(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2018. december 6-án az alaprendelet 10. cikke alapján szubvencióellenes vizsgálatot indított az Indonéziából származó biodízel Európai Unióba (a továbbiakban: Unió) érkező behozatalára vonatkozóan.

(2)

A Bizottság az eljárás megindításáról értesítést (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2).

(3)

A Bizottság az Európai Biodízeltanács (a továbbiakban: panaszos vagy EBB) által a teljes uniós termelés 32 %-át képviselő gyártók nevében 2018. október 22-én benyújtott panasz nyomán indította el a vizsgálatot.

(4)

A Bizottság 2019. augusztus 14-én az (EU) 2019/1344 bizottsági végrehajtási rendelet (3) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet) útján ideiglenes kiegyenlítő vámot vetett ki az Indonéziából származó biodízel Unióba érkező behozatalára.

(5)

Az ideiglenes rendelet (13) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően a támogatás és a kár vizsgálata a 2017. október 1. és 2018. szeptember 30. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak), a kár értékelése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata pedig a 2015. január 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(6)

Az érdekelt feleknek az ideiglenes kiegyenlítő vámok kivetését eredményező lényeges tényekről és szempontokról történő tájékoztatását (a továbbiakban: az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatása) követően az Európai Biodízeltanács, az indonéz kormány és mind a négy indonéz exportáló gyártó írásos beadványt nyújtott be az ideiglenes ténymegállapításokkal kapcsolatos álláspontjuk ismertetése céljából.

(7)

A meghallgatást kérő felek lehetőséget kaptak a meghallgatásra. A meghallgatások az Európai Biodízeltanács, az indonéz kormány és mind a négy indonéz exportáló gyártó részvételével zajlottak.

(8)

A Bizottság az érdekelt felek észrevételeit mérlegelte és az e rendeletben foglaltak szerint megválaszolta.

(9)

A Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján végleges kiegyenlítő vámot szándékozott kivetni az Indonéziából származó biodízel Unióba érkező behozatalára (a továbbiakban: az érdekelt felek végső tájékoztatása).

(10)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az Európai Biodízeltanács, az indonéz kormány és a négy indonéz exportáló gyártó közül három nyújtott be írásos észrevételeket a végleges megállapításokról. A Bizottság megjegyezte, hogy az indonéz kormány és a két exportáló gyártó beadványai minden tekintetben megegyeznek, és ez a rendelet a végső tájékoztatással kapcsolatos ezen észrevételeket az indonéz kormány megjegyzéseként foglalja össze.

(11)

A meghallgatást kérő felek lehetőséget kaptak a meghallgatásra. Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő meghallgatások az Európai Biodízeltanács, az indonéz kormány és a négy indonéz exportáló gyártó közül kettő részvételével zajlottak.

(12)

Az érdekelt felek végső tájékoztatására vonatkozó észrevételeikben az indonéz kormány és két exportáló gyártó azt állították, hogy védelemhez való jogukat nem tartották tiszteletben, különösen az áralákínálás kiszámítását illetően és az érdekelt feleknek a számítások során alkalmazott, az uniós gazdasági ágazat termékellenőrzési számaira (a továbbiakban: PCN-ek), az uniós gazdasági ágazat keverékeiben használt alapanyagokra, valamint az uniós gazdasági ágazat értékesítéseiben a hidegszűrhetőségi határhőmérsékletre (a továbbiakban: CFPP-k) (4) vonatkozó tájékoztatása tekintetében.

(13)

Az indonéz kormány és a négy indonéz exportáló gyártó közül kettő meghallgatást kért a meghallgató tisztviselő jelenlétében, és a meghallgatásra 2019. október 14-én került sor.

(14)

Mindezekkel a kérdésekkel a Bizottság már az érdekelt felek végső tájékoztatása során foglalkozott, és azokat az érdekelt felek végső tájékoztatásának megküldését követően lebonyolított meghallgatások során elmagyarázta az indonéz kormánynak.

(15)

A Bizottság az érdekelt felek végső tájékoztatását követően mérlegelte az érdekelt felek észrevételeit és az e rendeletben foglaltak szerint megválaszolta.

(16)

mivel a vizsgálati időszakkal és a figyelembe vett időszakkal kapcsolatban nem érkeztek észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (13) preambulumbekezdését.

(17)

Az ideiglenes rendelet közzétételét követően a Wilmar csoport (a továbbiakban: Wilmar), egy indonéz exportáló gyártó azt kérte, hogy a szakaszosan előállított metil-észterek kivitelét ne tekintsék az érintett termék kivitelének. A Wilmar megjegyezte, hogy ezt a kérést a határidőn belül megtették, mivel az megtalálható volt a mintavételi űrlapjuk I. mellékletében.

(18)

A kérést nem külön nyújtották be, ezért azt a többi érdekelt fél nem vette észre az ideiglenes rendelethez fűzött észrevételek beérkezéséig.

(19)

A Bizottság megjegyezte, hogy ugyanez a kérés hangzott el ugyanezen információk alapján az Indonéziából származó biodízel ugyanazon exportáló gyártó általi behozatalára vonatkozó korábbi dömpingellenes vizsgálat során is, és azt a Bizottság mind az ideiglenes rendeletben (5), mind a végleges rendeletben (6) (a továbbiakban: eredeti vizsgálat) elutasította.

(20)

Ebben a vizsgálatban a Bizottság ismét elutasította a termék kizárására irányuló kérelmet, a korábbi dömpingellenes rendeletben foglaltakkal azonos három ok miatt, a következők szerint:

(21)

Először is a szakaszosan előállított metil-észterek zsírsav-metil-észterek, és felhasználhatók biodízelgyártáshoz. Ebben az értelemben a nem üzemanyagként bejelentett biodízel megegyező fizikai és technikai tulajdonságaiból adódóan üzemanyagként is használható.

(22)

Másodszor a behozatal helyén végzett vegyi elemzés hiányában nehéz megkülönböztetni egymástól a zsírsav-metil-észtereket.

(23)

Harmadszor pedig jóllehet a szakaszosan előállított metil-észterek nem felelnek meg az európai szabványnak (EN 14214), azokat össze lehet keverni más biodízelekkel, hogy a szabványnak megfelelő vegyületet hozzanak létre.

(24)

A Wilmar azt is kérte, hogy a Bizottság erősítse meg, hogy főszabály szerint a szakaszosan előállított metil-észterek esetében alkalmazható a meghatározott célra történő felhasználás miatti vámkedvezmény, amennyiben a vámok mentességet élveznek, feltéve, hogy a vállalat a nemzeti vámhatóság számára kielégítő módon bizonyítani tudja, hogy a szakaszosan előállított metil-észter végső felhasználására nem üzemanyagként kerül sor.

(25)

A Bizottság megjegyezte, hogy az (EU) 2018/2069 tanácsi rendeletben (7) foglaltak szerint a meghatározott célra történő felhasználás vámfelügyeletétől függő vámfelfüggesztést engedélyezett a szakaszosan előállított metil-észterek egyes behozatalai tekintetében. Ez a mentesség azonban csak a közös vámtarifában rögzített autonóm vámtételekre vonatkozik, és nem érinti a kiegyenlítő vámok alkalmazását. Következésképpen a Bizottság a kiegyenlítő vámok alkalmazása tekintetében elutasította a meghatározott célra történő felhasználás miatti vámkedvezmény iránti kérelmet.

(26)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Wilmar ismét kérelmezte a meghatározott célra történő felhasználás miatti vámkedvezményt a szakaszosan előállított metil-észterek kivitelére vonatkozó kiegyenlítő vámok tekintetében. Nem nyújtottak be olyan új információt vagy okokat, amelyek miatt a meghatározott célra történő felhasználás miatti vámkedvezményt ki kellene terjeszteni a kiegyenlítő vámok alóli mentesítésre, és ezért a kérelmet a Bizottság elutasította. A Bizottság nem talált olyan érvényes okot, amely alapján ki kellene zárni a szakaszosan előállított metil-észtereket a termékkörből. Csupán azért, mert a Wilmar a szakaszosan előállított metil-észtereket az üzemanyagtól eltérő célokra is használhatja, nem jelenti azt, hogy egy ilyen terméktípust ki kellene zárni e vizsgálat hatálya alól.

(27)

A Bizottság a termékkörre vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (31)–(37) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit megerősítette.

(28)

Az ideiglenes tájékoztatást követően az indonéz kormány azt állította, hogy a Bizottság nem bizonyította az exportáló gyártók javára nyújtott pénzügyi hozzájárulás meglétét.

(29)

Az indonéz kormány és az összes exportáló gyártó azt állította, hogy az olajpálma-telepítési alapot (a továbbiakban: OPPF) kizárólag a nyers pálmaolajra (a továbbiakban: CPO) és a származékos termékekre kivetett exportilleték beszedéséből finanszírozzák, nagy részben maguk a biodízelgyártók. Ezenkívül az indonéz kormány azt állította, hogy az exportilletéket közvetlenül az exportáló gyártók fizetik be az OPPF-be az áruk kivitele előtt. Az indonéz kormány szerint ezért az állam általános költségvetéséből nem vonnak ki pénzt, így nincs pénzügyi hozzájárulás.

(30)

E tekintetben a Bizottság megismételte, hogy az ideiglenes rendelet (56)–(61) preambulumbekezdésében foglaltak szerint az olajpálma-telepítési alap kezelő ügynökség (a továbbiakban: kezelő ügynökség) az alaprendelet 2. cikkének b) pontja értelmében vett közjogi szervként jár el, összefüggésben az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontjával és a WTO vonatkozó ítélkezési gyakorlatával. A kezelő ügynökség által felhasznált pénzeszközök ezért állami támogatásnak minősülnek.

(31)

Ezen túlmenően az indonéz kormány székhelyén végzett ellenőrző látogatás során a Bizottság arra törekedett, hogy bizonyítékot szerezzen az indonéz kormány azon állításának, hogy az OPPF forrásai nem képezik az állami költségvetés részét. Az indonéz kormány azonban nem tudott ilyen bizonyítékkal szolgálni.

(32)

Az indonéz kormány viszont bizonyítékkal szolgált arra vonatkozóan, hogy az exportáló gyártók áruik kivitele előtt ténylegesen befizették az exportilletéket. Azt azonban nem tudta bemutatni, hogy ezeket a kifizetéseket az OPPF – az általános állami költségvetéstől különálló – számláján írják jóvá, és ezáltal megakadályozná, hogy a CPO-ra és származtatott termékeire kivetett exportilletékből beszedett összegek az általános állami költségvetésbe kerüljenek, és azokat az indonéz kormány által megfelelőnek ítélt bármely más célra használják fel. Ezenkívül nincs arra utaló jel, hogy az OPPF külön számlákkal rendelkezne a biodízelből és más termékekből (beleértve a CPO-t is) származó exportilletékek beszedése céljából. Ez azt jelenti, hogy a kezelő ügynökség számára rendelkezésre álló források nem függnek az adót elsőként fizető biodízel exportáló gyártójától, mivel az indonéz kormány már korábban is beszedhetett állami bevételeket más termékekre kivetett exportilletékek kivetésén keresztül. Ennélfogva az ellenkezőjét bizonyító további bizonyítékok hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (64) preambulumbekezdésében foglalt megállapításokat.

(33)

A Bizottság továbbá megállapította, hogy az indonéz kormány és az exportáló gyártók sem vitatták az OPPF közjogi szervként való minősítését. Ennélfogva, és figyelembe véve azt, hogy az indonéz kormány nem rendelkezik ezzel ellentétes meggyőző bizonyítékkal, az OPPF rendelkezésére álló pénzeszközöket közfinanszírozásnak kell tekinteni és ezért kormányzati forrásokból (például kötelező exportilletékből) kell lehívni.

(34)

Az indonéz kormány és az összes exportáló gyártó ezenkívül azt állította, hogy a Bizottság nem járt el helyesen, amikor külön-külön és nem az indonéz kormány által a biodízel-beszerzés során teljesített kifizetések részeként elemezte az OPPF kifizetéseit. Az indonéz kormány és az összes exportáló gyártó azt állította továbbá, hogy a Bizottság a programot tévesen vissza nem térítendő támogatásnak minősítette, holott azt leginkább a megfelelő ellenszolgáltatásnál nagyobb összeg fejében történő kormányzati árubeszerzésnek kellene minősíteni.

(35)

Az alábbiakban ismertetett okok miatt a Bizottság elutasította azt az állítást, hogy a Bizottság az OPPF által teljesített kifizetéseket külön-külön vizsgálta, és hogy a programot az indonéz kormány általi áru-(biodízel-)beszerzésnek kell tekinteni.

(36)

A Bizottság megállapította, hogy az indonéz kormány nem vásárol biodízelt, azt kiválasztott keverők vásárolják (Pertamina és AKR). Az indonéz kormány nem áll szerződéses kapcsolatban az OPPF-en keresztül a biodízelgyártókkal, és nem kap semmit az általa a biodízelgyártóknak teljesített kifizetésekért cserébe. A vizsgálat során egyik érdekelt fél sem állította, hogy az indonéz kormány szerződéses kapcsolatban állna a biodízelgyártókkal.

(37)

Az alkalmazandó jogszabályok felhatalmazzák az e programban részt venni kívánó biodízel-szolgáltatókat arra, hogy a pálmaolaj-metil-észtert (a továbbiakban: PME) eljuttassák a benzinüzemanyag-szervezetek (lásd az ideiglenes rendelet (45) és (46) preambulumbekezdését), a Pertamina vagy az AKR számára, amelyek azt ásványi dízellel keverik, hogy előállítsák a B20 dízelüzemanyagot. Az alkalmazandó jogszabályok feljogosítják az e programban részt vevő biodízelgyártókat arra, hogy megkapják a) a keverők által a biodízel után fizetendő összeget; és b) az OPPF-től származó többletpénzt. A biodízelgyártóknak nincsenek szerződéses kötelezettségei az indonéz kormánnyal vagy az OPPF-fel szemben, kivéve azt, hogy eleget kell tenniük a vonatkozó szabályoknak megfelelően kapott megbízásnak, és amelyért kompenzációban részesülnek. A kölcsönös szerződéses kötelezettség hiánya miatt az OPPF által folyósított pénz nem képezi a mérlegelendő szerződés részét (például a kormány által az ár fejében vásárolt biodízel). Leegyszerűsítve az indonéz kormány minden egyes, a programban részt vevő biodízelgyártót felhatalmazza, hogy meghatározott mennyiségű biodízelt értékesítsen adott áron (az ásványi dízel referenciaárán) a Pertamina vagy az AKR számára, és az indonéz kormány további forrásokat biztosít közvetlenül a biodízelgyártóknak. Jóllehet a program célja és háttere az, hogy ösztönözze a biodízel belföldi piacon történő használatát, az indonéz kormány azonban nem közvetlenül vásárol biodízelt kormányzati felhasználásra vagy a piacon történő továbbértékesítésre. Ehelyett az indonéz kormány azzal támogatja a biodízel értékesítését, hogy további forrásokat biztosít a biodízelgyártók számára olyan ügyletek esetében is, amelyekben magánüzemeltetők (például az AKR) is érintettek. Sem az indonéz kormány, sem az exportáló gyártók nem szolgáltak bizonyítékkal arra vonatkozóan, hogy a Pertamina és az AKR e tekintetben közjogi szervnek minősülnek; ezek olyan üzemeltetők, amelyek önkéntesen vesznek részt e programban.

(38)

A Bizottság ezért ebben az összefüggésben vizsgálta a programot és megállapította, hogy az OPPF-ből a biodízelgyártók javára történő kifizetés nem minősülhet az indonéz kormány és a biodízelgyártók közötti adásvételi szerződés keretében esedékes kifizetésnek, hanem közvetlen transzfernek minősül, amint azt az ideiglenes rendelet (69) preambulumbekezdése megállapítja.

(39)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az indonéz kormány, a Wilmar, a PT Pelita Agung Agrindustri és a PT Permata Hijau Palm Oleo (a továbbiakban együttesen: Permata csoport) és a PT Ciliandra Perkasa azt állította, hogy az OPPF által fizetett összegek nem tekinthetők pénzügyi hozzájárulásnak. Az indonéz kormány szerint ez azért van így, mert a OPPF-et a pálmaolajra és a származékos termékekre vonatkozó exportilleték beszedéséből finanszírozzák, ezért azt magánfinanszírozásnak kell tekinteni.

(40)

A Bizottság megállapította, hogy ezt az állítást az indonéz kormány már az ideiglenes intézkedéseket követően benyújtotta, és azzal a Bizottság a fenti (30)–(33) preambulumbekezdés már foglalkozott. A felek nem nyújtottak be új bizonyítékot ismételt érveik alátámasztására. Következésképpen a Bizottság megerősítette az említett preambulumbekezdésekben levont következtetéseket, és ezért elutasította ezt az állítást.

(41)

Az indonéz kormány, a PT Ciliandra Perkasa és a Permata csoport továbbá azt is állította, hogy a Bizottság tévedett, amikor megerősítette azokat a megállapításokat, amelyek szerint az OPPF forrásai közpénznek minősülnek és nem magánforrásból származnak, a (32) preambulumbekezdésben kifejtett okok miatt. Az indonéz kormány szerint ennek az az oka, hogy a 133/2015. számú pénzügyminiszteri rendelet és a 2018. évi 66. számú elnöki rendeletének alkalmazandó rendelkezései előírják, hogy (1) az OPPF-t kizárólag az exportilleték beszedéséből finanszírozzák, és (2) ezen összegek csak meghatározott kifizetések céljára használhatók fel, beleértve a biodízelgyártóknak nyújtott vissza nem térítendő támogatások kifizetését is.

(42)

A fenti (31) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Bizottság az ellenőrző látogatás során felkérte az indonéz kormányt, hogy szolgáltasson bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az exportilleték kifizetése hogyan kerül elszámolásra a költségvetésben. Az indonéz kormánynak nem sikerült bizonyítékot szereznie azon állításának alátámasztására, hogy az OPPF forrásai nem képezik az állami költségvetés részét.

(43)

Mindenesetre a fenti megállapítás nem releváns azon következtetés szempontjából, hogy az OPPF forrásai az ideiglenes rendelet (63) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően közfinanszírozásnak minősülnek. Az összegeket kötelező exportilleték alkalmazásával szedik be. Ezért, ellentétben azzal a helyzettel, amikor a magánszolgáltatók szabadon dönthetnek arról, hogy magánforrásokat gyűjtenek egy adott felhasználási célra, jelen esetben az indonéz kormány kötelezi az egyes gyártókat (többek között, de nem kizárólag a biodízelgyártókat) az exportilleték megfizetésére.

(44)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az indonéz kormány, a PT Ciliandra Perkasa, a Permata csoport és a Wilmar azt állította, hogy a Bizottság tévedett, amikor az OPPF kifizetéseit vissza nem térítendő támogatásnak minősítette, mivel azokat biodízel-vásárlásnak kellene minősíteni. A válaszadók szerint a Bizottság azt is tévesen jelentette ki, hogy nem áll fenn szerződéses kapcsolat a biodízelgyártók és az OPPF között. Állításának alátámasztása érdekében a Wilmar az OPPF-fel kötött megállapodásainak másolatát is benyújtotta. Az indonéz kormány szerint az OPPF kifizetéseit árubeszerzés (nevezetesen biodízel-vásárlás) ellenértékének kell tekinteni, mivel a Pertamina állami tulajdonban lévő vállalat, és ezért azt egyetlen gazdasági egységként kell kezelni az indonéz kormánnyal, amely a biodízel végső felvásárlója.

(45)

A Bizottság megítélése szerint a szerződéseket megfelelő ellenőrzés céljából korábban be kellett volna nyújtani. Még annak elismerése mellett is, hogy vannak hatályban lévő szerződések az OPPF és a biodízelgyártók között, a Bizottság megjegyezte, hogy az indonéz kormány által rendelkezésre bocsátott információk szerint ezek a szerződések nem teremtik meg a biodízelgyártók szerződéses kötelezettségét az OPPF felé. Az indonéz kormány magyarázata szerint ezek a szerződések inkább csupán megismétlik a OPPF által a keverők által fizetett ár és a biodízel referenciaára közötti különbség megfizetésére vonatkozó jogi kötelezettséget azt követően, hogy az érintett biodízelgyártó a Pertamina számára szállítja a biodízelt. Fontos, hogy az említett szerződésekben sehol sem szerepel, hogy az indonéz kormány biodízelt vásárol, és hogy a kifizetésekre ezen ok miatt került sor. Éppen ellenkezőleg, az OPPF és a biodízelgyártók között hatályban lévő szerződés nem utal az indonéz kormány által vásárolt bármilyen biodízelvásárlásra, inkább olyan feltételeket tartalmaz, amelyek alapján az indonéz kormány az úgynevezett „biodízel-finanszírozási forrásokat” a biodízelgyártóknak fizeti ki. Pontosabban a szerződések előírják, hogy az OPPF finanszírozást biztosítson a biodízelgyártók számára, miután az utóbbiak az egyik keverőbe szállítottak biodízelt, és hogy a szállítást ellenőrizzék.

(46)

A Bizottság megállapította, hogy az OPPF és a biodízelgyártók közötti szerződések megléte nem változtatja meg a Bizottság arra vonatkozó következtetését, hogy az OPPF kifizetései vissza nem térítendő támogatást képeznek. Ennek az az oka, hogy kölcsönös kötelezettségeket támasztó (azaz az áruszállítással és az ár kifizetésével kapcsolatos) szerződések csak a Pertamina és a biodízel-szolgáltatók között vannak hatályban. Mindezek alapján a Bizottság ezt a felvetést elutasította.

(47)

Az alábbiakban ismertetett okok miatt a Bizottság véleménye szerint nem fogadható el az az állítás, hogy a Pertamina és az indonéz kormány egyetlen gazdasági egységnek tekintendő.

(48)

Az (53)–(54) preambulumbekezdésben említettek szerint – amellett, hogy állami tulajdonban van – nincs más bizonyíték arra, hogy a Pertamina közjogi szerv és így a kormány részét képezi. Ezenkívül az indonéz kormány beadványában nem tett említést arról, hogy a Pertamina nem az egyetlen keverő, amelyre a keverési követelmény vonatkozik, de a vizsgálati időszak alatt az AKR is ugyanezen megbízás hatálya alá tartozott. Az AKR ugyanakkor a fenti (37) preambulumbekezdésben említettek szerint magánvállalat. Az AKR és a Pertamina is ugyanazon jogi eszközök és ugyanazon rendszer szerint alkalmazza a keverési megbízást. A keverési megbízás keretében az indonéz kormány ezért nem vásárol biodízelt, kivéve, ha az indonéz kormány azt is megállapítja, hogy az AKR-t ugyanazon gazdasági egység részének kell tekinteni.

(49)

A fentiekre tekintettel a Bizottság fenntartotta azt a következtetését, hogy a Pertamina, annak ellenére, hogy állami tulajdonban lévő vállalat, olyan piaci szereplőként jár el, amely biodízelt vásárol a biodízelgyártóktól annak érdekében, hogy azt ásványi dízellel elegyítse, amelyet később maga értékesít.

(50)

A Bizottság ennélfogva fenntartotta azon következtetését is, hogy az OPPF kezelő ügynökségének kifizetései vissza nem térítendő támogatásnak minősülnek. Az indonéz kormány magyarázata szerint sem az alkalmazandó jogszabályok, sem pedig az OPPF és a keverők közötti szerződések nem tartalmaznak kölcsönös kötelezettségeket. A keverési megbízás teljes kialakításakor az egyetlen kölcsönös kötelezettség a biodízelgyártók (a biodízel szállítására vonatkozó kötelezettség) és a keverők (az ár megfizetésére vonatkozó kötelezettség) között oszlik meg. A Bizottság véleménye szerint ezért az OPPF kezelő ügynöksége anélkül folyósít pénzösszegeket, hogy azokért cserébe bármit is elvárna. Ezért az OPPF által teljesített kifizetések vissza nem térítendő támogatásnak minősülnek.

(51)

A Wilmar, a Permata csoport és a PT Ciliandra Perkasa továbbá azt állította, hogy a teljes mértékben állami tulajdonban lévő Pertamina közjogi szervnek tekintendő. Ezt az állítást a válaszadók egyike sem tudta semmiféle bizonyítékkal alátámasztani.

(52)

A Bizottság megállapította, hogy ha a Pertaminát e vizsgálat alkalmazásában közjogi szervnek kellett volna tekinteni (a biodízelt az OPPF kezelő ügynökségével közösen vásárolja), az indonéz kormánynak ezt már a vizsgálati eljárás korai szakaszában fel kellett volna vetnie, és utasítania kellett volna a Pertaminát, hogy működjön együtt és vegyen részt a vizsgálatban.

(53)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az állami tulajdon önmagában nem felel meg a „közjogi szerv” fogalmának. Amint az az ideiglenes rendelet (55) preambulumbekezdésében már kifejtésre került, a WTO Fellebbezési Testülete az Egyesült Államok – Dömpingellenes és kiegyenlítő vámok (Kína) jelentésében megállapította, hogy a „közjogi szerv” kifejezés olyan szervezetet jelent, amely kormányzati hatáskörrel rendelkezik, ilyen hatáskört gyakorol, vagy ilyen hatáskörrel ruházták fel (8). Az ellenőrzés formális jelölése (például az állami tulajdon) nem elegendő ahhoz, hogy egy szervezetet közjogi szervnek minősítsenek (9).

(54)

A felek egyike sem támasztotta alá állításait, annak részletezésével, hogy a Pertaminát hogyan ruházták fel kormányzati hatáskörrel. A Bizottság megjegyezte, hogy a Pertaminának, az AKR-hez hasonlóan, eleget kell tennie a keverési megbízásból eredő kötelezettségeknek. A jogi követelménynek való megfelelés azonban nem jelenti azt, hogy a szervezetet állami hatáskörrel ruházták fel. Ezen túlmenően a Pertamina (az AKR-hez hasonlóan) egyszerűen megvásárolja a biodízelt, és nem vesz részt a vissza nem térítendő támogatásnak a biodízelgyártók részére történő folyósításában.

(55)

Végezetül a Bizottság megállapította, hogy az AKR – egy magánvállalat – szintén ugyanannak a megbízásnak a részét képezi, és ugyanolyan kötelezettségei vannak, mint a Pertaminának. A válaszadók állításait követve a Bizottságnak nem lenne más választása, mint megállapítani, hogy az AKR is közjogi szerv, amely kormányzati hatáskörrel rendelkezik. Jóllehet a saját érvelésükkel ellentmondásban a válaszadók egyike sem nyújtott be ilyen felvetést. A felek valójában nem szólnak arról, hogy a Pertamina és az OPPF által történő közös biodízelvásárlásról szóló állításuk hogyan egyeztethető össze a magántulajdonban lévő AKR-re vonatkozó rendszerrel. A Bizottság ezért ezt az állítást elutasította.

(56)

Ezenkívül a Wilmar azt állította, hogy még ha a Pertamina nem is tekinthető közjogi szervnek, a keverőket az indonéz kormány bízza meg és irányítja, hogy a kormány nevében biodízelt vásároljanak, és/vagy a biodízel-szolgáltatókat bízzák meg a biodízel keverőknek történő értékesítésére, illetve irányítják e tevékenységüket. A Wilmar ezt az állítást semmiféle bizonyítékkal sem tudta alátámasztani. A rendelkezésre álló bizonyítékok inkább azt mutatják, hogy a vizsgálati időszak alatt létezik egy olyan program, amelyben a keverők és a biodízelgyártók hajlandóak részt venni, ha az indonéz kormány bizonyos keverési követelményeket ír elő, és amennyiben az indonéz kormány pénzügyi hozzájárulást nyújt a keverési megbízásból eredő terhek enyhítésére.

(57)

A Bizottság megjegyezte, hogy a keverési kötelezettség puszta megléte jogi kötelezettséget hárít a biodízel-vásárlásra, de nem vonja maga után azt, hogy az indonéz kormány biodízelt vásároljon a piacon. Az indonéz kormány egyszerűen meghatározza a megbízásban az ásványi dízellel elegyített PME százalékos arányát. Az indonéz kormány nem vásárol PME-t és nem is szándékozik azt megvásárolni.

(58)

Ennek alapján a Bizottság ezt a felvetést is elutasította.

