14.11.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 329/35

(1)

A Dopravní podnik Ústeckého kraje a.s. (a továbbiakban: DPÚK) cseh társaság 2005. február 14-én kelt levelében panaszt nyújtott be a Bizottsághoz a Cseh Köztársaság Ústí régiójában a regionális autóbuszos személyfuvarozók számára állítólagosan nyújtott állami támogatás miatt. A DPÚK részvénytársasági formában üzemelteti Ústí régióban a regionális autóbuszos személyszállítási szolgáltatást.

(2)

A Bizottság 2005. május 11-én, 2006. január 23-án, 2006. október 5-én és 2007. július 19-én adatokat kért be a cseh hatóságoktól.

(3)

A cseh hatóságok 2005. november 22-én, 2006. április 7-én, 2006. december 21-én, 2007. október 17-én és 2008. március 25-én válaszoltak.

(4)

A DPÚK 2006. február 21-én és 2006. október 31-én kelt levelében kiegészítő adatokat nyújtott be.

(5)

A Bizottság 2007. július 26-án találkozott a DPÚK-val, 2007. augusztus 28-án pedig a cseh hatóságokkal.

(6)

A Bizottság 2008. április 16-án kelt levelében tájékoztatta a Cseh Köztársaságot arról, hogy az állítólagosan állami támogatást képező egyes intézkedésekkel kapcsolatosan határozatot hozott az EK-Szerződés 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindításáról (a továbbiakban: eljárást megindító határozat). A Cseh Köztársaság az eljárást megindító határozattal kapcsolatos észrevételeit 2008. augusztus 21-én nyújtotta be.

(7)

A Bizottság az eljárást megindító határozat Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételével (2) felkérte az érdekelt feleket az állított támogatással kapcsolatos észrevételeik megtételére.

(8)

A Bizottsághoz egyetlen érdekelt féltől – a DPÚK-tól – érkeztek észrevételek 2008. augusztus 22-én. A Bizottság az észrevételeket továbbította a Cseh Köztársaságnak, amely lehetőséget kapott a válaszadásra – válasza a 2008. december 4-i keltezésű levélben érkezett be.

(9)

A Bizottság 2010. július 15-én felkérte a Cseh Köztársaságot, hogy tegyen észrevételeket a Bizottság azon szándékára, amely szerint meg kívánja vizsgálni az 1370/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) alapján bepanaszolt egyes intézkedések összeegyeztethetőségét. A Cseh Köztársaság észrevételeit 2010. augusztus 12-én nyújtotta be.

(10)

A DPÚK szerint Ústí régió hatóságai egyes regionális autóbuszos személyfuvarozó vállalatokat 2004–2007 között a közszolgáltatási kötelezettségeik ellátásáért kompenzációban részesítettek. Emellett számos állítólagos támogatási intézkedést hoztak e gazdasági szereplők javára különféle formákban, nevezetesen kedvezményes hitelek, vissza nem térítendő támogatások, garanciák, törzstőkeemelés, járművek és egy autóbusz-állomás lízingje, és a parkolóórák üzemeltetése formájában.

(11)

A Bizottság az eljárást megindító határozatban nem tudta értékelni számos intézkedésnek a Szerződéssel való összeegyeztethetőségét, mivel ezeket az intézkedéseket a Cseh Köztársaság Unióhoz való csatlakozása előtt hajtották végre. Más intézkedések esetében a Bizottság már az eljárást megindító határozatban megállapította, hogy nem képeznek állami támogatást.

(12)

Ennek következtében a Bizottság a következő intézkedésekkel kapcsolatban adott hangot kételyeinek:

(13)

A Cseh Köztársaságban autóbuszos személyszállítási közszolgáltatásokat csak engedéllyel rendelkező gazdasági szereplők végezhetnek. Az autóbuszos személyszállítási közszolgáltatások üzemeltetésére a Cseh Köztársaságban kétféle rendszer létezik. Az első rendszer az autóbuszos személyszállítási közszolgáltatásokra általános engedéllyel („koncese”) rendelkező gazdasági szereplőknek kiadott engedélyek alapján kereskedelmi alapon történő szállítási szolgáltatásokra vonatkozik. A második rendszer az autóbuszos személyszállítási közszolgáltatásokra általános engedéllyel („koncese”) rendelkező gazdasági szereplőknek kiadott engedélyek alapján nyújtott személyszállítási szolgáltatásokra, valamint i. a közszolgáltatási kötelezettségekre vonatkozó szerződésekre; vagy ii. az illetékes hatóság közszolgáltatási kötelezettséget előíró határozatára (4) vonatkozik.

(14)

A Cseh Köztársaságban autóbuszos személyszállítási közszolgáltatásokat csak engedéllyel rendelkező gazdasági szereplők végezhetnek. A cseh hatóságok szerint az engedély a menetrend szerinti regionális tömegközlekedés működtetésére vonatkozóan a hatóságok által kiadott engedély. Az engedély célja annak biztosítása, hogy autóbusszal személyszállítást csak olyan fuvarozók nyújtsanak, amelyek megfelelnek bizonyos minőségi követelményeknek. A közúti közlekedésről szóló 111/1994. törvény (a továbbiakban: a közúti közlekedési törvény (5)) 18. cikke szerint az ilyen követelmények közé tartozik különösen az, hogy a szolgáltatásokat a jóváhagyott menetrend szerint kell működtetni, meghatározott szintű utasbiztonságot kell biztosítani, közzé kell tenni a menetrendeket, és az autóbuszokon fel kell tüntetni a járat megnevezését. A vizsgált időszakban az Ústí régióban a regionális autóbuszos személyszállítási szolgáltatások teljes mértékben liberalizáltak voltak, mivel a vizsgált időszakban az engedélyezés feltételeinek megfelelő, más tagállamból érkező gazdasági szereplők nyújthattak regionális autóbuszos személyszállítási szolgáltatásokat a Cseh Köztársaságban. A rendszer jelenlegi formájában 2004 óta létezik.

(15)

A közúti közlekedési törvény 19. cikke előírja, hogy a közszolgáltatási kötelezettséget olyan kötelezettségként kell érteni, amelyet a gazdasági szereplő közérdekből teljesít, és amelyet a gazdasági szereplő egyébként – annak gazdasági hátrányai miatt – nem vagy csak részben fogadna el. A gazdasági szereplőre a közszolgáltatási kötelezettséget az érintett hatósággal kötött írásbeli megállapodással telepítik (6). A közszolgáltatási kötelezettség meghatározása az 1191/69/EGK tanácsi rendelet (7) 14. cikkére való közvetlen hivatkozással történik, amelynek (1) bekezdése kimondja, hogy „[a] közszolgáltatási szerződés kiterjedhet a következőkre: – meghatározott folyamatossági, rendszerességi, kapacitási és minőségi előírásoknak megfelelő szállítási szolgáltatások; – egyéb szállítási szolgáltatások; – meghatározott díjszabással és meghatározott feltételekkel végzett szállítási szolgáltatások, bizonyos utaskategóriákra és útvonalakra; – a szolgáltatások hozzáigazítása a konkrét előírásokhoz”.

(16)

A közúti közlekedési törvény szerint az érintett hatóság köteles kompenzálni azokat a bizonyítható veszteségeket, amelyeket a gazdasági szereplő a közszolgáltatási kötelezettség teljesítése következtében szenved el (8). Az említett törvény 19b. cikke szerint a tömegközlekedési vonalon történő utasszállítás esetében a bizonyítható veszteség fogalma: „a közgazdaságilag igazolt költségek és az ésszerű haszon (9) összegének, valamint a befolyt bevételek és a gazdasági szereplő által a közszolgáltatási kötelezettség teljesítése során termelt bevétel összegének különbsége”.

(17)

A közúti közlekedési törvény 19b. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a gazdasági szereplőnek a közszolgáltatási szerződés megkötésének kötelező követelményeként be kell nyújtania a bizonyítható veszteség tárgyilagos becslését arra a teljes időszakra, amelyre a közszolgáltatási szerződést kötik. A régiónak a bizonyítható veszteséget a tárgyilagos becslés összegét meg nem haladó összegben kell megtérítenie, és azt csak az előre nem látható költségekkel lehet kiegészíteni. A bizonyítható veszteség tárgyilagos becslése a várható veszteségnek a szolgáltatás megkezdése előtti, független szakértő általi becslése. A közúti közlekedési törvény 19. cikkének (3) bekezdésével összhangban, még ha a gazdasági szereplő a szerződés teljesítése után magasabb kompenzációt is kér a veszteségekért, a hatóságok az említett becsléssel előzetesen megállapított felső határhoz fognak ragaszkodni. Ha ezzel szemben a tényleges veszteségek a bizonyítható veszteség tárgyilagos becslésénél alacsonyabbak, kompenzáció csak a tényleges veszteségekért jár. Kompenzáció járhat a szerződés teljesítése során felmerült előre nem látható – azaz a szerződés megkötésekor előre nem jelezhető – költségekért is.

(18)

Egy végrehajtási rendelet (10) határozza meg a bizonyítható veszteség meghatározását, a bizonyítható veszteség tárgyilagos becslésének számítási módszerét, a pénzeszközök érintett költségvetésekből történő kiutalásának szabályait, azokat a dokumentumokat, amelyekkel a bizonyítható veszteség számítását alá kell támasztani, valamint a szállítási szolgáltatások finanszírozása kormányzati felügyeletének módját.

(19)

2003. január 1-jétől a regionális hatóságok – ideértve Ústí régió hatóságait is – felelőssége lett a Cseh Köztársaságban a regionális tömegközlekedési szolgáltatások nyújtása tekintetében a szerződések fuvarozókkal való megkötése. Az általános autóbuszos személyszállítási szolgáltatások nyújtása a Cseh Köztársaságban két lehetséges módon valósul meg. Elsőként az alapszintű személyszállítási szolgáltatásokat – amelyeket a közúti közlekedési törvény 19a. és 19b. cikke szerint a regionális közlekedést biztosító szolgáltatásokként kell érteni – az érintett regionális hatóságok irányítják. A régiók a bizonyítható veszteséget költségvetésükből fedezik. Másodszor, más személyszállítási szolgáltatásokat – amelyek a közúti közlekedési törvény 19c. cikke szerint az önkormányzatoknak a régió alapszintű személyszállítási szolgáltatásokon túlmenő igényeit hivatottak kielégíteni – az önkormányzatok irányítanak. E más személyszállítási szolgáltatásokkal kapcsolatban az önkormányzat közszolgáltatási szerződést köt a gazdasági szereplővel és saját költségvetéséből fedezi a közszolgáltatási kötelezettség teljesítésével generált bizonyítható veszteséget. Az alapszintű és a más személyszállítási szolgáltatások kompenzációja tekintetében átfedés nem lehet: ha egy adott vonal veszteségét regionális hatóság fedezi, ugyanezt a veszteséget az önkormányzat nem kompenzálhatja és viszont, így kettős kompenzáció nem lehetséges.

(20)

A cseh hatóságok szerint az Ústí régió 2004 őszén megkísérelte a regionális autóbuszos személyszállítási szolgáltatások nyújtására vonatkozó többéves szerződések fennálló rendszerét újabb, esetlegesen olcsóbb szerződésekkel felváltani. Ennek érdekében az Ústí régió bejelentette, hogy információgyűjtésbe kezd annak érdekében, hogy megfelelően megismerje e szolgáltatások nyújtásának várható piaci árait. Az információgyűjtés eredménye folytán végül új szerződések megkötésére nem került sor.

(21)

Ehelyett Ústí régió hatóságai úgy döntöttek, hogy a meglévő szerződéseket 2005. április 30-ig meghosszabbítják a következő gazdasági szereplőkkel egy kiegészítés aláírásával: a ČSAD BUS Ústí nad Labem a.s. (a továbbiakban: ČSAD) (11), a Dopravní podnik města Ústí nad Labem a.s. (a továbbiakban: DP Ústí), a Dopravní podnik Teplice, s.r.o. (a továbbiakban: DP Teplice), a Dopravní podnik měst Chomutova a Jirkova a.s. (a továbbiakban: DP Chomutov), a Dopravní podnik města Děčín, a.s. (a továbbiakban: DP Děčín), a Dopravní podnik měst Mostu a Litvínova a.s. (a továbbiakban: DP Most), az Autobusová doprava, s.r.o., a Podbořany (a továbbiakban: Podbořany), Miroslav Ohem – SADO (a továbbiakban: Miroslav Ohem), a Petr Frommel – FOBUS (a továbbiakban: Petr Frommel„), és a Petr Stejskal – SPORTBUS (a továbbiakban: Petr Stejskal”).

(22)

2005 tavaszán további kiegészítéseket írtak alá, amelyek a szerződések érvényét 2005. december 31-ig terjesztették ki. Ezeket a kiegészítéseket ugyancsak a fenti preambulumbekezdésben felsorolt gazdasági szereplőkkel kötötték meg, a Petr Frommel kivételével, amely a továbbiakban nem volt érdekelt a régióban személyszállítási szolgáltatások nyújtásában. Ehelyett egy új szerződést kötöttek a Vilém Graupner, stroj. a stav. údržba céggel (a továbbiakban: Vilém Graupner).

(23)

Az 1. táblázatban szerepelnek a kiegészítésbe felvett paraméterek, amelyek mindegyik gazdasági szereplő tekintetében a bizonyítható veszteség 2005. évre történő tárgyilagos becslésének alapjául szolgáltak.

1. táblázat  (12)

A 2005. évi szerződések áttekintése

(A cseh hatóságok által az eljárást megindító határozatot követően közölt, korrigált számadatok)

(24)

A személyszállítási szolgáltatások várható teljes árát csökkentik a vállalat főként jegyeladásból származó várható és egyéb bevételei. Az ebből származó bizonyítható veszteség – amelynek része az ésszerű haszon – a bizonyítható veszteség tárgyilagos becslése, amely az Ústí régió által a gazdasági szereplőnek fizethető közszolgáltatási kompenzáció kötelező érvényű felső határa, a (17) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint.

(25)

A cseh hatóságok szerint a 2005-ben ténylegesen kifizetett kompenzáció az alábbiak szerint alakult:

2. táblázat

A tényleges veszteség kompenzációja 2005-ben

(26)

A cseh hatóságok által adott információk szerint a DP Ústí 2005-re további, 7 335 000 és 4 591 200 CZK összegű közszolgáltatási kompenzációt kapott. Amint azonban azt a cseh hatóságok az eljárást megindító határozatra küldött válaszukban pontosították, ezt a kompenzációt Ústí nad Labem önkormányzata nyújtotta, és az kizárólag az adott önkormányzat területén történő önkormányzati tömegközlekedésre vonatkozott. Ezért ezeknek a kompenzációknak nincs közük az Ústí régió által a regionális autóbuszos személyszállítási szolgáltatásokra nyújtott közszolgáltatási kompenzációhoz és attól egyértelműen elkülönülnek, így nem kapcsolódnak az ebben a határozatban vizsgált intézkedésekhez.

