(1)

A 2474/93/EGK rendelettel (2) a Tanács 30,6 %-os végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) származó kerékpárok behozatalára. Az alaprendelet 13. cikkének megfelelően a kijátszások feltárására indított vizsgálatot követően ezt a vámot a 71/97/EK tanácsi rendelet (3) kiterjesztette a Kínai Népköztársaságból származó egyes kerékpáralkatrészekre is. Ezenkívül az alaprendelet 13. cikkének (2) bekezdése alapján mentességi rendszer létrehozásáról született döntés. A rendszerre vonatkozó részleteket a 88/97/EK bizottsági rendelet (4) határozta meg.

(2)

Az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálatot követően a Tanács az 1524/2000/EK rendelettel (5) úgy határozott, hogy az említett intézkedéseket fenn kell tartani.

(3)

Az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerinti időközi felülvizsgálatot követően a Tanács az 1095/2005/EK rendelettel (6) úgy határozott, hogy a hatályos dömpingellenes vámot 48,5 %-ra emeli.

(4)

Az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálatot követően 2011 októberében a Tanács a 990/2011/EU végrehajtási rendelettel (7) úgy határozott, hogy az említett intézkedéseket (a továbbiakban: a meglévő intézkedések) fenn kell tartani.

(5)

2012 márciusában a dömpingellenes alaprendelet 11. cikke (3) bekezdésének és 13. cikke (4) bekezdésének megfelelően a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítésben (8) bejelentette a Kínából származó kerékpárok Unióba történő behozatalára alkalmazandó dömpingellenes intézkedések időközi felülvizsgálatának megindítását.

(6)

2013 májusában a Tanács az 502/2013/EU rendelettel (9) módosította a Kínai Népköztársaságból származó kerékpárok behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló intézkedéseknek az 1225/2009/EK rendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerinti időközi felülvizsgálatot követő kivetéséről szóló 990/2011/EU végrehajtási rendeletet.

(7)

2012 áprilisában a Bizottság a 2009. június 11-i 597/2009/EK tanácsi rendelet (10) 10. cikkének megfelelően az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítésben (11) bejelentette a Kínai Népköztársaságból származó kerékpárok Unióba történő behozatalára alkalmazandó szubvencióellenes eljárás megindítását.

(8)

2012 novemberében a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítésben (12) bejelentette, hogy a jelen vizsgálatban foglalt megállapítások felhasználhatók a fenti (7) preambulumbekezdésben említett szubvencióellenes vizsgálat során.

(9)

A Bizottság 2013 májusában a 2013/227/EU határozattal (13) intézkedések bevezetése nélkül megszüntette a fenti (7) preambulumbekezdésben említett szubvencióellenes eljárást.

(10)

A Bizottsághoz 2012. augusztus 14-én az alaprendelet 13. cikke (3) bekezdésének és 14. cikke (5) bekezdésének alapján kérelmet nyújtottak be, amely a Kínából származó kerékpárok behozatalát illetően elrendelt dömpingellenes intézkedések esetleges kijátszásának kivizsgálására, valamint az Indonéziában, Malajziában, Srí Lankán és Tunéziában feladott, akár Indonéziából, Malajziából, Srí Lankáról és Tunéziából származóként, akár nem ilyenként bejelentett kerékpárimport nyilvántartásba vételének elrendelésére irányult.

(11)

A kérelmet az Európai Kerékpárgyártók Szövetsége (European Bicycle Manufacturers Association, EBMA) három uniós kerékpárgyártó, az In Cycles – Montagem e Comercio de Bicicletas, Lda, az SC. EUROSPORT DHS S.A. és a MAXCOM Ltd nevében nyújtotta be.

(12)

A tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően megállapítást nyert, hogy az alaprendelet 13. cikke (3) bekezdésének és 14. cikke (5) bekezdésének alapján elegendő meggyőző bizonyíték áll rendelkezésre a vizsgálat megindításához, ezért a Bizottság úgy határozott, hogy kivizsgálja a Kínából származó kerékpárok behozatalát illetően elrendelt dömpingellenes intézkedések esetleges kijátszását, valamint az Indonéziában, Malajziában, Srí Lankán és Tunéziában feladott, akár Indonéziából, Malajziából, Srí Lankáról és Tunéziából származóként, akár nem ilyenként bejelentett kerékpárimport nyilvántartásba vételének elrendelését.

(13)

A vizsgálatot a Bizottság a 875/2012/EU bizottsági rendelettel (a továbbiakban: vizsgálatot megindító rendelet) (14)2012. szeptember 25-én kezdeményezte.

(14)

A Bizottság rendelkezésére álló meggyőző bizonyítékok alátámasztották, hogy az érintett termék behozatalára a (3) preambulumbekezdésben említett 1095/2005/EK tanácsi rendelettel kivetett dömpingellenes vám növekedését követően a Kínából, Indonéziából, Malajziából, Srí Lankáról és Tunéziából származó kivitelt magában foglaló kereskedelem szerkezete jelentősen megváltozott. A kereskedelem szerkezetében bekövetkezett változás a vám kivetésén kívül más ésszerű okkal vagy indokkal nem magyarázható.

(15)

Úgy tűnik, hogy a változás a Kínából származó, Unióba szállítandó kerékpárok Indonéziában, Malajziában, Srí Lankán és Tunéziában történő átrakodására, valamint az Indonéziában, Srí Lankán és Tunéziában történő összeszerelési műveletekre vezethető vissza.

(16)

A bizonyítékok továbbá rámutatnak arra a tényre, hogy az érintett termékre bevezetett dömpingellenes intézkedések jótékony hatása a mennyiségek és az árak tekintetében egyaránt csorbát szenved. Úgy tűnik, hogy a Kínából származó érintett termék behozatalát a vizsgált termék jelentős mennyiségű behozatala váltotta fel. Elegendő bizonyíték támasztja alá emellett azt is, hogy a vizsgált termék behozatala a meglévő intézkedésekhez vezető vizsgálat során megállapított, kárt nem okozó árnál alacsonyabb árakon történik.

(17)

A kérelem végezetül bizonyítékot tartalmazott arra vonatkozóan, hogy a vizsgált termék ára az érintett termékre korábban megállapított rendes értékhez viszonyítva dömpingelt ár.

(18)

A Bizottság hivatalosan értesítette Kína, Indonézia, Malajzia, Srí Lanka és Tunézia hatóságait, a szóban forgó országok gyártóit/exportőreit, az ismert érintett uniós importőröket és az uniós gazdasági ágazatot a vizsgálat megindításáról.

(19)

A Bizottság elküldte a mentesség iránti kérelem nyomtatványait az általa ismert indonéziai, malajziai, srí lankai és tunéziai gyártóknak/exportőröknek, illetve eljuttatta azokat Indonézia, Malajzia, Srí Lanka és Tunézia Európai Unió melletti képviseleteihez. A Bizottság kérdőíveket küldött az általa ismert kínai gyártóknak/exportőröknek, illetve eljuttatta azokat Kína Európai Unió melletti képviseletéhez. A Bizottság kérdőíveket küldött az általa ismert független uniós importőröknek is.

(20)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy írásban ismertessék álláspontjukat, és a vizsgálatot megindító rendeletben megállapított határidőn belül meghallgatást kérjenek. Minden felet tájékoztattak arról, hogy az együttműködés hiánya az alaprendelet 18. cikkének alkalmazását vonhatja maga után, valamint arról, hogy a vizsgálat megállapításait a rendelkezésre álló tényadatokra alapozzák.

(21)

Négy indonéziai, egy malajziai, hat srí lankai és kettő tunéziai gyártó/exportőr küldött választ a mentesség iránti kérelem nyomtatványaira. A kínai exportáló gyártók/exportőrök egyike sem működött együtt. Három független uniós importőr nyújtott be választ a kérdőívre.

(22)

A Bizottság a következő vállalatok telephelyein tett ellenőrző látogatásokat:

(23)

A vizsgálati időszak 2004. január 1-jétől2012. augusztus 31-ig tartott (a továbbiakban: vizsgálati időszak). A vizsgálati időszakra vonatkozóan adatokat gyűjtöttek többek között a kereskedelem szerkezetét érintő, a dömpingellenes vám 2005. évi növelését követően bekövetkezett állítólagos változás kivizsgálása céljából. Részletesebb adatokat gyűjtöttek a 2011. szeptember 1-jétől2012. augusztus 31-ig tartó időszakra (a továbbiakban: referencia-időszak) vonatkozóan annak érdekében, hogy megállapítsák a hatályban lévő intézkedések javító hatásának lehetséges aláásását és a dömping fennállását.