(59)

Valamennyi exportáló gyártó azt állította, hogy még ha a Bizottság helyesen is minősítette az OPPF által kapott kifizetéseket vissza nem térítendő támogatásként, tévedett, amikor úgy ítélte meg, hogy gazdasági előny képződött.

(60)

Összefoglalva, az exportáló gyártók azt állították, hogy mivel az OPPF-et kizárólag a többek között a biodízelgyártók által fizetett exportilleték fedezi, a biodízelgyártók nem részesülnek a támogatásból, hiszen többet fizetnek az alapba, mint amennyit kapnak. Az exportáló gyártók szerint az OPPF magánfinanszírozású, ezért a Bizottságnak le kellett volna vonnia az OPPF-be csoportszinten befizetett összegeket. Ezenkívül az exportáló gyártók azt állították, hogy a Bizottságnak nem csupán a biodízel kiviteléért fizetendő illeték összegét kellett volna levonnia az illeték által érintett valamennyi termék kiviteléért fizetett illetékből.

(61)

Az alábbiakban ismertetett okok miatt a Bizottság nem értett egyet ezzel az állítással.

(62)

Először is, a Bizottság megállapította, hogy a CPO-értékláncban részt vevő valamennyi vállalat – köztük a biodízelgyártók – a rendelet erejénél fogva köteles megfizetni az illetéket. Az általános adóztatáshoz hasonlóan a CPO-értékláncon belül működő vállalkozásoknak nincs mérlegelési jogkörük, hogy hozzájárulnak-e az OPPF-hez vagy sem, és ezért nem helyénvaló azzal érvelni, hogy az utóbbi magánfinanszírozású. Ehelyett az OPPF finanszírozása az indonéz kormány szokásos költségvetési és állami bevételgyűjtő tevékenységén keresztül történik. Az indonéz kormány valójában nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az exportilletéken keresztül beszedett bevételeket az általános állami költségvetés számlája helyett közvetlenül az OPPF külön számláján számolták volna el. Így a biodízelgyártók által fizetett exportilletékeknek az előny fennállásának megállapításához történő levonása ugyanúgy nem helyénvaló, mint a kedvezményezettek által befizetett összes adó levonása.

(63)

Másodszor, a Bizottság megállapította, hogy mindenesetre ténybeli tévedés az az állítás, hogy a biodízelgyártók többet fizettek az OPPF-be, mint amennyit kaptak. Ez az állítás valójában a csoportszinten fizetett teljes exportilletéken alapul és az exportilleték alá eső valamennyi termék esetében. Azonban úgy, hogy csak az exportáló gyártók (egyénileg, nem a csoportjuk) által a biodízel után fizetett illetéket veszik figyelembe, az OPPF-be befizetett összegek alacsonyabbak az OPPF-től vissza nem térítendő támogatás formájában kapott összegeknél.

(64)

Az indonéz kormány és a Wilmar, a Permata csoport és a PT Ciliandra Perkasa exportáló gyártók továbbá azt állították, hogy a Bizottság tévesen állapította meg azt, hogy ez a program előnyt biztosít a biodízelgyártók számára. Ennek az az oka, hogy a OPPF kifizetései nélkül a keverőknek a biodízel referenciaárán kellene beszerezniük a biodízelt. Ily módon a biodízelgyártók ugyanazt az összeget kapnák, amelyet a mai napon kapnak, és ezért nem „járnának jobban”, mint egyébként.

(65)

A Bizottság nem értett egyet ezzel az állítással. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a megfelelő kontrafaktuális forgatókönyv nem az, hogy az OPPF hiányában a keverők megfizetnék a biodízel referenciaárát. Az OPPF szakpolitikai célkitűzéseinek egyike és a keverésre vonatkozó megbízások célja az, hogy elősegítse a biodízel Indonéziában történő használatát (szemben az ásványi dízel használatával). Mivel az ásványi dízel ára általában alacsonyabb a biodízel áránál, az indonéz kormány beavatkozik annak érdekében, hogy megkönnyítse a biodízel-gyártók számára a biodízel-értékesítést. Ezek a kifizetések ugyanakkor hozzájárulnak a kötelező keverési követelmények teljesítéséhez. Az OPPF program puszta létezése azt mutatja, hogy a rendes piaci feltételek nem támogatnák a biodízel referenciaárát, amelyet a Pertamina/AKR és a biodízelgyártók közötti ügyletek kiegészítésére használnak. Így a keverési megbízás nélkül a keverőket egyáltalán nem ösztönözné a biodízel vásárlására. Az OPPF és annak kifizetései nélkül nem kerülne sor belföldi biodízel-értékesítésre. A biodízelgyártóknak versenyezniük kellene az ásványi dízel gyártóival. Az OPPF és az indonéz kormány által létrehozott program esetében azonban a biodízelgyártók nem részesülnének kiegészítő finanszírozásban a biodízelnek az indonéz kormány által rögzített referenciaár-szintjén.

(66)

A Bizottság véleménye szerint a megfelelő kontrafaktuális forgatókönyv értelmében a biodízelgyártók rosszabb helyzetben lennének, mint a vizsgálati időszak alatt és után. A biodízelgyártók esetében a keverési megbízás ténylegesen azt jelenti, hogy garantált értékesítéseken keresztül kiszámítható és megbízható jövedelemforrás áll rendelkezésre. Ezen túlmenően az indonéz kormánynak előzetesen meg kell határoznia a belföldi értékesítés összes bevételét, azaz a keverők által kifizetett összeget és az OPPF által kifizetett vissza nem térítendő támogatást, hatékonyan megvédve a biodízel-szolgáltatókat a szabadpiacon egyébként is előforduló rendes áringadozásokról, feltételezve, hogy van ilyen.

(67)

E tekintetben a Bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a biodízel független beszállítók számára fizetett referenciaárának kiszámítása a kormányzati beavatkozás nélkül nem tükrözi a rendes piaci feltételek melletti keresletet és kínálatot. A Pertamina, függetlenül attól, hogy gazdasági előnyhöz jutott-e vagy sem, csak a referenciaárnál alacsonyabb árat volt hajlandó fizetni a biodízelért. Ezt a megállapítást az indonéz kormány is megerősítette az ellenőrző látogatás során, amikor kifejtette, hogy amennyiben a Pertamina a biodízelt referenciaáron vásárolná meg, akkor veszteséges lenne. Ez a megállapítás bizonyította, hogy a torzulásmentes piaci viszonyok között a biodízel piaci ára jelentősen alacsonyabb lenne, mint az indonéz kormány által jelenleg meghatározott biodízel-referenciaár.

(68)

A Bizottság az indonéz kormány állításából arra következtetett, hogy ha a biodízel ára az indonéz kormány által meghatározott referenciaár lenne, akkor egy vevő – mint a Pertamina – sem lenne képes nyereséges üzleti tevékenységet folytatni. Ily módon vagy nem lenne Indonéziában értékesített biodízel, és ezért a biodízelgyártók sem tennének szert bevételre, vagy a biodízel ára alacsonyabb lenne az indonéz kormány által meghatározott szintnél. Mivel Indonéziában az indonéz kormány keverési kötelezettséget hoz létre és hajt végre (lásd az ideiglenes rendelet (49) és (50) preambulumbekezdését), az első forgatókönyv nagyon valószínűtlen. Ezért a Bizottság úgy ítélte meg, hogy – az elemzés tárgyát képező rendszer hiányában – a legvalószínűbb kontrafaktuális forgatókönyv az, hogy a biodízel ára alacsonyabb lenne.

(69)

A Bizottság konkrétan megállapította, hogy az indonéz kormány által az OPPF által kifizetett vissza nem térítendő támogatás összegének meghatározására alkalmazott referenciaárak nem adnak megfelelő iránymutatást a piaci árról, mivel a kiszámításukhoz használt képlet nem a torzítatlan piaci feltételeken alapul. Ennek az az oka, hogy egyrészt az egész piac, mind az upstream, mind a downstream piac torzult, és ezért nem tekinthető reprezentatívnak a rendes és versenyképes piaci feltételek szempontjából. Másrészt a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az indonéz kormány által a biodízel referenciaárának kiszámításához használt képlet részeként kiszámított átalakítási költségek összege (a CPO átlagos belföldi ára és az ehhez hozzáadott tonnánkénti 100 USD átalakítási díj) túl magas. A Bizottság ellenőrizte az exportáló gyártók némelyikének tényleges átalakítási költségeit, és megállapította, hogy az indonéz kormány számításai szerint e költségek magasabbak. Ezek a tényleges átalakítási költségek átlagosan 60–80 USD/tonna összeget tettek ki a vizsgálati időszak alatt (10).

(70)

Ezért még ha a Bizottság el is fogadná azt az állítást, hogy a keverők és az OPPF együttes kifizetései a biodízel árának megfizetését jelentik, amely helyzet nem áll fenn, a Bizottságnak ennek ellenére arra kellene következtetnie, hogy a biodízel-szolgáltatók számára fizetett „ár” túlzó lenne.

(71)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a program fennállása folytán a biodízelgyártók helyzete kedvezőbb annál, mint ami egyébként lenne, és így számukra előnyt jelent.

(72)

Az indonéz kormány és az összes exportáló gyártó továbbá azt állította, hogy még ha van is előny, azt teljes mértékben továbbadják a keverőknek (Pertamina és AKR). Ennek oka az, hogy a biodízelgyártók állítólag a biodízel piaci árát kapják, miközben a keverők számára előnyös, hogy azt alacsonyabb áron (azaz az ásványi dízel referenciaárán) veszik meg.

(73)

A Bizottság nem értett egyet ezzel az állítással. Amint az az ideiglenes rendelet (195)–(201) preambulumbekezdésében már kifejtésre került, és a (67) preambulumbekezdésben is szerepel, a Bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy Indonéziában nem határoztak meg tényleges piaci árat a biodízel tekintetében, mivel az indonéz kormány szabályozza és torzítja a teljes CPO-biodízel értékláncot. A Bizottság mindenesetre megállapította, hogy a piacon meglévő egyetlen ár a keverők által fizetett ár (azaz az ásványi dízel referenciaára).

(74)

Tekintettel arra az állításra, hogy a program által biztosított előnyből adódóan a keverők az általuk vásárolt biodízel után alacsonyabb árat fizetnek, a Bizottság megjegyezte, hogy az a kérdés, hogy a Pertamina vagy az AKR (szintén) részesül-e e program előnyeiből, nem képezi e vizsgálat tárgyát, mivel azok nem az érintett termék exportáló gyártói.

(75)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az indonéz kormány, a PT Ciliandra Perkasa, a Permata csoport és a Wilmar azt állította, hogy a Bizottság tévesen állapította meg azt, hogy az OPPF előnyhöz juttatja a biodízelgyártókat, mivel:

(76)

A Bizottság mérlegelte az érdekelt felek végső tájékoztatásában bemutatott kontrafaktuális forgatókönyvet és azt a fenti (65) preambulumbekezdésben részletezte. A Bizottság azonban úgy ítélte meg, hogy az indonéz kormány által megfogalmazott állítás megerősíti továbbá, hogy az OPPF előnyhöz juttatja a biodízelgyártókat. Az indonéz kormány érvelése két fő elemre támaszkodik: (1) a biodízelgyártókat nem terheli jogi kötelezettség, hogy belföldön értékesítsék a biodízelt; és (2) a biodízelgyártók racionális gazdasági szereplők, akik a nyereségük maximalizálására törekednek.

(77)

A Bizottság nem vitatta az indonéz kormány által előterjesztett két elemet. A Bizottság véleménye szerint az a tény, hogy a belföldi értékesítésre vonatkozó jogi kötelezettség hiánya ellenére a racionális gazdasági szereplők, mint a biodízelgyártók úgy döntenek, hogy részt vesznek az OPPF rendszerben, olyan tapasztalati és vitathatatlan bizonyíték, hogy ez a legjobb lehetőség üzleti tevékenységük folytatásához.

(78)

Amint azt az indonéz kormány állította és a Bizottságnak nem volt oka vitatni, ha „a magántulajdonban lévő biodízelgyártók (amelyek közül több multinacionális csoportok részét képezi) célja a jövedelmezőség maximalizálása” (11), akkor ez azt jelenti, hogy az OPPF rendszer részét képezni a legjövedelmezőbb módja a rendelkezésükre álló üzleti tevékenység folytatásának. Ezért a biodízelgyártók helyzete minden kontrafaktuális forgatókönyv esetén rosszabb lenne. Ha ez nem így lenne, a mindenféle jogi korláttól mentes racionális gazdasági szereplő inkább nyereségesebb opciót választott volna, mintsem azt, hogy a rendszer részét képezze.

(79)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a biodízelgyártók helyzete biztonságosabb e rendszer keretében, függetlenül az alternatív kontrafaktuális forgatókönyvtől. Következésképpen a Bizottság megerősítette azt a következtetését, hogy az OPPF gazdasági előnyhöz juttatja a biodízelgyártókat.

(80)

Ami az indonéz kormány azon állítását illeti, hogy a biodízel referenciaárának kiszámítására szolgáló képletben alkalmazott átalakítási költségek nem túlzott mértékűek, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az OPPF által a biodízelgyártók számára teljesített kifizetések vissza nem térítendő támogatásnak minősülnek, és azok nem számítanak lényeges tényezőnek a biodízel-vásárlás szempontjából. Ezért a Bizottság véleménye szerint irreleváns a gazdasági előny meglétének meghatározása szempontjából, hogy a szóban forgó átalakítási költségek túlzottak-e vagy sem.

(81)

Mindenesetre, még ha a Bizottság követné is az indonéz kormány érvelését, miszerint ebben az esetben nem keletkezett gazdasági előny, mivel az OPPF kifizetései a biodízel-vásárlás ellenértékét jelentik, a Bizottság megállapította, hogy az átalakítási költségek összege nem változik rendszeresen, és azt 2016. március 21-e óta tonnánként 100 USD-ban határozták meg. A Bizottság elismerte, hogy az indonéz kormány az ellenőrző látogatás során azt állította, hogy az átalakítási költségeket évente felülvizsgálják. A Bizottság azonban úgy ítélte meg, hogy egy ilyen felülvizsgálati eljárás eredménye nem tükrözi a piaci valóságot, mivel az átalakítási költségek összege magasabb, mint a biodízelgyártók esetében felmerült, a (69) bekezdésben ismertetett tényleges költségek.

(82)

Az indonéz kormány azt is állította, hogy véleménye szerint a Bizottság által beszedett átalakítási költségek köre nem reprezentatív. E tekintetben a Bizottság először megállapította, hogy az indonéz kormány nem nyújtott be tényszerű bizonyítékot állításának alátámasztására. Másodsorban a Bizottság megállapította, hogy néhány biodízelgyártó telephelyein elvégzett ellenőrző látogatások során ellenőrizte ezeket a költségeket. Az egyértelműség érdekében a Bizottság e költségek kiszámítása céljából levonta a CPO-ból biodízelt előállító finomítási eljárás során keletkező glicerin értékét (12).

(83)

A fentiek fényében, még ha a Bizottság el is fogadná az indonéz kormány azon állítását, hogy az OPPF kifizetései a biodízel-vásárlás ellenértékét jelentik, amely helyzet nem áll fenn, továbbra is gazdasági előnyben részesülnének a biodízelgyártók. Még ha nem is létezne a keverési megbízás, a biodízelgyártók nem kapnák meg az OPPF által nyújtott teljes ellentételezést.

(84)

A Wilmar továbbá azt állította, hogy a belföldi indonéz biodízelre megállapított referenciaár tükrözi és szorosan követi a torzítatlan piaci dinamikát. A Bizottság megállapította, hogy az indonéz belföldi biodízelpiac a CPO-ártól kezdve a biodízel árán át a biodízel-keresletig teljes mértékben szabályozott. A biodízelgyártóknak bizonyos mennyiségeket olyan meghatározott áron kell értékesíteniük, amelyet előzetesen rögzített képlet alapján és olyan elemek alapján rögzítenek, amelyek nem tükrözik a piaci valóságot. A Bizottság ezért fenntartotta azt a következtetését, hogy az indonéz kormány által meghatározott referenciaár nem tükrözi a torzulásmentes piaci feltételek szerinti árat. Különösen ez az oka annak, hogy a Bizottság úgy vélte, hogy a torzítatlan belföldi piaci ár egyetlen megbízható mutatója a keverők által fizetendő ár. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(85)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az indonéz kormány és a Wilmar azt állította, hogy a Bizottság tévesen ítélte irrelevánsnak azt, hogy az OPPF a keverőket is gazdasági előnyben részesíti. Az indonéz kormány szerint ennek az az oka, hogy az a tény, hogy az OPPF a keverők javát (is) szolgálja, azt jelenti, hogy nem minősíthető vissza nem térítendő támogatásnak.

(86)

A (64)–(74) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a Bizottság úgy vélte, hogy a jelen vizsgálat szempontjából nem releváns, hogy a keverők a szóban forgó programból előnyben részesültek-e. Vitathatatlan, hogy az OPPF vissza nem térítendő támogatást nyújt a biodízelgyártóknak, ami a program hiányában nem valósult volna meg. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(87)

Valamennyi exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottság tévesen számította ki az exportáló gyártók által kapott gazdasági előny összegét, mivel tartalmazta azt a pénzösszeget, amelyet az OPPF a szállítási költségek visszatérítéseként fizetett. Az exportáló gyártók szerint ez a pénz pusztán a korábban felmerült költségek visszatérítése, és ezért nem jelent gazdasági előnyt. Ezen túlmenően egy exportáló gyártó azt állította, hogy e költségeket a támogatási rendszer keretében elszámolható költségnek kell tekinteni, és ezért az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján ki kell zárni.

(88)

Az alábbiakban ismertetett okok miatt a Bizottság nem értett egyet ezzel az állítással, mivel a biodízelgyártóknál felmerült szállítási költségeket nem úgy tekinti, mint olyan „kérelmezési díj vagy egyéb költség, amely szükségszerűen a támogatás iránti jogosultság elnyerése, illetve megszerzése érdekében merült fel”.

(89)

Először is a Bizottság megállapította, hogy a kiegyenlítő vámok vizsgálata során a támogatás összegének kiszámítására vonatkozó iránymutatás (a továbbiakban: iránymutatás) egyértelműen kimondja, hogy „az egyedüli, általában levonható díjak vagy költségek azok, amelyeket a vizsgálati időszakban közvetlenül a kormánynak fizetnek ki. Bizonyítani kell, hogy ez a kifizetés kötelező a támogatás elnyeréséhez. Így a magánfeleknek, pl. az ügyvédeknek, könyvelőknek történő, a támogatásért folyamodáskor felmerült költségek fedezését szolgáló kifizetések nem vonhatók le (13). ”

(90)

Az iránymutatásban foglaltakkal ellentétben a szóban forgó szállítási költségeket nem közvetlenül az indonéz kormánynak, hanem magánvállalatoknak fizetik. Az exportáló gyártó azt sem fejtette ki, hogy ezek a szállítási költségek milyen módon „kötelezők” a támogatás elnyeréséhez.

(91)

Másodszor, a Bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szállítási költségek inkább a biodízelgyártók által a keverőkkel lebonyolított kereskedelmi ügyleteik során szokásosan felmerülő költségek. A szállítási költségek általában a beszerzési ár/szerződés részét képezik, ezért a Bizottság nem lát semmilyen objektív indokot ezek visszatérítésére. Következésképpen az OPPF által a szállítási költségek visszatérítéseként kifizetett összeg gazdasági előnyt jelent.

(92)

A fentiekre tekintettel a Bizottság ezt az állítást elutasította, és arra a következtetésre jutott, hogy a biodízelgyártók szállítási költségeinek visszatérítése nem vonható le a gazdasági előny kiszámításából. A kezelő ügynökség által a biodízelgyártóknak nyújtott források ugyanazon támogatás részeként nemcsak az ásványi dízel referenciaára és a biodízel referenciaára közötti különbséget fedezik, hanem a szállítási költségeket is.

(93)

Az exportáló gyártók azt is állították, hogy az OPPF kifizetéseivel kapcsolatban hitelköltségek merülnek fel. A biodízelgyártók szerint ennek az az oka, hogy az OPPF a vissza nem térítendő támogatást több hónappal azután fizeti ki, hogy a gyártók kiszámlázták az érintett keverőt.

(94)

A Bizottság nem értett egyet ezzel az állítással, mivel fenntartotta azon következtetését, hogy az OPPF kifizetései támogatást jelentenek, nem pedig áruvásárlás kifizetését. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy az exportáló gyártóknak először is meg sem kellett volna kapniuk ezeket a vissza nem térítendő támogatásokat, és hogy azokhoz semmilyen hitelköltséget sem lehet rendelni.

(95)

A fentiekre tekintettel a Bizottság ezt az állítást elutasította, és arra a következtetésre jutott, hogy a biodízelgyártók állítólagos hitelköltségei nem vonhatók le a gazdasági előny számításából.

(96)

Következésképpen a Bizottság fenntartotta azon megállapításait, hogy az indonéz kormány által a biodízel-ágazatnak a „Biodízel-támogatási alapon” keresztül történő közvetlen transzfer révén nyújtott támogatás kiegyenlíthető támogatást jelentett, amint azt az ideiglenes rendelet (80)–(83) preambulumbekezdése megállapítja.

(97)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az indonéz kormány, a PT Ciliandra Perkasa, a Permata csoport és a Wilmar azt állította, hogy a Bizottság tévedett, amikor elutasította az exportáló gyártók azon állítását, miszerint a Bizottságnak a szállítási költségeket és a hitelköltségeket a gazdasági előny kiszámításából kellett volna levonnia. Az indonéz kormány szerint ennek az az oka, hogy e költségek szükségszerűen a vissza nem térítendő támogatás kifizetése érdekében merülnek fel.

(98)

A Bizottság a fenti (89) preambulumbekezdésben már megvitatta ezt az állítást. A fenti (91) preambulumbekezdésben már kifejtetteken kívül a Bizottság megjegyezte, hogy az iránymutatás szerint „az általában levonható díjak vagy költségek azok, amelyeket a vizsgálati időszakban közvetlenül a kormánynak fizetnek ki.” Ebben az esetben a szállítási költségeket nem a kormánynak, hanem magánfeleknek fizetik ki, majd az indonéz kormány visszatéríti azokat. A Bizottság ezért fenntartja azt a következtetését, hogy a szállítási költségek nem minősülnek az iránymutatás alapján levonható költségeknek. Az állítást a Bizottság ezért elutasította.

(99)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az indonéz kormány azt állította, hogy a Bizottság tévedett, amikor az e rendszer keretében kapott előny kiszámítása során nem vonta le az OPPF hozzájárulását. E hozzájárulások azonban az indonéz kormány által az Indonéziából exportált különböző CPO-alapú termékekre kivetett exportilletékek kifizetéséhez kapcsolódnak. Ezen illetékeket ezért a vizsgált terméktől eltérő számos egyéb termék vonatkozásában is beszedték. Amint azt az ideiglenes rendelet (64) preambulumbekezdése és a fenti (62) preambulumbekezdés részletesebben kifejti, ezek az illetékek állami források. Ez a pont helytálló, akármelyik kormányzati szerv is felelős a beszedésért. Ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem helyénvaló levonni a kapott előnyből az OPPF részesedését. A felvetést ezért a Bizottság elutasította.

(100)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az indonéz kormány azt állította, hogy a Bizottság tévesen használta fel a biodízel forgalmát a támogatás összegének meghatározásához. Az állítás szerint a biodízelgyártók (és így a biodízeltől eltérő termékek) teljes forgalmát kellett volna használni. Az OPPF által nyújtott támogatások azonban kizárólag abból adódtak, hogy a gyártók biodízelt értékesítettek. Következésképpen a Bizottság úgy ítélte meg, hogy helyes forgalomadatot használt fel a számításaihoz, ezért ezt az állítást a Bizottság elutasította.

(101)

A Bizottság megállapította, hogy az indonéz kormány nem nyújtott be új bizonyítékot állításának alátámasztására és ezért megerősítette a (95) preambulumbekezdésben foglalt megállapításait.

(102)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az indonéz kormány és az exportáló gyártók többsége azt állította, hogy a Bizottság tévesen minősítette kiegyenlíthető támogatásnak az indonéz kormány által a CPO-ra és annak származtatott termékeire kivetett exportkorlátozásokat. Az indonéz kormány és az exportáló gyártók szerint ez azért van így, mert a WTO ítélkezési gyakorlata következetesen úgy véli, hogy az exportkorlátozások nem minősülnek kiegyenlíthető támogatásnak.

(103)

Ezen állítással kapcsolatban a Bizottság megállapította, hogy az ideiglenes rendelet önmagában nem tekinti az exportkorlátozásokat kiegyenlíthető támogatásoknak. A Bizottság inkább úgy vélte, hogy az exportkorlátozások (mint az exportadók és -illetékek) bevezetése egyike azon eszközöknek vagy instrumentumoknak, amelyeket az indonéz kormány arra használt, hogy a megfelelő ellenszolgáltatásnál alacsonyabb összeg fejében biztosítsa a CPO-t. A Bizottság megállapította (lásd az ideiglenes rendelet (172) preambulumbekezdését), hogy – tekintettel a jelen vizsgálatban rendelkezésre álló bizonyítékokra, valamint az EU és a WTO ítélkezési gyakorlatának megfelelően – a CPO megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében történő biztosítása kiegyenlíthető támogatást tartalmazott.

(104)

A Bizottság foglalkozik majd az érdekelt felek által azon ideiglenes bizottsági megállapításokkal kapcsolatban megfogalmazott állításokkal, amelyek szerint az indonéz kormány által a biodízel-ágazatnak a CPO megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg ellenében történő biztosítása révén nyújtott támogatás az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja értelmében pénzügyi hozzájárulásnak és/vagy az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti jövedelempótló- vagy ártámogató intézkedésnek minősül. A Bizottság a gazdasági előny megállapítása során elkövetett hibákkal kapcsolatos állításokat is figyelembe fogja venni.

(105)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az indonéz kormány és a Permata csoport azt állította, hogy a kormány által bevezetett exportkorlátozások soha nem keletkeztethetnek pénzügyi hozzájárulást. E tekintetben a Bizottság megállapította, hogy ez az állítás az ügy szempontjából nem releváns. Ennek az az oka, hogy a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az indonéz kormány által az exportáló gyártók javára nyújtott pénzügyi hozzájárulás a CPO megfelelő ellenszolgáltatásnál alacsonyabb összeg fejében történő rendelkezésre bocsátásából származik. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(106)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az indonéz kormány, a Permata csoport és a Wilmar azt állította, hogy a Bizottságnak nem sikerült bizonyítania, hogy lenne pénzügyi hozzájárulás. A válaszadók véleménye szerint ez azért van így, mert:

(107)

A fenti a) ponttal kapcsolatban a Bizottság megállapította, hogy a vizsgálati időszak alatt az exportilleték hatályban volt, és azt beszedték. Ennélfogva az indonéz kormány azon állítása, miszerint a vizsgálati időszak alatt nem szedték be az exportkorlátozásokat, tényszerűen tévedés, mivel exportilleték volt érvényben, és az a vizsgálati időszak alatt hatást gyakorolt.