(27)

A cseh hatóságok által adott információk szerint a DP Teplice is kapott 2005-re további, 34 500 000 CZK összegű közszolgáltatási kompenzációt. Emellett 2003-ban két lízingszerződés köttetett Teplice önkormányzata és a DP Teplice között, amelyekhez 2006. május 5-én és 2006. október 18-án kiegészítéseket írtak alá a közszolgáltatási kötelezettség teljesítéséhez két új trolibusz lízingelése céljából. Amint azonban azt a cseh hatóságok az eljárást megindító határozatra küldött válaszukban pontosították, ez a közszolgáltatási kompenzáció és a két trolibuszlízing kizárólag a Teplice önkormányzata területén történő önkormányzati tömegközlekedéshez kapcsolódott. Ezeknek az intézkedéseknek nincs közük az Ústí régió által a regionális autóbuszos személyszállítási szolgáltatásokra nyújtott közszolgáltatási kompenzációhoz és attól egyértelműen elkülönülnek, így nem kapcsolódnak az ebben a határozatban vizsgált intézkedésekhez.

(28)

Ústí régió hatóságai 2006-ban további kiegészítéseket írtak alá – a DPÚK kivételével – az összes olyan gazdasági szereplővel, amely 2005 májusa és decembere között személyszállítási szolgáltatásokat nyújtott. Az e kiegészítéseket előkészítő tárgyalások során a DPÚK a javadalmazás emelését követelte, amit Ústí régió hatóságai elutasítottak. Ezért az Ústí régió 2006. január 31-én szerződést bontott a DPÚK-val. A szerződésben megállapított három hónapos felmondási határidő 2006. május 1-jén járt le. Ebben az időszakban a DPÚK nyújtott személyszállítási szolgáltatásokat, amelyekért kompenzációban részesült.

(29)

A cseh hatóságok megadták a Bizottságnak a kiegészítésekben szereplő azon paramétereket, amelyeket figyelembe vettek a következő gazdasági szereplők 2006. évi bizonyítható veszteségének becslése tekintetében:

3. táblázat  (15)

A 2006. évi szerződések áttekintése

(A cseh hatóságok által az eljárást megindító határozatot követően közölt, korrigált számadatok)

(30)

A gazdasági szereplőknek a szolgáltatások nyújtásáért 2006-ban fizetett tényleges javadalmazás a következőképpen alakult:

4. táblázat

A tényleges veszteség kompenzációja 2006-ban

(31)

A cseh hatóságok által adott információk szerint a DP Teplice 2006-ra további, 35 514 000 CZK összegű közszolgáltatási kompenzációt kapott Teplice önkormányzatától. Amint azonban azt a cseh hatóságok az eljárást megindító határozatra küldött válaszukban pontosították, ez a kompenzáció kizárólag a Teplice önkormányzata területén történő önkormányzati tömegközlekedéshez kapcsolódott. Ezért ennek a kompenzációnak nincs köze az Ústí régió által a regionális autóbuszos személyszállítási szolgáltatásokra nyújtott közszolgáltatási kompenzációhoz és attól egyértelműen elkülönül, így nem kapcsolódik az ebben a határozatban vizsgált intézkedésekhez.

(32)

Amint az a (28) preambulumbekezdésben kifejtésre került, a DPÚK a 2006. január és április között teljesített közszolgáltatásokért részesült kompenzációban. A cseh hatóságok szerint ez a kompenzáció 92 172 509,24 CZK-t tett ki. Ezt az összeget a kiegészítésben előírt alábbi paraméterek alapján számították ki:

5. táblázat

A DPÚK-nak 2006. jan.–ápr. időszakra fizetett kompenzáció

(33)

A DPÚK szerződéstől való elállása következtében Ústí régió hatóságai pályázati eljárást írtak ki olyan gazdasági szereplők kiválasztása céljából, amelyek hajlandóak a korábban a DPÚK által üzemeltetett vonalakon regionális autóbuszos személyszállítási szolgáltatások nyújtására. Az eljárás eredményeként a vonalak üzemeltetésére a ČSAD Česká Lípa céget választott ák ki. Időközben a DPÚK továbbra is nyújtott személyszállítási szolgáltatásokat, de azon időszak tekintetében kompenzációt nem fizettek, így a DPÚK 2006. augusztus 1-jén felhagyott szolgáltatásaival az Ústí régióban. Mivel a ČSAD Česká Lípa nem tudta azonnal megkezdeni a vonalak üzemeltetését ezen a napon, a hatóságok az 1191/69/EGK rendelet alapján egyoldalúan kötelezettséget írtak elő a DPÚK számára a személyszállítási szolgáltatások 2006. augusztus 8. és 2006. szeptember 8. közötti további nyújtására vonatkozóan. A DPÚK számára előleget fizettek az ebből a kötelezésből származó kötelezettség teljesítése nyomán keletkező veszteség fedezésére.

(34)

A DPÚK 2006. szeptember 8-án végleg befejezte Ústí régióban a személyszállítási szolgáltatások nyújtását. A ČSAD Česká Lípának 2006. szeptember 9-én kellett volna megkezdenie a korábban a DPÚK által üzemeltetett vonalak üzemeltetését, de ezt ismét nem tette meg, így Ústí régió hatóságai úgy döntöttek, hogy e szolgáltatások ellátására olyan gazdasági szereplőkkel kötnek szerződést, akiknek ajánlata a DPÚK szolgáltatásainak helyettesítésére lefolytatott eljárást követően nem került kiválasztásra. A gazdasági szereplők kiválasztása a ČSAD Česká Lípa ajánlatát követő legelőnyösebb ajánlat alapján történt – másként kifejezve a második legjobb ajánlatot választott ák ki. Az összesen tizenöt terület közül, ahol eredetileg a ČSAD Česká Lípa került kiválasztásra a DPÚK helyett, ez kilenc területen lehetséges volt.

(35)

A 6. táblázat sorolja fel azokat a gazdasági szereplőket, amelyekkel Ústí régió közszolgáltatási szerződéseket kötött a regionális autóbuszos személyszállítási szolgáltatásokra a korábban a DPÚK által üzemeltetett vonalakra, valamint azokat a paramétereket, amelyeket a javadalmazásnak az említett szolgáltatások 2006. szeptember 9. és 2007. június 2. közötti időszakban történő nyújtásából eredő bizonyítható veszteség tárgyilagos becslése alapján történő meghatározásához figyelembe vettek.

6. táblázat

A 2006. szeptember–2007. június közötti szerződések áttekintése  (16)

(A cseh hatóságok által az eljárást megindító határozatot követően közölt, korrigált számadatok)

(36)

A 7. táblázat igazolja, hogy az e gazdasági szereplőknek történt tényleges kifizetések nem haladták meg a bizonyítható veszteség tárgyilagos becsléseként meghatározott összegeket.

7. táblázat

A 2006. szeptember 9. és 2007. június 2. közötti időszakra szóló szerződések alapján ténylegesen kifizetett veszteségkompenzáció

(37)

Hat területen azon tizenötből, amelyek DPÚK-tól való átvételét a ČSAD Česká Lípa eredetileg vállalta, nem volt olyan második helyezett ajánlattevő, amellyel az Ústí régió közszolgáltatási szerződést köthetett volna. Ezekre a területekre az Ústí régió egy második koncessziós fordulót írt ki, de azon csak egy ajánlattevő vett részt. Ezért e vonalak üzemeltetésére a gazdasági szereplőket tárgyalásos eljárással választott ák ki és velük a szerződéseket csak és kizárólag a szolgáltatás DPÚK általi beszüntetését, majd a ČSAD Česká Lípa későbbi nemteljesítését követő időszakra – azaz 2006 végéig – kötötték meg a szolgáltatások zökkenőmentes folytonossága (17), és a régió lakosai számára megfelelő szintű személyszállítási szolgáltatás biztosítása érdekében (18).

(38)

A 8. táblázat azokat a további gazdasági szereplőket sorolja fel, amelyekkel az Ústí régió szerződéseket kötött, valamint a bizonyítható veszteség szintjének becsléséhez figyelembe vett paramétereket:

8. táblázat

A 2006. szeptember 9. és 2006. december 31. közötti szerződések áttekintése  (19)

(A cseh hatóságok által az eljárást megindító határozatot követően közölt, korrigált számadatok)

(39)

A 9. táblázat igazolja, hogy az adott gazdasági szereplőknek fizetett tényleges javadalmazás nem haladta meg a bizonyítható veszteség tárgyilagos becslését.

9. táblázat

A 2006. szeptember 9. és 2006. december 31. közötti időszakra szóló szerződések alapján ténylegesen kifizetett veszteségkompenzáció

(40)

Ústí nad Labem önkormányzata két alkalommal nyújtott garanciát az DP Ústí számára, 2004. július 23-án egy 35 000 000 CZK értékű és 2005. április 11-én egy 5 000 000 CZK értékű bankkölcsön biztosítására. A kölcsönöket a Komerční banka, a.s. (20) nyújtotta. A cseh hatóságok tájékoztatták a Bizottságot, hogy ezeket a – hiteleket 100 %-ban lefedő – garanciákat olyan hitelekre adták, amelyek Ústí nad Labem önkormányzat területén kizárólag az olcsóbb, de környezetszennyezőbb autóbusz-szolgáltatás kiváltására szolgáló trolibuszvonal kiépítésére lettek elkülönítve.

(41)

Ústí nad Labem önkormányzata 2006-ban 160 000 000 CZK-val megemelte a DP Ústí törzstőkéjét. A törzstőkeemelést kizárólag Ústí nad Labem önkormányzata közlekedés-villamosításra vonatkozó hosszú távú stratégiai célkitűzésének megfelelően (Ústí nad Labem – Střekov közötti) trolibuszvonal DP Ústí általi kiépítésének finanszírozására adták. Az említett törzstőkeemelésből származó forrásokat elkülönített számlán tartották.

(42)

A Bizottság az eljárást megindító határozatban a panaszos által felvetett alábbi intézkedéseket értékelte:

(43)

A (42) preambulumbekezdésben az i)–o) pont alatt felsorolt intézkedések tekintetében a Bizottság az eljárást megindító határozatban megállapította, hogy ezeknek az intézkedéseknek az alapját 2004. május 1-je – azaz a Cseh Köztársaságnak az Európai Unióhoz csatlakozása – előtt kötött szerződések képezték. Ezért a Bizottság megállapította, hogy nincs hatásköre ezen intézkedések értékelésére. Emellett a Bizottság megállapította, hogy a (42) preambulumbekezdés p) pontjában említett intézkedést létező támogatási program keretében nyújtották.

(44)

A Bizottság a (42) preambulumbekezdés f) pontjában említett intézkedést illetően megállapította, hogy a DP Chomutov számára nyújtott 3,5 millió CZK összegű kölcsön nem jelent állami támogatást.

(45)

Hasonlóképpen a (42) preambulumbekezdés g) pontjában említett intézkedéssel kapcsolatban a Bizottság azt állapította meg, hogy a parkolóórák DP Děčín általi üzemeltetésével kapcsolatos potenciális előnyök nem tudják a versenyt torzítani és nem tudják befolyásolni a tagállamok közötti kereskedelmet, mivel az említett intézkedés megfelel a 69/2001/EK bizottsági rendelet (21) szerinti de minimis támogatás feltételeinek.

(46)

A Bizottság a (42) preambulumbekezdés h) pontjában említett intézkedést illetően megállapította, hogy nincs hatásköre a Teplice önkormányzata által a DP Teplice javára a 2003. december 10-i eredeti megállapodás alapján bonyolított trolibuszlízing értékelésére. Mivel azonban a lízingszerződést kétszer – 2006. május 5-én és 2006. október 18-án – módosították további trolibuszok lízingelése tekintetében, a Bizottság értékelhetné az e módosításokból eredő lízingeket. Az eljárást megindító határozatban a Bizottság kifejtette, hogy mivel ezeket a járműveket kizárólag közszolgáltatási kötelezettség teljesítésére használták, a lízingszerződésből származó összes költséget a közszolgáltatási kompenzáció részének kell tekinteni. Azonban ezek a trolibuszlízingek – amint az a (27) preambulumbekezdésben is szerepel – kizárólag a Teplice önkormányzata területén belüli, önkormányzati tömegközlekedéshez kapcsolódtak, így ezeknek az intézkedéseknek nincs közük az Ústí régió által a regionális autóbuszos személyszállítási szolgáltatásokra nyújtott közszolgáltatási kompenzációhoz és attól egyértelműen elkülönülnek, így nem kapcsolódnak az ebben a határozatban vizsgált intézkedésekhez.

(47)

A (42) preambulumbekezdés a), b) és c) pontjában felsorolt különböző időszakok tekintetében egyes fuvarozóknak nyújtott közszolgáltatási kompenzációt illetően a Bizottság az eljárást megindító határozatban megvizsgálta, hogy ezek az intézkedések vonnak-e maguk után állami támogatást a Bíróság által az Altmark-ítéletben (22) megállapított feltételek értelmében. Mivel a Bizottság kételyeinek adott hangot a második, a harmadik és a negyedik Altmark-feltétel teljesülését illetően, megállapította, hogy nem zárható ki az, hogy a kompenzáció a Szerződés értelmében vett állami támogatást valósít meg.

(48)

A Bizottság a (42) preambulumbekezdés d) és e) pontjában felsorolt intézkedéseket illetően elemezte, hogy a DP Ústí számára történő garanciavállalás és a törzstőkeemelés állami támogatásnak minősül-e és különösen hogy azok a piacgazdasági befektető elvével összhangban állónak tekinthetőek-e. A Bizottság az eljárást megindító határozatban azt állapította meg, hogy nem zárható ki az, hogy ezek az intézkedések nem felelnek meg a piacgazdasági befektető elvének, és ezért azok a Szerződés értelmében vett állami támogatást valósíthatnak meg.

(49)

A Bizottság ezt követően azt vizsgálta meg, hogy a (42) preambulumbekezdés a)–e) pontjában felsorolt intézkedések a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthetőek-e.

