24.6.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 164/52

(1)

A 90/424/EGK határozat előírja a Közösség pénzügyi hozzájárulását a Közösség állat-egészségügyi jogszabályainak továbbfejlesztéséhez és az állat-egészségügyi oktatáshoz és képzéshez szükséges műszaki és tudományos intézkedések megtételéhez.

(2)

2000. június 27-i jelentésében az állat-egészségügyi és állatjóléti tudományos bizottság felmérések végrehajtását javasolta a baromfiállomány és a vadon élő madarak madárinfluenzájára vonatkozóan, különösen a H5 és a H7 altípusú madárinfluenza-fertőzések elterjedtségének megállapítása céljából.

(3)

A madárinfluenza (klasszikus baromfipestis) elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedések bevezetéséről szóló, 1992. május 19-i 92/40/EGK tanácsi irányelv (2) meghatározza a madárinfluenzának a baromfin való kitörése esetén alkalmazandó közösségi ellenőrző intézkedéseket. Nem rendelkezik azonban a baromfiban és a vadon élő madarakban meglévő fertőzés rendszeres felmérésének végrehajtásáról.

(4)

Ennek megfelelően a 2002/649/EK (3) és a 2004/111/EK (4) bizottsági határozatok a madárinfluenzára vonatkozó felügyeleti programoknak a Bizottságnak a tagállamok általi benyújtásáról rendelkeztek.

(5)

A 2002/673/EK (5) és 2004/630/EK (6) bizottsági határozatok jóváhagyták a tagállamok által benyújtott, a baromfi és a vadon élő madarak madárinfluenzájára vonatkozó felméréseket, az azokban meghatározott időszakokra.

(6)

E felmérések során számos tagállamban kimutatták a H5 és H7 madárinfluenza-vírusok különböző altípusainak jelenlétét. Jóllehet a madárinfluenza-vírusok jelenlegi elterjedtsége meglehetősen csekélynek mondható, szükséges a felügyelet folytatása és továbbfejlesztése a kis patogenitású madárinfluenza-vírusok járványtanának jobb megértése és a vírusoknak a baromfipopulációban való észrevétlen terjedésének elkerülése érdekében. A tagállamokban végzett felmérések eredményei rendkívül hasznosnak bizonyultak azon madárinfluenzavírus-altípusok jelenlétének ellenőrzésénél, amelyek esetleges virulensebb mutációja jelentős veszélyt jelentene. Figyelembe véve a kapott eredményeket és a jelenlegi járványügyi helyzetet a Közösségen belül, a fokozottabb felügyelet biztosítása érdekében célszerű a teljes közösségi hozzájárulás növelése.

(7)

Ennek megfelelően a tagállamoknak jóváhagyásra meg kell küldeniük a madárinfluenzára vonatkozó felmérési programjukat a Bizottságnak, hogy az megadhassa a közösségi pénzügyi támogatást.

(8)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

a)

:

ELISA-teszt

:

vizsgálatonként 1 eurónál;

b)

:

agargél-immundiffúziós próba

:

vizsgálatonként 0,6 eurónál;

c)

:

H5/H7 altípusok HI-próbája

:

vizsgálatonként 4 eurónál;

d)

:

vírusizolációs próba

:

vizsgálatonként 30 eurónál.

1.

A H5 és H7 madárinfluenzavírus-altípusok fertőzési elterjedtségének felmérése a különböző baromfifajokban, megismételve a 2004/111/EK és a 2004/630/EK határozatokban előírt korábbi szűrővizsgálatokat módosított, célirányosabb módon.

2.

A vadon élő madarak madárinfluenza-fertőzöttsége önkéntes alapon történő felmérésének folytatása. E felmérés eredménye további értékes információt szolgáltat egy korai törzsészlelő rendszer számára, a vadon élő madarakról a baromfikra esetleg átterjedő törzsek esetében.

3.

A vadvilág által az állatok egészségére gyakorolt madárinfluenza-veszélyre vonatkozó ismeretekhez való hozzájárulás.

4.

A humán és az állatorvosi hálózatok kapcsolatának és integrációjának elősegítése az influenzafelügyelet területén.

1.

A mintavétel időszakának szükség szerint minden baromfi-kategória esetében a megfelelő tenyésztési időszakra kell kiterjednie. Számos tagállamban például jelentős mennyiségű baromfit (különösen pulykát és libát) vágnak le a karácsonyi időszakban. A mintavétel nem terjedhet túl 2006. január 31-én.

