(1)

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (a továbbiakban: az Egyesült Királyság) 2017. március 29-én az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikkének megfelelően bejelentette az Unióból való kilépésre vonatkozó szándékát. A kilépésről rendelkező megállapodás hatálybalépésének időpontjától, illetve ennek hiányában a bejelentéstől számított két év elteltével, vagyis 2019. március 30-ától a Szerződések az Egyesült Királyság tekintetében hatályukat vesztik, kivéve, ha az Európai Tanács az Egyesült Királysággal egyetértésben egyhangúlag ennek a határidőnek a meghosszabbításáról határoz.

(2)

Amint azt a Bizottság a „Felkészülés az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból 2019. március 30-án való kilépésére: rendkívüli helyzetre szóló cselekvési terv” című, 2018. november 13-i közleményében (2) (a továbbiakban: rendkívüli helyzetre szóló cselekvési terv) bejelentette, a megállapodás nélküli kilépés kockázatokat jelenthet bizonyos, olyan központi értéktárak által az uniós gazdasági szereplőknek nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek az Egyesült Királyságban már engedéllyel rendelkeznek (a továbbiakban: egyesült királyságbeli központi értéktárak), és amelyek rövid távon nem helyettesíthetők. Az ilyen kockázatok megelőzése céljából indokolt, továbbá az Unió és a tagállamok érdekében áll annak biztosítása, hogy az egyesült királyságbeli központi értéktárak korlátozott ideig még 2019. március 29. után is nyújthassanak szolgáltatásokat az Unióban.

(3)

A központi értéktárak alapvető szerepet játszanak a pénzügyi piacokon. Az értékpapírok könyvelési rendszerbe való bevezetése („hitelesítési szolgáltatások”) és a felső szintű értékpapírszámlák vezetése („központi számlavezetési szolgáltatások”) növelik az átláthatóságot és védik a befektetőket, mivel biztosítják a kibocsátás integritását, és megelőzik az értékpapírok indokolatlan duplikálását vagy csökkentését. A központi értéktárak emellett értékpapír-kiegyenlítési rendszereket is működtetnek, amelyek biztosítják az értékpapírügyletek megfelelő és időben történő kiegyenlítését. Ezek a funkciók döntő fontosságúak a kereskedés utáni elszámolási és kiegyenlítési folyamat során, és ilyen minőségükben nélkülözhetetlenek az Unió és tagállamai pénzügyi stabilitása szempontjából. Az értékpapír-kiegyenlítési rendszerek a monetáris politika számára is alapvető fontosságúak, mivel közvetlenül részt vesznek a monetáris politika műveleteihez kapcsolódó biztosítékok rendelkezésre bocsátásában. Ezen túlmenően az írországi piaci szereplők a vállalati értékpapírok és az Írország nemzeti joga szerint létrehozott, tőzsdén kereskedett alapok tekintetében az egyesült királyságbeli központi értéktárak szolgáltatásaira támaszkodnak.

(4)

2019. március 30-tól az egyesült királyságbeli központi értéktárak „harmadik országbeli központi értéktárak” lesznek, és így a tagállamok nemzeti joga szerint létrehozott pénzügyi eszközök tekintetében csak akkor nyújthatnak hitelesítési és központi számlavezetési szolgáltatásokat, ha az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (a továbbiakban: ESMA) a 909/2014/EU rendelet 25. cikkének megfelelően elismeri őket. Az egyesült királyságbeli központi értéktárak elismerésének hiányában az uniós kibocsátók az egyesült királyságbeli központi értéktárakat nem használhatják az említett nemzeti jogok szerint létrehozott átruházható értékpapírok központi értéktárban történő, a 909/2014/EU rendelet 3. cikkében előírt nyilvántartására. Ez a helyzet átmenetileg megnehezítheti az érintett kibocsátók számára, hogy teljesítsék jogi kötelezettségeiket. A rendkívüli helyzetre szóló cselekvési tervben bejelentetteknek megfelelően ezért a szóban forgó kivételes helyzetben – szigorúan korlátozott időtartamra és meghatározott feltételek mellett – indokolt megállapítani az egyesült királyságbeli központi értéktárakra vonatkozó jogi és felügyeleti keretrendszer egyenértékűségét annak érdekében, hogy e központi értéktárak továbbra is nyújthassanak hitelesítési és központi számlavezetési szolgáltatásokat az Unióban.