(50)

A (42) preambulumbekezdés a), b) és c) pontjában említett közszolgáltatási kompenzáció tekintetében a Bizottság leszögezte, hogy az eljárást megindító határozat szakaszában nem tudta azt a következtetést levonni, hogy a kompenzáció összege nem haladta meg a közszolgálati kötelezettségek teljesítése során felmerült költségek fedezéséhez szükséges mértéket, figyelembe véve a vonatkozó bevételeket és a kötelezettségek teljesítéséből származó ésszerű hasznot.

(51)

A Bizottság kételyeinek adott hangot különösen az előre nem látható költségek fogalma és a kiszámításhoz használt módszertan miatt, különösen mivel az a DP Teplice és a DP Ústí esetében 2005-ben és 2006-ban a javadalmazás várható szintje feletti kifizetéseket eredményeztek. Továbbá a Bizottság kételyeknek adott hangot az annak ellenőrzésére alkalmazott módszertan vonatkozásában, hogy a gazdasági szereplők által várt költségek megfeleltek-e a nyújtott szolgáltatások sajátosságainak. E tekintetben a Bizottság kételyeit fejezte ki azzal kapcsolatban is, hogy az árakban figyelembe vett haszon ésszerűnek tekinthető-e.

(52)

A fentiekre figyelemmel a Bizottság megállapította, hogy kételyek merültek fel abban a tekintetben, hogy a közszolgáltatási kompenzáció a Szerződéssel összeegyeztethető-e. A Bizottság további információkat kért be különösen a kompenzáció kiszámítására használt módszertanról (a várható árak szintjének megállapítását, az ésszerű haszon számítását és az „előre nem látható költségek” fogalmát illetően).

(53)

A Bizottság a (42) preambulumbekezdés d) és e) pontjában említett intézkedések vonatkozásában az eljárást megindító határozatban kifejtette, hogy a cseh hatóságok nem adtak megfelelő tájékoztatást ahhoz, hogy a Bizottság megállapíthassa, hogy a törzstőkeemelés és a két garancia szükséges volt-e a közös érdekű cél eléréséhez és azzal arányban állt-e, és így nem járt a verseny szükségtelen torzulásával. A Bizottság ezért kételyeit fejezte ki azt illetően, hogy ezek az intézkedések a Szerződéssel összeegyeztethetőnek tekinthetőek-e.

(54)

A cseh hatóságok az eljárást megindító határozatra küldött válaszukkal együtt a következő három dokumentumot nyújtották be: Ústí régió nyilatkozata, Teplice önkormányzatának nyilatkozata és a DP Ústí (az állítólagos kedvezményezettek egyike) nyilatkozata. Egyben kihasználta a lehetőséget az eljárást megindító határozat 1., 3., 6. és 7. táblázatában szereplő adatok helyesbítésére is. A táblázatokban levő hibák oka egyes személyszállítási szolgáltatások kihagyása és az adatok helytelen átírása volt. A helyesbített adatok most a fenti 1., 3., 6. és 8. táblázatban szerepelnek.

(55)

A cseh hatóságok szerint az Ústí régió által a (42) preambulumbekezdés a), b) és c) pontjában felsorolt regionális fuvarozóknak nyújtott közszolgáltatási kompenzáció megfelel a négy Altmark-szempontnak, és így nem képez állami támogatást.

(56)

Az első Altmark-feltételt illetően a cseh hatóságok azt állították, hogy a Bizottság már az eljárást megindító határozatban megállapította, hogy a feltétel a vizsgált összes közszolgáltatási szerződés tekintetében megvalósult.

(57)

A második Altmark-feltételt illetően a cseh hatóságok kifejtették, hogy az Ústí régió a vizsgált összes közszolgáltatási szerződés értelmében fedezte a gazdasági szereplők bizonyítható veszteségét, amelyet a) a közszolgáltatási szerződésből eredő személyszállítási szolgáltatások költsége és b) a fuvarozó bevételei különbözeteként számítottak ki. A személyszállítási szolgáltatások költségei a következőket foglalták magukban: i. a fuvarozó költségei egy átlagos vállalkozás költségeinek megfelelően, és ii. ésszerű haszon. Ezeket a szempontokat előzetesen, átlátható és tárgyilagos módon határozták meg, a kompenzáció legmagasabb szintjét a kezdetekkor szakértői véleménnyel lekorlátozva. A regionális hatóságoknak továbbá hatáskörük volt annak ellenőrzésére, hogy a becsléshez használt adatok helytállóak-e és megfelelnek-e az adott gazdasági szereplő helyzetének.

(58)

Az egyes gazdasági szereplők esetében használt eltérő kilométerenkénti árat illetően – amellyel kapcsolatban a Bizottság az eljárást megindító határozatban kételyeinek adott hangot – a cseh hatóságok válasza az volt, hogy ezek az árak az eltérő autóbuszos szolgáltatók költségeihez, az adott vonalhoz és üzemidőhöz, valamint az egyes vonalak sajátosságaihoz kapcsolódnak. A cseh hatóságok további érvként bemutatták a szabványos hosszú távú koncessziók eredményét, amelyeknél az ajánlott ár a vidéki területekre vonatkozó 25,48 CZK/km és az elővárosi területekre vonatkozó 45,79 CZK/km között változik. Emiatt a cseh hatóságoknak meggyőződése, hogy a második Altmark-feltétel valamennyi közszolgáltatási szerződés esetében teljesül.

(59)

A harmadik Altmark-feltételt illetően a cseh hatóságok emlékeztettek arra, hogy az Ústí régió által megkötött közszolgáltatási szerződések rendelkeztek a bizonyítható veszteség előzetes tárgyilagos becsléséről.

(60)

A közúti közlekedési törvény 19b. cikkének (3) bekezdése szerint a régiónak legfeljebb az említett becslés összegéig meg kell térítenie a bizonyítható veszteséget, és az csak az előre nem látható költségekkel egészíthető ki. Így ha a szóban forgó időszak tényleges vesztesége az előzetes becslésnél magasabb, az Ústí régió a veszteséget csak a becsült összegig téríti meg, az előre nem látható költségek kivételével.

(61)

A cseh hatóságok ebben a vonatkozásban megjegyezték, hogy egy fuvarozó sem kapott alapszintű személyszállítási szolgáltatásaiért a bizonyítható veszteség előzetes tárgyilagos becslésének 2005. és 2006. évi közszolgáltatási szerződésekben foglalt szintjénél magasabb kompenzációt. Mindemellett 2006-ban az Ústí régió öt területét kiszolgáló három gazdasági szereplő veszteséges volt. A cseh hatóságok által becsatolt dokumentumok igazolják, hogy ez a három gazdasági szereplő megpróbált az Ústí régiótól további kompenzációt kérni. Ústí régió azonban többletkompenzációt nem nyújtott, és így ezeket a fuvarozókat saját üzleti kockázatuk viselésére kényszerítette. A cseh hatóságok megjegyezték továbbá, hogy a fuvarozó nem dönthet egyoldalúan a személyszállítási szolgáltatások egyes vonalakon történő beszüntetéséről, illetve nem befolyásolhatja a kínált szolgáltatás terjedelmét és gyakoriságát. Ha a fuvarozó nem biztosítaná a szerződésében előírt alapszintű személyszállítási szolgáltatást, Ústí régió kötbér felszámítására lenne jogosult.

(62)

A cseh hatóságok elismerték azonban, hogy a közúti közlekedési törvény nem adja meg az „előre nem látható költségek” fogalmának részletesebb meghatározását, és így a fogalom meghatározása a szállítási szolgáltatások beszerzőire hárul. Az előre nem látható költségek fogalmát az Ústí régió által az egyes fuvarozókkal kötött közszolgáltatási szerződések részletesebben meghatározták. Az előre nem látható költségek olyan helyzetekre utalnak, amelyek a társaság irányításától függetlenek, ilyenek a természeti katasztrófák, az árakba állami szinten történő beavatkozások, a jövedéki adó, a héa stb. változásai. A cseh hatóságok becsatolták a Bizottságnak a közszolgáltatási szerződések vonatkozó kivonatait.

(63)

Végezetül a negyedik Altmark-feltételt illetően a három közszolgáltatási kompenzációs intézkedésre a cseh hatóságok által adott indokolás kissé eltérő volt, és az külön kerül ismertetésre.

(64)

A 2005–2006-ra vonatkozó közszolgáltatási szerződésekkel (a (42) preambulumbekezdés a) pontjában említett intézkedésekkel) kapcsolatban a cseh hatóságok azzal érveltek, hogy a személyszállítási szolgáltatások Ústí régióban tapasztalt 2005. évi árának és a 2007-ben és később a koncessziós pályázatok alapján kínált áraknak az összehasonlítása nyomán úgy kell tekinteni, hogy a szerződések eleget tettek a feltételnek. Mivel a 2007. évi koncessziós pályázatok átláthatóak, nyíltak és megkülönböztetésmentesek voltak, a pályázatokon kínált árak piaci árak voltak, amelyek esetében a személyszállítási szolgáltatás az átlagos ésszerű gazdasági szereplő költségeit és egy ésszerű hasznot foglalt magában. Az árkülönbözetek elemzése azt mutatja, hogy a személyszállítási szolgáltatások átlagára 2005-ben 30,60 CZK/km, 2007-ben pedig 30,24 CZK/km volt. A regionális személyszállítási szolgáltatások ára 2005-ben 21,50 CZK/km és 37,16 CZK/km között változott. A hosszú távú koncessziós kiválasztási eljárás befejeződése után 2007-ben az árak 25,48 CZK/km és 45,79 CZK/km között változtak. A cseh hatóságok állítják, hogy ebből az összevetésből az következik, hogy az ár nem tért el számottevően, és hogy a különböző területek áreltérései 2007-ben még jelentősebbek voltak, mint 2005-ben. Ugyanebből az elemzésből kiderül, hogy a haszon nem tért el számottevően a 2005. és 2007. évi szerződésekben. Ezért a fuvarozók által a vizsgált időszakban elért hasznot a negyedik Altmark-feltételnek megfelelőnek kell tekinteni.

(65)

Emellett a cseh hatóságok benyújtottak a Prágai Műszaki Egyetem (České vysoké učení technické v Praze) professzorai által készített szakértői jelentést, amely azt mutatja, hogy a szolgáltatók költségei a prudens gazdasági szereplők költségeinek feleltek meg. Az egyetlen kivétel a panaszos DPÚK, amelynek a regionális személyszállítási szolgáltatásaiért felszámított árai indokolatlanul magasak voltak, valamint két helyi gazdasági szereplő, amelyeknek árát túlságosan alacsonynak találták.

(66)

A 2006. szeptember 9. és 2007. június 2. közötti időszakra szóló szerződéseket (a (42) preambulumbekezdés b) pontjában említett intézkedést) és a 2006. szeptember 9. és 2006. december 31. közötti időszakra szóló szerződéseket (a (42) preambulumbekezdés c) pontjában említett intézkedést) illetően a cseh hatóságok állítják, hogy Ústí régió pontosan meghatározta a kért szolgáltatások terjedelmét, és megadta az érdekelt fuvarozóknak a bevételek múltbeli adatokon alapuló, vonatkozó becslését. A szakértői véleményt a fuvarozónak kellett szolgáltatnia. A kiválasztott fuvarozó szakértői véleménye azután a teljes szerződéses időszakra kötelező erejű. Ezért a döntéshozatalkor az egyetlen szempont az érdeklődő fuvarozó által kínált ár volt.

(67)

A 2006. szeptember 9. és 2007. június 2. közötti autóbusz-szolgáltatásokra szóló közszolgáltatási kompenzáció (a (42) preambulumbekezdés b) pontjában említett intézkedés) vonatkozásában a cseh hatóságok azzal érveltek, hogy a kompenzáció kifizetésének alapját képező közszolgáltatási szerződéseket nyílt, átlátható és feltétlen pályázati eljárást követően ítélték oda. Az a tény, hogy a szükséges szolgáltatások nyújtásának a pályázat nyertese részéről történő megtagadása miatt végül a második helyezett ajánlattevőt kellett kiválasztani, nem érinti a pályázati eljárás nyílt, átlátható és feltétlen jellegét.

(68)

Az első kiválasztási fordulóban felkínált ár a kiválasztási eljárás során tárgyilagosan elért ár volt, ennélfogva ez az ár megfelel a harmadik és negyedik Altmark-feltételnek, mivel biztosítja, hogy a szolgáltató a szolgáltatásból indokolatlan haszonra ne tegyen szert. A (42) preambulumbekezdés b) pontjában említett intézkedés értelmében megkötött szerződések egy kilenc hónapos átmeneti időszakra szóltak, Ústí régió tizenöt területéből kilenc vonatkozásában.

(69)

Amennyiben a Bizottság megítélése szerint a negyedik Altmark-feltétel első fordulata nem teljesülne a (42) preambulumbekezdés b) pontjában említett intézkedés tekintetében, a cseh hatóságok érvelése szerint az Altmark-feltétel második fordulatát teljesítettnek kell tekinteni, mivel a szolgáltató kiválasztása az ésszerű haszonnal működő átlagos szolgáltató költségeinek elemzése alapján történt.

(70)

Végezetül az Ústí régió által a 2006. szeptember 9. és 2006. december 31. közötti időszakban közvetlen tárgyalásos eljárás révén végzett autóbusz-szolgáltatás (a (42) preambulumbekezdés c) pontjában említett intézkedés), tekintetében fizetett közszolgáltatási kompenzációval kapcsolatban a cseh hatóságok kifejtették, hogy az Ústí régió a lehetőségekhez képest biztosította, hogy azon az öt területen, ahol második helyezett ajánlattevő nem volt, a tömegközlekedési szolgáltatásokat a lehető legalacsonyabb áron kínálják. A második koncessziós fordulót az alapvető tömegközlekedési szolgáltatások biztosítására szervezték arra az időre, amíg a szabványos (nem gyorsított) koncessziós kiválasztási eljárást meg lehetett szervezni. A második koncessziós fordulót 2006. augusztus 16-án jelentették be több jelentős cseh napilapban (23). A cseh hatóságok becsatolták a második koncessziós forduló iratanyagát. Mivel ezeket a szerződéseket – a ČSAD Česká Lípa váratlan elállása folytán – két héten belül meg kellett kötni, és tekintve, hogy a koncessziókat négy hónapnál rövidebb átmeneti időszakra adták, az Ústí régió a kiválasztási szempontok közé felvette azt is, hogy a nyertes fuvarozónak biztosítania kell a személyszállítási szolgáltatások 2006. szeptember 9-től, azaz a koncessziós kiválasztási eljárás meghirdetésétől számított két héten belüli megkezdését.