(24)

Az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdése alapján az intézkedések kijátszásának megállapítása érdekében egymást követően megvizsgálták, hogy megváltozott-e a Kína, illetve az érintett négy ország és az Unió közötti kereskedelem szerkezete; a változás olyan gyakorlatból, folyamatból vagy munkából eredt-e, amelynek a vám kivetésén kívül nem volt elfogadható oka vagy gazdasági indoka; volt-e bizonyíték a kárra vagy arra, hogy a vám javító hatását a vizsgálat tárgyát képező termék árai és/vagy mennyiségei tekintetében aláássák; volt-e bizonyíték a hasonló termék előzőleg megállapított rendes értékhez viszonyított dömpingre, szükség esetén az alaprendelet 2. cikkének rendelkezései értelmében.

(25)

Az érintett termék a Kínai Népköztársaságból származó, jelenleg az ex 8712 00 30 és az ex 8712 00 70 KN-kód alá besorolt, motor nélküli kétkerekű és más kerékpárok (beleértve a háromkerekű szállító kerékpárokat, de kivéve az egykerekűeket) (a továbbiakban: érintett termék).

(26)

A vizsgált termék megegyezik a fent említettel, viszont Indonéziában, Malajziában, Srí Lankán és Tunéziában adták fel – függetlenül attól, hogy Indonéziából, Malajziából, Srí Lankáról és Tunéziából származóként jelentették-e be –, és jelenleg az érintett termékével megegyező KN-kódok alá tartozik (a továbbiakban: vizsgált termék).

(27)

A vizsgálat azt mutatta, hogy a Kínából az Unióba exportált, és Indonéziából, Malajziából, Srí Lankáról és Tunéziából az Unióba feladott kerékpárok ugyanazokkal az alapvető fizikai és műszaki jellemzőkkel rendelkeznek, és ugyanazon célra alkalmazzák őket, ennélfogva az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló termékeknek kell őket tekinteni.

(28)

Az alaprendelet 13. cikke (4) bekezdésének megfelelően mentesség iránti kérelmet benyújtó négy indonéziai vállalat a referencia-időszak alatt az Indonéziából az Unióba irányuló teljes behozatal 91 %-át képviselte. Az Indonéziából származó összimport mennyiségének meghatározásához COMEXT-adatokat használtak fel (15).

(29)

Az egyik vállalat által benyújtott adatokat nem lehetett ellenőrizni, mivel a vállalat állítása szerint nem rendelkezett a mentességre vonatkozó nyomtatvány kitöltéséhez használatos munkalapokkal. Ennélfogva a vállalat nem tudta megmagyarázni és alátámasztani a jelentésében rendelkezésre bocsátott adatokat. A vállalat által benyújtott adatok továbbá megbízhatatlannak bizonyultak, mivel a jelentésben szereplő, a vállalat telephelyén rendelkezésre álló könyvelés alapján vizsgált és újra kiszámított adatokat hibásnak találták (pl. beszerzés, gyártási mennyiség). A vizsgálatból továbbá kiderült, hogy a vállalat értékesítési igazgatója egyidejűleg annak a kínai kerékpárgyártónak az alkalmazásában is állt, amely az indonéz vállalat nyersanyag-készletének (kerékpáralkatrészek) fő beszállítója.

(30)

Az alaprendelet 18. cikke (4) bekezdésének megfelelően a vállalatot értesítették a Bizottság szándékáról, hogy figyelmen kívül hagyja az általa benyújtott információkat, és lehetőséget biztosítottak számára, hogy meghatározott határidőn belül észrevételeket tegyen.

(31)

A vállalat azt állította, hogy rendkívüli együttműködést tanúsított azáltal, hogy a korábban állítólag nem igényelt munkalapokat leszámítva valamennyi dokumentumot rendelkezésre bocsátott. A munkalapokat azonban a Bizottság az előzetes ellenőrzésről szóló levelében bekérte, amelyet a helyszíni ellenőrzést megelőzően elküldött a vállalatnak. A vállalat ezenkívül azt állította, hogy a gyártási és vásárlási értékek kiszámítását befolyásolták az egyik dolgozó által adott megtévesztő magyarázatok, valamint hogy megfelelő volt az exportügyletek ellenőrzése. E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a dolgozók különböző magyarázatai ellenére végül nem lehetett a helyszínen szolgáltatott számadatokat összeegyeztetni a mentességi kérelmen szereplő számadatokkal. Az exporértékesítések értékét illetően az összeegyeztetés valóban helytálló volt. Ezen túlmenően az ellenőrző látogatás során a részt vevő dolgozók nem tudtak magyarázattal szolgálni a mentességi kérelmen szereplő számadatok eredetéről, sem azok összeállításának mikéntjéről. Ezenkívül a vállalat megerősítette, hogy az értékesítési igazgató párhuzamosan a kínai kerékpárgyártó vállalatnál is alkalmazásban állt.

(32)

Ezért a szóban forgó vállalat által benyújtott információkat figyelmen kívül kellett hagyni.

(33)

Az e vállalat tekintetében tett megállapításokat ezért a rendelkezésre álló tényekre alapozták, az alaprendelet 18. cikkével összhangban. A többi három vállalatot a Bizottság együttműködőnek tekintette.

(34)

Az egyetlen malajziai vállalat, amely az alaprendelet 13. cikke (4) bekezdésének megfelelően mentesség iránti kérelmet nyújtott be, a referencia-időszak alatt a Malajziából az Unióba irányuló teljes behozatal 20–30 %-át képviselte. A Malajziából az Unióba irányuló teljes kerékpárimport mennyiségének meghatározásához COMEXT-adatokat használtak fel. A vállalatot a Bizottság együttműködőnek tekintette.

(35)

A hat srí lankai vállalat, amely az alaprendelet 13. cikke (4) bekezdésének megfelelően mentesség iránti kérelmet nyújtott be, a referencia-időszak alatt a Srí Lankából az Unióba irányuló teljes behozatal 69 %-át képviselte. A Srí Lankából származó összimport mennyiségének meghatározásához COMEXT-adatokat használtak fel.

(36)

A vállalatok egyike a vizsgálat során visszavonta a mentesség iránti kérelmét, mivel megszüntette a kerékpárgyártást Srí Lankán. Ezért az e vállalatra vonatkozó adatokat a Bizottság figyelmen kívül hagyta.

(37)

A második vállalat együttműködését a Bizottság nem tartotta kielégítőnek. A benyújtott adatok ellenőrizhetetlenek voltak, mivel nem lehetett megbízhatóan meghatározni a vállalat által vásárolt kínai eredetű alkatrészek értékét és mennyiségét. Ezenfelül nem lehetett ellenőrizni a gyártási folyamatban használt alkatrészek értékét és mennyiségét, mivel azokat egy harmadik fél vásárolta meg, és csak összeszerelésre szállította a vállalathoz.

(38)

Az alaprendelet 18. cikke (4) bekezdésének megfelelően a vállalatot értesítették a Bizottság szándékáról, hogy figyelmen kívül hagyja az általa benyújtott információkat, és lehetőséget biztosítottak számára, hogy meghatározott határidőn belül észrevételeket tegyen. A vállalat nem tett észrevételt.

(39)

A Bizottság egy másik vállalat együttműködését sem tartotta kielégítőnek. A benyújtott információkat nem lehetett a helyszínen ellenőrizni, mivel a vállalat lényeges információkat tartott vissza. Pontosabban a vállalat a helyszíni ellenőrzést megelőzően nem tudta előkészíteni a nyomatékosan kért információkat, például a munkalapokat vagy a hozzá kapcsolódó vállalatok jegyzékét, ezért akadályozta az ellenőrzési folyamatot. Másrészt a Bizottság nem tartotta megbízhatónak a vállalat által bejelentett helyi származású alkatrészek beszerzési értékét, nevezetesen a vizsgálat néhány olyan kapcsolatra is fényt derített a vállalat és annak helyi kerékpáralkatrész-beszállítója között, amelyek túlmutattak a szokásos vásárló és értékesítő közötti kapcsolaton és amelyekről a vállalat nem tudott magyarázattal szolgálni.

