak, és segíthetik őket a kapacitásépítésben. Ezt a támogatást az értéklánc felsőbb szintjein lévő harmadik országbeli gazdasági szereplők számára is hozzáférhetővé lehet tenni, illetve szükség esetén hozzájuk lehet igazítani, vagy rájuk is ki lehet terjeszteni. Azokat a vállalatokat, amelyeknek az üzleti partnerei kkv-k, szintén ösztönözni kell, hogy támogassák azt az átvilágítási intézkedések teljesítésében, továbbá hogy méltányos, észszerű, megkülönböztetésmentes és arányos követelményeket alkalmazzanak a kkv-kkal szemben.

(70)

A Bizottságnak a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágítással foglalkozó egyablakos információs szolgálatot kell létrehoznia. Ennek az egyablakos információs szolgálatnak képesnek kell lennie arra, hogy együttműködjön az egyes tagállamok illetékes nemzeti hatóságaival és információkat kérjen azoktól – ideértve a nemzeti információs szolgálatokat is, ahol vannak ilyenek –, például annak érdekében, hogy segítséget nyújtson az információknak és az iránymutatásoknak a nemzeti körülményekhez való igazításában, valamint terjesztésében, a nemzeti rendszereken belüli, hatóságok közötti feladat- és hatáskörmegosztás sérelme nélkül. Az egyablakos információs szolgálatnak és az érintett nemzeti hatóságoknak egymással is kapcsolatot kell tartaniuk a határokon átnyúló együttműködés biztosítása érdekében.

(71)

A vállalatoknak, többek között a kkv-knak a végrehajtás során nyújtott tagállami támogatás kiegészítése érdekében a Bizottság a meglévő uniós eszközökre, projektekre, valamint az átvilágítás Unión belüli és harmadik országbeli végrehajtását segítő egyéb intézkedésekre is támaszkodhat. Bevezethet új támogatási intézkedéseket, hogy segítsen a vállalatoknak, köztük a kkv-knak az átvilágítási követelmények teljesítésében, és ennek keretében létrehozhat tevékenységilánc-átláthatósági megfigyelőközpontot, és előmozdíthatja az ágazati vagy többszereplős kezdeményezéseket.

(72)

A Bizottság a folyamatban lévő uniós intézkedésekre építve kiegészíthetné a tagállamok támogatási intézkedéseit az upstream gazdasági szereplők a célból történő támogatása érdekében, hogy kiépítsék a tevékenységeik és üzleti kapcsolataik káros emberi jogi és környezeti hatásainak eredményes megelőzéséhez és mérsékléséhez szükséges kapacitást, kiemelt figyelmet fordítva a mezőgazdasági kistermelőkre. Az Uniót és tagállamait a saját hatásköreiken belül ösztönözni kell arra, hogy szomszédsági, fejlesztési és nemzetközi együttműködési eszközeiket – többek között a kereskedelmi megállapodásokat – felhasználva támogatást nyújtsanak harmadik országbeli kormányok és harmadik országbeli upstream gazdasági szereplők részére a tevékenységeik és upstream üzleti kapcsolataik káros emberi jogi és környezeti hatásainak kezeléséhez. Ez magában foglalhatja a partnerországok kormányaival, a helyi magánszektor szereplőivel és az érdekelt felekkel való együttműködést a káros emberi jogi és környezeti hatások kiváltó okainak kezelésében.

(73)

