25.2.2005

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 52/51

---

A BIZOTTSÁG AJÁNLÁSA

(2005. február 15.)

a jegyzett társaságok nem ügyvezető igazgatói, illetve felügyelő bizottsági tagjai szerepéről és az igazgatóság (felügyelő bizottság) által létrehozott bizottságokról

(EGT vonatkozású szöveg)

(2005/162/EK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 211. cikke második francia bekezdésére,

mivel:

(1)

Egy 2003. május 21-én elfogadott közleményben a Bizottság bemutatta „A vállalati jog korszerűsítése és a vállalatirányítás erősítése az Európai Unióban – terv az előrelépéshez” című cselekvési tervét (1). A cselekvési terv fő célkitűzései: a részvényesi jogok és az alkalmazottak, a hitelezők és más, a vállalatokkal kapcsolatban álló felek védelmének erősítése, a társasági jog és a vállalatirányítási szabályok megfelelő alkalmazásával a különféle vállalatkategóriák esetében, az üzleti vállalkozások hatékonyságának és versenyképességének erősítésére, megkülönböztetett figyelemmel bizonyos sajátos, a határokon átnyúló ügyekre.

(2)

A cselekvési tervvel kapcsolatos 2004. április 21-i határozatában, az Európai Parlament üdvözölte a cselekvési tervet és erőteljes támogatásáról biztosította a bejelentett kezdeményezések többségét. Az Európai Parlament felkérte a Bizottságot arra, hogy javasoljon szabályokat az összeférhetetlenség kiküszöbölésére és megelőzésére, és különösen hangsúlyozta, hogy a jegyzett társaságoknál kell lennie egy ellenőrző bizottságnak, amelynek funkciói között szerepelnie kell annak, hogy az a külső könyvvizsgáló függetlenségére, objektivitására és hatékonyságára ügyeljen.

(3)

A nem ügyvezető igazgatósági és a felügyelő bizottsági tagokat a társaságok különféle célokból toborozzák. Megkülönböztetett jelentőségű a szerepük az ügyvezető igazgatósági és a vezetőségi tagok ellenőrzésében, és az összeférhetetlenséggel kapcsolatos helyzetek kezelésében. Az utóbbi szerep megerősítése különösen fontos a bizalom helyreállítása érdekében a pénzügyi piacokon. A tagállamokat ezért fel kell hívni arra, hogy intézkedéseket hozzanak a jegyzett társaságok számára, amelyek úgy definiálhatók, mint társaságok, amelyeknek értékpapírjait a Közösségben működő szabályozott piac kereskedésébe bevezették. Ezen ajánlás végrehajtása során a tagállamoknak tekintettel kell lenniük a vállalat típusú kollektív befektetési forma sajátosságaira és meg kell akadályozniuk a különféle típusú kollektív befektetési vállalkozások egyenlőtlen elbánásban való szükségtelen részesítését. A kollektív befektetési vállalkozások tekintetében, ahogyan azt az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1985. december 20-i 85/611/EGK tanácsi irányelv (2) meghatározza, ezen irányelv megállapítja a különleges vállalatirányítási mechanizmusokra vonatkozó rendelkezéseket. A közösségi szintű harmonizáció hatálya alá nem eső vállalat típusú egyéb kollektív befektetési formákkal szemben szükségtelenül alkalmazott egyenlőtlen elbánás elkerülése érdekében a tagállamoknak figyelemmel kell lenniük arra, hogy ezeket a nem harmonizált kollektív befektetési vállalkozásokat egyenértékű vállalatirányítási mechanizmusok vezérlik-e, és ha igen, milyen mértékben.

(4)

A szóban forgó számos kérdés összetettségére való tekintettel részletes, kötelező érvényű szabályok elfogadása nem feltétlenül a legkívánatosabb és leghatékonyabb mód a követett célkitűzések elérésére. Sok, a tagállamokban elfogadott vállalatirányítási kódex hajlamos arra, hogy a közzétételre támaszkodjon a megfelelőség bátorítása érdekében, a „tartsd be, vagy magyarázd meg” megközelítésben: a társaságokat felkérik, hogy hozzák nyilvánosságra, betartják-e a kódexet és magyarázzák meg az attól való bármiféle lényeges eltéréseket. Ez a megközelítési mód lehetővé teszi a társaságok számára, hogy megmutassák az ágazat- és vállalatspecifikus követelményeket, a piac számára pedig azt, hogy értékelje a megadott magyarázatokat és indoklásokat. A nem ügyvezető igazgatósági és a felügyelő bizottsági tagok szerepének erősítésére való tekintettel ezért helyénvaló valamennyi tagállamot felkérni arra, hogy tegyék meg nemzeti szinten a szükséges lépéseket a „tartsd be, vagy magyarázd meg” megközelítés, vagy jogszabályok alapján.