(71)

Mivel azonban a második koncessziós forduló alapján nem lehetett szerződéseket kötni, hiszen a hat területre csak egyetlen ajánlat érkezett (24), az Ústí régió közvetlenül az elérhető fuvarozókkal kötött szerződést. A cseh hatóságok szerint a szerződéskötés rendkívüli körülményei miatt nem volt idő egy harmadik koncessziós kiválasztási eljárás megszervezésére, és ugyanezen időszűke nem tette lehetővé szakértői vélemény készítését sem. A cseh hatóságok hangsúlyozták továbbá, hogy mindenesetre a személyszállítási szolgáltatások ára nem tért el jelentősen az első és a második koncessziós fordulóban kapott áraktól. A mintegy 7 %-os eltérés szokványosnak tekinthető azon tényre figyelemmel, hogy a négyhónapos időszakra költségesebb az emberi- és tőkeerőforrások ideiglenes átcsoportosítása, mint egy hosszabb időszakra.

(72)

Az Ústí nad Labem önkormányzata által a DP Ústí felvett bankkölcsönére nyújtott 5 millió és 35 millió CZK értékű bankgaranciák tekintetében a cseh hatóságok azzal érveltek, hogy a DP Ústí a garanciavállalás nélkül is megkaphatta volna a kölcsönöket. A cseh hatóságok megjegyzik, hogy a DP Ústí 2007-ben 40 millió CZK kölcsönt kapott az Ústí nad Labem – Střekov közötti trolibuszvonal kiépítésének befejezésére és két autóbusz vásárlására. Ezt a kölcsönt a Komerční banka, a.s., azaz ugyanaz a pénzügyi intézmény adta, amely 2004-ben és 2005-ben azt a két kölcsönt adta a DP Ústínak, amelyért Ústí nad Labem önkormányzata a vitatott garanciákat vállalta. Az említett 40 millió CZK összegű kölcsön fedezetét a DP Ústí eszközállománya képezte. A kölcsönt nyújtó kiválasztása nyílt pályázaton történt, amelynek eredményeként a legjobb ajánlatot választott ák ki anélkül, hogy különbséget tettek volna a hitel biztosításának lehetőségei – azaz az Ústí nad Labem önkormányzata által vállalt garancia vagy a vállalat eszközállományának fedezetként történő felajánlása – között. Ez a cseh hatóságok szerint azt igazolja, hogy a 2007-es kölcsön kondíciói nem függtek a biztosíték formájától, és hogy a DP Ústí akár garancia nélkül is azonos feltételekkel kaphatott kölcsönt. A cseh hatóságok érvelése szerint ez volt a helyzet a 2004. és 2005. évi két kölcsön esetében is, ennélfogva a garancia nem nyújtott a DP Ústí számára semmiféle gazdasági előnyt.

(73)

Mindenesetre a kölcsönként kapott pénzeszközöket a trolibuszvonal építésétől eltérő célra felhasználni nem lehetett. Ústí régió környezetminőségi szempontból elmaradott térség és a projekt a régióban e helyzet orvoslását szolgálta. Ha a DP Ústí nem kapott volna bankkölcsönt, továbbra is köteles lett volna az autóbuszos személyszállítási szolgáltatások folytatására. A cseh hatóságok szerint az intézkedés ténylegesen a környezetvédelmet részesítette előnyben a trolibuszvonal kiépítésének magasabb költségeivel szemben, ezért azt a Szerződéssel összeegyeztethetőnek kell tekinteni.

(74)

A cseh hatóságok kifejtették, hogy a 160 millió CZK törzstőkeemelésből származó forrásokat kizárólagosan az Ústí nad Labem – Střekov trolibuszvonal építésének finanszírozására különítették el. A pénzt a DP Ústí azon elkülönített számláján tartották, amelyről az Ústí nad Labem – Střekov trolibuszvonal építésére teljesítettek kifizetéseket.

(75)

Ez a vonal szerves része Ústí nad Labem önkormányzatának területén a nagykapacitású és környezetbarát trolibuszos személyszállításból álló városi tömegközlekedés gerincvonalának, amelyet az önkormányzat területén 1984 óta építenek és 1988 óta folyamatosan helyeznek üzembe. A vonal kiépítése a rendszer kiépítésének végső szakaszát alkotja, a rendszer befejezése az önkormányzat területének jobb partját össze fogja kötni a trolibusz-közlekedés gerincvonalával. A rendszer e bővítését 1996 óta tervezik.

(76)

A cseh hatóságok szerint a beruházás nyomán jelentősen javulnak az önkormányzat területén a környezeti feltételek, főként a város jobb parti területein a levegőszennyezés csökkenése, az érintett vonalakon az autóbuszok helyett trolibuszok alkalmazásából eredő zajszennyezés csökkenése (mindenekelőtt éjszakai üzemnél), az érintett vonalak kibocsátásának csökkenése és Střekov térségében a fotokémiai szmog kockázatának csökkenése révén.

(77)

Ennek megfelelően a cseh hatóságok állították, hogy a törzstőkeemelés az 1107/70/EGK tanácsi rendelet (25) 3. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt mentesség vonatkozik. A cseh hatóságok érvelése szerint a 3. cikk (1) bekezdése b) pontjának alkalmazási feltételei teljesülnek, hiszen i. a trolibuszhálózat építésének célja a közlekedés koordinálása és optimalizálása, ii. az olyan infrastruktúra-költségekkel jár, amelyeket a közúti közlekedés más fajtáit használó gazdasági szereplőknek nem kell viselniük, és iii. nincs más, pénzügyileg kevésbé terhes alternatíva a közös szakpolitikai célkitűzés (azaz a közlekedés koordinálása és a CO2-kibocsátás csökkentése) elérésére.

(78)

A DP Ústí 2005-ben közszolgáltatási kötelezettségeivel összefüggésben két további, 4 591 200 CZK és 7 335 000 CZK összegű kompenzációt kapott. A cseh hatóságok azonban pontosították, hogy az Ústí nad Labem önkormányzata által nyújtott kompenzációk kizárólag az adott önkormányzat területén történő önkormányzati tömegközlekedésre vonatkoztak, és nem kapcsolódtak az Ústí régió által a regionális személyszállítás tekintetében nyújtott kompenzációhoz, amelyre az eljárást megindító határozat vonatkozott.

(79)

A DP Teplice számára szóló intézkedésekkel kapcsolatban a cseh hatóságok pontosították, hogy a Teplice önkormányzata által nyújtott kompenzáció és a járműlízingek kizárólag az önkormányzat területén belüli személyszállításra vonatkozó közszolgáltatási kötelezettségekkel kapcsolatosak. Így azoknak nem volt közük az Ústí régió által a regionális személyszállítás tekintetében nyújtott kompenzációhoz, amelyre az eljárást megindító határozat vonatkozik. A DP Teplice által alkalmazott számviteli elkülönítés miatt semmi esetre sem állt fenn annak veszélye, hogy ezek a kompenzációk a DP Teplice regionális személyszállítási tevékenységeit keresztfinanszírozták. Végezetül a trolibuszok jellegüknél fogva nem használhatóak a Teplice önkormányzata területén levő trolibuszvonalakon kívül regionális személyszállítási szolgáltatások nyújtására.

(80)

Az eljárást megindító határozatra érdekelt félként egyedül a DPÚK nyújtott be észrevételeket.

(81)

A DPÚK általános észrevételeket nyújtott be a Cseh Köztársaságban a regionális autóbusz-szolgáltatási ágazat közszolgáltatási kötelezettségei kompenzációjának jogi keretét illetően. A DPÚK állítása szerint a Cseh Köztársaságban nem valósult meg a tömegközlekedési ágazat liberalizációja. A DPÚK szerint ez azt jelentette, hogy a gazdasági szereplők kötelezettségeit a működési engedélyt megadó közigazgatási határozatok egyértelműen meghatározták, mivel a cseh jogszabály az 1191/69/EGK rendelet 2. cikke értelmében vett „közszolgáltatási kötelezettségek” rendszerén, és nem az ugyanazon rendelet 14. cikke szerinti „közszolgáltatási szerződéseken” alapul. A DPÚK állítja, hogy a közszolgáltatási kompenzáció eljárást megindító határozatban szereplő értékelését a vonatkozó jogi keret helytelen értelmezése befolyásolta. Állítja továbbá, hogy az Altmark-ítéletet ebben az esetben nem lehet alkalmazni, mivel az az ítélet a közszolgáltatási szerződések, nem pedig a közszolgáltatási kötelezettségek rendszerén alapult, mint a tárgybeli ügyben.

(82)

A DPÚK ezen az alapon állította, hogy a közszolgáltatási kötelezettségek és a kompenzáció szintje nem képezhetik a regionális hatóságok és a gazdasági szereplők közötti tárgyalások tárgyát. Ezek tekintetében a gazdasági szereplők között verseny nem állhatott fenn, mivel ez lehetetlen egy közszolgáltatási kötelezettségeken alapuló rendszerben, és a kompenzáció nem a nyújtott személyszállítási szolgáltatások szerződéses árát képviselte, hanem az a jogszabályi rendelkezések alkalmazásából eredő, vonatkozó kötelezettségek teljesítése miatti veszteség volt, amely a gazdasági szereplő és a hatóságok akaratától független volt és ekként nem képezhetett tárgyalási alapot. A DPÚK állította továbbá, hogy Ústí régió a hatályos jogszabályokba ütközően járt el azzal, hogy a közszolgáltatási szerződéseket kvázi-pályázati eljárások alapján kiválasztott gazdasági szereplőkkel kötötte meg. A DPÚK állította, hogy a verseny elveinek alkalmazására tett ilyen kísérlet ellentmond a közszolgáltatási kötelezettségeken alapuló rendszernek és ezért jogellenes. A DPÚK állítása szerint az újonnan kiválasztott gazdasági szereplők jogellenesen kaptak engedélyt és közszolgáltatási kompenzációt, mivel ugyanazon autóbuszvonalakra az elsődleges engedélyes a DPÚK. Ústí régió hatóságainak felfogását az motiválta, hogy nem voltak hajlandóak az inkumbens gazdasági szereplőknek megfizetni azt a kompenzációt, amelyre azok jogszabály alapján jogosultak, és az alacsonyabb üzemeltetési támogatásokat elfogadni nem hajlandó gazdasági szereplőket zaklatják és jogszerűtlen álpályázatokkal lecserélik. A DPÚK követelte a helyzet orvoslását, és hogy lehetőséget kapjon az autóbuszok és a munkavállalók jelenlegi, jogellenesen kiválasztott gazdasági szereplőktől való átvételére, valamint hogy visszatérhessen az eredetileg kirótt – és csak 2011-ben lejáró – közszolgáltatási kötelezettségek teljesítéséhez. Emellett a DPÚK állította, hogy a 2006–2008-ra vonatkozó adatok bizonyítják azon állítását, hogy a regionális autóbusz-szolgáltatások új gazdasági szereplők általi biztosításának végleges költségei magasabbak lesznek.

(83)

Végezetül a DPÚK megjegyezte, hogy az újonnan kiválasztott gazdasági szereplők sok esetben önkormányzati autóbusz-szolgáltatók, amelyek az érintett önkormányzatok tulajdonában állnak és azoktól támogatást kapnak, így tisztességtelen verseny áll fenn e gazdasági szereplők és a regionális személyszállítási piac gazdasági szereplői között. A DPÚK érvelése szerint elfogadhatatlan, hogy a helyi autóbusz-szolgáltatók számára megengedett az önkormányzat területén kívül regionális vonalak üzemeltetése.

(84)

Az Ústí nad Labem önkormányzata általi garanciavállalást és törzstőkeemelést illetően a DPÚK állította, hogy lényegesen olcsóbb lehetőséget javasolt a hatóságoknak az Ústí nad Labem – Střekov vonalon környezetbarát személyszállítási szolgáltatásra (a DP Ústí trolibuszai helyett sűrítettföldgáz-üzemű autóbuszokkal), de ezt a lehetőséget elvetették.

(85)

Azon intézkedéseket illetően, amelyeket az eljárást megindító határozat szerint a Cseh Köztársaság Unióhoz való csatlakozása előtt hoztak, a DPÚK azt állította, hogy valamennyi intézkedésnek a csatlakozás napján jóval túlmutató, hosszú távú hatása van.

(86)

A parkolóórák üzemeltetésének a DP Děčín számára való átengedésének a Bizottság általi értékelését illetően a DPÚK állítása szerint az eljárást megnyitó határozatban található elemzés helytelen, mivel a de minimis határérték a tömegközlekedési ágazatban nem érvényesül.

(87)

A DPÚK nem tett észrevételt az előre nem látható költség fogalmát illetően. Nem tett továbbá észrevételt azzal a ténnyel kapcsolatban sem, hogy a nemzeti statisztikák alapján a kompenzáció maximális összegének előzetes megállapítása biztosíthatta azt, hogy ne kerüljön sor a gazdasági szereplők túlkompenzációjára.

(88)

A cseh hatóságok nem értettek egyet a Cseh Köztársaságban a regionális autóbusz-szolgáltatási ágazatbeli közszolgáltatási kötelezettségek kompenzációjára vonatkozó jogi keretnek a DPÚK beadványában ismertetett értelmezésével. A cseh hatóságok nem értettek egyet a DPÚK azon állításával sem, hogy a tömegközlekedési szolgáltatásokat a Cseh Köztársaságban még nem liberalizálták.

(89)

A cseh hatóságok érvelése szerint a nemzeti jogszabályi keretben két lehetőség van az autóbuszos tömegközlekedés közszolgáltatási kötelezettség rendszerében történő megszervezésére: i. a közúti közlekedési törvény 19. cikkén és az 1191/69/EGK rendelet 14. cikkén alapuló közszolgáltatási szerződés, és ii. a közszolgáltatási kötelezettséget egyoldalúan előíró határozat alapján. A második típust azonban csak elvétve használják. Ústí régióban jelenleg minden tömegközlekedési célú regionális autóbuszos személyszállítási művelet nyílt, átlátható és megkülönböztetésmentes pályázati eljárásokból eredő szerződéseken alapul. A cseh hatóságok érvelése szerint a használt kifejezések bizonyos eltérései ellenére a közszolgáltatási szerződések megfeleltek az 1191/69/EGK rendelet értelmében vett közszolgáltatási szerződéseknek. Ez egyértelmű volt a közúti közlekedési törvény olvasatából, valamint annak az illetékes hatóságok különböző határozataiban megjelenő értelmezéséből.