Ez az irányelv fontos jogalkotási eszköz a fenntartható gazdaságra való vállalati átállás biztosításához, többek között az éghajlatváltozás egzisztenciális ártalmainak és költségeinek csökkentéséhez, a „globális klímasemlegesség” 2050-ig történő elérésére vonatkozó célhoz való igazodás biztosításához és az ezzel kapcsolatos félrevezető állítások elkerüléséhez, valamint a zöldrefestés, a dezinformáció és a fosszilis tüzelőanyagok használatának bővülése világszerte történő megállításához a nemzetközi és az európai éghajlat-politikai célkitűzések elérése érdekében. Annak biztosítása céljából, hogy ez az irányelv ténylegesen hozzájáruljon az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez, a vállalatoknak az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló átállási tervet kell elfogadniuk és bevezetniük annak biztosítása érdekében – e célból minden tőlük telhető erőfeszítést megtéve –, hogy a vállalat üzleti modellje és stratégiája összeegyeztethető legyen a fenntartható gazdaságra való átállással és a Párizsi Megállapodásnak megfelelően a globális felmelegedés 1,5 oC-ra való korlátozásával, valamint a klímasemlegesség elérésére irányuló, az (EU) 2021/1119 rendeletben meghatározott célkitűzéssel, ideértve annak köztes céljait és a 2050-ig elérendő klímasemlegességi célt is. A tervnek adott esetben ki kell térnie a vállalat szénnel, olajjal és gázzal kapcsolatos tevékenységeknek való kitettségére. Ezeket a követelményeket gondossági kötelemként, nem pedig eredménykötelemként kell értelmezni. Mivel gondossági kötelemről van szó, kellően figyelembe kell venni a vállalatok által elért előrehaladást, valamint az éghajlatvédelmi átállás összetettségét és folyamatosan változó jellegét. Jóllehet a vállalatoknak törekedniük kell a terveikben szereplő üvegházhatásúgáz-kibocsátáscsökkentési célok elérésére, bizonyos konkrét körülmények ahhoz vezethetnek, hogy a vállalatok nem tudják elérni az említett célokat, amennyiben azok már nem észszerűek. A tervnek magában kell foglalnia az éghajlatváltozással kapcsolatos, 2030-ig elérendő, valamint az ötévenkénti szakaszokban 2050-ig elérendő, határidőhöz kötött, meggyőző tudományos bizonyítékokon alapuló célértékeket, valamint adott esetben az 1., a 2. és a 3. alkalmazási körhöz tartozó, üvegházhatásúgáz-kibocsátásra vonatkozó abszolút kibocsátáscsökkentési célértékeket. A tervnek olyan végrehajtási intézkedéseket kell tartalmaznia, amelyek a vállalat éghajlat-politikai céljainak elérését célozzák, és meggyőző tudományos bizonyítékokon kell alapulnia, azaz olyan tudományosan, független módon validált bizonyítékokon, amelyek összhangban vannak a globális felmelegedés 1,5 oC-ra való korlátozásával, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) meghatározása szerint, és figyelembe kell vennie az éghajlatváltozással foglalkozó európai tudományos tanácsadó testület ajánlásait. A felügyeleti hatóságok számára elő kell írni, hogy az ezen irányelvben meghatározott követelményekkel összhangban felügyeljék legalább a tervnek és frissítéseinek az elfogadását és kialakítását. Mivel az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló átállási terv tartalmának összhangban kell lennie a 2013/34/EU irányelv szerinti, a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolásra vonatkozó adatszolgáltatási követelményekkel, úgy kell tekinteni, hogy azok a vállalatok, amelyek a 2013/34/EU irányelv értelmében bejelentik az említett tervüket, teljesítették az ezen irányelv szerinti terv elfogadására vonatkozó konkrét kötelezettséget. Noha ily módon az elfogadásra vonatkozó kötelezettség teljesítettnek tekintendő, a vállalatoknak továbbra is eleget kell tenniük azon kötelezettségüknek, hogy ezt az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló átállási tervet megvalósítsák a gyakorlatban és 12 havonta aktualizálják a terv céljai felé tett előrehaladás értékelése céljából.

(74)

Ahhoz, hogy a harmadik országbeli vállalatok tekintetében is eredményesen felügyelhető és szükség esetén érvényesíthető legyen ez az irányelv, az említett vállalatoknak megfelelő felhatalmazással rendelkező, meghatalmazott képviselőt kell kijelölniük az Unióban, és tájékoztatást kell nyújtaniuk a meghatalmazott képviselőjükről. Lehetővé kell tenni, hogy a meghatalmazott képviselő kapcsolattartóként is eljárjon, amennyiben teljesülnek ezen irányelv vonatkozó követelményei. Ha a harmadik országbeli vállalat nem jelöl ki meghatalmazott képviselőt, minden olyan tagállamnak, amelyben a vállalat tevékenységet folytat, hatáskörrel kell rendelkeznie e kötelezettség teljesítésének betartatására, különös tekintettel arra a kötelezettségre, hogy a vállalat azon tagállamok egyikében, ahol tevékenységet folytat, a nemzeti jogban meghatározott végrehajtási keretnek megfelelően kijelöljön egy természetes vagy jogi személyt. Azon tagállamnak, amely betartatja az említett kötelezettséget, a felügyeleti hatóságok európai hálózatán keresztül tájékoztatnia kell a többi tagállam felügyeleti hatóságait annak érdekében, hogy más tagállamok ne tartassák be azt.