(5)

Amennyiben egy tagállam úgy dönt, hogy a „tartsd be, vagy magyarázd meg” megközelítést fogja használni (amikor a társaságoknak meg kell magyarázniuk az általuk követett gyakorlatot a kiválasztott, a legjobb gyakorlatra vonatkozó ajánlásokhoz viszonyítva), akkor azt szabadon megteheti a piaci résztvevők által kialakított vonatkozó ajánlások alapján.

(6)

A tagállamok által elfogadott ezen ajánlásnak megfelelő intézkedéseknek alapvetően a jegyzett társaságok vállalatirányításának javítására kell irányulnia. Mivel ez a célkitűzés releváns a tényleges, vagy potenciális befektetők védelme szempontjából valamennyi jegyzett társaságnál a Közösségben, akár be vannak jegyezve az egyik tagállamban, akár nem, ezek a rendelkezések a harmadik országokban letelepedett, de a Közösségben jegyzett társaságokra is vonatkozzanak.

(7)

Azt, hogy legyenek független képviselők a vezető szervekben, akik képesek arra, hogy követelményeket támasszanak a vezetés döntéseivel kapcsolatban, széles körben a részvényesek és más érdekeltek érdekeinek védelmét szolgáló eszköznek tekintik. Azoknál a társaságoknál, ahol a tulajdonosi struktúra szétaprózott, az elsődleges gond az, hogyan tehetők a vezetők beszámoltathatóvá a gyenge részvényesekkel szemben. Azoknál a társaságoknál, ahol ellenőrző befolyással rendelkező részvényesek jellemzők, a figyelem inkább azon van, hogy miként működtethető a társaság a kisebbségi részvényesek érdekeit kellő mértékben figyelembe vevő módon. A harmadik felek megfelelő védelmének biztosítása mindkét esetben fontos. Függetlenül attól, hogy milyen a vezető szervek hivatalos struktúrája az adott vállalatnál, a vezetési funkciónak hatékony és kellően független felügyelet alatt kell állnia. Függetlenségen a lényeges összeférhetetlenség hiánya értendő; ebben az összefüggésben figyelmet kell fordítani különösen bármely abból a tényből fakadó veszélynek, hogy egy vezetőségi tagnak szoros kapcsolata van a vállalat konkurensével.

(8)

Annak biztosítására, hogy a vezetési funkció hatékony és kellően független felügyeleti funkció alatt álljon, az igazgatóságnak (felügyelő bizottságnak) elegendő számú elkötelezett, nem ügyvezető taggal vagy felügyelő bizottsági taggal kell rendelkeznie, akik nem játszanak szerepet a vállalat vagy annak csoportja vezetésében és akik függetlenek, vagyis nem áll fenn náluk semmiféle lényeges összeférhetetlenség. A tagállamokban fennálló különféle jogrendszerekre való tekintettel azt, hogy mekkora legyen a független tagok aránya az igazgatóságban (felügyelő bizottságban), nem kell közösségi szinten pontosan előírni.

(9)

A nem ügyvezető igazgatósági vagy a felügyelő bizottsági tagok felügyeleti szerepét általában döntő fontosságúnak tekintik három olyan területen, ahol a vezetési összeférhetetlenség lehetősége különösen nagy, különösen, amikor ezek nem közvetlenül a részvényesek felelősségébe tartoznak: a vezetőségi tagok nevezése, a vezetőségi tagok díjazása és a könyvvizsgálat. Ezért meg kell erősíteni a nem ügyvezető igazgatósági és a felügyelő bizottsági tagokat ezeken a területeken, és szorgalmazni kell az igazgatóságon (felügyelő bizottságon) belül a nevezésekért, a díjazásért és a könyvvizsgálatért felelős bizottságok létrehozását.

(10)

Elviekben, és a közgyűlés jogosítványainak sérelme nélkül, csak az igazgatóság (felügyelő bizottság) egésze rendelkezik önálló, alapszabályban megállapított határozathozatali hatáskörrel, illetve, kollegiális testületként együttesen felel kötelességeinek ellátásáért. Az igazgatóság (felügyelő bizottság) rendelkezik azzal a felhatalmazással, hogy meghatározza azon bizottságok számát és felépítését, amelyeket szükségesnek tart saját munkájának megkönnyítéséhez, de ezek a bizottságok elvben nem helyettesíthetik az igazgatóságot (felügyelő bizottságot). Ezért általános szabályként a nevezési, díjazási és könyvvizsgáló bizottságoknak ajánlásokat kell megfogalmazniuk az igazgatóság (felügyelő bizottság) által meghozandó határozatok előkészítése érdekében. Az igazgatóság (felügyelő bizottság) azonban nem akadályozható meg abban, hogy határozathozatali jogosítványainak egy részét bizottságoknak adja át, amennyiben ezt helyénvalónak tartja és amikor ezt a nemzeti jog megengedi, még akkor is, ha az igazgatóság (felügyelő bizottság) marad teljes mértékben felelős azokért a határozatokért, amelyeket ezeken a hatásköri területeken hoztak.