(90)

A cseh hatóságok pontosították azt is, hogy az autóbuszos személyszállítási szolgáltatás nyújtására vonatkozó engedély olyan felhatalmazás, amely lehetővé teszi a gazdasági szereplő számára egyes vonalakon az autóbuszos személyszállítási szolgáltatás nyújtását, de nem jelent közszolgáltatási kötelezettséggel való felruházást. Ezeket a kötelezettségeket az adott gazdasági szereplő és az érintett hatóság (ebben az esetben Ústí régió) közötti közszolgáltatási szerződés keletkezteti. Lehet több gazdasági szereplőnek is engedélye egy adott autóbuszvonalra, de a közszolgáltatási kompenzáció csak annak a gazdasági szereplőnek jár, amely szerződést kötött arra a vonalra a regionális hatóságokkal, vagy annak a gazdasági szereplőnek jár, amelynek hatósági határozat írta elő a közszolgáltatási kötelezettséget. Ezen túlmenően az engedély nem lehet az 1191/69/EGK rendelet 1. cikke értelmében vett közszolgáltatási kötelezettség előírásáról szóló határozat, mivel nem rendelkezik az említett rendelet 6. cikkében előírtak szerint a kötelezettségből eredő pénzügyi terhek tekintetében kompenzáció nyújtásáról sem.

(91)

A cseh hatóságok továbbá figyelembe vették, hogy a közszolgáltatási szerződések alapján fizetett kompenzáció megfelelt az Altmark-szempontoknak, és azokat emiatt nem jelentették be a Bizottságnak.

(92)

A cseh hatóságok állították, hogy a nyílt, átlátható és megkülönböztetésmentes kiválasztási eljárások miatt a közszolgáltatási kötelezettség keretében Ústí régióban az autóbuszos személyszállítási szolgáltatásokat a korábbinál sokkal kedvezőbb árakon nyújtották. Ennek következtében Ústí régió erőforrásainak kihasználása hatékonyabb volt, mintha a DPÚK által egyoldalúan kért veszteségkompenzációt kellett volna kifizetnie.

(93)

A DPÚK-nak az Ústí nad Labem önkormányzata általi garanciavállalásra és törzstőkeemelésre vonatkozó érvelését illetően a cseh hatóságok pontosították, hogy az önkormányzat területén már létezett egy trolibuszhálózat és ezek az intézkedések a trolibuszhálózat két fővonalának összekötését szolgálták. Ezért az új trolibuszvonalak csak kiegészítették az 1988 óta fokozatosan kiépített, meglévő trolibuszhálózatot. Végezetül a cseh hatóságok állították, hogy nincs hivatalos nyoma annak, hogy a DPÚK benyújtott volna bármiféle alakszerű beadványt az önkormányzat területén bonyolítandó környezetbarát közlekedés biztosítását szolgáló alternatív projektre. A DPÚK beadványához csatolt projekt 2001. júniusi keltezésű, és ennélfogva nem bírt jelentőséggel az értékelt intézkedések idején.

(94)

A Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése szerint a közös piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy versenytorzítással fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

(95)

Ahhoz, hogy valamely intézkedés a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősüljön, a következő együttes feltételeknek kell teljesülnie: i. az intézkedésnek az államnak betudhatónak kell lennie és azt állami forrásokból kell finanszírozni; ii. előnyhöz kell juttatnia a kedvezményezettet; iii. az előnynek szelektívnek kell lennie; és iv. annak torzítania kell a versenyt, vagy versenytorzítással kell fenyegetnie, és képesnek kell lennie a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására.

(96)

A Bizottság meg fogja vizsgálni, hogy e feltételek mindegyike teljesül-e a következő öt intézkedés vonatkozásában:

(97)

A személyszállítási szolgáltatások nyújtásáért a közszolgáltatási kompenzációt Ústí régió hatóságai és a (96) preambulumbekezdés a), b) és c) pontjában felsorolt gazdasági szereplők közötti szerződések alapján fizették ki, az említett hatóságok állami költségvetéséből. Ezek a kompenzációk ezért az államnak tulajdoníthatóak, és azokat állami forrásokból nyújtották.

(98)

Az Altmark-ítéletből következik, hogy az állam által vagy állami forrásokból vállalkozásoknak közszolgáltatási kötelezettség teljesítéséért nyújtott ellenszolgáltatás nem biztosít előnyt az adott vállalkozásoknak, és ezért nem minősül a Szerződés 107. cikke (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatásnak, amennyiben négy együttes feltétel teljesül:

(99)

A vállalkozásoknak a közszolgáltatási kötelezettségek teljesítéséért nyújtott kompenzáció esetében a gazdasági előny jelenlétének kizárása érdekében az Altmark-ítélet alapján követelmény az, hogy mind a négy feltétel együttesen teljesüljön.

(100)

Az első feltételt illetően a szárazföldi közlekedés terén a közszolgáltatási kötelezettség olyan kötelezettség, amely arra szolgál, hogy biztosítsa olyan általános érdekű személyszállítási szolgáltatások nyújtását, amelyeket egy gazdasági szereplő – amennyiben saját gazdasági érdekeit venné figyelembe – ellenszolgáltatás nélkül nem, vagy nem olyan mértékben vagy nem ugyanolyan feltételekkel végezne el (26). E megkötéseken belül a tagállamok kiterjedt mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a közszolgáltatási kötelezettségek végfelhasználói szükségleteknek megfelelően történő meghatározásában. Ilyen esetekben a Bizottság feladata biztosítani azt, hogy e cselekvési szabadságot ne fordíthassák a közszolgáltatási kötelezettség nyilvánvalóan téves megítélésére.

(101)

A Bizottság már az eljárást megindító határozatban megjegyezte, hogy a cseh hatóságok benyújtották számára azokat a szerződéseket, amelyek alapján Ústí regionális hatóságai megszervezték a közszolgáltatási kötelezettségek gazdasági szereplők általi teljesítését. Ezek a szerződések meghatározzák a személyszállítási szolgáltatások nyújtását szolgáló közszolgáltatási kötelezettség terjedelmét. Konkrétabban, ezek a szerződések határozzák meg az autóbuszos fuvarozók közlekedési útvonalait, a menetrendeket és a bizonyítható veszteség tárgyilagos becslését. Azt, hogy e vonalak kereskedelmi alapú üzemeltetése nem lehetséges, igazolja a vonalak várható bizonyítható veszteségének és tényleges veszteségének a fenti 1–9. táblázatban megadott összehasonlítása. Emellett a gazdasági szereplők nem dönthetnek egyoldalúan a veszteséges vonalakon a szolgáltatás beszüntetéséről, és az általuk üzemeltetett vonalakon nem befolyásolhatják a szolgáltatások terjedelmét és a járatsűrűséget sem. Ezért bizonyos fokú üzleti kockázatot viselnek abból a tényből eredően, hogy gazdasági veszteséggel szembesülhetnek, ha üzemi veszteségeik meghaladják a bizonyítható veszteségek tárgyilagos becslésével előzetesen meghatározott mértéket. A Bizottság ennek megfelelően megállapította, hogy a (96) preambulumbekezdés a), b) és c) pontjában felsorolt intézkedések vonatkozásában valódi közszolgáltatási kötelezettség áll fenn, amely előzetesen egyértelmű meghatározást nyert. Az első Altmark-feltétel ennélfogva teljesül.

(102)

A második Altmark-feltételt illetően a kompenzáció kiszámításának alapjául szolgáló paramétereket tárgyilagos és átlátható módon előzetesen kell megállapítani, annak elkerülése érdekében, hogy a kompenzáció olyan gazdasági előnyt tartalmazzon, amely alkalmas a kedvezményezett vállalkozás előnyben részesítésére a versenytárs vállalkozásokkal szemben. A kompenzáció paramétereinek előzetes meghatározása azonban nem jelenti azt, hogy a kompenzációt egy meghatározott képlet alapján kell kiszámítani. Ennél lényegesebb, hogy a kompenzáció meghatározásának módja már az elejétől fogva egyértelmű legyen.

(103)

A Bizottság az eljárást megindító határozatban megjegyezte, hogy a szerződések szerinti közszolgáltatási kompenzációt a várható kilométerenkénti ár és a tervezett bevételek alapján számították ki. A Bizottság elismerte, hogy ez a módszertan biztosíthatta a kompenzáció tárgyilagos és átlátható módon történő, előzetes kiszámítását. A Bizottság azonban nem kapott elegendő információt ebben az esetben a várható kilométerenkénti ár szintjének meghatározására használt módszertanról, és ezért még nem tudta megállapítani, hogy a második Altmark-feltétel teljesült-e.

(104)

A cseh hatóságok azóta kifejtették, hogy a vonatkozó cseh jogszabály meghatározza az összes paramétert, amelynek alapján a kompenzációs kifizetéseket ki kell számítani, különösen a szolgáltatások költségét, a bevételeket és az ésszerű hasznot. Később az Ústí régió és a gazdasági szereplők között megkötött minden egyes szerződésben szerepeltek a bizonyítható veszteség tárgyilagos becslésének kiszámításához használt paraméterek. E becslés alapja a) a szerződésben meghatározott kilométerenkénti ár; és b) a gazdasági szereplő adott szolgáltatásokért kapott bevételeinek különbsége. A kilométerenkénti ár i. az üzemeltetés költségeit; és ii. az ésszerű hasznot foglalta magában.

(105)

Az egyes gazdasági szereplők kilométerenkénti árának eltéréseit illetően a cseh hatóságok kifejtették, hogy azok az egyes gazdasági szereplők eltérő helyzetét tükrözik (pl. a kilométerenkénti költség természetszerűleg eltér vidéki és elővárosi területeken). Mindenesetre az egyedi szerződésekben egyértelműen szerepelt az egyes gazdasági szereplők árai kiszámításának valamennyi paramétere. A regionális hatóságoknak egyben hatáskörük volt annak ellenőrzésére, hogy a becsléshez használt adatok helytállóak voltak-e, és megfeleltek-e az adott gazdasági szereplő helyzetének.

(106)

A Bizottság megítélése szerint ezért az egyes gazdasági szereplők kompenzációja kiszámításának paraméterei előzetesen, tárgyilagos és átlátható módon megállapítást nyertek. A második Altmark-feltétel így a (96) preambulumbekezdés a), b) és c) pontjában felsorolt intézkedések vonatkozásában teljesül.

(107)

A harmadik Altmark-feltételt illetően a Bizottság megjegyzi, hogy a kompenzáció végső elszámolására és kifizetésére csak akkor kerül sor, miután az adott gazdasági szereplő bizonylatokkal igazolta a szolgáltatás teljesítése során ténylegesen felmerült veszteséget. Ugyanakkor a kompenzáció legmagasabb összege a bizonyítható veszteség tárgyilagos becslése révén a szerződésben előzetesen korlátozásra került.

(108)

A közúti közlekedési törvény 19b. cikkének (3) bekezdése szerint a bizonyítható veszteség tárgyilagos becslése képezi azt az előre meghatározott felső mértéket, amelyet meghaladó mértékben az illetékes hatóság a tényleges veszteségeket kompenzálhatja (27). Így ha egy gazdasági szereplő a szerződés teljesítését követően magasabb veszteségkompenzációt követel, a hatóságok ezt a veszteséget nem fedezhetik. Ha ezzel szemben a tényleges veszteségek a becsült várható veszteségnél alacsonyabbak, kompenzáció csak a tényleges veszteségekért jár.

(109)

Ezt bizonyítja az a tény, hogy a gazdasági szereplőknek fizetett, a 2. táblázatban, 4. táblázatban, 7. táblázatban és 9. táblázatban feltüntetett tényleges kompenzáció sok esetben alacsonyabb, mint a szerződésben meghatározott, az 1. táblázat, 3. táblázat, 6. táblázat és 8. táblázat „teljes bizonyítható veszteség” oszlopában feltüntetett tervezett veszteség.

(110)

E felső határok emelése csak akkor lehetséges, ha előre nem látható költségek merültek fel, ami azonban az e határozat keretében vizsgált egyetlen regionális személyszállítási szerződés esetében sem fordult elő. Az „előre nem látható költségek fogalmát” illetően – amellyel kapcsolatban a Bizottság az eljárást megindító határozatban kételyeinek adott hangot –, ez a fogalom olyan költségekre vonatkozik, amelyek a vállalat irányítási döntéseitől függetlenek, ilyenek a természeti katasztrófákhoz, az árakba állami szinten történő beavatkozásokhoz, a jövedéki adó, a héa stb. változásaihoz kapcsolódó költségek. A kompenzáció igényléséhez a gazdasági szereplőnek igazolnia kell, hogy a költségek ténylegesen felmerültek a közszolgáltatási kötelezettségek teljesítése során. A felső határ alóli kivétel létezése azonban nem csorbítja a kompenzációs mechanizmus annak biztosítására vonatkozó képességét, hogy a gazdasági szereplő által kapott végső kompenzáció ne haladja meg a tényleges veszteségeit.

(111)

A költségszámítás részét képező ésszerű haszon meghatározását illetően – amivel kapcsolatban a Bizottság szintén kételyeket fogalmazott meg az eljárást megindító határozatban – a cseh hatóságok igazolták, hogy a 2005. évi átlagos haszon 1,53 CZK/km. A 2005. évi 30,60 CZK kilométerenkénti átlagár mellett az átlagos haszonkulcs 5 % körül alakult, amelyet a Bizottság ésszerűnek tekint. Az átlagos haszon 2007-ben 0,97 CZK/km volt, a kilométerenkénti átlagár pedig 30,24 CZK/km. Az átlagos haszonkulcs így 3,2 %-ot tett ki. A cseh hatóságok 2006. évre nem adtak meg az átlagos haszonra vonatkozó számadatokat. Mindazonáltal a 2006. évi átlagos haszonkulcs valószínűleg a 2005. és 2007. évi tartományban van, mivel a többi releváns számadat (így az átlagos kilométerenkénti ár 2007-ben 31,72 CZK-t tett ki, a kilométerenkénti átlagos bizonyítható veszteség pedig 17,49 CZK-t) azonos tartományban maradt, a bizonyítható veszteség számítási módja pedig nem változott (lásd a 9. lábjegyzetet).

(112)

A Bizottság ezért megállapította, hogy a harmadik Altmark-feltétel a (96) preambulumbekezdés a), b) és c) pontjában felsorolt intézkedések vonatkozásában teljesül.

(113)

Végezetül a negyedik Altmark-feltétel megköveteli, hogy a közszolgáltatások nyújtóját közbeszerzési eljárásban válasszák ki vagy pedig a szolgáltatásnyújtás költsége összehasonlítás révén az átlagos, jól vezetett vállalkozás költségeire korlátozódjon.