(108)

A Bizottság nem értett egyet az érvelés második részével. Ha az indonéz kormány már nem szándékozna exportkorlátozásokat bevezetni a CPO-ra és származtatott termékeire, akkor hatályon kívül helyezte volna a jogszabályt. Az exportilleték és exportadó nulla értéken történő ideiglenes megállapítása azt jelzi, hogy az indonéz kormány a jövőben még alkalmazni kívánja ezeket a korlátozásokat. Ezt a megállapítást az indonéz kormány tagjainak nyilvános nyilatkozatai is megerősíthetik. Egy 2019. szeptember 25-i újságcikk például az alábbiakról számol be: „A kormány úgy határozott, hogy a következő évig felfüggeszti a nyers pálmaolajra (CPO) és származtatott termékeire kivetett exportadót, hogy enyhítse a CPO-árak világpiaci árának csökkenése miatt a pálmaolaj-gyártókra nehezedő pénzügyi terheket. Darmin Nasution, a gazdasági koordinációért felelős miniszter kedden azt nyilatkozta Jakartában, hogy a jövő év januárjáig felfüggesztették az exportadót, mivel a kormány hivatalosan megkezdi a kötelező „B-30” biodízelprogram végrehajtását. Darmin kijelentette, reméli, hogy a pálmaolaj iránti kereslet jelentős növelését célzó „B-30” biodízel-politika végrehajtása képes lesz megemelni a pálmaolaj-árakat a belföldi piacon. Állítása szerint az exportadó felfüggesztését Joko „Jokowi” Widodo elnök hagyta jóvá. A 2019. évi pénzügyminisztériumi rendelet alapján a kormány tonnánként 25 USD exportadót vetett volna ki, ha az árak tonnánként 570 és 619 USD között mozognak, és 50 USD exportadót vetett volna ki, ha az ár meghaladja a tonnánkénti 619 USD-t. Szeptember 20-a óta a CPO-ár tonnánként 574,9 USD volt, és az év végéig várhatóan kis mértékben, tonnánként 570 USD-re csökken. A miniszter ezért a rendelet felülvizsgálatát kérte annak érdekében, hogy az exportadó felfüggesztését lehetővé tegye, mivel a fenti árképlet alapján továbbra is alkalmazható.” (14)

(109)

Ez a nyilatkozat közvetlen kapcsolatot hoz létre az exportkorlátozások bevezetése (más elemekkel együtt a CPO-beszállítók konkrét magatartásának kiváltása érdekében) és a belföldi piacon uralkodó tényleges árszint között. Azt is bizonyítja, hogy az indonéz kormány ezeket az eszközöket felhasználja az árszint befolyásolása érdekében.

(110)

Az indonéz kormány és a Wilmar által az érdekelt felek végső tájékoztatására adott válaszában szereplő állítás ellenére a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az indonéz kormány a jövőben folytatni kívánja az exportilleték és esetleg az exportadó alkalmazását. Az a tény, hogy az indonéz kormány ideiglenesen nem szedett be adókat és illetékeket, azt is szem előtt tartva, hogy ezek csupán az indonéz kormány azon eszközei közül néhány, amelyek a megfelelő ellenszolgáltatásnál alacsonyabb összeg fejében biztosítják a CPO-t, nem kérdőjelezheti meg a pénzügyi hozzájárulás meglétét.

(111)

Valamennyi exportáló gyártó szerint a Bizottság megbízásra vagy utasításra vonatkozó állítása azon a téves megállapításon alapul, hogy a CPO és annak származékai tekintetében az indonéz kormány által kivetett adó és exportilleték célja a biodízel-ágazat támogatása. A Wilmar és a Permata továbbá azt állította, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a belföldi CPO-árakat ténylegesen a PT Perkebunan Nusantara, a teljes egészében az indonéz kormány tulajdonában álló CPO-gyártó (a továbbiakban: PTPN) határozza meg.

(112)

Az első állítást illetően az exportáló gyártók kifejtették továbbá, hogy a vizsgálati időszak alatt az exportadót nullában állapították meg, és ezért az értékelés szempontjából irreleváns. Az exportilleték ezzel szemben nem volt nulla, és azt semmiképpen sem a biodízelágazat támogatása, hanem az OPPF finanszírozása céljából tervezték.

(113)

A Bizottság az ideiglenes rendelet (88) preambulumbekezdésében elismerte, hogy a vizsgálati időszak alatt az exportadót nullában állapították meg. Ugyanakkor, még ha a konkrét piaci körülményekre tekintettel a vizsgálati időszak alatt nem is hajtották végre azt, az exportadó azt bizonyítja, hogy az indonéz kormány által használt eszközök arra késztetik a CPO-beszállítókat, hogy a megfelelő ellenszolgáltatásnál jóval alacsonyabb összeg fejében biztosítsák a CPO-t. A Bizottság megállapította továbbá, hogy az indonéz kormány nem helyezte hatályon kívül az exportadót, jóllehet az a vizsgálati időszakban nulla volt. A Bizottság azt is megállapította, hogy – az ideiglenes rendelet (117)–(121) preambulumbekezdésében foglaltak szerint – nem vitatott, hogy az indonéz kormány abból a célból alkalmazza az exportadót, hogy mesterségesen alacsonyan tartsa a belföldi CPO-árakat.

(114)

Az exportilletéket illetően a Bizottság megállapította, hogy míg az exportilletéket előíró jogszabály kifejezetten nem tesz említést arról, hogy célja a biodízel-ágazatnak a CPO alacsonyabb árakon való biztosítása révén történő támogatása, az OPPF részét képező exportilletékek ténylegesen kizárólag a biodízel-ágazatot támogatják az OPPF vissza nem térítendő támogatásain keresztül. A vizsgálat során a Bizottság valóban ellenőrizhette, hogy a tágabb értelemben vett hivatalos hatáskör ellenére az OPPF szinte kizárólag a biodízel-ágazatot támogatta a vizsgálati időszak alatt.

(115)

Ezenkívül az exportilletéknek az indonéz kormány általi 2015. évi bevezetése egy olyan időszakkal esett egybe, amikor az indonéz CPO-árak közel azonosak voltak a világpiaci árakkal. E tekintetben, ahogy az az ideiglenes rendelet (64)–(68) preambulumbekezdésében már bizonyítást nyert, az exportilletéket nem lehet önmagában, hanem a biodízel-ágazat támogatását és a belföldi CPO-árak szabályozását célzó szélesebb körű intézkedéscsomag részeként kezelni.

(116)

A Bizottság megállapította továbbá, hogy az exportilleték a gyakorlatban megvalósította a belföldi CPO-árak leszorítására irányuló célt. Elemzésében a Bizottság elsőként megfigyelhette a belföldi árak és az indonéz CPO exportárai közötti különbséget. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy ez az árkülönbség azzal magyarázható, hogy az exportilleték kivetése lenyomta a belföldi árakat azáltal, hogy a CPO árát az országban az indonéz kormány által meghatározott és ténylegesen a CPO-beszállítók által követett alacsony árakon tartja.

(117)

Az a tény, hogy az indonéz kormány nem helyezte hatályon kívül, csak nullában állapította meg az exportadót, egyértelműen jelzi, hogy továbbra is fenntartja a CPO-árak alacsonyan tartására irányuló szándékát. Mivel az indonéz kormány két olyan eszközt vezetett be, amelyek azonos hatást gyakorolnak a belföldi CPO-árakra és elérik a kívánt hatást, úgy döntött, hogy a kívánt hatások legszélesebb körét (azaz a CPO-árak alacsony szinten tartását és az OPPF finanszírozását) biztosító eszközt, azaz az exportilletéket tartja érvényben.

(118)

A Bizottság ezért megerősítette, hogy az indonéz kormány által bevezetett általános exportkorlátozási rendszer a biodízel-ágazat javát szolgálja azáltal, hogy mesterségesen alacsonyan tartja a belföldi CPO-árakat (szemben az állami bevételek beszedésére irányuló kormányzati intézkedések mellékhatásával).

(119)

Azzal az állítással kapcsolatban, hogy az indonéz kormány ténylegesen nem állapította meg a belföldi CPO-árakat, Wilmar azt fűzte hozzá, hogy a Bizottság következtetése helytelen, mivel:

(120)

Ami a fenti a) pontban foglalt állítást illeti, a Bizottság emlékeztetett arra, hogy az ideiglenes rendelet (91)–(99) és (126) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a Bizottság kénytelen volt a rendelkezésre álló tényekre támaszkodni a CPO-beszállítók és a PTPN együttműködésének hiánya miatt. Az ideiglenes rendelettel kapcsolatos észrevételeikben egyetlen exportáló gyártó sem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy miként fogalmazzák meg a CPO-ra vonatkozó ajánlataikat, csupán nem egyértelműen, de azt állítják, hogy azok általában „nemzetközi piaci árakon” alapulnak.

(121)

A Bizottság az ezen állítást alátámasztó ellenőrizhető bizonyítékok hiányában ezt az állítást elutasította. A CPO-beszállítók ahelyett, hogy a nemzetközi árakra tekintettel önállóan határoznák meg áraikat, a PTPN által ténylegesen meghatározott CPO-árakat követik.

(122)

A fenti b) pontban foglalt állítást illetően a Bizottság az ideiglenes rendelet (133) preambulumbekezdésében kifejtette, hogy a PTPN valójában nem köteles magasabb áron ellenajánlatot nyújtani, ha a beérkezett ajánlatok az adott napra vonatkozó „árelképzelés” alatt maradnak. A Bizottság tulajdonképpen az ellenőrző látogatás során megerősítette, hogy a PTPN rendszeresen elfogadott ilyen ár alatti ajánlatokat.

(123)

A Bizottság továbbá megállapította, hogy – az ideiglenes rendelet 3.3.2. szakaszában kifejtettek szerint – az alaprendelet 28. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseit alkalmazta, mivel a PTPN nem adott választ a pálmaolaj valamennyi előállítójának és forgalmazójának a szubvencióellenes kérdőívhez (a pálmaolaj-beszállítókra vonatkozó kérdőív) csatolt B. függelékre. Ezen túlmenően az indonéz kormány telephelyén tett ellenőrző látogatás során a PTPN nem fejtette ki, hogy mily módon határozza meg a CPO-ra vonatkozó napi „árelképzelést”. A PTPN ehelyett pontatlanul azzal érvelt, hogy az nemzetközi referenciaértékeken alapul, de nem adott részletes tájékoztatást.

(124)

A Bizottság ezért nem tudott bizonyítékot szerezni arra vonatkozóan, hogy az „árelképzelés” a versenytárgyalási eljárásból eredő piaci árat tükrözi-e. A Bizottság inkább azt állapította meg, hogy a belföldi CPO-ár alacsonyabb, mint az állítólagos nemzetközi referenciaértékek (beleértve az indonéz exportárat is), amelyek állítása szerint a PTPN-árak alapját képezték.

(125)

A c) állítás tekintetében a Bizottság megállapította, hogy a PTPN-re vonatkozóan nem adtak választ a Bizottság fent említett kérdőívére. A Bizottság ezért a rendelkezésre álló tényeket alkalmazta. Az indonéz kormány ellenőrzése során a PTPN benyújtotta a 2016. és 2017. évre vonatkozó, ellenőrzött elszámolások egy példányát. Ezek azt mutatták, hogy a PTPN veszteséges volt. A PTPN egy későbbi szakaszban és a rendelkezésre álló tények Bizottság általi alkalmazásának bejelentéséről szóló levélre vonatkozó észrevételek benyújtási határidején túl is további információkat nyújtott be. Az indonéz kormány állítása szerint az ilyen kiegészítő információknak meg kellene változtatniuk a Bizottság értékelését. A Bizottság megjegyezte, hogy az információkat nagyon későn és jóval a határidő után nyújtották be. A PTPN a 2018. évre vonatkozóan nem nyújtott be ellenőrzött elszámolást. A legutóbbi időszak tekintetében ezért a Bizottság a vizsgálati időszak egy negyedévére (2017 utolsó negyedévére) csak az ellenőrzött elszámolásokat kapta meg. A Bizottsághoz beérkezett ellenőrzött elszámolások szerint a PTPN veszteséges volt. A 2016 és a vizsgálati időszak közötti időszakra vonatkozó adatoknak az indonéz kormány általi késedelmes benyújtása (különösen egy Excel-táblázat) azt kísérli meg bemutatni, hogy a PPTN CPO-üzletága (amely tevékenységeinek nagy részét teszi ki) nyereséges volt, és hogy a vállalat belföldi és exportértékesítései során ugyanazt a nyereséget érte el. Ezt az információt azonban az ellenőrzött elszámolások nem támasztották alá. Ezzel szemben az ellenőrzött elszámolások alapján szolgáltatott információk megerősítették, hogy a PTPN a CPO értékesítésénél nem realizált nyereséget, és így nem lehetett racionális gazdasági szereplő. Mindenesetre a Bizottság megjegyezte, hogy az ilyen késői szakaszban (még az ideiglenes rendelettel kapcsolatos észrevételek után) benyújtott információk nem fogadhatók el, mert azok nem ellenőrizhetők. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(126)

A d) állítás kapcsán az indonéz kormány és az exportáló gyártók azt is állították, hogy a Bizottság elmulasztotta annak bizonyítását, hogy a CPO-beszállítók magatartása irracionális volt, mivel azok nyereségesek voltak. Ez az állítás a Bizottság kérdőívére, valamint a PTPN-re adott válaszokat adó CPO-beszállítókra vonatkozik (15).

(127)

A Bizottság véleménye szerint az irracionális magatartás fogalma nem korlátozódik a veszteséges üzleti tevékenység folytatására, hanem olyan intézkedéseket is magában foglal, amelyek egy üzleti műveletet kevésbé előnyös (kevésbé nyereséges) helyzetbe hoznak. A Bizottság egyértelmű árkülönbséget állapított meg a CPO-árak belföldi és exportárai között Indonéziában, így – leszámítva az exportilletéket – az exportra történő értékesítés jövedelmezőbb lenne a CPO-beszállítók számára.

(128)

Továbbá az a megállapítás, hogy az indonéz kormány által bevezetett exportkorlátozási rendszer hatékonyan megakadályozza a belföldi CPO-gyártók észszerű működését, alátámasztja azt a tényt, hogy az export az exportilleték megszüntetése következtében várhatóan növekedni fog. Ezzel kapcsolatban a közelmúltban megjelent újságcikk a következőket állapította meg: „Togar Sitanggang főtitkár szerint az indonéz Pálmaolaj Szövetség vagy a GAPKI előrejelzése szerint az ország CPO-exportja az exportilleték nullára csökkentését követően 10 %-ról 15 %-ra ugorhat, szemben a korábbi tonnánkénti 50 USD-vel. Sitanggang úr becslései szerint Indonézia havi CPO-exportjának mennyisége a korábbi 700 000 tonnáról már 800 000 és 900 000 tonna közötti mennyiségre nőtt. „Nem volna meglepő, hogy a havi CPO-export elérné az egymillió tonnát, ha marad a nulla exportilleték,” – tette hozzá. A GAPKI becslései szerint Indonézia ebben az évben már 6 millió tonna CPO-t exportált, ami a teljes éves CPO- és más pálmaolaj-származékok kivitelének mintegy egyötödét teszi ki” (16).

(129)

Egy másik sajtócikk megerősíti azt a megállapítást, hogy az exportilleték beszedése arra készteti a CPO-beszállítókat, hogy az exportpiacon nagyobb nyereség elérése helyett belföldi értékesítést végezzenek. Ebben a cikkben egy független elemző „ezt a hírt (azaz az exportilleték nullán történő meghatározását) pozitívnak találta az Indonéziának kiszolgáltatott upstream ültetvényesek szempontjából, mivel az exportilleték mértékének felülvizsgálata segíthet a CPO-árak jelenlegi szinten történő támogatásában. Az Ng azonban nem számol az FY19F–20F esetében az ültetvényesek nettó nyereségével, és arra figyelmeztet, hogy a hírek kedvezőtlenek az indonéz downstream feldolgozókra nézve, mivel a csökkentett CPO-árakon számított felülvizsgált illeték aláássa majd a különbözetből adódó előnyüket, amely jelenleg a CPO és a feldolgozott pálmaolaj-termékek árai közötti különbség. „Fenntartjuk azon álláspontunkat, hogy az exportilleték megszüntetése növelni fogja az indonéz pálmaolaj-termékek exportőreinek versenyképességét, mivel tonnánként 20–50 USD exportadót takarítanának meg, ha a CPO-ár 570 USD/tonna érték alatt lenne. A megtakarítások nagy része valószínűleg a magasabb belföldi CPO-árakon keresztül áramlik vissza az indonéz mezőgazdasági termelőkhöz.” (17)

(130)

Ez utóbbi cikk megerősíti azt a megállapítást, hogy megvalósult az exportilleték tervezett hatása, azaz a belföldi CPO-árak megszüntetése. Az a tény, hogy Indonéziából sor kerül CPO-exportra, nem jelenti azt, hogy az indonéz kormány által a CPO Indonéziában tartását célzó intézkedések nem ösztönözték a CPO-beszállítókat arra, hogy észszerűtlen gazdasági magatartást kövessenek. A fentiek fényében a Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(131)

Végül az e) állítás tekintetében a Bizottság megállapította, hogy annak az érvnek az alátámasztására, hogy a PTPN árelfogadóként jár el, a Wilmar csak részben idézi az ideiglenes rendelet (146) preambulumbekezdését. Ezzel a Wilmar azt állította, hogy a Bizottság olyan következtetésre jutott, amely valójában ellentmond az említett preambulumbekezdésben foglalt következtetésnek. Különösen azon állítást követően, hogy „a vizsgálat azt is kimutatta, hogy a tárgyalási pozíciókat illetően a piacon jelentős egyensúlyhiány figyelhető meg a CPO-vevők javára”, amint azt a Wilmar helyesen idézte, a Bizottság kifejtette továbbá, hogy „[…]” Ebben az összefüggésben bármely vevő jelentős vevői erővel fog rendelkezni, így ellen tud állni a beszállítója arra irányuló törekvéseinek, hogy az indonéz kormány által meghatározottnál magasabb árat kérjen. Ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Indonéziában a napi CPO-árak átlátható közlésével az indonéz kormány a PTPN-en keresztül ténylegesen meghatározza a legmagasabb napi CPO-árakat.” Az ideiglenes rendelet (146) preambulumbekezdése ezért a Wilmar által megfogalmazott állítással ellentétes következtetésre jutott. A PTPN valójában a CPO ármeghatározójaként működik a piacon, mivel a CPO-beszállítók ténylegesen követik ezt az árat a piaci struktúra ellenére (ami alapvetően azt mutatja, hogy a CPO-beszállítók jelentős tárgyalási pozícióval rendelkeznek, amelyet nem alkalmaznak a vásárlókkal szemben).

(132)

A fent említett ténybeli tévedés mellett a Bizottság tudomásul vette továbbá azt a tényt, hogy a Wilmar által tett észrevételt nem támasztja alá tényszerű bizonyíték. Új tényszerű bizonyítékok hiányában a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(133)

A Wilmar továbbá azt állította, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy az indonéz kormány arra ösztönzi a CPO-beszállítókat, hogy a CPO-t a megfelelő ellenszolgáltatásnál alacsonyabb összeg fejében biztosítsa.

(134)

A Bizottság megállapította, hogy a Wilmar nem nyújtott be olyan bizonyítékot, amely alátámasztaná azt az állítást, hogy nem ez a helyzet. E tekintetben a Bizottság emlékeztet az Európai Biodízeltanács azon állítására, miszerint a CPO-beszállítók korlátozott számú választ adtak a kérdőívre. A CPO-beszállítók együttműködésének hiányában és az ideiglenes rendeletben foglalt elemek alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy jelentős bizonyítékok támasztják alá, hogy az indonéz kormány megbízást adott vagy utasította a CPO-beszállítókat annak érdekében, hogy az indonéz kormánynak a biodízel-ágazat fejlődésének támogatására irányuló szakpolitikai célkitűzéseinek megvalósítása érdekében a megfelelő ellenszolgáltatásnál alacsonyabb összeg fejében biztosítsák a CPO-t.

(135)

A Bizottság megállapította továbbá, hogy Wilmar állítása ellentmond annak a nem vitatott ténymegállapításnak, amely szerint szinte az összes Indonéziában megvalósult belföldi CPO-beszerzést a napi PTPN-árakon bonyolítják le, az ideiglenes rendelet (168) preambulumbekezdésében tárgyalt szállítási költségekhez igazítva. Abban az esetben, ha a Wilmar állítása helytálló volt, és a CPO-beszállítók teljesen függetlenül járnak el kormányzati utasítástól, a CPO-árak ilyen tökéletes összehangolása nem magyarázható egy széttagolt piacon.

(136)

Ezért a Bizottság ezt az állítást elutasította.

(137)

Továbbá Wilmar állítása szerint a Bizottság elmulasztotta azt bizonyítani, hogy megbízást vagy utasítást adott volna a CPO-beszállítóknak, hogy a CPO-t a megfelelő ellenszolgáltatásnál alacsonyabb összeg fejében biztosítsák. A Wilmar állítása lényegében arra a tényre támaszkodik, hogy (1) a PTPN nem határozza meg az árat, ezért a CPO-t nem a megfelelő ellenszolgáltatásnál alacsonyabb összeg ellenében bocsátják rendelkezésre, és (2) a CPO-beszállítók előtt nem állnak akadályok az exportpiacon történő értékesítés előtt.

(138)

A Bizottság e kérdésekkel már foglalkozott a (127)–(135) preambulumbekezdésben és azokat elutasította. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy a Wilmar állítása helytelen tényállásokon alapul és nem fogadható el. Az e vizsgálat során rendelkezésre álló bizonyítékok azt mutatták, hogy a PTPN a CPO tekintetében ármeghatározó szerepet tölt be a piacon, és hogy az indonéz kormány által elfogadott intézkedések aláássák a CPO-beszállítók exportkapacitását.

(139)

Hasonló állításokat már az indonéz kormány, a PT Intibenua Perkasatama és a PT Musim Mas (a továbbiakban: Musim Mas csoport), valamint a Permata is tett. Észrevételeiben az indonéz kormány azt állította, hogy a CPO-árakat a piaci erők határozzák meg, és hogy a vevők általában a nemzetközi piaci árakra vonatkozó árelképzeléseiket fogalmazzák meg.

(140)

A Bizottság a (62)–(96) preambulumbekezdésben már megvitatta a hasonló érveket és úgy ítélte meg, hogy azok nem fogadhatók el. Ugyanezt a következtetést fenntartja az indonéz kormány állításaival kapcsolatban is. A Bizottság ismételten megállapította, hogy az indonéz kormány nem nyújtott be új bizonyítékot állításának alátámasztására.

(141)

Az indonéz kormány azt állította, hogy a Bizottság nem igazolta, hogy bizonyítható kapcsolat áll fenn a CPO-gyártók magatartása és az indonéz kormány intézkedései között. E tekintetben a Bizottság ismételten megjegyezte az ideiglenes rendelet (168) preambulumbekezdésében tett megállapítását, amely a (137) preambulumbekezdésben is szerepel. A Bizottság véleménye szerint az a tény, hogy valamennyi független CPO-beszállító gyakorlatilag mindig követi a PTPN-árakat, egyértelmű bizonyítéka az említett kapcsolat meglétének (és még inkább egy olyan piacon, amely a CPO-beszállítók, valamint a földrajzilag/több szigeten működő szolgáltatók számát tekintve szétaprózott). Még inkább olyan helyzetben, amikor a belföldi CPO-árak nem a torzulásmentes piaci árat, hanem az indonéz kormány célzott intézkedéseit tükrözik.

(142)

Az indonéz kormány beadványában azt is állította, hogy a Bizottság utasította az indonéz kormányt és a független CPO-beszállítókat részletes információk benyújtására, de nem ellenőrizték ezeket az információkat. Az indonéz kormány továbbá azt állította, hogy a Bizottság teljes mértékben figyelmen kívül hagyta ezt az információt a megállapítások megtétele során. Végül e tekintetben az indonéz kormány megjegyezte, hogy a Bizottság az alaprendelet 28. cikkét alkalmazta az indonéz kormányra, hogy az ne adjon ilyen válaszokat a továbbiakban és nem kapjon több információt a PTPN-től.

(143)

E tekintetben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ez az állítás ténybeli tévedést tartalmaz. A Bizottság elemezte a CPO-beszállítók által kapott összes választ. A Bizottság azonban megjegyezte, hogy az összes felszólítás ellenére egy kivételével az összes független CPO-beszállító elmulasztotta megküldeni válaszának nyílt változatát. Az alaprendelet 29. cikkének (3) bekezdése fényében a Bizottság figyelmen kívül hagyhatja azokat az információkat, amelyeket már rendelkezésre bocsátottak, de amelyekre vonatkozóan a benyújtó fél nem nyújtott be megfelelő összefoglalót. Továbbá a válaszok túlnyomó többsége hiányos volt, és ezek közül sok nem tartalmazott a jövedelmezőségre vonatkozó információkat. A Bizottság ezért nem tudott következtetéseket levonni ezekből a válaszokból. Valójában az indonéz kormány és a CPO-beszállítók együttműködésének hiánya további jele annak, hogy a CPO-beszállítók az indonéz kormány által a biodízelgyártók támogatása érdekében adott utasítás szerint járnak el.

(144)

Hasonlóképp indokolatlan az indonéz kormány azon állítása, miszerint a Bizottság figyelmen kívül hagyta a PTPN válaszát. Amint azt korábban kifejtettük, a Bizottság több alkalommal, ám hiába kérte a PTPN-től az együttműködést. Az ideiglenes rendelet (29) és (30) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a Bizottság megállapította, hogy a teljes egészében az indonéz kormány tulajdonában álló PTPN az előírt határidőn belül nem válaszolt az indonéz kormány kérdőívének B. függelékére. A Bizottság ezért a 28. cikk szerinti levelet intézett az indonéz kormányhoz a be nem nyújtott konkrét információkra korlátozódóan. Az ideiglenes rendelet (98) preambulumbekezdésében foglaltak szerint az indonéz kormány 2019. június 30-án megküldte a B. függelékhez kapcsolódó válaszát a PTPN-re vonatkozóan. Ez jóval meghaladta az információ benyújtási határidejét (2019. március 14.) és az indonéz kormány telephelyén tett ellenőrző látogatást is. A beadványt a határidőn túl nyújtották be, az nem volt ellenőrizhető, és az indonéz kormány nem tanúsította az alaprendelet 28. cikkének megfelelően a képességei szerint tőle elvárható igyekezetet. A Bizottság mindenesetre felhasználta a PTPN által benyújtott összes és ellenőrizhető bizonyítékot. A Bizottság ezért megfelelően értékelte a PTPN által szolgáltatott információkat és a CPO-piacon Indonéziában rendelkezésre álló egyéb információkat.

(145)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az indonéz kormány, a Permata csoport és a Wilmar azt állította, hogy a Bizottságnak nem sikerült a CPO-beszállítókra vonatkozó megbízást vagy utasítást találnia, mivel:

(146)

A Bizottság először is megállapította, hogy az exportilletéket kifejezetten az OPPF támogatása céljából hozták létre, és az OPPF-et pedig ténylegesen a pálmaolaj-ágazat általános támogatására tervezték, jóllehet a (76) és (77) preambulumbekezdésben foglaltak szerint az csak a biodízel-ágazatot támogatja. Ezenfelül a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a biodízel-ágazat indonéz kormány általi támogatása a CPO-nak a megfelelő ellenszolgáltatásnál alacsonyabb összeg fejében történő biztosításával is elérhető. Ezt a célkitűzést a különböző intézkedések, köztük az exportilleték együttes hatása éri el.

(147)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az exportilleték kivetése a létrehozása óta két különálló célkitűzést kíván elérni: az OPPF finanszírozása és egy olyan intézkedéscsomag részét képezni, amelynek célja a belföldi árak leszorítása. A Bizottság véleménye szerint az indonéz kormány szándékosan (és sikerrel) keresett ilyen, a piacra gyakorolt hatást, és ez nem pusztán valamely kormányzati politika mellékhatása.

(148)

Azon állítást illetően, hogy a PTPN versenyképes ajánlatok révén határozza meg árait, és ezért azt az eredményt piaci árnak kell tekinteni, Bizottság ismételten hangsúlyozza, hogy mint az az ideiglenes rendelet (91)–(99) és (126) preambulumbekezdésében is szerepel, a Bizottság kénytelen volt a rendelkezésre álló tényekre támaszkodni a CPO-beszállítók és a PTPN együttműködésének hiánya miatt. Az ideiglenes rendelettel kapcsolatos észrevételeikben egyetlen exportáló gyártó sem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy miként fogalmazzák meg a CPO-ra vonatkozó ajánlataikat. Nem teljesen egyértelműen, de azt állítják, hogy azok általában „nemzetközi piaci árakon” alapulnak. Ugyanakkor nem állt rendelkezésre közvetlen bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a beszállítók hogyan határozzák meg áraikat; a tények inkább a PTPN által meghatározott árhoz való igazítást mutatják.

(149)

E tekintetben az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben a Wilmar hangsúlyozta, hogy a Bizottság szolgálatai a telephelyén tett ellenőrző látogatás során feltették azt a kérdést, hogy miként hozzák meg az egyes PTPN-pályázatok árajánlatára vonatkozó döntést. A Wilmar kifejti továbbá, hogy az ezt követő, az ellenőrző látogatásról készült jelentés nem tesz utalást semmilyen hiányzó információra. E tekintetben a Bizottság megállapította, hogy a Wilmar nem vitatja, hogy a szóban forgó esetben az általa szolgáltatott információk nem voltak egyértelműek. Ezen túlmenően a Bizottság megállapította, hogy a Wilmar nem tartotta helyénvalónak, hogy a vizsgálat bármely további szakaszában részletesebb magyarázatot nyújtson erről a mechanizmusról, annak ellenére, hogy ezt a Bizottság többször is megemlítette.

