(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2020. október 21-én az (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: alaprendelet) 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: érintett ország vagy Kína) származó egyes acél szélerőműtornyok (a továbbiakban még: vizsgált termék) behozatalára vonatkozóan. A Bizottság a vizsgálat megindításáról értesítést tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2) (a továbbiakban: a vizsgálat megindításáról szóló értesítés).

(2)

A Bizottság a vizsgálatot a Szélerőműtorony-gyártók Európai Szövetsége (European Wind Tower Association, a továbbiakban: panaszos vagy EWTA) által 2020. szeptember 9-én benyújtott panasz nyomán indította el. A panaszt a panaszos az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése értelmében az acél szélerőműtornyokkal foglalkozó uniós gazdasági ágazat nevében nyújtotta be. A panaszban foglalt, a dömpinggel és az abból eredő jelentős kárral kapcsolatos bizonyítékok elegendőek voltak a vizsgálat megindításához.

(3)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A Bizottság emellett külön tájékoztatta a panaszost, más ismert uniós gyártókat, az ismert exportáló gyártókat, a kínai hatóságokat, valamint az ismert felhasználókat és importőröket a vizsgálat megindításáról, továbbá felkérte őket a vizsgálatban való részvételre.

(4)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy észrevételeket tegyenek a vizsgálat megindításával kapcsolatban, és kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat. A Bizottság 2021 márciusában meghallgatást tartott három felhasználó részvételével.

(5)

A kínai ágazati szervezet, a Kínai Gép- és Elektronikus Termék Export-import Kereskedelmi Kamara (China Chamber of Commerce for Import & Export of Machinery & Electronic Products, a továbbiakban: CCCME) az eljárás megindításával kapcsolatos észrevételeiben azt állította, hogy a panaszos nem adott érdemi összefoglalót a panaszban használt bizalmas információkról, különösen a panasz 2.1–2.4. mellékletét illetően. A CCCME szerint a bizalmas adatok túlzott mértékű használata ellehetetlenítette, hogy ez a fél a vizsgálati időszak alatt megismerje a helyzetet. Ezen állításait az ideiglenes szakasz utáni észrevételeiben és meghallgatásán megismételte.

(6)

A Bizottság rámutatott arra, hogy a panaszos az említett mellékletekben csak a vállalati vonatkozású információkat, például a panasz előkészítéséhez adatokat szolgáltató egyes vállalatok árbevételét, nyereségét, valamint termelési és értékesítési volumenét jelölte meg bizalmasként. A panasz nyilvános változata mindegyik mutató összesített adatait tartalmazta. Tehát a panasz nyilvános változatában foglalt információk a CCCME állításaival ellentétben elegendőek voltak ahhoz, hogy a CCCME a panaszban szereplő kárkülönbözet kiszámításával kapcsolatosan részletes észrevételeket nyújtson be. A CCCME észrevételeire reagálva az EWTA ugyancsak leszögezte, hogy nem állt az uniós gyártók érdekében, hogy részletes információkat közöljenek a figyelembe vett időszak alatti saját teljesítményükről, még indexált formában sem (3). Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(7)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy az alaprendelet 17. cikke alapján mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(8)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. A Bizottság az uniós gyártók által az eljárás megindítását megelőző legitimációs elemzés keretében bejelentett termelési és uniós értékesítési mennyiségek alapján, a gyártók földrajzi elhelyezkedését is figyelembe véve választotta ki az ideiglenes mintát. A minta két tagállamban működő három uniós gyártóból állt, amely a hasonló termék teljes becsült uniós értékesítési és termelési volumenének mintegy 38 %-át adták az eljárás megindítási szakaszában. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket az ideiglenes mintával kapcsolatban. Egyetlen fél sem fogalmazott meg észrevételt.

(9)

A Bizottság ezért az uniós gazdasági ágazatra nézve reprezentatívnak ítélte, és véglegesítette a három uniós gyártóból álló ideiglenes mintát.

(10)

A CCCME és a WindEurope európai szélenergetikai szövetség jóval az uniós gyártókból álló mintával kapcsolatos észrevételek megtételére nyitva álló határidő letelte után megkérdőjelezte a panaszosok reprezentativitását. Egyik fél észrevételei sem tudták megváltoztatni az uniós gyártókból álló mintával kapcsolatos döntést, és a Bizottság elutasította őket.

(11)

Az eljárás megindításakor az egyik, állítólag független importőr fél szolgáltatta az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglalt információkat, és hozzájárult ahhoz, hogy felvegyék a mintába. Erről a félről kiderült, hogy olyan vállalatcsoport tagja, amely az acél szélerőműtornyok felhasználóira jellemző főbb érdekekkel rendelkezik. Következésképpen a Bizottság úgy döntött, hogy nincs szükség mintavételre. E döntéssel kapcsolatban az érdekelt felek nem tettek észrevételeket.

(12)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte a Kínában működő összes ismert exportáló gyártót, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat. Emellett a Bizottság felkérte a Kínai Népköztársaságnak az Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy azonosítsa azokat az esetleges további exportáló gyártókat, amelyek érdeklődést tanúsíthatnak a vizsgálatban való részvétel iránt, illetőleg vegye fel velük a kapcsolatot.

(13)

Az érintett ország hét gyártója bocsátotta rendelkezésre a kért információkat, és járult hozzá ahhoz, hogy felvegyék a mintába. Közülük csak hatan exportáltak acél szélerőműtornyokat az Unióba a vizsgálati időszak alatt. Az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság három exportáló gyártóból álló mintát választott ki az Unióba irányuló export azon legnagyobb reprezentatív volumene alapján, amelyet a rendelkezésre álló időn belül megfelelően meg lehetett vizsgálni. Az ideiglenes minta a következő vállalatokból állt: Chengxi Shipyard Co., Ltd. (a továbbiakban: Chengxi Shipyard), CS WIND China Co., Ltd. (a továbbiakban: CS Wind) és Suzhou Titan New Energy Technology Co., Ltd. (a továbbiakban: Suzhou Titan). Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság a minta kiválasztásáról egyeztetett valamennyi ismert érintett exportáló gyártóval és az érintett ország hatóságaival.

(14)

Egy együttműködő exportáló gyártó tett észrevételt az ideiglenes minta kiválasztását illetően. A Penglai Dajin Offshore Heavy Industry Co., Ltd. (a továbbiakban: Penglai Dajin) vállalat kérte a mintába való felvételét, és azt állította, hogy az ideiglenes minta több okból sem volt reprezentatív. Először, a vállalat azzal érvelt, hogy a minta földrajzilag nem reprezentatív, mivel a mintában szereplő összes vállalat Csiangszu tartományban található. Másodszor, a Penglai Dajin rámutatott arra, hogy a mintában szereplő vállalatok közül az egyik állami tulajdonú vállalat, a másik pedig külföldi vállalat leányvállalata. Harmadszor, a vállalat azt állította magáról, hogy a mintában szereplő egyes, bonyolult felépítésű vállalatcsoportokhoz tartozó exportáló gyártókkal ellentétben a rendelkezésre álló idő alatt észszerűen megvizsgálható volt. Végezetül a Penglai Dajin előadta, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók közül kettő a termelése tekintetében nem volt reprezentatív, mivel csak nagy átmérőjű acéltornyokat gyártott.

(15)

A Bizottság megjegyezte, hogy az alaprendelet 17. cikkének rendelkezéseivel összhangban az ideiglenes minta azokat a legnagyobb reprezentatív termelési, értékesítési vagy exportvolumennel rendelkező vállalatokat tartalmazta, amelyeket a rendelkezésre álló idő alatt észszerűen meg lehetett vizsgálni. Emellett a Penglai Dajin semmilyen kényszerítő okot nem hozott fel arra vonatkozóan, miért kellett volna az ideiglenes mintában szereplő bármely exportáló gyártó helyett felvenni a mintába. Következésképpen a Bizottság elutasította a Penglai Dajin kérelmét, és megerősítette a mintát.

(16)

Nem sokkal ezután a mintában szereplő exportáló gyártók egyike, a CS Wind vállalat elállt az együttműködéstől. A Bizottság tudomásul vette ezt a döntést, és tájékoztatta a vállalatot arról, hogy az alaprendelet 18. cikkének rendelkezései szerint szándékozik megállapítani az e vállalatra vonatkozó esetleges dömpingellenes vámokat. Emellett a Bizottság tájékoztatta a Kínai Népköztársaság képviseletét a helyzetről.

(17)

Ezt követően a Bizottság kiegészítette az exportáló gyártók mintáját a Penglai Dajin felvételével, amely az exportvolument tekintve a következő volt az együttműködő vállalatok sorában, és a határidőkre figyelemmel észszerűen megvizsgálható volt.

(18)

A mintavételi űrlapot visszaküldő kínai exportáló gyártók közül eredetileg négy kért egyedi vizsgálatot az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése alapján. A Bizottság a kérdőíveket az eljárás megindításának napján hozzáférhetővé tette az interneten (4). A minta bejelentésekor a Bizottság tájékoztatta a mintába fel nem vett exportáló gyártókat arról, hogy nekik is ki kell tölteniük a kérdőívet, ha egyedi vizsgálatot kívánnak kérni. Azonban egyik vállalat sem nyújtott be kitöltött kérdőívet. Ezért a Bizottság egyetlen vállalatot sem vont egyedi vizsgálat alá.

(19)

A Bizottság kérdőívet küldött a Kínai Népköztársaság kormányának (a továbbiakban: kínai kormány) az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások Kínában való fennállására vonatkozóan.

(20)

A Bizottság az uniós gyártók, a független importőrök, a felhasználók és az exportáló gyártók számára összeállított kérdőívet a vizsgálat megindításának napján elérhetővé tette az interneten (5). Az érdekelt felek az eljárás megindításáról szóló értesítésben tájékoztatást kaptak arról, hogy találhatóak a kérdőívek, és mikor jelenti be a Bizottság a mintát vagy a mintavétel megszüntetésére vonatkozó határozatát.

(21)

A mintában szereplő három exportáló gyártó és három uniós gyártó, valamint két felhasználó küldött be kitöltött kérdőívet. A kínai kormánytól nem érkezett válasz. Ezt követően a Bizottság tájékoztatta a kínai kormányt, hogy a jelentős torzulások fennállásával kapcsolatos ténymegállapításokat illetően az alaprendelet 18. cikkét szándékozik alkalmazni.

(22)

A folyamatban lévő Covid19-világjárványra, valamint a különböző tagállamok és harmadik országok által bevezetett kijárási korlátozásokra tekintettel a Bizottság nem tudta elvégezni az alaprendelet 16. cikke szerinti ellenőrző látogatásokat. A Bizottság ehelyett az adatok egybevetésével távolról ellenőrizte a felek által küldött információkat, összhangban a Covid19-járványnak a dömpingellenes és szubvencióellenes vizsgálatokra gyakorolt hatásáról szóló közleményével (6).

(23)

A Bizottság összegyűjtötte a dömping és az abból eredő kár, valamint az uniós érdek megállapításához szükséges valamennyi információt. Ezzel összefüggésben a Bizottság az alábbi vállalkozások/felek esetében végzett távoli ellenőrzést az adatok egybevetésével:

(24)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2019. július 1. és 2020. június 30. közötti időszakot (a továbbiakban: vizsgálati időszak) ölelte fel. A kárfelmérés szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2017. január 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(25)

Az ideiglenes intézkedések bevezetésének határideje az alaprendelet 7. cikkének (1) bekezdése alapján 2021. június 18. volt. 2021. május 21-én a Bizottság az alaprendelet 19a. cikke (2) bekezdésének megfelelően tájékoztatta az érdekelt feleket arról a szándékáról, hogy nem vezet be ideiglenes intézkedéseket.

(26)

2021. június 18-án a Bizottság megerősítette azt a döntését, hogy nem vezet be ideiglenes intézkedéseket, és lehetőséget adott az érdekelt feleknek kiegészítő információk benyújtására, illetve meghallgatásra. A CCCME meghallgatást kért, és észrevételeket nyújtott be. A meghallgatáson és a beadványban előadott észrevételeket a Bizottság megfelelően figyelembe vette e rendelet vonatkozó szakaszaiban.

(27)

Mivel a Bizottság nem vezetett be ideiglenes dömpingellenes intézkedést, így a behozatalt sem vette nyilvántartásba.

(28)

A Bizottság folytatta a végleges megállapításokhoz szükségesnek ítélt valamennyi információ feltárását és ellenőrzését. A végleges ténymegállapítások megfogalmazásakor a Bizottság figyelembe vette az érdekelt felek észrevételeit.

(29)

A Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján végleges dömpingellenes vámot kívánt kivetni a Kínából származó acél szélerőműtornyok behozatalára (a továbbiakban: az érdekelt felek végső tájékoztatása). A Bizottság a felek számára egy meghatározott időszakot biztosított az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeik megtételére.

(30)

Amennyiben a felek kérelmezték, lehetőséget kaptak szóbeli meghallgatásra is. 2021. szeptember 23-án a Bizottság meghallgatta az EWTA-t. 2021. szeptember 27-én a CCCME és a Suzhou Titan részvételével tartott meghallgatást.

(31)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása után és a bizottsági szolgálatokkal tartott fenti meghallgatás során a CCCME megismételte azt a fenti (5) preambulumbekezdésben összefoglalt állítását, miszerint az EWTA túlzott mértékben használt bizalmas információkat. Ez nemcsak a panaszban szolgáltatott információkat érintette, hanem az érdekelt felek végső tájékoztatásakor közölt információkat is. Ez utóbbiakat illetően a CCCME és a Suzhou Titan különösen azt állapította meg, hogy az exportáló gyártók áron aluli értékesítésre vonatkozó számításokról való tájékoztatása nem tért ki kellő részletességgel az irányár kiszámítására. A Chengxi Shipyard hasonló észrevételeket tett az érdekelt felek végső tájékoztatása után. A Bizottság áttekintette a szolgáltatott adatokat, és az uniós gazdasági ágazat pontos, termékfajtánkénti irányárait ugyan titoktartási okokból nem közölhette, de még ugyanazon a napon újabb tájékoztatást nyújtott a mintában szereplő exportáló gyártóknak az alákínálásra és az áron aluli értékesítésre vonatkozó számításokról.

(32)

A fentiek ellenére a CCCME és a Suzhou Titan a meghallgató tisztviselő közreműködését kérte, tekintettel a következőkre: i. úgy ítélték meg, hogy a Bizottságnak alaposabban ellenőriznie kellene bizonyos uniós gazdasági ágazati adatokat (a (307) preambulumbekezdés tárgyalja); ii. ki kívánták kérni a meghallgató tisztviselő véleményét a Bizottság által az acél szélerőműtornyok kínai importárainak megállapításához használt forrásról (a (317)–(318) preambulumbekezdés tárgyalja); iii. a panaszos három beadványának összevetésekor eltéréseket találtak (a (306) és (307) preambulumbekezdés tárgyalja); valamint iv. jelentős különbség volt a dömping- és a kárkülönbözet között (a (292)–(295) preambulumbekezdés tárgyalja). A meghallgató tisztviselő 2021. október 14-én tartott meghallgatást, amelyen a Bizottság tisztázta ezeket a kérdéseket. A meghallgató tisztviselő megállapította, hogy a védelemhez való jog nem sérült.

(33)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása után az EWTA azt állította, hogy a vizsgálat során felmerült eljárási problémák aláásták a panaszosok védelemhez való jogát és azon képességét, hogy megvizsgálják a kínai exportőrök és felhasználók beadványait, és reagáljanak rájuk. Az EWTA szerint a kínai exportőrök és más érdekelt felek túlzott mértékben használtak bizalmas információkat, egyúttal rendre elmulasztottak érdemi összefoglalót adni a bizalmas beadványaikról. Ez ellehetetlenítette, hogy a panaszosok megvizsgálják a vonatkozó adatokat és állításokat, és érdemi észrevételeket fűzzenek hozzájuk, ezzel pedig sérült a jogszerű eljáráshoz való joguk.

(34)

A Bizottság elutasította ezt az állítást, mivel semmilyen további bizonyíték nem támasztotta alá. Ezenkívül a Bizottság megjegyezte, hogy egyúttal az ügy nyilvános irataihoz is benyújtották mindazokat a bizalmas módon közölt információkat, amelyek nyilvánosságra hozatala nem sértette a benyújtó fél titoktartáshoz fűződő érdekeit.

(35)

Az érdekelt felek által benyújtott észrevételeket a Bizottság mérlegelte, és indokolt esetben e rendeletben figyelembe vette.

(36)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása után több fél is amellett érvelt, hogy a Bizottságnak az alaprendelet 14. cikkének (4) bekezdése alapján fel kellene függesztenie az intézkedéseket. A panaszosok és több uniós gyártó ellenezte az intézkedések bármilyen módon történő felfüggesztését. A Bizottság visszaigazolta az e felek által közölt információk kézhezvételét, és emlékeztette őket, hogy amennyiben helyénvalónak ítéli, az intézkedések felfüggesztése mellett dönthet, ha a piaci viszonyok ideiglenesen annyira megváltoznak, hogy valószínűleg nem keletkezik ismét kár a felfüggesztés eredményeként, és ha ez az Unió érdekében áll.

(37)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglalt termékleírás áttekintése után, valamint a nemzeti vámhatóságoknál esetlegesen felmerülő félreértések elkerülése érdekében a Bizottság helyénvalónak találta, hogy némileg módosítsa az eljárás megindításáról szóló értesítésben közzétett termékleírást. A változások nem tették szükségessé az érdesítés módosítását, és nem érintették az eljárásban részt vevő érdekelt feleket. Az alábbiakban dőlt betűvel szerepelnek a változások.

(38)

Az érintett termék: Kínából származó egyes közüzemi méretű, kúpos vagy nem kúpos acél szélerőműtornyok és szelvényeik (7), összeszerelve is, beágyazott toronyalap-szelvénnyel együtt is, a hajtóműgondolával vagy rotorlapátokkal összekapcsolva is, amelyeket – szárazföldön vagy tengeren alkalmazva – legalább 1,00 megawatt (MW) villamosenergia-termelési kapacitással rendelkező és teljesen összeszerelve a torony alapjától a hajtóműgondola aljáig mérve (azaz addig a magasságig, ahol a torony teteje és a hajtóműgondola csatlakozik egymáshoz) legalább 50 méter magas szélturbinákban való felhasználásra terveztek (a továbbiakban: acél szélerőműtornyok), és amelyek jelenleg az ex 7308 20 00 (TARIC-kód: 7308200011) és az ex 7308 90 98 (TARIC-kód: 7308909811) KN-kód, szélturbina részeként importálva pedig az ex 8502 31 00 (TARIC-kód: 8502310011 és 8502310085) KN-kód alá tartoznak (a továbbiakban: az érintett termék).

(39)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy a következő termékek alapvető fizikai és műszaki tulajdonságai, valamint alapvető felhasználási területei azonosak:

(40)

A Bizottság úgy határozott, hogy az említett termékek az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében vett hasonló termékeknek minősülnek.

(41)

A Vestas a nagyobb acél szélerőműtornyok termékkörből való kizárását kérte azzal az indokkal, hogy az uniós gazdasági ágazatnak főként kisebb tornyok gyártásához van kapacitása (8).

(42)

A Bizottság e kérelem indoklását megalapozatlannak találta, mivel az uniós gazdasági ágazatnak összességében véve valamennyi szükséges méretű acél szélerőműtorony gyártásához van kapacitása, még ha az acél szélerőműtornyok uniós gyártói közül nem is mindenki gyárt ugyanazokban a méretekben. A Bizottság emellett azt is megállapította, hogy mérettől és a behozatal helyétől függetlenül az összes acél szélerőműtorony azonos jellemzőkkel rendelkezik az alapvető fizikai és műszaki tulajdonságait, a meghatározott célokra történő felhasználását és a helyettesíthetőségét illetően. A Bizottság ezért elutasította a kizárás iránti kérelmet.

(43)

A CCCME előadta, hogy a termékkörön belüli sokféleség miatt, a Kínában gyártott és az ottani belföldi piacon értékesített termék, valamint az uniós gazdasági ágazat által az Unióban gyártott és ott értékesített termék nem tekinthető a hasonló terméknek. Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CCCME a termékkör szűkítését kérte azzal az indokkal, hogy az Unióban eltérő szabályozás és támogatások vonatkoznak a magas, illetve az alacsony tornyokra, emellett arra lehet számítani, hogy egyre magasabb acél szélerőműtornyok készülnek. A CCCME nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, mely toronymodelleket kellene kizárni a termékkörből, és az álláspontja szerint kizárandó tornyok műszaki tulajdonságait sem közölte.

(44)

A fenti kérelmet ezért a Bizottság elutasította. A Bizottság rámutatott arra, hogy természetes, ha valamely termékkörön belül különböző modellek és típusok léteznek. A termék e sokféleségét és az ebből fakadóan az előállítási költségben és az árakban jelentkező különbségeket a termékkód (TK) alapján maradéktalanul figyelembe veszi az alákínálás, az áron aluli értékesítés és a dömping kiszámításakor. A 2.2. szakaszban leírtak szerint a Bizottság megállapította, hogy az összes acél szélerőműtorony azonos jellemzőkkel rendelkezik az alapvető fizikai és műszaki tulajdonságait, a meghatározott célokra történő felhasználását és a helyettesíthetőségét, vagyis az érintett termék meghatározása szempontjából lényeges tényezőket illetően.

(45)

Mivel a vizsgálat megindításakor Kína vonatkozásában elegendő arra utaló bizonyíték állt rendelkezésre, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében jelentős torzulások állnak fenn, a Bizottság helyénvalónak ítélte, hogy a vizsgálatot az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése figyelembevételével indítsa meg.

(46)

Következésképpen a 2. cikk (6a) bekezdésének esetleges alkalmazásához szükséges adatok összegyűjtése céljából a Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte a Kínában működő valamennyi exportáló gyártót arra, hogy bocsássák rendelkezésre az acél szélerőműtornyok előállításához felhasznált inputokra vonatkozóan kért információkat. A kért információkat öt exportáló gyártó nyújtotta be.

(47)

A vélt jelentős torzulásokra irányuló vizsgálatához szükségesnek tartott információk összegyűjtése érdekében a Bizottság kérdőívet küldött a kínai kormánynak. Ezenkívül az eljárás megindításáról szóló értesítés 5.3.2. pontjában a Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételétől számított 37 napon belül ismertessék álláspontjukat és szolgáltassanak információkat az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése alkalmazását illetően, és mindezt támasszák alá bizonyítékokkal. A kínai kormánytól a határidőn belül nem érkezett kitöltött kérdőív. Ezt követően a Bizottság tájékoztatta a kínai kormányt arról, hogy a jelentős torzulások Kínában való fennállásának megállapításához az alaprendelet 18. cikke értelmében a rendelkezésre álló tényeket fogja felhasználni.

(48)

Két exportáló gyártó, a Chengxi Shipyard és a Suzhou Titan, valamint az ágazati szervezet, a CCCME a rendes érték meghatározásához felhasznált forrásokról szóló, 2020. december 1-jei első feljegyzéssel kapcsolatos beadványaiban észrevételeket fogalmazott meg az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazását illetően. Állításaikat megismételték a rendes érték meghatározásához felhasznált forrásokról szóló, 2021. április 8-i második feljegyzéssel kapcsolatos beadványaikban. Ezeket az észrevételeket kimerítően tárgyalja a rendelet 3.2.1. szakasza.

(49)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte, hogy a rendelkezésére álló bizonyítékokra való tekintettel a rendes érték torzulástól mentes árak vagy referenciaértékek alapján történő meghatározása az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében egy megfelelő reprezentatív ország kiválasztását teheti szükségessé.

(50)

A Bizottság 2020. december 1-jén feljegyzés (a továbbiakban: első feljegyzés) (9) útján tájékoztatta az érdekelt feleket azokról a releváns forrásokról, amelyeket a rendes érték meghatározásához kíván felhasználni. A feljegyzésben a Bizottság teljeskörűen – a nyersanyagokra, a munkaerőre és az energiára is kiterjedően – felsorolta az érintett termék gyártásához felhasznált termelési tényezőket. Ezenkívül a torzulástól mentes árak, illetve referenciaértékek megválasztására vonatkozó szempontok alapján a Bizottság Dél-Afrikát, Mexikót és Törökországot jelölte meg lehetséges reprezentatív országként. A Bizottsághoz a mintában szereplő exportáló gyártók közül kettőtől, a Chengxi Shipyardtól (10) és a Suzhou Titantól (11), továbbá a CCCME-től (12), a felhasználók közül pedig a Vestastól (13) érkeztek észrevételek az első feljegyzéssel kapcsolatban. A Bizottság a rendes érték megállapításához felhasznált forrásokról szóló második feljegyzésben válaszolt az észrevételekre, amelyek összefoglalója e rendelet 3.2.2. szakaszában is megtalálható.

(51)

2021. április 8-án a Bizottság a rendes érték meghatározásához felhasználni kívánt lényeges forrásokról szóló második feljegyzés (a továbbiakban: második feljegyzés) (14) útján tájékoztatta az érdekelt feleket, hogy Mexikót találta a legmegfelelőbb reprezentatív országnak. Emellett tájékoztatta az érdekelt feleket, hogy az értékesítési, általános és igazgatási költségeket (a továbbiakban: SGA-költségek), valamint a nyereséget a reprezentatív országbeli gyártók, az Arcosa Industries de México, S. de R.L. de C.V. és a Speco Wind Power, S.A. de C.V., rendelkezésre álló adatai alapján állapítja meg. A Bizottsághoz a Chengxi Shipyardtól (15), a Suzhou Titantól (16) és a CCCME-től (17) érkeztek észrevételek a második feljegyzéssel kapcsolatban. Az észrevételeket a rendelet 3.2.2. szakasza tárgyalja.

(52)

A Bizottság a kínai acélágazat – a szélerőműtornyok gyártásában az acél a legfontosabb termelési tényező – vonatkozásában végzett közelmúltbeli vizsgálatai (18) keretében megállapította az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások fennállását. E vizsgálat keretében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok szerint helyénvaló az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazása.

(53)

Az említett vizsgálatok során a Bizottság megállapította, hogy Kínában a jelentős mértékű kormányzati beavatkozás a piaci elveknek megfelelő hatékony erőforrás-elosztáshoz képest torzulásokat eredményez (19). A Bizottság megállapította különösen, hogy a felülvizsgálat tárgyát képező termék fő nyersanyagát előállító acélágazatban nemcsak hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának első franciabekezdése értelmében jelentős mértékű kormányzati tulajdon van jelen (20), hanem az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának második franciabekezdése értelmében a kínai kormány számára a vállalatokban való jelenléte azt is lehetővé teszi, hogy befolyást gyakoroljon az árak és a költségek tekintetében (21). A Bizottság megállapította továbbá, hogy az államnak a pénzügyi piacokon, valamint a nyersanyagokat és más inputokat előállító gazdasági ágazatokban való jelenléte és az azok működésébe való beavatkozása további torzító hatást fejt ki a piacra. Összességében a kínai tervrendszer hatására az erőforrások a kínai kormány által stratégiaiként kijelölt vagy politikailag más szempontból fontosnak tartott gazdasági ágazatokban összpontosulnak, ahelyett, hogy elosztásukat a piaci erők határoznák meg (22). Emellett a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának negyedik franciabekezdése értelmében a kínai csődjogi és tulajdonjogi szabályozás nem működik megfelelően, ami torzulásokat idéz elő Kínában különösen a fizetésképtelen vállalatok életben tartása, valamint a földterületek használati jogának kiosztása területén (23). A Bizottság hasonlóképpen azt is megállapította, hogy Kínában az alaprendelet (24) 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának ötödik franciabekezdése értelmében az acélágazatban torzultak a bérköltségek, valamint hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának hatodik franciabekezdése értelmében a pénzügyi ágazatban – különösen a vállalati szektor tőkéhez jutása terén – torzulások állnak fenn (25).

(54)

A panasz információkat tartalmazott az acélipar torzulásairól, és különösen a tizenharmadik acélipari ötéves tervről (a továbbiakban: ötéves terv) és az acéliparban működő vállalatoknak biztosított preferenciális elbánásról. Ezenkívül a panasz tartalmazta az acél szélerőműtornyokat gyártó állami tulajdonú vállalatok kimerítő felsorolását, amelyben többek között a következő kínai eredetiberendezés-gyártók szerepeltek: China Shipbuilding Industry Corporation, Dongfang Electric Corporation, Xinjiang Goldwind (nem állami tulajdonú vállalat, de az állam jelentős részesedéssel rendelkezik benne), Shanghai Electric (Hongkongban és Sanghajban bejegyzett vállalat, 63 %-ban állami tulajdonú), Dalian Huarui Heavy Industry, Taiyuan Heavy Machinery Group Co Ltd, Guodian United Power Technology Company Limited, XEMC Windpower (Hunan tartomány többségi részesedéssel rendelkezik benne, a fennmaradó részvényei pedig a Sanghaji Értéktőzsdén forognak), China Datang Corporation, valamint a fizetésképtelen Baoding Tianwei Baobian Electric Co. A panasz emellett említést tett az Envision Energyről, amely ugyan magántulajdonú vállalat, mégis 50 millió RMB összegű hitelkeretet kapott az egyik állami tulajdonú banktól.

(55)

Ezenkívül a panasz az említett eredetiberendezés-gyártók mellett a következő kínai szélerőműtorony-gyártókat is felsorolta: Chengxi Shipyard Co., Ltd., a China State Shipbuilding Corporation és a China CSSC Holdings Limited holding (mindkettő állami tulajdonú vállalat) leányvállalata; Beijing JINGCHENG New Energy Co., Ltd. az állami tulajdonú Beijing JINGCHENG Machinery Electric Holding Co., Ltd. leányvállalata; Zhonghang Hongbo Windpower Equipment Co., Ltd., Kína legnagyobb állami tulajdonú repülési és védelmi vállalatának, az AVIC-nak az egyik stratégiai partnere; China Gezhouba Group Corporation (állami tulajdonú vállalat); Harbin Hongguang Boiler Group Co., Ltd. (állami szintű csúcstechnológiai vállalat); Jiangsu Baolong Electromechanical Manufacturing Co., Ltd, Lijang város egyik meghatározó vállalata, amely két korábbi állami tulajdonú vállalat összefonódásával jött létre; és HuaDian Heavy Industries Co., Ltd., amelyben többségi részesedéssel rendelkezik a kínai állam tulajdonában lévő eszközök felügyeletével és kezelésével foglalkozó bizottság.

(56)

Emellett a panasz kitér az Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériuma által két kínai vállalattal (CS Wind és Titan Wind) (26) szemben indított vizsgálatra, amelyben megállapítást nyert, hogy legalább a következő közpolitikai intézkedések közvetlenül előnyhöz juttatják a termelési ágazatot: fejlesztésipolitikai hitelezés a megújulóenergia-ipar számára; exportvásárlói hitelek; „két évig adómentesség, három évig fele adó” program külföldi tőkebefektetéssel működő vállalatok számára; földrajzi alapú társaságiadó-kedvezmények külföldi tőkebefektetéssel működő vállalatok számára; társaságiadó-törvény; kutatási és fejlesztési program; behozatalivám- és héamentességek importált berendezések használatára; hengereltacél-szállítás; villamosenergia-szolgáltatás a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében; a Lienjünkangi Gazdasági és Technológiai Fejlesztési Övezet igazgatási bizottsága által biztosított támogatási források beruházási infrastruktúra kiépítéséhez; támogatás a jó adózási fegyelemért; támogatás Tajcang város számára vállalatok tőzsdei bevezetésének előmozdításához; támogatások Tajcang város számára az ipari gazdaság fejlődésének előmozdításához a 2010 és 2012 közötti hároméves időszakban; különleges források a tudomány és a technológia fejlesztéséhez; valamint támogatás a Titan Baotou számára a ritkaföldfémekkel foglalkozó új és csúcstechnológiai iparfejlesztési övezethez a kiváló építési beruházásokért.

(57)

E vizsgálatban a Bizottság megvizsgálta, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében fennálló jelentős torzulások figyelembevételével helyénvaló-e vagy sem a Kínában érvényes belföldi árak és költségek alkalmazása. A Bizottság ezt a vizsgálatot a vizsgálat iratai között megtalálható, köztük a Kínára vonatkozó országjelentésben (a továbbiakban: a jelentés) (27) foglalt bizonyítékokra alapozta, amelyek nyilvánosan hozzáférhető forrásokból származnak. Az elvégzett elemzés általában véve a kínai gazdaságba való jelentős mértékű kormányzati beavatkozással, valamint konkrétan az érintett gazdasági ágazatnak (ezen belül az érintett termék piacának) sajátos helyzetével foglalkozott. A Bizottság ezeket a bizonyítékokat kiegészítette saját kutatásával; e kutatás azokat a különböző kritériumokat vizsgálta, amelyek a Kínában fennálló jelentős torzulások alátámasztása szempontjából relevánsak.

(58)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának első franciabekezdése értelmében vett kínai kormányzati tulajdon mértékét illetően nem állnak rendelkezésre részletes adatok az állami tulajdonú vállalatok és a magántulajdonú szélerőműtorony-gyártók pontos részesedéséről, azonban a nagy kínai szélerőműtorony-gyártók egy része, így a Chengxi Shipyard és a Fuchuan Yifan állami tulajdonú vállalat

(59)

A szélerőműtornyok gyártásához szükséges legfontosabb termelési tényezőt előállító acéliparban továbbra is komoly mértékű a kínai kormány tulajdonosi szerepe. Miközben az állami és a magántulajdonú vállalatok száma a becslések szerint közel azonos, a világ tíz legnagyobb acélgyártója között található öt kínai gyártóból négy van állami tulajdonban (28). Ugyanakkor míg 2016-ban a tíz legnagyobb gyártó az ágazat teljes kibocsátásának csak mintegy 36 %-át adta, a kínai kormány ugyanebben az évben célul tűzte ki, hogy 2025-re mintegy tíz nagyvállalatnál összpontosítsa az acélgyártás 60–70 %-át (29). Ezt a szándékát a kínai kormány 2019 áprilisában, az acélipar konszolidációjára vonatkozó iránymutatás közzétételének bejelentésekor ismét kinyilvánította (30). A konszolidáció keretében kényszerű összefonódásokra kerülhet sor a jövedelmező magánvállalatok és a gyengén teljesítő állami tulajdonú vállalatok között (31).

(60)

Emellett a legnagyobb acélipari gyártók közül sokat külön is megemlít az „Acélipari kiigazítási és korszerűsítési terv (2016–2020)” című dokumentum. Például a kínai állam tulajdonában lévő Shanxi Taiyuan Iron & Steel Co. Ltd. (a továbbiakban: TISCO) a honlapján található bemutatkozása szerint olyan „vas- és acélipari óriásvállalat”, amely „rendkívül nagy méretű, integrált vasércbányászati, vas- és acélgyártási, feldolgozási, szállítási és kereskedelmi üzletággal rendelkező vas- és acélipari komplexummá fejlődött” (32). Egy másik nagyvállalat a kínai állam tulajdonában lévő, a közelmúltban konszolidált China Baowu Steel Group Co. Ltd (előzőleg Baosteel csoport és Wuhan Iron & Steel) részeként acélgyártással foglalkozó Baosteel (33).

(61)

Mivel a szélerőműtorony-ágazatban bizonyos mértékű kormányzati beavatkozás érvényesül, a szélerőműtorony-ágazatban és az acéliparban pedig fokozott az állami tulajdonú vállalatok jelenléte, a magántulajdonú gyártók nem működhetnek a piaci viszonyok között. Sőt, a lenti (67)–(74) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a szélerőműtorony-ágazatban az állami tulajdonú vállalatok mellett a magántulajdonú vállalatokra is kiterjed a szakpolitikai felügyelet és irányítás.