(5)

A 909/2014/EU rendelet 25. cikkének (9) bekezdésével összhangban három feltételnek kell teljesülnie annak megállapításához, hogy valamely harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere az ott engedéllyel rendelkező központi értéktárak tekintetében egyenértékű az említett rendeletben rögzített követelményekkel.

(6)

Először is, a harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszerének biztosítania kell, hogy az adott harmadik országbeli központi értéktárak olyan, jogilag kötelező erejű követelményeket teljesítsenek, amelyek hatásukban egyenértékűek a 909/2014/EU rendeletben megállapított követelményekkel. Az egyesült királyságbeli központi értéktáraknak 2019. március 29-ig meg kell felelniük a 909/2014/EU rendeletben meghatározott követelményeknek. Az Egyesült Királyság 2018. június 26-án a kilépésről rendelkező 2018. évi törvényben (European Union (Withdrawal) Act 2018) az Egyesült Királyság Unióból való kilépésének időpontjától kezdődő hatállyal az Egyesült Királyság nemzeti jogába emelte a 909/2014/EU rendelet rendelkezéseit.

(7)

Másodszor, a harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszerének biztosítania kell, hogy a harmadik országban letelepedett központi értéktárak folyamatos és hatékony felügyelet és végrehajtás hatálya alá essenek. Az egyesült királyságbeli központi értéktárak 2019. március 29-ig a Bank of England felügyelete alatt állnak, amint azt az Egyesült Királyság nemzeti joga a 909/2014/EU rendeletnek megfelelően előírja. A 909/2014/EU rendeletnek az Egyesült Királyság belső jogába való beemelésével továbbra is a Bank of England felel a központi értéktárak felügyeletéért, valamint a központi értéktárakra vonatkozó felügyeleti, felvigyázási és végrehajtási hatáskörei is lényegében változatlanok maradnak.

(8)

Harmadszor, az adott harmadik ország jogi keretrendszerének ténylegesen egyenértékű rendszert kell biztosítania a harmadik ország jogi szabályozása alapján engedélyezett központi értéktárak elismeréséhez. Ezt az biztosítja, hogy a 909/2014/EU rendelet 25. cikke szerinti egyenértékűségi rendszert beemelik az Egyesült Királyság nemzeti jogába.

(9)

A Bizottság megállapítja, hogy az Egyesült Királyságnak az egyesült királyságbeli központi értéktárakra vonatkozó jogi és felügyeleti keretrendszere az országnak az Unióból való kilépését követő napon megfelel a 909/2014/EU rendelet 25. cikkének (9) bekezdésében megállapított feltételeknek.

(10)

Ez a határozat azonban az egyesült királyságbeli központi értéktárakra az Egyesült Királyság Unióból való kilépését követő napon alkalmazandó jogi és felügyeleti keretrendszeren alapul. E jogi és felügyeleti keretrendszer csak akkor tekinthető egyenértékűnek, ha az Egyesült Királyság nemzeti jogában a központi értéktárakra alkalmazandó követelményeket fenntartják, és folyamatos jelleggel továbbra is hatékonyan alkalmazzák és végrehajtják. Az egyenértékűségi megállapítás fenntartásának ezért alapvető feltétele az ESMA és a Bank of England közötti hatékony információcsere és a felügyeleti tevékenységek összehangolása.

(11)

Az említett információcsere a 909/2014/EU rendelet 25. cikkének (10) bekezdésével összhangban átfogó és hatékony együttműködési megállapodások megkötését teszi szükségessé. Ezen együttműködési megállapodásoknak biztosítaniuk kell annak lehetőségét is, hogy az összes vonatkozó információ megosztható legyen a 909/2014/EU rendelet 25. cikkének (5) bekezdésében említett hatóságokkal, beleértve az Európai Központi Bankot és a Központi Bankok Európai Rendszerének egyéb tagjait, ha az említett hatóságokkal konzultálni kell az egyesült királyságbeli központi értéktárak elismertségéről, vagy ha az információk megosztása az említett hatóságok felügyeleti feladatainak ellátásához szükséges.