(150)

A Bizottság az ezen állítást alátámasztó ellenőrizhető bizonyítékok hiányában ezt az állítást elutasította. A CPO-beszállítók ahelyett, hogy a nemzetközi árakra tekintettel önállóan határoznák meg áraikat, a PTPN által ténylegesen meghatározott CPO-árakat követik.

(151)

Ami azt az állítást illeti, hogy a PTPN nyereséges, a Bizottság megállapította, hogy a (125) és (144) preambulumbekezdésben már kifejtettek mellett az indonéz kormány az érdekelt felek végső tájékoztatását követően megkésve nyújtotta be a PTPN 2018. évre vonatkozó ellenőrzött elszámolásait. A Bizottság azonban csak az elszámolások egy részére vonatkozóan kapta meg a fordítást. A 2018. évi elszámolásokból kiderül, hogy a PTPN 2018-ban nyereséges volt. A Bizottság azonban nem tudta ezt értékelni, mivel az elszámolások kulcsfontosságú részeit nem fordították le, és ezek az elszámolások nem csupán a nyers pálmaolaj értékesítéséből származó bevételre vonatkoztak. Továbbá, a fent kifejtettek szerint a CPO-értékesítés és a vállalat egészére vonatkozó adatokat késedelmesen nyújtották be, így azok nem voltak ellenőrizhetők. Ez kiegészíti azt a tényt, hogy a PTPN nem működött együtt a vizsgálatban. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az állítás pontossága nem volt értékelhető, és azt el kellett utasítani. A fenti b) pont alatti állítást illetően a Bizottság az ideiglenes rendelet (133) preambulumbekezdésében kifejtette, hogy a PTPN nem köteles magasabb árat ajánlani, ha a beérkezett ajánlatok az adott napra vonatkozó „árelképzelés” alatt maradnak. A Bizottság tulajdonképpen az ellenőrző látogatás során megerősítette, hogy a PTPN rendszeresen elfogadott ilyen ár alatti ajánlatokat. Ezen túlmenően a Bizottság megállapította, hogy az indonéz kormány befolyást gyakorolhat és gyakorol a PTPN-nek az árpolitikájával kapcsolatos döntéshozatalára (18).

(152)

Ami azt az állítást illeti, hogy a CPO-beszállítók által a PTPN-árakhoz való napi szintű igazodás inkább annak a ténynek tudható be, hogy a piac nem torzult, és nem a megbízás vagy az utasítás meglétét jelzi, a Bizottság megállapította, hogy a CPO-beszállítók mindegyike az adott napi PTPN-árral azonos vagy annál alacsonyabb árat kínál. A Bizottság véleménye szerint ez nem utalhat torzítatlan piaci dinamikára: ez úgy hangzik, mintha ellentmondana a józan észnek: a CPO-beszállítók egy versenyképes piacon miért nem értékesítenének a versenytárs által meghatározott árnál magasabb áron (kivéve, ha a versenytárs ténylegesen meghatározza az adott áru maximális piaci árát, és a kormány megbízza vagy arra ösztönzi az összes többi gazdasági szereplőt, hogy tartsa tiszteletben ezt a felső határértéket).

(153)

Az indonéz kormány azon állítása tekintetében, miszerint a CPO-gyártók észszerű piaci szereplők, mivel a CPO 70 %-át exportálják, a Bizottság megállapította, hogy az állami források szerint a CPO belföldi felhasználása a termelés 30 %-át teszi ki (19). Ez azt jelenti, hogy a nyerspálmaolaj-gyártók teljes mértékben kielégítik a belföldi keresletet, és e kereslet kielégítése után a kivitelhez folyamodnak. Ezért az a tény, hogy a nyerspálmaolaj-termelés 70 %-át exportálják, nem mond ellent annak a megállapításnak, hogy a CPO-beszállítókat megfosztják a racionális választás lehetőségétől, hanem épp ellenkezőleg. Ha az indonéz CPO-beszállítók észszerűen viselkednének, akkor nem elégítenék ki a belföldi keresletet, és termelésük egészét vagy jelentős részét ott exportálnák, ahol nagyobb nyereséget érhetnek el. A kivitelből származó potenciális többletnyereséget korlátozzák az indonéz kormány által a CPO-beszállítók belföldi értékesítésére és a helyi igények kielégítésére történő ösztönzésére használt exportkorlátozások. Ennélfogva az a tény, hogy a belföldi keresletet teljes egészében kielégítik, inkább azt jelzi, hogy az indonéz kormány teljesítette azon célkitűzését, hogy a belföldi piacot a biodízelgyártók számára kedvező árakon lássa el.

(154)

Az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben a Wilmar továbbá azt állította, hogy az a tény, hogy az exportilleték nulla értéken történő megállapítását követően a nyerspálmaolaj-kivitel aránya nem emelkedett, bizonyíték arra, hogy a Bizottság tévesen azt a következtetést vonta le, hogy az exportilleték célja, hogy az országon belül tartsa a nyerspálmaolajat és leszorítsa annak árát.

(155)

E tekintetben a Bizottság megállapította, hogy a Wilmar által szolgáltatott adatok azt mutatták, hogy a belföldi felhasználás nőtt, és így a teljes nyerspálmaolaj-termelés nagyobb hányadát tette ki. Ez alátámaszthatja a Wilmar állítását, ha az indonéz kormány kifejezte volna azon szándékát, hogy véget vessen az exportkorlátozási rendszernek. Azonban, amint azt a (108) preambulumbekezdés kifejti, az indonéz kormány nem szándékozik véget vetni az exportkorlátozási mechanizmusnak. Sokkal egyértelműbb, hogy a külső tényezőkre, azaz a pálmaolaj árának globális csökkenésére válaszul az exportkorlátozások rendszere egyszerűen nulla értéket mutat. Valamennyi indonéz gyártó tisztában van azzal, hogy ez a szint csupán átmeneti, és ezért továbbra is először a belföldi kereslet kielégítését részesíti előnyben.

(156)

A Wilmar emellett válaszában árakra vonatkozó tájékoztatást is adott, és azzal érvelt, hogy amióta az exportilleték nulla, a belföldi CPO-árak nem emelkedtek jelentős mértékben. A Bizottság ezen információk elemezését követően megállapította, hogy nem tudja meghatározni a Wilmar által felhasznált adatok forrását; ezért a Bizottság nem tudta ellenőrizni azok pontosságát. A Bizottság azonban, ha ezen adatokra hagyatkozik, megállapította, hogy annak ellenére, hogy az exportilleték mértéke ideiglenes jelleggel nulla, az adatok a belföldi áraknak az exportárakhoz való igazodását mutatják. Mivel a vizsgálati időszak alatt a két ár közötti átlagos különbség 50 USD/tonna körül volt, a Wilmar által benyújtott adatok szerint a belföldi árak az exportárakhoz közeli szintre emelkedtek, és a különbség jelenleg kevesebb mint 20 USD/tonna. Az a tény, hogy a belföldi ár abszolút értékben nem növekedett számottevő mértékben, egyszerűen annak tudható be, hogy a világpiaci árak csökkentek.

(157)

A Bizottság véleménye szerint ez alátámasztja annak megállapítását, hogy az exportkorlátozási rendszer célja többek között és a többi intézkedéssel együtt a belföldi CPO-árak leszorítása.

(158)

Az indonéz kormány azon állításával kapcsolatban, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg a független CPO-beszállítók válaszait, a Bizottság megjegyzi, hogy ez tényszerűen helytelen állítás. Amint az a (143) preambulumbekezdésből már kiderül, a Bizottság megfelelően elemezte a beérkezett válaszokat, de megállapította, hogy a válaszok túlnyomó többsége hiányos volt, közülük sok nem tartalmazott a jövedelmezőségre vonatkozó információkat, és sokan nem adták meg válaszaik nyílt változatát.

(159)

Az indonéz kormány ezen állítás mellett azt is megállapította, hogy helytelenek a Bizottság által az érdekelt felek végső tájékoztatása során tett állítások, amelyek a (143) preambulumbekezdésben szerepelnek, mivel nem találta a nyílt aktában lévő emlékeztetőket. Erre az állításra hivatkozva a Bizottság megállapította, hogy az emlékeztetők a korlátozott dokumentáció részét képezik, és megtalálhatók az érdekelt felek rendelkezésére álló korlátozott dokumentumok listáján. A Bizottság mindazonáltal egy 2019. október 16-i meghallgatás során benyújtotta az érintett mentésszámok listáját az indonéz kormánynak. A Bizottság azt is megállapította, hogy a független CPO-beszállítóknak szóló kérdőívek az indonéz kormánynak címzett kérdőív részét képezték, és ezért teljes mértékben az indonéz kormányra hárult a kitöltött kérdőívek koordinálásának, összegyűjtésének és időben történő megküldése biztosításának felelőssége.

(160)

Hivatkozással a fenti e) pontban említett kérésre, a Bizottság az ideiglenes rendelet (124)–(143) preambulumbekezdésében kifejtette, hogy az indonéz kormány a PTPN révén hogyan határozza meg az árakat az indonéz belföldi piacon, és hogyan követi az összes független CPO-beszállító ezeket az árakat. Az érdekelt felek végső tájékoztatására vonatkozó észrevételeiben az indonéz kormány azt állította, hogy a PTPN korlátozott piaci részesedésére tekintettel ez az eredmény nem valószínű. A Bizottság ugyanakkor megállapította, hogy az indonéz kormány egyáltalán nem szolgáltatott tényszerű bizonyítékokat állításának alátámasztására és hogy ellentmondjon a Bizottság megállapításainak.

(161)

A fentiek fényében a Bizottság elutasította az indonéz kormány és az exportáló gyártók állításait, és megerősítette a megbízásra és az utasításra vonatkozó megállapítását.

(162)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az indonéz kormány és az exportáló gyártók azt állították, hogy a Bizottság a WTO ítélkezési gyakorlatában előírt követelménynek megfelelően nem tudta bizonyítani, hogy a biodízelgyártók jövedelem- és ártámogatásban részesültek.

(163)

E tekintetben a Bizottság megállapította, hogy sem az indonéz kormány, sem az exportáló gyártók nem szolgáltattak olyan új információt vagy bizonyítékot, amely alátámasztotta volna a jövedelem- vagy ártámogatás hiányáról szóló kérelmet. Az ezzel kapcsolatban felvetett állítások egyszerűen nem egyeznek a Bizottság által követett ítélkezési gyakorlat értelmezésével. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az ideiglenes rendelet 3.3.3.7. szakaszában elvégzett elemzés megfelel az alaprendelet, a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás és a WTO ítélkezési gyakorlata által meghatározott bizonyítási kötelezettségnek.

(164)

Az ideiglenes rendelet 3.3.3.7. szakaszában foglalt következtetést a Bizottság megerősítette, mivel nem áll rendelkezésre olyan új ténybeli elem, amely lehetővé tenné ténymegállapításának újraértékelését.

(165)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az indonéz kormány azt állította, hogy a Bizottság tévesen talált jövedelem- és ártámogatást, mivel ez olyan intézkedés meglétét követeli meg, amely bizonyos eredményt garantál, nem pedig olyan intézkedést, amely az árakra járulékos hatást gyakorol.

(166)

E tekintetben a Bizottság a (153) és (160) preambulumbekezdésben már kifejtette, hogy az intézkedéssorozat célja a belföldi árak szabályozása és leszorítása, és ez nem egyszerűen az indonéz kormány politikájának a következménye. Ezen túlmenően a Bizottság megállapította, hogy sem az indonéz kormány, sem az exportáló gyártók nem szolgáltattak olyan új információt vagy bizonyítékot, amely alátámasztotta volna a jövedelem- vagy ártámogatás hiányáról szóló kérelmet.

(167)

A Wilmar azt állította, hogy a Bizottság nem vette figyelembe az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatására adott válaszában szereplő állításait, és sürgette a Bizottságot ennek megtételére.

(168)

A Bizottság a Wilmar állításával ellentétben elemezte ezeket az állításokat, és – amint az a (163) preambulumbekezdésben is szerepel – nem talált új ténybeli elemet. A Wilmar kifejti, hogy miért nem ért egyet azzal, ahogyan a Bizottság a WTO ítélkezési gyakorlatát és az ügy tényállását értelmezte. Ezen észrevételekben a Wilmar a megfelelő kontrafaktuális forgatókönyvvel kapcsolatos álláspontját is tárgyalja.

(169)

Az egyértelműség érdekében a Bizottság újra megerősítette, hogy nem ért egyet a Wilmarnak a WTO ítélkezési gyakorlatával és az ideiglenes rendelethez fűzött észrevételek III.B.3. szakaszában foglaltaknak megfelelően az eset ténymegállapításaival kapcsolatos értelmezéseivel, valamint teljes mértékben megerősítette az ideiglenes rendelet 3.3.3.7. szakaszában foglalt következtetést.

(170)

Az ideiglenes rendeletben a Bizottság megállapította, hogy az Indonéziából a világ többi részére irányuló, FOB-paritáson számított, az indonéz exportstatisztikákban szereplő CPO-exportárak megfelelő viszonyítási alapnak tekinthetők, mivel szabadpiaci elvek szerint kerülnek megállapításra, a külföldi piacokon versenyeznek az egyéb termékek áraival, tükrözik Indonézia uralkodó piaci viszonyait és az állami beavatkozás következtében nem torzulnak. A Bizottság továbbá úgy tekintette, hogy a használt referenciaérték jelenti a legközelebbi közelítő értéket az indonéz kormány beavatkozása nélküli torzítatlan indonéz belföldi ár tekintetében. A Bizottság azt is megállapította, hogy a referenciaértékként használt FOB-árak összhangban állnak a nemzetközi árakkal (például a rotterdami CIF-árral).

(171)

A Bizottság ezért minden egyes exportáló gyártó esetében a kiegyenlíthető támogatás összegét a kedvezményezett számára a vizsgálati időszak során megállapított gazdasági előny mértékének megfelelően számította ki. A Bizottság a gazdasági előnyt úgy értékelte, hogy az a belföldön vásárolt CPO-ért fizetett árak és a CPO vizsgálati időszakra havi alapon kiszámított referenciaára közötti különbségek összegének felel meg.

(172)

Az indonéz kormány, a Wilmar és a Permata csoport azt állította, hogy a Bizottság tévesen (1) ítélte megfelelőnek az adott referenciaértéket, és (2) számította ki a teljes gazdasági előnyt. Az indonéz kormány, a Wilmar és a Permata csoport állítása szerint ennek az az oka, hogy a FOB-exportár magában foglalja az exportilletéket, és ezért torzult. Az Európai Biodízeltanács nagyon hasonló megállapítást nyújtott be.

(173)

A Bizottság megállapította, hogy az exportár torzulására vonatkozó állítás lényegében fogalmi szinten próbálja visszafordítani az eset indokolását. Míg a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a belföldi CPO-árak mesterségesen alacsonyak, az exportőrök azt állítják, hogy az exportárak (nagyjából a nemzetközi árakkal összhangban) túl magasak. Más szóval az exportőrök azt állítják, hogy az exportilleték túl magas árakat eredményez. A belföldi ár azonban – többek között – az exportilleték miatt torzult. Végezetül az indonéz kormány maga is azt állította, hogy a Bizottság a számítások során nem foglalta bele az exportilletéket az exportárba (20). A Bizottság tudomásul vette az indonéz kormány ezen állítását. Úgy vélte azonban, hogy az exportilleték hatását az FOB-áron kell figyelembe venni. A Bizottság valójában úgy ítélte meg, hogy az eladó figyelembe veszi azt a kötelezettséget, hogy az exportárat az exportár megállapítása során ki kell fizetnie, majd ezt követően statisztikai célból közli az indonéz kormány hatóságaival.

(174)

Ezenfelül – az ideiglenes rendelet (198) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően – a Bizottság az indonéz statisztikákban jelentett havi FOB-exportárat a legmegfelelőbb referenciaértéknek tekintette. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy ez a referenciaérték megfelelő az egyes vásárlási ügyletek szempontjából. A Bizottság megállapította, hogy az FOB-paritáson számított referenciaár és az exportáló gyártók által végrehajtott belföldi vásárlási ügyletek értéke összehasonlítható volt. A Bizottsághoz ezzel kapcsolatban nem érkezett észrevétel az érdekelt felek részéről.

(175)

A fentiek mellett a Wilmar azt állította, hogy a Bizottság tévesen számította ki az előbbi által kapott gazdasági előny összegét, mivel azt le kellett volna vonni a gazdasági előny összegének számításából, amellyel a CPO-vételár meghaladja a referenciaértéket. E tekintetben a Bizottság megjegyezte, hogy csak azokat az ügyleteket vette figyelembe, amelyek számára gazdasági előnyt biztosítottak (más szóval, ha az exportáló gyártók által fizetett ár a referenciaérték alatt volt). Ezek azok az ügyletek, amelyek esetében a kérdéses program az exportáló gyártók számára nyújt gazdasági előnyt. Ezért nincs értelme az olyan ügyleteket levonni, amelyek esetében nem keletkezett előny, mivel azok megfeleltek a piaci feltételeknek. Ebben az értelemben a Bizottság megállapította, hogy a WTO-vizsgálóbizottság az Egyesült Államok – Egyes Kínából származó termékekre kivetett végleges dömpingellenes és kiegyenlítő vámok című jelentésben (21), amely azt vizsgálja, hogy az USDOC milyen módon határozta meg a szóban forgó támogatást, amelyre a „gumi” megfelelő ellenszolgáltatásnál alacsonyabb összeg fejében történő nyújtásaként hivatkozik (22), megjegyezte, hogy az állítólagos támogatásokat „egy adott időszakra vonatkozóan kell elemezni, hogy végső soron megkapják a vizsgált termék támogatásának teljes összegét” (23), valamint hogy „a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 14. cikkének d) pontja semmilyen utalást nem tartalmaz az ellentételezés fogalmára, vagy „negatív előnyökre” vagy a vizsgálati időszak során átlagoltan egy adott árura vonatkozóan” (24). Az összehasonlítás az adott beszerzési ügyletben érintett egyedi referenciaértékkel rendelkező egyedi beszerzési ügyletek összehasonlítása. A Bizottság összehasonlította az ügyleteket annak megállapítása érdekében, hogy keletkezett-e gazdasági előny, és annak mekkora volt az összege. Az ügyletenként megállapított gazdasági előny összege a támogatás összege. Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasította.

(176)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az indonéz kormány azt is állította, hogy a Bizottságnak nem sikerült bizonyítania a gazdasági előny meglétét, mivel (1) nem logikus gazdasági előnyt találni exportkorlátozások formájában egy versenyképes pénzügyi piacon, és (2) a belföldi CPO-árak versenypiaci dinamikát követnek.

(177)

E tekintetben a Bizottság ismételten hangsúlyozni kívánja, hogy az ebben az esetben biztosított gazdasági előny a CPO-nak a megfelelő ellenszolgáltatásnál alacsonyabb összeg fejében történő biztosítása formájában valósul meg. Ezért a Bizottság elutasította az indonéz kormány első érvelését.

(178)

Ami az indonéz kormány azon állítását illeti, hogy a belföldi CPO-árak versenyképes és torzítatlan piaci dinamikát követnek, a Bizottság az elvégzett elemzésre és különösen a (151) preambulumbekezdésre hivatkozik.

(179)

A Bizottság ezért fenntartotta azt a megállapítását, hogy ez a rendszer előnyös az exportáló gyártók számára.

(180)

Az indonéz kormány azt állította továbbá, hogy a Bizottság lényegében azért azonosította a helytelen referenciamutatót, mert az általa alkalmazott magában foglalta az exportilletéket, és az exportilletéket le kellene vonnia a referenciaértékből.

(181)

E tekintetben a Bizottság megállapította, hogy ellentmondás van ezen állítás és az indonéz kormánynak a 2019. március 14-i hiánypótlásra felszólító levélre adott válasza között. Válaszában az indonéz kormány azt állította, hogy: „Az indonéz kormány megerősíti, hogy az EU-ba irányuló kiviteli statisztika kizárólag az Indonéziában gyártott biodízelre vonatkozik. A kivitel bejelentett értéke FOB-paritású adó, és nem tartalmazza az exportadót/-illetéket”. A Bizottság ezenkívül megállapította, hogy az indonéz kormány nem nyújtott be további tényszerű bizonyítékot állításának alátámasztására. A (173) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a bejelentett FOB-exportárár ténylegesen az exportilleték hatásait foglalja magában.

(182)

A Wilmar azt állította, hogy a gazdasági előny kiszámításához használt referenciaérték túlzott volt, mivel egy „országon kívüli” referenciaértéket alkalmaztak. A legpontosabb és legmegfelelőbb referenciaérték meghatározásához azonban emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság nem használt olyan „országon kívüli” referenciaértékeket, mint a Malajziában vagy Európában rendelkezésre álló referenciaértékek, például a rotterdami CIF-ár. Az indonéz exportárakat azért használták, mert azok indonéz (és ebben az értelemben belföldi) árak, valamint azért, mert az összehasonlítás céljából megbízható piaci alapot jelentenek. Ezért a Bizottság ezt az állítást elutasította.

(183)

A Bizottság ezért megerősítette a (172) preambulumbekezdésben foglalt következtetést.

(184)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az indonéz kormány azt állította, hogy a Bizottságnak nem sikerült bizonyítania a program egyediségét. Az indonéz kormány szerint a támogatás akkor egyedi, ha csak egyetlen iparágra vonatkozik.

(185)

A Bizottság nem értett egyet ezzel az állítással. A Bizottság megjegyezte, hogy az USA–Upland Cotton vizsgálóbizottság kifejtette, hogy: „A támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 2. cikkének szövege szerint a támogatás akkor minősül „egyedinek”, ha az a támogatást nyújtó hatóság joghatósága alá tartozó valamely vállalatra vagy iparágra, illetve vállalatok vagy iparágak csoportjára jellemző (a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás szerint „egyes vállalatok”). (…)”. A vizsgálóbizottság kifejtette továbbá, hogy „[…] az „Egyediség” az iparágak egy csoportjára terjed ki, mivel az „egyes vállalatok” kifejezés a 2.1. cikk bevezető mondatában valamely vállalatként vagy iparágként, vagy vállalatok vagy iparágak csoportjaként kerül meghatározásra.” (25)

(186)

A Fellebbezési Testület a Egyesült Államok – Dömpingellenes és kiegyenlítő vámok (Kína) című jelentésben megvizsgálta az „egyes vállalkozások” jelentését a 2. cikkben: „Továbbá a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 2.1. cikkének a) pontja szerinti támogatás egyedinek minősül, ha a támogatást nyújtó hatóság vagy az e hatóság működését meghatározó törvény kifejezetten a meghatározott vállalatokra korlátozza a támogatáshoz való hozzáférést”. A 2.1. cikk bevezető mondata kimondja, hogy a „meghatározott vállalat” kifejezés alatt a „vállalat vagy iparág, illetve vállalatok vagy iparágak csoportja” értendő. Először is megjegyezzük, hogy a „meghatározott” szó definiálása úgy történik, hogy „[i]smert és meghatározott, de nem egyértelműen azonosítható: (egyes számban) egy bizonyos, (többes számban) néhány meghatározott, néhány konkrét”. A „csoport” szó általában véve a meghatározás szerint: „[…]emberek vagy dolgok együttese, akik/amelyek egységet vagy egészt alkotnak valamilyen kölcsönös vagy közös kapcsolat vagy cél alapján, vagy bizonyos fokú hasonlóság miatt közös osztályba sorolandók”. Az „egyes” és „csoport” szavakkal kapcsolatban pedig a „vállalat” a következőképpen határozható meg: „[egy] cég, egy társaság”, míg az „iparág” azt jelenti, hogy „a termelő munka bizonyos formája vagy ágazata; kereskedelem, gyártás”. Megjegyezzük, hogy az USA – Upland Cotton vizsgálóbizottság úgy ítélte meg, hogy „egy iparágra vagy az »iparágak csoportjára« általában az általuk előállított termékek típusa szerint hivatkoznak”; hogy „az »iparág« fogalma bizonyos termékek termelőire vonatkozik”; és hogy „az »iparág« e fogalmának terjedelme egy adott ügyben több tényezőtől függhet”. A fentiek alapján az „egyes vállalatok” kifejezés egyetlen vállalkozásra vagy iparágra, illetve olyan vállalkozástípusokra vagy iparágakra vonatkozik, amelyek ismertek és meghatározottak. Mindazonáltal egyetértünk Kínával, hogy ez a fogalom „helyenként némiképp meghatározhatatlan szintű” és az USA–Upland Cotton vizsgálóbizottságával, amely szerint annak meghatározása, hogy bizonyos számú vállalkozás vagy iparág „meghatározott vállalatot” alkot-e, csak eseti alapon dönthető el” (26).

(187)

A Bizottság ezért megjegyezte, hogy a WTO ítélkezési gyakorlata nem írja elő, hogy a támogatás egyetlen ágazatra (iparág) vonatkozzon, hanem inkább „olyan vállalkozások vagy iparágak csoportjára, amelyek ismertek és meghatározottak”. Ebben az esetben a Bizottság az ideiglenes rendelet (202) preambulumbekezdésében arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedéscsomag azért egyedi, mert a pálmaolaj-értékláncban tevékenykedő vállalkozások javát szolgálja. Ezért a Bizottság – a WTO ítélkezési gyakorlatával összhangban – arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedéssorozat azért egyedi, mert „olyan vállalkozások vagy iparágak csoportjára utalnak, amelyek ismertek és meghatározottak”. Ezért a Bizottság elutasította az indonéz kormány érvelését.

(188)

Az ideiglenes rendelet (237) preambulumbekezdésében említettek szerint a Bizottság az exportáló gyártók számára az importált gépekre vonatkozó behozatali vám alóli mentességből eredő gazdasági előnyt a ki nem fizetett vámok teljes összegeként számította ki, az alapul szolgáló eszközök hasznos élettartama alapján a vizsgálati időszakhoz igazítva. Az exportáló gyártók azt állították, hogy az importált gépeket terhelő behozatali vámok alóli mentességként figyelembe vett előnyök kiszámításakor a Bizottságnak nem csupán az érintett termék árbevételét kellett volna felosztania, hanem az érintett vállalatok teljes forgalmát is. Az exportáló gyártók kifejtették, hogy ennek az az oka, hogy a vámmentesen behozott gépek jegyzéke nemcsak a biodízel előállításához használt gépeket foglalja magában, hanem más termékeket is.

(189)

E tekintetben a Bizottság már az exportáló gyártóknak szóló kérdőívben felkérte a vállalatokat, hogy nyújtsák be a gépek listáját, és adják meg azok használati célját. A Bizottság megjegyezte, hogy az ellenőrző látogatás előtt az exportáló gyártók egyike sem vetette fel az egyedi gépek esetleges kettős felhasználásának lehetőségét, amikor lehetséges lenne ellenőrizni az információkat. Mivel ezt az állítást nem lehetett ellenőrizni, úgy azt elutasították.

(190)

Ami a gépek vámszabad területekre történő behozatalát illeti, az ideiglenes rendelet kihirdetését követően a Bizottság észrevételeket kapott az Európai Biodízeltanácstól a Wilmar által e tekintetben folytatott részleges együttműködéssel kapcsolatban. Az Európai Biodízeltanács emlékeztetett arra, hogy a Wilmar nem fedte fel a vámszabad területre vonatkozó támogatási rendszer keretében kapott támogatások összegét. Az Európai Biodízeltanács továbbá megjegyezte, hogy a Wilmarra kivetett ideiglenes vám nem a legmagasabb vámtétel az e rendszer keretében kivetett ideiglenes vámok között.

(191)

E tekintetben az Európai Bizottság megerősítette, hogy a vámszabad területekre vonatkozó adatok tekintetében az együttműködés részleges hiánya miatt a Bizottság e tekintetben az alaprendelet 28. cikkével összhangban a rendelkezésre álló tényekre támaszkodott a Wilmar esetében.