(62)

Azzal kapcsolatban, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának második franciabekezdése értelmében a kínai kormány abban a helyzetben van-e, hogy befolyást gyakorolhat az árakra és a költségekre, az alábbi példák jól szemléltetik, hogy a kínai kormány a gazdasági szereplőkön keresztül egyre nagyobb mértékben beavatkozik a szélerőműtorony-ágazatba. A szélerőműtorony-gyártók közül sokan kiemelten foglalkoznak a pártépítési tevékenységekkel a honlapjukon, párttagoknak is helyet biztosítanak a vállalatvezetésben, és hangsúlyozzák a KKP iránti elkötelezettségüket. A vizsgálat a szélerőműtoronyok több gyártójánál, köztük a mintában szereplő Chengxi Shipyard exportáló gyártónál pártépítési tevékenységeket tárt fel. A Chengxi Shipyardban 100 %-os részesedéssel rendelkező CSSC Holdings Limited alapszabálya szerint a pártbizottság a következő feladatokat látja el: “felügyeli a párt- és az állami politika véghajtását, és gondoskodik annak eredményességéről a vállalatnál […]; a pártszervezet a káderek párt általi irányításának elvével, egyúttal az igazgatósági tagok jogszabály szerinti kinevezésének üzemeltetésirányítási elvével és az emberi jogok üzemvezetők általi, jogszabály szerinti érvényesítésének elvével összhangban gondoskodik az előkészületekről, valamint véleményt és javaslatokat fogalmaz meg az igazgatósági tagságra vagy az ügyvezető igazgatói beosztásra jelölteket illetően, vagy átfogó kutatást követően véleményt és javaslatokat fogalmaz meg az igazgatóságnak és az ügyvezető igazgatónak a meglévő jelölteket illetően; […], kutatást és egyeztetéseket folytat a vállalat reformját, fejlesztését és stabilitását, valamint a fontosabb tevékenységeket és a gazdálkodást érintő ügyekben […]” (34).

(63)

Emellett a CS Wind esetében a vizsgálat azt is feltárta, hogy a párttagok számának növelésére irányuló erőfeszítések is voltak a vállalatnál: „A külföldi tőkebefektetéssel működő CS Wind Power Equipment (Lianyungang) Co., Ltd. vállalatnak több mint százötven alkalmazottja van, közülük mindössze öten voltak párttagok. A »párt és a tömegek közötti egység megteremtése« révén immár több mint hetven párttag dolgozik a vállalatnál” (35).

(64)

A Fuchuan Yifan a következő módon jellemzi a pártbizottság szerepét: „A párttagok és a különböző részlegek kulcsfontosságú munkavállalói szorosan együttműködnek, szabad teret engednek az úttörő példakép érvényesülésének, tevékenyen dolgoznak az egyes részlegek tényleges erősségeinek konszolidálásáért, élmunkára és kiválóságra ösztönzik a dolgozókat, kiindulási alapként tekintenek az áttörést hozó projektekre, kiemelt figyelmet fordítanak az összetartásra, leküzdik a nehézségeket, bemutatják a tehetségeket és a készségeket, hogy gondoskodjanak a vállalat költségeinek csökkentésében, hatékonyabbá tételében, a bevételek növelésében és a forrásgyűjtésben stb. való aktív szerepvállalásról, valamint mindegyik projekt minőségi és mennyiségi szempontból kifogástalan végrehajtásáról” (36).

(65)

Ezenkívül a mintában szereplő Penglai Dajin exportáló gyártónál és a Shanghai Taisheng Wind Power Equipment vállalatnál is folynak pártépítési tevékenységek.

(66)

A Bizottság továbbá a vizsgálat során megállapította, hogy személyes kapcsolatok állnak fenn a szélerőműtorony-gyártók és a KKP között. A vizsgálat feltárta, hogy több szélerőműtorony-gyártó vállalat felső vezetésében vannak KKP-tagok: ilyen a Chengxi Shipyard (az igazgatóság elnöke és a vezérigazgató is KKP-tag, egyúttal a pártbizottság titkári, illetve titkárhelyettesi tisztségét is betölti), Suzhou Titan (legalább egy igazgatósági tag KKP-tag), Fuchuan Yifan (az igazgatóság elnöke és alelnöke egyaránt KKP-tag, egyúttal a pártbizottság titkári, illetve titkárhelyettesi tisztségét is betölti), valamint a Shanghai Taisheng Wind Power Equipment (a felügyelőbizottság elnöke KKP-tag).

(67)

A szélerőműtorony-ágazatban továbbá azonosíthatók az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának harmadik franciabekezdése értelmében vett, a belföldi gyártókat előnyben részesítő vagy a szabadpiaci erőviszonyokat más módon befolyásoló politikák.

(68)

A kínai kormány a szélerőműtornyok legfontosabb alkotóelemét előállító acélipart kulcsfontosságú gazdasági ágazatnak tekinti (37). Ezt támasztja alá az acéliparral foglalkozó számos nemzeti, regionális és települési szinten kiadott terv, irányelv és más dokumentum, köztük az „Acélipari kiigazítási és korszerűsítési terv (2016–2020)” is. Ez a terv kijelenti, hogy az acélipar „a kínai gazdaság fontos, alapvető ágazata, a nemzetgazdaság egyik sarokköve” (38). A tervben meghatározott fő feladatok és célkitűzések az ágazat fejlesztésének valamennyi szempontjára kiterjednek (39).

(69)

A tizenharmadik ötéves gazdaság- és társadalomfejlesztési terv (40) célul tűzi ki a felső kategóriás acélterméktípusokat gyártó vállalatok támogatását (41). Emellett a termékek megfelelő minőségével, tartósságával és megbízhatóságával is foglalkozik, és ennek érdekében előirányozza olyan vállalatok támogatását, amelyek a tiszta acélgyártáshoz, a precíziós hengerléshez és a minőségjavításhoz kapcsolódó műszaki megoldásokat alkalmaznak (42).

(70)

Az ipari szerkezetátalakításhoz összeállított útmutató katalógus 2011. évi kiadásának 2013. évi módosítása (43) (a továbbiakban: a katalógus) az ösztönzött ágazatok közé sorolja az acélipart.

(71)

A kínai kormány az ágazat irányítása és fejlesztése céljából széles körben alkalmaz szakpolitikai eszközöket és irányelveket egyebek mellett a piac összetételéhez és szerkezetátalakításához, a nyersanyagokhoz, a beruházásokhoz, a kapacitások leépítéséhez, a termékskálához, a tevékenységek áthelyezéséhez, a korszerűsítéshez stb. kapcsolódóan. A felsorolt és egyéb eszközökkel a kínai kormány az ágazat fejlesztését és működését annak gyakorlatilag valamennyi vonatkozására kiterjedően irányítja és ellenőrzi (44). A kínai kormány politikájának következményeit és az abból eredő torzulásokat a kapacitásfelesleg jelenlegi problémája szemlélteti a legvilágosabban.

(72)

A szélenergia hasznosítását tartományi és települési szinten is támogatják: például Lienjünkang város tengeri gazdaságfejlesztésre vonatkozó tizenharmadik ötéves terve külön kitér ennek az ágazatnak a fejlesztésére. A terv előirányozza „a szélerőmű-berendezések ágazati láncának kiépítését, több vezető szélenergia-ipari vállalat, például a Guodian Power, a Zhongfu Lianzhong, a Tianshun Tower és a CSWind Power átalakításának és korszerűsítésének ösztönzését és irányítását, valamint fejlesztési, tervezési és gyártási technológiáik fokozatos korszerűsítését, továbbá megawattos rotorlapátokkal kapcsolatos projektek támogatását” (45).

(73)

A fentiekben leírtak szerint a kínai kormány továbbá sokféle szakpolitikai eszközt és irányelvet alkalmaz az ágazat irányítása és fejlesztése céljából. A felsorolt és egyéb eszközökkel a kínai kormány az ágazat fejlesztését és működését annak gyakorlatilag valamennyi vonatkozására kiterjedően irányítja és ellenőrzi.

(74)

Összefoglalásként elmondható, hogy a kínai kormány olyan intézkedéseket hajt végre, amelyek arra ösztönzik a gazdasági szereplőket, hogy feleljenek meg az ösztönzött iparágak – köztük a szélerőműtornyok gyártásához szükséges fő nyersanyagot, az acélt előállító ágazat – támogatásához kapcsolódó közpolitikai célkitűzéseknek. Az ilyen intézkedések gátolják a piaci erők szabad érvényesülését.

(75)

E vizsgálat során a Bizottság nem talált olyan bizonyítékokat, amelyek azt jeleznék, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának negyedik franciabekezdése szerinti, a csődjogi és a tulajdonjogi jogszabályoknak a szélerőműtorony-ágazatban való, az (53) preambulumbekezdésben már bemutatott diszkriminatív alkalmazása vagy nem megfelelő érvényesítése ne hatna ki az acél szélerőműtornyok gyártóira.

(76)

A szélerőműtorony-ágazatra az (53) preambulumbekezdésben már szintén bemutatott, az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának ötödik franciabekezdése szerinti, a bérköltségek tekintetében fennálló torzulások is kihatnak. A szóban forgó ágazatban ezek a torzulások közvetlenül (az acél szélerőműtornyok gyártásával és a legfontosabb inputjaik előállításával összefüggésben) és közvetetten (az ugyanezen kínai munkajogi rendszer hatálya alá tartozó vállalatoktól származó tőke és inputok felhasználásán keresztül) egyaránt érvényesülnek (46).

(77)

Emellett e vizsgálat keretében nem nyújtottak be a Bizottsághoz olyan bizonyítékot, amely azt jelezné, hogy az (53) preambulumbekezdésben már szintén bemutatott, az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának hatodik franciabekezdése szerinti, a pénzügyi rendszerben érvényesülő kormányzati beavatkozás ne hatna ki a szélerőműtorony-ágazatra. Ennek következtében a pénzügyi rendszerbe való jelentős kormányzati beavatkozás minden szinten nagymértékben befolyásolja a piaci viszonyokat.

(78)

Végezetül a Bizottság emlékeztetni kíván arra, hogy a szélerőműtornyok gyártásához többféle inputra van szükség. Az ügyben rendelkezésre álló bizonyítékok szerint a mintában szereplő exportáló gyártók az inputok nagy többségét Kínában szerzik be. Ezenkívül Kína a szélerőműtorony-gyártási folyamathoz szükséges legfontosabb nyersanyag, az acél egyik vezető gyártója. Amikor a szélerőműtorony-gyártók beszerzik inputjaikat vagy szerződést kötnek inputjaik beszerzése érdekében, az általuk fizetett árakra (amelyeket költségként jelenítenek meg) nyilvánvalóan kihatnak a fent ismertetett rendszerszintű torzulások. Például az inputok beszállítói a torzulásokkal érintett munkaerőt foglalkoztatnak. Olyan kölcsönt vehetnek fel, amelyet szintén érintenek a pénzügyi szektor, illetve a tőkeallokáció torzulásai. Ezenkívül vonatkoznak rájuk a tervrendszer valamennyi kormányzati szinten és gazdasági ágazatban alkalmazott szabályai.

(79)

Következésképpen az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében nemcsak szélerőműtornyok belföldi értékesítési árait nem helyénvaló alkalmazni, de az inputköltségeket (ezen belül a nyersanyagok, az energia, a földterület, a finanszírozás, a munkaerő stb. költségeit) sem, hiszen ezekre is kihat a jelentés A. és B. részében bemutatott jelentős mértékű kormányzati beavatkozás. A tőke, a földterület, a munkaerő, az energia és a nyersanyagok allokálásával összefüggésben bemutatott kormányzati beavatkozás Kína teljes egészében érvényesül. Ebből egyebek mellett az is következik, hogy a Kínában különféle termelési tényezők felhasználásával előállított inputra szintén jelentős torzulások hatnak. Ugyanez vonatkozik az input inputjaira, és így tovább. Sem a kínai kormány, sem a jelen vizsgálatban érintett exportáló gyártók nem szolgáltak ellentétes értelmű bizonyítékkal vagy érvekkel.

(80)

A (21), illetve a (47) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a kínai kormánytól nem érkezett olyan észrevétel vagy bizonyíték, amely alátámasztotta vagy cáfolta volna az ügy irataiban, ezen belül a jelentésben meglévő, valamint a panaszos által ezek kiegészítéseképpen nyújtott bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy jelentős torzulások állnak fenn, és/vagy a szóban forgó ügyben helyénvaló az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazása. Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a kínai kormány által megfogalmazott észrevételeket illetően lásd a (116)–(123) preambulumbekezdést.

(81)

Az eljárás megindításakor az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazásával kapcsolatos észrevételek érkeztek a CCCME-től. Ezt követően az első feljegyzésre válaszul a CCCME, a Suzhou Titan és a Chengxi Shipyard, a második feljegyzésre válaszul pedig a CCCME, a Suzhou Titan és a Chengxi Shipyard nyújtott be észrevételeket.

(82)

Az eljárás megindításához fűzött észrevételeiben a CCCME először az alábbiakat adta elő a rendes érték panaszban való meghatározását illetően:

(83)

A CCCME továbbá felvetette, hogy a rendes érték képzésének a (82) preambulumbekezdésben felsorolt hiányosságaira figyelemmel más módszerrel kellene képezni a rendes értéket. A CCCME előadta, hogy az uniós gazdasági ágazat irányárát kellene alapul venni. Az irányár meghatározásához használt munkaerőköltség helyett a panaszos által javasolt reprezentatív ország, Törökország munkaerőköltségét kellene figyelembe venni, amely az uniós gazdasági ágazat munkaerőköltségének kevesebb mint tizede. A panaszos által az irányár meghatározásához használt 10 %-os nyereségcél hozzáadásával lehetne megkapni az alternatív rendes értéket. A CCCME rámutatott arra, hogy e rendes érték használata esetén jóval alacsonyabb lenne a dömpingkülönbözet, mint a panaszos által a tényleges számítások megadása nélkül meghatározott 55 %-os átlagkülönbözet.

(84)

A CCCME a (82) és (83) preambulumbekezdésben ismertetett észrevételeit és állításait az ideiglenes szakasz utáni meghallgatáson és beadványban is megismételte.

(85)

A (82) preambulumbekezdésben felsorolt állítólagos hiányosságokat illetően a Bizottság úgy vélte, hogy a CCCME bizonyára félreértelmezte a panaszban foglalt adatokat és a rendes érték alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése szerinti meghatározásához használt módszert:

(86)

A (83) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a CCCME által javasolt másik módszerrel kapcsolatosan a Bizottság megjegyezte, hogy a rendes érték ilyen módon történő képzése összeegyeztethetetlen lenne az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdésével. Ezenkívül a CCCME megközelítése következetlennek tűnt. Ahol a bizonyos anyagok törökországi költsége meghaladta az uniós gazdasági ágazat költségét, a CCCME az uniós gazdasági ágazat alacsonyabb költségét javasolta referenciaértékként használni. Ahol viszont a törökországi költség volt alacsonyabb, a CCCME a török költséget javasolta referenciaértékként használni. Ráadásul a (85) preambulumbekezdésben ismertetett módon a panaszos helyesen a reprezentatív országbeli költségeket alapul véve képezte a rendes értéket.

(87)

A (85)–(86) preambulumbekezdésben kifejtett okok alapján a Bizottság elutasította a CCCME (82), (83) és (84) preambulumbekezdésben említett állítását.

(88)

Az alábbiakban található részletes magyarázat szerint a Bizottság e vizsgálatban a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján – a kínai kormány együttműködésének hiányára is figyelemmel – arra a következtetésre jutott, hogy indokolt az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazása.

(89)

Az eljárás megindításával kapcsolatos beadványában a CCCME továbbá azt állította, hogy a panasz nagymértékben támaszkodott a jelentésre, amely a CCCME szerint azzal a céllal készült, hogy az uniós gazdasági ágazat számára megkönnyítse a panasztételt. Ebből a célból következik, hogy a jelentés nem készülhetett tárgyilagosan. A CCCME hozzátette, hogy e cél miatt a jelentés nem felel meg a bizonyítékok pártatlanságára és tárgyilagosságára, valamint megfelelő bizonyító erejére vonatkozó követelményeknek. A CCCME továbbá azt állította, hogy a jelentés szándékosan figyelmen kívül hagy ténybeli körülményeket, elemeket és következtetéseket, így nem tárgyilagos.

(90)

A CCCME ezenkívül azt is előadta, hogy a jelentést 2017-ben tették közzé, így tartalma és a benne szereplő hivatkozások 2016-ból és az azt megelőző évekből származnak. A jelenlegi vizsgálat viszont 2020. október 21-én indult, a vizsgálati időszak pedig a dömpinget illetően 2019. júliustól és 2020. júniusig terjed. Ezért a CCCME szerint a jelentés nem a vizsgálati időszak alatti esetleges torzulásokat tükrözi. A CCCME különösen arra mutatott rá, hogy a jelentés acéliparról szóló fejezete a 2017-ig tartó időszakkal foglalkozott, a panasz pedig nem bizonyította, hogy ezek a torzulások az azt követő években, ezen belül a vizsgálati időszakban is változatlanul fennálltak.

(91)

A Bizottság megjegyezte, hogy a jelentés átfogó dokumentum, amely széleskörű objektív bizonyítékokon – többek között a kínai kormány által közzétett jogszabályokon, szabályokon és hivatalos szakpolitikai dokumentumokon, nemzetközi szervezetek mint harmadik felek által összeállított jelentéseken, szakemberek tudományos tanulmányain és cikkein, továbbá egyéb megbízható független forrásokon – alapul. Mivel a jelentés 2017 decembere óta nyilvánosan elérhető, minden érdekelt félnek elegendő ideje volt arra, hogy cáfolja, kiegészítse vagy észrevételezze a jelentést, illetve az azt megalapozó bizonyítékokat. Mindeddig egyetlen fél sem nyújtott be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a jelentéshez felhasznált források tévesek lettek volna.

(92)

A vizsgálati időszakot illetően a Bizottság rámutatott arra, hogy a jelentést ugyan valóban 2017-ben tették közzé, de nagyrészt Kína tizenharmadik ötéves tervein alapul, amelyek a 2016 és 2020 közötti időszakra vonatkoztak, ezért lefedik a vizsgálati időszakot.

(93)

A CCCME emellett megjegyezte, hogy a jelentős torzulások fogalma ellentmond a WTO-jognak, mivel a WTO dömpingellenes megállapodásának 2.2. cikke alapján nem létezik ilyen fogalom. A dömpingellenes megállapodás 2.2. cikke szerint rendes érték kizárólag „az exportáló ország belföldi piacán szokásos kereskedelmi forgalom keretében történő értékesítés hiányában”, illetve „az exportáló ország belföldi piacán fennálló sajátos piaci helyzet vagy az ott zajló értékesítés alacsony volumene miatt” képezhető. Jelentős torzulások nem szerepelnek a dömpingellenes megállapodás 2.2. cikkében. A CCCME továbbá azt állította, hogy a dömpingellenes megállapodás 2.2. cikke nem teszi lehetővé a rendes érték reprezentatív országbeli vagy nemzetközi referenciaértékek alapján történő képzését az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése szerint, mivel a rendes érték képzéséhez csak „a származási országbeli előállítási költségek, valamint észszerű mértékű igazgatási, értékesítési és általános költségek, továbbá nyereség” használatát engedi meg.

(94)

A Bizottság megítélése szerint a 2. cikk (6a) bekezdésének rendelkezései teljes mértékben összeegyeztethetők az Unió WTO-kötelezettségeivel. Amint azt a WTO Fellebbezési Testülete kifejezetten egyértelművé tette a DS473. sz. „Európai Unió – Az Argentínából érkező biodízelre vonatkozó dömpingellenes intézkedések” ügyben, a WTO jogszabályai megengedik harmadik országból származó, megfelelően kiigazított adatok felhasználását, ha ez a kiigazítás szükséges és megalapozott. A jelentős torzulások megléte miatt az exportáló országra jellemző költségek és árak nem megfelelőek a rendes érték képzéséhez. Ilyen körülmények esetére ez a rendelkezés az előállítási és értékesítési költségeknek torzulatlan árak vagy referenciaértékek alapján történő számítását irányozza elő, ideértve az exportáló országhoz hasonló fejlettségű, megfelelő reprezentatív országban érvényesülő torzulatlan árakat is. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(95)

A CCCME hozzátette, hogy az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése láthatóan sérti a dömpingellenes megállapodás 2.2.1.1. cikkét, mivel az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése szerint a Bizottság jogosult figyelmen kívül hagyni az exportáló országbeli előállítási és értékesítési költséget, és követlenül felhasználni harmadik országból származó ilyen adatokat. Ez ellentétes a 2.2.1.1. cikk rendelkezéseivel. A dömpingellenes megállapodás a következőképpen rendelkezik: „a költségeket általában a vizsgált exportőr vagy termelő által nyilvántartott adatok alapján kell kiszámítani, feltéve, hogy ezek az adatok megfelelnek az exportáló ország általánosan elfogadott számviteli elveinek, és elfogadhatóan tükrözik a vizsgált termék gyártásának, illetve értékesítésének költségeit”. Állítása alátámasztására a CCCME a WTO joggyakorlatára hivatkozott, ezen belül különösen a DS473. sz. „Európai Unió – Az Argentínából érkező biodízelre vonatkozó dömpingellenes intézkedések” ügyre (a továbbiakban: DS473. sz. ügy), amelyben megállapítást nyert, hogy a vizsgálatot végző hatóságoknak a képzett rendes értékek számításához a gyártóknál vagy az exportőröknél ténylegesen jelentkező előállítási költségeket kell tekintetbe venniük, valamint a DS494. sz. „Európai Unió – Költségkiigazítási módszerek II. (Oroszország)” ügyben (a továbbiakban: DS494. sz. ügy) készült vizsgálóbizottsági jelentésre.

(96)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy egyik hivatkozott WTO-ügynek sem az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének értelmezése és alkalmazása képezte a tárgyát. Ezen túlmenően ezekben az esetekben az alapul szolgáló tényszerű helyzetek eltérnek az alaprendelet e rendelkezése szerinti módszer alkalmazásának alapjául szolgáló helyzettől és kritériumoktól. A WTO „EU – Költségkiigazítási módszerek II.” vitarendezési ügyét illetően a Bizottság emlékeztetett arra, hogy az Unió és Oroszország egyaránt fellebbezett a vizsgálóbizottság ténymegállapításai ellen, amelyek ezért nem jogerősek, és a WTO állandó ítélkezési gyakorlata szerint nincs jogi kötőerejük, mivel a WTO-tagok még nem hagyták jóvá őket. Mindenesetre a vizsgálóbizottsági jelentés kifejezetten úgy ítélte meg, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének rendelkezései kívül esnek a jogvita hatályán. A vizsgálóbizottság megállapította, hogy e rendelkezések lényege és jogi következményei eltérnek az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdésében foglalt rendelkezésektől, amelyek a jogvita tárgyát képezték, és a 2. cikk (6a) bekezdésének rendelkezései a bevezetésükkor nem léptek a 2. cikk (5) bekezdésének rendelkezései helyébe (50). Ezeknek a megállapításoknak ezért nincs jelentőségük annak vizsgálata szempontjából, hogy az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése összeegyeztethető-e a vonatkozó WTO-szabályokkal. A Bizottság az említett okokból elutasította ezt az állítást.

(97)

A CCCME a fenti állításait az első feljegyzéshez fűzött észrevételeiben is megismételte. A Suzhou Titan az első feljegyzéshez fűzött észrevételeiben szintén osztotta a CCCME fent említett összes észrevételét.

(98)

Ezenkívül a CCCME az első feljegyzéshez fűzött észrevételeiben azt állította, hogy a szélerőműtorony-ágazat piacorientált, mivel a gyártó többsége magántulajdonban van, több nyersanyagot külföldről importálnak, és a belső alkotóelemek (51) vételárát közvetlen tárgyalásokat folytatnak a szélturbinákkal foglalkozó európai eredetiberendezés-gyártókkal.

(99)

A Bizottság felhívta a figyelmet arra, hogy ha megállapítást nyer, hogy az exportáló országnál fennálló, az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja szerinti jelentős torzulások következtében nem helyénvaló az exportáló országbeli belföldi árak és költségek alkalmazása, akkor a rendes értéket egy megfelelő reprezentatív ország torzulatlan árai vagy referenciaértékei alapján kell képezni minden egyes exportáló gyártóra nézve, az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának megfelelően. Az alaprendelet ugyanezen rendelkezése lehetőséget ad belföldi költségek használatára, amennyiben egyértelműen megállapítható torzulástól mentes voltuk. Az exportáló gyártóknak tehát lehetőségük volt bizonyítékokkal szolgálni arra nézve, hogy az egyes igazgatási/működési költségeik és/vagy egyéb inputköltségeik valójában torzulástól mentesek. Azonban a fenti (52)–(79) preambulumbekezdésben leírtak szerint a Bizottság megállapította, hogy a szélerőműtorony-ágazatra torzulások jellemzők, és nem állt rendelkezésre olyan bizonyíték, amely alátámasztotta volna, hogy az egyes exportáló gyártók termelési tényezői torzulástól mentesek. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(100)

Ezenkívül a CCCME a második feljegyzéshez fűzött észrevételeiben azt állította, hogy az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése előírja a Bizottságnak, hogy mindegyik exportáló gyártó esetében egyedileg vizsgálja a torzulásokat. A CCCME szerint a Bizottság köteles eseti elemzést végezni, és megállapítani, hogy a) az állítólagos jelentős torzulások a mintában szereplő valamennyi exportőrt érintik-e; és b) az adott exportőr által közölt egyes inputok és termelési tényezők „torzultak”-e, emiatt pedig szükséges-e más forrásból származó adatokat használni helyettük; valamint kifejteni, c) miért tekinti a Bizottság a más forrásból származó adatokat „torzulástól mentesnek” az egyes inputok vagy termelési tényezők tekintetében.

(101)

A Suzhou Titan a második feljegyzéshez fűzött észrevételeiben megismételte a fenti állításokat.

(102)

A fenti (99) preambulumbekezdésben kifejtett módon, ha a jelentős torzulások fennállása megállapítást nyer, a 2. cikk (6a) bekezdését minden kínai exportáló gyártóra a priori alkalmazni kell, a termelési tényezőikhez kapcsolódó összes költség vonatkozásában. Ugyanakkor a szóban forgó rendelkezés előírja olyan belföldi költségek használatát, amelyekről egyértelműen megállapítható, hogy nem torzultak.

(103)

Azzal az érvvel kapcsolatban, miszerint a Bizottságnak bizonyítania kell a reprezentatív ország által közölt költségek torzulásmentességét, a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban csak a megfelelő reprezentatív ország torzulásoktól mentes költségeit használja fel. A Bizottság a termelési tényezők kapcsán két feljegyzést fűzött az ügy irataihoz, elegendő lehetőséget adva a felek számára arra, hogy észrevételeket tegyenek, többek között azáltal, hogy rámutatnak az esetleges rendellenességekre vagy egyéb olyan megfontolásokra, amelyek a reprezentatív országban vagy országokban esetlegesen érinthetik a termelési tényezőket. Ebben az összefüggésben az érdekelt felek nem kérdőjelezték meg a megfelelő reprezentatív ország termelési tényezőinek az első és a második feljegyzésben meghatározott szintjét. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(104)

Az első feljegyzést követően a Chengxi Shipyard is észrevételeket nyújtott be a jelentős torzulásokat illetően. Először is a Chengxi Shipyard azt állította, hogy az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése nincs összhangban a WTO-joggal és a WTO Vitarendezési Testületének korábbi határozataival. A Chengxi Shipyard azt állította, hogy a Kína WTO-hoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv 15. szakasza kivételes esetben megengedte, hogy az importáló WTO-tagok olyan módszert alkalmazzanak, amely nem a vizsgált kínai ágazat belföldi áraival vagy költségeivel történő szigorú összehasonlításon alapul, de ez az eltérés a csatlakozás utáni 15 év elteltével, tehát 2016. december 11-én hatályát vesztette. Ettől az időponttól kezdődően a Bizottság köteles a standard módszert alkalmazni az exportáló országban működő gyártókra vonatkozó rendes érték meghatározásához, vagyis kizárólag az exportáló ország belföldi árait és költségeit veheti figyelembe, kivéve, ha a WTO-megállapodások (köztük a dömpingellenes megállapodás) más rendelkezései másképp nem engedik.

(105)

A Chengxi Shipyard továbbá hozzátette, hogy a WTO-jog nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely Kína esetében lehetővé tenné az eltérést a standard módszertől. A Chengxi Shipyard ezt azzal egészítette ki, hogy a dömpingellenes megállapodás 2. cikkében, különösen a 2.2.1. cikkében foglalt feltételek nem egyeztethetők össze az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdésében foglalt feltételekkel. A Chengxi Shipyard tisztázta, hogy a dömpingellenes megállapodás 2. cikkében előírt módszer nem teszi lehetővé azt, hogy a rendes érték meghatározásához nem az exportáló országra vonatkozó információkat használjanak fel. Ha a rendes értéket kivételes körülmények között kell képezni, az előállítási költségre, az SGA-költségekre és a nyereségre vonatkozó adatokat az exportáló ország forrásaiból kell beszerezni. A Chengxi Shipyard a fenti állítások alátámasztásaként a WTO „EU – Biodízel (Argentína)” vitarendezési ügyében született határozatra hivatkozott, amely arra kötelezte a Bizottságot, hogy a dömpingellenes megállapodás 2.2.1.1. cikke szerint a gyártó/exportőr nyilvántartásában szereplő költségeket használja fel.

(106)

Erről az állításról már szó esett a fenti (94)–(96) preambulumbekezdésben. A Kína csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvvel kapcsolatos érvet illetően a Bizottság emlékeztet arra, hogy a Kínából érkező termékekkel kapcsolatos dömpingellenes eljárásokban a Kína WTO-hoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv 15. szakaszának azon részei, amelyek nem vesztették hatályukat, mind a piacgazdaság fogalmi jellemzői, mind pedig a nem a kínai árakkal és költségekkel való szigorú összehasonlításon alapuló módszertan alkalmazása tekintetében továbbra is alkalmazhatók a rendes érték megállapítására. Ezeket az érveket ezért a Bizottság elutasította.

(107)

A Chengxi Shipyard emellett előadta, hogy az állítólagos torzulásokra nincs megfelelő bizonyíték, és fennállásuk esetén sem érintenék minden tekintetben a Chengxi Shipyard költségeit. Tehát nem szükséges az összes költséget kiigazítani vagy más alapon meghatározni. A Chengxi Shipyard azt állította, hogy a panaszban a jelentés szolgált a legfontosabb bizonyítékként, mivel azonban nem tartalmaz kifejezetten a szélerőműtornyokkal foglalkozó fejezetet, nem tekinthető automatikusan úgy, hogy a jelentés megállapításai a szélerőműtorony-ágazatra is vonatkoznak.

(108)

Azzal az érvvel kapcsolatosan, hogy a jelentés nem tartalmaz külön fejezetet a szélerőműtornyokról, Bizottság megjegyezte, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazását megalapozó jelentős torzulások fennállása nem függ össze azzal, hogy a jelentésben külön ágazati fejezet foglalkozik-e a vizsgált termékkel. A jelentés több olyan, Kínában fennálló torzulást ismertet, amelyek horizontálisan, több ágazatra kiterjedően állnak fenn, és a kínai gazdaság egészét, ezáltal pedig a vizsgált termék árait, illetve nyersanyagait és előállítási költségeit is érintik. A fenti (58)–(79) preambulumbekezdésben kifejtett módon a szélerőműtorony-ágazatot több, a jelentésben ismertetett kormányzati beavatkozás érinti (szerepeltetés az ötéves tervekben és egyéb dokumentumokban, nyersanyagokat érintő torzulások, pénzügyi torzulások), amelyeket e rendelet hivatkozásokkal együtt tételesen felsorol. Ezenkívül a jelentés nem az egyetlen bizonyítékforrás, amelyet a Bizottság a meghatározásához felhasznált, mivel e célra további próbaidős elemeket használnak. A fenti (58)–(74) preambulumbekezdése a jelentésben már bemutatott jelentős torzulások mellett több, a szélerőműtorony-ágazatban fennálló, illetve a nyersanyagokat és az inputokat érintő torzulást is részletesen ismertet. A jelentős torzulásokat előidéző piaci körülmények, valamint az azokat megalapozó szakpolitikák és tervek továbbra is kihatnak a szélerőműtorony-ágazatra és annak előállítási költségeire. Egyetlen fél sem nyújtott be ellentétes értelmű bizonyítékot. Ezért ezt az érvet a Bizottság elutasította.

(109)

Ezenkívül a Chengxi Shipyard megjegyezte, hogy a jelentős torzulások fennállának bizonyításához szükséges hat feltétel hiányzott a panaszból, vagy nem vonatkozott a Chengxi Shipyardra. A panasz az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontjában foglalt feltételek közül az első, a negyedik, az ötödik és a hatodik franciabekezdés szerinti feltételt nem tárgyalta, és nem támasztotta alá bizonyítékokkal. A második franciabekezdést illetően a Chengxi Shipyard külön-külön elemezte a panaszos által felsorolt (lásd az (54) preambulumbekezdést) kínai szélerőműtorony-gyártókat (eredetiberendezés-gyártókat), és arra a következtetésre jutott, hogy az információk nem megalapozottak vagy elavultak. A Chengxi Shipyard hozzátette, hogy még ha minden információ helytálló is lett volna, akkor sem lehetett volna pontosan meghatározni az állami tulajdonú szélerőműtorony-gyártók és a magántulajdonú vállalatok egymáshoz viszonyított arányát. Megjegyezte, hogy a legnagyobb szélerőműtorony-gyártók – köztük a Titan Wind, a Shanghai Taisheng, a Dajin Heavy Industry, a Tianneng Heavy Industries és a CS Wind – mind magántulajdonban vannak.

(110)

A 2. cikk (6a) bekezdése b) pontjának harmadik franciabekezdésében szereplő elemmel kapcsolatosan a Chengxi Shipyard megjegyezte, hogy a többek között a Kínai Népköztársaságból származó, közüzemi méretű szélerőműtornyok Egyesült Államok általi vizsgálata kimutatta, hogy két konkrét vállalat támogatásban részesült, ami a többi szélerőműtorony-gyártóról nem mondható el. Még ha a Bizottság meg is állapítja, hogy bizonyos tekintetben jelentős torzulások állnak fenn a Chengxi Shipyard költségeit illetően, a rendes érték képzéséhez ugyanúgy figyelembe kell venni azokat a költségekkel kapcsolatos egyéb szempontokat, amelyekről nem bizonyosodott be, hogy jelentősen torzultak. Mivel a Chengxi Shipyard szerint a fenti hat elem nem volt kellően megalapozott a panaszban, nincs bizonyíték arra nézve, hogy maga az acél szélerőműtornyok piaca is torzult volna.

(111)

Végezetül a Chengxi Shipyard megjegyezte, hogy még ha a Bizottság meg is állapítja, hogy bizonyos tekintetben jelentős torzulások állnak fenn a Chengxi Shipyard költségeit illetően, a rendes érték képzéséhez ugyanúgy figyelembe kell venni azokat a költségekkel kapcsolatos egyéb szempontokat, amelyekről nem bizonyosodott be, hogy jelentősen torzultak.

(112)

Az eljárás megindításakor rendelkezésre álló elegendő bizonyítékra vonatkozó állításokra válaszul a Bizottság emlékeztet arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítés 3. szakasza a kínai szélerőműtorony-piac több tényezőére hivatkozott annak alátámasztására, hogy Kínában a szélerőműtornyok teljes értékláncát érintő torzulások befolyásolják a piacot. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben felsorolt bizonyítékok elégségesek a vizsgálatnak az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése alapján történő megindításához. A jelentős torzulások tényleges fennállásának megállapítására, valamint az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjában előírt módszer ezt követő alkalmazására csak az érdekelt felek ideiglenes és/vagy végső tájékoztatása idején kerül sor. Ebben az esetben, noha a panaszos által a torzulásokkal kapcsolatosan szolgáltatott információk egy része elavultnak bizonyult, a Bizottság elegendőnek ítélte a panaszos által a jelentős torzulásokkal kapcsolatban benyújtott bizonyítékot a vizsgálat ezen az alapon történő megindításához. Az eljárás megindításáról szóló értesítés – az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének e) pontjában meghatározott kötelezettséggel összhangban – egyértelműen ki is mondta ezt a 3. szakaszban. A Bizottság ennek megfelelően elutasította a Chengxi Shipyard állítását.