(11)

Mivel az egy- vagy kétszintű vezetőség megüresedett helyeire a jelöltek megtalálása olyan problémákat vet fel a nem ügyvezető igazgatósági vagy a felügyelő bizottsági tagok kiválasztásával kapcsolatban, hogy a vezetést ellenőrizniük kell vagy a vezetés folyamatosságát biztosítani kell, a nevezési bizottságoknak főként független nem ügyvezető igazgatósági vagy felügyelő bizottsági tagokból kell állnia. Ez teret enged a nevezési bizottságnak, hogy olyan nem ügyvezető igazgatósági vagy felügyelő bizottsági tagok legyenek benne, akik nem felelnek meg a függetlenségi kritériumnak. Ez szintén teret enged az ügyvezető igazgatósági/ vezetőségi tagok számára (olyan vállalatoknál, ahol a nevezési bizottság az osztatlan igazgatóságon belül jön létre és abban az esetben, ha nem ők alkotják a többséget ebben a bizottságban).

(12)

Mivel a tagállamokban eltérő megközelítések jellemzők a vezetőség tagjainak kinevezéséért és visszahívásáért felelős testületek tekintetében, az igazgatóságon (felügyelő bizottságon) belül létrehozott nevezési bizottságnak lényegében arról kell gondoskodnia, hogy amikor az igazgatóság (felügyelő bizottság) szerepet játszik a kinevezési és a visszahívási folyamatban (a nemzeti jog meghatározása szerint vagy a javaslattételi, vagy a határozathozatali jog), ezt a szerepet olyan tárgyszerű és szakszerű módon töltse be, amennyire csak lehetséges. A nevezési bizottságnak ezért lényegében ajánlásokat kell tennie az igazgatóságnak (felügyelő bizottságnak) a vezetőség tagjainak kinevezésére és visszahívására, a nemzeti társasági jog szerint illetékes testület által.

(13)

A díjazás területén a tagállamokban elfogadott vállalatirányítás többnyire elsődlegesen az ügyvezető igazgatósági tagok és a vezetőségi tagok díjazására összpontosít, mivel a visszaélések és az összeférhetetlenség lehetősége lényegében itt van. Számos kódex elismeri azt is, hogy valamennyire a vezetőség szintjén is vizsgálni kell a felső vezetés díjazásának rendjét. Végül, a részvényopciók kérdése megkülönböztetett figyelmet kap. Mivel a tagállamokban eltérő megközelítések jellemzők a vezetőség tagjainak díjazásáért felelős testületek tekintetében, az igazgatóságon (felügyelő bizottságon) belül létrehozott díjazási bizottságnak lényegében arról kell gondoskodnia, hogy amikor az igazgatóság (felügyelő bizottság) szerepet játszik a kinevezési és a visszahívási folyamatban (a nemzeti jog meghatározása szerint vagy a javaslattételi, vagy a határozathozatali jog), ezt a szerepet olyan tárgyszerű és szakszerű módon töltse be, amennyire csak lehetséges. A díjazási bizottságnak ezért lényegében ajánlásokat kell tennie az igazgatóságnak (felügyelő bizottságnak) ezekre a díjazási kérdésekre, hogy a határozatot a nemzeti társasági jog szerint illetékes testület hozza aztán meg.

(14)

Annak biztosítása, hogy a pénzügyi beszámolók és egyéb kapcsolódó, a társaság által kiadott információk pontos és teljes képet adjanak a társaság helyzetéről, és az, hogy a kockázatok értékelésével és kezelésével kapcsolatos eljárásokat felügyeljék, az igazgatóság (felügyelő bizottság) két kulcsfontosságú feladatának számít. Ilyen összefüggésben a legtöbb vállalatirányítási kódex lényegi szerepet ad a könyvvizsgáló bizottságnak abban, hogy segítse az igazgatóságot (felügyelő bizottságot) ezeknek a kötelességeknek az elvégzésében. Egyes tagállamokban az ilyen feladatkört, teljes egészében vagy részben, az igazgatóságon (felügyelő bizottságon) kívüli vállalati testületeknek szokták átadni. Ezért biztosítani kell, hogy az igazgatóság (felügyelő bizottság) keretén belül létrehozott könyvvizsgáló bizottságnak, főszabályként, ajánlásokat kelljen hoznia az igazgatóságnak (felügyelő bizottságnak) a könyvvizsgálati kérdések tekintetében, és azt, hogy ezeket a funkciókat más – az igazgatóságon (felügyelő bizottságon) kívüli – ugyanolyan hatékony szervezetek is elvégezhessék.

