(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2022. május 13-án az alaprendelet 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína, érintett ország) származó rozsdamentesacél hordók behozatalára vonatkozóan. Az eljárás megindításáról a Bizottság értesítést (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában. (2)

(2)

A Bizottság a vizsgálatot a European Kegs Committee (a továbbiakban: panaszos) által 2022. március 31-én benyújtott panasz nyomán indította meg. A panaszt a panaszos az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése értelmében a rozsdamentesacél hordókkal foglalkozó uniós gazdasági ágazat nevében nyújtotta be. A panaszban foglalt, a dömpinggel és az abból eredő jelentős kárral kapcsolatos bizonyítékok elegendőek voltak a vizsgálat megindításához.

(3)

Az alaprendelet 14. cikkének (5a) bekezdése értelmében a Bizottságnak az előzetes tájékoztatási időszak alatt nyilvántartásba kell vennie a dömpingellenes vizsgálat tárgyát képező behozatalokat, kivéve, ha az 5. cikk értelmében elegendő bizonyítékkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy a 10. cikk (4) bekezdésének c) vagy d) pontjában foglalt követelmények nem teljesülnek. Tekintettel arra, hogy ügyben rendelkezésre álló bizonyítékok azt mutatták, hogy a d) pontban foglalt követelmény nem teljesült, a Bizottság az érintett termék behozatalaira vonatkozóan nem vezetett be az alaprendelet 14. cikkének (5a) bekezdése értelmében vett nyilvántartásbavételi kötelezettséget.

(4)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. Ezenkívül a Bizottság külön tájékoztatta a panaszos által képviselt uniós gyártókat; az egyéb ismert uniós gyártókat; az ismert importőröket, kereskedőket és felhasználókat; az ismert exportáló gyártókat; valamint az érintett ország hatóságait a vizsgálat megindításáról, és felkérte őket a részvételre.

(5)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy észrevételeket tegyenek a vizsgálat megindításával kapcsolatban, és kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat. Meghallgatást senki sem kért.

(6)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben közölte, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(7)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. A Bizottság a mintát a termelési és értékesítési volumen alapján választotta ki, figyelembe véve a földrajzi elhelyezkedésüket. A minta három uniós gyártóból állt. A mintában szereplő uniós gyártók azon vállalatok a becsült teljes uniós termelési volumen 73 %-át tették ki, valamint az uniós értékesítési volumen 74 %-át. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket az ideiglenes mintával kapcsolatban. E tekintetben nem érkezett észrevétel. A minta reprezentatív az uniós gazdasági ágazatra nézve.

(8)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a független importőröket az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására.

(9)

Mindössze egy független importőr nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába. A Bizottság ezért úgy döntött, hogy a független importőrök körében nincs szükség mintavételre.

(10)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte az összes kínai exportáló gyártót, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat. Emellett a Bizottság felkérte a Kínai Népköztársaságnak az Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy azonosítsa azokat az esetleges további exportáló gyártókat, amelyek érdeklődést tanúsíthatnak a vizsgálatban való részvétel iránt, illetőleg vegye fel velük a kapcsolatot.

(11)

Az érintett ország hat gyártója, amely a vizsgálati időszakban exportált hordókat az Unióba, bocsátotta rendelkezésre a kért információkat, és járult hozzá ahhoz, hogy felvegyék a mintába. Az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság két exportáló gyártóból álló mintát választott ki az Unióba irányuló export azon legnagyobb reprezentatív volumene alapján, amelyet a rendelkezésre álló időn belül megfelelően meg lehetett vizsgálni. Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság a minta kiválasztásáról egyeztetett valamennyi ismert érintett exportáló gyártóval és az érintett ország hatóságaival. Észrevétel nem érkezett.

(12)

A Bizottság kérdőívet küldött Kína kormányának (a továbbiakban: kínai kormány) az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások Kínában való fennállására vonatkozóan. A felkérésre nem érkezett válasz.

(13)

A Bizottság közzé tette az interneten (3) a mintában szereplő exportáló gyártóknak, a független importőröknek és az uniós gyártóknak szóló kérdőívet, valamint megküldte a panaszosnak a makrogazdasági adatokra vonatkozó kérdőívet 2022. május 20-án.

(14)

A Bizottság minden olyan információt megkísérelt beszerezni és ellenőrzött, amelyet szükségesnek tartott a dömping, az abból eredő kár és az uniós érdek ideiglenes megállapításához. Az alaprendelet 16. cikke szerinti ellenőrző látogatásokra a következő vállalatok telephelyén került sor:

(15)

A Covid19-járvány kitörésére és a bevezetett kijárási korlátozásokra való tekintettel – a Covid19-járványnak a dömpingellenes és szubvencióellenes vizsgálatokra gyakorolt hatásáról szóló közleményével összhangban – a Bizottság távoli ellenőrzéseket hajtott végre a következő kínai exportáló gyártóknál:

(16)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2021. január 1-jétől 2021. december 31-ig tartó időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2018. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(17)

A vizsgált termék a lényegében henger alakú, legalább 0,5 mm falvastagságú, cseppfolyósított gáztól, nyersolajtól és kőolajtermékektől eltérő anyaghoz használatos, legalább 4,5 liter űrtartalmú, újratölthető, rozsdamentes acélból készült hordó, edény, dob, tartály és hasonló tárolóedény (közismert nevén: újratölthető rozsdamentesacél hordó), felületkezelésének típusától, űrtartalmától és a rozsdamentes acél minőségétől függetlenül, kiegészítő alkotóelemekkel is (extraktorok, nyakak, fogantyúk vagy más alkotóelemek), festve vagy más anyagokkal bevonva is (a továbbiakban: hordó, vizsgált termék).

(18)

A következő termékek nem tartoznak e vizsgálat hatálya alá, ha azokat a vizsgált terméktől elkülönítve importálják: nyakak, szívócsövek, kapcsolók vagy csapok, szelepek és a vizsgált termék más alkotóelemei (extraktorok, nyakak, fogantyúk vagy bármely más alkotóelem).

(19)

Az érintett termék a Kínából származó, jelenleg az ex 7310 10 00 és ex 7310 29 90 KN-kódok (TARIC-kódok: 7310100010 és 7310299010) alá tartozó vizsgált termék (a továbbiakban: érintett termék).

(20)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy a következő termékek alapvető fizikai és műszaki tulajdonságai, valamint alapvető felhasználási területei azonosak:

(21)

A Bizottság az eljárás e szakaszában úgy határozott, hogy ezek a termékek ezért az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló termékek.

(22)

Mivel a vizsgálat megindításakor Kína vonatkozásában elegendő arra utaló bizonyíték állt rendelkezésre, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében jelentős torzulások állnak fenn, a Bizottság helyénvalónak ítélte, hogy a vizsgálatot az említett országbeli exportáló gyártók tekintetében az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése figyelembevételével indítsa meg.

(23)

Következésképpen a 2. cikk (6a) bekezdésének alkalmazásához szükséges adatok összegyűjtése céljából a Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte a Kínában működő valamennyi exportáló gyártót arra, hogy bocsássák rendelkezésre a hordók előállításához felhasznált inputokra vonatkozóan kért információkat. A kért információkat hat exportáló gyártó küldte meg.

(24)

A vélt jelentős torzulásokra irányuló vizsgálatához szükségesnek tartott információk összegyűjtése érdekében a Bizottság kérdőívet küldött a kínai kormánynak. Emellett az eljárás megindításáról szóló értesítés 5.3.2. pontjában a Bizottság felkérte az érdekelt feleket arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételétől számított 37 napon belül ismertessék álláspontjukat és szolgáltassanak információkat az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése alkalmazását illetően, és mindezeket támasszák alá bizonyítékokkal. A kínai kormánytól nem érkezett kitöltött kérdőív, és az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazása kapcsán sem érkezett beadvány a kitűzött határidőn belül. Ezt követően a Bizottság tájékoztatta a kínai kormányt arról, hogy a jelentős torzulások Kínában való fennállásának megállapításához az alaprendelet 18. cikke értelmében a rendelkezésre álló tényeket fogja felhasználni. A Bizottság felkérte a kínai kormányt, hogy tegyen észrevételeket a 18. cikk alkalmazásával kapcsolatosan. Észrevétel nem érkezett.

(25)

Az eljárás megindításáról szóló értesítés 5.3.2. pontjában a Bizottság jelezte továbbá, hogy a rendelkezésére álló bizonyítékokra tekintettel a rendes érték torzulástól mentes árak vagy referenciaértékek alapján történő meghatározásához az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja alapján Mexikó és Törökország lehetséges megfelelő reprezentatív harmadik országok. A Bizottság jelezte továbbá, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdésében foglalt kritériumokkal összhangban további potenciálisan megfelelő reprezentatív országokat is megvizsgál.

(26)

A Bizottság 2022. július 20-án egy feljegyzés (a továbbiakban: első feljegyzés) útján tájékoztatta az érdekelt feleket azokról a releváns forrásokról, amelyeket a rendes érték meghatározásához kíván felhasználni. A feljegyzésben a Bizottság teljeskörűen – többek között a nyersanyagokra, a munkaerőre és az energiára is kiterjedően – felsorolta a hordók előállításához felhasznált termelési tényezőket. Emellett a torzulástól mentes árak vagy referenciaértékek megválasztásának kritériumai alapján a Bizottság Mexikót, Brazíliát és Oroszországot jelölte meg megfelelő reprezentatív országként. A Bizottsághoz nem érkeztek észrevételek az első feljegyzéssel kapcsolatban.

(27)

A Bizottság 2022. szeptember 19-én egy második feljegyzés (a továbbiakban: második feljegyzés) útján tájékoztatta az érdekelt feleket azokról a releváns forrásokról, amelyeket a rendes érték meghatározásához kíván felhasználni úgy, hogy Brazíliát tekinti reprezentatív országnak. Emellett tájékoztatta az érdekelt feleket, hogy az értékesítési, általános és igazgatási költségeket (a továbbiakban: SGA-költségek), valamint a nyereséget a brazíliai KHS Industria de Maquinas LTDA adatai alapján állapítja meg. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételt ezzel kapcsolatban. A Bizottság a mintában szereplő mindkét exportáló gyártótól kapott észrevételeket.

(28)

A második feljegyzésre vonatkozóan érkezett észrevételek és információk elemzése után a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Brazília megfelelő reprezentatív országnak tekinthető, és az eljárás ideiglenes szakaszában a rendes érték megállapításához szükséges torzulástól mentes árakat és költségeket onnan szerzi majd be. E választás mögöttes okait a 3.2.1.1. és az azt követő szakaszok részletesen ismertetik.

(29)

Az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerint „[a] rendes érték rendszerint az exportáló országban a független vevők által a szokásos kereskedelmi forgalom keretében ténylegesen fizetett vagy fizetendő árakon alapszik”.

(30)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint ugyanakkor „[a]bban az esetben, ha […] megállapítást nyer, hogy az exportáló országban fennálló, b) pont szerinti jelentős torzulások következtében nem helyénvaló az exportáló országbeli belföldi árak és költségek alkalmazása, a rendes értéket a torzulásoktól mentes árakat vagy referenciaértékeket tükröző előállítási és értékesítési költségek alapján kell képezni”, és annak „tartalmaznia kell az igazgatási, értékesítési és általános költségek, valamint a nyereség torzulástól mentes és észszerű összegét” („az igazgatási, értékesítési és általános költségek” a továbbiakban: SGA-költségek).

(31)

Az alábbi alszakaszokban található részletes magyarázat szerint a Bizottság az e vizsgálatban a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján – a kínai kormány együttműködésének hiányára is figyelemmel – arra a következtetésre jutott, hogy indokolt az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazása.

(32)

Az acél a hordók előállításához szükséges legfontosabb nyersanyag. A Bizottság a kínai acélágazat (4) vonatkozásában végzett közelmúltbeli vizsgálatai keretében megállapította az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások fennállását.

(33)

Az említett vizsgálatokban a Bizottság megállapította, hogy Kínában a jelentős mértékű kormányzati beavatkozás a piaci elveknek megfelelő hatékony erőforrás-elosztáshoz képest torzulásokat eredményez (5). A Bizottság megállapította különösen, hogy az acélágazatban nemcsak hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának első franciabekezdése értelmében jelentős mértékű kormányzati tulajdon van jelen (6), hanem az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának második franciabekezdése értelmében a kínai kormány számára a vállalatokban való jelenléte azt is lehetővé teszi, hogy befolyást gyakoroljon az árak és a költségek tekintetében (7). A Bizottság megállapította továbbá, hogy az államnak a pénzügyi piacokon, valamint a nyersanyagokat és más inputokat előállító gazdasági ágazatokban való jelenléte és az azok működésébe való beavatkozása további torzító hatást fejt ki a piacra. A kínai tervrendszer hatására ugyanis az erőforrások a kínai kormány által stratégiaiként kijelölt vagy politikailag más szempontból fontosnak tartott gazdasági ágazatokban összpontosulnak, ahelyett, hogy elosztásukat a piaci erők határoznák meg (8). Emellett a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának negyedik franciabekezdése értelmében a kínai csődjogi és tulajdonjogi szabályozás nem működik megfelelően, ami torzulásokat idéz elő Kínában különösen a fizetésképtelen vállalatok életben tartása, valamint a földterületek használati jogának allokálása területén (9). Hasonlóképpen a Bizottság megállapította, hogy Kínában az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának ötödik franciabekezdése értelmében az acélágazatban torzultak a bérköltségek (10), valamint hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának hatodik franciabekezdése értelmében a pénzügyi ágazatban – különösen a vállalati szektor tőkéhez jutása terén – torzulások állnak fenn (11).

(34)

A kínai acélágazatra vonatkozó korábbi vizsgálatokhoz hasonlóan a Bizottság a mostani vizsgálat keretében is megvizsgálta, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében fennálló jelentős torzulások miatt helyénvaló-e vagy sem a Kínában érvényes belföldi árak és költségek alkalmazása. A Bizottság ezt az ügy irataiban hozzáférhető bizonyítékok, köztük a kérelemben foglalt bizonyítékok, valamint többek között a „Bizottsági szolgálati munkadokumentum piacvédelmi vizsgálatokhoz a Kínai Népköztársaság gazdaságának jelentős torzulásairól” című dokumentumban (12) (a továbbiakban: jelentés) szereplő adatok alapján tette meg, amely nyilvánosan hozzáférhető forrásokra támaszkodik. Az elvégzett elemzés általában véve a kínai gazdaságba való jelentős mértékű kormányzati beavatkozással, valamint konkrétan az érintett gazdasági ágazat és a vizsgált termék piacának helyzetével foglalkozott. A Bizottság ezeket a bizonyító erejű elemeket kiegészítette a Kínában fennálló, a korábbi vizsgálatok keretében is megállapított jelentős torzulások alátámasztása szempontjából releváns különböző kritériumokkal kapcsolatos saját kutatásával.

(35)

A kérelem azt állította, hogy a kínai állam intervencionista gazdaságpolitikát követve valósítja meg céljait, amelyek egybeesnek a Kínai Kommunista Párt (a továbbiakban: KKP) politikai programjában foglaltakkal, nem pedig a szabadpiacon uralkodó gazdasági viszonyokat tükrözik. A kérelem ezzel összefüggésben nemcsak a rozsdamentes acélpiac torzulásaira mutatott rá (a rozsdamentes acél a hordók előállítási költségének 40–60 %-át teszi ki), hanem azt is állította, hogy e torzulások az összes többi termelési tényezőre – föld, tőke, munkaerő – egyaránt hatnak. Következésképpen a kérelem arra a megállapításra jutott, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében nemcsak a továbbfeldolgozásra szánt rozsdamentes acél belföldi értékesítési árait nem helyénvaló alkalmazni, hanem az inputköltségeket (ezen belül a nyersanyagok, az energia, a földterület, a finanszírozás, a munkaerő stb. költségeit) sem, hiszen ezek árképzésére is kihat a jelentős mértékű kormányzati beavatkozás.

(36)

Ennek az álláspontnak az alátámasztására a kérelem hivatkozott számos nyilvánosan elérhető információforrásra, mint például a jelentésre, az EUCCC következtetéseire (13), a kínai acélágazatra vonatkozó közelmúltbeli bizottsági vizsgálatokra (14), illetve G20-ak keretei között működő, az acéliparban kialakult kapacitásfelesleggel foglalkozó globális fórum következtetéseire (15).