2.

A végső felmérési eredmények benyújtásának határideje 2006. március 31.

3.

A minták vizsgálatát a tagállamok madárinfluenzát vizsgáló nemzeti laboratóriumaiban (NL) vagy egyéb, az illetékes hatóságok által felhatalmazott és az NL ellenőrzése alatt álló laboratóriumokban kell végrehajtani.

4.

Az összes (mind szerológiai, mind virológiai) eredményt egyeztetés céljából meg kell küldeni a közösségi referencialaboratóriumnak (CRL). Megfelelő információáramlást kell biztosítani. A CRL technikai támogatást nyújt és megnövelt diagnosztikai reagenskészletet tart fenn. A felméréshez a CRL látja el antigénekkel a nemzeti laboratóriumokat az egységesség biztosítása érdekében.

5.

A közösségi jogszabályokkal összhangban az összes madárinfluenzavírus-izolátumot el kell küldeni a CRL-nek. A H5/H7 altípushoz tartozó vírusokat késedelem nélkül át kell adni, és a 92/40/EGK irányelv szerinti standard jellemzési vizsgálatoknak kell alávetni (nukleotidszekvenciálás/IVPI). Emellett a CRL megköveteli a lúdalakúakból összegyűjtött H5- vagy H7-pozitív szérumok „vakon” történő átadását, egy, a vizsgálatok jövőbeni fejlődését előmozdító archívum létrehozása céljából.

6.

Az összes pozitív eredményt visszamenőlegesen ki kell vizsgálni a gazdaságban, és e vizsgálat következtetéseit jelenteni kell a Bizottságnak és a CRL-nek.

7.

A CRL biztosítja a számára küldött anyag mellé csatolandó különleges protokollokat és a felmérési adatok összegyűjtésére szolgáló jelentési táblázatokat. E táblázatokban fel kell tüntetni az alkalmazott laboratóriumi vizsgálati módszereket. A rendelkezésre bocsátott táblázatok arra szolgálnak, hogy az eredmények egyetlen űrlapon legyenek átadhatók.

8.

Az összes baromfifajból, beleértve a szabad tartásban tenyésztett fajokat is, a szerológiai vizsgálat céljából gazdaságonként legalább 5–10 madártól kell vérmintát venni (a kacsák, ludak és fürjek kivételével), ha több ól van a gazdaságban, akkor különböző ólakból.

9.

A mintavételt az egész tagállam területén úgy kell rétegezni, hogy a mintákat az egész tagállamra vonatkozóan reprezentatívnak lehessen tekinteni, figyelembe véve:

10.

A mintavételi tervnek figyelembe kell vennie a következőket is:

1.

A szerológiai vizsgálat céljára szolgáló vérmintákat lehetőleg a szabadban tartott madarakból kell venni.

2.

Minden egyes kiválasztott gazdaságban 40–50 vérmintát kell venni szerológiai vizsgálat céljából.

1.

A madármegőrzési/megfigyelési intézményekkel és madárgyűrűző állomásokkal kapcsolatot kell tartani. A mintavételt, amennyiben szükséges, ezeknek a csoportoknak/állomásoknak a személyzete vagy vadászok hajtsák végre.

2.

A korábbi felmérések tapasztalatai azt mutatják, hogy a vírusizoláció aránya különösen alacsony volt, emiatt a mintavételt az ősszel és kora télen délre vonuló madarakra kell összpontosítani.

1.

Virológiai vizsgálatok céljára kloákakeneteket kell venni. Az ősszel „elsőéves” madarakon kívül a nagyon fogékony és a baromfikkal fokozott kapcsolatban álló gazdafajok (mint például a Mallard kacsák) nyújthatják a legnagyobb esélyt a sikerre.

2.

A vadmadarak különböző fajaiból kell mintát venni. A mintavétel elsődlegesen a víziszárnyasokra és a parti madarakra irányuljon.

3.

Ürüléket tartalmazó keneteket vagy óvatosan összegyűjtött friss ürüléket kell venni csapdába ejtett, elejtett és frissen elhullott vadmadaraktól.

4.

Egyazon faj öt egyedéig terjedő pool mintavétel lehetséges. Különleges gonddal kell eljárni a minták tárolása és szállítása során. Ha nem garantált a laboratóriumba történő 48 órán belüli gyors beszállítás (4 °C hőmérsékletű szállítóközegben), akkor a mintákat szárazjégben, – 70 °C-on kell tárolni, majd szállítani.

H5

H7