(15)

Ahhoz, hogy a nem ügyvezető igazgatósági vagy felügyelő bizottsági tagok tényleges szerepet játsszanak, rendelkezniük kell a megfelelő háttérrel és elegendő idővel a munka ellátásához. Ezenkívül elegendő számban kell lennie közöttük azoknak, akik megfelelnek a szükséges függetlenségi kritériumoknak. A nem ügyvezető igazgatósági vagy felügyelő bizottsági tagok kinevezését megelőzően megfelelő tájékoztatást kell adni ezekről a kérdésekről, és a tájékoztatást megfelelő gyakorisággal frissíteni kell.

(16)

A vezetőség tagjainak képzettségét illetően a legtöbb vállalatirányítási kódex ragaszkodik ahhoz, hogy a vezetőségben képzett személyek legyenek, de egyúttal elismerik azt is, hogy annak meghatározását, hogy mi jelent megfelelő képzettséget, magára a vállalatra kell bízni, mert az ilyen képzettség többek között függ annak tevékenységétől, méretétől és környezetétől, és mert ezeknek a kritériumoknak a vezetőségnek összességében kell megfelelnie. Van azonban egy olyan probléma, amely rendszerint megkülönböztetett aggodalomra ad okot, nevezetesen annak szükségessége, hogy a könyvvizsgáló bizottságban meglegyen a vonatkozó hozzáértés azokban a kérdésekben, ahol bizonyos konkrét ismeretek elengedhetetlennek minősülnek. Az igazgatóságnak (felügyelő bizottságnak) ezért meg kell határoznia a könyvvizsgáló bizottság kívánatos összetételét és azt időszakonként értékelnie kell, valamint megkülönböztetett figyelmet kell fordítania az e bizottságban szükséges tapasztalatokra.

(17)

A vezetőségi tagok elkötelezettségét illetően a legtöbb vállalatirányítási kódex annak biztosítására törekszik, hogy a vezetőség tagjai elegendő időt fordítsanak kötelességeik teljesítésére. Ezen kódexek közül néhány korlátokat állapít meg azon vezetőségi helyek számára, amelyek más társaságoknál betölthetők. Az elnöki, illetve az ügyvezető igazgatósági vagy vezetőségi pozíciókat rendszerint nagyobb követelményeket támasztóként ismerik el, mint a nem ügyvezető igazgatósági vagy felügyelő bizottsági pozíciókat, de az elfogadható vezetőségi pozíciók számában nagyok a különbségek. Mindazonáltal a vezetőség tagjától elvárt hozzájárulás tág határok között mozoghat, a vállalattól és környezetétől függően, egy ilyen helyzetben minden egyes vezetőségi tagnak magának kell egyensúlyban tartania különféle elkötelezettségeit.

(18)

Általában a tagállamokban elfogadott vállalatirányítási kódexek ismerik azt, hogy a nem ügyvezető igazgatósági vagy a felügyelő bizottsági tagok jelentős részének függetlennek kell lennie, vagyis nem lehet semmiféle lényeges összeférhetetlenség. A függetlenséget a leggyakrabban úgy értelmezik, mint a társaság vezetésével, ellenőrző befolyást gyakorló részvényeseivel vagy magával a társasággal való szoros kapcsolatok hiányát. Közös értelmezés hiányában arról, hogy a függetlenség mit is jelent pontosan, egy általános nyilatkozatot kell előírni. Rendelkezni kell továbbá arról, hogy ismertessenek egy sor olyan szituációt (nem kimerítően), amelyek tükrözik azokat a kapcsolatokat vagy körülményeket, amelyek valószínűleg lényeges összeférhetetlenséghez vezetnek, és amelyeket a tagállamoknak kellőképpen meg kell fontolniuk, amikor nemzeti szinten bevezetik a kritériumokat, amelyeket az igazgatóságnak (felügyelő bizottságnak) használnia kell. Annak meghatározása, hogy mi jelent függetlenséget, alapjában véve az igazgatóság (felügyelő bizottság) saját feladata. Amikor az igazgatóság (felügyelő bizottság) a függetlenségi kritériumokat alkalmazza, akkor elsősorban a tartalmat, és nem a formát kell figyelembe vennie.