(37)

A (24) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a kínai kormánytól nem érkezett olyan észrevétel vagy bizonyíték, amely alátámasztotta vagy cáfolta volna az ügy irataiban, ezen belül a jelentésben található, valamint a panaszos által ezek kiegészítéseképpen nyújtott, a jelentős torzulások fennállására és/vagy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése alkalmazásának a jelen ügyben való indokoltságára vonatkozó bizonyítékokat.

(38)

Ezen belül a vizsgált termék ágazatában továbbra is komoly mértékű a kínai kormányzat tulajdonosi szerepe. Miközben az állami és a magántulajdonú vállalatok száma a becslések szerint közel azonos, a világ tíz legnagyobb acélgyártója között található öt kínai gyártóból négy van állami tulajdonban (16). Ugyanakkor míg 2016-ban a tíz legnagyobb gyártó az ágazat teljes kibocsátásának csak mintegy 36 %-át adta, a kínai kormány ugyanebben az évben célul tűzte ki, hogy 2025-re mintegy tíz nagyvállalatnál összpontosítsa az acéltermelés 60–70 %-át (17). Ezt a szándékát a kínai kormány 2019 áprilisában, az acélipar konszolidációjára vonatkozó iránymutatás közzétételének bejelentésekor ismét kinyilvánította (18). A konszolidáció keretében kényszerű összefonódásokra kerülhet sor a jövedelmező magánvállalatok és a gyengén teljesítő állami tulajdonú vállalatok között (19). Mivel a kínai kormány nem tanúsított együttműködést a vizsgálat során, tekintettel arra, hogy számos kkv van jelen az ágazatban, a magán- és az állami tulajdonú acélgyártók pontos aránya nem állapítható meg. A vizsgálat mindazonáltal feltárta, hogy legalább egy hordógyártó állami tulajdonú vállalat, nevezetesen a Penglai Jinfu Stainless Steel Products Co., Ltd.

(39)

Jóllehet a vizsgált termék ágazatára vonatkozóan nem állnak rendelkezésre konkrét információk, az ágazat az acélipar egyik alágazata, ezért az acélágazatra vonatkozó ténymegállapítások a vizsgált termék tekintetében is irányadónak tekinthetők. Az acélágazatra vonatkozó legújabb kínai szakpolitikai dokumentumok megerősítik, hogy a kínai kormány továbbra is nagy jelentőséget tulajdonít az ágazatnak, ideértve azt a szándékát is, hogy ágazati beavatkozásokat kíván végrehajtani annak érdekében, hogy az ágazatot a kormányzati szakpolitikákkal összhangban alakítsa. Erre példa az Ipari és Információtechnológiai Minisztériumnak az acélipar magas színvonalú fejlesztésének előmozdításáról szóló iránymutatás-tervezete, amely az ipari alap további megszilárdítására és az ipari lánc modernizációs szintjének jelentős javítására szólít fel (20), vagy a tizennegyedik ötéves nyersanyagágazat-fejlesztési terv, amely szerint az ágazat „megvalósítja a piaci vezető szerep és a kormányzati támogatás ötvözését”, és „kialakít egy ökológiai vezető szereppel és alapvető versenyképességgel rendelkező vezető vállalatokból álló csoportot” (21). Tartományi szinten is vannak példák, amelyek azt mutatják, hogy a kínai hatóságok felügyelni és irányítani kívánják az ágazat fejlődését: Shandongban például nemcsak „az acélipar ökológiájának építésére […], gyártóparkok létrehozására, az ipari lánc bővítésére és ipari klaszterek létrehozására” irányuló szándék van, hanem célkitűzés az is, hogy az acélipar „tartományunkban, sőt az egész országban […] az átalakulás és a korszerűsítés példájával járjon elöl” (22).

(40)

Azzal kapcsolatban, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának második franciabekezdése értelmében a kínai kormány abban a helyzetben van-e, hogy befolyást gyakorolhat az árakra és a költségekre, mivel a kínai kormány nem tanúsított együttműködést a vizsgálat során, és mivel a hordógyártók túlnyomó része kkv, lehetetlen volt szisztematikusan megállapítani, hogy vannak-e személyi kapcsolatok a vizsgált termék gyártói és a KKP között. A vizsgálat azonban kimutatta, hogy a Shandong Gold Group (egy állami tulajdonú vállalat, a Penglai Jinfu Stainless Steel Products többségi részvényese) vezetése szorosan kapcsolódik a KKP-hoz: a Shandong Gold Group igazgatótanácsának elnöke egyben a Pártbizottság titkára is, és a KKP 20. Országos Kongresszusán képviselőként jelen volt, a Shandong Gold Group igazgatója és ügyvezető igazgatója pedig egyben a Pártbizottság helyettes titkára is.

(41)

Tekintettel arra, hogy a vizsgált termék ágazata az acélágazat egyik alágazata, az acélgyártókkal kapcsolatban rendelkezésre álló információk a vizsgált termékre nézve is relevánsak. Az acélágazat tágabb kategóriájában bőséges bizonyíték van az acélgyártók és a KKP közötti személyes kapcsolatokra. Példaként megemlíthető, hogy a Baowu igazgatótanácsának elnöke egyben a pártbizottság titkára is, a vezérigazgató pedig a pártbizottság titkárhelyettese (23). Ugyanez a helyzet áll fenn a Baosteelnél is: az igazgatótanács elnöke tölti be a pártbizottság titkárának tisztségét, míg az ügyvezető igazgató a pártbizottság titkárhelyettese (24). Általánosabban elmondható, hogy – tekintettel a KKP vállalatokon belüli jelenlétére vonatkozó jogszabályok általános alkalmazási körére – nem feltételezhető, hogy a kínai kormány azon képessége, hogy a vállalatokban való állami jelenlét révén beavatkozzon az árakba és a költségekbe, másképpen mutatkozna meg a vizsgált termék esetében, mint az általában vett acélágazatban.

(42)

Az acélágazatban az állami tulajdonú vállalatok mellett a magántulajdonú vállalatokra is kiterjed a szakpolitikai felügyelet és irányítás. Mivel a kínai kormány nem tanúsított együttműködés a jelen vizsgálatban, és a hordógyártók többnyire kkv-k, nehéz volt megállapítani a hordóágazatban tevékenykedő vállalatok körében zajló pártépítés pontos mértékét. A vizsgálat azonban kimutatta, hogy a Shandong Gold Group (a Penglai Jinfu Stainless Steel Products többségi részvényese) aktívan támogatja a pártépítési tevékenységeket. A vállalat pártbizottságának szerepét a következőképpen írták le: „Határozottan meg kell ragadnunk a központi kormány, a Shandong Tartományi Pártbizottság és az állami tulajdonú vállalatokat támogató tartományi kormány számára a világszínvonalú vállalatok építésének felgyorsítására kínálkozó nagyszerű lehetőséget, nem szabad szem elől veszíteni a stratégiai célokat, fenn kell tartani a stratégiára való összpontosítást, meg kell erősíteni a stratégiák végrehajtását, el kell érni az átfogó, köztes célokat és éves célokat, valamint meg kell valósítani a stratégiai tervezés és a taktikai támogatás ötvözését”, továbbá „rendíthetetlenül és átfogóan kell vezetni a pártot, maradéktalanul végre kell hajtani a pártépítés általános követelményeit az új korszakban, és erős garanciát kell nyújtani a magas színvonalú fejlesztésre. Szükséges a párt politikai felépítésének átfogó megerősítése, a politikai fegyelem és a politikai szabályok szigorú betartása, a pártszervezetek politikai megítélésének, politikája megértésének és végrehajtásának hatékony javítása minden szinten, minden párttag és káder körében, valamint a nagyfokú konzisztencia a Párt Központi Bizottságával, amelynek középpontjában Hszi Csin-ping elvtárs áll, a „négy tudatosság” létrehozása, a „négy önbizalom” erősítése, és a „két fenntartás” elérése (25).

(43)

A vizsgált termék ágazatában azonosíthatók az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának harmadik franciabekezdése értelmében vett, a belföldi gyártókat előnyben részesítő vagy a szabadpiaci erőviszonyokat más módon befolyásoló politikák. Noha a Bizottság a vizsgálat során nem azonosított konkrét, kifejezetten a hordóágazat fejlesztését meghatározó szakpolitikai dokumentumokat, ezen ágazat számára előnyös az acélágazattal kapcsolatos kormányzati iránymutatás és beavatkozás, tekintettel arra, hogy a vizsgált termék annak egyik alágazata.

(44)

A kínai kormány az acélipart továbbra is kulcsfontosságú gazdasági ágazatnak tekinti (26). Ezt támasztja alá az acéllal foglalkozó számos országos, regionális és települési szinten kiadott terv, irányelv és más dokumentum is. A 2021 márciusában elfogadott tizennegyedik ötéves terv keretében a kínai kormány az acélipar átalakítását és korszerűsítését, valamint optimalizálását és strukturális kiigazítását irányozta elő (27).

(45)

Ezenkívül a tizennegyedik ötéves nyersanyagipar-fejlesztési terv, amely az acélágazatra is vonatkozik, azt a „reálgazdaság alapkövének” és „Kína nemzetközi versenyelőnyét meghatározó kulcsfontosságú területnek” nevezi, és több olyan célkitűzést és munkamódszert határoz meg, amelyek a 2021 és 2025 közötti időszakban ösztönöznék az acélágazat fejlődését, mint például a műszaki korszerűsítést, az ágazat szerkezetének javítását (nem utolsósorban további vállalati összefonódások révén) vagy a digitális átalakulást. (28)

(46)

A tizennegyedik ötéves nyersanyagipar-fejlesztési terv néhány konkrét célt is tartalmaz az acélágazat fejlesztésére vonatkozóan. A dokumentum IV. szakaszának 3. pontjában szerepelnek a következő rendelkezések: „A szervezeti struktúra optimalizálása: a vezető vállalatok nagyobbá és erősebbé tétele. A piaci vezető szerep és a kormányzati támogatás ötvözésének megvalósulása, a régiókon átívelő összefonódások és átszervezések előtt álló akadályok felszámolása, az olyan korlátozások megszüntetése, mint a piaci szegmentáció és a regionális blokádok, a vállalatok régiókon átívelő összefonódásai és átszervezései során felmerülő főbb problémák koordinálása és megoldása, a vállalatok támogatása a régiókon átívelő és több tulajdonost érintő összefonódások és átszervezések felgyorsításában, az iparág koncentrációs szintjének növelése, valamint a nemzetközi üzletek fejlesztése. Az […], acél […] és más ágazatokban az ipari lánc vezető vállalatai egy csoportjának létrehozása, amelyek a környezettudatosság terén az élen járnak töltenek be és alapvető versenyképességgel rendelkeznek”.

(47)

A fent említett központi szintű ötéves tervek visszaköszönnek a tartományi és/vagy önkormányzati ötéves tervekben és azok végrehajtási terveiben is. Például Henan tartománynak a tizennegyedik ötéves acélipari terv időszaka alatti átalakítására és korszerűsítésére vonatkozó végrehajtási terve, amelyben a következőkre vonatkozó rendelkezések szerepelnek: a 2. pont (1) bekezdése; a termelési összkapacitás szigorú ellenőrzése; a 2. pont (2) bekezdése; az összefonódások és felvásárlások felgyorsítása és előmozdítása; a 2. pont (3) bekezdése; jellegzetes acélgyártási bázisok kiépítése (29).

(48)

A tizennegyedik ötéves terven túlmenően az acélipart más szakpolitikai dokumentumok is szigorúan szabályozzák. Például Hebei, Kína legnagyobb acéltermelő tartománya kiadott az acélipari láncban klaszterek kialakításával foglalkozó, a 2020 és 2022 közötti időszakra szóló hároméves cselekvési tervet (amely a vizsgálati időszak alatt alkalmazandó). Ez a dokumentum a következőképpen szabályozza az acélipart: „A szerkezetátalakítás megvalósítása, és a termékek diverzifikációjának kiemelése. A vas- és acélipar szerkezetátalakításának és elrendezése optimalizálásának rendíthetetlen előmozdítása, a vállalatok közös átszervezésének, átalakításának és korszerűsítésének elősegítése, a vas- és acélipar területén a nagyvállalatok irányába történő fejlődés átfogó előmozdítása, a műszaki berendezések korszerűsítése, valamint a termelési folyamatok és a feldolgozott termékek diverzifikációja.” Továbbá a terv konkrét célokat tűz ki a tartományban működő acélipari vállalatok szerkezetére vonatkozóan: „A csoportok fejlődésének folyamatos előmozdítása. Az állami tulajdonú vállalatok vegyes tulajdonviszonyait érintő reform felgyorsítása, a vas- és acélipari magántulajdonú vállalatok régiókon átívelő összefonódásának és átszervezésének elősegítésére való összpontosítás, valamint törekvés 1–2 világszínvonalú nagy csoport és 3–5 némi belföldi befolyással rendelkező nagyobb csoport létrehozására, amelyek alappillérekként szolgálnak, valamint 8–10 új, kiemelkedő és sajátos vállalatcsoport létrehozására”.

(49)

Végezetül a terv állami támogatást irányoz elő a Hebei tartományban található acélágazati vállalatok globális versenyképességének fokozására: „A lényeges és diverzifikált fejlesztés megfelelő biztosítása. A vas- és acélipari vállalatok támogatása a stratégiai fontosságú feltörekvő iparágak fejlesztésében, mint például az informatika új generációja, a csúcsminőségű berendezések és az új anyagok, és a modern szolgáltató iparágak fejlődésének felgyorsítsa, mint például a modern logisztika, a pénzügyi szolgáltatások, az elektronikus kereskedelem stb. A jogosult acélipari vállalatok ösztönzése a mélyfeldolgozás, például a gépjárművek és mechanikai alkatrészek, acél sodronykötelek, acélhuzalok, hegesztőelektródák stb. előállítása felé való elmozdulásban. A nemzetközi termelési kapacitás kiépítésére irányuló együttműködés erősítése, a vas- és acélipari vállalatok ösztönzése arra, hogy több csatornán keresztül vegyenek részt a külföldi vas- és acélipari vállalatok összefonódásaiban és átszervezésében, továbbá a tartomány versenyképes vas- és acélipari vállalatainak a külföldi beruházások és gyárépítések megvalósítása érdekében történő irányítása.” (30)

(50)

Továbbá az ipari szerkezetátalakításhoz összeállított útmutató katalógus (2019. évi kiadás) (31) az acélipart az ösztönzött ágazatok közé sorolja.

(51)

Összefoglalásként elmondható, hogy a kínai kormány olyan intézkedéseket hajt végre, amelyek arra ösztönzik a gazdasági szereplőket, hogy feleljenek meg az ösztönzött iparágak – köztük a vizsgált termék gyártásához felhasznált fő nyersanyag előállításának – támogatásához kapcsolódó közpolitikai célkitűzéseknek. Az intézkedések gátolják a piaci erők szabad érvényesülését.

(52)

E vizsgálat során a Bizottság nem talált olyan bizonyítékokat, amelyek azt jeleznék, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának negyedik franciabekezdése szerinti, a csődjogi és a tulajdonjogi jogszabályoknak a hordóágazatban való, a (33) preambulumbekezdésben már bemutatott diszkriminatív alkalmazása vagy nem megfelelő érvényesítése ne hatna ki a vizsgált termék gyártóira.

(53)

A hordóágazatra a (33) preambulumbekezdésben már szintén bemutatott, az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának ötödik franciabekezdése szerinti, a bérköltségek tekintetében fennálló torzulások is kihatnak. A szóban forgó ágazatban ezek a torzulások közvetlenül (a vizsgált termék és annak legfontosabb inputjai előállításával összefüggésben) és közvetetten (az ugyanezen kínai munkajogi rendszer hatálya alá tartozó vállalatoktól származó inputok felhasználásán keresztül) egyaránt érvényesülnek (32).

(54)

Emellett e vizsgálat keretében nem nyújtottak be a Bizottsághoz olyan bizonyítékot, amely azt jelezné, hogy a (33) preambulumbekezdésben már szintén bemutatott, az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának hatodik franciabekezdése szerinti, a pénzügyi rendszerben érvényesülő kormányzati beavatkozás ne hatna ki a vizsgált termék ágazatára. Ebből következően a pénzügyi rendszerbe való jelentős kormányzati beavatkozás minden szinten nagymértékben befolyásolja a piaci viszonyokat.