(12)

Ha az Egyesült Királyság megállapodás nélkül lépne ki az Unióból, az egyesült királyságbeli központi értéktáraknak az uniós piaci szereplők számára való fontosságára tekintettel a 909/2014/EU rendelet 25. cikkének (10) bekezdése alapján létrehozott együttműködési megállapodásoknak biztosítaniuk kell, hogy az ESMA azonnal és folyamatosan hozzáférjen minden általa kért információhoz. Ez az információ többek között azokat az információkat foglalja magában, amelyek lehetővé teszik az egyesült királyságbeli központi értéktárak által az Unió vagy annak tagállamai számára közvetve vagy közvetlenül jelentett bármely lényeges kockázat értékelését. Az együttműködési megállapodásoknak ezért meg kell határozniuk azon mechanizmust, amely lehetővé teszi az ESMA, a fogadó tagállam – vagyis a központi értéktár által működtetett fióktelep vagy a központi értéktár általi szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállam – illetékes hatóságai és a Bank of England közötti információcserét, beleértve az ESMA által az egyesült királyságbeli központi értéktárakra vonatkozóan kért valamennyi információhoz való hozzáférést, és különösen a fogadó tagállam illetékes hatósága által a 909/2014/EU rendelet 25. cikkének (7) bekezdésében említett esetekben – az egyesült királyságbeli központi értéktárak fogadó tagállamban végzett tevékenységeivel kapcsolatos rendszeres jelentéstételre vonatkozóan – kért információkhoz való hozzáférést; az egyesült királyságbeli központi értéktárak által működtetett értékpapír-kiegyenlítési rendszer kibocsátóira és résztvevőire vonatkozó azonosító adatok vagy az egyesült királyságbeli központi értéktárak fogadó tagállamban végzett tevékenységével kapcsolatos egyéb releváns információk közlését; valamint az ESMA azonnali értesítését az egyesült királyságbeli központi értéktárakkal kapcsolatos azon fejleményekről, amelyek hatással lehetnek az Unió monetáris politikájára, illetve az egyesült királyságbeli központi értéktárakra alkalmazandó jogi és felügyeleti keretrendszert érintő bármilyen változásról; meg kell határozniuk továbbá az ESMA azonnali értesítésére szolgáló mechanizmust abban az esetben, ha a Bank of England megállapítja, hogy a felügyelete alatt álló központi értéktár megsérti az engedélyezési feltételeket vagy az egyéb alkalmazandó jogszabályokat; és a felügyeleti tevékenységek koordinálására vonatkozó eljárásokat, ideértve adott esetben a helyszíni vizsgálatokat is.

(13)

A Bizottság az ESMA-val együttműködve nyomon fogja követni a jogi és felügyeleti keretrendszernek az egyesült királyságbeli központi értéktárakat érintő változásait, a piaci fejleményeket, valamint a felügyeleti együttműködés – többek között az ESMA és a Bank of England közötti azonnali információcsere – hatékonyságát. A Bizottság bármikor végezhet felülvizsgálatot, ha a releváns fejlemények alapján úgy ítéli meg, hogy újra kell értékelnie az e határozattal biztosított egyenértékűséget, ideértve azt is, ha az ESMA és a Bank of England közötti együttműködési megállapodások feltételei nem teljesülnek, vagy nem teszik lehetővé annak tényleges értékelését, hogy az egyesült királyságbeli központi értéktárak milyen kockázatot jelentenek az Unió vagy annak tagállamai számára.

(14)

Tekintettel az Egyesült Királyság és az Unió jövőbeli kapcsolatát övező bizonytalanságokra, valamint azokra a hatásokra, amelyeket e bizonytalanságok az Unió és tagállamai pénzügyi stabilitására és az egységes piac integritására gyakorolhatnak, indokolt, hogy e határozat 2021. március 30-án hatályát veszítse. Az e határozatban foglalt értékelés ezért nem érinti az Egyesült Királyság központi értéktárakra vonatkozó jogi és felügyeleti keretrendszerének jövőbeli értékelését, és mint ilyen, nem használható fel e határozat céljain túlmenően.

(15)

Ennek a határozatnak sürgősen hatályba kell lépnie, de indokolt, hogy csak az azon dátumot követő naptól váljon alkalmazandóvá, amikortól a Szerződések többé nem alkalmazandók az Egyesült Királyságra és az Egyesült Királyságban, kivéve, ha az említett dátumig hatályba lépett az Egyesült Királysággal kötött, a kilépésről rendelkező megállapodás, vagy ha meghosszabbították az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikkének (3) bekezdésében említett kétéves időszakot.

(16)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Európai Értékpapír-bizottság véleményével,

(a)

ha az említett dátumig hatályba lépett az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikke (2) bekezdésének megfelelően Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságával kötött, a kilépésről rendelkező megállapodás;

(b)

ha határozatot hoztak az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikkének (3) bekezdésében említett kétéves időszak meghosszabbításáról.