(19)

Tekintettel arra a jelentőségre, amely a nem ügyvezető igazgatósági vagy felügyelő bizottsági tagok szerepéhez kapcsolódik a bizalom helyreállítása ügyében, és általánosabban az egészséges vállalatirányítási gyakorlatok fejlesztésében, az ennek az ajánlásnak a megvalósítása érdekében tett lépéseket a tagállamokban szorosan figyelemmel kell kísérni,

AZT JAVASOLJA, HOGY:

I. SZAKASZ

ALKALMAZÁSI KÖR ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1.   Alkalmazási kör

1.1.   A tagállamok felkérést kapnak arra, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket nemzeti szinten – akár a „tartsd be, vagy magyarázd meg” megközelítés, akár a jogszabályok és a saját jogszabályi környezetükben legalkalmasabb eszközök révén – olyan rendelkezések bevezetésére a nem ügyvezető igazgatósági és a felügyelő bizottsági tagok szerepét illetően, amelyet a jegyzett társaságoknak majd alkalmazniuk kell.

Kellő mértékben figyelembe kell azonban venniük a vállalat típusú kollektív befektetési formák sajátosságait a 85/611/EGK tanácsi irányelv értelmében. A tagállamoknak tekintettel kell lenniük azon vállalat típusú befektetési formák sajátosságaira is, amelyeket nem érint ezen irányelv, és amelyek kizárólagos célja a befektetőktől mozgósított pénz diverzifikált eszközökbe történő befektetése és nem szándékoznak jogi vagy irányítási ellenőrzés alá vonni mögöttes befektetéseik kibocsátóit.

1.2.   Amennyiben a tagállamok úgy döntenek, hogy a „tartsd be, vagy magyarázd meg” megközelítést alkalmazzák, amely szerint a társaságoknak meg kell magyarázniuk saját gyakorlatukat egyes kiválasztott, a legjobb gyakorlatra vonatkozó ajánlások együtteséhez viszonyítva, a társaságoktól meg kell követelni, hogy évente nevezzék meg azokat az ajánlásokat, amelyeket nem teljesítettek, (és – amennyiben folyamatos követelményeket támasztó ajánlásokról van szó – meg kell adniuk, hogy a beszámolási időszak mely része során nem tartották azokat be), és magyarázatot kell adniuk, tartalmas és konkrét módon, a megfelelés lényeges hiányának mértékéről, és annak okairól.

1.3.   Az ebben az ajánlásban kifejtett elvek megfontolása során a tagállamoknak különösen a következőket kell figyelembe venniük:

1.3.1.   A tagállamok által az igazgatóságon (felügyelő bizottságon) belül létrejövő bizottságoknak adott és ebben az ajánlásban javasolt funkcióknak és jellemzőknek kellőképpen figyelembe kell venniük a vonatkozó vállalati testületek jogait és kötelességeit, ahogyan azokat a nemzeti jog meghatározza.

1.3.2.   A tagállamoknak választási lehetőséget kell kapniuk, hogy részben vagy egészben az igazgatóságon (felügyelő bizottságon) belül bármelyik, az ebben az ajánlásban szorgalmazott jellemzőkkel rendelkező bizottság létrehozását alkalmazzák vagy az igazgatóságon (felügyelő bizottságon) kívül álló struktúrákat vagy eljárásokat vezessenek be. Ezeket a struktúrákat vagy eljárásokat, amelyek a társaságok számára a nemzeti jog szerint vagy a nemzeti szinten ajánlott legjobb gyakorlat szerint egy „tartsd be, vagy magyarázd meg” megközelítésben kötelező érvényűek lehetnek, funkcionálisan egyenértékűnek és egyformán hatékonynak kell tekinteni.

1.4.   Az olyan jegyzett társaságok esetében, amelyek székhelye az egyik tagállamban van, a tagállamok által bevezetendő rendelkezéseknek legalább azokra a jegyzett társaságokra vonatkozniuk kell, amelyeknek székhelye a területükön van.

Az olyan jegyzett társaságok esetében, amelyek székhelye nem az egyik tagállamban van, a tagállamok által bevezetendő rendelkezéseknek legalább azokra a jegyzett társaságokra vonatkozniuk kell, amelyeknek elsődleges jegyzése a területükön lévő szabályozott piacon történik.

2.   Fogalommeghatározások ennek az ajánlásnak az alkalmazásában:

2.1.   „Jegyzett társaságok” az olyan társaságok, amelyek értékpapírjait egy – a 2004/39/EK irányelv értelmében vett – szabályozott piacon történő kereskedésbe bevezették;

2.2.   „Igazgatósági tag” a társaság bármely igazgatási, vezetési és felügyeleti testületének bármely tagja;

2.3.   „Ügyvezető igazgató” az igazgatási testület (osztatlan igazgatóság) valamely tagja, aki részt vesz a társaság napi irányításában;

2.4.   „Nem ügyvezető igazgató” az igazgatási testület (osztatlan igazgatóság) valamely tagja, aki nem ügyvezető igazgató;

2.5.   „Vezetőségi tag” a társaság vezetési (kétszintű igazgatóság) testületeinek bármely tagja;

2.6.   „Felügyelő bizottsági tag” a társaság felügyeleti testületének (kétszintű igazgatóság) bármely tagja.