(40)

Az alaprendelet 18. cikke (4) bekezdésének megfelelően a vállalatot értesítették a Bizottság szándékáról, hogy figyelmen kívül hagyja az általa benyújtott információkat, és lehetőséget biztosítottak számára, hogy meghatározott határidőn belül észrevételeket tegyen. A vállalat válaszában vitatta a megállapításokat és további bizonyítékokkal és magyarázattal szolgált. A Bizottság az újonnan benyújtott bizonyítékok közül egyiket sem fogadta el, először is azért, mert a helyszíni ellenőrzést követően benyújtott információkat már nem lehetett ellenőrizni. A legtöbb esetben az újonnan benyújtott bizonyítékok nem voltak összhangban a helyszínen gyűjtött magyarázatokkal és bizonyítékokkal. Ami az újonnan benyújtott magyarázatokat illeti, azokat a Bizottság nem tartotta kielégítőnek, mivel azok a legfontosabb kérdéseket nem érintették, például a kapcsolódó vállalatokkal összefüggő hiányzó magyarázatokat.

(41)

Ezért a szóban forgó vállalat által benyújtott információkat figyelmen kívül kellett hagyni.

(42)

Az e vállalat tekintetében tett megállapításokat ezért a rendelkezésre álló tényekre alapozták, az alaprendelet 18. cikkével összhangban.

(43)

A két tunéziai vállalat, amely az alaprendelet 13. cikke (4) bekezdésének megfelelően mentesség iránti kérelmet nyújtott be, a referencia-időszak alatt a Comext-adatok alapján a Tunéziából az Unióba irányuló teljes behozatalt képviselte. A Bizottság mindkét vállalatot együttműködőnek tekintette.

(44)

A fenti (21) preambulumbekezdésben említettek szerint a kínai gyártók/exportőrök egyike sem tanúsított együttműködést. Ezért egyrészről az érintett termék Unióba irányuló behozatalára, másrészről a Kínából Indonéziába, Malajziába, Srí Lankára és Tunéziába irányuló kerékpárkivitelre vonatkozó megállapítások az alaprendelet 18. cikke (1) bekezdésének megfelelően rendelkezésre álló adatokon alapultak. Az Unióba irányuló behozatalt illetően a Comextben regisztrált behozatali adatokat használták fel. A Kínából Indonéziába, Malajziába, Srí Lankára és Tunéziába irányuló export volumenének meghatározásához a Bizottság a kínai nemzeti statisztikát használta fel.

(45)

Az érintett termék Kínából az Unióba irányuló behozatala 2005 óta – vagyis a 2005 júliusában bevezetett szigorúbb dömpingellenes intézkedéseket követően – 38,2 %-kal esett vissza és a következő években tovább csökkent. Összességében a Kínából származó behozatal több mint 80 %-kal esett vissza a vizsgálati időszakban.

(46)

Ugyanakkor a vizsgált termék Indonéziából az Unióba irányuló behozatala 2005-től kezdve növekedett és 2006-ban – 2004-hez képest – több mint kétszeresére emelkedett. A behozatal tovább emelkedett 2009 kivételével, ám ebben az évben is jóval meghaladta a 2004. évi szintet. 2009-től egészen a referencia-időszakig ismét folyamatos növekedés volt tapasztalható. A referencia-időszakban az Indonéziából származó behozatal 2004-hez képest 157 %-kal nőtt.

(47)

Ami a vizsgált termék Malajziából az Unióba irányuló behozatalát illeti, az 2005 júliusát, azaz a dömpingellenes vám megemelését megelőzően elhanyagolható volt. 2005-ben jelentősen (több mint kétszázszorosára) növekedett a behozatal, de 2009-ben 46 %-kal csökkent, amit 2010-ben újabb, 38 %-os növekedés követett. Jóllehet a Malajziából származó behozatal 2011-ben és a referencia-időszakban ismét csökkent, annak szintje a referencia-időszakban még mindig jóval meghaladta a szigorúbb dömpingellenes intézkedések bevezetése előtti, 2004. évi behozatali szintet (185 158 kerékpár a 2004. évi 10 749 darabhoz képest, vagyis 1 623 %-os emelkedés).

(48)

A vizsgált termék Srí Lankáról az Unióba irányuló behozatala jelentősen emelkedett a dömpingellenes vámok 2005. évi emelkedését követően és a következő években mintegy 500 %-kal tovább nőtt, 2010-ben pedig elérte tetőpontját. 2011-ben és a referencia-időszakban visszaesett a vizsgált termék Srí Lankáról történő behozatala, habár még mindig messze felülmúlta a szigorúbb dömpingellenes intézkedések bevezetése előtti, 2004. évi behozatali szintet; a Srí Lankáról származó behozatal mennyisége 2004 és a referencia-időszak között 282 %-kal nőtt.

(49)

Végül az érintett termék Tunéziából az Unióba irányuló behozatala 2005-ben, a dömpingellenes vámok megemelését követően megközelítőleg 30 %-kal, 2006-ban pedig több mint 20 %-kal nőtt. 2006 és 2007 között a behozatal mértéke több mint kétszerese lett, amely 2007-ben tetőzött. 2008 és 2010 között a behozatal visszaesett, 2011-ben újra megemelkedett és végül kis mértékben csökkent a referencia-időszakban. A vizsgálati időszakban a Tunéziából származó behozatal 200,3 %-kal nőtt.

(50)

A lenti 1. táblázat a Kínából, Indonéziából, Malajziából, Srí Lankáról és Tunéziából az Unióba irányuló kerékpár-behozatal mennyiségeit mutatja a 2004. január 1-jétől2012. augusztus 31-ig tartó vizsgálati időszakban.

1.   táblázat

(51)

A Kínából Indonéziába irányuló kerékpárexport először 2008-ban növekedett meg (56,2 %-kal). 2008 és a referencia-időszak között – 2009 kivételével – tovább nőtt az import mértéke. A vizsgálati időszakban a Kínából Indonéziába irányuló export összesen 83,8 %-kal emelkedett.

(52)

A Kínából Malajziába irányuló kerékpárexport 2005-ben a dömpingellenes intézkedésekkel bevezetett magasabb vámok miatt majdnem 30 %-kal megnövekedett és tovább nőtt a 2011. évi tetőpont eléréséig, amikor is 2004-hez képest 110,8 %-os növekedés volt tapasztalható. A referencia-időszakban a Kínából Malajziába irányuló export valamelyest csökkent, de jóval a 2004-es szint felett maradt. Összességében a Malajziába irányuló kínai export 99,6 %-kal nőtt a vizsgálati időszakban.

(53)

A Kínából Srí Lankára irányuló kerékpárexport is nőtt a dömpingellenes vámok 2005. júliusi emelését követően. Az export mértéke 2007-ben kissé visszaesett, de 2010-ben és 2011-ben a 2004. évi szinthez képest több mint duplájára nőtt. Összességében a Srí Lankára irányuló kínai export 132,5 %-kal nőtt a vizsgálati időszakban.

(54)

Végül a Kínából Tunéziába irányuló kerékpárexport a dömpingellenes vámok növekedése előtt elhanyagolható volt. 2005-től kezdve a Tunéziába irányuló export jelentősen megemelkedett és 2008-ban tetőzött (2004 és 2008 között 2 534 darabról 389 445 darabra nőtt). Habár a Kínából Tunéziába irányuló export 2008 után csökkent és alacsonyabb szinten maradt, e szint a 2004. évi szintnél jóval magasabb volt. Összességében a Tunéziába irányuló kínai export 2004 és a referencia-időszak között 2 534 darab kerékpárról 170 772-re nőtt.

(55)

A 2. táblázat a Kínából Indonéziába, Malajziába, Srí Lankára és Tunéziába irányuló kerékpárexportot mutatja a 2004. január 1-jétől2012. augusztus 31-ig tartó vizsgálati időszakban.

2.   táblázat

(56)

2009 és a referencia-időszak között indonéz vállalatok 54 %-kal, a tunéziai vállalatok 24 %-kal növelték gyártásuk volumenét. A srí lankai vállalatok azonban ugyanebben az időszakban kis mértékben csökkentették teljesítményüket.

(57)

Ami Malajziát illeti, az egyetlen együttműködő malajziai vállalat 2010-ben kezdte meg a kerékpárok gyártását és kivitelét. Mivel egyetlen másik vállalat sem működött együtt, a Bizottságnak a vizsgált termék tényleges gyártásának lehetséges szintjeiről nem sikerült információt szereznie ebben az országban.