(113)

Végezetül a Chengxi Shipyard emlékeztetett arra, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja a következőképpen rendelkezik: „Jelentős torzulások azok a torzulások, amelyek akkor következnek be, ha a jelentett árak vagy költségek – a nyersanyag- és energiaköltségeket is beleértve – jelentős kormányzati beavatkozás hatására nem szabadpiaci erőviszonyok eredményei” (utólagos kiemelés). A Chengxi Shipyard előadta, hogy a kínai szélerőműtorony-ágazatba való kormányzati beavatkozás nem jelentős, mivel a célja a megújulóenergia-kapacitás kiépítése Kínában és külföldön. A Chengxi Shipyard azt javasolja, hogy a „jelentős” fogalom az önkényes kormányzati beavatkozásra utaljon. Ha azonban a beavatkozás piaci hiányosság orvoslására irányul, akkor nem tekinthető „jelentősnek”. A Chengxi Shipyard szerint a nem megújuló energia miatt keletkező környezetszennyezés negatív externália, és kizárt, hogy harmadik felek a piaci eszközökkel megállítsák vagy csökkentsék a szennyezést, mivel nincs „szennyezési piac”, ahol ezek a harmadik felek fizethetnének az üzemeknek, hogy mérsékeljék k az általuk okozott szennyezést. Ebben a helyzetben kell az államnak közbelépnie a piaci hiányosság orvoslása céljából azzal, hogy adót vet ki a környezetszennyezésre, vagy támogatja a megújuló energiát annak érdekében, hogy csökkenjenek a vele járó költségek, a vállalatok pedig átálljanak a nem szennyező megújuló energiára. Ezért a Chengxi Shipyard szerint a megújuló energiaforrások termelésének támogatása nem jelentős beavatkozás, mivel nemesebb célt, a világszintű környezetszennyezés korlátozását szolgálja. Következésképpen nem minősül az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének c) pontja értelmében vett jelentős torzulásnak.

(114)

A Chengxi Shipyard által a „jelentős kormányzati beavatkozás” fogalommal kapcsolatban megfogalmazott észrevételt illetően a Bizottság megjegyezte, hogy a jelentős torzulások fennállásának megállapítása szempontjából nem lényeges, hogy a támogatások hozzájárulnak-e kedvező társadalmi, környezeti vagy gazdasági eredményekhez, mivel ez önkényes lenne. Ehelyett a támogatások fontossága abban mérhető, hogy jelentősek, azaz nagy értékűek-e. A „jelentős” fogalom ebben az összefüggésben az alapjelentésének megfelelően értendő, tehát „nagy méretű, értékű vagy fontosságú”. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(115)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása után több érdekelt fél fogalmazott meg észrevételeket az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazását illetően.

(116)

A kínai kormány először is előadta, hogy a jelentés tévedéseket tartalmaz, és a figyelembevételével meghozott döntéseknek nincs ténybeli és jogalapja. A kínai kormány konkrétabban kétségbe vonta, hogy a jelentés a Bizottság hivatalos álláspontját tükrözheti. A tényeket illetően a kínai kormány szerint a jelentés megtévesztő, egyoldalú, és nem felel meg a valóságnak. Ezenkívül az, hogy a Bizottság csak néhány kiválasztott országról adott ki országjelentést, aggályokat vet fel a legnagyobb kedvezményes elbánást illetően. Továbbá az, hogy a Bizottság a jelentésben foglalt bizonyítékokra támaszkodik, a kínai kormány álláspontja szerint nincs összhangban a tisztességes és igazságos jogalkalmazás szellemiségével, mivel tulajdonképpen azt jelenti, hogy az ügy már a tárgyalás előtt eldőlt.

(117)

Másodszor, a kínai kormány azzal érvel, hogy a rendes érték alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése szerinti képzése összeegyeztethetetlen a dömpingellenes megállapodással, különösen annak 2.2. cikkével, amely kimerítő felsorolásban ismerteti azokat a helyzeteket, amikor rendes érték képezhető, a „jelentős torzulások” pedig nem szerepelnek e helyzetek között. Ezenkívül a megfelelő reprezentatív országból származó adatok használata a kínai kormány szerint összeegyeztethetetlen az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény 6.1. cikkének b) bekezdésével és a dömpingellenes megállapodás 2.2.1.1. cikkével, amelyek előírják, hogy rendes érték képzéséhez a származási országbeli előállítási költséget kell használni.

(118)

Harmadszor a kínai kormány azt állította, hogy az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése szerinti bizottsági vizsgálati módszerek nincsenek összhangban a WTO-szabályokkal, mivel a Bizottság a dömpingellenes megállapodás 2.2.1.1. cikkét megsértve figyelmen kívül hagyta a kínai gyártó nyilvántartását annak megállapítása nélkül, hogy ez a nyilvántartás összhangban van-e a Kínában általánosan elfogadott számviteli elvekkel. Ezzel összefüggésben a kínai kormány emlékeztetett arra, hogy a Fellebbezési Testület DS473. sz. ügyben, a vizsgálóbizottság pedig a DS494. sz. ügyben megállapította, hogy amennyiben a vizsgált exportáló vagy gyártó által nyilvántartott adatok a dömpingellenes megállapodás 2.2.1.1. cikke szerint az elfogadható határértékeken belül, pontosan és megbízhatóan megfelelnek az adott gyártónál vagy exportálónál a szóban forgó termék kapcsán felmerülő tényleges költségeknek, akkor úgy tekinthetők, hogy „elfogadhatóan tükrözik a vizsgált termék gyártásának, illetve értékesítésének költségeit”, a vizsgálatot végző hatóságnak pedig e nyilvántartást felhasználva kell megállapítania a vizsgált gyártók előállítási költségét.

(119)

Negyedszer, a kínai kormány előadta, hogy a Bizottságnak következetesen kell eljárnia, és teljeskörűen meg kell vizsgálnia, hogy a reprezentatív országban vannak-e úgynevezett piaci torzulások. A reprezentatív ország adatainak ilyen vizsgálat nélküli, feltétlen elfogadása „kettős mérce”. A kínai kormány álláspontja szerint az uniós gazdasági ágazat árainak és költségeinek vizsgálatára is ugyanez vonatkozik.

(120)

A jelentés uniós jogszabályok szerinti jogi kötőerejével kapcsolatos első felvetést illetően a Bizottság emlékeztetett arra, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének c) pontja nem írja elő a jelentős torzulásokról szóló jelentés konkrét formátumát, továbbá a közzététel módját sem határozza meg. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a jelentés tényeken alapuló technikai dokumentum, amely kizárólag a piacvédelmi vizsgálatok kontextusában használandó. A jelentést tehát megfelelően tették közzé bizottsági szolgálati munkadokumentum formájában, mivel pusztán leíró jellegű és nem fogalmaz meg politikai nézetet, preferenciát vagy ítéletet. Mindez nem érinti a jelentés tartalmát, nevezetesen az azzal kapcsolatos információforrásokat, hogy a kínai gazdaságban az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése c) pontjának alkalmazása szempontjából lényeges, jelentős torzulások állnak fenn. A jelentés ténybeli tévedéseivel és egyoldalúságával kapcsolatos megjegyzésekkel a Bizottság a fenti (91) preambulumbekezdésben foglalkozott. A kínai kormány által a legnagyobb kedvezmény záradékának megsértésére vonatkozóan megfogalmazott állításra válaszul a Bizottság emlékeztetett arra, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének c) pontja értelmében ilyen országjelentést bármely ország esetében csak akkor kell készíteni, ha a Bizottság a körülmények alapján megalapozottan feltételezheti, hogy az adott országban vagy annak valamely ágazatában jelentős torzulások állhatnak fenn. Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésében foglalt új rendelkezések 2017. decemberi hatálybalépésekor a Bizottságnak tudomása volt a Kínában meglévő jelentős torzulásokra utaló körülményekről. A Bizottság 2020 októberében az Oroszországban fennálló torzulásokról is közzétett jelentést (52), és adott esetben további jelentések készülhetnek. A Bizottság továbbá emlékeztetett arra, hogy a 2. cikk (6a) bekezdésének alkalmazásához nem kötelező jelentést készíteni. A 2. cikk (6a) bekezdésének c) pontja leírja, hogy a Bizottság milyen feltételek mellett adhat ki országjelentéseket, és a 2. cikk (6a) bekezdésének d) pontja szerint a panaszosok nem kötelesek felhasználni a jelentést, valamint – a 2. cikk (6a) bekezdésének e) pontja szerint – az országjelentés megléte nem feltétele a 2. cikk (6a) bekezdése szerinti vizsgálat megindításának. A 2. cikk (6a) bekezdésének e) pontja szerint a vizsgálat ezen az alapon történő megindításához elégséges, ha a panaszos a bármely országban fennálló jelentős torzulásokról elegendő, a 2. cikk (6a) bekezdésének b) pontjában felsorolt kritériumoknak megfelelő bizonyítékot nyújt be. Tehát az országspecifikus jelentős torzulásokra vonatkozó szabályok valamennyi országra megkülönböztetés nélkül érvényesek, az országjelentés meglététől függetlenül. Ezért az országspecifikus torzulásokra vonatozó szabályok definíció szerint nem sértik a legnagyobb kedvezményes elbánás elvét.

(121)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a WTO-joggal, különösen a dömpingellenes megállapodás 2.2. és 2.2.1.1. cikkével, valamint a DS473. sz. ügyben és a DS494. sz. ügyben tett megállapításokkal való állítólagos összeegyeztethetetlenével kapcsolatos második és harmadik érvről már szó esett a fenti (94) és (96) preambulumbekezdésben

(122)

A negyedik felvetéssel kapcsolatban, miszerint a Bizottság győződjön meg arról, hogy a bizottsági eljárás során felhasznált harmadik országbeli adatokat nem befolyásolják piaci torzulások, a Bizottság emlékeztetett arra, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban a rendes értéket kizárólag akkor képezi az exportáló országban alkalmazott belföldi áraktól és költségektől eltérő, általa kiválasztott adatok alapján, ha megállapítja, hogy ezek az adatok a lehető legmegfelelőbben tükrözik a torzulástól mentes árakat és költségeket. Ebben a folyamatban a Bizottság kizárólag torzulástól mentes adatokat használhat fel. Ezzel kapcsolatban a Bizottság felkéri az érdekelt feleket, hogy a vizsgálat korai szakaszában tegyék meg észrevételeiket a rendes érték meghatározásához javasolt forrásokkal kapcsolatban. A Bizottság teljes mértékben figyelembe veszi ezeket az észrevételeket, amikor végső döntést hoz arról, hogy mely torzulástól mentes adatokat kell felhasználni a rendes érték kiszámításához. A kínai kormány azon kérését illetően, hogy a Bizottság értékelje az uniós belső piac esetleges torzulásait, a Bizottság számára nem volt világos, mi a jelentősége ennek az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja szerinti jelentős torzulások fennállásának vizsgálata szempontjából.

(123)

Következésképpen a Bizottság elutasította a kínai kormány érveit.

(124)

A CCCME megismételte a fenti (89) és (90) preambulumbekezdésben ismertetett, jelentéssel kapcsolatos érveit, mi szerint a Bizottság (91) preambulumbekezdésben foglalt érvelése körkörös. A CCCME azonban nem hozott fel további bizonyítékot a jelentéssel kapcsolatosan, mindössze azt állította, hogy Kínában az ötéves tervek csupán iránymutatásként szolgálnak, és a jövővel kapcsolatos politikai álláspontot fejezik ki. Így a CCCME megítélése szerint a tervek nem kötelező erejűek, hiszen nem is ugyanúgy fogadják el őket, mint a jogszabályokat vagy a rendeleteket. Ezenkívül a CCCME rámutatott arra, hogy Európában is vannak hasonló dokumentumok, köztük például a Bizottság szakpolitikai dokumentumai.

(125)

Továbbá az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a WTO-joggal való összeegyeztethetőségét illetően a CCCME előadta, hogy az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdésében szereplő „jelentős torzulások” fogalom sem a dömpingellenes WTO-megállapodás, sem az 1994. évi GATT szabályaiban nem fordul elő. Kiemelendő, hogy a „jelentős torzulások” fogalom nem tartozik a dömpingellenes WTO-megállapodás 2.2. cikkében megadott egyetlen kategóriába sem. A harmadik országból származó adatok használatával kapcsolatosan a CCCME előadta, hogy a Fellebbezési Testület a DS473. sz. ügyben ugyan kimondta, hogy az exportáló országon kívüli forrásból származó adatok használata ugyan nem tiltott, a Bizottság viszont látszólag figyelmen kívül hagyja, hogy a Fellebbezési Testület egyúttal kiemelte, hogy „ez azonban nem jelenti azt, hogy a vizsgálatot végző hatóság egyszerűen a származási országon kívüli költségekkel helyettesítheti a származási országbeli előállítási költséget”, továbbá „a dömpingellenes megállapodás 2.2. cikke szerint a »származási országbeli előállítási költség« más országra vonatkozó információk alapján történő meghatározása esetén a vizsgálatot végző hatóságnak gondoskodnia kell arról, hogy ezeket az információkat a »származási országbeli előállítási költség« meghatározásához használják fel, és előfordulhat, hogy ehhez a vizsgálatot végző hatóságnak ki kell igazítania az információkat”. Ez a bizottsági megközelítés tehát a CCCME álláspontja szerint összeegyeztethetetlennek tűnik az Európai Uniót a dömpingellenes WTO-megállapodás 2.2. cikke alapján terhelő kötelezettséggel.

(126)

Ezenkívül a CCCME azzal érvelt, hogy az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése a dömpingellenes WTO-megállapodás 2.2.1.1. cikkét is sértheti, mivel a Bizottság a jelek szerint újra elköveti a DS473. sz. ügyben vétett hibákat, hiszen a jelenlegi vizsgálatban megfogalmazott megállapításai és érvei nagyon hasonlónak tűnnek a biodízellel kapcsolatos ügyben kifejtettekhez. A Bizottság megállapította, hogy a szélerőműtornyok gyártásának legfontosabb nyersanyaga, az acél ára torzul Kínában, a szélerőműtorony-gyártók által fizetett acélárra pedig rendszerszintű torzulások hatnak. A CCCME szerint tehát a Fellebbezési Testület által az „EU – Biodízel (Argentína)” ügyben megfogalmazott megállapítás alapján előfordulhat, hogy a Bizottság a dömpingellenes WTO-megállapodás 2.2.1.1. cikkét is megsérti.

(127)

Emellett a CCCME arra is emlékeztetett, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének harmadik albekezdése egyértelműen úgy rendelkezik, hogy a jelentős torzulások kérdésének vizsgálatát mindegyik exportőr és gyártó esetében külön-külön kell elvégezni. Az egyetlen kivételt a mintavétel alkalmazása képezi. Következésképpen a CCCME nem értett egyet a Bizottság (102) preambulumbekezdésben foglalt állításával, miszerint „[h]a a jelentős torzulások fennállása megállapítást nyer, a 2. cikk (6a) bekezdését minden kínai exportáló gyártóra a priori alkalmazni kell, a termelési tényezőikhez kapcsolódó összes költség vonatkozásában”, és arra kérte a Bizottságot, hogy e tekintetben javítson a gyakorlatán.

(128)

A CCCME azon állítását illetően, hogy a kínai tervezési dokumentumok nem kötelező erejűek, a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a kínai tervrendszer prioritásokat állít fel és célokat tűz ki a központi és helyi kormányzatok számára. A tervek a kormányzat valamennyi szintjén jelen vannak, szinte minden gazdasági ágazatot lefednek, miközben a közigazgatás egyes szintjein működő hatóságok figyelemmel kísérik, hogy az alattuk lévő szinten elhelyezkedő kormányzati szervek hogyan hajtják végre őket. A jelentésben részletesen leírtak szerint a tervezési dokumentumban kijelölt célok valójában kötelező erejűek: a tervrendszer hatására az erőforrások a kormányzat által stratégiaiként kijelölt vagy politikailag másként fontosnak tartott ágazatokba irányulnak, ahelyett, hogy elosztásukat a piaci erők határoznák meg (53).

(129)

A CCCME által az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a dömpingellenes megállapodással és a Vitarendezési Testület megállapításaival való összeegyeztethetősége kapcsán megfogalmazott érvekkel a Bizottság a (94) és (96) preambulumbekezdésben már foglalkozott, ennek keretében kifejtette, hogy a DS473. sz. ügy nem érintette az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazását. Azzal az állítással kapcsolatosan, miszerint az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdésében szereplő „jelentős torzulások” fogalom sem a dömpingellenes WTO-megállapodás, sem az 1994. évi GATT szabályaiban nem fordul elő, a Bizottság emlékeztetett arra, hogy az alaprendelet, ezen belül a 2. cikk (6a) bekezdése, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 288. cikkében foglaltak szerint másodlagos uniós jogszabálynak minősül. Az uniós jogban nincs követelmény arra nézve, hogy forrásainak, köztük a másodlagos jogszabályoknak, így a rendeleteknek a nemzetközi jogon kell alapulniuk, vagy nemzetközi jogi eszközökből, köztük a dömpingellenes megállapodásból vagy a Kína WTO-hoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvből fakadó kötelezettségekhez kell kapcsolódniuk.

(130)

Azon állítást illetően, miszerint mindegyik exportőr esetében külön-külön meg kell vizsgálni a jelentős torzulásokat, a CCCME mindössze jelezte, hogy nem ért egyet a Bizottság álláspontjával, de nem hozott fel új érveket. A Bizottság ennélfogva megerősítette a (99)–(102) preambulumbekezdésben ismertetett álláspontját.

(131)

A Chengxi Shipyard megismételte a fenti (104) preambulumbekezdésben ismertetett, az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a WTO-joggal való összeegyeztethetőségével kapcsolatos érveit, rámutatva arra, hogy a Bizottság (94) és (96) preambulumbekezdésben adott válasza nagyon általános, és nem ad egyértelmű magyarázatot arra, hogy a WTO-megállapodásokban milyen jogalap támasztja alá az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazását, ezzel eltérve a WTO-megállapodásban és a Vitarendezési Testület által a DS473. sz. ügyben hozott határozatban egyértelműen rögzített általános szabálytól. A Chengxi Shipyard a Bizottság állításából így arra a következtetésre jutott, hogy a Kína WTO-hoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv 15. szakaszának fennmaradó része alapján indokolja a 2. cikk (6a) bekezdésének a WTO-megállapodásokkal való összeegyeztethetőségét, rámutatva arra, hogy a Bizottság ezen álláspontját alátámasztó érvek egyértelmű kifejtése nélkül a bizottsági tájékoztatás nem tesz eleget az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazására vonatkozó döntés megfelelő indoklását előíró jogi normáknak.

(132)

Ezenkívül a Chengxi Shipyard állítása szerint nem nyert bizonyítást, hogy a vállalatra jelentős torzulások hatnak, aminek három fő oka van: i. a vállalat üzleti döntéseit követlenül nem befolyásolja a KKP, ez a megállapítás pedig annak ellenére helytálló, hogy a Chengxi Shipyard igazgatóságának elnöke és vezérigazgatója KKP-tag, és pártbizottsági titkári, illetve titkárhelyettesi tisztséget is betölt a vállalatnál; ii. az állami részesedés, illetve állami képviselők igazgatósági tagsága nem jelenti azt, hogy a vállalat üzleti döntései nem igazodnak a piaci kereslet és kínálat jelzéseihez, működése pedig nem piacorientált; iii. az állami beavatkozásból nem következik jelentős torzulás, a Bizottság pedig nem bizonyította, hogy a kínai kormány állítólagos horizontális, több ágazatra kiterjedő beavatkozásai jelentős torzulásokat okoznak a termelési tényezőkben, következésképpen a Chengxi Shipyard működésének költségét és árát is befolyásolják.

(133)

A Chengxi Shipyard által az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a WTO-joggal való összeegyeztethetőségével kapcsolatosan felhozott érveit illetően a Bizottság megismétli azon álláspontját, miszerint a 2. cikk (6a) bekezdésének rendelkezései teljes mértékben összeegyeztethetők az Európai Unió WTO-kötelezettségeivel. A Bizottság az álláspontját alátámasztó érveket egyértelműen ismertette a fenti (94) preambulumbekezdésben. A Bizottság ehhez hasonlóan a (106) preambulumbekezdésben már azt is kifejtette, hogy a Kínából érkező termékekkel kapcsolatos dömpingellenes eljárásokban a Kína WTO-hoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv 15. szakaszának azon részei, amelyek nem vesztették hatályukat, mind a piacgazdaság fogalmi jellemzői, mind pedig a nem a kínai árakkal és költségekkel való szigorú összehasonlításon alapuló módszertan alkalmazása tekintetében továbbra is alkalmazhatók a rendes érték megállapítására. A Chengxi Shipyard a jelek szerint összemossa az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése érdemi alkalmazásának indoklására vonatkozó kötelezettséget azzal az állítólagos kötelezettséggel, hogy ismertetni kell az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése alkalmazását alátámasztó WTO-jogi jogalapot, ami nemcsak téves, de lényegtelen is (lásd a fenti (129) preambulumbekezdést). Következésképpen a Bizottság elutasította a Chengxi Shipyard azon érvét, miszerint a bizottsági tájékoztatás nem tesz eleget a megfelelő indoklást előíró jogi normáknak.

(134)

A fenti (108) preambulumbekezdés már részletesen tárgyalta a Chengxi Shipyard azon állításait, miszerint nincs bizonyíték arra, hogy a vállalatra jelentős torzulások hatnak. Ezenkívül a Bizottság emlékeztetett arra, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazását megalapozó jelentős torzulások fennállása nem függ össze azzal, hogy a jelentés tartalmaz-e egy konkrét ténybeli elemet vagy információt az érintett termék külön piacáról. E tekintetben (amint azt a (52)–(79) preambulumbekezdés is mutatja) a Bizottság e vizsgálat során megállapította, hogy jelentős torzulások állnak fenn a szélerőműtorony-ágazatban és a kapcsolódó inputágazatokban. A 2. cikk (6a) bekezdésének a) pontja csak akkor engedi meg a belföldi költségeknek a rendes érték megállapításához való felhasználását, ha e költségekről a vizsgálat során megállapítást nyer, hogy nem torzultak. Ezzel összefüggésben viszont a Chengxi Shipyard nem nyújtott be egyértelmű bizonyítékot arra, hogy termelési tényezői torzulástól mentesek. A Bizottság ezért elutasította a Chengxi Shipyard állítását.

(135)

A fentiekre tekintettel a rendelkezésre álló bizonyítékok arról tanúskodnak, hogy az érintett termék árai és költségei (köztük a nyersanyag-, az energia- és a munkaerőköltségek) az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében – az ott felsorolt elemek közül egy vagy több tényleges vagy lehetséges hatásának tanúsága szerint – jelentős kormányzati beavatkozás hatására alakultak ki, és nem szabadpiaci erőviszonyok eredményei. Ennek alapján, valamint a kínai kormány együttműködésének hiányában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a jelen ügyben nem helyénvaló a belföldi árak és költségek alkalmazása a rendes érték megállapításához. A Bizottság ezért a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban kizárólag a torzulásoktól mentes árakat vagy referenciaértékeket tükröző előállítási és értékesítési költségek – ez esetben egy megfelelő reprezentatív országbeli vonatkozó előállítási és értékesítési költségek – alapján, a következő szakaszban foglaltak szerint képezte.

(136)

A reprezentatív ország kiválasztása az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése alapján, a következő szempontok szerint történt:

(137)

A (50) és (51) preambulumbekezdésben ismertetett módon a Bizottság a rendes érték meghatározásához felhasznált forrásokkal kapcsolatban két feljegyzést fűzött az iratokhoz. E feljegyzések ismertették a vonatkozó kritériumok alapjául szolgáló tényeket és bizonyítékokat, és foglalkoztak a felektől ezekre és a releváns forrásokra vonatkozóan érkezett észrevételekkel. A második feljegyzésben a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy ebben az ügyben Mexikót szándékozik megfelelő reprezentatív országnak tekinteni abban az esetben, ha megerősítést nyer az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése szerint a jelentős torzulások fennállása.

(138)

Az első feljegyzésben a Bizottság rögzítette, hogy Brazília, Malajzia, Mexikó, Törökország és Dél-Afrika gazdasági fejlettségi szintje hasonló Kínáéhoz, és ezekben az országokban köztudottan gyártják az érintett terméket. A Világbank mindegyik említett országot Kínához hasonlóan a közepes jövedelmű országok felső sávjába sorolja a bruttó nemzeti jövedelem (a továbbiakban: GNI) alapján.

(139)

Az első feljegyzéssel kapcsolatos észrevételeiben a Chengxi Shipyard azt állította, hogy az egy főre jutó GNI nem megfelelő mutató az ország gazdasági fejlettségének értékeléséhez. A Bizottságnak ehelyett a vásárlóerő-paritásban kifejezett, egy főre jutó bruttó hazai termékre (PPP-ben kifejezett, egy főre jutó GDP) kellett volna alapoznia a megállapításait. E tekintetben a vállalat előadta, hogy India alkalmasabb reprezentatív ország lenne, mivel 2019-ben a PPP-ben kifejezett, egy főre jutó GDP tekintve India közelebb volt Kínához, mint a panaszban javasolt ország, Törökország. Ezenkívül India a PPP-ben kifejezett, egy munkavállalóra jutó GDP összehasonlítása, tehát a három ország termelékenységének figyelembevétele esetén is jobban hasonlított Kínára. A Vestas szintén azt állította, hogy India Kínával azonos fejlettségű, megfelelő reprezentatív ország volt.

(140)

A második feljegyzésben a Bizottság ezzel összefüggésben rámutatott arra, hogy az alaprendelet szerint a reprezentatív országnak az exportáló országhoz hasonló gazdasági fejlettségűnek kell lennie. Az alaprendelet ugyanakkor más követelményt nem tartalmaz a megfelelő reprezentatív ország kiválasztásához. A Bizottság úgy döntött, hogy a szóban forgó információk legmegfelelőbb beszerzési forrása a Világbank adatbázisa. Ez az adatbázis lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy elegendően nagy számban azonosítson hasonló fejlettségi szintű lehetséges megfelelő reprezentatív országokat a torzulásoktól mentes költségek és árak legmegfelelőbb forrásának kiválasztásához. Olyan rangsorról van szó, amely objektív kritériumon alapul, és következetesen alkalmazható minden olyan dömpingellenes ügyben, amelyben a rendes érték meghatározása az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdésében foglalt rendelkezések alapján történik, tehát biztosítja az egységességet és az egyenlő bánásmódot a különböző eljárásokban.

(141)

A Világbank továbbá azért a GNI alapján rendezi az egyes gazdaságokat jövedelmi csoportokba, mert ez illeszkedik jól az operatív hitelezési politikája keretében követett módszertanhoz. Mivel a mutató az egy adott nemzetgazdaságba befolyó összes jövedelmet figyelembe veszi annak származásától függetlenül, jól tükrözi egy adott ország teljes gazdasági aktivitásának szintjét. Mindenesetre a Chengxi Shipyard nem fejtette ki, hogy hogyan és miért tükrözné megfelelőbben az egy főre jutó GNI helyett a PPP-ben kifejezett, egy főre jutó GDP a hasonló fejlettségi szintet, mivel a Bizottság által felhasznált forrás, és ezt az állítását más módon sem támasztotta érvekkel vagy bizonyítékokkal.

(142)

Mivel a Világbank besorolása szerint India nem ugyanabba a kategóriába tartozott a vizsgálati időszak alatt, így nem tekinthető úgy, hogy megfelel az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdésében említett kritériumnak. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(143)

A második feljegyzéssel kapcsolatos észrevételeiben a Chengxi Shipyard megismételte azt az álláspontját, hogy az egy főre jutó GNI nem megfelelő mutató a gazdasági fejlettség kifejezésére. Először is a vállalat azzal érvelt, hogy a GNI a gazdasági fejlettség értékelése szempontjából lényegtelen külföldi tevékenységekből származó jövedelmet is tartalmazza. Másodszor a vállalat előadta, hogy a különböző országok összehasonlítása céljából USD-ben kifejezett mutató – akár a GNI, akár a GDP – alkalmatlan a gazdasági fejlettség értékelésére. Az értékelést torzítaná az egyébként hasonló termelési volumennel rendelkező országok különböző árszintje és az átváltási árfolyamok ingadozása. A vállalat egyúttal elismerte, hogy az árszintek változásának (infláció) és az átváltási árfolyamok ingadozásának hatásait némileg csökkentette a Világbank által az ország- és hitelezői csoportokba soroláshoz alkalmazott Atlasz-módszer. Végezetül a vállalat előadta, hogy a fenti észrevételekre figyelemmel India a gazdasági fejlettség tekintetében jobban hasonlít Kínára, mint Törökország.

(144)

Az érdekelt felek végső tájékoztatásához fűzött észrevételeiben a Chengxi Shipyard megismételte azt az álláspontját, miszerint a PPP-ben kifejezett, egy főre jutó GDP megfelelő mutató lenne a gazdasági fejlettség szempontjából az országok között fennálló hasonlóság értékeléséhez, így India megfelelő reprezentatív ország lehetne.

(145)

A Bizottság kifejtette, hogy a reprezentatív országnak ugyan az exportáló országéhoz hasonló fejlettségi szinten kell lennie, de nem kötelező olyan reprezentatív országot választani, amely gazdasági fejlettség szempontjából – akár egy főre jutó GNI-ben, akár PPP-ben kifejezett, egy főre jutó GDP-ben mérve – a legközelebb áll az exportáló országhoz. A Bizottság továbbá megjegyezte, hogy egyebek mellett az egy főre jutó GNI és a PPP-ben kifejezett, egy főre jutó GDP is elfogadott mutató az országok gazdasági fejlettségének mérésében. Erre tekintettel a Bizottság leszögezte, hogy a Világbank által készített országbesorolás a lehetséges reprezentatív országok olyan körét kínálta, amely objektív kritériumok és következetes módszertan alapján jött létre, és rendszeresen frissül. Végezetül a Bizottság megismételte, hogy a Világbank országbesorolása megfelelő információforrás, amellyel biztosítható az egységesség és az egyenlő bánásmód a különböző eljárásokban. Tekintettel arra, hogy India a vizsgálati időszak alatt nem a közepes jövedelmű országok felső sávjába tartozott, és figyelembe véve a fenti szempontokat, a Bizottság elutasította a Chengxi Shipyard állítását.

(146)

A második feljegyzéshez fűzött észrevételeiben a CCCME és a Suzhou Titan amellett érvelt, hogy Indiát annak ellenére lehetséges reprezentatív országnak kellene tekinteni, hogy a Világbank nem sorolta a közepes jövedelmű országok felső sávjába. E tekintetben a felek a Kínából származó szulfanilsav behozatalára vonatkozóan bevezetett dömpingellenes intézkedések hatályvesztési felülvizsgálatára hivatkoztak, amelyben a Bizottság Indiát tekintette reprezentatív országnak. A CCCME ezeket az állításait az ideiglenes szakasz utáni észrevételeiben és meghallgatásán megismételte.

(147)

A Bizottság rámutatott arra, hogy a hivatkozott hatályvesztési felülvizsgálat során megállapítást nyert, hogy világszerte csak négy gazdaságban (Indiában, Kínában, az Unióban és az Amerikai Egyesült Államokban) állítanak elő szulfanilsavat. Mivel a közepes jövedelmű országok felső sávjába tartozó ország nem állított elő szulfanilsavat, a Bizottság úgy döntött, hogy alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint Indiát veszi alapul a vonatkozó, torzulástól mentes árak vagy referenciaértékek forrásaként. A jelenlegi ügyben más a helyzet. A Bizottság elegendő gyártót talált a Kínához hasonló gazdasági fejlettségű országokban. Így nem volt szükség a közepes jövedelmű országok felső sávjába tartozó országok körén kívül keresni a torzulástól mentes árak vagy referenciaértékek forrását. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(148)

Panaszában a panaszos jelezte, hogy Törökországban gyártják a vizsgált terméket.

(149)

A Bizottság egyéb, Kínával azonos fejlettségű országokat is elemzett, és még négy országban, nevezetesen Brazíliában, Dél-Afrikában, Malajziában és Mexikóban talált acél szélerőműtornyokkal foglalkozó gyártókat.

(150)

A Bizottság az első feljegyzésben tájékoztatta az érdekelt feleket e megállapításokról.

(151)

Az első feljegyzéssel kapcsolatos észrevételeiben a Chengxi Shipyard az acél szélerőműtornyok öt indiai gyártóját jelölte meg. A (140)–(142) és (145) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint Indiáról megállapítást nyert, hogy Kínával nem azonos fejlettségű, így reprezentatív országnak nem megfelelő. A Bizottság ezért sem az acél szélerőműtornyok állítólagos indiai gyártóit, sem pénzügyi adataik rendelkezésre állását és minőségét nem elemezte.

(152)

A Bizottság megvizsgálta a vonatkozó nyilvános adatok rendelkezésre állását és minőségét abban az öt lehetséges reprezentatív országban, ahol gyártják a vizsgált terméket. A vizsgálat a pénzügyi adatok és a termelési tényezőkre vonatkozó adatok rendelkezésre állására és minőségére összpontosított.

(153)

A rendes érték képzéséhez szükséges SGA-költségek és nyereség meghatározásához felhasznált pénzügyi adatokkal kapcsolatosan a Bizottság elemezte a rendelkezésre álló információkat. Különösen azt vizsgálta, hogy a pénzügyi adatok közelmúltbeli időszakra vonatkoznak-e, könyvvizsgáló ellenőrizte-e a pénzügyi adatokat, egyedi vagy összevont formában állnak-e rendelkezésre az adatok, és a vállalatok nyereségesek voltak-e.

(154)

A termelési tényezőkre vonatkozó adatokkal kapcsolatosan a Bizottság a behozatali adatok rendelkezésre állását, a Kínából és a WTO-tagsággal nem rendelkező országokból származó behozatal részarányát, valamint a termelési tényezők árát esetlegesen befolyásoló torzulások fennállását vizsgálta. A vizsgálat során a legfontosabb termelési tényezőkre összpontosított.

(155)

Az első feljegyzésben a Bizottság megállapította, hogy csak Dél-Afrikában, Mexikóban és Törökországban voltak nyilvánosan hozzáférhetők acél szélerőműtornyok gyártóitól olyan pénzügyi adatok, amelyeket megfelelőnek lehetett tekinteni. A Bizottság megállapította továbbá, hogy az acél szélerőműtornyok Brazíliában és Malajziában talált gyártói közül egyiknek sem, míg a törökországi gyártók egy részének nem álltak rendelkezésre a pénzügyi adatai a vizsgálati időszakra vonatkozóan, tehát elavultak voltak, ezek a vállalatok pedig veszteségesek voltak. Ezzel összefüggésben a Bizottság az acél szélerőműtornyok dél-afrikai, mexikói és törökországi gyártóitól származó pénzügyi adatok rendelkezésre állását és minőségét is elemezte, figyelemmel a (50) preambulumbekezdésben felsorolt érdekelt felek által az első feljegyzéshez fűzött észrevételekre.

(156)

Az első feljegyzéssel kapcsolatos észrevételeiben a CCCME és a Suzhou Titan előadta, hogy a Bizottság nem zárhatja ki veszteséges vállalat adatait, ha a helyzet észszerű és torzulástól mentes. Ehelyett abban a reprezentatív országban, ahol több vállalat pénzügyi beszámolója is rendelkezésre áll, a Bizottságnak a nyereséges és a veszteséges vállalatokat egyaránt figyelembe kell vennie a reprezentatív országbeli átalagos SGA-költségek és nyereség meghatározásához.

(157)

A Bizottság megjegyezte, hogy az első feljegyzés szerint a lehetséges reprezentatív országokban talált összes veszteséges gyártó pénzügyi adatai egyúttal elavultak is voltak. A Bizottság megítélése szerint ezért az állítás tárgytalanná vált. A Bizottság mindemellett megjegyezte, hogy a veszteséges vállalatoknak nem volt az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának utolsó alpontja szerinti „észszerű” összegű nyeresége. Ezért a Bizottság ezt az állítást is elutasította, tartalmi alapon.

(158)

Az első feljegyzéssel kapcsolatos észrevételeiben a Chengxi Shipyard előadta, hogy az Arcosa Industries de México, S. de R.L. de C.V. mexikói gyártó és a GRI Wind Steel South Africa (Pty.) Ltd. dél-afrikai gyártó pénzügyi adatai nem megfelelőek az SGA-költségek és a nyereség meghatározásához, mivel csak összevont pénzügyi beszámolókban állnak rendelkezésre. A Chengxi Shipyard szerint ez a probléma a törökországi és az indiai gyártóknál nem merült fel.

(159)

A Bizottság először is rámutatott arra, hogy Indiát nem találta megfelelőnek ahhoz, hogy lehetséges reprezentatív országnak tekintse. Ezenkívül az, hogy bizonyos gyártók pénzügyi adatai összevont formában állnak rendelkezésre, önmagában nem zárja ki ezeknek az adatoknak a felhasználását a torzulástól mentes SGA-költségek és nyereség forrásaként. Éppen ellenkezőleg: a rendelkezésre álló pénzügyi beszámolókat eseti alapon kell elemezni.