(75)

A tagállamoknak ki kell jelölniük egy vagy több nemzeti felügyeleti hatóságot az átvilágítási kötelezettségek vállalatok általi helyes végrehajtásának ellenőrzése és ezen irányelv megfelelő érvényesítése érdekében. Az említett felügyeleti hatóságoknak közigazgatási szervnek kell lenniük, továbbá az irányelv hatálya alá tartozó vállalatoktól és egyéb piaci érdekektől függetlennek, valamint összeférhetetlenségtől és – akár közvetlen, akár közvetett – külső befolyástól mentesnek kell lenniük. Hatáskörük pártatlan gyakorlása érdekében e felügyeleti hatóságok senkitől nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasítást. A nemzeti joggal összhangban a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy minden felügyeleti hatóság rendelkezzen a feladatai eredményes ellátásához és hatáskörei gyakorlásához szükséges emberi és pénzügyi erőforrásokkal. A hatóságokat fel kell jogosítani arra, hogy saját kezdeményezésükre vagy az ezen irányelv szerinti megalapozott aggályok alapján vizsgálatokat végezzenek. Az említett vizsgálatok adott esetben magukban foglalhatják a helyszíni ellenőrzéseket és az érintett érdekelt felek meghallgatását. Ha van ágazati jogszabályok alapján működő illetékes hatóság, a tagállamok e hatóság felelősségi körébe rendelhetik ezen irányelv alkalmazását annak hatáskörén belül. A felügyeleti hatóságoknak éves jelentést kell közzétenniük a korábbi tevékenységeikről, beleértve az azonosított legsúlyosabb jogsértéseket is, és egy weboldalon elérhetővé kell tenniük e jelentést. A tagállamoknak hozzáférhető mechanizmust kell létrehozniuk a megalapozott aggályok ingyenes vagy kizárólag az adminisztratív költségek fedezésére korlátozott díj ellenében történő fogadására, és biztosítaniuk kell, hogy a nyilvánosság számára gyakorlati információk álljanak rendelkezésre e jog gyakorlásának módjáról.

(76)

Az ezen irányelvet átültető nemzeti jogszabályok rendelkezéseinek eredményes érvényesítése érdekében a tagállamoknak visszatartó erejű, arányos és hatékony szankciókról kell rendelkezniük az említett intézkedések megsértése esetére. Ahhoz, hogy a szankcionálási rendszer hatékony legyen, a nemzeti felügyeleti hatóságok által kirótt szankciók között pénzbírságnak, valamint – abban az esetben, ha a vállalat az alkalmazandó határidőn belül nem tesz eleget a pénzbírságot kiszabó határozatnak – a felelős vállalatot és a jogsértés jellegét feltüntető nyilvános közleménynek is szerepelnie kell. Az említett szankcionálási rendszer nem érinti a termékek kivonására, valamint piacra való bevezetésének, forgalomba hozatalának és kivitelének tilalmára vonatkozó hatáskört, amelyről egyéb – szélesebb körű vagy konkrétabb átvilágítási kötelezettségeket előíró – uniós jogalkotási aktusok rendelkeznek, így például az (EU) 2023/1115 rendelet. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a pénzbírság a kiszabásakor arányos legyen a vállalat nettó világpiaci árbevételével. Ez azonban nem kötelezheti a tagállamokat arra, hogy a pénzbírságot minden esetben kizárólag a vállalat nettó árbevételére alapozzák. A tagállamoknak a nemzeti joggal összhangban kell eldönteniük, hogy a szankciókat közvetlenül a felügyeleti hatóságok szabják-e ki más hatóságokkal együttműködésben, vagy az illetékes igazságügyi hatóságokhoz fordulnak. Az ezen irányelvben meghatározott szabályok alkalmazása közfelügyeletének biztosítása érdekében a felügyeleti hatóságoknak az ezen irányelvet átültető nemzeti jogszabályok rendelkezéseinek be nem tartása miatt a vállalatokra szankciókat kiszabó határozatait közzé kell tenni, el kell küldeni a felügyeleti hatóságok európai hálózatának, és azoknak legalább három évig nyilvánosan hozzáférhetőnek kell maradniuk. A közzétett határozatok az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (23) megfelelően nem tartalmazhatnak személyes adatot. A vállalat nevének közzétételét ugyanakkor engedélyezni kell, akkor is, ha az természetes személy nevét tartalmazza.