(55)

Végezetül a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a vizsgált termék gyártásához több különböző inputra van szükség. Amikor a hordók gyártói beszerzik inputjaikat vagy szerződést kötnek inputjaik beszerzése érdekében, az általuk fizetett árakra (amelyeket költségként jelenítenek meg) nyilvánvalóan kihatnak az előzőekben ismertetett rendszerszintű torzulások. Például az inputok beszállítói olyan munkaerőt foglalkoztatnak, amelyre kihatnak a torzulások. Amikor kölcsönt vesznek fel, olyan forrásokat vesznek igénybe, amelyekre kihathatnak a pénzügyi szektor, illetve a tőkeallokáció torzulásai. Működésüket behatárolja a tervrendszer, amely a kormányzat minden szintjén és az összes gazdasági ágazatban érvényesül.

(56)

Következésképpen az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében nemcsak a hordók belföldi értékesítési árait nem helyénvaló alkalmazni, hanem az inputköltségeket (ezen belül a nyersanyagok, az energia, a földterület, a finanszírozás, a munkaerő stb. költségeit) sem, hiszen ezekre is kihat a jelentés I. és II. részében bemutatott jelentős mértékű kormányzati beavatkozás. A tőke, a földterület, a munkaerő, az energia és a nyersanyagok allokálásával összefüggésben bemutatott kormányzati beavatkozás Kína teljes egészében érvényesül. Ebből egyebek mellett az is következik, hogy a Kínában különféle termelési tényezők felhasználásával előállított inputra szintén jelentős torzulások hatnak. Ugyanez vonatkozik az input inputjaira, és így tovább.

(57)

Sem a kínai kormány, sem a jelen vizsgálatban érintett exportáló gyártók nem szolgáltak ellentétes értelmű bizonyítékkal vagy érvekkel.

(58)

Összességében a rendelkezésre álló bizonyítékok arról tanúskodnak, hogy a vizsgált termék árai és költségei (köztük a nyersanyag-, az energia- és a munkaerőköltségek) az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében – az ott felsorolt elemek közül egy vagy több tényleges vagy lehetséges hatásának tanúsága szerint – jelentős kormányzati beavatkozás hatására alakulnak ki, és nem szabadpiaci erőviszonyok eredményei. Ennek alapján, valamint a kínai kormány együttműködésének hiányában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ez esetben nem helyénvaló a belföldi árak és költségek alkalmazása a rendes érték megállapításához. A Bizottság ezért a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban kizárólag torzulásoktól mentes árakat vagy referenciaértékeket tükröző előállítási és értékesítési költségek – ez esetben egy megfelelő reprezentatív országban érvényes előállítási és értékesítési költségek – alapján, a következő szakaszban foglaltak szerint képezte.

(59)

A reprezentatív ország kiválasztása az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése alapján, a következő szempontok szerint történt:

(60)

A (26) és (27) preambulumbekezdésben ismertetett módon a Bizottság a rendes érték meghatározásához felhasznált forrásokkal kapcsolatban két, a termelési tényezőkre vonatkozó feljegyzést fűzött az érdekelt felek számára betekintésre összeállított aktához: egy elsőt 2022. július 20-án, egy másodikat pedig 2022. szeptember 19-én. Ezek a feljegyzések ismertették a vonatkozó kritériumok alapjául szolgáló tényeket és bizonyítékokat. A termelési tényezőkre vonatkozó második feljegyzésben a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy ebben az ügyben Brazíliát szándékozik megfelelő reprezentatív országként figyelembe venni abban az esetben, ha az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése szerint a jelentős torzulások fennállása megerősítésre kerül.

(61)

A termelési tényezőkre vonatkozó első feljegyzésben a Bizottság Brazíliát, Mexikót és Oroszországot azonosította olyan országként, amelynek gazdasági fejlettsége a Világbank szerint Kínáéhoz hasonló, vagyis ezek mindegyike a bruttó nemzeti jövedelme alapján a Világbank besorolása szerint a közepes jövedelmű országok felső sávjába tartozott, továbbá ismert róluk, hogy gyártják a vizsgált terméket. Az említett feljegyzésben megjelölt országokkal kapcsolatban nem érkezett észrevétel.

(62)

A második feljegyzésben a Bizottság jelezte, hogy az egyik olyan országban, amelyet olyan országként azonosított, ahol a vizsgált terméket gyártják, nevezetesen Mexikóban a hordógyártó a vizsgálati időszak előtt beszüntette a gyártást, és a 2017 utáni időszakra vonatkozóan nem álltak rendelkezésre pénzügyi adatok az Orbis adatbázisban (34). Ezért Mexikót a továbbiakban nem tekintette lehetséges reprezentatív országnak ebben a vizsgálatban.

(63)

A második feljegyzésben a Bizottság jelezte, hogy az első feljegyzésben azonosított egyetlen oroszországi hordógyártónak sem 2021-ben, sem 2020-ban nem volt észszerű mértékű nyeresége.

(64)

A második feljegyzésben a Bizottság jelezte, hogy csak egy brazíliai gyártó, a KHS Industria de Maquinas LTDA rendelkezett az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében vett észszerű nyereséggel, és kizárólag 2020-ban. 2021-re vonatkozóan még nem álltak rendelkezésre friss pénzügyi adatok.

(65)

A fenti megfontolások alapján a Bizottság a második feljegyzésben tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy a rendes érték kiszámításához szükséges, torzulásoktól mentes árak vagy referenciaértékek összegyűjtéséhez az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdésében foglaltaknak megfelelően Brazíliát kívánja megfelelő reprezentatív országként figyelembe venni, valamint a KHS Industria de Maquinas LTDA vállalat pénzügyi adatait kívánja tekintetbe venni. Az érdekelt feleket felkérték, hogy tegyék meg észrevételeiket Brazília mint reprezentatív ország és a KHS Industria de Maquinas LTDA mint a reprezentatív országban működő gyártó megfelelőségéről.

(66)

A második feljegyzést követően csak a két mintában szereplő exportáló gyártótól érkeztek észrevételek, amelyek a következőkkel érveltek:

(67)

Ennek eredményeként a felek azt állították, hogy megkérdőjelezhető a brazil piaci adatok megbízhatósága e termelési tényezők torzulástól mentes piaci értékének megállapítása tekintetében.

(68)

A mintába felvett két exportáló gyártó Malajziát javasolta megfelelő reprezentatív országnak, mivel annak gazdasági fejlettségi szintje hasonló volt Kínához, még akkor is, ha Malajziában nem volt hordógyártó.

(69)

Malajzia azonban nem tekinthető lehetséges reprezentatív országnak, mivel – amint azt maguk a felek is elismerték – Malajziában nem gyártanak hordókat.

(70)

A Bizottság tovább vizsgálta a rozsdamentes acélból készült, síkhengerelt termékek (HR-kód: 721933) valószínű brazíliai piaci torzulásaira vonatkozó bizonyítékokat (35). A Kínából származó, rozsdamentes acélból készült, síkhengerelt termékekre kivetett dömpingellenes vámok megléte nem releváns, mivel a Bizottság a Kínából érkező behozatalt nem veszi figyelembe a nyersanyag referenciaárának meghatározásakor. A rozsdamentes acélból készült, síkhengerelt termékekre az Egyesült Államokkal szemben alkalmazott exportkontingensek látszólag nem korlátozzák az Egyesült Államokból érkező behozatalt, mivel az ország e termék esetében még mindig a brazil piacra szállító harmadik legnagyobb exportőr (Kína és Indonézia után). Ezenkívül a rozsdamentes acélból készült síkhengerelt termékek Egyesült Államokból Brazíliába irányuló behozatala során felszámított ár némileg magasabb, mint a tíz legnagyobb importáló országból (Kína kivételével) érkező behozatal ára (16,3 EUR/kg, illetve 14,5 EUR/kg a rozsdamentes acélból készült, síkhengerelt termékek esetében). E tények fényében a Bizottság elutasította azt az érvet, amely szerint a rozsdamentes acélból készült, síkhengerelt termékek (HR-kód: 721933) brazil piaca torzult a Kínával szemben kivetett dömpingellenes vámok és az Egyesült Államokkal szemben alkalmazott exportkontingensek miatt.

(71)

A három fő nyersanyagra kivetett behozatali vám szintjét illetően a Bizottság megjegyezte, hogy a rendes érték kiszámításához használt torzulásmentes értékek figyelembe veszik a behozatali vámokat, mivel ezek a lehetséges reprezentatív országok belföldi piacán érvényes árak helyettesítő értékei. Ezért a nyersanyagok behozatali vámjainak elvont összehasonlítása elvileg nem releváns tényező a reprezentatív országok megfelelőségének összehasonlításához. Mindazonáltal a Bizottság megjegyezte, hogy a behozatali vámok mértéke csak az egyik elem annak értékeléséhez, hogy egy bizonyos piac nyitott vagy védett-e, és a fél nem nyújtott be más konkrét bizonyítékot annak igazolására, hogy ez a helyzet valóban fennállt Brazília esetében az érintett nyersanyagok tekintetében. A Bizottság ezért elutasította ezt az érvet.

(72)

A fő nyersanyagok Kínából érkező behozatalát illetően a Bizottság szintén összehasonlította Brazíliát és Oroszországot, azt a két lehetséges reprezentatív országot, ahol a hordók gyártását megerősítették. Az importadatok elemzése azt mutatta, hogy a hordók előállítási költségének több mint 50 %-át kitevő fő termelési tényező, a rozsdamentes acéltekercs (HR-kód: 721933) Kínából Oroszországba irányuló behozatala magasabb volt, mint annak Brazíliába irányuló behozatala (az Oroszországba érkező rozsdamentesacél tekercsek 60 %-át Kínából importálták, míg Brazíliában ez az arány jóval alacsonyabb [37 %] volt). Továbbá a hordók előállítási költségének több mint 20 %-át kitevő szívócsövek Kínából Oroszországba irányuló behozatala is magasabb volt, mint annak Brazíliába irányuló behozatala (68 %, illetve 50 %). Figyelembe véve e két fő nyersanyagnak (rozsdamentes acéltekercs és szívócső) a hordók előállítási költségében képviselt súlyát, önmagában a Kínából érkező behozatal volumenében tapasztalt különbségek Oroszország esetében jobban aláásnák a torzulásmentes értékek kiszámításához használandó adatok minőségét, mint Brazília esetében. Ennek fényében Oroszországot a Bizottság nem tekintette az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében vett megfelelő reprezentatív országnak.

(73)

A Bizottság felülvizsgálta a brazíliai KHS Industria de Maquinas LTDA vállalatra vonatkozó bizonyítékokat is, és megerősítette, hogy a vállalat hordógyártás helyett a töltési technológiára, a hordós kiszerelésű sörhöz való polcrendszerekre, valamint utántöltő berendezések és tartozékok tervezésére és gyártására szakosodott. A vállalatot ezért nem lehetett hordógyártónak tekinteni.

(74)

A Bizottság valójában két további hordógyártót azonosított az első feljegyzésben. Mindazonáltal a Bizottság nem talált megfelelő pénzügyi adatokat a többi azonosított brazil hordógyártó esetében sem. Mivel nem állt rendelkezésre megfelelő referenciaérték ahhoz, hogy megállapítsa a vizsgált termék esetében Brazíliában (az egyetlen megmaradt reprezentatív országban, ahol megerősítést nyert, hogy gyártanak hordókat, és így elérhetőek a fő nyersanyagok) észszerűen felmerülő SGA-költségeket és realizált nyereséget, a Bizottság ideiglenesen úgy ítélte meg, hogy egy hasonló terméket előállító ágazatban tevékenykedő vállalatok adatai megfelelőek lehetnek ilyen körülmények között. Ezért a hordóhoz hasonló termékkör – nevezetesen a felhasznált alapanyagot, valamint a végtermék formáját és rendeltetését tekintve hasonló termékek – gyártóira vonatkozó adatokat keresett. Ez a kutatás a NACE-kódokon (36) alapult. Az Orbis adatbázisban (37) öt olyan vállalat adatai voltak elérhetők, amelyek tevékenységi körei között szerepelt a 2592-es NACE-kód (könnyűfém csomagolóeszköz), és az élelmiszeriparban használatos fémdobozokat, csomagolóeszközöket és tartályokat gyártottak. Az e vállalatok által gyártott termékek a felhasznált alapanyag, valamint a végtermék formája és rendeltetése tekintetében hasonlónak tekinthetők a hordókhoz. Ezenkívül az Orbis adatbázisban a mintában szereplő két kínai exportáló gyártó is szerepelt ugyanezen 2592-es NACE-kód alatt, mint az élelmiszeriparban használatos fémdobozok, csomagolóeszközök és tartályok gyártói. Végül ezen öt brazil fémdoboz-, csomagolóeszköz- és tartálygyártó közül csak egy, a Metalurgica Mococa SA (38) rendelkezett a vizsgálati időszakra vonatkozó pénzügyi adatokkal.

(75)

A rendelkezésre álló adatok elemzése alapján a Bizottság úgy döntött, hogy Brazíliát használja megfelelő reprezentatív országként a vizsgálat ideiglenes szakaszában, és egyetlen vállalat, a Metalurgica Mococa SA pénzügyi adatait használja fel a számtanilag képzett rendes értéknek az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerinti kiszámításához.

(76)

Miután megállapítást nyert, hogy a fenti tényezők összessége alapján Brazília az egyetlen elérhető megfelelő reprezentatív ország, a szociális védelem és a környezetvédelem szintjének vizsgálatára az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontja első franciabekezdésének utolsó fordulatával összhangban már nem volt szükség.

(77)

A fenti elemzés alapján Brazília maradéktalanul teljesítette azokat a kritériumokat, amelyeket az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdése a megfelelő reprezentatív országként történő figyelembevételhez meghatároz.

(78)

Az első feljegyzésben a Bizottság felsorolta az exportáló gyártók által a vizsgált termék előállítása során használt termelési tényezőket (például anyagokat, energiát és a munkaerőt), és felkérte az érdekelt feleket arra, hogy észrevételeiket terjesszék elő és tegyenek javaslatot a feljegyzésben említett minden egyes termelési tényezővel kapcsolatos torzulásoktól mentes értékekre vonatkozó, nyilvánosan elérhető információkra nézve.

(79)

Ezt követően a második feljegyzésben a Bizottság közölte, hogy a rendes értéknek az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerinti számtani képzéséhez a Globális Kereskedelmi Atlasz (a továbbiakban: GTA) nevű adatbázis alapján állapítja meg a legtöbb termelési tényező (különösen a nyersanyagok) torzulásoktól mentes költségét. A Bizottság továbbá jelezte, hogy a munkaerő (39) és az energia (40) torzulástól mentes költségeinek kiszámításához az ILO adatait, illetve a globális villamosenergia-árakkal kapcsolatos kutatás adatait használja majd.

(80)

A második feljegyzésben a Bizottság arról is tájékoztatta az érdekelt feleket, hogy bizonyos nyersanyagoknak az exportáló gyártók teljes előállítási költségében képviselt elhanyagolható súlya miatt ezeket az elhanyagolható tételeket a „fogyóeszközök” közé sorolta. A Bizottság kiszámította a fogyóeszközöknek az alapanyagok összköltségéhez viszonyított százalékos arányát, és a megfelelő reprezentatív ország megállapított torzulástól mentes referenciaértékeinek használata során ezt az arányszámot alkalmazta az újraszámított nyersanyagköltségekre.

(81)

Az érdekelt felek által benyújtott összes információ figyelembevételével a Bizottság a távoli ellenőrzések során a következő termelési tényezőket és forrásaikat azonosította a rendes értéknek az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban történő meghatározásához:

1. táblázat

A hordók termelési tényezői

(82)

A reprezentatív országbeli gyártó telephelyére leszállított nyersanyagok torzulásoktól mentes árának megállapítása során a Bizottság a reprezentatív országba irányuló importnak a Globális Kereskedelmi Atlasz szerinti súlyozott átlagos importárát vette alapul, amelyet megnövelt az importvámmal és a fuvarozási költségekkel. A reprezentatív országban érvényes importárat a Kínán és a Kereskedelmi Világszervezetben tagsággal nem rendelkező, az (EU) 2015/755 európai parlamenti és tanácsi rendelet (41) 1. mellékletében felsorolt országokon kívüli összes harmadik országból érkező import egységárainak súlyozott átlaga szolgáltatta. A Bizottság azért döntött a Kínából a reprezentatív országba érkező import figyelmen kívül hagyása mellett, mert az (58) preambulumbekezdésben arra a következtetésre jutott, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások fennállása miatt nem helyénvaló a Kínában érvényes belföldi árak és költségek alkalmazása. Mivel nem áll rendelkezésre arra utaló bizonyíték, hogy ugyanezek a torzulások a kivitelre szánt termékekre nem hatnak ki ugyanilyen módon, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ezek a torzulások az exportárakat is befolyásolták. A Kínából és a nem piacgazdasági berendezkedésű országokból a reprezentatív országba irányuló behozatal kizárását követően a Bizottság megállapította, hogy az egyéb harmadik országokból érkező fő nyersanyagok behozatala továbbra is reprezentatív.