II. SZAKASZ

A NEM ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓSÁGI VAGY FELÜGYELŐ BIZOTTSÁGI TAGOK JELENLÉTE ÉS SZEREPE AZ IGAZGATÓSÁGOKBAN (FELÜGYELŐ BIZOTTSÁGOKBAN)

3.   A nem ügyvezető igazgatósági vagy felügyelő bizottsági tagok jelenléte

3.1.   Az igazgatási, vezetési és felügyeleti testületeknek összességükben megfelelő egyensúlyt kell biztosítaniuk az ügyvezetői/ vezetőségi és a nem ügyvezetői igazgatósági / felügyelő bizottsági tagok között, oly módon, hogy egyetlen személy, vagy személyek kis csoportja se dominálhasson e testületek oldalán a határozathozatal során.

3.2.   Az igazgatóság (felügyelő bizottság) elnökének jelenlegi és múltbeli ügyvezetői feladatkörei nem akadályozhatják az arra való képességében, hogy objektív felügyeletet gyakoroljon. Az osztatlan igazgatóságban egy mód ennek biztosítására, az elnöki és a vezérigazgatói szerepek elkülönítése; az osztatlan és a kétszintű igazgatóság esetén egyik lehetőség, hogy a vezérigazgató nem lesz mindjárt az elnöke az igazgatóságnak (felügyelő bizottságnak). Azokban az esetekben, amikor egy vállalat úgy dönt, hogy kombinálja az ügyvezetői és elnöki szerepkört, vagy azonnal az igazgatóság (felügyelő bizottság) elnökévé nevezi ki a korábbi ügyvezetőt, tájékoztatást kell adni az esetlegesen alkalmazott biztosítékokról.

4.   A független vezetőségi tagok száma

Elegendő számú független, nem ügyvezető igazgatósági vagy felügyelő bizottsági tagot kell beválasztani az igazgatóságba (felügyelő bizottságba) annak biztosítására, hogy az esetleges, a vezetőségi tagokat érintő lényeges összeférhetetlenséggel megfelelő módon foglalkozzanak majd.

5.   A testületi bizottságok megszervezése

A testületeket olyan módon kell megszervezni, hogy a független nem ügyvezető igazgatósági vagy felügyelő bizottsági tagok elegendő számban hatékony szerepet játsszanak azokon a kulcsfontosságú területeken, ahol az összeférhetetlenség kialakulásának veszélye különösen nagy. Ebből a célból, de a 7. ponttól függően, nevezési, díjazási és könyvvizsgálói bizottságokat kell létrehozni az igazgatóságon (felügyelő bizottságon) belül, amikor az igazgatóság a nemzeti jog szerint szerepet játszik a nevezésben, a díjazásban és a könyvvizsgálatban, figyelembe véve az I. mellékletet.

6.   A bizottságok szerepe az igazgatósággal (felügyelő bizottsággal) szemben

6.1.   A kinevezési, díjazási és könyvvizsgáló bizottságoknak ajánlásokat kell megfogalmazniuk az igazgatóság (felügyelő bizottság) által meghozandó határozatok előkészítése érdekében. A bizottságok elsődleges rendeltetése az, hogy növeljék az igazgatóság (felügyelő bizottság) hatékonyságát, azzal, hogy gondoskodnak a határozatok kellő átgondoltságáról és segítik azok munkájának megszervezését, annak biztosítására, hogy az általa hozott határozatok a lényeges összeférhetetlenségtől mentesek. A bizottságok létrehozása a tanulmányozott ügyeket elvben nem távolítja el magának az igazgatóságnak (felügyelő bizottságnak) a látóköréből, amely továbbra is teljes felelősséggel tartozik az illetékességi körébe tartozó döntésekért.

6.2.   Bármely létrehozott bizottság feladatmeghatározását az igazgatóságnak (felügyelő bizottságnak) kell megfogalmaznia. Ahol a nemzeti jog megengedi, a döntéshozatali jogkör esetleges átadását egyértelműen be kell jelenteni, kellőképpen ismertetni kell és teljesen átlátható módon nyilvánosságra kell hozni.

7.   Rugalmasság a bizottságok létrehozásában

7.1.   A társaságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a nevezési, a díjazási és a könyvvizsgáló bizottságoknak átadott funkciókat teljesítsék. Mindazonáltal a társaságok a funkciókat csoportosíthatják úgy, ahogyan azt megfelelőnek tartják, és létrehozhatnak háromnál kevesebb bizottságot. Egy ilyen helyzetben a társaságoknak világos magyarázatot kell adniuk mind azokról az okokról, amiért az alternatív megközelítést választották, mind arról, hogy a választott megközelítési mód miként teljesíti a három külön bizottság számára előírt célkitűzéseket.