(160)

E tekintetben a Bizottság a második feljegyzésben jelezte, hogy Mexikóban két szélerőműtorony-gyártót talált. A Speco Wind Power, S.A. de C.V. (a továbbiakban: Speco) egyedi helyi pénzügyi adatai a Dun&Bradstreet (a továbbiakban: D&B) Global Financials (Globális Pénzügyek) adatbázisából (55) származtak, és a Bizottság az első feljegyzés III. mellékletében az érdekelt felek rendelkezésére bocsátotta őket. A vállalat kizárólag szélerőműtornyokat gyártott, és 2019-ben nyereséges volt. A helyi pénzügyi adatok alapján nemcsak az SGA-költségek, hanem a pénzügyi és más kiadások, valamint a bevétel is megállapítható volt. Az Arcosa Industries de México, S. de R.L. de C.V. (a továbbiakban: Arcosa) összevont pénzügyi beszámolói elérhetőek voltak az interneten (56). A konszolidált csoport három üzleti területen tevékenykedett: építőipar, energetikai berendezések és közlekedés. A konszolidált csoport az Energy Equipment Group (a továbbiakban: EEG) égisze alatt szélerőműtornyokat, közüzemi szerkezeteket, valamint tároló- és elosztótartályokat gyártott és értékesített (57). Az EEG a csoport alkalmazottainak 55 %-át foglalkoztatta (58), és a csoport nem konszolidált bevételének és költségének 48 %-át termelte (59). A szélerőműtornyok és közüzemi szerkezetek értékesítéséből származó bevétel az EEG összbevételében 75 %-át tette ki (60). Az EEG-nél és konszolidált szinten 2019-ben felmerült SGA-költségek (értékcsökkenéssel és amortizációval együtt) az értékesítési költségek hányadaként kifejezve mintegy 13 %-ot tettek ki (61). Az EEG és a konszolidált csoport egyaránt 10 % körüli nyereséget termelt (62). A fenti elemzésből kiderült, hogy a túlnyomórészt az acél szélerőműtornyok gyártását és értékesítését magában foglaló szegmens hangsúlyos volt vállalat tevékenységi körében, és az egész vállalatéhoz hasonló teljesítményt nyújtott. Ezek a számadatok így az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának utolsó alpontja értelmében észszerűnek minősültek.

(161)

A Bizottság a második feljegyzésben továbbá azt is jelezte, hogy Dél-Afrikában egy szélerőműtorony-gyártót talált, a GRI Wind Steel South Africa (Pty.) Ltd. vállalatot. E vállalat pénzügyi beszámolói összevont és egységes szerkezetbe foglalt formában a tulajdonosa, a Hulisani szintjén állt rendelkezésre (63). Az egységes szerkezetbe foglalt éves jelentés azonban nem tartalmazott kellően részletes adatokat a csoporton belüli szélerőműtorony-gyártóról. A jelentésben mindössze az szerepelt, hogy az acél szélerőműtornyok gyártója a 2019. márciustól 2020. februárig terjedő pénzügyi évben nyereséges volt (64). A Bizottság így nem tudta értékelni annak teljesítményét és konszolidált pénzügyi eredményhez való hozzájárulását. A Bizottság ezért megállapította, hogy a Hulisani összevont pénzügyi beszámolói nem megfelelők az SGA-költségek és a nyereség meghatározásához a jelenlegi vizsgálatban.

(162)

Végezetül a Bizottság a második feljegyzésben elemezte az acél szélerőműtornyok Törökországban talált hat gyártóját. Közülük csak kettőnek voltak nyilvánosan hozzáférhetők a pénzügyi adatai. Az ATES Çelik Insaat Taahhut Proje Muhendislik Sanayi ve Ticaret A.Ş. egyedi helyi pénzügyi adatai rendelkezésre álltak a D&B Global Financials (Globális Pénzügyek) adatbázisában, és a Bizottság az első feljegyzés III. mellékletében az érdekelt felek rendelkezésére bocsátotta őket. A vállalat 2019-ben nyereséges volt. A helyi beszámolók alapján nemcsak az SGA-költségek, hanem a pénzügyi jövedelem és kiadások is megállapíthatók voltak. A Çimtaş Çelik İmalat Montaj ve Tesisat A.Ş. (a továbbiakban: Çimtaş Çelik) D&B Global Financials (Globális Pénzügyek) adatbázisában rendelkezésre álló egyedi helyi pénzügyi adatai elavultak voltak. Mindazonáltal a tulajdonosa, az ENKA szintjén rendelkezésre álló összevont pénzügyi beszámolók ellenőrzött, illetve nem ellenőrzött formában a vizsgálati időszakba tartozó összes negyedévre vonatkozóan elérhetők voltak az interneten (65). Ugyanakkor megállapítást nyert, hogy az összevont pénzügyi beszámolók sem az acél szélerőműtornyok gyártójának teljesítményéről, sem az konszolidált csoport teljesítményéhez való hozzájárulásáról nem szolgálnak kellően részletes adatokkal. A Çimtaş Çelik az építőipari szegmensben működött (66). Az építőipari szegmens ugyan a konszolidált összbevétel közel 60 %-át adta (67), de nem volt egyértelmű, hogy e szegmens teljesítmények hogyan tükrözte az acél szélerőműtornyok gyártójának teljesítményét. A pénzügyi beszámolók nem ismertették részletesen a szegmens összetételét. Előfordulhat, hogy sokrétű tevékenységek tartoztak a szegmensbe. Az acél szélerőműtornyok gyártója tulajdonképpen a konszolidált csoporthoz tartozó, építőipari szegmensbe sorolt 39 vállalat egyike volt (68). A Bizottság ezért megállapította, hogy a ENKA összevont pénzügyi beszámolói nem megfelelők az SGA-költségek és a nyereség meghatározásához a jelenlegi vizsgálatban.

(163)

A második feljegyzéssel kapcsolatos észrevételeiben a Chengxi Shipyard azt állította, hogy az acél szélerőműtornyok két mexikói gyártójának pénzügyi adataiban súlyos hiányosságok voltak. A vállalat azzal érvelt, hogy noha az Arcosa EEG szegmense a konszolidált bevétel 48 %-át termelte, ennek jóval kevesebb mint fele származott acél szélerőműtornyok értékesítéséből, mivel a közüzemi szerkezetek gyártása és értékesítése is az EEG-hez tartozott. Ezenkívül a vállalat arra is rámutatott, hogy az Arcosa Mexikó mellett az Amerikai Egyesült Államokban (a továbbiakban: USA) is gyártott acél szélerőműtornyokat, és nem lehetett meghatározni, hogy bevétel és az SGA-költségek mekkora hányada volt tulajdonítható a belföldi, mexikói piacon folytatott értékesítésnek. A Speco kapcsán a vállalat előadta, hogy nem lehetett meghatározni, hogy bevétel és az SGA-költségek mekkora hányada származott a mexikói piacon folytatott értékesítésnek.

(164)

A Bizottság megjegyezte, hogy a vállalat nem támasztotta alá bizonyítékokkal az acél szélerőműtornyok értékesítésének az EEG-szegmens által termelt bevételhez való hozzájárulásával kapcsolatos állításait. A Bizottság elismerte, hogy az Acrosa Mexikóban és az USA-ban egyaránt gyártott acél szélerőműtornyokat. Mindazonáltal, mivel a (területi alapon mért) termelési kapacitás Mexikóban jelentős volt (40 % (69)), a Bizottság megállapította, hogy a pénzügyi adatok akkor is megfelelőek, ha az acél szélerőműtornyok egy részét az USA-ban gyártják. A Bizottság megítélése szerint azért helyénvaló az acél szélerőműtornyok mindkét mexikói gyártójának teljes SGA-költségre és összbevételre vonatkozó adatait felhasználni, mert a nyilvánosan hozzáférhető pénzügyi adatok csak ritkán – vagy egyáltalán nem – mutatják be további, piac szerinti (belföldi és kiviteli) bontásban a bevételeket és az SGA-költségeket, különösen működési szegmensek szerinti beszámolás esetén. Mindenesetre a vállalat nem tett javaslatot az acél szélerőműtornyok olyan más mexikói gyártójára, amely megfelelő lett volna az SGA-költségek és a nyereség megállapításához. Következésképpen a Bizottság elutasította a Chengxi Shipyard állításait, és megerősítette az acél szélerőműtornyok mindkét mexikói gyártójától származó pénzügyi adatok felhasználását az SGA-költségek és a nyereség meghatározásához.

(165)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Chengxi Shipyard megismételte, hogy az Arcosa pénzügyi adatai nem tekinthetők a torzulástól mentes SGA-költségek és nyereség megfelelő forrásának. A vállalat szerint az adatok különösen azért nem megfelelőek, mert az Arcosa Mexikóban és az USA-ban is gyártott acél szélerőműtornyokat, az EEG-szegmens pedig egyúttal közüzemi szerkezetek és elosztótartályok gyártását is magában foglalta. Ezenkívül a vállalat megjegyezte, hogy az Arcosa 2019. évi bevételének növekedése az acél szélerőműtornyok gyártásának bővülése mellett más tényezőknek is betudható. Végezetül a vállalat rámutatott arra, hogy az Arcosa 2020. évi pénzügyi adatai az érdekelt felek végső tájékoztatása idején már rendelkezésre álltak.

(166)

A (160) és (164) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az acél szélerőműtornyok gyártása ugyan részben a reprezentatív országtól eltérő országban zajlott, ennek ellenére helyénvaló felhasználni a vállalat adatait. Új érvek hiányában a Bizottság megerősítette ennek az állításnak az elutasítását. A Bizottság azt is megerősítette, hogy az acél szélerőműtornyokkal és közüzemi szerkezetekkel foglalkozó alszegmensnek az EEG-csoport bevételéből való jelentős részesedése miatt a csoport pénzügyi eredménye az acél szélerőműtornyok gyártása tekintetében reprezentatív volt, mivel részben az acél szélerőműtornyok gyártási volumenének emelkedése hatására nőtt a bevétel. Végezetül a Bizottság megállapította, hogy a Mexikóban az új szélerőmű-kapacitások telepítésének lassulását okozó kormányzati intézkedésekre tekintettel, a (196)–(199) preambulumbekezdésben leírtak szerint érdemesebb volt csak a 2019. évi pénzügyi beszámolók alapján meghatározni a torzulástól mentes SGA-költségeket és nyereséget.

(167)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Suzhou Titan előadta, hogy az Arcosa pénzügyi adatai azért nem tekinthetők a torzulástól mentes SGA-költségek és nyereség megfelelő forrásának, mert az Arcosa Mexikón kívül is gyártott acél szélerőműtornyokat. Ezenkívül a vállalat arra is rámutatott, hogy a mexikói leányvállalat bevételének jelentős része vállalaton belüli tevékenységekből származott, a leányvállalat jövedelmezősége pedig mindössze 2,4 % volt.

(168)

Az acél szélerőműtornyok Arcosa által Mexikón kívül folyatott gyártását illetően a (166) preambulumbekezdésben ismertetett következtetésein túlmenően a Bizottság azt is megállapította, hogy a csoporton belüli bevételnek a mexikói leányvállalat összbevételén belüli magas részaránya miatt helyénvalóbb volt az Arcosa összevont és egységes szerkezetbe foglalt pénzügyi beszámolóit használni, amelyekben a csoporton belüli ügyleteket kiszűrték (70). Szintén megjegyzendő, hogy ebben az esetben lényegtelen a Suzhou Titan által kiszámított jövedelmezőségi szint. A vállalat a bevételek százalékaként fejezte ki az üzemi eredményt, a rendes érték képzéséhez viszont az értékesített áruk költségének százalékában kell kifejezni, amelynek értéke nem határozható meg az Arcosa mexikói tevékenységeire vonatkozó pénzügyi adataiból.

(169)

A (166) és (168) preambulumbekezdésben kifejtett okok alapján a Bizottság elutasította a Chengxi Shipyard és a Suzhou Titan (165) és (167) preambulumbekezdésben ismertetett állításait.

(170)

Az első feljegyzésben a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az ipari nyersanyagok exportkorlátozásaira vonatkozó OECD-nyilvántartás (71) szerint a acélhulladék (HR-kód: 7204 41 és 7204 49) kivitele Dél-Afrikában engedélyköteles, Malajziában pedig engedély- és kivitelivám-köteles volt 2017-ig (a rendelkezésre álló legújabb információk alapján).

(171)

Ezzel összefüggésben a Bizottság a második feljegyzésben kizárta Dél-Afrikát arra tekintettel, hogy az acél szélerőműtornyok dél-afrikai gyártójának pénzügyi adatai a (161) preambulumbekezdésben leírtak szerint nem voltak megfelelőek az SGA-költségek és a nyereség meghatározásához. Ezenkívül a Bizottság megállapította, hogy az acél szélerőműtornyok malajziai gyártójának nyilvánosan hozzáférhető pénzügyi adatai nagyon elavultak. Mivel a Bizottság nem jutott további információkhoz a Malajziában folytatott gyártásról, ezt az országot is kizárta a további mérlegelésétől. Ennélfogva megállapítást nyert, hogy az első feljegyzésben megjelölt exportkorlátozások a jelenlegi ügy szempontjából lényegtelenek.

(172)

Az első feljegyzéssel kapcsolatos észrevételeiben az érdekelt felek azt állították, hogy sem Mexikó, sem Dél-Afrika vagy Törökország nem megfelelő reprezentatív ország, mivel ezekben az országokban különféle olyan intézkedések vannak hatályban, amelyek állítólag torzítják a termelési tényezők piacát, illetve a megújulóenergia-piacot. Ezeket az állításokat a (173), (179), (181), (184) és (189) preambulumbekezdés ismerteti részletesen.

(173)

Az első feljegyzéshez fűzött észrevételeiben a CCCME, a Chengxi Shipyard és a Suzhou Titan kifejtette, hogy Dél-Afrika azért nem megfelelő reprezentatív ország, mert olyan védintézkedéseket vezetett be az acélra, amelyek torzíthatták az acél szélerőműtornyok gyártásához használt acéltermékek importárait. Ezenkívül a Chengxi Shipyard előadta, hogy Mexikóban és Törökországban is hatályban voltak ilyen intézkedések, de Törökország esetében tulajdonképpen csak az Unióval szembeni engedményeknek az uniós acélipari védintézkedésekre válaszul történő felfüggesztését hozta fel.

(174)

A Bizottság a második feljegyzésben rámutatott arra, hogy Dél-Afrikát az acél szélerőműtornyok gyártóinak nyilvánosan hozzáférhető pénzügyi adatai hiányában már alkalmatlannak találta. A Bizottság megítélése szerint így a Dél-Afrikával kapcsolatos állítások tárgytalanná váltak.

(175)

Törökországot illetően a Bizottság megjegyezte, hogy a fél nem támasztotta alá bizonyítékokkal az acélipari védintézkedésekkel fennállásával kapcsolatos állítását. A Bizottság valójában arra jutott, hogy Törökország 2018 áprilisában acélipari védintézkedési vizsgálatot indított (72), amelyet aztán 2019 májusában intézkedések alkalmazása nélkül megszüntetett (73). Az engedmények felfüggesztését illetően a fél nem szolgált bizonyítékokkal arra, miért és milyen mértékben torzítaná az Unióból származó egyes acéltermékek behozatalára kivetett kiegészítő vám a török acélpiacot, és ennek következtében miért nem lehet az importstatisztika a torzulástól mentes referenciaértékek megfelelő forrása.

(176)

Mexikót illetően a Bizottság a második feljegyzésben rámutatott arra, hogy a Chengxi Shipyard állításait arra a Metal Bulletinben megjelent cikkre alapozta, miszerint Mexikó 2019. március 25-i rendeletével „visszaállította a 15 %-os védővámot egyes acéltermékek behozatalára azokból az országokból, amelyekkel nincs szabadkereskedelmi megállapodása”. A Bizottság megállapította, hogy Mexikó 2019. március 25-én rendeletet tett közzé a behozatali és kiviteli vámokról szóló általános törvény módosításáról (74). Ezzel a rendelettel Mexikó korlátozott, 180 napos időtartamra 0 %-ról 15 %-ra emelte az egyes acéltermékekre, köztük az acéllemezekre (HR-kód: 7208 51 and 7208 52) alkalmazott legnagyobb kedvezményes vámtételt. Az alkalmazott legnagyobb kedvezményes vámtétel emelésének jogalapja a rendelet szerint az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (a továbbiakban: GATT) VII. cikke volt.

(177)

Ezenkívül a vámot nem védintézkedési vizsgálatot követően vetették ki, és annak mértéke nem haladta meg a WTO-szabályok értelmében Mexikó által vállalt 35 %-os rögzített vámot (75). Ezért a Bizottság megítélése szerint ezeknek az intézkedéseknek a fennállása nem indokolta Mexikó kizárását a lehetséges reprezentatív országok elemzéséből.

(178)

Következésképpen a Bizottság elutasította azt az állítást, hogy Mexikóban és Törökországban acélipari védintézkedések vannak hatályban.

(179)

Az első feljegyzéshez fűzött észrevételeiben a CCCME és a Suzhou Titan előadta, hogy Mexikó azért nem megfelelő reprezentatív ország, mert dömpingellenes intézkedéseket vezetett be a Kínából származó acél szélerőműtornyok behozatalára.

(180)

A második feljegyzésben a Bizottság rámutatott arra, hogy a felek nem szolgáltattak konkrét bizonyítékot arra, hogyan és milyen mértékben érintené a vizsgált terméket érintő dömpingellenes intézkedések Mexikó általi bevezetése az ország reprezentativitását, és miért nem lehetne e körülményre figyelemmel megfelelőnek tekinteni. Ezért a Bizottság megalapozatlannak találta és elutasította ezeket az érveket.

(181)

Az első feljegyzéssel kapcsolatos észrevételeiben a Chengxi Shipyard azt állította, hogy Mexikó és Dél-Afrika villamosenergia-piaca torzult, mivel állami tulajdonban lévő vállalatok uralják. Az érdekelt fél ugyanakkor azt is előadta, hogy Törökország és India villamosenergia-piacára nem hatott ilyen torzulás. A fél bizonyítékkal szolgált annak alátámasztására, hogy Dél-Afrikában a villamos energiát 95 %-át állami tulajdonban lévő vállalat, az ESKOM szolgáltatja.

(182)

A második feljegyzésben a Bizottság megvizsgálta az állítást, és megállapította, hogy a mexikói állam tulajdonában lévő villamosenergia-termelő, a Comisión Federal de Electricidad (a továbbiakban: CFE) a teljes mexikói villamosenergia-termelés kevesebb mint 80 %-át adta (76). A Chengxi Shipyard által közölt információk szerint az állami tulajdonban lévő vállalatok indiai villamosenergia-termelésből való részesedése némileg meghaladta a 80 %-ot, tehát Mexikóéhoz hasonló volt a helyzet. Az érdekelt fél szerint az indiai villamosenergia-piac megfelelően liberalizált volt. Ezenkívül a Bizottság megállapította, hogy az állami tulajdonú villamosenergia-termelő EÜAŞ a törökországi villamosenergia-termelési kapacitás némileg több mint 20 %-ával rendelkezett (77). A Bizottság megítélése szerint pusztán az, hogy a piacot állami tulajdonú vállalatok uralják, a mögöttes input tényleges árképzésének a piaci erőktől független alakulására utaló jel és bizonyíték nélkül, önmagában nem elegendő ennek az országnak a kizárásához a reprezentatív országok köréből. Ezekben az esetekben bizonyítékoknak kell rendelkezésre állniuk arra, hogy az adott input tényleges árképzését olyannyira befolyásolhatták más tényezők, például az egyes ágazatokra vonatkozó preferenciális politikák vagy más jelentős kormányzati beavatkozások, hogy a képzett árak nem szabadpiaci erőviszonyok eredményei. Mindenesetre a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a villamos energia az acél szélerőműtornyok teljes gyártási költségének mindössze elenyésző hányadát (megközelítőleg 1 %-át) tette ki. Ezért, még ha volt is bizonyíték ezen input árképzésének torzulására, ez önmagában akkor sem adna okot Mexikó (vagy bármely más ország) teljes kizárására a lehetséges reprezentatív országok közül a jelenlegi ügyben. A mexikói villamosenergia-ágazat esetleges torzulásait legfeljebb azzal összefüggésben kellene vizsgálni, hogy szükséges-e másik referenciaértéket használni erre a tényezőre vonatkozóan.

(183)

A Bizottság ezért a Mexikóval és Törökországgal kapcsolatos állításokat elutasította, míg Dél-Afrikát a rendelkezésre álló pénzügyi adatok hiányában már korábban alkalmatlannak találta.

(184)

Az első feljegyzéssel kapcsolatos észrevételeiben a Vestas azzal érvelt, hogy Törökország a megújuló energiával kapcsolatos projektek esetében helyi tartalmi követelményt vezetett be, illetve az előírt helyi tartalom megléte esetén magasabb átvételi árat garantált.

(185)

A második feljegyzésben a Bizottság megvizsgálta a törökországi helyi tartalmi követelménnyel kapcsolatos állításokat, tekintettel arra, hogy korlátozásként jelentősége van a legfontosabb termelési tényezőnek minősülő acéllemezek mellett az összes többi termelési tényezőre, valamint végeredményben az acél szélerőműtornyok gyártóinak jövedelmezőségére nézve is.

(186)

A Bizottság megállapította, hogy a helyi tartalmi követelmény kétféleképpen befolyásolta a török szélenergia-piacon uralkodó viszonyokat:

(187)

A második feljegyzésben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az acél szélerőműtornyokra vonatkozó helyi tartalmi követelmény csak a legfontosabb nyersanyagnak minősülő acéllemezek belföldi beszerzésével volt teljesíthető. Így az acéllemezek importára nem feltétlenül tükrözte az acél szélerőműtornyok gyártásához ténylegesen felhasznált acéllemeztípusok árát. Ezenkívül a belföldi piacról való beszerzésre vonatkozó kötelezettség miatt csökkent a verseny az acél szélerőműtornyok gyártásához szükséges inputok piacán, ami ezen inputok belföldi árának torzulásához vezetett. Ezt követően az inputok árai a legnagyobb valószínűséggel emelkedtek a csökkent verseny miatt, és valószínűleg torzították az előállítási költséget, ezáltal pedig az acél szélerőműtornyok törökországi gyártóinak SGA-költségeit és jövedelmezőségét is.

(188)

Következésképpen a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a szélenergia-piac, ezen belül a szélerőműtornyok gyártása a helyi tartalmi követelmény törökországi alkalmazásának hatására torzulhatott, így nem volt megfelelő a torzulástól mentes árak és költségek meghatározásához, különösen a legfontosabb input esetében.

(189)

Az első feljegyzéshez fűzött észrevételeiben a Vestas azt is előadta, hogy Törökország azért nem megfelelő reprezentatív ország, mert egyes nyersanyagok (durvalemezek) korlátozottan állnak rendelkezésre, ami az érintett anyagok esetében áremelkedéshez vezethetett, továbbá azért, mert nem állt rendelkezésre kapacitás nagy méretű acél szélerőműtornyok gyártásához.

(190)

Mivel a fél ezeket az állításait nem támasztotta alá bizonyítékokkal, a Bizottság pedig már arra jutott, hogy a török piac a helyi tartalmi követelmény hatására torzulhatott, a Bizottság nem vont le következtetéseket ezekkel az állításokkal kapcsolatosan.

(191)

A második feljegyzéshez fűzött észrevételeiben a CCCME és a Suzhou Titan amellett érvelt, hogy Törökország maradjon lehetséges reprezentatív országok körében. Különösen arra hivatkoztak, hogy a meghatározott árukód alatt importált acéllemezeknek mindössze elenyésző töredéke volt az acél szélerőműtornyok gyártására szánt – és ezáltal torzulással érintett – termék. A felek szerint annak megállapításához, hogy a helyi tartalmi követelmény befolyásolta-e az importárat, a Bizottságnak össze kellene vetni az acéllemezek törökországi importárát más országbeli importárakkal. A CCCME az ideiglenes szakasz utáni észrevételeiben és meghallgatásán is megismételte, hogy Törökországot továbbra is lehetséges reprezentatív országnak kellene tekinteni.

(192)

A Bizottság megjegyezte, hogy az acéllemezek más országbeli importára nem reprezentatív arra nézve, milyen ár lenne jellemző Törökországban, ha a helyi tartalmi követelmény nem befolyásolná a piaci viszonyokat. Ezenkívül a helyi tartalmi követelmény nemcsak az acél szélerőműtornyok gyártásához használt acéllemezek árát érintette. A helyi tartalmi követelmény kizárta a versenyből az acél szélerőműtornyok gyártásához importált acéllemezeket. Ez a piaci helyzet befolyásolhatta az acéllemezgyártók termelési döntéseit, ezáltal pedig a más célra használt acéllemezek árára is hatással lehetett. Ezenkívül az acél szélerőműtornyok török gyártóinak SGA-költségei és jövedelmezősége szintén torzulhatott, mivel a helyi tartalmi követelmény nemcsak az inputokat, hanem a munkaerőt is érintette. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(193)

Az érdekelt felek által a kereskedelmi korlátozásokkal kapcsolatosan megfogalmazott fenti észrevételeken túlmenően a Bizottság a második feljegyzésben az is megvizsgálta, hogy Mexikóban vannak-e az acél szélerőműtornyok gyártásához használt inputokat érintő kereskedelmi korlátozások. Ehhez a Bizottság az ipari nyersanyagok exportkorlátozásaira vonatkozó OECD-nyilvántartást (80) és a Market Access Map adattárat (81) vette igénybe. Megállapítást nyert, hogy Mexikó nem alkalmazott kereskedelmi korlátozásokat a fő inputokra.

(194)

A második feljegyzéshez fűzött észrevételeiben a CCCME és a Suzhou Titan amellett érvelt, hogy az acéllemezek mexikói importára a 2019 márciusában kivetett 15 %-os behozatali vám miatt jelentősen torzult. A CCCME az ideiglenes szakasz utáni meghallgatásán és észrevételeiben is megismételte ezt az állítását.

(195)

A Bizottság megvizsgálta az állítást. A (176) és (177) preambulumbekezdésben kifejtett módon a Bizottság a második feljegyzésben értékelte az acéllemezekre alkalmazandó behozatali vám emelését, és megállapította, hogy Mexikó az alkalmazandó legnagyobb kedvezményes vámot 0 %-ról olyan mértékre (15 %-ra) emelte, amely nem haladta meg a rögzített kedvezményes vám Mexikó által a WTO-ban vállalt legnagyobb mértékét. Ezért a behozatali vám alkalmazása ebben az ügyben nem tekinthető torzulásnak vagy a Mexikó által vállalt kötelezettségek megsértésének. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(196)

A második feljegyzéssel kapcsolatos észrevételeiben a Chengxi Shipyard azzal érvelt, hogy Mexikó azért nem megfelelő reprezentatív ország, mert megújulóenergia-piaca jelentősen torzult. E tekintetben a fél a mexikói kormány alábbi intézkedéseit hozta fel:

(197)

A Bizottság megvizsgálta az állítást. Először is le kell szögezni, hogy valamely gazdasági ágazat jogszabályokkal és rendeletekkel történő szabályozása nem feltétlenül minősül a piac torzításának. Ebben az ügyben az érdekelt fél nem szolgált bizonyítékokkal arra vonatkozóan, miért, hogyan és milyen mértékben befolyásolták a (196) preambulumbekezdésben felsorolt kormányzati politikák az acél szélerőműtornyok gyártásához használt termelési tényezők (behozatali) árát, valamint az acél szélerőműtornyok mexikói gyártóinak SGA-költségeit és nyereségét a vizsgálati időszak alatt. Valószínűsíthető, hogy az intézkedések egy része visszafoghatta (magasabb átviteli díjak, az új megújulóenergia-beruházások tesztelésének és hálózatra kapcsolásának felfüggesztése), sőt, megakadályozhatta (a negyedik megújulóenergia-árverés törlése) a jövőbeli beruházásokat, ezáltal pedig közvetve befolyásolta az acél szélerőműtornyok mexikói gyártóinak jövedelmezőségét a vizsgálati időszakot követő időszakban. Mindazonáltal a Bizottság megítélése szerint a korlátozások – ha egyáltalán voltak – a vizsgálati időszak után léptek teljeskörűen hatályba. Ezzel összefüggésben Mexikó új szélerőművei rekordnagyságú, 1,6 GW-os többletkapacitást értek el 2019-ben (82). Noha a negyedik árverés törlése megakadályozta a jövőbeli beruházásokat a szélenergia-ágazatban, a Bizottság megítélése szerint a harmadik megújulóenergia-árverés keretében megrendelt szélerőműparkok építése kedvezően hatott az acél szélerőműtornyok mexikói gyártóinak teljesítményére – ezeknek az új beruházásoknak az üzembe helyezése a tervek szerint 2020. január és 2022. január között várható (83). Ezenkívül Mexikó 2020-ban megközelítőleg 0,6 GW-os új szélenergia-kapacitást telepített (84). Ez hasonló volt a 2018. évi teljesítményhez (0,7 GW szélenergia-többletkapacitás (85)), amelyet nem befolyásolt a kormányzati politikák változásából eredő bizonytalanság. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(198)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Chengxi Shipyard emlékeztetett arra, hogy a második feljegyzéssel kapcsolatos beadványában több olyan, Mexikóban hozott kormányzati intézkedést ismertetett, amely állítólag torzította a megújulóenergia-piacot. A vállalat ezenkívül a Nemzetközi Energia Ügynökség által közzétett, a Mexikóban 2018–2020 között újonnan telepített szélenergia-kapacitásra vonatkozó adatokat és 2021–2022-re vonatkozó előrejelzéseket (86) is felhozta, amelyek alapján 2019 után visszaesett az új telepítések száma. Végezetül a vállalat azt állította, hogy a Bizottság nem ismerte fel e kormányzati intézkedések visszatartó hatását.

(199)

A Bizottság megismételte a (197) preambulumbekezdésben ismertetett megállapításait. A Bizottság nem vonta kétségbe, hogy az intézkedések egy része a vizsgálati időszak után visszafoghatta vagy megakadályozhatta a beruházásokat a megújulóenergia-termelés, ezen belül a szélerőműtornyok terén. Mindazonáltal a Bizottság az acél szélerőműtornyok két mexikói gyártójának 2019. évi adatait használta torzulástól mentes SGA-költségek és a torzulástól mentes nyereségre vonatkozó referenciaérték meghatározásához. A Bizottság megítélése szerint ezek az adatokat még nem befolyásolták a kormányzati intézkedések, mivel az intézkedések többségét csak 2020-ban hajtották végre. A vállalat emellett nem támasztotta alá bizonyítékokkal, hogyan és milyen mértékben befolyásolták a szóban forgó kormányzati intézkedések a torzulástól mentes költségeket és a termelési tényezők referenciaértékeit. Végezetül a vizsgálati időszak utáni mexikói fejlemények a reprezentatív ország kiválasztása szempontjából lényegtelenek voltak. Következésképpen a Bizottság megerősítette ennek az állításnak az elutasítását.

(200)

Miután megállapítást nyert, hogy a fenti tényezők összessége alapján Mexikó az egyetlen megfelelő reprezentatív ország, a szociális védelem és a környezetvédelem szintjének vizsgálatára az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontja első franciabekezdésének utolsó fordulatával összhangban már nem volt szükség.

(201)

A fenti elemzés alapján Mexikó teljesítette azokat a kritériumokat, amelyeket az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdése a megfelelő reprezentatív országként történő figyelembevételhez meghatároz.

(202)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása után a Chengxi Shipyard a (144) és (198) preambulumbekezdésben foglalt észrevételeivel összhangban továbbra is amellett érvelt, hogy India az egyetlen megfelelő reprezentatív ország.

(203)

Azon túlmenően, hogy a Világbank nem sorolta Indiát a közepes jövedelmű országok felső sávjába, a Bizottság megítélése szerint a vállalat nem elemezte a nyilvános adatok rendelkezésre állását és minőségét Indiában. A Bizottság megállapította többek között, hogy az acél szélerőműtornyok Chengxi Shipyard első feljegyzéshez fűzött észrevételeiben (lásd a (151) preambulumbekezdést) felsorolt indiai gyártói közül egyiknek sem voltak nyilvánosan hozzáférhető pénzügyi beszámolói. Ezenkívül India 2019-ben Törökországhoz hasonlóan helyi tartalmi követelményt vezetett be szélenergia-beruházásokra vonatkozóan (87), ami torzulásokat okozhatott az acél szélerőműtornyok gyártásában.

(204)

Az első feljegyzésben a Bizottság felsorolta az exportáló gyártók által az érintett termék előállítása során használt termelési tényezőket (például anyagokat, energiát és a munkaerőt), és felkérte az érdekelt feleket arra, hogy észrevételeiket terjesszék elő és tegyenek javaslatot a feljegyzésben említett minden egyes termelési tényezővel kapcsolatos torzulástól mentes értékekre vonatkozó, nyilvánosan elérhető információkra nézve.

(205)

Az első feljegyzéssel kapcsolatos észrevételeiben a CCCME és a Suzhou Titan előadta, hogy a Bizottságnak nyitottnak kellene lennie más nyilvánosan hozzáférhető adatforrások, például harmadik országbeli belföldi értékesítési ár vagy más nemzetközi árak használatára. Ezzel összefüggésben a Chengxi Shipyard azzal érvelt, hogy a Bizottságnak kínai importstatisztikákat kellene használnia, mivel a harmadik országbeli beszállítók árai valószínűleg kevésbé torzulnak a kínai kormány szakpolitikái miatt. Ha ez nem megoldható, a reprezentatív ország nemzeti vámhatóságától származó importstatisztikákat kellene használni, mivel a fél szerint megbízhatóbbak, mint a külső adatfeldolgozótól származó adatok.

(206)

A második feljegyzésben a Bizottság leszögezte, hogy nyitott a torzulástól mentes árak más forrásainak használatára, ha az importstatisztikák nem használhatók referenciaértékek megbízható forrásaként. Mivel a felek nem indokolták, miért kellene a Bizottságnak eltérnie attól a gyakorlatától, hogy a Globális Kereskedelmi Atlasz (Global Trade Atlas, a továbbiakban: GTA) által szolgáltatott importstatisztikákat használja, ezért a Bizottság elutasította az állítást.

(207)

Azzal az állítással kapcsolatosan, hogy a Kínába irányuló behozatal árait kellene használnia, a Bizottság a második feljegyzésben kifejtette, hogy amennyiben az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások Kína belföldi piacán való fennállása megerősítést nyer, a Kínába irányuló behozatal áraira vonatkozó statisztikák nem kínálnának jobb helyettesítő mutatót a lehetséges reprezentatív országokba irányuló behozatal árainál. Nagy valószínűséggel a Kínába irányuló behozatalt – amennyiben egyáltalán volt érdemi mennyiségben – szintén érintették volna a jelentős torzulások, mivel ez az import is a torzult kínai piacéhoz hasonló viszonyok között zajlott volna.

(208)

A Chengxi Shipyard nem szolgált bizonyítékokkal arra vonatkozóan, hogy a GTA kevésbé megbízható forrás volt, mint a lehetséges reprezentatív ország hivatalos vámstatisztikái. A GTA által szolgáltatott importstatisztikák azoknak a különböző érintett országoknak a hivatalos nemzeti vámstatisztikáin alapultak, amelyek kétoldalú megállapodásaik alapján hivatalos adatokat közöltek a GTA-val. Több közigazgatási szerv régóta igénybe veszi a GTA-t, hogy vámstatisztikákhoz jusson, emellett magánszereplők is széles körben használják ezt az adatbázist különféle célokra és összefüggésekben. A Bizottság tehát megbízhatónak találta a GTA-statisztikákat, és elutasította az állításokat.

(209)

Az első feljegyzéssel kapcsolatos észrevételeiben a CCCME, a Suzhou Titan és a Chengxi Shipyard megjegyezte, hogy a Bizottság az első feljegyzésben hat számjegyű szinten sorolta fel a termelési tényezők vámtarifaszámát. E tekintetben a Chengxi Shipyard előadta, hogy a hat számjegyű vámtarifaszámokon alapuló importstatisztikák az adott termelési tényezőn kívül más anyagokat is tartalmaztak. Ezért az adatok pontosítása érdekében a felek a vonatkozó vámtarifaszámok nagyobb részletességi szintjén rendelkezésre álló importstatisztikák használatát javasolta. A CCCME és a Suzhou Titan Bizottság továbbá amellett érvelt, hogy a Bizottságnak csak olyan statisztikákat kellene használnia, amelyek pontosan a vizsgált termék gyártásához felhasznált karimatípusok behozatalát mutatja. A CCCME az ideiglenes szakasz utáni meghallgatásán és észrevételeiben is megismételte a hat számjegyű vámtarifaszámok szintjére vonatkozó importstatisztikák használatával kapcsolatos észrevételeit.