(77)

Az esetleges közigazgatási bírságok összegének mesterséges csökkentését megelőzendő, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy amennyiben egy csoporthoz tartozó vállalatra szabnak ki pénzbírságot, ezen bírság összegét a legfelső szintű anyavállalat szintjén számított összevont árbevétel figyelembevételével állapítsák meg.

(78)

Az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti jogszabályok rendelkezéseinek következetes alkalmazásának és végrehajtásának biztosítása érdekében a nemzeti felügyeleti hatóságoknak együtt kell működniük, és koordinálniuk kell az intézkedéseiket. E célból a Bizottságnak létre kell hoznia a felügyeleti hatóságok európai hálózatát, a felügyeleti hatóságoknak pedig segíteniük kell egymást a feladataik ellátásában, és egymásnak kölcsönös segítséget kell nyújtaniuk.

(79)

Annak biztosítása érdekében, hogy a káros hatások áldozatai számára ténylegesen elérhető legyen az igazságszolgáltatás és a kártérítés, elő kell írni a tagállamok számára, hogy állapítsanak meg szabályokat a vállalatoknak a természetes vagy jogi személyeknek okozott kárért fennálló polgári jogi felelősségére vonatkozóan, melynek feltétele, hogy a vállalat szándékosan vagy gondatlanságból elmulasztotta megelőzni vagy mérsékelni a lehetséges káros hatásokat, vagy megszüntetni a tényleges hatásokat vagy minimalizálni azok mértékét, és ezen mulasztás következtében a természetes vagy jogi személynek kárt okozott. A valamely személy védett jogi érdeke tekintetében okozott kárt a nemzeti joggal összhangban kell értelmezni: például halál, fizikai vagy pszichológiai sérülés, személyi szabadságtól való megfosztás, az emberi méltóság elvesztése vagy a személy vagyonának károsodása. Azon feltételt, amely szerint a károkozásnak annak eredményeképpen kell bekövetkeznie, hogy a vállalat nem tesz eleget a káros hatás kezelésére vonatkozó kötelezettségének olyan esetekben, amikor az ezen irányelv I. mellékletében felsorolt jog, tilalom vagy kötelezettség – amelynek megsértése vagy az amellyel való visszaélés olyan káros hatást eredményez, amelyet kezelni kellett volna – a kárt elszenvedő természetes vagy jogi személy védelmét célozza, úgy kell értelmezni, hogy az nem terjed ki a származékos kárra (amelyet közvetett módon olyan egyéb személyek szenvedtek el, akik nem a káros hatások áldozatai, és akikre nem terjed ki az ezen irányelv I. mellékletében felsorolt jogok, tilalmak vagy kötelezettségek által biztosított védelem). Ha például egy vállalat alkalmazottja kárt szenvedett amiatt, hogy a vállalat megsértette a biztonsági előírásokat a munkahelyen, az alkalmazott bérbeadója nem nyújthat be keresetet a vállalattal szemben az abból eredő gazdasági veszteség miatt, hogy az alkalmazott nem tudja kifizetni a bérleti díjat. Ez az irányelv nem szabályozza az ok-okozati összefüggést – annak a polgári jogi felelősséggel kapcsolatos értelmében –, azzal a kivétellel, hogy ezen irányelv értelmében a vállalatok nem vonhatók felelősségre olyan kárért, amelyet kizárólag a vállalatok tevékenységi láncában részt vevő üzleti partnerek okoztak (vagyis amelyekkel a nemzetközi keret megfogalmazása szerint „közvetlenül kapcsolatban állnak”). Az áldozatok számára biztosítani kell az okozott kárért való teljes kártérítéshez való jogot a nemzeti joggal és az említett közös elvvel összhangban. A kártérítéssel való elrettentést (a büntető jellegű kártérítést) vagy a túlzott mértékű kártérítés bármely más formáját tiltani kell.

(80)

mivel a káros hatásokat a súlyosságuk és valószínűségük alapján rangsorolni kell, valamint e káros hatásokat lépésről lépésre kell kezelni, a vállalat ezen irányelv alapján nem tehető felelőssé a még nem elhárított, kevésbé jelentős káros hatásokból eredő károkért, amennyiben nem lehetséges valamennyi általa azonosított káros hatást egyidejűleg teljes mértékben kezelni. Annak megállapításakor, hogy a vállalati felelősség feltételei teljesültek-e – azon értékelés részeként, hogy a vállalat megszegte-e arra irányuló kötelezettségét, hogy megfelelően kezelje az általa azonosított káros hatásokat –, meg kell vizsgálni, hogy a vállalat helyesen rangsorolta-e a káros hatásokat.