3.   táblázat

Az együttműködő vállalatok kerékpárgyártása Indonéziában, Srí Lankán és Tunéziában

(58)

A Kínából az Unióba irányuló export általános csökkenése és azzal párhuzamosan az Indonéziából, Malajziából, Srí Lankáról és Tunéziából az Unióba irányuló export növekedése, valamint a 2005 júliusában bevezetett szigorúbb dömpingellenes intézkedéseket követően a Kínából Indonéziába, Malajziába, Srí Lankára és Tunéziába irányuló export növekedése az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének értelmében egyrészről az érintett országok, másrészről az Unió közötti kereskedelem szerkezetében változást eredményezett.

(59)

Az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a kereskedelem szerkezetének megváltozása olyan gyakorlat, eljárás vagy munka következménye legyen, melynek a vám kivetésén kívül semmilyen más elfogadható oka vagy gazdasági indoka nincs. A fent említett gyakorlat, eljárás vagy munka többek között magában foglalja a meglévő intézkedések tárgyát képező termék harmadik országokon keresztül történő feladását, valamint a részeknek az Unióban vagy egy harmadik országban történő összeszerelését. Az összeszerelési tevékenységek meglétét az alaprendelet 13. cikkének (2) bekezdésével összhangban állapítják meg.

(60)

A kezdetben együttműködő négy indonéziai vállalat exportja a referencia-időszakban az Unióba irányuló összes indonéziai export 91 %-át képviselte.

(61)

A kezdetben együttműködő négy vállalatból három tekintetében a vizsgálat nem derített fényt átrakodási tevékenységre.

(62)

A negyedik vállalatot illetően – a (29)–(33) preambulumbekezdésben foglaltak szerint – indokolt volt az alaprendelet 18. cikkének alkalmazása. A vizsgálatból kiderült, hogy a vállalat nem rendelkezett elegendő felszereléssel, amely alátámasztotta volna az Unióba irányuló export mennyiségét a referencia-időszakban, és egyéb magyarázat hiányában megállapítható, hogy a vállalat átrakodás miatt részt vett az intézkedések kijátszásában.

(63)

Az Unióba irányuló fennmaradó exportot illetően nem volt együttműködés a fenti (29)–(33) preambulumbekezdésben foglaltak szerint.

(64)

Ezért az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének értelmében – a fenti (58) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően – az Indonézia és az Unió közötti kereskedelmi szerkezet megváltozása fényében, továbbá a fenti (61) preambulumbekezdésben említett indonéz vállalattal kapcsolatos megállapítások és azon tény alapján, hogy nem minden indonéziai gyártó/exportőr állt elő és működött együtt, megerősítést nyert, hogy a Kínából származó termékeket Indonéziában átrakodták.

(65)

A Bizottság minden együttműködő vállalat tekintetében megvizsgálta a nyersanyagok (kerékpáralkatrészek) forrásait és a gyártási költségeket, hogy megállapítsa, hogy az Indonéziában végzett összeszerelési tevékenység az alaprendelet 13. cikke (2) bekezdésében foglalt feltételek alapján a meglévő intézkedések kijátszását jelenti-e. A kezdetben együttműködő négy vállalat közül három esetében a Kínából származó nyersanyagok (kerékpáralkatrészek) összértéküket tekintve az összeszerelt termék részeinek legfeljebb 60 %-át tették ki. Ennélfogva nem volt szükséges megvizsgálni, hogy az összeszerelési tevékenység során a behozott részek hozzáadott értéke meghaladta-e a gyártási költségek 25 %-át. Következésképp a Bizottság nem állapította meg az összeszerelési tevékenység meglétét e három vállalat tekintetében.

(66)

A negyedik vállalat tekintetében az alaprendelet 18. cikke (1) bekezdését alkalmazták a fenti (29)–(33) preambulumbekezdésben foglaltak szerint. Mivel a vállalat nem tudott megbízható adatokat szolgáltatni, nem lehetett megállapítani, hogy részt vett-e az összeszerelési tevékenységekben.

(67)

Ezért az összeszerelési tevékenységek megléte az alaprendelet 13. cikke (2) bekezdése értelmében nem nyert megállapítást.

(68)

Az egyetlen együttműködő malajziai vállalat exportja a referencia-időszakban az Unióba irányuló összes malajziai export 20–30 %-át képviselte. E vállalat 2011 végén kezdte meg az érintett termék gyártását és az Unióba irányuló exportját. E vállalattal kapcsolatban a Bizottság nem állapított meg átrakodási tevékenységeket. Az Unióba irányuló fennmaradó exportot illetően nem volt együttműködés a fenti (34) preambulumbekezdésben foglaltak szerint.

(69)

Ezért tekintettel a Malajzia és az Unió közötti kereskedelem szerkezetének az (58) preambulumbekezdésben leírt, az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének értelmében történt megváltozására és arra a tényre, hogy nem minden malajziai gyártó/exportőr állt elő és működött együtt, megállapítható, hogy a nem a szóban forgó vállalattól érkező fennmaradó exportmennyiségek az átrakodási tevékenységnek tulajdoníthatók.

(70)

Ezek alapján megerősítést nyert az a tény, hogy a Kínából származó termékeket Malajziában átrakodták.

(71)

Malajzia esetében a vizsgálatot megindító rendelet (12) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a Bizottság a vizsgálatot kiterjesztette az intézkedéseket kijátszó egyéb, a vizsgálat során azonosított tevékenységekre, így az összeszerelési tevékenységekre is.

(72)

A Bizottság az egyetlen együttműködő vállalat tekintetében megvizsgálta az alaprendelet 13. cikke (2) bekezdésében foglalt feltételeket, hogy megállapítsa, hogy a Malajziában végzett összeszerelési tevékenység a meglévő intézkedések kijátszását jelenti-e. A vizsgálat az alábbi megállapításokat eredményezte.

(73)

A vállalat 2010-ben kezdte meg működését, miután Kínával szemben szigorúbb dömpingellenes intézkedéseket vezetettek be. A vállalatról megállapítást nyert, hogy exportorientált, és exportja az uniós piacra irányult, hiszen a belföldi, illetve harmadik országokba irányuló értékesítései elhanyagolhatóak voltak. A vállalat a gyártáshoz használt alkatrészeket is elsősorban Kínából szerezte be. A Bizottság szerint a vállalat az alaprendelet 13. cikke (2) bekezdésének a) pontjában foglalt feltételeknek ezért megfelelt.

(74)

Ezenfelül e vállalat három alkatrésztípus kivételével teljesen elhasznált kerékpáralkatrészeket vásárolt Kínából. Ebben az esetben a Kínából származó nyersanyagok (kerékpáralkatrészek) a végtermékrészek összértékének több mint 60 %-át képviselték. Ezenfelül kiderült, hogy az összeszerelési tevékenység során behozott részek hozzáadott értéke nem haladta meg e vállalat gyártási költségeinek 25 %-át. A vállalat ezért eleget tett a 13. cikk (2) bekezdésének b) pontjában foglalt feltételeknek.

(75)

Ezen túlmenően az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésének megfelelően a korábban megállapított rendes érték (lásd a lenti (98) preambulumbekezdést) és a referencia-időszakban a vállalat által az Unióba szállított kerékpárok – az uniós határparitáson számított, vámfizetés nélküli CIF-ár százalékában kifejezett – exportárainak összehasonlítása jelentős dömpinget mutatott ki a szóban forgó vállalat tekintetében a vizsgált termék behozatalával kapcsolatban. Az összehasonlítást minden egyes, a referencia-időszakban az Unióba exportált vizsgált termék tekintetében elvégezték. Ezenfelül megállapítást nyert, hogy e vállalat exportárai jóval az eredeti vizsgálatban az uniós gazdasági ágazat tekintetében megállapított, a kár megszüntetéséhez szükséges szint alatt voltak. A számításokat a rendelkezésre álló információk alapján a fő termékkategóriák szerint végezték. Így a hatályos vám javító hatását aláásták az árak tekintetében. Ennek alapján megállapítást nyert, hogy teljesültek az alaprendelet 13. cikke (2) bekezdésének c) pontjában foglalt feltételek.

(76)

Ennek alapján megállapítható, hogy a vállalat részt vett az összeszerelési tevékenységekben. Ezért az összeszerelési tevékenységek megléte Malajziában az alaprendelet 13. cikke (2) bekezdése értelmében megerősítést nyert.