(210)

A második feljegyzésben a Bizottság megjegyezte, hogy a vizsgálat elején a Harmonizált Áruleíró és Kódrendszert használta a hat számjegyű szinten. A Bizottság a vizsgálat későbbi szakaszában és lehetőség esetén olyan pontosabb vámtarifaszámokat használt a reprezentatív országban, amelyek megfelelhetnek az exportőrök konkrét inputjainak. Ezt a lenti 1. táblázat szemlélteti.

(211)

Az első feljegyzéssel kapcsolatos észrevételeiben a CCCME és a Suzhou Titan előadta, hogy az importárak nem tükrözték a belföldi árakat, mivel befolyásolhatta őket a szállított mennyiség és a származási országtól való távolság. Ezt az állítást a felek a második feljegyzéshez fűzött észrevételeikben is megismételték, a CCCME pedig az ideiglenes szakasz utáni meghallgatásán és észrevételeiben is újra előadta. A CCCME, a Chengxi Shipyard és a Suzhou Titan továbbá előadta, hogy a Bizottságnak nem kellene figyelembe vennie a számításban a kis mennyiségű, nagyon magas árú behozatalt. Ezenkívül a Chengxi Shipyard amellett érvelt, hogy a Bizottságnak akkor sem kellene figyelmen kívül hagynia a számításban a Kínából (a reprezentatív országba) érkező behozatalt, ha az importált mennyiség nem volt jelentős, és más származási országok importáraihoz hasonló áron érkezett, és ezáltal nem merült fel torzulás.

(212)

A második feljegyzésben a Bizottság úgy vélte, hogy a reprezentatív ország belföldi árait a szállított mennyiség, valamint a szállító és a felhasználó közötti távolság egyaránt befolyásolta. Ezenkívül a torzulástól mentes ár számítása tükrözte a szállított mennyiséget, mivel a Bizottság súlyozott átlagot számított. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy a kisebb mennyiségű, magas árú behozatalt nem kellett figyelmen kívül hagyni, mivel nem befolyásolta a torzulástól mentes átlagárat. A Bizottság a távolságot is figyelembe vette, mivel kiindulópontként a reprezentatív ország határán (CIF-paritáson) számított importárakat használta. A CIF-árakat továbbá kiigazította az importvámmal és a belföldi fuvarozási költséggel, és így kapta meg az egyes, telephelyre leszállított termelési tényezők torzulástól mentes árát. Végezetül a Bizottság megjegyezte, hogy a Kínában fennálló jelentős torzulásokkal kapcsolatos következtetések nem a Kínából származó anyagok importárának színvonalán alapultak, hanem a piactorzító hatású kormányzati politikák meglétén. Következésképpen a Bizottság a felek által a torzulástól mentes ár számításáról megfogalmazott fenti állítások mindegyikét elutasította.

(213)

Az első feljegyzéshez fűzött észrevételeiben a CCCME és a Suzhou Titan továbbá előadta, hogy ha az importstatisztikák a tengeri fuvarozás és biztosítás díját is tartalmazzák, ezeket a költségeket le kell vonni, mivel a mintában szereplő együttműködő exportáló gyártók a belföldi piacról szerezték be az inputjaikat, így ilyen költségeik nem voltak. A CCCME az ideiglenes szakasz utáni meghallgatásán és észrevételeiben is megismételte ezt az állítását.

(214)

E tekintetben a Bizottság a második feljegyzésben tisztázta, hogy az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdésén alapuló módszer szerint az exportáló gyártók által az inputokért fizetett árak helyett a kiválasztott reprezentatív országban nyilvánosan hozzáférhető irányadó árakat használja. Azon termelési tényezők esetében, amelyeknél az importár szolgál helyettesítő mutatóként, az anyagok származási országból a reprezentatív országbeli telephelyre szállításának összes költségét figyelembe kellett venni, hogy verseny szempontjából azonos szinten legyen más belföldi gyártók költségeivel. A tengeri fuvarozási és biztosítási díjak – és egyúttal az importvámok – figyelembevétele tehát okvetlenül fontos volt a reprezentatív ország torzulástól mentes árainak meghatározásához. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(215)

A második feljegyzésben a Bizottság továbbá közölte, hogy a rendes értéknek az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerinti képzéséhez a GTA (88) alapján állapítja meg a legtöbb termelési tényező (különösen a nyersanyagok és a melléktermékek) torzulástól mentes költségét. A Bizottság ezenkívül jelezte, hogy a torzulástól mentes munkaerőköltségekre vonatkozóan a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Statisztikai Hivatala (a továbbiakban: ILOSTAT) és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (a továbbiakban: OECD) által közzétett adatokat (89), a torzulástól mentes villamosenergia-költségre vonatkozóan a CFE által közölt vagy piaci értesülésekből származó információkat (90), a torzulástól mentes földgázköltségre vonatkozóan pedig a Comisión Reguladora de Energía által közölt adatokat (91) használja.

(216)

A második feljegyzésben a Bizottság arról is tájékoztatta az érdekelt feleket, hogy mivel a víz, a gőz és a sűrített levegő költsége a teljes előállítási költség elhanyagolható hányadát tette ki (92), a Bizottság nem tervezte meghatározni ezeknek az energiaforrásoknak a torzulástól mentes árát. A Bizottság ezeket az elhanyagolható tételeket a „fogyóeszközök” alatt kívánta összegyűjteni.

(217)

A második feljegyzéshez fűzött észrevételeiben a CCCME és a Suzhou Titan előadta, hogy Mexikó behozatali adatai rendkívül hiányosak volta, mint a GTA-ban „költségmentesen a hajófedélzetre” (a továbbiakban: FOB) paritáson szerepeltek. A Bizottságnak ezért az OECD International Transport and Insurance Costs of Merchandise Trade (Nemzetközi árukereskedelmi fuvarozási és biztosítási költségek, a továbbiakban: ITIC) adatbázisában (93) rendelkezésre álló CIF-FOB együttható használatával kellett képeznie a CIF-értéket. E tekintetben a CCCME, a Chengxi Shipyard és a Suzhou Titan kifogásolta, hogy a Bizottság az összes termelési tényezőre vonatkozóan és minden érintett származási ország esetében egyetlen átlagos CIF-FOB együtthatót használt. A CCCME az ideiglenes szakasz utáni meghallgatásán és észrevételeiben is megismételte ezt az állítását.

(218)

A Bizottság először is leszögezte, hogy az adatok nem tekinthetők kevésbé megbízhatónak attól, hogy Mexikó FOB-paritáson készített és szolgáltatott importstatisztikákat. Ezenkívül a Bizottság független információforrást használt az FOB-importárak CIF-importárra való átváltásához. Ezzel összefüggésben a Bizottság megvizsgálta a három érdekelt fél egyetlen CIF-FOB együttható használatával kapcsolatos állítását, és megállapította, hogy valóban helyénvalóbb termelési tényezőnként és származási országonként eltérő együtthatót alkalmazni. Ha valamely származási ország esetében nem álltak rendelkezésre adatok, a Bizottság az adott termelési tényezőre vonatkozóan az OECD ITIC-adatbázisában közölt átlagos együtthatót használta.

(219)

A második feljegyzéssel kapcsolatos észrevételeiben a CCCME, a Chengxi Shipyard és a Suzhou Titan előadta, hogy a Bizottság helytelenül alkalmazott 25 %-os importvámot az USA-ból származó acéllemezek importjára, mivel ez a megtorló vám a vizsgálati időszak kezdete előtt megszűnt. A CCCME az ideiglenes szakasz utáni meghallgatásán és észrevételeiben is megismételte ezt az állítását.

(220)

A Bizottság megvizsgálta az állítást. Megállapította, hogy 2018 júniusában Mexikó az USA által a vonatkozó jogszabály 232. szakasza alapján bevezetett acél- és alumíniumvámra válaszul 25 %-os vámot vetett ki bizonyos acéltermékek, köztük az acéllemezek behozatalára (94). 2019 májusában Mexikó megszüntette a megtorló intézkedéseket (95), miután megállapodásra (96) jutott az Egyesült Államokkal a 232. szerinti acél- és alumíniumvám ügyében. Ezt követően a Bizottság elfogadta a felvetést, és ennek megfelelően kiigazította az acéllemezek torzulástól mentes költségének számításához használt importvámot.

(221)

A második feljegyzéssel kapcsolatos beadványában a Suzhou Titan és a Chengxi Shipyard észrevételeket fogalmazott meg a Bizottság által bizonyos termelési tényezők, különösen az acéllemezek, a festék, a hegesztőhuzal és a fejescsavarok torzulástól mentes költséginek meghatározásához használni kívánt vámtarifaszámokat illetően. A Chengxi Shipyard előadta, hogy a Bizottságnak csak a 8311 30 01 vámtarifaszámot kellene használnia a lánghegesztéshez használt hegesztőhuzal torzulástól mentes költségének meghatározásához, mivel csak ez a vámtarifaszám vonatkozik a vas és acél hegesztőhuzalra. A vállalat továbbá előadta, hogy a Bizottságnak a fejescsavarok torzulástól mentes költségének meghatározása során figyelmen kívül kellene hagynia a légi járművekhez és gépjárművekhez használt fejescsavarok, valamint a rozsdamentesacél fejescsavarok vámtarifaszámát. A Suzhou Titan arra kérte a Bizottságot, hogy a 10 mm-nél vastagabb acéllemezekre vonatkozó vámtarifaszámokat (HR-kód: 7208 51) külön-külön, a vállalat által ténylegesen használt lemezek acélminősége alapján alkalmazza. A vállalat ehhez hasonlóan arra is kérte a Bizottságot, hogy a cinkben gazdag epoxifestékre vonatkozó két vámtarifaszámot (HR-kód: 3208 90 és 3209 90) külön-külön, a vállalat által ténylegesen használt festékfajtától függően alkalmazza.

(222)

A Bizottság megállapította, hogy valóban helyénvalóbb kizárni a vastól és acéltól eltérő fémből készült hegesztőhuzalt a torzulástól mentes költség meghatározásához használt vámtarifaszámok köréből. A Bizottság a lánghegesztéshez használt hegesztőhuzal (HR-kód: 8311 30) mellett az elektromos ívhegesztéshez használt hegesztőhuzalnál (HR-kód: 8311 20) is ezt az elvet alkalmazta. A Bizottság ehhez hasonlóan a légi járművekhez és gépjárművekhez használt fejescsavarokat, valamint a rozsdamentesacél fejescsavarokat is kizárta a fejescsavarok torzulástól mentes költségének meghatározásához használt vámtarifaszámok köréből.

(223)

A 10 mm-nél vastagabb acéllemezek torzulástól mentes költségének kiszámításához figyelembe vett vámtarifaszámokat illetően a Bizottság megjegyezte, hogy a két vámtarifaszám a felhasznált acél minősége szerint is különbséget tett e lemezek között. A vámtarifaszámmal jelzett acélminőség azonban az Unióban nem használt szabványokat követett. A vállalat ugyanakkor az Unióban alkalmazandó szabványok szerint közölte az acéllemezek acélminőségét. A vállalat nem szolgált bizonyítékokkal arra, hogy a vámtarifaszámokhoz tartozó acélminőségek mely acélminőségnek feleltek meg a vállalat által használt acéllemezek esetében.

(224)

A cinkben gazdag epoxifestéket illetően a Bizottság megállapította, hogy a vállalat elegendő bizonyítékkal szolgált azon kérésének alátámasztására, hogy a Bizottság ennél a festéknél csak az egyik vámtarifaszámot alkalmazza a vállalatra vonatkozó rendes érték képzéséhez.

(225)

Következésképpen a Bizottság elfogadta a hegesztőhuzal, a fejescsavarok és a cinkben gazdag epoxifesték vámtarifaszámával kapcsolatos felvetéseket, ugyanakkor elutasította a 10 mm-nél vastagabb acéllemez vámtarifaszámaira vonatkozó felvetést. A Bizottság a bizonyos termelési tényezők torzulástól mentes költségének kiszámításához használt vámtarifaszámok körét adott esetben a felek által megjelöltekre korlátozta.

(226)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Chengxi Shipyard jelezte, hogy a Bizottság téves vámtarifaszámot használt két termelési tényező esetében. A vállalat továbbá előadta, hogy a Bizottság a vállalat tájékoztatása nélkül megváltoztatta az e két termelési tényező torzulástól mentes költségének meghatározásához használt HR-kódot: a Bizottság a 7308 90 HR-kódot (97) alkalmazta a vállalat által megadott 7326 90-es HR-kód (98) helyett.

(227)

Az adatok egybevetésével végzett távoli ellenőrzés során a Bizottság egyeztetett a vállalattal a szóban forgó két termelési tényezőhöz hasonló termelési tényezőre vonatkozóan a vállalat által javasolt HR-kódról. A vállalat egyetértett azzal, hogy helyénvalóbb a 7308 90 HR-kódot használni, mivel ez a termelési tényező acélszerkezeteket érintett (99). A vállalattal folytatott egyeztetés eredményeképpen, valamint az adatok egybevetésével végzett távoli ellenőrzés során a vállalat által közölt anyagleírás alapján a Bizottság helyénvalóbbnak ítélte, ha a vállalat által közölt HR-kód helyett az acélszerkezetekre és az acélszerkezetek részeire vonatkozó vámtarifaszámot használja a szóban forgó két termelési tényező torzulástól mentes költségének meghatározásához. A vállalatot az érdekelt felek végső tájékoztatásából értesülhetett erről a döntésről. Ezenkívül a vállalat nem indokolta, hogy az általa közölt HR-kód miért pontosabb, mint a helyesbített HR-kód. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(228)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása után a Suzhou Titan emlékeztetett arra, hogy a Bizottság a vállalatra vonatkozó tájékoztatásban több olyan termelési tényező általa közölt költségét is elutasította, amelyre a vállalat állítása szerint nem hatottak jelentős torzulások, mivel importálták őket. A Bizottság a következő két okból döntött az elutasítás mellett: 1. a vállalat az érintett behozatali ügyletek közül csak néhány alátámasztására szolgáltatott bizonyítékot, valamint 2. a behozott nyersanyagokat nem a vizsgálati időszak alatt az Unióba exportált termékekre irányuló beruházásokhoz használták fel. A vállalat előadta, hogy a Bizottság nem kért bizonyítékot az összes behozatali ügylet alátámasztására. Ezenkívül megismételte, milyen módszert alkalmazott az előállítási költség termékfajták közötti felosztására, amelyet a Bizottság az adatok egybevetésével végzett távoli ellenőrzés keretében elfogadott, valamint rámutatott arra, hogy a Bizottság össze tudta egyeztetni az előállítási költséget a vállalat számvitelével (próbamérlegével). A vállalat szerint ezért a Bizottságnak el kellett volna fogadni a behozott termelési tényezők tényleges költségeinek az Unióba szállított termékekre irányuló beruházások közötti felosztását.

(229)

A Bizottság azért nem kért további behozatali ügyleteket alátámasztó okmányokat, mivel a vállalat által a nyersanyagbeszerzésről benyújtott információk (100) alapján egyértelműen kiderült, hogy az importált anyagokat nem a vizsgálati időszak alatt az Unióba exportált termékekre irányuló beruházásokhoz használták fel. Ez a jelenlegi vizsgálat szempontjából különösen akkor volt lényeges, ha az exportáló gyártók mindegyik beruházáshoz egyedileg szerezték be a különféle inputokat az ügyféltől kapott műszaki rajzoknak és műszaki leírásnak megfelelően. A Bizottság elfogadta a vállalat költségfelosztási módszerét, mivel kellően pontos képet adott a nyersanyagok fajtáiról és termékfajtánként felhasznált mennyiségéről. Ugyanakkor nem hagyhatta figyelmen kívül, hogy az állítólag torzulástól mentes anyagokat nem az Unióba exportált termékfajtákhoz használták fel. Az, hogy a Bizottság összeegyeztette a teljes előállítási költséget a vállalat pénzügyi számvitelével, ebben az esetben lényegtelen, mivel a pénzügyi számvitelből – különösen a próbamérlegből – nem derült ki az egyes termékfajták előállítási költsége. A Bizottság ezt követően elutasította ezt az állítást.

(230)

Az érdekelt felek által benyújtott összes információ figyelembevételével a Bizottság a távoli ellenőrzések során a következő termelési tényezőket és forrásaikat azonosította a rendes értéknek az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban történő meghatározásához:

1. táblázat

Az acél szélerőműtornyok termelési tényezői

(231)

A Bizottság a rendes érték meghatározásában a gyártási általános költségekre vonatkozó értéket is számításba vett az előzőekben említett termelési tényezők között nem szereplő költségek figyelembevétele céljából. A módszertan ismertetése a 3.2.3.2. szakaszban található.

(232)

A reprezentatív országbeli gyártó telephelyére leszállított nyersanyagok, melléktermékek és bizonyos energiatípusok (szén-dioxid és oxigén) torzulástól mentes árának megállapítása során a Bizottság a reprezentatív országba irányuló import behozatali vámmal megnövelt, GTA szerinti árait vette alapul. A reprezentatív országbeli telephelyre szállításkori érték meghatározásához mindegyik termelési tényező vámfizetés utáni behozatali értékét megnövelte a belföldi fuvarozási költségekkel. A (217) és (218) preambulumbekezdésben említettek szerint Mexikó FOB-paritáson készít importstatisztikákat. Ezért a jelenlegi esetben a Bizottság a tengeri fuvarozási és biztosítási díjakkal is megnövelte a GTA alapján meghatározott importárat, mielőtt a behozatali vámok megjeleníthetők lettek volna a referenciaértékekben.

(233)

A reprezentatív országban érvényes importárat a Kínán kívüli összes harmadik országból és a Kereskedelmi Világszervezetben tagsággal nem rendelkező, az (EU) 2015/755 európai parlamenti és tanácsi rendelet I. mellékletében felsorolt országokból érkező import egységárainak súlyozott átlaga szolgáltatta (101). A Bizottság azért döntött a Kínából a reprezentatív országba érkező import figyelmen kívül hagyása mellett, mert a (135) preambulumbekezdésben jelzett módon arra a következtetésre jutott, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások fennállása miatt nem volt helyénvaló a Kínában érvényes belföldi árak és költségek alkalmazása. Mivel nem áll rendelkezésre arra utaló bizonyíték, hogy ugyanezek a torzulások a kivitelre szánt termékekre nem hatnak ki ugyanilyen módon, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ezek a torzulások az exportárakat is befolyásolták. A Kínából és bizonyos, WTO-tagsággal nem rendelkező országokból érkező behozatal figyelmen kívül hagyása a (234) preambulumbekezdésben említett inputoktól eltekintve nem gyakorolt jelentős hatást, mivel a behozatal fennmaradó része még mindig 60–100 %-át tette ki a reprezentatív országba irányuló behozatal volumenének.

(234)

A vizsgálati időszak alatt Mexikó bizonyos nyersanyagokat (alumíniumlétra, karimák, hegesztőhuzal és fejescsavarok) nagy mennyiségben importált Kínából, illetve WTO-tagsággal nem rendelkező országokból. Ez a behozatal a négy termelési tényező összbehozatalának 45–90 %-át tették ki. Mivel az iratok alapján nem volt arra utaló jel, hogy a Kínától eltérő országokból érkező behozatal árait nem lehetett megfelelő referenciaértéknek tekinteni, és az érdekelt felek sem fogalmaztak meg észrevételt ezzel kapcsolatosan, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy felhasználhatók referenciaértékként az említett nyersanyagok torzulástól mentes költségének meghatározásához.

(235)

Több termelési tényező esetében a mintában szereplő együttműködő exportáló gyártóknál felmerült tényleges költségek a vizsgálati időszak alatt a teljes előállítási költség elhanyagolható részét tették ki. Mivel az e nyersanyagokhoz használt értéknek – a felhasznált forrástól függetlenül – nem volt érzékelhető hatása a dömpingkülönbözet-számításokra, a Bizottság a (239) preambulumbekezdésben leírtak szerint úgy döntött, hogy e költségeket a fogyóeszközökhöz sorolja.

(236)

A tengeri fuvarozási és biztosítási díjakat illetően a Bizottság az OECD ITIC-adatbázisát vette igénybe az értékük meghatározásához. A Bizottság mindegyik esetben az adott, a rendelkezésre álló legnagyobb részletezettségi szintű, 4 számjegyű HR-kóddal meghatározott termelési tényezőből és származási országból álló kombinációra vonatkozó CIF-FOB együtthatót alkalmazta. A rendelkezésre álló legutóbbi, 2016. évi adatbázisban szereplő értékeket vette figyelembe. Ha valamely országra vonatkozóan nem állt rendelkezésre együttható, a Bizottság az adott termelési tényezőre vonatkozóan meghatározott átlagos együtthatót használta.

(237)

Az importvámokkal kapcsolatban a Bizottság megállapította, hogy Mexikó a felhasználható nyersanyagokat több mint 50 országból importálta eltérő importvámtételek mellett. A Bizottság a CIF-értéket megnövelte a külön termelési tényezőnek tekintett összes nyersanyag behozatalára alkalmazandó importvámokkal, figyelembe véve a származási országot.

(238)

A Bizottság a mintában szereplő mindegyik együttműködő exportáló gyártónál kifejezte a nyersanyagok beszerzésével kapcsolatban felmerült beföldi fuvarozási költségeket az érintett nyersanyagok tényleges költségének százalékában, majd a torzulásmentes fuvarozási költség megállapítása érdekében ezt a százalékot alkalmazta az érintett nyersanyagok torzulásmentes költségére. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy e vizsgálat keretében az exportáló gyártó nyersanyagköltségéből és a közölt belföldi fuvarozási költségekből képzett hányados észszerű módon felhasználható a reprezentatív országbeli telephelyére leszállított nyersanyagok torzulástól mentes költségeinek becslésére.

(239)

A mintában szereplő együttműködő exportáló gyártók arról számoltak be, hogy megközelítőleg százhúszféle nyersanyagok és energiatípust használtak fel a vizsgált termék gyártása során. A vizsgálatból kiderült, hogy e termelési tényezők többsége a teljes előállítási költség tekintetében és termékfajtánként is elhanyagolható hányadot tettek ki. A Bizottság a fogyóeszközök közé sorolt e termelési tényezőket. A mintában szereplő együttműködő exportáló gyártóknál ténylegesen felmerült költséget kifejezte a közvetlenül felhasznált anyagok tényleges költségének százalékában, ezt a százalékos értéket pedig a közvetlenül felhasznált anyagok torzulástól mentes költségére alkalmazta.

(240)

Az ILOSTAT (102) a gazdasági ágazatokon belül havi munkabérekről és átlagos heti munkaidőről tesz közzé adatokat, többek között Mexikóra vonatkozóan is. A Bizottság a 2019. évi adatokat használta fel az átlagos feldolgozóipari órabér meghatározásához. A teljes munkaerőköltség meghatározásához a Bizottság az OECD által a „Taxing Wages 2020” (Béreket terhelő adók 2020) című kiadványban (103) közzétett adatokra támaszkodott, amelyek a 2019. évre vonatkoztak. A Bizottság a feldolgozóipari órabért megnövelte a munkáltató beteg- és anyasági biztosítási, szociális ellátási, baleset-biztosítási, nyugdíjbiztosítási, elbocsátási és öregségi biztosítási és lakástakarék-pénztári hozzájárulásával.

(241)

A (182) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Bizottság megállapította, hogy nincs bizonyíték arra nézve, hogy a villamosenergia-ár Mexikóban kormányzati beavatkozás miatt torzult. Ezért a villamos energia torzulástól mentes ára a Mexikótól kapott adatokon alapult.

(242)

A második feljegyzésben a Bizottság arról tájékoztatta a feleket, hogy a CFE által közzétett, ipari fogyasztókra vonatkozó villamosenergia-díjakat (104) szándékozik használni. A CFE havi bontásban és településenként tette közzé a különféle vállalkozásokra és ipari fogyasztókra vonatkozó villamosenergia-díjakat. A feldolgozandó adatok nagy mennyiségére és a villamos energia előállítási költségen belüli jelentéktelen hányadára (mintegy 1 %) tekintettel a Bizottság úgy döntött, hogy Mexikó esetében a Világbank által készített Doing Business (Üzleti tevékenység) felmérése alapján meghatározott 2019. és 2020. évi villamosenergia-átlagárat veszi alapul (105).

(243)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Chengxi Shipyard és a Suzhou Titan előadta, hogy a Doing Business felmérés nem volt megfelelő forrása a villamos energia torzulástól mentes költségének, és a Bizottságnak a CFE által az ipari átviteli, illetve alátviteli villamosenergia-kereslet tekintetében felszámított díjakat kellett volna felhasználnia. A vállalatok különösen azt emelték ki, hogy a Doing Business felmérésben alkalmazott módszer nem tükrözte az acél szélerőműtornyok gyártóinak villamosenergia-fogyasztási körülményeit. A Doing Business felmérés alapján számított díj az ország legnagyobb üzleti központjának minősülő városban található raktárra vonatkozott, amelyet újonnan kapcsolódott a hálózatra, megközelítőleg 2 200 m2 alapterületen (épület és földterület) napi nyolc órában üzemelt, havi villamosenergia-fogyasztása pedig jelentősen elmaradt az acél szélerőműtornyok kínai gyártóinak fogyasztásától. A Chengxi Shipyard szerint viszont az acél szélerőműtornyok gyártói gyakran a külvárosi ipari területeken találhatók, nagyméretű gyártóüzemekkel rendelkeznek, és folyamatosan működnek. Ezenkívül a Suzhou Titan az acél szélerőműtornyok mexikói gyártóinak telephelye szerinti településeken a CFE által (az ipari átviteli, illetve alátviteli villamosenergia-kereslet tekintetében) felszámított két díjat alapul véve a villamos energia torzulástól mentes költségére vonatkozó számítást is közölt.

(244)

A Bizottság megjegyezte, hogy a CFE 13 különböző díjat alkalmazott ipari fogyasztói felé. Noha a díjak egy része – például a mezőgazdaság vagy az akvakultúra területén tevékenykedő vállalatoknak felszámított díjak – könnyen mellőzhető volt, jóval többet viszont figyelembe kellett venni. A Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók nem szolgáltattak olyan bizonyítékot, amely alapján megállapítható lett volna, mely díjat kellene használni. A Doing Business felmérésben közzétett referenciaérték ipari mintafogyasztóra vonatkozott. A Bizottság ezért elfogadhatónak találta ezt a referenciaértéket, noha a Doing Business felmérésben használt mintavállalkozás nem pontosan ugyanolyan körülmények között működött, mint az acél szélerőműtornyok kínai gyártói. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(245)

A földgáz vizsgálati időszak alatti mexikói ára hozzáférhetővolt a CRE energetikai szabályozó hatóság által működtetett internetes statisztikai adatbázisban (106). A Bizottság a felülvizsgálati időszakba tartozó összes hónapra vonatkozóan közölt árakat használta fel. Az árak gigajoule-ra vetítve álltak rendelkezésre. Ezért át kellett őket váltani köbméterre. Az átváltási arány meghatározásához a Bizottság a Forbis BC kanadai földgázelosztó által az interneten közzétett adatokat használta (107).

(246)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint a számtanilag képzett rendes értéknek „tartalmaznia kell az igazgatási, értékesítési és általános költségek, valamint a nyereség torzulástól mentes és észszerű összegét”. Emellett a gyártási általános költségeket úgy kell meghatározni, hogy az előzőekben említett termelési tényezők költségében nem szereplő költségelemeket is tartalmazzák.

(247)

A Bizottság a gyártási általános költségeket a mintában szereplő mindegyik exportáló gyártó esetében külön-külön határozta meg. A vállalatoknál felmerült gyártási általános költségeket kifejezte az exportáló gyártóknál ténylegesen felmerült gyártási költségek arányában. Ezt követően ezt a százalékos arányt alkalmazta a torzulástól mentes előállítási költségekre.

(248)

Az SGA-költségek és a nyereség torzulástól mentes és észszerű összegének meghatározásához a Bizottság az acél szélerőműtornyok két mexikói gyártójának pénzügyi adataira támaszkodott. Az Arcosa Industries de México, S. de R.L. de C.V. esetében a Bizottság a 2019. évi összevont éves beszámolóban foglalt pénzügyi kimutatásokat, különösen az EEG-szegmensre vonatkozóan szolgáltatott adatokat használta (108). A Speco Wind Power, S.A. de C.V. esetében a Bizottság a D&B Global Financials adatbázisában hozzáférhető 2019. évi egyedi pénzügyi adatokat használta (109).

(249)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása után a Chengxi Shipyard előadta, hogy a Bizottságnak nem kellett volna figyelmen kívül hagynia e vállalat SGA-költségeit, mivel nem nyert bizonyítást, hogy e költségek torzultak. A vállalat ezenkívül azzal érvelt, hogy amennyiben a Bizottság mégis felhasználja az Arcosa pénzügyi beszámolóit, a vonatkozó költségelemek és a nyereség értékét azok 75 %-ára kell csökkenteni, mivel ennyi volt az acél szélerőműtornyok és a közüzemi szerkezetek alszegmensének részesedése az EEG-csoport bevételéből.

(250)

A (88) preambulumbekezdésben a Bizottság olyan következtetéseket vont le a jelentős torzulások fennállásával kapcsolatosan, amelyek következtében helyénvalóvá vált az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazását. A megállapítások nem csak az acél szélerőműtornyok gyártásához használt nyersanyagokkal, hanem a vizsgált termékkel és a kínai gazdaság összes ágazatát egyformán érintő horizontális kérdésekkel is foglalkoztak. A Bizottság ezért helyénvalónak ítélte a torzulástól mentes referenciaérték használatát a mintában szereplő exportáló gyártók SGA-költségei és nyeresége helyett. Ezenkívül a Bizottság megjegyezte, hogy az Arcosa pénzügyi adatainak a vizsgált termékhez legközelebb álló alszegmens által termelt értékre való kiigazítása nem volt megvalósítható, mivel az Arcosa pénzügyi adatai csak az acél szélerőműtornyok és a közüzemi szerkezetek alszegmensének az EEG-csoport bevételéből való részesedéséről adtak tájékoztatást, az értékesített áruk költségéről és az SGA-költségeket meghatározó egyéb, közvetett költségekről azonban nem. Következésképpen a Bizottság elutasította a Chengxi Shipyard állításait.

(251)

A Chengxi Shipyard továbbá azzal érvelt, hogy számviteli módszerei szerint a gyártási általános költségek közé sorált bizonyos költségelemeket, amelyek valójában a SGA-költségek körébe tartoznak. A vállalat felsorolta az érintett költségelemeket, és arra kérte a Bizottságot, hogy a kétszeri beszámításuk elkerülése érdekében vegye ki őket a közölt gyártási általános költségek közül, mivel az SGA-költségek referenciaértéke állítólag tartalmazta őket.

(252)

A Bizottság megjegyezte, hogy a szóban forgó költségelemeket a vizsgálat során végig maga a vállalat közölte a gyártási általános költségek között (az eredeti kérdőívre adott válaszában, a hiánypótlásban és az adatok egybevetésével végzett távoli ellenőrzés során közölt adatok felülvizsgált változatában). Az érdekelt felek végső tájékoztatásához fűzött észrevételeiben megfogalmazott kérése mindössze arra irányult, hogy a Bizottság bizonyos költségelemeket vegyen ki a gyártási általános költségek közül, és helyezze át őket az SGA-költségek közé. Ezenkívül a kérdőívre adott válasz részeként benyújtott eredmény adatokban (110) a vállalat külön tüntette fel az SGA-költségeket, amelyek a gyártási általános költségektől eltérő költségelemekből álltak. Ami még fontosabb, a költségeknek a vállalat által a vizsgálat során közölt gyártási általános költségek és SGA-költségek közötti felosztása összhangban volt a pénzügyi számvitelével, ahol a szóban forgó költségelemeket a gyártási általános költségek számláin könyvelték. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(253)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Suzhou Titan azt állította, hogy a Bizottság félreértelmezte, hogy a Speco pénzügyi adataiban szereplő egyes SGA-költségtételek bevételt vagy kiadást jelölnek-e, ami az SGA-költségek túlzott megnövekedéséhez vezetett. A vállalat szerint az SGA-költségek összértékének 15 millió MXN-nek kellett volna lennie a Bizottság által számított 42 millió MXN helyett.

(254)

A Bizottság megvizsgálta az állítást, és megerősítette, hogy helyesen számította ki az SGA-költségek értékét. Az SGA-költségek értéke az adatok egybevetésével könnyen ellenőrizhető: a bruttó nyereséget (megközelítőleg 105 millió MXN) össze kell hasonlítani az adózás előtti nyereséggel (megközelítőleg 63 millió MXN). A kettő különbsége (42 millió MXN, nem pedig 15 millió MXN) a SGA-költségek értéke. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(255)

A fentiek alapján a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának megfelelően terméktípusonként meghatározta a gyártelepi paritáson számított rendes értéket.

(256)

A Bizottság először a torzulástól mentes gyártási költségeket állapította meg. Ennek keretében az egyes termelési tényezőkből a mintában szereplő egyes együttműködő exportáló gyártók által felhasznált mennyiségeket beszorozta a torzulástól mentes egységköltségekkel. A fenti 3.2.3. szakaszban leírtak szerint a Bizottság az egységnyi felhasználási mennyiségeket megszorozta a reprezentatív országban megfigyelt, torzulástól mentes egységköltségekkel.

(257)

A torzulástól mentes gyártási költség meghatározása után a (246)–(248) preambulumbekezdésben leírtak szerint megállapított gyártási általános költségeket, SGA-költségeket és nyereséget alkalmazta.

(258)

A torzulástól mentes előállítási költségek kiszámítása érdekében a Bizottság a (247) preambulumbekezdésben kifejtett módon a mintában szereplő mindegyik exportáló gyártó esetében hozzáadta a gyártási költségek 3–10 %-át kitevő gyártási általános költségeket a torzulástól mentes gyártási költséghez.

(259)

Az előző preambulumbekezdésben ismertetett módon meghatározott előállítási költségekre a Bizottság az acél szélerőműtornyok két mexikói gyártójának pénzügyi adatai alapján meghatározott SGA-költségeket és nyereséget alkalmazta. Az értékesített áruk költségének százalékaként kifejezett és a torzulástól mentes előállítási költségekre alkalmazott SGA-költségek súlyozott átlaga 13,6 % volt. Az értékesített áruk költségének százalékaként kifejezett és a torzulástól mentes előállítási költségekre alkalmazott nyereség súlyozott átlaga 10,8 % volt.

(260)

Végezetül a Bizottság adott esetben levonta a melléktermék torzulástól mentes értékét. A fenti 3.2.3. szakaszban leírtak szerint a Bizottság a vizsgált termék egységére vetítve keletkezett melléktermék mennyiségét megszorozta a melléktermék reprezentatív országban megfigyelt, torzulástól mentes egységárával.

(261)

Ennek alapján a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának megfelelően termékfajtánként meghatározta a gyártelepi paritáson számított rendes értéket.

(262)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Chengxi Shipyard és a Suzhou Titan előadta, hogy a Bizottságnak az értékesített melléktermék (acélhulladék) torzulástól mentes értékét a gyártási költségből kellett volna levonnia, nem pedig a rendes értékből. A Chengxi Shipyard azzal érvelt, hogy számviteli módszerei szerint a hulladék értékesítéséből származó bevétellel csökkenteni szokták a gyártási költséget. A Suzhou Titan emlékeztetett arra, hogy korábbi vizsgálatokban (111) a Bizottság a melléktermék torzulástól mentes értékét a gyártási költségből vonta le.

(263)

A Chengxi Shipyard állításával kapcsolatosan a Bizottság elismerte, hogy a vállalat a költségelszámolásában valóban minden egyes beruházáshoz hozzárendelte az acélhulladék értékesítéséből származó bevételt. A pénzügyi számvitelében viszont nem könyvelte az acélhulladék értékesítéséből származó bevételt fő működési bevételként, sőt, a gyártási költség értékét sem csökkentette vele. Éppen ellenkezőleg, ezt a bevételt az „Egyéb működési bevétel” alatt számolta el.

(264)

A Suzhou Titan által felhozott érvet illetően a Bizottság rámutatott arra, hogy a hivatkozott korábbi vizsgálatban a gyártók a saját gyártásuk során újra felhasználták a mellékterméket, míg a jelenlegi ügyben értékesítették az acélhulladékot. Ezért ebben a vizsgálatban az acélhulladékra vonatkozó referenciaérték a torzulástól mentes értékesítési árat jelentette, amely természetesen nem csak a gyártási költséget, hanem gyártási általános költségeket, az SGA-költségek és a nyereséget is magában foglalta.