(81)

A felelősségi rendszer nem szabályozza sem azt, hogy kinek kell bizonyítania a felelősség feltételeinek teljesülését az ügy körülményeire tekintettel, sem azt, hogy mely feltételek esetén indítható polgári eljárás, ezért ezekről a kérdésekről a nemzeti jogban kell rendelkezni.

(82)

A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 2. cikkének (3) bekezdésében, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 8. cikkében, valamint a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezmény (Aarhusi Egyezmény) 9. cikkének (3) bekezdésében foglalt hatékony jogorvoslathoz való jog biztosítása érdekében ez az irányelv a káros hatások áldozatai részére biztosítandó igazságszolgáltatás útjában álló bizonyos gyakorlati és eljárási akadályokkal is foglalkozik, ideértve a bizonyítékokhoz való hozzáférés nehézségeit, az elévülési idők korlátozott időtartamát, a képviseleti keresetek megfelelő mechanizmusainak hiányát, valamint a polgári jogi felelősségre vonatkozó eljárások megfizethetetlenül magas költségeit.

(83)

A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy amennyiben egy felperes megalapozott indokolást terjeszt elő, amely tartalmazza az észszerűen rendelkezésre álló tényeket és a kártérítési igénye megalapozottságának megfelelő alátámasztásához elégséges bizonyítékokat, valamint jelzi azt is, hogy a vállalatnak további bizonyítékok vannak a birtokában, a bíróságok a nemzeti eljárásjoggal összhangban kötelezhessék a vállalatot az említett bizonyítékok bemutatására, mindazonáltal a szükséges és arányos mértékűre korlátozva a bemutatást. A nemzeti bíróságoknak ebből a célból mérlegelniük kell, hogy a bizonyíték bekérését indokló rendelkezésre álló tényadatok és bizonyítékok milyen mértékben támasztják alá a kártérítési igényt vagy az ellenkérelmet; a bizonyíték bemutatásának hatókörét és költségeit, valamint azt, hogy milyen jogos érdekekkel rendelkeznek az egyes érintett felek, többek között az olyan nem célirányos információkeresések elvégzésének megelőzése érdekében, amelyek eredménye valószínűsíthetően semmilyen relevanciával nem bír az eljárásban érintett felek számára. Amennyiben az említett bizonyíték bizalmas információkat tartalmaz, a nemzeti bíróságok csak akkor rendelhetik el annak bemutatását, ha azt a kártérítési kereset szempontjából relevánsnak ítélik, és hatékony intézkedéseket kell hozniuk az ilyen információk védelmére.

(84)

A tagállamoknak meg kell határozniuk azokat az észszerű feltételeket, amelyek mellett valamely állítólagos károsult fél felhatalmazást adhat valamely tagállambeli szakszervezetnek, nem kormányzati emberi jogi vagy környezetvédelmi szervezetnek vagy egyéb nem kormányzati szervezetnek, illetve – a nemzeti joggal összhangban – valamely tagállami emberi jogi intézménynek arra, hogy polgári jogi felelősség megállapítása iránti keresetet nyújtson be a sértett jogainak érvényesítése céljából, amennyiben az említett szervezetek megfelelnek a nemzeti jogban meghatározott követelményeknek, például annak, hogy állandó saját jelenléttel rendelkezzenek, és alapokmányuknak megfelelően ne rendelkezzenek kereskedelmi kötelezettségvállalással, valamint ne csak ideiglenesen foglalkozzanak az ezen irányelv értelmében védett jogok, illetve a nemzeti jog szerinti, azoknak megfelelő jogok érvényesítésével. Ez a nemzeti polgári peres eljárás olyan rendelkezései révén érhető el, amelyek a sértett harmadik fél beavatkozása keretében – az állítólagos károsult fél kifejezett hozzájárulása alapján – történő képviseletének engedélyezésére vonatkoznak, és nem értelmezhető úgy, hogy a tagállamoknak ki kellene terjeszteniük a nemzeti jogszabályaik rendelkezéseit az (EU) 2020/1828 európai parlamenti és tanácsi irányelvben (24) meghatározott képviseleti keresetekre.