(192)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a PT Ciliandra Perkasa állítása szerint a Bizottság tévedett, amikor elutasította azt az állítást, hogy a Bizottságnak nem csupán az érintett termék forgalma, hanem az érintett vállalatok teljes forgalma alapján kellett volna hozzárendelnie az átvett összegeket. A PT Ciliandra Perkasa szerint ennek az az oka, hogy a Bizottság el tudta volna dönteni a benyújtott jegyzékből, hogy az egyes gépet csak biodízelhez használják-e vagy az kettős felhasználású.

(193)

A Bizottság a (189) preambulumbekezdésben megjegyezte, hogy az ellenőrző látogatás előtt egyetlen exportáló gyártó, köztük a PT Ciliandra Perkasa sem utalt bizonyos gépek kettős felhasználási lehetőségére, amikor még lehetőség nyílt volna az információk ellenőrzésére. Mivel ezt az állítást nem lehetett ellenőrizni, a Bizottság az állítást elutasította.

(194)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a Wilmar azt állította, hogy a Bizottság tévesen számította ki a támogatási összegeket, mivel azok a forgalom felosztásán alapulnak. A Wilmar szerint az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének megfelelően a Bizottságnak az egyes programok helyett a támogatott termék egységenkénti támogatási összegét kellett volna kiszámítania.

(195)

A Bizottság megjegyezte, hogy a támogatás megítélése nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékek mennyisége szerint kerül meghatározásra. Ezért a teljes támogatási összeget felosztották a Wilmar csoport vállalatainak vonatkozó értékesítési forgalmára az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban, amely a következőképpen szól: „Amennyiben a támogatás megítélése nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékek mennyisége szerint kerül meghatározásra, a kiegyenlíthető támogatás összegének meghatározásában a teljes támogatási összeget a vizsgált támogatási időszak vonatkozásában az adott esetnek megfelelő módon a termelési, értékesítési vagy szállítási szinteken részarányosan osztják el.”

(196)

mivel e támogatások egyikét sem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított mennyiségek alapján nyújtják, a vállalat vonatkozó értékesítési forgalma a legmegfelelőbb nevező. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a releváns forgalmat egy olyan érték alapján határozták meg, amely a lehető legpontosabban tükrözi a kedvezményezett vállalat által értékesített termékek eladási értékeit. A kiegyenlíthető támogatás összegének meghatározására irányuló bármilyen más javasolt módszer ellentétes lenne az alaprendelet (7. és 15. cikk) vonatkozó rendelkezéseivel, valamint azzal a közigazgatási gyakorlattal, amelyet a Bizottság szubvencióellenes eljárásaiban a kiegyenlíthető támogatások összegének odaítélésekor a megfelelő számláló/nevező meghatározása során követ. A Wilmar érvelését ezért elutasítják.

(197)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az indonéz kormány észrevételeket tett arra vonatkozóan, hogy a pénzeszközöknek az OPPF rendszeren keresztül történő közvetlen átruházása és a CPO-nak a megfelelő ellenszolgáltatásnál alacsonyabb összeg fejében történő biztosítása révén milyen támogatásban részesült a biodízel-ágazat. Az indonéz kormány különösen azt az észrevételt tette, hogy az OPPF 2018 szeptemberében felfüggesztette a biodízel-exportőrök számára a pénzeszközök folyósítását, és hogy a CPO-t terhelő exportilleték 2018. december 4-étől nulla volt.

(198)

A Bizottság válaszul megjegyezte, hogy mindkét program hatályban marad, és azokat hivatalosan nem helyezték hatályon kívül. A működés módját tekintve az ebből származó előnyök az exportáló gyártók számára a jövőben is fennmaradnak. Az OPPF által teljesített kifizetések nem a program megszűnése miatt, hanem az ásványi dízel referenciaára és a biodízel referenciaára közötti különbség miatt álltak le. Emellett 2018 decemberében újraindultak a biodízelgyártók felé teljesítendő OPPF-kifizetések. Következésképpen a Bizottság úgy ítélte meg, hogy teljesültek a 15. cikk (1) bekezdésében foglalt feltételek, és elutasította ezt az állítást.

(199)

A fent leírt intézkedések tekintetében a végleges támogatási mértékek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

1. táblázat

Végleges támogatási mértékek

(200)

Az ideiglenes rendelet közzétételét követően az indonéz exportáló gyártó Wilmar arról kért információt, hogy a spanyol biodízelgyártó Masol, amely a minta részét képezi, az uniós gazdasági ágazat tagjának minősül-e, tekintettel arra, hogy az indonéz exportáló gyártó, a Musim Mas csoporthoz tartozik, és hogy a vállalat biodízelt vásárol és azt az Unióban gyártja.

(201)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Masol az uniós gazdasági ágazat fogalommeghatározása alá tartozik, mivel biodízelt állít elő az uniós üzemekben. Ezen túlmenően az alaprendelet 9. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint a Bizottság bevonhatja (de nem köteles így tenni) az ágazat meghatározásába az uniós gyártókat is, még akkor is, ha az érintett terméket is importálják. E tekintetben a Bizottság megállapította, hogy a Masol gazdaságilag az Unióra is összpontosít, mivel uniós termelése nagymértékben meghaladja az Indonéziából vagy más területekről származó biodízel beszerzését.

(202)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Wilmar ismét információt kért arra vonatkozóan, hogy a Masol vállalatot ki kell-e zárni az uniós gazdasági ágazat meghatározásából, mivel az a Musim Mas csoport indonéz exportáló gyártó 100 %-ban tulajdonolt leányvállalata.

(203)

A Bizottság megvizsgálta ezt a kérdést, de véleménye szerint a Masol mint a biodízel uniós gyártója az uniós gazdasági ágazat része maradt. E vállalat tulajdonjoga csak az egyik figyelembe vett tényező e tekintetben, és nem meghatározó a jelen ügy uniós gyártójaként fennálló helyzetét illetően, tekintve, hogy a vállalat számottevő részt képvisel az uniós termelésben.

(204)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a Wilmar észrevételt tett az ideiglenes rendelet 3. táblázatában szereplő uniós termelés szintjével kapcsolatban is. Megjegyezte, hogy ha a termelés a 2015. évi fogyasztással megegyező százalékos arányban (33 %) nőtt volna a vizsgálati időszakban, akkor a vizsgálati időszakban a termelés meghaladta volna ugyanezen időszakban a fogyasztás mértékét.

(205)

A Bizottság megjegyezte, hogy ezt az összehasonlítást a kerekítés befolyásolja, mivel a pontos növekedés a figyelembe vett időszakban a fogyasztás 32,58 %-át tette ki. A termelés 2015-ben alacsonyabb volt az uniós felhasználásnál. Következésképpen, ha mindkét számadat azonos százalékkal emelkedik, matematikailag lehetetlen, hogy az eredetileg alacsonyabb érték (termelés) meghaladja az eredetileg magasabb értéket (fogyasztás), ha a két számadatot matematikai szempontból ugyanolyan arányban megfelelően növelik.

(206)

A Bizottság továbbá rámutatott, hogy tényszerűen pontos az ideiglenes rendelet (269) preambulumbekezdésében tett állítás, amely szerint az uniós gazdasági ágazat termelése nem tartott lépést a kereslettel. A Bizottság mindenesetre megjegyezte, hogy a teljes figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat rendelkezett a termelésének növeléséhez és a fogyasztási szint növekedésének fedezéséhez szükséges szabad kapacitással, amelyet a biodízel támogatott behozatala miatt nem ért el.

(207)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Wilmar ugyanezt az észrevételt tette és megjegyezte, hogy az uniós termelés 2015-ben az uniós felhasználás közel 100 %-át tette ki, és ezért ha a Bizottság a termelésnek pontosan a fogyasztással összhangban történő növelését várja, akkor az uniós gazdasági ágazat valójában a teljes uniós felhasználást monopolizálni fogja.

(208)

Az ideiglenes rendelet (269) preambulumbekezdésében azonban egyszerűen az szerepel, hogy az uniós termelés nem tartott lépést az uniós kereslettel, és a különbséget a biodízel Unióba irányuló behozatala jelentette. Ez az állítás továbbra is tényszerűen helytálló. Tényszerűen helytelen az uniós gazdasági ágazat monopóliumáról beszélni. Az ideiglenes rendelet (264) preambulumbekezdésében foglaltak szerint az uniós gazdasági ágazat több mint 200 gyártóból áll, amelyek egymással versengenek az uniós piacon. Ezért ebben az esetben nem helyénvaló az uniós gazdasági ágazat részéről egy esetleges monopóliumról beszélni.

(209)

Az uniós gazdasági ágazatra és az uniós termelésre vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (264)–(269) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette.

(210)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az indonéz exportáló gyártó Wilmar megjegyezte, hogy az uniós fogyasztás elemzése során a Bizottság nem hivatkozott a második megújulóenergia-irányelvre (27), illetve a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre (28), amely a közvetett földhasználat-változás szempontjából nagy kockázatot jelentő alapanyagok felhasználására hivatkozik.

(211)

A Bizottság megjegyezte, hogy ez a két dokumentum a jövőre vonatkozik, nem pedig a múltbeli fogyasztásra, és az uniós politika továbbra is ösztönzi a biodízel dízelmotorokban való felhasználását. Ezenfelül Wilmar azon állításának, hogy e törvények korlátozhatják a PME-fogyasztást, semmi köze sincs a teljes uniós biodízel-fogyasztáshoz.

(212)

Ezenkívül a Wilmar az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben megerősítette, hogy a PME-fogyasztás 2023 végéig a 2019-es szinten maradhat (29). Csak 2023. december 31-e után csökken majd a közvetett földhasználat-változás szempontjából nagy kockázatot jelentő alapanyagok felhasználása.

(213)

Ezenkívül a PME jelentős részét jelenleg az uniós gazdasági ágazat gyártja. Az Indonéziából származó import középtávon tovább növekedhet, azáltal, hogy helyettesíti az uniós gazdasági ágazat által jelenleg gyártott PME-t.

(214)

Az uniós felhasználásra vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (270)–(278) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette.

(215)

Az Indonéziából származó behozatal volumene és piaci részesedése tekintetében az ideiglenes rendelet kihirdetését követően a Bizottság észrevételeket kapott az Indonéziából a figyelembe vett időszak során az indonéz exportőröktől, a Gunvortól (független biodízel-kereskedő) és az indonéz kormánytól származó behozatalok volumenére vonatkozóan.

(216)

Megjegyezték, hogy az Indonéziából származó behozatal elemzése hibás volt, mivel az nem terjedt ki a dömpingellenes vámok 2013. évi bevezetését megelőző 2010–2012 közötti időszakra.

(217)

A Bizottság tudomásul vette ezeket az észrevételeket, azonban az ideiglenes rendelet (279)–(282) preambulumbekezdése helyesen mutatta be az Indonéziából származó behozatali volument, és a Bizottság a (281) és (282) preambulumbekezdésben egyértelművé tette a hatályban lévő dömpingellenes vámok hatását.

(218)

A Bizottság azt is megjegyezte, hogy a figyelembe vett időszak 2015-ben kezdődik, ezért az Indonéziából származó behozatal volumenének elemzése nem térhet ki visszamenőleges hatállyal a 2010–2012-es időszakra, anélkül, hogy megsértené a vizsgálat során figyelembe vett időszakkal való összhangot. Az ebben az esetben figyelembe vett időszak alatt az ilyen vizsgálatokhoz szokásos időtartamot kell figyelembe venni. Mindenesetre a 2013-ban lezárt dömpingellenes vizsgálatban megállapított, Indonéziából származó behozatali volument tekintve megállapítható, hogy az Indonéziából származó, 2010–2011 közötti behozatali volumenek hasonlóak voltak a jelenlegi vizsgálati időszakban meglévő volumenekhez, valamint a közeljövőben várható volumenekhez, amennyiben nem vezetnek be intézkedéseket (30).

(219)

A Gunvor azt is megjegyezte, hogy csupán az Indonéziából származó behozatal figyelembevételével nem veszik számításba az Argentínából származó behozatal vizsgálati időszak alatti szintjét. Ezt az elemzést azonban az ideiglenes rendelet 6. szakaszában (Ok-okozati összefüggés) foglaltak szerint az ideiglenes rendelet (368)–(370) preambulumbekezdésében végezték el.

(220)

Az áralákínálás tekintetében a Bizottság az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően észrevételeket kapott az indonéz exportáló gyártóktól és az indonéz kormánytól, hogy az áralákínálás kiszámításához kiigazításokra vagy további pontosításokra van szükség.

(221)

Az ideiglenes rendelet három módszert határozott meg az Indonéziából származó biodízel-behozatal és az uniós piacon történő biodízel-értékesítés közötti alákínálás kiszámítására. A Bizottság tovább pontosítja az ebben az esetben alkalmazott három módszert annak megállapítására, hogy a mintában szereplő exportáló gyártókra vonatkozó adatok alapján fennáll-e jelentős alákínálás.

(222)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az indonéz kormány észrevételeket tett az áralákínálás kiszámításához a Bizottság által használt három módszerre vonatkozóan, és elmondta, hogy a Bizottság nem vette figyelembe az Európai Bíróság és a Kereskedelmi Világszervezet különböző jogi ítéleteit.

(223)

A Bizottság ezzel nem ért egyet. Az alábbiakban ismertetett három módszer részletesen elemzi az uniós áraknak az Indonéziából származó biodízel behozatala által okozott alákínálását, és mindhárom módszer megállapítja az áralákínálást.

(224)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását az indonéz kormány tett néhány általános észrevételt az áralákínálással kapcsolatban, amelyekkel itt foglalkozni kell.

(225)

Először is az indonéz kormány összehasonlította a PME-t és a repcemagolaj-metil-észtert (a továbbiakban: RME) és megállapította, hogy azok eltérő fizikai tulajdonságokkal rendelkeznek (az egyik + 13C, a másik pedig -14C CFPP-vel rendelkezik), valamint áraik is eltérőek.

(226)

A Bizottság egyetért az indonéz kormánnyal, és emiatt a Bizottság nem hasonlította össze közvetlenül a PME és az RME értékesítéseit.

(227)

Másodszor az indonéz kormány idézi az ideiglenes rendelet (290) preambulumbekezdését, amely szerint „a PME-t általában nem tiszta formájukban használják, hanem általában összekeverik más biodízelekkel egy alacsonyabb CFPP-vel rendelkező keverék előállítása céljából”.

(228)

Egyértelművé vált, hogy az a tény, miszerint a PME-t általában más biodízelekkel keverik, nem jelenti azt, hogy a PME-t nem kevernék közvetlenül ásványi dízellel. A mintában szereplő uniós gyártók értékesítéseinek elemzéséből kiderült, hogy a tiszta PME-t jelentős mértékben értékesítik közvetlenül az ásványidízel-finomítóknak, ami közvetlen versenyben áll majd az Indonéziából származó tiszta PME behozatalával.

(229)

A biodízel egy homogén termék, amelyet elsősorban dízelmotorokban használnak üzemnyagként. A biodízelt különböző, nem fosszilis nyersanyagokból állítják elő. A nyersanyagtól függően vannak bizonyos különbségek a fizikai tulajdonságok terén, nevezetesen a CFPP-t illetően. A piac gyakran jellemzi a biodízelt egy bizonyos CFPP-vel FAMEX-ként (31), például FAME0 a 0 °C hőmérsékletű CFPP-vel rendelkező biodízel esetében vagy FAME5 az 5 °C hőmérsékletű CFPP-vel rendelkező biodízel esetében.

(230)

A legtöbb biodízelt, beleértve a PME-t is, vagy tisztán, vagy más típusú biodízellel elegyítve értékesítik. Ebben az összefüggésben a „keverék” kifejezés olyan keverékre utal, amely különböző típusú biodízelt tartalmaz, de ásványi dízelt nem. Ez nem tévesztendő össze az általában a benzinkutakon értékesített „keverékkel”, amely például az Unióban rendszerint legfeljebb 10 % biodízelt és legalább 90 % ásványi dízelt tartalmaz.

(231)

A biodízel iránti keresletet két fő tényező határozza meg: a dízelüzemanyag-fogyasztás és ezen üzemanyagban található biodízel tartalma. A biodízel ára e tényezők egyikére sem gyakorol észrevehető hatást, különösen azért, mert a biodízel ára korlátozott hatással van a benzinkutakon lévő dízelüzemanyag árára.

(232)

Ezért sok más terméktől eltérően a biodízel iránti kereslet az árak tekintetében rugalmatlan. Az alacsony árú biodízel általában nem eredményez megnövekedett fogyasztást a biodízelpiacon. A biodízelpiacon uralkodó árverseny tehát zéró összegű játék, amelynek során az egyik piaci szereplő által megszerzett mennyiséget ugyanazon a szinten más piaci szereplők veszítik el.

(233)

Ezért stabil kereslettel, a támogatott biodízel behozatali mennyiségének alacsony áron történő növelése hatással lesz a kereslet és a kínálat egyensúlyára, ami a teljes biodízelpiacon túlkínálathoz vezet. A biodízelpiac egészét jellemző túlkínálat esetén az olcsóbb opció – például a támogatott behozatal – rendelkezésre állása csökkenő árnyomást gyakorol majd a biodízelpiac egészére, ami hátrányosan érinti az összes biodízelgyártót, függetlenül a felhasznált nyersanyagoktól.

(234)

Az ideiglenes rendelet (292)–(295) preambulumbekezdésében foglalt első módszer összehasonlította az Indonéziából származó PME-behozatalt az Európai Unióban előállított PME értékesítésével. Az alákínálási különbözetek 6,0 % és 11,6 % között voltak.

(235)

A számítások egyértelművé tétele érdekében az észrevételeket benyújtó személyek kérésére a pontos összehasonlítás az alábbiakra terjedt ki: az Indonéziából származó PME + 13 hidegszűrhetőségi határhőmérsékleten (a továbbiakban: CFPP) és az uniós gazdasági ágazattól származó PME + 10 CFPP-n (32). A +10 CFPP-n értékesített PME-t nem keverték el úgy, hogy elérje az említett CFPP-t. A biodízelhez az 1 EUR/t-nál alacsonyabb költségű adalékanyagot adták hozzá, amely a termelési költségnek mindössze kb. 0,1 % -át teszi ki. A Bizottság úgy véli, hogy ezen adalékanyag tekintetében nincs szükség kiigazításra, mivel az nem lenne hatással a számításokra.

(236)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a Wilmar megjegyezte, hogy az ideiglenes rendelet (287) preambulumbekezdésében a Bizottságnak részleteznie kell, hogy milyen módon vette figyelembe a „kétszeres beszámítás” sajátos német rendszerét.

(237)

A módszertan egyértelművé tétele érdekében Németország végrehajtotta az olajtársaságok által teljesítendő, üvegházhatást okozó gázok kibocsátására vonatkozó kötelező célkitűzéseket. Ennek eredményeként az alacsony CO2-kibocsátású tranzakciók árprémiummal járnak. A német piac értékesítési ügyleteit a termékkódban szereplő „2-es” mutató alkalmazásával azonosították, adott esetben (9 g/MJ-nál alacsonyabb kibocsátás), hogy a Bizottság összehasonlíthassa ezeket az ügyleteket a más tagállamokba irányuló olyan egyenértékű indonéz behozatallal, ahol kétszeres beszámítási rendszert alkalmaznak.

(238)

A Bizottság megjegyezte, hogy – amint azt az ideiglenes rendelet (288) preambulumbekezdése megállapítja – az Indonéziából származó megújulóenergia-irányelv szerinti tanúsítvány nélküli behozatalt az uniós gazdasági ágazat megújulóenergia-irányelv szerinti tanúsítvánnyal való értékesítésével hasonlították össze. Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az exportáló gyártó Wilmar és az indonéz kormány azt állította, hogy a megújulóenergia-irányelv szerinti tanúsítvánnyal nem rendelkező biodízel olcsóbb volt, mint a megújulóenergia-irányelv szerinti tanúsítvánnyal, és kiigazítást kért.

(239)

A Bizottság megjegyezte, hogy ezek a felek nem vitatták, hogy ez a termék azonos volt a megújulóenergia-irányelv szerinti tanúsítvánnyal értékesített PME-vel, és nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy ez a termék nem áll közvetlen versenyben az uniós gazdasági ágazat által előállított PME-vel. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy az árkülönbség tekintetében nincs szükség kiigazításra, különösen azért, mert nem nyújtottak be olyan bizonyítékot, amely alátámasztaná a vizsgálati időszak alatti árkülönbséget.

(240)

A Bizottság ezért továbbra is úgy vélte, hogy ez a módszer pontosan mutatja az Indonéziából importált biodízel típusa által okozott alákínálást. Mindenesetre a megújulóenergia-irányelv szerinti tanúsítvánnyal nem rendelkező termékekre megállapított alákínálási különbözet jelentősen meghaladja a Wilmar által jelzett árkülönbséget. Ezért, még ha a Wilmar által igényelt kiigazítást a Bizottság jóvá is hagyta volna, az ilyen kiigazítás hatása mérsékelt lenne, és az Indonéziából származó behozatal tekintetében továbbra is jelentős alákínálás lett volna.

(241)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az indonéz kormány és a Wilmar egyaránt olyan kiigazítást kért, amely figyelembe veszi a CFPP10 és a CFPP13 biodízel közötti árkülönbséget.

(242)

A Bizottság nem talált ilyen árkülönbséget, és az indonéz kormány, illetve a Wilmar sem szolgáltatott bizonyítékot az árkülönbözetre vonatkozóan. A Bizottság megállapította, hogy a biodízelt tiszta RME-ként, FAME0-ként és tiszta PME-ként jegyzik a piacokon. A tiszta PME-re vonatkozó jegyzések nem utalnak a termék tényleges CFPP értékére, hanem csak a PME-re, ami alátámasztja a Bizottság azon érvelését, miszerint az összes PME-t a CFPP-től függetlenül hasonló áron értékesítik. A felvetést ezért a Bizottság elutasította.

(243)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Bizottságot ismét felkérte a Wilmar és az indonéz kormány, hogy árkiigazítást végezzen, amely során összehasonlítja a megújulóenergia-irányelv szerinti tanúsítvánnyal nem rendelkező PME-behozatalt a megújulóenergia-irányelv szerinti tanúsítvánnyal rendelkező uniós PME-gyártással.

(244)

A Bizottság megismételte azt az álláspontját, hogy nincs szükség ilyen kiigazításra, és elutasította a kérelmet. A vizsgálati időszak alatt nagy mennyiségű PME-t importáltak Indonéziából az Unióba a megújulóenergia-irányelv szerinti tanúsítvánnyal nélkül, és ez a PME csak abban az esetben használható ásványi dízellel való keverés céljára, ha rendelkezik megújulóenergia-irányelv szerinti tanúsítvánnyal. A Wilmar nem nyújtott be olyan bizonyítékot, amely azt mutatná, hogy a megújulóenergia-irányelv szerinti tanúsítvány nélkül behozott PME nem állt versenyben a megújulóenergia-irányelv szerinti tanúsítvánnyal rendelkező uniós PME-gyártással.

(245)

Az ideiglenes rendelet (296)–(297) preambulumbekezdésében ismertetett második módszer kibővítette az Indonéziából származó behozatallal összehasonlított, az Unióban előállított biodízel mennyiségét azáltal, hogy a mintában szereplő uniós gyártók által a FAME0 biodízel-értékesítést is felvette az összehasonlításba.

(246)

A FAME0 uniós értékesítésének az Indonéziából származó PME országos behozatalával való összehasonlítása érdekében a FAME0 uniós értékesítésének árát kiigazították, és ennek eredményeként a PME uniós értékesítésének árszintjére csökkentették, hogy figyelembe vegyék a fizikai tulajdonságok közötti különbségek piaci értékét.

(247)

A számítások egyértelművé tétele érdekében a fenti észrevételeket tevők kérésére a fenti árcsökkentés mértéke 100–130 EUR/tonna volt. Emellett a számítás egyértelművé tétele érdekében az ezen összehasonlítás tárgyát képező uniós gazdasági ágazat összes értékesítésének 55 %-a tartalmazza a PME-t és a FAME0-át is (33).

(248)

Az e módszer szerint megállapított országos alákínálási különbözet 7,4 %-ot tett ki.

(249)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy ez a számítás észszerű becslést ad az indonéz behozatal FAME0 árára gyakorolt hatására vonatkozóan.

(250)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az exportáló gyártó Wilmar vitatta ezt az összehasonlítást, idézve a WTO-nak az Európai Unió – Az Indonéziából származó biodízelre vonatkozó dömpingellenes intézkedések (34) – című vitarendezési ügyben tett megállapításait, amikor is a Bizottság hasonló kiigazítást tett. A vizsgálóbizottság a 7.157. pontban a következőket mondta:

„Annak ellenére, hogy az Indonéziából származó PME és a kevert CFPP 0 biodízel egyaránt versenyezhet az olyan társaságoknak történő értékesítésekért, amelyek ásványi dízellel keverik a biodízelt, ez a pont azonban nem foglalkozik azzal a ténnyel, hogy az uniós hatóságok nem tudták megmagyarázni, hogy a PME és a kevert CFPP-0 biodízel értékesítése közötti összehasonlításra megfelelő összehasonlítási szinten került-e sor, tekintettel arra, hogy a PME keverékek részét képezi, beleértve a CFPP 0 biodízelt is.”

(251)

A Bizottság megjegyzi, hogy az uniós piac az Indonéziából származó behozatalra vonatkozó eredeti vizsgálat óta megváltozott. A vizsgálóbizottság megjegyezte, hogy akkoriban „a PME-t csak keverékben lehetett alkalmazni, és az valójában az uniós piacon a végfelhasználóknak értékesített különböző keverékek összetevője” (35).

(252)

Az eredeti, Indonézia ellen folytatott vizsgálatban a Bizottság megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazat nem tudott PME-t importált pálmaolajból előállítani, mivel a PME ára valójában alacsonyabb, mint a pálmaolajé. Az uniós gazdasági ágazat ezért tiszta PME-t vásárolt Indonéziától, és a viszonteladás előtt bekeverte saját maga által előállított más biodízelekkel (36).

(253)

A jelenlegi vizsgálatban azonban a Bizottság megállapította, hogy az Unióban gyártott PME-t közvetlenül az olajtársaságoknak adták el, így a piac dinamikája e tekintetben megváltozott.

(254)

A Bizottság nem vitatja, hogy a PME-t más biodízelekkel való keverés céljából importálják az Unióba, hogy előállítsák például a FAME0-át. A PME-import mennyiségét azonban e behozatalok ára, valamint fizikai tulajdonságai határozzák meg, ezért az importált PME ára árnyomást gyakorol a keverékekre is. A PME az egyik legolcsóbb olyan biodízeltípus, amely az egész év során felhasználható az olyan keverékekben, mint a FAME0 és a FAME+5, amelyek az uniós piac jelentős részében felhasználhatók. A PME-behozatal így közvetlenül versenghet az EU-ban előállított más biodízeltípusokkal, amelyeket egyébként ugyanazon keverési eredmény elérése érdekében nagyobb mennyiségben kevernének össze.

(255)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az indonéz kormány elutasította ezt a számítási módszert, azzal érvelve, hogy a módszer csak az uniós piac egy szegmensét érintette, és nem terjedt ki az uniós gazdasági ágazat által értékesített valamennyi terméktípusra. A Bizottság nem értett egyet, mivel az indonéz kormány által kért számítás, amely az uniós gazdasági ágazat által értékesített összes terméktípust lefedné, a 3. módszerként kerül részletes meghatározásra.

(256)

Az ideiglenes rendelet (298)–(299) preambulumbekezdésében foglalt harmadik módszer összehasonlította az Indonéziából származó biodízel teljes országra kiterjedő, a mintában szereplő uniós gyártók által értékesített biodízel teljes mennyiségét. Az e módszer szerint megállapított országos alákínálási különbözet 17,1 %-ot tett ki (37).

(257)

A Bizottság véleménye szerint ez a számítás, amely az érintett termék Indonéziából származó országos behozatalát a hasonló terméknek a mintában szereplő uniós gyártók által az uniós piacon történő értékesítésével hasonlítja össze, azt mutatja, hogy még az összes terméktípus összehasonlításakor is jelentős alákínálás történt Indonézia esetében. Ezt a rendelkezésre álló és az ideiglenes rendelet (284) preambulumbekezdésében említett adatok is megerősítik.