(83)

A második feljegyzés után a mintában szereplő exportáló gyártók azt állították, hogy a szívócsövek esetében a 848180 a megfelelő HR-kód, amelyet e nyersanyag torzulástól mentes értékének megállapításához kell használni, nem pedig a 848190. Az exportáló gyártók azzal érveltek, hogy a 848180 kód a csővezetékhez, kazánhoz, tartályhoz, medencéhez és hasonló berendezéshez való csapokat, szelepeket és hasonló készülékeket (szerelvényeket) jelöli, míg a 848190 kód ezek alkatrészeire utal. A mintában szereplő exportőrök azt állították, hogy a szívócső önmagában egyfajta szelep, nem pedig annak egy alkatrésze. Mivel a brazil nómenklatúrában ehhez a kódhoz tartozó mértékegység a darab/tétel, az megfelelően tükrözi, hogy miként történik ennek az anyagnak a tényleges beszerzése és árképzése. Ezenkívül ezt a kódot használják a szívócső-beszállítók is, amikor az EU-ból exportálnak. Ezért a 848180 HR-kód a megfelelő besorolás a szívócsövek esetében.

(84)

A Bizottság pontosította, hogy a 8481 HR-vámtarifaszám többek között magában foglalja a „bárpultokhoz használt gázüzemű söradagoló egységeket is, amelyek lényegében egy vagy több kézi működtetésű csapból állnak, amelyeket a söröshordókba vezetett szén-dioxid által kifejtett nyomás táplál”. A hordó szívócsöve a hordóban lévő nyomás alatti gáz (szén-dioxid) fenntartására és a szénsavas folyadék adagolására szolgál, biztosítva annak kondicionált áramlását. Ezt a funkciót főként a hordó szívócsövének testében található mechanizmus látja el, amelyben egy szelep (vagy modelltől függően két szelep) található. Ezért a szívócső a 8481 HR-szám alá tartozó, gázüzemű söradagoló egységek részének tekinthető, és a 848190 KN-kód alá kell besorolni. Ezenkívül a mintában szereplő exportáló gyártók egyike benyújtotta a szívócsövek behozatali okmányait, amelyben a szívócsövek behozatala 848190 HR-kód alatt szerepelt. Összességében az együttműködő exportáló gyártók fele nyilatkozott úgy, hogy a szívócsövek esetében a 848190 HR-kódot kell használni. A Bizottság ezért elutasította a feleknek a 848180 HR-kód alkalmazására irányuló kérelmét.

(85)

A Brazíliába irányuló szívócső-behozatali adatok a két megfelelő, kiterjesztett kód alá voltak besorolva: 84819010 (aeroszolszelepek, fürdőszobákban használt készülékek stb. alkatrészei) és 84819090 (csapok, egyéb elvezetésre szolgáló készülékek stb. alkatrészei). A Bizottság a 84819090 kódot választotta, mivel a szívócsövek nem aeroszolszelepek alkatrészei.

(86)

Több termelési tényező esetében az együttműködő exportáló gyártóknál felmerült tényleges költségek a vizsgálati időszak alatt külön-külön az összes nyersanyagköltség elhanyagolható részét tették ki. Mivel az ezeknek az anyagoknak az esetében alkalmazott érték a felhasznált forrástól függetlenül nem befolyásolta érzékelhető mértékben a dömpingkülönbözet-számításokat, a Bizottság úgy döntött, hogy ezeket a költségeket a (80) preambulumbekezdésben ismertetett módon a fogyóeszközök költségkategóriájába sorolja.

(87)

Annak érdekében, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdésében előírt módon meghatározza a nyersanyagok torzulásmentes árát, a Bizottság a reprezentatív ország releváns importvámját alkalmazta.

(88)

A Bizottság az együttműködő exportáló gyártónál a nyersanyagok beszerzésével kapcsolatban felmerült fuvarozási költségeket kifejezte az érintett nyersanyagok tényleges költségének százalékában, majd a torzulásmentes fuvarozási költség megállapítása érdekében ezt a százalékot alkalmazta az érintett nyersanyagok torzulásmentes költségére. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy e vizsgálat keretében az exportáló gyártó nyersanyagköltségéből és a jelentett fuvarozási költségekből képzett hányados észszerű módon felhasználható a vállalat telephelyének bejáratához leszállított nyersanyagok torzulatlan fuvarozási költségeinek becslésére.

(89)

A Bizottság a brazíliai munkabéreket az ILO (42) statisztikái alapján határozta meg. Az ILO statisztikái információval szolgáltak a Brazíliában 2021-ben a feldolgozóipari ágazatban fizetett havi munkabérekkel és ledolgozott heti munkaidővel (43) kapcsolatban. A havi bérhez hozzáadták a nyilvánosan elérhető források alapján (44) a munkáltatót terhelő további munkával kapcsolatos költségeket.

(90)

A mintában szereplő egyik exportáló gyártó távoli ellenőrzése során a Bizottság nem talált a ténylegesen ledolgozott munkaidőre, csak a standard munkaidőre vonatkozó nyilvántartást. Az exportáló gyártó arról számolt be, hogy a tényleges munkaidő átlagosan 10 perccel volt hosszabb a standardnál a műszak/munkanap elején és végén, amely idő alatt a munkavállalók megérkeztek, illetve elhagyták a termelő létesítményeket. A Bizottság ezért a mintában szereplő exportáló gyártó szokásos munkaidejét műszakonként/naponként 20 perccel növelte.

(91)

A második feljegyzésben a Bizottság jelezte, hogy a globális villamosenergia-árakkal kapcsolatos kutatást használja majd a villamos energia (45) referenciaárának meghatározásához. A mintában szereplő exportáló gyártók azt állították, hogy a Bizottságnak fel kell használnia az EDP Brasiltől (46), a brazil helyi piac legnagyobb villamosenergia-szolgáltatójától származó adatokat, figyelembe véve a csúcs- és csúcson kívüli időszakok eltérő díjszabását, valamint az ipari fogyasztók esetében felszámított releváns árakat, amelyek megbízhatóak voltak a villamosenergia-referenciaár meghatározásához.

(92)

A brazil Bányászati és Energiaügyi Minisztérium (Ministério de Minas e Energia) éves jelentést tesz közzé az ország energiaágazatáról (47). A 2021-es jelentés tartalmazza az összes főbb villamosenergia-szolgáltató átlagos villamosenergia-díjait (48), amelyeket a brazil ipari felhasználók esetében alkalmaznak (49). A Bizottság ezt a forrást tekintette a legmegbízhatóbbnak a villamosenergia referenciaárának megállapításához, mivel ebben szerepelnek az összes nagyobb brazil villamosenergia-szolgáltató által alkalmazott átlagos díjak, ellentétben az exportáló gyártók által javasolt adatforrással, amely csak egyetlen szállítóra vonatkozott. Ezért a Bizottság a brazil Bányászati és Energiaügyi Minisztérium 2021-es jelentésében az ipari felhasználók kapcsán közzétett átlagos villamosenergia-díjat használta.

(93)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint „a számtanilag képzett rendes értéknek tartalmaznia kell az igazgatási, értékesítési és általános költségek, valamint a nyereség torzulástól mentes és észszerű összegét”. Emellett a gyártási általános költségeket úgy kell meghatározni, hogy az előzőekben említett termelési tényezők költségében nem szereplő költségelemeket is tartalmazzák.

(94)

A Bizottság az együttműködő exportáló gyártónál felmerült gyártási általános költségeket kifejezte az exportáló gyártók tényleges gyártási költségeinek arányában. Ezt követően a Bizottság ezt a százalékot alkalmazta a torzulásmentes gyártási költségekre.

(95)

Az SGA-költségek és a nyereség torzulástól mentes, észszerű összegének megállapításakor a Bizottság a Metalurgica Mococa SA 2021. évi pénzügyi adataira támaszkodott, amelyet az Orbis adatbázisból kérdezett le.

(96)

A fentiek alapján a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának megfelelően terméktípusonként meghatározta a gyártelepi paritáson számított rendes értéket.

(97)

A Bizottság elsőként a torzulástól mentes gyártási költségeket állapította meg. Ennek keretében az egyes termelési tényezőkből az együttműködő exportáló gyártók által felhasznált tényleges mennyiségeket beszorozta a torzulásmentes egységköltségekkel. A Bizottság a távoli ellenőrzés során megvizsgálta az exportáló gyártók által közölt felhasználási arányok helytállóságát. A (82)–(88) preambulumbekezdésben leírtak szerint a Bizottság a felhasználási tényezőket megszorozta a reprezentatív országban megfigyelt torzulásmentes egységköltségekkel.

(98)

A torzulástól mentes gyártási költség megállapítását követően a Bizottság a (94) preambulumbekezdésben említett módon meghatározott gyártási általános költségeket alkalmazta.

(99)

Az előző preambulumbekezdésben leírtak szerint megállapított előállítási költségekre a Bizottság a brazil Metalurgica Mococa SA SGA-költségeit és nyereségét alkalmazta. Az értékesített áruk költségének százalékaként kifejezett és a torzulásmentes előállítási költségekre alkalmazott SGA-költség 8,5 % volt. Az értékesített áruk költségének százalékaként kifejezett és a torzulástól mentes előállítási költségekre alkalmazott nyereség 24,4 % volt.

(100)

A Bizottság ezzel az eljárással az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának megfelelően terméktípusonként megállapította a gyártelepi alapon számított rendes értéket.

(101)

A mintában szereplő exportáló gyártók egyike exportált közvetlenül az Unióban található független vevők részére. A másik közvetlenül a független vevőknek vagy egy független hongkongi kereskedelmi vállalaton keresztül exportált. Ebben az esetben az árukat az exportáló gyártótól közvetlenül a független uniós vevőnek szállították, míg a számlát a hongkongi kereskedelmi vállalatnak állították ki.

(102)

Az érintett termék közvetlenül független uniós vevőknek történő exportértékesítése esetén az exportár az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az Unióba irányuló exportra értékesített termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár volt.

(103)

A független hongkongi kereskedelmi vállalaton keresztül végrehajtott exportértékesítések esetében a Bizottság az exportárat azon ár alapján határozta meg, amelyen az exportált terméket először értékesítették ennek a kereskedelmi vállalatnak. Bár a Bizottság bizonyítékokkal rendelkezett (fuvarlevelek stb.) arra vonatkozóan, hogy ezeket az árukat az exportáló gyártó közvetlenül a független uniós vevőnek szállította, a végfelhasználónak felszámított értékesítési árat nem lehetett megállapítani. A Bizottság megkereste a hongkongi kereskedelmi vállalatot, de az nem működött együtt. A szóban forgó hordókat vásárló európai végfelhasználó sem működött együtt a vizsgálatban. Ezért a vizsgálat ideiglenes szakaszában nem állt rendelkezésre az uniós végfelhasználónak felszámított értékesítési ár.

(104)

A Bizottság gyártelepi paritáson, terméktípusonként összehasonlította egymással a rendes értéket és a mintában szereplő exportáló gyártók exportárát.

(105)

Azokban az esetekben, amikor azt a tisztességes összehasonlítás szükségessé tette, a Bizottság a rendes értéket és/vagy az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek figyelembevételével kiigazította. A Bizottság kiigazításokat végzett a fuvarozási, biztosítási, anyagmozgatási, rakodási költségek, vám- és hitelköltségek, valamint a banki költségek tekintetében.

(106)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésével összhangban a mintában szereplő együttműködő exportáló gyártók esetében a hasonló termék minden egyes típusára vonatkozó rendes érték súlyozott átlagát összehasonlította az érintett termék megfelelő típusára vonatkozó exportár súlyozott átlagával.

(107)

Mindezek alapján az ideiglenes súlyozott átlagos dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékaként kifejezve a következő értékekre adódtak:

(108)

Az alaprendelet 9. cikkének (6) bekezdésével összhangban a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók esetében a Bizottság kiszámította a dömpingkülönbözet súlyozott átlagát. Így a különbözet megállapítása a mintába felvett exportáló gyártók különbözetei alapján történt, figyelmen kívül hagyva a nulla vagy csekély mértékű dömpingkülönbözetekkel rendelkező exportáló gyártók különbözeteit, valamint az alaprendelet 18. cikkében említett körülmények között megállapított különbözeteket.

(109)

Ennek alapján a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók ideiglenes dömpingkülönbözete 72,1 %.

(110)

A Kínában működő minden más exportáló gyártó esetében a Bizottság a dömpingkülönbözetet az alaprendelet 18. cikkével összhangban a rendelkezésre álló tények alapján határozta meg. Ennek érdekében a Bizottság meghatározta az exportáló gyártók együttműködésének szintjét.

(111)

A Bizottság ebben az esetben az együttműködési szintet alacsonynak ítélte meg, mivel az együttműködő exportáló gyártók a Kínából származó becsült teljes behozatali volumennek csupán mintegy 32 %-át képviselték a vizsgálati időszakban. A Bizottság ezért az összes többi kínai exportáló gyártó esetében helyénvalónak ítélte a mintában szereplő exportáló gyártók által értekesített legmagasabb dömpingkülönbözetű reprezentatív terméktípus alapján megállapítani a dömpingkülönbözetet. Ezért a Bizottság az egész országra érvényes és az összes többi nem együttműködő exportáló gyártóra alkalmazandó dömpingkülönbözetet 91,0 %-ban állapította meg.

(112)

Az ideiglenes dömpingkülönbözetek tehát a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékaként kifejezve a következők:

(113)

A Bizottság rendelkezésére álló információk alapján a vizsgálati időszak alatt nyolc uniós gyártó gyártotta a hasonló terméket az Unióban. Ez a vállalat alkotja az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazatot.

(114)

A vizsgálati időszakban a teljes uniós termelés mintegy 1 926 200 darab hordó volt. Ezt a számadatot a Bizottság az uniós gazdasági ágazatról rendelkezésre álló információk összessége, többek között a panaszos által szolgáltatott, a makrogazdasági kérdőívre adott válaszok alapján állapította meg. A (7) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a mintában szereplő uniós gyártók a hasonló termék becsült teljes uniós termelésének mintegy 73 %-át képviselték.

(115)

Az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

2. táblázat

Uniós felhasználás (darab)

(116)

A Bizottság a hordók uniós felhasználását az uniós gazdasági ágazat Unión belüli összértékesítése alapján határozta meg, hozzáadva ahhoz a Kínából az Unióba irányuló összbehozatalt. A Kínából érkező behozatal meghatározására alkalmazott módszert a 4.3.1. szakasz ismerteti részletesen. Az egyéb harmadik országokból az Unióba irányuló behozatalt a Bizottság nem vette figyelembe, mivel azt elhanyagolhatónak tekintette (lásd a (119) preambulumbekezdést).

(117)

A Bizottság az uniós gazdasági ágazat uniós piacon történő értékesítését a panaszos által a kérdőívre benyújtott válaszok alapján állapította meg, a mintában szereplő uniós gyártók által a kérdőívre adott válaszaikban megadott információkkal való keresztellenőrzést követően.

(118)

Az érintett terméket a hordó kapacitásától függően két KN-kód alatt (ex 7310 10 00 és ex 7310 29 90) hozzák be az Unióba. Az 50 literes vagy annál nagyobb, de legfeljebb 300 literes kapacitású hordók a 7310 10 00 KN-kód alá tartoznak, míg az 50 literes kapacitást el nem érő hordók a 7310 29 90 KN-kód alá. Ez a két KN-kód a vizsgált terméken kívül más termékek széles körét is magában foglalja (úgymint konzervdobozok, bádogdobozok, etetővályúk állatok számára, vödrök, tűzoltó készülékek, kannák, különféle rendeltetésű palackok és tartályok, vizespalackok, acélhordók stb.), így a behozatalt önmagában a KN-kódok alapján nem lehetett megállapítani.

(119)

Az egyéb harmadik országokból érkező behozatalt illetően a panasz azt állította, hogy az uniós piacot túlnyomórészt az uniós gyártók és a kínai exportőrök látják el hordókkal. A beszállítókra vonatkozó, három fő felhasználó által szolgáltatott adatok Bizottság általi vizsgálata (lásd a (130) preambulumbekezdést) azt mutatta, hogy nincs más szállító a piacon. Így a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az egyéb harmadik országokból az Unióba irányuló behozatal (ha van ilyen), elhanyagolható, és nincs érzékelhető hatással az uniós felhasználásra.