(85)

A polgári jogi kártérítési keresetek benyújtására vonatkozó elévülési időnek legalább öt évnek kell lennie, és az semmi esetre sem lehet rövidebb a polgári jogi felelősségre vonatkozó általános nemzeti szabályrendszerekben előírt elévülési időnél. Az elévülési idő kezdetére, időtartamára, nyugvására, illetve megszakadására vonatkozó nemzeti szabályok nem akadályozhatják indokolatlan módon a kártérítési keresetek benyújtását, és semmiképpen nem lehetnek korlátozóbbak a polgári jogi felelősségre vonatkozó általános nemzeti szabályrendszerekben előírt szabályoknál.

(86)

Továbbá, a jogorvoslati lehetőségek biztosítása érdekében, a felperesek számára lehetővé kell tenni, hogy a jogsértés megszüntetésére irányuló intézkedéseket kérhessenek, amelyekre az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti jogszabályok rendelkezései megsértésének valamely intézkedés megtétele vagy magatartás beszüntetése általi megszüntetésére irányuló végleges vagy ideiglenes intézkedés formájában kerülhet sor.

(87)

A polgári jogi felelősségre vonatkozó szabályokat illetően a megfelelő átvilágítás végrehajtásának elmulasztása miatt a vállalatokat terhelő polgári jogi kártérítési felelősség nem érintheti a vállalatok leányvállalatainak polgári jogi felelősségét vagy a tevékenységi láncaikon belüli közvetlen és közvetett üzleti partnerek polgári jogi felelősségét. Amennyiben a vállalat a leányvállalatával vagy üzleti partnerével együttesen okozta a kárt, az adott leányvállalattal vagy üzleti partnerrel egyetemlegesen felelős azért. Ennek összhangban kell állnia az egyetemleges felelősség feltételeire vonatkozó nemzeti jogszabályokkal, és nem érintheti az egyetemleges felelősségre, valamint az egyetemlegesen felelős fél által fizetett teljes kártérítésre irányuló visszkereseti jogra vonatkozó uniós, illetve nemzeti jogszabályokat.

(88)

Az ezen irányelvben foglalt polgári jogi felelősségi szabályok nem érinthetik a káros emberi jogi vagy környezeti hatásokkal kapcsolatos polgári jogi felelősségre vonatkozó azon uniós és nemzeti szabályokat, amelyek az ezen irányelv hatálya alá nem tartozó helyzetekkel kapcsolatos felelősségről rendelkeznek, vagy szigorúbb felelősségi szabályokat írnak elő, mint ez az irányelv. A szigorúbb felelősségi rendszer olyan polgári jogi felelősségi rendszerként is értendő, amely azokban az esetekben is felelősséget ír elő, amelyekben az ezen irányelv szerinti felelősségi szabályok alkalmazása nem eredményezné a vállalat felelősségét.

(89)

A káros környezeti hatások iránti polgári jogi felelősséget illetően a károsultak ezen irányelv alapján akkor is követelhetnek kártérítést, ha az ilyen követelések átfedést mutatnak az emberi jogi követeléseikkel.

(90)

Annak biztosítása érdekében, hogy az emberi jogi és környezeti kár áldozatai kártérítési keresetet nyújthassanak be, és kártérítést követelhessenek a vállalat által okozott kárért, amikor a vállalat szándékosan vagy gondatlanságból nem tett eleget az ezen irányelvből eredő átvilágítási kötelezettségeknek, ezen irányelvnek elő kell írnia a tagállamok számára annak biztosítását, hogy az ezen irányelvben előírt polgári jogi felelősségi szabályokat átültető nemzeti jogi rendelkezéseket elsőbbséget élvező kötelező rendelkezésként alkalmazzák azokban az esetekben, amikor az ilyen követelésekre alkalmazandó jog nem egy tagállam nemzeti joga, hanem például a nemzetközi magánjogi szabályok, ha a kár harmadik országban következik be. Ez azt jelenti, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell azt is, hogy az arra vonatkozó követelményeket, hogy mely természetes vagy jogi személyek nyújthatják be a keresetet, valamint az elévülési időre és a bizonyíték bemutatására vonatkozó követelményeket elsőbbséget élvező kötelező rendelkezésként alkalmazzák. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az ezen irányelvben előírt polgári jogi felelősségi szabályok átültetésekor és az eredmény elérésére szolgáló módszerek megválasztásakor figyelembe vegyék az összes kapcsolódó nemzeti szabályt is, mégpedig olyan mértékben, amennyire azok szükségesek a sértettek védelmének biztosításához, és döntő fontosságúak a tagállamban a közérdek védelme szempontjából, például a tagállam politikai, társadalmi vagy gazdasági rendszerét illetően.