(258)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Wilmar a 2. és a 3. módszer tekintetében közzétett értékesítési volumenek és a 2. módszer alá tartozó uniós gazdasági ágazat összes értékesítésének 55 %-os aránya közötti ellentmondásra hivatkozott.

(259)

A Bizottság az érdekelt felek végső tájékoztatása során megjegyzi ezt a különbséget, mivel a 2. módszer végeredménye nem a 3. módszer végeredményének 55 %-át teszi ki, ahogyan az az ideiglenes rendelet (296) preambulumbekezdésében szerepel.

(260)

A Bizottság egyértelművé tette, hogy ennek oka a három módszer közötti alákínálás kiszámításához használt különböző források, amelyeket az ideiglenes rendelet (292)–(299) preambulumbekezdése határozott meg.

(261)

Az 1. módszer az indonéz exportáló gyártók tranzakciónkénti értékesítési jegyzékét használta fel az egyes termékkódokhoz tartozó tonnánkénti egységár kiszámításához, majd a mintában szereplő uniós gyártók ügyletenkénti értékesítési jegyzékei alapján összehasonlította ezt a tonnánkénti egységárat.

(262)

Az indonéz exportáló gyártók esetében a 2. módszer ugyanazokat a tranzakciókat vette figyelembe, mint az 1. módszer, és ezután hozzáadta a mintában szereplő uniós gyártók jegyzékéből származó FAME0-értékesítéseket.

(263)

A 3. módszert azonban úgy számították ki, hogy az indonéz exportáló gyártók esetében összehasonlították az 1. módszer tranzakciónkénti felsorolását a mintában szereplő uniós gazdasági ágazat egységárához, ahogy azt a kérdőívre adott válaszaikban jelentették, nem pedig a tranzakciók jegyzékében. Ennek az volt a célja, hogy a 3. módszer esetében a teljes lefedettség ne foglalja magában a beszerzett, majd az uniós gyártók által újból értékesített mennyiséget.

(264)

Ezért az 1. és a 2. módszer végeredménye nem hasonlítható össze közvetlenül a 3. módszer végeredményével, mivel a források eltérőek.

(265)

Egyik érdekelt fél sem javasolt másik módszert az Indonéziából származó behozatal és az uniós gazdasági ágazat értékesítése közötti alákínálás kiszámítására, és egyetlen érdekelt fél sem javasolt olyan számításokat, amelyek nem mutattak volna alákínálást a vizsgálati időszakban.

(266)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Wilmar kijelentette, hogy „az áralákínálás kiszámításának egyetlen helyes módja az, ha összehasonlítjuk a terméktípusokat, kiigazítva a fizikai jellemzőkben mutatkozó különbségeket, amelyek befolyásolják az árakat..., miközben foglalkoznak a WTO vizsgálóbizottsága által megállapított ár-összehasonlíthatóság összetettségével.”

(267)

A Bizottság tudomásul vette a Wilmar javaslatát, miszerint az áralákínálás kiszámításához fel kell használni az uniós gazdasági ágazat fent említett összes értékesítését. Tekintettel azonban arra, hogy nem tettek semmilyen javaslatot vagy becslést a fizikai jellemzőkben mutatkozó különbségek miatti kiigazítások összegére vonatkozóan, vagy bármely javaslatot arra vonatkozóan, hogy miként kell kezelni az árak összehasonlíthatóságának bonyolult kérdését, amint azt a WTO vizsgálóbizottsági határozata megállapította, e javaslattal kapcsolatban nem volt lehetőség további intézkedésre.

(268)

A Bizottság számos árösszehasonlítást végzett annak érdekében, hogy képet kapjon a terméktípusok összes lehetséges konfigurációjáról, és a lehetséges mértékig biztosítja a teljes összehasonlíthatóságot. A Bizottság azt is kifejtette, hogy a vizsgálati időszak alatt a piaci helyzet eltért a WTO vizsgálóbizottsága által vizsgált helyzettől (az uniós gyártók jelenleg közvetlenül értékesítenek PME-t). A Bizottság megvizsgálta az Indonéziából származó PME-behozatal és az uniós értékesítések közötti kölcsönhatást és versenyhelyzetet is, és arra a következtetésre jutott, hogy a PME, amely a legolcsóbb biodízeltípusok közé tartozik, képes árnyomást gyakorolni az uniós értékesítésekre.

(269)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az indonéz kormány ezt a számítást az indonéz CFPP 13 hőmérsékletű PME és az Unió által gyártott FAME0 és a -14 hőmérsékletű RME összehasonlítása alapján határozta meg, és kijelentette, hogy a fizikai jellemzőkre (azaz a CFPP-re) vonatkozó kiigazítás nélkül az összehasonlítás alapvetően értelmetlenné válik.

(270)

A Bizottság megjegyezte, hogy ez a számítás az indonéz CFPP13 hőmérsékletű PME az uniós gazdasági ágazat saját termelésének valamennyi uniós értékesítésével való összehasonlításán alapul, ami magában foglalja a PME-t is. A lehetséges kiigazításokat illetően nem nyújtottak be megalapozott és számszerűsített igényt a kiigazításra vonatkozóan.

(271)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az Indonéziából származó behozatal a vizsgálati időszak alatt mindhárom vizsgált módszer szerint jelentősen alákínált az uniós gazdasági ágazat értékesítésének.

(272)

Az exportáló gyártó Wilmar jelezte, hogy a Bizottság által a behozatalt követő költségekre alkalmazott, az előző dömpingellenes vizsgálatban megállapított kiigazítás szintje (8,50 EUR/tonna) túl alacsony volt, és olyan dokumentációt nyújtott be, amely a 14,50 EUR/tonna kiigazított adatot hivatott támogatni.

(273)

A benyújtott adatok egy olyan szállítmányra vonatkoznak, amely a vizsgálati időszakot követően érkezett, és a költségek nagy része a behozatalt követően a raktározáshoz kapcsolódott, amely nem lehet része a behozatali költségeknek. A Bizottság ezt nem tekintette megbízhatóbb alapnak, mint a korábban egy független importőrtől származó számadat, és ezért nem fogadta el a kiigazítást.

(274)

A Gunvor biodízel-kereskedő azt a kérdést tette fel, hogy adatait felhasználták-e az alákínálásra vonatkozó számításokban használt behozatali költségek meghatározásához. A Gunvor által a kérdőívre adott válaszokban benyújtott költségek együttes számadatot tartalmaztak (az áralákínálás kiszámításához használt) behozatali költségekre és (a behozatal és a viszonteladás között felmerült és az áralákínálás kiszámításakor nem figyelembe vett) behozatal utáni költségekre.

(275)

A helyszíni vizsgálat során a Gunvor különböző alapokat felhasználva felülvizsgált számadatokat nyújtott be, míg a Gunvor által megadott végleges számadatok becsléseken alapultak, és nem voltak ellenőrizhetőek. Ennek eredményeként a Bizottság úgy határozott, hogy az 1194/2013/EU rendelettel kivetett dömpingellenes vámokat eredményező vizsgálat során alkalmazott importköltségeket alkalmazza, amelyeket az Argentínából származó behozatallal szembeni korábbi vizsgálatban is alkalmaztak (38). A Bizottság ezeket a költségeket megbízhatóbbnak ítélte meg, mint a Gunvor által szolgáltatott adatokat.

(276)

mivel az euróövezetben 2012 óta nagyon alacsony volt az infláció (2012 és 2018 között összesen körülbelül 6 % volt ez az arány), a Bizottság úgy ítélte meg, hogy helyénvaló ezeket a behozatali költségeket az infláció kiigazítása nélkül alkalmazni. Mindenesetre az ilyen értelmű kiigazítás nem lenne hatással a végleges áralákínálási különbözetre.

(277)

Az uniós felhasználásra vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (279)–(301) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette.

(278)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (302)–(308) preambulumbekezdését.

(279)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően az indonéz kormány és a Wilmar az uniós gazdasági ágazat termelési kapacitásáról a figyelembe vett időszak alatti növekvő termelés és kapacitás figyelembevételével tett észrevételt, de nem vitatta a mutatók szintjét vagy tendenciáját. Azzal érveltek, hogy ezek a növekedések azt mutatták, hogy az indonéz biodízel nem okozott kárt az uniós gazdasági ágazatnak.

(280)

Ezekkel az érvekkel az ideiglenes rendelet 6. szakaszának (Ok-okozati összefüggés) (368)–(370) preambulumbekezdése foglalkozik.

(281)

A Bizottság a termékkörre vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (309)–(313) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit megerősítette.

(282)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően az indonéz kormány megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazat 2015. évi piaci részesedése annak tudható be, hogy az ágazat „szinte teljes monopolhelyzetben volt, amelyben nincs szabad verseny”.

(283)

A Bizottság megjegyezte, hogy mivel az uniós gazdasági ágazat több mint 100 egymással versenyben lévő vállalatból áll, ez nem tekinthető monopóliumnak. A vizsgálat során nem állt rendelkezésre olyan bizonyíték, amely az uniós gazdasági ágazat monopolhelyzeti viselkedésére utalt volna.

(284)

Az exportőr Wilmar és az indonéz kormány egyaránt azt állította, hogy helytelen volt az ideiglenes rendelet (317) preambulumbekezdése, mivel nem vette figyelembe az Argentínából az EU-ba irányuló, ugyanakkor zajló biodízel-behozatalt.

(285)

Ezeket a behozatalokat az ideiglenes rendelet 6. szakaszának (Ok-okozati összefüggés) (368)–(370) preambulumbekezdése tárgyalja.

(286)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Wilmar azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének 2015 utáni csökkenése nem volt „olyan mértékű kármutató, hogy az uniós gazdasági ágazat virtuális monopolhelyzetben lett volna” az uniós piacon. A Wilmar továbbá utalt az eredeti vizsgálat eredményeként kivetett dömpingellenes vámok által teremtett különleges helyzetre is.

(287)

A vizsgálat hatálya a figyelembe vett időszakra korlátozódik, amelyet az eljárás megindításáról szóló értesítés határoz meg. A dömpingellenes vámok megszüntetésének hatását az ideiglenes rendelet (317) preambulumbekezdése is elismeri. Mindezek miatt a Bizottság ezt a felvetést elutasította.

(288)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az indonéz kormány ismételten kijelentette, hogy a Bizottság nem adott választ az argentin biodízel-behozatalnak az uniós gazdasági ágazat teljesítményére gyakorolt kedvezőtlen hatására vonatkozó érveire.

(289)

E tekintetben a Bizottság hivatkozott az ideiglenes rendelet 6.2.1. szakaszára és az e rendelet 6.2.1. szakaszára, amely az argentin behozatalnak az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatását tárgyalta.

(290)

A Bizottság az értékesítési volumenre és a piaci részesedésre vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (314)–(317) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit megerősítette.

(291)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően a Wilmar exportáló gyártó megjegyezte, hogy az uniós gazdasági ágazat teljesítményét 2015-től a „virtuális monopolhelyzete” fényében kell vizsgálni. A (283) preambulumbekezdésben foglaltak szerint nem szolgáltattak olyan bizonyítékot, amely monopolhelyzetre utalt volna.

(292)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (318) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette.

(293)

Az indonéz kormány észrevételeket tett az ideiglenes rendelet 10. táblázatában szereplő növekvő tendenciákkal kapcsolatban, de nem vitatta magukat a szinteket vagy tendenciákat. Az indonéz kormány állítása szerint ezek a növekvő tendenciák nem mutatják az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár jeleit.

(294)

mivel az eset a kár bekövetkezésének lehetőségén alapul, ezeket az észrevételeket a Bizottság elutasította.

(295)

A Bizottság a termékkörre vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (319)–(320) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit megerősítette.

(296)

A tájékoztatást követő észrevételeikben az exportáló gyártó Wilmar megjegyezte, hogy a Bizottság e szakaszban nem értékelte a támogatott argentin biodízel-behozatal hatását. A Bizottság ismételten megjegyezte, hogy az argentin behozatal elemzését az ideiglenes rendelet (368)–(370) preambulumbekezdésében, az Ok-okozati összefüggés szakaszban már kifejtette.

(297)

Egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (321) és (324) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette.

(298)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az indonéz kormány hivatkozott az értékesítési egységárak és a termelési egységköltség alakulására, és megjegyezte, hogy mindkét mutató közel 10 %-kal nőtt a figyelembe vett időszak alatt. Az indonéz kormány és az exportáló gyártó, a Wilmar megállapította a termelési költség és az értékesítési ár közötti kapcsolatot, amelyet a Bizottság nem vitat.

(299)

Az exportáló gyártó Wilmar megjegyezte, hogy a Bizottság az ideiglenes rendelet (328) preambulumbekezdésében megjegyezte, hogy a biodízel egy árucikk, és hogy a 10 %-os áralákínálás jelentős lefelé irányuló nyomást gyakorolna az árakra. A Wilmar nem ért egyet és azt állítja, hogy ez ellentétes a Bizottság saját állításával, miszerint a PME használatát a CFPP-szintje miatt korlátozzák.

(300)

A Bizottság nem talált ellentmondást a két állítás között. A Wilmar nem mondja ki, hogy a PME használatára vonatkozó határértéket elérték-e a vizsgálati időszakban. Még ha elérték is ezt az állítólagos határértéket, az a tény, hogy a PME-t önmaga is használhatja, vagy egy keverék formájában, hogy csökkentsék az ilyen keverék árát, szükségszerűen hatással van az árakra. A Bizottság említést tett az ideiglenes rendelet (290) preambulumbekezdésében e keverék hatásáról.

(301)

A Wilmar megjegyezte továbbá, hogy a Bizottság helytelenül látta, hogy kapcsolat áll fenn az ideiglenes rendelet (329) preambulumbekezdésében foglalt PME- behozatalok által okozott árnyomás és az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége között, és ezzel az állítással kapcsolatban az uniós gazdasági ágazat 2012–2013. közötti és 2017. szeptemberi helyzetére hivatkozott.

(302)

E tekintetben a Bizottság megjegyezte, hogy az ideiglenes rendelet (329) preambulumbekezdésében szereplő következtetésre a figyelembe vett időszak adataira tekintettel jutottak, amelyet a vizsgálat kezdetén a külső tényezők figyelembevétele nélkül határoztak meg. A Wilmar nem vitatja a termelési költségek növekedése és a nem kielégítő haszonkulcs között a vizsgált behozatalok árnyomása miatt kialakult korrelációt. Ezért a Bizottság ezt az érvet elutasította.

(303)

Emellett a Wilmar azt is jelezte, hogy a mintában szereplő különböző uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma és beruházásainak megtérülése jelentős eltéréseket mutat, ami hangsúlyozza, hogy az indonéz biodízelgyártók által az árra gyakorolt nyomástól eltérő tényezők befolyásolják az uniós gyártó nyereségét és pénzügyi helyzetét.

(304)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a mintában szereplő gyártók mind egyéni tendenciákat mutatnak, de az egyes rendellenességek hatása a minta egészének alapján tett megállapítások révén csökken. Ezért a Bizottság ezt az érvet elutasította.

(305)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Wilmar megerősítette a fenti érveit, és nem szolgált új bizonyítékokkal állításaik alátámasztására. A Bizottság ezért azokat ismét elutasította.

(306)

Egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (325)–(329) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette.

(307)

Egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (330) és (331) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette.

(308)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az indonéz kormány a mintában szereplő uniós gyártók készleteinek tendenciájára hivatkozott, de nem vitatta a Bizottság az ideiglenes rendelet (333) preambulumbekezdésében foglalt megállapítását.

(309)

Egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (332) és (333) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette.

(310)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően az indonéz kormány megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazat a figyelembe vett időszakban nyereséges volt, és ezáltal a beruházások megtérültek. Az indonéz kormány észrevételeket tett az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségének az Indonéziából származó behozatalok volumenével szembeni tendenciájával kapcsolatban, és azt állította, hogy a 2015. évi negatív jövedelmezőséget nem lehetett az indonéz biodízel-behozatalnak tulajdonítani, mivel az az említett évben elhanyagolható volt.

(311)

Ezzel a ponttal az ideiglenes rendelet 6. szakaszában (Ok-okozati összefüggés) a (361)–(365) preambulumbekezdés foglalkozott. A 2015. évi enyhén negatív jövedelmezőség tulajdonképpen nem az ideiglenes rendeletben foglalt indonéz biodízel-behozatalra vezethető vissza.

(312)

Az exportáló gyártó Wilmar megjegyezte, hogy megalapozatlan az ideiglenes rendelet (329) preambulumbekezdésében foglalt állítás (nevezetesen, hogy az uniós gazdasági ágazat nem tudta javítani a támogatott behozatal miatti árnyomásból eredő, nem kielégítő haszonkulcsot).

(313)

A Wilmar megjegyezte, hogy az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzete nem volt megfelelő, amikor az uniós biodízel-ágazat számára 2012–2013-tól legalább 2017 szeptemberéig védelmet jelentett a biodízelvámok megsemmisítése, és ezért pénzügyi helyzetük javulásának elmaradása csak az ágazaton belül fennálló hiányosságokkal magyarázható.

(314)

A Bizottság megjegyezte, hogy az Indonéziából származó biodízel támogatott behozatalának a meglévő dömpingellenes vámok 2018. márciusi megsemmisítését követő hirtelen növekedése miatt az uniós gazdasági ágazat nem tudta javítani a nem kielégítő haszonkulcsot, amely lényegesen alacsonyabb volt a növekvő piacon elérendő nyereségcélnál. Ez tehát megerősíti a Bizottság ideiglenes megállapítását.

(315)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az exportáló gyártó Wilmar megismételte az ideiglenes szakaszban tett észrevételeit, a fentieknek megfelelően. Ezenkívül a Wilmar azt állította, hogy a figyelembe vett időszak elején az uniós gazdasági ágazat „virtuális monopolhelyzete” miatt az alacsony nyereség nem hozható összefüggésbe a behozatallal.

(316)

Ez az érv megalapozatlan, mivel az uniós gazdasági ágazat több mint 200, egymással versenyben álló vállalatból állt az uniós biodízelpiacon, és nincs bizonyíték arra, hogy bármiféle összejátszás történt volna az uniós gyártók között.

(317)

A jövedelmezőséggel, pénzforgalommal, beruházásokkal, a beruházások megtérülésével és a tőkebevonási képességgel kapcsolatos egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (334)–(340) preambulumbekezdésében foglalt következtetését a Bizottság megerősítette.

(318)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően az indonéz kormány arra a következtetésre jutott, hogy az ideiglenes rendelet mutatói alapján az uniós gazdasági ágazat „stabil helyzetben” volt.

(319)

A Bizottság nem értett egyet azzal, hogy egy olyan gazdasági ágazat, amelynek jövedelmezősége a forgalom 1 %-a alatt marad, és amely a piaci részesedés közel 15 százalékpontos csökkenését eredményezi, nem képes kihasználni a 33 %-os piaci növekedést.

(320)

Egyéb észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (341)–(346) preambulumbekezdésében foglalt, kárra vonatkozó következtetéseit.

(321)

Annak érdekében, hogy tovább lehessen vizsgálni az uniós gazdasági ágazat helyzetét a kárral való fenyegetés megállapításával összefüggésben, a Bizottság további kérdéseket küldött a mintában szereplő uniós gyártóknak a 2018. október és 2019. június közötti időszakra (a továbbiakban: a vizsgálati időszak utáni időszak) vonatkozó adatok tekintetében. A lent megadott vizsgálati időszak utáni időszakra vonatkozó adatokat – például a mikrogazdasági mutatóikat – a mintában szereplő három uniós gyártóra jellemző adatok súlyozott átlagaként adták meg.

(322)

A vizsgálati időszak utáni időszak egyes makrogazdasági mutatói, mint a kapacitás, a kapacitáskihasználás, a termelés és az értékesítés tekintetében az információt csak a mintában szereplő uniós gyártókat érintően lehetett elemezni a vizsgálat időbeli korlátai miatt. A vizsgálati időszakra vonatkozó számadatok ezért közvetlenül nem hasonlíthatók össze a vizsgálati időszak utáni időszak adataival. Az is igaz, hogy a Bizottság a vizsgálati időszak 12 hónapját a vizsgálati időszak utáni 9 hónappal hasonlítja össze, de a vizsgálat e szakaszában még nem áll rendelkezésre a vizsgálati időszak utáni adatok 12 hónapja.

(323)

Ezek a számok mindazonáltal lehetővé teszik annak elemzését, hogy hogyan alakult a mintában szereplő uniós gyártók helyzete a vizsgálati időszakot követően. Az adatokat éves szinten indexálják egymáshoz.

(324)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Wilmar ismét felkérte a Bizottságot, hogy gyűjtse össze a (2018. október és 2019. szeptember közötti) vizsgálati időszak utáni 12 hónapra vonatkozó adatokat, és mindezt az összes uniós gyártó vonatkozásában. Ezeket a további információkat azonban a rendelkezésre álló idő alatt nem lehetett összegyűjteni. Következésképpen ezt a kérelmet a Bizottság elutasította.

(325)

A mintában szereplő uniós gyártók termelése, értékesítése, egységköltsége és értékesítési egységárai a következőképpen alakultak:

2. táblázat

Az uniós gazdasági ágazat a vizsgálati időszak alatt és azt követően

(326)

A vizsgálati időszakot követő időszak termelési adatai kis mértékű csökkenést mutattak a vizsgálati időszakban, míg az uniós piacon történő értékesítés viszonylag állandó maradt.

(327)

A mintában szereplő vállalatok termelési egységköltsége a vizsgálati időszakot követően enyhén csökkent, míg az értékesítési egységár stabil maradt.

(328)

A mintában szereplő vállalatok nyereségét a vizsgálati időszakot követő kérdőívekből származó adatok felhasználásával számították ki, így a mintában szereplő vállalatok átlagos nyeresége 3,8 % volt a vizsgálati időszakot követő kilenc hónapban. A mintában szereplő vállalatok havi költség- és áradatokat nyújtottak be, amelyeket a Bizottság átlagosan negyedévente összesített, és az alábbi 3. táblázat alatt tüntetett fel.

(329)

Ugyanakkor a nyereség negyedéves bontásban történő elemzése során a tendencia az alábbiak szerint alakul:

3. táblázat

A vizsgálati időszak alatti nyereség

(330)

A 2. és 3. táblázat ezért azt mutatja, hogy a Bizottság a vizsgálati időszakot követő időszak a vizsgálati időszakhoz képest viszonylag csekély mértékű változást mutatott, eltekintve a mintavételben szereplő gyártók nyereségszintjétől, amely a vizsgálati időszak tekintetében 0,8 %-ról a vizsgálati időszak utáni 3,8 %-ra nőtt. A vizsgálati időszak utáni nyereség növekedése 2018 negyedik negyedévére vezethető vissza.

(331)

2018–19 telén a nagyobb nyereség kivételes volt. A nagyobb nyereséget egy mintában szereplő vállalat rögzítette, amely képes volt kihasználni a régió bizonytalan közlekedési helyzetéből fakadó lehetőséget. Az említett helyzet által okozott átmeneti ellátáshiány lehetővé tette a vállalat számára, hogy ebben az időszakban növelje árait és így a nyereségét is, ami hatást gyakorolt 2018 negyedik negyedévére és 2019 első negyedévére (40).

(332)

A mintában szereplő többi vállalat nyeresége azonban jelentősen elmaradt az előirányzott nyereségcéltól a vizsgálati időszakot követő valamennyi negyedévben. 2019 második negyedévében, amikor a bizonytalan szállítási helyzet megoldódott, a mintában szereplő uniós gyártók nyeresége 5 %-os veszteségre esett vissza.

(333)

Az indonéz kormány azzal érvelt, hogy a 2019 második negyedévében tapasztalt negatív jövedelmezőséget az említett negyedév rendkívüli, saipoli eseményei okozták. Ugyanakkor, bár ennek az uniós gyártónak a vizsgálati időszak utáni időszakban valóban volt egy kivételes problémája, ez a probléma 2019 első negyedévét, nem pedig 2019 második negyedévét érintette. Ezért úgy tekinthető, hogy a jövedelmezőség csökkenését az uniós piacra nagyon alacsony áron belépő támogatott behozatal jelentős mennyisége okozza.

(334)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Wilmar megjegyezte, hogy úgy érezték, hogy a vizsgálati időszakot követően kiadott kérdőívek nem bizalmas összefoglalásai nem elégségesek ahhoz, hogy az érdekelt felek megtehessék észrevételeiket a Bizottság következtetéseire vonatkozóan.

(335)

A kérdőívre adott válaszokat azonban érdemi nyílt változatok kísérték. Amennyiben az adatokat nem lehetett vállalati szinten összefoglalni, a Bizottság összesítette és közzétette az adatokat az érdekelt felek végső tájékoztatásában, valamint a fenti 2. és 3. táblázatban.

(336)

A további átláthatóság érdekében a Bizottság azonosította azokat a nem bizalmas információkat, amelyek arra utalnak, hogy a Rajnán a 2018–19 telén tapasztalt alacsony vízszint miatt rekordszintet értek el az RME-árak, és ezt az információt hozzáadta a nyílt fájlhoz.

(337)

Az indonéz kormány válaszolt ezekre az információkra, és azzal érvelt, hogy 2018–19 telén a rendkívüli nyereség annak tudható be, hogy a vizsgálati időszakot követően az RME fizikai jellemzői miatt az uniós gazdasági ágazatban megnövekedett az RME iránti kereslet, és mert csökkentek az uniós gazdasági ágazat termelési költségei.

(338)

Az indonéz kormány azzal érvelt továbbá, hogy az értékesítési egységár állandó maradt, sőt a vizsgálati időszak utáni időszak alatt csökkent is, ami azt jelzi, hogy az áremelkedés nem volt rendkívüli.

(339)

Az indonéz kormány továbbá hozzátette, hogy a nyersanyag-ellátási problémák 2018–2019 telén hatással lehettek az uniós gazdasági ágazat 2019 második negyedévére vonatkozó jövedelmezőségi adataira.

(340)

Az indonéz kormány érveit a Bizottság elutasította, mivel azok feltevésen alapultak, és nem kapcsolódtak ahhoz a cikkhez, amelyet a Bizottság a nyílt fájlhoz fűzött hozzá annak érdekében, hogy segítséget nyújtson a feleknek a 2018–19 telén tapasztalt rendkívüli helyzet kapcsán.

(341)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete a vizsgálati időszak után tovább romlott.

(342)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően az exportáló gyártó Wilmar megjegyezte, hogy a Bizottság nem állapított meg kapcsolatot a megállapított támogatások és az áralákínálás és az árleszorítás között.

(343)

A Bizottság ezzel nem értett egyet. Egyértelmű kapcsolat áll fenn a CPO alacsony áron történő rendelkezésre bocsátása és a vizsgálati időszak alatt tapasztalt áralákínálás között, mivel az uniós gazdasági ágazat tagjai CPO-jukat a világpiacon szerzik be, ily módon sokkal többet fizetnek a nyersanyagokért, és ezért áraikat nem tudják a támogatott indonéz biodízelárakhoz igazítani. E program folytatása – a vizsgálat során feltárt két másik támogatási programmal együtt – alkalmas arra, hogy az indonéz biodízel-kivitelt az uniós gazdasági ágazatot érintő árszinten tartsa.

(344)

A Wilmar ezt követően észrevételt tett az ideiglenes rendelet (350) preambulumbekezdésére, megismételve, hogy a PME Unióba irányuló behozatalára természetes határérték vonatkozik, ezért a Bizottság nem mondhatja, hogy növekedne az import.

(345)

mivel a Wilmar nem fejtette ki, hogy mit jelent ez a „természetes határérték”, ezt az állítást nem lehetett megvizsgálni, ezért el kell utasítani. A Bizottság véleménye szerint nem áll akadály az Indonéziából az EU-ba irányuló biodízel-behozatal útjában, eltekintve a piaci kereslettől és a tisztességes versenyre vonatkozó szabályok betartásától.

(346)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően a Wilmar ismét megerősítette az ideiglenes szakaszban a megállapított támogatások és a kárral való fenyegetés közötti kapcsolatra vonatkozó álláspontját. A Wilmar azonban új érveket nem nyújtott be, ezért állításait a Bizottság ismételten elutasította.