(120)

Az uniós felhasználás 66 %-kal visszaesett a figyelembe vett időszakban. A 2019-ben bekövetkezett kezdeti 27 %-os csökkenést követően 2020-ban és a vizsgálati időszakban (2021-ben) erőteljesebb visszaesés következett. Ez a visszaesés egybeesett azokkal az évekkel, amikor az Uniót a leginkább sújtotta a Covid19-járvány, és az ennek kapcsán bevezetett, úgynevezett lezárásoknak, vagyis a kormányok által a Covid19-járvány megfékezése érdekében Unió-szerte bevezetett intézkedéseknek tulajdonítható.

(121)

A Covid-19-járvány kapcsán bevezetett intézkedések különösen a szállodákat, éttermeket és kávézókat (a szálloda- és vendéglátóipart) érintették. A szálloda- és vendéglátóipar sört és egyéb italokat vásárol a felhasználóktól, amelyek leggyakrabban sörfőzdék. A sört hordókban szállítják a vevőkhöz. A hordókat ezután csapolóberendezésekre csatlakoztatják, amelyeken keresztül az italt poharakba töltik, és a szálloda- és vendéglátóiparban a vendégeknek felszolgálják.

(122)

A 2020-es év és a vizsgálati időszak során az uniós szálloda- és vendéglátóipari létesítmények túlnyomó többsége arra kényszerült, hogy lerövidítse a munkaidejét és/vagy korlátozza kapacitását, illetve huzamosabb ideig teljesen zárva maradjon a Covid19-járvány terjedésének visszaszorítása érdekében bevezetett kormányzati intézkedések miatt. A szálloda- és vendéglátóipari tevékenységek ilyen csökkenésének, és a csapolt sör iránti kereslet emiatt bekövetkező visszaesésének logikus következménye volt, hogy csökkent a felhasználók hordók iránti kereslete, amelyekben a sört szálloda- és vendéglátóipari vevőiknek szállítják.

(123)

A panaszban a panaszos javasolt az érintett országból érkező behozatal megállapítására szolgáló módszertant. Ez a módszer a panaszos piaci ismereteire támaszkodott, és az Unióba irányuló behozatal jelentős, 188 %-os növekedését becsülte a figyelembe vett időszakban, amint azt az alábbi 3. táblázat szemlélteti.

3. táblázat

Kínai hordók uniós értékesítése – a panaszban szereplő becslés (egységekben kifejezve)

(124)

Amint azt a panasz 193–203. pontja kifejti, a fenti módszertan három főbb elemből tevődött össze. Először is, a panaszos összeadta az öt legnagyobb felhasználó által szervezett valamennyi ajánlattételi eljárás (a panaszban „pályázati eljárásként” szerepelnek) keretében beszerezni kívánt hordók mennyiségeit. A legnagyobb felhasználók az uniós piacon jelenlévő nagy sörfőzdék, nevezetesen: AB InBev, Asahi CEE, Carlsberg, Heineken, és Molson Coors (a továbbiakban: legnagyobb felhasználók). Másodszor, a panaszos levonta saját értékesítéseit, amelyeket az e pályázati eljárásokon benyújtott ajánlatok alapján került sor, abból a feltételezésből indulva ki, hogy az egyes pályázati eljárások keretében beszerezni kívánt teljes mennyiség fennmaradó részét kínai gyártóknak ítélték oda és azok szállították azt. Végül a panaszos hozzáadta az importőrök/viszonteladók által importált, piaci ismeretei alapján becsült mennyiségeket.

(125)

A vizsgálat kimutatta, hogy a legnagyobb felhasználók által egy-egy pályázati eljárást követően ténylegesen vásárolt hordók mennyisége ritkán egyezik meg a pályázati eljárás útján eredetileg beszerezni kívánt mennyiségekkel. Míg az arányok pályázati eljárásonként és a legnagyobb felhasználók körében eltérőek, átlagosan a legnagyobb felhasználók a figyelembe vett időszakban a pályázati eljárások során eredetileg beszerezni kívánt mennyiségek kevesebb mint 60 %-át vásárolták meg. Ez a szóban forgó piac sajátos működésének köszönhető, és különösen a pályázati eljárások szabályaihoz és azok felhasználók általi nyomon követéséhez kapcsolódnak, amint azt alább az 5.1. szakaszban kifejtjük, mivel a felhasználókat nem terheli szerződéses kötelezettség a pályázati kiírásban feltüntetett mennyiségek tényleges beszerzésére.

(126)

A Bizottság ezért igyekezett ellenőrizni, hogy az érintett terméknek az Unióba irányuló behozatalára vonatkozó, a panaszban szereplő becslés pontos-e, és ellenkező esetben pontosabban megbecsülni a behozatali mennyiségeket. Ebből a célból felkérte a két KN-kód alá tartozó összes szállítmány adatainak benyújtására annak a hat uniós tagállamnak a vámhatóságait, amelyekbe a figyelembe vett időszakban a legnagyobb volt a fenti két KN-kód alá eső termékek behozatala, akár Kínából, akár a világ bármely többi országából: Belgium, Csehország, Dánia, Franciaország, Hollandia, Németország és Svédország. Belgium, Franciaország, Hollandia és Németország mindkét kategóriában azon öt ország közé tartozott, amely a legnagyobb behozatallal rendelkezett. Lengyelország azon öt tagállam egyike volt, amely a legnagyobb volumenű Kínából érkező behozatallal rendelkezett, míg Csehországban volt a legnagyobb a világ többi országából érkező behozatal volumene. Ez a hat tagállam együttesen a Kínából az Unióba irányuló behozatal 73 %-át és a világméretű behozatal 66 %-át képviselte a figyelembe vett időszakban.

(127)

A Bizottság elemezte a beérkezett adatokat, és az egyes szállítmányok leírása alapján kiszámított egy alsó és felső értéket arra vonatkozóan, hogy észszerűen mi tekinthető az érintett termék hat tagállamba irányuló behozatalának. Konkrétan a „(sörös)hordóként” leírt szállítmányokat összesítve megalkotta az alsó értéket, azon szállítmányokat összesítve pedig, amelyek leírása megfelelt a hordók jellemzőinek, a felső értéket. Ennek keretében azokat a szállítmányokat, amelyek ettől eltérő jellemzéssel rendelkeztek, mint például etetővályúk, vödrök, gáztartályok, kazánok, kannák, bádogdobozok stb., vagy amelyek nem egyeztethetők össze a hordók jellemzőivel, elvetették. A legtöbb esetben a vámhatóságok nem az egységek (hordók) számát veszik nyilvántartásba az egyes szállítmányok kapcsán, hanem csak a szállítmány tömegét. Ezekben az esetekben a Bizottság az 1 hordó = 10 kg átváltási arányra támaszkodott (50) a hordók számának kiszámításához. Az így kapott felső és alsó értékeket minden évre kiigazította egy 0,73-as tényezővel, vagyis azzal a százalékos aránnyal, amelyet a hat tagállam képvisel a Kínából érkező két KN-kód alá eső termékek teljes uniós behozatalában, hogy kiszámítsa a Kínából az Unióba importált hordók teljes mennyiségét. Az elemzés eredményei az alábbi 4. táblázatban láthatóak.

4. táblázat

Az Unióba irányuló behozatal a részletes vámstatisztikák alapján

(128)

A fenti számadatok megerősítették, hogy a panaszban alkalmazott módszer nem a legmegfelelőbb az érintett termék Unióba irányuló behozatalának számszerűsítésére.

(129)

Ezen túlmenően a Bizottság felkereste a fennmaradó négy, a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártót, hogy elkérje a teljes figyelembe vett időszakra vonatkozó értékesítési adataikat. Valamennyien benyújtották a kért, ellenőrizetlen adatokat, amelyeket a Bizottság összesített a mintában szereplő két exportáló gyártó által a kérdőívre adott válaszaiban bejelentett, ellenőrzött értékesítési mennyiségekkel, ami az alábbi 5. táblázatban összegzett behozatali mennyiségeket eredményezte.

5. táblázat

A mintában szereplő és a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók által bejelentett teljes exportmennyiség

(130)

Tekintettel a rendelkezésre álló adatok eltéréseire, a Bizottság 2022. szeptember 2-án feljegyzést csatolt az ügy irataihoz, amelyben feltüntette a 4. és 5. táblázatban látható, összegyűjtött importmennyiségeket, valamint az ezek alapjául szolgáló eltérő módszertanokat, és felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket. A Bizottság megkereste a legnagyobb felhasználókat is, annak ellenére, hogy azok kezdetben nem működtek együtt, és beszállítóikra és beszerzési mennyiségeikre vonatkozó adatokat kért, hogy megpróbálja ellenőrizni az exportáló gyártóktól kapott és az 5. táblázatban látható számadatokat. Az öt legnagyobb felhasználó közül csak három nyújtotta be a kért adatokat (lásd a (136) preambulumbekezdést). A feljegyzéssel kapcsolatos egyetlen észrevételt a panaszos nyújtotta be 2022. szeptember 12-én.

(131)

A panaszos által felhozott első állítás az volt, hogy a 4. táblázatban szereplő, a vámadatok elemzésén alapuló becsült behozatali mennyiség még mindig nem vette figyelembe a kínai behozatal egy részét. Hivatkozott például arra a tényre, hogy hiányoztak a sörfogyasztás és a hordófelhasználás szempontjából fontos más tagállamokba, például Romániába és Spanyolországba irányuló behozatalra vonatkozó statisztikák, így a Bizottság alulbecsülte a teljes összeget.

(132)

Másodszor, a panaszos azt állította, hogy az együttműködő exportáló gyártók által közölt és az 5. táblázatban szereplő adatok az exportáló gyártók korlátozott együttműködése miatt nem tükrözték teljes mértékben a figyelembe vett időszakban az Unióba importált mennyiségeket. Beadványában a panaszos azt állította, hogy az exportáló gyártók együttműködési aránya mindössze 28 %.

(133)

Harmadszor, a panaszos azt állította, hogy a három legnagyobb felhasználótól a felhasználásra vonatkozóan beszerzett információk csak részleges képet mutattak a hordók uniós felhasználásáról, mivel azok a kis- és közepes méretű sörfőzdéket nem vették figyelembe, valamint a felhasználók korlátozott együttműködése miatt.

(134)

A Bizottság alaposan mérlegelte a panaszos valamennyi észrevételét. Ami az első állítást illeti, míg a Bizottság a (127) preambulumbekezdésben leírtak szerint a hat tagállam behozatali statisztikáinak 0,73-as tényezővel történő kiigazítását használta a többi tagállam fennmaradó behozatalának meghatározásához, nem zárható ki ebben a szakaszban, hogy a Bizottság alulbecsüli a más tagállamokba, például Romániába és Spanyolországba irányuló tényleges behozatali mennyiségeket.

(135)

Ami a második állítást illeti, a (111) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a vizsgálat ideiglenesen kimutatta, hogy az együttműködés szintje alacsony, és az együttműködő exportáló gyártók a vizsgálati időszakban a hordók Kínából érkező behozatalának 32 %-át képviselik. Ezért a vizsgálat jelenlegi szakaszában nem zárható ki, hogy az együttműködő exportőrökön kívül más kínai exportáló gyártók vagy exportőrök is értékesítettek az Unióba a figyelembe vett időszakban.

(136)

A harmadik állítással és a felhasználók nagyon alacsony együttműködésével kapcsolatban a Bizottság megjegyezte, hogy az öt legnagyobb felhasználó közül, amelyek a felhasználói piac körülbelül 50 %-át képviselik, csak három (AB InBev, Asahi és Molson Coors) biztosította a kért adatokat. Továbbá a három felhasználó közül csak egy (AB InBev) vásárolt hordókat kínai beszállítóktól. Ezenkívül, amint az 5.1. szakaszban is szerepel, a felhasználói piac fennmaradó 50 %-a, amely főként kisebb sörfőzdékből állt, nem működött együtt a vizsgálatban.

(137)

Ezen észrevételek és megfontolások fényében a Bizottság megjegyezte továbbá, hogy az egyetlen együttműködő, Kínából hordókat beszerző felhasználó által bejelentett vásárolt mennyiségek jóval alatta maradtak a megfelelő exportáló gyártók által bejelentett uniós értékesítéseknek. Ezenkívül a Bizottság úgy ítélte meg, hogy voltak más exportáló gyártók is, amelyek nem működtek együtt a vizsgálatban, valamint a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók által benyújtott számadatokat nem ellenőrizte, mivel ezek a gyártók nem szerepeltek a mintában.

(138)

Mindent összevetve, mindezen elemek és különösen a felhasználóktól kapott ellentmondásos adatok, valamint az exportáló gyártók és a felhasználók nagyon alacsony szintű együttműködése fényében, akiknek a beszerzésekre vonatkozó adatai fontosak lennének az együttműködő exportáló gyártók által bejelentett mennyiségek kettős ellenőrzéséhez, a Bizottság ideiglenesen úgy ítélte meg, hogy a behozatal számszerűsítéséhez alkalmazandó legmegfelelőbb módszernek a 4. táblázatban szereplő hivatalos importstatisztikákon kell alapulnia. Ezen túlmenően, tekintettel a gazdasági ágazat által benyújtott észrevételekre, amelyek szerint még a statisztikákon alapuló adatok felső értéke is valószínűleg alacsonyabb lenne a ténylegesnél, a Bizottság ideiglenesen úgy ítélte meg, hogy a statisztikákból nyert felső számadatok a legmegfelelőbbek a behozatal szintjének kiszámításához a vizsgálatnak ebben az ideiglenes szakaszában.

(139)

Annak érdekében, hogy további bizonyosságot szerezzen e módszertan megfelelőségéről, a Bizottság ezt követően megvizsgálta a hordók behozatalának TARIC-kód szintű statisztikáit, amelyek a vizsgálat megindításától kezdve elérhetőek voltak a felügyeleti adatbázisban, hogy megtudja, mekkora részesedéssel rendelkezik a hordók behozatala a mindkét releváns KN-kód alá tartozó termékek teljes behozatalában. A 2022. május 13. és 2022. december 6. közötti időszakban a termékek TARIC-kód szintű behozatalának (azaz a hordóbehozatalnak) az összes termék vonatkozó KN-kódok szintű behozatalában képviselt részaránya összhangban van a hordók behozatalának a KN-kódokban képviselt átlagos részarányával, amelyet a Bizottság a figyelembe vett időszakra megállapított.

(140)

E módszer megfelelőségének további ellenőrzése érdekében a Bizottság ismét fel kívánja venni a kapcsolatot a panaszban azonosított legfontosabb importőrökkel, hogy tovább finomítsa a figyelembe vett időszak importmennyiségeinek értékelését. A Bizottság arra is törekszik, hogy az eljárás ideiglenes szakaszát követően több információt gyűjtsön a kisebb sörfőzdékről.

(141)

Ezen túlmenően a Bizottság az eljárás megindítását követően keletkezett adatokat kíván gyűjteni az együttműködő, mintában szereplő és a mintában nem szereplő exportáló gyártóktól, hogy összevethesse azokat az eljárás megindítását követő időszakra vonatkozóan rendelkezésre álló pontosabb, hivatalos behozatali statisztikákkal. A Bizottság a mintában nem szereplő együttműködő gyártók behozatali adatait is ellenőrizni kívánja, valamint a román és spanyol vámhatóságoktól részletes vámadatokat kíván kérni a megfelelő KN-kódokra vonatkozóan a tényleges behozatali adatok további finomítása érdekében.

(142)

A Bizottság a behozatal volumenét a 4.3.1. szakaszban kifejtettek szerint a hivatalos tagállami vámstatisztikák alapján határozta meg. A Bizottság a behozatal piaci részesedését a Kínából érkező összes bejelentett behozatal és a teljes uniós felhasználás arányában határozta meg (a 4.2. szakaszban megállapítottak szerint).

(143)

Az érintett országból az Unióba érkező behozatal a következőképpen alakult:

6. táblázat

Behozatali volumen (darab) és piaci részesedés

(144)

Amint azt a fenti táblázat mutatja, a Kínából érkező behozatal volumene 39 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. A behozatal csökkenése követte a hordók felhasználásának általános csökkenő tendenciáját a figyelembe vett időszakban (lásd a 2. táblázatot), bár kisebb mértékben; ugyanakkor ez a csökkenés sokkal kevésbé volt erőteljes, mint az uniós gazdasági ágazat értékesítéseinek csökkenő tendenciája (lásd a 9. táblázatot).