(91)

Az ezen irányelv szerinti polgári jogi felelősségi rendszer nem érintheti a 2004/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (25). Ez az irányelv nem gátolhatja a tagállamokat abban, hogy további, szigorúbb kötelezettségeket írjanak elő a vállalatok számára, vagy egyéb módon további, a 2004/35/EK irányelvvel megegyező célú intézkedéseket hozzanak.

(92)

A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az ezen irányelvet átültető nemzeti jogszabályok rendelkezéseiből fakadó kötelezettségek teljesítése vagy azok önkéntes végrehajtása olyan környezetvédelmi és/vagy szociális szempontnak vagy elemnek minősüljön, amelyet az ajánlatkérő szervek a 2014/23/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (26), a 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (27), valamint a 2014/25/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (28) összhangban figyelembe vehetnek a közbeszerzési és koncessziós szerződések odaítélési szempontjai között, illetve amelyet az említett szerződések végrehajtásával összefüggésben előírhatnak. Az ajánlatkérő szervek és közszolgáltató ajánlatkérők kizárhatnak a közbeszerzési eljárásban, többek között a koncesszió-odaítélési eljárásban való részvételből bármely gazdasági szereplőt – vagy a tagállamok kötelezhetik őket arra, hogy kizárják e szereplőket –, amennyiben bármely megfelelő eszközzel bizonyítani tudják a környezetvédelem, a szociális és munkajog területén alkalmazandó kötelezettségek megsértését, beleértve azokat is, amelyek bizonyos, az összes tagállam által megerősített és az említett irányelvekben felsorolt nemzetközi megállapodásokból erednek, vagy ha bizonyítani tudják, hogy a gazdasági szereplő súlyos szakmai kötelességszegést követett el, amely megkérdőjelezi feddhetetlenségét. Az uniós jogszabályok következetességének biztosítása és a végrehajtás támogatása érdekében a Bizottságnak mérlegelnie kell, hogy indokolt-e naprakésszé tenni az említett irányelvek bármelyikét, különös tekintettel azokra a követelményekre és intézkedésekre, amelyeket a tagállamoknak el kell fogadniuk a fenntarthatósági és átvilágítási kötelezettségeknek a közbeszerzési és koncessziós eljárások egésze során történő megfelelés biztosítása érdekében.

(93)

Az ezen irányelvben előírt átvilágítási kötelezettségek hatálya alá tartozó vállalatoknál dolgozó, vagy munkavégzéssel összefüggő tevékenységek keretében ilyen vállalatokkal kapcsolatba kerülő személyek döntő szerepet játszhatnak az ezen irányelvet átültető nemzeti jogszabályok rendelkezései megsértésének azonosításában. Ezzel hozzájárulhatnak e szabályszegések megelőzéséhez és e szabályszegésektől való elrettentéshez, valamint ezen irányelv érvényesítésének megerősítéséhez. Az ezen irányelvet átültető nemzeti jogszabályok rendelkezései megsértésének bejelentésére és a jogsértéseket bejelentő személyek védelmére tehát alkalmazni kell az (EU) 2019/1937 irányelvet.

(94)

Ezért a jogbiztonság fokozása érdekében az (EU) 2019/1937 irányelvnek az ezen irányelvet átültető nemzeti jogszabályok rendelkezései megsértésének bejelentésére és a jogsértéseket bejelentő személyek védelmére való, ezen irányelv szerinti alkalmazhatóságát az említett (EU) 2019/1937 irányelvben is jelezni kell. Az (EU) 2019/1937 irányelv mellékletét ezért ennek megfelelően módosítani kell. A tagállamok feladata annak biztosítása, hogy ez a módosítás megjelenjen az (EU) 2019/1937 irányelvvel összhangban elfogadott átültető intézkedéseikben.