(265)

Következésképpen a Bizottság elutasította a Chengxi Shipyard és a Suzhou Titan (262) preambulumbekezdésben ismertetett állításait.

(266)

A melléktermék rendes értékre gyakorolt hatásának kifejezéséhez használt módszerrel kapcsolatos észrevételein túlmenően a Chengxi Shipyard arra is rámutatott, hogy a Bizottság elmulasztotta levonni a melléktermék értékét a vállalatra vonatkozó rendes érték számításában.

(267)

A Bizottság megvizsgálta az állítást, és megerősítette, hogy elírás miatt valóban nem vonta le a melléktermék torzulástól mentes értékét a rendes értékből. A Bizottság kijavította a hibát, emellett a más együttműködő vállalatokra vonatkozó dömpingkülönbözet és a maradvány dömpingkülönbözet számításába is átvezette a módosításokat. A Bizottság újabb végső tájékoztatást küldött a vállalatnak, és lehetőséget adott észrevételek megtételére. A vállalatnak nem voltak további észrevételei ezzel a kérdéssel kapcsolatosan.

(268)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Chengxi Shipyard előadta, hogy a Bizottságnak nem kellett volna átvinni a fogyóeszközök költségét és a gyártási költség százalékaként kifejezett gyártási általános költségeket a képzett rendes értékbe. A vállalat szerint a két költségkategória nem kapcsolódott más inputanyagok értékéhez. A Bizottságnak ehelyett megfelelő referenciaértéket kellett volna találnia a reprezentatív országban.

(269)

A Bizottság tisztázta, hogy az ismertetett módszertan alkalmazását az indokolta, hogy a reprezentatív országban rendelkezésre álló pénzügyi adatok nem tartalmaztak a gyártási általános költségekre vonatkozó adatot. Az érdekelt felek tájékoztatást kaptak erről a rendes érték megállapításához felhasznált forrásokról szóló két feljegyzésben. A vállalatnak tehát elegendő lehetősége nyílt arra, hogy megfelelő referenciaértéket javasoljon a torzult gyártási általános költségek helyett.

(270)

A fogyóeszközöket illetően a Bizottság megjegyezte, hogy a fogyóeszközök költségét valójában a közvetlenül felhasznált anyagok költségének százalékaként, nem pedig a gyártási költségek százalékaként fejezte ki. E tekintetben azért döntött e módszer alkalmazása mellett, mert a fogyóeszközök összességében véve és termékfajtánként is csak korlátozott hatást gyakoroltak az előállítási költségre, a mintában szereplő exportáló gyártók egy része pedig nem tudott szabványos mértékegységben kifejezett adatokat közölni bizonyos termelési tényezők fogyasztásáról. Ehelyett mértékegységként például készletet vagy palackot adtak meg, amelyek nem voltak összeegyeztethetők az importstatisztikákban szereplő mértékegységekkel. Noha ezek a vállalatok általában véve igyekeztek átszámítani a fontosabb termelési tényezők fogyasztását szabványos mértékegységre (többnyire kilogrammra), ezt a hiányosságot azonban nem lehetett az összes érintett termelési tényező esetében orvosolni. Emiatt a Bizottság nem tudott megfelelő referenciaértéket találni a reprezentatív országban, ami hozzájárult ahhoz, hogy a fogyóeszközök költségét a közvetlenül felhasznált anyagok torzulástól mentes költségének százalékaként kellett megjeleníteni a rendes értékben.

(271)

A (269) és (270) preambulumbekezdésben kifejtett okok alapján a Bizottság elutasította a Chengxi Shipyard (268) preambulumbekezdésben ismertetett állításait.

(272)

A Chengxi Shipyard azt is állította, hogy a Bizottság helytelen módszert alkalmazott a termelési tényezők torzulástól mentes költségének a belföldi fuvarozási költséggel való megnöveléséhez. A Bizottságnak mindegyik termelési tényező esetében külön ki kellett volna számítania a fuvarozási költséget ahelyett, hogy a torzulástól mentes költségeket egyetlen, a vállalat adatai alapján meghatározott százalékos értékkel növelte. A vállalat kiemelte, hogy a fuvarozási egységköltség inkább a tömeggel függ össze, mintsem az anyag értékével. Egyetlen százalékos érték használata tehát a nagyobb értékű termelési tényezőknél túlzott mértékben megnövelte a fuvarozási költséget.

(273)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy az exportáló gyártóknak mindegyik termelési tényező esetében a tényleges vagy a becsült fuvarozási költséget kellett közölniük. A vállalat azonban nem közölte a szükséges adatokat. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(274)

Az eljárás megindításával kapcsolatos észrevételeiben a CCCME azt állította, hogy az exportárra vonatkozó adatok forrásai kétségesek volta, mivel különösen a háromszelvényes acél szélerőműtornyok panaszban felhasznált ára magasabb volt, mint a négyszelvényes tornyoké.

(275)

A Bizottság megjegyezte, hogy a jelenlegi ügyben a panaszos nem tudott hivatalos importstatisztikákat használni a kínai exportáló gyártók exportárának meghatározásához. Először is, a vizsgált termék a termékek széles körét lefedő KN-kódok alá tartozik. Másodszor, az importstatisztikák kilogrammban tartalmazták a mennyiségeket. Ezért nem lehetett meghatározni a (szelvények számától függően) különböző típusú tornyok importárait. A panaszban leírtak szerint (112) a panaszos az uniós gyártók által eskü alatt tett írásbeli nyilatkozatokkal elegendő bizonyítékot szolgáltattak a kínai exportáló gyártók által olyan közbeszerzési eljárásokban kínált nyertes árakra, amelyekben az uniós gyártók is részt vettek, de nem nyertek. A jelenlegi ügy körülményeire és a vizsgált termék sajátos jellegére figyelemmel a Bizottság az eskü alatt tett írásbeli nyilatkozatokat kellően megbízható forrásnak tekintette. Előfordulhat, hogy a panaszos által felhasznált adatforrásból eredően volt magasabb a háromszelvényes acél szélerőműtornyok ára, mint a négyszelvényes tornyoké. Emellett a CCCME nem támasztotta alá bizonyítékokkal, hogy ilyen helyzet nem állhat elő, különös tekintettel arra, hogy a szelvények száma mellett a méreteik (átmérő, hossz és vastagság) is befolyásolták az előállítási költséget, ezáltal pedig az értékesítési árat. Ezt követően a Bizottság elutasította az állítást.

(276)

A mintában szereplő exportáló gyártók az Unióban közvetlenül a független vevők részére exportáltak.

(277)

Így az exportár az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az exportáló országból az Unióba exportra értékesített termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár volt.

(278)

A Bizottság gyártelepi paritáson összehasonlította egymással a rendes értéket és a mintában szereplő exportáló gyártók exportárát.

(279)

Azokban az esetekben, amikor azt a méltányos összehasonlítás szükségessé tette, a Bizottság az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek figyelembevételével kiigazította. A Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének k) pontja szerint az anyagmozgatás és a rakodás, az érintett országon belüli fuvarozás és a hitelköltség tekintetében végzett kiigazításokat, valamint adott esetben kiigazította az exportárat a vevő által bérmunkaszerződés keretében biztosított eszközök értékével.

(280)

Az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben a Chengxi Shipyard előadta, hogy az acél szélerőműtornyok mexikói gyártóinak SGA-költségekre vonatkozó adatai nem voltak kellően részletesek. Ezért a rendes érték kiszámításához használt SGA-költségek a vállalat szerint valószínűleg tartalmazták azokat a kiadásokat, amelyeket összehasonlítás céljából le kellene vonni az exportárból. Ezt követően a vállalat az SGA-költségek referenciaértékének kiigazítását kérte az exportárból kiigazítás formájában levont összegek figyelembevétele érdekében.

(281)

A Bizottság megítélése szerint a vállalat nem támasztotta alá bizonyítékokkal, hogy az exportárból összehasonlítás céljából levont kiadásokat tartalmazták az acél szélerőműtornyok két mexikói gyártójának SGA-költségei. Ezt követően a Bizottság elutasította az állítást.

(282)

A Chengxi Shipyard továbbá azt állította, hogy a rendes érték és az exportár összehasonlítását darabonként, tehát az acél szélerőműtornyok szelvényére vetítve kellett volna elvégezni, nem pedig kilogrammonként, ahogy a Bizottság tette. A vállalat leszögezte, hogy a legtöbb kármutató sem tömegben, hanem darabban kifejezve szerepel. Kifejtette továbbá, hogy az acél szélerőműtornyok kilogrammonkénti ára torz képet adott, mivel az egyes szelvények különféle belső alkotóelemeket tartalmazhatnak, amelyek befolyásolták a tömegét, ugyanakkor nem függtek össze az acél szélerőműtornyok árképzésével. Végezetül a Chengxi Shipyard rámutatott az egyes szelvények EUSALUR (Uniós értékesítés független vevőknek) és COM PCN (Előállítási költség termékfajtánként) táblázatban feltüntetett tömegében mutatkozó eltérésekre. A vállalat azt állította, hogy ezek az eltérések az adatok egybevetésével végzett távoli ellenőrzés során a Bizottság által kért helyesbítésből fakadnak.

(283)

A Bizottság úgy vélte, hogy a kármutatók nem kapcsolódnak a dömpingkülönbözet számításához. Ezenkívül a vállalat nem támasztotta alá bizonyítékokkal azt az állítását, miszerint a belső alkotóelemek jelenléte nem befolyásolta az acél szélerőműtornyok árát. Az értékesítésre és az előállítási költségre vonatkozó táblázat között az egyes termékfajták (szelvények) tömegében kimutatható eltéréseket illetően a Bizottság az adatok egybevetésével végzett távoli ellenőrzés során valóban megállapította, hogy bizonyos alkatrészek ugyan szerepeltek az értékesítést igazoló számlákon, a kapcsolódó értékesítési ügyletekben foglalt érték és mennyiség (tömege) azonban nem tartalmazta őket. Mivel a vállalat megerősítette, hogy ezeket az alkatrészeket tartozékként szállították az acél szélerőműtorony adott szelvényéhez, és a közölt előállítási költség tartalmazta őket, a Bizottság arra kérte a vállalatot, hogy az érintett értékesítési ügyletekben foglalt mennyiségben és értékben is jelenítse meg őket, amivela vállalat egyetértett. A vállalat azt állította, hogy az előállítási költségre vonatkozó adatokban a tömeget hozzáigazították az értékesítési táblázatban eredetileg közölt tömeghez. A vizsgálat e pontján nem lehetett ellenőrizni, hogy az egyes termékfajták (az acél szélerőműtorony szelvényei) esetében mely tömeg volt helytálló, tehát melyiket kellett volna felhasználni a számításhoz. A Bizottság ezért elutasította az állításokat.

(284)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Suzhou Titan előadta, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta a szárazföldi és a tengeri acél szélerőműtornyok közötti különbséget. Noha a Bizottság úgy döntött, hogy a tagállamok kontinentális talapzatára és kizárólagos gazdasági övezeteibe irányuló behozatalra nem terjeszti ki a dömpingellenes intézkedéseket, a vállalat előadta, hogy a tengeri tornyokat az országok felségvizein található szélerőműparkban is használatosak. Ezért a vállalat azt állította, hogy amennyiben a tengeri acél szélerőműtornyokat tartalmazzák a számítások, az összehasonlításnak tükröznie kell a szárazföldi és a tengeri acél szélerőműtornyok fizikai jellemzői közötti különbségeket.

(285)

A Suzhou Titan esetében a Bizottság rámutatott arra, hogy a vállalat nem exportált és nem is gyártott tengeri acél szélerőműtornyokat. Általánosságban véve a mintában szereplő három exportáló gyártó közül mindössze egy gyártott és exportált tengeri telepítéshez használt szelvényeket az Unióba, korlátozott számban. Ezek megjelentek a dömpingkülönbözet számításában. Mivel a termékfajták leírása nagyon részletes volt, a rendes érték és az exportár termékfajtánkénti összehasonlításakor nem merült fel átfedés a szárazföldi acél szélerőműtornyok szelvényeivel. A Bizottság megítélése szerint ezért a szárazföldi és tengeri tornyok közötti különbségeket nem hagyta figyelmen kívül a dömping megállapításában, következésképpen elutasította az állítást.

(286)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésével összhangban a mintában szereplő együttműködő exportáló gyártók esetében a hasonló termék minden egyes típusára vonatkozó rendes érték súlyozott átlagát összehasonlította az érintett termék megfelelő típusára vonatkozó exportár súlyozott átlagával.

(287)

Az alaprendelet 9. cikkének (6) bekezdésével összhangban a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók esetében a Bizottság kiszámította a dömpingkülönbözet súlyozott átlagát. Ennek a különbözetnek a meghatározása tehát a mintába felvett exportáló gyártók vonatkozásában megállapított különbözetek alapján történt, figyelmen kívül hagyva az alaprendelet 18. cikkében említett körülmények között megállapított különbözeteket.

(288)

Ennek alapján a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók végleges dömpingkülönbözete 81,9 %.

(289)

A Kínában működő összes többi exportáló gyártó esetében a Bizottság a dömpingkülönbözetet az alaprendelet 18. cikkének megfelelően a rendelkezésre álló tények alapján határozta meg. Ennek érdekében a Bizottság meghatározta az exportáló gyártók együttműködésének szintjét. Az együttműködés szintje az együttműködő exportáló gyártók Unióba irányuló exportjának volumene, a vizsgálati időszak alatt Kínából az Unióba érkező – a tornyok számában mért és a (308)–(313) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az uniós gazdasági ágazattól származó becslés alapján meghatározott – összbehozatal arányában kifejezve.

(290)

Ebben az ügyben az együttműködés szintje alacsony, mivel a vizsgálati időszakban az Unióba irányuló teljes kivitel mintegy 30 %-át az együttműködő exportáló gyártóktól érkező behozatal tette ki. Ez alapján a Bizottság helyénvalónak találta a mintában szereplő exportáló gyártók közül a legmagasabb dömpingkülönbözettel rendelkező Chengxi Shipyard által leggyakrabban exportált termékfajtáknál megállapított dömpingkülönbözetek súlyozott átlagának szintjén meghatározni a maradvány dömpingkülönbözetet. Ezek a termékfajták a vizsgálati időszak alatt a vállalat által az Unióba exportált vizsgált termék több mint 50 %-át tették ki.

(291)

A végleges dömpingkülönbözetek tehát a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékaként kifejezve a következők:

(292)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CCCME azzal érvelt, hogy a Bizottság által meghatározott dömpingkülönbözetek nem voltak hitelesek. Az ipari szervezet a más együttműködő vállalatok esetében megállapított dömpingkülönbözet példája kapcsán különösen azt emelte ki, hogy a bizottsági számítás alapján a kínai exportőrök rendes értékének az exportáruknál megközelítőleg 80 %-kal magasabbnak kellene lennie abban az esetben, ha a kínai exportárak megközelítőleg azonos szinten voltak az uniós gyártók előállítási költségével. A CCCME úgy jutott erre a következtetésre, hogy a nyereségcélt (9,1 %) levonta a kárkülönbözetből (11,2 %), ennek alapján pedig azt állította, hogy a kínai exportár mindössze 2 %-kal volt magasabb, mint az uniós gyártó előállítási költsége.

(293)

A Bizottság megjegyezte, hogy a dömping- és a kárkülönbözetek közötti különbségnek a dömpingkülönbözet-számítás hitelességének vizsgálata esetén nincs jelentősége. A dömpingkülönbözetek alapjául a vállalatok által közölt adatok (termelési tényezők fogyasztása, bizonyos költségek, exportárak), valamint a reprezentatív országra vonatkozóan meghatározott, torzulástól mentes költségek és referenciaértékek szolgáltak. Az exportáló gyártóknak lehetőségük volt észrevételeket fűzni az egyéni dömpingkülönbözet számításához. Ha ténybeli hibát találta volna, a Bizottság helyesbítette volna. Ezenkívül minden fél tájékoztatást kapott a reprezentatív országra vonatkozó, torzulástól mentes költségek és referenciaértékek forrásairól és értékéről, valamint lehetőségük volt észrevételeket fűzni magukhoz a forrásokhoz és a számítás esetleges hibáihoz. Az érdekelt felek észrevételei alapján a Bizottság adott esetben módosítást vagy helyesbítést végzett.

(294)

Ezenkívül a CCCME olyan kategóriákat vetett össze, amelyek gyakorlatilag nem hasonlíthatók össze. A CCCME például figyelmen kívül hagyta, hogy a kínai érkeztetési exportárak tartalmazták az SGA-költségeket, a nyereséget, az anyagmozgatási és rakodási költségeket, a tengeri fuvarozási és biztosítási díjakat, az importvámokat és a behozatal után felmerülő költségeket, ezért nem hasonlíthatók össze az uniós előállítási költségekkel. A CCCME továbbá nem vette figyelembe, hogy a kárkülönbözet-számítás céljából az uniós irányárral összevetett kínai exportár érkeztetési ár volt, míg a dömpingkülönbözet-számításhoz használt kínai exportár gyártelepi ár volt.

(295)

Végezetül a (293) és (294) preambulumbekezdésben kifejtett okok alapján a Bizottság elutasította a CCCME állításait.

(296)

A vizsgálati időszak alatt 19 ismert uniós gyártó gyártotta a hasonló terméket az Unióban (113). Ezek a gyártók alkotják az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „uniós gazdasági ágazatot”.

(297)

A teljes uniós termelés a vizsgálati időszak alatt 2 443 torony volt.

(298)

A (8) preambulumbekezdésben jelzett módon a becslések szerint a mintába felvett három uniós gyártó együtt a hasonló termék teljes uniós termelésének mintegy 38 %-át képviselte. A vizsgálat megindításakor meghatározott uniós értékesítési volumen 38 %-át adták.

(299)

Az a három KN-kód, amely alatt acél szélerőműtornyok és azok szelvényei importálhatók, jelentős mennyiségű egyéb termékre is vonatkozik. Ezért az acél szélerőműtornyok figyelembe vett időszak alatti behozatalára vonatkozó pontosabb adatok hiányában a Bizottság az EWTA adatai (114) alapján határozta meg az uniós felhasználást.

(300)

Az EWTA a szélerőművek WindEurope által közzétett (115), MW-ban kifejezett teljesítményéből kiindulva számította ki a felhasználást. Az EWTA a tornyok számának kiszámításához elosztotta az éves szinten telepített, MW-ban kifejezett kapacitást a WindEurope jelentései szerint telepített szélturbinás generátorok átlagos méretével (méreteivel). A 2017. évi uniós felhasználás a WindEurope által jelentett 2018. évi telepítéseken, a 2018. évi uniós felhasználás a WindEurope által jelentett 2019. évi telepítéseken, a 2019. évi uniós felhasználás pedig a WindEurope által jelentett 2020. évi telepítéseken alapul. A vizsgálati időszak alatti uniós felhasználás (a vizsgálati időszak első felét illetően) a WindEurope által jelentett 2020. évi telepítéseken és (a vizsgálati időszak második felét illetően) az EWTA piaci értesüléseiből származó extrapolációkon alapul. Az egyéves időkiigazítás azért szükséges, mivel az acél szélerőműtornyok gyártók által a vevők részére történő értékesítésének időpontja és a szélturbinák telepítésének időpontja közötti átfutási idő a rendelkezésre álló információk szerint (116) átlagosan 12 hónap, de ennél akár hosszabb is lehet (117).

(301)

Mindezek alapján az acél szélerőműtornyok felhasználása a következőképpen alakult a figyelembe vett időszak alatt:

2. táblázat

Felhasználás az uniós piacon (tornyok)

(302)

Az összfelhasználás a 2017. évi 2 707 toronyról 3 087 toronyra nőt a vizsgálati időszakban. A kereslet 2018-ban különösen megélénkült annak köszönhetően, hogy 2019-ben nőtt a telepítések száma Spanyolországban, Svédország és a tengeri területeken (118).

(303)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása után a GE azt állította, hogy nem érdemes a következő évi, Unión belüli telepítések száma alapján meghatározni az uniós felhasználási adatokat, mivel lehetetlen a telepítés évéből visszaszámolva pontosan megállapítani a beszerzés időpontját. Ennek az állításának az alátámasztásaként a GE rámutatott arra, hogy egy évnél hosszabb is lehet az átfutási idő, amint a Bizottság is megállapította. Ugyanakkor a GE nem fűzött észrevételt az EWTA által javasolt és a Bizottság által a vizsgálat során az érdekelt felektől kapott információk alapján elfogadhatónak talált 12 hónapos átlagos átfutási idő használatának helyénvalóságához.

(304)

A Bizottság először is megjegyezte, hogy a GE nem javasolt sem másik átfutási időt a fogyasztásnak a WindEurope telepítési adatai alapján történő meghatározásához, sem másik alapot a felhasználás kiszámításához. Valójában a GE maga is elismerte, hogy az acél szélerőműtornyok beszerzése és telepítése közötti időtartam a szélerőműpark-beruházástól, annak méretétől és helyétől függően jelentősen eltérő lehet, ahogy az acél szélerőműtornyok vámkezelése (vagy az uniós gyártók üzemeiből való kikerülése) és telepítése közötti időtartam is változhat. Az értékesítés (felhasználás) és a telepítés közötti egyéves átlagos átfutási idő elfogadhatóságát illetően pedig az EWTA érvelését más érdekelt felek vizsgálat során tett nyilatkozatai is alátámasztották (119). Végezetül az egyéves kiigazítás alkalmazásakor meghatározott felhasználási tendenciának nem mondott ellen más, rendelkezésre álló információ. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(305)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CCCME a felhasznált vonatkozó adatállomány nyilvánosan hozzáférhető forrásokkal való egyeztetését kérte. A Bizottság ezt elutasította. Éppen azért kellett a fenti (300) preambulumbekezdésben leírt módszerhez folyamodni, mivel nem álltak rendelkezésre pontos nyilvánosan hozzáférhető statisztikai adatok az acél szélerőműtornyokról. A behozatalt illetően az Eurostat nem ugyanazokat a mértékegységeket használja, mint amelyek a WindEurope adatállományában szerepelnek. Ezenkívül azok a KN-kódok, amelyek alá az acél szélerőműtornyok tartoznak, jelentős mennyiségű egyéb termékre is vonatkoznak. Az EWTA adatállományainak benyújtott nyilvános változatait a 2021.4.12-én mentett t21.003247. sz. dokumentumban (a WindEurope és az Eurostat adatállományai) és a 2021.6.7-én kelt t21.004376. sz. dokumentumban (a WindEurope adatállománya) bocsátották az érdekelt felek rendelkezésére.

(306)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása után a CCCME továbbá megkérdőjelezte (120)a panaszban (121), az EWTA makrogazdasági adatokra vonatkozó kérdőívre adott 2021. április 9-i válaszában (122) és az EWTA 2021. június 7-i felülvizsgált beadványában (123) közölt felhasználási adatokban mutatkozó jelentős különbségeket. A Bizottság tisztázta, hogy az EWTA az említett beadványok közül az utolsó kettőben megfelelően kifejtette a módosítások okait, és megismételte, hogy az alapul vett adatállományokat az érdekelt felek rendelkezésére bocsátották. Az EWTA makrogazdasági adatokra vonatkozó kérdőívre adott eredeti válasza és a panaszban szereplő adatok közötti különbséget némileg megmagyarázta, hogy az acél szélerőműtornyok egyik fontos piaca, az Egyesült Királyság már nem szerepelt a makrogazdasági adatokra vonatkozó kérdőívre adott válaszban, mivel 2021. január 1-jén hivatalosan kilépett az Unióból. Ezenkívül az EWTA a 2021 június 7-i beadványában azzal indokolta a mutatók egy részénél a számadatokban a 2021. április 9-i beadványhoz képest bekövetkezett változásokat, hogy új ismeretekhez jutott, különösen az éves összfelhasználásra (a fent említett egyéves kiigazítás) és a kivitelnek az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumenén belüli részesedésére vonatkozóan.

(307)

A Bizottság 2021. március 26-án az adatok egybevetésével távoli ellenőrzést végzett a makrogazdasági adatokra vonatkozó kérdőívre adott válaszon. Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CCCME előadta, hogy a Bizottságnak másik távoli ellenőrzést is végeznie kellett volna az adatok egybevetésével, mivel időközben az EWTA kérdőívre adott ellenőrzött válasza helyébe lépett a 2021. június 7-i aktualizált válasz. A Bizottság tisztázta, hogy a 2021. június 7-i beadványon alapuló adatállomány túlnyomórészt megegyezett a 2021. április 9-i beadványon alapuló adatállománnyal. Az EWTA csak a vizsgálati időszak második felére vonatkozóan határozott meg új összfelhasználási számadatokat a felhasználás és a telepítés közötti egyéves időbeli eltérés figyelembevételével kapcsolatos felülvizsgált megközelítés szerint. A 2020 első félévére vonatkozó felhasználási adatoknak a 2021. első félévi telepített energiatermelési kapacitáson (MW) kellett alapulniuk. Miután megkapta az EWTA aktualizált beadványát, a Bizottság körültekintően ellenőrizte, hogyan becsülte meg az EWTA az MW-ban kifejezett számadatot 2021 első félévére vonatkozóan, és arra a következtetésre jutott, hogy elfogadható az extrapolációs módszer ennek a számadatnak a meghatározásához, amely a vizsgálati időszak második felében az acél szélerőműtornyok felhasználására vonatkozó számadat alapjául szolgált. Ezért a Bizottság megállapította, hogy az EWTA által szolgáltatott makrogazdasági adatokat illetően nem volt szükség második távoli ellenőrzésre az adatok egybevetésével. A Bizottság továbbá megjegyezte, hogy az érdekelt felek végső tájékoztatása előtt egyik fél sem fűzött észrevételeket az EWTA 2021. június 7-i aktualizált beadványához, azután sem, hogy a felek 2021. június 18-án értesültek az ideiglenes intézkedések meghozatalának mellőzéséről, és kifejezetten felkérést kaptak más érdekelt felek beadványaival kapcsolatos észrevételek megfogalmazására (124). A határidőig sem a CCCME, sem bármely más fél nem fűzött észrevételt az EWTA 2021. június 7-i beadványához, ezért a Bizottság elutasította azt az állítást, miszerint ez az új beadvány érinthette a CCCME védelemhez való jogát.

(308)

A vizsgált termék a vizsgálat tárgyát képező KN-kódok alatt behozott volumen korlátozott részét teszi ki. A figyelembe vett időszakra vonatkozó pontosabb behozatali adatok és egyéb érdemi adatok hiányában a 3. táblázat az EWTA érintett országból érkező behozatalra vonatkozó legjobb becslését tükrözi. Az EWTA az uniós gyártók értékesítésének az uniós felhasználásból való levonásával határozta meg az adott évi behozatalt. Ezután az EWTA az Eurostat adataihoz folyamadott az egyes érintett behozatali források – köztük Kína – átlagos reprezentativitásának meghatározásához az alábbiak szerint:

3. táblázat

A behozatali források átlagos reprezentativitása

(309)

Az EWTA a fenti százalékos értékeket a 7308 20 00 és 8502 31 00 KN-kód alatt Kínából, Törökországból, Vietnámból és a Koreai Köztársaságból érkező behozatalra vonatkozó Eurostat-adatokból kiindulva számította ki. Az EWTA meghatározta mindegyik, 7308 20 00 KN-kód alá tartozó forrás reprezentativitásának és mindegyik, 8502 31 00 KN-kód alá tartozó forrás reprezentativitásának számtani átlagát, és így kapta meg a 3. táblázatban szereplő átfogó, átlagos reprezentativitást.

(310)

Az acél szélerőműtornyok Kínától, Törökországtól, Vietnámtól és a Koreai Köztársaságtól eltérő harmadik országokból érkező behozatalát mindegyik időszakban az összbehozatal 1 %-ára becsülte. Az EWTA szerint ilyen „egyéb ország” Malajzia és Indonézia.

(311)

Az EWTA figyelmen kívül hagyta az Eurostat-adatokat, ha a fenti táblázatban szereplőktől eltérő országokból érkező, 7308 20 00 és 8502 31 00 KN-kód alatti behozatalra vonatkoztak, ehelyett a piacismeretére támaszkodott, amely szerint világszinten csak néhány országban gyártanak acél szélerőműtornyokat. Közülük csak azok az országok szerepelnek a fenti táblázatban, amely a figyelembe vett időszak alatt exportálhatott acél szélerőműtornyokat az Unióba.

(312)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CCCME azt állította, hogy a fenti módszer az EWTA szubjektív értékelésén és piacismeretén alapult, ez az állítását azonban nem támasztotta alá. A Bizottság megítélése szerint a behozatali volumen fentiekben ismertetett számítása a rendelkezésre álló adatokra tekintettel elfogadható volt, mivel az exportáló országok volumenből való részesedésének meghatározása céljából a nem vitatott, megbízható statisztikai forrás (Eurostat) és az EWTA piacismerete mellett egyúttal a WindEurope által közzétett, beépített kapacitásra vonatkozó adatok és a hasonló termék uniós gyártói által közölt uniós értékesítési volumen alapján meghatározott teljes behozatali volumenre is támaszkodik. A vizsgálat során a felhasználók által megfogalmazott hozzászólások mindent egybevetve nem tettek említést a 3. táblázatban szereplő néhány kiválasztott országon kívül más behozatali forrásról, ugyanakkor megerősítették, hogy a kínai gyártók messze a legfontosabb harmadik országbeli beszállítók. A Bizottság következésképpen elutasította a CCCME állítását.

(313)

Mindezek alapján a Kínából érkező behozatal a következőképpen alakult:

4. táblázat

A behozatal volumene és piaci részesedése

(314)

A Kínából érkező behozatal ingadozott a figyelembe vett időszakban. Megjegyzendő, hogy az acél szélerőműtornyokat jellemzően nagyobb beruházások keretében értékesítették, amelyek időtartama gyakran meghaladta az egy évet, így az értékesítés – és ezen belül a behozatal – alakulása gyakran az értékesítés előtt egy évvel vagy még korábban történt keresletváltozásokat tükrözi. Összeségében véve a Kínából érkező behozatal 54 %-kal bővült. Piaci részesedése a 2017. évi 25 %-ról 34 %-ra nőtt a vizsgálati időszakban, ami 35 %-os növekedésnek felel meg a figyelembe vett időszakban.

(315)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása után a GE megjegyezte, hogy a Bizottság helytelenül számította ki az acél szélerőműtornyok uniós felhasználását, így a kínai gyártók piaci részesedését is helytelenül határozta meg. A Bizottság a (304) preambulumbekezdésben kifejtett okokból elutasította ezt az állítást.

(316)

A vizsgált termék a vizsgálat tárgyát képező KN-kódok alatt elszámolt behozatal korlátozott részét teszi ki. A figyelembe vett időszakra vonatkozó megbízható statisztikai adatok és egyéb érdemi adatok hiányában a Bizottság ezért a mintában szereplő exportáló gyártók által közölt adatok alapján határozta meg a kínai behozatal átlagárait.

(317)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CCCME és a Suzhou Titan vitatta, hogy helyénvaló a kínai behozatal átlagárait a mintában szereplő exportáló gyártóknak az adatok egybevetésével távolról ellenőrzött árai alapján meghatározni. A CCCME kiemelte, hogy ezek az árak a kínai behozatal legfeljebb 22 %-át tükrözhetik, ezért nem tekinthetők reprezentatívnak. Másik megoldásként felvetette, hogy a Bizottságnak az Eurostat adataira kellene támaszkodnia, és táblázatot nyújtott be, amely a behozatal tonnában kifejezett volumenét és EUR/tonna értékben megadott egységárát tartalmazta a figyelembe vett időszak négy évére vonatkozóan, „a CCCME saját számításai szerint, az Eurostat adatai alapján”.

(318)

A CCCME nem adta meg az említett számadatok pontos adatforrását, ezért a Bizottság nem tudta megvizsgálni, hogy a kapott számadatok reprezentatívabbak voltak-e. A Bizottság ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy a vizsgált termék az Eurostat-adatokban a vizsgálat tárgyát képező KN-kódok alatt megjelenített behozatali volumen korlátozott részét teszi ki. Ezért arra a következtetésre jutott, hogy a nem érintett termékeket is jelentős mennyiségben tartalmazó termékösszetételen alapuló átlagár és átlagár-alakulás egyértelműen kevésbé reprezentatív, mint a mintában szereplő – egyúttal az eljárás során jelentkezett legnagyobb – három exportáló gyártó által csak az érintett termékre vonatkozóan közölt átlagár és átlagáralakulás. A Bizottság ezért elutasította a CCCME és a Suzhou Titan állításait.

(319)

A fentiek alapján a Bizottság megállapította, hogy az acél szélerőműtornyok Kínából érkező behozatalának átlagára a következőképpen alakult:

5. táblázat

Importárak (Kína)

(320)

A Kínából érkező behozatal átlagára ingadozott a figyelembe vett időszakban. Összességében véve 2 %-kal nőtt, noha 2018 és 2019 között jelentősen visszaesett, majd emelkedésnek indult.

(321)

A rendelet 5. és 9. táblázatában szereplő árak a teljes körű beszerzésre vonatkoznak, emellett jelentős különbségeket mutatnak az uniós gazdasági ágazat és a dömpingelt behozatal árai között. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a felhasználók bérmunkaszerződés keretében (125) vagy teljes körű megrendelés alapján szereznek be acél szélerőműtornyokat. A bérmunkaszerződésektől eltérően a teljes körű megrendelések esetében a felhasználók teljes acél szélerőműtornyokat szereznek be azok gyártóitól, amibe beletartozik minden nyersanyag, így az acéllemezeket és az úgynevezett belső alkotóelemek (például felvonó) is. A bérmunkaszerződések keretében az összes inputanyagot vagy annak egy részét a felhasználó biztosítja a gyártó számára. Ebben az esetben a gyártó csak az acél szélerőműtorony inputanyagokból való előállításához szükséges munkát és a felhasználó által előzőleg esetleg nem biztosított egyéb anyagot számlázza ki.

(322)

A vizsgálati időszak alatti alákínálás meghatározásához a Bizottság a következőket hasonlította össze a teljes körű megrendelések esetében:

(323)

Az árak összehasonlítása terméktípusonként, a kereskedelem azonos szintjén megvalósuló ügyleteket vizsgálva, az adatok szükség szerinti kiigazításával, adott esetben a kedvezmények és az árengedmények levonásával történt. Az összehasonlítás eredményét a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók vizsgálati időszak alatti elméleti forgalmának százalékában fejezte ki.

(324)

A fentiek alapján a mintában szereplő exportáló gyártóktól érkező dömpingelt behozatal alákínálási különbözetének súlyozott átlaga 2,7 % és 5,1 % között alakult. A vizsgált termék nagyon árérzékeny. A felhasználók általában ajánlattételi eljárás vagy árajánlatkérés alapján szerzik be az acél szélerőműtornyokat. A több beszállítótól kapott ajánlatokat ezután összevetik, a verseny pedig nagyrészt az ár tekintetében zajlik. Ebben az összefüggésben a megállapított alákínálási különbözetek jelentősnek tekinthetők.

(325)

A fent leírtak szerint a Bizottság bevett gyakorlatának megfelelően összehasonlította az exportáló gyártók uniós határparitáson számított CIF-árát az uniós gyártók gyártelepi árával, mivel megítélése szerint az árak ezeken a szinteken történő összehasonlításával biztosítható a tárgyilagos értékelés az alákínálás kiszámítása céljából.

(326)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Suzhou Titan az alákínálás (és az áron aluli értékesítés) számításával kapcsolatosan előadta, hogy a kínai behozatal CIF-árához hozzáadott, behozatal utáni költségeket meg kellene növelni a telepítési helyre történő fuvarozás és a biztosítás költségével, az uniós gazdasági ágazat árát pedig gyártelepi szinten kellene venni. Az alákínálás és az áron aluli értékesítés számításához használt importár kiigazításának szükségességét azzal indokolta, hogy a felmerülő fuvarozási költségek magasak voltak, és az Unióba történő behozatal után az acél szélerőműtorony mindegyik szelvénye saját, egyedi rendeltetési hellyel rendelkezik. Több fél előadta, hogy az alákínálási (és az alulértékesítési) különbözet számításához a kínai és az uniós gyártók esetében egyaránt megfelelő összehasonlítási alap a telepítési helyre történő leszállítást is tartalmazó uniós érkeztetési ár, mivel a felhasználói végső értékesítési ár, amit nagymértékben befolyásol a szélerőműpark-beruházás rendeltetési helye, jelentős fuvarozási költségeket foglal magában, valamint az uniós gyártók és az exportáló gyártók közötti verseny ezen a szinten zajlik. Az EWTA előadta, hogy az uniós gazdasági ágazat alákínálási (és áron aluli értékesítési) számításhoz szükséges árait meg kellene növelni a fuvarozási és biztosítás költségekkel, ezzel a kínai importárakkal azonos CIF-paritásra hozva őket ugyanabban a belépési kikötőben.