(347)

A Wilmar megjegyezte azt is, hogy a Masol, az Unióban működő legnagyobb PME-gyártó kapcsolatban állt az indonéz biodízelgyártó Musim Mas csoporttal, és felvetette azt a kérdést, hogy a Masol milyen áron tudta beszerezni az Indonéziából származó pálmaolajat.

(348)

A Bizottság nem tett észrevételt az Unióban vagy máshol működő vállalatok bizalmas üzleti tevékenységére vonatkozóan. A Bizottság azonban megállapította, hogy a Masol pálmaolaj-beszerzésére a szokásos piaci feltételek mellett kerül sor. A Musim Mas csoport és a Masol közötti kapcsolat ezért nem befolyásolta a kárelemzést.

(349)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az indonéz kormány ismét azzal érvelt, hogy az OPPF nem volt támogatási program, és hogy a CPO-ra kivetett exportilletéket nullára csökkentették.

(350)

A Bizottság tudomásul vette a támogatással kapcsolatos fenti 3. szakasz megállapításait, amelyek egyértelműen megerősítik az ellenkezőjét.

(351)

Egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (349)–(350) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette.

(352)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően az indonéz kormány megjegyezte, hogy a Bizottságnak figyelembe kell vennie az Indonéziából származó biodízel-behozatal terén a vizsgálati időszak után bekövetkezett fejleményeket.

(353)

A Bizottság a vizsgálati időszak végétől 2019. június végéig (azaz 2018 negyedik negyedévétől 2019 második negyedévéig) elemezte az Indonéziából származó behozatalt:

4. táblázat

Az Indonéziából származó behozatal a vizsgálati időszakban és azt követően

(354)

A Bizottság megjegyezte, hogy bár a vizsgálati időszak 2017. év 4. negyedéve és a 2018. év 3. negyedéve közötti négy negyedévre terjed ki, csak az utolsó két negyedévben volt jelentős behozatal. Viszonyítási alapként a vizsgálati időszak négy negyedéve itt található:

5. táblázat

Az Indonéziából származó behozatal a vizsgálati időszakban

(355)

Az adatok azt mutatják, hogy az Indonéziából származó behozatal a vizsgálati időszak vége után is jelentős mennyiségben folytatódott. A 2018. év harmadik negyedévi csúcsmennyisége (263 678 tonna) azonban nem hasonlítható össze 2019 harmadik negyedévével, mivel az e negyedévben megvalósult behozatalt érinti az ideiglenes vámok kivetése. Emellett a vizsgálati időszakot követő első három negyedév a szezonális különbségek miatt nem hasonlítható össze közvetlenül a vizsgálati időszak utolsó három negyedévével, ezért a vizsgálati időszakot követő időszak adatai nem meggyőzőek arra vonatkozóan, hogy a jövőben várható-e jelentős behozatal-növekedés.

(356)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az indonéz kormány megjegyezte, hogy a 2019 második negyedéve és 2018 második negyedéve közötti összehasonlításkor az Indonéziából származó behozatal 9 %-kal csökkent, és ezért ez azt mutatja, hogy nem várható a behozatal jelentős mértékű növekedése.

(357)

A Bizottság elutasította ezt az állítást, mivel a 9 %-os különbség 20 000 tonna biodízelnek vagy egy szállítmánynak felel meg. Ezért a két negyedév közötti különbség az egyik vagy a másik negyedévre eső egyetlen szállítással magyarázható. Az egyetlen negyedévre vonatkozó bizonyítékok sem mondanak ellent a Bizottság azon megállapításának, hogy nem meggyőző adatok állnak rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a jövőben jelentősen megnövekedne a behozatal.

(358)

Az indonéz kormány és az exportáló gyártó Wilmar azt is kérte, hogy a Bizottság tekintse „jelentősnek” az Argentínából származó biodízel-behozatal mennyiségét, mivel a behozatal túlnyomórészt az Argentínából érkező behozatal miatt növekedett. A Bizottság az ideiglenes rendelet (368)–(370) preambulumbekezdésében már utalt az argentin behozatal hatására, amelyet sem az indonéz kormány, sem pedig a Wilmar nem vitat. Az Argentínából érkező behozatal hatása az okozati összefüggés értékelésének része, és nem kérdőjelezi meg az Indonéziából származó behozatal jelentős növekedését.

(359)

Az exportáló gyártó Wilmar felkérte a Bizottságot, hogy a figyelembe vett időszakot megelőzően vizsgálja meg az Indonéziából származó behozatal tekintetében a „jelentős” megjegyzést. A Bizottságnak nem gyakorlata az, hogy elemzését kiterjessze a figyelembe vett időszakon túlra, így ezt az kérést a Bizottság elutasította. Mindenesetre, ahogy azt korábban is megjegyeztük, az Indonéziából származó behozatal a 2013. évi dömpingellenes vizsgálat keretében már látottakhoz hasonló szintet ért el.

(360)

Mind a Wilmar, mind az indonéz kormány tudomásul vette a második megújulóenergia-irányelv rendelkezéseit, amelyek a jövőben korlátozzák majd az EU területére irányuló, a közvetett földhasználat-változás által okozott nagy fokú kockázattal járó PME-behozatalt. A Bizottság megjegyezte, hogy ez a határérték 2023 végétől lép hatályba (41). Tekintettel arra, hogy ezen irányelv hatását nem lehet előre jelezni, és hogy az irányelv által meghatározott feltételek mellett a PME továbbra is behozható az Unióba, a Bizottság ezt az érvet is elutasította, mivel az nem érinti az Indonéziából származó, a közeljövőben az uniós gazdasági ágazatra jelentett kárveszélyre vonatkozó jelenlegi elemzést.

(361)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Wilmar ismételten megerősítette észrevételeit az Indonéziából származó behozatal növekedésének valószínűségével kapcsolatban, és újfent felkérte a Bizottságot, hogy nyissa meg a 2013 előtt figyelembe vett időszakot.

(362)

A Bizottság elutasította ezeket az észrevételeket, különösen azt a kérelmet, hogy a figyelembe vett időszakot mesterségesen terjesszék ki a dömpingellenes vámok kivetését megelőző időszakok figyelembevétele érdekében, ami nem a Bizottság gyakorlata. A Bizottság ezért helyénvalónak ítélte meg, hogy ebben az esetben vizsgálatát a figyelembe vett időszakra és a vizsgálati időszak utáni fejleményekre összpontosítja.

(363)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az indonéz kormány megjegyezte, hogy néhány ország látszólag korlátozza a pálmaolajon alapuló bioüzemanyagok piacára jutását, és külön megemlítik Norvégiát és Franciaországot.

(364)

A Bizottság megjegyzi, hogy Norvégia nem tagja az Európai Uniónak, ezért jogszabályai nem gyakorolnak hatást az uniós biodízelpiacra. Mindazonáltal a Bizottság megjegyezte, hogy a norvég kormány a jelek szerint ugyanazokat a fenntarthatósági kritériumokat (nagy fokú kockázattal járó közvetett földhasználat-változás, ILUC) írta elő, amelyek az EU-ban is hatályban vannak (42). A Bizottság szerint nincs kapcsolat a Norvégiában hatályos jogszabályok és az Indonéziából az Unióba irányuló kivitel között.

(365)

Az indonéz kormány kifejezetten hivatkozott egy Franciaországban elfogadott rendeletre is, „amely 2019. december 31-étől megtiltja a pálmaolaj bioüzemanyagokban való felhasználását” (43).

(366)

E törvény elemzése azt mutatja, hogy a francia kormány 2020. január 1-jén leállítja a pálmaolajra vonatkozó adómentességet, így Franciaországban a pálmaolajat nem tekintik bioüzemanyagnak, kivéve, ha az alacsony ILUC-kockázatú ültetvényről származik (44).

(367)

A Bizottság megjegyezte, hogy a törvény 2020-ig nem lép hatályba. Ez a második megújulóenergia-irányelv szerinti időszak kezdete, amikor is a 2019. évi szintre korlátozzák a közvetett földhasználat-változás által okozott nagy fokú kockázattal járó biodízel-alapanyagok, például a PME uniós szintű behozatalát.

(368)

A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy mivel ez a törvény csak 2020. január 1-jén és csak Franciaországban lép hatályba, ezért nem gyakorol hatást az Unióban 2019-ben felhasznált PME-mennyiségre. Mivel a 2019. évi szint a 2020. évre vonatkozó felső határérték lesz, ezért a francia jog nem fogja befolyásolni az Unió-szerte behozott PME-mennyiséget, amely a következő években a keverési megbízást eredményezi.

(369)

Egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (351)–(352) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette.

(370)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően az indonéz kormány megjegyezte, hogy a Bizottság nem nyújtott be konkrét adatokat annak bizonyítására, hogy az Amerikai Egyesült Államok (a továbbiakban: USA) képes volt az ideiglenes rendelet (355) és (356) preambulumbekezdésében meghatározott, az Indonéziából származó további kivitel felvételére.

(371)

Tekintettel az USA-ban hatályban lévő intézkedések magas szintjére, a Bizottság megítélése szerint nem valószínű, hogy az USA a közeljövőben felvenné az Indonéziából származó kivitelt.

(372)

A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy a legutóbbi jakartai USA GAIN-jelentés (45) elemezte az indonéz exportstatisztikát, és rámutatott arra, hogy az Egyesült Államokba irányuló biodízel-kivitel 2016 novemberében véget ért, és nem indult újra.

(373)

A számukra elküldött, vizsgálati időszakot követő kérdésekre adott válaszukban az Európai Biodízeltanács megjegyezte, hogy az indonéz kapacitás 2021-ig 11,5 milliárd literről várhatóan 13 milliárd literre emelkedik, a legutóbbi USA GAIN–Jakarta-jelentés szerint.

(374)

Az indonéz kormány azt is megjegyezte, hogy Indonézia egy B20-ról egy B30-ra vonatkozó megbízásra tér át, azaz a 20 %-os biodízel ásványi dízellel való keverése helyett áttér az ásványi dízel 30 %-os biodízellel való elegyítésére, és ez növelné a belföldi keresletet. Ugyanezt a kérdést vetette fel az exportáló gyártó Wilmar is.

(375)

Az indonéz kormány az Európai Biodízeltanácsnak a vizsgálati időszakot követő adatokról szóló beadványára vonatkozó észrevételeiben megjegyezte, hogy a B30-ra vonatkozó megbízás végrehajtása felemésztené Indonézia összes biodízel-termelési kapacitását.

(376)

A Bizottság tudomásul vette az indonéz kormány arra irányuló törekvését, hogy növelje a B20-ról a B30-ra vonatkozó megbízását, ugyanakkor tudomásul vette az Európai Biodízeltanács 2019. április 29-i észrevételeit, amelyek szerint az indonéz gazdasági szereplők nehézségekbe ütköztek a forgalmazás, a tárolási és keverési infrastruktúra rendelkezésre állása és a B20-ra vonatkozó megbízás végrehajtása terén. Ezen túlmenően a megbízás kibővítésének célja inkább az ásványidízel-behozatal csökkentése, mintsem a más piacokra, például az Unióba irányuló biodízel-kivitel csökkentése.

(377)

Ezenkívül a Bizottság tudomásul vette az Európai Biodízeltanács által a vizsgálati időszak utáni, 2019. szeptember 6-án benyújtott kérdések B. listájára vonatkozó észrevételeket, miszerint jóllehet a keverési pontok száma csökken, méretük pedig növekszik, a B30-ra vonatkozó megbízás végrehajtása várhatóan eltart még egy ideig. Egyes ágazatok (például a bányászat) késedelmes végrehajtást kérnek a B30-ra vonatkozó megbízás esetében, a B30 üzemanyaggal működő járművek és a közszolgáltatási kötelezettségek hatálya alá nem eső ágazathoz tartozó járművek esetében technikai kiigazításokra lehet szükség, az ASTM-szabvány hatálya alá tartozó gépek garanciája pedig lejárt, ha B30 üzemanyagot használnak.

(378)

A Bizottság ezért úgy véli, hogy a B20-ról a B30-ra vonatkozó megbízásra való átállás a közeljövőben nem fogja jelentősen korlátozni az Indonéziából az EU-ba exportált biodízel mennyiségét, különös tekintettel az indonéz biodízel-ágazat számottevő tartalékkapacitására, amelyet az USA-beli GAIN-jelentés 2019-re 30 %-ra becsül.

(379)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az indonéz kormány megjegyezte, hogy a Bizottság nem foglalkozott teljes mértékben azzal az érvelésével, hogy a B30-ra vonatkozó megbízás végrehajtása az indonéz kormány egyik kötelezettségvállalása, amely 2019 novemberében vette kezdetét. Az indonéz kormány továbbá azt állítja, hogy a Bizottság egyszerűen megismételte az Európai Biodízeltanács érveit.

(380)

Az exportáló gyártó Wilmar arra is felkérte a Bizottságot, hogy vizsgálja meg újra a B30-ra vonatkozó megbízás hatását az indonéz biodízel-ágazat jövőbeli szabad kapacitására.

(381)

A Bizottság tudomásul vette az indonéz kormány és a Wilmar további észrevételeit, és kellő gondossággal figyelembe vette a B30-ra vonatkozó megbízást.

(382)

Azonban a legutóbbi USA–Jakarta GAIN-jelentés alátámasztja az Európai Biodízeltanács azzal kapcsolatban megfogalmazott kételyeit, hogy a B30-ra vonatkozó megbízást teljesíteni lehet-e az indonéz kormány által megállapított határidőn belül. A GAIN-jelentésből kiderül, hogy a B20-ra vonatkozó megbízást, amely 2016 tekintetében kötelező célértéket jelentett, első alkalommal csak 2019-ben, azaz a kitűzött határidő után három évvel lehet teljesíteni.

(383)

mivel a keverési arány átlagos növekedése évi 2,5 (46) és 3,2 (47) százalékpont között van, az egy évre eső 19,9 %-ról 30 %-ra való növekedés rendkívül ambiciózusnak tűnik.

(384)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy nem valószínű, hogy a B30-ra vonatkozó megbízás a közeljövőben teljesülni fog, és a közeljövőben jelentős hatást gyakorol majd az Indonéziában rendelkezésre álló szabad kapacitásra.

(385)

Az ideiglenes rendelet (357) preambulumbekezdésében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy nem álltak az indonéz gyártók rendelkezésére egyéb jelentős piacok, tekintve, hogy mértéktelenül magasak az Egyesült Államokba irányuló behozatalra alkalmazandó vámok.

(386)

Válaszul a Wilmar megjegyezte, hogy a Kínába irányuló kivitel létezik, és szerintük Kína a jövőben képes lesz felvenni az Indonéziából származó PME-exportot.

(387)

A Bizottság megjegyezte, hogy Kínában jelenleg nincs érvényben keverési követelmény, ezért az értékesítések nem hosszú távra szólnak. Az Európai Biodízeltanács a vizsgálati időszakot követő kérdőívre adott válaszában adatokat szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy Kína csak akkor importál PME-t nyereségszerzés céljából, ha az olcsóbb, mint az ásványi dízel. Ez nem tekinthető életképes, hosszú távú alternatívának az Indonéziából származó kivitel számára az uniós piacon a keverési követelmény miatt folyamatosan növekvő kereslettel szemben.

(388)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Wilmar megerősítette, hogy a PME-export és az Indonéziából Kínába irányuló pálmaolaj-kivitel tekintetében Kína „az indonéz biodízel megerősített és stabil exportpiaca „.

(389)

A Wilmar azonban megjegyezte, hogy Kína a pálmaolaj-biodízelt „az alacsony árnak köszönhetően” importálja. Erre irányult a Bizottság következtetése is az ideiglenes szakaszban, hogy az Indonéziából Kínába irányuló behozatal csak akkor valósul meg, ha a PME olcsóbb, mint az ásványi dízel, ezért a Kínába irányuló export a már megállapított támogatás meglétén alapul.

(390)

Tekintettel arra, hogy Kína nem rendelkezik a biodízel ásványi dízellel történő keverésére vonatkozó hatályos megbízással, a Bizottságnak nem állt rendelkezésére olyan bizonyíték, amely megerősíti a Wilmar nyilatkozatát, miszerint Kína az indonéz biodízel megerősített és stabil exportpiaca.

(391)

A vizsgálati időszak utáni időszakban Kína csak az indonéz kivitel 27 %-át képviselte, míg az Unió körülbelül 71 %-ot tett ki. Annak ellenére, hogy az indonéz biodízelt csak alkalomszerűen értékesítették Kínába, az Unió továbbra is az indonéz gyártók legfontosabb exportpiaca.

(392)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az indonéz kormány azt is megjegyezte, hogy Kína nagy mennyiségű pálmaolajat importál Indonéziából, és hogy a pálmaolaj behozatala várhatóan emelkedni fog, csökkentve az Indonéziában rendelkezésre álló, biodízellé alakítható pálmaolaj mennyiségét.

(393)

A Bizottság megjegyezte, hogy az indonéz kormány azt várja, hogy Kínában a pálmaolaj iránti megnövekedett keresletet a meglévő pálmaolaj-biodízel-előállításból az exportértékesítésekre történő elterelése révén fogják biztosítani. Nem állt rendelkezésre bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a pálmaolaj-kivitel az indonéz biodízelgyártók számára a pálmaolaj ellátási hiányához vezetne. A Bizottság azt várná, hogy a pálmaolaj iránti megnövekedett keresletre adott válasz az lenne Indonézia részéről, hogy növeli a kínálatot, ahelyett, hogy a meglévő készleteket eltérítené az olyan ipari tevékenységektől, mint a biodízel előállítása.

(394)

A Bizottság elemezte a pálmaolaj Kínába irányuló exportját is, felhasználva a 2019. évi USA GAIN-Jakarta-jelentéseket. Úgy tűnik, hogy a Kínába irányuló kivitel növekedett, de az Indiába irányuló exportot helyettesíti, ahol a pálmaolajra vonatkozó behozatali vámok magasak.

(395)

A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy nincs bizonyíték arra, hogy az Indonéziából Kínába exportált biodízel iránti kereslet tartósan növekedett volna, és nincs arra utaló bizonyíték, hogy a pálmaolaj iránti megnövekedett kínai kereslet az Európai Unióba irányuló kivitelre szánt biodízel előállításához szükséges pálmaolaj ellátási hiányát okozná.

(396)

Egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (353)–(357) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette.

(397)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően a Wilmar azt állította, hogy az áralákínálás megállapítása nem szolgálhatja a kár bekövetkezése lehetőségének megállapítását, mivel az áralákínálás különbözik az árleszorítástól és az árlenyomástól.

(398)

A Bizottság ezzel nem értett egyet. A jelentős áralákínálásra vonatkozó megállapításokat az uniós gazdasági ágazat helyzete indokolja, amely rendkívül kényes, bár a megfigyelt áralákínálással még nem szenvedett jelentős kárt. Ilyen esetben az áralákínálás miatt – amennyiben folytatódik – fennáll annak a veszélye, hogy az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár éri.

(399)

Mindenesetre a Bizottság az ideiglenes rendelet (328) preambulumbekezdésében megállapította az árleszorítást is és arra a következtetésre jutott, hogy a támogatott indonéz behozatalokból eredő árnyomás következtében az uniós gazdasági ágazat a vizsgálati időszak alatt nem tudta kihasználni a csökkenő költségek előnyeit, mivel ezt a költségcsökkenést teljes mértékben tovább kellett hárítania a fogyasztóira, hogy elkerülje még nagyobb piaci részesedés elvesztését.

(400)

A Bizottság ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy az Indonéziából Kínába irányuló biodízel-kivitelre 2018-ban és 2019 első felében ugyanazon tonnánkénti áron került sor, mint az Unióba irányuló export esetében.

(401)

Ez szintén jól mutatja az uniós gazdasági ágazat nehéz helyzetét és a behozatal által okozott jelenlegi veszélyt.

(402)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Wilmar ismételten azt állította, hogy az áralákínálás megállapítása nem támaszthatja alá a kárral való fenyegetés megállapítását. A Bizottság ismét választ ad arra, hogy a megállapított áralákínálás azzal a veszéllyel jár, hogy az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár éri.

(403)

A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást, és fenntartotta az ideiglenes rendelet (358) preambulumbekezdésében foglalt megállapításait.

(404)

Egyéb észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (359) preambulumbekezdésében foglalt, kárra vonatkozó következtetéseit.

(405)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgálati időszak alatt az Indonéziából származó behozatal miatt fennállt a jelentős kár bekövetkezésének lehetősége az uniós gazdasági ágazatban, és a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (360) preambulumbekezdésében foglalt, a jelentős kár bekövetkezésének lehetőségére vonatkozó következtetéseit.

(406)

Az ideiglenes rendeletben a Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy a támogatott indonéz behozatal felveti az uniós gazdasági ágazatnak okozott jelentős kár bekövetkezésének lehetőségét.

(407)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgálati időszak alatti behozatal növekedése, valamint az uniós gazdasági ágazatban a támogatott behozatal által okozott áralákínálás és árleszorítás miatt az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése a termelés- és kapacitás-növekedés ellenére visszaesett, és megakadályozta, hogy az uniós gazdasági ágazat is részesüljön az egyébként kedvező piaci helyzet nyújtotta lehetőségekből.

(408)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az indonéz kormány és a Wilmar megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazat termelése és kapacitása az abszolút értékesítési mennyiségekkel együtt nőtt a figyelembe vett időszak alatt. Azt is megjegyezték, hogy mivel az Indonéziából származó behozatal növekedett, az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége nőtt.

(409)

A Bizottság nem értett egyet ezekkel az észrevételekkel, különösen az uniós gazdasági ágazat nyereségével kapcsolatban, amely a figyelembe vett időszak során mindvégig -1 % és 1 % közötti sávban maradt. Ezért a jövedelmezőség változása a figyelembe vett időszak alatt nem jelentős.

(410)

Ami az uniós gazdasági ágazat termelését és kapacitását illeti, annak ellenére, hogy az uniós gazdasági ágazat abszolút mértékben növekedett a figyelembe vett időszakban, az uniós gazdasági ágazat nem tudta teljes mértékben kihasználni a fogyasztás növekedését, miközben az Indonéziából származó behozatal piaci részesedést szerzett az uniós gazdasági ágazattól.

(411)

Wilmar, az indonéz exportáló gyártó megjegyezte, hogy az ideiglenes rendelet (346) preambulumbekezdésében a Bizottság ideiglenesen azt a következtetést vonta le, hogy a jelentős kár ténye nem egyértelmű. A Wilmar ezt követően azt állította, hogy ez ellentmond az ideiglenes rendelet (363) preambulumbekezdésének, amelyben a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az Indonéziából származó támogatott behozatal negatív hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazatra.

(412)

A kárral való fenyegetés elemzése során a Bizottság nem talált ellentmondást az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár és az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt egyértelmű negatív hatás között.

(413)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Wilmar ismét megerősítette a (408) és (411) preambulumbekezdésben említett állításaikat, amelyeket a Bizottság ismételten elutasított.

(414)

Az indonéz kormány is tett erre vonatkozó észrevételt az érdekelt felek végső tájékoztatását követően. Az indonéz kormány ismét kijelentette, hogy nem lát okozati összefüggést az Indonéziából származó behozatal és az uniós gazdasági ágazat teljesítménye között. A Bizottság megjegyezte, hogy az indonéz kormány újra megfogalmazza véleményét, de továbbra is úgy véli, hogy az előző elemzés azt mutatta, hogy az Indonéziából származó behozatal az intézkedések hiányában az uniós gazdasági ágazatra nézve kárral való fenyegetést jelent.

(415)

Egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (365) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette.

(416)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően mind az indonéz kormány, mind a Wilmar észrevételeket tett azzal kapcsolatban, hogy a támogatott argentin biodízel-behozatal milyen hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazatra. Ezek az észrevételek arra utaltak, hogy az uniós gazdasági ágazatot fenyegető kár bekövetkezésének oka kizárólag az Argentínából érkező behozatal volt.

(417)

Amint azt a Bizottság az ideiglenes rendelet (368)–(370) preambulumbekezdésében már kifejtette, e behozatalok a vizsgálati időszak alatt az uniós gazdasági ágazatot ért kár bekövetkezésének lehetőségét jelentették, ezért a Bizottság 2019 februárjában intézkedéseket vezetett be ezekre a behozatalokra, és árra vonatkozó kötelezettségvállalásokat fogadott el.

(418)

Ugyanakkor az a tény, hogy az argentin importot a kár bekövetkezésének lehetősége fenyegette a figyelembe vett időszak alatt, nem jelenti azt, hogy az Indonéziából származó behozatalt nem fenyegette ugyanez a veszély, különösen az Argentínából származó behozatal elleni intézkedések hatálybalépését követően. Valójában a jelentős kár bekövetkezése lehetőségének a közeljövőben történő megvizsgálásakor, mivel már léteznek intézkedések az Argentínából származó biodízel-behozatallal szemben, az ilyen behozatal már nem jelentheti az uniós gazdasági ágazat számára a kár bekövetkezésének lehetőségét.

(419)

Ezért a Bizottság a jelentős károkozással kapcsolatos elemzés veszélyének vizsgálata során (48) elkülönítette és megkülönböztette azokat a hatásokat, amelyeket az Argentínából származó behozatal gyakorolhat az uniós gazdasági ágazatra az Indonéziából származó behozatal által kifejtett hatásoktól.

(420)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Wilmar újfent megismételte az ideiglenes szakaszban tett észrevételeit az Argentínából érkező behozatalra vonatkozóan, és „felületesnek” nevezte a Bizottság válaszát. A Bizottság ezzel nem értett egyet és megjegyezte, hogy az Argentínából származó behozatal hatásait az ideiglenes rendelet 6.2.1. szakasza tárgyalja.

(421)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az indonéz kormány azt állította, hogy a Kínából származó behozatal jelentős tényező lehet az uniós gazdasági ágazatot ért kár jövőbeli megállapításakor, és megjegyezte, hogy a Kínából származó, 2017-től a vizsgálati időszakig tartó behozatalának mennyisége 25 %-kal nőtt, és hogy a Kínából származó behozatal ára 2016-tól a vizsgálati időszakig alacsonyabb volt az uniós gazdasági ágazat árainál.

(422)

Az indonéz kormány jelezte továbbá, hogy bár a Kínából származó behozatal árai magasabbak az Indonéziában alkalmazott áraknál, ez nem jelenti azt, hogy nem gyakorolhatnak kedvezőtlen hatást az uniós gazdasági ágazatra.

(423)

Megjegyezték továbbá, hogy a kínai biodízel más alapanyagot használ (használt sütőolaj), mint az indonéz biodízel. A használt sütőolaj-alapú biodízel magas üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítással rendelkezik, és a megújulóenergia-irányelvben meghatározott kétszeres beszámítási rendszer hatálya alá tartozik. Ezért úgy tűnik, hogy kedvezőbb megoldás az EU-ba történő behozatal szempontjából.

(424)

A Bizottság tudomásul vette a Kínából származó behozatal meglétét a vizsgálati időszakban, és megvizsgálta azok mennyiségét és árát az ideiglenes rendelet (372) preambulumbekezdésében, továbbá megjegyezte, hogy a Kínából származó behozatal mennyisége alacsonyabb, mint az Indonéziából származó behozatalé, és hogy a Kínából származó behozatal ára magasabb volt, mint Indonézia esetében.

(425)

A Bizottság megállapította, hogy az uniós ár különböző típusú, az Unión belül értékesített biodízeltípusok keveréke, beleértve a kétszeres beszámítási támogatással és anélkül történő értékesítéseket is. A kínai behozatal tárgya valójában az egyik olyan (használt sütőolajból készült) biodízel is, amely esetében kétszeres beszámítási díj alkalmazandó.

(426)

A volumen tekintetében azonban a Kínából származó behozatal kisebb mértékű az Indonéziából származó behozatalnál (1,7 %-os piaci részesedéssel szemben Indonézia 3,3 %-ával), és a kínai behozatal – az Indonéziából származó behozatallal ellentétben – szintén a 6,5 %-os szerződéses vámtétel hatálya alá tartozik.