(145)

Ezeket a csökkenéseket a 2020-ban és a vizsgálati időszakban uralkodó piaci helyzet, nevezetesen a hordók iránti keresletnek a Covid19-járvány idején tapasztalt jelentős visszaesése összefüggésében kell értékelni. Ezen a szűkülő piacon a hordók behozatala lényegesen kisebb mértékben csökkent, mint az uniós gazdasági ágazat értékesítései. A Kínából érkező behozatal piaci részesedése az alacsonyabb importárak miatt folyamatosan (összesen 79 %-kal) nőtt a figyelembe vett időszakban. A vizsgálati időszak alatt a kínai piaci részesedés meglehetősen jelentős, 31 %-os volt.

(146)

Tekintettel az egységárak hivatalos statisztikák alapján történő megállapításának nehézségeire, a Bizottság az importárakat az együttműködő exportáló gyártók által szolgáltatott adatok alapján állapította meg. A behozatal áralákínálását a Bizottság a mintába felvett uniós gyártók és a mintában szereplő kínai exportáló gyártók kérdőívre adott válaszai alapján állapította meg.

(147)

Az érintett országból az Unióba érkező behozatal átlagára a következőképpen alakult:

7. táblázat

Importár (EUR/darab)

(148)

A Kínából érkező behozatal árai 2019-ben és 2020-ban 13 %-kal, illetve 11 %-kal csökkentek, majd 2020-ban ismét emelkedni kezdtek, és a vizsgálati időszakban visszaálltak a 2018-as szintre.

(149)

A vizsgálati időszak alatti áralákínálás meghatározásához a Bizottság összehasonlította egymással:

(150)

Az árak összehasonlítása típusonként, az adatok szükség szerinti kiigazításával, a kedvezmények és az árengedmények levonásával történt. Mind az exportáló gyártók, mind az uniós gazdasági ágazat értékesítéseinek szinte teljes egésze közvetlenül a végső felhasználók (vagyis a sörfőzdék) felé történt, ezért az értékesítési csatornák és a kereskedelmi szint mindkét oldalon azonos volt. Az összehasonlítás eredményét a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók vizsgálati időszak alatti elméleti forgalmának százalékában fejezte ki. Ennek alapján az érintett országból érkező behozatal alákínálási különbözeteinek súlyozott átlaga – az uniós piac tekintetében – 11,9 % és 14 % között mozgott.

(151)

Az áralákínáláson túlmenően az alaprendelet 3. cikkének (3) bekezdése értelmében vett jelentős árlenyomás is történt. A kínai exportáló gyártók alacsony árú, dömpingelt behozatala által okozott jelentős árnyomás miatt az uniós gazdasági ágazat nem tudta árait a termelési költségek alakulásával összhangban, észszerű haszon elérése érdekében emelni a vizsgálati időszak során.

(152)

Amint az a 11. táblázatban látható, az átlagos uniós értékesítési ár csaknem 10 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. Ugyanezen időszak alatt az előállítási költség 16 %-kal nőtt, így az értékesítési ár jelentős mértékben az előállítási költség alá került. Különösen 2020-ban és a vizsgálati időszakban az előállítási költség jelentősen emelkedett, miközben az árakat stabilan kellett tartani a kínai export okozta árnyomás miatt. Ezzel szemben azokon az exportpiacokon, amelyeket nem érintett a dömpingelt behozatal, vagy ahol intézkedéseket vezettek be a tisztességes kereskedelem helyreállítására, az árszintek és az azokból származó nyereség átlagosan 22 %-kal (a vizsgálati időszakban 29 %-kal) magasabbak voltak, mint az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai az uniós piacon (lásd a (196) preambulumbekezdést).

(153)

Ez a helyzet egyértelműen hatással volt az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségére, amint azt a 14. táblázat mutatja. A jövedelmezőség a 2018-as 12 %-ról indulva az időszak hátralévő részében, különösen pedig 2020-ban és a vizsgálati időszakban meredeken csökkent.

(154)

E három mutató alakulása egyértelműen azt mutatja, hogy a kínai dömpingelt behozatal jelentős árleszorító hatást gyakorolt, és arra kényszerítette az uniós gazdasági ágazatot, hogy nagyon alacsony, az előállítási költség alatti áron értékesítsen. A piaci helyzet sajátosságainak részleteit, különös tekintettel az uniós gazdasági ágazat által az értékesítési folyamat során elszenvedett árlenyomásra, az 5.1. szakasz ismerteti. Ez egyértelmű árlenyomást idézett elő az uniós gazdasági ágazatban.

(155)

A dömpingelt behozatal által az uniós gazdasági ágazatra kifejtett hatás vizsgálata az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban valamennyi olyan gazdasági mutató értékelésére kiterjedt, amely a figyelembe vett időszakban hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(156)

A Bizottság a (7) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett esetleges kár vizsgálatára mintavételt alkalmazott.

(157)

A kár meghatározásával összefüggésben a Bizottság különbséget tett a makrogazdasági és a mikrogazdasági kármutatók között. A makrogazdasági mutatókat a Bizottság a panaszos által a makrogazdasági kérdőívre adott válaszában közölt adatok alapján értékelte. Az adatok valamennyi uniós gyártóra vonatkoztak. A mikrogazdasági mutatókat a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók kitöltött kérdőíveiben található adatok alapján értékelte. Az adatok a mintában szereplő uniós gyártókra vonatkoztak. Mindkét adatcsoport reprezentatívnak bizonyult az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete szempontjából.

(158)

A makrogazdasági mutatók a következők: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a dömpingkülönbözet nagysága, valamint a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépülés.

(159)

A mikrogazdasági mutatók a következők: átlagos egységár, egységköltség, munkaerőköltség, készletek, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség.

(160)

A teljes uniós termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

8. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(161)

A figyelembe vett időszakban a termelési volumen 62 %-kal csökkent. A termelés szorosan követte a felhasználás változását: a kereslet első csökkenése 2019-ben (23 %-kal), majd a kereslet további és erőteljesebb csökkenése 2020-ban és 2021-ben (a Covid19-járvány alatt).

(162)

A termelési kapacitás kismértékben, 4 %-kal emelkedett a figyelembe vett időszak során. Ez annak köszönhető, hogy a figyelembe vett időszakban hatékonyabbak lettek az uniós gazdasági ágazat gyártósorainál alkalmazott eljárások és munkaerő-elosztás.

(163)

Az említett két tendencia (a termelés csökkenése, kapacitásnövekedés) a kapacitáskihasználás jelentős csökkenését eredményezte (–64 %). A vizsgálati időszak alatt a kapacitáskihasználás aránya nagyon alacsony szintet ért el (28 %).

(164)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene és piaci részesedése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

9. táblázat

Az értékesítés volumene és piaci részesedése

(165)

Az uniós gazdasági ágazatnak az uniós piacon megvalósuló értékesítési volumene számottevően, 71 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban, ezzel a fogyasztás alakulásánál meredekebb tendenciát követve.

(166)

Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése a 2018. évi 83 %-ról 69 %-ra esett vissza a vizsgálati időszakban, ami 14 százalékpontos csökkenést jelent és a kínai behozatal jelentős árnyomásának tudható be, amint azt a 4.4.3.1. szakasz kifejti, amely folyamatosan fokozta piaci térnyerését a figyelembe vett időszakban.

(167)

A figyelembe vett időszakban a hordók iránti kereslet és azok termelése csökkenő tendenciát követett. A csökkenő fogyasztással összefüggésben az uniós gazdasági ágazat jelentős értékesítési volument és piaci részesedést veszített, és csökkenő mennyiségű értékesítéseit csak az értékesítési árai rovására tudta fenntartani, amint azt a 4.4.3.1. szakasz kifejti.

(168)

A foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

10. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(169)

Az ágazatban a foglalkoztatás az uniós piacon jellemző termeléssel és a felhasználással azonos tendenciát követett, és drámaian, 50 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. Így a termelés a figyelembe vett időszakban 62 %-kal csökkent, romló termelékenység mellett. A foglalkoztatottság csökkenése ellenére 33 %-kal esett vissza a figyelembe vett időszakban, és a hatékonyságnövekedésnek köszönhetően csak részben állt helyre a vizsgálati időszak során.

(170)

Minden dömpingkülönbözet jóval meghaladta a csekély mértékű szintet. Figyelembe véve az érintett országból származó behozatal árait, a dömpingkülönbözetek tényleges mértéke jelentős hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazatra.

(171)

Az érintett termékkel kapcsolatban ez az első dömpingellenes vizsgálat, ezért az esetleges korábbi dömping hatásainak értékeléséhez nem álltak rendelkezésre adatok.

(172)

A mintában szereplő uniós gyártók független vevők részére történt uniós értékesítéseinek átlagos egységárai a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakultak:

11. táblázat

Értékesítési árak az Unióban

(173)

Az értékesítési árak 2 %-kal csökkentek 2018 és 2019 között, majd 2020-ban meredeken, 8 %-kal visszaestek, és a vizsgálati időszakban nagyjából ugyanazon a szinten maradtak. Összességében az uniós gazdasági ágazat átlagos értékesítési árai 9 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszakban.

(174)

A termelési egységköltség ugyanezen figyelembe vett időszak alatt 16 %-kal nőtt. Ez leginkább az állandó költségek növekedésével függött össze, ami a termelési volumen csökkenésének következménye volt. Ennek ellensúlyozására a Covid19-járvány kapcsán bevezetett lezárások által érintett években az uniós gazdasági ágazatnak több mint 20 %-kal sikerült csökkentenie állandó költségeit. Ennek ellenére az alacsony kapacitáskihasználtság időszakában az állandó költségek arányosan magasabb előfordulásának hatása jelentős volt, mivel az ilyen költségek súlya a teljes termelési költségeken belül a 2018-as 13 %-ról a vizsgálati időszak alatt 23 %-ra nőtt. A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat csökkentette foglalkoztatottságát, amint azt a 10. táblázat szemlélteti. A Covid19-járvány időszaka alatti elbocsátásokból származó munkaerőköltség-megtakarítást a 4.4.3.2. szakasz ismerteti.

(175)

Értékesítési árak és a termelési költségek eltérő tendenciát követtek. A 4.3.3. szakaszban és az 5.1. szakaszban leírtak szerint az uniós gazdasági ágazat nem tudta fenntartható szintre emelni árait a megnövekedett termelési költségek és az alacsony kapacitáskihasználás fedezése érdekében, mivel a piacon az ártárgyalásokat jelentősen befolyásolta alacsony árú és dömpingelt kínai behozatal.

(176)

A mintában szereplő uniós gyártók átlagos munkaerőköltsége a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

12. táblázat

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség

(177)

Az egy alkalmazottra jutó átlagos munkaerőköltség 2019-ben csökkent, majd 2020-ban és a vizsgálati időszakban emelkedett. Amint az azonban a 10. táblázatban is látható, ezzel egyidőben a foglalkoztatás 54 %-kal csökkent.

(178)

A mintában szereplő uniós gyártók készletszintjei a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

13. táblázat

Készletek

(179)

A figyelembe vett időszakban a készletek 58 %-kal csökkentek. Ez azzal állt összefüggésben, hogy a termelés és az értékesítés egyaránt visszaesett. A figyelembe vett időszakban a készletek a termelés százalékában kifejezve 11 %-kal nőttek, mivel az ágazat fenn kellett tartania bizonyos tevékenységi volument, ezért nem tudta a termelést az értékesítés visszaesésével összhangban csökkenteni. Mindazonáltal mivel a termelés java része megrendelésre, a vevő specifikációi szerint történt, a készletek alakulása nem tekinthető fontos kármutatónak.

(180)

A mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásainak megtérülése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

14. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(181)

A Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezőségét úgy állapította meg, hogy a hasonló termék független vevők részére végrehajtott uniós értékesítéseiből származó adózás előtti nettó nyereséget kifejezte az értékesítési forgalom százalékában.

(182)

A figyelembe vett időszakban a nyereség 58 %-kal csökkent 2019-ben, majd meredeken visszaesett, és 2020-ban kétszámjegyű veszteségbe fordult. 2021-ben részben helyreállt, de továbbra is negatív maradt. Összességében a figyelembe vett időszakban a nyereség 173 %-kal csökkent. A Covid19-járványhoz kapcsolódó hirtelen keresletcsökkenéssel összefüggésben az alacsony árú kínai export által támasztott fokozott verseny, amint azt az 5.1. szakasz kifejti, arra kényszerítette az uniós gazdasági ágazatot, hogy csökkentse árait egy olyan időszakban, amikor a termelési költségek nőttek, amint azt a 4.4.3.1. szakasz ismerteti, ami jelentős veszteségekhez vezetett.

(183)

A nettó pénzforgalom az uniós gyártók önfinanszírozó képességét jelzi. A nettó pénzforgalom a jövedelmezőséghez hasonlóan alakult: a 2019 és 2020 között bekövetkezett drasztikus visszaesést a vizsgálati időszakban részleges fellendülés követte, de az továbbra is negatív maradt.

(184)

A beruházások megtérülése a beruházások könyv szerinti nettó értékének százalékában kifejezett nyereség. Alakulása hasonló volt a jövedelmezőségéhez: drasztikus, 129 %-os visszaesés a figyelembe vett időszakban, amellyel negatívba fordult.

(185)

A jövedelmezőség, a pénzforgalom és a beruházások megtérülésének csökkenése súlyosan érintette a mintában szereplő uniós gyártók tőkebevonási képességét.

(186)

A figyelembe vett időszak alatt a fő makrogazdasági mutatók kedvezőtlen tendenciát mutattak: az uniós értékesítési volumen 71 %-kal, a termelés 62 %-kal, míg a foglalkoztatás 50 %-kal esett vissza.

(187)

Hasonló kép rajzolódik ki a mikroökonómiai mutatók tekintetében is. Az Unión belüli értékesítések jövedelmezősége (+12 %-ról –9 %-ra), az értékesítési árak (–9 %), valamint a pénzforgalom (–109 %) mind jelentősen romlott.

(188)

A fogyasztásnak a Covid19-járvány miatti csökkenése mellett, miközben az uniós gazdasági ágazat termelési költsége 16 %-kal nőtt, a Kínából érkező behozatal árai 2018 óta tartósan és jelentősen elmaradtak az uniós gazdasági ágazat áraitól és költségeitől.

(189)

A kínai exportőrök behozatali volumene 39 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. Ugyanezen időszak alatt azonban a felhasználás csökkenése ennél hangsúlyosabb volt (66 %-os). Ennek eredményeként a kínai export 79 %-kal, a 2018. évi 17 %-ról a vizsgálati időszakban 31 %-ra növelte piaci részesedését, és árai jelentősen alákínáltak az uniós gazdasági ágazat árainak a teljes figyelembe vett időszakban. Az alákínálási különbözet átlagosan 13,1 % volt a vizsgálati időszak alatt, a 4.3.3. szakaszban leírtak szerint.

(190)

Az olcsó, dömpingelt kínai behozatal szintén jelentős árlenyomást idézett elő az uniós gazdasági ágazatban, tekintettel az 52,9 % és 58,8 % közötti alulértékesítési különbözetekre. Az uniós gazdasági ágazat nem volt képes a termelési költségek növekedésével összhangban növelni árait, ezért felettébb szorult jövedelmezőségi helyzetbe kényszerült, hogy legalább részben megőrizhesse értékesítési mennyiségét.

(191)

A fentiek alapján a Bizottság az eljárás e szakaszában arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kár érte.

(192)

Az alaprendelet 3. cikke (6) bekezdésének megfelelően a Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatal okozott-e jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság emellett az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdésével összhangban azt is megvizsgálta, hogy ezzel egy időben más ismert tényezők okozhattak-e kárt az uniós gazdasági ágazatnak. E tényezők a következők voltak: a Covid19-világjárvány, amely hatással volt az uniós felhasználásra, valamint az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye. A Bizottság gondoskodott arról, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatalon kívüli egyéb tényezők által esetlegesen előidézett károkat ne a dömpingelt behozatalnak tulajdonítsa.

(193)

A Kínából érkező behozatal volumene a figyelembe vett időszakban 39 %-kal, a 2018-as 602 010 tonnáról 2021-re 370 107 tonnára csökkent; ugyanebben az időszakban azonban e behozatal piaci részesedése 14 százalékponttal nőtt, elérve a 31 %-ot a vizsgálati időszakban, kárt okozva az uniós gazdasági ágazatnak, amelynek értékesítési volumene ugyanebben az időszakban 71 %-kal csökkent.