(114)

A cseh hatóságok által a (96) preambulumbekezdés a) és c) pontjában felsorolt intézkedések vonatkozásában adott információk szerint Ústí régió és a gazdasági szereplők között a 2005–2006 évre szóló szerződéses kapcsolat egyszerűen a meglevő szerződések meghosszabbításával jött létre, míg a 2006. szeptember 9. és 2006. december 31. közötti időszakra a szerződéseket tárgyalásos eljárást követően kötötték meg. Más gazdasági szereplőket mindkét eljárásban kizártak a szóban forgó időszakokra a személyszállítási szolgáltatásokra történő ajánlattételből, és azok nem minősülnek olyan közbeszerzési eljárásnak sem, amely lehetővé tenné a piaci feltételeket tükröző ajánlatok kiválasztását, ahogy azt a negyedik Altmark-feltétel első fordulata előírja (28).

(115)

Ebből következően a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy a negyedik Altmark-feltétel második fordulatában megfogalmazott lehetőség a szóban forgó szerződések esetében teljesül-e. E lehetőség értelmében a kompenzáció szintjét az átlagos, jól vezetett és a szükséges eszközökkel megfelelően felszerelt vállalkozás költségeinek elemzése alapján kell meghatározni (összehasonlítás).

(116)

A cseh hatóságok állítása szerint a gazdasági szereplőknek 2005–2006-ban kifizetett kompenzáció szintje megfelel az átlagos, jól vezetett és a szükséges eszközökkel megfelelően felszerelt vállalkozás költségeinek. Érvelésük szerint ezt a 2005. és 2006. évi áraknak, valamint a szolgáltatások nyílt és átlátható pályázati eljárásaiból 2007-től kapott áraknak az összehasonlítása mutatja. Míg 2005-ben az átlagár 30,60 CZK/km-nek felelt meg (29,06 CZK/km átlagos költség mellett), a 2007. évi pályázatokból kapott ár 30,24 CZK/km-nek (29,22 CZK/km átlagos költség mellett). Ezen túlmenően, míg a különböző gazdasági szereplők árai 2005-ben a 21,50–37,16 CZK/km tartományban mozogtak, 2007-ben 25,48–45,79 CZK/km között voltak. A cseh hatóságok azzal érvelnek, hogy mivel nem volt lényeges eltérés a 2005. és 2007. évi kilométerenkénti átlagárszint és az egyedi ártartományok között, a 2005. évi árakat az átlagos, jól vezetett és közlekedési eszközökkel megfelelően felszerelt vállalkozás költségeinek kell tekinteni. Ezen túlmenően a cseh hatóságok becsatoltak egy azt igazoló szakértői véleményt is, hogy a panaszos kivételesen magas költségei kivételével minden más gazdasági szereplő költségei megfeleltek az átlagos, jól vezetett és közlekedési eszközökkel megfelelően felszerelt vállalkozás költségeinek.

(117)

A Bizottság megjegyzi, hogy az előző preambulumbekezdésben ismertetett statisztikai adatok használata annak igazolását szolgálja, hogy az ár meghatározása az átlagos vállalkozás költségei alapján történt. Amint azonban az már az eljárást megindító határozatban is említést nyert, a múltbeli statisztikai költségek használatából nem következik az a megállapítás, hogy a szolgáltatások nyújtását 2005. évi költségszinteken felvállaló gazdasági szereplőket jól vezetett gazdasági szereplőnek kell tekinteni. Valójában a költségek múltbeli szinten történő rögzítése nem ösztönzi a fuvarozókat a költségirányítás hatékonyságára. Másfelől bármely lényeges költségparaméter (így az üzemanyagár) változása azonnal meghaladottá teszi a múltbeli költségadatokat. Emellett a referenciavállalkozás azonosításakor a cseh hatóságok nem alkalmaztak semmiféle olyan tárgyilagos szempontot, amely közgazdaságilag a megfelelő vezetés elismert ismérve lenne, és az elemzéskor nem a termelékenységet jelző vagy a kínálat minőségéhez kapcsolódó analitikai mutatókból indultak ki (29).

(118)

A (96) preambulumbekezdés c) pontjában említett intézkedést illetően a cseh hatóságok nem adtak a Bizottság számára arra utaló tájékoztatást, hogy a 2006. szeptember 9. és 2006. december 31. közötti időszak szerződéseiben a kompenzáció szintjét az átlagos, jól vezetett és a szükséges eszközökkel megfelelően felszerelt vállalkozás költségeinek elemzése alapján határozták volna meg.

(119)

Ennek megfelelően – mivel a negyedik Altmark-feltétel második fordulatának nem minden feltétele teljesül – a Bizottság nem tudja azt a következtetést levonni, hogy a (96) preambulumbekezdés a) és c) pontjában említett intézkedésekből származó kompenzáció összegét olyan szinten állapították meg, amely garantálja, hogy egyes gazdasági szereplőknek abból előnye nem származik. A Bizottság ezért úgy ítéli meg, hogy a (96) preambulumbekezdés a) és c) pontjában említett intézkedések következtében nyújtott közszolgáltatási kompenzáció gazdasági előnyt jelentett az ugyanazon preambulumbekezdésben említett, regionális tömegközlekedést végző fuvarozóknak.

(120)

A (96) preambulumbekezdés b) pontjában említett intézkedést illetően a 2006. szeptember 9. és 2007. június 2. közötti időszakra szóló szerződéseket pályázati eljárást követően kötötték meg. Ez a pályázati eljárás 15 területre osztotta fel Ústí régiót, amelyekre a gazdasági szereplők külön ajánlatot tehettek. A pályázati felhívást egy webhelyen, Ústí régió nyilvános hirdetőtábláján és két cseh országos napilapban tették közzé. A pályázati dokumentációt huszonhárom érdekelt fél vette át. Az odaítélési szempontok előzetesen ismertetésre kerültek: a kiválasztás kizárólag az ár alapján történik, kvalitatív paramétereket nem értékelnek, és a pályázat nyertese a legalacsonyabb kilométerenkénti árat kínáló pályázó lesz. A pályázati eljárás így kellőképpen nyilvánosságra hozott, nyílt és átlátható volt.

(121)

A cseh hatóságok szerint a kínált árak 27,57 CZK/km és 43,73 CZK/km között voltak. A DPÚK ajánlatát figyelmen kívül hagyva az ajánlott árak tartománya 27,57 CZK/km és 33,5 CZK/km között lett volna. A gazdasági szereplők azokra a térségekre adtak meg kilométerenkénti árat, ahol ajánlatot kívántak tenni. Mind a tizenöt pályázati eljárást a ČSAD Česká Lípa nyerte meg. Mivel ez a gazdasági szereplő végül nem tudott szolgáltatni, Ústí régió a második helyezett ajánlattevőkkel kötött közszolgáltatási szerződéseket, amennyiben ez lehetséges volt (kilenc térség esetében). A második helyezett ajánlattevő kiválasztása az első helyezett teljesítésének elmaradása esetében nem érvényteleníti azt a megállapítást, hogy e kilenc térségben az ajánlat végső soron egy kellőképpen nyilvánosságra hozott, nyílt és átlátható pályázati eljáráson került kiválasztásra, a negyedik Altmark-feltétel első fordulatának megfelelően.

(122)

Ezért a Bizottság megállapítja, hogy a (96) preambulumbekezdés b) pontjában említett intézkedés következtében Ústí régió által nyújtott közszolgáltatási kompenzáció nem biztosított előnyt az ott felsorolt gazdasági szereplőknek, és ezért nem valósít meg a Szerződés 107. cikke (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatást. Mivel az állami támogatás e rendelkezés szerinti megállapítása csak akkor lehetséges, ha a (95) preambulumbekezdésben felsorolt négy feltétel mindegyike teljesül, ilyen előny hiányában nem kell folytatni a (96) preambulumbekezdés b) pontjában felsorolt intézkedések vizsgálatát.

(123)

A (96) preambulumbekezdés a) és c) pontjában felsorolt intézkedések következtében juttatott előny szelektív, mivel e kompenzációban csak egyes vállalkozások részesülhettek.

(124)

Az állam által nyújtott intézkedés akkor tekinthető úgy, hogy torzítja a versenyt vagy azzal fenyeget, ha feltehetően javítja a kedvezményezett más versenytárs vállalkozásokkal szembeni versenypozícióját (30). Gyakorlati szempontból ezért minden olyan esetben feltételezni kell a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése szerinti versenytorzulás fennállását, amikor az állam pénzügyi előnyt biztosít egy olyan liberalizált ágazat valamely vállalkozásának, amelyben verseny zajlik vagy verseny alakulhatna ki (31).

(125)

Egy olyan piac vagy ágazat gazdasági szereplőinek nyújtott támogatást, amelyben még nem zajlott le a piac külső verseny előtti megnyitása révén a liberalizáció, nem lehet a 107. cikk (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatásnak tekinteni, mivel ez nem érinti a tagállamok közötti kereskedelmet. Amint az az Altmark–ítéletben is megállapítást nyert, 1995-től kezdődően több tagállam megkezdte egyes szállítási piacainak a más tagállamokban letelepedett vállalkozások részéről támasztott verseny előtti megnyitását, így számos vállalkozás már a származási tagállamtól eltérő tagállamokban is nyújt városi, elővárosi vagy regionális személyszállítási szolgáltatásokat. Amint az a (14) preambulumbekezdésben kifejtésre került, a 2004 óta hatályos cseh szabályozás értelmében a közszolgáltatási szerződés alapján történő regionális autóbusz-szolgáltatással minden olyan gazdasági szereplő megbízható, amely az adott vonalra engedéllyel rendelkezik, a kereskedelemellenőrzési törvény („živnostenský zákon”) általános felhatalmazást („koncese”) kapott tömegközlekedési célú autóbuszos személyszállítási tevékenységre és betartja a megállapodás szerinti menetrendet. Ahogyan az az említett preambulumbekezdésben megállapítást nyert, a vizsgált időszakban az Ústí régióban a regionális autóbuszos személyszállítási szolgáltatások teljes mértékben liberalizáltak voltak, mivel a vizsgált időszakban az engedélyezés feltételeinek megfelelő, más tagállamból érkező gazdasági szereplők nyújthattak regionális autóbuszos személyszállítási szolgáltatásokat a Cseh Köztársaságban.

(126)

Ennek megfelelően a regionális autóbusz-szolgáltatásokat nyújtóknak juttatott bármely támogatást úgy kell tekinteni, hogy az alkalmas az autóbuszos személyszállítási szolgáltatások tekintetében a verseny torzítására.

(127)

Emellett a verseny előtt nyitva álló piacon működő vállalkozásnak nyújtott előnyről rendszerint feltételezni kell, hogy befolyásolja a tagállamok közötti kereskedelmet. Ugyanis, „ha egy, az állam által nyújtott pénzügyi támogatás megerősíti egy vállalkozás helyzetét más, a Közösségen belüli kereskedelemben versenytárs vállalkozásokkal szemben, e kereskedelmet a támogatás által érintettnek kell tekinteni” (32). A (96) preambulumbekezdés a) és c) pontjában említett intézkedéseket ezért úgy kell tekinteni, hogy alkalmasak a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására annyiban, hogy kedvezőtlen hatást gyakorolnak a más tagállamokban letelepedett fuvarozó vállalkozások arra vonatkozó képességére, hogy szolgáltatásaikat a Cseh Köztársaságban kínálhassák, és erősítik a közszolgáltatási kompenzáció címzettjeinek piaci helyzetét.

(128)

A DP Ústí 2004-ben és 2005-ben garanciát kapott Ústí nad Labem önkormányzatától 35 millió CZK és 5 millió CZK összegű bankkölcsön biztosítására. Ezeket a kölcsönöket az Ústí nad Labem – Střekov közötti trolibuszvonal építésének befejezésére vette fel.

(129)

Ahhoz, hogy e garanciák állami támogatást valósítsanak meg, azoknak illetéktelen előnyt kell a címzettnek juttatniuk. Ebben a vonatkozásban utalni kell az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról szóló bizottsági közleményre (33).

(130)

Az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról szóló közlemény előírja, hogy bizonyos együttesen fennálló körülmények esetében az állam által vállalt garanciákat nem lehet állami támogatásnak tekinteni.

(131)

Először is a kölcsönfelvevő nem lehet pénzügyileg nehéz helyzetben. A Bizottság elemezte a DP Ústí beszámolóit és megállapította, hogy a vállalat 2004-ben és 2005-ben – azaz amikor a garanciákat kapta – nem volt nehéz helyzetben.

(132)

Másodszor, a garanciavállalás terjedelmét a vállalás idején megfelelően meg kell határozni. Ez azt jelenti, hogy a garanciának egy adott pénzügyi tranzakcióhoz kell kapcsolódnia, meghatározott felső összegben és időben korlátozottnak kell lennie. A Bizottság megjegyzi, hogy ebben az esetben a garancia valóban teljes körűen mérhető volt, mivel az közvetlenül a 35 millió és 5 millió CZK összegű két bankkölcsönhöz kapcsolódott. Emellett e kölcsönöket szigorúan a tömegközlekedési infrastruktúra – Ústí nad Labem területén egy további trolibuszvonal – kiépítésének finanszírozására adták. A garanciák időben korlátozottak voltak, mivel azokat a kölcsön visszafizetésének időtartamára (azaz a 35 millió CZK összegű kölcsön tekintetében 2009. június 30-ig, az 5 millió CZK összegű kölcsön tekintetében 2010. március 31-ig) adták.

(133)

Harmadszor, a garancia nem fedezhet a hátralékos kölcsön 80 %-ánál nagyobb összeget. Noha e követelmény be nem tartása nem jelenti azt, hogy a garancia automatikusan állami támogatásnak minősül (az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról szóló közlemény 4.4. pontja), a Bizottságnak mégis vizsgálnia kell a pénzügyi tranzakciót teljesen (vagy csaknem teljesen) lefedő garanciákat, mint amilyen az Ústí nad Labem önkormányzata által nyújtott garancia is volt.

(134)

A Bizottság megjegyzi, hogy a DP Ústí, amely teljes egészében Ústí nad Labem önkormányzatának tulajdonában álló leányvállalat, bevételeinek több mint 95 %-át az önkormányzati autóbusz- és villamosközlekedés tekintetében közszolgáltatások nyújtásából szerzi. Ezeket a közszolgáltatásokat Ústí nad Labem önkormányzata közszolgáltatási szerződéssel bízta a DP Ústí-ra. Emellett a garanciákkal fedezett két kölcsön kizárólag a DP Ústí közszolgáltatási kötelezettségei keretében üzemeltetendő trolibuszvonal kiépítésére volt fenntartva. Ezért a fedezett kölcsönök kizárólag a DP Ústí közszolgáltatási kötelezettségeire voltak fenntartva. Emellett a DP Ústí olyan vállalat, amelynek tevékenységét csaknem kizárólag a megfelelően rábízott közszolgáltatási kötelezettség képezi.