7.2.   Az olyan társaságoknál, ahol az igazgatóság (felügyelő bizottság) kicsi, a három bizottságnak kiadott funkciókat az igazgatóság (felügyelő bizottság) elláthatja együttesen, feltéve, hogy megfelel a bizottságok számára szorgalmazott összetételnek, és megfelelő tájékoztatást ad erről. Egy ilyen helyzetben a vezetőségi bizottságokra vonatkozó nemzeti rendelkezéseket kell alkalmazni (különösen azok szerepét, működését és átláthatóságát illetően) értelemszerűen az igazgatóság (felügyelő bizottság) egészére.

8.   Az igazgatóság (felügyelő bizottság) értékelése

Minden évben az igazgatóságnak (felügyelő bizottságnak) el kell végeznie saját teljesítményének értékelését. Ennek magában kell foglalnia a tagok, a szervezet és a csoportként történő működés értékelését, egy értékelést minden egyes vezetőségi tag és testületi bizottság hozzáértéséről és hatékonyságáról, és egy értékelést arról, hogy a testület mennyire teljesített jól a meghatározott teljesítmény-célkitűzésekhez képest.

9.   Átláthatóság és kommunikáció

9.1.   Az igazgatóságnak (felügyelő bizottságnak) évente legalább egyszer nyilvánosságra kell hoznia (a társaság által vállalatirányítási struktúráiról és gyakorlatáról évente közzétett információk részeként) a megfelelő információkat belső szervezetéről és a tevékenységére alkalmazandó eljárásokról, beleértve az utalást arra vonatkozóan, hogy milyen mértékben vezetett az igazgatóság (felügyelő bizottság) által elvégzett önértékelés bármiféle lényeges változáshoz.

9.2.   Az igazgatóságnak (felügyelő bizottságnak) gondoskodnia kell arról, hogy a részvényesek megfelelő tájékoztatást kapjanak a társaság ügyeiről, stratégiai megközelítéséről, és a kockázatok és az összeférhetetlenség eseteinek kezeléséről. A vezetőségi tagok szerepét a kommunikációban és a részvényesekkel való kapcsolattartásban világosan meg kell határozni.

III. SZAKASZ

A NEM ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓSÁGI VAGY FELÜGYELŐ BIZOTTSÁGI TAGOK PROFILJA

10.   Kinevezés és visszahívás

A nem ügyvezető igazgatósági vagy felügyelő bizottsági tagokat meghatározott időtartamra kell kinevezni, egyéni újraválasztással, amelynek maximális időintervallumát nemzeti szinten kell meghatározni, figyelembe véve mind a gyakorlat szükséges fejlődését, mind a pozícióik kellőképpen gyakori megerősítését. Lehetőséget kell biztosítani eltávolításukra is, de visszahívásuk nem lehet könnyebb, mint egy ügyvezető igazgató vagy vezetőségi tag esetében.

11.   Képzettségek

11.1.   Tagjai képzettségének egyensúlyba hozatalához az igazgatóságnak (felügyelő bizottságnak) meg kell határoznia, hogy milyen a kívánatos összetétel a társaság struktúrája és tevékenységei szempontjából, valamint azt időszakonként értékelnie kell. Az igazgatóságnak (felügyelő bizottságnak) gondoskodnia kell arról, hogy olyan tagokból álljon, akik összességükben rendelkeznek a megkívánt tudással, ítélőképességgel és tapasztalattal ahhoz, hogy megfelelően teljesítsék feladataikat.

11.2.   A könyvvizsgáló bizottság tagjainak friss és releváns pénzügyi és számviteli háttérrel és tapasztalattal kell rendelkezniük összességben a jegyzett társaságoknál, a társaság tevékenységeinek megfelelően.

11.3.   Minden új igazgatósági (felügyelő bizottsági) tagnak fel kell ajánlani egy személyre szabott bevezető programot, amely a szükséges mértékben foglalkozik a társaság szervezetével és tevékenységeivel, illetve az ő feladatköreivel. Az igazgatóságnak (felügyelő bizottságnak) éves áttekintést kell tennie annak érdekében, hogy meghatározza azokat a területeket, amelyeken képességeik és tudásuk frissítésére van szükség.