(194)

Ráadásul ez a behozatal az uniós gazdasági ágazaténál jelentősen alacsonyabb árakon valósult meg a figyelembe vett időszak egészében. Az uniós gazdasági ágazatnak nem volt más választása, mint a kínai gyártók által meghatározott alacsony árak követése, hogy megőrizze a minimális értékesítési mennyiséget a csökkenő felhasználás és a növekvő termelési költségek időszakában, amint azt a 4.4.3.1. szakasz kifejti. Ez viszont a mintában szereplő valamennyi uniós gyártó esetében a jövedelmezőség igen erőteljes visszaesését eredményezte: (a 2018. évi 12 %-os) nyereség (2021-ra) súlyos (–9 %-os) veszteségbe fordult, amelynek következtében a többi pénzügyi mutató, többek között a beruházások megtérülése és a pénzforgalom is romlottak. Ez az árlenyomás, amint azt a 4.3.3. szakasz kifejti, egyértelműen az uniós piacon dömpingelt árakon hordókat kínáló kínai exportáló gyártók magatartásának köszönhető.

(195)

Egy lényegesen kisebb piacon az uniós gazdasági ágazat értékesítése a 2018-as 2,8 millió hordóról a vizsgálati időszakban 800 000 hordóra esett vissza. Árainak csökkentése nélkül az uniós gazdasági ágazat azt kockáztatta volna, hogy még ezt a korlátozott mennyiségű értékesítést is elveszíti, ami egyes uniós gyártók esetében a termelés teljes leállását eredményezte volna.

(196)

Az 5.2.2. szakaszban részletesen bemutatott uniós export megmutatja, milyen lenne a normális helyzet az árszintek és az ebből eredő nyereségek tekintetében azokon az exportpiacokon, amelyeket nem érint a dömpingelt behozatal, vagy ahol intézkedéseket vezettek be a tisztességes kereskedelem helyreállítására, például az Egyesült Államokban, amely az uniós gyártók fő exportpiaca, és ahol a Kínából származó hordókra vonatkozóan 2019 óta dömpingellenes intézkedések vannak érvényben. A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat kirakodás utáni árai (amelyek magukban foglalják a szállítással kapcsolatos költségeket és a behozatali vámokat is) átlagosan 22 %-kal voltak magasabbak, mint az uniós piaci értékesítési árai (+29 % a vizsgálati időszakban), és folyamatosan meghaladták az uniós gazdasági ágazat termelési költségét, kivéve 2020-at, amely a Covid19-járvány által leginkább érintett év volt. Ezek az árak egy olyan piacot tükröznek, ahol a kínai behozatallal szemben bevezetett dömpingellenes intézkedések helyreállították a tisztességes kereskedelmet, és ezért észszerű mutatói annak, hogy milyenek lehettek volna az árak az uniós piacon a (197)–(209) preambulumbekezdésekben leírt árlenyomás nélkül.

(197)

Az uniós piac főként a felhasználók két fő kategóriája között oszlik meg mind az uniós gyártók, mind a kínai exportáló gyártók esetében: a független, kis- és közepes méretű sörfőzdék (amelyek az értékesítések mintegy 40 %-át teszik ki) és a nagyobb söripari konglomerátumok (amelyek az eladások több mint 50 %-át teszik ki).

(198)

A független, kis- és közepes méretű sörfőzdék többnyire szükségleteik szerint szerzik be a hordókat közép- és rövidtávon. A sörfőzdék több hordógyártót is megkeresnek, és árajánlatot kérnek az igényelt mennyiségre, amelyben szerepel a szállítási határidő is. Ez egy nagyon fontos szegmens az uniós gazdasági ágazat számára, ahol a földrajzi közelség és a rövidebb szállítási idő előnyt jelenthet. A felhasználók e szegmense nem működött együtt a vizsgálat során. Mindazonáltal az uniós gazdasági ágazat bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy több megrendelést is az olcsó kínai ajánlatok miatt veszített el ebben a szegmensben. Ez arra kényszerítette az uniós gyártókat, hogy jelentősen csökkentsék áraikat, hogy versenyképesek maradhassanak.

(199)

A piac másik felét az öt legnagyobb felhasználó jelenléte jellemzi, amelyek az uniós gazdasági ágazat Unión belüli értékesítésének több mint 50 %-át adják (ebből az ötből a két legnagyobb, az AB InBev és a Heineken együttesen 50/60 % feletti globális részesedéssel rendelkezik, és a mintába felvett két kínai exportáló gyártó értékesítésének legalább 55 %-át tette ki. Az uniós gazdasági ágazat bebizonyította, hogy ezek a felhasználók a következő évi hordóvásárlásaikat zártkörű pályázati felhívások útján szervezték meg. Ami a független sörfőzdéknek történő értékesítést illeti, a pályáztatás is arra kényszerítette a versenytársakat, hogy minimálisra csökkentsék áraikat, és a nagyon alacsony árakat ajánló kínai exportáló gyártók jelenléte arra késztette az uniós gazdasági ágazatot, hogy megfeleljen ezeknek az alacsony áraknak, és megakadályozta, hogy költségnövekedéseiket továbbháríthassák a vevőikre.

(200)

A pályáztatással kapcsolatban a vizsgálat kimutatta, hogy ezt a nagyobb felhasználók sajátos módon bonyolították le. A pályázati feltételek sajátosak voltak az árakat és a maximálisan beszerezni kívánt mennyiségeket illetően. A vevőnek nem volt szerződéses kötelezettsége a pályázat keretében beszerezni kívánt hordómennyiség tényleges megvásárlására, míg a szállítónak szerződéses kötelezettsége volt, hogy a megpályázott mennyiséget az ajánlott áron leszállítsa. Valójában a ténylegesen beszerzett mennyiségek ritkán feleltek meg az adott pályázatok keretében eredetileg beszerezni kívánt mennyiségeknek. Ugyanakkor a pályázatok nyertesei (azaz a hordószállítók) kötelesek voltak a megpályázott mennyiségeket az adott áron leszállítani, és nem tudták figyelembe venni például a termelési költségek változását.

(201)

A figyelembe vett időszakban az együttműködő felhasználók évente átlagosan hét pályázati eljárást írtak ki. Az e pályázatok alapján végül beszerzett mennyiségek pályázatonként változnak, és átlagosan a pályázati kiírásban szereplő mennyiségek kevesebb mint 60 %-ának feleltek meg. Ezen túlmenően a felhasználók a pályázati eljárás során megállapodott árat használták kiindulópontként az azonnali értékesítések esetleges későbbi ártárgyalásához.

(202)

Az árak minimalizálásának eszközeként használták a pályázati eljárást, amely piros, sárga és zöld színű fényekkel jelezte résztvevőknek (beleértve az uniós gyártókat és a kínai exportőröket is), hogy ajánlatuk mennyire volt magas vagy alacsony a többi résztvevőhöz képest. A nagyon alacsony árakat kínáló kínai exportőrök jelenléte arra kényszerítette az uniós gazdasági ágazatot, hogy fenntarthatatlan szintre csökkentse árait. Az uniós gazdasági ágazat pályázati úton történő értékesítésének árai átlagosan 10 %-kal alacsonyabbak voltak, mint a többi értékesítés 2020-ban és a vizsgálati időszakban, míg a pályázati eljárás végén aláírt szerződés csak a lehetséges beszerzési mennyiségekre vonatkozott, nem biztosított semmilyen garanciát arra vonatkozóan, hogy ténylegesen sor kerül megrendelésre. Ezt megerősítik a vizsgálat során megállapított jelentős alákínálási és alulértékesítési szintek.

(203)

Ezenkívül az AB InBev 2022. június 20-i beadványában hivatkozott „az [uniós] hordóbeszállítók közelmúltbeli áraira, amelyek versenyképesek [voltak] a kínai beszállítók áraival” a vizsgálati időszakban és 2022-ben. Ez tovább erősíti, hogy az uniós gyártók csökkentették áraikat a figyelembe vett időszak korábbi éveihez képest annak érdekében, hogy versenyképesek maradjanak a kínai árakkal.

(204)

A pályáztatás egy másik kapcsolódó jellemzője az volt, hogy jelentős mennyiségű értékesítésre került sor végül a tényleges pályázatok keretein kívül, a későbbi ártárgyalások során, az említett „jelzőlámparendszerre” támaszkodva. Ezt mutatják az uniós gazdasági ágazat által pályázati úton értékesített mennyiségek, amelyek nagyon alacsonyak voltak a figyelembe vett időszakban. Ez a szint a teljes értékesítésük 30 %-a feletti értékről, amely a 2019 és 2020 közötti időszakban volt jellemző, a vizsgálati időszak alatt 16 %-ra csökkent. A gyakorlatban a felhasználók ezt a sajátos pályáztatási folyamatot és az alacsony árú, dömpingelt kínai ajánlatokat kihasználva a kínai szintre szorították le az uniós ipar árait, végül pedig a pályázatok keretein kívül állapodtak meg ezekről az árakról.

(205)

Az együttműködő felhasználók által szolgáltatott adatok azt mutatják, hogy a kínai exportáló gyártók a figyelembe vett időszakban a pályázati felhívásokban kiírt mennyiségek átlagosan 30 %-át nyerték el. Ez azonban óvatos becslés, mivel a rendelkezésre álló bizonyítékok azt mutatják, hogy az egyik legnagyobb nem együttműködő felhasználó (a Heineken) a mintában szereplő két kínai gyártó által a vizsgálati időszak során exportált mennyiségeinek legalább 30 %-át tette ki.

(206)

Mindazonáltal, ahogyan azt a fentiekben kifejtettük, az, hogy az értékesítési ügyleteket hivatalosan, pályázat keretében kötötték-e meg, vagy sem, nem befolyásolta a dömpingelt kínai áraknak az uniós gazdasági ágazat áraira gyakorolt hatásait, valamint az ezen dömpingelt árak és a gazdasági ágazat hátrányos helyzete között ok-okozati összefüggést.

(207)

A 4.3.3. szakaszban kifejtettek szerint a kínai árak 2019-ben és 2020-ban csökkentek 2018-hoz képest, majd a vizsgálati időszak alatt ismét emelkedtek, de csak a 2018-as szintre álltak vissza. Ugyanebben az időszakban az uniós gazdasági ágazat árai 9 %-kal csökkentek, míg termelési költsége 16 %-kal emelkedett.

(208)

A hordók Kínából érkező behozatala által a piac mindkét szegmensében gyakorolt árnyomás azt eredményezte, hogy piaci részesedésének legalább részbeni megtartása érdekében az uniós gazdasági ágazatnak csökkentenie kellett értékesítési árait a termelési költségek meredek emelkedése ellenére. Ennek következtében a jövedelmezőség 12 %-ról –9 %-ra csökkent a figyelembe vett időszakban, és valamennyi pénzügyi mutató romlott.

(209)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy – tekintettel az egyidejűségre – az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetének romlása egybeesett a nagyon alacsony áron történő kínai behozatal jelentős jelenlétével. A szűkülő piac és a növekvő előállítási költségek mellett a kínai árak következetesen alákínáltak az uniós gazdasági ágazat árainak, és lenyomták az uniós piaci árszinteket, valódi és jelentős ok-okozati összefüggést teremtve a kettő között.

(210)

A nyilvántartások szerint a Kínából származó, nagyon olcsón importált hordók behozatala 2018 óta tart. A figyelembe vett időszakban a kínai behozatal átlagára átlagosan 24 %-kal volt alacsonyabb, mint az uniós gazdasági ágazat értékesítési átlagára. Ez egybeesett az uniós gazdasági ágazat árainak a növekvő termelési költségek ellenére történő folyamatos csökkenésével. Az a tény, hogy a felhasználás csökkenését tovább súlyosbította a Covid19-világjárvány, nem gyengítette a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti ok-okozati összefüggést. Az időszak során a felhasználás 66 %-kal, az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene pedig 71 %-kal csökkent, miközben a kínai export csak 39 %-kal csökkent, piaci részesedése pedig 17 %-ról 31 %-ra nőtt. Amint azt a (196) preambulumbekezdés kifejtette, az Egyesült Államok piacán elérhető piaci árak alapján, a kínai behozatal és a kifejtett árnyomás nélkül az uniós gazdasági ágazat képes lett volna fenntarthatóbb szintre emelni árait, és fedezni a megnövekedett termelési költségeit.

(211)

A felhasználás és a kapacitáskihasználás jelentős csökkenése komoly hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat teljesítményére. Ahogyan azonban azt a 4.4.3.1. szakaszban bemutattuk, még azokban az esetekben is, amikor az uniós gazdasági ágazatnak sikerült jelentős mértékben csökkentenie az állandó költségeket, e költségeknek a teljes költségen belüli részaránya 23 %-ra nőtt. Ugyanakkor az iparágnak más strukturális költségeket is sikerült csökkentenie, például a foglalkoztatást a Covid19-járvány időszakában. Az állandó és egyéb strukturális költségek ezen időszak alatti kezelése lehetővé tette az ilyen költségek által a gazdasági ágazat teljesítményére gyakorolt hatásának minimalizálását, amint azt fent is kifejtettük, de e költségek a kínai behozatal által okozott jelentős árlenyomás miatt csak részben voltak ellensúlyozhatóak.

(212)

A mintában szereplő uniós gyártók exportvolumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszak alatt:

15. táblázat

A mintában szereplő uniós gyártók exportteljesítménye

(213)

A figyelembe vett időszakban során az uniós gazdasági ágazat kivitele 52 %-kal csökkent.

(214)

2018 és 2020 között az exportteljesítmény némileg hasonló tendenciát mutatott, mint az uniós gazdasági ágazat által az uniós piacon értékesített mennyiségek alakulása. Az uniós gazdasági ágazat uniós és exportértékesítési volumene egyaránt csökkent a figyelembe vett időszak első felében, amelyet leginkább érintett a Covid19-járvány. Az exportértékesítések volumene azonban a relatív számadatokat tekintve kevésbé csökkent, mint az uniós piaci értékesítés. Ezenkívül az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye egyértelműen javulni kezdett, amint feloldották a Covid19-járvány miatt bevezetett korlátozásokat: az exportértékesítések volumene több mint kétszeresére nőtt 2020 és 2021 között. Emellett a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat exportértékesítési árai jelentősen meghaladták az uniós piacon elérhető értékesítési árakat, és folyamatosan a termelési költség felett voltak, kivéve a 2020. évet, amely a Covid-19 világjárvány által leginkább érintett év volt, és amely egyben a vizsgálati időszak felét is lefedte. Ennek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az exportteljesítmény átmeneti csökkenése nem járult hozzá a kárhoz, mivel az exportárak szintje elegendő volt ahhoz, hogy az uniós gazdasági ágazat az exportértékesítéseinek többsége esetében nyereséges legyen.

(215)

A kínai exportárak a figyelembe vett időszak kezdete (2018) óta jelentősen az uniós gazdasági ágazat árai és költségei alatt voltak. A vizsgálat szerint az alákínálási különbözetek súlyozott átlaga 13,1 % volt. Ez a nagyon alacsony árak melletti piaci térnyerés az uniós gazdasági ágazat rovására ment, amely a figyelembe vett időszakban kénytelen volt csökkenteni az értékesítési árait ahhoz, hogy a Covid19-járvány alatt és után legalább korlátozott mennyiségű értékesítést fenntartson a piacon. Ez az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetének kedvezőtlen alakulásához vezetett.

(216)

A Bizottság megkülönböztette az uniós gazdasági ágazat helyzetét befolyásoló összes ismert tényező hatásait a dömpingelt behozatal káros hatásaitól, és megvizsgálta azokat. A Covid19-járvány hatása és a hordók uniós és globális felhasználásában bekövetkezett, a járványhoz kapcsolódó csökkenés negatívan befolyásolta ugyan az uniós gazdasági ágazat helyzetének alakulását, a Bizottság azonban ezt korlátozott hatású átmeneti tényezőnek tekintette. Az uniós gazdasági ágazat helyzete már a Covid19-járvány előtt romlott, és ez a romlás folytatódott egészen a figyelembe vett időszak végéig.

(217)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak, és az egyéb tényezők – akár külön-külön, akár együttesen vizsgálva – nem gyengítették a jelentős kár és a dömpingelt behozatal közötti ok-okozati összefüggést.

(218)

Az intézkedések szintjének meghatározásához a Bizottság megvizsgálta, hogy a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb vám elegendő-e az uniós gazdasági ágazatnak a dömpingelt behozatal által okozott kár megszüntetéséhez.

(219)

A kár megszűnne, ha az uniós gazdasági ágazat az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdése és 7. cikkének (2d) bekezdése értelmében az irányáron tudna értékesíteni, és ezzel elérné a nyereségcélját.