(135)

Emiatt a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a 100 %-os garanciafedezet megfelel az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról szóló közlemény 3.4. pontjának.

(136)

Negyedszer, a garanciáért piaci árat kell fizetni. A kockázatviselést rendszerint a garantált összegre számított megfelelő felárral kell honorálni. Amennyiben a garanciáért fizetett ár eléri legalább a megfelelő pénzpiaci referencia-garanciafelárat, a garancia nem tartalmaz állami támogatást.

(137)

Ebben az esetben a garancia díja 2,3 % volt. Tekintve, hogy a támogatás kedvezményezettje egy kisméretű regionális autóbuszos fuvarozó, nem lehet megfelelő referenciafelárat találni. A cseh hatóságok azonban bizonyítékot csatoltak be arra vonatkozóan, hogy a garancia díját független szakértői vélemény alapján határozták meg és az a szokványos piaci feltételeket tükrözte.

(138)

Végezetül a hitelfelvevőnek elviekben képesnek kell lennie piaci feltételek mellett a pénzpiacokon hitelt felvennie az állam bárminemű beavatkozása nélkül. E tekintetben a cseh hatóságok becsatolták ugyanazon bank másik, 2008. augusztusi kölcsönajánlatát, amelyben a bank 40 millió CZK összegű kölcsönt kínált a DP Ústí számára két lehetséges fedezet mellett: Ústí nad Labem önkormányzatának garanciavállalása vagy a DP Ústí eszközállományán alapított zálogjog. A kölcsön feltételei mindkét változatban azonosak voltak, amit a bank levele kifejezetten meg is erősített. Ez igazolja, hogy a DP Ústí a garancia nélkül is képes volt azonos feltételekkel kölcsön felvételére.

(139)

Noha ez a hitel későbbi, mint az ebben az ügyben értékelt garanciákkal fedezett kölcsönök, semmi nem utal arra, hogy a DP Ústí pénzügyi helyzete a két időszakban lényegesen eltérő lett volna. A DP Ústí 2004. december 31-i mérlege szerint a DP Ústí saját tőkéje 668 millió CZK volt, míg összes tartozása mindössze 122 millió CZK-t tett ki (a 35 millió CZK összegű garantált kölcsönnel együtt). Ezért a DP Ústí pénzügyi helyzetére figyelemmel még 2004/2005-ben is képes lett volna megfelelő biztosítékot nyújtani.

(140)

A Bizottság a fentiekre figyelemmel úgy ítéli meg, hogy noha a garancia a kölcsönöket 100 %-ban lefedte, a cseh hatóságok elegendő bizonyítékot nyújtottak be arra vonatkozóan, hogy a garancia a DP Ústínak gazdasági előnyt nem nyújtott. Ezért a Bizottság megállapítja, hogy a DP Ústí javára vállalt garanciák nem minősülnek a Szerződés 107. cikke (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatásnak.

(141)

A DP Ústí törzstőkeemelését Ústí nad Labem önkormányzata hajtotta végre. Ezért a művelet állami forrásokból valósult meg.

(142)

A törzstőkeemelést illetően a cseh hatóságok azzal érvelnek, hogy annak célja a trolibuszhálózat 1984 óta tartó kiépítésének utolsó szakaszához finanszírozás nyújtása volt. A cseh hatóságok szerint az Ústí nad Labem önkormányzati közlekedési hálózata villamosításába történő további beruházás javítani fogja az önkormányzat környezeti viszonyait.

(143)

Arra vonatkozó bizonyítékok hiányában, hogy a DP Ústí más forrásokból hasonló finanszírozást kaphatott volna, vagy hogy egy elméleti magánbefektető e törzstőkeemelést végrehajtotta volna, a törzstőkeemelést úgy kell tekinteni, hogy az a DP Ústínak előnyt biztosított.

(144)

A törzstőkeemelés szelektív annyiban, hogy azt csak egyetlen vállalat, a DP Ústí kapta.

(145)

Az állam által nyújtott intézkedés akkor tekinthető úgy, hogy torzítja a versenyt vagy azzal fenyeget, ha feltehetően javítja a kedvezményezett más versenytárs vállalkozásokkal szembeni versenypozícióját. Gyakorlati szempontból ezért minden olyan esetben feltételezni kell a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése szerinti versenytorzulás fennállását, amikor az állam pénzügyi előnyt biztosít egy olyan liberalizált ágazat valamely vállalkozásának, amelyben verseny zajlik vagy verseny alakulhatna ki.

(146)

Emellett a verseny előtt nyitva álló piacon működő vállalkozásnak nyújtott előnyről rendszerint feltételezni kell, hogy befolyásolja a tagállamok közötti kereskedelmet. Még a kizárólag helyi vagy regionális szolgáltatásokat nyújtó és a származási országon kívül tevékenységet nem végző vállalkozásnak közpénzből nyújtott támogatás is érintheti a tagállamok közötti kereskedelmet, ha más tagállamokban letelepedett vállalkozások is nyújthatnának ilyen szolgáltatásokat. Ezért amikor egy hatóság közpénzből törzstőkeemelést hajt végre egy szállítási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásnál, az ilyen szolgáltatások a törzstőkeemelésnek köszönhetően fenntarthatók vagy növelhetők, ami azt eredményezi, hogy másik államban letelepedett vállalkozásoknak kevesebb esélyük van arra, hogy ezen állam piacán szállítási szolgáltatást nyújtsanak (34).

(147)

Ezért a Bizottság megállapítja, hogy a DP Ústí javára történő törzstőkeemelés alkalmas a verseny torzítására és a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására.

(148)

A fentiekre figyelemmel a Bizottság megállapítja, hogy a DP Ústí törzstőkéjének az Ústí nad Labem önkormányzata általi megemelése a Szerződés 107. cikke (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatás.

(149)

Amint az a (26), (27) és (31) preambulumbekezdésben kifejtésre került, az Ústí nad Labem önkormányzata által a DP Ústí számára nyújtott további kompenzáció és a Teplice önkormányzata által a DP Teplice számára adott három trolibusz kizárólag az említett önkormányzatok területén belüli, önkormányzati tömegközlekedéshez kapcsolódik, így ezeknek az intézkedéseknek nincs közük az Ústí régió által a regionális autóbuszos személyszállításra nyújtott, az eljárást megindító határozatban és ebben a határozatban vizsgált közszolgáltatási kompenzációhoz és attól egyértelműen elkülönülnek.

(150)

Noha a Bizottság az eljárást megindító határozatban kifejezetten megállapította, hogy a parkolóórák DP Děčín általi üzemeltetésével kapcsolatos potenciális előnyök nem tudják a versenyt torzítani és nem tudják befolyásolni a tagállamok közötti kereskedelmet, mivel az említett intézkedés megfelel a 69/2001/EK rendelet szerinti de minimis támogatás feltételeinek, a DPÚK ezt a megállapítást vitatta azzal érvelve, hogy a tömegközlekedési ágazatban a de minimis határérték nem érvényesül.

(151)

A Bizottság erre az állításra válaszolva megjegyzi, hogy a parkolóórák üzemeltetése nem minősül szállítási tevékenységnek. Noha a DP Děčín az autóbuszos utasszállító fuvarozó és a személyszállítási ágazatban tevékenykedik, az a tény, hogy másodlagos tevékenységként parkolóórákat üzemeltetett, nem jelenti azt, hogy a parkolóórák üzemeltetése olyan szállítási tevékenységnek minősülne, amelyre a de minimis határérték nem vonatkozik. A Bizottság ezért fenntartja azon megállapítását, hogy a DP Děčín által a parkolóórák üzemeltetéséért kapott kifizetések a 69/2001/EK rendelet hatálya alá tartoznak.

(152)

A Szerződés 93. cikke előírja, hogy „a Szerződésekkel összeegyeztethetők azok a támogatások, amelyek megfelelnek a közlekedés összehangolására irányuló igényeknek, vagy amelyek a közszolgáltatás fogalmában benne rejlő bizonyos kötelezettségek terheinek megtérítését szolgálják”. Ez a cikk a Szerződés 106. és 107. cikkéhez képest különös szabálynak minősül. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint (35) a szárazföldi közlekedésnek nyújtott támogatás a Szerződés 93. cikke alapján csak olyan jól körülhatárolt esetekben nyilvánítható összeegyeztethetőnek, amelyek nem veszélyeztetik az Unió általános érdekeit.

(153)

A Bizottság megállapította, hogy a (96) preambulumbekezdés a), c) és e) pontjában felsorolt intézkedések a Szerződés 107. cikke (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatást valósítanak meg. Ezen intézkedések belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően a Bizottság együtt fogja vizsgálni a (96) preambulumbekezdés a) és c) pontjában felsorolt intézkedéseket, mivel mindkettő a közszolgáltatási kötelezettségek teljesítéséért Ústí régió által adott kompenzációra, míg az e) pont alatti intézkedés a DP Ústí törzstőkéjének Ústí nad Labem önkormányzata általi megemelésére vonatkozik.

(154)

Mivel a (96) preambulumbekezdés a) és c) pontjában felsorolt intézkedésekben a közszolgáltatási kompenzáció az Ústí régió és a kiválasztott gazdasági szereplők közötti közszolgáltatási szerződések megkötéséből ered, nem pedig egyoldalúan kirótt közszolgáltatási kötelezettségből, a cseh hatóságok nem hivatkozhatnak a Bizottság 1191/69/EGK rendelet 17. cikkének (2) bekezdésében előírt előzetes értesítésére. A Combus-ügyben hozott ítéletből következik, hogy a „közszolgáltatási kompenzáció” említett rendelkezés értelmében vett fogalmát igen szűken kell értelmezni (36). A 17. cikk (2) bekezdésében előírt értesítés alóli mentesség csak a vállalkozásra egyoldalúan – az említett rendelet 2. cikke szerint – kirótt közszolgáltatási kötelezettségért járó kompenzációra vonatkozik, amelyet ugyanazon rendelet 10–13. cikkében ismertetett módszer alkalmazásával kell kiszámítani (az általános kompenzációs eljárás), nem pedig a rendelet 14. cikkében meghatározott közszolgáltatási szerződésekre. Ezzel szemben az 1191/69/EGK rendelet 14. cikkében meghatározott közszolgáltatási szerződés alapján kifizetett, állami támogatást képező kompenzációt annak hatályba léptetése előtt be kellett volna a Bizottságnak jelenteni. Ennek elmulasztása következtében a támogatás jogellenesen végrehajtottnak minősül (37).

(155)

Ezért a Bizottság megítélése szerint a közszolgáltatási kompenzáció összeegyeztethetőségének vizsgálatát az 1370/2007/EK rendelet szerint kell elvégezni (38). Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az állami támogatás összeegyeztethetőségének a bizottsági határozat meghozatalakor hatályos értékelési szabályai, elvei és kritériumai főszabályként a verseny összefüggéseihez jobban illeszkedőnek tekinthetőek (39). Az 1191/69/EGK rendeletet az 1370/2007/EK rendelet általi, 2009. december 3-ával történő hatályon kívül helyezése következtében a közúti utasszállítási szolgáltatásokra nem kell alkalmazni. Ennélfogva az intézkedés összeegyeztethetőségének értékelését az akkor hatályos szabályok szerint kell végezni, amikor a Bizottság – jelen esetben a közúti és vasúti közlekedés területén a személyszállítási közszolgáltatási szerződések odaítélésére irányadó 1370/2007/EK rendelet alapján – a támogatás belső piaccal való összeegyeztethetetlensége miatti visszafizetésére vonatkozó határozatát meghozza (40).

(156)

Az 1370/2007/EK rendelet 9. cikkének (1) bekezdése szerint „[a] személyszállítási közszolgáltatások nyújtásáért vagy az általános szabályok alapján megállapított díjszabási kötelezettségeknek való megfelelésért nyújtott, e rendelettel összhangban fizetett közszolgáltatási ellentételezés a [belső] piaccal összeegyeztethető. Az ilyen ellentételezés mentes a Szerződés [108. cikkének (3) bekezdésében] említett előzetes bejelentési kötelezettség alól.” Ahhoz, hogy a közszolgáltatási kompenzáció az 1370/2007/EK rendelettel összhangban kifizetettnek legyen tekinthető, számos feltételnek kell teljesülnie. Az említett rendelet 6. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a közvetlenül odaítélt közszolgáltatási szerződések alapján történő kompenzációnak meg kell felelnie az 1370/2007/EK rendelet 4. cikke rendelkezéseinek, valamint ugyanazon rendelet mellékletében megállapított rendelkezéseknek azt biztosítandó, hogy a kompenzáció ne haladja meg a közszolgáltatási kötelezettség teljesítéséhez szükséges mértéket.

(157)

A 2.2. és a 2.4. szakaszban kifejtettek szerint a (96) preambulumbekezdés a) és c) pontjában felsorolt intézkedésekkel kapcsolatos közszolgáltatási szerződéseket nem pályázat alapján kötötték meg (41), hanem közvetlenül ítélték oda a szóban forgó gazdasági szereplőknek. Így ahhoz, hogy az említett szerződésekből eredő kompenzáció az 1370/2007/EK rendeletnek megfelelőnek – és ezáltal a belső piaccal összeegyeztethetőnek és a Bizottságnak történő előzetes bejelentés alól mentesnek – legyen tekinthető, a kompenzációnak meg kell felelnie az említett rendelet 4. cikke és melléklete rendelkezéseinek.

(158)

Az 1370/2007/EK rendelet 4. cikke állapítja meg a közszolgáltatási szerződések kötelező tartalmát és lefekteti az általános szabályokat:

E megállapításokra figyelemmel a Bizottság megállapítja, hogy az 1370/2007/EK rendelet 4. cikkének valamennyi kötelező rendelkezését betartották a (96) preambulumbekezdés a) és c) pontjában felsorolt intézkedésekre vonatkozó közszolgáltatási szerződésekkel kapcsolatban.