11.4.   Amikor egy igazgatósági tag kinevezését javasolják, közzé kell tenni az ő konkrét hozzáértését, amely releváns ahhoz, hogy az igazgatóság (felügyelő bizottság) tagjaként szolgáljon. Annak érdekében, hogy a piac és a nyilvánosság megítélhesse, mennyire marad megfelelő ez a hozzáértés az idő múlásával, az igazgatóságnak (felügyelő bizottságnak) minden évben közzé kell tennie egy ismertetőt a vezetőség összetételéről, valamint tájékoztatást az egyes igazgatósági tagok konkrét, az igazgatóság (felügyelő bizottság) tagjaként történő szolgálat szempontjából releváns ismereteiről.

12.   Kötelezettségvállalás

12.1.   Minden igazgatósági tagnak rá kell szánnia kötelességeire a szükséges időt és figyelmet, és vállalnia kell, hogy egyéb szakmai kötelezettségvállalásainak számát (különösen a más társaságokban vállalt vezetőségi tagságokat) olyan mértékben korlátozza, ami szükséges ahhoz, hogy kötelességeinek megfelelő ellátása biztosítva legyen.

12.2.   Amikor egy igazgatósági tag kinevezésére javaslatot tesznek, egyéb fontos szakmai kötelezettségvállalásait is közzé kell tenni. A vezetőséget a későbbi változásokról tájékoztatni kell. Minden évben a vezetőségnek össze kell gyűjtenie az ilyen kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos adatokat, és az információkat hozzáférhetővé kell tennie az éves jelentésben.

13.   Függetlenség

13.1.   Egy igazgatósági tag csak akkor tekinthető függetlennek, ha nincs olyan üzleti, családi vagy más kapcsolata – a társasággal, annak ellenőrző befolyást gyakorló részvényesével vagy vezetésével – ami összeférhetetlenséget eredményezne, például ítéletalkotásának hátráltatását.

13.2.   Az igazgatósági tagok függetlenségének megítélésére vonatkozóan számos kritériumot kell elfogadni, nemzeti szinten, a II. mellékletben meghatározott útmutatás figyelembevételével, amely számos helyzetet mutat be, ahol a viszonyok vagy körülmények rendszerint valószínűsíthető anyagi összeférhetetlenségre engednek következtetni. Annak meghatározása, hogy mi jelent függetlenséget, alapjában véve az igazgatóság (felügyelő bizottság) saját feladata. Az igazgatóság (felügyelő bizottság) megfontolás tárgyává teheti, hogy bár egy bizonyos igazgatósági tag minden, nemzeti szinten az igazgatósági tagok függetlensége szempontjából megkövetelt kritériumnak megfelel, nem tekinthető függetlennek valamely konkrét, a személlyel vagy a társasággal kapcsolatos körülmény miatt, de ennek az ellenkezője is igaz lehet.

13.3.   Megfelelő tájékoztatást kell közzétenni azokról a következtetésekről, amelyeket az igazgatóság (felügyelő bizottság) vont le annak meghatározásakor, hogy egy bizonyos igazgatósági tag függetlennek tekinthető-e.

13.3.1.   Amikor egy nem ügyvezető igazgatósági vagy felügyelő bizottsági tag kinevezésére javaslatot tesznek, a társaságnak közzé kell tennie, hogy függetlennek tekinti-e őt; amennyiben a nemzeti szinten az igazgatósági tagok függetlenségének megítélésére meghatározott kritériumok közül egy vagy több nem teljesül, a társaságnak közzé kell tennie azokat az okokat, amelyek alapján mégis függetlennek tekinti az igazgatósági tagot. A társaságoknak azt is közzé kell tenniük évente, hogy mely igazgatósági tagokat tekintenek függetlennek.

13.3.2.   Amikor a nemzeti szinten az igazgatósági tagok függetlenségének megítélésére meghatározott kritériumok közül az év folyamán egy vagy több nem teljesült, a társaságnak közzé kell tennie azokat az okokat, amelyek alapján mégis függetlennek tekinti ezt az igazgatósági tagot. Az igazgatósági tagok függetlenségére vonatkozó tájékoztatás pontosságának biztosítása érdekében a társaságnak meg kell követelnie a független igazgatósági tagoktól, hogy függetlenségüket időszakonként ismételten erősítsék meg.

IV. SZAKASZ

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

14.   Nyomon követés

A tagállamok felkérést kapnak arra, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket az ebben az ajánlásban foglalt elvek 2006. június 30. előtt történő alkalmazásának előmozdítására, és értesítsék a Bizottságot az ezzel az ajánlással összhangban megtett intézkedésekről, hogy a Bizottság szorosan figyelemmel kísérhesse a helyzet alakulását, és ennek alapján felmérhesse a további intézkedések iránti igényt.

15.   Címzettek

Ennek az ajánlásnak a tagállamok a címzettjei.

---

(1)  COM(2003) 284 végleges.

(2)  HL L 375., 1985.12.31., 3. o. Az irányelvet utoljára a 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosította (HL L 145., 2004.4.30., 1. o.).

---

---

---

---