(220)

Az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdésével összhangban a Bizottság a nyereségcél megállapítása során figyelembe vette az érintett országból érkező behozatal megnövekedése előtti jövedelmezőséget, a költségek, a beruházások, a kutatás-fejlesztés (a továbbiakban: K+F) és az innováció fedezéséhez szükséges jövedelmezőséget, valamint azt a jövedelmezőséget, amelyre rendes versenykörülmények között számítani lehet. Ez a haszonkulcs nem lehet alacsonyabb, mint 6 %.

(221)

A mintában szereplő uniós gyártók a kitöltött kérdőíveikben azt javasolták, hogy a nyereségcél 12 % és 20 % közötti érték legyen, mivel véleményük szerint ez az a szint, amely szükséges a folyamatokba és a termékekbe történő szükséges beruházások finanszírozásához, valamint az uniós gazdasági ágazat hosszú távú életképességének biztosításához. A gazdasági ágazat azt is kimutatta, hogy azokban az években, amikor normális versenyfeltételek voltak, átlagos jövedelmezősége 15 % volt.

(222)

E bizonyítékok fényében a Bizottság ideiglenesen úgy határozott, hogy a 12 %-os haszonkulcsot használja, amely az előző preambulumbekezdésben részletezett adatok tartományának alsó határán van, így nagyon konzervatív megközelítést alkalmaz.

(223)

A fenti megfontolásokra tekintettel a Bizottság a haszonkulcsot ideiglenesen 12 %-ban állapította meg a 7. cikk (2c) bekezdésének rendelkezéseivel összhangban.

(224)

Ami a beruházások, a kutatás-fejlesztés (K+F) és az innováció szintjét illeti a figyelembe vett időszakban, a Bizottság ellenőrizte a benyújtott információkat, és arra a következtetésre jutott, hogy a beruházások, a K+F és az innováció („IRI”) szokásos versenyfeltételek melletti, az uniós gazdasági ágazat által megadott és a Bizottság által ellenőrzött költségeitől való eltérés már szerepelt a 12 %-os nyereségcélban.

(225)

Mindezek alapján a Bizottság a fent említett nyereségcélt (lásd a (223) preambulumbekezdést) a mintában szereplő uniós gyártók vizsgálati időszak alatti termelési költségére típusonként alkalmazva kiszámította a hasonló termék uniós gazdasági ágazatnak kárt nem okozó darabonkénti árát.

(226)

A Bizottság ezt követően az érintett exportáló gyártóknak az alákínálás kiszámításához megállapított súlyozott átlagos importára, valamint a mintába felvett együttműködő uniós gyártók által az uniós piacon a vizsgálati időszakban értékesített hasonló termék kárt nem okozó, súlyozott átlagos ára összehasonlításának alapján meghatározta a kárkülönbözetet. A Bizottság az ebből az összehasonlításból kiadódó különbséget kifejezte a behozatalok CIF-alapon számított súlyozott átlagos értékének százalékaként.

(227)

A kár megszüntetéséhez szükséges mérték az „egyéb együttműködő vállalatok” és a „minden más vállalat” esetében ugyanúgy kerül meghatározásra, mint az ilyen vállalatokra vonatkozó dömpingkülönbözet.

(228)

A fenti értékelést követően az ideiglenes dömpingellenes vámokat az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban az alábbiak szerint indokolt megállapítani:

(229)

Miután az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének alkalmazása mellett döntött, a Bizottság az alaprendelet 21. cikkével összhangban megvizsgálta, hogy a kárt okozó dömping megállapítása ellenére egyértelműen kijelenthető-e, hogy a jelen ügyben az intézkedések elfogadása nem szolgálja az Unió érdekét. Az uniós érdek meghatározása az összes érintett érdek értékelésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök és a felhasználók érdekeit is.

(230)

Az Unióban nyolc vállalat gyárt hordókat. Közvetlenül több mint 400 munkavállalót foglalkoztatnak (ez a szám 2018-ban több mint 800 volt) Ausztriában, Csehországban, Németországban, Olaszországban és Spanyolországban.

(231)

Az intézkedések bevezetése lehetővé tenné az uniós gazdasági ágazat számára, hogy fenntartsa piaci részesedését, növelje kapacitáskihasználását, fenntartható szintre emelje az árakat és a jövedelmezőséget olyan szintre emelje, amely elvárható rendes versenyfeltételek mellett.

(232)

Az intézkedések bevezetésének mellőzése valószínűleg a jövedelmezőség további romlásához vezetne, amely már egyébként is negatív volt. Az intézkedések bevezetésének mellőzése a termelőegységek lezárásához és elbocsátásokhoz vezethet, ezáltal veszélyezteti az uniós gazdasági ágazat életképességét.

(233)

Ebből kifolyólag a Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy az ideiglenes intézkedések bevezetése az uniós gazdasági ágazat érdekét szolgálja.

(234)

Egy független importőr, amely volumen tekintetében a kínai behozatal 1,6 %-át teszi ki, nyújtott be mintavételi űrlapot és válaszolta meg a kérdőívet. Az együttműködő importőr átlagnyeresége a vizsgálati időszak alatt 16 % volt.

(235)

Ez az importőr ellenezte az intézkedések bevezetését. Azt állította, hogy a rozsdamentes acél árának és a szállítási költségek növekedésének fényében az intézkedések bevezetése további negatív hatással lenne a nyereségességére, ami a vállalat felszámolását eredményezné. A vállalat azt is hangsúlyozta, hogy az elmúlt években saját forrásaiból jelentős K+F-befektetéseket hajtott végre új szellemi alkotások kifejlesztése, valamint a hordógyártásban olyan új megoldások kidolgozása érdekében, amelyek az uniós felhasználók javát szolgálhatják, és hogy az intézkedések bevezetése véget vethet ennek a projektnek.

(236)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az importőr valószínűleg képes lesz továbbhárítani a dömpingellenes vám egy részét a végfelhasználókra. Az importőr jó nyereségi szintje csökkenti a vámnak az importőr életképességére gyakorolt hatását is. Összességében az egyetlen importőr által a jelen vizsgálatban tanúsított nagyon korlátozott együttműködés azt sugallja, hogy az intézkedések összességében nem lesznek rendkívül negatív hatással az importőrökre, és így azok súlya nem haladja meg az intézkedések uniós gyártókra gyakorolt pozitív hatásának súlyát.

(237)

A hordók egyedi igényekre szabásával foglalkozó kereskedők/szolgáltatók folytathatják ezt az üzleti tevékenységet, és képesek lesznek érdemben versenyezni, nem a dömpingelt importtal.

(238)

Az eljárás megindításakor két felhasználó, az Appie és a Carlsberg jelentkezett, de a kérdőívre adott válaszaikban csak korlátozott információkat szolgáltattak. Egy másik felhasználó, az AB InBev érdekelt félként nyilvántartásba vetette magát, és észrevételeket tett, de nem válaszolt a kérdőívre. Ezek a felhasználók sörfőzdéket vagy söripari konglomerátumokat képviselnek.

(239)

A 4.3.1. szakaszban leírtak szerint, az eljárás későbbi szakaszában a Bizottság ismét felvette a kapcsolatot a legnagyobb felhasználókkal, és azt kérte, hogy szolgáltassanak beszállítóikkal és beszerzési mennyiségeikkel kapcsolatos adatokat. Három felhasználó (AB InBev, Asahi és Molson Coors) ugyan benyújtott néhány adatot, de a kérdőív legfontosabb kérdéseire nem adtak részletes magyarázatot.

(240)

Az AB InBev eredeti beadványában ellenezte az intézkedések bevezetését, azt állítva, hogy:

(241)

Ami az első állítást illeti, a vizsgálat során összegyűjtött információk azt mutatták, hogy a szálloda- és vendéglátóipar nem magukat a hordókat vásárolja meg a sörgyártóktól, csupán azok tartalmát (azaz a sört). A kocsmák és bárok betétdíjat fizetnek a hordókért, amelyet visszatérítenek számukra, amikor az üres hordókat visszaszolgáltatják a sörgyártóknak. Ezért a hordók költségeinek a szálloda- és vendéglátóipar jövedelmezőségére gyakorolt hatása várhatóan korlátozott lesz.

(242)

Ami a második állítást illeti, úgy tűnik, hogy az uniós gazdasági ágazat elegendő szabad kapacitással rendelkezik. A csúcspontján, 2018-ban az uniós felhasználás körülbelül 3,2 millió hordó volt, miközben az uniós gazdasági ágazat teljes termelési kapacitása csaknem 6,8 millió hordó. Az exportértékesítéseket is figyelembe véve az uniós gazdasági ágazatnak még mindig csaknem 2 millió hordónyi szabad kapacitása van.

(243)

Tekintettel azok hosszú élettartamára (általában 30 év) és újratölthető jellegére, a hordók költségeinek az italágazatra gyakorolt hatása minimális.

(244)

A Bizottság ezért ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések felhasználókra gyakorolt negatív hatása várhatóan korlátozott lesz, és nem haladja meg az intézkedések uniós gyártókra gyakorolt pozitív hatását.

(245)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem állnak fenn olyan kényszerítő okok, amelyek arra utalnának, hogy a Kínai Népköztársaságból származó újratölthető rozsdamentesacél hordók behozatalára vonatkozó intézkedések bevezetése a vizsgálat e szakaszában ne szolgálná az Unió érdekét.

(246)

A Bizottságnak a dömpinggel, a kárral, az ok-okozati összefüggéssel, az intézkedések szintjével és az uniós érdekkel kapcsolatos következtetései alapján helyénvaló ideiglenes intézkedéseket bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy a dömpingelt behozatal további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(247)

A Kínai Népköztársaságból származó újratölthető rozsdamentesacél hordók behozatalára ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésében szereplő alacsonyabb vám szabályának megfelelően. A Bizottság elvégezte a kárkülönbözetek és a dömpingkülönbözetek összehasonlítását. A vám összegét a Bizottság a dömping- és a kárkülönbözet közül az alacsonyabb szintjén rögzítette.

(248)

A fentiek alapján az ideiglenes dömpingellenes vámtételek a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(249)

Az e rendeletben az egyes meghatározott vállalatok esetében megállapított egyedi dömpingellenes vámtételek a vizsgálat ténymegállapításain alapulnak. Így ezek az értékek az e vizsgálat során az említett vállalatok tekintetében feltárt helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek kizárólag az érintett országból származó és a megnevezett jogalanyok által gyártott érintett termék behozatalára vonatkoznak. Az e rendelet rendelkező részében kifejezetten meg nem jelölt vállalatok – köztük a kifejezetten megjelölt vállalatokkal kapcsolatban álló vállalatok – által gyártott, a felülvizsgálat tárgyát képező termék behozatalára a „minden más vállalatra” vonatkozó vámtételt kell alkalmazni. E behozatalok esetében az egyedi dömpingellenes vámtételek nem alkalmazhatók.

(250)

A dömpingellenes vámok megfelelő érvényesítése érdekében a „minden más vállalatra” megállapított dömpingellenes vám nemcsak az e vizsgálatban nem együttműködő exportáló gyártókra alkalmazandó, hanem azokra a gyártókra is, amelyek a vizsgálati időszak alatt nem exportáltak az Unióba.

(251)

A vámtételek közötti különbségből adódó, az intézkedések kijátszásával kapcsolatos kockázat lehető legkisebbre csökkentése érdekében különleges intézkedésekkel szükséges biztosítani az egyedi dömpingellenes vámok alkalmazását. A vállalatoknak, amelyekre egyedi dömpingellenes vámok vonatkoznak, a tagállamok vámhatóságai felé érvényes kereskedelmi számlát kell bemutatniuk. A számlának meg kell felelnie az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Amennyiben a behozatalt nem kíséri ilyen számla, akkor a „minden más vállalatra” megállapított dömpingellenes vám alkalmazandó.

(252)

Bár a számla bemutatása szükséges ahhoz, hogy a tagállamok vámhatóságai egyedi dömpingellenes vámtételeket alkalmazhassanak a behozatalokra, nem a számla jelenti az egyetlen olyan elemet, amelyet a vámhatóságoknak figyelembe kell venniük. Ugyanis még ha a bemutatott számla teljesíti is az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében előírt összes követelményt, a tagállamok vámhatóságainak akkor is el kell végezniük a szokásos ellenőrzéseket, és – minden más esethez hasonlóan – további dokumentumokat (fuvarokmányokat stb.) is bekérhetnek a nyilatkozatban foglalt adatok pontosságának ellenőrzése céljából, valamint annak érdekében, hogy az alacsonyabb vámtétel alkalmazása a vámjognak megfelelően indokolt legyen.

(253)

Amennyiben a szóban forgó dömpingellenes intézkedések bevezetését követően az alacsonyabb egyedi vámtételekben részesülő vállalatok kivitelének volumene jelentősen megnő, ez a növekedés önmagában is az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése szerinti, a kereskedelem szerkezetében az intézkedések bevezetése nyomán bekövetkezett változásnak tekinthető. Ilyen körülmények között, a feltételek teljesülése esetén kijátszásellenes vizsgálat indítható. Ez a vizsgálat többek között irányulhat annak megállapítására, hogy szükség van-e az egyedi vámtételek eltörlésére és az országos vám ebből következő kivetésére.

(254)

Az újratölthető rozsdamentesacél hordókra vonatkozó statisztikai adatok gyakran darabszámban kifejezve állnak rendelkezésre. A 2658/87/EGK tanácsi rendelet I. mellékletében meghatározott Kombinált Nómenklatúra (53) azonban az újratölthető rozsdamentesacél hordók esetében nem tartalmaz ilyen kiegészítő mértékegységet. Ezért rendelkezni kell arról, hogy az érintett termék behozatalaira vonatkozóan a szabad forgalomba bocsátás érdekében benyújtott árunyilatkozatban nemcsak a kilogrammban vagy tonnában kifejezett tömeget, hanem a darabszámban kifejezett mennyiséget is fel kell tüntetni. A 7310100010 és a 7310299010 TARIC-kód esetében a darabszámot akkor kell feltüntetni, ha ez összeegyeztethető a 2658/87/EGK rendelet I. mellékletével.

(255)

A (3) preambulumbekezdésben említett módon a Bizottság az érintett termék behozatalaira vonatkozóan nem vezetett be nyilvántartásbavételi kötelezettséget.

(256)

A Bizottság az alaprendelet 19a. cikkével összhangban tájékoztatta az érdekelt feleket az ideiglenes vámok tervezett kivetéséről. A Bizottság ezt a tájékoztatást a Kereskedelmi Főigazgatóság internetes honlapján keresztül a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé tette. Az érdekelt felek három munkanapot kaptak arra, hogy a kifejezetten nekik megküldött számítások pontosságával kapcsolatban írásban észrevételeket tegyenek.

(257)

Közös beadványában a Ningbo Major és a Penglai Jinfu észrevételeket fogalmazott meg az érdekelt felek tájékoztatását megelőző eljárási szakasszal kapcsolatban, amikor is arra kérték a Bizottságot, hogy tartózkodjék az ideiglenes intézkedések alkalmazásától. Kiemelték, hogy egyes terméktípusok irányára nem tükrözte az ismereteik szerint helytálló várt irányárakat. Emellett azt is felvetették, hogy a Bizottság bizonyos terméktípusokat nem vett figyelembe a kárkülönbözet számításában, valamint hogy az érdekelt felek tájékoztatásában található táblázatok egyikének fejléce nem megfelelően volt kitöltve.

(258)

A Bizottság részletesen megvizsgálta az észrevételeket, és úgy ítélte meg, hogy egyik felvetés sem a számítások helyességére vonatkozott, ezért úgy határozott, hogy érdemben az ideiglenes intézkedések kihirdetését követően beérkező további beadvánnyal együtt foglalkozik majd velük.

(259)

Az érdekelt felek tájékoztatásában található táblázatok egyikében – az érdekelt felek észrevételeinek megfelelően – a mennyiségek valóban darabszámban, nem pedig tonnában voltak kifejezve. Emellett a Bizottság bizonyos terméktípusokat azért nem vett figyelembe a kárkülönbözet számításában, mert az azoknak megfelelő terméktípusokat az uniós gazdasági ágazat nem gyártotta, ezért azok az alulértékesítési különbözet számítása szempontjából érdektelenek voltak.

(260)

A helyes ügyintézés érdekében a Bizottság fel fogja kérni az érdekelt feleket, hogy a megadott határidőn belül nyújtsák be írásbeli észrevételeiket, és/vagy kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(261)

Az ideiglenes vámok kivetésével kapcsolatos ténymegállapítások ideiglenesek, és a vizsgálat végleges szakaszában módosíthatók,