(95)

A 2013/34/EU irányelv fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolásra vonatkozó rendelkezései szerinti beszámolási követelmények hatálya alá nem tartozó vállalatok által az ezen irányelv tárgyát képező kérdésekben közlendő információk meghatározása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az e beszámolás tartalmával és kritériumaival kapcsolatos kiegészítő szabályok megállapítása tekintetében, meghatározva az átvilágítás leírására, a tényleges és lehetséges hatásokra, valamint az azokat illetően hozott intézkedésekre vonatkozó információk körét. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (29) megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(96)

Ezt az irányelvet az uniós adatvédelmi jogszabályok, valamint a magánéletnek és a személyes adatoknak a Charta 7. és 8. cikkében foglaltak szerinti védelméhez való jog tiszteletben tartása mellett kell alkalmazni. A személyes adatok ezen irányelv szerinti kezelését minden esetben az (EU) 2016/679 rendelettel összhangban kell végezni, beleértve a célhoz kötöttségre, az adattakarékosságra és a tárolási korlátozásra vonatkozó követelményeket is.

(97)

Az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelet (30) 28. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság konzultált az európai adatvédelmi biztossal, aki 2022. március 17-én véleményt nyilvánított.

(98)

A Bizottságnak rendszeresen jelentést kell tennie az Európai Parlament és a Tanács részére ezen irányelv végrehajtásáról és arról, hogy az mennyire bizonyult hatékonynak a benne foglalt célkitűzések elérése – különösen a káros hatások kezelése – szempontjából. Az első jelentésben foglalkozni kell többek között a következőkkel: ennek az irányelvnek a kkv-kra gyakorolt hatása; az irányelv hatálya a hatály alá tartozó vállalatok tekintetében; szükséges-e módosítani a „tevékenységi lánc” fogalommeghatározását; szükséges-e módosítani ezen irányelv I. mellékletét és szükséges-e módosítani az ezen irányelvben említett vonatkozó nemzetközi egyezmények felsorolását, különös tekintettel a nemzetközi fejleményekre; szükséges-e módosítani az éghajlatváltozás elleni küzdelemre vonatkozó szabályokat és a felügyeleti hatóságok e szabályokkal kapcsolatos hatásköreit; a nemzeti szinten bevezetett jogérvényesítési mechanizmusok, a szankciók és a polgári jogi felelősségre vonatkozó szabályok hatékonysága; továbbá hogy szükséges-e megváltoztatni az ezen irányelv által bevezetett harmonizáció szintjét annak érdekében, hogy a vállalatok számára biztosítva legyenek az egyenlő versenyfeltételek a belső piacon. Ezen irányelv hatálybalépését követően a lehető leghamarabb, de legkésőbb két évvel az említett időpontot követően a Bizottságnak jelentést kell benyújtania az Európai Parlament és a Tanács részére arról is, hogy szükség van-e a pénzügyi szolgáltatások nyújtása és a befektetési tevékenységek tekintetében a szabályozott pénzügyi vállalkozásokra szabott további, fenntarthatósággal kapcsolatos átvilágítási követelmények megállapítására, valamint az említett átvilágítási követelményekre vonatkozó lehetőségekről és azok hatásairól, összhangban ezen irányelv célkitűzéseivel, ugyanakkor figyelembe véve a szabályozott pénzügyi vállalkozásokra alkalmazandó egyéb uniós jogalkotási aktusokat is. A jelentést adott esetben jogalkotási javaslatnak kell kísérnie.

(99)

mivel ezen irányelv céljait – nevezetesen az egységes piacban a fenntartható gazdaságra való átálláshoz való hozzájárulás terén rejlő lehetőségek jobb kiaknázását és a vállalatok tevékenységi láncaiban felmerülő tényleges vagy lehetséges káros emberi jogi és környezeti hatások megelőzése és mérséklése révén a fenntartható fejlődéshez való hozzájárulást – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme és hatásai miatt – különösen mivel az ezen irányelvben kezelt problémák és azok okai nemzetközi vonatkozásúak, mivel számos vállalat Unió-szerte vagy világszinten folytat tevékenységeket, és értékláncaik más tagállamokra és harmadik országokra is kiterjednek, továbbá mivel a tagállamok önálló intézkedése esetén fennáll a kockázata annak, hogy ezek az intézkedések nem lesznek eredményesek, és a belső piac széttagoltságához vezetnek – e célok jobban megvalósíthatók, az Unió ezért intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az EUSZ 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket,

„vii.

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1760 irányelve (2024. május 13.) a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításról, valamint az (EU) 2019/1937 irányelv és az (EU) 2023/2859 rendelet módosításáról (HL L, 2024/1760, 2024.7.5., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2024/1760/oj).”