(327)

A Bizottság megítélése szerint az összes fenti állítás fogalmilag hibás volt. Az uniós gyártók gyártelepi árai az uniós belépési kikötőben számított CIF-paritáson versengenek az érintett országból az Unióba irányuló behozatal áraival. A telepítési helyre történő fuvarozás és a biztosítás költségének uniós vagy kiviteli – de nem mindkét – oldalon történő beszámítása a behozatal árakra gyakorolt hatásainak vizsgálata szempontjából nem lenne helyénvaló.

(328)

A fenti okokból a Bizottság elutasította az EWTA, a GE és a Suzhou Titan előzőekben ismertetett érveit.

(329)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Chengxi Shipyard több állítást is megfogalmazott az alákínálási és az alulértékesítési különbözet kiszámításával kapcsolatosan.

(330)

Először is előadta, hogy az alákínálási különbözeteket darabra és nem kilogrammra vetítve kellene kiszámítani, rámutatva arra, hogy a kármutatók (többsége) esetében a darabszám (tornyok száma) a számítás alapja. A Bizottság elutasította ezt a felvetést, mivel a megítélése szerint az alákínálási (és az alulértékesítési) különbözet nem kapcsolódik a kármutatók meghatározásához (lásd még a (282) és (283) preambulumbekezdést). Ezenkívül lényegtelen, hogy a Bizottság a tornyok számát vagy kilogrammban kifejezett tömegét veszi-e figyelembe, amennyiben az összehasonlítás mindkét oldalán azonos mértékegységet használ.

(331)

Másodszor a Chengxi Shipyard azt állította, hogy a Bizottság által az érdekelt felek újabb tájékoztatása keretében többek között az uniós gazdasági ágazat termékmodellenkénti irányárairól tartományok formájában közölt kiegészítő adatok ellenére sem volt elégséges az érdekelt felek végső tájékoztatása. Az értékesített mennyiségeknek, az értékesítés értékének és az uniós gazdasági ágazat pontos irányárainak közlése nélkül a Bizottság nem tette lehetővé, hogy a vállalat meggyőződjön a kárszámítások pontosságáról. A vállalat szerint konkrét uniós gazdasági ágazati adatokat kellene közölni, mivel ezek az adatok a mintában szereplő három uniós gyártó adatainak összesítésénből származnak.

(332)

A Bizottság nem értett a vállalat felvetésével, mert a tartományokban megadott irányárak az alulértékesítési különbözet legalacsonyabb és legmagasabb értékének kiszámításához szükséges összes adatot tartalmazták, így lehetővé tették, hogy az exportáló gyártók feltárják az esetleges számítási hibákat. Ezenkívül a mennyiségek, az értékek és a pontos irányárak közlésére irányuló kérést illetően a Bizottság emlékeztetett arra, hogy az alaprendelet 19. cikke (4) bekezdésének rendelkezései szerint a Bizottság köteles figyelembe venni az érintett felek jogos érdekét ahhoz, hogy üzleti titkaik ne kerüljenek nyilvánosságra. Ebben a konkrét ügyben az uniós gazdasági ágazat értékesítési ára vagy irányára nem mindig a mintában szereplő három gyártó összesített adataiból származik, például a mintában szereplő három uniós gyártó egyike több esetben nem értékesítette az összehasonlításhoz használt termékmodellt, ezért az uniós gazdasági ágazat termékének modellenkénti ára már nem a mintában szereplő három vállalat árainak átlaga. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(333)

Harmadszor, a Chengxi Shipyard azt állította, hogy az acél szélerőműtornyok nem álltak közvetlen versenyben az uniós gazdasági ágazat termékével, és semmilyen kárt nem okoztak volna, egyrészt azért, mert a vállalat értékesítésének felét nem használták fel a kárkülönbözet kiszámításához, másrészt azért, mert a termékek egy része esetében negatív volt a különbözet.

(334)

A Chengxi Shipyardtól érkező behozatal több mint 45 %-át a behozatal és a hasonló termék mintában szereplő uniós gyártók általi értékesítése közötti ár-összehasonlításhoz alkalmazott módszer miatt nem vették figyelembe. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy minden behozott termékfajta versenyben áll az uniós gyártók által gyártott összes termékfajtával. Az, hogy például valamely, Kínából behozott termékfajtát belső alkotóelemek (például felvonó, mászássegítő felszerelés vagy hőmérséklet-szabályozó rendszer) nélkül vagy eltérő szelvényenkénti hosszúságban szállítják, és emiatt nincs vele egyező termék az alákínálás és az áron aluli értékesítés kiszámítása céljából, nem jelenti azt, hogy ezek a termékek nem állnak versenyben az uniós gazdasági ágazatban gyártott hasonló termékekkel, hanem mindössze azt erősíti meg, mindegyik értékesített darab az ügyfél által megadott egyedi műszaki leírásnak és követelményeknek megfelelően készül. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(335)

Negyedszer, a Chengxi Shipyard azt állította, hogy az alákínálási (és az alulértékesítési) különbözet elemzése hiányos és aszimmetrikus volt a dömpingszámítás tekintetében, mivel a Chengxi Shipyard összes exportértékesítését felhasználták a dömpingkülönbözet meghatározásához, az alákínálás (és az áron aluli értékesítés) számításához viszont nem. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy az alaprendelet nem írja elő, hogy azonos exportértékesítést kell felhasználni a dömping és a kár számításához. A két számítást eltérő összefüggésben kell elvégezni, emellett az alapul szolgáló adatállomány is különbözhet, figyelemmel arra, hogy a kárszámításokban egyrészről az exportőrök, másrészről pedig az uniós gyártók árra vonatkozó adatait kell összevetni. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(336)

Végezetül a Chengxi Shipyard azt állította, hogy a Bizottságnak nem a CIF-érték százalékában, hanem bizonyos mennyiségi egységre (az acél szélerőműtornyok tonnájára vagy darabjára) vetített összegként kellett volna kiszámítania a behozatal utáni költségeket, hogy a számítás összhangban legyen ugyanezzel az exportár kiszámításánál is elvégzett költségkiigazítással, továbbá azért, mert a behozatal utáni költségek számszerűsítése szempontjából lényegesebb a mennyiség. Először is, a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a vállalat sem érvekkel, sem bizonyítékokkal nem támasztotta alá azon állítását, miszerint a behozatal után felmerülő költségek bizonyos mennyiségi egységre vetített összege helyénvalóbb lenne. Másodszor, a Bizottság követlenül az importőrök/felhasználók kérdőívre adott válaszaiból jutott az adatokhoz, és észlelte, hogy az alátámasztó okmányban szereplő vámkezelési költségek többsége a behozott áruk mennyiségéhez vagy tömegéhez nem kapcsolódó átalányösszegeken alapul. Végezezül, az ellenőrzött alátámasztó okmányokban nem volt utalás az importált egység tömegére vagy számára. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(337)

A dömpingelt behozatal által az uniós gazdasági ágazatra kifejtett hatás vizsgálata az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban valamennyi olyan gazdasági mutató értékelésére kiterjedt, amely a figyelembe vett időszakban hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(338)

A Bizottság a (9) preambulumbekezdésben említett módon az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett esetleges kár megállapítására mintavételt alkalmazott.

(339)

A kár meghatározásával összefüggésben a Bizottság különbséget tett a makrogazdasági és a mikrogazdasági kármutatók között. A Bizottság a makrogazdasági mutatókat az EWTA által az összes uniós gyártóra vonatkozóan kitöltött kérdőívben közölt adatok alapján értékelte, amelyeket szükség esetén összevetett a mintában szereplő három uniós gyártó kitöltött kérdőíveiben feltüntetett adatokkal. A Bizottság a mintában szereplő három uniós gyártó által kitöltött kérdőívekben található adatok alapján értékelte a mikrogazdasági mutatókat. A Bizottság mindkét adatcsoportot távolról ellenőrizte egybevetéssel, amelynek alapján megállapította, hogy az adatok az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete szempontjából reprezentatívak.

(340)

A makrogazdasági mutatók a következők: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a dömpingkülönbözet nagysága, valamint a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépülés.

(341)

A mikrogazdasági mutatók a következők: átlagos egységár, egységköltség, munkaerőköltség, készletek, nyereségesség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség.

(342)

A teljes uniós termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

6. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(343)

A termelés a figyelembe vett időszak során 10 %-kal visszaesett. A termelési kapacitás gyakorlatilag állandó maradt a figyelembe vett időszak alatt, mivel csupán 2 %-kal növekedett. A kapacitáskihasználás a 2017. évi 56 %-ról 49 %-ra csökkent a vizsgálati időszakban.

(344)

Az acél szélerőműtornyok egyik, észrevételeket megfogalmazó felhasználója, a Siemens Gamesa Renewable Energy GmbH & Co KG (a továbbiakban: SGRE) úgy vélte, hogy a gyártott acél szélerőműtornyok száma nem reprezentatív, mivel méretük idővel nőtt. A fél ezt az észrevételét az érdekelt felek végső tájékoztatása után megismételte, és felvetette, hogy a Bizottságnak megawattot (MW) és gigawattot (GW), tehát olyan paramétereket kellene használnia mértékegységként, amelyeket az egész gazdasági ágazatban alkalmaznak a telepített kapacitás kifejezésére, és amelyek egyúttal az európai zöld megállapodásban foglalt, megújuló energiára vonatkozó célokhoz kapcsolódó energiatermelési követelmények mérésének alapját is képezik. A Bizottság elutasította ezt a felvetést, mivel az acél szélerőműtornyok piacán nem használatos mértékegységként az MW és a GW.

(345)

Az uniós gazdasági ágazat Unión belüli értékesítési volumene és piaci részesedése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

7. táblázat

Az értékesítés volumene és piaci részesedése

(346)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene 7 %-kal csökkent. Az uniós gazdasági ágazat piaci részesdése a 2017. évi 69 %-ról 56 %-ra csökkent a vizsgálati időszakban, ami összességében véve 18 %-os visszaesést jelent.

(347)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása után a GE megjegyezte, hogy a Bizottság helytelenül számította ki az acél szélerőműtornyok uniós felhasználását, így az uniós gyártók piaci részesedését is helytelenül határozta meg. A Bizottság a (304) preambulumbekezdésben kifejtett okokból elutasította ezt az állítást.

(348)

Az uniós gazdasági ágazat Unión belüli értékesítési volumene és piaci részesedése 7, illetve 18 %-kal esett vissza a figyelembe vett időszakban. Az uniós gazdasági ágazat tehát nem tudott élni az uniós felhasználás növekedés (a 2. táblázat szerint +14 % a figyelembe vett időszakban) kínálta lehetőséggel.

(349)

A foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

8. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(350)

Az uniós gazdasági ágazatban az acél szélerőműtornyok gyártásához kapcsolódó foglalkoztatás szintje 5 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban.

(351)

A termelékenység 2017-ben még 0,71 torony/alkalmazott volt, a vizsgálati időszakban viszont már csak 0,68 torony/alkalmazott. Megjegyzendő, hogy a termékösszetétel befolyásolja az egy foglalkozatottra jutó tornyok számát. Ezenkívül az acél szélerőműtornyok átlagos mérete évről évre növekszik. Ezért a fent kimutatott 5 %-os termelékenységcsökkenést ellensúlyozza, hogy a tornyok a figyelembe vett időszak alatt nagyobbak lettek.

(352)

Figyelembe véve az érintett országból származó behozatal volumenét és árait, a dömpingkülönbözetek tényleges mértéke jelentős hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazatra.

(353)

Az érintett termékkel kapcsolatban ez az első dömpingellenes vizsgálat, ezért az esetleges korábbi dömping hatásainak értékeléséhez nem álltak rendelkezésre adatok.

(354)

A mintában szereplő uniós gyártók által az Unióban a független vevők részére felszámított súlyozott átlagos értékesítési egységárak a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

9. táblázat

Értékesítési árak és gyártási költség az Unióban

(355)

Az Unióból származó acél szélerőműtornyokra leadott teljes körű megrendelések átlagos értékesítési egységára 12 %-kal, a termelési egységköltség pedig nagyobb mértékben, 21 %-kal nőtt a figyelembe vett időszak alatt.

(356)

A mintában szereplő uniós gyártók átlagos munkaerőköltsége a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

10. táblázat

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség

(357)

Az alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség az általános inflációs és munkaerőköltség-tendenciákat követve 7 %-kal nőtt a figyelembe vett időszak alatt. Az éves munkaerőköltség növekedési üteme 2018-ban elérte, 2019-ben pedig meghaladta a 3 %-ot, míg 2020-ban 4 % fölé emelkedett (126).

(358)

A mintában szereplő uniós gyártók készletszintjei a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

11. táblázat

Készletek

(359)

A Bizottság megállapította, hogy a készletek az acél szélerőműtornyok gyártását illetően nem voltak mérvadó kármutatónak tekinthetők. A gyártók rendelésre gyártanak acél szélerőműtornyokat, és rendszerint nem tartanak fenn tényleges készletet. A 11. táblázatban feltüntetett elenyésző zárókészlet a legyártott, de még nem értékesített acél szélerőműtornyokat tartalmazta (127).

(360)

A mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásainak megtérülése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

12. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(361)

Az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége a 2017. évi +3,6 %-os nyereséghez képest –1,4 %-os veszteséget mutatott a vizsgálati időszakban. A nettó pénzforgalmat kedvezőtlenül érintette a nyereségcsökkenés, így 2018 és a vizsgálati időszak között negatív volt. A tőkebevonási képességet akadályozta a jövedelmezőség romlása. Az éves beruházások szintje folyamatosan csökkenő tendenciát mutatott, és 90 %-kal esett vissza a figyelembe vett időszakban.

(362)

A pénzforgalmat illetően az SGRE megjegyezte, hogy a GRI az általa kitöltött kérdőívben arról számolt be, hogy a kárt okozó dömping nem befolyásolta a tőkebevonási képességét, a beruházásokat pedig önerőből vagy bankhitelből finanszírozta. Ehhez hasonlóan azt is felhozta, hogy a Windar arról számolt be, hogy tőkebevonási képessége nem sérült, mivel nem fizetett osztalékot, nyereségét a mérlegszerkezetének megerősítésére használta fel, beruházásait pedig saját pénzforgalmából vagy hosszú lejáratú bankhitelből finanszírozta. A vizsgálat azonban kimutatta, hogy a mintában szereplő uniós gyártók nyeresége a fenti táblázatban látható módon csökkent, ami visszafogta a beruházásaikat. Ezenkívül az, hogy a Windar a nyereségcsökkenés miatt nem tudott osztalékot fizetni a részvényeseinek, és bankhitelhez kellett folyamodnia a beruházásokhoz, a fent leírtak szerint azt mutatja, hogy már ingatag pénzügyi helyzetben volt. A bankhitelek természetesen többletköltségekkel járták törlesztendő kamatok formájában, amelyek szintén magasabbak voltak, mint abban az esetben lettek volna, ha a Windar pénzügyileg stabilabb lett volna.

(363)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az SGRE kifejtette, hogy egy vállalat pénzügyi helyzete még nem tekinthető ingatagnak akkor, ha beruházás céljából bankhitelhez folyamodik. A Bizottság egyetértett azzal, hogy pusztán az, hogy a Windar beruházás céljából bankhitelhez folyamodott, elméletileg még nem tekinthető kár bizonyítékának. A Bizottság megítélése szerint ugyanakkor más tényezőkkel együtt kell vizsgálni ezt a tényt, ahogy a (362) preambulumbekezdésben tette. Az SGRE állításai nem változtattak ezen a következtetésen.

(364)

Az SGRE az Egyesült Államok Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsága (USITC) által a spanyol acél szélerőműtornyok ügyében végzett vizsgálatra hivatkozott. Felvetette, hogy amennyiben a spanyol gyártók – köztük a Windar – az általuk az USA-ba exportált acél szélerőműtornyokat a belföldi áraik alatt értékesítenék, akkor megfelelőnek találná előállítási költségét és jövedelmezőségét a belföldi piacon. A Bizottság számára azonban több okból sem látta értelmét ennek az állításnak, amely ráadásul harmadik országbeli hatóságok által vizsgált panaszban („petícióban”) szereplő állításokon alapul. Ezenkívül ez az állítás hibás, mivel az árdiszkriminációnak (ha fennáll, és bizonyítást nyer) számos oka lehet, így még ha a Windar belföldi (uniós) árai magasabbak is lennének az USA-ba irányuló kivitelének árainál, az akkor sem feltétlenül jelenti azt, hogy a belföldi árak (kellően) jövedelmezők. A Bizottság emellett hangsúlyozta, hogy három uniós gyártóból álló minta alapján határozta meg az adatokat a mikrogazdasági mutatókhoz. A Bizottság ezért határozottan elutasította a felvetést.

(365)

A makro- és mikrogazdasági mutatók fenti értékeléséből kiderült, hogy az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte a vizsgálati időszakban, mivel piaci részesedése jelentős részét elveszítette, értékesítési árai pedig nem emelkedtek kellő mértékben ahhoz, hogy áthárítsák az előállítási költségeinek jelentős növekedését, ami jövedelmezőségének összeomlásához vezetett, negatívan befolyásolva ezzel a beruházásokat, a beruházások megtérülését és a pénzforgalmat.

(366)

Az, hogy néhány mutató (termelési kapacitás, készletek) nem romlott, nem vonja kétségbe a kár megállapítását.

(367)

Egyes felek (a CCCME, az SGRE és a GE) előadták, hogy a panaszban használt referencia-időszak utolsó részében néhány mutató javult. A vizsgálat kimutatta, hogy a vizsgálati időszak alatt ez csak a pénzügyi mutatóknál fordult elő, mivel az előállítási költség 2019 és a vizsgálati időszak közötti jelentős csökkenése valóban kedvező hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzetére. Az uniós gazdasági ágazat azonban ennek ellenére jelentős veszteségeket szenvedett el a vizsgálati időszakban. Így noha ez a mutató 2019 és a vizsgálati időszak között javult, akkor sem vonja kétségbe a hozzá kapcsolódó kármegállapítást.

(368)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése szerinti jelentős kár érte.

(369)

A figyelembe vett időszak során az uniós gazdasági ágazat értékesítése a kínai behozatal miatt csökkent. A Kínából érkező behozatal volumene nagymértékben (54 %-kal) növekedett, piaci részesedése pedig kilenc százalékponttal, a 2017. évi 25 %-ról 34 %-ra emelkedett a vizsgálati időszakban. Ugyanebben az időszakban az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene a felhasználás 14 %-os bővülése ellenére 7 %-kal csökkent, piaci részesedése pedig a 2017. évi 69 %-ról 56 %-ra esett vissza a vizsgálati időszakban.

(370)

Ami az árakat illeti, a kínai importárak jóval az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai alatt voltak, ráadásul az uniós gazdasági ágazat előállítási költségét is alulmúlták a figyelembe vett időszak során, ami árlenyomáshoz vezetett. A figyelembe vett időszakban Kínából ilyen árakon érkező behozatal nagy és egyre növekvő volumene egyértelmű magyarázatot ad arra, hogy az uniós gazdasági ágazat miért nem tudta beépíteni a megnövekedett költségeket az értékesítési áraiba, és szenvedett emiatt veszteségeket.

(371)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Kínából érkező behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak. Az említett kár mind a volumenekre, mind pedig az árakra hatással volt.

(372)

Az SGRE és a GE is azt állította, hogy nincs összefüggés a panaszosok nyereségének csökkenése és az állítólagosan dömpingelt behozatal között, mivel a nyereség 2018-tól meredeken csökkent. a kínai importárak pedig emelkedtek. A CCCME azt állította, hogy a kínai behozatal azért nem okozhatott kárt az uniós gyártóknak mivel a mennyisége csökkent, az ára viszont emelkedett.

(373)

A Bizottság ezzel nem értett egyet. Mindent egybevetve a kínai importárak 2 %-kal emelkedtek a figyelembe vett időszakban, amint az az 5. táblázatban látható. Ugyanakkor a figyelembe vett időszak alatt végig az uniós gazdasági ágazat árai és előállítási költségei alatt maradtak. Ráadásul 2018 és 2019 között csökkentek a kínai importárak. A Kínából érkező behozatal volumenét illetően a vizsgálat kimutatta, hogy 2017 és a vizsgálati időszak között 54 %-kal, 2018 óta pedig még 7 %-kal nőtt.

(374)

Az egyéb harmadik országokból érkező behozatal volumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

13. táblázat

Harmadik országokból érkező behozatal

(375)

Kínától eltérő harmadik országokból korlátozott mértékben érkezett behozatal a figyelembe vett időszak alatt. Együttes piaci részesedésük a 2017. évi 5,9 %-ról 9,3 %-ra nőtt a vizsgálati időszakban. A Bizottság megjegyezte, hogy a Kínától eltérő harmadik országokból érkező behozatal átlagárait a 7308 20 00 és a 7308 90 98 KN-kódra vonatkozó Eurostat-adatok alapján értékelte. Ezek a KN-kódok nem csak az acél szélerőműtornyok, hanem jóval szélesebb termékkör behozatalára vonatkoznak, de ebben a vizsgálatban a rendelkezésre álló legjobb információkat kínálják. Mivel ezeket az árak következetesen jóval magasabbak voltak a Kínából érkező behozatal árainál, észszerűen megállapítható, hogy az acél szélerőműtornyok alapul vett behozatala nem kínált az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai alá.

(376)

A fenti táblázatban szereplő volumenek az EWTA által közölt legjobb becslések. Az EWTA módszere a 4.3.1 szakaszban található.

(377)

Néhány felhasználó kérésre adatokat szolgáltatott a Bizottságnak a Kínától eltérő harmadik országokból származó behozatala volumenéről és áráról. Azonban a felhasználók korlátozott számára, az általuk igénybe vett behozatali források korlátozott körére és az adatszolgáltatáshoz használt különböző módszerekre, valamint a rendelkezésre álló adatok szűkösségére tekintettel a Bizottság nem találta sem megbízhatónak, sem érdemben közölhetőnek ezeket az információkat.

(378)

A 13. táblázat a Kombinált Nómenklatúra 7308 20 00 és 7308 90 98 kódjára vonatkozó Eurostat-adatok alapján, együttesen mutatja az átlagárakat. A WindEurope arra kérte a Bizottságot, hogy az USITC módszerével összhangban csak az előbbi kódra vonatkozó adatok alapján értékelje a kárt (128). A Bizottság megalapozatlannak találta ezt a kérelmet, mivel a vizsgálat kimutatta, hogy a 7308 90 98 KN-kód alatt is folyt behozatal a vizsgálati időszakban. Egyik együttműködő fél sem számolt be a 8502 31 00 KN-kód alá tartozó importról. Ezenkívül a Bizottság az alapul szolgáló adatok pontosságát illetően ismét megjegyezte a (375) preambulumbekezdésben leírtakat.

(379)

Egyik fél sem utalt arra, hogy a Kínától eltérő harmadik országokból érkező behozatal kárt okozott volna az uniós gyártóknak. Ezenkívül a Bizottság megjegyezte, hogy ez a behozatal a Kínából érkező behozatal kevesebb mint egyharmadát tette ki a figyelembe vett időszakban.

(380)

A fentieket figyelembe véve a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Kínától eltérő harmadik országokból érkező behozatal nem okozott kárt az uniós gazdasági ágazatnak a figyelembe vett időszak alatt.

(381)

Az uniós gazdasági ágazat független vevők részére végzett exportértékesítésének volumenei és árai a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

14. táblázat

Exportértékesítés

(382)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós gyártók exportvolumene a felére csökkent. A mintában szereplő gyártóknak nem állt módjukban az érintett értékesítésekre vonatkozóan EUR/tonna értékben kifejezett árat megadni, ezért a fent bemutatott árak egy acél szélerőműtoronyra vetítve értendők, így az átlagos méret figyelembe vett időszak alatti növekedését is tükrözik. A fent ismertetett átlagárakat ezenkívül nagyban befolyásolják a termékösszetételben mutatkozó különbségek. Emiatt nem lehetett érdemi következtetés levonni a harmadik országokba irányuló kivitel hatásáról. Mivel a kivitel 2017-ben érte el a csúcspontját, ekkor az uniós értékesítés 28 %-át tette ki, legfeljebb az állapítható meg, hogy az exportértékesítés csökkenése némileg hozzájárult az elszenvedett kárhoz, mindenesetre nem gyengítette a dömpingelt behozatallal fennálló ok-okozati összefüggést.

(383)

A Vestas a kár egyik forrásaként a tengeri szélerőművek iránti kereslet ingadozását hozta fel, és a GE-hez hasonlóan az Unióban tengeri szélerőműveket gyártó üzemek kihasználatlanságát okolta a kárért. A GE megjegyezte, hogy az uniós gyártók 2017 előtt jelentős beruházásokat hajtottak végre, hogy a tengeri szélerőművek iránti kereslet kielégítése céljából gyártóüzemeket létesítsenek, amelyeket végül szárazföldi acél szélerőműtornyok gyártására kellett használniuk, vagy használatba sem vettek. Az SGRE és a GE szerint azért csökkent az acél szélerőműtornyok uniós gazdasági ágazatának jövedelmezősége, mert visszaesett a tengeri acél szélerőműtornyok iránti kereslet.

(384)

A fenti állításokat cáfolja a WindEurope 2021 februárjában közzétett, „Offshore wind in Europe – Key trends and statistics 2020” (Tengeri szélenergia Európában – Fő tendenciák és statisztikák 2020-ban) című kiadványa. Az ott szereplő 1. ábrán látható, hogy az Unióban telepített tengeri szélerőmű-kapacitás az összesített értéket tekintve 2017 és 2018 között jelentős ütemben, mintegy 16 %-kal bővült, és ez a bővülés 2019-ben és 2020-ban még erőteljesebb, éves szinten 20 % volt. Míg 2017-ben 8,8 GW volt a telepített tengeri szélerőmű-kapacitás a 27 tagú EU-ban, addig 2020-ban már 14,6 GW-t tett ki (129). A WindEurope meglehetősen kedvező kilátásokat vetített előre a tengeri szélerőművekre vonatkozóan (130). A Bizottság azt is megjegyezte, hogy a vizsgálat nem mutatta ki, hogy az uniós gyártók módszeresen használtak volna tengeri acél szélerőműtornyok gyártására szolgáló üzemeket szárazföldi acél szélerőműtornyok gyártására – maga a GE is elismerte, hogy bizonyos uniós gyártók tengeri acél szélerőműtornyok gyártására szolgáló üzemei teljes kihasználtsággal működtek (131).

(385)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása után a GE eltérően értelmezte a WindEurope által közzétett számadatokat. Az említett ábra alapján megállapította, hogy a tengeri szélerőművek iránti kereslet 2017 és 2018 között csökkent, majd 2018 és 2019 között „kissé fellendült”, 2019 és 2020 között pedig ismét csökkent. Ennek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az tengeri szélerőművek uniós piaca a figyelembe vett időszakban szűkült. Azonban, míg a Bizottság kiigazította a számadatokat úgy, hogy csak az uniós tagállamokra vonatkozzanak, tehát figyelmen kívül hagyta az Egyesült Királyságra vonatkozóan közölt volumeneket, a GE a jelek szerint ezt nem tette meg, így nem a megfelelő adatállomány alapján vont le következtetéseket. Az említett ábrán az Egyesült Királyság nélkül valóban nem mutatható ki keresletcsökkenés a tengeri szélerőművek esetében 2019 és 2020 között, épp ellenkezőleg: számottevő, 20 %-os bővülés látható. Mindent egybevetve, a fent leírtak szerint az Unióban telepített tengeri szélerőmű-kapacitás az összesített értéket tekintve jelentős mértékben, 8,8 GW-ról 14,6 GW-ra nőt, tehát 66 %-kal bővült a figyelembe vett időszakban.

(386)

A tengeri szélerőműveket gyártó üzemek kihasználatlanságával kapcsolatosan a GE által megfogalmazott észrevételeknek ellentmondanak a fél azon észrevételei, amelyekben tisztázta, hogy a (384) preambulumbekezdésben említett, teljes kihasználtsággal működő üzemek egyetlen uniós gyártóhoz tartoztak. A Bizottság ismételten megerősített, hogy a vizsgálat nem mutatta ki, hogy az uniós gyártók módszeresen használtak volna tengeri acél szélerőműtornyok gyártására szolgáló üzemeket szárazföldi acél szélerőműtornyok gyártására.

(387)

A fenti okokból a Bizottság elutasította azt a megismételt állítást, hogy a tengeri szélerőművek iránti kereslet csökkenése kedvezőtlenül hatott az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségére, és hozzájárult a kárhoz.

(388)

Az acél szélerőműtornyok előállítási költségének jelentős részét (mintegy 40 %-át (132)) az acéllemezek teszi ki. A CCCME, az SGRE és a GE álláspontja szerint nem a kínai behozatal, hanem több, az Unióba irányuló acélbehozatallal szembeni piacvédelmi intézkedés, így a jelenleg hatályok védintézkedések bevezetése miatt csökkent az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége. A CCCME az érdekelt felek végső tájékoztatása után megismételte ezt az észrevételét, kiegészítve azzal, hogy a hatályban lévő egyéb piacvédelmi intézkedésekre tekintettel az előállítási költség olyan jelentős mértékben megnőtt volt, hogy már nem lehetett áremeléssel ellensúlyozni. Az érdekelt felek végső tájékoztatása után az SGRE általánosabban fogalmazva előadta, hogy a bizottsági elemzés során alaposan meg kellett volna vizsgálni, hogy az előállítási költség 21 %-os növekedése nem gyengítette-e az állítólagosan dömpingelt behozatal és állítólagosan az acél szélerőműtornyok uniós gazdasági ágazatát ért kár közötti ok-okozati összefüggést.

(389)

A Bizottság megalapozatlannak találta az állításokat. Egyik fél sem támasztotta alá adatokkal, sőt, még csak nem is számszerűsítette bármely konkrét piacvédelmi intézkedés esetleges hatását az acél szélerőműtornyok gyártóinak teljes termelési költségére úgy, hogy figyelembe vette a piacvédelmi intézkedések hatálya alá tartozó acéltermékek uniós gazdasági ágazat általi korábbi és későbbi beszerzését. Ezenkívül a Bizottság rámutatott a nyersanyagköltség figyelembe vett időszak alatti és az értékesítési ár alakulásához viszonyított alakulására, amelyet a végleges tájékoztató és a 4.4.3.1. szakasz ismertetett. A Bizottság kiemelte, hogy az uniós gyártók egyenlő versenyfeltételek mellett be tudják építeni a (nyersanyagot érintő) költségnövekedést az értékesítési áraikba. Az acél szélerőműtornyok uniós gyártói azonban a kínai behozatal által kifejtett árnyomás miatt nem tudták emelni az áraikat (még a költségeik fedezése érdekében sem). Következésképpen a teljes termelési költség növekedése – függetlenül attól, hogy a piacvédelmi intézkedések váltották-e ki – nem gyengíthette a Kínából érkező dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár között kimutatott ok-okozati összefüggést.

(390)

A SGRE előadta, hogy az uniós gyártók azért szenvedtek kárt, mert új és korszerűbb, acél szélerőműtornyokat gyártó üzemek nyíltak az Unióban, ugyanis ennek következtében más (régebbi), acél szélerőműtornyokat gyártó uniós üzemek bezártak. Az érdekelt felek végső tájékoztatása után a fél azt állította, hogy a Bizottság nem foglalkozott megfelelően a spanyolországi GRI Sevilla 2017-es, a spanyolországi Haizea Bilbao 2018-as és a franciaországi Windar France 2020-as megnyitásából eredő belső versennyel. Az SGRE szerint a Windar France (kedvező, tengerparti elhelyezkedésű) üzemének megnyitásával a Windar spanyolországi Olazagutíában (a tengerparttól több mint 100 kilométerre) található üzeme feleslegessé vált, így 2019-ben bezárt. További információkkal nem támasztotta alá ezt az állítást. Az e problémához kapcsolódó egyéb beadványok hiányában a vizsgálat során nem volt megállapítható, hogy az Unión belüli új gyártóüzemek megnyitása önmagában véve káros hatást gyakorolt a meglévő üzemekre.

(391)

A Vestas és az SGRE az uniós gyártók gyártóüzemeinek kedvezőtlen elhelyezkedését okolta a kárért, de nem támasztotta alá az erre vonatkozó állításait. A vizsgálat kimutatta, hogy az acél szélerőműtornyok uniós piaca, ahol 3 000 darab volt az éves felhasználás a vizsgálati időszakban, nem tekinthető nagy forgalmú piacnak, ezért a gyártók nem értékesíthetnek kizárólag a közvetlen környezetükben. Ugyanakkor a mintában szereplő mindegyik uniós gyártó a saját tagállamában található vagy a közelében lévő rendeltetési helyekre is értékesített acél szélerőműtornyokat a vizsgálati időszak során. A Bizottság elutasította az állításokat.

(392)

Egyes felek szerint az, hogy az Unióban az új szélerőműves villamosenergia-termelési beruházások közvetlen versenyben állnak más energiatermelési forrásokkal, különösen a (többnyire az Unión kívül gyártott) szolárpanelekkel, növelte a rájuk nehezedő nyomást a tekintetben, hogy egyre alacsonyabb áron gyártsanak acél szélerőműtornyokat. Szintén hozzájárult ehhez, hogy 2017 óta hangsúlyosabbá vált az új megújulóenergia-kapacitások árverése a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó iránymutatásnak megfelelően (133). A Bizottság megállapította, hogy számos beruházás esetében nem áll fenn az állítólagos verseny más energiaforrásokkal (lásd még a (447) preambulumbekezdést). Ami az árverést illeti, a rendelkezésre álló statisztikai adatok szerint a tornyok ára 2009 és 2016 között, majd 2016 után is tovább csökkent. Ezt az érvet ezért a Bizottság elutasította.

(393)

A Vestas, a WindEurope és az SGRE előadta, hogy az acél szélerőműtornyok esetében az árak és a jövedelmezőség csökkenése az egész szélenergia-ágazatban kialakult jelentős verseny és árnyomás egyenes következménye volt. Ezzel összefüggésben a Vestas, az SGRE, a WindEurope és a CCCME az uniós szélenergia-ágazatban bekövetkezett bizonyos fejleményeket (nevezetesen a villamosenergia-költséggel kapcsolatos megkülönböztetési rendszerek számának csökkentése iránt egyre növekvő nyomás, egymással összeegyeztethetetlen nemezti szakpolitikák, a hosszú távú volumenek láthatóságának hiánya, valamint a szélerőműpark-beruházások alacsonyabb jövedelmezősége az Unióban a megújuló energiaforrások támogatásának formájában és szintjében bekövetkezett változások miatt [az átvételi árról az átvételi felárra való áttéréssel]) hozott fel, amelyek miatt az álláspontjuk szerint több európai felhasználó veszteségessé vált 2018-ban és 2019-ben. A Bizottság elismerte e problémák fennállását, de összességében véve megalapozatlannak találta az állítást. A végfelhasználói szinten jelentkező fokozott verseny rendes körülmények között nem okoz kárt a beszállítói szinten. Az uniós gazdasági ágazat acél szélerőműtornyokra vonatkozó árait a Kínából alacsony áron érkező behozatal széles körű és egyre nagyobb mértékű rendelkezésre állása szorította le. Ha ezen a szinten egyenlő versenyfeltételek mellett zajlott volna a verseny, az acél szélerőműtornyok gyártóinak árai és jövedelmezősége nem csökkent volna ilyen mértékben. Következésképpen a felhasználói ágazatra nehezedő egyre nagyobb árnyomás nem gyengíthette a Kínából érkező dömpingelt behozatal és az acél szélerőműtornyok uniós gyártói által elszenvedett jelentős kár között kimutatott ok-okozati összefüggést.