(427)

A Bizottsághoz nem érkezett bizonyíték arra vonatkozóan, hogy az ilyen behozatal negatív hatással van, vagy valószínűleg negatív hatással lenne az uniós gazdasági ágazatra, illetve a Kínából származó behozatal által okozott kárra vonatkozóan. Fontos ismételten hangsúlyozni, hogy a kínai biodízel ára magasabb, mint az indonéz biodízel ára. Mindenesetre, még ha a Kínából származó behozatal negatív hatással is lenne az uniós gazdasági ágazatra, ez a hatás nem lenne olyan mértékű, hogy csökkentené az Indonéziából származó támogatott behozatal és a megállapított kár veszélye közötti ok-okozati összefüggést. Ezért a Bizottság ezt az állítást elutasította.

(428)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követő beadványában a Wilmar elemzést készített a biodízel harmadik országokból az EU-ba történő behozataláról a vizsgálati időszak végét követően, és megjegyezte, hogy a Kínából származó behozatal növekedett, és hogy a Malajziából származó behozatal jelentősen, erősen csökkenő árak mellett növekedett. Megjegyezték továbbá, hogy a Kínából és Malajziából származó behozatali árak az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai alatt voltak.

(429)

A Wilmar szerint ez a behozatal gyengíti és megszünteti az ideiglenes rendeletben megállapított kárveszélyre vonatkozó ok-okozati összefüggést.

(430)

A harmadik országokból 2018. október és 2019. június között érkező behozatal a következő volt. A 9 hónapos időszak becsült piaci részesedése a vizsgálati időszakra vonatkozó fogyasztáson alapul.

6. táblázat

A harmadik országokból érkező behozatal, 2018. október – 2019. június

(431)

Az Argentínából származó behozatalra a vizsgálati időszak utolsó részében kiegyenlítő intézkedések vonatkoztak. Míg a mennyiségek valamivel magasabbak voltak az Indonéziából származó behozatal mennyiségeinél, az argentin árak is meghaladták az indonéz árakat, annak ellenére, hogy 6,5 %-os szerződéses vámot vetettek ki rájuk. Ezért ebben az időszakban sem minősülnek meghatározónak az ár szempontjából. A fentiek szerint továbbá, mivel már léteznek intézkedések az Argentínából származó biodízel-behozatallal szemben, az ilyen behozatal már nem jelenthet veszélyt az uniós gazdasági ágazat számára.

(432)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Wilmar ismét azt állította, hogy a Bizottságnak figyelembe kell vennie az argentin behozatalt, mivel az argentin biodízel ára a vizsgálati időszakot követő időszak alatt az uniós gazdasági ágazat ára alatt volt.

(433)

A Bizottság megismételte, hogy az Argentínából származó behozatal ára 2019 februárja után növekedett, amikor hatályba léptek az argentin behozatalra bevezetett intézkedések, ezért az ár-összehasonlításnak figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy hatályban van az árra vonatkozó kötelezettségvállalás.

(434)

A Bizottság megjegyezte, hogy a kínai árak növekedtek a vizsgálati időszak és a vizsgálati időszak utáni időszak között. A kínai árak a vizsgálati időszakot követő időszak alatt az uniós gazdasági ágazat által felszámított átlagárat is meghaladták, annak ellenére, hogy 6,5 %-os szerződéses vámot vetettek ki rájuk. Ezenkívül piaci részesedésük a vizsgálati időszak után stabilizálódott.

(435)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Wilmar ismét utalt a Kínából érkező behozatalra, és számítást végzett, amely a kínai biodízel 2018. évi kirakodott árának (826 EUR/tonna) és az uniós gazdasági ágazat vizsgálati időszak alatti átlagos értékesítési árának (794 EUR/tonna) összehasonlítását tartalmazta.

(436)

mivel számításaik azt mutatták, hogy a kínai importár az uniós gazdasági ágazat átlagáránál magasabb volt, és hogy ez várható, tekintettel arra, hogy a kínai biodízel a kétszeres beszámítás után járó támogatást vonna maga után, a Bizottság elfogadta, hogy a számítás nem mutat kínai árnyomást.

(437)

Míg a Malajziából származó behozatal mennyisége növekedett és a vizsgálati időszak utáni árak tekintetében csökkent, a mennyiségek továbbra is az indonéz behozatal alatt, az árak pedig továbbra is magasabbak maradtak, annak ellenére, hogy 6,5 %-os szerződéses vámot vetettek ki rájuk. Ezért ebben az időszakban sem minősülnek meghatározónak az ár szempontjából.

(438)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Wilmar ismét megjegyezte a Malajziából származó behozatal mennyiségi növekedését és árbeli csökkenését. A Bizottság ismételten hangsúlyozta, hogy a malajziai árak magasabbak az indonéz áraknál, és azok a hagyományos vám hatálya alá tartoznak.

(439)

A behozatali statisztika értelmében, bár a vizsgálati időszakot követően Malajziából és Kínából jelentős mennyiségű biodízel-behozatal valósult meg, a Bizottság továbbra is azon a véleményen van, hogy sem a mennyiséget, sem az árat illetően nem voltak olyan jelentősek, hogy enyhítsék az Indonéziából származó jelentős kárral való fenyegetés és behozatal közötti ok-okozati összefüggést.

(440)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az indonéz kormány megjegyezte, hogy a 6. táblázatban szereplő behozatali árak nem voltak közvetlenül összehasonlíthatók, mivel az Argentínából származó biodízel tiszta SME, az Indonéziából származó tiszta PME, a Kínából származó biodízel pedig használt sütőolajból (a továbbiakban: UCOME) készül.

(441)

Az indonéz kormány megjegyezte, hogy az áralákínálás kiszámításához a Bizottság kiigazította a FAME0 biodízel (argentin SME) árához, hogy azt összehasonlítsa a PME-vel (indonéz biodízellel).

(442)

Az indonéz kormány ugyanazon a módszeren alapuló adatokat mutatott be, amelyek azt mutatják, hogy a vizsgálati időszak alatt az Argentínából érkező behozatal összehasonlítható ára alacsonyabb volt, mint az Indonéziából származó importár, és a Kínából származó, a vizsgálati időszak alatti összehasonlítható importár összhangban állt az Indonéziából származó importárral.

(443)

Az indonéz kormány számítása azonban a kiigazítás mértékét 30 %-kal túlbecsülte, és nem vette figyelembe az Argentínából és Kínából származó behozatalra alkalmazandó – az indonéz behozatalra azonban nem alkalmazandó – hagyományos vámot.

(444)

A kiigazítás helyes alkalmazása és a hagyományos vámot megfelelő feltüntetése meglehetősen eltérő képet mutat. A Kínából származó összehasonlítható importár jelentősen meghaladja az Indonéziából származó behozatal árát, és jelentősen csökken az argentin behozatal és az indonéz behozatal közötti különbség.

(445)

Az ideiglenes rendelet már elismerte, hogy az Argentínából származó behozatal bizonyos mértékig felelős az uniós gazdasági ágazat bizonyos kármutatóinak kedvezőtlen alakulásáért, beleértve azt a tényt is, hogy az argentin behozatali átlagár – még abszolút értelemben is – alacsonyabb volt a vizsgálati időszak alatt, mint az Indonéziából származó behozatali ár.

(446)

Az argentin árak a vizsgálati időszakot követő időszak alatt nem tükrözik teljes mértékben a velük szembeni intézkedések bevezetését, mivel az intézkedéseket csak 2019 februárjában, azaz a vizsgálati időszakot követő időszak közepén vezették be.

(447)

Ezért az indonéz kormány által benyújtott árösszehasonlítás nem csökkenti az Indonéziából származó behozatal és a jelentős kárral való fenyegetés közötti ok-okozati összefüggést. Az a tény, hogy más tényezők is hozzájárultak a belföldi ipar „kiszolgáltatottá” válásához, azaz fogékonyabb lett a jövőben bekövetkező károkra, nem zárja ki az ok-okozati összefüggés megállapítását a szóban forgó behozatalok és a belföldi iparágnak okozott jövőbeli kárral való fenyegetés között (49).

(448)

A Bizottsághoz nem érkeztek észrevételek az uniós gazdasági ágazat exportjával kapcsolatban.

(449)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az indonéz kormány észrevételeket tett az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzetével, valamint ez és a repceolaj uniós ára közötti kapcsolatra vonatkozóan. Az indonéz kormány azt állította, hogy a repcemag ára a figyelembe vett időszak egésze alatt magas volt, és ez volt a legfőbb oka annak, hogy az uniós gazdasági ágazatban ebben az időszakban miért nem realizálódott nagy nyereség.

(450)

A biodízel-kereskedő Gunvor továbbá megjegyezte, hogy a repcemag a biodízel egyik drága nyersanyaga, és valószínűleg ez okozta az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzetét.

(451)

A Bizottság megjegyezte, hogy a mintában szereplő uniós biodízelgyártók egy sor alapanyagot (50) használtak fel a kereslet Unió-szerte és valamennyi évszakban történő ellátása érdekében. A Bizottság ezért nem látott közvetlen korrelációt a repcemagárak és az uniós gazdasági ágazat nyeresége között, tekintve, hogy a repcemag csupán az egyik olyan alapanyag, amelyet az uniós gazdasági ágazat az uniós piac ellátására használ.

(452)

A Bizottság tudomásul vette az ideiglenes rendelet (327) preambulumbekezdésében foglalt azon észrevételeit, hogy az uniós gazdasági ágazat termelési egységköltsége a figyelembe vett időszak során alkalmazott árak alakulását követte.

(453)

A Bizottság azonban azt is megállapította, hogy 2018–2019 telén a repceolaj-biodízel ára számottevő mértékben emelkedett az Unióban, míg a repceolaj ára stabil maradt. Ezért nincs állandó kapcsolat a repceolaj ára és az RME ára között az uniós piacon.

(454)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Wilmar vitatta ezt az érvet, és kijelentette, hogy ez nem jelent meg a 2. táblázatban, illetve a végleges tájékoztató dokumentum más részében sem. Nevezetesen, az RME értékesítési árának ilyen mértékű emelése hatást kell, hogy gyakoroljon az uniós gazdasági ágazat átlagos értékesítési árára, amely változatlan maradt, mivel állítólag az RME a leginkább előállított biodízel az Unióban.

(455)

Az ideiglenes rendelet (296) preambulumbekezdésében foglaltak szerint azonban a FAME0 a mintában szereplő uniós gyártók által értékesített biodízel leggyakoribb típusa. Ezért az átlagos értékesítési árat a FAME0, valamint a mintában szereplő uniós gyártók által értékesített PME és egyéb keverékek jelentős mennyisége határozza meg az RME ára mellett. Az RME árának emelkedése valóban teljes mértékben tükröződik a jövedelmezőségi adatokban, különösen 2018 negyedik negyedévében. Ezt bizonyos mértékben tükrözi az átlagos értékesítési ár is, amely a támogatott behozatal jelentős mennyiségei által gyakorolt árnyomás ellenére stabil maradt.

(456)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az indonéz kormány ismételten kijelentette, hogy a figyelembe vett időszak alatt az Unióban a magas repcemagárak okozták a jövedelmezőség hiányát. A Bizottság a (445) preambulumbekezdésben foglalt okok miatt elutasította ezt az érvet.

(457)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazat által felhasznált nyersanyagok ára nem gyengíti az ok-okozati összefüggést.

(458)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Wilmar ismét felkérte a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az uniós gyártók közötti belső versenyt. Ezt az állítást azonban nem bizonyították. A Wilmar továbbá azt is állította, hogy egy adott gyártó teljesítménye, amely a mikrogazdasági adatokban tükröződik, torzíthatja a minta végeredményét.

(459)

A minta reprezentativitása az ideiglenes rendelet (265) preambulumbekezdésében említett uniós gyártás tekintetében és az értékesítési volument illetően gyakorlatilag változatlan maradt a figyelembe vett időszak során.

(460)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a mintában szereplő uniós gyártók a teljes uniós gazdasági ágazatot képviselik, és mikrogazdasági adataik reprezentatívak az uniós gazdasági ágazat egészére nézve. A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy az uniós gazdasági ágazat helyzetének elemzése minden esetben a teljes uniós gazdasági ágazatra vonatkozik. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(461)

A Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (377)–(380) preambulumbekezdésében rögzített, ok-okozati összefüggésre vonatkozó következtetéseit.

(462)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (382)–(384) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette.

(463)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az indonéz kormány megállapította, hogy az intézkedések azokat az importőröket érintenék, akik a biodízel keverésére szolgáló saját létesítményekkel vagy biodízel-forgalmazói kirendeltségekkel rendelkeznek.

(464)

Tekintettel a Malajziából, Kínából és Argentínából származó jelentős biodízel-behozatalra, amellyel kapcsolatban nincsenek intézkedések, vagy ahol érvényben van árra vonatkozó kötelezettségvállalás, a Bizottság nem értett egyet ezzel a következtetéssel.

(465)

Egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (388) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette.

(466)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az indonéz kormány azt állította, hogy az Indonéziából származó behozatalra vonatkozó intézkedések elrendelése monopolhelyzetbe hozná az uniós gazdasági ágazatot az uniós piacon. Ez növelné a biodízel árát a felhasználók számára.

(467)

A Bizottság elutasította azokat az állításokat. Először is az uniós gazdasági ágazatban olyan sok vállalat áll egymással versenyben, hogy nem beszélhetünk monopolhelyzetről. Másodszor, az Argentínából, Kínából és Malajziából érkező behozatalt nem érintik az Indonézia tekintetében elrendelt intézkedések. Végül, még a hatályban lévő intézkedésekkel is, az Unió továbbra is jelentős mennyiségű biodízelt importál Argentínából a kötelezettségvállalás alapján.

(468)

Az indonéz kormány azt állítja, hogy az elegendő mennyiségű biodízel megfizethető behozatala kiemelkedő fontosságú az Unió számára. A Bizottság nem ért egyet ezzel a kijelentéssel, azonban megjegyezte, hogy mivel a szivattyú biodízel-tartalma általában nem haladja meg a 10 %-ot, a biodízel áremelkedésének kedvezőtlen hatását csak részben hárítják át a fogyasztóra, és ezáltal jelentéktelennek mondható.

(469)

Az érdekelt felek végső tájékoztatásához fűzött észrevételeiben a Wilmar azt állítja, hogy az ideiglenes rendelet nem vette figyelembe az intézkedéseknek a dízelüzemanyag gyártóira gyakorolt hatását.

(470)

A dízelüzemanyag-gyártók a biodízel felhasználói, mivel ők a biodízelt a biodízel és ásványi dízel keverékének benzinkutakon történő értékesítése előtt szerzik be (lásd a (462) preambulumbekezdést). Mivel ebben a vizsgálatban (51) egyetlen felhasználó sem működött együtt, ez azt is jelenti, hogy e vizsgálatban egyetlen dízelüzemanyag-gyártó sem működött együtt.

(471)

Egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (391) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette.

(472)

Egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (393) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette.

(473)

Összefoglalva, az érdekelt felek által felvetett érvek egyike sem támasztja alá azt, hogy az érintett termék behozatalára vonatkozó intézkedések bevezetése ellen szóló kényszerítő okok állnának fenn.

(474)

Egyéb észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (394)–(395) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(475)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az Európai Biodízeltanács nem értett egyet a Bizottság azon következtetésével, hogy a behozatal nyilvántartásba vétele nem volt indokolt.

(476)

Az Európai Biodízeltanács ellenezte a Bizottság érvelését, amely szerint az alaprendelet 24. cikkének (5) bekezdése csak azt írja elő az uniós gazdasági ágazat számára, hogy elegendő bizonyítékot szolgáltasson a behozatal nyilvántartásba vételének indokolására, és hogy a 24. cikk (5) bekezdése és a 16. cikk (4) bekezdése jogi szempontból nem kapcsolódik egymáshoz. A 16. cikk (4) bekezdése meghatározza a nyilvántartásba vétel időtartama alatt a vámok visszamenőleges hatályú beszedésének feltételeit.

(477)

Másodszor az Európai Biodízeltanács kijelentette, hogy még ha teljesíteni is kell az alaprendelet 16. cikkének (4) bekezdésében meghatározott kritériumokat a nyilvántartásba vétel tekintetében, a Bizottságnak jogában áll úgy ítélni, hogy „vitatott körülmények merülnek fel olyan esetekben, amikor a kérdéses támogatott termék által előidézett kár […] kiegyenlíthető támogatásokból származó gazdasági előnyöket biztosító behozatalból álló, viszonylag rövid időszakon belül beszállított nagy mennyiségű behozatal miatt nehézségbe ütközik.”

(478)

Az Európai Biodízeltanács megállapította, hogy az alaprendelet 2. cikkének d) pontja lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy a „kár bekövetkezésének lehetőségeként” értelmezze a rendeletben szereplő „kárt”.

(479)

A Bizottság nem értett egyet az Európai Biodízeltanács állításaival, mivel a 16. cikk (4) bekezdése egyértelművé teszi, hogy a Bizottságnak nehezen helyreállítható kárt kell találnia. A nehezen helyreállítható kár olyan helyzetre vonatkozik, ahol a vámok visszamenőleges hatályú beszedése hiányában az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár súlyosbodhat a tömeges behozatal miatt, mielőtt intézkedések fogadhatók el. Nem ez a helyzet áll fenn akkor, ha a vizsgálat megállapításai a jelentős kár bekövetkezésének lehetőségén alapulnak.

(480)

Ezért a Bizottság úgy vélte, hogy a nehezen helyrehozható kár bekövetkezésének lehetősége nem tartozik az alaprendelet 16. cikke (4) bekezdésének hatálya alá.

(481)

A Bizottság ezért megerősíti az ideiglenes rendelet (403) és (404) preambulumbekezdésében foglalt megállapításokat.

(482)

A Bizottságnak a támogatással, a kárral, az ok-okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatban megfogalmazott következtetéseit illetően végleges kiegyenlítő vámot kell kivetni annak megakadályozására, hogy az Indonéziából származó támogatott behozatal miatt az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érje.

(483)

Az alaprendelet 15. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében a kiegyenlítő vám összege nem haladhatja meg a kiegyenlíthető támogatások megállapított összegét.

(484)

A 15. cikk (1) bekezdésének negyedik albekezdése értelmében „Amennyiben a Bizottság a benyújtott összes információ alapján egyértelműen arra a megállapításra jut, hogy az Uniónak nem áll érdekében, hogy az intézkedések összegét a harmadik albekezdés szerint határozza meg, akkor a kiegyenlítő vámok összegét alacsonyabban kell meghatározni, amennyiben ez a vám elegendő az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár megszüntetéséhez.”

(485)

Ilyen információkat nem nyújtottak be a Bizottsághoz, ezért a kiegyenlítő intézkedések szintjét a 15. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdésére való hivatkozással állapítják meg.

(486)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az exportáló gyártó Wilmar megjegyezte, hogy nem készült kifejezett kárkülönbözet-elemzés. A Wilmar úgy érvelt, hogy az érdekelt felek által benyújtott valamennyi információ alapján kell megállapítani, hogy az intézkedések összegének a kiegyenlíthető támogatások szintjén kell-e lennie.

(487)

E döntés meghozatalakor az érdekelt felek által benyújtott valamennyi információt figyelembe vették. Bár az Unióban valóban korlátozott számú olyan fél van, aki általánosságban hangot adott annak, hogy ellenzi a kiegyenlítő intézkedéseket, azonban nem szolgáltattak információt arra vonatkozóan, miért nem állna az Unió érdekében, hogy kiegyenlítő vámot vessen ki a kiegyenlíthető támogatások szintjén.

(488)

A 31. cikk (7) bekezdése különösen azt írja elő, hogy az uniós érdek elemzését illetően az információt csak akkor lehet figyelembe venni, ha azt az érvényességét alátámasztó tényleges bizonyíték támasztja alá. A kiegyenlítő intézkedések elrendelésével szemben támasztott megalapozatlan ellentmondás ezért csak nagyon korlátozott relevanciával bír e tekintetben.

(489)

mivel a végleges intézkedések ebben az esetben a megállapított kiegyenlíthető támogatások összegén alapulnak, a kárkülönbözet szintje nem releváns. Ennélfogva a 15. cikk (1) bekezdésének ötödik albekezdésében meghatározott vizsgálat nem alkalmazható.

(490)

Az egyik indonéz exportáló gyártó (a továbbiakban: kérelmező) az alaprendelet 13. cikke alapján az árra vonatkozó önkéntes kötelezettségvállalási ajánlatot nyújtott be. A Bizottság megvizsgálta a kötelezettségvállalási ajánlatot, és úgy ítélte meg, hogy annak elfogadása nem volna célravezető a következő okokból.

(491)

A javasolt minimális importár (MIP) nem volt megfelelő, mivel nem volt elegendő a kiegyenlíthető támogatások összegének ellensúlyozásához. Az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése szerint az árra vonatkozó kötelezettségvállalás összege nem haladhatja meg a kiegyenlíthető támogatások összegének ellentételezéséhez szükséges mértéket.

(492)

Az éves szint, azaz a kérelmező által javasolt kötelezettségvállalás tárgyát képező éves behozatali korlát az Indonéziából származó teljes biodízel-kivitelre vonatkozott, és kötelező volt azon egyéb indonéz exportőrökre nézve, akik nem nyújtottak be kötelezettségvállalási ajánlatot. Az ajánlat nem tett említést arról, hogy az éves szintet hogyan fogják ellenőrizni annak betartása érdekében.

(493)

A Bizottság a minimális importáron történő behozatal éves szintjét túlzottnak találta. A behozatal meghaladta az Indonéziából származó biodízel-behozatal vizsgálati időszak alatti piaci részesedését. A behozatalra vonatkozó negyedéves felső határérték hiányával együtt a javasolt éves szint jelentősen növelte annak kockázatát, hogy a magas szintű behozatal bizonyos hónapokban megjelenne az uniós piacon.

(494)

A Bizottság megjegyezte, hogy a kérelmező struktúrája igen összetett és bonyolult értékesítési csatornákat használ. Az értékesítési csatornákra vonatkozó további kötelezettségvállalás keretében is növekedne a kijátszás és a keresztkompenzáció valószínűsége, és kivitelezhetetlen lenne a hatékony nyomon követés.

(495)

A Bizottság levelet küldött a kérelmezőnek, amelyben meghatározta a kötelezettségvállalási ajánlat elutasításának okait, és lehetőséget biztosított a kérelmezőnek észrevételei megtételére. A Bizottság a minimális importárra, az éves szintre és a keresztkompenzáció kockázataira vonatkozó észrevételeket kapott a kérelmezőtől, figyelembe véve az Európai Biodízeltanács által az eredeti kötelezettségvállalásra vonatkozóan tett kiegészítő észrevételeket is. Észrevételeivel együtt a kérelmező a kötelezettségvállalásra vonatkozó ajánlás egyes elemeit is felülvizsgálta az alkalmazandó határidőn túl.

(496)

Észrevételeiben a kérelmező nem értett egyet a Bizottság azon következtetésével, hogy a minimális importár nem elegendő a kiegyenlíthető támogatások összegének ellensúlyozásához. A kérelmező nem változtatott a javasolt minimális importár kiszámítási módszerén. A Bizottság fenntartotta a megállapításait, és ezért elutasította az állítást.

(497)

A kérelmező továbbá tisztázta, hogy a kötelezettségvállalásra vonatkozó ajánlásban meghatározott éves szint kizárólag a kérelmező által gyártott vagy forgalmazott termékek Unióba irányuló behozatalára terjed ki. Javasolta továbbá az éves szint csökkentését és az éves szint használatára vonatkozó negyedéves felső határérték bevezetését.

(498)

A Bizottság üdvözölte az éves szintre vonatkozó magyarázatot és megjegyezte, hogy az éves szint – amint azt a kérelmező kifejtette – csak a kérelmezőre nézve volt kötelező érvényű. Ennek oka többek között az volt, hogy a Bizottság túlzottnak tekinti ezt a szintet, mivel a javasolt éves szint meghaladta az összes indonéz biodízel-exportőr behozatalának piaci részesedését a vizsgálati időszak alatt, míg a szintet csak egy exportőrre – a kérelmezőre – határozták meg. Az újonnan javasolt szint alacsonyabb volt a kötelezettségvállalási ajánlatban szereplő éves szintnél, de továbbra is nagyon magas maradt, mivel közel állt az Indonéziából származó biodízel teljes behozatali szintjéhez a vizsgálati időszak alatt. A Bizottság azt is megjegyzi, hogy a felülvizsgált ajánlat nem tett említést arról sem, hogy az éves szintet hogyan fogják ellenőrizni annak betartása érdekében. A Bizottság fenntartotta a megállapításait, és ezért elutasította az állítást.

(499)

Észrevételeiben a kérelmező nem értett egyet a Bizottság azon megállapításával, hogy a kérelmező összetett struktúrával és bonyolult értékesítési csatornákkal rendelkezik. A kérelmező nem tett javaslatot további kötelezettségvállalásra a kötelezettségvállalási ajánlatban szereplő kötelezettségeken felül. A Bizottság fenntartotta a megállapításait, és ezért elutasította az állítást.

(500)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kötelezettségvállalás nyomon követése megvalósíthatatlan és kivitelezhetetlen a fenti (490)–(499) preambulumbekezdésben ismertetett okokból kifolyólag, ezért elutasította a végleges ajánlatot.

(501)

Az alaprendelet 15. cikkének (1) bekezdésében foglalt szabályoknak megfelelően, amelyek szerint az ideiglenes kiegyenlítő vámnak meg kell egyeznie a kiegyenlíthető támogatások előzetesen megállapított teljes összegével, ideiglenes intézkedéseket kell alkalmazni az Indonéziából származó biodízel-behozatalra.

(502)

A fentiek alapján a végleges kiegyenlítő vámtételek a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(503)

Az e rendeletben meghatározott, a konkrétan megnevezett vállalatokra alkalmazandó egyedi kiegyenlítő vámtételek e vizsgálat ténymegállapításai alapján kerültek megállapításra. Így ezek az értékek a vizsgálat során a vállalatokkal kapcsolatban feltárt helyzetet tükrözik. Ezeket a vámtételeket (ellentétben a „minden más vállalatra” alkalmazandó országos vámmal) tehát kizárólag az Indonéziából származó és az említett vállalatok által előállított érintett termék behozatalaira kell alkalmazni. Azok az érintett importált termékek, melyeket az e rendelet rendelkező részében külön nem említett egyéb vállalatok gyártanak, ideértve a külön említett vállalatokkal kapcsolatban álló egységeket is, nem részesülhetnek e vámok előnyeiből, ezekre a „minden más vállalatra” alkalmazandó vámok vonatkoznak.

(504)

Amennyiben a későbbiek folyamán egy vállalat megváltoztatja saját vagy valamely jogalanya nevét, kérheti az egyedi vámtételek további alkalmazását. A kérelmet a Bizottsághoz kell intézni. A kérelemnek tartalmaznia kell az összes olyan releváns információt, amely alapján bizonyítható, hogy a változtatás nem érinti a vállalatnak a rá vonatkozó egyedi vámtétel igénybevételére való jogosultságát. Ha a vállalat nevének megváltozása nem érinti a vállalatra vonatkozó vámtétel igénybevételére való jogosultságot, a névváltoztatásról a Bizottság értesítést tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(505)

Amennyiben a vizsgálati időszakot követő fejlemények tartós változást idéznének elő a körülményekben, az alaprendelet 19. cikke alapján megfelelő intézkedés hozható.

(506)

Tekintettel az (EU, Euratom) 2018/1046 rendelet (52) 109. cikkére, az Európai Unió Bíróságának ítéletét követően visszatérítendő összegek után fizetendő kamat mértékét úgy kell megállapítani, hogy az Európai Központi Bank által az irányadó refinanszírozási műveletei esetében alkalmazott, az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában az adott hónap első naptári napján közzétett kamatlábból kell kiindulni.

(507)

Az alaprendelet 16. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottságnak kell eldöntenie, hogy az ideiglenes vám mekkora hányadát kell véglegesen beszedni.

(508)

Az alaprendelet 16. cikkének (2) bekezdése megállapítja továbbá, hogy jelentős kár veszélye esetén ideiglenes vámokat nem kell beszedni, kivéve, ha megállapítást nyer, hogy az ideiglenes intézkedések hiányában a jelentős kár veszélye jelentős kárt okozott.

(509)

Ezen ügy megállapításai alapján az ideiglenes összegeket elengedik, és nem az alaprendelet 16. cikke (2) bekezdésének megfelelően szedik be.

(510)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet (53) 15. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság véleményével,