(77)

A kezdetben együttműködő srí lankai vállalatok exportja a referencia-időszakban az Unióba irányuló összes srí lankai export 69 %-át képviselte. A kezdetben együttműködő hat vállalatból három tekintetében a vizsgálat nem tárt fel átrakodási tevékenységeket. A fennmaradó exportot illetően a (35)–(42) preambulumbekezdésben foglaltak szerint nem volt együttműködés.

(78)

Ezért tekintettel a Srí Lanka és az Unió közötti kereskedelem szerkezetének az (58) preambulumbekezdésben leírt, az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének értelmében történt megváltozására és arra a tényre, hogy nem minden srí lankai gyártó/exportőr állt elő és/vagy működött együtt, megállapítható, hogy a szóban forgó gyártók/exportőrök kivitele az átrakodási gyakorlatnak tulajdonítható.

(79)

Ezek alapján megerősítést nyert az a tény, hogy a Kínából származó termékeket Srí Lankán átrakodták.

(80)

A Bizottság minden együttműködő vállalat tekintetében megvizsgálta a nyersanyagok (kerékpáralkatrészek) forrásait és a gyártási költségeket, hogy megállapítsa, hogy a Srí Lankán végzett összeszerelési tevékenység az alaprendelet 13. cikke (2) bekezdésében foglalt feltételek alapján a meglévő intézkedések kijátszását jelenti-e.

(81)

A kezdetben együttműködő hat vállalat közül három esetében a Kínából származó nyersanyagok (kerékpáralkatrészek) összértéküket tekintve az összeszerelt termék részeinek legfeljebb 60 %-át tették ki. Ennélfogva nem volt szükséges megvizsgálni, hogy az összeszerelési tevékenység során a behozott részek hozzáadott értéke meghaladta-e a gyártási költségek 25 %-át. Következésképp e három vállalat esetében a Bizottság nem állapította meg az összeszerelési tevékenység meglétét.

(82)

Az alaprendelet 18. cikke (1) bekezdését két másik vállalatra vonatkozóan is alkalmazták a fenti (37)–(42) preambulumbekezdésben foglaltak szerint, míg egy másik vállalat a fenti (36) preambulumbekezdésben említett helyszíni ellenőrzés során visszavonta együttműködését. Ezért az összeszerelési tevékenységek meglétét az alaprendelet 13. cikke (2) bekezdése értelmében nem állapították meg.

(83)

A referencia-időszakban a Tunéziából az Unióba irányuló teljes behozatalt az együttműködő tunéziai vállalatok exportja valósította meg.

(84)

A két együttműködő vállalat ellenőrzése során nem derült fény arra, hogy a Kínából származó termékeket Tunéziában átrakodták.

(85)

A Bizottság minden együttműködő vállalat tekintetében megvizsgálta a nyersanyagok (kerékpáralkatrészek) forrásait és a gyártási költségeket, hogy megállapítsa, hogy a Tunéziában végzett összeszerelési tevékenység az alaprendelet 13. cikke (2) bekezdésében foglalt feltételek alapján a meglévő intézkedések kijátszását jelenti-e. Egy együttműködő vállalat esetében a Kínából származó nyersanyagok (kerékpáralkatrészek) összértéküket tekintve az összeszerelt termék részeinek több mint 60 %-át képviselték. A vizsgálatból azonban kiderült, hogy az összeszerelési tevékenység során behozott részek hozzáadott értéke meghaladta e vállalat gyártási költségeinek 25 %-át. Ennek alapján megállapítható, hogy a vállalat nem vett részt az összeszerelési tevékenységekben.

(86)

A Bizottság elemezte a többi tunéziai vállalat tekintetében az alaprendelet 13. cikke (2) bekezdésében foglalt feltételeket. A vizsgálat során az alábbi eredmények születtek.

(87)

A vállalat 2006-ban kezdte meg működését, miután Kínával szemben szigorúbb dömpingellenes intézkedéseket vezetettek be. A vállalatról megállapítást nyert, hogy exportorientált és exportja az uniós piacra irányult, hiszen a belföldi, illetve harmadik országokba irányuló értékesítései elhanyagolhatóak voltak. A vállalat a gyártáshoz használt alkatrészeket is elsősorban Kínából szerezte be. Ennek alapján megállapítást nyert, hogy az alaprendelet 13. cikke (2) bekezdésének a) pontjában foglalt feltételek teljesültek.

(88)

Ezenkívül a szóban forgó vállalatról megállapítást nyert, hogy többségi részvénytulajdonosa egy kínai kerékpárgyártó.

(89)

Ezen túlmenően a vállalat az összes kerékpáralkatrészt Kínában vásárolta és ezért a Kínából származó nyersanyagok (kerékpáralkatrészek) a végtermékrészek összértékének több mint 60 %-át képviselték. Ezenkívül a vizsgálat azt is kimutatta, hogy az egyetlen szolgáltató és a kínai alkatrészek beszállítója kapcsolatban állt a szóban forgó vállalat kínai többségi részvénytulajdonosával. A vállalat összeszerelési tevékenységei során behozott részek hozzáadott értéke nem haladta meg e vállalat gyártási költségeinek 25 %-át sem. Ennek alapján az alaprendelet 13. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt feltételek teljesültek.

(90)

Ezenfelül az ellenőrzés során számos hibára derült fény a referencia-időszakban az Unióba irányuló exportok jegyzékében és ezért az uniós piacra irányuló teljes kivitel mintegy 25 %-át kitevő, a mintában szereplő értékesítési számlák alapján új dokumentumot készítettek. Következésképp az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésében foglaltak alapján a szóban forgó vállalat Unióba irányuló exportügyleteivel kapcsolatos részletes információk hiányában a rendes érték és az exportár összehasonlítása a korábban megállapított rendes érték (lásd a (98) preambulumbekezdést) súlyozott átlagának az e vállalat Unióba irányuló exportárainak súlyozott átlagával való összehasonlítása alapján történt. Az uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezett dömpingkülönbözetet a Bizottság jelentősnek találta. Ezenfelül megállapítást nyert, hogy e vállalat exportárai átlagosan jóval az eredeti vizsgálatban az uniós gazdasági ágazat tekintetében megállapított, a kár megszüntetéséhez szükséges szint alatt voltak. A számítások a súlyozott átlag alapján történtek. Így a hatályos vám javító hatását aláásták az árak tekintetében. Ezért megállapítást nyert, hogy az alaprendelet 13. cikke (2) bekezdésének c) pontjában foglalt feltételek teljesültek. Ennek alapján megállapítható, hogy a vállalat részt vett az összeszerelési tevékenységekben.

(91)

Ezért az összeszerelési tevékenységek megléte Tunéziában az alaprendelet 13. cikke (2) bekezdése értelmében megerősítést nyert.

(92)

A vizsgálat az átrakodásra és az összeszerelési tevékenységekre semmi más elfogadható okot vagy gazdasági indokot nem talált, mint az érintett termékekre vonatkozó meglévő intézkedések megkerülésének szándékát. A vámon kívül nem volt kimutatható semmilyen más olyan intézkedés, amelyre az átrakodási és az összeszerelési tevékenységek költségeinek kompenzálásaként lehetne tekinteni, különös tekintettel a Kínából származó kerékpárok szállítására és Indonéziában, Malajziában, Srí Lankán és Tunéziában történő átrakodására vonatkozóan.

(93)

Annak megállapítására, hogy az importált termékek mennyiségei és árai aláásták-e a Kínából származó érintett termékre elrendelt, meglévő intézkedések javító hatásait, az eredetileg együttműködő gyártók/exportőrök – akikre az alaprendelet 18. cikkét alkalmazták – és a nem együttműködő vállalatok által szolgáltatott ellenőrzött adatokat, valamint a COMEXT adatait használták fel, mivel az export mennyiségeire és áraira vonatkozóan ezek voltak a legmegbízhatóbb adatok. Adott esetben felhasználták azon együttműködő vállalatok által bejelentett mennyiségi és exportáradatokat is, amelyekkel kapcsolatban megállapították, hogy kijátszották az intézkedéseket. Az így meghatározott exportárakat a Bizottság összehasonlította a legutóbb, vagyis a (3) preambulumbekezdésben említett, 2005-ben lezárt időközi felülvizsgálatban az uniós gyártók tekintetében megállapított, a kár megszüntetéséhez szükséges szinttel.

(94)

A Bizottság összehasonlította a 2005-ös időközi felülvizsgálatban megállapított, a kár megszüntetéséhez szükséges szintet és a jelenlegi vizsgálatban megállapított, a referencia-időszakában érvényes exportár súlyozott átlagát, ami mind a négy érintett országban jelentős, áron aluli értékesítést mutatott.