(394)

Az SGRE azt állította, hogy a nem acélból készült tornyokkal fennálló belső verseny az uniós gazdasági ágazatot ért kár egyértelmű oka lehet. Az érdekelt felek végső tájékoztatása után a fél kitartott amellett, hogy a Wood Mackenzie „Global wind turbine technology trends 2019” (Nemzetközi szélturbina-technológiai tendenciák 2019-ben) című kiadványa a hibrid tornyok esetében 10 %-os növekedést, az acéltornyok esetében pedig 16 %-os csökkenést jelzett a 2017–2024 közötti időszakra, míg a WindEurope az acél szélerőműtornyok piaci értékének csökkenésére számít az elkövetkező években. A Bizottság tudomásul vette ezt a szempontot. Azonban az Unióban alacsony volt a nem acélból készült tornyok száma a figyelembe vett időszakban (134), és ezek a tornyok számos beruházáshoz nem voltak megfelelőek. A nem acélból készült tornyok miatt tehát nem gyengülhetett a Kínából érkező dömpingelt behozatal és az acél szélerőműtornyok uniós gyártói által elszenvedett jelentős kár között kimutatott ok-okozati összefüggés.

(395)

A CCCME azt állította, hogy az acél szélerőműtornyok uniós gyártói által különösen 2017-ben végrehajtott jelentős beruházások nyomást gyakoroltak e gyártók nyereségére a következő években, amikor a kereslet szűkült. Először is, a kereslet 2017 után nem szűkült. Másodszor, az acél szélerőműtornyok uniós gyártói 2017-ben az adott évi beruházások több mint egyharmadának megfelelő pénzforgalmat bonyolítottak. A halmozott eredménnyel és a 2017 előtti, kárt okozó dömpingtől mentes években bonyolított pénzforgalommal együtt elegendő pénzeszköz állt az uniós gyártók rendelkezésére e beruházások finanszírozásához. A vizsgálat ugyanakkor kimutatta, hogy az acél szélerőműtornyok mintában szereplő uniós gyártóinak beruházásai indokolt cserékre, a piaci kereslet által szükségessé tett változtatásokra és a felhasználók kiszolgálását célzó, szükséges berendezés-korszerűsítésekre irányultak.

(396)

A SGRE a kár okai között említette a GRI fokozott értékcsökkenését. A vizsgálat kimutatta, hogy a GRI értékcsökkenése összhangban volt a vonatkozó nemzeti és nemzetközi számviteli standardokkal. Ezenkívül a vizsgálat során nem volt megállapítható, hogy a GRI értékcsökkenésében bekövetkezett esetleges változások összességében véve érintették volna a Kínából érkező dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár között kimutatott ok-okozati összefüggést.

(397)

A Vestas a kárért a kínai valuta gyengülését okolta, amelynek következtében javult a kínai acél szélerőműtornyok versenyképessége. A Bizottság azonban arra a következtetésre jutott, hogy ez az állítás hibás. Megállapítást nyert, hogy az acél szélerőműtornyok kínai gyártói USD-ben vagy EUR-ban számláznak az Unióba irányuló teljes kivitel során. A vizsgálati időszak alatt az USD valójában viszonylag erős volt: az EUR/USD-árfolyam 1,07 és 1,14 között alakult. Ezzel szemben 2020 augusztusában 1,18, 2021 januárjában pedig 1,22 felett volt az EUR/USD-árfolyam. Az árfolyam-ingadozások tehát nem okozhatták az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kárt.

(398)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CCCME azt állította, hogy a felhasználás csökkenése a vizsgálati időszak felét kitevő 2019. évben okozati tényezőként hozzájárult a kárhoz. Ezzel összefüggésben arra is rámutatott, hogy Németországban viszonylag alacsony volt a telepített kapacitás 2019-ben és különösen 2020-ban. A Bizottság elutasította ezt az állítást, mivel az uniós felhasználás 2019-ben még mindig 5 %-kal magasabb volt, mint 2017-ben, a felhasználás 2019-es visszaesése pedig átmeneti jellegű volt, ugyanis a vizsgálati időszakban erőteljes 8 %-os növekedés követte.

(399)

A CCCME az érdekelt felek végső tájékoztatása után azt is állította, hogy a Bizottságnak foglalkoznia kellett volna a Covid19-világjárvány kárra gyakorolt hatásával, mivel a pandémia súlyosan érintette a nemzetközi ellátási láncokat. A Bizottság megjegyezte, hogy a vizsgálati időszak 2020 közepén ért véget, és nem volt az acél szélerőműtornyok iránti kereslet szűkülésére vagy nyersanyagbeszerzési problémák felmerülésére utaló jelek a vizsgálati időszak utolsó négy hónapjában, amikor a világjárvány elérte az Európai Uniót. A CCCME állítását ezért a Bizottság elutasította.

(400)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak, és az egyéb tényezők – akár külön-külön, akár együttesen vizsgálva – nem gyengítették a jelentős kár és a dömpingelt behozatal közötti ok-okozati összefüggést.

(401)

Az intézkedések szintjének meghatározásához a Bizottság megvizsgálta, hogy a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb vám elegendő-e az uniós gazdasági ágazatnak a dömpingelt behozatal által okozott kár elhárításához.

(402)

A kár megszűnne, ha az uniós gazdasági ágazat az alaprendelet 7. cikke (2c) bekezdésének és 7. cikke (2d) bekezdésének értelmében a céláron történő értékesítéssel elérné a nyereségcélját.

(403)

Az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdésével összhangban a Bizottság a nyereségcél megállapítása során figyelembe vette az érintett országból érkező behozatal megnövekedése előtti jövedelmezőséget, a költségek, a beruházások, a kutatás és fejlesztés (a továbbiakban: K+F) és az innováció teljes költségének fedezéséhez szükséges jövedelmezőséget, valamint azt a jövedelmezőséget, amelyre rendes versenykörülmények között számítani lehet. E haszonkulcs nem lehet alacsonyabb, mint 6 %.

(404)

A panaszosok állítása szerint a 10 % elfogadható nyereségcélnak tekinthető, mivel egyes panaszosoknak állítólag sikerült elérniük a panasszal érintett időszakban (135). Azonban több felhasználó is azt állította, hogy a panaszosok által javasolt nyereségszint indokolatlanul magas.

(405)

Az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdése szerint a nyereségcélt legalább 6 %-ban kell megállapítani. A vizsgálat feltárta, hogy a Kínából érkező behozatal a figyelembe vett időszak során végig jelentős piaci részesedéssel rendelkezett az Unióban, az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége pedig nem érte el a 6 %-ot. A Bizottság ezért értékelte az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségét a figyelembe vett időszakot megelőző hat évben, és arra jutott, hogy 2015-ben és 2016-ban, tehát a referencia-időszak előtti két évben 8,4 %, illetve 9,8 % volt a jövedelmezőség (136). A Bizottság nem rendelkezett információkkal a behozatal figyelembe vett időszak előtti mértékéről és árairól. Azonban az említett két évben elért nyereségszintek arra engednek következtetni, hogy a gazdasági ágazat értékesítési árait nem szorította le a kínai behozatal, ha ilyen behozatal jelentős volumennel volt jelen az uniós piacon 2015-ben és 2016-ban. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy az uniós gazdasági ágazat által e két évben elért átlagnyereségének megfelelő, 9,1 %-os nyereségcél elfogadható, mivel a figyelembe vett időszak alatt már befolyásolta az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségét a Kínából érkező jelentős mértékű behozatal. A kárt nem okozó ár megállapítása érdekében ezzel a nyereségcéllal növelte meg az uniós ágazat tényleges előállítási költségét.

(406)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Suzhou Titan úgy ítélte meg, hogy a behozatal utáni költség beleszámítása érdekében a Bizottság által a CIF-értéken végrehajtott 0,5 %-os kiigazítás mértéke túl alacsony volt, tekintettel a felhasználók által viselt fuvarozási költségre és a Bizottság által más vizsgálatokban végrehajtott (nagyobb mértékű) kiigazításra. A Bizottság ezt elutasította. A kiigazítás az együttműködő felhasználók által szolgáltatott és a Bizottság által egybevetéssel távolról ellenőrzött adatokon alapult, ezért kifejezetten ehhez az ügyhöz kapcsolódik.

(407)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása után a CCCME felvetette, hogy a nyereségcélnak 6 %-nak kellene lennie, mivel az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége az elmúlt néhány évben 6 % alatt volt, és az jelenlegi piaci körülményekre tekintettel nem lenne reprezentatív a 2015. és 2016. évi adatokra támaszkodni. A Bizottság elutasította ezt az állítást. A fentiekben kifejtett okokból nem használható a figyelembe vett időszak alatti jövedelmezőség referenciaértékként, az azt megelőző két év jövedelmezősége viszont megfelelő a 7. cikk (2c) bekezdése szerinti követelményeknek.

(408)

Az érdekelt felek végső tájékoztatásához fűzött észrevételeiben a GE hibásnak találta a módszert. A GE azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat árai nem csökkentek a figyelembe vett időszak alatt, és úgy ítélte meg, hogy a Bizottságnak szükségtelen a figyelembe vett időszak előtti évekre visszautalnia, mivel álláspontja szerint az acél szélerőműtornyok Kínából érkező behozatala csak 2019-ben nőtt meg jelentősen. A Bizottság megalapozatlannak találta ezt az állítást, tekintettel e rendelet 4. táblázatra, amelyből egyértelműen kiderül, hogy a kínai behozatal 2017 és 2018 között 44 %-kal nőtt, piaci részesedése pedig legalább 25 % volt 2017-ben, ami így is a legalacsonyabbnak bizonyult a figyelembe vett időszakban. A GE a panaszban foglalt adatok alapján azt is előadta, hogy a kínai behozatal szintje 2016-ban, 2017-ben és 2018-ban is hasonlóan alakult. E vizsgálat érdekelt felekkel közölt megállapításai (lásd a 4. táblázatot) azonban olyan behozatali számadatokkal szolgáltak a figyelembe vett időszakra vonatkozóan, amelyek nagymértékben eltérnek a panaszban szereplő adatoktól, míg a Bizottságnak nincsenek a birtokában csak az acél szélerőműtornyok adott időszak alatti behozatalára vonatkozó számadatok. A fent leírtak szerint tehát a 2015-ben és 2016-ban Kínából érkező behozatal szintje nem ismert, az uniós gazdasági ágazat ezekben az években elért jövedelmezősége viszont arra enged következtetni, hogy az értékesítési árakat a (405) preambulumbekezdésében kifejtettek szerint nem szorította le a kínai behozatal. A GE 6 %-os nyereségcél alkalmazását kérte, „mivel ez a figyelembe vett időszak kezdetén az Unió (gazdasági ágazata) által elért nyereség szintjének közel kétszerese lenne, a vizsgálati időszakbeli szinthez képest pedig 7,4 %-os növekedésnek felelne meg (137). Ez az érvelés teljesen figyelmen kívül hagyja az alaprendelet vonatkozó rendelkezéseit. A Bizottság ezért elutasította ezt a felvetést.

(409)

A mintában szereplő gyártók egyike sem kért az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdése szerinti kiigazítást az elmaradt beruházások összege, illetve a K+F és az innováció költségei tekintetében. Nem fogalmaztak meg észrevételeket az alaprendelet 7. cikkének (2d) bekezdésével összhangban, tehát azokat az uniós gazdasági ágazatban a 11. cikk (2) bekezdése szerinti intézkedés alkalmazásának időtartama alatt jelentkező jövőbeli költségeket illetően sem, amelyek az alaprendelet Ia. mellékletében szereplő ILO-egyezményekből, illetve olyan többoldalú környezetvédelmi megállapodásokból és azok jegyzőkönyveiből fakadnak, amelynek az Unió is részes fele.

(410)

A Bizottság ezt követően a mintában szereplő mindegyik, érintett országbeli együttműködő exportáló gyártó – az áralákínálás kiszámításához meghatározott – súlyozott átlagos importára, valamint a mintába felvett uniós gyártók által az uniós piacon a vizsgálati időszakban értékesített hasonló termék kárt nem okozó, súlyozott átlagos ára terméktípusonkénti összehasonlításának alapján meghatározta a kár megszüntetéséhez szükséges szintet. A Bizottság az ebből az összehasonlításból kiadódó különbséget kifejezte a behozatalok CIF-alapon számított súlyozott átlagos értékének százalékaként.

(411)

A Suzhou Titan, a GE és az EWTA ugyanazokat az észrevételeket fogalmazta meg az áron aluli értékesítés számításához felhasználandó ár-összehasonlítási szinttel kapcsolatosan, mint az alákínálási számítások esetében (a (326)–(328) preambulumbekezdés tárgyalja). A Bizottság az említett preambulumbekezdésekben kifejtettekkel azonos okokból, azok értelemszerű alkalmazásával elutasította az állításokat.

(412)

A GE és a Vestas felvetette, hogy az alákínálási különbözetet kellene a kárkülönbözetnek tekinteni. A Bizottság elutasította ezt a felvetést, mivel ez a megközelítés olyan vámszintet eredményezne, amely nem hárítaná el az uniós gazdasági ágazatnak a dömpingelt behozatal által okozott kárt, ellentétben a vonatkozó szabályokkal.

(413)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása után a Suzhou Titan az értékesítése és a közölt uniós értékesítés közötti megfeleltethetőségre tekintettel kétségbe vonta a (410) preambulumbekezdésben leírt módon meghatározott különbözetek hitelességét. Arra kérte a Bizottságot, hogy számításaiban különböztesse meg a szárazföldi és a tengeri acél szélerőműtornyokat, és átfogóbb módon, maradéktalanul vegye figyelembe e fél exportját, egyúttal azt állította, hogy a negatív alákínálási különbözetű TK-k nem okozhattak kárt. A Bizottság elutasította az állításokat. A Bizottság tisztázta, hogy a számítások kizárólag a szárazföldi acél szélerőműtornyokon alapultak. A TK szerinti megfeleltetés összességében véve mérvadó, és világos képet ad a kárkülönbözetről. Az, hogy kevés TK-nál volt negatív az alulértékesítési különbözet, nincs hatással a kárkülönbözet számítására, és a kárral kapcsolatos következtetéseken sem változtat.

(414)

A CCCME arra kérte a Bizottságot, hogy közölje a megfeleltethetőséget arra az esetre vonatkozóan, ha bizonyos TK-paramétereket eltávolított vagy enyhített volna. A Bizottság szerint lényegtelennek ítélte olyan eshetőség közlését, amelyet a számítások szempontjából elvetett.

(415)

A Chengxi Shipyard exportáló gyártó azt állította, hogy az alulértékesítési különbözeteket darabra és nem kilogrammra vetítve kellene kiszámítani. A Bizottság a (329) preambulumbekezdésben kifejtettekkel azonos okokból, azok értelemszerű alkalmazásával elutasította az állítást.

(416)

A kár megszüntetéséhez szükséges mérték az „egyéb együttműködő vállalatok” és a „minden más vállalat” esetében ugyanúgy került meghatározásra, mint az előzőekben említett vállalatokhoz tartozó dömpingkülönbözet (lásd a (287) és a (290) preambulumbekezdést). Ez alapján a Bizottság helyénvalónak találta a mintában szereplő exportáló gyártók közül a legmagasabb kárkülönbözettel rendelkező Suzhou Titan által leggyakrabban exportált termékfajtáknál megállapított kárkülönbözetek súlyozott átlagának szintjén meghatározni a maradvány kárkülönbözetet. Ezek a termékfajták a vizsgálati időszak alatt a vállalat által az Unióba exportált vizsgált termék több mint 50 %-át tették ki.

(417)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az EWTA azt állította, hogy a javasolt vámok nem elegendők az uniós gazdasági ágazatnak a dömpingelt behozatal által okozott kár elhárításához, mivel ezek a vámok nem eredményeznének ismét egyenlő versenyfeltételeket és tisztességes árszintet az uniós piacon, és az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségét sem javítanák. Ezenkívül nem teljesítenék az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésében foglalt azon követelményt, miszerint az alacsonyabb vámot kell alkalmazni, ha elegendő az uniós gazdasági ágazatot ért kár megszüntetésére.

(418)

Az EWTA az alaprendelet 7. cikkének (2) és (2a) bekezdésére hivatkozva hozzátette, hogy az uniós elsődleges jog alapján indokolt a dömpingkülönbözet mértékének megfelelő vámokat kivetni, és amennyiben a Bizottság eltér a 7. cikk (2) bekezdésében foglalt követelményektől, és a 7. cikk (2a) bekezdése szerint alacsonyabb vámot alkalmaz, akkor a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb vám elegendő-e a kár megszüntetéséhez, továbbá figyelembe kell vennie az érintett termékkel kapcsolatban fennálló nyersanyagpiaci torzulásokat.

(419)

Az EWTA szerint az alaprendelet a 7. cikk (2) bekezdésében olyan rendelkezést rögzít, amelynek célja az uniós érdekek legnagyobb fokú védelme. Az EWTA előadta, hogy a Bizottságnak el kellene végeznie a szükséges vizsgálatokat ahhoz, hogy eltérhessen a 7. cikk (2) bekezdésétől, és meg kell győződnie a feltételek teljesüléséről, hogy alacsonyabb mértékű vámot állapíthasson meg. A fenti gondolathoz kapcsolódóan az EWTA álláspontja szerint a Bizottságnak nincs mérlegelési jogköre, és nem merül fel olyan egyéb uniós elsődleges jogi jogalap, amely lehetőséget adna a Bizottság számára, hogy eltérjen az alaprendelet e rendelkezéseitől, és még kevésbé, hogy a panaszosra bízza azt a kötelezettséget vagy feladatot, hogy ezt a kérdést megvizsgálja és bizonyítsa. Ezzel összefüggésben az EWTA megjegyezte, hogy részéről a panasz elfogadható tényekkel és érvekkel szolgált, és egyértelműen arra kérte a Bizottságot, hogy a dömpingkülönbözet mértékének megfelelően állapítsa meg a vámokat, tekintettel a szóban forgó legfontosabb nyersanyagot érintő súlyos torzulásokra, amelyeket a közelmúltban már maga a Bizottság is több alkalommal megállapított. Ennek kapcsán az EWTA a panasz 2.7.2. szakaszára hivatkozott, amely ismertette az acéllemezek árában az Unió és a Kínai Népköztársaság között mutatkozó jelentős különbség alakulását. Ez úgy értendő, hogy az alaprendelet 7. cikke (2a) bekezdésének hatálya alá tartozik, amely arra az esetre vonatkozik, ha „valamely nyersanyag ára lényegesen alacsonyabb a reprezentatív nemzetközi piacokon fennálló áraknál”. Az EWTA ezenkívül megjegyezte, hogy mivel a Bizottság már megállapította a szóban forgó nyersanyagokat és más lényeges inputokat, például az energiát és a munkaerőt érintő torzulások fennállását, egyértelműnek tűnik e szempontok beépítésével eltekinteni a 7. cikk (2a) bekezdésének alkalmazásától, és a vámokat a 7. cikk (2) bekezdése alapján érvényesíteni. A fentiekre tekintettel az EWTA továbbra is azt kérte, hogy a Bizottság az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban a dömpingkülönbözet mértékének megfelelő vámokat vessen ki, és az állította, hogy hatékony, eredményes és konstruktív jogi utat talált az alaprendelet e követelményének teljesítésére.

(420)

A Bizottság megjegyezte, hogy a vám mértékének kiszámítására vonatkozó általános szabályt az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdése rögzíti, amely előnyben részesíti a kárkülönbözetet, amennyiben alacsonyabb a dömpingkülönbözetnél (az alacsonyabb vám szabálya). Rendszerint az ilyen kárkülönbözet a jellegénél fogva elhárítja az uniós gazdasági ágazatot ért kárt, tekintettel arra, hogy kiszámításához az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdése szerint meghatározott nyereségcélt kell hozzáadni az uniós gazdasági ágazatban felmerült tényleges előállítási költséghez.

(421)

Az EWTA helyesen mutatott rá arra az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésében rögzített, általános szabály alóli kivételre, miszerint figyelembe kell venni, hogy az érintett terméket illetően fennállnak-e nyersanyagpiaci torzulások.

(422)

Az alaprendelet 7. cikke (2a) bekezdésének negyedik albekezdése szerint a vizsgálatnak az e bekezdés második albekezdésében meghatározott minden olyan nyersanyagpiaci torzulásra ki kell terjednie, amelynek létezésére vonatkozóan a Bizottság az 5. cikknek megfelelően elegendő bizonyítékkal rendelkezik. Az alaprendelet 5. cikke rögzíti az eljárás megindításával kapcsolatos rendelkezéseket. Az eljárás megindításakor a panasz nem szolgált bizonyítékokkal arra, hogy az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésének második albekezdésében említett bármely intézkedés fennállna Kínában, és a Bizottság sem rendelkezett bizonyítékokkal ilyen intézkedések fennállására. Következésképpen a bizottsági vizsgálat nem tárt fel ilyen torzulásokat. Az EWTA állítását ezért a Bizottság elutasította.

(423)

A fenti értékelést követően a végleges dömpingellenes vámokat az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésével összhangban az alábbiak szerint indokolt megállapítani:

(424)

Az acél szélerőműtornyok egyik uniós gyártója sem ellenezte az intézkedéseket. Az intézkedések várhatóan ismét egyenlő versenyfeltételeket és tisztességes árszintet eredményeznek az uniós piacon, és javítják az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségét.

(425)

Az uniós gazdasági ágazat a figyelembe vett időszakban szerkezetalakításon ment keresztül, és folyamatosan figyelmet fordít arra, hogy költséghatékonyság és innováció tekintetében is hatékonyabbá váljon, emellett jobban kiszolgálja a vevőket. Ugyanakkor a panaszos előadta, hogy 2018-ban és 2019-ben az acél szélerőműtornyok négy uniós gyártójának kellett fizetésképtelenségi eljárást kezdeményeznie (138).

(426)

Intézkedés hiányában előfordulhat, hogy néhány más uniós gyártónak is hasonlóképpen kell eljárnia, csökkentenie kell az acél szélerőműtornyok gyártásával kapcsolatos tevékenységét, vagy akár fel is kell hagynia vele, és munkahelyeket kell megszüntetnie (139). Ez a felhasználók számára még korlátozottabb beszállítói forrásokat eredményezne, növelné az átfutási időket, és hátrányosan érintené a versenyt a piacon. A know-how elvesztése az Unióban a következő évekre vonatkozó, szárazföldi és tengeri szélerőművekkel kapcsolatos uniós célokra tekintettel nem kívánatos. A fenti 6. táblázat szerinti kapacitáskihasználtság azt mutatja, hogy egyes felek állításával ellentétben az uniós gazdasági ágazat képes a kereslet kielégítésére az Unióban, és még mindig vannak szabad kapacitásai.

(427)

Az acél szélerőműtornyok uniós gyártóinak védelme erősítené az Unión belüli megújuló energetikai értékláncot, valamint az energiaellátás biztonságán és a tisztességes versenyen alapuló, fenntartható üzleti modellt. Az elkövetkező években a szélerőművek iránti kereslet bővülése várható. Következésképpen a WindEurope arra számít, hogy a szélerőműtornyok piaci értéke 2029-ig évi 2,4 %-kal növekszik majd, így eléri a 4 milliárd EUR-t (140).

(428)

Intézkedés hiányában az uniós gazdasági ágazat minden bizonnyal még kedvezőtlenebb helyzetbe kerül. Kína jelentős kapacitásfelesleggel rendelkezik az acél szélerőműtornyok gyártása terén. Ez a kapacitás meghaladja az évi 23 000 tornyot, tehát a világszintű kereslet 100 %-át (141), miközben az acél szélerőműtornyok kínai gyártói a világ több részén, például az USA-ban (142), Ausztráliában (143) és Mexikóban (144) is piacvédelmi intézkedésekkel szembesülnek, aminek hatására minden bizonnyal tovább bővül az Unióba érkező kínai behozatal.

(429)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az EWTA és több uniós gyártó kifogásolta a végleges intézkedések bevezetésére irányuló eljárás elhúzódását és a vámok közölt mértékét, amelyet túl alacsonynak találtak ahhoz, hogy kellően védje az uniós gazdasági ágazatot. A Bizottság elutasította ezeket az észrevételeket. A vizsgálat időtartama teljesen összhangban van a vonatkozó jogi rendelkezésekkel, a Bizottság pedig kellő gondossággal járt el, mielőtt megfogalmazta a következtetéseit. Ezenkívül a Bizottság az érintett felek által közölt, egybevetéssel ellenőrzött adatállományok felhasználásával és az alaprendelet összes vonatkozó rendelkezésének alkalmazásával számította ki a kivetendő dömpingellenes vámokat.

(430)

A fentiekre tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a dömpingellenes vámok kivetése az uniós gazdasági ágazat érdekét szolgálná.

(431)

A Bizottság megállapította, hogy az acél szélerőműtornyok ágazata közvetítő tevékenység nélkül működik, mivel a felhasználók közvetlenül a gyártóktól szereznek be acél szélerőműtornyokat. Rendszerint az uniós felhasználók intézik az acél szélerőműtornyok behozatalát.

(432)

A vizsgálatban nem működött együtt olyan vállalat, amely az acél szélerőműtornyok behozatalával kapcsolatos ügyintézéssel foglalkozik. Egy, a kínai Envision-csoporttal (szélturbina-fejlesztő) kapcsolatban álló hongkongi vállalat kitöltötte a független uniós importőröknek szóló kérdőívet, és szükségtelennek tartotta intézkedések hozatalát ahhoz, hogy biztosított legyen a tisztességes verseny az acél szélerőműtornyok piacán. A vizsgálat kimutatta, hogy a válaszadó olyan vállalatcsoport tagja, amely az acél szélerőműtornyok felhasználóira jellemző főbb érdekekkel rendelkezik.

(433)

A fentiekre tekintettel a Bizottság nem találta bizonyítottnak, hogy a dömpingellenes vámok kivetése importőröket érintene.

(434)

A vizsgált terméket jellemzően közvetlenül az acél szélerőműtornyok gyártói értékesítik szélturbinagyártóknak, amelyek ebben az eljárásban felhasználónak minősülnek, mivel az acél szélerőműtornyokat összeszerelik a teljes szélturbinával.

(435)

A felhasználók közül a GE és a Vestas, amelyeknek együttesen az uniós felhasználás legalább 50 %-a volt betudható a vizsgálati időszak alatt, kitöltött kérdőíveket nyújtott be, és kérésre további tájékoztatást nyújtott. Ezenkívül kérésre két másik felhasználó, az SGRE és a Nordex is közölt bizonyos információkat a beszerzéseiről. Ez a négy vállalat a tíz legnagyobb szélturbinagyártó közé tartozik (145).

(436)

A CCCME úgy vélte, hogy a felhasználók kiváló példával szolgálnak a globalizációra és a nemzetközi együttműködésre azzal, hogy a világ különböző részeiről származó alkotóelemeket, köztük kínai acél szélerőműtornyokat építenek be a termékeikbe. A CCCME előadta, hogy a Kínából származó acél szélerőműtornyokra vonatkozó intézkedések érintenék az ellátási láncot, és késleltetnék a szélenergetikai beruházásokat, mivel a felhasználók bonyolult és hosszadalmas minősítési eljárásokat alkalmaznak a beszállítókkal szemben. A Bizottság ezzel nem értett egyet, mivel az intézkedések helyreállítják az egyenlő versenyfeltételeket, és nem zárják ki a Kínából érkező behozatalt. Ezenkívül a felhasználói ágazat ellátási láncában nem függ Kínától az acél szélerőműtornyok szállítása tekintetében, mivel az Unión belül és kívül is számos egyéb minősített beszállítótól is beszerezheti e terméket. Ezzel a kérdéssel részletesebben a lenti (443) preambulumbekezdés foglalkozik.

(437)

A WindEurope szövetség és több szélturbinagyártó is megfogalmazta a felhasználók aggályait. Több felhasználó azt állította, hogy nem tudja kigazdálkodni az acél szélerőműtornyokra kivetett dömpingellenes vámot, mivel a szélturbinákban felhasznált különféle egyéb nyersanyagok után is dömping- és szubvencióellenes vámokat fizetett, az acél szélerőműtornyok költségei pedig a szélturbinák költségeinek jelentős részét teszik ki. Néhány felhasználó rámutatott arra, hogy az uniós felhasználók közül többen is veszteséget szenvedtek a közelmúltban. Az SGRE megjegyezte, hogy a felhasználók csekély nyereségről számoltak be 2021-re vonatkozóan (146). Néhányan azt állították, hogy az intézkedések áremelkedést idéznének elő az acél szélerőműtornyoknál (az Unióból származók esetében is), kedvezőtlenül érintenék a felhasználók nyereségét és tevékenységeik egy részét, a munkaerő-felvétel befagyasztásához vezetnének, és a kevésbé versenyképes gyártóüzemek bezárását eredményeznék az Unió egyes térségeiben. Ezzel összefüggésben a WindEurope előadta, hogy 2019-ben több mint háromszázezer munkahely volt az európai szélenergia-ágazatban, ebből több mint ötvenezret közvetlenül a szélturbinagyártók biztosítottak. Az ágazat emellett jelentős bevételt termelt, és az EU GDP-jét is növelte. Több felhasználó előadta, hogy a behozatalra szükség van, és attól tartott, hogy kapacitáshiány és (súlyosbodó) ellátási problémák lépnek fel az Unióban, különösen a nagyobb méretű termékek esetében (147). Az SGRE azt állította, hogy a felhasználóknál nagyobb költségek jelentkeznek amiatt, hogy bizonyos helyeken nem optimális beszerzőket kell igénybe venniük. A GE előadta, hogy a kapacitást külön kell elemezni a szárazföldi és a tengeri tornyok esetében, és azt állította, hogy a panaszosok a szárazföldi acél szélerőműtornyok gyártása tekintetében szinte teljes kapacitással üzemeltek, és több alkalommal nem tudták kielégíteni a GE igényeit a műszaki előírásoknak megfelelően vagy a szükséges átfutási időn belül (esetenként pedig egyáltalán nem). A GE szerint a GRI törökországi és indiai gyártóüzemei bevonásával elégítette ki az acél szélerőműtornyok iránti uniós keresletet. A SGRE megjegyezte, hogy a GRI által kitöltött kérdőív szerint ez a vállalat acél szélerőműtornyok beszerzésére szorult, hogy ki tudja elégíteni a keresletet. Bizonyos – nevezetesen a felhasználóknál jelentkező nagyobb költségekkel és az ellátási kérdésekkel kapcsolatos – állításokat az érdekelt felek végső tájékoztatása után megismételtek. A Bizottság az e preambulumbekezdésben ismertetett összes állításra válaszol az alábbi preambulumbekezdésekben.

(438)

A Bizottság előzetes megjegyzésként rámutatott arra, hogy a felhasználók többsége a vám hatásával kapcsolatos általános kijelentéseit a panaszban szereplő állításokra alapozta, amelyekben 50 %-os számított dömpingkülönbözet és 20 %-os kárkülönbözet szerepelt. Más szóval nem a vámok jelenlegi vizsgálat szerinti mértékét vették figyelembe.

(439)

Más felek voltak érintettek az acél szélerőműtornyok szélturbinaköltségeken belüli költségének számszerűsítésében, ahol a százalékos érték a 20 % (148) és 30 % közötti tartományba volt tehető. Az ügy irataiban nem állt rendelkezésre bizonyíték arra nézve, hogy a felhasználók adott esetben nem tudnák áthárítani az acél szélerőműtornyok javasolt vám miatt megnövekedett költségeit, a beruházókra vagy más felekre. Ezenkívül a vizsgálat a referencia-időszakra vonatkozóan nem mutatott ki veszteséget a GE és a Vestas együttműködő felhasználónál. A vizsgált terméket tartalmazó termékek esetében a GE a kérdőívre adott válaszában 5-10 %-os nyereségről számolt be 2019-re és a vizsgálati időszakra vonatkozóan (149). Ezekben az időszakokban a Vestas nyeresége is hasonló tartományban mozgott, a következő években pedig még nagyobb szereségre számított (150). Megjegyzendő, hogy a felhasználók jövedelmezőségét tágabb összefüggésben kell vizsgálni, mivel az acél szélerőműtornyokat tartalmazó szélturbinákat nagyobb horderejű beruházás keretében (151), gyakran több évre szóló szerviz- és karbantartási szerződésekkel együtt (152) értékesítik. A Vestasnál a szervizrészleg 2020-ban nagyon erős teljesítményt nyújtott, bevétele éves szinten 10 %-kal nőt, kamatfizetés és adózás előtti eredmény szerinti haszonkulcsa pedig rekordnagyságú, 28 % volt (153). A Nordexnél és a SGRE-nél a szolgáltatási árrés 2017 és 2019 között szintén jóval meghaladta a kamatfizetés és adózás előtti eredményt (nyereséget) a szélturbina-rendelések esetében (154). Az, hogy 2021-ben (155) bizonyos felhasználók alacsonyabb nyereséget termeltek (156), nem változtat azon, hogy a legtöbb felhasználó kiválóan teljesített egy olyan időszakban, amikor a szélenergia költsége csökkent (157), és bizonyos ciklikusság jelentkezett az eredményükben attól függően, hogy a beruházások mely szakaszánál tartottak. Az érdekelt felek végső tájékoztatásához fűzött észrevételeiben a CCCME rámutatott arra, hogy a vizsgálat utáni időszakban egyértelműen határozott fellendülés várható, különösen a fogyasztás és a termelés tekintetében (158).

(440)

Mivel a felhasználók meglehetősen részleges adatokat szolgáltattak arra vonatkozóan, mekkora a súlya az acél szélerőműtornyok költségeinek a beruházásaikban, a Bizottság nem tudta érdemben számszerűsíteni, milyen mértékben növelnék az intézkedések a beruházások összköltségét. A becslések arra engednek következtetni, hogy csekély mértékben, ami a szerződés terjedelmétől függ. Az EWTA előadta, hogy az acél szélerőműtornyok beszerzési költségének vám miatti növekedése következtében a beruházási költség éves szinten annak az összegnek a 0,5 %-ával nőne (159). Tehát, ha például a dömpingellenes intézkedések bevezetése miatt 10 %-kal emelkedne az acél szélerőműtornyok ára a felhasználók számára, akik aztán az áremelést áthárítanák az ügyfeleikre, akkor az EWTA szerint éves szinten 0,05 %-kal növekedne a beruházási költség. Szintén megjegyzendő, hogy sem a GE, sem a Vestas, sem a Nordex, sem az SGRE nem támaszkodott kizárólag a kínai behozatalra az acél szélerőműtornyok beszerzéséhez.

(441)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása után az SGRE azt állította, hogy még ha a vámok százalékban kifejezve viszonylag csekély hatást gyakorolnának az acél szélerőműtornyok költségére, az abszolút összeget tekintve akkor is jelentős lenne a hatásuk, mivel a felhasználóknak a versenykényszer miatt optimalizálniuk kellene a gyártóüzemeiket, emellett versenyképesebbé kellene tenni a szélenergiát az energiatermelés teljes költsége, vagyis az erőmű által az élettartama során végzett villamosenergia-termelés átlagos nettó jelenlegi költsége szempontjából. Ez a fél nem számszerűsítette az állítólag „jelentős” hatást. A Bizottság ezt elutasította. A fenti (438) és (440) preambulumbekezdésben ismertetett szempontokra tekintettel a kínai acél szélerőműtornyok behozatalára vonatkozó intézkedések várhatóan nem gyakorolnak számottevő hatást az együttműködő felhasználók nyereségére, K+F tevékenységeire vagy a szélturbinák bizonyos alkatrészeinek gyártásával kapcsolatosan általuk végzett műveletekre.

(442)

Amint a WindEurope is megjegyezte, a felhasználók jelentős hozzáadott értéket teremtenek az Unióban. Ugyanez elmondható az acél szélerőműtornyok uniós gyártóiról mint alkotóelem-gyártókról (160). A WindEurope által említett háromszázezer, illetve ötvenezer munkahelyet azonban össze kell vetni az e rendelet 8. táblázatában szereplő uniós foglalkozási számadatokkal. Valójában a háromszázezres foglalkoztatási adat már az alkotóelemek gyártóinál – köztük az acél szélerőműtornyok uniós gyártóinál –, valamint a szárazföldi és tengeri szélerőművek szolgáltatóinál meglévő munkahelyeket is tartalmazza. E számadat magában foglalja továbbá a nem uniós országokban, köztük az Egyesült Királyságban, Törökországban, Norvégiában és Svájcban működő vállalatoknál meglévő munkahelyeket, valamint száznegyvenezer egyéb jellegű munkahelyet is. Az általános foglalkoztatási adatokat közlő felhasználók nem számszerűsítették, hogy vállalatuknál hány munkahely kerülhet veszélybe a Kínából származó acél szélerőműtornyokra vonatkozó intézkedések bevezetése esetén. A (435) preambulumbekezdésben említett többi felhasználó nem szolgáltatott foglalkoztatási adatokat. A fentiek alapján a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az intézkedések inkább támogatnák a foglalkoztatást az uniós szélenergia-ágazatban mivel az előrejelzések szerint új munkahelyek jönnek majd létre ezen a területen (161).