(159)

Az 1370/2007/EK rendelet melléklete előírja, hogy a kompenzáció nem haladhatja meg a következő tényezőkből összetevődő pénzügyi összegnek megfelelő összeget: a közszolgáltatási kötelezettséggel kapcsolatban felmerült, a jegybevételekkel csökkentett költségek, kivonva ebből a közszolgáltatási kötelezettség keretében működtetett hálózaton belül keletkezett pozitív pénzügyi hatásokat, és hozzáadva az ésszerű hasznot (a melléklet 2. pontja). A melléklet 6. pontjában az ésszerű haszon meghatározása: „egy adott tagállam ezen ágazatában szokásos tőkemegtérülési ráta, amelynek számításba kell vennie a közszolgáltató által a hatóság beavatkozásából következően viselt kockázatot vagy kockázat hiányát.”

(160)

A (96) preambulumbekezdés a) és c) pontjában felsorolt intézkedéseket illetően a túlkompenzációt a ténylegesen felmerült költségek és a befolyt bevételek utólagos ellenőrzése akadályozta meg. Amennyiben a tényleges veszteségek nem érték el a bizonyítható veszteség tárgyilagos becslését, a gazdasági szereplő csak a tényleges veszteségek mértékéig kapott kompenzációt. Amennyiben a tényleges veszteségek magasabbak voltak, a kompenzáció a bizonyítható veszteség előzetes tárgyilagos becslése összegére korlátozódott, az előre nem látható költségek megtérítésének lehetőségével. A kompenzáció egy esetben sem haladhatta meg a gazdasági szereplő tényleges veszteségét.

(161)

Az „ésszerű hasznot” illetően, annak a közúti közlekedési törvény szerinti számítása (43) annak szükségességéhez kapcsolódik, hogy az autóbuszos fuvarozóknak járműveikbe be kell ruházniuk. Konkrétabban annak meghatározása a következő „az az összeg, amely – adózás után (…) – nem haladja meg a közszolgáltatási kötelezettség teljesítése során a tömegközlekedés működtetésében szokásosan használt autóbuszok árának 1/8-át, levonva abból ezen autóbuszok teljes reálérték-csökkenésének összegét, valamint a tömegközlekedés működtetésével összefüggő beruházások összegét, amennyiben az illetékes hatóság jóváhagyta a beruházást az igazolható veszteségbe történő beszámítás céljából”. A Bizottság megjegyzi, hogy a tárgyalt esetben a bizonyítható veszteség tárgyilagos becslésében figyelembe vett ésszerű haszon 5 % körül volt a vizsgált szerződésekben, és hogy egy ilyen haszon ésszerűnek tekinthető a Cseh Köztársaság regionális autóbuszos személyszállítási ágazatában. (44) Ezért a vizsgált szerződésekben az ésszerű haszon számítása megfelel az 1370/2007/EK rendelet melléklete 6. pontjában foglalt követelményeknek.

(162)

Az 1370/2007/EK rendelet mellékletének 4. pontja előírja, hogy költségek és bevételek kiszámítását a hatályos számviteli és adóügyi szabályoknak megfelelően kell elvégezni (a melléklet 4. pontja). Emellett átláthatósági okokból számviteli elkülönítéseket kell végezni (a melléklet 5. pontja).

(163)

A cseh hatóságok megerősítették, hogy a költségek és bevételek számítása a hatályos adóügyi és számviteli szabályok szerint történt, és hogy az összes gazdasági szereplőre számviteli standardok és nemzeti versenyjogi szabályok tekintetében irányadó jogi keret kötelezte a vállalkozást arra, hogy különféle tevékenységei tekintetében számviteli elkülönítést alkalmazzon, így a számviteli elkülönítés követelménye is megvalósult. A cseh hatóságok megerősítették, hogy Ústí régió regionális autóbuszos fuvarozóinak a közszolgáltatási szerződések alapján fizetett kompenzáció számviteli elszámolása a többi, tisztán kereskedelmi alapon végzett tevékenységtől elkülönítve történt, ezzel megelőzve a kereszttámogatás bármely formáját.

(164)

Végezetül az 1370/2007/EK rendelet mellékletének 7. pontja előírja a kompenzáció olyan módját, amely ösztönzi a közszolgáltató által végzett hatékony gazdálkodás fenntartását vagy fejlesztését, és amelyet objektíven lehet értékelni. Egyben előírja a megfelelően magas minőségű személyszállítási szolgáltatások nyújtását is. A vizsgált szerződésekben a kompenzáció módszere ösztönzi a hatékony gazdálkodás fenntartását, illetve a megfelelően magas színvonalú személyszállítási szolgáltatások nyújtását is, különösen azzal, hogy a kompenzáció nem haladhatja meg a bizonyítható veszteség tárgyilagos becslését. A fuvarozóknak ezért ösztönzőt nyújt működésük hatékony irányítására és megfelelően magas színvonalú utaskiszolgálás biztosítására, mivel ha a gazdasági szereplő a bizonyítható veszteség tárgyilagos becslését meghaladó további veszteséget termel, ezeket a veszteségeket nem kompenzálják. A nyújtott szolgáltatások minőségi színvonalát a gazdasági szereplőkkel kötött közszolgáltatási szerződésekben szereplő minőségi követelmények biztosítják. A kompenzáció módszere ennélfogva megfelel az 1370/2007/EK rendelet melléklete 7. pontjának.

(165)

A fentiekre figyelemmel a Bizottság megállapítja, hogy az 1370/2007/EK rendelet mellékletének valamennyi követelménye teljesül.

(166)

Ennek következtében a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az egyes regionális autóbuszos fuvarozóknak adott, a (96) preambulumbekezdés a) és c) pontjában említett kompenzáció megfelel az 1370/2007/EK rendelet rendelkezéseinek, így annak 9. cikke szerint a belső piaccal összeegyeztethetőnek és az előzetes bejelentés alól mentesnek kell tekinteni.

(167)

A cseh hatóságok szerint a DP Ústí törzstőkéjének 160 000 000 CZK-val Ústí nad Labem önkormányzata által 2006-ban történt megemelése a belső piaccal összeegyeztethető, mivel az intézkedés a közlekedés koordinációját szolgálja az 1107/70/EGK rendelet 3. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően (45). E mentesség értelmében a közlekedés koordinációjára adott támogatás akkor összeegyeztethető a belső piaccal, ha „olyan vállalkozásoknak nyújtanak támogatást, amelyeknek viselniük kell az általuk használt infrastruktúrával kapcsolatos költséget, míg más vállalkozásokra nem hárul hasonló teher. Az így nyújtott támogatás összegének meghatározásában azokat az infrastruktúra-költségeket kell figyelembe venni, amelyeket a versenyző közlekedési módoknak nem kell viselniük.”

(168)

Az 1107/70/EGK rendeletet az 1370/2007/EK rendelet hatályon kívül helyezte, így a közlekedési infrastruktúra építésére szóló támogatás összeegyeztethetősége most közvetlenül a Szerződés 93. cikke alapján vizsgálható. A Bizottság megítélése szerint az Ústí nad Labem önkormányzata által a DP Ústí számára a trolibuszvonal kiépítésének finanszírozására adott törzstőkeemelés az említett rendelkezés értelmében vett közlekedéskoordinációs intézkedésnek minősül, mivel célja a közlekedési tevékenységek egyik közlekedési módról a másikra történő átirányítása.

(169)

A határozathozatali gyakorlatnak megfelelően (46) a vállalkozásoknak a közlekedés koordinálásra adott támogatás az EUMSZ 93. cikke alapján összeegyeztethető a belső piaccal, ha a következő feltételek teljesülnek:

(170)

Az Uniónak már egy jó ideje létezik a különböző szállítási módok egyensúlyának megteremtését, és az intermodális szállításnak a közúti szállításhoz képest fennálló versenyképessége fellendítését célzó szakpolitikája. Az Unió intermodális szállítási szakpolitikájának fő célja a közúti szállításról más szállítási módokra történő modális váltás megvalósítása. Az európai közlekedéspolitikáról szóló fehér könyv (47) szorgalmazza a környezetbarát szállítási módok használatát, hogy azok a közúti szállítás versenyképes alternatívái legyenek.

(171)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy a közlekedési ágazatot negatív externáliák érintik azon tény következtében, hogy a különböző szállítási módok nem fizetik meg a társadalomra rótt tényleges költségeket. Ebből következően az intermodális verseny torzult és piaci hiányosságokkal terhelt. Ezért a Bizottság megítélése szerint szükséges lehet, hogy az állami koordinációs intézkedésekkel avatkozzon be a szállítási ágazatba.

(172)

A szóban forgó törzstőkeemelést kizárólag arra adták, hogy a DP Ústí az (Ústí nad Labem – Střekov közötti) trolibuszvonal kiépítését finanszírozza, két földrajzi pont közötti forgalmi áramlások javítása és a környezetszennyezés csökkentése céljával. A támogatás ekként az intermodalitás előmozdítására és Ústí régió közlekedése környezeti színvonalának javítására törekszik, ami megfelel az Unió általános érdekének. Ezért a Bizottság megállapítja, hogy az intézkedés segít egy egyértelműen meghatározott általános érdekű cél elérésében.

(173)

A Bizottság megítélése szerint az intézkedésre szükség van a közlekedési tevékenység egy részének a hagyományos autóbuszvonalról egy trolibuszvonalra történő átviteléhez, ösztönözve az intermodális és környezetbarát tömegközlekedést. A támogatás nélkül ez a váltás nem valósulna meg, és a szóban forgó vonalon a közlekedés továbbra is a kevésbé környezetbarát autóbuszos személyszállítással történne.

(174)

A Bizottság megjegyzi, hogy a DPÚK észrevételeiben állította, hogy lényegesen olcsóbb lehetőséget javasolt a hatóságoknak az Ústí nad Labem – Střekov vonalon bonyolítandó környezetbarát helyi közlekedésre (a DP Ústí trolibuszai helyett sűrítettföldgáz-üzemű autóbuszokkal), de ezt a lehetőséget elvetették. Azonban a cseh hatóságoknak nincs hivatalos feljegyzésük arról, hogy a DPÚK benyújtott volna bármiféle alakszerű beadványt az önkormányzat területén bonyolítandó környezetbarátabb közlekedés biztosítását szolgáló alternatív projektre. A DPÚK beadványához csatolt projekt 2001. júniusi keltezésű, és ennélfogva nem bírt jelentőséggel az értékelt törzstőkeemelés idején. Emellett a cseh hatóságok állítják, hogy az Ústí nad Labem – Střekov vonal az 1984 óta fokozatosan kiépített és 1988 óta üzemeltetett trolibuszrendszer szerves része.

(175)

Ezért az Ústí nad Labem – Střekov vonalat a meglévő, a DP Ústí által kiépített, annak tulajdonában álló és általa üzemeltetett trolibuszhálózat szerves részeként építették meg. Emellett nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy a törzstőkeemelés idején bármiféle ésszerű és elérhető alternatíva létezett volna. Ezért a Bizottság megítélése szerint a versengő gazdasági szereplők hálózatának ezen adott része tekintetében fennálló alternatíva nem volt olyan ésszerű alternatíva, amelyet Ústí nad Labem önkormányzatának figyelembe kellett volna vennie.

(176)

Az intézkedés arányosságát illetően a Bizottság a múltban 50 %-os támogatási intenzitásig engedélyezett közlekedési infrastruktúrára szóló támogatást (48). A közelmúltban, amennyiben a tagállamok igazolták, hogy gazdasági szempontból magasabb támogatási intenzitásra van szükség, a Bizottság indokolt esetben hajlandó volt elfogadni az ilyen magasabb támogatási intenzitást (49).

(177)

Ebben az ügyben a (96) preambulumbekezdés e) pontja szerinti intézkedés 89 %-os támogatási intenzitást biztosít a DP Ústí javára: a trolibuszvonal kiépítésének teljes költsége mintegy 179,3 millió CZK volt, miközben ebből 160 millió CZK-t a törzstőkeemeléssel finanszíroztak. Mindazonáltal a Bizottság megítélése szerint a törzstőkeemelés arányos volt a feltüntetett általános érdekű cél elérésével, az alábbi okok miatt:

(178)

Ennek megfelelően a Bizottság megítélése szerint a támogatás arányban volt a feltüntetett általános érdekű cél elérésével.

(179)

A tömegközlekedési rendszer részeként a trolibuszok használata megkülönböztetés nélkül valamennyi utas előtt nyitva fog állni.

(180)

A trolibuszos személyszállításhoz – ahhoz, hogy életképes közúti közlekedési alternatíva lehessen – bizonyos alapvető infrastruktúra szükséges. Tekintve, hogy a törzstőkeemelés a trolibuszvonal kiépítéséhez szükséges többletköltségekre korlátozódott és nem fedezte a DP Ústí üzemeltetési költségeit, a (96) preambulumbekezdés e) pontjában említett intézkedés nem eredményezi a verseny torzulását az autóbuszos személyszállítás viszonylatában olyan mértékig, amely az általános érdekbe ütközne.

(181)

Ezért a Bizottság megállapítja, hogy a műveletből származó állami támogatás a Szerződés 93. cikke alapján a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető.

(182)

A fentiekre figyelemmel a Bizottság megállapítja, hogy az Ústí régió által egyes regionális autóbuszos fuvarozóknak a közszolgáltatási kötelezettség 2006. szeptember 9. és 2007. június 2. közötti időszakban történő teljesítéséért adott kompenzáció, valamint az Ústí nad Labem önkormányzata által a DP Ústí javára egy 35 millió és egy 5 millió CZK összegű kölcsön biztosítására nyújtott garancia nem képez a Szerződés 107. cikke (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatást.

(183)

A Bizottság megállapítja továbbá, hogy az Ústí régió által egyes regionális autóbuszos fuvarozóknak a közszolgáltatási kötelezettség 2005–2006-ban történő teljesítéséért adott kompenzáció, valamint az Ústí régió által egyes regionális autóbuszos fuvarozóknak a közszolgáltatási kötelezettség 2006. szeptember 9. és 2006. december 31. közötti időszakban történő teljesítéséért adott kompenzáció a Szerződés 107. cikke (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatás, amely a belső piaccal összeegyeztethető és mentes a Szerződés 108. cikkének (3) bekezdésében lefektetett, az 1370/2007/EK rendelet 9. cikkének (1) bekezdése szerinti előzetes bejelentési követelmény alól.

(184)

Végezetül a Bizottság megállapítja, hogy az Ústí nad Labem önkormányzata által a DP Ústí javára végrehajtott 160 millió CZK összegű törzstőkeemelés állami támogatás, amelyet a Cseh Köztársaság a Szerződés 108. cikkének (3) bekezdésébe ütközően, jogellenesen hajtott végre. Azonban az említett műveletből származó állami támogatás a Szerződés 93. cikke alapján a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető.

(185)

Ennek megfelelően a Bizottság,