(95)

Az Indonéziából, Malajziából, Srí Lankáról és Tunéziából származó, Unióba irányuló import növekedését a Bizottság jelentősnek tekintette a 2.4.1. szakaszban ((45)–(50) preambulumbekezdés) leírt mennyiségek tekintetében.

(96)

Ezért megállapítást nyert, hogy a meglévő intézkedéseket a mennyiségek és árak tekintetében aláássák.

(97)

Végül az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdésével összhangban megvizsgálták, hogy van-e bizonyíték a dömpingre az érintett termékre előzőleg megállapított rendes értékhez viszonyítva.

(98)

A fenti (3) preambulumbekezdésben említett, 2005-ben lefolytatott időközi felülvizsgálatban a rendes értéket a Mexikóban jellemző árak alapján állapították meg, amely országot a vizsgálat során Kína tekintetében megfelelő piacgazdasággal rendelkező analóg országnak minősítették (a továbbiakban: korábban megállapított rendes érték).

(99)

Az indonéziai export jelentős részéről megállapítást nyert, hogy azt három olyan indonéziai vállalat által exportált valódi indonéziai termékek képviselik, amelyek – a vizsgálat eredményei szerint – nem vettek részt a fenti (61) és (65) preambulumbekezdésben említett intézkedések kijátszásában. Emiatt az intézkedések kijátszása által érintett indonéziai exportárak megállapítása érdekében csak a nem együttműködő gyártók/exportőrök exportját vették figyelembe. E célból a rendelkezésre álló legmegbízhatóbb tényekre hagyatkozva az exportárakat a Comext-adatok alapján, a referencia-időszakban az Indonéziából az Unióba szállított kerékpárok átlagos exportára alapján állapították meg.

(100)

A rendes érték és az exportár megalapozott összehasonlítása érdekében az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése értelmében kiigazítások formájában megfelelő módon figyelembe vették az árakat és az azok összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségeket. Ennek megfelelően az uniós gazdasági ágazat által a jelen vizsgálat iránti kérelmében benyújtott szállítási, biztosítási és csomagolási költségekből eredő különbségek kiegyenlítése érdekében kiigazításra került sor.

(101)

Az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésének megfelelően a dömpinget az eredeti vizsgálatban megállapított rendes érték súlyozott átlagának és a referencia-időszakban alkalmazott megfelelő indonéziai exportárak súlyozott átlagának összehasonlítása alapján számították ki, az uniós határparitáson számított, vámfizetés nélküli CIF-ár százalékában kifejezve.

(102)

A rendes érték súlyozott átlagának az exportárak súlyozott átlagával történő összehasonlítása a dömping meglétét mutatta.

(103)

Malajziában a vizsgált termék gyártói általi együttműködés alacsony szintje miatt a malajziai exportárakat a Comext-adatok alapján a referencia-időszakban a kerékpárok átlagos exportárára vonatkozóan rendelkezésre álló tényekre kellett alapozni.

(104)

A rendes érték és az exportár megalapozott összehasonlítása érdekében az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése értelmében kiigazítások formájában megfelelő módon figyelembe vették az árakat és az azok összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségeket. Ennek megfelelően a szállítási, biztosítási és csomagolási költségekből eredő különbségek kiegyenlítése érdekében kiigazításra került sor. Tekintve, hogy az együttműködés szintje alacsony volt, a vonatkozó kiigazítások az uniós gazdasági ágazat által a jelen vizsgálat iránti kérelmében benyújtott információkon alapultak.

(105)

Az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésének megfelelően a dömpinget az eredeti vizsgálatban megállapított rendes érték súlyozott átlagának és a referencia-időszakban alkalmazott megfelelő malajziai exportárak súlyozott átlagának összehasonlítása alapján számították ki, az uniós határparitáson számított, vámfizetés nélküli CIF-ár százalékában kifejezve.

(106)

A rendes érték súlyozott átlagának az exportárak súlyozott átlagával történő összehasonlítása a dömping meglétét mutatta.

(107)

Mivel Srí Lanka együttműködésének szintje alacsony volt, az exportárat a Comext-adatok alapján, a referencia-időszakban a kerékpárok átlagos exportárára vonatkozóan rendelkezésre álló tények alapján állapították meg, amelyeket összevetettek az intézkedések kijátszásában nem érintett vállalatok által benyújtott, rendelkezésre álló exportadatokkal.

(108)

A rendes érték és az exportár megalapozott összehasonlítása érdekében az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése értelmében kiigazítások formájában megfelelő módon figyelembe vették az árakat és az azok összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségeket. Ennek megfelelően és tekintve, hogy egyéb információk nem álltak rendelkezésre, az uniós gazdasági ágazat által a jelen vizsgálat iránti kérelmében benyújtott információk alapján a szállítási, biztosítási és csomagolási költségekből eredő különbségek kiegyenlítése érdekében kiigazításra került sor.

(109)

Az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésének megfelelően a dömpinget az eredeti vizsgálatban megállapított rendes érték súlyozott átlagának és a referencia-időszakban alkalmazott megfelelő srí lankai exportárak súlyozott átlagának összehasonlítása alapján számították ki, az uniós határparitáson számított, vámfizetés nélküli CIF-ár százalékában kifejezve.

(110)

A rendes érték súlyozott átlagának az exportárak súlyozott átlagával történő összehasonlítása a dömping meglétét mutatta.

(111)

Az exportárat a Comext-adatok alapján a referencia-időszakban a kerékpárok átlagos exportára alapján állapították meg, amelyeket összevetettek az intézkedések kijátszásában nem érintett vállalatok által benyújtott exportadatokkal.

(112)

A rendes érték és az exportár megalapozott összehasonlítása érdekében az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése értelmében kiigazítások formájában megfelelő módon figyelembe vették az árakat és az azok összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségeket. Ennek megfelelően az uniós gazdasági ágazat által a jelen vizsgálat iránti kérelmében benyújtott információk alapján a szállítási, biztosítási és csomagolási költségekből eredő különbségek kiegyenlítése érdekében kiigazításra került sor.

(113)

Az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésének megfelelően a dömpinget az eredeti vizsgálatban megállapított rendes érték súlyozott átlagának és a referencia-időszakban alkalmazott megfelelő tunéziai exportárak súlyozott átlagának összehasonlítása alapján számították ki, az uniós határparitáson számított, vámfizetés nélküli CIF-ár százalékában kifejezve.

(114)

A rendes érték súlyozott átlagának az exportárak súlyozott átlagával történő összehasonlítása a dömping meglétét mutatta.

(115)

A fentiekre tekintettel megállapítható, hogy a Kínai Népköztársaságból származó kerékpárok behozatalára kivetett végleges dömpingellenes vámot Indonéziában, Malajziában és Srí Lankán történő átrakodás, valamint Malajziában és Tunéziában történő összeszerelési tevékenységek révén az alaprendelet 13. cikke értelmében kijátsszák.

(116)

Az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdése első mondatának megfelelően a Kínából származó érintett termék behozatalára vonatkozó meglévő intézkedéseket ezért ki kell terjeszteni az Indonéziában, Malajziában, Srí Lankán és Tunéziában feladott ugyanezen termékek behozatalára, függetlenül attól, hogy azokat Indonéziából, Malajziából, Srí Lankáról és Tunéziából származóként jelentik-e be.

(117)

A kiterjesztendő intézkedéseknek meg kell egyezniük a jelenleg a 990/2011/EU végrehajtási rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében foglaltakkal, melyek az uniós határparitáson számított, vámot még nem tartalmazó nettó árra alkalmazandó 48,5 %-os végleges dömpingellenes vámot jelentenek.

(118)

Az alaprendelet 13. cikke (3) bekezdésével és 14. cikke (5) bekezdésével összhangban, amely előírja, hogy valamennyi kiterjesztett intézkedésnek a vizsgálatot megindító rendelet által érvényesített nyilvántartás szerint az Unióba beléptetett importra kell vonatkoznia, a vámokat be kell szedni a szóban forgó, Indonéziából, Malajziából, Srí Lankáról és Tunéziából szállított kerékpárok nyilvántartásba vett importjára vonatkozóan.

(119)

A kitöltött kérdőívet beküldő négy indonéz vállalat az alaprendelet 13. cikke (4) bekezdésének megfelelően mentességet kért az esetleges kiterjesztett intézkedések alól.

(120)

A (29)–(33) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően a 18. cikk alkalmazása egy vállalat esetében volt indokolt. Ezért a kereskedelmi szerkezet megváltozására és az átrakodási gyakorlatra vonatkozó, az (58) preambulumbekezdésben leírt megállapításokra tekintettel e vállalatnak nem adható mentesség.

(121)

A másik három indonéziai együttműködő vállalatról, melyek az alaprendelet 13. cikke (4) bekezdésének megfelelően mentességet kértek az esetleges kiterjesztett intézkedések alól, megállapítást nyert, hogy azok a (65) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően nem vesznek részt a jelen vizsgálat hatálya alá tartozó intézkedések kijátszásában. Ezenfelül e gyártók igazolni tudták, hogy nem állnak kapcsolatban az intézkedések kijátszásában érintett gyártók/exportőrök, illetőleg a kínai kerékpárgyártók/exportőrök egyikével sem. Ezért a kiterjesztett intézkedések alóli mentesség megadható e három vállalat számára.

(122)

A kitöltött kérdőívet beküldő egyetlen malajziai vállalat az alaprendelet 13. cikke (4) bekezdésének megfelelően mentességet kért az esetleges kiterjesztett intézkedések alól.

(123)

A (72)–(76) preambulumbekezdésben foglaltak szerint megállapítható, hogy a vállalat részt vett az intézkedések kijátszásában. Ezért a kereskedelmi szerkezet megváltozására és az átrakodási gyakorlatra vonatkozó, az (58) preambulumbekezdésben leírt megállapításokra tekintettel e vállalatnak nem adható mentesség.

(124)

A kitöltött kérdőívet beküldő hat srí lankai vállalat az alaprendelet 13. cikke (4) bekezdésének megfelelően mentességet kért az esetleges kiterjesztett intézkedések alól.

(125)

A (36) preambulumbekezdésben foglaltak szerint az egyik vállalat a vizsgálat során visszavonta a mentesség iránti kérelmét és ezért a kereskedelmi szerkezet megváltozására és az átrakodási gyakorlatra vonatkozó, az (58) preambulumbekezdésben leírt megállapításokra tekintettel e vállalatnak nem adható mentesség.

(126)

Két másik vállalat esetében indokolt volt az alaprendelet 18. cikkének alkalmazása a (36)–(42) preambulumbekezdésben foglaltak szerint, és ezért a kereskedelmi szerkezet megváltozására és az átrakodási gyakorlatra vonatkozó, az (58) preambulumbekezdésben leírt megállapításokra tekintettel e vállalatoknak nem adható mentesség.

(127)

A másik három srí lankai együttműködő vállalatról, melyek az alaprendelet 13. cikke (4) bekezdésének megfelelően mentességet kértek az esetleges kiterjesztett intézkedések alól, megállapítást nyert, hogy a (80) és (81) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően nem vesznek részt a jelenlegi vizsgálat hatálya alá tartozó intézkedések kijátszásában. Ezenfelül e gyártók igazolni tudták, hogy nem állnak kapcsolatban az intézkedések kijátszásában érintett vállalatok, illetőleg a kínai kerékpárgyártók/exportőrök egyikével sem. Ezért a kiterjesztett intézkedések alóli mentesség megadható e vállalatok számára.

(128)

A kitöltött kérdőívet beküldő két tunéziai vállalat az alaprendelet 13. cikke (4) bekezdésének megfelelően mentességet kért az esetleges kiterjesztett intézkedések alól.

(129)

Megállapítást nyert, hogy az egyik vállalat nem vett részt az e vizsgálat hatálya alá tartozó intézkedések kijátszásában. Ezenfelül e gyártó igazolni tudta, hogy nem áll kapcsolatban az intézkedések kijátszásában érintett vállalatok, illetőleg a kínai kerékpárgyártók/exportőrök egyikével sem. Ezért a kiterjesztett intézkedések alóli mentesség megadható e vállalat számára.

(130)

A (89) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a második vállalatról megállapítást nyert, hogy részt vett az intézkedések kijátszásában és ezért a kereskedelmi szerkezet megváltozására és az átrakodási gyakorlatra vonatkozó, az (58) preambulumbekezdésben leírt megállapításokra tekintettel e vállalatnak nem adható mentesség.

(131)

Megállapítást nyert, hogy ebben az esetben a mentességek megfelelő alkalmazása érdekében különleges intézkedésekre van szükség. Ezen különleges intézkedések közé tartozik az e rendelet mellékletében meghatározott követelményeknek megfelelő, érvényes kereskedelmi számla bemutatása a tagállamok vámhatóságai számára. Az olyan behozatal után, amelyet nem kísér ilyen számla, a kiterjesztett dömpingellenes vám fizetendő.

(132)

Az alaprendelet 11. cikke (3) bekezdésének sérelme nélkül a többi indonéziai, malajziai, srí lankai és tunéziai gyártót/exportőrt – akik nem jelentkeztek az eljárás során és nem exportálták a vizsgálat tárgyát képező terméket a referencia-időszakban, és akik az alaprendelet 11. cikkének (4) és 13. cikkének (4) bekezdése értelmében a kiterjesztett dömpingellenes vám alóli mentesség iránti kérelmet szándékoznak benyújtani – kérdőív kitöltésére kérik fel annak érdekében, hogy a Bizottság megállapíthassa, hogy mentességben részesíthetők-e. Az ilyen mentesség a következők felmérése után nyújtható: a vizsgált termék piaci helyzete, a termelési kapacitás és kapacitáskihasználás, a beszerzés és értékesítés, annak valószínűsége, hogy folytatódhat-e az a gyakorlat, amelyre nincs elfogadható ok vagy gazdasági indok, valamint a dömping bizonyítéka. A Bizottság rendes körülmények között helyszíni ellenőrző látogatást is tesz. A kérelmet a Bizottsághoz kell benyújtani, haladéktalanul, valamennyi lényeges információval együtt, különös tekintettel a vállalat tevékenységében bekövetkezett, a termeléssel és értékesítéssel kapcsolatos változásokra.

(133)

Mentességre való jogosultság esetén a hatályos kiterjesztett intézkedéseket megfelelően módosítani kell. Ezt követően minden engedélyezett mentességet nyomon követnek annak biztosítására, hogy azok megfeleljenek a bennük foglalt feltételeknek.

(134)

Valamennyi érintett fél tájékoztatást kapott azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek a fenti következtetésekhez vezettek, és felkérték őket észrevételeik megtételére.

(135)

Egy indonéz vállalat – további alapos bizonyíték megadása nélkül – ismételten kifejtette a (31) preambulumbekezdésben említett állításait. E tekintetben – a (29) preambulumbekezdésben foglaltak szerint – a vállalat által benyújtott adatokat nem lehetett ellenőrizni, mivel a vállalat nem őrzött a mentességi kérelmen szereplő számadatokat alátámasztó munkaanyagokat. Emellett a bejelentésben szereplő, a vállalat telephelyén rendelkezésre álló könyvelés alapján vizsgált és újra kiszámított adatokat pontatlannak találták (pl. beszerzés, termelési mennyiség). Következésképp a kifogásokat a Bizottság elutasítja.

(136)

Egy malajziai vállalat kifogást emelt az ellen, hogy a Bizottság azért utasította el mentességi kérelmét, mert a kínai származású alkatrészeknek a kerékpárok gyártási költségeiben jelentkező súlya csak kis mértékben haladta meg a 60 %-os küszöbértéket. Ezenfelül a vállalat olyan számlákat nyújtott be alkatrészek vásárlásáról, amelyek állítólag a ténylegesen indonéz származású alkatrészeket tévesen kínai alkatrészként tüntették fel.

(137)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az alaprendelet 13. cikke (2) bekezdésének b) pontjában rögzített küszöbértékek egyértelműek, és ezért az a tény nem releváns, hogy a kínai származású alkatrészeknek a kerékpárok gyártási költségeiben jelentkező súlya milyen mértékben haladja meg a 60 %-os küszöbértéket; a kínai eredetű alkatrészeknek a kerékpárok gyártási költségeiben 60 %-nál alacsonyabb arányt kellene képviselniük. Ezen túlmenően e számlák eredetét nem lehetett visszakeresni a vállalat által benyújtott beszerzési jegyzékből, továbbá a benyújtott számlák értékének nem volt akkora jelentősége, hogy az megváltoztatná a Bizottság eredeti értékelését. Következésképp a kifogásokat a Bizottság elutasítja.

(138)

A szóban forgó vállalat ugyanakkor vitatta, hogy nincs elegendő jogalap a vállalat mentességi kérelmének megtagadásához, mivel a Bizottság következtetései olyan számításokon alapulnak, melyek figyelmen kívül hagyják a szóban forgó vállalat egyedi helyzetét. Ezen állításra válaszul a Bizottság további magyarázatokat küldött a vállalat részére, amelyek tükrözik a (72)–(75) preambulumbekezdésben foglalt elemzést.

(139)

A vállalat továbbá kifejtette, hogy a vizsgált termék importjának a szóban forgó vállalat általi növelése egybeesik a Malajziára vonatkozó általános preferenciarendszer egyszerűsítésével, és ezért a vállalat Unióba irányuló exportjának 2010. évi növekedését nem támasztották alá a Kínával szemben bevezetett dömpingellenes intézkedések szigorításával magyarázott gazdasági indokok. Ezen érvvel kapcsolatban a Bizottság úgy véli, hogy míg az általános preferenciarendszer szabályainak egyszerűsítése arra ösztönözhette volna a vállalatot, hogy exportja az Unióba irányuljon, mindez nem mond ellent annak a megállapításnak, hogy a vállalat a Kínával szemben bevezetett dömpingellenes vámok megemelését követően kezdte meg működését, és hogy az alkatrészeket elsősorban Kínából szerezte be (lásd a (73) preambulumbekezdést). Ezért az említett fél érvelését a Bizottság elutasította.

(140)

A szóban forgó vállalat azt állította továbbá, hogy a megvásárolt és felhasznált kerékpáralkatrészek értékére vonatkozó bejelentett adatokat nem ellenőrizték megfelelően, mivel nem tettek különbséget a megvásárolt és felhasznált kerékpáralkatrészek között. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a vállalat által bejelentett adatok alapján a megvásárolt és felhasznált kerékpáralkatrészek értéke megegyezett. Ezenfelül a megvásárolt alkatrészek értéke 2011-ben megfelelt a vállalat 2011-re vonatkozó éves jelentésében szereplő felhasznált kerékpáralkatrészek értékének. A Bizottság a referencia-időszak és 2010 vonatkozásában bejelentett megvásárolt és felhasznált alkatrészekkel kapcsolatos adatokat a vállalat által benyújtott adatként elfogadta. Ezért ezt az érvet elutasították.

(141)

A szóban forgó vállalat további termékmodellenkénti költségbontást nyújtott be, amelyben igazolja, hogy a termék megfelelt azon követelménynek, miszerint a Kínából származó alkatrészek az összeszerelt termék tekintetében nem haladhatják meg az alkatrészek összértékének 60 %-át. Ez az információ ellentmondott a helyszíni vizsgálat során egyes kiválasztott modellekre gyűjtött és ellenőrzött modellenkénti költségbontásnak, amely modellekre vonatkozóan megerősítést nyert, hogy a vállalat nem tudott megfelelni a 60 %-os küszöbértéknek. A vállalat által ezzel kapcsolatban benyújtott új információkat nem támasztotta alá semmiféle bizonyíték és lényegében ellentmondtak az ellenőrzött információknak. Emiatt a Bizottság ezeket az információkat figyelmen kívül hagyta.

(142)

A vállalat továbbá azt állította, hogy jóhiszeműen járt el, mert az alkalmazandó származási szabályokat meghatározó 1063/2010/EU bizottsági rendeletnek (16) való állítólagos megfelelésére hagyatkozott. Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a kijátszásra irányuló vizsgálat célja nem az alkalmazandó származási szabályoknak való megfelelés ellenőrzése. Ezt az ellenőrzést nem a kijátszásra irányuló jelenlegi vizsgálat kapcsán végezték el, és ezért a származási szabályoknak való állítólagos megfelelést ebben az esetben nem lehet megerősíteni. Ennélfogva a származási szabályoknak való állítólagos megfelelés ez esetben semmiképp sem zárja ki a kijátszás lehetőségét az alaprendelet (17) 13. cikke (2) bekezdésében meghatározottak szerint. Ennek alapján a Bizottság ezért az érvet elutasítja.

(143)

Végül a vállalat azt állította, hogy a dömpingkülönbözet kiszámítását a vállalatspecifikus adatok alapján kellett volna elvégezni. A Bizottság elfogadta ezt a kérelmet a fenti (75) preambulumbekezdésben foglaltak alapján, amiről a vállalatot ennek megfelelően tájékoztatták.

(144)

Egy srí lankai vállalat vitatta az ellenőrző látogatáson kért dokumentumok relevanciáját, és ezért azt állította, hogy mentességi kérelmét a Bizottságnak nem kellett volna elutasítania. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az Unióba exportált kerékpárok összeszereléséhez felhasznált alkatrészek származását feltüntető dokumentumok jelentős szerepet játszanak a 13. cikk (2) bekezdésének b) pontjában foglalt feltételek teljesítésének értékelésében. Ezenkívül a (37) preambulumbekezdésben foglaltak alapján a vállalat által benyújtott adatokat nem lehetett ellenőrizni. A vállalat továbbá a helyszínen elismerte, hogy a Kínából vásárolt alkatrészek valójában nem szerepelnek a könyvelésében, következésképp az alaprendelet 13. cikke (2) bekezdésében foglalt feltételek teljesítését nem lehetett megállapítani. Ezért a kifogásokat a Bizottság elutasítja.

(145)

Egy másik srí lankai vállalat azt állította, hogy ha tudta volna, hogy a Srí Lankáról az Unióba irányuló kivitelekre a – vizsgálat megindításától kezdődően Srí Lankára kiterjesztett – dömpingellenes vám vonatkozik, abban az esetben nem vonta volna vissza mentességi kérelmét. Azt azonban hangsúlyozni kell, hogy mentességi kérelmének visszavonásakor a vállalatra úgy kell tekinteni, hogy annak tudomása van a dömpingellenes vámnak a Srí Lankáról az Unióba irányuló behozatalok nyilvántartásba vételének időpontjától, azaz a kijátszásra irányuló vizsgálat megindításának időpontjától kezdődő lehetséges alkalmazásáról. A vállalatot a Bizottság három alkalommal tájékoztatta e következményről: a megindító rendelet (20) preambulumbekezdése révén, a vizsgálat kezdetén egy meghallgatás és a helyszíni látogatás során. Ennélfogva a fenti állítás nem fogadható el.

(146)

Egy másik srí lankai vállalat olyan új információkat nyújtott be, amelyeket az ellenőrző látogatást megelőzően kellett volna benyújtania; a vizsgálat előrehaladott szakaszában ezen információkat már nem lehetett ellenőrizni. Ezen túlmenően a vállalat azt állította, hogy valamennyi kért információt benyújtott.

(147)

A (39) és (40) preambulumbekezdésben említettek alapján a vállalat nem nyújtotta be az összes kért információt, amelyet a helyszínen lehetett volna ellenőrizni. A Bizottság különösen a vállalat által bejelentett helyi származású alkatrészek beszerzési értékét nem tartotta megbízhatónak. Ezért az alaprendelet 13. cikke (2) bekezdésében rögzített feltételeknek való megfelelést nem lehetett megállapítani.

(148)

Ezenfelül a vállalat szabálytalanságokról számolt be a helyszíni látogatással kapcsolatban, mégpedig annak időtartama és nyelvhasználati kérdések tekintetében. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a vállalat a közelmúltban alakult és ezért a Bizottság csak egynapos ellenőrzést tervezett. Az ellenőrzés egy teljes munkanapot vett igénybe. Az ellenőrzés végén a vállalat nem kérelmezte, hogy az ellenőrzés során nem elérhető további információkat benyújthassa a Bizottságnak.

(149)

Továbbá a helyszíni ellenőrzést megelőzően a vállalat értesült arról, hogy az ellenőrzés nyelve az angol lesz, és a fél ez ellen nem emelt kifogást. Ezen túlmenően a Bizottságot tolmács is elkísérte a helyszíni ellenőrzésre, hogy megkönnyítse az esetlegesen felmerülő kommunikációs problémákat. Ezenkívül hangsúlyozni kell, hogy az ellenőrző látogatás során a vállalat által benyújtott dokumentumok többsége angol nyelven íródott, ideértve a könyveléssel kapcsolatos dokumentumokat is.

(150)

A fentiek fényében a Bizottság az összes kifogást elutasítja,